Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:19:29
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:19:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Vyrcin, Griwor//
*Lassan poroszkálva érkezik a törpe. Útja eddig a pontig nyugodtan telt, mondhatni, már-már unalmasan. A kikötői erdőség útjára érve vett vissza csak a tempójából, hiszen nem árt kicsit pihentetni lovacskáját.*
~Innen már nincs vészesen messze az a lyuk.~
*Emlékezteti magát, miközben kicsit kiemelkedik nyergéből, hogy kényelmesebb ülőhelyzetbe zuttyanhasson vissza. Nem telik el túl sok idő, amikor is Hrothgaar alakokat vél látni az előtte elnyúló úton.*
~Kettő. Ráadásul az aprónép soraiból.~
*Konstatálja íziben, így még azelőtt visszafoghatja jobbját, mielőtt az az oldalán függő harci kalapács felé vándorolna. Ahogy csökken a táv Hrothgaar és a vándorok között, úgy nő nyugalma is.*
~Gnőm és tündérke. Érdekes páros.~
*Suhan át elméjén a gondolat, majd valami szöget üt fejébe. Nyugalma egyszeriben enyhe izgalomba vált, ahogy megközelíti a párost és végül melléjük léptet az erdei ösvényen. Lóhátról letekintve még apróbbnak tetszenek, mint amilyenek valójában, ám nem ez a törpe legfontosabb felismerése velük szemben.*
- No lám... *Recsegi arcán mosollyal.* Ti is ott voltatok az öreg mecénásnál.
*A páros a törpét egyszerű úti ruházatban láthatja. Jól bejáratott csizma, bőrnadrág, kopottas ing, ami alól azért kivillannak a sodronying szemei, sötétebb, földszínű felleghajtó és oldalán fegyverei. Lovacskája, ha nincs is megrogyasztva, de azért cipel némi felszerelést: láthatják a csákány és az ásó nyelét, a több méternyi kötelet, a himbálódzó olajlámpást is.*
- Úgy gondolom, egyfelé tartunk...
*Lassan poroszkálva érkezik a törpe. Útja eddig a pontig nyugodtan telt, mondhatni, már-már unalmasan. A kikötői erdőség útjára érve vett vissza csak a tempójából, hiszen nem árt kicsit pihentetni lovacskáját.*
~Innen már nincs vészesen messze az a lyuk.~
*Emlékezteti magát, miközben kicsit kiemelkedik nyergéből, hogy kényelmesebb ülőhelyzetbe zuttyanhasson vissza. Nem telik el túl sok idő, amikor is Hrothgaar alakokat vél látni az előtte elnyúló úton.*
~Kettő. Ráadásul az aprónép soraiból.~
*Konstatálja íziben, így még azelőtt visszafoghatja jobbját, mielőtt az az oldalán függő harci kalapács felé vándorolna. Ahogy csökken a táv Hrothgaar és a vándorok között, úgy nő nyugalma is.*
~Gnőm és tündérke. Érdekes páros.~
*Suhan át elméjén a gondolat, majd valami szöget üt fejébe. Nyugalma egyszeriben enyhe izgalomba vált, ahogy megközelíti a párost és végül melléjük léptet az erdei ösvényen. Lóhátról letekintve még apróbbnak tetszenek, mint amilyenek valójában, ám nem ez a törpe legfontosabb felismerése velük szemben.*
- No lám... *Recsegi arcán mosollyal.* Ti is ott voltatok az öreg mecénásnál.
*A páros a törpét egyszerű úti ruházatban láthatja. Jól bejáratott csizma, bőrnadrág, kopottas ing, ami alól azért kivillannak a sodronying szemei, sötétebb, földszínű felleghajtó és oldalán fegyverei. Lovacskája, ha nincs is megrogyasztva, de azért cipel némi felszerelést: láthatják a csákány és az ásó nyelét, a több méternyi kötelet, a himbálódzó olajlámpást is.*
- Úgy gondolom, egyfelé tartunk...
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-15 22:03:35
Üzenet elküldve: 2017-06-15 22:03:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Cin//
*Csak követi Cint, amerre ő megy, azért megjegyzi az utat, miközben hol innen, hol onnan szed össze valamit, ami jó lesz ma estére és holnap reggelire akkor is, ha nem találna semmit a barlangoknál. De biztos benne, hogy ott is lesz valami gyűjtögetni való. Amit Cin mond neki, elgondolkodtatja.*
- Hát, nagyon érdekes, amit mondsz. Te világot látni jöttél, megismerni mindent. Nekem meg el kellett jönnöm, mert nálunk ez áthághatatlan szabály, hogy aki felnő, annak legalább egy évet a nagyvilágban kell töltenie. Csak éppen nem azért valójában, hogy megismerje a világot, hanem azért, hogy megismerje a saját szívét. Persze ez nincs így kimondva, de rájöttem erre. És akinek a szíve csak azért volt szelíd, mert azon az édeni helyen nevelkedett, de idekint megváltozik, az soha többé nem térhet vissza, még ha akarna sem tudna. Te vissza szeretnél térni oda, ahonnan jöttél, ha megnézted magadnak a világot? Most úgy gondolom, hogy én vissza szeretnék térni, de ha lehet, nem egyedül.
Érdekes amit mondasz a lehetőségről is. Mi az, ami eldönti, hogy egy adott lehetőséggel élsz vagy sem? Ha azt mondanám, hogy lehetőséged van ma este arra, hogy szeretkezz egy tündér férfival, mi alapján döntenél? *Kaján mosollyal néz Cinre és várja a válaszát. Ha megkapja a választ, akkor ő is válaszol Cin kérdésére.*
- Az a tervem, hogy főzök egy jó vacsorát, lesz itt elég ennivaló abból, amit gyűjtöttem. Aztán alszunk egy nagyot és holnap reggel frissen nekiindulhatunk. Egy barlangtúrához ma már túlságosan fáradt vagyok, akkor is, ha már a többiek ott lennének, mire odaérünk.
*Csak követi Cint, amerre ő megy, azért megjegyzi az utat, miközben hol innen, hol onnan szed össze valamit, ami jó lesz ma estére és holnap reggelire akkor is, ha nem találna semmit a barlangoknál. De biztos benne, hogy ott is lesz valami gyűjtögetni való. Amit Cin mond neki, elgondolkodtatja.*
- Hát, nagyon érdekes, amit mondsz. Te világot látni jöttél, megismerni mindent. Nekem meg el kellett jönnöm, mert nálunk ez áthághatatlan szabály, hogy aki felnő, annak legalább egy évet a nagyvilágban kell töltenie. Csak éppen nem azért valójában, hogy megismerje a világot, hanem azért, hogy megismerje a saját szívét. Persze ez nincs így kimondva, de rájöttem erre. És akinek a szíve csak azért volt szelíd, mert azon az édeni helyen nevelkedett, de idekint megváltozik, az soha többé nem térhet vissza, még ha akarna sem tudna. Te vissza szeretnél térni oda, ahonnan jöttél, ha megnézted magadnak a világot? Most úgy gondolom, hogy én vissza szeretnék térni, de ha lehet, nem egyedül.
Érdekes amit mondasz a lehetőségről is. Mi az, ami eldönti, hogy egy adott lehetőséggel élsz vagy sem? Ha azt mondanám, hogy lehetőséged van ma este arra, hogy szeretkezz egy tündér férfival, mi alapján döntenél? *Kaján mosollyal néz Cinre és várja a válaszát. Ha megkapja a választ, akkor ő is válaszol Cin kérdésére.*
- Az a tervem, hogy főzök egy jó vacsorát, lesz itt elég ennivaló abból, amit gyűjtöttem. Aztán alszunk egy nagyot és holnap reggel frissen nekiindulhatunk. Egy barlangtúrához ma már túlságosan fáradt vagyok, akkor is, ha már a többiek ott lennének, mire odaérünk.
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:35:49
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:35:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Harcra hívó dobok erejével vág az arcába a nap. Lüktet tőle a feje, még mielőtt felnyitná szemeit. Kezét a feje elé emeli, hogy árnyékot nyújtson tekintetének, míg megszokja a fényt.
A sugarak egyenes vonalban törnek át minden akadályt, hogy eljussanak a földre a lábai előtt, a porba és a szemébe is. Olyan messze van az égitest, mégis jobban céloz, mint egy erdei elf az íjával.
Összeszedi magát. Hanyag mozdulattal érinti tenyerével a homlokát, majd törli meg arcát, próbálva lehantolni róla a nyúlós álmot, melyet a hajnali pára ragasztott rá. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja azt. Elengedve minden fájdalmat, amit az alvás okozott és néma köszöntéssel üdvözli az új napot.
