Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-09 17:34:10
Üzenet elküldve: 2023-05-09 17:34:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*Maeralya nyugtatására nem nagyon reagál. Egyelőre még mindig paranoiás harci üzemmódban marad. Nem igazán léteznek Lanawin földjén olyan cifra kifejezések az állapotára, mint mondjuk a poszttraumás stressz szindróma, de aki látott már háborút megjárt embert, az tudja, hogy ők kicsit másképpen reagálnak az ilyen helyzetekre. Mykael pedig, hiába csak két évet katonáskodott, a teljes életét katonák között töltötte. Már azelőtt felvette a szokásaikat, hogy saját jogán is elsajátíthatott volna párat.
Így a lány csitítását és kísérését és Maeralyára hagyja, ahogy tovább haladnak. Csak akkor kezd kissé felengedni, amikor már jó száz métert eltávolodtak onnan, és a kislány se kezdett valami történetbe arról, hogy merre kellene letérniük az ösvényről.
De bár menet közben visszaköti a zsákját és leengedi a kezeit, korábbi beszédessége egészen addig nem jön vissza, amíg a kislányt át nem adják az anyjának.*
- Úgy tűnik, nem.
*feleli Maeralyának, és még mosolyog is hozzá, de ez eddig a legszíntelenebb mosolya. Kell még egy kis idő, amíg az idegek lenyugszanak. Ebben viszont sokat segít a tenger közelsége. Most, hogy már nem a harcon jár az esze, Mykaelben tudatosul, hogy milyen sós a levegő, és hall valami folyamatos zúgást, amit eddig még soha életében. Fogalma sincs, honnan, de azonnal tudja, hogy ez a tenger morajlása, a hullámverés. Talán még a sirályok hangját is hallja, hogy teljes legyen az összkép. Bár pont a kép, vagyis a látvány, az még hiányzik a fák miatt.
De amint a fák gyérülni kezdenek és egyre inkább átsejlik mögöttük valami kékség, úgy gyorsul fel Mykael tempója is. Észre se veszi, hogy szaporázza, ahogy azt sem, hogy Maeralya tartja-e vele a lépést, vagy sem.
Mikor végül kiérnek a fák közül, és elé tárul a kép, földbe is gyökerezik a lába, és úgy bámulja a végtelen tengert. A szeme kerek az ámulattól, az arcán meg széles mosoly van.*
- Hát... ez hihetetlen...
*mondja ámuldozva. Ha Maeralya beéri, sőt akár le is hagyja, akkor most neki kell észbe kapnia és megindulnia, hogy felzárkózzon az útitársa mellé.*
- Te már láttad párszor, gondolom. De mibe fogadjunk, hogy amikor először láttad a tengert, akkor te is így bámultad!
*mondja lelkesen.*
*Maeralya nyugtatására nem nagyon reagál. Egyelőre még mindig paranoiás harci üzemmódban marad. Nem igazán léteznek Lanawin földjén olyan cifra kifejezések az állapotára, mint mondjuk a poszttraumás stressz szindróma, de aki látott már háborút megjárt embert, az tudja, hogy ők kicsit másképpen reagálnak az ilyen helyzetekre. Mykael pedig, hiába csak két évet katonáskodott, a teljes életét katonák között töltötte. Már azelőtt felvette a szokásaikat, hogy saját jogán is elsajátíthatott volna párat.
Így a lány csitítását és kísérését és Maeralyára hagyja, ahogy tovább haladnak. Csak akkor kezd kissé felengedni, amikor már jó száz métert eltávolodtak onnan, és a kislány se kezdett valami történetbe arról, hogy merre kellene letérniük az ösvényről.
De bár menet közben visszaköti a zsákját és leengedi a kezeit, korábbi beszédessége egészen addig nem jön vissza, amíg a kislányt át nem adják az anyjának.*
- Úgy tűnik, nem.
*feleli Maeralyának, és még mosolyog is hozzá, de ez eddig a legszíntelenebb mosolya. Kell még egy kis idő, amíg az idegek lenyugszanak. Ebben viszont sokat segít a tenger közelsége. Most, hogy már nem a harcon jár az esze, Mykaelben tudatosul, hogy milyen sós a levegő, és hall valami folyamatos zúgást, amit eddig még soha életében. Fogalma sincs, honnan, de azonnal tudja, hogy ez a tenger morajlása, a hullámverés. Talán még a sirályok hangját is hallja, hogy teljes legyen az összkép. Bár pont a kép, vagyis a látvány, az még hiányzik a fák miatt.
De amint a fák gyérülni kezdenek és egyre inkább átsejlik mögöttük valami kékség, úgy gyorsul fel Mykael tempója is. Észre se veszi, hogy szaporázza, ahogy azt sem, hogy Maeralya tartja-e vele a lépést, vagy sem.
Mikor végül kiérnek a fák közül, és elé tárul a kép, földbe is gyökerezik a lába, és úgy bámulja a végtelen tengert. A szeme kerek az ámulattól, az arcán meg széles mosoly van.*
- Hát... ez hihetetlen...
*mondja ámuldozva. Ha Maeralya beéri, sőt akár le is hagyja, akkor most neki kell észbe kapnia és megindulnia, hogy felzárkózzon az útitársa mellé.*
- Te már láttad párszor, gondolom. De mibe fogadjunk, hogy amikor először láttad a tengert, akkor te is így bámultad!
*mondja lelkesen.*
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-09 13:22:01
Üzenet elküldve: 2023-05-09 13:22:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* Szaporán pislogva a kölyökre pillant, hogy ugyan azt meg mi lelte? Visszafordul a lány felé. Na, igen, ha most véletlenül lelövi valaki a távolból, csak mert jó helyen áll, akkor azért tényleg nem árt később exkuzálnia magát... *
- Nyugodj le, Mykael.
* Még a neve is eszébe jut, lenyűgöző! Kivételesen nem maradt energiája mások lelkének pátyolgatására, így kedvesen, de határozottan elvezeti a gyereket. Semmi rendelleneset nem lát rajta, hacsak azt nem számíthatják ide, hogy meg sem szólal. *
- Hát, nekem így is jó. Akkor gyere, aztán majd lesz valahogy.
* Képtelen kibújni a gyengék védelmezője maskarából, szóval a kislány velük megy. *
- Menj, kölyök. Nincs itt semmi lekardoznivaló.
* Kéri, lezárva a témát, mielőtt a fiú komolyabban belemelegedhetne. *
- Gyere szépen, megkeressük a szüleidet.
* Mert csak van neki valakije, nem? Kellene.
Haladnak tovább, immár boldog hármasban, míg a fák ritkulni nem kezdenek és Maeralya orrába lassan bekúszik a tenger sós halillata.
Szerencséjükre hamarosan belebotlanak egy csapat síró-rívó asszonyba, akik a lányt keresik. Sűrű hálarebegések közepette átadja nekik, majd enyhén megnyugodva folytathatják az útjukat. *
- Na, nem haltunk meg. Még. Hurrá.
* Dalolássza, majd beballag a kikötőbe. *
* Szaporán pislogva a kölyökre pillant, hogy ugyan azt meg mi lelte? Visszafordul a lány felé. Na, igen, ha most véletlenül lelövi valaki a távolból, csak mert jó helyen áll, akkor azért tényleg nem árt később exkuzálnia magát... *
- Nyugodj le, Mykael.
* Még a neve is eszébe jut, lenyűgöző! Kivételesen nem maradt energiája mások lelkének pátyolgatására, így kedvesen, de határozottan elvezeti a gyereket. Semmi rendelleneset nem lát rajta, hacsak azt nem számíthatják ide, hogy meg sem szólal. *
- Hát, nekem így is jó. Akkor gyere, aztán majd lesz valahogy.
* Képtelen kibújni a gyengék védelmezője maskarából, szóval a kislány velük megy. *
- Menj, kölyök. Nincs itt semmi lekardoznivaló.
* Kéri, lezárva a témát, mielőtt a fiú komolyabban belemelegedhetne. *
- Gyere szépen, megkeressük a szüleidet.
* Mert csak van neki valakije, nem? Kellene.
Haladnak tovább, immár boldog hármasban, míg a fák ritkulni nem kezdenek és Maeralya orrába lassan bekúszik a tenger sós halillata.
Szerencséjükre hamarosan belebotlanak egy csapat síró-rívó asszonyba, akik a lányt keresik. Sűrű hálarebegések közepette átadja nekik, majd enyhén megnyugodva folytathatják az útjukat. *
- Na, nem haltunk meg. Még. Hurrá.
* Dalolássza, majd beballag a kikötőbe. *
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-08 20:20:13
Üzenet elküldve: 2023-05-08 20:20:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*Csak néha pislant fél szemmel Maeralya felé, miközben továbbra is figyel. De nem egy helyben áll, hanem oldalazva az távolodik.*
- Vond valahova félre, és ott vizsgáld meg! Arra fele húzd vissza, amerről jöttél!
*szól az utasítás, szokatlanul ridegen és határozottan a fiútól. Itt felszínre tör a katonamúlt: ő ahhoz szokott, hogy ez az a hangnem, amiben utasításokat kell osztani ahhoz, hogy azokat gyorsan, kérdés nélkül teljesítsék.
Márpedig a parancsban van logika: ha ez rajtaütés lenne, a fix pont az a hely, ahol a talált lányka van. Jó előre be lehet célozni számszeríjjal, nyíllal, csapdát lehet ásni a közelébe, mert oda biztosan menni fog egy vagy két potenciális célpont. Ezért is távolodik onnan Mykael, aki közben meg is húzza azt a bizonyos zsineget, ezzel jobban magára feszítve a bőrvértjét. Nem tökéletes, de most már sokkal tovább tart. Mivel pedig a jobbja most ismét szabad. Elkezdi megoldani azokat a zsinegeket, amikkel a hátizsákját a mellkasa előtt is bekötötte, hogy könnyebben ki tudjon bújni belőle, ha kell.
Persze lehet, hogy minden, amit most tesz, merőben felesleges, és csak a paranoia csináltatja vele. Meglehet, hogy pár perc múlva majd kötheti újra és lazíthatja meg a zsinegeit. De amikor nem tud mire vélni egy helyzetet, inkább fél, mint megijed. És rákészül, hogy a dolog elfajulhat.*
*Csak néha pislant fél szemmel Maeralya felé, miközben továbbra is figyel. De nem egy helyben áll, hanem oldalazva az távolodik.*
- Vond valahova félre, és ott vizsgáld meg! Arra fele húzd vissza, amerről jöttél!
*szól az utasítás, szokatlanul ridegen és határozottan a fiútól. Itt felszínre tör a katonamúlt: ő ahhoz szokott, hogy ez az a hangnem, amiben utasításokat kell osztani ahhoz, hogy azokat gyorsan, kérdés nélkül teljesítsék.
Márpedig a parancsban van logika: ha ez rajtaütés lenne, a fix pont az a hely, ahol a talált lányka van. Jó előre be lehet célozni számszeríjjal, nyíllal, csapdát lehet ásni a közelébe, mert oda biztosan menni fog egy vagy két potenciális célpont. Ezért is távolodik onnan Mykael, aki közben meg is húzza azt a bizonyos zsineget, ezzel jobban magára feszítve a bőrvértjét. Nem tökéletes, de most már sokkal tovább tart. Mivel pedig a jobbja most ismét szabad. Elkezdi megoldani azokat a zsinegeket, amikkel a hátizsákját a mellkasa előtt is bekötötte, hogy könnyebben ki tudjon bújni belőle, ha kell.
