//Napsütéses _Nap//
- Hát de a könnyűvérű nők eddig úgy tudtam, hogy a városban vannak. Persze ha tudom, hogy idekint is találni kellemes társaságot, akkor nem megyek be oda én se. *Hazudja nagy boldogan a bárd, főleg a nő mutogatása miatt, de részben a saját hazugsága is szórakoztatja. *
- Ha lelőttél volna, akkor utolsó érzésem a szomorúság, ami meg halálomban is elkísér, szóval szerintem maradhatunk annál a ténymegállapításnál, hogy szomorú lettem volna. Na jó, egy kicsit meglepett is. *Fejti ki az okfejtését, persze nem akar ő tudálékoskodni, de akkor is pontatlanság amit a nő beszél. *
- Hát, jobb is játszani vele, mint csak nézegetni, az biztos. És én is örülök neki, hogy már tapasztalt játékos vagy, és nem ügyetlenkedsz, meg pampogsz, hogy fáj. *Vonja meg a vállát, ezúttal tényleg őszinte, nem szereti azokat a kis lánykákat, akikkel semmit sem lehet, mert nekik minden rossz, vagy éppen azt se tudják, hogy mi merre hány méter. *
- Hát, a képzésem kezdhetjük azzal is, hogy hova ne lépjek, és hova igen. Sőt, nyomokat is megtaníthatsz keresni, aztán akár még hatékonyabbak is lehetünk. Mert milyen jó már az. *Vonja meg a vállát, igazából nem annyira a hasznosság miatt akar tanulni, csak azzal jobban telik az idő.
A vízhez érve pedig hamar megkapja a parancsot, mire pajzán vigyorral néz a nőre.*
- Tudtam én, hogy hamar visszatérünk testem látványához. Na de csak így rám parancsolsz? *Más nő lenne, akkor akár még arra is megkérné, hogy jöjjön ide, és vegye le róla ő a ruhákat. De Viernek nem mond ilyet, ő nem más nő. Cale nem is húzza az időt, elkezdi ledobálni magáról a ruhadarabokat, de azért közben közel sétál a nőhöz. Végül is, ha meg kell néznie a sebet, akkor közel kell legyen hozzá, nem? Azt meg, hogy lehajolva mihez nyúl, a kötéséhez vagy máshoz, már rá bízza.*
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 01:46:05