Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:31:27
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:31:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dolgok elrendeződni látszódnak, a nap is elbújik szépen, a hideg szél ostromolja az ajtót és az ablakokat, de mindhiába. Belül viszont a pattogó tűz kellemes meleggel jutalmazza meg életre keltőit, néhány gyertya is ég a kunyhóban, csak hogy lehessen látni is valamit, amolyan félhomály lehet ott, ahová nem világít el a kunyhó szíve.*
-Nana! Ne butáskodj kicsi!
*Kedves, melengető mosollyal keresi Ester kékjeit, egészen derűs látvány látni ott ejtőzni őt, a tulajdon otthonában.*
-Dehogyis alszol a földön. És én sem.
*Mondja, és végül is nagyon megkönnyebbül, hogy nem olyan királykisasszonyt hozott haza, akinek még ez is derogál. Sőt egész kellemes érzése van vele kapcsolatban, van benne valami, amitől Rorkir úgy érzi, hogy szeretné, ölelné, és óvná amíg lehelni tud. Egyszerre mint egy szende szerető és egy óvni való kincs, ami nem az ő kincse, de ennek ellenére is érzi, hogy muszáj róla gondoskodnia. Hirtelen elkezdené mesélni, hogy bizony ő mennyi sok napokat is egészen jól elvan fürdés vagy mosdás nélkül, de úgy látja jónak, hogyha ebbe most inkább nem megy bele. Ha teheti odasétál a lányhoz és lapáttenyerével finoman megsimítja a haját, majd a levegőben tartja kezét, mint egy amolyan segítséget, hogy felkaphassa és a puha ágyhoz vezethesse őt. A tűzzel megvilágított, tetovált arc megenyhülni látszik, ahogy a férfi igyekszik egy csókot lopni. Ha nem húzódik el túlságosan a másik, akkor gyengéden és érzékien "mutatkozik be". A derekát fogná, hogy úgy húzhassa némileg közelebb magához.*
-Csak egy pillanat.
*Búgja, ahogy a még magán maradt ruháktól kezd megszabadulni. Mindent levesz és anyaszült meztelenül áll. Nem tudja és igazán nem is aggódik amiatt, hogy mit fog ehhez szólni a vendége, mindig így fekszik az ágyba, és nem most fog elkezdeni megváltozni, meg aztán talán le is tudja venni őt a lábáról így. Panaszkodnia egyébként sincs igazán mire, a családi öröksége egészen rendben van, sőt!*
-Tudod mindig így fekszem az le...
*Így a combja is szabaddá válik, amin szintén akad néhány vékony, már régóta begyógyult forradás, csak úgy mint a teste többi részén elszórva. Igyekezne ágyba bújni, akár egyedül, már ha eddig elijesztette volna a nőt, de szívesebben találná magát a pöttöm, ám annál inkább izgató Ester mellett. Azonban a szellemek más utat szánnak Rorkirnak, legalábbis ebben a pillanatban, ugyanis kopogást hall az ajtaján.*
-Nem kellene annak lennie, nem várok vendéget.
*Feleli és szemei szigorúan villannak, csak úgy, mint korábban az ajtó rejtélyének kapcsán. A férfi rögtön a legrosszabbra gondol. ~Vajon Árnyékot is elintézte? ~ Csak ekkor ékezik meg a hang a fejébe, és jut el a tudatáig a név, amit magának követel az idegen. Azért biztos ami biztos felveszi az ajtó melletti tönkből a baltát, s úgy, meztelenül, fejszével a kezében nyit ajtót valamiféle bajra készülve.*
-Rheia!
*Baj azonban aligha akad, nem úgy néz ki, mintha üldöznék kedvesét vagy ilyesmi, úgyhogy a balta szépen visszakerül az őt megillető helyére, a fába. Szerencsére elég éles és Rorkir elég gyakorlott benne, úgyhogy nem csattan nagyot, vagy ilyesmi.*
-Hát te? Baj történt? Megsérültél? Jól vagy?
*Természetesen továbbra sem zavarja egy fikarcnyit sem, hogy férfiassága ide-oda himbálózik, és az sem, hogy immár két gyönyörű nő is vendége lehet egyszerre egy éjszaka.*
-Megfagysz odakint! Gyere be!
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dolgok elrendeződni látszódnak, a nap is elbújik szépen, a hideg szél ostromolja az ajtót és az ablakokat, de mindhiába. Belül viszont a pattogó tűz kellemes meleggel jutalmazza meg életre keltőit, néhány gyertya is ég a kunyhóban, csak hogy lehessen látni is valamit, amolyan félhomály lehet ott, ahová nem világít el a kunyhó szíve.*
-Nana! Ne butáskodj kicsi!
*Kedves, melengető mosollyal keresi Ester kékjeit, egészen derűs látvány látni ott ejtőzni őt, a tulajdon otthonában.*
-Dehogyis alszol a földön. És én sem.
*Mondja, és végül is nagyon megkönnyebbül, hogy nem olyan királykisasszonyt hozott haza, akinek még ez is derogál. Sőt egész kellemes érzése van vele kapcsolatban, van benne valami, amitől Rorkir úgy érzi, hogy szeretné, ölelné, és óvná amíg lehelni tud. Egyszerre mint egy szende szerető és egy óvni való kincs, ami nem az ő kincse, de ennek ellenére is érzi, hogy muszáj róla gondoskodnia. Hirtelen elkezdené mesélni, hogy bizony ő mennyi sok napokat is egészen jól elvan fürdés vagy mosdás nélkül, de úgy látja jónak, hogyha ebbe most inkább nem megy bele. Ha teheti odasétál a lányhoz és lapáttenyerével finoman megsimítja a haját, majd a levegőben tartja kezét, mint egy amolyan segítséget, hogy felkaphassa és a puha ágyhoz vezethesse őt. A tűzzel megvilágított, tetovált arc megenyhülni látszik, ahogy a férfi igyekszik egy csókot lopni. Ha nem húzódik el túlságosan a másik, akkor gyengéden és érzékien "mutatkozik be". A derekát fogná, hogy úgy húzhassa némileg közelebb magához.*
-Csak egy pillanat.
*Búgja, ahogy a még magán maradt ruháktól kezd megszabadulni. Mindent levesz és anyaszült meztelenül áll. Nem tudja és igazán nem is aggódik amiatt, hogy mit fog ehhez szólni a vendége, mindig így fekszik az ágyba, és nem most fog elkezdeni megváltozni, meg aztán talán le is tudja venni őt a lábáról így. Panaszkodnia egyébként sincs igazán mire, a családi öröksége egészen rendben van, sőt!*
-Tudod mindig így fekszem az le...
*Így a combja is szabaddá válik, amin szintén akad néhány vékony, már régóta begyógyult forradás, csak úgy mint a teste többi részén elszórva. Igyekezne ágyba bújni, akár egyedül, már ha eddig elijesztette volna a nőt, de szívesebben találná magát a pöttöm, ám annál inkább izgató Ester mellett. Azonban a szellemek más utat szánnak Rorkirnak, legalábbis ebben a pillanatban, ugyanis kopogást hall az ajtaján.*
-Nem kellene annak lennie, nem várok vendéget.
*Feleli és szemei szigorúan villannak, csak úgy, mint korábban az ajtó rejtélyének kapcsán. A férfi rögtön a legrosszabbra gondol. ~Vajon Árnyékot is elintézte? ~ Csak ekkor ékezik meg a hang a fejébe, és jut el a tudatáig a név, amit magának követel az idegen. Azért biztos ami biztos felveszi az ajtó melletti tönkből a baltát, s úgy, meztelenül, fejszével a kezében nyit ajtót valamiféle bajra készülve.*
-Rheia!
*Baj azonban aligha akad, nem úgy néz ki, mintha üldöznék kedvesét vagy ilyesmi, úgyhogy a balta szépen visszakerül az őt megillető helyére, a fába. Szerencsére elég éles és Rorkir elég gyakorlott benne, úgyhogy nem csattan nagyot, vagy ilyesmi.*
-Hát te? Baj történt? Megsérültél? Jól vagy?
*Természetesen továbbra sem zavarja egy fikarcnyit sem, hogy férfiassága ide-oda himbálózik, és az sem, hogy immár két gyönyörű nő is vendége lehet egyszerre egy éjszaka.*
-Megfagysz odakint! Gyere be!
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:02:13
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:02:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
-És nem hiányzik?
*Vágja rá rögtön a fosztogatás dolgára, bár igaz alapvetően csak a szót említi szerelme, de a férfi rögtön továbbkapcsolja azt a tevékenységre is.*
-Mondhatni, bár egészen különös fordulatot vett a dolog.
*Megvakargatja a fejét ott, ahol borotválva tartja a haját.*
-Hallottál esetleg erről a sziritániai faluról?
*Könnyen lehet, hogy még a nevére sem emlékszik igazán. Közben természetesen figyelmesen hallgatja Rheiát, s csak néha teszi hozzá a magáét, nem is szól ő bele inkább csak adja alá a lovat, hol hümment egyet, hol kedves emlékeket idézve mosolyog.*-
-Mikor ültem utoljára győzelmi tort a fívéreimmel ó...
*Egészen keserédes hangulat keríti hatalmába a férfit, ahogy olyan hosszú idő után most végre kicsit úgy érzi, hogy egy hozzá hasonlóval társaloghat ezekről a dolgokról, még akkor is, ha nem egy törzsből valók. Arról nem is beszélve, hogy nem is akárki ez a valaki, hanem éppen a szíve választottja.*
-Nem is tudod milyen biztos vagyok benne!
*Megpiszkálja a tüzet egy darab fával, majd ha jó helyet lát neki, akkor rá is teszi azt. Lassan elkészül a nyúlragu.*
-Még egy kicsit rotyognia kell, de az íze már jó lesz. Maradsz ebédre igaz?
*Ezt csak úgy mellékesen teszi hozzá, bár tudja, hogy nem kapcsolódik éppen ahhoz a nagy beszélgetéshez, amiben benne vannak, de amennyire nem kapcsolódik hozzá, talán éppen annyira fontos is. Sőt! Talán még egy kicsikét fontosabb is. Éppen csak egy nyúlfaroknyit.*
-Á ne szerénykedj Rheia! Te vagy a leghatalmasabb nő akit ismerek. Ha te nem lennél lelkiismeretes és odaadó vezetője a népednek, akkor senki!
*Azért jól esik neki a dicséret természetesen, de ő valóban tudja magáról, hogy nem való neki ez a szerep. Egyedül biztos nem.*
-Tudod talán ketten együtt kellene, hogy támogassuk egymást.
*Kacsint oda, miközben lassan hagyja, hogy a tűz halványuljon. Nem huny az ki olyan hamar, csak nem tesz már rá többet.*
-Mennyire vagyok jó vadász? Hmm. Nos.
*Kocogtatja meg a bográcsot a fakanállal.*
-Elkapok ezt-azt, nem vagyok olyan jó íjász, inkább csapdászni szoktam, meg nagyobb vadakra menni de azokra sem igazán íjjal. Egy medvére fáj a fogam egy ideje, de nem feszültem még neki.
*Talán ez egy olyan hiányosság, amit ideje lenne orvosolnia.*
-Talán megtaníthatnál lőni.
*Szívesen mondaná, hogy ő pedig az egész dolgokat megmutatja neki, de nem biztos, hogy nem tudja már eleve őket.*
//Mézescsók//
-És nem hiányzik?
*Vágja rá rögtön a fosztogatás dolgára, bár igaz alapvetően csak a szót említi szerelme, de a férfi rögtön továbbkapcsolja azt a tevékenységre is.*
-Mondhatni, bár egészen különös fordulatot vett a dolog.
*Megvakargatja a fejét ott, ahol borotválva tartja a haját.*
-Hallottál esetleg erről a sziritániai faluról?
*Könnyen lehet, hogy még a nevére sem emlékszik igazán. Közben természetesen figyelmesen hallgatja Rheiát, s csak néha teszi hozzá a magáét, nem is szól ő bele inkább csak adja alá a lovat, hol hümment egyet, hol kedves emlékeket idézve mosolyog.*-
-Mikor ültem utoljára győzelmi tort a fívéreimmel ó...
*Egészen keserédes hangulat keríti hatalmába a férfit, ahogy olyan hosszú idő után most végre kicsit úgy érzi, hogy egy hozzá hasonlóval társaloghat ezekről a dolgokról, még akkor is, ha nem egy törzsből valók. Arról nem is beszélve, hogy nem is akárki ez a valaki, hanem éppen a szíve választottja.*
-Nem is tudod milyen biztos vagyok benne!
*Megpiszkálja a tüzet egy darab fával, majd ha jó helyet lát neki, akkor rá is teszi azt. Lassan elkészül a nyúlragu.*
-Még egy kicsit rotyognia kell, de az íze már jó lesz. Maradsz ebédre igaz?
*Ezt csak úgy mellékesen teszi hozzá, bár tudja, hogy nem kapcsolódik éppen ahhoz a nagy beszélgetéshez, amiben benne vannak, de amennyire nem kapcsolódik hozzá, talán éppen annyira fontos is. Sőt! Talán még egy kicsikét fontosabb is. Éppen csak egy nyúlfaroknyit.*
-Á ne szerénykedj Rheia! Te vagy a leghatalmasabb nő akit ismerek. Ha te nem lennél lelkiismeretes és odaadó vezetője a népednek, akkor senki!