Persze lehet, hogy minden, amit most tesz, merőben felesleges, és csak a paranoia csináltatja vele. Meglehet, hogy pár perc múlva majd kötheti újra és lazíthatja meg a zsinegeit. De amikor nem tud mire vélni egy helyzetet, inkább fél, mint megijed. És rákészül, hogy a dolog elfajulhat.*
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-08 08:25:54
Üzenet elküldve: 2023-05-08 08:25:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* A tanács, csak egy tanács. Ha Maeralyán múlna, saját magán kívül mindenkit boldogan, elégedetten és maximálisan biztonságos környezetben látna. Vannak elvei, de azzal senki sem gyanúsíthatná meg, hogy következetes is. *
- Sötét is.
* Húzza el a száját és ennyiben hagyja. Úgy tűnik, ő is szépen abba az irányba halad, amelyikbe a legtöbb kiégett katona. Menetel előre az újabb és újabb szar helyzetek felé, míg egy nap be nem sokall tőle. Aztán vagy becsavarodik, vagy feláll az asztaltól, hogy köszöni szépen, ő, ilyet, többet, biztosan nem.
Összekanalazza a gyermeket és csak aztán pillant fel Mykaelre. Pislant kettőt. *
~ Nem ostoba a fiú. ~
* Arany kis szíve, megint előbb cselekedett, mint gondolkodott volna, mihelyst meglátta a megmentésre váró emberpalántát. Az eszébe se jutott, hogy csapda is lehet. *
~ Na, mindegy. Így se, úgy se hagytam volna itt. ~
* Szemügyreveszi a lánykát. Pillantása bárkinek csak a sérülés jeleit kutató aggodalomnak tűnhet, de ő már azt kémleli, van-e bármi gyanús rajta. *
- Kikkel jöttél? Lemaradtál?
* Kérdezi kedves hangon, majd gyorsan körbefigyel maguk körül. Egyelőre nem hall különös mozgást, csak az erdő szokásos neszeit. *
* A tanács, csak egy tanács. Ha Maeralyán múlna, saját magán kívül mindenkit boldogan, elégedetten és maximálisan biztonságos környezetben látna. Vannak elvei, de azzal senki sem gyanúsíthatná meg, hogy következetes is. *
- Sötét is.
* Húzza el a száját és ennyiben hagyja. Úgy tűnik, ő is szépen abba az irányba halad, amelyikbe a legtöbb kiégett katona. Menetel előre az újabb és újabb szar helyzetek felé, míg egy nap be nem sokall tőle. Aztán vagy becsavarodik, vagy feláll az asztaltól, hogy köszöni szépen, ő, ilyet, többet, biztosan nem.
Összekanalazza a gyermeket és csak aztán pillant fel Mykaelre. Pislant kettőt. *
~ Nem ostoba a fiú. ~
* Arany kis szíve, megint előbb cselekedett, mint gondolkodott volna, mihelyst meglátta a megmentésre váró emberpalántát. Az eszébe se jutott, hogy csapda is lehet. *
~ Na, mindegy. Így se, úgy se hagytam volna itt. ~
* Szemügyreveszi a lánykát. Pillantása bárkinek csak a sérülés jeleit kutató aggodalomnak tűnhet, de ő már azt kémleli, van-e bármi gyanús rajta. *
- Kikkel jöttél? Lemaradtál?
* Kérdezi kedves hangon, majd gyorsan körbefigyel maguk körül. Egyelőre nem hall különös mozgást, csak az erdő szokásos neszeit. *
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-07 17:43:00
Üzenet elküldve: 2023-05-07 17:43:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
- Helyes!
*feleli azzal a derűs mosollyal, ami a leggyakrabban az arcán van. Bár lehet, hogy Maeralya csak viccnek szánta, hogy vele tetováltat, de ő optimista lélek és elkönyveli a leendő kuncsaftot.
Útitársa későbbi tanácsára felvonja a szemöldökét. Ez pont ellentéte lenne mindannak, amit eddig elmondott magáról. Parasztként letelepedni, földet művelni, családot alapítani. Ezek közül talán csak az utolsótól nem zárkózik el mereven. De csak majd nagyon sokára, megannyi háború veteránjaként, megbecsült katonatisztként. És ha azt egyszer eléri, már csak arra kell odafigyelnie, hogy ne zülljön el, ne csússzon le, mint az apja.
Ehelyett azonban fürkész tekintettel Maeralyára sandít, és csak ennyit jegyez meg.*
- Ahhoz képest, hogy elég fiatal vagy még te is, elég sötétnek látod a világot.
*jegyzi meg. Nem mintha ő szépnek látná, de nincs belőle kiábrándulva. Maeralyán viszont ezt érzi. Direkt nem is kérdez rá, hogy miért. A lány eddig se volt túlzottan beszédes, voltaképpen nagyon keveset tudott meg róla. De őt ez nem zavarja. Amit Maeralya el akar mondani, azt majd elmondja.*
- Jól van, lépjünk ki.
*helyesel, és gyorsabb tempóra vált. Igazság szerint menne ezt ennél gyorsabban is, lassú kocogásban, teljes menetfelszerelésben, akár órákig. Hozzá van szokva. De ha már nem iparkodnak olyan nagyon, akkor legalább kicsit jobban nyitva tartja a szemét.
Habár nem hiszi, hogy megtámadnák őket: Maeralya se tűnik se könnyű prédának, se pedig nagy zsákmánynak, ő maga meg aztán végképp nem. Ők ketten egy haramia szemében inkább amolyan "sok hűhó semmiért" típusú vándorok: nem lehet őket némi veszteség nélkül legyőzni, és ha sikerül, akkor se nagyon van mit elvenni. Legalábbis látszatra.
Ő is észreveszi azt, aki Maeralyának feltűnt, és rögtön bizalmatlan lesz. Nem követi útitársát a hátrahagyott kislányhoz, pár méterre leszakadva tőle marad a közelében. És nem a lánykára figyel, sokkal inkább minden másra. Balját a csípőjére teszi (hátizsákja takarásában ott lóg a tőre, markolata bal irányba néz, azt tudja így gyorsan előrántani), jobbjával pedig a bőrvértje szíjára fog rá, hogy kicsit meg tudja feszíteni, ha szükség lenne rá.
Gyanús neki, hogy egy kislány csak úgy lemarad az erdőben és ez senkinek se tűnik fel. Ilyen korúak nem utaznak egyedül. Valakinek kísérnie kellene. És az a valaki nem hagyná csak úgy lemaradni. Szóval Mykael az erdőt kémleli nagy éberséggel.*
- Helyes!
*feleli azzal a derűs mosollyal, ami a leggyakrabban az arcán van. Bár lehet, hogy Maeralya csak viccnek szánta, hogy vele tetováltat, de ő optimista lélek és elkönyveli a leendő kuncsaftot.
Útitársa későbbi tanácsára felvonja a szemöldökét. Ez pont ellentéte lenne mindannak, amit eddig elmondott magáról. Parasztként letelepedni, földet művelni, családot alapítani. Ezek közül talán csak az utolsótól nem zárkózik el mereven. De csak majd nagyon sokára, megannyi háború veteránjaként, megbecsült katonatisztként. És ha azt egyszer eléri, már csak arra kell odafigyelnie, hogy ne zülljön el, ne csússzon le, mint az apja.
Ehelyett azonban fürkész tekintettel Maeralyára sandít, és csak ennyit jegyez meg.*
- Ahhoz képest, hogy elég fiatal vagy még te is, elég sötétnek látod a világot.
*jegyzi meg. Nem mintha ő szépnek látná, de nincs belőle kiábrándulva. Maeralyán viszont ezt érzi. Direkt nem is kérdez rá, hogy miért. A lány eddig se volt túlzottan beszédes, voltaképpen nagyon keveset tudott meg róla. De őt ez nem zavarja. Amit Maeralya el akar mondani, azt majd elmondja.*
- Jól van, lépjünk ki.
*helyesel, és gyorsabb tempóra vált. Igazság szerint menne ezt ennél gyorsabban is, lassú kocogásban, teljes menetfelszerelésben, akár órákig. Hozzá van szokva. De ha már nem iparkodnak olyan nagyon, akkor legalább kicsit jobban nyitva tartja a szemét.
Habár nem hiszi, hogy megtámadnák őket: Maeralya se tűnik se könnyű prédának, se pedig nagy zsákmánynak, ő maga meg aztán végképp nem. Ők ketten egy haramia szemében inkább amolyan "sok hűhó semmiért" típusú vándorok: nem lehet őket némi veszteség nélkül legyőzni, és ha sikerül, akkor se nagyon van mit elvenni. Legalábbis látszatra.
Ő is észreveszi azt, aki Maeralyának feltűnt, és rögtön bizalmatlan lesz. Nem követi útitársát a hátrahagyott kislányhoz, pár méterre leszakadva tőle marad a közelében. És nem a lánykára figyel, sokkal inkább minden másra. Balját a csípőjére teszi (hátizsákja takarásában ott lóg a tőre, markolata bal irányba néz, azt tudja így gyorsan előrántani), jobbjával pedig a bőrvértje szíjára fog rá, hogy kicsit meg tudja feszíteni, ha szükség lenne rá.
Gyanús neki, hogy egy kislány csak úgy lemarad az erdőben és ez senkinek se tűnik fel. Ilyen korúak nem utaznak egyedül. Valakinek kísérnie kellene. És az a valaki nem hagyná csak úgy lemaradni. Szóval Mykael az erdőt kémleli nagy éberséggel.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:22:17
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* Biccent. *
- Igen, ez lenne a praktikus.
* Magához vesz még egy kis szárított húst a zsebeiből, hogy feltöltse vele magát, majd beburkolózik a torkáig a kabátba. Megcsapkodja a kölyök vállát. *
- Na, szedjük össze magunkat. Még hosszú az út.
* Sietősebbre veszi a lépteit. *
- Igen. És ennek soha nem lesz vége.
* Elvégre sihederkorában úgy gondolta, hogy arra teszi fel az életét, hogy másokét megkeseríthesse. Ha sokat gondolkozik ezen, még mindig érzi a vértől nedves tenyere érintését.
Lesimítja a ruháját és megborzong. *
~ Nem, ebbe ne menjünk bele. ~
- Úgy lesz kölyök. Ha ellenállhatatlan vágyat fogok érezni a bőröm kicifrázására, te leszel az első, akinek szólok.
* Ismét megpaskolja a vállát. Bólint. *
- Ne akarj sokáig itt ragadni. Nem tesz jót az embernek. Keress inkább valami legalább félig tisztességes, vagy annak látszó foglalkozást. Keress egy Jassua-féle lánykát, vedd el, csinálj neki porontyokat. Éljetek boldogan, míg meg nem.
* Morogja és felé pöccint egy darab szárított húst. Zsebre vágja a sajátját. *
- Akkor jön egy újabb. Aztán egy újabb. És megint.
* Megvonja a vállát, rég nem üldöz már tündérmesés álmokat. *
- Mennünk kéne. Azt hiszem, innentől kezdve akár nem kívánatos társaságra is számíthatunk.
* Az erdő jó rejtekhely a mindenféle csavargónak, vagy útonállónak. Az egyik kését a csípője melletti erszényhez rögzíti. Jobb lesz így, ha esetleg szörnyecskék tűnnének fel.
De figyelmes lesz valamire, miközben nem lassítva lemegy a dombról. Egy lány összegömbölyödve fekszik az út mellett, és sírás rázza a vállát. Maeralya felsóhajt. *
~ Biztos lemaradt a csapattól. ~
* Odaszalad hozzá és megmarkolja a karját. *
- Kelj fel és gyere velünk, kislány. Talán segíthetünk, hogy beérd a többieket.
* A lány bólint. Hosszú, sötétbarna haja kibomolva, reménytelenül kócosan hullik a vállára. *
- Igen? Remek.
* A szemét forgatja, de nem szól semmi többet. Nem hagyhatja magára. A kikötői erdőségben azokra is veszély leselkedik, akik fel vannak készülve a legváratlanabb kihívásokra is. A világnak ez a szeglete néha különösen kiszámíthatatlan.
