Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-26 07:12:42
Üzenet elküldve: 2023-04-26 07:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Árvánk álmodik. Nem is kicsit kanyarodva el a valóságtól. Fejben múltja egy olyan részén jár, ahol még nem jelentett gondot, hogy holmi haramiák lemészárolják. Hiszen ő maga volt a haramia. Vagy legalábbis egy palánta. Roki társáságában teszi épp, amit ilyenkor szokott. Valami könyvet olvasnak, amit a fiú csent el egy árustól, vagy egy hanyag valakitől. Persze nem is Lilyről lenne szó, ha nem éhezne meg veszedelmesen a sorok bogarászása közben. Ellenben mindent, ami ehető, azt bizony aranyban mérnek. Nekik viszont, szokásukhoz híven, egy vasuk sincs. Kitalálják hát, hogy enyveskednek egy kicsit, a hasznát pedig ételre verik el. S, mivel a félvérre ráfér a gyakorlás, neki kell végrehajtani az akciót. Hamar találnak is egy balekot, aki botor módon az oldalára erősítette az erszényét. Ideális áldozat. Gondolja a lány és már veszi is elő a tőröcskéjét, hogy majd azzal nyisszantsa le a zsákocskát. Amint a zsákmány a kezében lesz, nincs más dolga, mint eltűnni a fickó szeme elől. Eléggé egyszerűnek tűnik. Ellentétben a valósággal. Mivel az árva nem csak az erszényt taró zsínórokat vágja el, de emberünk combját is. Az hangosan felszisszen és hamar felismeri a helyzetet. Lily azonban túlzottan és túl korán örül a sikernek. Olyannyira, hogy észre sem veszi a kialakuló szituációt, csak mikor már kialakult. A pasas is tőrt ránt, persze ő egy hosszabbat és jóval díszesebbet.*
- Pimasz kis fruska!
*Kiált árvánkra, majd igyekszik a lány hasába mélyeszteni a fegyverét. Erre már Lily is észbe kap és oldalra szökken. Így emberünknek csupán egy vágásra futja a tolvaj oldalán. Ám aggodalomra semmi ok. Ilyenkor lép életbe a kimenekítés. Mikor is Roki színre lép, lefoglalva a balek figyelmét amíg a társa olajra lép. Ellenben most nem ez történik. Igaz, színre lép a fiú, csakhogy az árva háta mögé. Ott pedig egy másik tőrt mélyeszt a szerencsétlen lány hátába. Hogy, miért tette ezt, már nem derül ki. A világ sötétbe borul, Lily pedig ismét fákat pillant meg a félhomályban.*
*Árvánk álmodik. Nem is kicsit kanyarodva el a valóságtól. Fejben múltja egy olyan részén jár, ahol még nem jelentett gondot, hogy holmi haramiák lemészárolják. Hiszen ő maga volt a haramia. Vagy legalábbis egy palánta. Roki társáságában teszi épp, amit ilyenkor szokott. Valami könyvet olvasnak, amit a fiú csent el egy árustól, vagy egy hanyag valakitől. Persze nem is Lilyről lenne szó, ha nem éhezne meg veszedelmesen a sorok bogarászása közben. Ellenben mindent, ami ehető, azt bizony aranyban mérnek. Nekik viszont, szokásukhoz híven, egy vasuk sincs. Kitalálják hát, hogy enyveskednek egy kicsit, a hasznát pedig ételre verik el. S, mivel a félvérre ráfér a gyakorlás, neki kell végrehajtani az akciót. Hamar találnak is egy balekot, aki botor módon az oldalára erősítette az erszényét. Ideális áldozat. Gondolja a lány és már veszi is elő a tőröcskéjét, hogy majd azzal nyisszantsa le a zsákocskát. Amint a zsákmány a kezében lesz, nincs más dolga, mint eltűnni a fickó szeme elől. Eléggé egyszerűnek tűnik. Ellentétben a valósággal. Mivel az árva nem csak az erszényt taró zsínórokat vágja el, de emberünk combját is. Az hangosan felszisszen és hamar felismeri a helyzetet. Lily azonban túlzottan és túl korán örül a sikernek. Olyannyira, hogy észre sem veszi a kialakuló szituációt, csak mikor már kialakult. A pasas is tőrt ránt, persze ő egy hosszabbat és jóval díszesebbet.*
- Pimasz kis fruska!
*Kiált árvánkra, majd igyekszik a lány hasába mélyeszteni a fegyverét. Erre már Lily is észbe kap és oldalra szökken. Így emberünknek csupán egy vágásra futja a tolvaj oldalán. Ám aggodalomra semmi ok. Ilyenkor lép életbe a kimenekítés. Mikor is Roki színre lép, lefoglalva a balek figyelmét amíg a társa olajra lép. Ellenben most nem ez történik. Igaz, színre lép a fiú, csakhogy az árva háta mögé. Ott pedig egy másik tőrt mélyeszt a szerencsétlen lány hátába. Hogy, miért tette ezt, már nem derül ki. A világ sötétbe borul, Lily pedig ismét fákat pillant meg a félhomályban.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-24 22:41:16
Üzenet elküldve: 2023-04-24 22:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Nos, ha legalább egyvalami jelzőt rá lehet ragasztani a szürkebőrűre, örökké setét hangulatán kívül, az helyzetfelismerési fogékonysága lenne. Miután reakció nélkül lóbálta az elsősegélycsomagot, mint egy agyonmerevedett legyezőt, sóhajtva lefelé fordul a tekintete, hogy a többiek mellett ő is leszálljék. Büszkeségét lenyelve elfogadja Syndra segítségét, és az elf asszonyt támasztékként használva leugrik a pihenést érdemlett hátasról, amaznak pedig egy ritka-kurta biccentéssel is megköszöni segítségét. A maga részéről elérte azt a pontot, hogy kevesebb aggodalma van esetleges üldözők felbukkanása, mint saját háta-ülepe iránt: Ezt a sírba viszi magával, minthogy hangosan panaszkodna róla, de ez a vágta roppant kényelmetlen volt számára, nem egészen csak nyaka hiányossága miatt. Nagyfiú és nem gyakorlott lovas volta miatt rosszul ült. Nagyon.*
- Ezt már kiheverem. *Legyint saját állapotára, a jobban látszódóra.* - A lánnyal foglalkozzatok. *Őt vinni sajnos nem képes még, akármennyire könnyű lenne egy hordónyi krumpliként felkapni minden más alkalommal. De a két orvgyilkosnak boldogulnia kéne vele. Ukrom pedig cipeli saját magát, leül egy időre, és utána a városig már probléma nélkül kibírja. Remélhetőleg.*
- Egy üres résznek nem kéne messze lennie. *Ért egyet a Darkh ötletével.* - Ez a szekeres út vezet a Kikötőből északra, így itt sokan megállhatnak. Előre mehetek Syndrával.* Az orknak még mindig vannak működőképes szemei, két pár pedig jobban lát ilyen sötétben, mint egy. Hogy aztán túl hangosak lennének, amiatt vajmi' keveset aggódik. A még mindig maszkos Holló, ahogy önmaga látja, el tudja cipelni Lillyt, a lovak pedig csak nem tűnnek el az éjszaka maradéka alatt minden zaj nélkül. Fáknak köti, vagy ilyesmi, nem az ő dolga. Akkor ha megvannak adva az egyetértés jelei, végez is egy gyors keresést Syndrával. Amint találnak egy kis táborhelyet, amit talán valóban tábornak is használhattak, megy is vissza jelenteni. Kétli, hogy mindezek után bármi probléma felmerülhet. Csak nem...*
*Nos, ha legalább egyvalami jelzőt rá lehet ragasztani a szürkebőrűre, örökké setét hangulatán kívül, az helyzetfelismerési fogékonysága lenne. Miután reakció nélkül lóbálta az elsősegélycsomagot, mint egy agyonmerevedett legyezőt, sóhajtva lefelé fordul a tekintete, hogy a többiek mellett ő is leszálljék. Büszkeségét lenyelve elfogadja Syndra segítségét, és az elf asszonyt támasztékként használva leugrik a pihenést érdemlett hátasról, amaznak pedig egy ritka-kurta biccentéssel is megköszöni segítségét. A maga részéről elérte azt a pontot, hogy kevesebb aggodalma van esetleges üldözők felbukkanása, mint saját háta-ülepe iránt: Ezt a sírba viszi magával, minthogy hangosan panaszkodna róla, de ez a vágta roppant kényelmetlen volt számára, nem egészen csak nyaka hiányossága miatt. Nagyfiú és nem gyakorlott lovas volta miatt rosszul ült. Nagyon.*
- Ezt már kiheverem. *Legyint saját állapotára, a jobban látszódóra.* - A lánnyal foglalkozzatok. *Őt vinni sajnos nem képes még, akármennyire könnyű lenne egy hordónyi krumpliként felkapni minden más alkalommal. De a két orvgyilkosnak boldogulnia kéne vele. Ukrom pedig cipeli saját magát, leül egy időre, és utána a városig már probléma nélkül kibírja. Remélhetőleg.*
- Egy üres résznek nem kéne messze lennie. *Ért egyet a Darkh ötletével.* - Ez a szekeres út vezet a Kikötőből északra, így itt sokan megállhatnak. Előre mehetek Syndrával.* Az orknak még mindig vannak működőképes szemei, két pár pedig jobban lát ilyen sötétben, mint egy. Hogy aztán túl hangosak lennének, amiatt vajmi' keveset aggódik. A még mindig maszkos Holló, ahogy önmaga látja, el tudja cipelni Lillyt, a lovak pedig csak nem tűnnek el az éjszaka maradéka alatt minden zaj nélkül. Fáknak köti, vagy ilyesmi, nem az ő dolga. Akkor ha megvannak adva az egyetértés jelei, végez is egy gyors keresést Syndrával. Amint találnak egy kis táborhelyet, amit talán valóban tábornak is használhattak, megy is vissza jelenteni. Kétli, hogy mindezek után bármi probléma felmerülhet. Csak nem...*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-23 19:02:08
Üzenet elküldve: 2023-04-23 19:02:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A lovak jól teljesítenek az úton, nem úgy mint a csapat fele. A fekete négylábúak büszkén vágtáztak, míg a csapat másik része vagy alig tudott a nyeregben fenn maradni, vagy éppen próbálták megtartani a másikat.