Felegyenesedik, hogy megláthassa a fekete szénkupacot maga előtt. Minden fa elégett, parázs sem maradt közöttük. A bádogja, amiben oda tette a vizet forrni előző este, a felismerhetetlenségig égett. Előrenyújtja vékony karját, hogy megérintse. Már kihűlt. Felveszi azt és a kőlaphoz vágja. A bögre alja behorpad, majd be is törik. Dühös mozdulattal enged el, s az lebucskázik lassan a kőlapról a szürkés-fekete szénné égett fahasábok közé.
Visszadől a kitört fatörzshöz, könyökével a maga melletti sziklára támaszkodva. Homlokát dörzsöli három ujjával. Azon aggódik mihez kezdjen most. A városba menjen? Messze van innen. A kikötő van közelebb, ott viszont nem várja semmi jó. Úgy dönt végül, hogy még egy napot marad, ha nem fog esni.
Feláll, hogy könnyítsen magán az egyik távolabbi bokor tövében, majd vizet csorgatva egyik tömlőjéből megmossa arcát, mellkasát, karjait. Nagyot sóhajt a hideg víz érintésétől. Ruhája ujjába törölközik, a nagyját meghagyva az Arthenior felől fújó szélnek, hogy megszárítsa. Már nem üvölt olyan erősen, mint előző este.
Lehajol szőnyegéhez, hogy összehajtsa azt. Maradék apró holmiját hátizsákjába rejti, majd ráteszi azt a szőnyegre. Köpenyét is rádobja és nyújtani kezd. Lassú mozdulatokkal indít, csak egy pár mozgás, hogy kirázza izmaiból az alvással járó feszülést. Eztán egy pár húzódzkodást végez az egyik fa kiálló ágán, majd guggolásokkal folytatja. Pár lábemelés után pedig lerázza magáról az avart, ami rá ragadt a gyakorlatok során. Most már biztos lehet benne, hogy felébredt. Reggeli után kezd kutatni a környéken. Talán nő pár szál ehető növény, bogyó, gyümölcsök.*
A sugarak egyenes vonalban törnek át minden akadályt, hogy eljussanak a földre a lábai előtt, a porba és a szemébe is. Olyan messze van az égitest, mégis jobban céloz, mint egy erdei elf az íjával.
Összeszedi magát. Hanyag mozdulattal érinti tenyerével a homlokát, majd törli meg arcát, próbálva lehantolni róla a nyúlós álmot, melyet a hajnali pára ragasztott rá. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja azt. Elengedve minden fájdalmat, amit az alvás okozott és néma köszöntéssel üdvözli az új napot.
Felegyenesedik, hogy megláthassa a fekete szénkupacot maga előtt. Minden fa elégett, parázs sem maradt közöttük. A bádogja, amiben oda tette a vizet forrni előző este, a felismerhetetlenségig égett. Előrenyújtja vékony karját, hogy megérintse. Már kihűlt. Felveszi azt és a kőlaphoz vágja. A bögre alja behorpad, majd be is törik. Dühös mozdulattal enged el, s az lebucskázik lassan a kőlapról a szürkés-fekete szénné égett fahasábok közé.
Visszadől a kitört fatörzshöz, könyökével a maga melletti sziklára támaszkodva. Homlokát dörzsöli három ujjával. Azon aggódik mihez kezdjen most. A városba menjen? Messze van innen. A kikötő van közelebb, ott viszont nem várja semmi jó. Úgy dönt végül, hogy még egy napot marad, ha nem fog esni.
Feláll, hogy könnyítsen magán az egyik távolabbi bokor tövében, majd vizet csorgatva egyik tömlőjéből megmossa arcát, mellkasát, karjait. Nagyot sóhajt a hideg víz érintésétől. Ruhája ujjába törölközik, a nagyját meghagyva az Arthenior felől fújó szélnek, hogy megszárítsa. Már nem üvölt olyan erősen, mint előző este.
Lehajol szőnyegéhez, hogy összehajtsa azt. Maradék apró holmiját hátizsákjába rejti, majd ráteszi azt a szőnyegre. Köpenyét is rádobja és nyújtani kezd. Lassú mozdulatokkal indít, csak egy pár mozgás, hogy kirázza izmaiból az alvással járó feszülést. Eztán egy pár húzódzkodást végez az egyik fa kiálló ágán, majd guggolásokkal folytatja. Pár lábemelés után pedig lerázza magáról az avart, ami rá ragadt a gyakorlatok során. Most már biztos lehet benne, hogy felébredt. Reggeli után kezd kutatni a környéken. Talán nő pár szál ehető növény, bogyó, gyümölcsök.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-15 17:16:20
Üzenet elküldve: 2017-06-15 17:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gor//
*Nyugodtan sétál az ösvényen az erdősáv felé. Délnek veszik az irányt a városon kívül eső területeken. Ezen az ösvényen ritkán járnak, legfeljebb vadászok. Sokkal jobban szeretik az emberek a holdudvarra, vagy a tisztásra eső kitaposott utakat használni. A gnómnak megfelel a kevésbé járt út is. Itt sokkal kellemesebb, inkább a fák lombjának susogását hallgatja, mint a negyedeken keresztül, kasul hallható szitkozódást és kiabálást, amit annyira szeretnek az itteniek gyakorolni.
Ahogy elérnek körülbelül fél útig a gnóm nyugatra irányítja a lépteit. Még felfedezhető a város őrség által használt rabszállító szekerek nyoma. Amíg lesz törvény Artheniorban, addig nem lesz kihalt ez az útszakasz sem.*
- Nem. *Válaszol a kérdésre egy mosollyal. Nem teszi hozzá hangosan, de gondolatban kimondja, hogy még nem kérdezte a tündér.*
- Megláttam a röpiratot. *Kezd bele.* Mondhatjuk, hogy kalandra vágytam. Csak látni akarom a saját szememmel a világot, s annak minden valóját. *Hadarja el végül, egy váll rándítással. Úgy nagyon nincs magyarázata a dologra. Jobban mondva, csak ez az egy van, mindenre, hisz ezért jött el a hegyekből.*
- A természetes út, tudod... *Teszi még hozzá.* A lehetőség ami velem szembe kerül, magával ragadhat. *Mosolyt villant a végén.
Jobbára a körülöttük lévő tájat nézi, hallgatja, próbál fókuszálni a környezetére. Élőlényeket akar felfedezni, s rossz akarókat is próbál előbb észrevenni. Egyelőre senki nem akarja elrabolni őket, reméli ez így is lesz.*
- Innen már egyenes lesz az út. *Mondja mellékesen.* Érjünk a barlang közelébe, aztán megpihenünk, mielőtt elkezdenénk lemászni a sötétségbe, mit szólsz? *Pillant Gor felé.*
*Nyugodtan sétál az ösvényen az erdősáv felé. Délnek veszik az irányt a városon kívül eső területeken. Ezen az ösvényen ritkán járnak, legfeljebb vadászok. Sokkal jobban szeretik az emberek a holdudvarra, vagy a tisztásra eső kitaposott utakat használni. A gnómnak megfelel a kevésbé járt út is. Itt sokkal kellemesebb, inkább a fák lombjának susogását hallgatja, mint a negyedeken keresztül, kasul hallható szitkozódást és kiabálást, amit annyira szeretnek az itteniek gyakorolni.
Ahogy elérnek körülbelül fél útig a gnóm nyugatra irányítja a lépteit. Még felfedezhető a város őrség által használt rabszállító szekerek nyoma. Amíg lesz törvény Artheniorban, addig nem lesz kihalt ez az útszakasz sem.*
- Nem. *Válaszol a kérdésre egy mosollyal. Nem teszi hozzá hangosan, de gondolatban kimondja, hogy még nem kérdezte a tündér.*
- Megláttam a röpiratot. *Kezd bele.* Mondhatjuk, hogy kalandra vágytam. Csak látni akarom a saját szememmel a világot, s annak minden valóját. *Hadarja el végül, egy váll rándítással. Úgy nagyon nincs magyarázata a dologra. Jobban mondva, csak ez az egy van, mindenre, hisz ezért jött el a hegyekből.*
- A természetes út, tudod... *Teszi még hozzá.* A lehetőség ami velem szembe kerül, magával ragadhat. *Mosolyt villant a végén.
