Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-09 23:25:21
Üzenet elküldve: 2021-12-09 23:25:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar a már jól megszokott fák sűrűjében találja magát, így finoman megnyugtatja a hátasát. A kunyhót elérni sem telik sokba, alaposan megsimogatja a kutyust is, aki büszkén és hűségesen vigyáz a házra, amíg ő távol van. Az első dolga többek között természetesen a tűzrakás, hisz már az éjszaka leple takarja be őket, így legalább látnak is valamit, no meg persze a kellemes meleg sem esik rosszul. Így biztos jobbat alszik majd, főleg hogy a saját házában hajthatja fejét nyugovóra. A tűzre alaposan rak, hogy reggelig kitartson a parázs, majd elszenderedik, átadva magát a pihentető alvásnak.*
//Napváltás//
*A nap sugaraival kel ő maga is, egy alapos nyújtózkodás után pedig már teljesen ébren is van. Mivel mostanában a környező vidékeken egész becsületesen bejárta, és dolga most úgysem akad úgy dönt, hogy olyan helyre megy, amit még nem fedezett fel igazán. A kikötőbe. Kicsit fel is vidul az újdonság ötletén, úgyhogy amint összeszedi a hasznosnak vélt holmijait el is indul. Ismét lóháton találja magát, akár egy igazi nomád. ~Pedig régen mindenhová gyalog jártam, de csak gyorsabb így. Talán meg kéne köszönnöm annak a kormosnak, hogy jókor volt jó helyen, mert magamtól aligha vettem volna meg egy ilyen jószágot. ~ Önelégült vigyorral az arcán veszi célba a kikötőt. Ki tudja, talán még hajókázni is elmegy. *
//Napváltás//
*A nap sugaraival kel ő maga is, egy alapos nyújtózkodás után pedig már teljesen ébren is van. Mivel mostanában a környező vidékeken egész becsületesen bejárta, és dolga most úgysem akad úgy dönt, hogy olyan helyre megy, amit még nem fedezett fel igazán. A kikötőbe. Kicsit fel is vidul az újdonság ötletén, úgyhogy amint összeszedi a hasznosnak vélt holmijait el is indul. Ismét lóháton találja magát, akár egy igazi nomád. ~Pedig régen mindenhová gyalog jártam, de csak gyorsabb így. Talán meg kéne köszönnöm annak a kormosnak, hogy jókor volt jó helyen, mert magamtól aligha vettem volna meg egy ilyen jószágot. ~ Önelégült vigyorral az arcán veszi célba a kikötőt. Ki tudja, talán még hajókázni is elmegy. *
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:07:33
Üzenet elküldve: 2021-12-09 12:07:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Darenn távozóra fogná, emiatt pedig alighanem senki sem hibáztatná a férfit. Sárkánypikkelyt keres a földön, ám ezzel hiába számol. A kereskedők minden bizonnyal egy kisebb vagyont fizetnének hasonló holmiért, s nem csak kivételes ritkasága miatt. Elég ránézni hozzá a sárkányra, hogy rájöjjön az ember: Egy efféle lény pikkelyéből készült páncél minden ismert fémnél erősebb lehet.
A hadnagy alighanem elhűlve konstatálja, ahogy Nilevard mellette a földre ereszkedik. Abszurd, még is valahogy sajátosan magasztos látványt nyújt a páros a hófúvásban. Hogy Nilevard miért pont ezt az alkalmat választotta, hogy a Fény Úrnőjéhez imádkozzon, talán csak ő maga tudja. Ugyanakkor az imák elhagyják ajkait, s ha Eeyr maga nem is, valaki válaszol rájuk.
A semmihez sem foghatóan mély, szinte üvöltő szavakat mindketten hallják. A fejükben szól csupán, erőteljesen és kegyetlenül. Darenn beletántorodik, ám a szerencséjére még mindig térdelő Nilevardot így elkerüli a szédülés.*
~EEYR?! Összeroppantom és kiköpöm! Se fénynek, se sötétnek nincs hatalma, ahogy árnyékot sem vetnek!~
*A sárkány meg sem moccan, látszólag mélyen alszik. A hang gazdája fejükben még is ő, ezt mindketten tudják. Hogy Nilevard, Darenn, esetleg Perchipfell válaszol-e a gondolataik közé furakodó hangnak, az csak rajtuk áll. Még mindig van lehetőségük lemászni a szikláról, sértetlen. Egy dolog tűnik csak biztosnak: Az ima itt nem talál fülekre, vagy talán maga a címzett rossz. Mindenesetre ha alszik, ha nem, a sárkány bizonyára már tud a jelenlétükről, beköszönésük pedig nem sikerült túl jól. Talán csak nem tartja rá érdemesnek őket, hogy megtörje álmát s lehet, hogy pont ez a szerencséjük.*
*Darenn távozóra fogná, emiatt pedig alighanem senki sem hibáztatná a férfit. Sárkánypikkelyt keres a földön, ám ezzel hiába számol. A kereskedők minden bizonnyal egy kisebb vagyont fizetnének hasonló holmiért, s nem csak kivételes ritkasága miatt. Elég ránézni hozzá a sárkányra, hogy rájöjjön az ember: Egy efféle lény pikkelyéből készült páncél minden ismert fémnél erősebb lehet.
A hadnagy alighanem elhűlve konstatálja, ahogy Nilevard mellette a földre ereszkedik. Abszurd, még is valahogy sajátosan magasztos látványt nyújt a páros a hófúvásban. Hogy Nilevard miért pont ezt az alkalmat választotta, hogy a Fény Úrnőjéhez imádkozzon, talán csak ő maga tudja. Ugyanakkor az imák elhagyják ajkait, s ha Eeyr maga nem is, valaki válaszol rájuk.
A semmihez sem foghatóan mély, szinte üvöltő szavakat mindketten hallják. A fejükben szól csupán, erőteljesen és kegyetlenül. Darenn beletántorodik, ám a szerencséjére még mindig térdelő Nilevardot így elkerüli a szédülés.*
~EEYR?! Összeroppantom és kiköpöm! Se fénynek, se sötétnek nincs hatalma, ahogy árnyékot sem vetnek!~
*A sárkány meg sem moccan, látszólag mélyen alszik. A hang gazdája fejükben még is ő, ezt mindketten tudják. Hogy Nilevard, Darenn, esetleg Perchipfell válaszol-e a gondolataik közé furakodó hangnak, az csak rajtuk áll. Még mindig van lehetőségük lemászni a szikláról, sértetlen. Egy dolog tűnik csak biztosnak: Az ima itt nem talál fülekre, vagy talán maga a címzett rossz. Mindenesetre ha alszik, ha nem, a sárkány bizonyára már tud a jelenlétükről, beköszönésük pedig nem sikerült túl jól. Talán csak nem tartja rá érdemesnek őket, hogy megtörje álmát s lehet, hogy pont ez a szerencséjük.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-07 20:04:59
Üzenet elküldve: 2021-12-07 20:04:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Ahogyan közelítik a tekintete úgy kezd káprázni. ~ Ez nem is kígyó, inkább sárkány! Jól látom én ezt? Vagy Eeyr te kápráztatod tekintetem? ~ Meg bűvölt tekintete ellenére tudatánál marad, kardját hüvelyébe vissza helyezi, majd amikor már eléggé megközelítették a sárkányt pajzsát a hóba szúrja, majd fél térdre ereszkedve meghajol a sárkány előtt. ~ Nem tehetem ki Soreylt veszélynek, hogy megszólítsam. De ellenálhatatlan késztetést érzek. Tekintetével egy pikkelyt keres, hogy legalább a sárkányokról szőtt bizonyságát valamivel erősíthesse. Soreyl zökkenti ki ebből az állapotból. Közel hajolva sietségre buzdítja a lovagot. *
- Várhatnánk még egy kicsit hadnagy? * Mutat rá pajzsára Nilevard, hogy ebből talán megérti elfogultságát a dicső fenevaddal szemben. * - Ha nem lenne most itt hadnagy, a legszívesebben hűséget esküdnék ennek a sárkánynak. Családomba nagy tisztelet övezi e csodálatos mágikus lényeket. * Súgja oda, amennyire halkan csak tudja, bár a szél süvítés miatt a sárkány nem hallhatja őket. ~ Sárkány! Sárkány! Eeyr kérlek adj erőt. Adj erőt megmozdulni! Ne csapjak zajt istenem, ne akarjam felhívni e csodálatos lény figyelmét. Ne akarjam kockáztatni társam biztonságát. Kérlek Eeyr adj erőt!
* Hajol meg bőszen a lovag fél térdre ereszkedve a sárkánynál. Egy furcsa imát kezd el mormolni amit társa ha közel megy hozzá tisztán érthet.*
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy valaki ki zökkentse. *
* Ahogyan közelítik a tekintete úgy kezd káprázni. ~ Ez nem is kígyó, inkább sárkány! Jól látom én ezt? Vagy Eeyr te kápráztatod tekintetem? ~ Meg bűvölt tekintete ellenére tudatánál marad, kardját hüvelyébe vissza helyezi, majd amikor már eléggé megközelítették a sárkányt pajzsát a hóba szúrja, majd fél térdre ereszkedve meghajol a sárkány előtt. ~ Nem tehetem ki Soreylt veszélynek, hogy megszólítsam. De ellenálhatatlan késztetést érzek. Tekintetével egy pikkelyt keres, hogy legalább a sárkányokról szőtt bizonyságát valamivel erősíthesse. Soreyl zökkenti ki ebből az állapotból. Közel hajolva sietségre buzdítja a lovagot. *
- Várhatnánk még egy kicsit hadnagy? * Mutat rá pajzsára Nilevard, hogy ebből talán megérti elfogultságát a dicső fenevaddal szemben. * - Ha nem lenne most itt hadnagy, a legszívesebben hűséget esküdnék ennek a sárkánynak. Családomba nagy tisztelet övezi e csodálatos mágikus lényeket. * Súgja oda, amennyire halkan csak tudja, bár a szél süvítés miatt a sárkány nem hallhatja őket. ~ Sárkány! Sárkány! Eeyr kérlek adj erőt. Adj erőt megmozdulni! Ne csapjak zajt istenem, ne akarjam felhívni e csodálatos lény figyelmét. Ne akarjam kockáztatni társam biztonságát. Kérlek Eeyr adj erőt!