Syndra is tisztában van vele, hogy az ork sem éppen a legjobb állapotban van, így megpróbál neki ott segíteni ahol tud.
Mikor már lelassul a tempójuk Illidary mellé üget. *
- Nincs értelme a fák közé bevinni a lovakat, túlságosan sötét van. Olyan helyet kell találni, ahol nyugodtan le lehet fektetni.
* Az elf közben maszkját gyorsan lekapcsolja, majd az oldalához erősíti, szükségtelennek találja a további úton viselnie. Két holló maszkos csak még nagyobb feszültséget hozhat az utazók felé. *
* A lovak jól teljesítenek az úton, nem úgy mint a csapat fele. A fekete négylábúak büszkén vágtáztak, míg a csapat másik része vagy alig tudott a nyeregben fenn maradni, vagy éppen próbálták megtartani a másikat.
Syndra is tisztában van vele, hogy az ork sem éppen a legjobb állapotban van, így megpróbál neki ott segíteni ahol tud.
Mikor már lelassul a tempójuk Illidary mellé üget. *
- Nincs értelme a fák közé bevinni a lovakat, túlságosan sötét van. Olyan helyet kell találni, ahol nyugodtan le lehet fektetni.
* Az elf közben maszkját gyorsan lekapcsolja, majd az oldalához erősíti, szükségtelennek találja a további úton viselnie. Két holló maszkos csak még nagyobb feszültséget hozhat az utazók felé. *
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-19 19:16:34
Üzenet elküldve: 2023-04-19 19:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A hatalmas grandiózus test csak úgy törtetett a sikátorok mellett, megállíthatatlanul lehetett követni patadobogásukat, de az erdőre már lova abba hagyta a csörtetést.
Illidary lovát le lassítva óvatosan karolja át Lilyt, a lány élete veszélyben lehet, de ezt a holló maszkos nem tudja eldönteni. Aggodalom gyűlik tekintetében, szemei továbbra is a lehetőséget keresik.'' Eléggé távol vannak már? Vagy még túl közel vannak a városhoz? Ha tüzet raknak akkor rájuk találnak? '' Feje csak-e gondolatoktól zeng. *
- El kell látnunk titeket, mihamarabb.
* Jelzi miután már lova szuszogása is elhalkult. Nem tudja, hogy mennyi idő telhetett el, de tekintete továbbra is a tájat fürkészi. ~ Nem éri el a kunyhót, el kell látni! ~ *
- Álljunk meg, és rakjunk tüzet egy szabadabb részen, de a lovakat nem vinném be. Még a végén lábukat törik. Syndra előre mennél?
* Kérdi, majd ha a többiek is egyetértenek vele, akkor félre húzódik lovával. *
* A hatalmas grandiózus test csak úgy törtetett a sikátorok mellett, megállíthatatlanul lehetett követni patadobogásukat, de az erdőre már lova abba hagyta a csörtetést.
Illidary lovát le lassítva óvatosan karolja át Lilyt, a lány élete veszélyben lehet, de ezt a holló maszkos nem tudja eldönteni. Aggodalom gyűlik tekintetében, szemei továbbra is a lehetőséget keresik.'' Eléggé távol vannak már? Vagy még túl közel vannak a városhoz? Ha tüzet raknak akkor rájuk találnak? '' Feje csak-e gondolatoktól zeng. *
- El kell látnunk titeket, mihamarabb.
* Jelzi miután már lova szuszogása is elhalkult. Nem tudja, hogy mennyi idő telhetett el, de tekintete továbbra is a tájat fürkészi. ~ Nem éri el a kunyhót, el kell látni! ~ *
- Álljunk meg, és rakjunk tüzet egy szabadabb részen, de a lovakat nem vinném be. Még a végén lábukat törik. Syndra előre mennél?
* Kérdi, majd ha a többiek is egyetértenek vele, akkor félre húzódik lovával. *
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-17 06:51:06
Üzenet elküldve: 2023-04-17 06:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Persze minden ellenállás hasztalannak bizonyul. Hiába a félvér konok lázadása, csak feltuszkolják arra a lóra. Ami nem kevés fájdalomba kerül és ezzel nincs is vége a lány kínjainak. Nem elég, hogy retteg a lezuhanástól, a vágta keményen megdolgoztatja az így is fájó sebeit. Úgy fest a dolog, hogy sietniük kell. De vajon miért? Ki tett rosszat és őt miért kell magukkal hurcolni? Árvánk emlékei kevesebb, mint ködösek. Mellesleg nem is nagyon képes rájuk koncentrálni. Hisz a fájdalmaitól már csillagokat lát, emellett pedig mindenbe kapaszkodik, amit csak elér a gyenge kezeivel. Vágta közben Illidary nem sok reakciót tapasztalhat a lánytól. Leszámítva néhány összerezzenést, amit a bele-bele hasító fájdalom vált ki. Hogy a félelemtől, a fájdalmaitól, vagy a gyengeségtől, esetleg ezek egyvelétől nem jár a szája, az most egyáltalán nem lényeges. Ami számít, hogy beállt a csőre. Ebből pedig a maszkos könnyen következtethet a súlyos állapotára. A vágta lassul, Lily nagy megkönnyebbülésére és még az ő ködös kékjei is kénytelenek észre venni, hogy a házakat fák váltották fel. Erdőben lehetnek. Nagyjából erre a röpke gondolatra futja árvánknak, mikor erőtlenül előre hajol és igyekszik átkarolni Szilaj nyakát. Néhány gyengécske nyögést hallat, majd újra sötétbe borul minden.*
*Persze minden ellenállás hasztalannak bizonyul. Hiába a félvér konok lázadása, csak feltuszkolják arra a lóra. Ami nem kevés fájdalomba kerül és ezzel nincs is vége a lány kínjainak. Nem elég, hogy retteg a lezuhanástól, a vágta keményen megdolgoztatja az így is fájó sebeit. Úgy fest a dolog, hogy sietniük kell. De vajon miért? Ki tett rosszat és őt miért kell magukkal hurcolni? Árvánk emlékei kevesebb, mint ködösek. Mellesleg nem is nagyon képes rájuk koncentrálni. Hisz a fájdalmaitól már csillagokat lát, emellett pedig mindenbe kapaszkodik, amit csak elér a gyenge kezeivel. Vágta közben Illidary nem sok reakciót tapasztalhat a lánytól. Leszámítva néhány összerezzenést, amit a bele-bele hasító fájdalom vált ki. Hogy a félelemtől, a fájdalmaitól, vagy a gyengeségtől, esetleg ezek egyvelétől nem jár a szája, az most egyáltalán nem lényeges. Ami számít, hogy beállt a csőre. Ebből pedig a maszkos könnyen következtethet a súlyos állapotára. A vágta lassul, Lily nagy megkönnyebbülésére és még az ő ködös kékjei is kénytelenek észre venni, hogy a házakat fák váltották fel. Erdőben lehetnek. Nagyjából erre a röpke gondolatra futja árvánknak, mikor erőtlenül előre hajol és igyekszik átkarolni Szilaj nyakát. Néhány gyengécske nyögést hallat, majd újra sötétbe borul minden.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-15 18:00:40
Üzenet elküldve: 2023-04-15 18:00:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
- Szedjem...össze...magam?! *Morogja fogai közt, mikor az életben-maradás következteképp megint összehozza őket Darkh-al a sors, ezúttal lóháton. Ez a parancs elég sértően hatott Ukromra ahhoz, hogy továbbinduláskor konokul nyeregben tartsa magát, természetesen Syndra segítségével. Legalább ő elég tapintatosan mondta ugyanezt. Akárhogy is, Amikor Lillyre esett egy pillanatra a szempára, az elég volt emlékeztetőnek, hogy jelenleg valakinek még nála is megerőltetőbb ez az út, ami nem mellesleg az életük megmentéséről szól. Életükről, és szerény vagyonukról. Így hát a további vágtát a Kikötőből kifelé összeszorított állkapoccsal tűri végig, és a gondolattal, hogy talán Artheniorban kellett volna maradnia. De legalább kiderült, hogy reflexeire és ökleire ráfér a gyakorlás.
Mikor a szerény alkalomkor előforduló lámpafények és azzal a velük szembejövő épületárnyékok elmaradnak tőlük, s a patadobogás már nem csappan annyira erősen füleiben, vagyis kikövezett útról földútra térnek át, a szürkebőrű ork ráeszmél, hogy épp elhagyják a Kikötő határát. Jobbra-balra lombosok veszik őket körül, amik még jobban csökkentik a látókörüket, ráadásul a holdfénynek földhözjutását is megnehezítik az úton túl, aggasztó benyomást keltve ott, ahol a fű kezdődik.
Mindenesetre ő maga megkönnyebbülve szívja meg magát a mindezek után oly' frissnek érződő levegővel, s miután a vágta után saját egyensúlya is stabilizálódik, oldalra hajtott néz Darkh felé. Tovább mennek, vagy lepihennek? A tempót legalább lejjebb fog kelleni venniük, különben igen sajnálná az alatta csörtető ménest. Elgondolkodva a most következő lépésről, Ukrom gondolataiba merül; most már idejük van alaposabban ellátniuk magukat. És ha már erről van szó: Amint a haladási sebesség eléri azt a határt, vagy akár leszálnak megpihenni, felszabadítja egyik kezét és kihalássza felszerelései közül a saját elsősegélydobozát. Másik kezével intő gesztussal hívja fel magára a Hollók figyelmét.*
- Lillynek. *Dörmögi.* - Ha nem siettetitek el a kötözést, akkor Artheniorig elégnek kell lennie.
- Szedjem...össze...magam?! *Morogja fogai közt, mikor az életben-maradás következteképp megint összehozza őket Darkh-al a sors, ezúttal lóháton. Ez a parancs elég sértően hatott Ukromra ahhoz, hogy továbbinduláskor konokul nyeregben tartsa magát, természetesen Syndra segítségével. Legalább ő elég tapintatosan mondta ugyanezt. Akárhogy is, Amikor Lillyre esett egy pillanatra a szempára, az elég volt emlékeztetőnek, hogy jelenleg valakinek még nála is megerőltetőbb ez az út, ami nem mellesleg az életük megmentéséről szól. Életükről, és szerény vagyonukról. Így hát a további vágtát a Kikötőből kifelé összeszorított állkapoccsal tűri végig, és a gondolattal, hogy talán Artheniorban kellett volna maradnia. De legalább kiderült, hogy reflexeire és ökleire ráfér a gyakorlás.