*Azért jól esik neki a dicséret természetesen, de ő valóban tudja magáról, hogy nem való neki ez a szerep. Egyedül biztos nem.*
-Tudod talán ketten együtt kellene, hogy támogassuk egymást.
*Kacsint oda, miközben lassan hagyja, hogy a tűz halványuljon. Nem huny az ki olyan hamar, csak nem tesz már rá többet.*
-Mennyire vagyok jó vadász? Hmm. Nos.
*Kocogtatja meg a bográcsot a fakanállal.*
-Elkapok ezt-azt, nem vagyok olyan jó íjász, inkább csapdászni szoktam, meg nagyobb vadakra menni de azokra sem igazán íjjal. Egy medvére fáj a fogam egy ideje, de nem feszültem még neki.
*Talán ez egy olyan hiányosság, amit ideje lenne orvosolnia.*
-Talán megtaníthatnál lőni.
*Szívesen mondaná, hogy ő pedig az egész dolgokat megmutatja neki, de nem biztos, hogy nem tudja már eleve őket.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:04:27
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:04:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*A férfi szavaira megnyugodni látszik. A könnyek is alább hagynak végre. A fáradt, nyűgös, gyermekded hiszti ideje lejárni készül. Így meg most kezdi magát kicsit bolondnak érezni, hogy ilyen kis hülye, hogy egy utólag semmiségnek tűnő dolgon képes volt magát elsírni. Egy kemény szívű, óriás barbár előtt, aki valószínűleg most már végérvényesen csak egy gyereket fog benne látni. Ami érthető is és egyben megmagyarázza, hogy miért is van még mindig ennyi idősen is egyedül.*
- Akkor jól van.
*Dünnyögi kissé morcosan az orra alá, majd egy hosszú sóhaj végeztével valami mosolyszerűséget is az arcára erőltet. Persze ez nem sikeredik teljesen természetesre, mert a férfi visszafojtott nevetéséből fakadó ajakrándulásra azért kicsit összehúzza a szemeit. Ha el is nevette volna magát, akkor Rorkir abban biztos lehet, hogy bosszúból kegyetlen megtorlásnak lett volna részese, ami a lány képességeihez mérten kimerült volna abban, hogy egy jó nagyot csíp a mellkasába.
Inkább érdeklődve kezdi fürkészni, ahogy a démonvérről kezdene mesélni. De végül sokáig nem jutnak tovább, így a dolog úgy fest tényleg megmarad esti mesének.*
- Há... hát...
*Pillázik is megszeppenten a hirtelen visszakérdezésre. Még az arcára is felfut a pír, miközben igyekszik valami ügyes érvet találni, hogy neki egy pillanatra sem futott át a fején az, hogy bármelyikőjük is a földön aludjon. Amikor pedig betért a kunyhóba és futólag körbepillantott nem igazán látott még egy ágyat. Erre megkapja a megerősítést is, de azért biztosra menve pillant körbe a beltérben. Helyes és otthonos. Meglátszik, hogy nem egy palota, hanem egy barbár kétkezi munkája az egész, de Ester számára ez így tökéletes. Nem is tudna elképzelni apró, aranyozott bútorokat, selyemfüggönyöket, díszpárnákat meg csipkét. Elég meghökkentő és mókás képet festene a férfi egy olyan otthonban. Ennek a gondolatnak pedig hangot is ad egy kuncogással.*
- Hát aludhatok a földön is.
*Pislog párat, majd mosolyogva von aprót a vállain. Nem mondja, hogy nem érezné otthonosabbnak, ha egy puha ágyban aludhatna, de egy kunyhó padlója sem akkora tragédia, hogy egy éjszakát ne bírjon ki. Vagy kettőt-hármat. Ki tudja? De az is igaz, hogy a kunyhó és az ágyban mellette fekvő férfi testének melege az igazán csábító éjszakai alvási pozíció.
És, hát Rorkir a házigazda, szóval majd ő véleményezi, hogy hol is legyen a helye az estére. Amíg nem kell kint aludnia neki olyan mindegy.
Így már csak az újabb bókot mosolyogja meg, amihez büszkén ki is húzza magát. Igazából most szerencséje volt a tűzzel. Igaz, hogy odahaza is gyakorolhatta már ezt a munkafolyamatot, de azért voltak esetek mikor igencsak meg kellett küzdenie a melegért.*
- Nem, köszönöm. *Ráz aprót a fején a kérdésáradatra.* A fogadóban jól laktam.
*Húzza ismét mosolyra ajkait. Persze a fürdő azért igen csábító. Egy dézsa meleg vízben pihentetni a fáradt tagjait felbecsülhetetlen, de már így is eleget tett érte a férfi. Azért nem akar teljesen a fejére nőni.*
- Azt hiszem fürdés nélkül is kibírok egy estét.
*Azután már kényelmesbe vetkőzve kuporodik is le a földre a meleg elé ülve. Akár a házi macskák, mikor jön a lustálkodás ideje. Az újabb bókra kissé belepirul, de most nem hagyja magát teljesen zavarba hozni. Egy apró vigyorral bólogat is a szavait megerősítve.*
- Igen már én is akartam mondani, hogy milyen jóvágású vagy.
*A fejét kissé oldalra billentve méri is végig szemtelenül és igen alaposan. S hiába viccelődött azt valóban meg kell hagyni, hogy nem igazán talál kivetnivalót a férfin. Persze egyáltalán nem hasonlít azokhoz a puhányokhoz, akiket a szülei képzeltek el mellé, de talán épp ez a legcsábítóbb Rorkirban.*
- Dehogy is. Te vagy itthon. Nem akarlak kitúrni. Tényleg nem gond, ha én alszom a földön.
*Szusszan fel, ahogy nehezen, de leveszi kékjeit a férfiról, hogy aztán pillanatokon belül az ajtó felé kapja a fejét. A férfi szólongatására és az idegen hangra kissé megemelkednek a szemöldökei. Számára ismeretlen okból a szíve is hevesebben kezd kalapálni, ahogy beazonosítja, hogy a hang igen nagy bizonyossággal tartozik egy nőhöz.*
- Úgy hallom, hogy van egy újabb vendéged. Micsoda forgalmas este.
*Dünnyögi halkan maga elé, majd visszafordul a tűzhöz, jobban összehúzza magán a köpenyt, s természetesen jól nevelt vendéghez illően hagyja, hogy a házigazda tegye a dolgát.*
//Rorkir kunyhója//
*A férfi szavaira megnyugodni látszik. A könnyek is alább hagynak végre. A fáradt, nyűgös, gyermekded hiszti ideje lejárni készül. Így meg most kezdi magát kicsit bolondnak érezni, hogy ilyen kis hülye, hogy egy utólag semmiségnek tűnő dolgon képes volt magát elsírni. Egy kemény szívű, óriás barbár előtt, aki valószínűleg most már végérvényesen csak egy gyereket fog benne látni. Ami érthető is és egyben megmagyarázza, hogy miért is van még mindig ennyi idősen is egyedül.*
- Akkor jól van.
*Dünnyögi kissé morcosan az orra alá, majd egy hosszú sóhaj végeztével valami mosolyszerűséget is az arcára erőltet. Persze ez nem sikeredik teljesen természetesre, mert a férfi visszafojtott nevetéséből fakadó ajakrándulásra azért kicsit összehúzza a szemeit. Ha el is nevette volna magát, akkor Rorkir abban biztos lehet, hogy bosszúból kegyetlen megtorlásnak lett volna részese, ami a lány képességeihez mérten kimerült volna abban, hogy egy jó nagyot csíp a mellkasába.
Inkább érdeklődve kezdi fürkészni, ahogy a démonvérről kezdene mesélni. De végül sokáig nem jutnak tovább, így a dolog úgy fest tényleg megmarad esti mesének.*
- Há... hát...
*Pillázik is megszeppenten a hirtelen visszakérdezésre. Még az arcára is felfut a pír, miközben igyekszik valami ügyes érvet találni, hogy neki egy pillanatra sem futott át a fején az, hogy bármelyikőjük is a földön aludjon. Amikor pedig betért a kunyhóba és futólag körbepillantott nem igazán látott még egy ágyat. Erre megkapja a megerősítést is, de azért biztosra menve pillant körbe a beltérben. Helyes és otthonos. Meglátszik, hogy nem egy palota, hanem egy barbár kétkezi munkája az egész, de Ester számára ez így tökéletes. Nem is tudna elképzelni apró, aranyozott bútorokat, selyemfüggönyöket, díszpárnákat meg csipkét. Elég meghökkentő és mókás képet festene a férfi egy olyan otthonban. Ennek a gondolatnak pedig hangot is ad egy kuncogással.*
- Hát aludhatok a földön is.
*Pislog párat, majd mosolyogva von aprót a vállain. Nem mondja, hogy nem érezné otthonosabbnak, ha egy puha ágyban aludhatna, de egy kunyhó padlója sem akkora tragédia, hogy egy éjszakát ne bírjon ki. Vagy kettőt-hármat. Ki tudja? De az is igaz, hogy a kunyhó és az ágyban mellette fekvő férfi testének melege az igazán csábító éjszakai alvási pozíció.
És, hát Rorkir a házigazda, szóval majd ő véleményezi, hogy hol is legyen a helye az estére. Amíg nem kell kint aludnia neki olyan mindegy.
Így már csak az újabb bókot mosolyogja meg, amihez büszkén ki is húzza magát. Igazából most szerencséje volt a tűzzel. Igaz, hogy odahaza is gyakorolhatta már ezt a munkafolyamatot, de azért voltak esetek mikor igencsak meg kellett küzdenie a melegért.*
- Nem, köszönöm. *Ráz aprót a fején a kérdésáradatra.* A fogadóban jól laktam.
*Húzza ismét mosolyra ajkait. Persze a fürdő azért igen csábító. Egy dézsa meleg vízben pihentetni a fáradt tagjait felbecsülhetetlen, de már így is eleget tett érte a férfi. Azért nem akar teljesen a fejére nőni.*
- Azt hiszem fürdés nélkül is kibírok egy estét.
*Azután már kényelmesbe vetkőzve kuporodik is le a földre a meleg elé ülve. Akár a házi macskák, mikor jön a lustálkodás ideje. Az újabb bókra kissé belepirul, de most nem hagyja magát teljesen zavarba hozni. Egy apró vigyorral bólogat is a szavait megerősítve.*
- Igen már én is akartam mondani, hogy milyen jóvágású vagy.
*A fejét kissé oldalra billentve méri is végig szemtelenül és igen alaposan. S hiába viccelődött azt valóban meg kell hagyni, hogy nem igazán talál kivetnivalót a férfin. Persze egyáltalán nem hasonlít azokhoz a puhányokhoz, akiket a szülei képzeltek el mellé, de talán épp ez a legcsábítóbb Rorkirban.*
- Dehogy is. Te vagy itthon. Nem akarlak kitúrni. Tényleg nem gond, ha én alszom a földön.
*Szusszan fel, ahogy nehezen, de leveszi kékjeit a férfiról, hogy aztán pillanatokon belül az ajtó felé kapja a fejét. A férfi szólongatására és az idegen hangra kissé megemelkednek a szemöldökei. Számára ismeretlen okból a szíve is hevesebben kezd kalapálni, ahogy beazonosítja, hogy a hang igen nagy bizonyossággal tartozik egy nőhöz.*
- Úgy hallom, hogy van egy újabb vendéged. Micsoda forgalmas este.
*Dünnyögi halkan maga elé, majd visszafordul a tűzhöz, jobban összehúzza magán a köpenyt, s természetesen jól nevelt vendéghez illően hagyja, hogy a házigazda tegye a dolgát.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 08:42:49
Üzenet elküldve: 2022-01-19 08:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*Már érzi, hogy közel van céljához, ezért megszaporázza Csatangló lépteit. Örömmel tölti el a gondolat, hogy láthatja Rorkirt, akinek élvezi társaságát, s aki mellett kicsit kevésbé érzi különcnek magát. Valamint mostanság megjelent magányát is enyhíti a férfi jelenléte, holott igazán nem panaszkodhat, hiszen barátja akad elég.
Időnként hátrapillant az ügető kutyusokra, akiknek a nyelve már-már a földet éri.*
- Hamarosan pihenünk egy nagyot. Mindnyájunkra ráfér.
*Nyugtatgatja az ebeket, mintha azok értenék szavait. Végül lelassít a kunyhó közelében, rövidesen pedig meg is pillantja azt a fák között. Könnyedén csúszik le a nyeregből, és türelmetlenkedve kezdi el Csatangló kikötését. Árnyék bizonyosan felfigyelt már rá, remélhetőleg megismeri, és ha a kutya kint van akkor örömmel nyújtja felé kezét jelezve barátságos szándékait.*
- Rorkir!
*Szólal meg fennhangon, és mozgolódás után fülel a kis menedékből.*
- Rorkir! Rheia vagyok.
