Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 184 (3661. - 3680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3672-3691
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:02:38
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikeres//
*Nem bánja, ha nem kap rá magyarázatot. Nem olyan nehéz összeraknia a képeket. Önbántás, büntetések... nem lehet mellette igazán biztonságban, bár nem is ezt az érzést keresi a közelében. A tudat viszont éppen elég arra, hogy résen legyen.
Érdekesnek hat, hogy néha olyan, mintha egy gyerek sétálna mellette. Ez persze nem olyan, amivel foglalkozni kíván, azzal már sokkal inkább, hogy meddig kell rá várnia, amíg azt a romos templomot nézegeti. Igen szép lehetett hajdanán és megvan a bája most is, de erre nem ér rá. Gyűjteni indult, aztán még meg is kell festeni az ámuldozó lányt.*
- Gyere már, Leina.
*Hangzik színtelenül a kérés, majd a rejtekbe beérve leolvad róla a kényszer, hogy el akarjon tűnni onnan, ahol van. Most nem a szántókra vágyik, nem idegen pillantásokra, hanem a fák sötét takarására. Nem az ő terepe, városokat járt többnyire, de nem tudja nem érezni a nyugalmat, amit ad neki. Szereti a levegőjét, az avar ázott illatát, s a hűvöst, hallani ahogy a szél fújja a leveleket, idegenként hat minden szó, ami elhagyja a szájukat, de már beletörődött, hogy tökéletes csendben és magányában nem élvezheti ezt a napot. Kifut a levegő az orrán, ismét mintha egy gyerek szólna mellőle, de arca rezdülései nem mutatják, hogy valóban zavaró volna.*
- Nem kértem ilyet.
*Mondja csak. Őt nem zavarja, ha emiatt lassabbak, őt pedig ne zavarják meg abban, hogyha el akar tűnni a szemek elől. Mert lesz, hogy el fog, pont úgy, ahogy a lány is teszi, lepattanva a lóról, mert valami érdekeset talált. Ril csak követi, annyi különbséggel, hogy a lépései igen nesztelenek, nem kavarnak fel semmit, szinte egybeolvad a természettel. A másik mögött nézi azt, amit talált és megtörve eddigi csendjét sóhajt fel, majd tép le a bogyókból és tömi a szájába a fél maroknyi édes, enyhülést hozó termést. Nem szólal még meg, kiélvezi, hogy múlik a szomjúsága. Miután kellően feltöltötte az érzet, eztán kezd csak újabb rövid mesébe.*
- Rézszínű Hols. *Hogy ehető-e, már nem válaszol, ugyanis látványosan tüntette el, ebből amennyit csak lehet el kell vinni.* - Édes, de olyan, mintha hideg vizet innál. Kóstold meg. Elmúlik a szomjúság.
*Még élvezi kicsit, de közben elkalandozik a tekintete. ~Nem is volt fagy...~ Szűkül össze szem, ahogy a simafenyőre néz, aminek tűlevelei között fedezi fel élete nagy megsegítőjét. Szótlan indul meg felé. Megannyi csontja forrt össze gyorsabban a Fagyos Xado-tól, lehetetlen, hogy ne szerezze meg, akkor is, ha a tenyere igen fájdalmasan fog tiltakozni az ellen, hogy legalább a törzsön és némi vastagabb ágakon felkapaszkodva elérje. Nagyot sóhajt ismét, mikor ráébred, hogy ez nem lesz egyszerű. Az első valamire való ág, szinte embermagasan helyezkedik el. A ló nem fér oda, de Leina igen, ezért is int neki, hogy menjen felé. Majd tart neki bakot, vagy a nyakába mászik, de azt onnan le kell szedni.*
- Látod azt a zuzmót? Az kell. Elbírsz?
*Ilyenkor kétségtelenül nem a legjobbak az ötletei, de a kényelmetlen helyzetek szinte vele járnak.*
//Keresés: sikeres//
*Nem bánja, ha nem kap rá magyarázatot. Nem olyan nehéz összeraknia a képeket. Önbántás, büntetések... nem lehet mellette igazán biztonságban, bár nem is ezt az érzést keresi a közelében. A tudat viszont éppen elég arra, hogy résen legyen.
Érdekesnek hat, hogy néha olyan, mintha egy gyerek sétálna mellette. Ez persze nem olyan, amivel foglalkozni kíván, azzal már sokkal inkább, hogy meddig kell rá várnia, amíg azt a romos templomot nézegeti. Igen szép lehetett hajdanán és megvan a bája most is, de erre nem ér rá. Gyűjteni indult, aztán még meg is kell festeni az ámuldozó lányt.*
- Gyere már, Leina.
*Hangzik színtelenül a kérés, majd a rejtekbe beérve leolvad róla a kényszer, hogy el akarjon tűnni onnan, ahol van. Most nem a szántókra vágyik, nem idegen pillantásokra, hanem a fák sötét takarására. Nem az ő terepe, városokat járt többnyire, de nem tudja nem érezni a nyugalmat, amit ad neki. Szereti a levegőjét, az avar ázott illatát, s a hűvöst, hallani ahogy a szél fújja a leveleket, idegenként hat minden szó, ami elhagyja a szájukat, de már beletörődött, hogy tökéletes csendben és magányában nem élvezheti ezt a napot. Kifut a levegő az orrán, ismét mintha egy gyerek szólna mellőle, de arca rezdülései nem mutatják, hogy valóban zavaró volna.*
- Nem kértem ilyet.
*Mondja csak. Őt nem zavarja, ha emiatt lassabbak, őt pedig ne zavarják meg abban, hogyha el akar tűnni a szemek elől. Mert lesz, hogy el fog, pont úgy, ahogy a lány is teszi, lepattanva a lóról, mert valami érdekeset talált. Ril csak követi, annyi különbséggel, hogy a lépései igen nesztelenek, nem kavarnak fel semmit, szinte egybeolvad a természettel. A másik mögött nézi azt, amit talált és megtörve eddigi csendjét sóhajt fel, majd tép le a bogyókból és tömi a szájába a fél maroknyi édes, enyhülést hozó termést. Nem szólal még meg, kiélvezi, hogy múlik a szomjúsága. Miután kellően feltöltötte az érzet, eztán kezd csak újabb rövid mesébe.*
- Rézszínű Hols. *Hogy ehető-e, már nem válaszol, ugyanis látványosan tüntette el, ebből amennyit csak lehet el kell vinni.* - Édes, de olyan, mintha hideg vizet innál. Kóstold meg. Elmúlik a szomjúság.
*Még élvezi kicsit, de közben elkalandozik a tekintete. ~Nem is volt fagy...~ Szűkül össze szem, ahogy a simafenyőre néz, aminek tűlevelei között fedezi fel élete nagy megsegítőjét. Szótlan indul meg felé. Megannyi csontja forrt össze gyorsabban a Fagyos Xado-tól, lehetetlen, hogy ne szerezze meg, akkor is, ha a tenyere igen fájdalmasan fog tiltakozni az ellen, hogy legalább a törzsön és némi vastagabb ágakon felkapaszkodva elérje. Nagyot sóhajt ismét, mikor ráébred, hogy ez nem lesz egyszerű. Az első valamire való ág, szinte embermagasan helyezkedik el. A ló nem fér oda, de Leina igen, ezért is int neki, hogy menjen felé. Majd tart neki bakot, vagy a nyakába mászik, de azt onnan le kell szedni.*
- Látod azt a zuzmót? Az kell. Elbírsz?
*Ilyenkor kétségtelenül nem a legjobbak az ötletei, de a kényelmetlen helyzetek szinte vele járnak.*
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-27 10:15:06
Üzenet elküldve: 2024-10-27 10:15:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikeres//
*Igen, a büntetés az első, ami eszébe jut, ha valami fáj, és nem magának okozta. Régen azon kívül, hogy bezárták, sokat büntették fájdalommal, ha épp nem akart ölni vagy nem volt hajlandó engedelmeskedni azoknak a rosszarcú alakoknak. Volt, aki meg akarta védeni a büntetéstől, de nem lehetett mindig mellette, így sokat szenvedett. Az istene szintén fájdalommal bünteti, ha nem elégedett vele, éppen ezért nem csoda, hogy a két szó számára szinte már egyet jelent. Mindezt nem fejti ki, megint csak nem hagyja, hogy az elméje elvesszen a múlt gondolataiban.
Időközben az is kiderül, hogy a rémálom teának pozitív hatásai is vannak, bár a szövegkörnyezet, melyben Ril elmondja neki, nem nyeri el a tetszését, így csak a szemeit forgatva ennyit mond.*
- Most nem fáj.
*Miután sikerült elrángatni őt a templom elől, végül maguk mögött hagyják a falvakat, és bevethetik magukat a fák közé. Elérték az erdőt, ahogy ígérte. Büszke is magára miatta. Egyébként a fák lombjainak takarásában ő is sokkalta jobban érzi magát. Az évek alatt már megszokta ugyan a napfényt, de még mindig zavarja a szemeit. Ez az árnyékos környezet neki is felüdülés.
