Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:47:30
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:47:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Jorgew//
-Nem nem így megy, még sose loptam, ölni meg végképp. *Mosolyog, amit a lány nem láthat a sál miatt. Zavarja, hogy nem tud rendesen beszélni. Egy laza mozdulattal a sál felé nyúlt és lerántja azt.*
- És a seb eltakarásán kívül, az erdőben könnyű elrejtőzködés céljából van rajtam ez a sok ízé. Ha én égből pottyant vagyok akkor te földből jött? *Céloz arra, hogy a lány honnét jött. Nem jó poén de logikailag stimmel.*
- Ha fönt mennénk a fákon nem kéne ennyi mindent kerülgetni. Nem lennénk olyan feltűnőek. De mindegy. *Rántja meg a vállát, neki édes mindegy, hogy hol mennek.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 17:54:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás, jeljavítás.
-Nem nem így megy, még sose loptam, ölni meg végképp. *Mosolyog, amit a lány nem láthat a sál miatt. Zavarja, hogy nem tud rendesen beszélni. Egy laza mozdulattal a sál felé nyúlt és lerántja azt.*
- És a seb eltakarásán kívül, az erdőben könnyű elrejtőzködés céljából van rajtam ez a sok ízé. Ha én égből pottyant vagyok akkor te földből jött? *Céloz arra, hogy a lány honnét jött. Nem jó poén de logikailag stimmel.*
- Ha fönt mennénk a fákon nem kéne ennyi mindent kerülgetni. Nem lennénk olyan feltűnőek. De mindegy. *Rántja meg a vállát, neki édes mindegy, hogy hol mennek.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 17:54:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás, jeljavítás.
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:33:44
Üzenet elküldve: 2017-07-03 17:33:44
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tehát ő leadja azt a két lövést a lány pedig idegesítően sikít, és menekül és ezt meg is tudja érteni. Tania nem keltette soha szende leány benyomását, szóval a sikítást kifejezetten ellenséges lépésnek tekinti. Olyannak ami leginkább az ő elpusztítására irányul, hisz ezek után azok a férfiak már biztos meg fogják találni. Az csak még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy ez a taktika valójában az elf fejében fogalmazódott meg. Nem már nincs sok ideje, a férfiak meg fogják találni, vagy legalábbis úgy hiszi ide fognak jönni, ami neki egy kicsit sem tetszik. Igaz az egyik már sérült, a másik viszont egy rusnya kormos aki könnyedén csúnya meglepetést tud okozni számára.
Lovával egy darabig követi a lányt, kivont karddal, és lassan a helyére visszaszerencsétlenkedett íjjal. A hosszú íj visszarakása és az elf leány gyorsasága meg útvonala nagyban megnehezíti a dolgát. Még nem szokott, hozzá annyira az állathoz, hogy azzal bokrokat ugrathasson át, vagy tűéles kanyarokat vegyen be. És mire észbe kap már el is tűnt szeme elől a bosszantó fehércseléd. Valahogy gyorsabb volt nála, ő pedig a sötétben és a fák lombja alatt vak mint a denevér.
Lovával lassan előreléptet. Tania láthatja Adakver jobbra, majd balra forduló fejét. Kedvesen simogatja a ló nyakát, hisz az állat ma már épp elég stresszen van túl. Semmi szükség arra, hogy megint megbolonduljon és addig menjen vele ameddig tud. Egy pillanatra akár tekintete össze is érhet Tania pillantásával, de ez nem több mint a véletlen játéka. Adakver már megint nem látja a lányt. Aztán lovával még egyszer körbebaktat, pislog, szemlélődik, de hiába.*
~Kéne nekem egy kutya.~ *Gondolja magában. Persze ez nem szilárd elhatározás a részéről, de tudja egy vadászkutya bizonyosan megtalálná a lányt a szaga alapján. Igaz, ismét sikerül némi vért találnia, de ez ismét csak arra jó, hogy tudomásul vegye a lány itt van. Itt van valahol a közelben, egészen a közelben, de ő nem tudhatja meg merre ami őszintén idegesíti.*
-Kár. *Mondja halkan, de hallhatóan.* -Kár, hogy azoké a semmirekellőké leszel. Azt hiszem remek órákat tölthettünk volna együtt, de te nagyon nem akarsz megválni az üldözőidtől, és én nagyon nem akarok az ő kezükre kerülni. *Vallja meg saját gyávaságát. Feltehetően a lány nem fog élni ezzel a lehetőséggel, Adakver viszont kötelességének érzi megadni a lehetőséget fajtársának, a meztelen lovaglásra és az erdő ezen részétől távol történő kellemes időtöltésre. Teljesen korrekt ajánlatnak tartja, hisz így Tania meg fog halni, egy rusnya orgia kellős közepén ami szomorú.*
-Hát akkor nekem mennem kell. Mi már nem fogunk játszani, de azért érezd jól magad. *Mosolyog a holdfényben, és a hegyes fülű lány nem bújt elő akkor fogja a lovát és távozik a helyszínről. Persze állíthatna csapdát a sötét alakoknak, csak épp akkor el kéne hagynia a hátasát, és ahhoz nincs kedve. Ha rosszul sülnek el a dolgok akkor el fogják lopni tőle a nehezen beszerzett állatot.
Távozáskor elsőnek nem az útra megy, hanem oda ahol először találkozott a madáridomárral. Emlékszik, sok fegyver volt ott szétszórva, ki tudja valami talán még maradt ott. Így aztán egy egész szép háromszöget írt le eddigi lovaglásaival.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tehát ő leadja azt a két lövést a lány pedig idegesítően sikít, és menekül és ezt meg is tudja érteni. Tania nem keltette soha szende leány benyomását, szóval a sikítást kifejezetten ellenséges lépésnek tekinti. Olyannak ami leginkább az ő elpusztítására irányul, hisz ezek után azok a férfiak már biztos meg fogják találni. Az csak még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy ez a taktika valójában az elf fejében fogalmazódott meg. Nem már nincs sok ideje, a férfiak meg fogják találni, vagy legalábbis úgy hiszi ide fognak jönni, ami neki egy kicsit sem tetszik. Igaz az egyik már sérült, a másik viszont egy rusnya kormos aki könnyedén csúnya meglepetést tud okozni számára.
Lovával egy darabig követi a lányt, kivont karddal, és lassan a helyére visszaszerencsétlenkedett íjjal. A hosszú íj visszarakása és az elf leány gyorsasága meg útvonala nagyban megnehezíti a dolgát. Még nem szokott, hozzá annyira az állathoz, hogy azzal bokrokat ugrathasson át, vagy tűéles kanyarokat vegyen be. És mire észbe kap már el is tűnt szeme elől a bosszantó fehércseléd. Valahogy gyorsabb volt nála, ő pedig a sötétben és a fák lombja alatt vak mint a denevér.
Lovával lassan előreléptet. Tania láthatja Adakver jobbra, majd balra forduló fejét. Kedvesen simogatja a ló nyakát, hisz az állat ma már épp elég stresszen van túl. Semmi szükség arra, hogy megint megbolonduljon és addig menjen vele ameddig tud. Egy pillanatra akár tekintete össze is érhet Tania pillantásával, de ez nem több mint a véletlen játéka. Adakver már megint nem látja a lányt. Aztán lovával még egyszer körbebaktat, pislog, szemlélődik, de hiába.*
~Kéne nekem egy kutya.~ *Gondolja magában. Persze ez nem szilárd elhatározás a részéről, de tudja egy vadászkutya bizonyosan megtalálná a lányt a szaga alapján. Igaz, ismét sikerül némi vért találnia, de ez ismét csak arra jó, hogy tudomásul vegye a lány itt van. Itt van valahol a közelben, egészen a közelben, de ő nem tudhatja meg merre ami őszintén idegesíti.*
-Kár. *Mondja halkan, de hallhatóan.* -Kár, hogy azoké a semmirekellőké leszel. Azt hiszem remek órákat tölthettünk volna együtt, de te nagyon nem akarsz megválni az üldözőidtől, és én nagyon nem akarok az ő kezükre kerülni. *Vallja meg saját gyávaságát. Feltehetően a lány nem fog élni ezzel a lehetőséggel, Adakver viszont kötelességének érzi megadni a lehetőséget fajtársának, a meztelen lovaglásra és az erdő ezen részétől távol történő kellemes időtöltésre. Teljesen korrekt ajánlatnak tartja, hisz így Tania meg fog halni, egy rusnya orgia kellős közepén ami szomorú.*
-Hát akkor nekem mennem kell. Mi már nem fogunk játszani, de azért érezd jól magad. *Mosolyog a holdfényben, és a hegyes fülű lány nem bújt elő akkor fogja a lovát és távozik a helyszínről. Persze állíthatna csapdát a sötét alakoknak, csak épp akkor el kéne hagynia a hátasát, és ahhoz nincs kedve. Ha rosszul sülnek el a dolgok akkor el fogják lopni tőle a nehezen beszerzett állatot.