Mikor a szerény alkalomkor előforduló lámpafények és azzal a velük szembejövő épületárnyékok elmaradnak tőlük, s a patadobogás már nem csappan annyira erősen füleiben, vagyis kikövezett útról földútra térnek át, a szürkebőrű ork ráeszmél, hogy épp elhagyják a Kikötő határát. Jobbra-balra lombosok veszik őket körül, amik még jobban csökkentik a látókörüket, ráadásul a holdfénynek földhözjutását is megnehezítik az úton túl, aggasztó benyomást keltve ott, ahol a fű kezdődik.
Mindenesetre ő maga megkönnyebbülve szívja meg magát a mindezek után oly' frissnek érződő levegővel, s miután a vágta után saját egyensúlya is stabilizálódik, oldalra hajtott néz Darkh felé. Tovább mennek, vagy lepihennek? A tempót legalább lejjebb fog kelleni venniük, különben igen sajnálná az alatta csörtető ménest. Elgondolkodva a most következő lépésről, Ukrom gondolataiba merül; most már idejük van alaposabban ellátniuk magukat. És ha már erről van szó: Amint a haladási sebesség eléri azt a határt, vagy akár leszálnak megpihenni, felszabadítja egyik kezét és kihalássza felszerelései közül a saját elsősegélydobozát. Másik kezével intő gesztussal hívja fel magára a Hollók figyelmét.*
- Lillynek. *Dörmögi.* - Ha nem siettetitek el a kötözést, akkor Artheniorig elégnek kell lennie.
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-07 09:37:33
Üzenet elküldve: 2023-04-07 09:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Most azért kifejezetten szerencsésnek érzi magát. Ahogy a szekér zötykölődik alatta, ő pedig a környező fákat vizslatja a szürkületből lassan sötétségbe burkolózó tájon, már-már vérszomjas fenevadak képét képzeli a lombok közé. Sosem vallaná be, de mióta különös álmokat látott, sokszor már ébren is játszadozik vele az elméje.
Legszívesebben inkább lehunyná szemeit, de az sem jó, ha az álmaiba menekül. Illetve hiába ül egy szekéren, annyira azért nincs biztonságban, hogy ne legyen résen. Az öreg egyedül van, nem tűnik sem harcosnak, sem olyasvalakinek, aki bármitől is meg tudná őt védeni, ha szükség lenne rá.
Így kénytelen éberen farkasszemet nézni a fák közül rá meredő arctalan szempárokkal, és most már az egyikben mindig Wruzto tekintetét látja. Ki tudja, mikor ugrik elő valahonnan, hogy követelje a varázsitalát.
Mindenesetre szerencsére csak a lány elméjében játszódik le egy egész háború és világvége, igazából teljesen nyugodt az útjuk a Arthenior felé. A ló egyenletes ügetését patáinak kopogása bizonyítja, ami ha nem lenne, talán még a tücskök ciripelését is hallani lehetne. A bácsi pedig egy szót sem szól, úgy tűnik, nem az a beszédes fajta...*
Legszívesebben inkább lehunyná szemeit, de az sem jó, ha az álmaiba menekül. Illetve hiába ül egy szekéren, annyira azért nincs biztonságban, hogy ne legyen résen. Az öreg egyedül van, nem tűnik sem harcosnak, sem olyasvalakinek, aki bármitől is meg tudná őt védeni, ha szükség lenne rá.
Így kénytelen éberen farkasszemet nézni a fák közül rá meredő arctalan szempárokkal, és most már az egyikben mindig Wruzto tekintetét látja. Ki tudja, mikor ugrik elő valahonnan, hogy követelje a varázsitalát.
Mindenesetre szerencsére csak a lány elméjében játszódik le egy egész háború és világvége, igazából teljesen nyugodt az útjuk a Arthenior felé. A ló egyenletes ügetését patáinak kopogása bizonyítja, ami ha nem lenne, talán még a tücskök ciripelését is hallani lehetne. A bácsi pedig egy szót sem szól, úgy tűnik, nem az a beszédes fajta...*
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-19 22:36:25
Üzenet elküldve: 2023-03-19 22:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Büszkén húzza ki mellkasát, hogy egyszer az életben sikerült egy félig-meddig találó hasonlatot mondania. Sokáig azt sem tudta mi az a hasonlat, úgyhogy most valóban büszke magára.*
-Remek!
*Csapja össze játékosan a tenyerét, így akkor igazán várnia sem kell túl sokat amíg Rheia elkészülődik.*
-Szerinted Yagnar visszatér amíg odavagyunk? Remélem nem fog bajt sejteni, bár ha a kutyusok itt maradnak, a holmiaink egy része pedig nem nem hiszem hogy aggódna. Esetleg írhatnál neki valamit az egyik ilyen papírra, hátha tud olvasni.
*Ez csak úgy most jut eszébe, talán a kedvesének enyhítene valamelyest az aggodalmán, hogyha aktívan tehetne valamit ezzel kapcsolatban. A felajánlásra erőteljesen megcsóválja a fejét.*
-Kedves tőled, de nem kellene. Nem szeretnék hozzászokni a túl kényelmes élethez. Elpuhítana. Tudom hogy nagyon erős és nagytudású varázsló vagy de jobban érezném magam, ha magamnak kellene megküzdenem az ételért.
*Haloványan mosolyog egy pillanatra amíg igyekszik elkapni a másik tekintetét, és reméli hogy nem bántja meg ezzel a dologgal.*
-Otthonos, igaz?
*Igyekszik kiegészíteni a hiányzó szavakat, amik cserben hagyják a nőt, bár jóllehet ez csak Rorkirnak jelenti azt amit. De azért szép gondolat. Ezt a képet biztosan igyekszik megfesteni kobakja belső falain, hogy később visszaemlékezhessen rá.*
-Nos ami azt illeti én sem célzok túlságosan jól, nem jobban mint bárki más. De egyet se félj. Ha elég közel tudunk jutni akkor csak eltalálunk valamit. Kardközelben pedig esélye sincs menekülni.
*Természetesen ő nagyvadra hajt, nem fog megelégedni pár nyamvadt nyúllal, de ezt nem akarja Rheia orrára kötni. Egyelőre.*
-Van itt pár holmim, várj csak. Azt mondja.
*Mondja és egy nagy zsákban kezd el kotorászni, és sorra kivenni mindenféle eszközöket, majd miután szemmel verte őket visszasüllyeszti őket oda, ahol voltak, csak egy jókora kötél marad a kezében.*
-Ez még hasznos lehet.
*Ezt az egyik válla fölött, majd a másik oldala hóna alatt köti körbe saját magán, hogy ne zavarja a mozgásban, de ha szüksége lenne rá akkor le tudja oldani magáról.*
-Akkor indulhatunk?
*Büszkén húzza ki mellkasát, hogy egyszer az életben sikerült egy félig-meddig találó hasonlatot mondania. Sokáig azt sem tudta mi az a hasonlat, úgyhogy most valóban büszke magára.*
-Remek!
*Csapja össze játékosan a tenyerét, így akkor igazán várnia sem kell túl sokat amíg Rheia elkészülődik.*
-Szerinted Yagnar visszatér amíg odavagyunk? Remélem nem fog bajt sejteni, bár ha a kutyusok itt maradnak, a holmiaink egy része pedig nem nem hiszem hogy aggódna. Esetleg írhatnál neki valamit az egyik ilyen papírra, hátha tud olvasni.
*Ez csak úgy most jut eszébe, talán a kedvesének enyhítene valamelyest az aggodalmán, hogyha aktívan tehetne valamit ezzel kapcsolatban. A felajánlásra erőteljesen megcsóválja a fejét.*
-Kedves tőled, de nem kellene. Nem szeretnék hozzászokni a túl kényelmes élethez. Elpuhítana. Tudom hogy nagyon erős és nagytudású varázsló vagy de jobban érezném magam, ha magamnak kellene megküzdenem az ételért.
*Haloványan mosolyog egy pillanatra amíg igyekszik elkapni a másik tekintetét, és reméli hogy nem bántja meg ezzel a dologgal.*
-Otthonos, igaz?
*Igyekszik kiegészíteni a hiányzó szavakat, amik cserben hagyják a nőt, bár jóllehet ez csak Rorkirnak jelenti azt amit. De azért szép gondolat. Ezt a képet biztosan igyekszik megfesteni kobakja belső falain, hogy később visszaemlékezhessen rá.*
-Nos ami azt illeti én sem célzok túlságosan jól, nem jobban mint bárki más. De egyet se félj. Ha elég közel tudunk jutni akkor csak eltalálunk valamit. Kardközelben pedig esélye sincs menekülni.
*Természetesen ő nagyvadra hajt, nem fog megelégedni pár nyamvadt nyúllal, de ezt nem akarja Rheia orrára kötni. Egyelőre.*
-Van itt pár holmim, várj csak. Azt mondja.
*Mondja és egy nagy zsákban kezd el kotorászni, és sorra kivenni mindenféle eszközöket, majd miután szemmel verte őket visszasüllyeszti őket oda, ahol voltak, csak egy jókora kötél marad a kezében.*
-Ez még hasznos lehet.
*Ezt az egyik válla fölött, majd a másik oldala hóna alatt köti körbe saját magán, hogy ne zavarja a mozgásban, de ha szüksége lenne rá akkor le tudja oldani magáról.*
-Akkor indulhatunk?
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:15:44
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
-Nem kell. *Ismétli az állatias nőt, tartva a szemkontaktust. Persze arra ügyel, hogy véletlenül se legyen kihívó.*
-Mifelénk a vendéget megvendégelik. És nem várnak fizetséget. *Fogalma sincs, hogy Ranreya megérti-e azt, amit mondd, de ezen úgy sem tud hirtelenjében segíteni.*
-Ranreya. Jó csengése van. Ranreya. *Akár népéé is lehetne. Persze nem ismer senkit, akit hasonlóképp hívnának.
Rövidesen az is kitisztul előtte, honnét jön a leány.*
-A Füves Puszta. Nem jártam még azon a földön. Mondják, nem élhet meg rajta senki, ki nem az embermagas fű között született eleve. Hümm. *Szórakozottan simítja végig szakállát. Lassan felkászálódik ültéből, majd a kondérhoz lép. Megkeveri a benne fortyogó levet, miközben halkan felnevet, ahogy Ranreya a farkasra tereli a szót.*
-Te vagy az első, aki észrevette. Igen. Volt idő, míg lelkünk osztozni kényszerült. De ez hosszú és sötét történet. Nem ide való.
