Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:53:33
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:53:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Tovább halad útján, immár egy erdősebb részen. Itt már kicsivel alaposabban figyeli környezetét, hisz sosem tudni, hogy kivel vagy éppen mivel fut össze az ember egy erdőben. Komolysága ellenére még mindig egy dallamot dúdolgat magában. Próbál az ösvényen maradni, de közben megbotlik itt-ott. Lábnyomokat vesz észre, amiket egy vaddisznóéhoz tulajdonít. Megállapítását rögtön igazolni tudja mikor észrevesz egy , a bokor közelében elhelyezkedő, kicsinyeit védő vaddisznót. Agin szereti a vaddisznó húst, de most úgy határoz, hogy nem végez szegény az állattal, egyrészt kicsinyei vannak, másrészt pedig Agin az imént evett, nem éhes. Lehet, hogy az utóbbi nyomott nagyobbat a latban. Agin tehát nem támad, nem jelent veszélyt a vaddisznónak. Sajnos ezt az állat nem így gondolja, és azonnal megindul Agin felé. Agin felhúzza szemöldökét, és mivel nem akar kardot rántani, futásnak ered. Kikerül pár fát, átugrik pár nagyobb gyökeret, de a vadat nem tudja lerázni. Nem lassít, letér az ösvényről és tovább fut. Örül neki hogy ki tudja kerülni a fákat, gyökereket, és bokrokat. Az őt üldöző vad már nem lehet ilyen boldog, lemarad a fák sűrűségében. Agin tovább szalad, majd mikor már meggyőződött róla, hogy lehagyta üldözőjét, megpihen. ~ A fenébe is, hogy nem akartam levágni. Egy suhintás, és készen lettünk volna. Ez az áldott jó szívem fog engem egyszer a sírba vinni. ~ Mikor már rendesen kipihente magát, tovább haladna, csak azzal a problémával szembesül, hogy nem kapja meg az ösvényt. Kikötőbe vezető útja során másodjára téved el. *
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-06-01 07:51:20
Üzenet elküldve: 2022-06-01 07:51:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rorkir teszi a tőle telhetőt, bár egyébként nem áll valami nagy gyógyító hírében, és valószínűleg annyira nem is viselné sorsán egy idegen életét csak úgy, de ha már unalmas perceiben éppen a kunyhójánál esik össze valaki, főleg egy fiatal leány (bár ebben még nem biztos). Látszik rajta, hogy küzd a teste és a szelleme valami ellen, ezzel pedig egyedül ő maga képes dűlőre jutni. Aztán végül csak megszólal, és valami olyat mond, amitől a férfi szemöldöke igencsak felszalad. Először komolyan veszi a dolgot, hisz volt már problémája a macskákkal, nem is akármilyen, aztán betudja valamiféle lázálomnak és végül elmosolyodik rajta. Végül pedig csak felébred az újdonsült vendége. A kérésre csak bólint, hoz egy pohárral a hideg vízből és átnyújtja neki.*
-Igyál csak. Mi történt veled? Beteg vagy? Vagy csak éhes és kimerült?
*A térdeire könyökölve igyekszik kifürkészni valamit a verejtékes arcból.*
-Nem kell félned itt jó helyen vagy, ott estél össze kint.
*Kezével int is az egyik irányba, mintha ezt egyébként olyan könnyű lenne behatárolni.*
-Rorkir vagyok.
*Teszi még hozzá, de nem akarja túlságosan elárasztani a kérdéseivel vagy úgy igazából bármivel, talán még nincs is teljesen az eszénél.*
*Rorkir teszi a tőle telhetőt, bár egyébként nem áll valami nagy gyógyító hírében, és valószínűleg annyira nem is viselné sorsán egy idegen életét csak úgy, de ha már unalmas perceiben éppen a kunyhójánál esik össze valaki, főleg egy fiatal leány (bár ebben még nem biztos). Látszik rajta, hogy küzd a teste és a szelleme valami ellen, ezzel pedig egyedül ő maga képes dűlőre jutni. Aztán végül csak megszólal, és valami olyat mond, amitől a férfi szemöldöke igencsak felszalad. Először komolyan veszi a dolgot, hisz volt már problémája a macskákkal, nem is akármilyen, aztán betudja valamiféle lázálomnak és végül elmosolyodik rajta. Végül pedig csak felébred az újdonsült vendége. A kérésre csak bólint, hoz egy pohárral a hideg vízből és átnyújtja neki.*
-Igyál csak. Mi történt veled? Beteg vagy? Vagy csak éhes és kimerült?
*A térdeire könyökölve igyekszik kifürkészni valamit a verejtékes arcból.*
-Nem kell félned itt jó helyen vagy, ott estél össze kint.
*Kezével int is az egyik irányba, mintha ezt egyébként olyan könnyű lenne behatárolni.*
-Rorkir vagyok.
*Teszi még hozzá, de nem akarja túlságosan elárasztani a kérdéseivel vagy úgy igazából bármivel, talán még nincs is teljesen az eszénél.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-31 19:52:43
Üzenet elküldve: 2022-05-31 19:52:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*A nap fényesen süt le a rétre, amelyiken egy hatalmas megterített asztal foglal helyet. Ő pedig az asztalfőnél ücsörög a sültek, a gyümölcsök, főzelékek és levesek társaságában. Arctalan barátokkal körülvéve, de a furcsa helyzet ellenére azért otthonosan és boldognak érzi magát. Fal és habzsol, dönti magába az italokat, de egyiknek sincs haszna. A gyomra még mindig üresnek hat. Egyre hevesebben fal, de semmi. A barátok kuncognak és tolják elé sorra a tálakat, amelyeken a sültmalacot lassan emberi végtagok váltják fel, a kupákba vér csorog, a gyümölcsöstálon pedig szemgolyók merednek rá rendületlenül. Ő pedig csak eszik és fal, egymás után üríti ki a kupákat, de egyre inkább úgy érzi, hogy folytonosan veszít abból a kevés erejéből is. Kívülről ennek annyi nyoma van, hogy izeg-mozog az ágyon, nyöszörög a homlokát ráncolva, időnként érthetetlen szavakat mormog, az ágy pedig lassan már verejtékben úszik. Számára így most nincs nagy jelentősége az időnek, de az álmában éveknek hat a végtelen szenvedés. Végül pedig teljes testében megfeszül, a szemei hirtelen pattannak ki, s szinte a villám gyorsaságával ül fel a csatakos lepedőn.*
- A polipnak macska bajsza van!
*Kiáltja, majd pár pillanatig némán mered maga elé, csupán csak a zihálása töri meg a csendet. Lassan feldolgozza zaklatott elméje, hogy nem egy réten van, nincs előtte semmiféle asztal, ahogyan már a bajszos polipot sem látja sehol. Kék szemei lassan tekintenek oldalra, majd apránként ezt az útvonalat derékból is leköveti. Noha örül, hogy megszabadult a rémvilágtól, de nehéz eldönteni, hogy a polip volt a meghökkentőbb, amely még bizonyára egy darabig kísérteni fogja, vagy inkább a hatalmas férfi, aki az ágy mellett ücsörögve szorongatja a rongyot.*
- Hol vagyok?