*Ha nincs akadálya, akkor az ajtóhoz is sétál, de válasz hiányában semmiképpen sem nyit be, hiszen lehet a házigazda itthon sincs, ami nem lenne szokatlan hiszen jöttét nem jelezte. Igaz egy írástudatlan barbár számára nehéz lenne levelet írni.*
//Rorkir kunyhója//
*Már érzi, hogy közel van céljához, ezért megszaporázza Csatangló lépteit. Örömmel tölti el a gondolat, hogy láthatja Rorkirt, akinek élvezi társaságát, s aki mellett kicsit kevésbé érzi különcnek magát. Valamint mostanság megjelent magányát is enyhíti a férfi jelenléte, holott igazán nem panaszkodhat, hiszen barátja akad elég.
Időnként hátrapillant az ügető kutyusokra, akiknek a nyelve már-már a földet éri.*
- Hamarosan pihenünk egy nagyot. Mindnyájunkra ráfér.
*Nyugtatgatja az ebeket, mintha azok értenék szavait. Végül lelassít a kunyhó közelében, rövidesen pedig meg is pillantja azt a fák között. Könnyedén csúszik le a nyeregből, és türelmetlenkedve kezdi el Csatangló kikötését. Árnyék bizonyosan felfigyelt már rá, remélhetőleg megismeri, és ha a kutya kint van akkor örömmel nyújtja felé kezét jelezve barátságos szándékait.*
- Rorkir!
*Szólal meg fennhangon, és mozgolódás után fülel a kis menedékből.*
- Rorkir! Rheia vagyok.
*Ha nincs akadálya, akkor az ajtóhoz is sétál, de válasz hiányában semmiképpen sem nyit be, hiszen lehet a házigazda itthon sincs, ami nem lenne szokatlan hiszen jöttét nem jelezte. Igaz egy írástudatlan barbár számára nehéz lenne levelet írni.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-18 22:29:21
Üzenet elküldve: 2022-01-18 22:29:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska nő könnyeit látván Rorkir egyébként igencsak kemény szíve meglágyulni érződik, ez a meleg, dióbarna szemekből könnyen kiolvasható, ha bárki is rászánja magát, hogy megpróbálja.*
-Nem fog seggre esni ne aggódj, most már minden rendben lesz elvileg.
*Azért az elvileg szót kimondva feltörni látszik belőle valami nevetésféle, de inkább magában tartja, így a biztos. Nem szeretné külön ingerelni Estert, talán nem tenne jót a lelki állapotának jelenleg.*
-Démonvérből meg...
*Kicsit elgondolkozik, ahogy tekintete is igencsak elkomorodik a dolog hallatán, vagy inkább azon emlékek miatt, amiket ez előidéz benne.*
-Á nem tudom még mi volt. Valamit hozzákevertek azok a fura alakok.
*Szinte legyint is a kezével a levegőbe, biztos zagyvaságnak hangozhatnak ezek az össze-vissza információk, úgyhogy nem is folytatja ezt.*
-Ágyban leszünk?
*Akad meg egy pillanatra miközben kaján vigyort mutat.*
-Bár igaz csak egy ágyam van. Meg egyébként.. Tudom én hogy nem egy palota ez a kis kunyhó, de biztonságos, meleg és kényelmes.
*Meg aztán Rorkir mellett egyébként is biztonságban érezheti magát bárki ember fia vagy lánya.*
-Nem. Egyáltalán nem vagy ügyetlen. Nekem sokkal tovább szokott tartani.
*Vallja be férfiasan a dolgot, és ami igaz az igaz. Bár nem is mindig tartózkodik itt ugyebár. Belül egyébként egész szép rend van, pár nagyobbacska, durván faragott de simára csiszolt asztal található, jó vastag lapokkal és lábakkal, mellette székek is egy pár. Összességében semmi sem túl szép, de minden takaros és igencsak tartósnak tűnnek. Olyan darabok amik bírják az időt és a használatot. A legtöbbjét Rorkir maga készítette a közeli fákból, ágakból és ilyesmikből. Csak pár szöget vásárolt a piacon az illesztésekhez és a jobb tartáshoz. Az egyik zugban egy konyhaféleség foglal magának helyet, fűszernövények csüngnek és szárított paprika az falról, némi zsír és alapvető dolgok. Ahogy a tűz melege pedig kezdi betölteni a teret úgy kezd el mindenféle kellemes illat is kavarogni.*
-Nem vagy éhes? Szomjas? Esetleg melegítsek vizet? Ha megmosdanál esetleg.
*Persze szívesen meglesné a másikat eme folyamat közben, de ezt nem teszi hozzá, bár talán elég egyértelmű is lehet. Mindenesetre hideg vize van, abban mossa meg az arcát, amíg Ester leveszi a felesleges ruhadarabokat. Ez igencsak kacér cselekedet, legalábbis a férfi szerint, szemeivel máris méregeti a nőt.*
-Milyen csinos itt valaki kettőnk közül!
*Persze a sok ruhától csak nem úgy látszódnak a női vonalak, mint nélkülük, és talán ebben az egyben igazán bizonyosak lehetünk, hogy nem saját magára gondolt.*
-Tudod aludhatok a földön is, ha szeretnéd.
*Ezt azért hozzáteszi, nem akar tolakodó lenni, végtére is nem várja el, hogy bárhogy is "fizessen" a szállásért a vendége. Nem mintha ellenére lenne a dolog, egyszerűen csak ezt az alapvető tiszteletet a szebbik nem felé sokra tartják abban a törzsben, amelyikből Rorkir származik.*
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska nő könnyeit látván Rorkir egyébként igencsak kemény szíve meglágyulni érződik, ez a meleg, dióbarna szemekből könnyen kiolvasható, ha bárki is rászánja magát, hogy megpróbálja.*
-Nem fog seggre esni ne aggódj, most már minden rendben lesz elvileg.
*Azért az elvileg szót kimondva feltörni látszik belőle valami nevetésféle, de inkább magában tartja, így a biztos. Nem szeretné külön ingerelni Estert, talán nem tenne jót a lelki állapotának jelenleg.*
-Démonvérből meg...
*Kicsit elgondolkozik, ahogy tekintete is igencsak elkomorodik a dolog hallatán, vagy inkább azon emlékek miatt, amiket ez előidéz benne.*
-Á nem tudom még mi volt. Valamit hozzákevertek azok a fura alakok.
*Szinte legyint is a kezével a levegőbe, biztos zagyvaságnak hangozhatnak ezek az össze-vissza információk, úgyhogy nem is folytatja ezt.*
-Ágyban leszünk?
*Akad meg egy pillanatra miközben kaján vigyort mutat.*
-Bár igaz csak egy ágyam van. Meg egyébként.. Tudom én hogy nem egy palota ez a kis kunyhó, de biztonságos, meleg és kényelmes.
*Meg aztán Rorkir mellett egyébként is biztonságban érezheti magát bárki ember fia vagy lánya.*
-Nem. Egyáltalán nem vagy ügyetlen. Nekem sokkal tovább szokott tartani.
*Vallja be férfiasan a dolgot, és ami igaz az igaz. Bár nem is mindig tartózkodik itt ugyebár. Belül egyébként egész szép rend van, pár nagyobbacska, durván faragott de simára csiszolt asztal található, jó vastag lapokkal és lábakkal, mellette székek is egy pár. Összességében semmi sem túl szép, de minden takaros és igencsak tartósnak tűnnek. Olyan darabok amik bírják az időt és a használatot. A legtöbbjét Rorkir maga készítette a közeli fákból, ágakból és ilyesmikből. Csak pár szöget vásárolt a piacon az illesztésekhez és a jobb tartáshoz. Az egyik zugban egy konyhaféleség foglal magának helyet, fűszernövények csüngnek és szárított paprika az falról, némi zsír és alapvető dolgok. Ahogy a tűz melege pedig kezdi betölteni a teret úgy kezd el mindenféle kellemes illat is kavarogni.*
-Nem vagy éhes? Szomjas? Esetleg melegítsek vizet? Ha megmosdanál esetleg.
*Persze szívesen meglesné a másikat eme folyamat közben, de ezt nem teszi hozzá, bár talán elég egyértelmű is lehet. Mindenesetre hideg vize van, abban mossa meg az arcát, amíg Ester leveszi a felesleges ruhadarabokat. Ez igencsak kacér cselekedet, legalábbis a férfi szerint, szemeivel máris méregeti a nőt.*
-Milyen csinos itt valaki kettőnk közül!
*Persze a sok ruhától csak nem úgy látszódnak a női vonalak, mint nélkülük, és talán ebben az egyben igazán bizonyosak lehetünk, hogy nem saját magára gondolt.*
-Tudod aludhatok a földön is, ha szeretnéd.
*Ezt azért hozzáteszi, nem akar tolakodó lenni, végtére is nem várja el, hogy bárhogy is "fizessen" a szállásért a vendége. Nem mintha ellenére lenne a dolog, egyszerűen csak ezt az alapvető tiszteletet a szebbik nem felé sokra tartják abban a törzsben, amelyikből Rorkir származik.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-17 00:04:20
Üzenet elküldve: 2022-01-17 00:04:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir dicséretére csak egy pironkodós mosollyal felel. Nem igazán szokott a bókokhoz, így a megfelelő viszont szavakat sem találja elsőre. Ezért is foglalatoskodik inkább a fa behordásával. vagyis foglalatoskodna, ha sikerülne bejutnia. De valami vagy valaki nagyon nem szeretné, ha odabent találhatná magát.
A sikertelenség pedig könnyekben tör utat magának. Ami hamar el is apad, ahogy Rorkir reakciójára felötlik benne a gondolat, hogy egy esetleges hívatlan vendég is szóba jöhet. Így az utasításnak kekeckedés nélkül is tesz eleget. Megszeppenten várja, hogy mire jut a férfi. Mi lesz, ha ő sem jut be a kunyhóba. Beletörődik, ha kint kell aludnia. Szereti a csillagos eget nézni, csak hát nem a tél kellős közepén. Nem elkényeztetett királylány, de a meleget jobban viseli, mint a fagyot.*
- Rorkir?
*Tesz is egy lépést a kunyhó felé, mikor a férfi sikeresen eltűnik benne. Ez annyira nem rossz jel, de akkor neki miért nem sikerült. Ismét legörbülnek az ajkai, részben a sikertelensége miatt, részben pedig azért, mert aggódik házigazdája miatt. Így megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, mikor ismét meglátja a férfit. Viszont a hangos nevetéstől azért kissé elképedve pislog rá.*
- Ebben most mi olyan vicces?
*Fújja is fel kissé arcát, akár egy hisztis gyermek, de a beinvitálás egy aprót enyhít a dolgon. Annak ellenére is, hogy bizalmatlanul indul az ajtó felé.*
- Nem akarok megint fenékre esni.
*Dünnyögi halkan az orra alá, majd nagy levegőt véve emeli a lábát, hogy átlépje a küszöböt. S lássanak csodát már bent, Rorkir oldalán vigyorodik el, akár a tejbetök.*
- Démon... vérből?
*Billenti is félre a fejét kissé kíváncsian, de eléggé megszeppenve. Azt hitte démonok csak mesék kitalált szörnyetegei, nem pedig olyan por hozzávalója, ami nem engedi be a kunyhóba.*
- Hát... ha meleg lesz és ágyban leszünk, akár még el is mesélheted.
*Mosolyodik el végül kedvesen.*
- De most még munka van.
*Már megkönnyebbülten húzza ki magát, hogy visszasiessen összekapkodni a fákat. Most már azért nagyobb biztonságban érzi magát és jobban is tud segíteni, hogy végre a fával megpakolva be is jut a kunyhóba. Szépen összerendezi a fadarabokat, majd elégedetten porolja le a kezeit, ahogy Rorkirra pillant.*
- Ez készen van. Végre jöhet a tűz.
*Széles és elégedett mosollyal térdel is le, hogy nekilásson a tűzrakásnak. Berendezgeti a rönköket, majd halkan dúdolni kezd, hogy könnyebben menjen a munka. Most már az sem zavarja, hogy csak az első pár próbálkozás után kezd el pislákolni a tűz. De apránként már vidám lángok táncolhatnak a kandallóban, hogy lassan a kunyhó is bemelegedjen.*
- Nem is vagyok olyan ügyetlen.
*Jegyzi is meg büszkén, majd lekanyarítja magáról a köpenyét, hogy a ruháitól is megszabadulhasson. Persze a hálóingnek is megfelelő alsónemű marad rajta. De ki akarna teljes harci díszben aludni menni? Azért persze a szégyenlősség nem engedi, hogy a köpenyt ne terítse vissza magára.*
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir dicséretére csak egy pironkodós mosollyal felel. Nem igazán szokott a bókokhoz, így a megfelelő viszont szavakat sem találja elsőre. Ezért is foglalatoskodik inkább a fa behordásával. vagyis foglalatoskodna, ha sikerülne bejutnia. De valami vagy valaki nagyon nem szeretné, ha odabent találhatná magát.
A sikertelenség pedig könnyekben tör utat magának. Ami hamar el is apad, ahogy Rorkir reakciójára felötlik benne a gondolat, hogy egy esetleges hívatlan vendég is szóba jöhet. Így az utasításnak kekeckedés nélkül is tesz eleget. Megszeppenten várja, hogy mire jut a férfi. Mi lesz, ha ő sem jut be a kunyhóba. Beletörődik, ha kint kell aludnia. Szereti a csillagos eget nézni, csak hát nem a tél kellős közepén. Nem elkényeztetett királylány, de a meleget jobban viseli, mint a fagyot.*
- Rorkir?