Ráadásul nem a lány tehet arról, hogy ilyen hitvány csoportja volt. Megszorítja a csuklóját. Mykaellel eddig mázlija van, egész jó útitárs. *
* Biccent. *
- Igen, ez lenne a praktikus.
* Magához vesz még egy kis szárított húst a zsebeiből, hogy feltöltse vele magát, majd beburkolózik a torkáig a kabátba. Megcsapkodja a kölyök vállát. *
- Na, szedjük össze magunkat. Még hosszú az út.
* Sietősebbre veszi a lépteit. *
- Igen. És ennek soha nem lesz vége.
* Elvégre sihederkorában úgy gondolta, hogy arra teszi fel az életét, hogy másokét megkeseríthesse. Ha sokat gondolkozik ezen, még mindig érzi a vértől nedves tenyere érintését.
Lesimítja a ruháját és megborzong. *
~ Nem, ebbe ne menjünk bele. ~
- Úgy lesz kölyök. Ha ellenállhatatlan vágyat fogok érezni a bőröm kicifrázására, te leszel az első, akinek szólok.
* Ismét megpaskolja a vállát. Bólint. *
- Ne akarj sokáig itt ragadni. Nem tesz jót az embernek. Keress inkább valami legalább félig tisztességes, vagy annak látszó foglalkozást. Keress egy Jassua-féle lánykát, vedd el, csinálj neki porontyokat. Éljetek boldogan, míg meg nem.
* Morogja és felé pöccint egy darab szárított húst. Zsebre vágja a sajátját. *
- Akkor jön egy újabb. Aztán egy újabb. És megint.
* Megvonja a vállát, rég nem üldöz már tündérmesés álmokat. *
- Mennünk kéne. Azt hiszem, innentől kezdve akár nem kívánatos társaságra is számíthatunk.
* Az erdő jó rejtekhely a mindenféle csavargónak, vagy útonállónak. Az egyik kését a csípője melletti erszényhez rögzíti. Jobb lesz így, ha esetleg szörnyecskék tűnnének fel.
De figyelmes lesz valamire, miközben nem lassítva lemegy a dombról. Egy lány összegömbölyödve fekszik az út mellett, és sírás rázza a vállát. Maeralya felsóhajt. *
~ Biztos lemaradt a csapattól. ~
* Odaszalad hozzá és megmarkolja a karját. *
- Kelj fel és gyere velünk, kislány. Talán segíthetünk, hogy beérd a többieket.
* A lány bólint. Hosszú, sötétbarna haja kibomolva, reménytelenül kócosan hullik a vállára. *
- Igen? Remek.
* A szemét forgatja, de nem szól semmi többet. Nem hagyhatja magára. A kikötői erdőségben azokra is veszély leselkedik, akik fel vannak készülve a legváratlanabb kihívásokra is. A világnak ez a szeglete néha különösen kiszámíthatatlan.
Ráadásul nem a lány tehet arról, hogy ilyen hitvány csoportja volt. Megszorítja a csuklóját. Mykaellel eddig mázlija van, egész jó útitárs. *
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-07 05:02:12
Üzenet elküldve: 2023-05-07 05:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ha Syndra azt hitte, hogy Lily eddig nyavalygott, akkor most hegyezze a hosszú füleit! A mélységi szavait hallva, kékjei hatalmassá nőnek. Arcából pedig, még az az átlagosnál is kevesebb, vér is kiszökni látszik. A vértjét levágták és ott maradt Kóróval egy véráztatta, bűzös sikátorban, egy istenek háta mögötti helyen?! Még a gondolat is kínzóbb a sebeinél. Nagyot nyögve fekszik vissza a hátára, majd az eget bámulva fejti ki, hogy ez miért is volt nagy hiba.*
- Nem értitek. *Sóhajt fel.* Azok nem csak bőr és egy darab acél. Ezek voltak az utolsó emlékeim a legjobb barátomtól.
*Volt még néhány papír darab, amiken Rokival írni tanultak, de azok szétáztak egy hatalmas viharban. Ezek elvesztése után, már semmi kézzel fogható dolog sem bizonyítja, hogy a fiú egyáltalán létezett. Persze az elf nőt ez nem sem hatja meg. Mondjuk árvánk nem is várt más reakciót tőle. Amennyire ismeri, Syndra olyan, aki még az érző lényekkel is tárgyként bánik. Használja őket, majd alkalomadtán lecseréli. Hogy is kötődhetne egy kardhoz?*
- Tudjátok, azért volt túl nagy rám, mert rá volt méretezve.
*Nosztalgiázik még egy utolsót, végül hagyja, hogy a többiek eldöntsék a következő lépést. Tudja a lány, hogy el kellett loholniuk onnan. Emellett még őt magát is valahogyan el kellett juttatni a lovakig. Hogy senkire sem haragudhat amiért az ő vackaival épp nem törődtek. Azzal is tisztában van, hálát kellene mutatnia, hiszen életben maradt, ami nem sokon múlt. Ám ennek már csak Syndra kedvéért sem fog hangot adni. Nehézségek árán, de ismét felül, mikor Illidary ráteríti a köpenyt.*
- Köszönöm!
*Biccent hálásan, aztán a közelben megálló Ukromot kezdi el méregetni. Illetve azon is a kötéseket. Akárhogyan is logikázgat, nem tudja elképzelni, hogy miképp sérülhetett meg az ork füle. Kíváncsiság már felül kerekedne a félvér modorán, mikor a melák teszi fel hamarabb a kérdését.*
- Ki bizony! Engem nem lehet csak úgy megölni.
*Kuncogna is, ha az nem járna akkora fájdalommal.*
- Na és te? Egyébként veled meg mi történt?
*Kérdez rá végül mégiscsak. A felé nyújtott ételt csillogó kékekkel fogadja el, majd elő is húzza a tőröcskéjét, hogy azonnal majszolásba kezdjen.*
- Nagyon szépen köszönöm! Te egy igazi úriork vagy.
*Eszegetés közben az ő agytekervényei is mozgásba lendülnek. Végül teli szájjal böki ki a csodálatos ötletét.*
- El fogok menni értük!
*Nyeli le a falatot, majd az oldalához kap.*
- Majd, ha jobban leszek. Kórót talán lenyúlják. De kinek kell egy kopott, szétvágott vért? Azt még megtalálhatom, ami fél siker. Talán valami ügyes kezű a kereskedőházban meg tudja menteni.
*A gondolatot tovább reptetve, a Rókalyuk nem egy olyan környéken van, ahol gyakran takarítják a sikátorokat.*
*Ha Syndra azt hitte, hogy Lily eddig nyavalygott, akkor most hegyezze a hosszú füleit! A mélységi szavait hallva, kékjei hatalmassá nőnek. Arcából pedig, még az az átlagosnál is kevesebb, vér is kiszökni látszik. A vértjét levágták és ott maradt Kóróval egy véráztatta, bűzös sikátorban, egy istenek háta mögötti helyen?! Még a gondolat is kínzóbb a sebeinél. Nagyot nyögve fekszik vissza a hátára, majd az eget bámulva fejti ki, hogy ez miért is volt nagy hiba.*
- Nem értitek. *Sóhajt fel.* Azok nem csak bőr és egy darab acél. Ezek voltak az utolsó emlékeim a legjobb barátomtól.
*Volt még néhány papír darab, amiken Rokival írni tanultak, de azok szétáztak egy hatalmas viharban. Ezek elvesztése után, már semmi kézzel fogható dolog sem bizonyítja, hogy a fiú egyáltalán létezett. Persze az elf nőt ez nem sem hatja meg. Mondjuk árvánk nem is várt más reakciót tőle. Amennyire ismeri, Syndra olyan, aki még az érző lényekkel is tárgyként bánik. Használja őket, majd alkalomadtán lecseréli. Hogy is kötődhetne egy kardhoz?*
- Tudjátok, azért volt túl nagy rám, mert rá volt méretezve.
*Nosztalgiázik még egy utolsót, végül hagyja, hogy a többiek eldöntsék a következő lépést. Tudja a lány, hogy el kellett loholniuk onnan. Emellett még őt magát is valahogyan el kellett juttatni a lovakig. Hogy senkire sem haragudhat amiért az ő vackaival épp nem törődtek. Azzal is tisztában van, hálát kellene mutatnia, hiszen életben maradt, ami nem sokon múlt. Ám ennek már csak Syndra kedvéért sem fog hangot adni. Nehézségek árán, de ismét felül, mikor Illidary ráteríti a köpenyt.*
- Köszönöm!
*Biccent hálásan, aztán a közelben megálló Ukromot kezdi el méregetni. Illetve azon is a kötéseket. Akárhogyan is logikázgat, nem tudja elképzelni, hogy miképp sérülhetett meg az ork füle. Kíváncsiság már felül kerekedne a félvér modorán, mikor a melák teszi fel hamarabb a kérdését.*
- Ki bizony! Engem nem lehet csak úgy megölni.
*Kuncogna is, ha az nem járna akkora fájdalommal.*
- Na és te? Egyébként veled meg mi történt?
*Kérdez rá végül mégiscsak. A felé nyújtott ételt csillogó kékekkel fogadja el, majd elő is húzza a tőröcskéjét, hogy azonnal majszolásba kezdjen.*
- Nagyon szépen köszönöm! Te egy igazi úriork vagy.
*Eszegetés közben az ő agytekervényei is mozgásba lendülnek. Végül teli szájjal böki ki a csodálatos ötletét.*
- El fogok menni értük!
*Nyeli le a falatot, majd az oldalához kap.*
- Majd, ha jobban leszek. Kórót talán lenyúlják. De kinek kell egy kopott, szétvágott vért? Azt még megtalálhatom, ami fél siker. Talán valami ügyes kezű a kereskedőházban meg tudja menteni.
*A gondolatot tovább reptetve, a Rókalyuk nem egy olyan környéken van, ahol gyakran takarítják a sikátorokat.*
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-06 11:26:16
Üzenet elküldve: 2023-05-06 11:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Az életre kelt Lillyen panaszait és kérdéseit hallva letudja magában, hogy most már minden bizonnyal életben marad; a körülményeket tekintve valamint jól járnak, ha nem lóg eszméletén kívül a visszafelé tartó úton, Darkhnak nem lenne túl kényelmes dolga a leányt a nyeregben tartani több órán keresztül.
Az már kevésbé örömteli hír, hogy a vezető orvgyilkos elég hamar elutasítja tanácsát, amit egy rosszalló grimasszal jelez is. A múló percekkel egyre kevésbé hisz abban, hogy a Kikötőből kopókat eresztettek volna már utánuk, s azoknak a pitiáner kocsmatöltelékekben kevesebb gerincet látott, mint ami ahhoz kell, hogy négyük után eredjenek a fák közé. És ők ketten? Ha most úgy indulnak meg, hogy lábadozni sem kaptak időt az új kötések alatt, nemhogy a vérzés is újra megindulhat, de a lóról is lefordulhatnak a fáradtságtól; Artheniorig hosszú az út, és nem lesz jobb alkalmuk megpihenni, mint most. De legalább Syndra is egyetért vele, nagy megkönnyebbülésére.*
- Addig csak egy pár óra, annyit kérek csak. Mindannyiunknak szüksége van rá, a város még nyeregben sincs egy köpésnyire. *Ezt az orvgyilkosoknak még jobban is kell tudniuk nála, elvégre ők többet vannak abban. Ő is elhallgat, ahogy tekintetét a lombkoronák közé emelve kiüríti elméjét. Lilly és Syndra vitája már majdnem megnyugtatónak hangzik.