Jobbára a körülöttük lévő tájat nézi, hallgatja, próbál fókuszálni a környezetére. Élőlényeket akar felfedezni, s rossz akarókat is próbál előbb észrevenni. Egyelőre senki nem akarja elrabolni őket, reméli ez így is lesz.*
- Innen már egyenes lesz az út. *Mondja mellékesen.* Érjünk a barlang közelébe, aztán megpihenünk, mielőtt elkezdenénk lemászni a sötétségbe, mit szólsz? *Pillant Gor felé.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-15 11:52:57
Üzenet elküldve: 2017-06-15 11:52:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis erdei séta//
-Lehet hogy egyezséget lehet velük kötni. *Utalva a félénk állatokra.* Megetetem őket cserébe engedik hogy simogasd őket. Ha nem akkor kiteszünk valamit és távolról nézzük oda mennek-e. Ha találunk egy patakot ott biztos összefuthatunk velük, hisz odajárnak inni.
*Közben Nell felkacag, ami nem feltétlen vonzza az állatvilágot, de van olyan csodás, mint bármely énekes madár csicsergése. Szerinte minél magasabb valaki, annál nehezebben látja meg az apró dolgokat. Ezen gondolkodva jött ki belőle a nevetés.*
-Van benne igazság, bár eddig így nem gondoltam még arra, milyen alacsonyak vagyunk másokhoz képest. Szerintem ők nem látják a hangyákat, esetleg ha nagyon arra koncentrálnak. Gondolj bele milyen mikor felmész egy toronyba és onnan lenézel, neked is pöttömnek tűnnének mások.
*Egyre beljebb az erdőben, sűrűsödnek a növények. Bogarakból bővel jut látnivaló, de a többi állatnak inkább csak a hangját hallani. Vokka közben csodálkozik azon, hogy barlang lenne a környéken.*
-Érdekes mindkettő. Nem tudtam hogy a denevérek gyümölcsöket esznek. Ezek szerint egy újabb tévhit ami mások félelméből alakult ki. *Húzza a száját, hogy bolondot csinál itt önmagából.* Akkor egyezzünk meg abban... *Kimondani nem tudja, mert úgy 30 lépéssel előttük megzörren egy bokor, amiből egy állatnak a hátsó lába lóg ki.*
//Kis erdei séta//
-Lehet hogy egyezséget lehet velük kötni. *Utalva a félénk állatokra.* Megetetem őket cserébe engedik hogy simogasd őket. Ha nem akkor kiteszünk valamit és távolról nézzük oda mennek-e. Ha találunk egy patakot ott biztos összefuthatunk velük, hisz odajárnak inni.
*Közben Nell felkacag, ami nem feltétlen vonzza az állatvilágot, de van olyan csodás, mint bármely énekes madár csicsergése. Szerinte minél magasabb valaki, annál nehezebben látja meg az apró dolgokat. Ezen gondolkodva jött ki belőle a nevetés.*
-Van benne igazság, bár eddig így nem gondoltam még arra, milyen alacsonyak vagyunk másokhoz képest. Szerintem ők nem látják a hangyákat, esetleg ha nagyon arra koncentrálnak. Gondolj bele milyen mikor felmész egy toronyba és onnan lenézel, neked is pöttömnek tűnnének mások.
*Egyre beljebb az erdőben, sűrűsödnek a növények. Bogarakból bővel jut látnivaló, de a többi állatnak inkább csak a hangját hallani. Vokka közben csodálkozik azon, hogy barlang lenne a környéken.*
-Érdekes mindkettő. Nem tudtam hogy a denevérek gyümölcsöket esznek. Ezek szerint egy újabb tévhit ami mások félelméből alakult ki. *Húzza a száját, hogy bolondot csinál itt önmagából.* Akkor egyezzünk meg abban... *Kimondani nem tudja, mert úgy 30 lépéssel előttük megzörren egy bokor, amiből egy állatnak a hátsó lába lóg ki.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-14 22:15:29
Üzenet elküldve: 2017-06-14 22:15:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis erdei séta//
- Hé, ez nem sok.
*Rázza a fejét mosolyogva, egyáltalán nem érdekli, hogy Voka cukkolja.*
- Nem tudhatod, hogy mi fog majd kelleni.
*Út közben direkt rálép a földön heverő faágakra, jobb elfoglaltság híján.*
- Úgy tudom, hogy a nullumok elég félénkek. Szerintem ha meglátnak, akkor rögtön elbújnak. Bár..
*Hangosan felnevet az agyán átfutó gondolattól.*
- Biztos, hogy több esélyünk van látni egyet, mint egy óriásnak. Vagy.. vagy egy orknak. Képzeld el, ha az óriásoknak még mi is picik vagyunk.. Olyat lehet neki a Nullum, mint nekünk a hangya.
*Megint felnevet.*
- Szerinted egy óriás látja a hangyákat? Vagy túl pici nekik...
*Mikor a denevérekre terelődik a szó, hangosan sóhajt.*
- Hát, errefelé van, ha jól tudom. De a denevérek nem is véren élnek... Azaz nem mind! Van, amelyik eszik gyümölcsöt is!
//Kis erdei séta//
- Hé, ez nem sok.
*Rázza a fejét mosolyogva, egyáltalán nem érdekli, hogy Voka cukkolja.*
- Nem tudhatod, hogy mi fog majd kelleni.
*Út közben direkt rálép a földön heverő faágakra, jobb elfoglaltság híján.*
- Úgy tudom, hogy a nullumok elég félénkek. Szerintem ha meglátnak, akkor rögtön elbújnak. Bár..
*Hangosan felnevet az agyán átfutó gondolattól.*
- Biztos, hogy több esélyünk van látni egyet, mint egy óriásnak. Vagy.. vagy egy orknak. Képzeld el, ha az óriásoknak még mi is picik vagyunk.. Olyat lehet neki a Nullum, mint nekünk a hangya.
*Megint felnevet.*
- Szerinted egy óriás látja a hangyákat? Vagy túl pici nekik...
*Mikor a denevérekre terelődik a szó, hangosan sóhajt.*
- Hát, errefelé van, ha jól tudom. De a denevérek nem is véren élnek... Azaz nem mind! Van, amelyik eszik gyümölcsöt is!
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:55:52
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy Aniyä a kijelölt úton halad, lassan elhagyja a pusztát, a végtelenbe futó szántóföldeket és egy erdő felé tart. Itt a biztonság kedvéért már előhalássza a térképét, hogy megnézze, biztosan jó felé megy e. A térkép olvasási készségei nem fényesek, ennek ellenére magabiztosan úgy ítéli meg, hogy a jó utat választotta. A fák tengerében kicsit elveszve érzi magát, amerre néz csak zöld bokrokat, vagy vastag törzseket lát. A fény csak néhol töri át a lombkoronát, vidáman bepettyezve a földutat. A szél suhog, néhol madárcsicsergést hallani, ez segít elűzni a sötét árnyak tévképzetét. Aniyä viszonylag ügyes harcos, de a mágia ellen nem tud mit tenni, nem is beszélve egy csapatnyi férfiról, akik esetlegesen ki akarnák rabolni.
Éppen ezért a lány megszaporázza a lépteit, annak reményében, hogy bármelyik pillanatban megérezheti a tenger sós illatát és a sirályok harsogását.*
Éppen ezért a lány megszaporázza a lépteit, annak reményében, hogy bármelyik pillanatban megérezheti a tenger sós illatát és a sirályok harsogását.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:46:37
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:46:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
*Megforgatja a szemét a megjegyzésre. Nincs kedve leállni páncélt sikálni, amikor már így is farkas éhes.*
- Egyszer megfogom csinálni normálisan. *Válaszol az éhségtől morcosan. Most nem mérges, csak nagyon be tenne már pár falatot a hasába és ilyenkor kicsit türelmetlen.
A páncélokról beszélve egy pillantást vet is a férfi karjára. A bőr nem a kedvence. Persze sokban jobb a könnyű páncél a nehéztől, de Nuknak megfelel az a kompromisszum, hogy kicsit kevesebbet, lassabban mozog, mint az, hogy minden fegyver komolyabb sérülést okozzon. Ő nem távolról nyilaz, mint a férfi, akiknek a bőr páncélok készültek, ő sem húzná sokáig ha öt ork fogná közre, s csak a támadásaik felét tudná kivédeni, a többit a páncélra bízná. Persze az acél páncélt is fel tudja nyársalni egy erős lándzsa közelről, pláne egy ilyen régi vértet. Attól már csak az istenek menthetik meg.