*Tesz is egy lépést a kunyhó felé, mikor a férfi sikeresen eltűnik benne. Ez annyira nem rossz jel, de akkor neki miért nem sikerült. Ismét legörbülnek az ajkai, részben a sikertelensége miatt, részben pedig azért, mert aggódik házigazdája miatt. Így megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, mikor ismét meglátja a férfit. Viszont a hangos nevetéstől azért kissé elképedve pislog rá.*
- Ebben most mi olyan vicces?
*Fújja is fel kissé arcát, akár egy hisztis gyermek, de a beinvitálás egy aprót enyhít a dolgon. Annak ellenére is, hogy bizalmatlanul indul az ajtó felé.*
- Nem akarok megint fenékre esni.
*Dünnyögi halkan az orra alá, majd nagy levegőt véve emeli a lábát, hogy átlépje a küszöböt. S lássanak csodát már bent, Rorkir oldalán vigyorodik el, akár a tejbetök.*
- Démon... vérből?
*Billenti is félre a fejét kissé kíváncsian, de eléggé megszeppenve. Azt hitte démonok csak mesék kitalált szörnyetegei, nem pedig olyan por hozzávalója, ami nem engedi be a kunyhóba.*
- Hát... ha meleg lesz és ágyban leszünk, akár még el is mesélheted.
*Mosolyodik el végül kedvesen.*
- De most még munka van.
*Már megkönnyebbülten húzza ki magát, hogy visszasiessen összekapkodni a fákat. Most már azért nagyobb biztonságban érzi magát és jobban is tud segíteni, hogy végre a fával megpakolva be is jut a kunyhóba. Szépen összerendezi a fadarabokat, majd elégedetten porolja le a kezeit, ahogy Rorkirra pillant.*
- Ez készen van. Végre jöhet a tűz.
*Széles és elégedett mosollyal térdel is le, hogy nekilásson a tűzrakásnak. Berendezgeti a rönköket, majd halkan dúdolni kezd, hogy könnyebben menjen a munka. Most már az sem zavarja, hogy csak az első pár próbálkozás után kezd el pislákolni a tűz. De apránként már vidám lángok táncolhatnak a kandallóban, hogy lassan a kunyhó is bemelegedjen.*
- Nem is vagyok olyan ügyetlen.
*Jegyzi is meg büszkén, majd lekanyarítja magáról a köpenyét, hogy a ruháitól is megszabadulhasson. Persze a hálóingnek is megfelelő alsónemű marad rajta. De ki akarna teljes harci díszben aludni menni? Azért persze a szégyenlősség nem engedi, hogy a köpenyt ne terítse vissza magára.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-15 07:15:49
Üzenet elküldve: 2022-01-15 07:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
- Fosztogatni? Nahát, nem is hallottam már jó ideje ezt a szót sem. Volt mostanság bármi sikeres fosztogatásod?
*Bár a sikertelenség is érdekes, s tanulságos lehet, mégis Karheia egyértelműen a győzelmeket és a győzteseket preferálja, bár talán kedves természete miatt ezt aligha feltételeznék róla.*
- A hódítás, fejlesztés, gyarapodás. Minél több zsákmánnyal visszatérni, egyre jobb harcosokká válni, a lehető legtöbb gyermeket felnevelni és JÓL nevelni. Oh és az ünnepségek! A kedvenceim! A vetési ünnepségek, amikor termékeny talajért fohászkodtunk áldozatokkal, s együtt dolgoztunk utána. Az esküvők, a győzelmi ebédek. Mindig történt valami a közösséggel, ez pedig elengedhetetlen, ahogy a törekvés is, hogy a törzs előre tartson, gyarapodjon.
*Ezen törekvéseket nem látja manapság a thargokban, igaz a thargokkal is igen kevés időt tölt úgy, hogy Synmirán tölti ideje jelentős részét a mágia tanulásával.*
- Valószínűleg. A gyenge asszonyok kedvelt megoldása.
*A férfi kacagása őt is magával rántja, de csak könnyed nevetgéléssel csatlakozik hozzá.*
- Én?
*Hitetlenkedik.*
- Nem vagyok vezetésre termett.
*Feje ingatásával hangsúlyozza mennyire rossz döntés lenne ő, mint vezető.*
- De egy hagyományőrző, s rettenthetetlen harcos férfi, mint amilyen te is vagy, tökéletes lenne a thargok vezetői szerepére. Támogatnálak benne, ha ilyen törekvéseid lennének.
*Egy mosollyal arcán megérinti a férfi karját, kézfejét hagyja is még kicsit ott nyugodni, remélhetőleg érzékeltetve mindazt, hogy Rorkir ténylegesen fordulhat hozzá bármikor.*
- Gondolom olyan volt, erről nem esett szó. Azt hiszem azóta nincsen a népemnek szellemi vezetője, de nem is csodálom, egy ilyen nagy asszonyhoz mint Leandana, biztosa nehéz is felérni.
*Karheiában fel sem merült soha, hogy ilyen komoly felelősségű posztokra törekedjen. Úgy érzi még nem áll készen, még gyenge, sokat kell fejlődjön, hogy méltó lehessen a thargok oldalán való harcra.*
- Rorkir, te mennyire vagy jó vadász? Képzeld még nem is használtam a megszerzett íjamat.
//Mézescsók//
- Fosztogatni? Nahát, nem is hallottam már jó ideje ezt a szót sem. Volt mostanság bármi sikeres fosztogatásod?
*Bár a sikertelenség is érdekes, s tanulságos lehet, mégis Karheia egyértelműen a győzelmeket és a győzteseket preferálja, bár talán kedves természete miatt ezt aligha feltételeznék róla.*
- A hódítás, fejlesztés, gyarapodás. Minél több zsákmánnyal visszatérni, egyre jobb harcosokká válni, a lehető legtöbb gyermeket felnevelni és JÓL nevelni. Oh és az ünnepségek! A kedvenceim! A vetési ünnepségek, amikor termékeny talajért fohászkodtunk áldozatokkal, s együtt dolgoztunk utána. Az esküvők, a győzelmi ebédek. Mindig történt valami a közösséggel, ez pedig elengedhetetlen, ahogy a törekvés is, hogy a törzs előre tartson, gyarapodjon.
*Ezen törekvéseket nem látja manapság a thargokban, igaz a thargokkal is igen kevés időt tölt úgy, hogy Synmirán tölti ideje jelentős részét a mágia tanulásával.*
- Valószínűleg. A gyenge asszonyok kedvelt megoldása.
*A férfi kacagása őt is magával rántja, de csak könnyed nevetgéléssel csatlakozik hozzá.*
- Én?
*Hitetlenkedik.*
- Nem vagyok vezetésre termett.
*Feje ingatásával hangsúlyozza mennyire rossz döntés lenne ő, mint vezető.*
- De egy hagyományőrző, s rettenthetetlen harcos férfi, mint amilyen te is vagy, tökéletes lenne a thargok vezetői szerepére. Támogatnálak benne, ha ilyen törekvéseid lennének.
*Egy mosollyal arcán megérinti a férfi karját, kézfejét hagyja is még kicsit ott nyugodni, remélhetőleg érzékeltetve mindazt, hogy Rorkir ténylegesen fordulhat hozzá bármikor.*
- Gondolom olyan volt, erről nem esett szó. Azt hiszem azóta nincsen a népemnek szellemi vezetője, de nem is csodálom, egy ilyen nagy asszonyhoz mint Leandana, biztosa nehéz is felérni.
*Karheiában fel sem merült soha, hogy ilyen komoly felelősségű posztokra törekedjen. Úgy érzi még nem áll készen, még gyenge, sokat kell fejlődjön, hogy méltó lehessen a thargok oldalán való harcra.*
- Rorkir, te mennyire vagy jó vadász? Képzeld még nem is használtam a megszerzett íjamat.
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-14 17:08:16
Üzenet elküldve: 2022-01-14 17:08:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*Voltaképpen nem érti, hogy mire ez a nagy ellenszenv az öreggel szemben, de ezt hangosan nem osztaná meg. Ahogy figyelte ezek után nem nagyon volt kérdés, hogy magukkal viszik-e vagy sem. Szép szóval elég nagy traumát okozott ez a kis kitérő valakik számára. Ezen felül úgy érzi, ennél többet már nem tud tenni az ügy érdekében.*
-Legyen hát úgy, ha így gondolják. *Hangja nyugodt és megfontolt. Nincs benne semmi ellentmondás vagy gúny. Fölöslegesnek tartja, hogy ez miatt vitába keveredjen, esetleg rossz fényben tüntesse fel magát. Ha nincs rá sürgős magyarázat, akkor nem hiányzik még az is, hogy egymás haját húzzák. A körülmények így is húzzák rendesen. Mellesleg egyedül úgy sem tudna tenni semmit. Így inkább eldönti, hogy felszáll a szekérre és ott várakozik tovább egészen az indulásig.*
~Aztán nem árt majd vigyázni, hátha egyszer csak szembe jön velünk egy „istentagadó boszorkány.” Sosem lehet tudni.~
*Voltaképpen nem érti, hogy mire ez a nagy ellenszenv az öreggel szemben, de ezt hangosan nem osztaná meg. Ahogy figyelte ezek után nem nagyon volt kérdés, hogy magukkal viszik-e vagy sem. Szép szóval elég nagy traumát okozott ez a kis kitérő valakik számára. Ezen felül úgy érzi, ennél többet már nem tud tenni az ügy érdekében.*
-Legyen hát úgy, ha így gondolják. *Hangja nyugodt és megfontolt. Nincs benne semmi ellentmondás vagy gúny. Fölöslegesnek tartja, hogy ez miatt vitába keveredjen, esetleg rossz fényben tüntesse fel magát. Ha nincs rá sürgős magyarázat, akkor nem hiányzik még az is, hogy egymás haját húzzák. A körülmények így is húzzák rendesen. Mellesleg egyedül úgy sem tudna tenni semmit. Így inkább eldönti, hogy felszáll a szekérre és ott várakozik tovább egészen az indulásig.*
~Aztán nem árt majd vigyázni, hátha egyszer csak szembe jön velünk egy „istentagadó boszorkány.” Sosem lehet tudni.~
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:04:11
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:04:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaúton//
*Nem igazán változott a táj, mióta tegnap erre döcögött azzal a szekérrel, ám az utazás minősége igen. Ezúttal nem kell olyan veszettül kapaszkodnia az oldalába, mert szerencsére ez a szekér valamivel jobb, mint amivel Arthenior felé ment. Ám ezúttal néha fel- feljajdul, mikor az enyhe zötykölődés mégiscsak odaüti a tákolmányhoz azon részeit, amik már eleve lilák és zöldek voltak. Bizony azoknak kell idő, hogy meggyógyuljanak, egy kiadós alvás nem elégséges. De ha csak ennyi az ára, bizony akkor megszenvedi és kész.*
*Nem igazán változott a táj, mióta tegnap erre döcögött azzal a szekérrel, ám az utazás minősége igen. Ezúttal nem kell olyan veszettül kapaszkodnia az oldalába, mert szerencsére ez a szekér valamivel jobb, mint amivel Arthenior felé ment. Ám ezúttal néha fel- feljajdul, mikor az enyhe zötykölődés mégiscsak odaüti a tákolmányhoz azon részeit, amik már eleve lilák és zöldek voltak. Bizony azoknak kell idő, hogy meggyógyuljanak, egy kiadós alvás nem elégséges. De ha csak ennyi az ára, bizony akkor megszenvedi és kész.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-13 14:04:40
Üzenet elküldve: 2022-01-13 14:04:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a városba//
*Még néhány hordó felkerül mellé, aztán indulhatnak is. Belecsap a lovak közé és mivel pont olyan kocsit keresett, ami viszonylag sietős árut szállít, így nem kell attól félnie, hogy a lovak kénye- kedve szerint eltötyögnek egy napig mire felérnek. Bár ez annyiból hátrányos, hogy bizony az úton lavírozó kövek és véletlenszerűen elhelyezett mélyedések sorozata igen megrázza a tákolmányt. A hordók szerencsére jól oda vannak rögzítve, így már csak neki kell belekapaszkodnia a szekér oldalába. Szerencse, hogy az út előtt rest volt enni, mert bizony most az mind kikívánkozna a száján.*
*Még néhány hordó felkerül mellé, aztán indulhatnak is. Belecsap a lovak közé és mivel pont olyan kocsit keresett, ami viszonylag sietős árut szállít, így nem kell attól félnie, hogy a lovak kénye- kedve szerint eltötyögnek egy napig mire felérnek. Bár ez annyiból hátrányos, hogy bizony az úton lavírozó kövek és véletlenszerűen elhelyezett mélyedések sorozata igen megrázza a tákolmányt. A hordók szerencsére jól oda vannak rögzítve, így már csak neki kell belekapaszkodnia a szekér oldalába. Szerencse, hogy az út előtt rest volt enni, mert bizony most az mind kikívánkozna a száján.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:38:23
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:38:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ki fog fosztogatni ha én itt kertészkedem egész nap hmpf?