Nori lassú léptekben vezeti a lovat egyelőre a kitaposott úton, de miután az út mellett nem találnak semmilyen hasznos növényt, egyetértenek abban, hogy mélyebbre kell merészkedniük az erdőben, ami viszont Árnyéknak már valóban nehéz terep lesz.*
- Nem fogom itt hagyni. Ő a barátom. *Jelenti ki, még mielőtt olyan elvetemült ötlete támadna Ril-nek, hogy hagyják hátra a lovat. Talán nem úgy gondoskodik róla, ahogy megérdemelné, de akkor sem fogja magára hagyni szegényt. Inkább majd lassabban haladnak, és valahogy megoldja, hogy ő is tovább jöhessen velük.*
- Itt befordulunk. *Mondja, mikor talál egy járhatónak tűnő ösvényt, ami az útról letérve bevezet az erdő mélyére. Itt már csak lépésben vezeti a lovat, ami abból a szempontból nem hátrány, hogy a sűrű növényzet között könnyebben kiszúrhatják azt, ami érdekes lehet a számukra. Mikor az utat már nem látják maguk mögött, Nori-nak fel is tűnik egy érdekes bokor, rajta egy csomó, vöröses színű bogyóval.*
- Az mi? *Lepattan a lóról, és egy kidőlt fatörzset átlépve a bokorhoz siet, kíváncsian nézegeti.* Szép. Szerinted ehető? *Kérdezi a bogyókról. Nem ismeri ezt a növényt sem, de Ril nemrég bebizonyította, hogy rá lehet ebben a kérdésben számítani.*
//Keresés: sikeres//
*Igen, a büntetés az első, ami eszébe jut, ha valami fáj, és nem magának okozta. Régen azon kívül, hogy bezárták, sokat büntették fájdalommal, ha épp nem akart ölni vagy nem volt hajlandó engedelmeskedni azoknak a rosszarcú alakoknak. Volt, aki meg akarta védeni a büntetéstől, de nem lehetett mindig mellette, így sokat szenvedett. Az istene szintén fájdalommal bünteti, ha nem elégedett vele, éppen ezért nem csoda, hogy a két szó számára szinte már egyet jelent. Mindezt nem fejti ki, megint csak nem hagyja, hogy az elméje elvesszen a múlt gondolataiban.
Időközben az is kiderül, hogy a rémálom teának pozitív hatásai is vannak, bár a szövegkörnyezet, melyben Ril elmondja neki, nem nyeri el a tetszését, így csak a szemeit forgatva ennyit mond.*
- Most nem fáj.
*Miután sikerült elrángatni őt a templom elől, végül maguk mögött hagyják a falvakat, és bevethetik magukat a fák közé. Elérték az erdőt, ahogy ígérte. Büszke is magára miatta. Egyébként a fák lombjainak takarásában ő is sokkalta jobban érzi magát. Az évek alatt már megszokta ugyan a napfényt, de még mindig zavarja a szemeit. Ez az árnyékos környezet neki is felüdülés.
Nori lassú léptekben vezeti a lovat egyelőre a kitaposott úton, de miután az út mellett nem találnak semmilyen hasznos növényt, egyetértenek abban, hogy mélyebbre kell merészkedniük az erdőben, ami viszont Árnyéknak már valóban nehéz terep lesz.*
- Nem fogom itt hagyni. Ő a barátom. *Jelenti ki, még mielőtt olyan elvetemült ötlete támadna Ril-nek, hogy hagyják hátra a lovat. Talán nem úgy gondoskodik róla, ahogy megérdemelné, de akkor sem fogja magára hagyni szegényt. Inkább majd lassabban haladnak, és valahogy megoldja, hogy ő is tovább jöhessen velük.*
- Itt befordulunk. *Mondja, mikor talál egy járhatónak tűnő ösvényt, ami az útról letérve bevezet az erdő mélyére. Itt már csak lépésben vezeti a lovat, ami abból a szempontból nem hátrány, hogy a sűrű növényzet között könnyebben kiszúrhatják azt, ami érdekes lehet a számukra. Mikor az utat már nem látják maguk mögött, Nori-nak fel is tűnik egy érdekes bokor, rajta egy csomó, vöröses színű bogyóval.*
- Az mi? *Lepattan a lóról, és egy kidőlt fatörzset átlépve a bokorhoz siet, kíváncsian nézegeti.* Szép. Szerinted ehető? *Kérdezi a bogyókról. Nem ismeri ezt a növényt sem, de Ril nemrég bebizonyította, hogy rá lehet ebben a kérdésben számítani.*
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-27 08:58:00
Üzenet elküldve: 2024-10-27 08:58:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Kiselőadása hevében a torka is kiszáradt. Nem biztos, hogy jó lesz ez így. Nem evett, alig ivott, s még a nyelve is megeredt, mintha a növény szó önmagában elég lenne ahhoz, hogy megnyisson egy csapot, amit el sem egyszerű zárni. Olyan kevés szelet van a világból, amit tényleg szeret. Amit nem óv titokként, s szívesen adja át a megszerzett tudás egy részét, persze bizonyos keretek között. Van, akinél még azt a keretet is elmossa a víz és önként adta volna a kezébe egyben, mindent amit eddig felfedezett, s tanult. Furcsa érzés, hogy a szótlanságából mi kerekedett, de nem bánja, ha erről van szó, akkor nem. Nem lenne ilyen oldott, ha másról kellene beszélnie. Még egy kis szemléltetésben is részesíti a lányt, egyenesen a másik bőrén téve azt. Amaz pedig mint valami kisgyerek sértődik meg azon, ami hihetetlen nagy ajándék, hiszen óvatosan fogja kezelni az ő általa eltett levelet is, megóvva bőrét a többi sérüléstől.*
- Büntetés?
*Szűköl összébb a szeme. Miért az első gondolat a büntetés? Ez érdekes, de nem vesződik további szavakkal, ha a lány nem fejti ki.
Sokkal inkább foglalkozik a szárakra tekeredett virággal, s bólint, amikor Leina megállapítja, hogy mi az. *
- De arra is jó, ha fájna a hasad a helyenként szénné égetett, helyenként nyers marad nyuladtól.
*Tépi le, majd miután elsüllyesztette folytathatják az utat az erdőbe.
Egyre szürkül köröttük a tér, pedig még csak most kelt fel a nap. Az erdő sötétbe borít mindent, de a fák árnyát védelemnek érzi akkor is, hogyha itt jobban tartana leselkedő vadaktól. A lombok között beszűrődő fényes sávok, amik a legszebbek benne, s mutatja, hogy felettük nincsen éjszaka. Jól látni, de nem azt adja, mint a nyílt téren, sokkalta jobban kell figyelnie arra, hogy találjon bármit is. Az első lépések nem hoznak sikert, de nem bánja, lesz elég idejük felfedezni. Maguk mögött hagyva a szántókat, már az az alig érzett zsibogás is elmúlik a tarkójából. Viszont mindig a kitaposott úton botorság lenne járni, ott bizonyosan nem találnak semmit, beljebb kell merészkedni és nem tudja, hogy a lóval ez mennyire lesz egyszerű.*
- Vele nem lesz könnyű.
*Néz végig az állaton. Talán majd az ében lány olyan helyen kell vezesse, ahol el is férnek, de attól még Ril bebújhat bárhová, amit érdekesnek, vagy megfelelő lelőhelynek talál.*
//Keresés: sikertelen//
*Kiselőadása hevében a torka is kiszáradt. Nem biztos, hogy jó lesz ez így. Nem evett, alig ivott, s még a nyelve is megeredt, mintha a növény szó önmagában elég lenne ahhoz, hogy megnyisson egy csapot, amit el sem egyszerű zárni. Olyan kevés szelet van a világból, amit tényleg szeret. Amit nem óv titokként, s szívesen adja át a megszerzett tudás egy részét, persze bizonyos keretek között. Van, akinél még azt a keretet is elmossa a víz és önként adta volna a kezébe egyben, mindent amit eddig felfedezett, s tanult. Furcsa érzés, hogy a szótlanságából mi kerekedett, de nem bánja, ha erről van szó, akkor nem. Nem lenne ilyen oldott, ha másról kellene beszélnie. Még egy kis szemléltetésben is részesíti a lányt, egyenesen a másik bőrén téve azt. Amaz pedig mint valami kisgyerek sértődik meg azon, ami hihetetlen nagy ajándék, hiszen óvatosan fogja kezelni az ő általa eltett levelet is, megóvva bőrét a többi sérüléstől.*
- Büntetés?
*Szűköl összébb a szeme. Miért az első gondolat a büntetés? Ez érdekes, de nem vesződik további szavakkal, ha a lány nem fejti ki.
Sokkal inkább foglalkozik a szárakra tekeredett virággal, s bólint, amikor Leina megállapítja, hogy mi az. *
- De arra is jó, ha fájna a hasad a helyenként szénné égetett, helyenként nyers marad nyuladtól.
*Tépi le, majd miután elsüllyesztette folytathatják az utat az erdőbe.
