Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:24:12
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap kora reggel //
// Úton Amonra //
*Nyöszörögve, szipogva ébred meg, nem sokkal Relé után, morcosan nyitogatva fáradt szemeit. Egy bölcs ember csendességével üldögél a szekér leghátsó zugában, és végtelenül haragszik az egész világra. Kivételesen azonban, köszönhetően Relé tegnapi megszólalásának, most nem teszi közszemlére véleményét, csak magában puffog.*
~Rendesen aludni, cöhh. Aludná' disznószarba évekig, rögtön nem panaszkodná'...~
*Samonyr megszólalására szemmel verés szintjén ítéli el beszédét, mert borzasztóan elborzasztja ez a stílus, és még inkább megerősíti vágyában, hogy leharapja a férfi orrát. Vagy álmában kivágja a nyelvét, akkor nem tudna ilyen baromságokat mondani.*
~Fürdő, meg kaja. Bleh. Fostos úrinépek.~
*Mélységesen elítéli azokat, akiknek legnagyobb gondjai, hogy fürödhessenek meg ehessenek, pláne hogy kényelmes ágyban alhassanak, mikor ezek olyan úri dolgok, hogy kegyetlenül keveseknek adatik meg. Cora meg el se tudja képzelni milyen lehet, ha valakinek ez a mindennapok része, úgyhogy nem is tartozik állandó vágyai közé.*
// Úton Amonra //
*Nyöszörögve, szipogva ébred meg, nem sokkal Relé után, morcosan nyitogatva fáradt szemeit. Egy bölcs ember csendességével üldögél a szekér leghátsó zugában, és végtelenül haragszik az egész világra. Kivételesen azonban, köszönhetően Relé tegnapi megszólalásának, most nem teszi közszemlére véleményét, csak magában puffog.*
~Rendesen aludni, cöhh. Aludná' disznószarba évekig, rögtön nem panaszkodná'...~
*Samonyr megszólalására szemmel verés szintjén ítéli el beszédét, mert borzasztóan elborzasztja ez a stílus, és még inkább megerősíti vágyában, hogy leharapja a férfi orrát. Vagy álmában kivágja a nyelvét, akkor nem tudna ilyen baromságokat mondani.*
~Fürdő, meg kaja. Bleh. Fostos úrinépek.~
*Mélységesen elítéli azokat, akiknek legnagyobb gondjai, hogy fürödhessenek meg ehessenek, pláne hogy kényelmes ágyban alhassanak, mikor ezek olyan úri dolgok, hogy kegyetlenül keveseknek adatik meg. Cora meg el se tudja képzelni milyen lehet, ha valakinek ez a mindennapok része, úgyhogy nem is tartozik állandó vágyai közé.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:04:25
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap kora reggel //
// Úton Amonra //
* Bár sosem vallaná be, Samonyr aludt már rosszabb körülmények között is. Persze ez mit sem segít azon, hogy elmacskásodott, zsibbadó és fájó végtagokkal ébred, de tudja jól, hogy ha kicsit megmozgatja őket, akkor enyhülni fog a fájdalom. Épp ezért, amennyire a hej engedi, el is kezdi átmozgatni elgémberedett végtagjait, először a lábát húzza fel néhányszor félig fekvő pozíciójában, aztán pedig a vállával is köröz párat, utána pedig karjait nyújtóztatja. Hálás neki, hogy egy gyakorlott kardforgató álcáját öltötte magára, így társainak sem lehet furcsa a reggeli testmozgás. Bár nagy a kísértés, hogy néhány fekvőtámaszt is végezzen, de a hely szűkössége, és karjainak erőtlensége miatt hamar elveti ezt az ötletet. A nő kérdésére csak bólint, és arcán fáradt mosollyal felel.*
- Ilyen kedves és szemet kápráztató társaságban kár alvásra vesztegetni az időt, de röstellem, mégis így tettem. Viszont a hölgyek puszta jelenlétükkel is nagyban emelték az amúgy kényelmetlen éjszakát. * Kezdi már korán reggel a nyalást, és ügyelve az egyensúlyára feláll, hálásan sóhajtva, ahogy kinyújthatja lábait. A szekér oldalán támaszkodva végez néhány lábhajlítást. *