Távozáskor elsőnek nem az útra megy, hanem oda ahol először találkozott a madáridomárral. Emlékszik, sok fegyver volt ott szétszórva, ki tudja valami talán még maradt ott. Így aztán egy egész szép háromszöget írt le eddigi lovaglásaival.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-03 15:21:31
Üzenet elküldve: 2017-07-03 15:21:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elfnek bizony komoly problémái lehetnek, ha nem kapva kap az alkalmon, mikor egy szőke szépség felkínálkozik neki. Mondjuk lehet, azon az alkalmon még kapna is, csak Tania nem az a tipikus szőke szépség, akiért mindenki odáig van. Az egyetlen testrésze, amit már többen meg is dicsértek, azok a hófehér fogai. Bajba is sodorta csodás fogazata, egyszer még egy kalózbanda is elrabolta, hogy majd rabszolgának adják el, de ez egy hosszú, régi történet. Egyelőre ott tartunk, hogy vagy hagyja megkúratni magát, vagy megdöglik. Egyik eshetőség sem túl kecsegtető, de az előbbit választva legalább életben maradna. Valószínűleg. Csak járatja a száját, hátha sikerül elhúznia a dolgot, meggyőznie Adakvert, hogy hagyja őt békén, de nem jár sikerrel. Amint közeledni akar a lovashoz, az megint begurul, mint legutóbb, mikor a csuklyás tett felé egy kósza lépést. Amint meglátja, hogy keze az íj felé indul, elsikkantja magát. Tudja, mi a terve, és habár a túlélési reflexei kicsit késnek, egy hangos, fület bántóan magas sikoly szalad ki a torkán, mielőtt futásnak eredne. Látta már a fegyvert, egy hosszúíj, ami nem túl szerencsés, ha lovon ül az ember. Gyorsan meg lehet tölteni, és lőni vele, de mire céloz az alatta mocorgó lovon, addigra talán el tud tűnni. Ebben reménykedve veti bele magát a sötétbe. Két hangos koppanást is hall maga mögül, mindkét nyílvessző egy-egy közeli fába fúródott. A keze már nem fáj, a szoros kötésnek hála teljesen érzéketlen, így az sem gátolja a menekülésben. Nem nyíl egyenesen rohan, fákat kerülget, kisebb bokrokat ugrik át hogy a ló nehezebben követhesse, és a nyíl se veszélyeztesse. Nem menekül sokáig, a dús aljnövényzet nem is hagyná, csak lassítja, hogy bele-beleakad a bokájába. Mielőtt túl közel érne hozzá az a beteg elf, egy bokor alá veti magát remélve, hogy még nem járt olyan közel, hogy lássa, hová bújik. Fehér ruhája az erdőben való rohangálástól, na meg főleg a vértől teljesen fekete és barna lett, alig tűnik ki a növények közül. Az aljnövénzet is a segítségére van, dús és nehezen átlátható. Félig összekuporodva hasra veti magát, minél inkább belefúródva a földbe, elbújva a zöld levelek, fű és gaz alá. Egyik kezét a szájára tapasztja, csak orrán keresztül lélegzik. Kényszeríti magát, hogy ne lihegjen, lassan és komótosan veszi a levegőt. Szíve a torkában dobog. Ha most megtalálja az a nyomorék, minden bizonnyal megöli.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.03 16:20:34
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elfnek bizony komoly problémái lehetnek, ha nem kapva kap az alkalmon, mikor egy szőke szépség felkínálkozik neki. Mondjuk lehet, azon az alkalmon még kapna is, csak Tania nem az a tipikus szőke szépség, akiért mindenki odáig van. Az egyetlen testrésze, amit már többen meg is dicsértek, azok a hófehér fogai. Bajba is sodorta csodás fogazata, egyszer még egy kalózbanda is elrabolta, hogy majd rabszolgának adják el, de ez egy hosszú, régi történet. Egyelőre ott tartunk, hogy vagy hagyja megkúratni magát, vagy megdöglik. Egyik eshetőség sem túl kecsegtető, de az előbbit választva legalább életben maradna. Valószínűleg. Csak járatja a száját, hátha sikerül elhúznia a dolgot, meggyőznie Adakvert, hogy hagyja őt békén, de nem jár sikerrel. Amint közeledni akar a lovashoz, az megint begurul, mint legutóbb, mikor a csuklyás tett felé egy kósza lépést. Amint meglátja, hogy keze az íj felé indul, elsikkantja magát. Tudja, mi a terve, és habár a túlélési reflexei kicsit késnek, egy hangos, fület bántóan magas sikoly szalad ki a torkán, mielőtt futásnak eredne. Látta már a fegyvert, egy hosszúíj, ami nem túl szerencsés, ha lovon ül az ember. Gyorsan meg lehet tölteni, és lőni vele, de mire céloz az alatta mocorgó lovon, addigra talán el tud tűnni. Ebben reménykedve veti bele magát a sötétbe. Két hangos koppanást is hall maga mögül, mindkét nyílvessző egy-egy közeli fába fúródott. A keze már nem fáj, a szoros kötésnek hála teljesen érzéketlen, így az sem gátolja a menekülésben. Nem nyíl egyenesen rohan, fákat kerülget, kisebb bokrokat ugrik át hogy a ló nehezebben követhesse, és a nyíl se veszélyeztesse. Nem menekül sokáig, a dús aljnövényzet nem is hagyná, csak lassítja, hogy bele-beleakad a bokájába. Mielőtt túl közel érne hozzá az a beteg elf, egy bokor alá veti magát remélve, hogy még nem járt olyan közel, hogy lássa, hová bújik. Fehér ruhája az erdőben való rohangálástól, na meg főleg a vértől teljesen fekete és barna lett, alig tűnik ki a növények közül. Az aljnövénzet is a segítségére van, dús és nehezen átlátható. Félig összekuporodva hasra veti magát, minél inkább belefúródva a földbe, elbújva a zöld levelek, fű és gaz alá. Egyik kezét a szájára tapasztja, csak orrán keresztül lélegzik. Kényszeríti magát, hogy ne lihegjen, lassan és komótosan veszi a levegőt. Szíve a torkában dobog. Ha most megtalálja az a nyomorék, minden bizonnyal megöli.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.03 16:20:34
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-03 15:07:54
Üzenet elküldve: 2017-07-03 15:07:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Xavinia //
* Hamar összeáll neki a kép. Legalábbis az a kép, amit a másik lány állít. Az igazat megvallva nem is éri meg most gyanakodni, mert bár Jorgew számára nem tűnik túl barátságosnak, de való igaz, hogyha csak nem azért hagyja életben, mert fel akarja őt áldozni valami istenség oltárán, akkor nem akarja a továbbiakban sem kivégezni Jorgewet. S ez persze fordítva is igaz lehet, hiszen Jorgew sem akar itt senkit se megölni, amíg nem muszáj. *
- Szóval nálad ez csak így megy. Értem. * Jegyzi meg rosszallóan. Igaz, a világon nagyjából mindenhol így megy, de neki akkor sem nyerte el a tetszését Xavinia azzal, hogy elé ugrott ezzel a kendővel a szája előtt, a csuklyával a fején, meg azokkal a gyilkos fegyverekkel a keze ügyében. *
- Hát felőlem. * Vonja meg végül a vállát. * De ezt út közben is végezhetjük, ha nem bánod. * Mármint a dumálást. Az meg, hogy bánja-e, vagy sem, Jorgewet nem izgatja túlzottan. Ő a maga részéről el is indul arra, amerre eddig haladt a szekérnyomokat követve és kerülgetve a pocsolyákat, lócitromokat, meg az efféléket. *
- Miről akarsz beszélni, Égből pottyant barátom? * Röviden elvigyorodik azon, hogy milyen kreatív nevet talált ki a lánynak, aki valóban csak úgy lepottyant mellé. Való igaz - valószínűbb, hogy az egyik fáról érkezett elé, de az Égből pottyant mégiscsak jobban hangzik, mint holmi "Fáról pottyant".
Kérhetne útbaigazítást afelől, hogy jó irányba megy-e, ahelyett, hogy ilyen beceneveket kapcsoljon az első érkezőhöz, de egyelőre nem volt olyan elágazás, ami szélesebb lett volna egy kisebb ösvénynél. Úgyhogy bízik benne, hogy legalább a városig szélesebb lesz az a keréknyom, így nem fog felmerülni olyan kérdés, hogy melyik irányba kell kanyarodni. Vagy, ha mégis, akkor majd kikérdezi újdonsült barátnőjét, akiről úgy véli, sokkal otthonosabban mozog az erdőben. Szimpla feltételezés, mivel az erdőben talált rá - szóval biztos itt élt eddig is. Furcsa egy logikával van megáldva Jorgew - ez sokszor áldás, de még többször átok neki. *
* Hamar összeáll neki a kép. Legalábbis az a kép, amit a másik lány állít. Az igazat megvallva nem is éri meg most gyanakodni, mert bár Jorgew számára nem tűnik túl barátságosnak, de való igaz, hogyha csak nem azért hagyja életben, mert fel akarja őt áldozni valami istenség oltárán, akkor nem akarja a továbbiakban sem kivégezni Jorgewet. S ez persze fordítva is igaz lehet, hiszen Jorgew sem akar itt senkit se megölni, amíg nem muszáj. *
- Szóval nálad ez csak így megy. Értem. * Jegyzi meg rosszallóan. Igaz, a világon nagyjából mindenhol így megy, de neki akkor sem nyerte el a tetszését Xavinia azzal, hogy elé ugrott ezzel a kendővel a szája előtt, a csuklyával a fején, meg azokkal a gyilkos fegyverekkel a keze ügyében. *
- Hát felőlem. * Vonja meg végül a vállát. * De ezt út közben is végezhetjük, ha nem bánod. * Mármint a dumálást. Az meg, hogy bánja-e, vagy sem, Jorgewet nem izgatja túlzottan. Ő a maga részéről el is indul arra, amerre eddig haladt a szekérnyomokat követve és kerülgetve a pocsolyákat, lócitromokat, meg az efféléket. *
- Miről akarsz beszélni, Égből pottyant barátom? * Röviden elvigyorodik azon, hogy milyen kreatív nevet talált ki a lánynak, aki valóban csak úgy lepottyant mellé. Való igaz - valószínűbb, hogy az egyik fáról érkezett elé, de az Égből pottyant mégiscsak jobban hangzik, mint holmi "Fáról pottyant".