Egyre szürkül köröttük a tér, pedig még csak most kelt fel a nap. Az erdő sötétbe borít mindent, de a fák árnyát védelemnek érzi akkor is, hogyha itt jobban tartana leselkedő vadaktól. A lombok között beszűrődő fényes sávok, amik a legszebbek benne, s mutatja, hogy felettük nincsen éjszaka. Jól látni, de nem azt adja, mint a nyílt téren, sokkalta jobban kell figyelnie arra, hogy találjon bármit is. Az első lépések nem hoznak sikert, de nem bánja, lesz elég idejük felfedezni. Maguk mögött hagyva a szántókat, már az az alig érzett zsibogás is elmúlik a tarkójából. Viszont mindig a kitaposott úton botorság lenne járni, ott bizonyosan nem találnak semmit, beljebb kell merészkedni és nem tudja, hogy a lóval ez mennyire lesz egyszerű.*
- Vele nem lesz könnyű.
*Néz végig az állaton. Talán majd az ében lány olyan helyen kell vezesse, ahol el is férnek, de attól még Ril bebújhat bárhová, amit érdekesnek, vagy megfelelő lelőhelynek talál.*
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-25 20:58:27
Üzenet elküldve: 2024-10-25 20:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Jobban belegondolva megérti Ettvallder magas szintű elővigyázatosságát, elvégre sosem lehet tudni, hogy kik és mikor okoznák a vesztüket, főleg azután, amit tettek. És különben is, ő is ez a fajta, aki előbb támad, aztán kérdez.
Kezet ráz társával, miközben az kérdésekkel bombázza meg őt. Tulajdonképpen örül annak, hogy őt találta itt a házban. Benne valamelyest megbízik, és így nem kell minden percben azt lesnie, hogy nem-e tervez valami fondorlatosságot. *
- Fejvadászok? Nem is tudtam, hogy ennyire keresett vagy. Volt már dolgod velük?
* Észrevesz egy rozoga széket. Közelebb húzza, és elül. Hagyja, hogy a „házigazda” tevékenykedjen. Felemeli a fejét, mikor a fehérhajú róla kérdez, majd meg is rázza azt. *
- Nem-nem. Fogalmam sem volt, hogy te vagy az. * Miközben magyaráz, ide-oda néz, próbál belülről is megismerkedni a hellyel. * Artheniorból jövök. Ott volt dolgom.
* Eszébe sem jut, hogy részletezze, mit csinált ott. *
- A Hét Varjúhoz megyek, csak kint kurva hideg van. Ezért gondoltam, hogy megállok egy ilyenben pihenni. * A bejárat fele mutat. * Kint láttam az összegyűjtött tűzifát. Onnan tudtam, hogy van itt valaki. * Előre dől a székében. * Na de hogy pont te legyél az? Álmomban sem gondoltam volna. Nem mondtad, hogy van egy ilyen házad az erdőben.
* A teára, amit felkínálnak neki, felcsillan a szeme. Elsőre is ilyen fogadtatásra számított. *
- Hacsak söröd nincs, akkor jöhet.
//Vadászat//
* Jobban belegondolva megérti Ettvallder magas szintű elővigyázatosságát, elvégre sosem lehet tudni, hogy kik és mikor okoznák a vesztüket, főleg azután, amit tettek. És különben is, ő is ez a fajta, aki előbb támad, aztán kérdez.
Kezet ráz társával, miközben az kérdésekkel bombázza meg őt. Tulajdonképpen örül annak, hogy őt találta itt a házban. Benne valamelyest megbízik, és így nem kell minden percben azt lesnie, hogy nem-e tervez valami fondorlatosságot. *
- Fejvadászok? Nem is tudtam, hogy ennyire keresett vagy. Volt már dolgod velük?
* Észrevesz egy rozoga széket. Közelebb húzza, és elül. Hagyja, hogy a „házigazda” tevékenykedjen. Felemeli a fejét, mikor a fehérhajú róla kérdez, majd meg is rázza azt. *
- Nem-nem. Fogalmam sem volt, hogy te vagy az. * Miközben magyaráz, ide-oda néz, próbál belülről is megismerkedni a hellyel. * Artheniorból jövök. Ott volt dolgom.
* Eszébe sem jut, hogy részletezze, mit csinált ott. *
- A Hét Varjúhoz megyek, csak kint kurva hideg van. Ezért gondoltam, hogy megállok egy ilyenben pihenni. * A bejárat fele mutat. * Kint láttam az összegyűjtött tűzifát. Onnan tudtam, hogy van itt valaki. * Előre dől a székében. * Na de hogy pont te legyél az? Álmomban sem gondoltam volna. Nem mondtad, hogy van egy ilyen házad az erdőben.
* A teára, amit felkínálnak neki, felcsillan a szeme. Elsőre is ilyen fogadtatásra számított. *
- Hacsak söröd nincs, akkor jöhet.
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-21 13:12:01
Üzenet elküldve: 2024-10-21 13:12:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Talán jobb is, hogy nincs szükség semmilyen bukfences cselre. De ha már betanulta a mozdulatot, akkor néha jó lenne használni is. Nem ezen fog elnyomni egy könnycseppet. Csuklyáktól megszabadulva végre engednek a kedélyek és végre barátiasabbá válik a levegő. *
- Amilyen szarba keveredtünk az utóbbi hatokban? * Közelebb lép, közben elrakja a kardot, majd kezét nyújtja a vörösnek. * Az lenne fura, ha minden szívbaj nélkül tölteném a napjaim. Elvégre nem tudni, hogy épp ki akarja a fejedet. Főleg ilyen messze a várostól! Azt hittem egy fejvadász végre megtalált, vagy a kunyhó tulaja jött, hogy visszavegye ~ a tulajdonképpen jogosan őt illető ~ kunyhót. Na ennyit rólam, és te? Mi járatban erre, ahol még a farkasok is húzzák a lóbőrt? Csak nem engem kerestél? Akció van?
* Bombázza kérdésekkel a vöröst. Talán túl sok ez így egyszerre ilyen késő este. Nem tervezte ugyan, de elindul begyújtani a kandallót. Kellemes meglepetés ugyan, de épp van nála egy kis teafű. Ha nem kér, úgy majd marad holnapra. De ha már elkezdte, akkor lefőzi. Közben hallgatja Agin válaszait. Kíváncsi, hogy mégis mit keres itt, ahol még a madár se repülget. *
- Teát?
//Vadászat//
* Talán jobb is, hogy nincs szükség semmilyen bukfences cselre. De ha már betanulta a mozdulatot, akkor néha jó lenne használni is. Nem ezen fog elnyomni egy könnycseppet. Csuklyáktól megszabadulva végre engednek a kedélyek és végre barátiasabbá válik a levegő. *
- Amilyen szarba keveredtünk az utóbbi hatokban? * Közelebb lép, közben elrakja a kardot, majd kezét nyújtja a vörösnek. * Az lenne fura, ha minden szívbaj nélkül tölteném a napjaim. Elvégre nem tudni, hogy épp ki akarja a fejedet. Főleg ilyen messze a várostól! Azt hittem egy fejvadász végre megtalált, vagy a kunyhó tulaja jött, hogy visszavegye ~ a tulajdonképpen jogosan őt illető ~ kunyhót. Na ennyit rólam, és te? Mi járatban erre, ahol még a farkasok is húzzák a lóbőrt? Csak nem engem kerestél? Akció van?
* Bombázza kérdésekkel a vöröst. Talán túl sok ez így egyszerre ilyen késő este. Nem tervezte ugyan, de elindul begyújtani a kandallót. Kellemes meglepetés ugyan, de épp van nála egy kis teafű. Ha nem kér, úgy majd marad holnapra. De ha már elkezdte, akkor lefőzi. Közben hallgatja Agin válaszait. Kíváncsi, hogy mégis mit keres itt, ahol még a madár se repülget. *
- Teát?
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-20 02:43:08
Üzenet elküldve: 2024-10-20 02:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Nem lesz szükség semmilyen bukfences dobásra, mert Agin a neve hallatára azon nyomban megállítja a támadást. Nem olyan híres ő. Nem sokan ismerik, így nem csoda, hogy meglepődik. Azon gondolkozik, hogy ki lehet a csuklyás alak, de senki sem jut az eszébe. Mindaddig persze, amíg az le nem veszi a fejfedőt, ezzel pedig felfedve magát. *
- Ettvallder!
* Szinte felordít meglepődöttségében. A fene se gondolta volna, hogy a társával folytatott élet-halál küzdelmet egy apró viskóért. Hátrál egy lépést. *
- Mi a fenét keresel te itt? És miért akarsz megölni?
* Mindenre gondolt, de arra nem, hogy találkozni fog itt valakivel a tavernából. Visszateszi a fegyvereit a helyükre. Már nem érzi veszélyben magát. *
//Vadászat//
* Nem lesz szükség semmilyen bukfences dobásra, mert Agin a neve hallatára azon nyomban megállítja a támadást. Nem olyan híres ő. Nem sokan ismerik, így nem csoda, hogy meglepődik. Azon gondolkozik, hogy ki lehet a csuklyás alak, de senki sem jut az eszébe. Mindaddig persze, amíg az le nem veszi a fejfedőt, ezzel pedig felfedve magát. *
- Ettvallder!