A sarok felé fordul, mikor Daranel megemlíti a pálcákat, majd bólint. Aztán lényegében tempósan össze is szedelődzködnek. Legalábbis Nukot hajtja a sülő hús illata utáni vágya, na meg főleg az íze. Kint aztán a férfi újabb feladatot szán neki, mire az óriás elvigyorodik, megingatja a fejét, aztán a fejszét felkapva a farakáshoz megy, hogy hasogasson párat.*
- Ami még itt van felszabdalom. *Nem sok de legalább nem kell egy élő fát kiiktatni, ami nem is ég olyan jól, mint azok amiknek volt ideje kiszáradni. Azzal a lendülettel neki is lát párat egy rönkön darabokra vágni. Néhányat nagyobba hagy, van amit pedig kisebbekre. Gyujtósnak és táplálásnak. Amint elkészül az emberre bízza a tűzgyújtást.*
//Zöldszarvas Daranel//
*Megforgatja a szemét a megjegyzésre. Nincs kedve leállni páncélt sikálni, amikor már így is farkas éhes.*
- Egyszer megfogom csinálni normálisan. *Válaszol az éhségtől morcosan. Most nem mérges, csak nagyon be tenne már pár falatot a hasába és ilyenkor kicsit türelmetlen.
A páncélokról beszélve egy pillantást vet is a férfi karjára. A bőr nem a kedvence. Persze sokban jobb a könnyű páncél a nehéztől, de Nuknak megfelel az a kompromisszum, hogy kicsit kevesebbet, lassabban mozog, mint az, hogy minden fegyver komolyabb sérülést okozzon. Ő nem távolról nyilaz, mint a férfi, akiknek a bőr páncélok készültek, ő sem húzná sokáig ha öt ork fogná közre, s csak a támadásaik felét tudná kivédeni, a többit a páncélra bízná. Persze az acél páncélt is fel tudja nyársalni egy erős lándzsa közelről, pláne egy ilyen régi vértet. Attól már csak az istenek menthetik meg.
A sarok felé fordul, mikor Daranel megemlíti a pálcákat, majd bólint. Aztán lényegében tempósan össze is szedelődzködnek. Legalábbis Nukot hajtja a sülő hús illata utáni vágya, na meg főleg az íze. Kint aztán a férfi újabb feladatot szán neki, mire az óriás elvigyorodik, megingatja a fejét, aztán a fejszét felkapva a farakáshoz megy, hogy hasogasson párat.*
- Ami még itt van felszabdalom. *Nem sok de legalább nem kell egy élő fát kiiktatni, ami nem is ég olyan jól, mint azok amiknek volt ideje kiszáradni. Azzal a lendülettel neki is lát párat egy rönkön darabokra vágni. Néhányat nagyobba hagy, van amit pedig kisebbekre. Gyujtósnak és táplálásnak. Amint elkészül az emberre bízza a tűzgyújtást.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-14 15:56:15
Üzenet elküldve: 2017-06-14 15:56:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mély lélegzetet vesz, s ahogy kifújja azt, a sűrű levegő, mely tüdejéből szabadult fel, neki ütközik a szája elé kötött kendőnek. Bosszúsan, hanyagul húzza le a nyakára azt, hogy immár akadálytalanul sóhajtson. Ez a második lélegzet viszont, már nem olyan kellemes, mint az előző. Másodszorra már semmi sem olyan jó.
A hold emelkedik a feje felett. Telve, gúnyosan, sápadtan. Fénysugarai erőszakosan beférkőznek a levelek közé, melyeket az erős szél szaggat szakadatlanul. A tiszta tűznek is fel kell vennie a versenyt az üvöltő orkánnal. Úgy rángatja lángjait, mint bárcást a gazdája. Az ork nőstény kitört fa törzsének dőlve figyeli a jelenetet. Fáradt, szemhéjai le-lekívánkoznak a szeme elé. Ez nem a szokásos fáradtság, mely minden hajnalban magával ragadja. Ez a kimerültség fáradalma a hosszú út miatt. Messze van még a rozsdaszín napsugarak első fénye, mely a hajnal hasadását hivatott hírül adni. Túl messze. Éjfél ha lehet, korán van még, Ő mégis legszívesebben mégis az igazak álmát aludná. A víz viszont még nem forrt fel. A régi bádog a lángok ölelését élvezi egy vékony kőtáblácska felett. Benne a folyadék még nagyon hideg. Túl hideg. Első sóhajtása előtt tette oda pár pillanattal.
Még egy lemondó sóhajt hallat. Hátsója alatt lévő fonott plédjének egyik felét kihajtja, hogy a maga mellett lévő sziklára felterítse. Rá is dől fél karját a szikla tetejére nyugtatva, fejét pedig a karjára. Nagyokat pislog, majd tenyerébe mélyeszti körmeit, hogy ébren maradjon. Csupasz lábai az avarban kotornak, gallyakat löknek félre, köveket tolnak el, s a levelek lábujjai közé csúsznak. Tenyerének élével megdörzsöli szemét, aztán ásít egyet. Hosszasan, megtöltve tüdejét a hideg éjszakai levegővel. Köpenyébe burkolózik, amikor egy újabb szél áramlat rángatja meg a kicsiny táborát. Térdeit felhúzza mellkasához.
Felemeli fejét a sápadt, öreg anya felé. Ma este különösen nagy. Szürke foltjait tisztán ki lehet venni. Csillagfényként terülnek szét bennük fehér szeplői. Az ork sokat gondolkozik azon ilyen éjszakánként, hogy mi lehet azon a hatalmas égitesten. Vajon élnek e rajta hozzá hasonlók, s ha igen mit csinálhatnak, hol vannak az erdőik és melyik sötét folt a tenger. Ők vajon most le néznek rá?
Mire a víz bugyborékolva forrni kezd a bádogban, a nő már alszik, akár a mormota. S mikor gőzzé válik a folyadék, az edény pedig kormosra ég a lángok között, az ork arról álmodik, hogy a hatalmas égitest felé repül. A nap sugarai fogják kelteni, de addig nyugodtan szuszog szőnyegén, köpenye alatt.*
A hozzászólás írója (Orgha Dura) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.14 17:43:46
A hold emelkedik a feje felett. Telve, gúnyosan, sápadtan. Fénysugarai erőszakosan beférkőznek a levelek közé, melyeket az erős szél szaggat szakadatlanul. A tiszta tűznek is fel kell vennie a versenyt az üvöltő orkánnal. Úgy rángatja lángjait, mint bárcást a gazdája. Az ork nőstény kitört fa törzsének dőlve figyeli a jelenetet. Fáradt, szemhéjai le-lekívánkoznak a szeme elé. Ez nem a szokásos fáradtság, mely minden hajnalban magával ragadja. Ez a kimerültség fáradalma a hosszú út miatt. Messze van még a rozsdaszín napsugarak első fénye, mely a hajnal hasadását hivatott hírül adni. Túl messze. Éjfél ha lehet, korán van még, Ő mégis legszívesebben mégis az igazak álmát aludná. A víz viszont még nem forrt fel. A régi bádog a lángok ölelését élvezi egy vékony kőtáblácska felett. Benne a folyadék még nagyon hideg. Túl hideg. Első sóhajtása előtt tette oda pár pillanattal.
Még egy lemondó sóhajt hallat. Hátsója alatt lévő fonott plédjének egyik felét kihajtja, hogy a maga mellett lévő sziklára felterítse. Rá is dől fél karját a szikla tetejére nyugtatva, fejét pedig a karjára. Nagyokat pislog, majd tenyerébe mélyeszti körmeit, hogy ébren maradjon. Csupasz lábai az avarban kotornak, gallyakat löknek félre, köveket tolnak el, s a levelek lábujjai közé csúsznak. Tenyerének élével megdörzsöli szemét, aztán ásít egyet. Hosszasan, megtöltve tüdejét a hideg éjszakai levegővel. Köpenyébe burkolózik, amikor egy újabb szél áramlat rángatja meg a kicsiny táborát. Térdeit felhúzza mellkasához.
Felemeli fejét a sápadt, öreg anya felé. Ma este különösen nagy. Szürke foltjait tisztán ki lehet venni. Csillagfényként terülnek szét bennük fehér szeplői. Az ork sokat gondolkozik azon ilyen éjszakánként, hogy mi lehet azon a hatalmas égitesten. Vajon élnek e rajta hozzá hasonlók, s ha igen mit csinálhatnak, hol vannak az erdőik és melyik sötét folt a tenger. Ők vajon most le néznek rá?