*Szólal végül rekedtesen, majd a mellkasára téve a kezét igyekszik torokköszörüléssel visszaszerezni a hangját. Ami sikertelennek bizonyul, hisz az száraz, akár a sivatag, ajkai is cserepesek. Viszont nem érez a szokottnál másabb fájdalmat, így majdnem biztos abban, hogy nem keveredett rossz helyre. A hatalmas férfinak most bizalmat szavaz, így az arcára pillantva vesz nagy levegőt, hogy ki tudjon nyögni egy újabb mondatot.*
- Kap-kaphatnék egy pohár vizet?
*A nap fényesen süt le a rétre, amelyiken egy hatalmas megterített asztal foglal helyet. Ő pedig az asztalfőnél ücsörög a sültek, a gyümölcsök, főzelékek és levesek társaságában. Arctalan barátokkal körülvéve, de a furcsa helyzet ellenére azért otthonosan és boldognak érzi magát. Fal és habzsol, dönti magába az italokat, de egyiknek sincs haszna. A gyomra még mindig üresnek hat. Egyre hevesebben fal, de semmi. A barátok kuncognak és tolják elé sorra a tálakat, amelyeken a sültmalacot lassan emberi végtagok váltják fel, a kupákba vér csorog, a gyümölcsöstálon pedig szemgolyók merednek rá rendületlenül. Ő pedig csak eszik és fal, egymás után üríti ki a kupákat, de egyre inkább úgy érzi, hogy folytonosan veszít abból a kevés erejéből is. Kívülről ennek annyi nyoma van, hogy izeg-mozog az ágyon, nyöszörög a homlokát ráncolva, időnként érthetetlen szavakat mormog, az ágy pedig lassan már verejtékben úszik. Számára így most nincs nagy jelentősége az időnek, de az álmában éveknek hat a végtelen szenvedés. Végül pedig teljes testében megfeszül, a szemei hirtelen pattannak ki, s szinte a villám gyorsaságával ül fel a csatakos lepedőn.*
- A polipnak macska bajsza van!
*Kiáltja, majd pár pillanatig némán mered maga elé, csupán csak a zihálása töri meg a csendet. Lassan feldolgozza zaklatott elméje, hogy nem egy réten van, nincs előtte semmiféle asztal, ahogyan már a bajszos polipot sem látja sehol. Kék szemei lassan tekintenek oldalra, majd apránként ezt az útvonalat derékból is leköveti. Noha örül, hogy megszabadult a rémvilágtól, de nehéz eldönteni, hogy a polip volt a meghökkentőbb, amely még bizonyára egy darabig kísérteni fogja, vagy inkább a hatalmas férfi, aki az ágy mellett ücsörögve szorongatja a rongyot.*
- Hol vagyok?
*Szólal végül rekedtesen, majd a mellkasára téve a kezét igyekszik torokköszörüléssel visszaszerezni a hangját. Ami sikertelennek bizonyul, hisz az száraz, akár a sivatag, ajkai is cserepesek. Viszont nem érez a szokottnál másabb fájdalmat, így majdnem biztos abban, hogy nem keveredett rossz helyre. A hatalmas férfinak most bizalmat szavaz, így az arcára pillantva vesz nagy levegőt, hogy ki tudjon nyögni egy újabb mondatot.*
- Kap-kaphatnék egy pohár vizet?
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-30 22:30:56
Üzenet elküldve: 2022-05-30 22:30:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Egy csendes nap, azt mondod Árnyék?
*Morogja a kutyának, aki hűségesen ül mellette a farkát vadul csóválva. Élvezi a fejére simuló kezet és a vakarást a füle tövénél. Rorkir pedig csak egykedvűen üldögél, igyekszik élvezni a nap sugarait és kicsit nem olyan hasznosnak lenni. Abba is bele lehet ám fáradni. Ám a jószág egyszer csak elszalad a keze alól, és bár ez nem meglepő, hisz nincs kikötve sehová és gyakran kerget meg nyulakat és egyéb állatokat. Ami sokkal meglepőbb, hogy látszik rajta a feszültség amikor visszajön, vakkant egyet és újra megfordul, mintha csak mutatni akarna gazdájának valamit. Erre egyből felpattan, keze ügyébe veszi pallosát, a vállára hajítja és elindul. Kíváncsi, sokkal kíváncsibb mint amennyire óvatos.*
-Jól van jól van.
*Nyugtatja amint meglátja a koszos kölyköt a porba hullva. Él benne a gyanú, hogy csak át akarja verni, úgyhogy előbb óvatosan megrugdossa a testet, hogy reagál-e valamit, vagy kést ránt-e de semmi. Ekkor nagyot sóhajt és lehajol hozzá, hogy megnézhesse.*
-Még él, de gyenge mint a nádszál. Vigyük be, gyere.
*Mondja Árnyéknak, majd az ölébe kapja a leányt ami egyáltalán nem okoz neki gondot, majd szépen a kunyhóba viszi hogy az ágyára fektesse. Nem tudja mikor térhet magához, ha egyáltalán magához fog térni, de nem szeretné ha itt lehelné ki a lelkét, roppant céltalan halál lenne és azt nem szeretik a szellemek. Tüzet rak a kandallóba és vizet hoz a közeli patakból, hogy az abba mártott ronggyal kezdje óvatosan a homlokát és arcát törölgetni hatalmas kezeivel.*
-Ébredj kölyök!
-Egy csendes nap, azt mondod Árnyék?
*Morogja a kutyának, aki hűségesen ül mellette a farkát vadul csóválva. Élvezi a fejére simuló kezet és a vakarást a füle tövénél. Rorkir pedig csak egykedvűen üldögél, igyekszik élvezni a nap sugarait és kicsit nem olyan hasznosnak lenni. Abba is bele lehet ám fáradni. Ám a jószág egyszer csak elszalad a keze alól, és bár ez nem meglepő, hisz nincs kikötve sehová és gyakran kerget meg nyulakat és egyéb állatokat. Ami sokkal meglepőbb, hogy látszik rajta a feszültség amikor visszajön, vakkant egyet és újra megfordul, mintha csak mutatni akarna gazdájának valamit. Erre egyből felpattan, keze ügyébe veszi pallosát, a vállára hajítja és elindul. Kíváncsi, sokkal kíváncsibb mint amennyire óvatos.*
-Jól van jól van.
*Nyugtatja amint meglátja a koszos kölyköt a porba hullva. Él benne a gyanú, hogy csak át akarja verni, úgyhogy előbb óvatosan megrugdossa a testet, hogy reagál-e valamit, vagy kést ránt-e de semmi. Ekkor nagyot sóhajt és lehajol hozzá, hogy megnézhesse.*
-Még él, de gyenge mint a nádszál. Vigyük be, gyere.