- Mit nem adnék, ha találnánk egy fürdőt. *Sóhajt nagyot, alighanem kimondva amire mindenki gondolhat. Szinte fel se tűnik neki az üres hasa, gyakran nélkülöztek gyerekkorában is olyan semmiségeket, mint az étel, amikor a jó megjelenés, a nemesi viselet és látszat, vagy éppen a tányérra kerülő kenyér közül kellett választani. Persze a fogadóból mindig kicsempészték a maradékot, és megosztották maguk között, de ez gyakran nem jelentett elég táplálékot. Sam a mai napig gyakran tűnődik azon, hogy mégis hogyan sikerült nemesnek maradniuk, és hogyan nem szúrták ki mások, hogy milyen szegényes életük volt. Bár az is lehet, hogy pontosan tudták, csak nem dörgölték az orruk alá, elég volt a hátuk mögött. Ha nem lenne a sok évnyi taníttatás, és illemóra, akkor alighanem kiköpne a szekérről a gondolatra, hogy ilyen mélyre süllyedt a családja.*
// Úton Amonra //
* Bár sosem vallaná be, Samonyr aludt már rosszabb körülmények között is. Persze ez mit sem segít azon, hogy elmacskásodott, zsibbadó és fájó végtagokkal ébred, de tudja jól, hogy ha kicsit megmozgatja őket, akkor enyhülni fog a fájdalom. Épp ezért, amennyire a hej engedi, el is kezdi átmozgatni elgémberedett végtagjait, először a lábát húzza fel néhányszor félig fekvő pozíciójában, aztán pedig a vállával is köröz párat, utána pedig karjait nyújtóztatja. Hálás neki, hogy egy gyakorlott kardforgató álcáját öltötte magára, így társainak sem lehet furcsa a reggeli testmozgás. Bár nagy a kísértés, hogy néhány fekvőtámaszt is végezzen, de a hely szűkössége, és karjainak erőtlensége miatt hamar elveti ezt az ötletet. A nő kérdésére csak bólint, és arcán fáradt mosollyal felel.*
- Ilyen kedves és szemet kápráztató társaságban kár alvásra vesztegetni az időt, de röstellem, mégis így tettem. Viszont a hölgyek puszta jelenlétükkel is nagyban emelték az amúgy kényelmetlen éjszakát. * Kezdi már korán reggel a nyalást, és ügyelve az egyensúlyára feláll, hálásan sóhajtva, ahogy kinyújthatja lábait. A szekér oldalán támaszkodva végez néhány lábhajlítást. *
- Mit nem adnék, ha találnánk egy fürdőt. *Sóhajt nagyot, alighanem kimondva amire mindenki gondolhat. Szinte fel se tűnik neki az üres hasa, gyakran nélkülöztek gyerekkorában is olyan semmiségeket, mint az étel, amikor a jó megjelenés, a nemesi viselet és látszat, vagy éppen a tányérra kerülő kenyér közül kellett választani. Persze a fogadóból mindig kicsempészték a maradékot, és megosztották maguk között, de ez gyakran nem jelentett elég táplálékot. Sam a mai napig gyakran tűnődik azon, hogy mégis hogyan sikerült nemesnek maradniuk, és hogyan nem szúrták ki mások, hogy milyen szegényes életük volt. Bár az is lehet, hogy pontosan tudták, csak nem dörgölték az orruk alá, elég volt a hátuk mögött. Ha nem lenne a sok évnyi taníttatás, és illemóra, akkor alighanem kiköpne a szekérről a gondolatra, hogy ilyen mélyre süllyedt a családja.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:07:18