Mire a víz bugyborékolva forrni kezd a bádogban, a nő már alszik, akár a mormota. S mikor gőzzé válik a folyadék, az edény pedig kormosra ég a lángok között, az ork arról álmodik, hogy a hatalmas égitest felé repül. A nap sugarai fogják kelteni, de addig nyugodtan szuszog szőnyegén, köpenye alatt.*
A hozzászólás írója (Orgha Dura) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.14 17:43:46
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:40:02
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:40:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nukwar Enar//
-Ahogy akarod. *vonja meg a vállát.* -Ha a nyáltermelődésed apadna, akkor szólj és adok egy vasgolyót, hogy szopogasd. Az serkenti a nyáltermelést és lesz annyi, mint egy lónak!
*Blee...*
-Jó-jó. *emeli meg megadóan kezeit.* -Célszerűbb lenne egyszer normálisan, mint többször hanyagul. De mindegy, te tudod.
*Nuk páncélokról szóló megközelítése lényegében tökéletesnek mondható.*
-Ritkán öltöm magamra, még az őrségben sem szoktam viselni. Ha hadba vonulok, akkor viszont magamra kapom. Van hozzá egy bőrsisakom is, meg ez az alkarvédő. *mutatja oda karját, bár ez már nyilván réges rég feltűnt az óriásnak.*
-Áh, remek. Akkor majd elviszed. Apropó! Mielőtt elfelejteném. A sarokban vannak vaspálcák, azokat visszük ki és ráhúzzuk a húst. Ha kettőt leszúrunk függőlegesen és egyet hosszában ráfektetünk vízszintesen, akkor elég csak néha megforgatni és sül magától, nem kell folyamatosan kézben tartani a nyársvasat. Menjünk.
*Miután bent letakargatják a húst, kivisznek minden hozzávalót, amire szükségük lesz.*
-Lássuk, hogy vág fát és hogyan darabolja fel egy óriás!
//Nukwar Enar//
-Ahogy akarod. *vonja meg a vállát.* -Ha a nyáltermelődésed apadna, akkor szólj és adok egy vasgolyót, hogy szopogasd. Az serkenti a nyáltermelést és lesz annyi, mint egy lónak!
*Blee...*
-Jó-jó. *emeli meg megadóan kezeit.* -Célszerűbb lenne egyszer normálisan, mint többször hanyagul. De mindegy, te tudod.
*Nuk páncélokról szóló megközelítése lényegében tökéletesnek mondható.*
-Ritkán öltöm magamra, még az őrségben sem szoktam viselni. Ha hadba vonulok, akkor viszont magamra kapom. Van hozzá egy bőrsisakom is, meg ez az alkarvédő. *mutatja oda karját, bár ez már nyilván réges rég feltűnt az óriásnak.*
-Áh, remek. Akkor majd elviszed. Apropó! Mielőtt elfelejteném. A sarokban vannak vaspálcák, azokat visszük ki és ráhúzzuk a húst. Ha kettőt leszúrunk függőlegesen és egyet hosszában ráfektetünk vízszintesen, akkor elég csak néha megforgatni és sül magától, nem kell folyamatosan kézben tartani a nyársvasat. Menjünk.
*Miután bent letakargatják a húst, kivisznek minden hozzávalót, amire szükségük lesz.*
-Lássuk, hogy vág fát és hogyan darabolja fel egy óriás!
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 21:44:39
Üzenet elküldve: 2017-06-13 21:44:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
-Velem? *Elneveti magát.* Mond, hogy nem nyálaztad össze a vállam mert csak ez az egy ing van nálam. *Ismét kacag egyet.* Látod azt? *Rámutat egy távolban lévő épületre* Na az a Vaskorsó Taverna. Oda megyünk. Remélem ott találunk valakit aki az ilyen menekülős ügyekben jártas és nem kér sok aranyat. *Miközben ezt mondja egyre közelebb és közelebb kerülnek Amon Ruadhhoz*
//Folytatás Amon Ruadhban//
-Velem? *Elneveti magát.* Mond, hogy nem nyálaztad össze a vállam mert csak ez az egy ing van nálam. *Ismét kacag egyet.* Látod azt? *Rámutat egy távolban lévő épületre* Na az a Vaskorsó Taverna. Oda megyünk. Remélem ott találunk valakit aki az ilyen menekülős ügyekben jártas és nem kér sok aranyat. *Miközben ezt mondja egyre közelebb és közelebb kerülnek Amon Ruadhhoz*
//Folytatás Amon Ruadhban//
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 20:55:07
Üzenet elküldve: 2017-06-13 20:55:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*Nyújtózkodik egy nagyot és kitörli az álmot a szeméből.*
- Már is? Hát, ez nem volt túl hosszú út... Vagy csak én aludtam sokat. *Ráeszmélve, hogy Lyraleth oldalán pihente ki magát, kicsit elmosolyodik.* És bocsi, hogy te voltál a párnám, nem így terveztem.
*Megigazítja vörös loboncát, majd lelkesen fordul a férfi felé.*
- Képzeld, veled álmodtam. Azt már pontosan nem is tudom, hogy mit, de te is benne voltál. ~Meg mindenféle hülyeség. Démonok, ugráló kockák... Hm, lehet nem kellett volna meginni reggel azt a rumot.~ Milyen messze vagyunk még?
*Nyújtózkodik egy nagyot és kitörli az álmot a szeméből.*
- Már is? Hát, ez nem volt túl hosszú út... Vagy csak én aludtam sokat. *Ráeszmélve, hogy Lyraleth oldalán pihente ki magát, kicsit elmosolyodik.* És bocsi, hogy te voltál a párnám, nem így terveztem.
*Megigazítja vörös loboncát, majd lelkesen fordul a férfi felé.*
- Képzeld, veled álmodtam. Azt már pontosan nem is tudom, hogy mit, de te is benne voltál. ~Meg mindenféle hülyeség. Démonok, ugráló kockák... Hm, lehet nem kellett volna meginni reggel azt a rumot.~ Milyen messze vagyunk még?
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:53:52
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*Hosszú idő elteltével Lyraleth Már látja Amon Ruadh városát. Örömmel tölti el, hogy már közel jár a céljához és nem is egyedül. Boldog, hogy végre van valaki akivel érzéseit megoszthatja, akármilyen szőrnyű körülmények között is keveredtek egymás oldalára. Ránéz óvatosan Zarára, aki még mindig a vállán alszik teljes nyugalommal. Óvatosan megböködi a vállát az ébresztés céljából és halkan hozzászól*
-Psszt! Lassan Amon Ruadhban vagyunk, és mégis, hogyan fogadna a nép egy olyan nemest mint te, ha alszol? *Mondja hangosan felkacagva*
*Hosszú idő elteltével Lyraleth Már látja Amon Ruadh városát. Örömmel tölti el, hogy már közel jár a céljához és nem is egyedül. Boldog, hogy végre van valaki akivel érzéseit megoszthatja, akármilyen szőrnyű körülmények között is keveredtek egymás oldalára. Ránéz óvatosan Zarára, aki még mindig a vállán alszik teljes nyugalommal. Óvatosan megböködi a vállát az ébresztés céljából és halkan hozzászól*
-Psszt! Lassan Amon Ruadhban vagyunk, és mégis, hogyan fogadna a nép egy olyan nemest mint te, ha alszol? *Mondja hangosan felkacagva*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:12:23
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis erdei séta//
~Tudtam én hogy minden kacatot elhoz.~ *Pillant a mellette lévő lányra, aki ránézésre több dolgot cipel mint ő. Az erdőben alig fúj a szél, a napsugarak alig jutnak át a lombkoronán, de ez a csekély fény is elég ahhoz, hogy látni lehessen Nell kicsit küszködik a csomagjával.*
-Drágaságom, biztos hogy nem hoztál egy icipicit több dolgot, mint amire szükségünk lesz? *Cukkolja kicsit, pedig jól tudja hogy biztos nem tesz ki semmit a zsákjából.*
*Bár nem zoológus, de élettapasztalata alapján, tud válaszolni az állatos kérdésekre.*
-Még az első három eléggé elképzelhető lenne. A csíkos mókus -utalva a nullumok fekete-fehér bundájára- fákon él. Ahogy látom abból van néhány. A két agancsos is esélyes, hisz ez az élőhelyük. Ha tippelnem kellene akkor nullum lesz az első amit látni fogunk. Viszont denevért nem hiszem. *Húzza a száját, miközben lassan rázza a fejét is hozzá. Egyből meglehet állapítani mire gondol.* A denevérek tudtommal a barlangszerű helyeket szeretik és éjjel aktív állatok. Van barlang a közelben?