Kérhetne útbaigazítást afelől, hogy jó irányba megy-e, ahelyett, hogy ilyen beceneveket kapcsoljon az első érkezőhöz, de egyelőre nem volt olyan elágazás, ami szélesebb lett volna egy kisebb ösvénynél. Úgyhogy bízik benne, hogy legalább a városig szélesebb lesz az a keréknyom, így nem fog felmerülni olyan kérdés, hogy melyik irányba kell kanyarodni. Vagy, ha mégis, akkor majd kikérdezi újdonsült barátnőjét, akiről úgy véli, sokkal otthonosabban mozog az erdőben. Szimpla feltételezés, mivel az erdőben talált rá - szóval biztos itt élt eddig is. Furcsa egy logikával van megáldva Jorgew - ez sokszor áldás, de még többször átok neki. *
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-03 12:37:21
Üzenet elküldve: 2017-07-03 12:37:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Krenkataur barlangrendszer//
*Reggel amikor felébred, körbenéz, mindent rendben talál maga körül. Ahogy lehetséges, kirázza a port a ruhájából és a holmijából. Összepakol, elvégzi a dolgát egy fa mögött, eszik, iszik, majd elindul Arthenior felé.*
//Kikötői erdőség//
*Útközben az erdőben összeszedi a gombákat, gyümölcsöket, hajtásokat, leveleket, ahogy mindig is. Nem kell ehhez mélyen bemennie az erdőbe. De nem is akar. Igyekszik visszafelé. Kis aggodalmat érez legbelül.* ~Hol lehetnek most a többiek, és mit csinálhatnak? Remélem, nem felejtettek el. És milyen jó lenne egy útitárs a visszaúton is.~ *Gondol Cinre. Sokféle nyomot, lábnyomot lát, de sehol senki. Ezt egyrészt jónak, másrészt rossznak tartja. Úgyhogy megy tovább, majd a szántóföldek felé fordul, amikor az útelágazáshoz ér.*
*Reggel amikor felébred, körbenéz, mindent rendben talál maga körül. Ahogy lehetséges, kirázza a port a ruhájából és a holmijából. Összepakol, elvégzi a dolgát egy fa mögött, eszik, iszik, majd elindul Arthenior felé.*
//Kikötői erdőség//
*Útközben az erdőben összeszedi a gombákat, gyümölcsöket, hajtásokat, leveleket, ahogy mindig is. Nem kell ehhez mélyen bemennie az erdőbe. De nem is akar. Igyekszik visszafelé. Kis aggodalmat érez legbelül.* ~Hol lehetnek most a többiek, és mit csinálhatnak? Remélem, nem felejtettek el. És milyen jó lenne egy útitárs a visszaúton is.~ *Gondol Cinre. Sokféle nyomot, lábnyomot lát, de sehol senki. Ezt egyrészt jónak, másrészt rossznak tartja. Úgyhogy megy tovább, majd a szántóföldek felé fordul, amikor az útelágazáshoz ér.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-02 23:39:43
Üzenet elküldve: 2017-07-02 23:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A cselekvés közben mellyel az elébük robbanó idegen lovast kívánja áttámogatni a túlvilágra, már agyába villan a felismerés hogy ő nem az a túlbuzgó elf. Viszont a gyilkos hév ami nem is olyan rég keletkezett benne és ami dobásra vezérelte kezét, most is tovább munkálkodik és az érdektelenségbe taszítja Teliir számára ki, és miféle szerzet üli meg előttük a lovat. Boldogan átrugdossa őt is a túloldalra tekintet nélkül arra hogy barát e vagy ellenség. Már amennyiben létezik túl oldal. Bár ez itt és most nem túl fontos tényező. Kit érdekel hova kerül, vagy egyáltalán kerül e valahova? Ami biztos az az hogy a sötételfünk szívesen betekintést add neki mi várja a halál után. Sajnos ehhez ugyebár életét kell vesztenie a hívatlan vendégüknek. Milyen kár. Vagyis egyáltalán nem az, legalább is "kissé" borult elméjű főhősünknek biztos hogy nem. Az újabb ló barát baja ez nem az övé. Már éppen véget vetne a mozdulatnak és ezzel egy életnek is, mikor kezébe tompa fájdalom hasít. ~Az a rohadék...~ Nem is kell mondani neki tudja minek, illetve kinek köszönheti ezt a kis meglepetést, ami arra kényszeríti arra hogy befejezze a gyilkos mozdulat sort.*
-Érdekel is engem?
*Küld választ mind az azt firtató felkiáltásra hogy ki kinek a fajtársa, mind Rasdeherére akié meg azt bizonygatja hogy ki kicsoda, ebben az esetben ki nem kicsoda. Szavai már már olyan hangnemben hagyják el száját mint aki végig van sértve, és kíséretük egy köpés az aljnövényzetnek címezve. Társa és a másik mélységi beszélgetését csendben hallgatja. Mikor az álnevekre kerül sor, csak egy gúnyos pillantást, és egy már-már vicsorgásba átforduló vigyort küld "Sefer Amorid felé". Aztán megunva a két alak szájtépését elindul a újra a nyomokat követve.*
-Ne is foglalkozz vele. Nem fáj az neki annyira. Aztán meg jobb ha kapkodja a lábát Amorid úr mert baszhatjuk az egész tervét ha nem érünk oda holnapra sem. *Felemeli kését újra, menet közben úgy hogy Zhorack jól láthassa.* Te fajtársam! Dobni tudsz? Vagy egyáltalán célozni?
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 23:40:57
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A cselekvés közben mellyel az elébük robbanó idegen lovast kívánja áttámogatni a túlvilágra, már agyába villan a felismerés hogy ő nem az a túlbuzgó elf. Viszont a gyilkos hév ami nem is olyan rég keletkezett benne és ami dobásra vezérelte kezét, most is tovább munkálkodik és az érdektelenségbe taszítja Teliir számára ki, és miféle szerzet üli meg előttük a lovat. Boldogan átrugdossa őt is a túloldalra tekintet nélkül arra hogy barát e vagy ellenség. Már amennyiben létezik túl oldal. Bár ez itt és most nem túl fontos tényező. Kit érdekel hova kerül, vagy egyáltalán kerül e valahova? Ami biztos az az hogy a sötételfünk szívesen betekintést add neki mi várja a halál után. Sajnos ehhez ugyebár életét kell vesztenie a hívatlan vendégüknek. Milyen kár. Vagyis egyáltalán nem az, legalább is "kissé" borult elméjű főhősünknek biztos hogy nem. Az újabb ló barát baja ez nem az övé. Már éppen véget vetne a mozdulatnak és ezzel egy életnek is, mikor kezébe tompa fájdalom hasít. ~Az a rohadék...~ Nem is kell mondani neki tudja minek, illetve kinek köszönheti ezt a kis meglepetést, ami arra kényszeríti arra hogy befejezze a gyilkos mozdulat sort.*
-Érdekel is engem?
*Küld választ mind az azt firtató felkiáltásra hogy ki kinek a fajtársa, mind Rasdeherére akié meg azt bizonygatja hogy ki kicsoda, ebben az esetben ki nem kicsoda. Szavai már már olyan hangnemben hagyják el száját mint aki végig van sértve, és kíséretük egy köpés az aljnövényzetnek címezve. Társa és a másik mélységi beszélgetését csendben hallgatja. Mikor az álnevekre kerül sor, csak egy gúnyos pillantást, és egy már-már vicsorgásba átforduló vigyort küld "Sefer Amorid felé". Aztán megunva a két alak szájtépését elindul a újra a nyomokat követve.*
-Ne is foglalkozz vele. Nem fáj az neki annyira. Aztán meg jobb ha kapkodja a lábát Amorid úr mert baszhatjuk az egész tervét ha nem érünk oda holnapra sem. *Felemeli kését újra, menet közben úgy hogy Zhorack jól láthassa.* Te fajtársam! Dobni tudsz? Vagy egyáltalán célozni?
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 23:40:57
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-02 22:53:19
Üzenet elküldve: 2017-07-02 22:53:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Örül, hogy végre beért az erdőbe, hiszen ez egy kis árnyékot ad neki a tűző nap elől. Rácsodálkozik a hatalmas fákra az ösvényen haladva, hasonlókat nem sokat látott. Talán csak egy helyen, azok még ennél is óriásibbra nőttek. Idő közben elhalad mellette egy szekér. Leinti, és felkéredzkedik rá, hiszen az is pont a kikötő felé tart. Útközben elbeszélget a kocsissal, megtud pár hasznos és érdekes információt is, amit nem árt fejben tartani.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-02 19:16:30
Üzenet elküldve: 2017-07-02 19:16:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Jorgew//
-Ha kifosztani szeretnélek valószínűleg nem mutatkoznék be, és amúgy *itt a kapucnijához nyúl és lehúzza azt* nem hinném, hogy így *rántja le a kendőt az arca elől, hogy az ember lány láthassa sebét* sokkal barátságosabbnak tűnök. *Ajkait mosolyra húzza, és az ember lány arcát fürkészi valami reakcióban reménykedve.*
- Igazából semmilyen konkrét szándékom sincs, csak láttam, hogy egyedül vagy és gondoltam beszélhetnénk. *Ránt vállat. Ez a barátkozás nem éppen neki való dolog, de hát próbálkozni ér.*
-De abból kiindulva, hogy még nem nyírtál ki annyira nincs ellenedre. *Ajkait megint mosolyra húzza, majd a kendője után nyúl. Nem akarja sajnáltatni magát, az nem az ő világa. A lány valószínűleg még vár valamit, mert Xavinia nem válaszolta meg összes kérdését, de részéről ő itt befejezte a beszélgetést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 17:53:18, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása; szleng szavak javítása/törlése.