*Fordul a lány felé, kezében a fakanállal.* -Inkább testvérnek nevezném. Ismerem a gondolatait és úgy hiszem, ő is az enyémeket. Már amennyit érthet belőlük. Hogyan vetted észre? *Merengve szemléli a vad leányt egy darabon, majd visszafordul a kondér felé.*
-Hamarosan kész az étek. Ne számíts persze fejedelmi lakomára, de megosztom, amim van. *Maga sem tudja, miért ereszti mondandóját ily bő lére, hisz Ranreya valószínűleg a felét sem érti annak, amit beszél. Őt mindenesetre valahogy megnyugtatja a hallgatóság. Addig is elterelheti gondolatait azokról a dolgokról, miket talán tennie kell majd, hogy népét mentse.*
-Nem kell. *Ismétli az állatias nőt, tartva a szemkontaktust. Persze arra ügyel, hogy véletlenül se legyen kihívó.*
-Mifelénk a vendéget megvendégelik. És nem várnak fizetséget. *Fogalma sincs, hogy Ranreya megérti-e azt, amit mondd, de ezen úgy sem tud hirtelenjében segíteni.*
-Ranreya. Jó csengése van. Ranreya. *Akár népéé is lehetne. Persze nem ismer senkit, akit hasonlóképp hívnának.
Rövidesen az is kitisztul előtte, honnét jön a leány.*
-A Füves Puszta. Nem jártam még azon a földön. Mondják, nem élhet meg rajta senki, ki nem az embermagas fű között született eleve. Hümm. *Szórakozottan simítja végig szakállát. Lassan felkászálódik ültéből, majd a kondérhoz lép. Megkeveri a benne fortyogó levet, miközben halkan felnevet, ahogy Ranreya a farkasra tereli a szót.*
-Te vagy az első, aki észrevette. Igen. Volt idő, míg lelkünk osztozni kényszerült. De ez hosszú és sötét történet. Nem ide való.
*Fordul a lány felé, kezében a fakanállal.* -Inkább testvérnek nevezném. Ismerem a gondolatait és úgy hiszem, ő is az enyémeket. Már amennyit érthet belőlük. Hogyan vetted észre? *Merengve szemléli a vad leányt egy darabon, majd visszafordul a kondér felé.*
-Hamarosan kész az étek. Ne számíts persze fejedelmi lakomára, de megosztom, amim van. *Maga sem tudja, miért ereszti mondandóját ily bő lére, hisz Ranreya valószínűleg a felét sem érti annak, amit beszél. Őt mindenesetre valahogy megnyugtatja a hallgatóság. Addig is elterelheti gondolatait azokról a dolgokról, miket talán tennie kell majd, hogy népét mentse.*
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:10:00
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:10:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A fazék felé pillant, amiből látja a gőzt felcsapni. A levegőbe szimatolva érzi is az étel csalogató illatát, amitől összefut a nyál a szájában. Amilyen vadállatias megjelenése van, különösen sárga íriszeivel, még az is elképzelhető volna róla, hogy farkashoz hasonlóan megnyalja száját. Ám nem teljesen vadult el függetlenül attól, hogy törzsével elég elszigetelten éltek, ő pedig egyébként is mindig közelebb állt az állatvilághoz mint az emberekhez.*
- Nem?
*Ismétli meg az ismerős kifejezést, de kitartóan tartja a markát és az erszényt.*
- Nem... kell?
*Egészen büszke magára, hogy már milyen sok kifejezés eszébe jutott, akkor is ha kiejtésén érzi, hogy jelentősen eltér Yagnarétól. A felkínált székre pillant, majd a férfira és megint a székre. Óvatosan nyúl érte, és közelebb húzza magához, illetve az ajtóhoz, majd leül a szélére. Elvégre mégiscsak egy idegen házában van, akivel olyan más világból jönnek és akivel alig értik meg egymást.*
- Mért?
*Teszi fel kérdését, mintha bármi esély volna arra, hogy megérti a választ. De gyakorol, eddig leginkább csak hallgatta a közös nyelven beszélőket, ő maga nem merészkedett hozzájuk közel vagy ha igen, jellemzően az sem volt hosszú társalgás.*
- Jágnár?
*Ismétli el a nevet, ami szerencséjére egész könnyű, így nem törik bele a nyelve.*
- Te Yagnar, én Ranreya
*Ő is biccent, másképpen aligha tudna bemutatkozni, főleg mert nem ismeri a férfi népének szokásait. Vagy a biccentés eleve az volna?
Bonyolultabb mondatok hagyják el Yagnar ajkait, de istenek a tanúi, hogy Ranreya nagyon figyel és igyekszik. Az idő már bonyolultabb fogalom, ott hiába töri a fejét, de a könnyebb szavakból képes kirakosgatni miről lehet szó. Biccent. Kap enni, ez már egészen világos a számára, aztán megint nem érti az ősöket és a honnét kérdést. Szerencséjére Yagnar a külvilág felé mutat, amiből némi gondolkodás után nehézkesen bár, de kitalálja mit akarhat tőle a férfi.*
- Ranreya van nagy föld.
*Némi gondolkodás után sikerül behatárolnia az irányokat, és a pusztaság felé mutat.*
- Nagy föld, nagy fű, nem fa.
*Nagyon küszködik, de úgy véli elég találóan fejezte ki magát. Tekintete megint a farkasra réved, majd Yagnarra.*
- Te szem van farkas szem.
*Hevesen mutogat, másképp nem boldogul. Saját szemétől Yagnarig a szelídített vadállatig mindenkire, akire lehetséges.*
- Te barát farkas?
*A fazék felé pillant, amiből látja a gőzt felcsapni. A levegőbe szimatolva érzi is az étel csalogató illatát, amitől összefut a nyál a szájában. Amilyen vadállatias megjelenése van, különösen sárga íriszeivel, még az is elképzelhető volna róla, hogy farkashoz hasonlóan megnyalja száját. Ám nem teljesen vadult el függetlenül attól, hogy törzsével elég elszigetelten éltek, ő pedig egyébként is mindig közelebb állt az állatvilághoz mint az emberekhez.*
- Nem?
*Ismétli meg az ismerős kifejezést, de kitartóan tartja a markát és az erszényt.*
- Nem... kell?
*Egészen büszke magára, hogy már milyen sok kifejezés eszébe jutott, akkor is ha kiejtésén érzi, hogy jelentősen eltér Yagnarétól. A felkínált székre pillant, majd a férfira és megint a székre. Óvatosan nyúl érte, és közelebb húzza magához, illetve az ajtóhoz, majd leül a szélére. Elvégre mégiscsak egy idegen házában van, akivel olyan más világból jönnek és akivel alig értik meg egymást.*
- Mért?
*Teszi fel kérdését, mintha bármi esély volna arra, hogy megérti a választ. De gyakorol, eddig leginkább csak hallgatta a közös nyelven beszélőket, ő maga nem merészkedett hozzájuk közel vagy ha igen, jellemzően az sem volt hosszú társalgás.*
- Jágnár?
*Ismétli el a nevet, ami szerencséjére egész könnyű, így nem törik bele a nyelve.*
- Te Yagnar, én Ranreya
*Ő is biccent, másképpen aligha tudna bemutatkozni, főleg mert nem ismeri a férfi népének szokásait. Vagy a biccentés eleve az volna?
Bonyolultabb mondatok hagyják el Yagnar ajkait, de istenek a tanúi, hogy Ranreya nagyon figyel és igyekszik. Az idő már bonyolultabb fogalom, ott hiába töri a fejét, de a könnyebb szavakból képes kirakosgatni miről lehet szó. Biccent. Kap enni, ez már egészen világos a számára, aztán megint nem érti az ősöket és a honnét kérdést. Szerencséjére Yagnar a külvilág felé mutat, amiből némi gondolkodás után nehézkesen bár, de kitalálja mit akarhat tőle a férfi.*
- Ranreya van nagy föld.
*Némi gondolkodás után sikerül behatárolnia az irányokat, és a pusztaság felé mutat.*
- Nagy föld, nagy fű, nem fa.
*Nagyon küszködik, de úgy véli elég találóan fejezte ki magát. Tekintete megint a farkasra réved, majd Yagnarra.*
- Te szem van farkas szem.
*Hevesen mutogat, másképp nem boldogul. Saját szemétől Yagnarig a szelídített vadállatig mindenkire, akire lehetséges.*
- Te barát farkas?
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:30:14
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:30:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Igen, valami olyasmi.
*Megmosolyogja a párhuzamot, de ha más nem is, ez valamelyest enyhít aggodalmán.
Nayon örül annak, hogy Rorkir nem ellenzi jelenlétét, akkor is ha jó eséllyel csak kolonc lesz a férfi nyakán. ~ Bár egyedül is elmenne medvére vadászni, a semminél még talán én is többet érek. ~ A saját maga iránt érzett bizalmatlanságot leszámítva rendkívüli módon lelkes és már kész is arra, hogy halál közeli élményben legyen részük közösen.*
- Igazából én is. Illetve majdnem.
*Még igazít azért ruháján, és cipőjébe is belebújik, ezzel részéről fel is készült kalandos útjukra.*
- Nem, dehogy. Ennél még indulás előtt. Varázsolhatok valamit, ha igen.
*Kuncogva reagál saját szellemesnek vélt megjegyzésére, majd elégedett mosollyal szemléli, ahogy az ebek csak úgy kirontanak a kunyhóból. Követi is őket ki, hogy a háztól pár lépésre guggolva pihentesse íriszeit a környezeten. Lelke mindig megnyugszik amikor a természet veszi körbe őt, van abban valami lenyűgöző, hogy miként cseperedik lassan körülöttük az élet és milyen kitartóan. A farkas is távozóra fogja, ami némi megkönnyebbüléssel tölti el őt. Bár a teremtmény látszólag teljesen ártalmatlan, de mégis egy vadállat, és Karheia nem tudja ilyen könnyen félretenni a sok éven át belé nevelt félelmeket.*
- Igen, békés. Egészen... *megfelelő kifejezést keres érzéseire és a jelenlegi élményeire, de nem talál semmit, ami találó volna.* szavak sincsenek rá.