* Hajol meg bőszen a lovag fél térdre ereszkedve a sárkánynál. Egy furcsa imát kezd el mormolni amit társa ha közel megy hozzá tisztán érthet.*
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy valaki ki zökkentse. *
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-07 16:55:12
Üzenet elküldve: 2021-12-07 16:55:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Atya-gatya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem az én tisztem közölni a húgommal, hogy nem óhajtod már nőül venni. ~És hisztirohamot is kapna az a hülye picsa, ha én közölném vele.~ *Tizio hangja és arca is olyan, mint máskor, közönyös, noha megkönnyebbültebb már nem is lehetne. ~Ezerszer inkább Habrertus legyen a sógorom, mint te.~*
- Gondolom, hogy az öregek mindig ezt érzik. Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy "Bezzeg a mai fiatalok..." *Hangja ezúttal csevegő, amivel ügyesen elrejti azt, hogy odaszúr épp a másiknak.*
- Voltam már ott egyszer. Olyan vörös bozontja volt a sunának! Életem legjobb dugása volt. ~Hogy a kis vörös élvezte-e, azt meg pont telibe szarom.~ Különben meg bekaphatod a faszom. *Műmosollyal néz Waldranra, ahogy az röhögni kezd rajta. ~Én legalább nem megyek pucéran a piacra, mert elhasználódott a négykézláb csúszásban a ruhám. Faszparaszt.~
Lassan elhagyják a tharg birtokokat, így már a kikötői erdőségben lovagolnak, a kikötő és a vörös bozont egyre közelebb. ~Remélem, hogy még ott dolgozol.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem az én tisztem közölni a húgommal, hogy nem óhajtod már nőül venni. ~És hisztirohamot is kapna az a hülye picsa, ha én közölném vele.~ *Tizio hangja és arca is olyan, mint máskor, közönyös, noha megkönnyebbültebb már nem is lehetne. ~Ezerszer inkább Habrertus legyen a sógorom, mint te.~*
- Gondolom, hogy az öregek mindig ezt érzik. Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy "Bezzeg a mai fiatalok..." *Hangja ezúttal csevegő, amivel ügyesen elrejti azt, hogy odaszúr épp a másiknak.*
- Voltam már ott egyszer. Olyan vörös bozontja volt a sunának! Életem legjobb dugása volt. ~Hogy a kis vörös élvezte-e, azt meg pont telibe szarom.~ Különben meg bekaphatod a faszom. *Műmosollyal néz Waldranra, ahogy az röhögni kezd rajta. ~Én legalább nem megyek pucéran a piacra, mert elhasználódott a négykézláb csúszásban a ruhám. Faszparaszt.~
Lassan elhagyják a tharg birtokokat, így már a kikötői erdőségben lovagolnak, a kikötő és a vörös bozont egyre közelebb. ~Remélem, hogy még ott dolgozol.~*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-07 13:56:09
Üzenet elküldve: 2021-12-07 13:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A hóban hagyott nyomnak a híján vannak, bár ekkora szélben igazából nem is csodálni. Ahogy egyre közelebb érnek, úgy ér meg csak igazán a lovag fejében a nagy feketeség mérete. Legalább harminc lépés a hossza, és sosem látott mérete lassan elveti az ötletet, hogy a havatlan objektum élőlény lenne, azzal az apró kivétellel, hogy ez a fekete valami lüktet. Mozog.*
~Mi a kurva élet?~
*Kérdezi Perchipfell, nagyon is elmésen, mert ugyan sejtése van, ahogyan a venárnak is, de nem hisz a szemének. A fekete pikkelyek, a szárny, a tüskék és szarvak, illetve a meleg levegő szél kavarta párája vezetik a hadnagy kezét egészen a végkifejletig.*
~Egy sárkány!~
*Mondja ki magában csodálattal. Meglepődött arccal messziről bámul a csodálatos lényre. Kicsit gyorsabban veszi a levegőt izgatottságában. Nem hisz a szemének. Perchi, közben természetesen már a következő lépésen gondolkodik.*
~Kérlek Soreyl, ígérd meg, hogy most az egyszer nem akarsz ennek is az apukája lenni mint a wargnak. Semmit nem érnél el vele. Ha így megöleted magad, szegény sárkány vasat szarna, egy hétig.~
*Soreyl elmosolyodik. Egy pillanatra a földre néz. Nem sok esélyt lát rá, de próbál keresni a földön egy kisebb fekete foltot. Egy elhullt pikkelyt talán. Valamit ami később hitelt adhat a szavának jelentésekor. Ha nem talál, akkor egy boldog mosollyal háttatfordit a lénynek. Közelebb lép Nilevardhoz, és megfogva a vállát egészen a füléhez hajol, hogy a másik halkan is jól hallja.*
-Gyerünk közlegény! Azt hiszem itt már nincs több dolgunk, hagyjuk aludni.
*Mondja mélyen, és boldogan. Ha a másik bele egyezik, még egy utolsó pillantást vet a hegy urára, mielőtt nekiállna leereszkedni a járt úton.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A hóban hagyott nyomnak a híján vannak, bár ekkora szélben igazából nem is csodálni. Ahogy egyre közelebb érnek, úgy ér meg csak igazán a lovag fejében a nagy feketeség mérete. Legalább harminc lépés a hossza, és sosem látott mérete lassan elveti az ötletet, hogy a havatlan objektum élőlény lenne, azzal az apró kivétellel, hogy ez a fekete valami lüktet. Mozog.*
~Mi a kurva élet?~
*Kérdezi Perchipfell, nagyon is elmésen, mert ugyan sejtése van, ahogyan a venárnak is, de nem hisz a szemének. A fekete pikkelyek, a szárny, a tüskék és szarvak, illetve a meleg levegő szél kavarta párája vezetik a hadnagy kezét egészen a végkifejletig.*
~Egy sárkány!~
*Mondja ki magában csodálattal. Meglepődött arccal messziről bámul a csodálatos lényre. Kicsit gyorsabban veszi a levegőt izgatottságában. Nem hisz a szemének. Perchi, közben természetesen már a következő lépésen gondolkodik.*
~Kérlek Soreyl, ígérd meg, hogy most az egyszer nem akarsz ennek is az apukája lenni mint a wargnak. Semmit nem érnél el vele. Ha így megöleted magad, szegény sárkány vasat szarna, egy hétig.~
*Soreyl elmosolyodik. Egy pillanatra a földre néz. Nem sok esélyt lát rá, de próbál keresni a földön egy kisebb fekete foltot. Egy elhullt pikkelyt talán. Valamit ami később hitelt adhat a szavának jelentésekor. Ha nem talál, akkor egy boldog mosollyal háttatfordit a lénynek. Közelebb lép Nilevardhoz, és megfogva a vállát egészen a füléhez hajol, hogy a másik halkan is jól hallja.*
-Gyerünk közlegény! Azt hiszem itt már nincs több dolgunk, hagyjuk aludni.
*Mondja mélyen, és boldogan. Ha a másik bele egyezik, még egy utolsó pillantást vet a hegy urára, mielőtt nekiállna leereszkedni a járt úton.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-07 12:16:27
Üzenet elküldve: 2021-12-07 12:16:27
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Atya-gatya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Közölheted vele te is, szerintem ti többet találkoztok. Úgy talán neki is kevésbé kellemetlen elutasítani az egykori közeledésem, és megüzenheti egy szolgálóval a válaszát. Levelet ne írjon, azt úgyse tudom elolvasni. * Nevet fel, mert őt az ilyen úri dolgok sose vonzották. A hegy felé pillant, és megvonja a vállát. *
- Én pont, hogy az ellenkezőjét érzem, fiam. Kagan fénykorában teljesen más volt odafent, mint manapság. De ez elmondható minden másról is. Artheniorra rá se lehet ismerni, a Kikötő nagyjából olyan veszélyes hely, mint egy újszülött villával a kezében. És az őseink szellemeivel sem tartjuk már úgy a kapcsolatot, mint régen. Minden változik, rohan a világ, és úgy érzem, hogy nem tudom tartani vele a tempót. * Sóhajt nagyot, ahogy rá törnek az emlékek. Hiányoznak neki a többiek, akik már mind a túlvilágról követik az eseményeket. *
- Sose voltam még a sellőben. * Vonja meg a vállát, mert nem kenyere a hazudozás. * De sokat hallottam róla. Ha tényleg olyan jók, mint mondják a Korsóban, akkor nem fogsz panaszkodni. Ha szépen megkéred őket, biztos, hogy még a karót is kihúzzák a seggedből. * Röhög fel, miközben a kikötői erdőségben lovagolnak dél irányába. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Közölheted vele te is, szerintem ti többet találkoztok. Úgy talán neki is kevésbé kellemetlen elutasítani az egykori közeledésem, és megüzenheti egy szolgálóval a válaszát. Levelet ne írjon, azt úgyse tudom elolvasni. * Nevet fel, mert őt az ilyen úri dolgok sose vonzották. A hegy felé pillant, és megvonja a vállát. *
- Én pont, hogy az ellenkezőjét érzem, fiam. Kagan fénykorában teljesen más volt odafent, mint manapság. De ez elmondható minden másról is. Artheniorra rá se lehet ismerni, a Kikötő nagyjából olyan veszélyes hely, mint egy újszülött villával a kezében. És az őseink szellemeivel sem tartjuk már úgy a kapcsolatot, mint régen. Minden változik, rohan a világ, és úgy érzem, hogy nem tudom tartani vele a tempót. * Sóhajt nagyot, ahogy rá törnek az emlékek. Hiányoznak neki a többiek, akik már mind a túlvilágról követik az eseményeket. *
- Sose voltam még a sellőben. * Vonja meg a vállát, mert nem kenyere a hazudozás. * De sokat hallottam róla. Ha tényleg olyan jók, mint mondják a Korsóban, akkor nem fogsz panaszkodni. Ha szépen megkéred őket, biztos, hogy még a karót is kihúzzák a seggedből. * Röhög fel, miközben a kikötői erdőségben lovagolnak dél irányába. *
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-06 12:17:07
Üzenet elküldve: 2021-12-06 12:17:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Ahogy a páros az ismeretlen felé közelít, fenyegetettség érzése lesz úrrá mindkettőjükön. Itt, a hegyek gyűrűjében nem hallani mást saját lélegzetükön kívül, mint a szél süvítését. Süvítést a sziklák között, süvítést köröttük. Egy-egy ponton még az alattuk húzódó, acélkék jégpáncél is kivehető, mit fel-felfed a szél söpörte hóréteg. Jó néhány, vaskosabb szikladarab töri csak meg a síkot, mik úgy merednek ki a jégből, mintha mindig is ezt tették volna.