*Kérdez vissza széles vigyorral az arcán. Bár igaz nem sok környező esetleges zsákmányt fedezett fel idáig, de nyilván előbb szükség van egy helyre, ahová hazatérhet.*
-Milyen volt az Őseitek útja?
*Mert ugyan elképzelései akadhatnak, de pontosan nem tudhatja. Meg aztán lehet hogy teljesen más, mint amit a saját ősei miatt elképzel, és talán nem is hasonlítanak annyira. Persze ezzel semmi probléma nincs, ha valóban így is van.*
-Pontosan.
*Igazából nem is igen fejti ki, hogy melyik részére helyesel, mert úgy nagyjából mindegyikkel egyetért. Úgy látszik, hogy igazán egy húron pendülnek ezen a téren Rheiával. Mondjuk más húrokon is egészen jól összepasszolnak.*
-Valószínűleg megmérgezné a kihívót még a párbaj előtt.
*Hangosan hahotázni kezd, aztán igazából egy rövidebb csendbe burkolózik. Igazából valóban el tudja képzelni ezt a tettet tőle, még akkor is, ha ez szembemegy a Thargok hitével.*
-És szerinted mi hozhatna változást? Ahogy én hallottam innen-onnan sehol egy bitorló, sehol egy kihívó, vagy egy lázadozó fiatal harcos.
*Ez kissé elszomorítja Rorkirt, mert ha lenne, valószínűleg csatlakozna az egyik oldalhoz egy jó kis vérfürdőhöz.*
-Talán neked kéne vezetni a néped.
*Mondja játékosan, és a szavai mögött egyértelműen a nő iránt érzett tisztelet és szeretet bújik meg. Ez amolyan bók. A Leandáról szóló információkat pedig egy darabig csak halkan, néhány biccentéssel fogadja, egészen amíg a szellemjárásig nem jut el a beszélgetés. Akkor Rorkir bal kezét rögtön felemeli mind az öt ujját kinyújtja tenyerén.*
-Sámán azt mondod? Sokujjú?
*Legalábbis az ő törzsében gyakran több végtaggal, vagy több ujjal születtek ezek az igencsak különleges képességgel megáldott emberek, így rögtön ez jut eszébe.*
-Volt aki átvegye vajon a helyét? Nem is tudom sámán nélkül hogy lehet vezetni egy harcos törzset...
*Ismét megrázza a fejét, nem áll össze a kép. Talán ha nem is Rheiának egyedül, de kettejüknek kéne uralkodni a birodalmon.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.12 16:38:41
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ki fog fosztogatni ha én itt kertészkedem egész nap hmpf?
*Kérdez vissza széles vigyorral az arcán. Bár igaz nem sok környező esetleges zsákmányt fedezett fel idáig, de nyilván előbb szükség van egy helyre, ahová hazatérhet.*
-Milyen volt az Őseitek útja?
*Mert ugyan elképzelései akadhatnak, de pontosan nem tudhatja. Meg aztán lehet hogy teljesen más, mint amit a saját ősei miatt elképzel, és talán nem is hasonlítanak annyira. Persze ezzel semmi probléma nincs, ha valóban így is van.*
-Pontosan.
*Igazából nem is igen fejti ki, hogy melyik részére helyesel, mert úgy nagyjából mindegyikkel egyetért. Úgy látszik, hogy igazán egy húron pendülnek ezen a téren Rheiával. Mondjuk más húrokon is egészen jól összepasszolnak.*
-Valószínűleg megmérgezné a kihívót még a párbaj előtt.
*Hangosan hahotázni kezd, aztán igazából egy rövidebb csendbe burkolózik. Igazából valóban el tudja képzelni ezt a tettet tőle, még akkor is, ha ez szembemegy a Thargok hitével.*
-És szerinted mi hozhatna változást? Ahogy én hallottam innen-onnan sehol egy bitorló, sehol egy kihívó, vagy egy lázadozó fiatal harcos.
*Ez kissé elszomorítja Rorkirt, mert ha lenne, valószínűleg csatlakozna az egyik oldalhoz egy jó kis vérfürdőhöz.*
-Talán neked kéne vezetni a néped.
*Mondja játékosan, és a szavai mögött egyértelműen a nő iránt érzett tisztelet és szeretet bújik meg. Ez amolyan bók. A Leandáról szóló információkat pedig egy darabig csak halkan, néhány biccentéssel fogadja, egészen amíg a szellemjárásig nem jut el a beszélgetés. Akkor Rorkir bal kezét rögtön felemeli mind az öt ujját kinyújtja tenyerén.*
-Sámán azt mondod? Sokujjú?
*Legalábbis az ő törzsében gyakran több végtaggal, vagy több ujjal születtek ezek az igencsak különleges képességgel megáldott emberek, így rögtön ez jut eszébe.*
-Volt aki átvegye vajon a helyét? Nem is tudom sámán nélkül hogy lehet vezetni egy harcos törzset...
*Ismét megrázza a fejét, nem áll össze a kép. Talán ha nem is Rheiának egyedül, de kettejüknek kéne uralkodni a birodalmon.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.12 16:38:41
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:11:38
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:11:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*Az hogy a nőké az utolsó szó Rorkirt igazán meg sem lepi, hisz jól tudja, hogy hogy is működik ez, úgyhogy csak egy finom bazsalygással fogadja az egészet és teszi tovább a teendőket. Annak külön örül, amikor Esternek nem törik le a körme attól, hogy meg kell fogni pár darab fát és bevinni a kunyhóba, ez még egy nagy plusz pont a férfi szemében. Egészen kezdi megkedvelni, pedig eddig alig pár szót beszéltek, mégis csak egy furcsa érzése. Egy érzés amit nem igazán tud hová rakni, és nem is fogja elkezdeni fejtegetni. Nem az a fajta ember.*
-Tele vagy meglepetésekkel Ester.
*Kacsint oda miközben vállára teszi a fejszét és odapillant egy aprócska másodpercig. Még néhány utolsó hasítást végez, és befejezettnek tekinti a munkát, ő maga egyébként egyáltalán nem fázós típus, persze erről ezidáig nem esett hangos szó, de olyan vidékről származik, ahol jóval hidegebb időkhöz szoktak a népek. Épp csak a szeme sarkából látja, ahogy a vendége elesik, legalábbis erre következtet, egy halk nevetés törne ki belőle ha nem fojtaná el rögtön a hangot, majd csak utána néz oda.*
-Jól vagy? Nem esett bajod?
*Persze nem tűnt nagy balesetnek, de sosem lehet tudni. Aztán csodák csodájára ismét csak nem jut be az ajtón. Ez már Rorkirnak is nagyon különös, úgyhogy nyomban oda is siet, ha teheti fel is segíti a másikat. Mindenesetre a pallosát veszi keze ügyébe, és lassan araszolva próbál bejutni a saját kunyhója ajtaján, korábban ezzel nem volt gondja, úgyhogy attól tart, hogy valami gonosz varázs vagy átok lehet a háttérben. Szigorú tekintettel pillant Esterre.*
-Állj hátrébb.
*Majd tovább nyomul, viszont amint elér az ajtóig, gond nélkül bejut. Gyorsan át is néz bent mindent, de minden üres, semmi sem hiányzik, úgyhogy elteszi a fegyverét, és a fejét kezdi vakargatni. A nő szavai még mindig komikusan hatnak rá, főleg ahogy egyre inkább erősödnek benne az érzések és lassan ki is fakad belőle.*
-Dehogynem, ne viccelj.
*De azért őt magát is bosszantja, hogy mi lehet a dologban. Majd hirtelen villan be neki valami a régmúltból, a felismerésben a homlokára csap és roppant hangos hahotázásban tör ki. Olyan igazi velős, mélyről jövő nevetés ez, őszinte és meleg.*
-El is felejtettem! Ester. *Szólítja színpadiasan.* Fáradj beljebb.
*Majd pedig kezével is beinvitálja a nőt.*
-Tudod amikor építettem ezt a kunyhót akkor.. Hát ez egy elég hosszú történet, elmesélem ha érdekel, a lényeg hogy aki Teysuson kívül más istenségben hisz, csak invitáció után léphet be ide. Az ő szolgái adták a port, ami ezt okozza, démonvérből készült.
*De persze most nem fog kéretlenül ebbe belefolyni, mert tényleg hosszú történet lenne, és nem olyan nagyzoló típus, hogy csak úgy rákezdjen.*
-Hozzuk azt a fát, és ne búsulj kedves, mind a ketten bent alszunk a meleg és puha ágyban.
*Ha Ester nem húzódik el tőle, úgy lassan közelebb lép hozzá, és szorosan magához öleli, hogy megnyugtathassa és öntsön belé némi lelket. Ahogy elnézi most ennyi igazán ráfér.*
//Rorkir kunyhója//
*Az hogy a nőké az utolsó szó Rorkirt igazán meg sem lepi, hisz jól tudja, hogy hogy is működik ez, úgyhogy csak egy finom bazsalygással fogadja az egészet és teszi tovább a teendőket. Annak külön örül, amikor Esternek nem törik le a körme attól, hogy meg kell fogni pár darab fát és bevinni a kunyhóba, ez még egy nagy plusz pont a férfi szemében. Egészen kezdi megkedvelni, pedig eddig alig pár szót beszéltek, mégis csak egy furcsa érzése. Egy érzés amit nem igazán tud hová rakni, és nem is fogja elkezdeni fejtegetni. Nem az a fajta ember.*
-Tele vagy meglepetésekkel Ester.
*Kacsint oda miközben vállára teszi a fejszét és odapillant egy aprócska másodpercig. Még néhány utolsó hasítást végez, és befejezettnek tekinti a munkát, ő maga egyébként egyáltalán nem fázós típus, persze erről ezidáig nem esett hangos szó, de olyan vidékről származik, ahol jóval hidegebb időkhöz szoktak a népek. Épp csak a szeme sarkából látja, ahogy a vendége elesik, legalábbis erre következtet, egy halk nevetés törne ki belőle ha nem fojtaná el rögtön a hangot, majd csak utána néz oda.*
-Jól vagy? Nem esett bajod?
*Persze nem tűnt nagy balesetnek, de sosem lehet tudni. Aztán csodák csodájára ismét csak nem jut be az ajtón. Ez már Rorkirnak is nagyon különös, úgyhogy nyomban oda is siet, ha teheti fel is segíti a másikat. Mindenesetre a pallosát veszi keze ügyébe, és lassan araszolva próbál bejutni a saját kunyhója ajtaján, korábban ezzel nem volt gondja, úgyhogy attól tart, hogy valami gonosz varázs vagy átok lehet a háttérben. Szigorú tekintettel pillant Esterre.*
-Állj hátrébb.
*Majd tovább nyomul, viszont amint elér az ajtóig, gond nélkül bejut. Gyorsan át is néz bent mindent, de minden üres, semmi sem hiányzik, úgyhogy elteszi a fegyverét, és a fejét kezdi vakargatni. A nő szavai még mindig komikusan hatnak rá, főleg ahogy egyre inkább erősödnek benne az érzések és lassan ki is fakad belőle.*
-Dehogynem, ne viccelj.
*De azért őt magát is bosszantja, hogy mi lehet a dologban. Majd hirtelen villan be neki valami a régmúltból, a felismerésben a homlokára csap és roppant hangos hahotázásban tör ki. Olyan igazi velős, mélyről jövő nevetés ez, őszinte és meleg.*
-El is felejtettem! Ester. *Szólítja színpadiasan.* Fáradj beljebb.
*Majd pedig kezével is beinvitálja a nőt.*
-Tudod amikor építettem ezt a kunyhót akkor.. Hát ez egy elég hosszú történet, elmesélem ha érdekel, a lényeg hogy aki Teysuson kívül más istenségben hisz, csak invitáció után léphet be ide. Az ő szolgái adták a port, ami ezt okozza, démonvérből készült.
*De persze most nem fog kéretlenül ebbe belefolyni, mert tényleg hosszú történet lenne, és nem olyan nagyzoló típus, hogy csak úgy rákezdjen.*
-Hozzuk azt a fát, és ne búsulj kedves, mind a ketten bent alszunk a meleg és puha ágyban.
*Ha Ester nem húzódik el tőle, úgy lassan közelebb lép hozzá, és szorosan magához öleli, hogy megnyugtathassa és öntsön belé némi lelket. Ahogy elnézi most ennyi igazán ráfér.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-11 08:32:27
Üzenet elküldve: 2022-01-11 08:32:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
* A lánynak az állapotát miután felmérték fény nyúlik a sötétségben. A drága lovag kijelenti, hogy itt hagyják a másik felet. Gyorsan a katonának segít Lilly-t felrakni a kocsira, hogy ezzel is legalább előrébb legyenek. Fejét óvatosan le engedi, hogy tovább sérülést ne okozzon. Táskáját a lánynak pedig a feje alá helyezi, hogy legalább legyen alatta valami. Ezután a társai felé fordul. *
- Szükségtelen kockázat. Mytryell ezt mondja, akkor úgy lesz. Ő fizet és úgy lesz ahogyan mondja.
* Tesz egy pontot határozottan a mondata végére. Ez a világ törvénye, aki fizet az parancsol. *
- Ne vesztegessük az időt. Azt mondom, hogy induljunk azon nyomban.