*Mondja Árnyéknak, majd az ölébe kapja a leányt ami egyáltalán nem okoz neki gondot, majd szépen a kunyhóba viszi hogy az ágyára fektesse. Nem tudja mikor térhet magához, ha egyáltalán magához fog térni, de nem szeretné ha itt lehelné ki a lelkét, roppant céltalan halál lenne és azt nem szeretik a szellemek. Tüzet rak a kandallóba és vizet hoz a közeli patakból, hogy az abba mártott ronggyal kezdje óvatosan a homlokát és arcát törölgetni hatalmas kezeivel.*
-Ébredj kölyök!
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:05:48
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:05:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Egy időre maga mögött hagyja Artheniort. Hogy miért? A fene sem tudja. Kíváncsiság, kalandvágy, végül is lényegtelen, mivel úgy sem várja haza senki. Ha kedve tartja bármikor elmehet bármerre, ahogyan most meg is teszi. Bár semmi nélkül elég nehézkes a helyzete, de ehhez igazából hozzá is szokhatott már. Az egyetlen felkészülése, hogy most is inkább néz ki mocsok alá rejtett, szép arcú ficsúrnak, mintsem egy fiatal leánynak. A nélkülözés régi barátja és gyakori látogatója, így most sem aggasztja túlzottan, hogy napok óta nem evett, aludni is alig tudott. De mit számít ez bárkinek is? Ha itt az erdőségben nyoma veszne senki sem sírna utána. Egyvalakit tud csak felsorolni, aki egyszer kedves volt hozzá. És mi volt a hála? Megriadt és faképnél hagyta. De legalább egy lökést kapott arra, hogy elinduljon ki tudja mekkora úton.
Azt nem tagadja, hogy fáradt és nyúzott, a torka száraz, a gyomra pedig fáj már az ürességtől. De még nem ért el olyan helyre, ahol találhatna valakit, aki egy vacsora erejéig megszánná. Csak botorkál az ismeretlen helyen, eltűnődve azon, hogy ez talán nem volt a legjobb ötleteinek egyike. Egyre inkább forog vele a világ, homályosodik minden. Távolabb egy folt, talán egy kunyhó, de nem merne most erre megesküdni. Viszont arra veszi az irányt. Pár erőltetett lépés, s talán kutyaugatás? Az ugatás zaja egy pillanatra erősödik, majd olyan hirtelen halkul el, hogy meglepődni sincs ideje. Azzal együtt pedig egy pillanat alatt sötétül el minden, s a földet érés erejét már meg sem érzi.*
*Egy időre maga mögött hagyja Artheniort. Hogy miért? A fene sem tudja. Kíváncsiság, kalandvágy, végül is lényegtelen, mivel úgy sem várja haza senki. Ha kedve tartja bármikor elmehet bármerre, ahogyan most meg is teszi. Bár semmi nélkül elég nehézkes a helyzete, de ehhez igazából hozzá is szokhatott már. Az egyetlen felkészülése, hogy most is inkább néz ki mocsok alá rejtett, szép arcú ficsúrnak, mintsem egy fiatal leánynak. A nélkülözés régi barátja és gyakori látogatója, így most sem aggasztja túlzottan, hogy napok óta nem evett, aludni is alig tudott. De mit számít ez bárkinek is? Ha itt az erdőségben nyoma veszne senki sem sírna utána. Egyvalakit tud csak felsorolni, aki egyszer kedves volt hozzá. És mi volt a hála? Megriadt és faképnél hagyta. De legalább egy lökést kapott arra, hogy elinduljon ki tudja mekkora úton.
Azt nem tagadja, hogy fáradt és nyúzott, a torka száraz, a gyomra pedig fáj már az ürességtől. De még nem ért el olyan helyre, ahol találhatna valakit, aki egy vacsora erejéig megszánná. Csak botorkál az ismeretlen helyen, eltűnődve azon, hogy ez talán nem volt a legjobb ötleteinek egyike. Egyre inkább forog vele a világ, homályosodik minden. Távolabb egy folt, talán egy kunyhó, de nem merne most erre megesküdni. Viszont arra veszi az irányt. Pár erőltetett lépés, s talán kutyaugatás? Az ugatás zaja egy pillanatra erősödik, majd olyan hirtelen halkul el, hogy meglepődni sincs ideje. Azzal együtt pedig egy pillanat alatt sötétül el minden, s a földet érés erejét már meg sem érzi.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:16:41
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:16:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
* Örül neki, hogy nincs társasága, hogy nincs senki, aki megtörné az őt körülölelő némaságot. A csend, ami beburkolja épp annyira az övé, mint a ruhája, vagy a fegyvere. Megtanulta viselni, és kényelmesen érzi magát benne. Pedig régen be nem állt a szája, állandóan beszélnie kellett. Amikor még fiatal volt, és nem kérgesítették meg személyiségét az őt ért fájdalmak és veszteségek. Akkoriban teljesen más volt, egy fiú, reményekkel tele, és szeretetre éhezve. Ma már nem vár szeretetet senkitől, és nem is hiányzik neki. *
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:48:24
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:48:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Visszautazás a mágia szárnyán//
*Hiába ér ki a szántóföld házai közül, még mindig nem tud dűlőre jutni a mai fiatalok ügyében. Persze ott vannak a Fortas fiúk, akik nagyon ügyesek és szorgalmasok, de már a kisebbiken látni, hogy néha ő is úgy van a munkával, hogy inkább egy fakarddal váltaná meg a világot, mint, hogy megfejje a kecskéket.* ~Jó, hát ő nem is olyan jellem, hogy megüljön egy helyben. Pásztornak biztosan nem való! Ha megerőltetné magát, még szántóvető válhatna belőle, de állatokkal nem teszi jól, ha foglalkozik. Bezzeg a nagyobbik! Ő egy igazi paraszt!~ *El is mosolyodik ezen, hiszen szinte már el is képzelte magában, hogyha nem lesz vérszerinti gyermeke, akkor névlegesen Derinné teszi őt. persze ha az itteni törvények és az apja engedélyezi ezt. Nem venné el tőle a Fortas nevet, de végül is Morael pontosan olyan, mint egy igazi Derin-fiú.* ~Fortas Derin Morael. F. D. Morael.~ *Nem is hangzik rosszul, szóval ezt is elraktározza magában a pásztor, mint jövendőbeli tervei egyikét.*
*Hiába ér ki a szántóföld házai közül, még mindig nem tud dűlőre jutni a mai fiatalok ügyében. Persze ott vannak a Fortas fiúk, akik nagyon ügyesek és szorgalmasok, de már a kisebbiken látni, hogy néha ő is úgy van a munkával, hogy inkább egy fakarddal váltaná meg a világot, mint, hogy megfejje a kecskéket.* ~Jó, hát ő nem is olyan jellem, hogy megüljön egy helyben. Pásztornak biztosan nem való! Ha megerőltetné magát, még szántóvető válhatna belőle, de állatokkal nem teszi jól, ha foglalkozik. Bezzeg a nagyobbik! Ő egy igazi paraszt!~ *El is mosolyodik ezen, hiszen szinte már el is képzelte magában, hogyha nem lesz vérszerinti gyermeke, akkor névlegesen Derinné teszi őt. persze ha az itteni törvények és az apja engedélyezi ezt. Nem venné el tőle a Fortas nevet, de végül is Morael pontosan olyan, mint egy igazi Derin-fiú.* ~Fortas Derin Morael. F. D. Morael.~ *Nem is hangzik rosszul, szóval ezt is elraktározza magában a pásztor, mint jövendőbeli tervei egyikét.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-22 17:34:22
Üzenet elküldve: 2022-05-22 17:34:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
- Ühüm! *Helyesel rágás közben, körtelétől ragacsos arccal. Mohón pusztítja a gyümölcsöt, nem is tart sokáig, hogy teljesen eltüntesse azt.* Mennyei lakoma, ha elég éhes vagy hozzá. *Vigyorog elégedetten, aztán társa tanácsát megfogadva, szed még magának néhány darabot, és a batyuja mélyére süllyeszti őket.*
*Srennek sikerült annyira kiismernie a tündért, hogy megtalálja azt a három szót, amivel bármikor fel tudja kelteni az érdeklődését. "Hallottam egy történetet..." Komótosabbá válnak a lépteik. Fynlisse egyszerre fülel barátja szavaira és az erdő zenéjére. ~ Szépen tud mesélni. ~ Az egymáshoz ütődő ágak, a lombkoronán átfújó szél suttogása az otthonát juttatják eszébe. Valahol legbelül elhiszi a kísértethistória minden szavát.*
- Hallgasd csak! Az élet maga! *Felemeli a kezét, mintha láthatatlan zenekarnak vezényelne. Mutatja a barátjának a levegőben terjedő hangokat.* A szél! A madarak! *Határozottabban kezd menetelni, hogy hallhatóbbá váljon a lába alatt az avar ropogása.* Ez pedig az elmúlás... Hallod, ahogyan kiegészítik egymást? Annyira... annyira tökéletes!