-Ha kifosztani szeretnélek valószínűleg nem mutatkoznék be, és amúgy *itt a kapucnijához nyúl és lehúzza azt* nem hinném, hogy így *rántja le a kendőt az arca elől, hogy az ember lány láthassa sebét* sokkal barátságosabbnak tűnök. *Ajkait mosolyra húzza, és az ember lány arcát fürkészi valami reakcióban reménykedve.*
- Igazából semmilyen konkrét szándékom sincs, csak láttam, hogy egyedül vagy és gondoltam beszélhetnénk. *Ránt vállat. Ez a barátkozás nem éppen neki való dolog, de hát próbálkozni ér.*
-De abból kiindulva, hogy még nem nyírtál ki annyira nincs ellenedre. *Ajkait megint mosolyra húzza, majd a kendője után nyúl. Nem akarja sajnáltatni magát, az nem az ő világa. A lány valószínűleg még vár valamit, mert Xavinia nem válaszolta meg összes kérdését, de részéről ő itt befejezte a beszélgetést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 17:53:18, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása; szleng szavak javítása/törlése.
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-02 16:39:09
Üzenet elküldve: 2017-07-02 16:39:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Xavinia //
* A maga békés és mondhatni csendes módján halad az úton, mikor is legnagyobb meglepetésére valaki elé ront. Nem tudja, honnan jött, vagy milyen érdekek által vezérelve pottyant le Jorgew elé, de nincsenek túl biztató elképzelései. A hirtelen érkezés hatására egyből hátrahőköl és sikerül az egyensúlyát is elvesztenie. Szerencsére annyi lélekjelenléte azért csak akad, hogy hátrategye kezeit, s így csak csuklóit fogja fájlalni, nem pedig fejét, esetleg hátát. *
- Nos, ez a kinézet nem túl előnyös, ha barátokat keresel. * Mondja ki, ami elsőként eszébe jut. Nincsenek benne efféle gátjai, még ha az utóbbi másfél hónapban a kényszermunkának köszönhetően megtanulta olykor befogni a száját - főleg, amikor városőrök álltak felette, ostorral a kezükben. Mindenesetre úgy néz ki, hogy a másik lány nem agresszív szándékkal lép fel ellene, így Jorgew is félreteszi kiállhatatlan stílusát és egyetlen tőrt sem húz elő, csak feláll a poros-sáros földről. Ha a felé nyújtott kéz ajánlata még mindig él, abban az esetben kis gyanakodással ugyan, de elfogadja azt. *
- Jorgew. * Amolyan döglött halra emlékeztető kézfogása van, de az igazat megvallva régóta nincs hozzászokva ezekhez a köszönős dolgokhoz, így nem is viszi túlzásba. Inkább rátér egyből a fontosabb témára. *
- Szóval... Most ki akarsz fosztani, vagy csak útbaigazítás kellene? Esetleg valami különleges kívánság? * Tekint fel a nála néhány centivel magasabb lányra, miközben próbálja leporolni nadrágjáról a korábbi eséssel járó koszokat - nem nagy sikerrel. Mondjuk annak a nadrágnak már úgyis mindegy, de mégiscsak van benne olyan inger, hogy ne talpig szaros öltözékben lépjen be a város nem létező kapuján. *
* A maga békés és mondhatni csendes módján halad az úton, mikor is legnagyobb meglepetésére valaki elé ront. Nem tudja, honnan jött, vagy milyen érdekek által vezérelve pottyant le Jorgew elé, de nincsenek túl biztató elképzelései. A hirtelen érkezés hatására egyből hátrahőköl és sikerül az egyensúlyát is elvesztenie. Szerencsére annyi lélekjelenléte azért csak akad, hogy hátrategye kezeit, s így csak csuklóit fogja fájlalni, nem pedig fejét, esetleg hátát. *
- Nos, ez a kinézet nem túl előnyös, ha barátokat keresel. * Mondja ki, ami elsőként eszébe jut. Nincsenek benne efféle gátjai, még ha az utóbbi másfél hónapban a kényszermunkának köszönhetően megtanulta olykor befogni a száját - főleg, amikor városőrök álltak felette, ostorral a kezükben. Mindenesetre úgy néz ki, hogy a másik lány nem agresszív szándékkal lép fel ellene, így Jorgew is félreteszi kiállhatatlan stílusát és egyetlen tőrt sem húz elő, csak feláll a poros-sáros földről. Ha a felé nyújtott kéz ajánlata még mindig él, abban az esetben kis gyanakodással ugyan, de elfogadja azt. *
- Jorgew. * Amolyan döglött halra emlékeztető kézfogása van, de az igazat megvallva régóta nincs hozzászokva ezekhez a köszönős dolgokhoz, így nem is viszi túlzásba. Inkább rátér egyből a fontosabb témára. *
- Szóval... Most ki akarsz fosztani, vagy csak útbaigazítás kellene? Esetleg valami különleges kívánság? * Tekint fel a nála néhány centivel magasabb lányra, miközben próbálja leporolni nadrágjáról a korábbi eséssel járó koszokat - nem nagy sikerrel. Mondjuk annak a nadrágnak már úgyis mindegy, de mégiscsak van benne olyan inger, hogy ne talpig szaros öltözékben lépjen be a város nem létező kapuján. *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:53:02
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:53:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
*Aríwyennek nincsen különösebb baja a sírni vagy nem sírni kérdéssel, bár az igazat megvallva régen potyogtatta már a könnyeit. Annyira rég, a tioli puskaporos levegőnek köszönhetően, hogy most kénytelen volt bepótolnia a kimaradt napokat és éveket. Loka szavai hatására viszont egyre inkább alábbhagy szomorúsága, mivel a krokodil könnyek helyét átveszi az őszinte meglepettség és ámulás.*
~Gyilkos?~
- Szörnyeteg? M... Miért lenne szörnyeteg?
*Néz kikerekedett szemmel a nőre. Ezt nem gondolta volna az apjáról. Nem is néz ki olyan szörnyetegesen. Loka hangja viszont olyan őszintén és hitelesen cseng. Értetlenül és döbbenten mered az elfre további magyarázatot remélve.*
- Akkor Te *Kifújja a levegőt és töröl még egyet a szemén, hogy jobban tudjon figyelni.* mennyire ismered?
*Szeretne róla többet megtudni. Egész életében arra várt, hogy megismerhesse az apját, de a valóságban ez nem is megy olyan könnyen és gördülékenyen, mint gondolta. Igaz, ő szökött meg, mert... Mert ez az egész túl sok volt neki egyszerre, de hogy gyilkos meg szörnyeteg is lenne? Nem így szóltak a meséi.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:16:55, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Aríwyennek nincsen különösebb baja a sírni vagy nem sírni kérdéssel, bár az igazat megvallva régen potyogtatta már a könnyeit. Annyira rég, a tioli puskaporos levegőnek köszönhetően, hogy most kénytelen volt bepótolnia a kimaradt napokat és éveket. Loka szavai hatására viszont egyre inkább alábbhagy szomorúsága, mivel a krokodil könnyek helyét átveszi az őszinte meglepettség és ámulás.*
~Gyilkos?~
- Szörnyeteg? M... Miért lenne szörnyeteg?
*Néz kikerekedett szemmel a nőre. Ezt nem gondolta volna az apjáról. Nem is néz ki olyan szörnyetegesen. Loka hangja viszont olyan őszintén és hitelesen cseng. Értetlenül és döbbenten mered az elfre további magyarázatot remélve.*
- Akkor Te *Kifújja a levegőt és töröl még egyet a szemén, hogy jobban tudjon figyelni.* mennyire ismered?
*Szeretne róla többet megtudni. Egész életében arra várt, hogy megismerhesse az apját, de a valóságban ez nem is megy olyan könnyen és gördülékenyen, mint gondolta. Igaz, ő szökött meg, mert... Mert ez az egész túl sok volt neki egyszerre, de hogy gyilkos meg szörnyeteg is lenne? Nem így szóltak a meséi.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:16:55, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:41:29
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza különös. Kissé kezdi úgy érezni Tania valójában nagyon is meg akart halni. Egy karddal és feltehetőleg egy hímvesszővel a testében, valami csuklyás fazon beteg igényei szerint. Adakver viszont a lány által épp az előbb említett okokból kifolyólag nem fog itt megdönteni senkit. Őrült? Talán. Önhitt? Teljes mértékben. Semmibe veszi az ellenfeleit és az általuk rá vetülő veszélyt? Abszolút. De nem idióta. Nem teljesen, és minden megmaradt óvatossága még a nála alapvető mértéknél is jobban növeli azt az átokverte önbecsülését.
Persze a lány szavain csak mosolyog, nem sértődik meg. Ő ugyan nem. Aztán a szavak után hamar kiderül, hogy a lány épp úgy nem jegyezte meg azt a bizonyos szabályt mint a csuklyás alak, mi szerint ha egy íjász ellenséges, és már egyszer megválasztotta a neki megfelelő lövéstávolságot, akkor jobb ha ezt a távolságot az "áldozat"... mármint a beszélgetőpartner, nem próbálja meg a saját szakállára csökkenteni.
Így aztán ismét az történik mint korábban a hollóidomárral, vagyis amint a lány megteszi az első lépését Adakver felé az előrántja az íját és rálő. Ám ezúttal nem egy, hanem már agresszívabb módon két nyilat ereszt a "határsértő" felé gyors egymásutánban. Ha támad akkor a szívét, ha menekül akkor a széles hátát célozva, és utóbbi esetben a ló elindításával igyekszik tartani a tempót. Harmadikként pedig kardot ránt és ő maga rohamozza meg a lányt egy kivégzésnek szánt csapással, már ha él még az mikor erre sor kerül. Gyorsan el akarja kapni, mert nincs kedve ahhoz, hogy a lány kiabálására idejöjjenek a többiek, sem ahhoz, hogy a kidőlt fák, és a ló számára áthatolhatatlan lejtők, és gödrök között kelljen üldöznie az áldozatát. Vagy az eltűnjön előle egy csőben melyet a bokrok apró, levéltelen ágai formáznak meg rókák és borzok ösvényei mentén. És a bokrok áthatolhatatlan sűrűjében a sötétség leple alatt végleg szem elől veszítse a lányt. Persze ha olyan jó menekülő lenne, valószínűleg nem kezdte volna a dolgot fára mászással, jelenik meg fejében a gondolat.