*Közel hajol Nellhez és a fülébe súg. Nem mintha bárki is hallgatózna a közelben.*
-Nem tudom miért érdekel a denevér, de ha szeretnéd hogy valaki kiszívja a nyakad mire felébredsz, azt el tudom intézni. *Kacsint a lány felé és mosolyogva megy tovább.*
*Mikor a madarak néha megrezegtetik az ágakat, Vokka odafordítja fejét minden rezdülésre. Előbb-utóbb biztos meglát majd olyan állatot amikről az előbb szó esett.*
//Kis erdei séta//
~Tudtam én hogy minden kacatot elhoz.~ *Pillant a mellette lévő lányra, aki ránézésre több dolgot cipel mint ő. Az erdőben alig fúj a szél, a napsugarak alig jutnak át a lombkoronán, de ez a csekély fény is elég ahhoz, hogy látni lehessen Nell kicsit küszködik a csomagjával.*
-Drágaságom, biztos hogy nem hoztál egy icipicit több dolgot, mint amire szükségünk lesz? *Cukkolja kicsit, pedig jól tudja hogy biztos nem tesz ki semmit a zsákjából.*
*Bár nem zoológus, de élettapasztalata alapján, tud válaszolni az állatos kérdésekre.*
-Még az első három eléggé elképzelhető lenne. A csíkos mókus -utalva a nullumok fekete-fehér bundájára- fákon él. Ahogy látom abból van néhány. A két agancsos is esélyes, hisz ez az élőhelyük. Ha tippelnem kellene akkor nullum lesz az első amit látni fogunk. Viszont denevért nem hiszem. *Húzza a száját, miközben lassan rázza a fejét is hozzá. Egyből meglehet állapítani mire gondol.* A denevérek tudtommal a barlangszerű helyeket szeretik és éjjel aktív állatok. Van barlang a közelben?
*Közel hajol Nellhez és a fülébe súg. Nem mintha bárki is hallgatózna a közelben.*
-Nem tudom miért érdekel a denevér, de ha szeretnéd hogy valaki kiszívja a nyakad mire felébredsz, azt el tudom intézni. *Kacsint a lány felé és mosolyogva megy tovább.*
*Mikor a madarak néha megrezegtetik az ágakat, Vokka odafordítja fejét minden rezdülésre. Előbb-utóbb biztos meglát majd olyan állatot amikről az előbb szó esett.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 18:10:30
Üzenet elküldve: 2017-06-13 18:10:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis erdei séta//
*Furcsa látványt kelthetnek, ahogyan az erdőben sétálnak. Na, persze ebben nincs semmi furcsa. Amelyiknek nincs szárnya normálisan a hátára ette a hátizsákot, de amelyiknek szárnya van, az egy kicsit macerásabban oldotta meg a dolgot. A zsák vastagabb zsinórját, amit rávarrtak, hogy hátukra tehessék, a lánynak hosszabbra kellett hagynia, hogy ne legyen kényelmetlen a szárnyainak, de így is furcsa hangokat ad ki, miközben sétál. Ráadásul zavaróan leng össze-vissza, de annyi baj legyen. Ilyesmi nem rohantja el a túrázást.
A táskába előző este bekészített egy adag ruhát, törölközőt, váltócipőt, több zsebkendőt, mosakodáshoz szappant, bár fogalma sincs, hogy hol fogják használni. Reggel fésűt, annyi vizet, amennyit csak elfér, és egyéb, apró tárgyakat, a biztonság kedvéért. Az íját, nyilakat, tegzet, tőrt, a kedvenc nyakláncát, ami állítólag szerencsét hoz, papírt, rajzszenet, és még sokáig sorolhatná. Konkrétan annyira meg van tömve a zsákja, hogy alig bírta normálisan összezárni, szerencse, hogy súlyra nem túl nehéz.*
- Ó, melyiket a sok közül?
*Sűrűn pislog a férfire, mikor az kérdez.*
- Szeretnék látni nullumot és minxet. Szarvast... Hm... Szerinted errefelé vannak denevérek?
//Kis erdei séta//
*Furcsa látványt kelthetnek, ahogyan az erdőben sétálnak. Na, persze ebben nincs semmi furcsa. Amelyiknek nincs szárnya normálisan a hátára ette a hátizsákot, de amelyiknek szárnya van, az egy kicsit macerásabban oldotta meg a dolgot. A zsák vastagabb zsinórját, amit rávarrtak, hogy hátukra tehessék, a lánynak hosszabbra kellett hagynia, hogy ne legyen kényelmetlen a szárnyainak, de így is furcsa hangokat ad ki, miközben sétál. Ráadásul zavaróan leng össze-vissza, de annyi baj legyen. Ilyesmi nem rohantja el a túrázást.
A táskába előző este bekészített egy adag ruhát, törölközőt, váltócipőt, több zsebkendőt, mosakodáshoz szappant, bár fogalma sincs, hogy hol fogják használni. Reggel fésűt, annyi vizet, amennyit csak elfér, és egyéb, apró tárgyakat, a biztonság kedvéért. Az íját, nyilakat, tegzet, tőrt, a kedvenc nyakláncát, ami állítólag szerencsét hoz, papírt, rajzszenet, és még sokáig sorolhatná. Konkrétan annyira meg van tömve a zsákja, hogy alig bírta normálisan összezárni, szerencse, hogy súlyra nem túl nehéz.*
- Ó, melyiket a sok közül?
*Sűrűn pislog a férfire, mikor az kérdez.*
- Szeretnék látni nullumot és minxet. Szarvast... Hm... Szerinted errefelé vannak denevérek?
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:19:39
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis erdei séta//
*A párás levegő hamar felszállt, nyáron természetes hogy hamar felkel a nap és felmelegíti a tájat. Legyen az mező; síkság; tenger, vagy jelen esetben egy erdő. Két tündét ballag egymás mellett, kora reggelhez képest kipihenten és vidáman. Hátukon hatalmas zsákokkal. A férfin magas szárú cipő, zöld nadrág, hozzáillő felsővel. Nagy mosollyal az arcán le sem tagadhatná mennyire szereti a mellette sétáló lányt. Még akkor is, ha társa találta ki az egészet. Sőt lehet, így még jobban megismerhetik egymást, hisz kettesben tölthetnek néhány napot.*
*Egyik reggel Vokka arra ébredt, hogy Nell aki jó szokásához híven épp átkarolja őt és csillogó szemekkel néz rá, kérdést intézett felé. Egy kis erdei túra, barátkozás az ottani állatokkal és pihenés. Mivel mindketten szeretik a természetet, adta magát a lehetőség, hogy elmenjenek pár napos túrára. Mivel Vokattä nem tud nemet mondani szerelmének, elkezdte összeszedni azokat a dolgokat amik majd jól jönnek. Írt egy listát hogy remélhetőleg semmi se maradjon otthon. Szerencséjére sok régi, de nagyon jó állapotban lévő holmit találta házban. Leporolt, majd kitisztított egy nagyobb méretű hálózsákot amibe két tündér belefér. Előnyei is vannak a kis termetnek. Talált két hátizsákot, sok zsebbel. Lehet hogy nem nekik hagyták itt, de pár napra kölcsönveszik, legyen bárkié is. Kötszer; madzag; bicska, kisebb túlélő felszerelés, pedig nem mennek messze. Nellara megkapta a másik hátizsákot, hogy belepakolja azt ami szerinte fontos. A nőknek ugyebár rengeteg nélkülözhetetlen tárgyuk van, lehet hogy egy zsák elég sem lesz. Indulás előtti este elpakolták a többnapi hideg élelmet, gyümölcsöket. Hajnalban ébredés után pedig megtöltöttek sok kulacsot.*
*A konkrét cél hiányzik terveik közül, de szeretnének jó pár állatot megfigyelni természetes élőhelyükön. Ahogy egyre beljebb sétálnak az erdőben, hallani ahogy a természet is ébredezik. Madarak éneke itt annyira mindennapos, mint az hogy balra tőlük épen mászik le a fáról.*
-Mit is mondtál, hogy hívják azt az állatot amit szeretnél látni? *A sok teendő között elfelejtette, melyik állatok is tetszenek párjának.*