* Testével már fordul is, hogy újra elfoglalja helyét a szekér hátulján, ezzel is a többieknek arra utal, hogy nincs értelme tovább húzni ezt a kalandot. Nincs nagy értelme veszélyeztetni se magukat, se mást egy ilyen csekély összegért. Most már valahol bánja is, hogy nem kért sokkal többet. De már nincs vissza út. Ígyis hálás lehet, hogy ilyen hamar talált magának egy megbízást. *
* A lánynak az állapotát miután felmérték fény nyúlik a sötétségben. A drága lovag kijelenti, hogy itt hagyják a másik felet. Gyorsan a katonának segít Lilly-t felrakni a kocsira, hogy ezzel is legalább előrébb legyenek. Fejét óvatosan le engedi, hogy tovább sérülést ne okozzon. Táskáját a lánynak pedig a feje alá helyezi, hogy legalább legyen alatta valami. Ezután a társai felé fordul. *
- Szükségtelen kockázat. Mytryell ezt mondja, akkor úgy lesz. Ő fizet és úgy lesz ahogyan mondja.
* Tesz egy pontot határozottan a mondata végére. Ez a világ törvénye, aki fizet az parancsol. *
- Ne vesztegessük az időt. Azt mondom, hogy induljunk azon nyomban.
* Testével már fordul is, hogy újra elfoglalja helyét a szekér hátulján, ezzel is a többieknek arra utal, hogy nincs értelme tovább húzni ezt a kalandot. Nincs nagy értelme veszélyeztetni se magukat, se mást egy ilyen csekély összegért. Most már valahol bánja is, hogy nem kért sokkal többet. De már nincs vissza út. Ígyis hálás lehet, hogy ilyen hamar talált magának egy megbízást. *
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-11 07:54:40
Üzenet elküldve: 2022-01-11 07:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
*Szerencsére úgy fest, hogy a földre pottyant lány csak beverte a fejét, de életben van. A másik férfi is mindjárt odalép hozzájuk, hogy ő is megbizonyosodjon arról, a társával minden rendben van. A kérdéseiből úgy érzi a lovag, hogy ő arra voksolna, hogy az öreget hagyják itt, ők meg induljanak végre tovább, ez érthető is, hiszen meg kéne vizsgáltatni a lányt valakivel, aki ért is a gyógyításhoz. Zsonorhának egyértelműen megesett az öregen a szíve, de nem hibáztatja, a nők már csak ilyenek, szeretik megsajnálni a kóbor állatokat.*
-E…eddig nem vo… volt semmi p… probléma, míg az öreggel nem ta… ta… találkoztunk. *Inkább társainak beszél, de mindenki hallhatja.*
-Va… valamit e… egyértelműen el..el..elhallgat előlünk. Ne… nem bízom benne. *Közli a tényeket, hiszen ő nem igazán látta a saját szemével, de egy kocsi csak úgy magától nem szokott ugrándozni.*
-Me… menjünk to..to..tovább, őt meg ha…hagyjuk itt! Ha go…gondolod vi… visszajöhetsz érte vi… vi… visszafelé. *Mondja a nőnek, hiszen ha leszállították az árut, akkor már mindenki szabad ember, azt tesz, amit jónak lát. Közben int a lándzsásnak, hogy rakják fel az eszméletlen lányt a kocsira, ő maga pedig felmászik a lovára, döntött, ez lesz és kész.*
*Szerencsére úgy fest, hogy a földre pottyant lány csak beverte a fejét, de életben van. A másik férfi is mindjárt odalép hozzájuk, hogy ő is megbizonyosodjon arról, a társával minden rendben van. A kérdéseiből úgy érzi a lovag, hogy ő arra voksolna, hogy az öreget hagyják itt, ők meg induljanak végre tovább, ez érthető is, hiszen meg kéne vizsgáltatni a lányt valakivel, aki ért is a gyógyításhoz. Zsonorhának egyértelműen megesett az öregen a szíve, de nem hibáztatja, a nők már csak ilyenek, szeretik megsajnálni a kóbor állatokat.*
-E…eddig nem vo… volt semmi p… probléma, míg az öreggel nem ta… ta… találkoztunk. *Inkább társainak beszél, de mindenki hallhatja.*
-Va… valamit e… egyértelműen el..el..elhallgat előlünk. Ne… nem bízom benne. *Közli a tényeket, hiszen ő nem igazán látta a saját szemével, de egy kocsi csak úgy magától nem szokott ugrándozni.*
-Me… menjünk to..to..tovább, őt meg ha…hagyjuk itt! Ha go…gondolod vi… visszajöhetsz érte vi… vi… visszafelé. *Mondja a nőnek, hiszen ha leszállították az árut, akkor már mindenki szabad ember, azt tesz, amit jónak lát. Közben int a lándzsásnak, hogy rakják fel az eszméletlen lányt a kocsira, ő maga pedig felmászik a lovára, döntött, ez lesz és kész.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-10 15:59:03
Üzenet elküldve: 2022-01-10 15:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
- Nahát, milyen elfoglalt valaki. Mi lehet olyan égetően fontos, ami a hat minden napjának minden percében elfoglal Rorkir?
*Megfordul fejében, hogy élcelődjön egy esetleges hölgyről, aki sok figyelmet követel magának, viszont sikeresen magába fojtja a szót mielőtt kínossá változtatná a kis pihenésüket.
Rorkir véleményét már izgatottan várta, így amikor a férfi szavakba önti gondolatait Karheia mély figyelmet szentel neki. Jól tudja, hogy a Vérgőzös barbár talán nem az eszéről híres, ugyanakkor a nő meglátásai szerint okos megállapításai vannak.*
- Látszik, hogy változnak az idők. Kicsit mintha eltévelyedett volna népem az Őseink útjáról.
*Teszi hozzá bősz bólogatás után.*
- Ahonnan én jövök ott is fontos a vérségi öröklés, ugyanakkor bizonyítást is igényel a megszerzett titulus, különösen az elején amíg még nincs megszilárdulva az illető hatalma. Nem tudom Kagaenae mit tenne, ha valaki megkérdőjelezvén helyzetét párbajra hívná ahogy egykoron Őseink is tették.
*Talán ostobaságnak hangozhat a párbaj egy Úrnő esetében, viszont a tharg egy harcos nép, s a hallottak alapján Karheia úgy sejti Kagaenae nem lenne képes ilyen téren megállni a helyét. Persze ő maga sem legendás a fegyverforgatásban, egy Rorkirhoz hasonló tapasztalt harcos jól lehet könnyedén győzelmet aratna vele szemben, de tagadhatatlan, hogy szükség esetén a barbár nő jó eséllyel tudná megvédeni magát.*
- Igen, ezek kétséges és egyben aggasztó dolgok.
*Helyesel a nő, majd hagyja, hogy a beszélgetés új mederbe terelődjön.*
- Ő Kagan egy korábbi hitvese volt. Pont az ő halotti torára érkeztem ide. Remek ünnepség volt, jól mutatta mennyire tisztelték és szerették őt. Sajnos emiatt én sem tudok olyan sokat róla, csak azt, hogy a parasztok gyakran emlegetik, hiányolják. Ő volt a thargok Szellemjárója, hallottam is hogy az asszonyok mesélték egymásnak, hogy komoly jelentőségű álmot küldött nekik. Biztos remek asszony volt, kár, hogy nem ismerhettem meg személyesen.
//Mézescsók//
- Nahát, milyen elfoglalt valaki. Mi lehet olyan égetően fontos, ami a hat minden napjának minden percében elfoglal Rorkir?
*Megfordul fejében, hogy élcelődjön egy esetleges hölgyről, aki sok figyelmet követel magának, viszont sikeresen magába fojtja a szót mielőtt kínossá változtatná a kis pihenésüket.
Rorkir véleményét már izgatottan várta, így amikor a férfi szavakba önti gondolatait Karheia mély figyelmet szentel neki. Jól tudja, hogy a Vérgőzös barbár talán nem az eszéről híres, ugyanakkor a nő meglátásai szerint okos megállapításai vannak.*
- Látszik, hogy változnak az idők. Kicsit mintha eltévelyedett volna népem az Őseink útjáról.
*Teszi hozzá bősz bólogatás után.*
- Ahonnan én jövök ott is fontos a vérségi öröklés, ugyanakkor bizonyítást is igényel a megszerzett titulus, különösen az elején amíg még nincs megszilárdulva az illető hatalma. Nem tudom Kagaenae mit tenne, ha valaki megkérdőjelezvén helyzetét párbajra hívná ahogy egykoron Őseink is tették.
*Talán ostobaságnak hangozhat a párbaj egy Úrnő esetében, viszont a tharg egy harcos nép, s a hallottak alapján Karheia úgy sejti Kagaenae nem lenne képes ilyen téren megállni a helyét. Persze ő maga sem legendás a fegyverforgatásban, egy Rorkirhoz hasonló tapasztalt harcos jól lehet könnyedén győzelmet aratna vele szemben, de tagadhatatlan, hogy szükség esetén a barbár nő jó eséllyel tudná megvédeni magát.*
- Igen, ezek kétséges és egyben aggasztó dolgok.
*Helyesel a nő, majd hagyja, hogy a beszélgetés új mederbe terelődjön.*
- Ő Kagan egy korábbi hitvese volt. Pont az ő halotti torára érkeztem ide. Remek ünnepség volt, jól mutatta mennyire tisztelték és szerették őt. Sajnos emiatt én sem tudok olyan sokat róla, csak azt, hogy a parasztok gyakran emlegetik, hiányolják. Ő volt a thargok Szellemjárója, hallottam is hogy az asszonyok mesélték egymásnak, hogy komoly jelentőségű álmot küldött nekik. Biztos remek asszony volt, kár, hogy nem ismerhettem meg személyesen.
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-09 23:03:29
Üzenet elküldve: 2022-01-09 23:03:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A szállítmány védelmében//
*Lily nem reagál a rázásra, de a lovag ha alaposabban szemügyre veszi megállapíthatja, hogy életben van a leány csupán alaposan beverte a fejét, s emiatt nincsen magánál.*
- Felpakoljam a szekérre?
*Kérdezi az egyik fegyveres, aki szintén közelebbről szemügyre veszi, hogy jól van e a leány, de úgy tűnik annak emelkedik és süllyed a mellkasa így nagy gond nincsen.
A vénember nem ellenkezik, bár morcos képet vág amikor a szekérről letessékelik. Hasonlatos egy durcás gyermekhez.*
- I-itt hagyni?
*Döbbenten pislog a többiekre, akik sokkal inkább Lily ellátására illetve felsegítésére koncentrálnak semmint rá. Az öreg gnóm szomorkás kifejezéssel várja a döntést, amiben úgy tűnik Zsonorha az egyetlen aki látszólag komolyabban foglalkozik vele. A bácsi összébb húzza magát, mert magán érzi a fegyveresek ellenszenves pillantását.*
- Maradjon csak itt a vén szar. Nem tudom mi történt, de az biztos, hogy valami nem stimmel vele. Még csak az kellene, hogy kiderüljön, hogy valami Sa'Tereth pap, esetleg egy istentagadó boszorkány.
*Ugyan őt nem kérdezték, de a fegyveres mégis fontosnak véli, hogy elmondja ő is gondolatait, illetve nyomatékosítva ellenszenvét még a porba is köpjön. A többiek apró biccentéssel fejezik ki egyetértésüket, de a döntés nem az övék.*
*Lily nem reagál a rázásra, de a lovag ha alaposabban szemügyre veszi megállapíthatja, hogy életben van a leány csupán alaposan beverte a fejét, s emiatt nincsen magánál.*
- Felpakoljam a szekérre?
*Kérdezi az egyik fegyveres, aki szintén közelebbről szemügyre veszi, hogy jól van e a leány, de úgy tűnik annak emelkedik és süllyed a mellkasa így nagy gond nincsen.
A vénember nem ellenkezik, bár morcos képet vág amikor a szekérről letessékelik. Hasonlatos egy durcás gyermekhez.*
- I-itt hagyni?
*Döbbenten pislog a többiekre, akik sokkal inkább Lily ellátására illetve felsegítésére koncentrálnak semmint rá. Az öreg gnóm szomorkás kifejezéssel várja a döntést, amiben úgy tűnik Zsonorha az egyetlen aki látszólag komolyabban foglalkozik vele. A bácsi összébb húzza magát, mert magán érzi a fegyveresek ellenszenves pillantását.*
- Maradjon csak itt a vén szar. Nem tudom mi történt, de az biztos, hogy valami nem stimmel vele. Még csak az kellene, hogy kiderüljön, hogy valami Sa'Tereth pap, esetleg egy istentagadó boszorkány.
*Ugyan őt nem kérdezték, de a fegyveres mégis fontosnak véli, hogy elmondja ő is gondolatait, illetve nyomatékosítva ellenszenvét még a porba is köpjön. A többiek apró biccentéssel fejezik ki egyetértésüket, de a döntés nem az övék.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:30:35
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:30:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*Van a nőknek egy olyan idegesítő tulajdonságuk, hogy szeretik, ha az övék az utolsó szó. Ez alól teljesen Ester sem képez kivételt, így elégedett mosollyal nyugtázza, hogy Rorkir beletörődött a "sorsába".*
- Ez sosem volt kérdéses.