*Persze tudja, hogy mindez illékony, előző kedvesei sajnos megtanították már erre, de talán pont emiatt annyira értékes az az idő, ami megadatik számukra. Ám nem mereng ezen sokat, igyekszik mentálisan felkészülni arra, amire készülnek.*
- Van nálam íj meg tegez, de nem én vagyok a legjobb célzó bevallom. Tartok tőle, hogy véletlenül téged lőnélek le egy óvatlan pillanatban. Más nem igen van, ami hasznos volna. Mire lehetne szükségünk?
*Pillant fel kérdőn Rorkirra, akiről úgy sejti nem csak harcokban, de vadászatban is több tapasztalattal rendelkezik nála.*
- Igen, valami olyasmi.
*Megmosolyogja a párhuzamot, de ha más nem is, ez valamelyest enyhít aggodalmán.
Nayon örül annak, hogy Rorkir nem ellenzi jelenlétét, akkor is ha jó eséllyel csak kolonc lesz a férfi nyakán. ~ Bár egyedül is elmenne medvére vadászni, a semminél még talán én is többet érek. ~ A saját maga iránt érzett bizalmatlanságot leszámítva rendkívüli módon lelkes és már kész is arra, hogy halál közeli élményben legyen részük közösen.*
- Igazából én is. Illetve majdnem.
*Még igazít azért ruháján, és cipőjébe is belebújik, ezzel részéről fel is készült kalandos útjukra.*
- Nem, dehogy. Ennél még indulás előtt. Varázsolhatok valamit, ha igen.
*Kuncogva reagál saját szellemesnek vélt megjegyzésére, majd elégedett mosollyal szemléli, ahogy az ebek csak úgy kirontanak a kunyhóból. Követi is őket ki, hogy a háztól pár lépésre guggolva pihentesse íriszeit a környezeten. Lelke mindig megnyugszik amikor a természet veszi körbe őt, van abban valami lenyűgöző, hogy miként cseperedik lassan körülöttük az élet és milyen kitartóan. A farkas is távozóra fogja, ami némi megkönnyebbüléssel tölti el őt. Bár a teremtmény látszólag teljesen ártalmatlan, de mégis egy vadállat, és Karheia nem tudja ilyen könnyen félretenni a sok éven át belé nevelt félelmeket.*
- Igen, békés. Egészen... *megfelelő kifejezést keres érzéseire és a jelenlegi élményeire, de nem talál semmit, ami találó volna.* szavak sincsenek rá.
*Persze tudja, hogy mindez illékony, előző kedvesei sajnos megtanították már erre, de talán pont emiatt annyira értékes az az idő, ami megadatik számukra. Ám nem mereng ezen sokat, igyekszik mentálisan felkészülni arra, amire készülnek.*
- Van nálam íj meg tegez, de nem én vagyok a legjobb célzó bevallom. Tartok tőle, hogy véletlenül téged lőnélek le egy óvatlan pillanatban. Más nem igen van, ami hasznos volna. Mire lehetne szükségünk?
*Pillant fel kérdőn Rorkirra, akiről úgy sejti nem csak harcokban, de vadászatban is több tapasztalattal rendelkezik nála.*
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-17 10:34:21
Üzenet elküldve: 2023-03-17 10:34:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A farkas nyugodtan piheg a sarokban, szemmel láthatóan cseppet sem zaklatja fel a frissen érkező. Ahogy gazdáját sem, ki töretlen nyugalommal szemléli a jövevényt az asztal mellől.
Kissé félredönti fejét az idegenül csengő nyelvre. Sosem hallott még hasonlót. De oly keveset tud még e földről, hogy azon sem csodálkozna, ha van oly rejtett zug e hegyektől keletre vagy nyugatra, ahol eképp szólanak.*
-Éhes. *Visszhangozza a szót, majd merengve szemléli egy darabon a leányt. Kíváncsi természet, most sincs ez másképp. Myriről képes volt összerakni elméjében valamiféle képet a múltjáról, de ez most itt egészen más tészta.
A fazék felé bök, ahol még javában rotyog a nyúlhús. Odébb tolja a vérrel teli kupát az asztalon, majd óvatosan kitolja a szemközti széket.*
-Arra nem lesz szükség. *Emeli fel tenyerét tüntetőleg a felé nyújtott ajándék láttán, majd az imént felkínált ülőalkalmatosság felé mutat.*
-Én Yagnar vagyok. *Mellkasára bök hüvelykujjával.*
-Yagnar. *Ezt követően a jövevény felé int.* -Ranreya. *Köszöntőleg biccent. Borostyán tekintetével közben hosszan fürkészi a vad leányt. Oly ősiséget, s a természettel együvvé tartozást vél felfedezni benne, mi tán generációk óta kiveszett még a thargokból is.*
-Kell még némi idő, mire elkészül a hús. *Mutat a fortyogó kondér felé.* -Aztán kapsz enni. Hisz éhes vagy. Honnét hoztak az Ősök? Honnét jössz?
*Az ajó felé mutat nagy ívben, igyekezvén a külvilágra asszociálni.*
*A farkas nyugodtan piheg a sarokban, szemmel láthatóan cseppet sem zaklatja fel a frissen érkező. Ahogy gazdáját sem, ki töretlen nyugalommal szemléli a jövevényt az asztal mellől.
Kissé félredönti fejét az idegenül csengő nyelvre. Sosem hallott még hasonlót. De oly keveset tud még e földről, hogy azon sem csodálkozna, ha van oly rejtett zug e hegyektől keletre vagy nyugatra, ahol eképp szólanak.*
-Éhes. *Visszhangozza a szót, majd merengve szemléli egy darabon a leányt. Kíváncsi természet, most sincs ez másképp. Myriről képes volt összerakni elméjében valamiféle képet a múltjáról, de ez most itt egészen más tészta.
A fazék felé bök, ahol még javában rotyog a nyúlhús. Odébb tolja a vérrel teli kupát az asztalon, majd óvatosan kitolja a szemközti széket.*
-Arra nem lesz szükség. *Emeli fel tenyerét tüntetőleg a felé nyújtott ajándék láttán, majd az imént felkínált ülőalkalmatosság felé mutat.*
-Én Yagnar vagyok. *Mellkasára bök hüvelykujjával.*
-Yagnar. *Ezt követően a jövevény felé int.* -Ranreya. *Köszöntőleg biccent. Borostyán tekintetével közben hosszan fürkészi a vad leányt. Oly ősiséget, s a természettel együvvé tartozást vél felfedezni benne, mi tán generációk óta kiveszett még a thargokból is.*
-Kell még némi idő, mire elkészül a hús. *Mutat a fortyogó kondér felé.* -Aztán kapsz enni. Hisz éhes vagy. Honnét hoztak az Ősök? Honnét jössz?
*Az ajó felé mutat nagy ívben, igyekezvén a külvilágra asszociálni.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:21:27
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:21:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Néha ez is előfordul.
*Feleli vigyorogva, hisz általában Rheia egyébként is mindent jobban tud, sokkal bölcsebb mint Rorkir.*
-Azok után ami a családoddal történt, szerintem ez teljesen rendben van. Ne aggódj. Jó.. Tudom ez hogy hangzik, mintha egy mérges embernek mondanám hogy nyugodjon le, igaz?
*Megvakarja a fonatai tövét zavarában, majd gyorsan nézelődni is kezd kifelé, nehogy ebbe a hülye helyzetbe zárja magát.*
-Dehogy bánnám! Sőt! Sőt.
*És ahogy a lehetőség kínálkozni látszik, a vadlóként vágtató gondolat pedig béhasít a fejébe. ~A tökéletes alkalom!~ Egy ideje már sokat törte a fejét Rheián, és kettejükön. Tudja hogy talán van egy embere neki, de mégis úgy érzi, hogy másféle kötelék van közöttük. Kettejük között. Olyasmi amit semmi pénzért sem pazarolna el, s tudja jól hogyha nem lép, akkor egy helyben áll.*
-Neeem. Nem rossz. Az egyik legjobb hír valaha. Ha az ősök is úgy akarják.
*A sejtelmességet igyekszik megtartani magának, és nem teljesen nyitott lapokkal játszani.*
-Örülnék ha velem tartanál. Szerintem én nagyjából kész vagyok.
*Még egyszer megrántja a szíjakat magán, hogy biztos szorosan tartsanak.*
-Engedek be egy kis friss levegőt, nem baj ugye?
*Persze csak amolyan költői kérdés, már nyitja is az albakot és az ajtót résnyire, hogy kellemes hűs levegő tölthesse be a kutyáktól és a szőrös-büdös férfiaktól keletkezett legényszag helyét.*
-Menjetek csak!
*Morran rá játékosan a kutyusokra, mert bizonyosan őket is szólítja a természet, hagy végezzék a dolgukat el odakint, szagoljanak egy kis jó levegőt és mozogjanak egy kicsit. Elkóborolni aligha tudnak, lévén van egy apróbbacska kerítés Rorkir háza tájékán.*
-Nem gondoltam volna, hogy ezek a napok így fognak telni. Amúgy sem számítok sokat a holnapra, de erre aztán... Látó legyen a talpán aki ezt várta volna.
-Néha ez is előfordul.
*Feleli vigyorogva, hisz általában Rheia egyébként is mindent jobban tud, sokkal bölcsebb mint Rorkir.*
-Azok után ami a családoddal történt, szerintem ez teljesen rendben van. Ne aggódj. Jó.. Tudom ez hogy hangzik, mintha egy mérges embernek mondanám hogy nyugodjon le, igaz?
*Megvakarja a fonatai tövét zavarában, majd gyorsan nézelődni is kezd kifelé, nehogy ebbe a hülye helyzetbe zárja magát.*
-Dehogy bánnám! Sőt! Sőt.
*És ahogy a lehetőség kínálkozni látszik, a vadlóként vágtató gondolat pedig béhasít a fejébe. ~A tökéletes alkalom!~ Egy ideje már sokat törte a fejét Rheián, és kettejükön. Tudja hogy talán van egy embere neki, de mégis úgy érzi, hogy másféle kötelék van közöttük. Kettejük között. Olyasmi amit semmi pénzért sem pazarolna el, s tudja jól hogyha nem lép, akkor egy helyben áll.*
-Neeem. Nem rossz. Az egyik legjobb hír valaha. Ha az ősök is úgy akarják.