Az etyepetyéről tehát le kell mondania. Már csak abban reménykedik, van annyi pénz a lánynál amiből telik neki egy másik nőre, meg némi ördögvigyorra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza különös. Kissé kezdi úgy érezni Tania valójában nagyon is meg akart halni. Egy karddal és feltehetőleg egy hímvesszővel a testében, valami csuklyás fazon beteg igényei szerint. Adakver viszont a lány által épp az előbb említett okokból kifolyólag nem fog itt megdönteni senkit. Őrült? Talán. Önhitt? Teljes mértékben. Semmibe veszi az ellenfeleit és az általuk rá vetülő veszélyt? Abszolút. De nem idióta. Nem teljesen, és minden megmaradt óvatossága még a nála alapvető mértéknél is jobban növeli azt az átokverte önbecsülését.
Persze a lány szavain csak mosolyog, nem sértődik meg. Ő ugyan nem. Aztán a szavak után hamar kiderül, hogy a lány épp úgy nem jegyezte meg azt a bizonyos szabályt mint a csuklyás alak, mi szerint ha egy íjász ellenséges, és már egyszer megválasztotta a neki megfelelő lövéstávolságot, akkor jobb ha ezt a távolságot az "áldozat"... mármint a beszélgetőpartner, nem próbálja meg a saját szakállára csökkenteni.
Így aztán ismét az történik mint korábban a hollóidomárral, vagyis amint a lány megteszi az első lépését Adakver felé az előrántja az íját és rálő. Ám ezúttal nem egy, hanem már agresszívabb módon két nyilat ereszt a "határsértő" felé gyors egymásutánban. Ha támad akkor a szívét, ha menekül akkor a széles hátát célozva, és utóbbi esetben a ló elindításával igyekszik tartani a tempót. Harmadikként pedig kardot ránt és ő maga rohamozza meg a lányt egy kivégzésnek szánt csapással, már ha él még az mikor erre sor kerül. Gyorsan el akarja kapni, mert nincs kedve ahhoz, hogy a lány kiabálására idejöjjenek a többiek, sem ahhoz, hogy a kidőlt fák, és a ló számára áthatolhatatlan lejtők, és gödrök között kelljen üldöznie az áldozatát. Vagy az eltűnjön előle egy csőben melyet a bokrok apró, levéltelen ágai formáznak meg rókák és borzok ösvényei mentén. És a bokrok áthatolhatatlan sűrűjében a sötétség leple alatt végleg szem elől veszítse a lányt. Persze ha olyan jó menekülő lenne, valószínűleg nem kezdte volna a dolgot fára mászással, jelenik meg fejében a gondolat.
Az etyepetyéről tehát le kell mondania. Már csak abban reménykedik, van annyi pénz a lánynál amiből telik neki egy másik nőre, meg némi ördögvigyorra.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:10:50
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az már bizonyos, hogy nem csak Tania agyacskájáva vannak gondok. Az elf minden egyes pofavágása abszurd és helyzetfüggetlen, mintha az izmai az érzelmeitől függetlenül döntenének, mikor milyen arcát vágjon.*
-Az étvágyamnak semmi köze ahhoz, hogy lekászálódtam a fáról, csak kibaszottul elegem van már belőletek! *Vicsorog a férfi felé.* Essünk túl az egészen, aztán takarodjatok ki az életemből!
*Már nem is tudja, miért beszél többes számban. Adakvernek valószínűleg semmi köze a másik kettőhöz, csak mind rosszkor voltak rossz helyen, és mind ugyanazt akarják: Taniat.*
-Höh. *Horkan fel szarkasztikusan.* Én ugyan nem megyek veled sehova! Örülj, hogy levonszoltam a seggem a kedvedért a fáról! Remélem, mikor utolérnek minket, éppen te leszel felül, és beléd is mártják a kardot. Azt mondják, az utolsó orgazmus a legszebb.
*Noha neki ezt még nem volt szerencséje megtapasztalni, hisz a pletykáknak, ő is szívesen beledöglene egy csodás szexbe. Sőt, örülne is, ha rajtakapnák őket, és kinyírnák az elfet, eggyel kevesebb probléma, neki pedig legalább volt egy jó kör, mielőtt meghal. Nem valószínű, hogy meg tud lógni mind a hármuk elől. ~Vajon akkor leszünk hamarabb túl rajta, ha hagyom magam, vagy ha ellenállok?~ Ilyen rettentően fontos kérdések ötlenek fel benne, miközben óvatosan elindul a másik felé.*
-Mint mondtam... *Halk, közömbös hangja az előző szórakozott, haragos hangulathoz képest fenyegetően hathat.* Nem megyek veled sehova. Vagy itt kúrsz meg, vagy sehol. És nehogy azt hidd, hogy könnyen fogom adni magam. Dolgozz csak meg érte!
*Arra a következtetésre jutott, hogy ő csak még jobban élvezné, ha közben néhányszor állcsontos is vághatja ezt a mamlaszt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az már bizonyos, hogy nem csak Tania agyacskájáva vannak gondok. Az elf minden egyes pofavágása abszurd és helyzetfüggetlen, mintha az izmai az érzelmeitől függetlenül döntenének, mikor milyen arcát vágjon.*
-Az étvágyamnak semmi köze ahhoz, hogy lekászálódtam a fáról, csak kibaszottul elegem van már belőletek! *Vicsorog a férfi felé.* Essünk túl az egészen, aztán takarodjatok ki az életemből!
*Már nem is tudja, miért beszél többes számban. Adakvernek valószínűleg semmi köze a másik kettőhöz, csak mind rosszkor voltak rossz helyen, és mind ugyanazt akarják: Taniat.*
-Höh. *Horkan fel szarkasztikusan.* Én ugyan nem megyek veled sehova! Örülj, hogy levonszoltam a seggem a kedvedért a fáról! Remélem, mikor utolérnek minket, éppen te leszel felül, és beléd is mártják a kardot. Azt mondják, az utolsó orgazmus a legszebb.
*Noha neki ezt még nem volt szerencséje megtapasztalni, hisz a pletykáknak, ő is szívesen beledöglene egy csodás szexbe. Sőt, örülne is, ha rajtakapnák őket, és kinyírnák az elfet, eggyel kevesebb probléma, neki pedig legalább volt egy jó kör, mielőtt meghal. Nem valószínű, hogy meg tud lógni mind a hármuk elől. ~Vajon akkor leszünk hamarabb túl rajta, ha hagyom magam, vagy ha ellenállok?~ Ilyen rettentően fontos kérdések ötlenek fel benne, miközben óvatosan elindul a másik felé.*
-Mint mondtam... *Halk, közömbös hangja az előző szórakozott, haragos hangulathoz képest fenyegetően hathat.* Nem megyek veled sehova. Vagy itt kúrsz meg, vagy sehol. És nehogy azt hidd, hogy könnyen fogom adni magam. Dolgozz csak meg érte!
*Arra a következtetésre jutott, hogy ő csak még jobban élvezné, ha közben néhányszor állcsontos is vághatja ezt a mamlaszt.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:02:44
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:02:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A fák alatt egy ember lány megy ügyesen szedi a lábait, ügyel a pocsolyákra, egy idő után Xavinia is észre veszi. ~Vajon hová siethet?~ Teszi fel magának a kérdést. ~Xavinia itt az idő! Most talán tudsz barátokat szerezni.~ biztatja magát majd elindul. A fákon ugrálva halad, hogy a lány elé kerülhessen, mikor ott tart ahol ő a lány elé ugrik.*
-Szia. Xavinia vagyok. *Nyújta kezét a lány felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 16:59:51, a következő indokkal:
Jelpótlás, jelek javítása.
-Szia. Xavinia vagyok. *Nyújta kezét a lány felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 16:59:51, a következő indokkal:
Jelpótlás, jelek javítása.
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 19:15:01
Üzenet elküldve: 2017-07-01 19:15:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Leugrik a lováról, hogy úgy beszélhessen a többiekhez, éppen akkor lendül meg felé a fegyver. Alig bír kitérni előle, hálás azért, hogy az egyik idegen segít Zhoracknak megakadályozni az újabb sérüléseket. Csak nemrég gyógyult be a vágott seb a kezén, nem szeretne újakat szerezni.*
- Hé, fajtársak vagyunk!
*Morog a másik sötételfre, amiért megtámadta, de nem tervezi megbosszulni a dolgot.*
~Mit értett az alatt, hogy "Furcsa hogy pont te kérdezed!"? Nem is ismerjük egymást. Összekever valakivel? Nem létezik...~
*Persze gyorsan kiderül az ember férfitól hogy igen, valóban másra számítottak.*
- Ugyan, megesik.
*Próbál mosolyogni, hiszen furcsább dolgokat is látott már, és ettől még nem alakult ki benne ellenszenv az idegenek iránt.*
- Micsoda véletlen!
*Kiált fel. Szó szerint munkába esett bele. Mi másak örülhetne jobban egy orgyilkos, ha nem az ilyen alkalmaknak?*
- Egy tolvajt keresek. Megfújt tőlem ezer aranyat, és az összes fegyveremet.
*Sóhajt.*
- Csak az öklöm van, meg a körmöm, de ha megtalálom, kitépem a torkát.