* Szinte felordít meglepődöttségében. A fene se gondolta volna, hogy a társával folytatott élet-halál küzdelmet egy apró viskóért. Hátrál egy lépést. *
- Mi a fenét keresel te itt? És miért akarsz megölni?
* Mindenre gondolt, de arra nem, hogy találkozni fog itt valakivel a tavernából. Visszateszi a fegyvereit a helyükre. Már nem érzi veszélyben magát. *
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:39:16
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Olybá tűnik, hogy a betörő nem osztozik sajátos humorán. De egy valamiben osztozkodnak, mégpedig a harci vágyon. Így már biztosabb abban, hogy egyik ellenfele bízta meg a csuklyást a felderítésével, és kiiktatásával. Bárcsak ilyen könnyen mennének a dolgok. Ellentámadását a vártan állította meg. Két kardjával még menet közben. Elmosolyodik, de ezt csak halványan lehet látni a saját csuklyája mögött. Rúgásra készül. Most, hogy mind a két keze foglalt. Csak egy sima rúgással földre tudná küldeni támadóját. Ám a másik gyorsabb, és még mielőtt belekezdhetne a lába emelésébe, a másik már ki is fordult a kardja alól. Amit még mindig nyomott lefele, szóval az elég erősen csattan a már alapból szegényes padlóra. Be is töri egy kis helyen. Megpróbálja kihúzni de nincs ideje. A másik a jobbján már egyből ellentámadásba lendült. Abban a töredék időben, ami ahhoz kell, hogy a támadás célt érjen észreveszi a másik vörös haját. Még kellemes meglepetés is lehetne, ha nem a harc közepén lennének. *
- Agin!?
* Ennyi hagyja el a száját, majd emeli hárításra az alkarvédőjét. Ha esetleg a támadás már megállíthatatlan, akkor alkarvédőjével csak simán átirányítja a támadást egy másik irányba. Ha erre a másik is lenyugszik egy percre, akkor leveszi csuklyáját, ezzel is felfedve hófehér haját. De ha véletlen a nevének kiejtése nem okozna semmilyen változást a férfiban, akkor muszáj lesz lefegyverezni a másikat. Ha új támadás érkezik, akkor csuklójához nyúl, rámarkol és hátraveti magát. Behúzza a lábait maga elé miközben közelít padlóhoz. Közben kezével szorosan fogva, és húzva a másikat, majd a lendületet kihasználva egy hátra bukfenc keretein belül átdobja a szobán. Ha más nem ez biztos lenyugtatja. *
//Vadászat//
* Olybá tűnik, hogy a betörő nem osztozik sajátos humorán. De egy valamiben osztozkodnak, mégpedig a harci vágyon. Így már biztosabb abban, hogy egyik ellenfele bízta meg a csuklyást a felderítésével, és kiiktatásával. Bárcsak ilyen könnyen mennének a dolgok. Ellentámadását a vártan állította meg. Két kardjával még menet közben. Elmosolyodik, de ezt csak halványan lehet látni a saját csuklyája mögött. Rúgásra készül. Most, hogy mind a két keze foglalt. Csak egy sima rúgással földre tudná küldeni támadóját. Ám a másik gyorsabb, és még mielőtt belekezdhetne a lába emelésébe, a másik már ki is fordult a kardja alól. Amit még mindig nyomott lefele, szóval az elég erősen csattan a már alapból szegényes padlóra. Be is töri egy kis helyen. Megpróbálja kihúzni de nincs ideje. A másik a jobbján már egyből ellentámadásba lendült. Abban a töredék időben, ami ahhoz kell, hogy a támadás célt érjen észreveszi a másik vörös haját. Még kellemes meglepetés is lehetne, ha nem a harc közepén lennének. *
- Agin!?
* Ennyi hagyja el a száját, majd emeli hárításra az alkarvédőjét. Ha esetleg a támadás már megállíthatatlan, akkor alkarvédőjével csak simán átirányítja a támadást egy másik irányba. Ha erre a másik is lenyugszik egy percre, akkor leveszi csuklyáját, ezzel is felfedve hófehér haját. De ha véletlen a nevének kiejtése nem okozna semmilyen változást a férfiban, akkor muszáj lesz lefegyverezni a másikat. Ha új támadás érkezik, akkor csuklójához nyúl, rámarkol és hátraveti magát. Behúzza a lábait maga elé miközben közelít padlóhoz. Közben kezével szorosan fogva, és húzva a másikat, majd a lendületet kihasználva egy hátra bukfenc keretein belül átdobja a szobán. Ha más nem ez biztos lenyugtatja. *
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:16:05
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:16:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Villámgyorsan tör be a házba, hogy megtámadja annak tulajdonosát. Vagy legalábbis azt, akit annak hisz. Annak pedig még van pofája az ajtó miatt panaszkodni, mikor az imént akarta megölni. *
- Te voltál az, aki nyilat röpített bele, barom!
* Csak ennyit tud mondani a támadása közben, ami egyébként nem ér célt. A férfi az utolsó pillanatban hajol el a kard elől, és földre is kerül, ahonnan gyorsan felszökik, hogy Aginnak ne legyen ideje ott tartani őt. Az egyik kardja így tehát egy vágást ejt az ágyon, de ezzel nem foglalkozik. Mindenesetre, ha így folytatják a harcot, akkor könnyen lehet, hogy a ház, amiért harcolnak, lesz a legnagyobb vesztese a csatának.
Folytatná ő az offenzívát, de ellenfele megelőzi őt egy fentről jövő támadással. Agin nem hajol el, hanem mindkét kardját bevetve kivédi a csapást. Kicsit nehezebb a dolga, mint hitte, ugyanis a csapás elér erősre sikeredett. A három összecsattanó penge remegő hanggal tölti meg a helységet. Ezután Agin igyekszik gyorsan változtatni a helyzetén. Két-három lépésben villámgyorsan kifordul balra, és így fordulásból támadhat újból a férfire a jobb kardjával.
A fordulás következtében leesik a csuklyája, így láthatóvá válik a vörös kobakja, de ez nem érdekli. Kisebb baja is nagyobb most ennél, mint hogy ezzel foglalkozzon. *
//Vadászat//
* Villámgyorsan tör be a házba, hogy megtámadja annak tulajdonosát. Vagy legalábbis azt, akit annak hisz. Annak pedig még van pofája az ajtó miatt panaszkodni, mikor az imént akarta megölni. *
- Te voltál az, aki nyilat röpített bele, barom!
* Csak ennyit tud mondani a támadása közben, ami egyébként nem ér célt. A férfi az utolsó pillanatban hajol el a kard elől, és földre is kerül, ahonnan gyorsan felszökik, hogy Aginnak ne legyen ideje ott tartani őt. Az egyik kardja így tehát egy vágást ejt az ágyon, de ezzel nem foglalkozik. Mindenesetre, ha így folytatják a harcot, akkor könnyen lehet, hogy a ház, amiért harcolnak, lesz a legnagyobb vesztese a csatának.
Folytatná ő az offenzívát, de ellenfele megelőzi őt egy fentről jövő támadással. Agin nem hajol el, hanem mindkét kardját bevetve kivédi a csapást. Kicsit nehezebb a dolga, mint hitte, ugyanis a csapás elér erősre sikeredett. A három összecsattanó penge remegő hanggal tölti meg a helységet. Ezután Agin igyekszik gyorsan változtatni a helyzetén. Két-három lépésben villámgyorsan kifordul balra, és így fordulásból támadhat újból a férfire a jobb kardjával.
A fordulás következtében leesik a csuklyája, így láthatóvá válik a vörös kobakja, de ez nem érdekli. Kisebb baja is nagyobb most ennél, mint hogy ezzel foglalkozzon. *
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:30:19
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:30:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Ha lenne meleg takarója sem lenne olyan biztos, hogy megkínálna egy ismeretlent jöttmentet. Főleg ilyen időkben! És most nem a hidegre értendően, hanem az eseményeket figyelve. A félvérnek alaposan meg kell néznie, hogy kik haladnak mögötte. Az árnyban lévők nem pihennek. Szóval az egyetlen amivel szolgálni tud, az egy meleg nyílvessző, amit remélt, hogy az érkező tárt karokkal fogadja. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére, az ajtó felfogja a barátságuk jeleként szolgáló lövedéket. Nem kell kimennie a hidegbe, mert látogatója beengedi magát. Mondjuk jöhetett volna finomabban is. Elvégre nyitva volt az ajtó. Ezt szóvá is teszi. *
- Ember! Tényleg? Most javítottam meg. Arról ne is beszéljünk, hogy nyitva volt!