*Húzza is ki magát tettetett önelégültséggel, majd a kutyázást felfüggesztve tér is a férfi mellé, hogy hasznossá tehesse magát. Ő sem gondolja úgy, hogy kemény munka lenne a fahordás. Odahaza is gyakorolta időnként a műveletet. Így nem is lombozza le, hogy elfogadják a segítségét. Sőt még fel is villanyozza, hogy tehet is valami hasznosat végre. Nem akar gyenge nő lenni, akkor sem, ha valóban az. Így minden lehetőséget megragad, amikor tud egy kicsit segíteni. Persze csakis a mustra után, mikor Rorkirról végre lekerül a felső ruházat. Az pedig valóban igaz, hogy igen csábító látványt nyújt ahogy az izzadságcseppek lassan gördülnek le a munkálkodó, izmokkal tarkított felsőtesten. Aprót nyelve harapja be alsó ajkát, kicsit meg is legyezi magát a köpenyével is. Milyen érdekes, hogy a hideg ellenére is igen hamar kimelegedett. Szerencsére, bár azért a lányka bánatára Rorkir lassan végez is a munkával, így ideje, hogy ő is a tettek mezejére lépjen.*
- Azt hiszem az is menni fog.
*Siet is a fakupachoz, először a gyújtósnak való apróbb fákat szedegetve össze. Innentől pedig már pillantása igen feltűnően kerüli a férfit. Jobb a biztonság. Előbb a munka. Ha megint Rorkir bámulásába temetkezik, akkor sosem lesz meleg a kunyhóban.
Amikor úgy érzi, hogy elég a kezeiben lévő súly, akkor indul meg a kunyhó irányába. Kis művészkedés után sikerül a kilincsre fogni, majd az ajtót kitárva lép is be nagy lendülettel. Vagyis csak lépne, ha valami nem akadályozná az útját. Szinte komédiába illő a jelenet, ahogy a nyitott ajtóból visszapattan a nagy semmiről, hogy fenékkel tompítva az esést érkezzen a hideg földre. A gyújtós körülötte szétszóródva, ő pedig bambán pislog fel az ajtóra. Még majdnem elnézést is kért az ütközés után, de furcsa mód senkit sem lát az ajtóban, akinek nekimehetett volna. Meg Rorkir sem említette, hogy vendége vagy lakótársa lenne.*
- Biztos nekimentem a félfának.
*Tűnődik el kissé, majd lassan feltápászkodva kapkodja fel a fadarabokat, hogy újabb kísérletet tegyen a bejutásra. Most azért óvatosabb tempóban indul meg, gondosan ügyelve a félfára is. De a vége ugyan az a műveletnek. Annyi a különbség, hogy az esés most elmarad, mert a lendület nem akkora nagy. De ugyan úgy a kunyhón kívülről pillog bugyután a nyitott ajtóra. A szemöldökei magasan szaladnak fel a homlokára, ajkai pedig lefelé görbülnek, lassan pedig olyan arcot kezd vágni, mint egy felsült, hisztis kisgyerek. A kezét lassan nyújtja ki az ajtó felé, hogy óvatosan benyúljon rajta, de mintha csak falba ütközne, egyszerűen nem mennek tovább az ujjai. Neki pedig semmi kedve kint ragadni a hidegben. Ha már egyszer a férfi jószívűen meghívta, épp a kunyhó nem akarja vendégül látni? Mérgében még a gyújtóst is eldobja a kezéből, majd a férfi felé perdülve dobbant egyet a lábával.*
- Rorkiiiir... Nem enged be a házad!
*Mutat is jobbjával az ajtó felé, még szemeibe is beszökik egy kis könnypárlat a sikertelenség miatt. Arca pedig a méregtől teljesen kipirul. Egy előnye van ennek a boszorkányságnak, hogy a bosszúságtól hamar kimelegedett. Persze ez a harag inkább varázsolja mulatságosan aranyossá a lányt, mintsem riasztó hárpiává, de azért azt a férfi hamar leveheti, hogy ezt a kis sikertelenséget azért magára vette az amúgy is önértékelési gondokkal küszködő leány.*
- Olyan ügyetlen vagyok, hogy az ajtódon sem tudok bejutni.
*Remegnek meg az ajkai, ahogy a férfi elé tipeg, majd minden szemérmességet és szégyenlősséget mellőzve karol a derekára, hogy a mellkasába fúrhassa az arcát szipogva.*
- Kint kell máglyát csinálnom, ha nem akarok megfagyni?
*Persze komolyan sírni azért nem fog, hiszen akkora baj reméli, hogy nem történt. Ez a kis hisztisség inkább a fáradtságnak tudható be. Hiszen amilyen apró a lányka, a tűrőképessége sem túl hatalmas. Ha fáradt, akkor hisztis és nehezen tudja az érzelmeit kordában tartani.*
//Rorkir kunyhója//
*Van a nőknek egy olyan idegesítő tulajdonságuk, hogy szeretik, ha az övék az utolsó szó. Ez alól teljesen Ester sem képez kivételt, így elégedett mosollyal nyugtázza, hogy Rorkir beletörődött a "sorsába".*
- Ez sosem volt kérdéses.
*Húzza is ki magát tettetett önelégültséggel, majd a kutyázást felfüggesztve tér is a férfi mellé, hogy hasznossá tehesse magát. Ő sem gondolja úgy, hogy kemény munka lenne a fahordás. Odahaza is gyakorolta időnként a műveletet. Így nem is lombozza le, hogy elfogadják a segítségét. Sőt még fel is villanyozza, hogy tehet is valami hasznosat végre. Nem akar gyenge nő lenni, akkor sem, ha valóban az. Így minden lehetőséget megragad, amikor tud egy kicsit segíteni. Persze csakis a mustra után, mikor Rorkirról végre lekerül a felső ruházat. Az pedig valóban igaz, hogy igen csábító látványt nyújt ahogy az izzadságcseppek lassan gördülnek le a munkálkodó, izmokkal tarkított felsőtesten. Aprót nyelve harapja be alsó ajkát, kicsit meg is legyezi magát a köpenyével is. Milyen érdekes, hogy a hideg ellenére is igen hamar kimelegedett. Szerencsére, bár azért a lányka bánatára Rorkir lassan végez is a munkával, így ideje, hogy ő is a tettek mezejére lépjen.*
- Azt hiszem az is menni fog.
*Siet is a fakupachoz, először a gyújtósnak való apróbb fákat szedegetve össze. Innentől pedig már pillantása igen feltűnően kerüli a férfit. Jobb a biztonság. Előbb a munka. Ha megint Rorkir bámulásába temetkezik, akkor sosem lesz meleg a kunyhóban.
Amikor úgy érzi, hogy elég a kezeiben lévő súly, akkor indul meg a kunyhó irányába. Kis művészkedés után sikerül a kilincsre fogni, majd az ajtót kitárva lép is be nagy lendülettel. Vagyis csak lépne, ha valami nem akadályozná az útját. Szinte komédiába illő a jelenet, ahogy a nyitott ajtóból visszapattan a nagy semmiről, hogy fenékkel tompítva az esést érkezzen a hideg földre. A gyújtós körülötte szétszóródva, ő pedig bambán pislog fel az ajtóra. Még majdnem elnézést is kért az ütközés után, de furcsa mód senkit sem lát az ajtóban, akinek nekimehetett volna. Meg Rorkir sem említette, hogy vendége vagy lakótársa lenne.*
- Biztos nekimentem a félfának.
*Tűnődik el kissé, majd lassan feltápászkodva kapkodja fel a fadarabokat, hogy újabb kísérletet tegyen a bejutásra. Most azért óvatosabb tempóban indul meg, gondosan ügyelve a félfára is. De a vége ugyan az a műveletnek. Annyi a különbség, hogy az esés most elmarad, mert a lendület nem akkora nagy. De ugyan úgy a kunyhón kívülről pillog bugyután a nyitott ajtóra. A szemöldökei magasan szaladnak fel a homlokára, ajkai pedig lefelé görbülnek, lassan pedig olyan arcot kezd vágni, mint egy felsült, hisztis kisgyerek. A kezét lassan nyújtja ki az ajtó felé, hogy óvatosan benyúljon rajta, de mintha csak falba ütközne, egyszerűen nem mennek tovább az ujjai. Neki pedig semmi kedve kint ragadni a hidegben. Ha már egyszer a férfi jószívűen meghívta, épp a kunyhó nem akarja vendégül látni? Mérgében még a gyújtóst is eldobja a kezéből, majd a férfi felé perdülve dobbant egyet a lábával.*
- Rorkiiiir... Nem enged be a házad!
*Mutat is jobbjával az ajtó felé, még szemeibe is beszökik egy kis könnypárlat a sikertelenség miatt. Arca pedig a méregtől teljesen kipirul. Egy előnye van ennek a boszorkányságnak, hogy a bosszúságtól hamar kimelegedett. Persze ez a harag inkább varázsolja mulatságosan aranyossá a lányt, mintsem riasztó hárpiává, de azért azt a férfi hamar leveheti, hogy ezt a kis sikertelenséget azért magára vette az amúgy is önértékelési gondokkal küszködő leány.*
- Olyan ügyetlen vagyok, hogy az ajtódon sem tudok bejutni.
*Remegnek meg az ajkai, ahogy a férfi elé tipeg, majd minden szemérmességet és szégyenlősséget mellőzve karol a derekára, hogy a mellkasába fúrhassa az arcát szipogva.*
- Kint kell máglyát csinálnom, ha nem akarok megfagyni?
*Persze komolyan sírni azért nem fog, hiszen akkora baj reméli, hogy nem történt. Ez a kis hisztisség inkább a fáradtságnak tudható be. Hiszen amilyen apró a lányka, a tűrőképessége sem túl hatalmas. Ha fáradt, akkor hisztis és nehezen tudja az érzelmeit kordában tartani.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-07 01:57:38
Üzenet elküldve: 2022-01-07 01:57:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
-Áhh. Gondoltam én hogy nem nekem való. Asszony munka ez.
*Mondja és könnyen érezhető, hogy csak szórakozik.*
-Nem érek én rá hogy itt üljek egész nap kedvesem.
*S valahogy a mosolya is egész üde ahhoz képest, mint amilyen szokott lenni általában. Bár persze Rheia ezt aligha tudhatja, hisz javarészt ugyebár ő azt nem látja. Aztán a nő szavait igazán megszívleli s egy jó adag csenddel és némi hümmentéssel fogadja, elrágódik rajta és úgy gondolja, hogy igaza lehet a másiknak. Mintha azt suttogná, hogy köszönöm, de nem is igen lehet hallani, talán csak látni a szájából.*
-Igazad lehet.
*Vigyorog egy kicsit és nem is akarja természetesen kisajátítani ezt a kellemes meglepetést arra, hogy végig csak magáról beszéljen, úgyhogy a kedves szavak után úgy dönt, hogy nem feszegeti tovább ezt a dolgot. Meghagyja a bárdoknak a fogadókban. Az étel dolgára csak bólint, egyébként is szerette volna viszonozni valamikor azt a szívességet, amikor Rheia megvendégelte őt, és még a varázserejéből is bemutatót tartott amikor a Nagy Farkast idézte meg. A kérdésre megvakarja a fejét, mert ez olyan dolog amit nem egyszerű megfogni, de Rorkir úgy áll hozzá, ahogy minden máshogy is. Egyszerű vaslogikával.*
-Szerintem lehet jó vezető egy asszony is, főleg ha hallgat a tanácsadóira, vagy azokra akik idősebbek és tapasztaltabbak nála. *Persze ez így főleg Kagaenaera vonatkozik.* Bár azért érdekes, hogy a vér alapján kapott jog hogy ér fel a kiérdemelt, kiharcolt joghoz. Ahonnan én jövök ott nem a vér számít, hanem a döntések amiket meghozol, és hogy mennyire vagy képes a népedet a helyes irányba vezetni, a dicső útra terelni.
*Igazából ez tűnik ésszerűnek a férfi számára, hisz mi értelme ha valaki csak azért uralkodó, mert ő a gyermeke valakinek, de közben meg alkalmatlan még a parasztéletre is.*
-Meg aztán a városban nevelkedése is adhat okot az aggodalomra, vajon mennyire ismeri a hagyományokat? Mennyire erősek a gyökerei? Az ősei szólnak még vajon hozzá?
*Ezek talán furcsa kérdések lehetnének egy idegennek, de Rorkir tudja hogy Rheia minden csak nem idegen a számára, és biztosan érteni fogja, hogy mire gondol.*
-Azt nem tudom hogy ki az a Leandana, Kaganról már hallottam korábban, de róla még nem.
*Kíváncsian figyel, mert lehet hogy megtudhat valami újat. Valahogy mindig az az érzése, hogy mikor ebbe a nőbe fut csak tanulni tud dolgokat.*
//Mézescsók//
-Áhh. Gondoltam én hogy nem nekem való. Asszony munka ez.
*Mondja és könnyen érezhető, hogy csak szórakozik.*
-Nem érek én rá hogy itt üljek egész nap kedvesem.