Darkh váratlan ajánlata viszont kizökkenti, s arra készteti hogy fogaskerekei ismét meginduljanak. Ukrom arckifejezése tartózkodóból kíváncsivá, majd kifejezéstelenné válik, látszik a szürkebőrűn, hogy valamit nagyon fontolgat; legyen az a döntés maga, vagy a szavak a döntés kinyilvánítására. Végül a kegyelmes időadás esélyt ad neki némasága megtartására, de ez nem azt jelenti, hogy el fogja felejteni a témát. Lesz így még egy további dolgon rágódnia a táltoson.
Feláll, óvatosan, majd az örökké maszkos férfiúnak és nehezen kiismerhető elf nőnek szinte már tisztelettel biccentve Lilly felé botorkál. Nem megy túl közel hozzá, így gyengén és félpucéran meghagy neki egy kis privát szférát, amennyi kell a fél-elf lánynak. Hagyja, hogy a nagy gyerkőc "gyönyörködjön" a fején és nyakán, a két Holló munkáján.*
- Mit gondolsz, kölyök? *Brummogja neki halkan a kérdést.* - A városig kibírod most? *Kajaügyben ő csak csekéllyel tud szolgálni; Egy lábra térdelve kivesz táskájából egy száraz cipót, némi kolbásszal, s Lillynek nyújtja.*
*Az életre kelt Lillyen panaszait és kérdéseit hallva letudja magában, hogy most már minden bizonnyal életben marad; a körülményeket tekintve valamint jól járnak, ha nem lóg eszméletén kívül a visszafelé tartó úton, Darkhnak nem lenne túl kényelmes dolga a leányt a nyeregben tartani több órán keresztül.
Az már kevésbé örömteli hír, hogy a vezető orvgyilkos elég hamar elutasítja tanácsát, amit egy rosszalló grimasszal jelez is. A múló percekkel egyre kevésbé hisz abban, hogy a Kikötőből kopókat eresztettek volna már utánuk, s azoknak a pitiáner kocsmatöltelékekben kevesebb gerincet látott, mint ami ahhoz kell, hogy négyük után eredjenek a fák közé. És ők ketten? Ha most úgy indulnak meg, hogy lábadozni sem kaptak időt az új kötések alatt, nemhogy a vérzés is újra megindulhat, de a lóról is lefordulhatnak a fáradtságtól; Artheniorig hosszú az út, és nem lesz jobb alkalmuk megpihenni, mint most. De legalább Syndra is egyetért vele, nagy megkönnyebbülésére.*
- Addig csak egy pár óra, annyit kérek csak. Mindannyiunknak szüksége van rá, a város még nyeregben sincs egy köpésnyire. *Ezt az orvgyilkosoknak még jobban is kell tudniuk nála, elvégre ők többet vannak abban. Ő is elhallgat, ahogy tekintetét a lombkoronák közé emelve kiüríti elméjét. Lilly és Syndra vitája már majdnem megnyugtatónak hangzik.
Darkh váratlan ajánlata viszont kizökkenti, s arra készteti hogy fogaskerekei ismét meginduljanak. Ukrom arckifejezése tartózkodóból kíváncsivá, majd kifejezéstelenné válik, látszik a szürkebőrűn, hogy valamit nagyon fontolgat; legyen az a döntés maga, vagy a szavak a döntés kinyilvánítására. Végül a kegyelmes időadás esélyt ad neki némasága megtartására, de ez nem azt jelenti, hogy el fogja felejteni a témát. Lesz így még egy további dolgon rágódnia a táltoson.
Feláll, óvatosan, majd az örökké maszkos férfiúnak és nehezen kiismerhető elf nőnek szinte már tisztelettel biccentve Lilly felé botorkál. Nem megy túl közel hozzá, így gyengén és félpucéran meghagy neki egy kis privát szférát, amennyi kell a fél-elf lánynak. Hagyja, hogy a nagy gyerkőc "gyönyörködjön" a fején és nyakán, a két Holló munkáján.*
- Mit gondolsz, kölyök? *Brummogja neki halkan a kérdést.* - A városig kibírod most? *Kajaügyben ő csak csekéllyel tud szolgálni; Egy lábra térdelve kivesz táskájából egy száraz cipót, némi kolbásszal, s Lillynek nyújtja.*
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:44:16
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*meglepve néz Maeralyára.*
- Kívánd azt, hogy legyen minél több címerem, és éljek túl minél több háborút.
*feleli, mintha ez teljesen magától értetődő lenne.*
- Olyat kívánni, hogy ne legyen több háború, felesleges. Úgyis lesz mindig. Aki azt hiszi, hogy harc nélkül lehet élni, az megtagadja önmagát. Meg az egész világot. A háború ugyanaz a harc, mint amikor a farkas levadássza az őzet, vagy a bagoly a pockot. Csak azért nagyobbak és véresebbek a harcaink, amiért házaink vannak, nem fészkünk meg barlangunk. Mi jobban értünk hozzá.
*feleli, de végül is mi mást is válaszolna egy olyan fiú, aki születése percétől katonák között élt és csak a harcaikat látta? És ha meg is ismerne egy másik életet, akkor is tudná jól, hogy az csak ámítás. A háború előbb-utóbb mindenkit utolér.
A tetoválások témája sokkal könnyedebb.*
- Hát, ha valaha meggondolnád magad, majd keress meg. Úgy fél év múlva, addigra már jó leszek. Azt mondod, vannak hegeid? Mifélék? Nekem is van egy pár, de egyelőre még semmi komolyabb.
*A lány kérdésére elmereng.*
- Nem hiszem, hogy rögtön a Sellőházban kezdenék, biztos nem ott a legolcsóbb a szállás. De az biztos, hogy vagy előtte, vagy utána, ki fogok menni a tengerhez. Oda biztos sokszor ki fogok nézni. Nagyon várom már, hogy lássam.
*mondja.*
- Aztán a kikötőbe is. Megnézni a hajókat. Meg dolgozni. Biztos ott is lesz majd cipelni való. Ha hajókba kell berakodni, akkor legalább belülről is látok majd párat. Szolgálni rajtuk nem akarok, annyira nem vonzanak. De szeretném érteni, mitől képesek haladni a vízen.
*fejti ki.*
- És te? Ha az üzletedet nyélbe ütötted, merre mész tovább?
*meglepve néz Maeralyára.*
- Kívánd azt, hogy legyen minél több címerem, és éljek túl minél több háborút.
*feleli, mintha ez teljesen magától értetődő lenne.*
- Olyat kívánni, hogy ne legyen több háború, felesleges. Úgyis lesz mindig. Aki azt hiszi, hogy harc nélkül lehet élni, az megtagadja önmagát. Meg az egész világot. A háború ugyanaz a harc, mint amikor a farkas levadássza az őzet, vagy a bagoly a pockot. Csak azért nagyobbak és véresebbek a harcaink, amiért házaink vannak, nem fészkünk meg barlangunk. Mi jobban értünk hozzá.
*feleli, de végül is mi mást is válaszolna egy olyan fiú, aki születése percétől katonák között élt és csak a harcaikat látta? És ha meg is ismerne egy másik életet, akkor is tudná jól, hogy az csak ámítás. A háború előbb-utóbb mindenkit utolér.
A tetoválások témája sokkal könnyedebb.*
- Hát, ha valaha meggondolnád magad, majd keress meg. Úgy fél év múlva, addigra már jó leszek. Azt mondod, vannak hegeid? Mifélék? Nekem is van egy pár, de egyelőre még semmi komolyabb.
*A lány kérdésére elmereng.*
- Nem hiszem, hogy rögtön a Sellőházban kezdenék, biztos nem ott a legolcsóbb a szállás. De az biztos, hogy vagy előtte, vagy utána, ki fogok menni a tengerhez. Oda biztos sokszor ki fogok nézni. Nagyon várom már, hogy lássam.
*mondja.*
- Aztán a kikötőbe is. Megnézni a hajókat. Meg dolgozni. Biztos ott is lesz majd cipelni való. Ha hajókba kell berakodni, akkor legalább belülről is látok majd párat. Szolgálni rajtuk nem akarok, annyira nem vonzanak. De szeretném érteni, mitől képesek haladni a vízen.
*fejti ki.*
- És te? Ha az üzletedet nyélbe ütötted, merre mész tovább?
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-05 05:50:36
Üzenet elküldve: 2023-05-05 05:50:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* Hallgatja a fiú szavait és magában mélyen egyet is ért vele. *
- Igen. Azért jó volt elgondolkozni rajta. Tudod, a "mi lett volna, ha..." tipikus esete.
* Mosolyogva megvonja a vállát és végiggereblyézi a tíz ujjas fésűvel a haját. Elbúcsúzik a családtól, meghonorálva a szállást, majd követi Mykaelt kifelé. Magában elvigyorodik a csalódott arcú szöszit látva, aki nyakát nyújtogatva keresi mögötte a kölyköt. *
- Erre nem is tudom melyik reakció lenne a helyes. Most akkor kívánjam, hogy legyen minél több ilyen címer és háború, hosszú életet kívánva? Vagy imádkozzak, hogy kevés legyen, mert ez azt is jelentené, hogy nem lesz részünk újabb csatákban?
* Száját csücsörítve elgondolkozik. *
- Őszintén szólva, erre még nem is gondoltam. De azt hiszem jobban tetszik az irhám így, ahogy van. Kerül rá épp elég kriksz-kraksz.
* Lassan fák, majd az egész erdő veszi körül őket és megérkeznek a kikötői erdőség szívébe. Megannyi szekér és csizma taposta ki az ösvényt, ezt követik majd az utazók még hosszú nemzedékeken át.
Korán van, az idő még meglehetősen csípős, be is burkolja magát a nő a hosszú kabátjába. A nap valószínűleg az erdőn túl már igazi nappali világosságot ad, itt a rengetegben viszont még félhomály uralkodik. Sok hajnalt megélt már Maeralya, szinte zsigerből mindig megérzi azt a pillanatot, amikor az éjszakai sötét átvált hajnalba. Megváltozik a sötét, erejét veszti. De az erdőben más. Itt van a leghamarabb este és a legkésőbb nappal. *
- Mihez kezdesz a Sellőház után? Keresek egy alakulatot, amihez csatlakozhatsz?
* Hallgatja a fiú szavait és magában mélyen egyet is ért vele. *
- Igen. Azért jó volt elgondolkozni rajta. Tudod, a "mi lett volna, ha..." tipikus esete.
* Mosolyogva megvonja a vállát és végiggereblyézi a tíz ujjas fésűvel a haját. Elbúcsúzik a családtól, meghonorálva a szállást, majd követi Mykaelt kifelé. Magában elvigyorodik a csalódott arcú szöszit látva, aki nyakát nyújtogatva keresi mögötte a kölyköt. *
- Erre nem is tudom melyik reakció lenne a helyes. Most akkor kívánjam, hogy legyen minél több ilyen címer és háború, hosszú életet kívánva? Vagy imádkozzak, hogy kevés legyen, mert ez azt is jelentené, hogy nem lesz részünk újabb csatákban?
* Száját csücsörítve elgondolkozik. *
- Őszintén szólva, erre még nem is gondoltam. De azt hiszem jobban tetszik az irhám így, ahogy van. Kerül rá épp elég kriksz-kraksz.
* Lassan fák, majd az egész erdő veszi körül őket és megérkeznek a kikötői erdőség szívébe. Megannyi szekér és csizma taposta ki az ösvényt, ezt követik majd az utazók még hosszú nemzedékeken át.
Korán van, az idő még meglehetősen csípős, be is burkolja magát a nő a hosszú kabátjába. A nap valószínűleg az erdőn túl már igazi nappali világosságot ad, itt a rengetegben viszont még félhomály uralkodik. Sok hajnalt megélt már Maeralya, szinte zsigerből mindig megérzi azt a pillanatot, amikor az éjszakai sötét átvált hajnalba. Megváltozik a sötét, erejét veszti. De az erdőben más. Itt van a leghamarabb este és a legkésőbb nappal. *
- Mihez kezdesz a Sellőház után? Keresek egy alakulatot, amihez csatlakozhatsz?