* Nem hiszi, hogy meghatotta új vendégét. Amaz már rá is támad. Olyannyira meglepi a két kard és a forgatójának a gyorsasága, hogy el is felejt védekezni. Az utolsó pillanatban úgy dönt, hogy oldalra veti magát. Aztán amilyen gyorsan tud fel is pattan a földről. Még csak az kéne, hogy a földön tartsa. Nem látott még ilyen kardforgatást, de biztos nem fogja itt hagyni a fogát. Két kezével rászorít a kardra és egy felülről érkező csapást produkál. Reményei szerint hárítani fog, de ha vetődne, akkor csak simán megváltoztatja a kard irányát és féloldalas vágással annak irányába vág. Ilyenkor jön jól, ha az embernek könnyű kardja van. Könnyen tud manőverezni. *
//Vadászat//
* Ha lenne meleg takarója sem lenne olyan biztos, hogy megkínálna egy ismeretlent jöttmentet. Főleg ilyen időkben! És most nem a hidegre értendően, hanem az eseményeket figyelve. A félvérnek alaposan meg kell néznie, hogy kik haladnak mögötte. Az árnyban lévők nem pihennek. Szóval az egyetlen amivel szolgálni tud, az egy meleg nyílvessző, amit remélt, hogy az érkező tárt karokkal fogadja. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére, az ajtó felfogja a barátságuk jeleként szolgáló lövedéket. Nem kell kimennie a hidegbe, mert látogatója beengedi magát. Mondjuk jöhetett volna finomabban is. Elvégre nyitva volt az ajtó. Ezt szóvá is teszi. *
- Ember! Tényleg? Most javítottam meg. Arról ne is beszéljünk, hogy nyitva volt!
* Nem hiszi, hogy meghatotta új vendégét. Amaz már rá is támad. Olyannyira meglepi a két kard és a forgatójának a gyorsasága, hogy el is felejt védekezni. Az utolsó pillanatban úgy dönt, hogy oldalra veti magát. Aztán amilyen gyorsan tud fel is pattan a földről. Még csak az kéne, hogy a földön tartsa. Nem látott még ilyen kardforgatást, de biztos nem fogja itt hagyni a fogát. Két kezével rászorít a kardra és egy felülről érkező csapást produkál. Reményei szerint hárítani fog, de ha vetődne, akkor csak simán megváltoztatja a kard irányát és féloldalas vágással annak irányába vág. Ilyenkor jön jól, ha az embernek könnyű kardja van. Könnyen tud manőverezni. *
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:42:02
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Greksar hátrapillant a szántóföldekre, amelyek eddig bőséggel ellátták. Az érett termés illata és a föld melegsége lassan elhalványul mögötte, ahogy belép az erdő árnyékába. A fenyves sötét törzsei szorosan állnak egymás mellett, mintha próbálnák útját állni, de őt ez nem zavarja. A lépteit nem lassítja semmi, még a sűrű aljnövényzet sem. Az erdő inkább volt otthona, az emberek házai. Greksar mindig is kemény volt, de most még ő is érzi a változást az a sötét dolog életre kelt benne, mióta elhagyta az ingoványt. A fejében lüktető hang nem csillapodik, hanem egyre élesebben, egyre követelőzőbben szól hozzá. A cél, ami felé tart, még ismeretlen, de a hang biztosítja, hogy az út végén ott vár majd valami valami hatalmas és mindent megváltoztató erő. A fenyves sűrű lombja alig engedi át a fényt, nappal is olyan, mintha örök alkonyat lenne. A fák mélyen gyökereznek a hideg földben, a levegő pedig nehéz és nyirkos. Greksar orrába a fenyőgyantával keveredett sós tengeri levegő szaga szűrődik. Az erdő sötétsége hívogató, biztonságos Greksar számára. Nem kell bujkálnia itt, nem kell az emberek és egyéb népek bosszújától tartania. De jól tudja, hogy nem eresztheti le védelmét. A favágók már messziről hallható fejsze csattogása visszhangzik a távolból, és bár nem fél tőlük, vagy a haláltól, de tudja, hogy jobb, ha elkerüli őket, pedig vére vérre szomjazik. Hamarosan érzi, hogy ezt a szomjúságot fogja tudni csillapítani, hamarosan.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-28 19:23:10
Üzenet elküldve: 2024-09-28 19:23:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lova ütemes léptekkel halad be a Kikötői erdőség sűrűjébe, miközben a kikötő zajai lassan elhalkulnak mögötte. Az ég felé törő sudár fák árnyékában a nap sugarai áttörnek a lombkoronán, arany fényt szórva az aljnövényzetre. A friss erdei illatok és a madarak csicsergése megnyugtatják lelkét, visszahozva a természet iránti szeretetét. Lenxyn, a hűséges hiúz, hangtalanul suhan mellette, bundájának vöröses színe beleolvad a környezetbe. Fülei éberen mozognak, érzékei kiélezve figyeli a környező erdőt. Néha egy-egy erdőkerülő bukkan fel az ösvényen, akik barátságosan biccentenek feléjük, felismerve az elf vért Wynpeiros vonásaiban. Az erdei ösvény szekérnyomai könnyű utat biztosítanak, de félvér időnként letér róluk, hogy közelebb kerüljön a természethez. Ujjai végigsiklanak a fák kérgén, és mélyet szippant a levegőből, mely tele van a fenyők és vadvirágok illatával. Majd ezek után gyorsabb vágtára fogja lovát hiszen a nap már alacsonyan jár, aranyszínűre festve a horizontot. Tudja, hogy hamarosan eléri célját, és talán talál egy nyugodt helyet az éjszakai pihenésre.*
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-28 15:09:20
Üzenet elküldve: 2024-09-28 15:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
* A sötét erdőn vezet keresztül az útja. Már egész világos volt, mikor belépet ide, de a sűrű rengeteg újfent szürke homállyal ajándékozza meg ezen az álmos reggelen. Kényelmes tempót diktál a hátasoknak, hiszen nem siet ő annyira. Nem is tanácsos. Könnyű eltéveszteni az utat,aztán nem tervez napokig itt bolyongani. Na meg a sűrűben tisztátalan szándékú alakok is megbújhatnak, és akkor a veszedelmes vadállatokat még nem is vettük számításba. Óvatosság ide meg oda, mégis legszívesebben vágtázna egészen a városig, hogy végre beteljesíthesse álmát.*
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-28 12:55:11
Üzenet elküldve: 2024-09-28 12:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Azért egy kicsit melegebb fogadtatásra számított. Mondjuk kinyitják az ajtót, megkínálják egy pohár borocskával, esetleg kap egy meleg takarót. Ő ezzel tökéletesen elégedett lett volna. Ehelyett viszont majdnem kap egy nyílvesszőt a két szeme közé. Szerencséjére az ajtó erős, és megállítja a nyilat, de annak hegye így is csak pár centire áll meg Agin arcától.
A kezdeti meghökkenést cselekvés váltja fel. *
- A KURVA ANYÁD!
* Kiáltja el magát, ahogy hátrál egy lépést, és előrántja a két kardját. Számára egyértelmű mit kell tennie. Beront, és megöli a rá támadót, mielőtt az újból felhúzná a számszeríjat. Igyekszik ezt minél hamarabb végrehajtani. Egy erős rúgással berúgja az ajtót, és belép. Észreveszi a csuklyás alakot, aki már előhúzta a kardját a hüvelyéből. Az arcát nem látja, így esélye sincs felismerni.
Mielőtt az bármit is csinálhatna, egy gyors és erős kardcsapást mér a férfire, aki ha nem védekezik vagy hajol el, akkor bizony könnyen megsérülhet. *
//Vadászat//
* Azért egy kicsit melegebb fogadtatásra számított. Mondjuk kinyitják az ajtót, megkínálják egy pohár borocskával, esetleg kap egy meleg takarót. Ő ezzel tökéletesen elégedett lett volna. Ehelyett viszont majdnem kap egy nyílvesszőt a két szeme közé. Szerencséjére az ajtó erős, és megállítja a nyilat, de annak hegye így is csak pár centire áll meg Agin arcától.
A kezdeti meghökkenést cselekvés váltja fel. *
- A KURVA ANYÁD!
* Kiáltja el magát, ahogy hátrál egy lépést, és előrántja a két kardját. Számára egyértelmű mit kell tennie. Beront, és megöli a rá támadót, mielőtt az újból felhúzná a számszeríjat. Igyekszik ezt minél hamarabb végrehajtani. Egy erős rúgással berúgja az ajtót, és belép. Észreveszi a csuklyás alakot, aki már előhúzta a kardját a hüvelyéből. Az arcát nem látja, így esélye sincs felismerni.