//Kis erdei séta//
*A párás levegő hamar felszállt, nyáron természetes hogy hamar felkel a nap és felmelegíti a tájat. Legyen az mező; síkság; tenger, vagy jelen esetben egy erdő. Két tündét ballag egymás mellett, kora reggelhez képest kipihenten és vidáman. Hátukon hatalmas zsákokkal. A férfin magas szárú cipő, zöld nadrág, hozzáillő felsővel. Nagy mosollyal az arcán le sem tagadhatná mennyire szereti a mellette sétáló lányt. Még akkor is, ha társa találta ki az egészet. Sőt lehet, így még jobban megismerhetik egymást, hisz kettesben tölthetnek néhány napot.*
*Egyik reggel Vokka arra ébredt, hogy Nell aki jó szokásához híven épp átkarolja őt és csillogó szemekkel néz rá, kérdést intézett felé. Egy kis erdei túra, barátkozás az ottani állatokkal és pihenés. Mivel mindketten szeretik a természetet, adta magát a lehetőség, hogy elmenjenek pár napos túrára. Mivel Vokattä nem tud nemet mondani szerelmének, elkezdte összeszedni azokat a dolgokat amik majd jól jönnek. Írt egy listát hogy remélhetőleg semmi se maradjon otthon. Szerencséjére sok régi, de nagyon jó állapotban lévő holmit találta házban. Leporolt, majd kitisztított egy nagyobb méretű hálózsákot amibe két tündér belefér. Előnyei is vannak a kis termetnek. Talált két hátizsákot, sok zsebbel. Lehet hogy nem nekik hagyták itt, de pár napra kölcsönveszik, legyen bárkié is. Kötszer; madzag; bicska, kisebb túlélő felszerelés, pedig nem mennek messze. Nellara megkapta a másik hátizsákot, hogy belepakolja azt ami szerinte fontos. A nőknek ugyebár rengeteg nélkülözhetetlen tárgyuk van, lehet hogy egy zsák elég sem lesz. Indulás előtti este elpakolták a többnapi hideg élelmet, gyümölcsöket. Hajnalban ébredés után pedig megtöltöttek sok kulacsot.*
*A konkrét cél hiányzik terveik közül, de szeretnének jó pár állatot megfigyelni természetes élőhelyükön. Ahogy egyre beljebb sétálnak az erdőben, hallani ahogy a természet is ébredezik. Madarak éneke itt annyira mindennapos, mint az hogy balra tőlük épen mászik le a fáról.*
-Mit is mondtál, hogy hívják azt az állatot amit szeretnél látni? *A sok teendő között elfelejtette, melyik állatok is tetszenek párjának.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-12 15:31:31
Üzenet elküldve: 2017-06-12 15:31:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldek után jön az erdős rész, ahol az elf a kitaposott, gyakran járt utat, vagy ösvényt választja. Esze ágában sincs elkóricálni valami ismeretlen szakaszon, különben akár napokig is kóvályoghatna a zord vadonban, amit a háta közepére sem kívánna. Elf létére, szégyen nem szégyen, de csak nagyon minimálisan képes tájékozódni, a nyomolvasáshoz meg egyáltalán nem ért. Sőt, fára mászni sem szeret, hogy esetleg a fa tetejéről kémleljen körbe és határolja be magát, hogy merre kell mennie. Mondhatni minden olyan hiányzik belőle, amitől igazán elf egy elf, kivéve talán a hallását és a jellegzetes, hosszú szőke hajat. Nem véletlenül taszították ki a többiek anno, bár fordított esetben ő is szekálta volna a különcöt, éppen ezért nem róhatja fel nekik. Az erdő mindig is vegyes érzelmekkel és emlékekkel tölti el, de inkább ragaszkodott a folyókhoz és a tóparthoz, legfőképpen a Lihanechi tóhoz.
Lassan eléri a Kikötőt és fellélegezhet, hogy ismét háta mögött tudhat egy olyan utat, ahol nem támadott rá sem egy kósza irbisz, sem valami más förtelem, ami felüti fejét az erdőkben.*
Lassan eléri a Kikötőt és fellélegezhet, hogy ismét háta mögött tudhat egy olyan utat, ahol nem támadott rá sem egy kósza irbisz, sem valami más förtelem, ami felüti fejét az erdőkben.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:59:23
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:59:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőséget is sikeresen elérik, kicsit lassabban, mint ahogy a városból kijutottak. Khrosas keveset figyel a környezetére, Bátor viszont annál inkább. Néha megrángatja gazdáját a lánc által, amikor egy kisemlőst kezd üldözni mélyen ugatva. Ha nem kapja el, legalább a lelket kiijeszti belőle. A nő nem állítja meg ilyen és ehhez hasonló akcióiban az állatot, hagyja, hogy az hagy szórakozzon amíg teheti. Ha felérnek biztosan nem ugrálhat ennyit.
Csendesnek nem nevezhetően érnek el az Arthenior felé eső erdőrészről a kikötői oldalra, ahonnan már csak egy fertály óra lehet a Vashegy. Bátor még megjelöl pár bokrot, elkap néhány mókust és széttépi őket, mire elérik a hegy lábát. Innen pedig már egyenes az útjuk felfelé.*
Csendesnek nem nevezhetően érnek el az Arthenior felé eső erdőrészről a kikötői oldalra, ahonnan már csak egy fertály óra lehet a Vashegy. Bátor még megjelöl pár bokrot, elkap néhány mókust és széttépi őket, mire elérik a hegy lábát. Innen pedig már egyenes az útjuk felfelé.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-10 17:03:41
Üzenet elküldve: 2017-06-10 17:03:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
*Jó hír, hogy Nuk tud olyanokkal is évődni, akikkel kevés közös vonása van. Daranellel szinte ellentétek. A férfi nem iszik, íjász, könnyű léptű - már majdnem hogy elf - és a többi. Gondolja, hogy a viselkedése sem olyan, mint neki, hiszen nem akart rögtön verekedéssel indítani egy kellemes barátságot.*
- Azért ne izzaszd meg magad... *Felel még egyszer egy kis csipkelődéssel a hangjában. Lehet, hogy a szépfiú egy kicsit túl lőtt a célon, de Nukot ez sem zavarja. Ha nem tetszik valami, akkor szól, vagy nem szól, s magára hagyja. Több kaja marad neki. Azon a mosolyszerű valamin az arcán, azért Nuk is felhúzza fél szemöldökét. Szerencsére tovább is lendülnek a dolgon, mikor a páncélzat tisztogatásra kerül a sor.*
- A zsír jót tesz a hajlatoknak. *Állapítja meg.* S a nyálam sem tesz kárt az acélban. *Közli ezt is. Neki megfelel egyelőre ez a megoldás is, mert nem szokott meleg vizet és semmilyen mosószert magával hurcolni. A várostól pedig messze vannak.*
- Majd egyszer kipróbálom, ne fossál. Jó van most ez így. *Teszi is félre a tisztítandót és áll fel a húshoz. Egy biccentéssel nyugtázza az elhangzottakat a zöldségekről, mondván ezzel, hogy azt is meg tudja érteni miért finom. A saját kedvenceit nem sorolja most fel, főleg mert sok van, meg amúgy is neki mindegy, hogy káposzta, paprika vagy paradicsom.
Az új cuccokra elmosolyodik.*
- A bőr páncél akkor is jó, ha toldasz hozzá időről időre, meg nálad amúgy sincs annyira használatban, mint - teszem azt - egy bér-kardnál. *Veti fel a gondolatait, nem becsmérelni akar, csak arra világít rá, hogy talán a férfi jobban megkíméli a holmiját, mint a nő, aki nem nagyon szereti magát sem kímélni. Ezt tanúsítják a milliónyi sebhelyek, amik látszanak immáron a karjain, nyakán, s hasán és lábain is, bár ezek most eltakarva maradnak a ruha által.