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:07:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő szálkás dokkját elhagyva, immár az erdőség kitaposott útján keresztül halad. Menetelését nem zavarja meg semmi és senki. Különösebben gondolataiba se mélyed, nincs miről elmélkednie, hacsak nem épp a sör torkán felkúszó buborékjai késztetik egy-két halk büffentésre. Mégis eszébe jut azonban a Rumos sötét világa, melyre pozitívan gondol vissza, miközben vöröslő szemeit a fákon pihenteti, mik körbeveszik. Bár azt gondolta, sok emberrel nem találkozik útján, egyedül egy fütyörésző sziluett távolban sejtelmesen megjelenő alakját látja, mit azonnal el is kezd követni. ~ Hol vidámság van, ott a szenvedés is. ~ Minden bizonnyal a gondolat mosolyra késztetné, azonban ezúttal is csak az érzés marad, sem tekintetére, sem szájára nem ül ki. Aki látja ezt a gnómot ridegnek és kegyetlennek gondolhatná, vagy egyszerűen csak egy unott bolondnak. Ki tudja? Mindenesetre a séta az erdőben megnyugtató, igaz nem is különösebben feszült. ~ A bajszos biztos mérges rám. ~ Gondolja magában, majd vállat von. ~ Sokan mérgesek rám, s bizonyára talál alkalmasakat céljai megvalósítására. Ott van mindjárt a kék szemű boszi. ~ Nem felejti a lányt, nem felejti tán sosem. Magához illőnek érzi. Nagyon is. Bár nála az érzelmek játéka meglehetősen furcsa következményekkel szokott járni.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:04:50
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:04:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nell//
*A nap már magasan jár, amikor Kara a kikötői erdősség ösvényét tapossa. Egykedvű hangulata a vidámság határán táncol, ahogy az rendszeresen lenni szokott. Bár nem élvezi a magányt, a jótékony némaság mégis rányomja a bélyegét hangulatára, hiszen hiába, hogy nincs jelenleg közönsége, legalább idegesítő alakok se veszik körbe. Ahogy körbenéz a tündöklő napban megcsillanó fűszálakon, kedve támad megénekelni a pillanatot, pedig maga is nagyon jól tudja, hogy nincs semmi különleges a levegőben, minden délután ilyen lehet. A szél lágyan belekap, és megborzolja az élénkzöld tengert, vad hullámokat keltett a meleg szellő, ahogy végigfut a tájon, és nem kíméli a békésen sétáló bárdot sem. Játékosan kap bele a hajába, és sodorja hátra a legtöbb szálat. Azonban vannak köztük olyanok is, akik komiszabbak engedelmes társaiknál, kalandvágyóbbak, vagy csak azt akarják mutatni, hogy ők különbek. Ezek a tündér szemét célozzák meg, végigsimítanak az arcán, mire a bárd kissé bosszúsan nyúl oda, hogy kifésülje az arcából ezeket az idegesítő a lázadókat. Mindez nem szegheti kedvét, bár kissé távolabb került a vidámság határától, még mindig feszegeti azt a kedve, ott táncol körülötte, csak épp átlépni nem meri. Hogy elfeledje a rakoncátlanok kis közjátékát, vidám dallamot kezd inkább fütyülni a széllel, mintha mindig is együtt zenéltek volna. Járása, léptei is sokkal ruganyosabbakká válnak hirtelen, ahogy a szimfónia hatására átlendül azon a feszegetett határon, és immáron jókedvűen folytatja útját. Maga se tudja, hogy merre igyekszik, ahogy azt sem, hogy mit szeretne elérni a mai nap folyamán. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 22:29:48
*A nap már magasan jár, amikor Kara a kikötői erdősség ösvényét tapossa. Egykedvű hangulata a vidámság határán táncol, ahogy az rendszeresen lenni szokott. Bár nem élvezi a magányt, a jótékony némaság mégis rányomja a bélyegét hangulatára, hiszen hiába, hogy nincs jelenleg közönsége, legalább idegesítő alakok se veszik körbe. Ahogy körbenéz a tündöklő napban megcsillanó fűszálakon, kedve támad megénekelni a pillanatot, pedig maga is nagyon jól tudja, hogy nincs semmi különleges a levegőben, minden délután ilyen lehet. A szél lágyan belekap, és megborzolja az élénkzöld tengert, vad