Nyomot itt nem lelni. Hogy az előttük terpesztő dolog nem hagy ilyeneket, vagy a szél söpörte már tova, nehéz lenne megítélni. Talán nem is fontos. Ahogy közelítenek a feketeséghez, az örvénylő havon át egyre jobban kivehetővé válik. Első pillantásra egy dolog biztosnak látszik. A valami lélegzik. Legalább harminc méteren öleli körbe a sziklát, hosszú farkával együtt. Merthogy bizony farka is van.
A kettős zajtanul közelít, ez pedig a hófúvásban nem is esik nehezükre. Saját lépéseik is nehezen hallanák. Jó ötven lépésre kell azonban megállapodniuk hozzá, hogy teljes valójában kivehessék a lényt. Fekete pikkelyek, bőrhöz húzott szárnyak, a hátán pedig egész farkáig éktelen tüskék. Hosszú nyaka végén busa fejét végtelen nyugalomban pihenteti a szikla oldalán. Mélyen alszik. Végtagjait ugyan maga alá húzza, de mellső lábain még így is kivehetőek a hatalmas, görbe karmok. Koponyájából számtalan szarv mered hátra, egyik-másik majd emberméretű. Az orrlyukaiból ütemesen távozó hő fodrozódása pedig az ő távolságukból is kivehető.
A páros teljesítette küldetését. Már csak a hegyről kell lejusson hozzá, hogy jelentést tegyen... Már ha földbegyökerezett lábuk engedi őket. Oly látványban lehet részük, mely keveseknek adatott meg őelőttük. Ha másból nem is, réghallott dajkamesékből lehet róluk fogalma, mi is az a sárkány. Ez itt pedig az. Éjfekete iszonyat, mely rémítő és igéző látvány is egyben. Még így, nyugalomban is felfoghatatlan elementáris erőt áraszt magából. Hogy érdemes-e megzavarni egy sárkány álmát, arról már a két wargnak kell döntést hoznia.*
*Ahogy a páros az ismeretlen felé közelít, fenyegetettség érzése lesz úrrá mindkettőjükön. Itt, a hegyek gyűrűjében nem hallani mást saját lélegzetükön kívül, mint a szél süvítését. Süvítést a sziklák között, süvítést köröttük. Egy-egy ponton még az alattuk húzódó, acélkék jégpáncél is kivehető, mit fel-felfed a szél söpörte hóréteg. Jó néhány, vaskosabb szikladarab töri csak meg a síkot, mik úgy merednek ki a jégből, mintha mindig is ezt tették volna.
Nyomot itt nem lelni. Hogy az előttük terpesztő dolog nem hagy ilyeneket, vagy a szél söpörte már tova, nehéz lenne megítélni. Talán nem is fontos. Ahogy közelítenek a feketeséghez, az örvénylő havon át egyre jobban kivehetővé válik. Első pillantásra egy dolog biztosnak látszik. A valami lélegzik. Legalább harminc méteren öleli körbe a sziklát, hosszú farkával együtt. Merthogy bizony farka is van.
A kettős zajtanul közelít, ez pedig a hófúvásban nem is esik nehezükre. Saját lépéseik is nehezen hallanák. Jó ötven lépésre kell azonban megállapodniuk hozzá, hogy teljes valójában kivehessék a lényt. Fekete pikkelyek, bőrhöz húzott szárnyak, a hátán pedig egész farkáig éktelen tüskék. Hosszú nyaka végén busa fejét végtelen nyugalomban pihenteti a szikla oldalán. Mélyen alszik. Végtagjait ugyan maga alá húzza, de mellső lábain még így is kivehetőek a hatalmas, görbe karmok. Koponyájából számtalan szarv mered hátra, egyik-másik majd emberméretű. Az orrlyukaiból ütemesen távozó hő fodrozódása pedig az ő távolságukból is kivehető.
A páros teljesítette küldetését. Már csak a hegyről kell lejusson hozzá, hogy jelentést tegyen... Már ha földbegyökerezett lábuk engedi őket. Oly látványban lehet részük, mely keveseknek adatott meg őelőttük. Ha másból nem is, réghallott dajkamesékből lehet róluk fogalma, mi is az a sárkány. Ez itt pedig az. Éjfekete iszonyat, mely rémítő és igéző látvány is egyben. Még így, nyugalomban is felfoghatatlan elementáris erőt áraszt magából. Hogy érdemes-e megzavarni egy sárkány álmát, arról már a két wargnak kell döntést hoznia.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-02 20:34:18
Üzenet elküldve: 2021-12-02 20:34:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Határozott és fokozatos mozgással sikerül Nilevardnak a jeges sziklákat megmásznia. A Hadnagy épp csak egy kicsivel ér fel hamarabb mint ő. Amit a nagy lihegés közepette nem is vesz nagyon figyelembe. Inkább csak örül, hogy sikerült felmásznia. De nem épp nyugodhat meg. Nagy zihálás közepette Soreyl figyelmezteti és mutat egy irányba. Ahol egy szikla.... Egy sziklát ölel át? ~ Ez mégis mi a franc lehet? ~ Hőköl meg a lovag miközben már kapja is le a hátáról a dolgokat, hogy páncélját legalább magára vehesse. Nem is sokat vacakol vele, gyorsan magáról ölti a felszerelését. *
- Követem!
* Suttogja oda a hadnagynak miközben már pajzsa és kardja is a kezébe kerül. Fokozatosan megközelíti az érdekes formájú tárgyat vagy lényt. Soreyl megáll nyomokat keresni, amit a lovag intenzív fókuszálással reagál le. Le se venné a szemét a furcsa alakú dologról. ~ Olyan mint egy kígyó. De csak nem lehet. Akkor mégis mi a fene ez? ~ Légzése szerencsére már vissza szorult annyira, hogy ne kelljen kapkodnia. De attól még kimerült a mászás után, úgy ahogyan a társa is biztosan. ~ Ha ez kergette le az őröket, akkor nagyon megszívtuk. ~ *
* Határozott és fokozatos mozgással sikerül Nilevardnak a jeges sziklákat megmásznia. A Hadnagy épp csak egy kicsivel ér fel hamarabb mint ő. Amit a nagy lihegés közepette nem is vesz nagyon figyelembe. Inkább csak örül, hogy sikerült felmásznia. De nem épp nyugodhat meg. Nagy zihálás közepette Soreyl figyelmezteti és mutat egy irányba. Ahol egy szikla.... Egy sziklát ölel át? ~ Ez mégis mi a franc lehet? ~ Hőköl meg a lovag miközben már kapja is le a hátáról a dolgokat, hogy páncélját legalább magára vehesse. Nem is sokat vacakol vele, gyorsan magáról ölti a felszerelését. *
- Követem!
* Suttogja oda a hadnagynak miközben már pajzsa és kardja is a kezébe kerül. Fokozatosan megközelíti az érdekes formájú tárgyat vagy lényt. Soreyl megáll nyomokat keresni, amit a lovag intenzív fókuszálással reagál le. Le se venné a szemét a furcsa alakú dologról. ~ Olyan mint egy kígyó. De csak nem lehet. Akkor mégis mi a fene ez? ~ Légzése szerencsére már vissza szorult annyira, hogy ne kelljen kapkodnia. De attól még kimerült a mászás után, úgy ahogyan a társa is biztosan. ~ Ha ez kergette le az őröket, akkor nagyon megszívtuk. ~ *
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-02 10:40:03
Üzenet elküldve: 2021-12-02 10:40:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Gépiesen mászik, miközben Perchipfell, és Soreyl a fejükben folyó beszélgetésnek véget vetnek, és mindketten hisztizve hallgatnak. Egyszer csak a tetőt jelentő perem akad a hadnagy kezébe. Felhúzza magát, aztán a közlegényt. is.*
-Ez az fiam.
*Mondja lihegve, miközben megbizonyosodik arról hogy biztonságban vannak legalább egy kis időre. Fúj egyet, szív egyet, és már költőien veszne el a tájban, mikor a ködös, felhőfoszlányokból észreveszi a fekete jelenséget a szikla körül.*
-Vigyázz!
*Mondja Nilevardnak halkan, de hallhatóan, és rábök az érdekes képződményre. A lovag sejtése szerint mindenképpen valami élőlény, erre még a Hetedik hatalmát sem kell kölcsönkérnie, elég bizonyosság hogy a teteje havatlan egy ilyen tájon. Óvatosan, és csendesen próbálja megközelíteni a különös ismeretlent, és próbálja nem felhívni magára a figyelmet. Társának int, majd lemutat, hogy lábnyomaiban kövesse, így csak egyikőjük alatt ropog a hó.*
~Hó baszdmeg!~
*Kiállt fel Perchi két lépés után, amire Soreylnek is eszébe jut, tüzetesebben megvizsgálni a havat körülöttük. Ha a lovag sejtése igaz, akkor a mozgó élőlény feketeség azért nem csupa hó mert mozog, aminek nyoma kell hogy legyen a havon. Miközben a feltétezhető állatot figyeli, nyomok után keres a hóban, és próbálja zajtalanul megközelíteni.*
*Gépiesen mászik, miközben Perchipfell, és Soreyl a fejükben folyó beszélgetésnek véget vetnek, és mindketten hisztizve hallgatnak. Egyszer csak a tetőt jelentő perem akad a hadnagy kezébe. Felhúzza magát, aztán a közlegényt. is.*
-Ez az fiam.
*Mondja lihegve, miközben megbizonyosodik arról hogy biztonságban vannak legalább egy kis időre. Fúj egyet, szív egyet, és már költőien veszne el a tájban, mikor a ködös, felhőfoszlányokból észreveszi a fekete jelenséget a szikla körül.*
-Vigyázz!