*Morog megint, majd rájön, hogy itt nem saját maga a lényeg, hanem a bajban lévő idegenek*
- Szívesen segítenék, tudják a hobbim mocskos bűnözők kézre kerítése, vagy meggyilkolása... Éppen amelyikhez kedvem szottyan. De sajnos fegyverek nélkül nem sok hasznomat veszik.
*Leugrik a lováról, hogy úgy beszélhessen a többiekhez, éppen akkor lendül meg felé a fegyver. Alig bír kitérni előle, hálás azért, hogy az egyik idegen segít Zhoracknak megakadályozni az újabb sérüléseket. Csak nemrég gyógyult be a vágott seb a kezén, nem szeretne újakat szerezni.*
- Hé, fajtársak vagyunk!
*Morog a másik sötételfre, amiért megtámadta, de nem tervezi megbosszulni a dolgot.*
~Mit értett az alatt, hogy "Furcsa hogy pont te kérdezed!"? Nem is ismerjük egymást. Összekever valakivel? Nem létezik...~
*Persze gyorsan kiderül az ember férfitól hogy igen, valóban másra számítottak.*
- Ugyan, megesik.
*Próbál mosolyogni, hiszen furcsább dolgokat is látott már, és ettől még nem alakult ki benne ellenszenv az idegenek iránt.*
- Micsoda véletlen!
*Kiált fel. Szó szerint munkába esett bele. Mi másak örülhetne jobban egy orgyilkos, ha nem az ilyen alkalmaknak?*
- Egy tolvajt keresek. Megfújt tőlem ezer aranyat, és az összes fegyveremet.
*Sóhajt.*
- Csak az öklöm van, meg a körmöm, de ha megtalálom, kitépem a torkát.
*Morog megint, majd rájön, hogy itt nem saját maga a lényeg, hanem a bajban lévő idegenek*
- Szívesen segítenék, tudják a hobbim mocskos bűnözők kézre kerítése, vagy meggyilkolása... Éppen amelyikhez kedvem szottyan. De sajnos fegyverek nélkül nem sok hasznomat veszik.
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 18:01:04
Üzenet elküldve: 2017-07-01 18:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Szabadlábon //
* Egy a környéken egyáltalán nem jártas, gyenge nőszemély járja az erdőt. Egészen pontosan a Krenkataur barlangrendszertől kiinduló szekérnyomokat követi és abban reménykedik, hogy nem lesz útelágazás Artheniorig. Lerí róla, hogy a városban élte élete nagy részét, de mégsem hord olyan ruhákat, amelyek az úrhölgyekre jellemzőek. Egy immár több helyen is szakadozott, vékony, egykor fehér vászoning fedi felsőtestét és egy szintén szakadt vászonnadrág lábszárait. Ebből azonban még nem állapítható meg egyértelműen, hogy nem ide való - lehetne erdei remete is, akivel jól elbánt néhány erdei vad. De nem az. Léptei azonban árulkodóak: minden lépésnél ügyel rá, nehogy tócsába, vagy egyéb kellemetlenségeket okozó tereptárgyakba tegye a lábát. Ha esetleg az út összeszűkül, ő hihetetlen lassúsággal próbálja kikerülni az út fölé nőtt szúrós - vagy épp még csak nem is szúrós - bokrokat. Ha egy szúnyog megcsípi, ő minden alkalommal halkan felvisít. Nincs hozzászokva ehhez az erdei léthez, ráadásul mindenből teljesen elege van már. Alapvetően nem finnyás, nem zavarja, ha koszos lesz a ruhája - ezeknek mondjuk már úgyis mindegy -, a fájdalmat is egész jól bírja, de mégis próbál minél kevésbé érintkezni ezekkel a furcsa növényekkel és állatokkal, amelyek itt élnek. Lassúságának természetesen ára is van, amely most abban mutatkozik meg, hogy egyre gyakrabban korog a gyomra, egyre szárazabb a torka, ráadásul a nap is egyre mélyebbre ereszkedik. Dél már régen elmúlt, de ha minden igaz, akkor még van néhány órája, amíg teljesen besötétedik. Ha rajta múlna, inkább nem várná meg ezt az időpontot, azonban nem rajta múlik. Most a legjobb lenne számára egy ló, vagy legalább egy lovas. Elvégre a lovasnak is kell, hogy legyen lova és akárhogy is, egy lovon még akkor is gyorsabban haladna, ha meg kell osztania helyét azzal, akié a ló. Ám amióta úton van - a tizenöt perctől másfél óráig terjedő pihenőket nem számítva valamivel több, mint tíz órája - teljesen egyedül halad, senki az égvilágon nem jött se szembe, se mögüle. Egyszer majdcsak elér valahova. Remélhetőleg még sötétedés előtt. *
* Egy a környéken egyáltalán nem jártas, gyenge nőszemély járja az erdőt. Egészen pontosan a Krenkataur barlangrendszertől kiinduló szekérnyomokat követi és abban reménykedik, hogy nem lesz útelágazás Artheniorig. Lerí róla, hogy a városban élte élete nagy részét, de mégsem hord olyan ruhákat, amelyek az úrhölgyekre jellemzőek. Egy immár több helyen is szakadozott, vékony, egykor fehér vászoning fedi felsőtestét és egy szintén szakadt vászonnadrág lábszárait. Ebből azonban még nem állapítható meg egyértelműen, hogy nem ide való - lehetne erdei remete is, akivel jól elbánt néhány erdei vad. De nem az. Léptei azonban árulkodóak: minden lépésnél ügyel rá, nehogy tócsába, vagy egyéb kellemetlenségeket okozó tereptárgyakba tegye a lábát. Ha esetleg az út összeszűkül, ő hihetetlen lassúsággal próbálja kikerülni az út fölé nőtt szúrós - vagy épp még csak nem is szúrós - bokrokat. Ha egy szúnyog megcsípi, ő minden alkalommal halkan felvisít. Nincs hozzászokva ehhez az erdei léthez, ráadásul mindenből teljesen elege van már. Alapvetően nem finnyás, nem zavarja, ha koszos lesz a ruhája - ezeknek mondjuk már úgyis mindegy -, a fájdalmat is egész jól bírja, de mégis próbál minél kevésbé érintkezni ezekkel a furcsa növényekkel és állatokkal, amelyek itt élnek. Lassúságának természetesen ára is van, amely most abban mutatkozik meg, hogy egyre gyakrabban korog a gyomra, egyre szárazabb a torka, ráadásul a nap is egyre mélyebbre ereszkedik. Dél már régen elmúlt, de ha minden igaz, akkor még van néhány órája, amíg teljesen besötétedik. Ha rajta múlna, inkább nem várná meg ezt az időpontot, azonban nem rajta múlik. Most a legjobb lenne számára egy ló, vagy legalább egy lovas. Elvégre a lovasnak is kell, hogy legyen lova és akárhogy is, egy lovon még akkor is gyorsabban haladna, ha meg kell osztania helyét azzal, akié a ló. Ám amióta úton van - a tizenöt perctől másfél óráig terjedő pihenőket nem számítva valamivel több, mint tíz órája - teljesen egyedül halad, senki az égvilágon nem jött se szembe, se mögüle. Egyszer majdcsak elér valahova. Remélhetőleg még sötétedés előtt. *
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 15:25:47
Üzenet elküldve: 2017-07-01 15:25:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
-Gratulálok Xavinia, most jöttél ide és máris egy erdőbe menekülsz. *A felkiáltás után neki esik egy fának, és a földre rogy. Senki nem lökte, csak az érzelmek, neki ennyi is elég.*
-Bárcsak itt lennél Row. *Már megint a bátyához beszél, pedig ő már meghalt, de Xavinia ezt nehezen emészti.*
-Sokkal könyebb lenne. *Kezd sírni.*
-A fenébe is. *Törli le a könnyeit, felhúzza szája elé a kendőt, fejére a kapucnit és felmászik a fára. ~Xavinia annyira kellenének neked barátok.~ Gondolkodik most már végre magában, Egyenesen előre néz, szembe széllel, áll, a szél belefúj a kapucniba, de nem szedi le azt, a hűs levegő végig szalad a lány hátán, ha csak egy pillanatig is, de elfelejt mindent. Nem gondol a sok rosszra, és a problémáira.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 16:59:03, a következő indokkal:
Jelpótlás, jelek javítása.
-Bárcsak itt lennél Row. *Már megint a bátyához beszél, pedig ő már meghalt, de Xavinia ezt nehezen emészti.*
-Sokkal könyebb lenne. *Kezd sírni.*
-A fenébe is. *Törli le a könnyeit, felhúzza szája elé a kendőt, fejére a kapucnit és felmászik a fára. ~Xavinia annyira kellenének neked barátok.~ Gondolkodik most már végre magában, Egyenesen előre néz, szembe széllel, áll, a szél belefúj a kapucniba, de nem szedi le azt, a hűs levegő végig szalad a lány hátán, ha csak egy pillanatig is, de elfelejt mindent. Nem gondol a sok rosszra, és a problémáira.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 16:59:03, a következő indokkal:
Jelpótlás, jelek javítása.