Mielőtt az bármit is csinálhatna, egy gyors és erős kardcsapást mér a férfire, aki ha nem védekezik vagy hajol el, akkor bizony könnyen megsérülhet. *
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-22 12:01:56
Üzenet elküldve: 2024-09-22 12:01:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
- Így van.* Ért egyet a lánnyal, aki nagyjából ugyanazt mondta, mint ő, csak kevesebb körítéssel. Nem veszi a szívére a dolgot, ahogy azt sem, hogy szakmájának említésére elhúzza a száját a lány. Nagyjából ezt várta tőle. Nem sokan kedvelik a szakmabelieket. Zsíros, gazdag, mohó és beképzelt alakoknak tartják őket. Szegről-végről igaz is ez néhányukra, de nem lehet mindenkit egyetlen kalap alá venni.*
- Siggra.* Ízlelgeti a nevet egy kicsit.* Örvendek a találkozásnak.* Ez csupán formaság, de udvariatlanság lenne kihagyni, még ha egy olyan személlyel is van dolga, mint ez az önérzetes fruska.*
- Ezt hogy érti?* Néz rá gyanakodva, aztán le is esik neki a gúnyolódásból, hogy merről fúj a szél.*
- Erre hűvösebb van, mint Wegtorenben.* Jegyzi meg szárazon. Az eddig oly hűvös Siggra valamiért hirtelen megenyhült irányába, sőt mi több gyanúsan negédes hangszínre vált. Nem gondolná, hogy halálos kórságban szenvedne, hiszen ez csak egy kis köhögés, de azért hallott már olyanról, hogy valaki egy ilyen kis köhögésre legyintett, aztán véres váladéként köpte fel végül a tüdejét. Sajnálatára az orvostudományokhoz nem ért sokat. A gyógyfüvek világában se mélyedt még el nagyon, hogy tisztában legyen vele mennyire kamu a dolog, amit neki a tüdőlevélről mesélnek. Viszont teljesen nem is ostoba. Régi jól bevált trükk ez, hogy nesze semmi fogd meg jól. Maguk a kereskedők is sűrűn alkalmazzák, csak amikor ez fordítva történik már kellemetlen.*
- Várjon egy kicsit hölgyem! Miből gondolja, hogy halálos lenne a köhögésem?* Kiszolgáltatott helyzetben van, de azért igyekszik megőrizni a hidegvérét.*
- Még soha nem hallottam tüdőlevél nevezetű növényről.* Jegyzi meg azért enyhén kétkedéssel fűszerezett hangon. Úgy néz ki máris elérkeztek egy üzlethez. Most a tárgyalási résznél tartanak.*
- Így van.* Ért egyet a lánnyal, aki nagyjából ugyanazt mondta, mint ő, csak kevesebb körítéssel. Nem veszi a szívére a dolgot, ahogy azt sem, hogy szakmájának említésére elhúzza a száját a lány. Nagyjából ezt várta tőle. Nem sokan kedvelik a szakmabelieket. Zsíros, gazdag, mohó és beképzelt alakoknak tartják őket. Szegről-végről igaz is ez néhányukra, de nem lehet mindenkit egyetlen kalap alá venni.*
- Siggra.* Ízlelgeti a nevet egy kicsit.* Örvendek a találkozásnak.* Ez csupán formaság, de udvariatlanság lenne kihagyni, még ha egy olyan személlyel is van dolga, mint ez az önérzetes fruska.*
- Ezt hogy érti?* Néz rá gyanakodva, aztán le is esik neki a gúnyolódásból, hogy merről fúj a szél.*
- Erre hűvösebb van, mint Wegtorenben.* Jegyzi meg szárazon. Az eddig oly hűvös Siggra valamiért hirtelen megenyhült irányába, sőt mi több gyanúsan negédes hangszínre vált. Nem gondolná, hogy halálos kórságban szenvedne, hiszen ez csak egy kis köhögés, de azért hallott már olyanról, hogy valaki egy ilyen kis köhögésre legyintett, aztán véres váladéként köpte fel végül a tüdejét. Sajnálatára az orvostudományokhoz nem ért sokat. A gyógyfüvek világában se mélyedt még el nagyon, hogy tisztában legyen vele mennyire kamu a dolog, amit neki a tüdőlevélről mesélnek. Viszont teljesen nem is ostoba. Régi jól bevált trükk ez, hogy nesze semmi fogd meg jól. Maguk a kereskedők is sűrűn alkalmazzák, csak amikor ez fordítva történik már kellemetlen.*
- Várjon egy kicsit hölgyem! Miből gondolja, hogy halálos lenne a köhögésem?* Kiszolgáltatott helyzetben van, de azért igyekszik megőrizni a hidegvérét.*
- Még soha nem hallottam tüdőlevél nevezetű növényről.* Jegyzi meg azért enyhén kétkedéssel fűszerezett hangon. Úgy néz ki máris elérkeztek egy üzlethez. Most a tárgyalási résznél tartanak.*
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-21 16:21:39
Üzenet elküldve: 2024-09-21 16:21:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
- Az értelmetlen halál a legalávalóbb tett. És ez itt semmi mást nem szolgált, csak mások zsebeit tömi újabb részek kipusztításával. Nem lakat jól senkit. Nem készül belőle ruha, hogy meg ne fagyj. Ez itt, csak egy feleslegesen eldobott élet, ami el sem kezdődött szinte. A vadászok sem ejtenek el olyan vadat, amely a kölykével van együtt.
* A pökhendi, tenyérbemászó stílustól eltekintve, valamelyest egyet tud érteni a gondolatmenettel. Bár a fickó valószínűleg szintén csak az anyagi haszonszerzést látja ebben a történetben. *
- Kereskedő...
*Elhúzza a száját. Tehát igaza volt. *
- Siggra vagyok.
* További nevet nem említ, mivel hogy nincs is neki, azt meg nem kell tudnia minden jöttmentnek, hogy balkézről született. *
- Ahogy hallom egyébként sincs sok időd hátra.
* Rántja meg a vállát egykedvűen. Persze semmi halálos, amit ne tudna bárki orvosolni néhány hétköznapi praktikával. *
- Megártott a dohos tengeri út, jó uram?
* Kérdezi gúnyos mosollyal. A legtöbb kereskedő ezen az úton Arthenior felé veszi az irányt, a hajóról leszállva.
Hirtelen jött haragja csillapodik valamelyest. Na, nem a kereskedő szócséplésének hála. Attól még mindig kedve volna egy fahusánggal eltángálni. Nem tűnik ostobának... Csak... Bosszantónak. *
- Ó, tudok én is dolgokat.
* Kezdi sejtelmes hangon, míg ujjaival tűnődően megtámasztja az állát. *
- Például tudom, hogy nem éred meg a hat végét ezzel a köhögéssel.
* Közli szenvtelen arccal. Persze, ez mind hazugság. *
- Illetve, azt is tudom, merre nő az erdei tüdőlevél, ami segítene.
* Újabb hazugság, sőt, ilyen növény egyszerűen nem létezik. *
- Nos, további szép napot.
* Azzal körülményesen átlép egy vastag faágat a férfi mellett és távozni készül. *
- Az értelmetlen halál a legalávalóbb tett. És ez itt semmi mást nem szolgált, csak mások zsebeit tömi újabb részek kipusztításával. Nem lakat jól senkit. Nem készül belőle ruha, hogy meg ne fagyj. Ez itt, csak egy feleslegesen eldobott élet, ami el sem kezdődött szinte. A vadászok sem ejtenek el olyan vadat, amely a kölykével van együtt.
* A pökhendi, tenyérbemászó stílustól eltekintve, valamelyest egyet tud érteni a gondolatmenettel. Bár a fickó valószínűleg szintén csak az anyagi haszonszerzést látja ebben a történetben. *
- Kereskedő...
*Elhúzza a száját. Tehát igaza volt. *
- Siggra vagyok.
* További nevet nem említ, mivel hogy nincs is neki, azt meg nem kell tudnia minden jöttmentnek, hogy balkézről született. *
- Ahogy hallom egyébként sincs sok időd hátra.
* Rántja meg a vállát egykedvűen. Persze semmi halálos, amit ne tudna bárki orvosolni néhány hétköznapi praktikával. *
- Megártott a dohos tengeri út, jó uram?
* Kérdezi gúnyos mosollyal. A legtöbb kereskedő ezen az úton Arthenior felé veszi az irányt, a hajóról leszállva.
Hirtelen jött haragja csillapodik valamelyest. Na, nem a kereskedő szócséplésének hála. Attól még mindig kedve volna egy fahusánggal eltángálni. Nem tűnik ostobának... Csak... Bosszantónak. *
- Ó, tudok én is dolgokat.
* Kezdi sejtelmes hangon, míg ujjaival tűnődően megtámasztja az állát. *
- Például tudom, hogy nem éred meg a hat végét ezzel a köhögéssel.
* Közli szenvtelen arccal. Persze, ez mind hazugság. *
- Illetve, azt is tudom, merre nő az erdei tüdőlevél, ami segítene.
* Újabb hazugság, sőt, ilyen növény egyszerűen nem létezik. *
- Nos, további szép napot.