*Mondja Nilevardnak halkan, de hallhatóan, és rábök az érdekes képződményre. A lovag sejtése szerint mindenképpen valami élőlény, erre még a Hetedik hatalmát sem kell kölcsönkérnie, elég bizonyosság hogy a teteje havatlan egy ilyen tájon. Óvatosan, és csendesen próbálja megközelíteni a különös ismeretlent, és próbálja nem felhívni magára a figyelmet. Társának int, majd lemutat, hogy lábnyomaiban kövesse, így csak egyikőjük alatt ropog a hó.*
~Hó baszdmeg!~
*Kiállt fel Perchi két lépés után, amire Soreylnek is eszébe jut, tüzetesebben megvizsgálni a havat körülöttük. Ha a lovag sejtése igaz, akkor a mozgó élőlény feketeség azért nem csupa hó mert mozog, aminek nyoma kell hogy legyen a havon. Miközben a feltétezhető állatot figyeli, nyomok után keres a hóban, és próbálja zajtalanul megközelíteni.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-02 06:37:20
Üzenet elküldve: 2021-12-02 06:37:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A két férfi alig néhány napja van úton, mióta elbúcsúztak társaiktól Artheniorban, így is egészségtelenül sok veszélyt élt már meg. Nem csak fenevadakkal és az elemekkel kell azonban megküzdeniük. Ott vannak még saját démonaik is, mik minduntalan felszínre törnek. Ugyanakkor közel a cél, s ahogy a kettős felpillant, talán egy aprócska kő is leszalad szívükről.
Tudva vagyon, nem ők az elsők, akik itt járnak. A két szerencsétlenül járt városőr - talán éppen a lefelé út miatt - megannyi, aprócska fémcölöppel kínálta meg a jeget, kapaszkodóként a kéznek, támaszként a lábnak. Ugyanakkor a terep ettől függetlenül csúszós és rideg, a két utazó nem lehet figyelmetlen.
Jó néhány óra lassú, kitartó mászás áll előttük. A jégcsákányt pedig időről-időre bizony használniuk is kell. A két városőr vagy tapasztalt mászó volt, vagy nem volt elég karó náluk. A könnyebb szakaszokba nem vágtak támasztékot, így a párosnak meggyűlik a baja a sziklafallal. Egy ilyen szakaszon repedezik meg Nilevard jégcsákánya körül a jég, ám a férfi gyorsan kapcsol, s villámgyorsan másik pont után néz.
Lépésről-lépésre haladnak a jeges hidegben. Az erdőség alattuk már csak összemosódott, színes kavalkád. Legyen bármily éles tekintet is, a két wargot már aligha láthatná bárki odalenntről.
Kisebb nehézségek árán, de jó néhány óra, kimerítő mászás után Darenn keze a hegytetőt jelző párkányon landol. Sikerült.
Arcát rögtön heves hófúvás csapja meg, ahogy elsőként körbepillant. Mire Nilevard is felér, nagyjából betájolhatja helyzetüket.
Körülöttük havas-sziklás hegyormok magasodnak. A legmagasabb csúcsokat nem is láthatják, felhők közé vesznek. Ha másért nem is, a látványért megérte felkapaszkodniuk. Ők maguk egy ember méretű sziklákkal bélelt, havas fennsíkon tartózkodnak épp. Medence a hegyek sűrűjében. Egykor talán tó lehetett, melyet most vaskos jégréteg őriz lábuk alatt. A felhőkre törő hegycsúcsok között a nap keveset éri e helyet, most is készül lassan épp eltűnni mögöttük.
Jó kétszáz lépésre tőlük azonban furcsa jelenségre lehetnek figyelmesek. Egy nagyobb szikla köré úgy fonódik egy másik, éjfekete darab, mintha csak magához ölelné azt. Formája és színe is feltűnő, ám a legfurcsább talán az, hogy az itteni klíma ellenére nem fedi hóréteg.*
*A két férfi alig néhány napja van úton, mióta elbúcsúztak társaiktól Artheniorban, így is egészségtelenül sok veszélyt élt már meg. Nem csak fenevadakkal és az elemekkel kell azonban megküzdeniük. Ott vannak még saját démonaik is, mik minduntalan felszínre törnek. Ugyanakkor közel a cél, s ahogy a kettős felpillant, talán egy aprócska kő is leszalad szívükről.
Tudva vagyon, nem ők az elsők, akik itt járnak. A két szerencsétlenül járt városőr - talán éppen a lefelé út miatt - megannyi, aprócska fémcölöppel kínálta meg a jeget, kapaszkodóként a kéznek, támaszként a lábnak. Ugyanakkor a terep ettől függetlenül csúszós és rideg, a két utazó nem lehet figyelmetlen.
Jó néhány óra lassú, kitartó mászás áll előttük. A jégcsákányt pedig időről-időre bizony használniuk is kell. A két városőr vagy tapasztalt mászó volt, vagy nem volt elég karó náluk. A könnyebb szakaszokba nem vágtak támasztékot, így a párosnak meggyűlik a baja a sziklafallal. Egy ilyen szakaszon repedezik meg Nilevard jégcsákánya körül a jég, ám a férfi gyorsan kapcsol, s villámgyorsan másik pont után néz.
Lépésről-lépésre haladnak a jeges hidegben. Az erdőség alattuk már csak összemosódott, színes kavalkád. Legyen bármily éles tekintet is, a két wargot már aligha láthatná bárki odalenntről.
Kisebb nehézségek árán, de jó néhány óra, kimerítő mászás után Darenn keze a hegytetőt jelző párkányon landol. Sikerült.
Arcát rögtön heves hófúvás csapja meg, ahogy elsőként körbepillant. Mire Nilevard is felér, nagyjából betájolhatja helyzetüket.
Körülöttük havas-sziklás hegyormok magasodnak. A legmagasabb csúcsokat nem is láthatják, felhők közé vesznek. Ha másért nem is, a látványért megérte felkapaszkodniuk. Ők maguk egy ember méretű sziklákkal bélelt, havas fennsíkon tartózkodnak épp. Medence a hegyek sűrűjében. Egykor talán tó lehetett, melyet most vaskos jégréteg őriz lábuk alatt. A felhőkre törő hegycsúcsok között a nap keveset éri e helyet, most is készül lassan épp eltűnni mögöttük.
Jó kétszáz lépésre tőlük azonban furcsa jelenségre lehetnek figyelmesek. Egy nagyobb szikla köré úgy fonódik egy másik, éjfekete darab, mintha csak magához ölelné azt. Formája és színe is feltűnő, ám a legfurcsább talán az, hogy az itteni klíma ellenére nem fedi hóréteg.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:18:03
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:18:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Türelmesen betakarózva végig hallgatja a hadnagy történetét. ~ Mindenki volt egyszer újonc. ~ *
- A parancsnokot megnézném szakáll nélkül fiatalon.
* Mosolyodik el a nagy bunda meleg ölelésébe. A történet után hamar elszendereg a lovag, mint egy könnyed altató mesétől, bár köze lehet annak is, hogy nagyon kimerült a mászástól. Reggel még a bunda alatt laktatóan elfogyassza az étkét és addigra már indulnak is. Nem sokat időzik a felkészüléssel. Nyomába is ered újult erővel Soreylnek. Egy darabig egészen jól halad a mászásba, míg el nem jutnak ahhoz a részhez, ahol el is kellene rugaszkodni és utána megkapaszkodni. A felfelé elrugaszkodás sikeresnek bizonyul, de az érkezés már annál kevésbé. Lába alól az a kis szikla is ki csúszik ami alatta volt. A hátán levő súly pedig a mélybe taszítja a lovagot. *
- A ku....vahh
* De szerencsére összekötötték magukat, így a hadnagy jó reflexeinek hála sikeresen megtartja Nilevardot míg újra falat ér. Egy ideig csak kapaszkodik és próbálja ismételten vissza szerezni ép elméjét. De a kötél hamar megindul így kénytelen tovább mászni. ~ Furcsa tekintete volt Soreylnek. Elgondolkozott, hogy elvágja a kötelet? Tényleg megfordulhatott a fejébe? Már kétszer kihúztam a wargnál a szarból, ő már az elsőnél majdnem elvágta a kötelet. Ez nem valami megnyugtató. ~ Merül el mászás közben a nyugodtabb részen. ~ De meg kell értenem őt is. Túl gyorsan kellett dönteni, annak sincs értelme ha magával rántom. De elég ebből. ~ Merül vissza a fagyos sziklák tapintásába. Amikor sikerül társa mellé érni, eléggé furcsa és szokatlan szavak hagyják el a száját. *
- Mindent megteszek!
* Nyeli vissza a tényleges szavakat, amit mondani akart volna. Csákányt keze ügyébe helyezve, gyors ötlettől vezérelve, plusz lyukakat csinál a jégbe fölfelé haladva, hogy ha gondja akadna, több helyre is kapaszkodhasson. *
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Türelmesen betakarózva végig hallgatja a hadnagy történetét. ~ Mindenki volt egyszer újonc. ~ *
- A parancsnokot megnézném szakáll nélkül fiatalon.
* Mosolyodik el a nagy bunda meleg ölelésébe. A történet után hamar elszendereg a lovag, mint egy könnyed altató mesétől, bár köze lehet annak is, hogy nagyon kimerült a mászástól. Reggel még a bunda alatt laktatóan elfogyassza az étkét és addigra már indulnak is. Nem sokat időzik a felkészüléssel. Nyomába is ered újult erővel Soreylnek. Egy darabig egészen jól halad a mászásba, míg el nem jutnak ahhoz a részhez, ahol el is kellene rugaszkodni és utána megkapaszkodni. A felfelé elrugaszkodás sikeresnek bizonyul, de az érkezés már annál kevésbé. Lába alól az a kis szikla is ki csúszik ami alatta volt. A hátán levő súly pedig a mélybe taszítja a lovagot. *
- A ku....vahh
* De szerencsére összekötötték magukat, így a hadnagy jó reflexeinek hála sikeresen megtartja Nilevardot míg újra falat ér. Egy ideig csak kapaszkodik és próbálja ismételten vissza szerezni ép elméjét. De a kötél hamar megindul így kénytelen tovább mászni. ~ Furcsa tekintete volt Soreylnek. Elgondolkozott, hogy elvágja a kötelet? Tényleg megfordulhatott a fejébe? Már kétszer kihúztam a wargnál a szarból, ő már az elsőnél majdnem elvágta a kötelet. Ez nem valami megnyugtató. ~ Merül el mászás közben a nyugodtabb részen. ~ De meg kell értenem őt is. Túl gyorsan kellett dönteni, annak sincs értelme ha magával rántom. De elég ebből. ~ Merül vissza a fagyos sziklák tapintásába. Amikor sikerül társa mellé érni, eléggé furcsa és szokatlan szavak hagyják el a száját. *
- Mindent megteszek!