*A sejtelmességet igyekszik megtartani magának, és nem teljesen nyitott lapokkal játszani.*
-Örülnék ha velem tartanál. Szerintem én nagyjából kész vagyok.
*Még egyszer megrántja a szíjakat magán, hogy biztos szorosan tartsanak.*
-Engedek be egy kis friss levegőt, nem baj ugye?
*Persze csak amolyan költői kérdés, már nyitja is az albakot és az ajtót résnyire, hogy kellemes hűs levegő tölthesse be a kutyáktól és a szőrös-büdös férfiaktól keletkezett legényszag helyét.*
-Menjetek csak!
*Morran rá játékosan a kutyusokra, mert bizonyosan őket is szólítja a természet, hagy végezzék a dolgukat el odakint, szagoljanak egy kis jó levegőt és mozogjanak egy kicsit. Elkóborolni aligha tudnak, lévén van egy apróbbacska kerítés Rorkir háza tájékán.*
-Nem gondoltam volna, hogy ezek a napok így fognak telni. Amúgy sem számítok sokat a holnapra, de erre aztán... Látó legyen a talpán aki ezt várta volna.
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-16 19:38:33
Üzenet elküldve: 2023-03-16 19:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Figyel a szélirányra, és arra is, hogy hová lép, de mindhiába. Amint közelebb ér a kunyhóhoz a férfi beszélni kezd, amitől meghűl ereiben a vér. Megtorpan, vizsgálódik, nem tudja eldönteni, hogy tudomást szerzett róla a férfi vagy csak jószágához beszél. De egy-két szót felismer, például a "gyere" "éhes" "te" "igen", ezek mindegyike némi gondolkodás után eszébe jut mit is jelenthet törzse nyelvén. Döbbenten pillant a másikra, még szája is tátva marad. Nagyon lassan merészkedik egy lépéssel közelebb az ajtóhoz, közben pislogni sem mer, aranysárga íriszeivel meredten bámulja a vadat nyúzó barbárt. *
- Anha hash vos unertad fini yeri sae.
*Próbálja megérteni a békésnek tűnő férfit és a vadállatot, akinek parancsol. Abban biztos, hogyha bántani akarta volna, akkor már megtette volna, de azért jó elővigyázatosnak lenni. Az emberek kiszámíthatatlanok, sosem lankadhat ébersége a közelükben.
A férfi leül az asztalhoz, Ranreya viszont nem mozdul, csak guggolva helyezkedik el. Az asztalra pillantgat, ahol talán van pár finomság, amit elcsenhet mielőtt a férfi elkaphatná őt.*
- É-hes.
*Ismétli meg kissé bizonytalanul az ismerős szót.*
- Ééhess.
*Mondja újra, valamivel szebben artikulálva, de még mindig esetlenül, láthatóan idegen számára a közös nyelv. Azt viszont nagyon jól tudja, hogy semmi sincs ingyen, ezért ruhájába nyúl, de úgy, hogy továbbra is Yagnart figyeli, majd egy igen szép erszényt vesz elő. Vörös bársony, finom hímzéssel és néhány csörgő aranyérmével. A férfi biztos lehet abban, hogy a durva küllemű nő vagy lophatta, esetleg találta elejtve egy mező szélén.*
- Ranreya éhes.
*Nyújtja az erszényt, de félve, ha Yagnar túl hirtelen volna, akkor riadt őzgidaként húzódna távolabb.*
*Figyel a szélirányra, és arra is, hogy hová lép, de mindhiába. Amint közelebb ér a kunyhóhoz a férfi beszélni kezd, amitől meghűl ereiben a vér. Megtorpan, vizsgálódik, nem tudja eldönteni, hogy tudomást szerzett róla a férfi vagy csak jószágához beszél. De egy-két szót felismer, például a "gyere" "éhes" "te" "igen", ezek mindegyike némi gondolkodás után eszébe jut mit is jelenthet törzse nyelvén. Döbbenten pillant a másikra, még szája is tátva marad. Nagyon lassan merészkedik egy lépéssel közelebb az ajtóhoz, közben pislogni sem mer, aranysárga íriszeivel meredten bámulja a vadat nyúzó barbárt. *
- Anha hash vos unertad fini yeri sae.
*Próbálja megérteni a békésnek tűnő férfit és a vadállatot, akinek parancsol. Abban biztos, hogyha bántani akarta volna, akkor már megtette volna, de azért jó elővigyázatosnak lenni. Az emberek kiszámíthatatlanok, sosem lankadhat ébersége a közelükben.
A férfi leül az asztalhoz, Ranreya viszont nem mozdul, csak guggolva helyezkedik el. Az asztalra pillantgat, ahol talán van pár finomság, amit elcsenhet mielőtt a férfi elkaphatná őt.*
- É-hes.
*Ismétli meg kissé bizonytalanul az ismerős szót.*
- Ééhess.
*Mondja újra, valamivel szebben artikulálva, de még mindig esetlenül, láthatóan idegen számára a közös nyelv. Azt viszont nagyon jól tudja, hogy semmi sincs ingyen, ezért ruhájába nyúl, de úgy, hogy továbbra is Yagnart figyeli, majd egy igen szép erszényt vesz elő. Vörös bársony, finom hímzéssel és néhány csörgő aranyérmével. A férfi biztos lehet abban, hogy a durva küllemű nő vagy lophatta, esetleg találta elejtve egy mező szélén.*
- Ranreya éhes.
*Nyújtja az erszényt, de félve, ha Yagnar túl hirtelen volna, akkor riadt őzgidaként húzódna távolabb.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-16 17:49:57
Üzenet elküldve: 2023-03-16 17:49:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A nyúl zsenge még és friss. A vérét persze előbb gondosan felfogja egy kupában, mielőtt nekilátna a belezésnek és a bőre lemetszésének. Komótosan, kimért mozdulatokkal nyúzza a hozott anyagot. Ahogy végzett, a vízzel teli kondérba helyezi a nyulat majd a tűzre helyezi. Megszórja mindenféle fűszernövénnyel, amit csak talál, s csak nagy sokára szólal meg.*
-Gyere be, ha éhes vagy. Nem Te vagy az első fehérnép, akit az erdőben találok egyes egyedül. De a legtermetesebb, az igen.
*Felegyenesedik a kondér mellől, majd az ajtó felé sandít. Közben a farkas szép komótosan helyet foglal a sarokban, az illatokra jó alaposan körbenyalva pofáját.*
-Az Ősök ma sok utazót az ösvényre vezettek. Te se rejtőzz hát tovább. Már ha éhed tompítanád. *Leül az asztal melletti, aprócska székre, szórakozottan az asztalra helyezve könyökét.*
-Ki egy farkast követ, azt aligha rossz szándék vezérli. Kíváncsiság és éhség annál inkább.
*A nyúl zsenge még és friss. A vérét persze előbb gondosan felfogja egy kupában, mielőtt nekilátna a belezésnek és a bőre lemetszésének. Komótosan, kimért mozdulatokkal nyúzza a hozott anyagot. Ahogy végzett, a vízzel teli kondérba helyezi a nyulat majd a tűzre helyezi. Megszórja mindenféle fűszernövénnyel, amit csak talál, s csak nagy sokára szólal meg.*
-Gyere be, ha éhes vagy. Nem Te vagy az első fehérnép, akit az erdőben találok egyes egyedül. De a legtermetesebb, az igen.
*Felegyenesedik a kondér mellől, majd az ajtó felé sandít. Közben a farkas szép komótosan helyet foglal a sarokban, az illatokra jó alaposan körbenyalva pofáját.*
-Az Ősök ma sok utazót az ösvényre vezettek. Te se rejtőzz hát tovább. Már ha éhed tompítanád. *Leül az asztal melletti, aprócska székre, szórakozottan az asztalra helyezve könyökét.*
-Ki egy farkast követ, azt aligha rossz szándék vezérli. Kíváncsiság és éhség annál inkább.
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-16 11:07:36
Üzenet elküldve: 2023-03-16 11:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A szokásos módon járja az erdőt, bár ezt még nem ismeri olyan jól, mint a korábbit, persze ez is csupán idő kérdése. Azzal viszont óvatosnak kell lennie, hogy itt nem is annyira a ragadozók jelentenek veszélyt rá, hanem az emberek, akik szép számmal bukkannak fel, főleg az utak mentén. Megtanulta hát hogy azokat kerülje el nagy ívben, és eddig többnyire sikerült is neki, ám már szörnyen éhes, ez pedig meggondolatlanabbá teszi őt. Termésekből még híján van az erdő, gombákból pedig nem tud eleget gyűjteni ahhoz, hogy a téli ínséges időszakot kárpótolja.
Éppen ezért örül annak a nyúlnak, amit kiszemel és amit már kész volna lelőni, amikor egy termetes farkas lecsap rá. Ez egyszerre tölti meg félelemmel és haraggal a szívét, de legnagyobb meglepetésére a ragadozó ügyet sem vet rá, csak elszalad. Tudja a legbölcsebb döntés az volna, ha hálát adna az isteneknek és elkerülné a bestiát, ám ilyen szokatlanul viselkedő vadállat felkelti kíváncsiságát. Utána ered, bár nehezen tudja tartani a tempót, hiszen lefogyott és legyengült. Lelassít majd megtorpan, amikor a fák törzse között egy épület sziluettjét látja kirajzolódni. Néhány bokor mögé bújva feszíti meg íját, készen arra, hogy megkockáztassa a farkassal való hadakozást, amikor az ajtó kinyílik és egy ember lép ki rajta. Megriad, gyorsan össze is húzza magát, hogy nehogy észrevegyék őt. Némi várakozás után újra a kunyhó felé pillant, az ajtó nyitva, úgy tűnik nem figyeltek fel rá. Tépelődik, elvégre nem tudna észrevétlenül közelebb osonni, a farkas érzékeivel aligha tudná felvenni a versenyt, ám a gyomra már lassan saját magát kezdi felemészteni. Muszáj megkockáztatnia, hogy közelebb oson. A farkas jól tudja, hogy nem fogja bántani, a férfi elől pedig szükség esetén képes elszaladni. Legalább is bízik ebben.