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-04 19:15:47
Üzenet elküldve: 2023-05-04 19:15:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Sok igazság gyűlik a levegőben, mégsem lehet teljesen kiigazodni a történteken. Syndra már egy dologban biztos, a lány nyámnyila. *
- Ne nyavalyogj, ez az óbégatás csak még több fájdalmat okoz.
* Ezzel együtt húz is egy erősebbet a kötésen, de az arca továbbra is gúnyos mosolyban marad. Nem szívlelte sohasem a száj harcosokat, és egyenlőre Lilyre csak így tud nézni. Valahol már kezdi megkedvelni a lányt, de még bőven több idő kell hozzá, hogy megszokja a viselkedését. A kérdéseit gyorsan megválaszolja Illidary, így nem szükséges neki jártatni a cséplőit. *
- Ne aggódj, ezután minimum egy lakoma, ugye nagy fiú?
* Fordul át a másik beteghez, majd mikor megbizonyosodott a megfelelő ellátásban, csak akkor tér rá Ukrom sebeire. Szürke barátjuk szerencsére kevesebbet is panaszkodik mint a másik, így folytonosan tud haladni a munkájával. Egy ideig csak hallgatja a társalgást, majd késztetést érez, hogy már valamit ő is hozzá toldjon. *
- Szerintem pihenjünk csak napfelkeltéig, jobb is ha addig figyeljük a sebeiket, utána még szépen felmegyünk az egyik kereskedőházi szobánkba, és összevarrjuk a sebeket.
* Az arcán unott arckifejezéssel fordul Lily felé. *
- Jaj, hagyd már abba a nyavalygást, pihentesd a hangszálaid, hidd el minden erődre szükséged van a gyógyuláshoz. Még a végén jönnek a gonosz manók és elvisznek.
* Volt otthonukban gyerekként mindig ijesztegették a gyermekeket a manókkal, hogy ha sokat panaszkodnak, akkor elviszik őket messze, hogy többé soha ne láthassák-e földet. *
- Be leszel csavarva abba a köpenybe, majd elmegyünk és veszünk neked ruhát, és természetesen egy új vértet.
* Az elf soha nem szeretett csak úgy leülni, így macskás mozdulatokkal maga alá húzza a lábát, majd formás kis fenekét elhelyezi. *
- Nem rossz ötlet, csatlakozz inkább hozzánk szépfiú!
* Sok igazság gyűlik a levegőben, mégsem lehet teljesen kiigazodni a történteken. Syndra már egy dologban biztos, a lány nyámnyila. *
- Ne nyavalyogj, ez az óbégatás csak még több fájdalmat okoz.
* Ezzel együtt húz is egy erősebbet a kötésen, de az arca továbbra is gúnyos mosolyban marad. Nem szívlelte sohasem a száj harcosokat, és egyenlőre Lilyre csak így tud nézni. Valahol már kezdi megkedvelni a lányt, de még bőven több idő kell hozzá, hogy megszokja a viselkedését. A kérdéseit gyorsan megválaszolja Illidary, így nem szükséges neki jártatni a cséplőit. *
- Ne aggódj, ezután minimum egy lakoma, ugye nagy fiú?
* Fordul át a másik beteghez, majd mikor megbizonyosodott a megfelelő ellátásban, csak akkor tér rá Ukrom sebeire. Szürke barátjuk szerencsére kevesebbet is panaszkodik mint a másik, így folytonosan tud haladni a munkájával. Egy ideig csak hallgatja a társalgást, majd késztetést érez, hogy már valamit ő is hozzá toldjon. *
- Szerintem pihenjünk csak napfelkeltéig, jobb is ha addig figyeljük a sebeiket, utána még szépen felmegyünk az egyik kereskedőházi szobánkba, és összevarrjuk a sebeket.
* Az arcán unott arckifejezéssel fordul Lily felé. *
- Jaj, hagyd már abba a nyavalygást, pihentesd a hangszálaid, hidd el minden erődre szükséged van a gyógyuláshoz. Még a végén jönnek a gonosz manók és elvisznek.
* Volt otthonukban gyerekként mindig ijesztegették a gyermekeket a manókkal, hogy ha sokat panaszkodnak, akkor elviszik őket messze, hogy többé soha ne láthassák-e földet. *
- Be leszel csavarva abba a köpenybe, majd elmegyünk és veszünk neked ruhát, és természetesen egy új vértet.
* Az elf soha nem szeretett csak úgy leülni, így macskás mozdulatokkal maga alá húzza a lábát, majd formás kis fenekét elhelyezi. *
- Nem rossz ötlet, csatlakozz inkább hozzánk szépfiú!
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-03 18:17:18
Üzenet elküldve: 2023-05-03 18:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Be kell ismernie, hogy a holló lány sokkal jobban boldogul a betegek ápolásával mint szerény személye. Lily így is panaszolja az ellátást, amire csak megrázza a fejét Illidary. *
- Sose harapj annak a kezébe aki ápol.
* Jegyzi meg a tanulságot halkan, de a következő kérdésre már csak meglepetten elgondolkozik. *
- A táskádat elhoztuk, a mellvértedet levágtam rólad, míg kóró is ott maradhatott. Sajnálom, de a cél a megmenekülés volt. Az én hibám volt, jobban át kellett volna gondolni a tervet.
* Jegyzi meg lehajtott fejjel, majd az ork ellátásában is segédkezik. Mikor már Ukrommal is végeztek, vissza indul a lányhoz, majd a lóról levett köpenyt a lányra teríti. *
- A köpenyed elhoztuk.
* Nincs sok ideje további bájcsevejre vele, mivel zöldebb partnerük tovább húzná a megállást. Illidary csak megrázza a fejét. *
- Túlságosan kockázatos egy helyben maradnunk. Bekötöztünk titeket, de a sebeiteket be kell varrni. Bármikor felszakadhat, és újra elkezdhet vérezni. Ha nem akarjátok, hogy össze varrjuk akkor napokig kell feküdnötök, de akkor nagyon ronda nyoma lesz, Lily már nem tud több vért hiányolni.
* Az ellátás végeztével a páros közé ül, hogy ő is valamelyest megpihenhessen. Néhány könnyed lélegzet után egyikről a másikra néz. *
- A pihenés mindenkire ráfér, de én jobban tartok a további harcoktól. Át kellene öltöznöm, de a megbízás végéig várnom kell. Mellesleg...
* Ukrom felé fordul, majd óvatosan megveregeti a vállát. *
- Biztosan te továbbra is egy őr szeretnél maradni a kereskedőháznál? Hasznodat vennénk a hollók körében. De akár időszakos munkákba is be szállhatnál, bár akkor nem igénylünk tőled ekkora vér áldozatot.
* Enyhe kuncogás hangzik fel a maszk alól, de hamar elhal. *
- Azért gondolkozz el az ajánlatomon, nem kell rá mondanod most semmit.
* Fejét hátradöntve a felkelő napra tekint, míg hollója kényelmesen ölében foglal helyet, hogy figyelmesen követhesse tovább az eseményeket. *
* Be kell ismernie, hogy a holló lány sokkal jobban boldogul a betegek ápolásával mint szerény személye. Lily így is panaszolja az ellátást, amire csak megrázza a fejét Illidary. *
- Sose harapj annak a kezébe aki ápol.
* Jegyzi meg a tanulságot halkan, de a következő kérdésre már csak meglepetten elgondolkozik. *
- A táskádat elhoztuk, a mellvértedet levágtam rólad, míg kóró is ott maradhatott. Sajnálom, de a cél a megmenekülés volt. Az én hibám volt, jobban át kellett volna gondolni a tervet.
* Jegyzi meg lehajtott fejjel, majd az ork ellátásában is segédkezik. Mikor már Ukrommal is végeztek, vissza indul a lányhoz, majd a lóról levett köpenyt a lányra teríti. *
- A köpenyed elhoztuk.
* Nincs sok ideje további bájcsevejre vele, mivel zöldebb partnerük tovább húzná a megállást. Illidary csak megrázza a fejét. *
- Túlságosan kockázatos egy helyben maradnunk. Bekötöztünk titeket, de a sebeiteket be kell varrni. Bármikor felszakadhat, és újra elkezdhet vérezni. Ha nem akarjátok, hogy össze varrjuk akkor napokig kell feküdnötök, de akkor nagyon ronda nyoma lesz, Lily már nem tud több vért hiányolni.
* Az ellátás végeztével a páros közé ül, hogy ő is valamelyest megpihenhessen. Néhány könnyed lélegzet után egyikről a másikra néz. *
- A pihenés mindenkire ráfér, de én jobban tartok a további harcoktól. Át kellene öltöznöm, de a megbízás végéig várnom kell. Mellesleg...
* Ukrom felé fordul, majd óvatosan megveregeti a vállát. *
- Biztosan te továbbra is egy őr szeretnél maradni a kereskedőháznál? Hasznodat vennénk a hollók körében. De akár időszakos munkákba is be szállhatnál, bár akkor nem igénylünk tőled ekkora vér áldozatot.
* Enyhe kuncogás hangzik fel a maszk alól, de hamar elhal. *
- Azért gondolkozz el az ajánlatomon, nem kell rá mondanod most semmit.
* Fejét hátradöntve a felkelő napra tekint, míg hollója kényelmesen ölében foglal helyet, hogy figyelmesen követhesse tovább az eseményeket. *
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-02 06:22:52
Üzenet elküldve: 2023-05-02 06:22:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ketten is dolgoznak árvánk kötésein, aki minden mozdulatnál úgy nyekken fel, akár egy törött lábú macska. Viszont azzal tisztában van, hogy szüksége van az ellátásra, így összeszorított fogakkal igyekszik azt tűrni. Kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Finomabban!
*Szisszen Syndrára, hisz nem is Lily lenne itt, ha nem találna ebben is kivetnivalót.*
- Volt már sérülésed, vagy csak azokat kínzod, akiknek akad?
*Kérdezi haragosan, bár ezzel inkább a fájdalomról próbálja elterelni a figyelmét. Nem mintha elmúlt volna az ellenszenve az elf csajszi iránt, de most inkább hálát érez. Valószínűleg neki köszönheti az életét. Ha csupán részben is, de így van. Aztán mélyeket lélegzve hallgatja a mélységi összefoglalóját. A lényeg elhangzik, majd a félvér is leszűri a számára fontos részt.*
- Emlékszem! *Sóhajt fel.* Az egyik lelépett a tőrömmel a karjában.
*Ezen elgondolkodva kékjei akkorára nőnek, mint egy kocsikerék fejét pedig a fájdalmai ellenére is jobbra-balra kezdi kapkodni.*
- Itt van a cuccom? A vértem? Kóró...?
*Ellenben Ukromon kívül semmit sem vél felfedezni. Ez egy kissé felborzolja az idegeit, ám semmit sem tehet, ha véletlenül nemleges választ kapna. A hollók végeznek az elsősegéllyel, majd az ork sebeire kezdenek koncentrálni. Viszont a félvér sem hagyja, hogy kikerüljön a figyelem középpontjából. Először megkísérli, hogy képes-e egyáltalán felülni. Mikor ez nagyokat nyögve sikerül neki, a rá legjellemzőbb kérdést intézi társai felé.*
- Nincs nálatok valami kaja? Egy lovat is meg tudnék enni.
*És valóban. Árvánk hamarabb sütne és enne lóhúst, minthogy újra felüljön egyre. Mondjuk erős a gyanúja, hogy Artheniorig, ettől az istenek sem mentik meg. Amennyiben kap valami harapni valót, lassú de hatékony majszolgatásba kezd. Hisz nincs jobb módja a regenerálódásnak, mint degeszre tömni a hasad, majd egy kiadósat aludni. Akár itt a fűben is. Amíg így eszeget, ha van mit, a többiek diskurzusát hallgatja. Közben van ideje azon is morfondírozni, hogy vajon mi történt Ukrom fülével. Ám jobbnak látja ezt nem megkérdezni. Főleg nem teli szájjal. Hanem, egy szó az ő hosszú hallókáit is megüti. Ezt pedig már kénytelen szóvá tenni.*
- A városba? Így biztosan nem visztek oda.