*A tenger moraja csatlakozik a zenekarhoz, vagy azt csak képzeli? Az erdő ismeretlenül is ismerős, megnyugató közegét felváltja az ismeretlen izgalma. Talán egy kicsit a félelem is. ~ Tényleg jó ötlet ez? Sren Lass megszállottan hajszolja A Kalandot, de... Mit keres itt Fynlisse Soneret? Ki látott már tengeri tündért? ~ A tenger ígérete és újdonsült barátja határtalan optimizmusa azonban felülírják az aggodalmait. Legalábbis egyelőre. ~ Fynlisse Soneret, dalszerző, muzsikus és tengerjáró! Csak térjen vissza egy darabban, hogy elmesélhesse a történetét... ~ Mire megpillantják a kikötőt, eldönti, hogy innen már nem fordul vissza. Jöjjön, aminek jönnie kell!*
//Fynlisse, Sren//
- Ühüm! *Helyesel rágás közben, körtelétől ragacsos arccal. Mohón pusztítja a gyümölcsöt, nem is tart sokáig, hogy teljesen eltüntesse azt.* Mennyei lakoma, ha elég éhes vagy hozzá. *Vigyorog elégedetten, aztán társa tanácsát megfogadva, szed még magának néhány darabot, és a batyuja mélyére süllyeszti őket.*
*Srennek sikerült annyira kiismernie a tündért, hogy megtalálja azt a három szót, amivel bármikor fel tudja kelteni az érdeklődését. "Hallottam egy történetet..." Komótosabbá válnak a lépteik. Fynlisse egyszerre fülel barátja szavaira és az erdő zenéjére. ~ Szépen tud mesélni. ~ Az egymáshoz ütődő ágak, a lombkoronán átfújó szél suttogása az otthonát juttatják eszébe. Valahol legbelül elhiszi a kísértethistória minden szavát.*
- Hallgasd csak! Az élet maga! *Felemeli a kezét, mintha láthatatlan zenekarnak vezényelne. Mutatja a barátjának a levegőben terjedő hangokat.* A szél! A madarak! *Határozottabban kezd menetelni, hogy hallhatóbbá váljon a lába alatt az avar ropogása.* Ez pedig az elmúlás... Hallod, ahogyan kiegészítik egymást? Annyira... annyira tökéletes!
*A tenger moraja csatlakozik a zenekarhoz, vagy azt csak képzeli? Az erdő ismeretlenül is ismerős, megnyugató közegét felváltja az ismeretlen izgalma. Talán egy kicsit a félelem is. ~ Tényleg jó ötlet ez? Sren Lass megszállottan hajszolja A Kalandot, de... Mit keres itt Fynlisse Soneret? Ki látott már tengeri tündért? ~ A tenger ígérete és újdonsült barátja határtalan optimizmusa azonban felülírják az aggodalmait. Legalábbis egyelőre. ~ Fynlisse Soneret, dalszerző, muzsikus és tengerjáró! Csak térjen vissza egy darabban, hogy elmesélhesse a történetét... ~ Mire megpillantják a kikötőt, eldönti, hogy innen már nem fordul vissza. Jöjjön, aminek jönnie kell!*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:01:18
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:01:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
- Hallottam egy történetet. *Kezdi csendesen egy hosszabb, kilépősebb séta után, mikor már a Vaserdő árnyas fái között bandukolnak ketten, s érzi, ahogyan a szél egyre közelebb és közelebb sodorja feléjük a tenger sós illatát.*
- Itt esett meg a Vaserdőben tán, vagy máshol, de annyi bizonyos, hogy hasonló hely lehetett. *Ha Fyn figyel, láthatja, hogy tekintete egyre inkább a fák lomboronáját vizslatja.*
- Úgy tartják, egyes sűrűbb részeken, hol még a favágók sem ütöttek csapást, lelkek lakoznak a lombkoronák sűrűjében, vagy az odavasabb fákban megbújva. *Elhallgat, s fülel.*
- Egyesek hallják néha méla éneküket, mellyel elveszített társukat siratják, kik a favágók és a dőlő fák áldozatai lettek. Sok vándor azt mondja, hogy az énekek már nem élőtől származnak, a fák lelkével egyesültek. *Halkan feltámad a szél, s susogva cikázik a fák közt, néhány szárazabb ágat megreccsentve, néhány között viszont halkan fütyülve táncol odébb.*
- Hallod? *Mutatja fel ujját a madárcsicsergésbe vágó dallamra.* Énekelnek... *suttogja* Egyesek szerint, aki nem vigyáz, könnyen magukkal ránthatják a sűrűbe, mert bosszújuk édesebb az éneküknél, s légyen az bármily csalogató, ne közelíts feléjük. *Arca komoly, s hallgataggá válik, aztán egy kis idő múlva, csak legyint elmosolyodva.*
- Persze mindez tán csak szóbeszéd, legenda, unatkozó vándoroktól, kik nem tudták mással múlatni az időt. *Vonja meg a vállát.*
- Amúgy is, már hallani a hullámverés moraját. *Nyújtja előre kezét, s a ritkuló fák mögött, egyre fényesebb kabátot ölt az ég, olybá tűnik, eggyé kíván olvadni a földdel.*
- Ég veletek, koronalakók! *Fordul meg, s pörgeti meg csuklójával kalapját meghajolva.* Ég veletek!