Berogyasztott lábakkal elindul hát, időnként karjaival is megtámaszkodik a földön, hogy támogassa egyensúlyát. Nem az ajtó felé veszi az irányt, először körbe akarja járni a kunyhót hátha kint is tárolnak valami értékeset, ami kapóra jöhet neki.*
*A szokásos módon járja az erdőt, bár ezt még nem ismeri olyan jól, mint a korábbit, persze ez is csupán idő kérdése. Azzal viszont óvatosnak kell lennie, hogy itt nem is annyira a ragadozók jelentenek veszélyt rá, hanem az emberek, akik szép számmal bukkannak fel, főleg az utak mentén. Megtanulta hát hogy azokat kerülje el nagy ívben, és eddig többnyire sikerült is neki, ám már szörnyen éhes, ez pedig meggondolatlanabbá teszi őt. Termésekből még híján van az erdő, gombákból pedig nem tud eleget gyűjteni ahhoz, hogy a téli ínséges időszakot kárpótolja.
Éppen ezért örül annak a nyúlnak, amit kiszemel és amit már kész volna lelőni, amikor egy termetes farkas lecsap rá. Ez egyszerre tölti meg félelemmel és haraggal a szívét, de legnagyobb meglepetésére a ragadozó ügyet sem vet rá, csak elszalad. Tudja a legbölcsebb döntés az volna, ha hálát adna az isteneknek és elkerülné a bestiát, ám ilyen szokatlanul viselkedő vadállat felkelti kíváncsiságát. Utána ered, bár nehezen tudja tartani a tempót, hiszen lefogyott és legyengült. Lelassít majd megtorpan, amikor a fák törzse között egy épület sziluettjét látja kirajzolódni. Néhány bokor mögé bújva feszíti meg íját, készen arra, hogy megkockáztassa a farkassal való hadakozást, amikor az ajtó kinyílik és egy ember lép ki rajta. Megriad, gyorsan össze is húzza magát, hogy nehogy észrevegyék őt. Némi várakozás után újra a kunyhó felé pillant, az ajtó nyitva, úgy tűnik nem figyeltek fel rá. Tépelődik, elvégre nem tudna észrevétlenül közelebb osonni, a farkas érzékeivel aligha tudná felvenni a versenyt, ám a gyomra már lassan saját magát kezdi felemészteni. Muszáj megkockáztatnia, hogy közelebb oson. A farkas jól tudja, hogy nem fogja bántani, a férfi elől pedig szükség esetén képes elszaladni. Legalább is bízik ebben.
Berogyasztott lábakkal elindul hát, időnként karjaival is megtámaszkodik a földön, hogy támogassa egyensúlyát. Nem az ajtó felé veszi az irányt, először körbe akarja járni a kunyhót hátha kint is tárolnak valami értékeset, ami kapóra jöhet neki.*
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-16 08:56:18
Üzenet elküldve: 2023-03-16 08:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Megint aggódik és megint csak emészti ezzel magát, milyen szerencséje, hogy a barbár férfi továbbra is itt van neki és higgadtan képes kezelni újfent megjelenő szeszélyes viselkedését. De a legfontosabb, hogy Karheia légzése és szívverése rögtön egyenletesebb és lassabb ritmust diktál, amint Rorkir ész érvei eljutnak tudatáig.*
- Igen, igazad van.
*A farkasra pillant akire olyan kevés figyelmet fordított eddig, hiszen Yagnar visszatérése mindennél fontosabb volt a számára. A nyugodt állatra pillant, akinek tekintetében majdnem olyan értelem csillan, mint amikor Yagnarként kommunikált vele. Ez egyszerre teszi libabőrőssé őt, tölti el csodálattal és némi rossz érzéssel.*
- Nem szükséges. Belátom, hogy túlaggódtam kissé.
*Nagy levegőt vesz, és lassan kifújja, ezzel végleg leküzdve aggodalmát, ami elméjének hátsó zugába kényszerül.
Most hogy Yagnar eltűnése okán úgy kivetette őt az ágy, nem maradt kifogása arra, hogy ne kezdjen felkészülni a napra. Kis bőrtáskájához megy, amiben mindenféle anyagú tárgy csörren ahogy megmozdítva egymásnak koccannak. Némi turkálás után egy szerény faragású barackfa fésűt vesz elő, amivel elkezdi kibontani hajában keletkezett gubancokat, közben persze minden figyelmét Rorkirra szánja.*
- Vadászni? Huh, de rég is voltam már vadászni.
*Láthatóan fellelkesül az ötlettől, kék íriszei ragyognak az izgalmas programlehetőség hallatán.*
- Szívesen mennék, de kicsit berozsdásodtam. így sem bánnád?
*Lassan és óvatosan folytatja a monoton mozdulatsort, egészen addig, amíg Rorkir elő nem hozakodik egy újabb ötlettel. Karheia lelkesedését most kíváncsiság váltja fel, s hiába töpreng képtelen rájönni, hogy mit tervezhet a harcos.*
- De ugye nem valami rossz hír, vagy ilyesmi? Abból akadt már elég mostanában.
*A fésülködéssel végezvén visszateszi a tárgyat táskájába, és összeköti annak száját, majd ruháihoz lépdel amik egy részétől megszabadult az este.*
*Megint aggódik és megint csak emészti ezzel magát, milyen szerencséje, hogy a barbár férfi továbbra is itt van neki és higgadtan képes kezelni újfent megjelenő szeszélyes viselkedését. De a legfontosabb, hogy Karheia légzése és szívverése rögtön egyenletesebb és lassabb ritmust diktál, amint Rorkir ész érvei eljutnak tudatáig.*
- Igen, igazad van.
*A farkasra pillant akire olyan kevés figyelmet fordított eddig, hiszen Yagnar visszatérése mindennél fontosabb volt a számára. A nyugodt állatra pillant, akinek tekintetében majdnem olyan értelem csillan, mint amikor Yagnarként kommunikált vele. Ez egyszerre teszi libabőrőssé őt, tölti el csodálattal és némi rossz érzéssel.*
- Nem szükséges. Belátom, hogy túlaggódtam kissé.
*Nagy levegőt vesz, és lassan kifújja, ezzel végleg leküzdve aggodalmát, ami elméjének hátsó zugába kényszerül.
Most hogy Yagnar eltűnése okán úgy kivetette őt az ágy, nem maradt kifogása arra, hogy ne kezdjen felkészülni a napra. Kis bőrtáskájához megy, amiben mindenféle anyagú tárgy csörren ahogy megmozdítva egymásnak koccannak. Némi turkálás után egy szerény faragású barackfa fésűt vesz elő, amivel elkezdi kibontani hajában keletkezett gubancokat, közben persze minden figyelmét Rorkirra szánja.*
- Vadászni? Huh, de rég is voltam már vadászni.
*Láthatóan fellelkesül az ötlettől, kék íriszei ragyognak az izgalmas programlehetőség hallatán.*
- Szívesen mennék, de kicsit berozsdásodtam. így sem bánnád?
*Lassan és óvatosan folytatja a monoton mozdulatsort, egészen addig, amíg Rorkir elő nem hozakodik egy újabb ötlettel. Karheia lelkesedését most kíváncsiság váltja fel, s hiába töpreng képtelen rájönni, hogy mit tervezhet a harcos.*
- De ugye nem valami rossz hír, vagy ilyesmi? Abból akadt már elég mostanában.
*A fésülködéssel végezvén visszateszi a tárgyat táskájába, és összeköti annak száját, majd ruháihoz lépdel amik egy részétől megszabadult az este.*
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-15 23:49:03
Üzenet elküldve: 2023-03-15 23:49:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Az ilyen pillanatok mindig megkísérlik megolvasztani jeges szívét a barbárnak, s néha sikerrel is járnak. Néha elgondolkozik azon, hogy talán fel kéne hagynia azzal amit mindig is csinált, és végre megnyugodni. Persze hamar tovaszállnak e nemes eszmék, hisz ennél mégiscsak sokkal egyszerűbb férfi ő. Meg aztán az őseire sem hozhat szégyent. Így csak egy széles vigyorral fogadja Karheia szavait.*
-Ne aggódj.
*Feleli búgó hangján, ma valahogy a higgadtabb lábával kelt fel.*
-Ha baj történt volna, biztosan hallottuk volna, és nem hiszem hogy a farkas is ily nyugodt maradna. Úgy érzem valahogy összeköttetésben lehetnek.
*Nagyot nyújtózik, a ruhája már egészen rajta van, persze most szegényesebben mint a minap, így felsőtestét nem sok minden fedi, egyedül a mellkasán keresztülívelő bőrszíjjak, mik a fegyvertokját tartják, és az ágyékkötője, no meg némi egyéb irha.*
-Nem mondott semmit. Mire megébredtem már nem volt itt. Biztosan valami fontos dolga akadt, de gondolom vissza óhajt térni, ha őt itt hagyta.
*Mutat a termetes jószágra.*
-De azért körülnézhetek odakint ha gondolod, vagyis hát.. Körülnézhetünk.
*Mondja mosolyogva, és reméli hogy sikerül lenyugtatnia a másikat. A pallosa is a helyére kerül, egy jó pillanatig csak némán szemléli a cikázó viharfényt, mintha csak gondolatban magával a nagy Durogaarral folytatna eszmecserét az előttük álló eseményekről.*
-Amúgy is jó lenne vadászni valamit, kezdem unni a szárított húst.
*Fancsali képpel szemléli végig a szegénykés raktárkészeletet, ami a kunyhójában található. Nem túl sok időt töltött itt az elmúlt időszakban, így nem volt ideje feltöltekezni, úgyhogy nem lepi meg a helyzet. Attól még nem örül neki.*
-Tudod van egy fontos dolog, ami miatt egyébként is ki kellene oda mennem.
*Bök az erdő felé, de részletesebben nem szeretné egyelőre ecsetelni a dolgot, hisz talán nem a legmegfelelőbb erre az idő, ha nem sikerül megnyugtatnia Rheiát Yagnar felől. Meg aztán a terveit sem szeretné elrontani, melynek valahol része a meglepetés is a nő számára.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.15 23:49:20
*Az ilyen pillanatok mindig megkísérlik megolvasztani jeges szívét a barbárnak, s néha sikerrel is járnak. Néha elgondolkozik azon, hogy talán fel kéne hagynia azzal amit mindig is csinált, és végre megnyugodni. Persze hamar tovaszállnak e nemes eszmék, hisz ennél mégiscsak sokkal egyszerűbb férfi ő. Meg aztán az őseire sem hozhat szégyent. Így csak egy széles vigyorral fogadja Karheia szavait.*
-Ne aggódj.