*Pillant a majdhogynem pucér felsőtestére.*
- Legalább egy, valamibe tekerjetek be! Kérlek!
*A saját takaróját ott hagyta az egyik sikátorban. Tehát a többieken múlik, hogy van-e náluk valami. A lány leginkább abban bízik és ki is nézi belőle, hogy Syndra hozott magával valami váltó ruhát. Szinte könyörögve pislog is az elfebbik hollóra.*
*Ketten is dolgoznak árvánk kötésein, aki minden mozdulatnál úgy nyekken fel, akár egy törött lábú macska. Viszont azzal tisztában van, hogy szüksége van az ellátásra, így összeszorított fogakkal igyekszik azt tűrni. Kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Finomabban!
*Szisszen Syndrára, hisz nem is Lily lenne itt, ha nem találna ebben is kivetnivalót.*
- Volt már sérülésed, vagy csak azokat kínzod, akiknek akad?
*Kérdezi haragosan, bár ezzel inkább a fájdalomról próbálja elterelni a figyelmét. Nem mintha elmúlt volna az ellenszenve az elf csajszi iránt, de most inkább hálát érez. Valószínűleg neki köszönheti az életét. Ha csupán részben is, de így van. Aztán mélyeket lélegzve hallgatja a mélységi összefoglalóját. A lényeg elhangzik, majd a félvér is leszűri a számára fontos részt.*
- Emlékszem! *Sóhajt fel.* Az egyik lelépett a tőrömmel a karjában.
*Ezen elgondolkodva kékjei akkorára nőnek, mint egy kocsikerék fejét pedig a fájdalmai ellenére is jobbra-balra kezdi kapkodni.*
- Itt van a cuccom? A vértem? Kóró...?
*Ellenben Ukromon kívül semmit sem vél felfedezni. Ez egy kissé felborzolja az idegeit, ám semmit sem tehet, ha véletlenül nemleges választ kapna. A hollók végeznek az elsősegéllyel, majd az ork sebeire kezdenek koncentrálni. Viszont a félvér sem hagyja, hogy kikerüljön a figyelem középpontjából. Először megkísérli, hogy képes-e egyáltalán felülni. Mikor ez nagyokat nyögve sikerül neki, a rá legjellemzőbb kérdést intézi társai felé.*
- Nincs nálatok valami kaja? Egy lovat is meg tudnék enni.
*És valóban. Árvánk hamarabb sütne és enne lóhúst, minthogy újra felüljön egyre. Mondjuk erős a gyanúja, hogy Artheniorig, ettől az istenek sem mentik meg. Amennyiben kap valami harapni valót, lassú de hatékony majszolgatásba kezd. Hisz nincs jobb módja a regenerálódásnak, mint degeszre tömni a hasad, majd egy kiadósat aludni. Akár itt a fűben is. Amíg így eszeget, ha van mit, a többiek diskurzusát hallgatja. Közben van ideje azon is morfondírozni, hogy vajon mi történt Ukrom fülével. Ám jobbnak látja ezt nem megkérdezni. Főleg nem teli szájjal. Hanem, egy szó az ő hosszú hallókáit is megüti. Ezt pedig már kénytelen szóvá tenni.*
- A városba? Így biztosan nem visztek oda.
*Pillant a majdhogynem pucér felsőtestére.*
- Legalább egy, valamibe tekerjetek be! Kérlek!
*A saját takaróját ott hagyta az egyik sikátorban. Tehát a többieken múlik, hogy van-e náluk valami. A lány leginkább abban bízik és ki is nézi belőle, hogy Syndra hozott magával valami váltó ruhát. Szinte könyörögve pislog is az elfebbik hollóra.*
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-01 11:11:38
Üzenet elküldve: 2023-05-01 11:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*És persze hogy most ébred fel, megint. Mondjuk ez utalhat arra, hogy állapota lassan, de legalább biztosan javulni kezdett, habár ez nem zárhatja ki Lilly számára a következő pár éjszakák kellemetlenségét; egy ilyen seb, amit az istenek tudják hogyan kapott, nem egy nap alatt gyógyul be, egy ideig nem fog futkározni, ha ezután van még rá kedve. Aztán Darkh nyugtatónak szánt magyarázata köti le.*
- Nyertünk... *Ismétli halkan magának. Őszintén szólva agyon lett verve, meg lett tépve, lehet hogy a törvény elől menekültek éppen el, így nem kizárható hogy egy listára is fel lesznek véve, és holtfáradtnak érzi magát. Egy fejvadászatot félkészen, ügyefogyottan teljesítettek. Nem,
nem nyertek. De legalább túlélték. Nem úgy, mint a zsákban lévő két fej előző tulajdonosai.
Végül Ukromra kerül a sor; képzettebb doktoroknak gondolja a Hollókat magánál, úgyhogy kellő-kelletlen a kezeikbe teszi, hogy mi történjék vele; ujjait felkarján kopogtatva várja a végső döntést, majd egy beleegyező bólintással hagyja, hogy a környék legijesztőbb nővére fejét-nyakát bekötözze. A paszta istentelenül csíp, de a szélsőséges arckifejezéseken kívül megtagadja magának, hogy bármi mást kimutasson belőle.
Syndra munkájának a végén óvatosan hozzáér a kötéshez, s az alattuk lévő sérülésekhez.*
-...Jobb. *Az, hogy a levegő kevésbé irritálja bőrét, többet segít mint elsőre gondolná az egyén. Nem tudja, hogyan nézhet így ki, de sokat veszíthetett fenyegető kinézetéből. Viszont bizalma is sokat növekedett az elf asszony iránt.
De jó, hogy említette is amaz a várost.* - Megleszek magamtól is ott már. Ismerek egy pár embert. *Nem hősködik, az artheniori orvosi ellátás nagyjából garantálja az ilyen karcolások ellátását kisebb összegért cserébe, aminek most Ukromnak ezután lesz is. Az is segít, hogy a cég, ahol dolgozik, jó kapcsolatokat ápol a városőrséggel. Ráadásul a szürkebőrű amúgy sem a meggazdagodás fejéért végezte el ezt a kis ügyet, vannak annál sokkal gyakorlatiasabb és biztonságosabb melók is a magafajta orknak. Például a karavánkísérlet.* - Leadjuk a fejeket, utána az útjaink elválnak. *Jóban-rosszban, ennek is meg kell történnie, ő maga sem orvgyilkos, sem pályázik annak. Egy ilyen siker után meg pláne. De a tollról nem feledkezik el. Nem egyhamar.*
- A reggelig meg kéne itt pihennünk. *Fordul a többiek felé.* - A lánynak is, nekem is kelleni fog. Ami azt illeti, rátok is férne. Hosszú napunk volt. Ha ez-idáig nem értek utol minket a Kikötőből, kétlem hogy egyáltalán üldöznének.* Ha lovakkal mentek volna utánuk, akkor a patadobogást már rég hallaniuk kéne. Ha pedig nem, azt miért is? Hisz látták, hogy ők hátasokkal mentek. Erősen bizakodik, hogy Darkh és Syndra megfogadja a tanácsát és a fák között legalább napsütésig megszállnak.*
*És persze hogy most ébred fel, megint. Mondjuk ez utalhat arra, hogy állapota lassan, de legalább biztosan javulni kezdett, habár ez nem zárhatja ki Lilly számára a következő pár éjszakák kellemetlenségét; egy ilyen seb, amit az istenek tudják hogyan kapott, nem egy nap alatt gyógyul be, egy ideig nem fog futkározni, ha ezután van még rá kedve. Aztán Darkh nyugtatónak szánt magyarázata köti le.*
- Nyertünk... *Ismétli halkan magának. Őszintén szólva agyon lett verve, meg lett tépve, lehet hogy a törvény elől menekültek éppen el, így nem kizárható hogy egy listára is fel lesznek véve, és holtfáradtnak érzi magát. Egy fejvadászatot félkészen, ügyefogyottan teljesítettek. Nem,
nem nyertek. De legalább túlélték. Nem úgy, mint a zsákban lévő két fej előző tulajdonosai.
Végül Ukromra kerül a sor; képzettebb doktoroknak gondolja a Hollókat magánál, úgyhogy kellő-kelletlen a kezeikbe teszi, hogy mi történjék vele; ujjait felkarján kopogtatva várja a végső döntést, majd egy beleegyező bólintással hagyja, hogy a környék legijesztőbb nővére fejét-nyakát bekötözze. A paszta istentelenül csíp, de a szélsőséges arckifejezéseken kívül megtagadja magának, hogy bármi mást kimutasson belőle.
Syndra munkájának a végén óvatosan hozzáér a kötéshez, s az alattuk lévő sérülésekhez.*
-...Jobb. *Az, hogy a levegő kevésbé irritálja bőrét, többet segít mint elsőre gondolná az egyén. Nem tudja, hogyan nézhet így ki, de sokat veszíthetett fenyegető kinézetéből. Viszont bizalma is sokat növekedett az elf asszony iránt.
De jó, hogy említette is amaz a várost.* - Megleszek magamtól is ott már. Ismerek egy pár embert. *Nem hősködik, az artheniori orvosi ellátás nagyjából garantálja az ilyen karcolások ellátását kisebb összegért cserébe, aminek most Ukromnak ezután lesz is. Az is segít, hogy a cég, ahol dolgozik, jó kapcsolatokat ápol a városőrséggel. Ráadásul a szürkebőrű amúgy sem a meggazdagodás fejéért végezte el ezt a kis ügyet, vannak annál sokkal gyakorlatiasabb és biztonságosabb melók is a magafajta orknak. Például a karavánkísérlet.* - Leadjuk a fejeket, utána az útjaink elválnak. *Jóban-rosszban, ennek is meg kell történnie, ő maga sem orvgyilkos, sem pályázik annak. Egy ilyen siker után meg pláne. De a tollról nem feledkezik el. Nem egyhamar.*
- A reggelig meg kéne itt pihennünk. *Fordul a többiek felé.* - A lánynak is, nekem is kelleni fog. Ami azt illeti, rátok is férne. Hosszú napunk volt. Ha ez-idáig nem értek utol minket a Kikötőből, kétlem hogy egyáltalán üldöznének.* Ha lovakkal mentek volna utánuk, akkor a patadobogást már rég hallaniuk kéne. Ha pedig nem, azt miért is? Hisz látták, hogy ők hátasokkal mentek. Erősen bizakodik, hogy Darkh és Syndra megfogadja a tanácsát és a fák között legalább napsütésig megszállnak.*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-05-01 09:39:43
Üzenet elküldve: 2023-05-01 09:39:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Ukrom továbbra is csak mogorva, ami az állapota miatt nem csoda, bár ez számára a természetes, hisz egészséges állapotában sem viselkedett másképp. Az ork valahol egy kedves alak, mégsem akarja, hogy ez az információ napvilágra kerüljék.
Lily sebét szakszerűen próbálják ellátni, majd utána a méretes férfi felé vetődnek. A félvér szavaira csak egy könnyed mosollyal válaszol, tudja jól, hogy Illidary mindent elfog neki magyarázni. *
- Noh lássuk azt a fél fület.
* Kacag fel, majd óvatosan megpróbálja felmérni a sebeket. Az alvadt vér megnehezíti a dolgát, de ez inkább jó hír, mintha csak úgy elvérezne a zöld ork. *
- Attól még bekötözöm.