//Fynlisse, Sren//
- Hallottam egy történetet. *Kezdi csendesen egy hosszabb, kilépősebb séta után, mikor már a Vaserdő árnyas fái között bandukolnak ketten, s érzi, ahogyan a szél egyre közelebb és közelebb sodorja feléjük a tenger sós illatát.*
- Itt esett meg a Vaserdőben tán, vagy máshol, de annyi bizonyos, hogy hasonló hely lehetett. *Ha Fyn figyel, láthatja, hogy tekintete egyre inkább a fák lomboronáját vizslatja.*
- Úgy tartják, egyes sűrűbb részeken, hol még a favágók sem ütöttek csapást, lelkek lakoznak a lombkoronák sűrűjében, vagy az odavasabb fákban megbújva. *Elhallgat, s fülel.*
- Egyesek hallják néha méla éneküket, mellyel elveszített társukat siratják, kik a favágók és a dőlő fák áldozatai lettek. Sok vándor azt mondja, hogy az énekek már nem élőtől származnak, a fák lelkével egyesültek. *Halkan feltámad a szél, s susogva cikázik a fák közt, néhány szárazabb ágat megreccsentve, néhány között viszont halkan fütyülve táncol odébb.*
- Hallod? *Mutatja fel ujját a madárcsicsergésbe vágó dallamra.* Énekelnek... *suttogja* Egyesek szerint, aki nem vigyáz, könnyen magukkal ránthatják a sűrűbe, mert bosszújuk édesebb az éneküknél, s légyen az bármily csalogató, ne közelíts feléjük. *Arca komoly, s hallgataggá válik, aztán egy kis idő múlva, csak legyint elmosolyodva.*
- Persze mindez tán csak szóbeszéd, legenda, unatkozó vándoroktól, kik nem tudták mással múlatni az időt. *Vonja meg a vállát.*
- Amúgy is, már hallani a hullámverés moraját. *Nyújtja előre kezét, s a ritkuló fák mögött, egyre fényesebb kabátot ölt az ég, olybá tűnik, eggyé kíván olvadni a földdel.*
- Ég veletek, koronalakók! *Fordul meg, s pörgeti meg csuklójával kalapját meghajolva.* Ég veletek!
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:42:16
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:42:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Az erdőség egy félreesőbb részén átöltözik. Bár kedveli ruháját, de egy hajó útra mégis inkább a fekete nadrág és zöld ing párosítását választja. Cipőjét meghagyja, az kényelmes és elegendő. Újra átpakolja táskáját, marad a váltás ruha, a két elsősegélycsomag, valamint papírtekercs és írószén. Haját is felköti egy vaskos fonatba és folytatja az útját. Irány a kikötő! Innentől már fürgébben szedi hosszú lábait, elf léptékkel mérve gyorsan átjut az erdőségen, s már csak a kikötőben lévő megfelelő hajót kell megkeresnie majd. *
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:22:56
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:22:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~Az erdő jobb, mint a földek. De egy kocsma jobb mint egy erdő. Viszont a disznóhús jobb mint a szarvas. Vagy mint a vaddisznó. Zsírosabb.~
*Cammog a fák között orkunk mély gondolatok közepette. Éhes szegény. Ide úton ruháján és testén talált ételmaradékokon kívül csak pár fikagalacsin volt az elemózsiája. Ami viszont egy ekkora test számára nem elég. Korog a bele és egyre inkább hülyeségnek kezdi gondolni az ötletet, hogy elindult. Gondolataiban újra és újra felmerül egy jó disznópörkölt lehetősége. Amitől még inkább korog a gyomra.*
~Anyád.~
*Foglalja össze önként vállalt kálváriája gyötrelmeit.*
*Cammog a fák között orkunk mély gondolatok közepette. Éhes szegény. Ide úton ruháján és testén talált ételmaradékokon kívül csak pár fikagalacsin volt az elemózsiája. Ami viszont egy ekkora test számára nem elég. Korog a bele és egyre inkább hülyeségnek kezdi gondolni az ötletet, hogy elindult. Gondolataiban újra és újra felmerül egy jó disznópörkölt lehetősége. Amitől még inkább korog a gyomra.*
~Anyád.~
*Foglalja össze önként vállalt kálváriája gyötrelmeit.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:28:39
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:28:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit gondban van. Töpreng is az úton, hogy jó ötlet volt-e ez a részéről? De talán csak nem lesz gond belőle, egyszer élünk, végül is. Átgondolta a dolgot, mikor először meghallotta a felhívást. Elsőre is úgy érezte, érdemes lenne megpróbálnia. Mindig is a kíváncsiság hajtotta, na meg a családja. Ezért is foglalkozik kutatással, gyógyítással s hasonlókkal. A kikötő felé tartva a családjára is szán néhány gondolatot. Testvére vette át otthon az üzletet. Valami hasonlót tervezett ő is itt, vagy legalábbis csatlakozni egy olyan társasághoz, akik ilyesmivel foglalkoznak. Erről most egy időre, ki tudja mennyire, lemond. Irány a kaland. S mivel nem sok ismerőse van itt, esélyes, hogy senkit de senkit sem fog ismerni. *
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:01:16
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:01:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás a mágia szárnyán//
*Mosolyogva és nagy levegőket véve lép ki a Kikötőből egy sokkal ismerősebb helyre. Az erdő mindig is olyan dolog volt Learon számára, amit a leginkább magáénak tudhat. Évekig bolyongott különféle fák között és élvezte azok hűs, zöld koronájának árnyát. Ennél egyik helyet sem érzi jobban otthonának, kivéve persze a tényleges otthonát, de azt is nagy erőkkel erdősíti és legutóbbi földvásárlásánál valóban tudott szerezni egy hektár vaderdőt is. Néha bemegy oda is egy kis erdei füvet gyűjteni a pipájába és a sajtjaiba, de sajnos mostanában bokros teendői elszólították a bokroktól és lomboktól.* ~A fene vinné el, hogy az embernek annyi munkája van, hogy nem tudja élvezni az életet!~ *Ez azonban igazából csak egy túlzás, hiszen mióta Fortasék mellé szegődtek, a feladatok nagy részét ők látják el. Persze ha otthon van, ugyanúgy kiveszi a részét a ganajozásból és kaszálásból és mindenből, amiből kell, de folyton vándorolnia kell bizonyos ügyek miatt. profitszerzésből, ahogy dédanyája mondaná, ha ismerte volna ezt a szót. Ehelyett, csak olyasmiket mondott, hogy keresi a lehetőségeteket mindenünnen.* ~Na persze, mindenütt csak én hagyok ott valamit. Na nem mintha ez baj lenne, örülök én ennek!~ *Ez a gondolat meg is mosolyogtatja. Mint ahogy most is adott annak a vörös lánynak enni. Reménykedik abban is, hogy nem esett azóta baja. Kicsit okolja magát azért, hogy nem védte meg erőteljesebben Daesyst amikor lett volna rá lehetősége.* ~Egy pillanat alatt felégethettem volna annak a fráternek a haját! Vagy nem tudom, bármit amiből tanulna.~ *Nem is gondolja tovább, hiszen mióta megtanulta a tűzmágiát, elég egy rossz érzelem és máris felhevül a vére és fellángol a tudata. Olvasta is egy poros papírkötegben, hogy az igazán tehetséges mágusok akaratlanul is varázsolnak néha, ha elengedik a tudatukat. A Sajtkészítővel is előfordult már párszor. Egyszer mikor nagyon éhes volt, oda sem figyelve megvett egy tányért és egy villát.*