* Nyeli vissza a tényleges szavakat, amit mondani akart volna. Csákányt keze ügyébe helyezve, gyors ötlettől vezérelve, plusz lyukakat csinál a jégbe fölfelé haladva, hogy ha gondja akadna, több helyre is kapaszkodhasson. *
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-01 15:16:34
Üzenet elküldve: 2021-12-01 15:16:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Még az este kérdezi meg a közlegény mi történt a bányában. Soreyl mély hangján mesedélutánba kezd.*
-Még Denjaar küldött ki minket a Városi Őrségtől, hogy nézzük meg mi van a bányarendszerben a hegyek alatt. Börtönnek használták régen, de a lázadás óta nem jött semmi hír.
*Meséli, miközben kényelembe helyezi magát, és továbbra is csak az erdőt bámulja.*
-Akkoriban Bredoc parancsnokhelyettes volt, én meg éppen hogy közlegény.
*Bök oda orrával a katonára, jelezve, hogy ő is volt-ám az ő cipőjében, nem is oly rég.*
-Ott találkoztunk Garsinnal is.
*Mosolyodik el atyaian, láthatóan szeretettel beszél a lánykáról.*
-Azóta ő is belépett a kötelékbe.
*Mondja kicsit komorabban, és egyre jobban keseredik is a hangja a történetet követően, nem is megy bele a részletekbe.*
-Közben kiderült, hogy a börtönben sem maradt el a lázadás, és el is fogtak bennünket. Csupán Eeyrnek, és egymásnak köszönhetjük az életünket.
*Gondolkozik el egy pillanatra, majd egy fejrázással kizökkenti magát, és summázza az esetet.*
-Aztán pár hat után, sikerült egy börtönlázadást összehozni, a lázadók ellen. Én ott maradtam őrizni a rendet.
*Perchi természetesen csak beleköt, ebbe az apró kis ferdítésbe.*
~Te hazug legendagyár...~
*Rosszalja a dolgot, de a lovag azért csak folytatja.*
-Mire visszatértem, már Bredoc volt a wargok parancsnoka. Egy napra rá, már úton voltunk.
*Mutat magukra közben. A teadélután, és a tanulságos történelemórán túl, megalusznak. Reggelre ébredve megindulnak a hegynek. Az első igazán rizikós sziklaszirt előtt, hogy felkészüljön megtorpan. Ezt az időt Perchi sem hagyja üresen.*
~Nem fog menni a fiúnak. Fordulj haza, vagy menj egyedül, de minden esetre szedd le ezt a kurva kötelet!~
*Soreyl nem törődik vele. Ugrik. Megkapaszkodik. Egy pillantással próbálja biztatni a közlegényt, akinek sikerül is a manőver java része, de a mélybe zuhan. A hadnagy erős markában ragad meg a kötél, és mély barna szemeivel lenéz rá.*
~SOREYL! Meg fogsz halni! Vágd el azt a rohadt kötelet mielőtt magával ránt. A holtsúlynak mennie kell. Csak nem akarsz egy ilyen senki miatt meghalni?~
*Perchipfell hangjai gyorsabban szaladnak át az agyán mint a gondolat. Egy egész pillanatig valóban hezitál. A másik láthatja a bocsánatkérő tekintetet a szemén, mígnem meggondolja magát, és felhúzza. Nem szól semmit. Csak gépiesen megy tovább. Perchi közben Nem könnyíti meg a dolgát, továbbra is mondja a magáét. A lovagnak van egy olyan érzése, hogy a mesterkard szelleme, és egyben elméjének másik fele kész lenne átvenni tőle a gyeplőt ha életveszélybe kerülne a közlegény miatt, de egyelőre több mint tartja magát elméjének trónján. Ő a főnök, és ezt nem látja változni egyelőre. Másznak tovább. Soreyl lába alatt megcsúszik a talaj. Egy órának tűnő pillanatban megáll körülötte az élet, és múlni is látszik, de élve maradnak mindketten.*
-Ez kurva közel volt basszameg.
*Mondja tőle szokatlanul, majd a másikhoz fordul.*
-Mássz, és ne kúrd el légyszíves.
*Azzal megint a csúcsnak fordul, és mászik tovább. A jeges terepen már a jégcsákányt is előveszi a lovag, aki visszanyerte uralmát teste felett, pusztán ez a két mondatocska csúszott ki hangosan Perchipfelltől.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Még az este kérdezi meg a közlegény mi történt a bányában. Soreyl mély hangján mesedélutánba kezd.*
-Még Denjaar küldött ki minket a Városi Őrségtől, hogy nézzük meg mi van a bányarendszerben a hegyek alatt. Börtönnek használták régen, de a lázadás óta nem jött semmi hír.
*Meséli, miközben kényelembe helyezi magát, és továbbra is csak az erdőt bámulja.*
-Akkoriban Bredoc parancsnokhelyettes volt, én meg éppen hogy közlegény.
*Bök oda orrával a katonára, jelezve, hogy ő is volt-ám az ő cipőjében, nem is oly rég.*
-Ott találkoztunk Garsinnal is.
*Mosolyodik el atyaian, láthatóan szeretettel beszél a lánykáról.*
-Azóta ő is belépett a kötelékbe.
*Mondja kicsit komorabban, és egyre jobban keseredik is a hangja a történetet követően, nem is megy bele a részletekbe.*
-Közben kiderült, hogy a börtönben sem maradt el a lázadás, és el is fogtak bennünket. Csupán Eeyrnek, és egymásnak köszönhetjük az életünket.
*Gondolkozik el egy pillanatra, majd egy fejrázással kizökkenti magát, és summázza az esetet.*
-Aztán pár hat után, sikerült egy börtönlázadást összehozni, a lázadók ellen. Én ott maradtam őrizni a rendet.
*Perchi természetesen csak beleköt, ebbe az apró kis ferdítésbe.*
~Te hazug legendagyár...~
*Rosszalja a dolgot, de a lovag azért csak folytatja.*
-Mire visszatértem, már Bredoc volt a wargok parancsnoka. Egy napra rá, már úton voltunk.
*Mutat magukra közben. A teadélután, és a tanulságos történelemórán túl, megalusznak. Reggelre ébredve megindulnak a hegynek. Az első igazán rizikós sziklaszirt előtt, hogy felkészüljön megtorpan. Ezt az időt Perchi sem hagyja üresen.*
~Nem fog menni a fiúnak. Fordulj haza, vagy menj egyedül, de minden esetre szedd le ezt a kurva kötelet!~
*Soreyl nem törődik vele. Ugrik. Megkapaszkodik. Egy pillantással próbálja biztatni a közlegényt, akinek sikerül is a manőver java része, de a mélybe zuhan. A hadnagy erős markában ragad meg a kötél, és mély barna szemeivel lenéz rá.*
~SOREYL! Meg fogsz halni! Vágd el azt a rohadt kötelet mielőtt magával ránt. A holtsúlynak mennie kell. Csak nem akarsz egy ilyen senki miatt meghalni?~
*Perchipfell hangjai gyorsabban szaladnak át az agyán mint a gondolat. Egy egész pillanatig valóban hezitál. A másik láthatja a bocsánatkérő tekintetet a szemén, mígnem meggondolja magát, és felhúzza. Nem szól semmit. Csak gépiesen megy tovább. Perchi közben Nem könnyíti meg a dolgát, továbbra is mondja a magáét. A lovagnak van egy olyan érzése, hogy a mesterkard szelleme, és egyben elméjének másik fele kész lenne átvenni tőle a gyeplőt ha életveszélybe kerülne a közlegény miatt, de egyelőre több mint tartja magát elméjének trónján. Ő a főnök, és ezt nem látja változni egyelőre. Másznak tovább. Soreyl lába alatt megcsúszik a talaj. Egy órának tűnő pillanatban megáll körülötte az élet, és múlni is látszik, de élve maradnak mindketten.*
-Ez kurva közel volt basszameg.
*Mondja tőle szokatlanul, majd a másikhoz fordul.*
-Mássz, és ne kúrd el légyszíves.
*Azzal megint a csúcsnak fordul, és mászik tovább. A jeges terepen már a jégcsákányt is előveszi a lovag, aki visszanyerte uralmát teste felett, pusztán ez a két mondatocska csúszott ki hangosan Perchipfelltől.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:57:58
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:57:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A kettős az első napsugarak hűvös simogatására ébred. Tiszta az idő, szélnek, esőnek nyoma sincs.
A két kalandor kötéllel köti egymást deréktájt, hogy az elől haladó támogathassa a másikat. Annak rendje és módja szerint vágnak neki a további mászásnak, felkészülvén a legrosszabbra.
Itt a sziklafal jóval simább, minden mozdulat alaposan megfontolandó. Az első, komolyabb akadályuk egy fölébük lógó perem, mit csak elrugaszkodva, lábukkal a semmiben lógva, kezükkel felhúzódzkodva teljesíthet a páros. Darenn kisebb nehézségek árán sikeresen teljesíti is a műveletet, s lábát megvetve meg is állapodik a csúszós peremen, ám Nilevardnak már nincs ekkora szerencséje.
A lovag sikeresen elrugaszkodik, ám hiába éri el a perem szélét, a hegyes sziklaszél kicsúszik ujjai közül. Bizonyosan a mélybe zuhanna, ha a páros bölcsen nem kötötte volna magát össze. Darenn még időben megfoghatja a kötelet, hogy alaposan megvetve lábát egy kiálló sziklában felhúzhassa a közlegényt. Persze ez csak rajta múlik.
Hogy egyedül vagy párban, de a szakasznak még közel sincs vége. Jó három órája tarthat a mászás, mikor Darenn lába alatt omlik le egy halovány kiszögellés, s csúszik le a férfi vagy másfél métert. Ha csak nem hagyták lezuhanni, az esemény az alatta mászó Nilevardot is megzavarja a mászásban, s az aláhulló törmelék miatt egy szívdobbanásnyi ideig csupán fél kézzel kapaszkodik. Végül nagyjából egymás mellett állapodik meg a két, hevenyészett hegymászó.
Itt a kiszögelléseket már vékonyka hóréteg fedi, a sziklafal repedéseiben pedig jég ül. Hátra van az utolsó szakasz. Jeges-havas förtelem, néhol tükörsima felületekkel.*
*A kettős az első napsugarak hűvös simogatására ébred. Tiszta az idő, szélnek, esőnek nyoma sincs.