* Azzal körülményesen átlép egy vastag faágat a férfi mellett és távozni készül. *
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:39:08
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:39:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
* A felkorbácsolt gyűlölettel nem tud mit kezdeni és nem is célja az. Ráhagyja a lányra, inkább saját monológját darálja le, ami vélhetően nem fog osztatlan sikert aratni hallgatósága felett.*
- Sajnálom, mert jelen helyzetben teljesen feleslegesnek bizonyult ezen állatok halála. Mivel még a húsuk is keserű, így valószínűleg teljesen az enyészeté lesznek. Tehát pocsékba megy, az amúgy is elpazarolt élet.*Nincs ráhatása az események, így ennyit tud mondani csak.*
- Felarionn Estrenti, kereskedő szolgálatára.* Kis köhögés követi.* Elnézést!* Szabadkozik hamarjában.* A méltán híres Vaserdőt jöttem megszemlélni, ami a környék egyik meghatározó bevételi forrása, és Teysusra mondom, hogy nincs szándékomban ilyen galádságot tenni.* Igyekszik tisztes távolban maradni, mert nem biztos benne, hogy ez a nő hallgat az észérvekre.*
- Nekem? Ugyan. Csupán tisztában vagyok jelen helyzetben lévő tehetettlenségemmel. Semmivel sem lennék előrébb, ha tombolnék. Tudja a higgadtság egyike a nagy erényeknek.* Na meg feleslegesen nem szívesen veretné össze magát.*
- Egyébiránt nem hiszem, hogy a sziritáni favágók jelentenék a problémát, mivel a Vaserdő jelenleg a kikötőt uraló Patkányok nevezetű szervezet tulajdonát képezik. A fakitermelést csak az ő engedélyükkel lehet elvégezni. A tudás is egyike a fő erényeknek.* Ezek mind nagyon jó erények a férfi szerint. Máskérdés, hogy a higgadt okoskodók képesek a vérnyomást nulláról a plafonig emelni egy pár röpke pillanat alatt.*
* A felkorbácsolt gyűlölettel nem tud mit kezdeni és nem is célja az. Ráhagyja a lányra, inkább saját monológját darálja le, ami vélhetően nem fog osztatlan sikert aratni hallgatósága felett.*
- Sajnálom, mert jelen helyzetben teljesen feleslegesnek bizonyult ezen állatok halála. Mivel még a húsuk is keserű, így valószínűleg teljesen az enyészeté lesznek. Tehát pocsékba megy, az amúgy is elpazarolt élet.*Nincs ráhatása az események, így ennyit tud mondani csak.*
- Felarionn Estrenti, kereskedő szolgálatára.* Kis köhögés követi.* Elnézést!* Szabadkozik hamarjában.* A méltán híres Vaserdőt jöttem megszemlélni, ami a környék egyik meghatározó bevételi forrása, és Teysusra mondom, hogy nincs szándékomban ilyen galádságot tenni.* Igyekszik tisztes távolban maradni, mert nem biztos benne, hogy ez a nő hallgat az észérvekre.*
- Nekem? Ugyan. Csupán tisztában vagyok jelen helyzetben lévő tehetettlenségemmel. Semmivel sem lennék előrébb, ha tombolnék. Tudja a higgadtság egyike a nagy erényeknek.* Na meg feleslegesen nem szívesen veretné össze magát.*
- Egyébiránt nem hiszem, hogy a sziritáni favágók jelentenék a problémát, mivel a Vaserdő jelenleg a kikötőt uraló Patkányok nevezetű szervezet tulajdonát képezik. A fakitermelést csak az ő engedélyükkel lehet elvégezni. A tudás is egyike a fő erényeknek.* Ezek mind nagyon jó erények a férfi szerint. Máskérdés, hogy a higgadt okoskodók képesek a vérnyomást nulláról a plafonig emelni egy pár röpke pillanat alatt.*
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-20 21:36:42
Üzenet elküldve: 2024-09-20 21:36:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
*Izzó dühét és gyilkos gondolatait hangos köhögés zavarja meg. Merev vállal, kimért mozdulattal fordul meg a sarkán a hang irányába. *
- Ó. Valóban?
* Kérdezi derűsnek, érdeklődőnek szánt hangon. Csak nem sikerül annak. Inkább epésnek, főleg. Negédesen elmosolyodik. *
- Úgy látszik, nem eleget. A javát meghagyták.
* Vagy inkább a férgesét. Nem ismeretlen számára az eset. Akkoriban még nem volt íly mertékben elmérgesedve a helyzet. Persze, akkoriban is leköpték. De még nem vetette fel ennyire a vagyon a falut. Talán szerényebbek is voltak. Azt hinné az ember, egy kis fosztogatás némi alázatot ébreszt a népekben, nem dölyfösséget. *
- A...
* Elakad egy pillanatra a mondanivalója. Természetesen a döbbenettől. *
- A prémet sajnálod.
*Nem is inkább kérdés, inkább fagyosan ejtett kijelentés. *
- Az ott egy minxborjú.
* Hátha nem lenne egyértelmű. *
- Egyébként ki a fene vagy és mit keresel itt?
*Alaposan megnézi magának a fickót. Mielőtt megölné, vagy más hasonló rémség. *
- Nagyon remélem, hogy nincs közöd az esethez.
* Susogja baljós hangon, és eddig féken tartott dühe új lángot vet benne, szinte már a hajszálai is égnek állnak tőle.
Nagy termetű alak, de nem tűnik túl erősnek. Átlagos utazónak látszik, nem hivatalnokfélének, favagónak meg végképp nem. *
- Valóban ilyen kő szíved volna? Egy állat hiábavaló, cél nélküli pusztulása neked semmi?
* Igen erősen próbálja megkeresni azt a bizonyos belső békét, mielőtt itt és most nekiesik az ismeretlennek a botjával. A favagók többen voltak, ő viszont egyedül. *
*Izzó dühét és gyilkos gondolatait hangos köhögés zavarja meg. Merev vállal, kimért mozdulattal fordul meg a sarkán a hang irányába. *
- Ó. Valóban?
* Kérdezi derűsnek, érdeklődőnek szánt hangon. Csak nem sikerül annak. Inkább epésnek, főleg. Negédesen elmosolyodik. *
- Úgy látszik, nem eleget. A javát meghagyták.
* Vagy inkább a férgesét. Nem ismeretlen számára az eset. Akkoriban még nem volt íly mertékben elmérgesedve a helyzet. Persze, akkoriban is leköpték. De még nem vetette fel ennyire a vagyon a falut. Talán szerényebbek is voltak. Azt hinné az ember, egy kis fosztogatás némi alázatot ébreszt a népekben, nem dölyfösséget. *
- A...
* Elakad egy pillanatra a mondanivalója. Természetesen a döbbenettől. *
- A prémet sajnálod.
*Nem is inkább kérdés, inkább fagyosan ejtett kijelentés. *
- Az ott egy minxborjú.
* Hátha nem lenne egyértelmű. *
- Egyébként ki a fene vagy és mit keresel itt?
*Alaposan megnézi magának a fickót. Mielőtt megölné, vagy más hasonló rémség. *
- Nagyon remélem, hogy nincs közöd az esethez.
* Susogja baljós hangon, és eddig féken tartott dühe új lángot vet benne, szinte már a hajszálai is égnek állnak tőle.
Nagy termetű alak, de nem tűnik túl erősnek. Átlagos utazónak látszik, nem hivatalnokfélének, favagónak meg végképp nem. *
- Valóban ilyen kő szíved volna? Egy állat hiábavaló, cél nélküli pusztulása neked semmi?