*Mosolyogva és nagy levegőket véve lép ki a Kikötőből egy sokkal ismerősebb helyre. Az erdő mindig is olyan dolog volt Learon számára, amit a leginkább magáénak tudhat. Évekig bolyongott különféle fák között és élvezte azok hűs, zöld koronájának árnyát. Ennél egyik helyet sem érzi jobban otthonának, kivéve persze a tényleges otthonát, de azt is nagy erőkkel erdősíti és legutóbbi földvásárlásánál valóban tudott szerezni egy hektár vaderdőt is. Néha bemegy oda is egy kis erdei füvet gyűjteni a pipájába és a sajtjaiba, de sajnos mostanában bokros teendői elszólították a bokroktól és lomboktól.* ~A fene vinné el, hogy az embernek annyi munkája van, hogy nem tudja élvezni az életet!~ *Ez azonban igazából csak egy túlzás, hiszen mióta Fortasék mellé szegődtek, a feladatok nagy részét ők látják el. Persze ha otthon van, ugyanúgy kiveszi a részét a ganajozásból és kaszálásból és mindenből, amiből kell, de folyton vándorolnia kell bizonyos ügyek miatt. profitszerzésből, ahogy dédanyája mondaná, ha ismerte volna ezt a szót. Ehelyett, csak olyasmiket mondott, hogy keresi a lehetőségeteket mindenünnen.* ~Na persze, mindenütt csak én hagyok ott valamit. Na nem mintha ez baj lenne, örülök én ennek!~ *Ez a gondolat meg is mosolyogtatja. Mint ahogy most is adott annak a vörös lánynak enni. Reménykedik abban is, hogy nem esett azóta baja. Kicsit okolja magát azért, hogy nem védte meg erőteljesebben Daesyst amikor lett volna rá lehetősége.* ~Egy pillanat alatt felégethettem volna annak a fráternek a haját! Vagy nem tudom, bármit amiből tanulna.~ *Nem is gondolja tovább, hiszen mióta megtanulta a tűzmágiát, elég egy rossz érzelem és máris felhevül a vére és fellángol a tudata. Olvasta is egy poros papírkötegben, hogy az igazán tehetséges mágusok akaratlanul is varázsolnak néha, ha elengedik a tudatukat. A Sajtkészítővel is előfordult már párszor. Egyszer mikor nagyon éhes volt, oda sem figyelve megvett egy tányért és egy villát.*
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-16 12:48:12
Üzenet elküldve: 2022-05-16 12:48:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkhajhászás vége//
*Nem kérdés, hogy melyik oldalra állna, ha kenyértörtésre kerülne a sor. Ugyan Meronnan nem a barátja, nem nagyon vannak barátai, de közelebb áll hozzá, mint Fhrenkyhez. Ha pedig ketten nekiesnének, gyorsan kiderülne, hogy meddig bírja az óriás. Most már van fegyvere és kapott könnyű páncélt is, szinte már elégedett lehet, de súlyos vasakkal a vállán elégedettebb lenne.*
- Azt. *Válaszol az óriásnak az óbégatás tudatosulására. Aztán kiderül, hogy az a valami ott a kezében nem patkány, hanem macska.*
- Minek hurcibálod magaddal azt a girhes dögöt? *Kérdi fejcsóválva. Semmi értelmet nem lát benne, ha nem akarja megenni. Ám végül csak megrántja a vállát, neki mindegy, bár jobb lett volna úgy elindulni, hogy van valami a hasában.
A válaszra, hogy kik szerint nyílt új világ, láthatóan megelégszik azzal, amit a Király mond. Nem egy eszes teremtés, de nem is azért tartják. A kikötőbe valóban nem lenne ildomos visszamenni, nem csak Meronnan fején lehet vérdíj és ha nem indul tovább délnek, akkor északra kell menni, a városba. Nem kedvelei Artheniort, de így hárman sok mindent elérhetnek. A városőrség hírhedten dilettáns, a lakók gyengék, jó életük lehet, ha odafigyelnek. Ezt az odafigyelést Meronnanra bízná, ha rajta múlna, kitépné az első szembejövő városi torkát, hogy feláldozza Urának.
Némán figyeli, ahogy a Király az óriással alkudozik, nem nagyon érdekelné, ha Fhrenky nem jönne velük, de tény, hogy jobb esélyeik vannak a bárgyú alakkal. De kétséges számára, hogy valóban az egy igaz Úr hitét követi-e.*
- Vér szálljon a szájára. *Mondja Meronnan szavaira, hogy a Fekete Isten velük van.*
- Szerezzünk. *Ismétli és megtámasztja a széles pengét a vállán. Egy pillantást még villant az óriás felé, majd megindul a Király után a szántóföldeknek. Hosszú az út még a városig.*
*Nem kérdés, hogy melyik oldalra állna, ha kenyértörtésre kerülne a sor. Ugyan Meronnan nem a barátja, nem nagyon vannak barátai, de közelebb áll hozzá, mint Fhrenkyhez. Ha pedig ketten nekiesnének, gyorsan kiderülne, hogy meddig bírja az óriás. Most már van fegyvere és kapott könnyű páncélt is, szinte már elégedett lehet, de súlyos vasakkal a vállán elégedettebb lenne.*
- Azt. *Válaszol az óriásnak az óbégatás tudatosulására. Aztán kiderül, hogy az a valami ott a kezében nem patkány, hanem macska.*
- Minek hurcibálod magaddal azt a girhes dögöt? *Kérdi fejcsóválva. Semmi értelmet nem lát benne, ha nem akarja megenni. Ám végül csak megrántja a vállát, neki mindegy, bár jobb lett volna úgy elindulni, hogy van valami a hasában.
A válaszra, hogy kik szerint nyílt új világ, láthatóan megelégszik azzal, amit a Király mond. Nem egy eszes teremtés, de nem is azért tartják. A kikötőbe valóban nem lenne ildomos visszamenni, nem csak Meronnan fején lehet vérdíj és ha nem indul tovább délnek, akkor északra kell menni, a városba. Nem kedvelei Artheniort, de így hárman sok mindent elérhetnek. A városőrség hírhedten dilettáns, a lakók gyengék, jó életük lehet, ha odafigyelnek. Ezt az odafigyelést Meronnanra bízná, ha rajta múlna, kitépné az első szembejövő városi torkát, hogy feláldozza Urának.