A két kalandor kötéllel köti egymást deréktájt, hogy az elől haladó támogathassa a másikat. Annak rendje és módja szerint vágnak neki a további mászásnak, felkészülvén a legrosszabbra.
Itt a sziklafal jóval simább, minden mozdulat alaposan megfontolandó. Az első, komolyabb akadályuk egy fölébük lógó perem, mit csak elrugaszkodva, lábukkal a semmiben lógva, kezükkel felhúzódzkodva teljesíthet a páros. Darenn kisebb nehézségek árán sikeresen teljesíti is a műveletet, s lábát megvetve meg is állapodik a csúszós peremen, ám Nilevardnak már nincs ekkora szerencséje.
A lovag sikeresen elrugaszkodik, ám hiába éri el a perem szélét, a hegyes sziklaszél kicsúszik ujjai közül. Bizonyosan a mélybe zuhanna, ha a páros bölcsen nem kötötte volna magát össze. Darenn még időben megfoghatja a kötelet, hogy alaposan megvetve lábát egy kiálló sziklában felhúzhassa a közlegényt. Persze ez csak rajta múlik.
Hogy egyedül vagy párban, de a szakasznak még közel sincs vége. Jó három órája tarthat a mászás, mikor Darenn lába alatt omlik le egy halovány kiszögellés, s csúszik le a férfi vagy másfél métert. Ha csak nem hagyták lezuhanni, az esemény az alatta mászó Nilevardot is megzavarja a mászásban, s az aláhulló törmelék miatt egy szívdobbanásnyi ideig csupán fél kézzel kapaszkodik. Végül nagyjából egymás mellett állapodik meg a két, hevenyészett hegymászó.
Itt a kiszögelléseket már vékonyka hóréteg fedi, a sziklafal repedéseiben pedig jég ül. Hátra van az utolsó szakasz. Jeges-havas förtelem, néhol tükörsima felületekkel.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-30 14:49:13
Üzenet elküldve: 2021-11-30 14:49:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
* A küzdelem a heggyel kezd kimerítővé válni. Soreyl segítő kötele hasznos a lovag számára. Erősen belekapaszkodik, hogy ezzel is egyensúlyát vissza nyerje. Zihálva ér fel a szírt kicsit nagyobb részére, ahol a hadnagy a segítség nyújtás után a tájat csodálja. Nilevard az egyik sziklának támaszkodva próbálja a szükséges levegőt valahogyan megszerezni. *
- Ahh.. ahh... Azt hittem meghalok.
* Lihegi ki nagy nehezen a szavakat. Táskája a felszerelésével a földre kerül, hogy legalább egy kis ideig ne kelljen plusz terhet cipelnie. Amint egy kicsit kényelembe helyezi magát a táskájába kezd el kotorászni. *
- Mi volt a bányába?
* Kérdi érdeklődve. Addig sem neki kell legalább beszélnie. Néhány korty víz és egy adag étket megeszik az eltett élelemből. ~ Még legalább 4 napnyi adag van. Ha a hadnagy kifogy talán tudok neki adni is. ~ Elmélkedik miközben a száját evéssel köti le. A tájat nyugodtan megcsodálja. ~ Ha még meg is halok legalább szép látványba. ~ Teszi hozzá kissé pesszimistán. *
- Hadnagy. * Vesz még egy nagyobb sóhajt. * -Ha esetleg..... * Gondolkozik el a szavak áradata alatt. * - Ha esetleg meghalnék. Kérem írjon egy levelet a Demingen háznak. Hanyagul, elfelejtettem indulásnál. Még a toll és a papír is ki lett pedig készítve. Illetve a parancsnok úrnak egy köpenyt csináltasson a bundából. Meg egyet magának is. * Mosolyodik el a drámai szövege után. Ha megkapja a választ utána lepihen a nyúzott bundával betakarva. Nem is kell sokáig várnia, hogy elaludjon. Másnap egy kis élelem után hamar útnak indulnak. Minden lépéssel és kapaszkodást jól meggondol, ahova Soreyl ő is csak oda kapaszkodik. Reménnyel és lelkesedéssel telve halad. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.30 14:49:31
* A küzdelem a heggyel kezd kimerítővé válni. Soreyl segítő kötele hasznos a lovag számára. Erősen belekapaszkodik, hogy ezzel is egyensúlyát vissza nyerje. Zihálva ér fel a szírt kicsit nagyobb részére, ahol a hadnagy a segítség nyújtás után a tájat csodálja. Nilevard az egyik sziklának támaszkodva próbálja a szükséges levegőt valahogyan megszerezni. *
- Ahh.. ahh... Azt hittem meghalok.
* Lihegi ki nagy nehezen a szavakat. Táskája a felszerelésével a földre kerül, hogy legalább egy kis ideig ne kelljen plusz terhet cipelnie. Amint egy kicsit kényelembe helyezi magát a táskájába kezd el kotorászni. *
- Mi volt a bányába?
* Kérdi érdeklődve. Addig sem neki kell legalább beszélnie. Néhány korty víz és egy adag étket megeszik az eltett élelemből. ~ Még legalább 4 napnyi adag van. Ha a hadnagy kifogy talán tudok neki adni is. ~ Elmélkedik miközben a száját evéssel köti le. A tájat nyugodtan megcsodálja. ~ Ha még meg is halok legalább szép látványba. ~ Teszi hozzá kissé pesszimistán. *
- Hadnagy. * Vesz még egy nagyobb sóhajt. * -Ha esetleg..... * Gondolkozik el a szavak áradata alatt. * - Ha esetleg meghalnék. Kérem írjon egy levelet a Demingen háznak. Hanyagul, elfelejtettem indulásnál. Még a toll és a papír is ki lett pedig készítve. Illetve a parancsnok úrnak egy köpenyt csináltasson a bundából. Meg egyet magának is. * Mosolyodik el a drámai szövege után. Ha megkapja a választ utána lepihen a nyúzott bundával betakarva. Nem is kell sokáig várnia, hogy elaludjon. Másnap egy kis élelem után hamar útnak indulnak. Minden lépéssel és kapaszkodást jól meggondol, ahova Soreyl ő is csak oda kapaszkodik. Reménnyel és lelkesedéssel telve halad. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.30 14:49:31
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-30 12:24:11
Üzenet elküldve: 2021-11-30 12:24:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A hegy messze nehezebb ellenfélnek ígérkezik mint egy magányos warg. Az északi lassan, de biztosan halad a még nem oly meredek sziklafalon, de ennek ellenére így nagyobb iramot diktál mint bajtársa. Egy-egy kényelmesebben tartható kiszögelésen bevárja, amikor tudja, de ő mászik elől, hogy kitapasztalja merre van a járhatóbb út. A másiknak többször is, meg-meg remeg a keze, porzik alatta a kavics, megcsúszik olykor.*
~Túl nagy falat ez neki.~
*Mondja Perchipfell, és Soreyl kicsit lekezd afelé, hajlani, hogy a kardnak igaza lehet. Aztán lát egy nagyobb, kiálló sziklát. Egy nagyobb pihenőre épp elégséges. Kicsit belehúz, és lehagyja a közlegényt, hogy a kiszögelésre érve, előkapja a kötelet a hátáról levett zsákjából, és a másiknak dobja, hogyha végleg megcsúszna, akkor el tudja kapni, és felhúzhassa a hadnagy, de talán nincs is rá szükség, felvergődik magukat a majdnem biztonságos kődarabra.*
-Megvagy?
*Kérdezi a fiatal katonát miközben leül, és hátát a hegynek veti. Nézi a tájat. Az elnyúló erdőt, északra Erdőmélyét, délre a kikötőt. Magában beszélne, de éppen itt az ideje, hogy ne érdekelje Nilevard hallja-e vagy sem.*
-Kezdem azt érezni, hogy engem ez a hegység meg akar ölni.
*Mondja, majd a mászástól fáradva, lihegve felnevet.*
-Előbb alatta a kurva bánya, most meg a teteje.
*Vet egy baráti, és biztató pillantást Nilevardra.*
-Amikor hazaérünk biztosan hátba verem Bredocot egy párszor.
*Mondja továbbra is nevetve. Tudja, hogy nem a parancsnok utasítására jöttek el idáig, pusztán a régi szép idők emlékére paskolná meg az öreget. Perchipfell természetesen beleköt a mondandóba.*
~Amikor? Hazaértek? Ebben több feltételezés is kétséges, mondhatni faszság.~
*A lovag vesz egy mély levegőt, hogy elernyedjenek az izmai, és egy sóhajtás közben finoman kéri kardját.*
~Kussolj kicsit Perchi.~
*És azzal tovább szemléli a szép tájat. Próbálja a másikban tartani a bátorságot, a bizonyosságot hogy minden rendben lesz. Persze ő is tele van kétségekkel, de ilyen a kalandorhév. A lombkoronákra árnyékot vet a hegy, a lenyugvó nap már rég átlendült a csúcsokon. A horizont, és az ég még nem sötétedik, de a hideg szél, és az egyre színesedő felhők napnyugtát ígérnek. Feljebb a levegő is ritkább, a csillagok is közelebb vannak. A föld hónapjainak a végén, talán az utolsó hatokat tapossák, és a lovag szemei előtt van a tiszta égbolt összes csillagképe, holott még egyet se látni. Iszik egy kortyot, eszik is egy keveset a füstölt húsból ami van neki.*
-Ha már itt förmedünk meg, lássunk valami szépet. Aludjunk egyet itt, és holnap megtámadjuk a hegyet megint.
