//Második szál//
*Nem ismeri ugyan az élete történetét, de a hosszúra nyúló beszélgetésből kiderült számára, hogy a világnak csak egy kicsiny szegletét ismeri. Ez nem feltétlen baj vagy probléma, de azt is látja, hogy szeretné megismerni a körülötte lévő közelebbi-távolabbi világot, csak eddig nem sikerült neki - félelemből vagy egyéb okokból - megtenni. Továbbra sem akar ítélkezni vagy tanácsokat osztani, igyekszik úgy szőni szavait, hogy azok sem sértőek, sem kioktatóak ne legyenek.*
- Az ismeretlen dolgok mindig félelmetesek. *Mondja mosolytalanul, mert nem szeretné, hogy Gniwmiy azt gondolja, kineveti félelmei miatt.*
- A kíváncsiság talán az első lépés, mely tettekre sarkall. *Ezeket a szavakat már mosolyogva mondja ki.*
- Biztosan akad valaki, aki szívesen elkísér. Sajnos én nem tudlak, elkísérni, mert ha visszatérek Erdőmélyére, nem tudom, találkozunk-e újra. *Ezúttal sem fog hitegetni vagy alakoskodni.*
- Ami nem jelenti azt, hogy tényleg nem találkozunk majd. Tudom, hogy a Vashegyen élsz, ha úgy hozza a sors, majd vándorlásaim során oda is elvetődöm. *Érdekes világ lehet a Vashegy, bár ki tudja, milyen fogadtatásban részesülne egy jámbor szerzetes ott?*
- A tanulás hosszú évei alatt nekem sem jelentett többet a világ, mint egy erdőt és a benne található területeket, vízesést, folyót vagy hegyet. Ebben hasonlóan voltam veled.
- Igen, a tenger valóban gyönyörű lehet. Zabolátlan és hatalmas. *Gondolkodik el.*
- De veszélyes, azt én is hallottam. Nem is értem, hogy miért nem tesz rendet a város ott? Milyen célja lehet annak, hogy hagyják a bűnt terjeszkedni? *Bár neki teljesen lényegtelen a kikötő, de az ott élő népeknek nem az. Ugyan csak hallomásokból tud az ott folyó dolgokról, de azok alapján elég sötétnek látja a kikötő világát.*