* Vágja rá az elf, majd csípőjére vágja a kezét. ~ Persze a lány nem várhatott, de a nagy csúnya ork igen? Chh ~ Rándul meg a szemöldöke, majd neki is lát, hogy fejét kőrbe kötözze. Természetesen a másik sebet sem hagyja ki. Illidary gyógynövényeket vett, így már azzal bekenttel látja el Ukromot. Óvatosan húzza meg a sebén a kötést, majd hátra dőlve mosolyog. *
- Na jobb?
* Tudja jól, hogy egy kis kötözés nem éppen javítja az állapotát, de így legalább véletlenül sem ereszt magából több vért. *
- Viccen kívül így legalább nem fogsz továbbra sem vérezni. Már csak az a kérdés, hogy a kereskedőháznak a szobáiba vigyünk, vagy máshova? Gondolom nem fognak örülni, hogy férfiasabban nézel ki.
* Syndra nem viccnek szánta, a heg, és a sérülések nyoma mindig is izgatóbbá tették számára a férfit, hisz ez csak jobban tudomására adta a nagyvilágnak, hogy egy túlélővel van dolga. *
* Ukrom továbbra is csak mogorva, ami az állapota miatt nem csoda, bár ez számára a természetes, hisz egészséges állapotában sem viselkedett másképp. Az ork valahol egy kedves alak, mégsem akarja, hogy ez az információ napvilágra kerüljék.
Lily sebét szakszerűen próbálják ellátni, majd utána a méretes férfi felé vetődnek. A félvér szavaira csak egy könnyed mosollyal válaszol, tudja jól, hogy Illidary mindent elfog neki magyarázni. *
- Noh lássuk azt a fél fület.
* Kacag fel, majd óvatosan megpróbálja felmérni a sebeket. Az alvadt vér megnehezíti a dolgát, de ez inkább jó hír, mintha csak úgy elvérezne a zöld ork. *
- Attól még bekötözöm.
* Vágja rá az elf, majd csípőjére vágja a kezét. ~ Persze a lány nem várhatott, de a nagy csúnya ork igen? Chh ~ Rándul meg a szemöldöke, majd neki is lát, hogy fejét kőrbe kötözze. Természetesen a másik sebet sem hagyja ki. Illidary gyógynövényeket vett, így már azzal bekenttel látja el Ukromot. Óvatosan húzza meg a sebén a kötést, majd hátra dőlve mosolyog. *
- Na jobb?
* Tudja jól, hogy egy kis kötözés nem éppen javítja az állapotát, de így legalább véletlenül sem ereszt magából több vért. *
- Viccen kívül így legalább nem fogsz továbbra sem vérezni. Már csak az a kérdés, hogy a kereskedőháznak a szobáiba vigyünk, vagy máshova? Gondolom nem fognak örülni, hogy férfiasabban nézel ki.
* Syndra nem viccnek szánta, a heg, és a sérülések nyoma mindig is izgatóbbá tették számára a férfit, hisz ez csak jobban tudomására adta a nagyvilágnak, hogy egy túlélővel van dolga. *
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-30 12:09:18
Üzenet elküldve: 2023-04-30 12:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A kötözés nagy erőkkel folytatódik, mindkét holló belemerül a munkájába, ha a másik fél is úgy akarja. Lily hangja meglepett elégedett sóhajt hoz ki a holló maszkos férfiből. *
- A várostól néhány órára. A sebeid átvéreztek, így meg kellett állnunk.
* Mondja neki határozottan, de tovább nem mondja, most nincs ideje a szidásnak. Majd ha már túl vannak az élet veszélyes helyzeten elbeszélget a lánnyal. Illidary tisztában van vele, hogy ő okozta a legnagyobb sérülést neki, de ezt rajta kívül más nemigen tudhatja. Valahol bánja, hogy engedte a lányt is harcolni, de valamikor el kell kezdenie. A sötétség hatalmas problémákat okozott számukra, pedig ő igazán jó késdobáló hírében áll.
A világ már csak ilyen meglepetéseket tartogat magában. Társával próbálják igényesen megcsinálni az elsősegélyt, így inkább lassabban csinálják mint, hogy még egyszer átvérezhessen. A kérdésre fel sem kapja a fejét. *
- Igen, nyertünk. A munka nagy részét elvégeztük. A további csak értelmetlen kockázat lenne. Banditaként töltött idejüknek vége. A fiatalabbik testvért Syndrával elintéztük, míg Ukrom lerendezte a volt bajnokot. Ketten meglógtak, de mivel nem nagyon láthattak semmit hagyhattuk elfutni őket. Igazán ügyes voltál ahhoz képest, hogy az első munkád volt. Még rengeteget kell tanulnod, de idővel sokkal ügyesebb leszel. Ezek a sebek majd emlékeztetnek.
* Kezei szorgosan járnak a lány körül, csak óvatosan emelgeti, hogy a szükségesnél több fájdalmat ne kelljen elszenvednie. Végül mikor végez a munkájával megfogja a kezét óvatosan a lánynak, majd a szemei közé néz. *
- Ügyes voltál Lily.
* Egy könnyed bólintást végez a maszkban, majd leereszti a kezét, hogy elinduljon a behemót ork felé. Lassan közel hajol hozzá, majd megpróbálja felmérni a tényleges sérüléseit. *
- Ezt varrni kell.
* Az elf és Ukrom társalgását egy mosollyal nyugtázza, majd megnézve a nyaki sebet, társa elsősegély készletéből egyenlőre megpróbálja bekötözni. Nem most fogja összevarrni, túlságosan nagy a fertőzés veszély hozzá. *
- Szerintem a tűz még túlságosan nagy kockázat, várjunk vele. Majd a fogadóban összevarrjuk.
* A kötözés nagy erőkkel folytatódik, mindkét holló belemerül a munkájába, ha a másik fél is úgy akarja. Lily hangja meglepett elégedett sóhajt hoz ki a holló maszkos férfiből. *
- A várostól néhány órára. A sebeid átvéreztek, így meg kellett állnunk.
* Mondja neki határozottan, de tovább nem mondja, most nincs ideje a szidásnak. Majd ha már túl vannak az élet veszélyes helyzeten elbeszélget a lánnyal. Illidary tisztában van vele, hogy ő okozta a legnagyobb sérülést neki, de ezt rajta kívül más nemigen tudhatja. Valahol bánja, hogy engedte a lányt is harcolni, de valamikor el kell kezdenie. A sötétség hatalmas problémákat okozott számukra, pedig ő igazán jó késdobáló hírében áll.
A világ már csak ilyen meglepetéseket tartogat magában. Társával próbálják igényesen megcsinálni az elsősegélyt, így inkább lassabban csinálják mint, hogy még egyszer átvérezhessen. A kérdésre fel sem kapja a fejét. *
- Igen, nyertünk. A munka nagy részét elvégeztük. A további csak értelmetlen kockázat lenne. Banditaként töltött idejüknek vége. A fiatalabbik testvért Syndrával elintéztük, míg Ukrom lerendezte a volt bajnokot. Ketten meglógtak, de mivel nem nagyon láthattak semmit hagyhattuk elfutni őket. Igazán ügyes voltál ahhoz képest, hogy az első munkád volt. Még rengeteget kell tanulnod, de idővel sokkal ügyesebb leszel. Ezek a sebek majd emlékeztetnek.
* Kezei szorgosan járnak a lány körül, csak óvatosan emelgeti, hogy a szükségesnél több fájdalmat ne kelljen elszenvednie. Végül mikor végez a munkájával megfogja a kezét óvatosan a lánynak, majd a szemei közé néz. *
- Ügyes voltál Lily.
* Egy könnyed bólintást végez a maszkban, majd leereszti a kezét, hogy elinduljon a behemót ork felé. Lassan közel hajol hozzá, majd megpróbálja felmérni a tényleges sérüléseit. *
- Ezt varrni kell.
* Az elf és Ukrom társalgását egy mosollyal nyugtázza, majd megnézve a nyaki sebet, társa elsősegély készletéből egyenlőre megpróbálja bekötözni. Nem most fogja összevarrni, túlságosan nagy a fertőzés veszély hozzá. *
- Szerintem a tűz még túlságosan nagy kockázat, várjunk vele. Majd a fogadóban összevarrjuk.
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-29 11:46:22
Üzenet elküldve: 2023-04-29 11:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Árvánk erőtlenül pislog jobbra és balra. Nem tudja, hol van és, hogy miképp került oda. Utolsó emléke, hogy egy hatalmas orkkal és a pajtásaival hadakoztak. Ám ez biztosan nem a kikötő. A fűben heverve fákat lát és persze a két hollót, akik az ő félpucér testén ügyködnek.*
- Mi...? Hol...?
*Igyekszik felvilágosítást kérni, de a fájdalomtól nehezen jönnek szavak az ajkára. Erőt vesz magán és egy mély lélegzet vétel után kimondja, mi is érdekli.*
- Hol vagyunk?
*Kérdez rá egyetlen szusszal. Majd egy kevés zihálás után folytatja.*
- Mi történt? Legyőztük őket?
*Kíváncsiskodik tovább, remélve némi gyorstalpalót az elmúlt percek, vagy órák eseményeit illetően. Semmit sem ért. Arra még tisztán emlékszik, hogy az a szemét megvágta. Nehezen is felejthetné, hiszen iszonyatos fájdalommal kiabál vissza. Ellenben az már nem világos számára, hogy a hátában miért van még ennél nagyobb fájdalom. Vagy, miért nem tudja, hogy jutottak ide. Bárhol is legyenek.*
*Árvánk erőtlenül pislog jobbra és balra. Nem tudja, hol van és, hogy miképp került oda. Utolsó emléke, hogy egy hatalmas orkkal és a pajtásaival hadakoztak. Ám ez biztosan nem a kikötő. A fűben heverve fákat lát és persze a két hollót, akik az ő félpucér testén ügyködnek.*
- Mi...? Hol...?
*Igyekszik felvilágosítást kérni, de a fájdalomtól nehezen jönnek szavak az ajkára. Erőt vesz magán és egy mély lélegzet vétel után kimondja, mi is érdekli.*
- Hol vagyunk?
*Kérdez rá egyetlen szusszal. Majd egy kevés zihálás után folytatja.*
- Mi történt? Legyőztük őket?
*Kíváncsiskodik tovább, remélve némi gyorstalpalót az elmúlt percek, vagy órák eseményeit illetően. Semmit sem ért. Arra még tisztán emlékszik, hogy az a szemét megvágta. Nehezen is felejthetné, hiszen iszonyatos fájdalommal kiabál vissza. Ellenben az már nem világos számára, hogy a hátában miért van még ennél nagyobb fájdalom. Vagy, miért nem tudja, hogy jutottak ide. Bárhol is legyenek.*
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-28 17:19:32
Üzenet elküldve: 2023-04-28 17:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Gyanakodva méregeti a Darkhra leszálló hollót, amire mér Artheniorban is volt szerencséje rákukkantani, de érdeklődése hamar elvesz, amint nem lát rajta üzenetet, vagy bármi más különösségnek a jelét.*
- Hidegvérrel, orvgyilkos. *Búgja, miután már talajszinten van, reagálva a továbbra is maszkos úrfi aggodalmára.* - Túléli, de csak hidegvérrel. *Nem csak lelki tanácsot akar ezzel adni; most, hogy már kevésbé vannak abban a veszélyben, hogy bármikor rajtuk üthet egy bosszúszomjas haramia-csoport, megvan rá az idő, hogy jobban ellássák a lányt, de csak nyugodt kezek fognak életet menteni. Bármi rossz mozdulattal könnyen ronthat a helyzetén, ezzel tisztában kell lennie.
De hogy aztán hamarosan rá kerül a sor, az meg az "ő" hidegvérét rontja. No nem a tűk, vagy a cérnák, hanem Syndra. Még mindig nem felejtette el, hogy a nőcske pengét fogott a torkához, és ahogy eddigi viselkedéséből látja, nem fog egyhamar megbánást érezni felőle. Mostani reakciója nem segít a bizalmi helyzeten. És tűz, tényleg? Nem ő itt a doktor, de valóban kelleni fog neki?