*Mondja, és természetesen az is közrejátszik, hogy szeretne a közlegénynek időt adni pihenni. Ha megegyeznek az éjszakázásban akkor előveszi a bíbor prémet rajta a az arany fa címerrel, és betakarja magát, mit egy öreg úr aki karosszékben pihenni vágyik. Megvárja a csillagokat, és a naplementét. A tájban gyönyörködik, és reméli a hold fénye megsarlózza a fák tetejét az alanti erdőkön. Végignézi ahogy aludni tér a táj, aztán maga is így tesz, és keletre nézve elalszik, hogy a kelő nap első sugaraira ébredjen. Aztán dolgaikat összeszedve vágjanak neki a veszélyes útnak. Perchi ódzkodik tőle, de összekötik egymást, hogy biztosabban haladjanak, és úgy mennek mint a hernyók. Elősször a feje, és ha már a hadnagy biztosan kapaszkodik, akkor utána jöhet farka, vagyis Nilevard. Imádkozik Eeyrnek, és bízik a legjobbakban.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.12.01 17:07:15, a következő indokkal:
Kérésre.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A hegy messze nehezebb ellenfélnek ígérkezik mint egy magányos warg. Az északi lassan, de biztosan halad a még nem oly meredek sziklafalon, de ennek ellenére így nagyobb iramot diktál mint bajtársa. Egy-egy kényelmesebben tartható kiszögelésen bevárja, amikor tudja, de ő mászik elől, hogy kitapasztalja merre van a járhatóbb út. A másiknak többször is, meg-meg remeg a keze, porzik alatta a kavics, megcsúszik olykor.*
~Túl nagy falat ez neki.~
*Mondja Perchipfell, és Soreyl kicsit lekezd afelé, hajlani, hogy a kardnak igaza lehet. Aztán lát egy nagyobb, kiálló sziklát. Egy nagyobb pihenőre épp elégséges. Kicsit belehúz, és lehagyja a közlegényt, hogy a kiszögelésre érve, előkapja a kötelet a hátáról levett zsákjából, és a másiknak dobja, hogyha végleg megcsúszna, akkor el tudja kapni, és felhúzhassa a hadnagy, de talán nincs is rá szükség, felvergődik magukat a majdnem biztonságos kődarabra.*
-Megvagy?
*Kérdezi a fiatal katonát miközben leül, és hátát a hegynek veti. Nézi a tájat. Az elnyúló erdőt, északra Erdőmélyét, délre a kikötőt. Magában beszélne, de éppen itt az ideje, hogy ne érdekelje Nilevard hallja-e vagy sem.*
-Kezdem azt érezni, hogy engem ez a hegység meg akar ölni.
*Mondja, majd a mászástól fáradva, lihegve felnevet.*
-Előbb alatta a kurva bánya, most meg a teteje.
*Vet egy baráti, és biztató pillantást Nilevardra.*
-Amikor hazaérünk biztosan hátba verem Bredocot egy párszor.
*Mondja továbbra is nevetve. Tudja, hogy nem a parancsnok utasítására jöttek el idáig, pusztán a régi szép idők emlékére paskolná meg az öreget. Perchipfell természetesen beleköt a mondandóba.*
~Amikor? Hazaértek? Ebben több feltételezés is kétséges, mondhatni faszság.~
*A lovag vesz egy mély levegőt, hogy elernyedjenek az izmai, és egy sóhajtás közben finoman kéri kardját.*
~Kussolj kicsit Perchi.~
*És azzal tovább szemléli a szép tájat. Próbálja a másikban tartani a bátorságot, a bizonyosságot hogy minden rendben lesz. Persze ő is tele van kétségekkel, de ilyen a kalandorhév. A lombkoronákra árnyékot vet a hegy, a lenyugvó nap már rég átlendült a csúcsokon. A horizont, és az ég még nem sötétedik, de a hideg szél, és az egyre színesedő felhők napnyugtát ígérnek. Feljebb a levegő is ritkább, a csillagok is közelebb vannak. A föld hónapjainak a végén, talán az utolsó hatokat tapossák, és a lovag szemei előtt van a tiszta égbolt összes csillagképe, holott még egyet se látni. Iszik egy kortyot, eszik is egy keveset a füstölt húsból ami van neki.*
-Ha már itt förmedünk meg, lássunk valami szépet. Aludjunk egyet itt, és holnap megtámadjuk a hegyet megint.
*Mondja, és természetesen az is közrejátszik, hogy szeretne a közlegénynek időt adni pihenni. Ha megegyeznek az éjszakázásban akkor előveszi a bíbor prémet rajta a az arany fa címerrel, és betakarja magát, mit egy öreg úr aki karosszékben pihenni vágyik. Megvárja a csillagokat, és a naplementét. A tájban gyönyörködik, és reméli a hold fénye megsarlózza a fák tetejét az alanti erdőkön. Végignézi ahogy aludni tér a táj, aztán maga is így tesz, és keletre nézve elalszik, hogy a kelő nap első sugaraira ébredjen. Aztán dolgaikat összeszedve vágjanak neki a veszélyes útnak. Perchi ódzkodik tőle, de összekötik egymást, hogy biztosabban haladjanak, és úgy mennek mint a hernyók. Elősször a feje, és ha már a hadnagy biztosan kapaszkodik, akkor utána jöhet farka, vagyis Nilevard. Imádkozik Eeyrnek, és bízik a legjobbakban.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.12.01 17:07:15, a következő indokkal:
Kérésre.
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-30 11:12:01
Üzenet elküldve: 2021-11-30 11:12:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A páros nekifeszül a hegynek. Kezdetben nem is haladnak rosszul. Ugyan kezükre is szükségük van a mászáshoz, hisz a szakasz meredek, de függőleges sziklafalról nincsen szó, nem okoz gondot számukra a teljesítése. Csupán Nilevardnak remeg meg a keze egyszer-egyszer a hűvös sziklákon, de az óvatos, türelmes mászás meghozza gyümölcsét. Ennek hátulütője viszont, hogy jóval lassabban haladnak. Amennyiben bevárja Darenn a lovagot, úgy a jó néhány óra mászás után egyszerre érnek egy szélesebb kiszögellésre. Amennyiben nem így tesz, hát ott kell bevárnia a másik férfit. Bárhogy is legyen, mindketten épségben elérik az utolsó nagyobb sziklapárkányt.
Magasan vannak. Hallhatják, hogyan süvít a szél végig a sziklák között, s hogyan simítja felettük azt simára. Lábuk alatt, messze öleli őket körbe az őszbe öltözött erdőség, ameddig a szem ellát. A távolban még kiszúrhatják a feketéllő földeket is a Szántóföldeken, de tovább nem visz a horizont.
Késő délutánra járhat az idő, s ugyan nagyjából a táv fele mögöttük, a sziklafal itt bizony arculatot vált.
A szakasz felettük jóval meredekebb, a kőzet sem oly durva, nem nyújt annyi kapaszkodót már. Néhol alighanem el kell majd rugaszkodniuk, hogy elérhessék a következő fogódzkodót. A legvehemensebbnek még is az a szikla látszik, amely szinte fölébük borul. Itt jobb lesz, ha az ügyesebb mászó segédkezik a másiknak. Bárhogy is, a páros most eldöntheti, hogy megtámadja még ma este a csúcsot, vagy az éjszakát a jó néhány méter átmérőjű párkányon tölti el inkább.*
*A páros nekifeszül a hegynek. Kezdetben nem is haladnak rosszul. Ugyan kezükre is szükségük van a mászáshoz, hisz a szakasz meredek, de függőleges sziklafalról nincsen szó, nem okoz gondot számukra a teljesítése. Csupán Nilevardnak remeg meg a keze egyszer-egyszer a hűvös sziklákon, de az óvatos, türelmes mászás meghozza gyümölcsét. Ennek hátulütője viszont, hogy jóval lassabban haladnak. Amennyiben bevárja Darenn a lovagot, úgy a jó néhány óra mászás után egyszerre érnek egy szélesebb kiszögellésre. Amennyiben nem így tesz, hát ott kell bevárnia a másik férfit. Bárhogy is legyen, mindketten épségben elérik az utolsó nagyobb sziklapárkányt.
Magasan vannak. Hallhatják, hogyan süvít a szél végig a sziklák között, s hogyan simítja felettük azt simára. Lábuk alatt, messze öleli őket körbe az őszbe öltözött erdőség, ameddig a szem ellát. A távolban még kiszúrhatják a feketéllő földeket is a Szántóföldeken, de tovább nem visz a horizont.
Késő délutánra járhat az idő, s ugyan nagyjából a táv fele mögöttük, a sziklafal itt bizony arculatot vált.
A szakasz felettük jóval meredekebb, a kőzet sem oly durva, nem nyújt annyi kapaszkodót már. Néhol alighanem el kell majd rugaszkodniuk, hogy elérhessék a következő fogódzkodót. A legvehemensebbnek még is az a szikla látszik, amely szinte fölébük borul. Itt jobb lesz, ha az ügyesebb mászó segédkezik a másiknak. Bárhogy is, a páros most eldöntheti, hogy megtámadja még ma este a csúcsot, vagy az éjszakát a jó néhány méter átmérőjű párkányon tölti el inkább.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:04:32
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:04:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A másik városőrnél talált okiratot átadja társának, hogy legalább egy helyen legyen. Félve felpillant a hegységre és elmormog Eeyrnek egy imát. A két halott társnak kardját előveszi majd a test mellkasára helyezi, hogy legalább valami tisztességes pozíciót nyújthasson számukra, ha már temetni nem tudják őket. *
- Egy kisebb pihenős és indulhatunk hadnagy.
* Páncélját több helyen felköti, hogy hátára vehesse. Ezzel is ne nehezítse az elkövetkezendő mászásba. A csákányokat felvéve elhelyezi őket táskájába. ~ Van egy olyan érzésem, hogy elég hamar szükségessé válnak majd. ~ Soreylre nézve határozottan bólint a lovag, de indulása előtt haját összefogja, hogy véletlenül se kerüljön a szemébe a hajkoronája. El is kezdi a hegynek a könnyebb részét mászni. Óvatosan és türelmesen, inkább meggondolja több alkalommal, hogy hova kapaszkodjon mászás közben. Ha pedig egy szabadabb területre tér, azonnal megáll szusszanni. Még az se bánja ha le marad társától. ~ De legalább életbe maradok. ~ *
* A másik városőrnél talált okiratot átadja társának, hogy legalább egy helyen legyen. Félve felpillant a hegységre és elmormog Eeyrnek egy imát. A két halott társnak kardját előveszi majd a test mellkasára helyezi, hogy legalább valami tisztességes pozíciót nyújthasson számukra, ha már temetni nem tudják őket. *
- Egy kisebb pihenős és indulhatunk hadnagy.