*Feleli búgó hangján, ma valahogy a higgadtabb lábával kelt fel.*
-Ha baj történt volna, biztosan hallottuk volna, és nem hiszem hogy a farkas is ily nyugodt maradna. Úgy érzem valahogy összeköttetésben lehetnek.
*Nagyot nyújtózik, a ruhája már egészen rajta van, persze most szegényesebben mint a minap, így felsőtestét nem sok minden fedi, egyedül a mellkasán keresztülívelő bőrszíjjak, mik a fegyvertokját tartják, és az ágyékkötője, no meg némi egyéb irha.*
-Nem mondott semmit. Mire megébredtem már nem volt itt. Biztosan valami fontos dolga akadt, de gondolom vissza óhajt térni, ha őt itt hagyta.
*Mutat a termetes jószágra.*
-De azért körülnézhetek odakint ha gondolod, vagyis hát.. Körülnézhetünk.
*Mondja mosolyogva, és reméli hogy sikerül lenyugtatnia a másikat. A pallosa is a helyére kerül, egy jó pillanatig csak némán szemléli a cikázó viharfényt, mintha csak gondolatban magával a nagy Durogaarral folytatna eszmecserét az előttük álló eseményekről.*
-Amúgy is jó lenne vadászni valamit, kezdem unni a szárított húst.
*Fancsali képpel szemléli végig a szegénykés raktárkészeletet, ami a kunyhójában található. Nem túl sok időt töltött itt az elmúlt időszakban, így nem volt ideje feltöltekezni, úgyhogy nem lepi meg a helyzet. Attól még nem örül neki.*
-Tudod van egy fontos dolog, ami miatt egyébként is ki kellene oda mennem.
*Bök az erdő felé, de részletesebben nem szeretné egyelőre ecsetelni a dolgot, hisz talán nem a legmegfelelőbb erre az idő, ha nem sikerül megnyugtatnia Rheiát Yagnar felől. Meg aztán a terveit sem szeretné elrontani, melynek valahol része a meglepetés is a nő számára.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.15 23:49:20
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-12 22:15:38
Üzenet elküldve: 2023-03-12 22:15:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Reggel//
*Rorkir gyöngéd érintése és szeretői szavai ébresztik fel a barbár asszonyt, amik édesek volnának számára, ám álmainak mocsaras talajából kiragadva hirtelen megrémül a termetes férfi jelenlététől. Teste megrázkódik, szemhéjai rémülten nyílnak ki, majd egy lélegzetvételnyi vizsgálódás és realizáció után Karheia lusta pislogással, egy mosollyal és egy suta simogatással viszonozza a kedves közeledést.*
- Lehetne é szebb az élet annál, hogy te köszöntesz reggelente?
*Beszéde még ragadós, nehezen ura fáradt testének, de artikuláció hiányában is érthető mondandója és melegséggel tölti meg a mellkasát. Lassan nyújtózik, majd fordul egyet. Ad magának még egy kis időt, úgy érzi jól esik ez most a számára, csak ezt követően tolja magát ülő helyzetbe. Már éppen kezdené párnáját dereka mögé igazgatni, amikor elméje ébersége visszatér, s szembesül azzal, hogy nagybátyja nincsen sehol.*
- Yagnar!
*Riadtan fordul körbe, majd kérdőn Rorkirra néz.*
- Ugye nem csak álmodtam? Kérlek, mondd hogy nem csak álmodtam mindent!
*Az utóbbi időben nehezére esik megkülönböztetni az álmokat, a látomásokat a valóságtól, azt pedig képtelen volna elviselni, hogy egy ilyen szívfacsaró találkozás csupán képzeletének szüleménye legyen. Lelöki magáról a takarót és talpra ugrik, a körülötte nyüzsgő kölyköket pedig ridegen félresöpri.*
- Hol lehet most? Mondott neked valamit, Rorkir?
*Hangjában aggodalom cseng, és ebből fakadó tettvágy buzog benne. Akkora öröm volt számára, hogy ismét együtt lehetett vérével, hogy nem csak minél több időt szeretne vele tölteni, de biztosítani azt is, hogy soha többet nem esik bántódása drága rokonának.*
//Reggel//
*Rorkir gyöngéd érintése és szeretői szavai ébresztik fel a barbár asszonyt, amik édesek volnának számára, ám álmainak mocsaras talajából kiragadva hirtelen megrémül a termetes férfi jelenlététől. Teste megrázkódik, szemhéjai rémülten nyílnak ki, majd egy lélegzetvételnyi vizsgálódás és realizáció után Karheia lusta pislogással, egy mosollyal és egy suta simogatással viszonozza a kedves közeledést.*
- Lehetne é szebb az élet annál, hogy te köszöntesz reggelente?
*Beszéde még ragadós, nehezen ura fáradt testének, de artikuláció hiányában is érthető mondandója és melegséggel tölti meg a mellkasát. Lassan nyújtózik, majd fordul egyet. Ad magának még egy kis időt, úgy érzi jól esik ez most a számára, csak ezt követően tolja magát ülő helyzetbe. Már éppen kezdené párnáját dereka mögé igazgatni, amikor elméje ébersége visszatér, s szembesül azzal, hogy nagybátyja nincsen sehol.*
- Yagnar!
*Riadtan fordul körbe, majd kérdőn Rorkirra néz.*
- Ugye nem csak álmodtam? Kérlek, mondd hogy nem csak álmodtam mindent!
*Az utóbbi időben nehezére esik megkülönböztetni az álmokat, a látomásokat a valóságtól, azt pedig képtelen volna elviselni, hogy egy ilyen szívfacsaró találkozás csupán képzeletének szüleménye legyen. Lelöki magáról a takarót és talpra ugrik, a körülötte nyüzsgő kölyköket pedig ridegen félresöpri.*
- Hol lehet most? Mondott neked valamit, Rorkir?
*Hangjában aggodalom cseng, és ebből fakadó tettvágy buzog benne. Akkora öröm volt számára, hogy ismét együtt lehetett vérével, hogy nem csak minél több időt szeretne vele tölteni, de biztosítani azt is, hogy soha többet nem esik bántódása drága rokonának.*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:52:57
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:52:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Rorkir Yagnar szavait issza ahogy elméje tudja, sokkal egyszerűbb forma férfi ő, mintsem hogy ezt a fenkölt beszédet az igazi valójában értékleni képes legyen, de azért természetesen tetszik neki és bólogat is itt-ott. A tervet érti, a célokat meg főleg. A bosszúja pedig csak úgy mint életében már számtalanszor egy aprócska szikrától is képes lángorkánná nőni. Fegyvert adna ő, de Rheia megelőzi. ~Na sebaj, legközelebb majd egy zsáknyit viszek. Úgyis unom már hurcolászni ezt a sok vasat. Talán lesz valaki akinek jól jön.~ Nem túl sokat szól eztán, kell neki némi idő hogy feldolgozza ezt az egészet, még akkor is, ha egyébként elméje egyszerűsége okán könnyedén túlteszi magát a doldokon.*
//Napváltás//
*Természetesen Rheiának szorít helyet maga mellett, s ő maga szinte rögtön elalszik ahogy vízszintet ér a kobakja. Az álmaiban mindenféle lényekkel viaskodik, talán emlékek, talán démonok. talán mind egyszerre. Morran és fordul, de azért úgy ahogy végig alussza az éjszakát. Mikor megriad pár pillanat alatt érzékeli, hogy ez a valóság, és nagy sóhajjal nyugtatja meg magát. Szeretett nője még pihenhet, Yagnar viszont sehol. Helyette a jószágával néz farkasszemet. Túlságosan nem izgatja hogy hová ment a férfi, felnőtt ember, tudja a saját dolgát, ha baj történt volna arra bizonyosan felriadtak volna mindahányan, nem beszélte a sok kutyáról a házban. A tegnapi zavaros történéseket száműzi gondolatai közül, s Rheiára pillant.*
-Akár a csillagos éjszaka, úgy vezetsz te engem, tudod?
*Búgja halkan, ahogy finoman megsimítja az arcát, amolyan ébresztésként. Csókot lehel a homlokára, majd kikászálódik az ágyból és vizet keres a hordóban, hogy kicsit felfrissítse magát, összeszedje magát és készen álljon nekiindulni a napnak.*
*Rorkir Yagnar szavait issza ahogy elméje tudja, sokkal egyszerűbb forma férfi ő, mintsem hogy ezt a fenkölt beszédet az igazi valójában értékleni képes legyen, de azért természetesen tetszik neki és bólogat is itt-ott. A tervet érti, a célokat meg főleg. A bosszúja pedig csak úgy mint életében már számtalanszor egy aprócska szikrától is képes lángorkánná nőni. Fegyvert adna ő, de Rheia megelőzi. ~Na sebaj, legközelebb majd egy zsáknyit viszek. Úgyis unom már hurcolászni ezt a sok vasat. Talán lesz valaki akinek jól jön.~ Nem túl sokat szól eztán, kell neki némi idő hogy feldolgozza ezt az egészet, még akkor is, ha egyébként elméje egyszerűsége okán könnyedén túlteszi magát a doldokon.*
//Napváltás//
*Természetesen Rheiának szorít helyet maga mellett, s ő maga szinte rögtön elalszik ahogy vízszintet ér a kobakja. Az álmaiban mindenféle lényekkel viaskodik, talán emlékek, talán démonok. talán mind egyszerre. Morran és fordul, de azért úgy ahogy végig alussza az éjszakát. Mikor megriad pár pillanat alatt érzékeli, hogy ez a valóság, és nagy sóhajjal nyugtatja meg magát. Szeretett nője még pihenhet, Yagnar viszont sehol. Helyette a jószágával néz farkasszemet. Túlságosan nem izgatja hogy hová ment a férfi, felnőtt ember, tudja a saját dolgát, ha baj történt volna arra bizonyosan felriadtak volna mindahányan, nem beszélte a sok kutyáról a házban. A tegnapi zavaros történéseket száműzi gondolatai közül, s Rheiára pillant.*
-Akár a csillagos éjszaka, úgy vezetsz te engem, tudod?
*Búgja halkan, ahogy finoman megsimítja az arcát, amolyan ébresztésként. Csókot lehel a homlokára, majd kikászálódik az ágyból és vizet keres a hordóban, hogy kicsit felfrissítse magát, összeszedje magát és készen álljon nekiindulni a napnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719