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:15:56
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mondandója után hamar ágak susogása hallatszik és a sebesült elf lányka nemsokára megjelenik a színen. Kissé tépett, kissé koszos, de neki így is megfelel. És ebben persze van egy kevés abból is, hogy így ellophatja annak a csuklyás sötét alaknak a játékszerét. A szöveget amit most mondott azért feljegyzi magának, úgy tűnik ez egy működő duma amikor nőt kell keríteni.*
-Oh, hát van étvágya a kisasszonynak. *Húzza kedvesnek szánt mosolyra ajkait. A megjegyzést leginkább saját magának szánja. A lány nem épp eszű, de ezt az elf még nem vette észre. Épp ez az ok amiért ennyire nyeregben érzi magát, persze azon felül, hogy tényleg a nyeregben van. Ő csak egy kiszolgáltatott lányt lát akinek most nem igen van más esélye az életben maradásra mint vele tartani.*
-De nem lenne jó ha megzavarnának. Szóval jobb lenne, ha felülnél mellém és szépen elvágtatnánk a napfelkeltébe. Aztán ha már megmenekítettelek, kényelmesen kifejezheted a háládat irányomban. *Senki nem akar úgy dugni, hogy közben két másik bandita is itt van a közelben, és ha minden igaz már követik is a nyomait. A végén még rajtuk ütnének aztán őt is megdugják valamiféle fémpengével, és az kicsit sem lenne kellemes. Ezért jobb a csend és a nyugalom amit bizonyos helyek nyújtani tudnak, más helyek pedig egyáltalán nem. És ezért jobb ha a lány készséges mert egy erőszak zaja messzire elhallatszik aztán valaki még a végén tőle próbálja meg megmenteni a lányt. Az kicsit sem lenne jó tekintve, hogy vért és fegyver nélkül, szó szerint letolt gatyával kapnák el.*
-Persze, benned se bízhatok teljesen, szóval a fegyvereidet, ruháidat hagyd itt nyugodtan. Nem szeretem a rejtett késeket. Ha van valami aranyad azt add ide nyugodtan én majd "vigyázok" rá. *Ez tehát az elf kellően pofátlan ajánlata. Megmenekítené a lányt a biztos haláltól, és kíntól pénzt, meghunyászkodást és alázatot kérve cserébe. Úgy gondolja vannak annyira makacs lányok akik önként még egy őrült kéjgyilkostól üldözve sem lennének hajlandóak ilyesmire. Fegyvert egyelőre nem vesz elő, semmi szükségét nem érzi, de mivel ő még mindig a lovon ül és íja meg nyila van ezért ha úgy akarja könnyedén utolérheti a lányt. Úgy emlékszik annak volt egy kard a kezében, és ki tudja, lehet van még nála más fegyver is, Adakver meg nem olyan erős, hogy csak úgy nyeregbe kapjon egy menekülőt, szóval az élve elfogás talán nem a legvalószínűbb végkimenetele lenne ennek a játéknak.
Az ajánlatból tehát nem enged, csak várja a választ, vagy valami újabb jelet ami a támadóikra utalhat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mondandója után hamar ágak susogása hallatszik és a sebesült elf lányka nemsokára megjelenik a színen. Kissé tépett, kissé koszos, de neki így is megfelel. És ebben persze van egy kevés abból is, hogy így ellophatja annak a csuklyás sötét alaknak a játékszerét. A szöveget amit most mondott azért feljegyzi magának, úgy tűnik ez egy működő duma amikor nőt kell keríteni.*
-Oh, hát van étvágya a kisasszonynak. *Húzza kedvesnek szánt mosolyra ajkait. A megjegyzést leginkább saját magának szánja. A lány nem épp eszű, de ezt az elf még nem vette észre. Épp ez az ok amiért ennyire nyeregben érzi magát, persze azon felül, hogy tényleg a nyeregben van. Ő csak egy kiszolgáltatott lányt lát akinek most nem igen van más esélye az életben maradásra mint vele tartani.*
-De nem lenne jó ha megzavarnának. Szóval jobb lenne, ha felülnél mellém és szépen elvágtatnánk a napfelkeltébe. Aztán ha már megmenekítettelek, kényelmesen kifejezheted a háládat irányomban. *Senki nem akar úgy dugni, hogy közben két másik bandita is itt van a közelben, és ha minden igaz már követik is a nyomait. A végén még rajtuk ütnének aztán őt is megdugják valamiféle fémpengével, és az kicsit sem lenne kellemes. Ezért jobb a csend és a nyugalom amit bizonyos helyek nyújtani tudnak, más helyek pedig egyáltalán nem. És ezért jobb ha a lány készséges mert egy erőszak zaja messzire elhallatszik aztán valaki még a végén tőle próbálja meg megmenteni a lányt. Az kicsit sem lenne jó tekintve, hogy vért és fegyver nélkül, szó szerint letolt gatyával kapnák el.*
-Persze, benned se bízhatok teljesen, szóval a fegyvereidet, ruháidat hagyd itt nyugodtan. Nem szeretem a rejtett késeket. Ha van valami aranyad azt add ide nyugodtan én majd "vigyázok" rá. *Ez tehát az elf kellően pofátlan ajánlata. Megmenekítené a lányt a biztos haláltól, és kíntól pénzt, meghunyászkodást és alázatot kérve cserébe. Úgy gondolja vannak annyira makacs lányok akik önként még egy őrült kéjgyilkostól üldözve sem lennének hajlandóak ilyesmire. Fegyvert egyelőre nem vesz elő, semmi szükségét nem érzi, de mivel ő még mindig a lovon ül és íja meg nyila van ezért ha úgy akarja könnyedén utolérheti a lányt. Úgy emlékszik annak volt egy kard a kezében, és ki tudja, lehet van még nála más fegyver is, Adakver meg nem olyan erős, hogy csak úgy nyeregbe kapjon egy menekülőt, szóval az élve elfogás talán nem a legvalószínűbb végkimenetele lenne ennek a játéknak.
Az ajánlatból tehát nem enged, csak várja a választ, vagy valami újabb jelet ami a támadóikra utalhat.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-07-01 09:33:36
Üzenet elküldve: 2017-07-01 09:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Önfejűen //
*A Gorthwen lánynak nem kenyere a szipogás, de a sírás sem. Legalábbis mindaddig nem, amíg nem ítéli a hazug könnyeket legjobb eszköznek céljai megvalósításához.
Az érzelmek alantasak. Nem is ismerné be magának, hogy bármi közös vonása lehet ezzel a szürke egérrel maga mellett. Egyszerű, buta teremtés mely olyasmiben lel megnyugvást, mint a szeretet, együttérzés és vígasztalás.*
- Azt meghiszem. *Csak mormogja maga elé a szavakat.
~ Hogy megforgatod a kardod mindenben elf fehérnépben, te kutya! ~
Szitkai, melyek ennél szebb formát is öltenek nem jutnak el a szürke fiúhoz.
~ Még egy Zygendar gyerek. Vajon hány nőt és árvát hagyott még magára Lanawinon? ~ *
- Értem. *Sóhajt, a kendőt pedig leereszti. Tiszta mocsok, ő biztos, hogy nem rakja vissza a zsebébe. Majd eldobja egy arra alkalmas pillanatban. Esetleg elégeti.*
- Meg kell vallanom, nem lep meg. *Keserű felhangot kölcsönöz szavainak.*
- Elsőre kedves férfinak tűnhet, de ez ne tévesszen meg! Hires kardforgató? Inkább szenvtelen gyilkos. Nagyon vigyázz vele. A megtévesztő külső mögött egy igazi szörnyeteg.
* Igyekszik halkan beszélni, csupán annyi színt vinni szavaiba melyek elegendőek ahhoz, hogy hihetőnek hangozzanak. *
*A Gorthwen lánynak nem kenyere a szipogás, de a sírás sem. Legalábbis mindaddig nem, amíg nem ítéli a hazug könnyeket legjobb eszköznek céljai megvalósításához.
Az érzelmek alantasak. Nem is ismerné be magának, hogy bármi közös vonása lehet ezzel a szürke egérrel maga mellett. Egyszerű, buta teremtés mely olyasmiben lel megnyugvást, mint a szeretet, együttérzés és vígasztalás.*
- Azt meghiszem. *Csak mormogja maga elé a szavakat.
~ Hogy megforgatod a kardod mindenben elf fehérnépben, te kutya! ~
Szitkai, melyek ennél szebb formát is öltenek nem jutnak el a szürke fiúhoz.
~ Még egy Zygendar gyerek. Vajon hány nőt és árvát hagyott még magára Lanawinon? ~ *
- Értem. *Sóhajt, a kendőt pedig leereszti. Tiszta mocsok, ő biztos, hogy nem rakja vissza a zsebébe. Majd eldobja egy arra alkalmas pillanatban. Esetleg elégeti.*
- Meg kell vallanom, nem lep meg. *Keserű felhangot kölcsönöz szavainak.*
- Elsőre kedves férfinak tűnhet, de ez ne tévesszen meg! Hires kardforgató? Inkább szenvtelen gyilkos. Nagyon vigyázz vele. A megtévesztő külső mögött egy igazi szörnyeteg.