* Igen erősen próbálja megkeresni azt a bizonyos belső békét, mielőtt itt és most nekiesik az ismeretlennek a botjával. A favagók többen voltak, ő viszont egyedül. *
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-20 20:57:41
Üzenet elküldve: 2024-09-20 20:57:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
* Hosszú évek kitartó munkája végre beérni látszik. Felarionn öregsegédségének utolsó részéhez ért. Most már csak el kell töltenie néhány évet valamelyik külhoni városban és hivatalosan is kereskedő mesternek nevezheti magát. Nagy előnye, hogy elfként az idő másképpen telik felette, mint a többi népségnél. Így ez a küldetés, akár egy évtizedbe is telhet, neki nem fog sokat jelenteni. A számára kijelölt város sajnos nem a legjobb, még úgysem, hogy megannyi lehetőség kecsegtet. Artheniort rendesen megtépázták az utóbbi évek. Nem lesz egyszerű, így kevés tőkével nekiindulni a dolognak, de feltett szándéka, hogy valami nagyot hozzon ki a dologból. Az első megálló a kikötő. Lassan egy hat is eltelt, mire a hajója partot ért itt. Ez az első alkalom, hogy elhagyja a nyüzsgő helyet és itt az erdőben is szétnézz.*
- Ez az átkozott hely!* Köhint párat, mert a környezet váltást elég rosszul viseli. A meleg wegtoreni levegő után ez a jóval hűvösebb környezet megviselte. Az erdőbe is csak egy ok miatt látogatott most el, hogy szemügyre vegye a környék gazdaságának, egyik legmeghatározóbb részét a méltán híres fenyvest. Elfként persze fáj a szíve, ha mértéktelenül vágják a fát, de hiszi, hogy valamilyen szinten szabályozva van ez, hiszen, akkor igen gyorsan kikopna innen a sok fa. Ahogy így sétál és tűnődik, a közelben perpatvar hangjára lesz figyelmes. Kíváncsi elfként közelebb is megy, hogy bámészkodjon egy kicsit. Sajnos már csak a dolog végére ért ide. A favágóknak tűnő csapat már távozóban van. Csak egy nőszemély káromkodik. Valószínűleg még azelőtt felköhög magára némi figyelmet, mielőtt az átkozódó fehérnép begázolna a sűrűbe.*
- Elnézést!* Szabadkozik gyorsan, miközben egy zsebkendővel megtörli a száját.*
- Hacsak nem csal meg az emlékezetem, talán kettő vagy három éve kifosztották az emlegetett falut. Elég sok falusit meg is öltek.* Közli ezen csekély információt, mintha ez enyhítést hozna a leányzónak. Közelebb lépve kíváncsian megszemléli a minx maradványokat.*
- Kár ezekért a szép állatokért. Pedig ha jól hallottam igencsak okosak, még szelídíthetőek is. Ezek a szép prémek most sajnos kárba fognak veszni. Pedig elég értékes nyersanyagnak számít a piacon.* Kicsit megint köhög. Sejti, hogy ezen kijelentésével nem fogja lenyűgözni hallgatóságát, de hát ezt nem tarthatta magában. Félig-meddig saját magának szóló okoskodás volt.*
* Hosszú évek kitartó munkája végre beérni látszik. Felarionn öregsegédségének utolsó részéhez ért. Most már csak el kell töltenie néhány évet valamelyik külhoni városban és hivatalosan is kereskedő mesternek nevezheti magát. Nagy előnye, hogy elfként az idő másképpen telik felette, mint a többi népségnél. Így ez a küldetés, akár egy évtizedbe is telhet, neki nem fog sokat jelenteni. A számára kijelölt város sajnos nem a legjobb, még úgysem, hogy megannyi lehetőség kecsegtet. Artheniort rendesen megtépázták az utóbbi évek. Nem lesz egyszerű, így kevés tőkével nekiindulni a dolognak, de feltett szándéka, hogy valami nagyot hozzon ki a dologból. Az első megálló a kikötő. Lassan egy hat is eltelt, mire a hajója partot ért itt. Ez az első alkalom, hogy elhagyja a nyüzsgő helyet és itt az erdőben is szétnézz.*
- Ez az átkozott hely!* Köhint párat, mert a környezet váltást elég rosszul viseli. A meleg wegtoreni levegő után ez a jóval hűvösebb környezet megviselte. Az erdőbe is csak egy ok miatt látogatott most el, hogy szemügyre vegye a környék gazdaságának, egyik legmeghatározóbb részét a méltán híres fenyvest. Elfként persze fáj a szíve, ha mértéktelenül vágják a fát, de hiszi, hogy valamilyen szinten szabályozva van ez, hiszen, akkor igen gyorsan kikopna innen a sok fa. Ahogy így sétál és tűnődik, a közelben perpatvar hangjára lesz figyelmes. Kíváncsi elfként közelebb is megy, hogy bámészkodjon egy kicsit. Sajnos már csak a dolog végére ért ide. A favágóknak tűnő csapat már távozóban van. Csak egy nőszemély káromkodik. Valószínűleg még azelőtt felköhög magára némi figyelmet, mielőtt az átkozódó fehérnép begázolna a sűrűbe.*
- Elnézést!* Szabadkozik gyorsan, miközben egy zsebkendővel megtörli a száját.*
- Hacsak nem csal meg az emlékezetem, talán kettő vagy három éve kifosztották az emlegetett falut. Elég sok falusit meg is öltek.* Közli ezen csekély információt, mintha ez enyhítést hozna a leányzónak. Közelebb lépve kíváncsian megszemléli a minx maradványokat.*
- Kár ezekért a szép állatokért. Pedig ha jól hallottam igencsak okosak, még szelídíthetőek is. Ezek a szép prémek most sajnos kárba fognak veszni. Pedig elég értékes nyersanyagnak számít a piacon.* Kicsit megint köhög. Sejti, hogy ezen kijelentésével nem fogja lenyűgözni hallgatóságát, de hát ezt nem tarthatta magában. Félig-meddig saját magának szóló okoskodás volt.*
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-20 18:06:03
Üzenet elküldve: 2024-09-20 18:06:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor//
//A hozzászólás 16+ elenet tartalmaz!//
- És többet vissza se gyertek!
* Rikoltja a távozó szíritáni favágók után, mintha nem ő lett volna az, akit az imént elzavartak egy istenes nagy pofon kíséretében. Szikrázó szemmel toppant egyet, majd mindjárt meg is bánja egy jajdulással, mert a mozdulattól sajogni kezd a felképelt arca. Óvatosan megtapogatja. *
- Hogy a nyavalya törne ki rajtatok...
* Lehet úgy is lesz. Tesz róla. Kis utánajárással könnyen kideríthető, hol tartják az ételkészleteiket.
Nem ez az első összetűzése a favágókkal, de nem is az utolsó. Állandó, csendes harc dúl a vaserdei népek és a hitszegő, kizsákmányoló fakitermelők között, mely sok életet követelt már.
Most épp az egyik igen ritka, fehérbundás minx család élőhelye esett áldozatul, hiába a különböző partizán hadjáratai, és egyéb törekvései ellenük.
Türelem terén még van mit tanulnia, hiába a nagy erőfeszítés, nem sikerült megtalálnia a mentora által nagyrabecsült belső nyugalmat.
Újra végigsimít, dagadó, valószínűleg lassan a szivárvány minden színében pompázó zúzódásán. Keresnie kellene rá egy kis fekete nadálytövet.
Megkerüli a saját vérében ázó minx és annak borjának tetemét. Egészen kicsi borjú ... *
- Belső béke, belső béke, belső béke... Meg a lófaszt!
* Mormolja fogcsikorgatva, miközben zajosan áttöri magát a bozótoson. *
- Pusztuljon az összes sziritáni!
A hozzászólás írója (Fattyú Siggra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.20 18:07:36
//A hozzászólás 16+ elenet tartalmaz!//
- És többet vissza se gyertek!
* Rikoltja a távozó szíritáni favágók után, mintha nem ő lett volna az, akit az imént elzavartak egy istenes nagy pofon kíséretében. Szikrázó szemmel toppant egyet, majd mindjárt meg is bánja egy jajdulással, mert a mozdulattól sajogni kezd a felképelt arca. Óvatosan megtapogatja. *
- Hogy a nyavalya törne ki rajtatok...
* Lehet úgy is lesz. Tesz róla. Kis utánajárással könnyen kideríthető, hol tartják az ételkészleteiket.
Nem ez az első összetűzése a favágókkal, de nem is az utolsó. Állandó, csendes harc dúl a vaserdei népek és a hitszegő, kizsákmányoló fakitermelők között, mely sok életet követelt már.
Most épp az egyik igen ritka, fehérbundás minx család élőhelye esett áldozatul, hiába a különböző partizán hadjáratai, és egyéb törekvései ellenük.
Türelem terén még van mit tanulnia, hiába a nagy erőfeszítés, nem sikerült megtalálnia a mentora által nagyrabecsült belső nyugalmat.
Újra végigsimít, dagadó, valószínűleg lassan a szivárvány minden színében pompázó zúzódásán. Keresnie kellene rá egy kis fekete nadálytövet.
Megkerüli a saját vérében ázó minx és annak borjának tetemét. Egészen kicsi borjú ... *
- Belső béke, belső béke, belső béke... Meg a lófaszt!
* Mormolja fogcsikorgatva, miközben zajosan áttöri magát a bozótoson. *
- Pusztuljon az összes sziritáni!
A hozzászólás írója (Fattyú Siggra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.20 18:07:36
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:52:22
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb megbízást kapott a kereskedő főnőktől. Megint egyedül kell utaznia, tovább Artheniorba. Ma már másodszor. Ez viszont már az utolsó lesz és előre ki lett fizetve, tehát oka nincs panaszra. Az erdőségbe beérve figyeli az állatok, madarak hangjait. A keskeny, kitaposott ösvényen hajtja a szekeret.*
-Jó paci vagy. Csak így tovább. Nemsokára újra a városban lehetsz.
*Nem tudja, hogy miért beszél a lóhoz. Nem vár tőle választ, de jól esik, hogy beszélhet valakihez. Az erdő sűrűje elálmosítja. Egy nagy ásítás teszi ezt egyértelművé. Megállni nem akar, minél hamarabb le akarja tenni a szekeret és a saját dolgára menni.*
-Jó paci vagy. Csak így tovább. Nemsokára újra a városban lehetsz.
*Nem tudja, hogy miért beszél a lóhoz. Nem vár tőle választ, de jól esik, hogy beszélhet valakihez. Az erdő sűrűje elálmosítja. Egy nagy ásítás teszi ezt egyértelművé. Megállni nem akar, minél hamarabb le akarja tenni a szekeret és a saját dolgára menni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3672-3691