* Páncélját több helyen felköti, hogy hátára vehesse. Ezzel is ne nehezítse az elkövetkezendő mászásba. A csákányokat felvéve elhelyezi őket táskájába. ~ Van egy olyan érzésem, hogy elég hamar szükségessé válnak majd. ~ Soreylre nézve határozottan bólint a lovag, de indulása előtt haját összefogja, hogy véletlenül se kerüljön a szemébe a hajkoronája. El is kezdi a hegynek a könnyebb részét mászni. Óvatosan és türelmesen, inkább meggondolja több alkalommal, hogy hova kapaszkodjon mászás közben. Ha pedig egy szabadabb területre tér, azonnal megáll szusszanni. Még az se bánja ha le marad társától. ~ De legalább életbe maradok. ~ *
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-29 15:48:19
Üzenet elküldve: 2021-11-29 15:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A városőröknél talált igazoló okiratot elteszi. Van egy olyan érzése, hogy a köpenyes-kalapos, aki Brox irodájában járt előző nap reggelén, nem igazán említette a parancsnoknak a két elveszett katonáját, pedig igazán illett volna. De most nem ezzel kell foglalkoznia. Ásó híján nem fogja kardjával lazitgatni a köves talajt, hogy sírt ásson a két szerencsétlen kollégának. Egy néma, szem lesütött imával kéri Eeyrt, hogy vigyázzon a lelkükre.*
-Ha megindulunk, a visszaút is nehéz lesz. Tartalékolj fiam, és szólj ha pihennél.
*Mondja komoly, mély hangján tekintve, hogy tudja milyen a fiatalkori hév, no meg persze a férfi büszkeség, azt meg nem szeretné, hogy a másik a végkimerülésig hatja magát*
~Én a te seggedért izgulnék barátom.~
*Vágja közbe Perchipfell, teljesen jogosan, de a hadnagynak bármilyen kételyei is vannak a hegycsúccsal kapcsolatban, a két városőr szemmel láthatóan lefelé sietett ennyire, ami egyszerre nem túl biztató, másszorra annál inkább kíváncsivá teszi a lovagot. Egy szusszanásnyi idő után nekiveselkedik az útnak.*
-A hágó nem mássza meg magát.
*Mondja egyébként, a ténykhez képest majdnem kedélyesen, de legalábbis nem annyira keserűen mint amilyennek érzi magát. Felveszi a jégcsákányokat a földről, és az övére köti az egyik párt. A másiknak is ezt tanácsolja, amíg nincsen rá szükség, és megindul a hegynek. Biztos kézzel, és biztos lábakkal próbál eljutni az első olyan kiszögelésig, ahol veszélytelenül fújhatnak egyet.*
*A városőröknél talált igazoló okiratot elteszi. Van egy olyan érzése, hogy a köpenyes-kalapos, aki Brox irodájában járt előző nap reggelén, nem igazán említette a parancsnoknak a két elveszett katonáját, pedig igazán illett volna. De most nem ezzel kell foglalkoznia. Ásó híján nem fogja kardjával lazitgatni a köves talajt, hogy sírt ásson a két szerencsétlen kollégának. Egy néma, szem lesütött imával kéri Eeyrt, hogy vigyázzon a lelkükre.*
-Ha megindulunk, a visszaút is nehéz lesz. Tartalékolj fiam, és szólj ha pihennél.
*Mondja komoly, mély hangján tekintve, hogy tudja milyen a fiatalkori hév, no meg persze a férfi büszkeség, azt meg nem szeretné, hogy a másik a végkimerülésig hatja magát*
~Én a te seggedért izgulnék barátom.~
*Vágja közbe Perchipfell, teljesen jogosan, de a hadnagynak bármilyen kételyei is vannak a hegycsúccsal kapcsolatban, a két városőr szemmel láthatóan lefelé sietett ennyire, ami egyszerre nem túl biztató, másszorra annál inkább kíváncsivá teszi a lovagot. Egy szusszanásnyi idő után nekiveselkedik az útnak.*
-A hágó nem mássza meg magát.
*Mondja egyébként, a ténykhez képest majdnem kedélyesen, de legalábbis nem annyira keserűen mint amilyennek érzi magát. Felveszi a jégcsákányokat a földről, és az övére köti az egyik párt. A másiknak is ezt tanácsolja, amíg nincsen rá szükség, és megindul a hegynek. Biztos kézzel, és biztos lábakkal próbál eljutni az első olyan kiszögelésig, ahol veszélytelenül fújhatnak egyet.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-29 10:34:08
Üzenet elküldve: 2021-11-29 10:34:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Sikeresen leszedik a két szerencsétlenül járt városőrt, a kötél pedig ernyedten huppan mellettük a földre.
Ahogy átkutatják a két katonát, Darenn tippje helyesnek bizonyul. A belső zsebében mindkét férfinál ott pihen a Városi Őrség megbízólevele. "Hayrein Glord szakaszvezető", "Lidraval Frolmhaal közlegény". Amennyiben a két holt oldalán lógó rövidkardra és az idősebb katona, Glord oldalán fityegő tőrre nincs szükségük, egyéb dokumentumot, tárgyat nem lelnek a köpenyeseknél. Akad ott még kiszáradt cipó is és némi víz a kulacsokban, de erre alighanem a páros már nem tart különösebb igényt.
Az előttük magasodó sziklafal nem tűnik feltétlenül halálos kitérőnek. Már ami az első szakaszát érinti. A sziklás kőfalon számos zöldellő kiszögellés látható, segítve a kezet és a lábat. Ám amennyiben felmérik az ezt követő szakaszokat, már lehetnek aggályaik. A "könnyebb" terepet egy rövidebb, ám majdhogynem sík kőfal követi, jóval kevesebb kapaszkodóval, utolsó szakaszuk pedig a kegyetlen jég. Az ott már az örök hó birodalma. Szükségük lesz a jégcsákányokra, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A kilátások nem tűnnek rózsásnak. Ám ha kellően óvatosak és a szerencséjük sem hagyja őket cserben, ezt az akadályt is maguk mögött tudhatják.
A rengeteg némán vizslatja hátuk mögött a nekifeszülő duót. Tériszonynak vagy félelemnek itt nincs helye, már ha élni óhajt az illető. Megküzdeni egy wargal mérhetetlen bátorságra vall. Megkísérelni legyőzni a hegyet pedig mérhetetlen vakmerőségre.*
*Sikeresen leszedik a két szerencsétlenül járt városőrt, a kötél pedig ernyedten huppan mellettük a földre.
Ahogy átkutatják a két katonát, Darenn tippje helyesnek bizonyul. A belső zsebében mindkét férfinál ott pihen a Városi Őrség megbízólevele. "Hayrein Glord szakaszvezető", "Lidraval Frolmhaal közlegény". Amennyiben a két holt oldalán lógó rövidkardra és az idősebb katona, Glord oldalán fityegő tőrre nincs szükségük, egyéb dokumentumot, tárgyat nem lelnek a köpenyeseknél. Akad ott még kiszáradt cipó is és némi víz a kulacsokban, de erre alighanem a páros már nem tart különösebb igényt.
Az előttük magasodó sziklafal nem tűnik feltétlenül halálos kitérőnek. Már ami az első szakaszát érinti. A sziklás kőfalon számos zöldellő kiszögellés látható, segítve a kezet és a lábat. Ám amennyiben felmérik az ezt követő szakaszokat, már lehetnek aggályaik. A "könnyebb" terepet egy rövidebb, ám majdhogynem sík kőfal követi, jóval kevesebb kapaszkodóval, utolsó szakaszuk pedig a kegyetlen jég. Az ott már az örök hó birodalma. Szükségük lesz a jégcsákányokra, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A kilátások nem tűnnek rózsásnak. Ám ha kellően óvatosak és a szerencséjük sem hagyja őket cserben, ezt az akadályt is maguk mögött tudhatják.
A rengeteg némán vizslatja hátuk mögött a nekifeszülő duót. Tériszonynak vagy félelemnek itt nincs helye, már ha élni óhajt az illető. Megküzdeni egy wargal mérhetetlen bátorságra vall. Megkísérelni legyőzni a hegyet pedig mérhetetlen vakmerőségre.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-28 11:12:27
Üzenet elküldve: 2021-11-28 11:12:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Szűkszavúan megegyeznek a szán módszeréről, a pásztor összeköti a kivágott fákat amiben a harcos is segít neki. A kérdés hallatán Trodd végignéz az eddig kitermelt anyagmennyiségen és szép lassan bólint. Nem azért mert már fáradt, hanem mert tényleg úgy hiszi, hogy elég lesz ez.*
-Szerintem jól vagyunk.
*Állapítja meg. A másik megjegyzésére is bólogat.*
-Hát!
*Bár nem hiszi, hogy hagynának el valamit. Elég biztos a munkájában és meg kéne annak maradni úgy ahogy felhordták. Persze tényleg jobb az óvatosság. Nem lehetnek biztosak semmiben. Általában úgy szokott menni amúgy is a férfimunka, hogy valamit kitalálnak, rájönnek, hogy az nem lesz jó aztán addig ötletelnek míg végül nem találnak valami megoldást. Persze ez nem egy házépítés vagy hasonló úgyhogy akkora fejtörést csak nem fog okozni. Kézbe veszi a fokosát, magához hívja Mándlit, aki kis munkájuk közben több fadarabot is szörnyű kegyetlenséggel lemészárolt és felőle mehetnek is.*
~Tényleg jó volna egy ló vagy egy szamár. Ha elkezdek vetni oda biztos kell majd.~
-Mennyi volt ez a ló?
*Szűkszavúan megegyeznek a szán módszeréről, a pásztor összeköti a kivágott fákat amiben a harcos is segít neki. A kérdés hallatán Trodd végignéz az eddig kitermelt anyagmennyiségen és szép lassan bólint. Nem azért mert már fáradt, hanem mert tényleg úgy hiszi, hogy elég lesz ez.*
-Szerintem jól vagyunk.
*Állapítja meg. A másik megjegyzésére is bólogat.*
-Hát!
*Bár nem hiszi, hogy hagynának el valamit. Elég biztos a munkájában és meg kéne annak maradni úgy ahogy felhordták. Persze tényleg jobb az óvatosság. Nem lehetnek biztosak semmiben. Általában úgy szokott menni amúgy is a férfimunka, hogy valamit kitalálnak, rájönnek, hogy az nem lesz jó aztán addig ötletelnek míg végül nem találnak valami megoldást. Persze ez nem egy házépítés vagy hasonló úgyhogy akkora fejtörést csak nem fog okozni. Kézbe veszi a fokosát, magához hívja Mándlit, aki kis munkájuk közben több fadarabot is szörnyű kegyetlenséggel lemészárolt és felőle mehetnek is.*
~Tényleg jó volna egy ló vagy egy szamár. Ha elkezdek vetni oda biztos kell majd.~
-Mennyi volt ez a ló?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719