* Igyekszik halkan beszélni, csupán annyi színt vinni szavaiba melyek elegendőek ahhoz, hogy hihetőnek hangozzanak. *
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:56:26
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:56:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú percek óta ücsörög mozdulatlanul a fán. Levegőt is alig, akkor is a lehető leghalkabban vesz, nehogy azok a barmok meghallják. Attól még nem is fél annyira, aki eredetileg elkapta, de a lovas elf volt, híresen jó hallással. A sötételf... hát, ő meg csak úgy van. Róla nem sokat tud, csak, hogy jött, és próbált neki segíteni. Mármint nem neki, ő most egyedül van ebben a csatában, hanem a támadójának. De ha támadója és a társa az elf ellen mentek, akkor nekik egy oldalon kéne állniuk, mégis menekül, az meg barom módjára tehetetlenkedett, mikor megjelent. Nem is érti, hogyan merülhetett ilyen mélyre a szarban. Csak egyetlen éjszakáról lett volna szó, mielőtt eléri a kikötőt, ahová igyekezett, erre három beteg alak is rátalál egyetlen órácskán belül. A csuklyástól még meg sem tudta, mit akar tőle, pedig arra nagyon kíváncsi. Lefogatta a földre, de se a pénze, se a fegyverei, se a teste nem érdekelte. Mi a bűzgombócot várt tőle? Amilyen őrült egy éjszaka ez, biztosan megtudja, és mellé a két másik fafejjel is lesz szerencséje, megismerkedni. Az lenne neki a legjobb, mindenki kinyír mindenkit, ő pedig pirkadatkor, mint aki jól végezte dolgát, lemászik a fáról és távozik. Léptek zaja töri meg a csendet, még gondolatai is elhalkulnak. A lovas érkezik, aki néhány méterrel a fájától áll meg, és őt szólítja. Nem tudja hogyan, de meglelte, tudja, hogy itt van valahol. Dugni akar. ~Mily' meglepő, ez is csak egy kangörcsös seggfej, aki csak az erdőben talál nőt magának. Vagy szarvast, ha arra fanyalodik.~ Ép eszű elf nem venné figyelembe a mondókáját, és lélegzetvisszafojtva várná a folytatást, de Tania cseppet sem épeszű. Az élet számára nem jelent sokat, ösztönből cselekszik, na és persze kíváncsiságból. És mivel kibaszottul kíváncsi mind a három üldözőjére, fontolóra veszi az ajánlatot. Amúgy sem akarja, hogy idecsődítse a másik kettőt, azokkal majd később elbánik. De az elf, pontosabban Adakver, mert már a nevét is tudja, lesz az első szerencsés.
Szabad keze nem lévén kicsit esetlenül mozog, de még így is meglehetősen fürge. Egyik ágról a másikra mászva, végül pedig puhán az avarba érkezve toppan a férfi elé. Sérült kezében ismét fellángol a fájdalom, de nem kezd el vérezni, a kötés elfojtja. Guggolva érkezett, lassan felegyenesedik, mélybarna szemeit végig a lovason tartja. Amint valami gyanúsat tesz, meglát egy pengét vagy nyílhegyet villanni a sötétben, futásnak ered, de amíg nem akarja bántani, alkuképes.*
-Ha túlesünk rajta, elhúzod végre a beled és békén hagysz a kis barátaiddal együtt? *Nem, nem a barátai, a Sors otromba fintora, hogy ennyien összegyűltek.* Vagy csak te, tudtommal egyedül vagy.
*Ha egy férfival kevesebb, az már bőven tökéletes. Három kúrást is bevállalna, ha utána mind lekopna, de félő, hogy nem mindenki elégszik meg ennyivel. Az a csuklyás biztosan nem. Volt benne valami különös és nyomasztó, ami furcsán izgatóan hatott rá. De mint említve volt, Tania nem épeszű.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú percek óta ücsörög mozdulatlanul a fán. Levegőt is alig, akkor is a lehető leghalkabban vesz, nehogy azok a barmok meghallják. Attól még nem is fél annyira, aki eredetileg elkapta, de a lovas elf volt, híresen jó hallással. A sötételf... hát, ő meg csak úgy van. Róla nem sokat tud, csak, hogy jött, és próbált neki segíteni. Mármint nem neki, ő most egyedül van ebben a csatában, hanem a támadójának. De ha támadója és a társa az elf ellen mentek, akkor nekik egy oldalon kéne állniuk, mégis menekül, az meg barom módjára tehetetlenkedett, mikor megjelent. Nem is érti, hogyan merülhetett ilyen mélyre a szarban. Csak egyetlen éjszakáról lett volna szó, mielőtt eléri a kikötőt, ahová igyekezett, erre három beteg alak is rátalál egyetlen órácskán belül. A csuklyástól még meg sem tudta, mit akar tőle, pedig arra nagyon kíváncsi. Lefogatta a földre, de se a pénze, se a fegyverei, se a teste nem érdekelte. Mi a bűzgombócot várt tőle? Amilyen őrült egy éjszaka ez, biztosan megtudja, és mellé a két másik fafejjel is lesz szerencséje, megismerkedni. Az lenne neki a legjobb, mindenki kinyír mindenkit, ő pedig pirkadatkor, mint aki jól végezte dolgát, lemászik a fáról és távozik. Léptek zaja töri meg a csendet, még gondolatai is elhalkulnak. A lovas érkezik, aki néhány méterrel a fájától áll meg, és őt szólítja. Nem tudja hogyan, de meglelte, tudja, hogy itt van valahol. Dugni akar. ~Mily' meglepő, ez is csak egy kangörcsös seggfej, aki csak az erdőben talál nőt magának. Vagy szarvast, ha arra fanyalodik.~ Ép eszű elf nem venné figyelembe a mondókáját, és lélegzetvisszafojtva várná a folytatást, de Tania cseppet sem épeszű. Az élet számára nem jelent sokat, ösztönből cselekszik, na és persze kíváncsiságból. És mivel kibaszottul kíváncsi mind a három üldözőjére, fontolóra veszi az ajánlatot. Amúgy sem akarja, hogy idecsődítse a másik kettőt, azokkal majd később elbánik. De az elf, pontosabban Adakver, mert már a nevét is tudja, lesz az első szerencsés.
Szabad keze nem lévén kicsit esetlenül mozog, de még így is meglehetősen fürge. Egyik ágról a másikra mászva, végül pedig puhán az avarba érkezve toppan a férfi elé. Sérült kezében ismét fellángol a fájdalom, de nem kezd el vérezni, a kötés elfojtja. Guggolva érkezett, lassan felegyenesedik, mélybarna szemeit végig a lovason tartja. Amint valami gyanúsat tesz, meglát egy pengét vagy nyílhegyet villanni a sötétben, futásnak ered, de amíg nem akarja bántani, alkuképes.*
-Ha túlesünk rajta, elhúzod végre a beled és békén hagysz a kis barátaiddal együtt? *Nem, nem a barátai, a Sors otromba fintora, hogy ennyien összegyűltek.* Vagy csak te, tudtommal egyedül vagy.
*Ha egy férfival kevesebb, az már bőven tökéletes. Három kúrást is bevállalna, ha utána mind lekopna, de félő, hogy nem mindenki elégszik meg ennyivel. Az a csuklyás biztosan nem. Volt benne valami különös és nyomasztó, ami furcsán izgatóan hatott rá. De mint említve volt, Tania nem épeszű.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:04:35
Üzenet elküldve: 2017-06-30 23:04:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
*Szipog még egy keveset, hát miért ne szipogna. A felnőttek is szoktak szipogni, csak talán kevesebbet, mint a gyerekek. Annyi köztük a különbség, hogy ők igyekeznek nem mutatni.
Amikor Loka kedvesen a kislány fölé hajol, Aríwyen hálásan és örökké bizakodó, gyermeki lelkének köszönhetően szeretetteljesen pillant fel könny áztatta pillái alól. No persze ezt a szeretettel teli pillantást úgy kell érteni, mint mikor az ember vagy épp az elf vagy bármilyen más szerzet valami csodálatos vagy igazán kedves dologra lel. Egy szép tájra, egy kiskutyára vagy épp pont egy olyan gesztusra, amit más nem tudott megadni. Mikor viszont Loka rákérdez a nevére, majd kimondja az apja nevét, szürkés szemei kikerekednek és csodálkozó döbbenettel merednek az idegen nőre.*
~Ilyen híres lenne a papa?~
*Még a levegő is bennakad a torkán, de aztán észhez térve nyel egyet és megpróbál a lehető leginkább ideillő és udvariasabb választ megadni a kérdésre.*
- De igen. Híres kardforgató.
*Teszi hozzá ezt a nagyon is fontos mondatot a vallomása után, hátha a másik mégsem lenne olyan biztos.*
- Az én nevem pedig Aríwyen Zygendar.
*Kezdi el csavargatni zavarában a haját. Még a kendőt is elfelejti átvenni. Inkább szemlesütve vallja be ezt is:*
- De én alig ismerem. Nemrég találkoztam vele életemben először. Mert... Mert amikor én még ennél is kisebb voltam, otthagyott és azóta... Szóval... Ennyi.
*Zárja le gyorsan a mondatot, amit nem tud már hova kifuttatni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:17:55, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Szipog még egy keveset, hát miért ne szipogna. A felnőttek is szoktak szipogni, csak talán kevesebbet, mint a gyerekek. Annyi köztük a különbség, hogy ők igyekeznek nem mutatni.
Amikor Loka kedvesen a kislány fölé hajol, Aríwyen hálásan és örökké bizakodó, gyermeki lelkének köszönhetően szeretetteljesen pillant fel könny áztatta pillái alól. No persze ezt a szeretettel teli pillantást úgy kell érteni, mint mikor az ember vagy épp az elf vagy bármilyen más szerzet valami csodálatos vagy igazán kedves dologra lel. Egy szép tájra, egy kiskutyára vagy épp pont egy olyan gesztusra, amit más nem tudott megadni. Mikor viszont Loka rákérdez a nevére, majd kimondja az apja nevét, szürkés szemei kikerekednek és csodálkozó döbbenettel merednek az idegen nőre.*
~Ilyen híres lenne a papa?~
*Még a levegő is bennakad a torkán, de aztán észhez térve nyel egyet és megpróbál a lehető leginkább ideillő és udvariasabb választ megadni a kérdésre.*
- De igen. Híres kardforgató.
*Teszi hozzá ezt a nagyon is fontos mondatot a vallomása után, hátha a másik mégsem lenne olyan biztos.*
- Az én nevem pedig Aríwyen Zygendar.
*Kezdi el csavargatni zavarában a haját. Még a kendőt is elfelejti átvenni. Inkább szemlesütve vallja be ezt is:*
- De én alig ismerem. Nemrég találkoztam vele életemben először. Mert... Mert amikor én még ennél is kisebb voltam, otthagyott és azóta... Szóval... Ennyi.
*Zárja le gyorsan a mondatot, amit nem tud már hova kifuttatni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 00:17:55, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719