Az asztalhoz érve figyeli, ahogy a másik vágja a sültnek valót. Nyel egyet a látványra, már éhes lenni.*
- Füstölő? Nem. A piacon talán akad egy kofa, aki elvállalná némi apróért. *Ránt a vállain egyet. Még füstölt combokat sem szokott magánál hordani útjai során. Legfeljebb egy marék szárított húst, de hát ő nem erdei manó, hogy szüksége legyen a hideg élelemre. Ahol járt eddig ott mindég volt egy piac, ahol ehetett.*
- Értem én. *Vigyorodik el a kacsintás láttán.* Ne aprózd el, kedves mester emberem... *Mondja hasonlóan gonosz vigyorral.*
//Zöldszarvas Daranel//
*Jó hír, hogy Nuk tud olyanokkal is évődni, akikkel kevés közös vonása van. Daranellel szinte ellentétek. A férfi nem iszik, íjász, könnyű léptű - már majdnem hogy elf - és a többi. Gondolja, hogy a viselkedése sem olyan, mint neki, hiszen nem akart rögtön verekedéssel indítani egy kellemes barátságot.*
- Azért ne izzaszd meg magad... *Felel még egyszer egy kis csipkelődéssel a hangjában. Lehet, hogy a szépfiú egy kicsit túl lőtt a célon, de Nukot ez sem zavarja. Ha nem tetszik valami, akkor szól, vagy nem szól, s magára hagyja. Több kaja marad neki. Azon a mosolyszerű valamin az arcán, azért Nuk is felhúzza fél szemöldökét. Szerencsére tovább is lendülnek a dolgon, mikor a páncélzat tisztogatásra kerül a sor.*
- A zsír jót tesz a hajlatoknak. *Állapítja meg.* S a nyálam sem tesz kárt az acélban. *Közli ezt is. Neki megfelel egyelőre ez a megoldás is, mert nem szokott meleg vizet és semmilyen mosószert magával hurcolni. A várostól pedig messze vannak.*
- Majd egyszer kipróbálom, ne fossál. Jó van most ez így. *Teszi is félre a tisztítandót és áll fel a húshoz. Egy biccentéssel nyugtázza az elhangzottakat a zöldségekről, mondván ezzel, hogy azt is meg tudja érteni miért finom. A saját kedvenceit nem sorolja most fel, főleg mert sok van, meg amúgy is neki mindegy, hogy káposzta, paprika vagy paradicsom.
Az új cuccokra elmosolyodik.*
- A bőr páncél akkor is jó, ha toldasz hozzá időről időre, meg nálad amúgy sincs annyira használatban, mint - teszem azt - egy bér-kardnál. *Veti fel a gondolatait, nem becsmérelni akar, csak arra világít rá, hogy talán a férfi jobban megkíméli a holmiját, mint a nő, aki nem nagyon szereti magát sem kímélni. Ezt tanúsítják a milliónyi sebhelyek, amik látszanak immáron a karjain, nyakán, s hasán és lábain is, bár ezek most eltakarva maradnak a ruha által.
Az asztalhoz érve figyeli, ahogy a másik vágja a sültnek valót. Nyel egyet a látványra, már éhes lenni.*
- Füstölő? Nem. A piacon talán akad egy kofa, aki elvállalná némi apróért. *Ránt a vállain egyet. Még füstölt combokat sem szokott magánál hordani útjai során. Legfeljebb egy marék szárított húst, de hát ő nem erdei manó, hogy szüksége legyen a hideg élelemre. Ahol járt eddig ott mindég volt egy piac, ahol ehetett.*
- Értem én. *Vigyorodik el a kacsintás láttán.* Ne aprózd el, kedves mester emberem... *Mondja hasonlóan gonosz vigyorral.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-10 13:42:46
Üzenet elküldve: 2017-06-10 13:42:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nukwar Enar//
*Daranel szeret főzni. Számára ez valami különleges megnyugvást jelent, amit csak azok értenek, akik szintén szeretnek főzni. Gyakran próbál ki új kombinációkat, például a gombát is erőszeretettel használja nyersen, sütve, prézliben vagy akár szárítva.*
-Jó, akkor már ketten vagyunk. *jelenti ki a vérivással kapcsolatban.*
-Ígérem, ha lesz hozok neked. *mondja egykedvűen, mivel a szarkasztikus válaszára nem hitte, hogy választ kap! Egészen belejönnek egymás csipkelődésébe, felveszik a poént és már az óriás nem akarja egyetlen mozdulattal a földbe taposni a nyikhajt... alakul ez.
A szépfiú megszólításba haloványan, alig láthatóan belepirul. Nem gyakori, hogy így nevezzék, így kicsit el is kapja tekintetét az óriásról, aki mellesleg igen jól tartja magát. Látszódik ott a harcos mivoltja.*
-Öhm... jó. Általában én sem. *erőltet magára egy mosolynak csak nagy jóindulattal nevezhető valamit. A páncélra köpésre elfintorodik.*
-Blee... mondd, nem gondoltál még arra, hogy ne a köpeteddel tisztíts páncélt? Meleg víz és egy kis zsíroldó, vagy mosószer csodákra képes. Olyan, ami nem tesz kárt az acélban és nem koptatja meg fényét. Egyszer próbáld ki. Hidd el, megéri.
*Ha már a nyers dolgokról esik szó...*
-Nekem nyersen a sárgarépa a kedvencem. Meg a zöldborsót kifejteni a héjából és felfalni, mint egy vadállat!
*Végignézi az óriás páncélját.*
-Szerintem jó cuccok ezek is, de sosem árt beújítani. Ezt mondom én, aki sosem újít! *neveti ki saját magát.* -Mentségemre szóljon, hogy egy íjász mit újítson? Ha van egy jól bevált íjad, hozzá megfelelően precíz nyilak, van egy kényelmes bőrpáncélod és egy jó késed, akkor teljes a menetfelszerelés.
*Daranel szépen fejti lefelé éles késével a húsréteget. Viszi, mint a vajat! Gondosan, alaposan, lelkesen dolgozik.*
-Tudsz valakit, akinek van füstölője? Mert ha gondolod, a hátsó combot meghagyom egészben, hogy felfüstölhesd. Jó nagy, épp testhezálló. Sütni viszont ezeket visszük! *bök az asztal azon pontjára, ahol katonásan sorakoznak a megsütésre szánt húsdarabok.* -A maradékot alaposan lefedjük azzal a pokróccal! *mutat a sarokba.* -Hogy ne köpjék be a legyek! Előtte azonban alaposan kirázzuk, utána meg aprítunk fát. *adja az instrukciókat.* -Kedves, ifjú tanítványom... *kacsint oda gonoszan.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.10 13:43:47
//Nukwar Enar//
*Daranel szeret főzni. Számára ez valami különleges megnyugvást jelent, amit csak azok értenek, akik szintén szeretnek főzni. Gyakran próbál ki új kombinációkat, például a gombát is erőszeretettel használja nyersen, sütve, prézliben vagy akár szárítva.*
-Jó, akkor már ketten vagyunk. *jelenti ki a vérivással kapcsolatban.*
-Ígérem, ha lesz hozok neked. *mondja egykedvűen, mivel a szarkasztikus válaszára nem hitte, hogy választ kap! Egészen belejönnek egymás csipkelődésébe, felveszik a poént és már az óriás nem akarja egyetlen mozdulattal a földbe taposni a nyikhajt... alakul ez.
A szépfiú megszólításba haloványan, alig láthatóan belepirul. Nem gyakori, hogy így nevezzék, így kicsit el is kapja tekintetét az óriásról, aki mellesleg igen jól tartja magát. Látszódik ott a harcos mivoltja.*
-Öhm... jó. Általában én sem. *erőltet magára egy mosolynak csak nagy jóindulattal nevezhető valamit. A páncélra köpésre elfintorodik.*
-Blee... mondd, nem gondoltál még arra, hogy ne a köpeteddel tisztíts páncélt? Meleg víz és egy kis zsíroldó, vagy mosószer csodákra képes. Olyan, ami nem tesz kárt az acélban és nem koptatja meg fényét. Egyszer próbáld ki. Hidd el, megéri.
*Ha már a nyers dolgokról esik szó...*
-Nekem nyersen a sárgarépa a kedvencem. Meg a zöldborsót kifejteni a héjából és felfalni, mint egy vadállat!
*Végignézi az óriás páncélját.*
-Szerintem jó cuccok ezek is, de sosem árt beújítani. Ezt mondom én, aki sosem újít! *neveti ki saját magát.* -Mentségemre szóljon, hogy egy íjász mit újítson? Ha van egy jól bevált íjad, hozzá megfelelően precíz nyilak, van egy kényelmes bőrpáncélod és egy jó késed, akkor teljes a menetfelszerelés.
*Daranel szépen fejti lefelé éles késével a húsréteget. Viszi, mint a vajat! Gondosan, alaposan, lelkesen dolgozik.*
-Tudsz valakit, akinek van füstölője? Mert ha gondolod, a hátsó combot meghagyom egészben, hogy felfüstölhesd. Jó nagy, épp testhezálló. Sütni viszont ezeket visszük! *bök az asztal azon pontjára, ahol katonásan sorakoznak a megsütésre szánt húsdarabok.* -A maradékot alaposan lefedjük azzal a pokróccal! *mutat a sarokba.* -Hogy ne köpjék be a legyek! Előtte azonban alaposan kirázzuk, utána meg aprítunk fát. *adja az instrukciókat.* -Kedves, ifjú tanítványom... *kacsint oda gonoszan.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.10 13:43:47
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719