Halálraítélt bűnözőként engedi magát elsétáltatni az elf orvgyilkossal Lillyék felé, hamar feladva a lehetőséget latolgatását. Még így is ő húzta a hosszabb szálat, végül is.*
- Mintha bárhová tudnék menni... *Régi ragadványnevére jellemzően morog, majd ahogy háta érzi, hogy támasztéknak dől, hamar elkényelmesedik. Lenyomja a késztetést, hogy a félvarrt sebét piszkálja, inkább megtapintja a fülét. Cimpája és széle egy része hiányzik, de azon kívül rendben van. Kevesebb veszett oda, mint ahogy a vérzés erejéből eredetileg gondolta, de így is lesz mit magyaráznia a Kalmárnál, ha emiatt kikérdezik.
Nesztelenül figyeli, ahogy a két Holló kezelésbe veszi a fiatal leányt. Jóval nyugodalmasabbak a feltételek, mint a Kikötői sikátornál, úgyhogy Ukrom egész' biztos abban, hogy nem lesz probléma. Egyikőjük sem kétbalkezes. Hanem most Lilly inkább ne kelljen fel megint, legyen kiütve napsütésig.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.28 20:02:22
*Gyanakodva méregeti a Darkhra leszálló hollót, amire mér Artheniorban is volt szerencséje rákukkantani, de érdeklődése hamar elvesz, amint nem lát rajta üzenetet, vagy bármi más különösségnek a jelét.*
- Hidegvérrel, orvgyilkos. *Búgja, miután már talajszinten van, reagálva a továbbra is maszkos úrfi aggodalmára.* - Túléli, de csak hidegvérrel. *Nem csak lelki tanácsot akar ezzel adni; most, hogy már kevésbé vannak abban a veszélyben, hogy bármikor rajtuk üthet egy bosszúszomjas haramia-csoport, megvan rá az idő, hogy jobban ellássák a lányt, de csak nyugodt kezek fognak életet menteni. Bármi rossz mozdulattal könnyen ronthat a helyzetén, ezzel tisztában kell lennie.
De hogy aztán hamarosan rá kerül a sor, az meg az "ő" hidegvérét rontja. No nem a tűk, vagy a cérnák, hanem Syndra. Még mindig nem felejtette el, hogy a nőcske pengét fogott a torkához, és ahogy eddigi viselkedéséből látja, nem fog egyhamar megbánást érezni felőle. Mostani reakciója nem segít a bizalmi helyzeten. És tűz, tényleg? Nem ő itt a doktor, de valóban kelleni fog neki?
Halálraítélt bűnözőként engedi magát elsétáltatni az elf orvgyilkossal Lillyék felé, hamar feladva a lehetőséget latolgatását. Még így is ő húzta a hosszabb szálat, végül is.*
- Mintha bárhová tudnék menni... *Régi ragadványnevére jellemzően morog, majd ahogy háta érzi, hogy támasztéknak dől, hamar elkényelmesedik. Lenyomja a késztetést, hogy a félvarrt sebét piszkálja, inkább megtapintja a fülét. Cimpája és széle egy része hiányzik, de azon kívül rendben van. Kevesebb veszett oda, mint ahogy a vérzés erejéből eredetileg gondolta, de így is lesz mit magyaráznia a Kalmárnál, ha emiatt kikérdezik.
Nesztelenül figyeli, ahogy a két Holló kezelésbe veszi a fiatal leányt. Jóval nyugodalmasabbak a feltételek, mint a Kikötői sikátornál, úgyhogy Ukrom egész' biztos abban, hogy nem lesz probléma. Egyikőjük sem kétbalkezes. Hanem most Lilly inkább ne kelljen fel megint, legyen kiütve napsütésig.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.28 20:02:22
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-27 19:45:46
Üzenet elküldve: 2023-04-27 19:45:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A hollók talán szárnyalnak az égen, de a legtöbb halandó természeténél fogva csak a földet nyaldoshatja. Madarak, Griffek, vagy éppen más különleges élőlények rendelkezhetnek csak a repülés csodálatos képességével. Ignis érkezését figyelemmel követi, de legfőképp Ukrom nehéz testét próbálja inkább támogatni.
A lóról leszállva nem jutnak messze, hisz a holló maszkos férfi már jelzi is szándékát feléjük. Syndra arcán továbbra sem mutatkozik aggodalom a lány felé, de valahol mélyen mégis aggódik érte. Széles mosollyal fordul az ork irányába. *
- Le ültetünk szépen a lány mellé, utána meg össze varrom a sebedet, majd szedek egy kevés fát is amint a lány megvan. Tűzzel kell fertőtleníteni a tűt, mielőtt még beléd mélyeszteném.
* Szavak amint elhagyják a száját a késztetését nem tudja legyűrni, megnyalja a szája szélét, majd ha partnere is hasonló véleményen van akkor a lány mellé kíséri, és utána óvatosan leülteti. Nem hiányzik, hogy még jobban szét repedjen a sérülése. *
- Maradj nyugton.
* Szavak mellé még egy kacsintást is felmutat a zöld férfi felé. Igazán megkedvelte az orkot, valahol szimpátiát is érez iránta, hisz harci tudásával igazán elégedett. Az elf mindig is szerette az erős férfiakat. *
- Itt vagyok.
* Lép Illidary mellé, majd el is kezd segédkezni neki az elsősegélyben. A kötést óvatosan megpróbálja lecserélni, és természetesen próbál oda figyelni, hogy a vérzés ne folytatódjon a lánynál. Minden tudásával próbálja a lány életét megmenteni, hisz ha a mesternek ennyire fontos, akkor számára is. *
* A hollók talán szárnyalnak az égen, de a legtöbb halandó természeténél fogva csak a földet nyaldoshatja. Madarak, Griffek, vagy éppen más különleges élőlények rendelkezhetnek csak a repülés csodálatos képességével. Ignis érkezését figyelemmel követi, de legfőképp Ukrom nehéz testét próbálja inkább támogatni.
A lóról leszállva nem jutnak messze, hisz a holló maszkos férfi már jelzi is szándékát feléjük. Syndra arcán továbbra sem mutatkozik aggodalom a lány felé, de valahol mélyen mégis aggódik érte. Széles mosollyal fordul az ork irányába. *
- Le ültetünk szépen a lány mellé, utána meg össze varrom a sebedet, majd szedek egy kevés fát is amint a lány megvan. Tűzzel kell fertőtleníteni a tűt, mielőtt még beléd mélyeszteném.
* Szavak amint elhagyják a száját a késztetését nem tudja legyűrni, megnyalja a szája szélét, majd ha partnere is hasonló véleményen van akkor a lány mellé kíséri, és utána óvatosan leülteti. Nem hiányzik, hogy még jobban szét repedjen a sérülése. *
- Maradj nyugton.
* Szavak mellé még egy kacsintást is felmutat a zöld férfi felé. Igazán megkedvelte az orkot, valahol szimpátiát is érez iránta, hisz harci tudásával igazán elégedett. Az elf mindig is szerette az erős férfiakat. *
- Itt vagyok.
* Lép Illidary mellé, majd el is kezd segédkezni neki az elsősegélyben. A kötést óvatosan megpróbálja lecserélni, és természetesen próbál oda figyelni, hogy a vérzés ne folytatódjon a lánynál. Minden tudásával próbálja a lány életét megmenteni, hisz ha a mesternek ennyire fontos, akkor számára is. *
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-04-26 18:59:50
Üzenet elküldve: 2023-04-26 18:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Szárnyalni az égben, felszabadultan csak lebegni a felhők magasságában, míg a legtöbben kénytelenek nyeszlett lábukat használni azért, hogy egyik pontból a másikba eljuthasson.
Hideg fuvallat kap a szárnya alá, majd lassan az égből elkezd leereszkedni, a legtöbben észre se vehették, hisz jelenléte oly természetes mint minden csepp folyadék a testekben. Ignis gazdája irányába száll, de csak azután ereszkedik vállára, miután már a partnerek leszálltak a saját vehemens lovukról. Gazdája érkezését tudomásul véve könnyed mozdulattal végig simít tollazatán, majd ő is lepattan a lóról. *
- Megint elveszítette az eszméletét, siessetek.
* Jegyzi meg, miközben óvatosan karjaiba veszi a törékeny félvért. Egy-egy kócos hajtincset kiigazítva a hajából az arcára mered. A vérveszteség miatt még talán a márványnál is fehérebb árnyalatban mutatkozik. Csak néhány másodpercnek tűnhet csupán, de rá réved a hamvas lágy vonalakra. ~ Oly heves, most még is olyan békés. ~ Illidarynak szinte természetellenesen hat a lány arca, mégsem tudja szemeit levenni róla.
Óvatos mozdulatokkal a köpeny védelmébe rejti a lányt, majd a legközelebbi füves részre leteszi. Illidary már adott a lánynak egy holló köpenyt, szinte oly távolinak tűnik, s mégis számára csak egy szemvillanás lehetett.
Az elsősegély csomagot elővéve nem várja meg a többiek keresését, azonnal neki is lát, hogy átkötözze a lány sebét.
Tudja jól, hogy vérfertőzés miatt a régi kötést előtte el kell távolítani, így gyógynövényekkel a kötszert előre bekeni, hogy utána elkezdje a régit felcserélni az újjal.
Az égre nézve már távolból fényt pillant meg a férfi, de nem törődve vele folytatja az elsősegélyt. Megpróbálja hatékonyan ellátni a lányt. *
- Segítsetek inkább, utána varrjuk be Ukrom sebeit is.
* Szárnyalni az égben, felszabadultan csak lebegni a felhők magasságában, míg a legtöbben kénytelenek nyeszlett lábukat használni azért, hogy egyik pontból a másikba eljuthasson.
Hideg fuvallat kap a szárnya alá, majd lassan az égből elkezd leereszkedni, a legtöbben észre se vehették, hisz jelenléte oly természetes mint minden csepp folyadék a testekben. Ignis gazdája irányába száll, de csak azután ereszkedik vállára, miután már a partnerek leszálltak a saját vehemens lovukról. Gazdája érkezését tudomásul véve könnyed mozdulattal végig simít tollazatán, majd ő is lepattan a lóról. *
- Megint elveszítette az eszméletét, siessetek.
* Jegyzi meg, miközben óvatosan karjaiba veszi a törékeny félvért. Egy-egy kócos hajtincset kiigazítva a hajából az arcára mered. A vérveszteség miatt még talán a márványnál is fehérebb árnyalatban mutatkozik. Csak néhány másodpercnek tűnhet csupán, de rá réved a hamvas lágy vonalakra. ~ Oly heves, most még is olyan békés. ~ Illidarynak szinte természetellenesen hat a lány arca, mégsem tudja szemeit levenni róla.
Óvatos mozdulatokkal a köpeny védelmébe rejti a lányt, majd a legközelebbi füves részre leteszi. Illidary már adott a lánynak egy holló köpenyt, szinte oly távolinak tűnik, s mégis számára csak egy szemvillanás lehetett.
Az elsősegély csomagot elővéve nem várja meg a többiek keresését, azonnal neki is lát, hogy átkötözze a lány sebét.
Tudja jól, hogy vérfertőzés miatt a régi kötést előtte el kell távolítani, így gyógynövényekkel a kötszert előre bekeni, hogy utána elkezdje a régit felcserélni az újjal.
Az égre nézve már távolból fényt pillant meg a férfi, de nem törődve vele folytatja az elsősegélyt. Megpróbálja hatékonyan ellátni a lányt. *
- Segítsetek inkább, utána varrjuk be Ukrom sebeit is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719