Némán figyeli, ahogy a Király az óriással alkudozik, nem nagyon érdekelné, ha Fhrenky nem jönne velük, de tény, hogy jobb esélyeik vannak a bárgyú alakkal. De kétséges számára, hogy valóban az egy igaz Úr hitét követi-e.*
- Vér szálljon a szájára. *Mondja Meronnan szavaira, hogy a Fekete Isten velük van.*
- Szerezzünk. *Ismétli és megtámasztja a széles pengét a vállán. Egy pillantást még villant az óriás felé, majd megindul a Király után a szántóföldeknek. Hosszú az út még a városig.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-13 09:45:29
Üzenet elküldve: 2022-05-13 09:45:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kikötőt elhagyva ébred rá arra, hogy van még egy hely, amit szívesen megnézne. Lehetséges, hogy így már csak estére ér haza, de mindenképpen megéri a számára a munkája tekintetében. Fontos ismerni a konkurenciát kereskedőként, valamint azzal is jó tisztában lenni, hogy hol lehet beszerezni a legolcsóbban az alap bájitalokat. Persze a legkényelmesebb a számára a piactér lenne, de látványosabb árkülönbségekért hajlandó akár hosszabb sétákat is megtenni. Ezek után már tényleg szereznie kell egy hátast, hiszen ennyit még életében nem sétált, mint ebben a két napban. A nap végére valószínűleg már a lábait sem fogja érezni, de ilyen a munka világa. Minden egyes plusz aranyérméért megéri áldozatot hozni. Arról nem is beszélve, hogy annak a hátasállatnak is biztosan meglesz a maga borsos ára.*
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-12 13:45:00
Üzenet elküldve: 2022-05-12 13:45:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkhajhászás vége//
*Az ork egy furcsa, de ismerős kifejezést használ, aminek jelentése nem jut rögtön Fhrenky eszébe. Igyekszik a szövegkörnyezetből kitalálni, ám hamar félbeszakad gondolatmenete Meronnan által. Az óriás bár nem tart egy kicsit sem a magát Királynak nevező embertől, ám tekintetét és figyelmét ráhelyezi. Úgy tűnik a feszültségből viszont nem válik tettlegesség, ha teheti Fhrenky sem bánt feleslegesen másokat, ez most sincs másképp.*
- Óbégat.
*Ismétli meg a szót, mert láthatóan tetszik neki. Ezt követően Meronnan megint beszélni kezd, de túl sokat, és ami azt illeti kicsit untatja is vele Fhrenkyt.
~ Mennyi szó. Még a fele is sok lenne. ~
Főleg mert Fhrenky az egészet csupán üres beszédnek érzékeli, igazi tartalom nélkül. De végső soron mindegy, ő útra készen vár, már csak el kell indulniuk.*
- Nem.
*Rázza meg hevesen fejét, miközben igyekszik a tőle telhető legóvatosabb módon kézben tartani a törékeny kisállatot.*
- Ez Fhrenky cicája.
*Az ork egy furcsa, de ismerős kifejezést használ, aminek jelentése nem jut rögtön Fhrenky eszébe. Igyekszik a szövegkörnyezetből kitalálni, ám hamar félbeszakad gondolatmenete Meronnan által. Az óriás bár nem tart egy kicsit sem a magát Királynak nevező embertől, ám tekintetét és figyelmét ráhelyezi. Úgy tűnik a feszültségből viszont nem válik tettlegesség, ha teheti Fhrenky sem bánt feleslegesen másokat, ez most sincs másképp.*
- Óbégat.
*Ismétli meg a szót, mert láthatóan tetszik neki. Ezt követően Meronnan megint beszélni kezd, de túl sokat, és ami azt illeti kicsit untatja is vele Fhrenkyt.
~ Mennyi szó. Még a fele is sok lenne. ~
Főleg mert Fhrenky az egészet csupán üres beszédnek érzékeli, igazi tartalom nélkül. De végső soron mindegy, ő útra készen vár, már csak el kell indulniuk.*
- Nem.
*Rázza meg hevesen fejét, miközben igyekszik a tőle telhető legóvatosabb módon kézben tartani a törékeny kisállatot.*
- Ez Fhrenky cicája.
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-11 23:32:55
Üzenet elküldve: 2022-05-11 23:32:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Vaserdőben már rengetegszer járt, így akár még vaksötétben is át tudna rajta jutni, ha akarna. Most azonban erre nincs szüksége, hiszen a telihold fénye teljes mértékben megvilágítja a tájat. Már nincs messze a kikötő, ahol aztán leadhatja végre az utolsó adag rendeléseit. Utána majd valószínűleg a lakónegyed felé fogja venni az irányt, ahol tölteni fogja az éjszakát. Amikor nincs ideje visszamenni a városba, akkor a barátainál szokott szállást kérni. Ők ezt soha nem bánják, hiszen a gnóm közösség rendkívül összetartó a szél városának környékén. Sok kicsi sokra megy, ahogy tartja a mondás.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-06 15:21:03
Üzenet elküldve: 2022-05-06 15:21:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Orkhajhászás vége//
*Homlokráncolva mered a Fhrenkyre. Látszólag mérlegeli, hogy amaz fenyegetőnek szánta-e a kérdést avagy sem. Nem a legjobb ismerője az óriások temperamentumának, de aprított már közülük élőt. Nem forogna álmában akkor sem, ha ennek kellene beleállítani a fejébe a csatabárdot. Amúgy is viszket a tenyere. Az ork válaszol helyette, ő pedig megelégszik ennyivel. Ugyanakkor némi bizalmatlansággal méregeti még egy darabig az óriást. Annyi bizonyos, hogy nem bízza a véletlenre a dolgot, ha a jövőben amaz fenyegetőnek látszana az irányába.
Az ork kérdésére csak látványosan legyint, miközben még mindig Fhrenkyt méregeti.*
-Én mondom. A Király. *Vaszívnak válaszol ugyan, de továbbra sem veszi le tekintetét az óriásról. A hangját nem emeli ugyan, de érezhető benne némi elfojtott düh.* -És óriási szerencséd van, cimbora, hogy rádleltem. Ezt az agyadba kell vésned, mielőtt továbbmegyünk. Vagy kóborolhatsz tovább magad és verheted a fejed a sziklába, amiért eljátszottad a Király kegyét. Vannak kétségeim, melyik fog előbb törni. Azonban ha az utunk végére érünk, nem lesz gondod semmire se. Fejedelmi bőség vár rád. He?! *Kezével mutat az út irányába. Ha Fhrenkynek nem tetszik, amit hall, úgy mehet Sa'tereth hírével. De ha elhiszi azt, amit Meronnan állít és velük óhajt tartani, úgy a behemótnak bizony engedelmeskednie kell.*
-A Fekete Isten velünk van. Segít minket és a céljainkat is. Legyen a Tiéd bármi is... *Dörmögi, azonban e szavakat már Vaszív felé intézi.* -Szerezzünk zabát. *Azzal a lendülettel veti vállára a csatabárdot és indul meg a Szántóföldek felé vezető úton. Nem pillant hátra válla felett, követi-e valaki.*
*Homlokráncolva mered a Fhrenkyre. Látszólag mérlegeli, hogy amaz fenyegetőnek szánta-e a kérdést avagy sem. Nem a legjobb ismerője az óriások temperamentumának, de aprított már közülük élőt. Nem forogna álmában akkor sem, ha ennek kellene beleállítani a fejébe a csatabárdot. Amúgy is viszket a tenyere. Az ork válaszol helyette, ő pedig megelégszik ennyivel. Ugyanakkor némi bizalmatlansággal méregeti még egy darabig az óriást. Annyi bizonyos, hogy nem bízza a véletlenre a dolgot, ha a jövőben amaz fenyegetőnek látszana az irányába.