*S valahogy a mosolya is egész üde ahhoz képest, mint amilyen szokott lenni általában. Bár persze Rheia ezt aligha tudhatja, hisz javarészt ugyebár ő azt nem látja. Aztán a nő szavait igazán megszívleli s egy jó adag csenddel és némi hümmentéssel fogadja, elrágódik rajta és úgy gondolja, hogy igaza lehet a másiknak. Mintha azt suttogná, hogy köszönöm, de nem is igen lehet hallani, talán csak látni a szájából.*
-Igazad lehet.
*Vigyorog egy kicsit és nem is akarja természetesen kisajátítani ezt a kellemes meglepetést arra, hogy végig csak magáról beszéljen, úgyhogy a kedves szavak után úgy dönt, hogy nem feszegeti tovább ezt a dolgot. Meghagyja a bárdoknak a fogadókban. Az étel dolgára csak bólint, egyébként is szerette volna viszonozni valamikor azt a szívességet, amikor Rheia megvendégelte őt, és még a varázserejéből is bemutatót tartott amikor a Nagy Farkast idézte meg. A kérdésre megvakarja a fejét, mert ez olyan dolog amit nem egyszerű megfogni, de Rorkir úgy áll hozzá, ahogy minden máshogy is. Egyszerű vaslogikával.*
-Szerintem lehet jó vezető egy asszony is, főleg ha hallgat a tanácsadóira, vagy azokra akik idősebbek és tapasztaltabbak nála. *Persze ez így főleg Kagaenaera vonatkozik.* Bár azért érdekes, hogy a vér alapján kapott jog hogy ér fel a kiérdemelt, kiharcolt joghoz. Ahonnan én jövök ott nem a vér számít, hanem a döntések amiket meghozol, és hogy mennyire vagy képes a népedet a helyes irányba vezetni, a dicső útra terelni.
*Igazából ez tűnik ésszerűnek a férfi számára, hisz mi értelme ha valaki csak azért uralkodó, mert ő a gyermeke valakinek, de közben meg alkalmatlan még a parasztéletre is.*
-Meg aztán a városban nevelkedése is adhat okot az aggodalomra, vajon mennyire ismeri a hagyományokat? Mennyire erősek a gyökerei? Az ősei szólnak még vajon hozzá?
*Ezek talán furcsa kérdések lehetnének egy idegennek, de Rorkir tudja hogy Rheia minden csak nem idegen a számára, és biztosan érteni fogja, hogy mire gondol.*
-Azt nem tudom hogy ki az a Leandana, Kaganról már hallottam korábban, de róla még nem.
*Kíváncsian figyel, mert lehet hogy megtudhat valami újat. Valahogy mindig az az érzése, hogy mikor ebbe a nőbe fut csak tanulni tud dolgokat.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-07 01:27:28
Üzenet elküldve: 2022-01-07 01:27:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
*A férfi végül is beletörődik a sorsába, és nem ágál ellene, hogy elfogadja a bókot, csöndes és lassú főhajtással hódol be Esternek és a kedves szavaknak. A finom kis megjegyzésekből pedig ugyan hangosan nem mondja ki, de úgy gondolja, hogy a nő igencsak okos teremtés amellett, hogy szemrevaló is. Ha tudná, hogy valóban nem kelt még el igencsak meglepődne, hogy vajon miért, és miféle ostoba férfiak között tengethette a napjait.*
-Igazán kedves vagy.
*Mosolyog szerényen, és látszik rajta, hogy ez a kunyhó egy olyan dolog, amit igazán a szívén visel, és valóban meghatja a jó szó, hisz mégiscsak teljesen egyedül a puszta két kezével dolgozott hatokon keresztül, és még pár démont is megölt, hogy elkészüljön.*
-Ez valóban jó ötlet, megköszönöm a segítséget.
*Persze mondhatná, hogy "ugyan, hagyd csak majd én", de Rorkir nem olyan törzsből származik, s ez igazából nem nagy munka, úgyhogy nem harcol a felajánlott segítség ellen, sőt inkább örül neki. Persze azért látja, hogy ragadnak rá Ester szemei, és ez ugyancsak meglobbantja a benne parázsló tüzet. Ő maga pedig közben leveszi a bőrpáncélt is, egyébként sem akarja már hordani, jobban zavarja mint amennyi védelmet nyújt, úgyhogy jószerivel nem is fogja visszavenni magára. Így végül nem is marad rajta semmi, csak a szíjjal mellkasán keresztbe kötött fegyvertok, ami lehetővé teszi, hogy hátán hordja a pallosát, de ezt is eltávolítja, hisz nincs rá szükség. Egy kis kupacba pakolja a holmijait majd megkeresi a baltáját valahol és nekilát a férfimunkának. Mivel nagyon jó erőben van egyáltalán nem okoz neki gondot hogy egy-egy csapásra széthasogassa a fákat, és még közben egész csábító is lehet ahogy finom izzadságcseppek keletkeznek az izmos testén, bár nyilván ő erre sosem gondol így. Na meg ugye ott vannak még a sebhelyek is, amiből egészen sok akad, különböző formájú és mélységű.*
-Azt hiszem ennyi talán elég lesz, kérlek csak vidd be amit elbírsz, nem kell kapkodni vele, csak ahogy jólesik. Tüzet rakni tudsz, vagy majd inkább én csináljam?
*Kedves mosoly a kedves, búgó hanghoz, a férfi pedig még egy kis gyújtóst is hasogat, biztos ami biztos alapon, meg is feledkezve róla, hogy hacsak nem Teysus hívő Ester, úgy nem fog tudni belépni a házba.*
//Rorkir kunyhója//
*A férfi végül is beletörődik a sorsába, és nem ágál ellene, hogy elfogadja a bókot, csöndes és lassú főhajtással hódol be Esternek és a kedves szavaknak. A finom kis megjegyzésekből pedig ugyan hangosan nem mondja ki, de úgy gondolja, hogy a nő igencsak okos teremtés amellett, hogy szemrevaló is. Ha tudná, hogy valóban nem kelt még el igencsak meglepődne, hogy vajon miért, és miféle ostoba férfiak között tengethette a napjait.*
-Igazán kedves vagy.
*Mosolyog szerényen, és látszik rajta, hogy ez a kunyhó egy olyan dolog, amit igazán a szívén visel, és valóban meghatja a jó szó, hisz mégiscsak teljesen egyedül a puszta két kezével dolgozott hatokon keresztül, és még pár démont is megölt, hogy elkészüljön.*
-Ez valóban jó ötlet, megköszönöm a segítséget.
*Persze mondhatná, hogy "ugyan, hagyd csak majd én", de Rorkir nem olyan törzsből származik, s ez igazából nem nagy munka, úgyhogy nem harcol a felajánlott segítség ellen, sőt inkább örül neki. Persze azért látja, hogy ragadnak rá Ester szemei, és ez ugyancsak meglobbantja a benne parázsló tüzet. Ő maga pedig közben leveszi a bőrpáncélt is, egyébként sem akarja már hordani, jobban zavarja mint amennyi védelmet nyújt, úgyhogy jószerivel nem is fogja visszavenni magára. Így végül nem is marad rajta semmi, csak a szíjjal mellkasán keresztbe kötött fegyvertok, ami lehetővé teszi, hogy hátán hordja a pallosát, de ezt is eltávolítja, hisz nincs rá szükség. Egy kis kupacba pakolja a holmijait majd megkeresi a baltáját valahol és nekilát a férfimunkának. Mivel nagyon jó erőben van egyáltalán nem okoz neki gondot hogy egy-egy csapásra széthasogassa a fákat, és még közben egész csábító is lehet ahogy finom izzadságcseppek keletkeznek az izmos testén, bár nyilván ő erre sosem gondol így. Na meg ugye ott vannak még a sebhelyek is, amiből egészen sok akad, különböző formájú és mélységű.*
-Azt hiszem ennyi talán elég lesz, kérlek csak vidd be amit elbírsz, nem kell kapkodni vele, csak ahogy jólesik. Tüzet rakni tudsz, vagy majd inkább én csináljam?
*Kedves mosoly a kedves, búgó hanghoz, a férfi pedig még egy kis gyújtóst is hasogat, biztos ami biztos alapon, meg is feledkezve róla, hogy hacsak nem Teysus hívő Ester, úgy nem fog tudni belépni a házba.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-06 22:19:26
Üzenet elküldve: 2022-01-06 22:19:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
- Akkor őszintén kedves.
*Igyekszik megtalálni az arany középutat, miközben igazából így is gondolja. Eddig az őszinteségével nem bántotta meg a férfi, ezek szerint pedig az eddig róla mondottakat is komolyan gondolta Rorkir. Ez pedig óriási plusz az óriási ember számára.*
- Lóháton még a hosszú út is könnyebb.
*Jegyzi meg okosan, majd az út nagy részében abba is hagyja a csicsergést, csupán csak csendben ismerkedik a környezetével. Szerencsére a kikötő bűzét hamar maga mögött tudhatja, helyette egy sokkal inkább varázslatossá váló környezetet élvezhet. Noha az erdőknek is van egy hátborzongató stílusa, de Rorkir társaságában most fel sem tűnik ilyesmi. Időnként lehunyja a szemeit, csak hallgatja az erdő hangját. Már amennyire bot füle ért hozzá, hogy kiszűrje a különböző hangokat. A friss levegőtől, a férfi meleg testétől és az erdő hangjaitól kissé el is pilled a rövidke utazás alatt. Csak a házőrző csaholása kergeti vissza az éber valóságba. Aprót rezzen a karok között, majd kissé nyűgösen pillant körbe, hogy hová is érkeztek meg. Laposakat pislogva hunyorog fel először a kunyhóra, majd miután mosolyogva konstatálja, hogy megérkeztek, már a csaholás hangja felé fordítja a tekintetét. A kutya nem úgy fest, mint aki támadni akarna, így a segítő kezeket elfogadva, kis tartással, de félelem nélkül mászik le a lóról.*
- Kinek kell kastély, ha lehet ilyen szép kunyhója?
*Tesz is pár óvatos lépést a kutya felé, s ha amaz valóban hagyja magát, akkor finoman a fejére vakarászik.*
- Ez egy remek ötlet!
*Csillannak is fel kékjei a meleg gondolatára, közben pedig cókmókját maga mellé dobva a földre közelebb lépdel Rorkirhoz. A nagy közeledésben pedig nem feledkezik meg arról sem, hogy a szabaddá váló felsőtestet is megnézze magának. Ami inkább ösztönös, mintsem tudatos, így mikor észbe kap, hogy szinte pislogás nélkül bámulja a férfit és várja, hogy lekerüljön az a felsőruházat belepirulva kapja is el róla szemeit.*
- Segítek behordani a fát. Legalább hasznossá tehetem magam és viszonozhatom, hogy vendégül látsz.
*Mosolyodik el kissé, ahogy várja is, hogy megkezdődjön a munka.*
//Rorkir kunyhója//
- Akkor őszintén kedves.
*Igyekszik megtalálni az arany középutat, miközben igazából így is gondolja. Eddig az őszinteségével nem bántotta meg a férfi, ezek szerint pedig az eddig róla mondottakat is komolyan gondolta Rorkir. Ez pedig óriási plusz az óriási ember számára.*
- Lóháton még a hosszú út is könnyebb.
*Jegyzi meg okosan, majd az út nagy részében abba is hagyja a csicsergést, csupán csak csendben ismerkedik a környezetével. Szerencsére a kikötő bűzét hamar maga mögött tudhatja, helyette egy sokkal inkább varázslatossá váló környezetet élvezhet. Noha az erdőknek is van egy hátborzongató stílusa, de Rorkir társaságában most fel sem tűnik ilyesmi. Időnként lehunyja a szemeit, csak hallgatja az erdő hangját. Már amennyire bot füle ért hozzá, hogy kiszűrje a különböző hangokat. A friss levegőtől, a férfi meleg testétől és az erdő hangjaitól kissé el is pilled a rövidke utazás alatt. Csak a házőrző csaholása kergeti vissza az éber valóságba. Aprót rezzen a karok között, majd kissé nyűgösen pillant körbe, hogy hová is érkeztek meg. Laposakat pislogva hunyorog fel először a kunyhóra, majd miután mosolyogva konstatálja, hogy megérkeztek, már a csaholás hangja felé fordítja a tekintetét. A kutya nem úgy fest, mint aki támadni akarna, így a segítő kezeket elfogadva, kis tartással, de félelem nélkül mászik le a lóról.*
- Kinek kell kastély, ha lehet ilyen szép kunyhója?
*Tesz is pár óvatos lépést a kutya felé, s ha amaz valóban hagyja magát, akkor finoman a fejére vakarászik.*
- Ez egy remek ötlet!
*Csillannak is fel kékjei a meleg gondolatára, közben pedig cókmókját maga mellé dobva a földre közelebb lépdel Rorkirhoz. A nagy közeledésben pedig nem feledkezik meg arról sem, hogy a szabaddá váló felsőtestet is megnézze magának. Ami inkább ösztönös, mintsem tudatos, így mikor észbe kap, hogy szinte pislogás nélkül bámulja a férfit és várja, hogy lekerüljön az a felsőruházat belepirulva kapja is el róla szemeit.*
- Segítek behordani a fát. Legalább hasznossá tehetem magam és viszonozhatom, hogy vendégül látsz.
*Mosolyodik el kissé, ahogy várja is, hogy megkezdődjön a munka.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719