Az ork kérdésére csak látványosan legyint, miközben még mindig Fhrenkyt méregeti.*
-Én mondom. A Király. *Vaszívnak válaszol ugyan, de továbbra sem veszi le tekintetét az óriásról. A hangját nem emeli ugyan, de érezhető benne némi elfojtott düh.* -És óriási szerencséd van, cimbora, hogy rádleltem. Ezt az agyadba kell vésned, mielőtt továbbmegyünk. Vagy kóborolhatsz tovább magad és verheted a fejed a sziklába, amiért eljátszottad a Király kegyét. Vannak kétségeim, melyik fog előbb törni. Azonban ha az utunk végére érünk, nem lesz gondod semmire se. Fejedelmi bőség vár rád. He?! *Kezével mutat az út irányába. Ha Fhrenkynek nem tetszik, amit hall, úgy mehet Sa'tereth hírével. De ha elhiszi azt, amit Meronnan állít és velük óhajt tartani, úgy a behemótnak bizony engedelmeskednie kell.*
-A Fekete Isten velünk van. Segít minket és a céljainkat is. Legyen a Tiéd bármi is... *Dörmögi, azonban e szavakat már Vaszív felé intézi.* -Szerezzünk zabát. *Azzal a lendülettel veti vállára a csatabárdot és indul meg a Szántóföldek felé vezető úton. Nem pillant hátra válla felett, követi-e valaki.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:08:16
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:08:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkhajhászás vége//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
*Ingerülten morran amikor Meronnan kikel magából, de megállja, hogy ne essen a torkának. Meg kell találnia a Fekete Nővért és küldetése van. Küldetése, ami teljesíteni kell, ha nem kíván visszatérni a nedves földbe, hogy újra kukacok járják át a testét.
A méretes zsák súlyos döndüléssel érkezik meg a földre, az ork pedig tétlenkedés nélkül kezd neki a kibontásának. Pozitív meglepetés, hogy a zsák egy bőrvértet, -sisakot és pallost rejt. Elégedett morranással veszi fel a sisakot és szíjazza fel a kissé szűk vértet magára. Van olyan csat, amit nem tud becsatolni, de megteszi, bár súlyosabb páncélhoz szokott. Ám most egyelőre be kell érnie ennyive.*
- Arthenior. Rendben. *Morogja, ahogy felveszi a pallost. Egyszerű darab, súlyos és életlen. De egy pallosnak nem is élesnek kell lennie, hanem nehéznek.
A folytatás épp úgy nem érdekli az orkot, mint korábban Meronnant a zöldbőrű szavai. Artheniorba mennek és kész.*
- Kik mondják? *Kérdi, ahogy megtámasztja széles vállán a pallos pengéjét, láthatóan készen áll az útra. A hosszú menetelésre csak megvonja a vállát, még egy napot kibír élelem nélkül, ha lesz víz, aztán majd kitalálnak valamit.
Amikor Fhrenky haragos arccal feddi meg Meronnant a kiabálásért, az ork egykedvűen megvonja irdatlan vállait.*
- Mindig óbégat, majd megszokod. *Úgy mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A víz nedves, a fű zöld, Meronnan ordibál. A különös óriás aztán a zsebeiben kutat míg ők élelemről beszélgetnek, majd előhalász a zsebéből valami állatot, talán patkány lehet.*
- Ennivaló? *Kérdi az ork felcsillanó savószín szemekkel a tenyérnyi állatra. Olyan kicsit, a csontjait is el tudná ropogtatni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
*Ingerülten morran amikor Meronnan kikel magából, de megállja, hogy ne essen a torkának. Meg kell találnia a Fekete Nővért és küldetése van. Küldetése, ami teljesíteni kell, ha nem kíván visszatérni a nedves földbe, hogy újra kukacok járják át a testét.
A méretes zsák súlyos döndüléssel érkezik meg a földre, az ork pedig tétlenkedés nélkül kezd neki a kibontásának. Pozitív meglepetés, hogy a zsák egy bőrvértet, -sisakot és pallost rejt. Elégedett morranással veszi fel a sisakot és szíjazza fel a kissé szűk vértet magára. Van olyan csat, amit nem tud becsatolni, de megteszi, bár súlyosabb páncélhoz szokott. Ám most egyelőre be kell érnie ennyive.*
- Arthenior. Rendben. *Morogja, ahogy felveszi a pallost. Egyszerű darab, súlyos és életlen. De egy pallosnak nem is élesnek kell lennie, hanem nehéznek.
A folytatás épp úgy nem érdekli az orkot, mint korábban Meronnant a zöldbőrű szavai. Artheniorba mennek és kész.*
- Kik mondják? *Kérdi, ahogy megtámasztja széles vállán a pallos pengéjét, láthatóan készen áll az útra. A hosszú menetelésre csak megvonja a vállát, még egy napot kibír élelem nélkül, ha lesz víz, aztán majd kitalálnak valamit.
Amikor Fhrenky haragos arccal feddi meg Meronnant a kiabálásért, az ork egykedvűen megvonja irdatlan vállait.*
- Mindig óbégat, majd megszokod. *Úgy mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A víz nedves, a fű zöld, Meronnan ordibál. A különös óriás aztán a zsebeiben kutat míg ők élelemről beszélgetnek, majd előhalász a zsebéből valami állatot, talán patkány lehet.*
- Ennivaló? *Kérdi az ork felcsillanó savószín szemekkel a tenyérnyi állatra. Olyan kicsit, a csontjait is el tudná ropogtatni.*
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-04-27 14:41:37
Üzenet elküldve: 2022-04-27 14:41:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Baszki, tényleg nem ettünk!~ eszmél rá. ~Tudom, hogy van kaja, de ha az a rusnya szomszéd netalán betört volna, hogy felegye, akkor nem éljük meg a reggelt~ túloz*
- Ha elfelejtetted volna azért nem reggeliztünk, mert már apám is tudja, hogy nem tudod magadat a ruhádban tartani! Csak a te hibád! Én áldozat vagyok, elcsábultam! *somolyog*
- Amúgy meg. Ha a lovak legelnek, te is képes lennél. Mondtam én, hogy kell még madár. Kettő többet tud fogni! Talán az új neked is adna. Ha nem sértegeted.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Baszki, tényleg nem ettünk!~ eszmél rá. ~Tudom, hogy van kaja, de ha az a rusnya szomszéd netalán betört volna, hogy felegye, akkor nem éljük meg a reggelt~ túloz*
- Ha elfelejtetted volna azért nem reggeliztünk, mert már apám is tudja, hogy nem tudod magadat a ruhádban tartani! Csak a te hibád! Én áldozat vagyok, elcsábultam! *somolyog*
- Amúgy meg. Ha a lovak legelnek, te is képes lennél. Mondtam én, hogy kell még madár. Kettő többet tud fogni! Talán az új neked is adna. Ha nem sértegeted.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719