hullámokat keltett a meleg szellő, ahogy végigfut a tájon, és nem kíméli a békésen sétáló bárdot sem. Játékosan kap bele a hajába, és sodorja hátra a legtöbb szálat. Azonban vannak köztük olyanok is, akik komiszabbak engedelmes társaiknál, kalandvágyóbbak, vagy csak azt akarják mutatni, hogy ők különbek. Ezek a tündér szemét célozzák meg, végigsimítanak az arcán, mire a bárd kissé bosszúsan nyúl oda, hogy kifésülje az arcából ezeket az idegesítő a lázadókat. Mindez nem szegheti kedvét, bár kissé távolabb került a vidámság határától, még mindig feszegeti azt a kedve, ott táncol körülötte, csak épp átlépni nem meri. Hogy elfeledje a rakoncátlanok kis közjátékát, vidám dallamot kezd inkább fütyülni a széllel, mintha mindig is együtt zenéltek volna. Járása, léptei is sokkal ruganyosabbakká válnak hirtelen, ahogy a szimfónia hatására átlendül azon a feszegetett határon, és immáron jókedvűen folytatja útját. Maga se tudja, hogy merre igyekszik, ahogy azt sem, hogy mit szeretne elérni a mai nap folyamán. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.09 22:29:48
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-09 18:58:36
Üzenet elküldve: 2018-07-09 18:58:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A lány csókjai mintha lenyúznák róla a bőrt és édes kéjjel fednék be a lüktető sebeket. Meg-megfeszíti az izmait ez a várakozás, mely annyi élvezetet ad, hogy kitartson még egy szívdobbanásig... és egy újabbig... és megint egy újabbig. A testén lefelé araszoló ajkak egyre inkább hitegetik egy olyan ígérettel, ami megakasztja a lélegzetét. De aztán hoppon hagyják. Mardosón ég belé a beteljesületlen látomás, melyben vágyai önkívületben izzanak. Nagy kortyokban nyeldekli a levegőt, amikor a nőstényke felegyenesedik. A beste nem tartóztatja magát, s ezúttal nem is vár Kharasshira. A hím önkéntelenül szorít rá szeretője combjaira, mikor az öntörvényűn kéjekbe rántja. Néhány ütemnyi uralkodást hagy a mohó kis felségnek, aztán bizony jön a palotaforradalom. Mert mielőtt trónusra ácsingózna a nőstényke, nem árt, ha kitapasztalja, miként zsarolhatja ki magának a helyet.
Kharasshi könnyűszerrel fordít rajta, s dönti a hátára felkapaszkodót. Mozdul egyet, mint aki csupán kényelembe helyezkedik a pillanatig elbitorolt poszton, aztán a kékekbe fúrva pillantását érvényesíti követeléseit. Egészen Kälinak feszül és kiélvezi, amit finom vonások nem fognak tudni elrejteni. Elnyújtja a pillanatot, míg végül újra mozdul. E hullámzó ritmus hamar visszhangjára talál, de ezúttal nem hajszolja túl messzire benne a lányt.*
- Azt hiszem, tudom, mi lesz a kívánságom *súgja a nőstényke ajkaira. Szavai csókok közé vesznek, melyek az édes kis szájacskától elválva megindulnak lefelé. Mintha csak tükröt tartana a nősténykének, épp úgy falja, ízleli a kívánatos idomokat. Aztán köldök tájékról feltekint.* - Szeretném, ha viszonoznál ~befejeznél~ valamit. Nem most. Majd amikor te gondolod *húzza félmosolyra a száját, s lassan visszahajol. Ajkai jelképesen illetik a határvonalat, melyet mostantól kettejük királyságához csatol, s túlhaladva rajta folytatja csókjait, míg ajkai el nem érik galád céljukat. Nem fukarkodik a gyönyörrel. Minél jobban megfeszíti kéjein a nőstényke testét, annál elégedettebb, hisz viszonzásul ő se éri majd be kevesebbel.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A lány csókjai mintha lenyúznák róla a bőrt és édes kéjjel fednék be a lüktető sebeket. Meg-megfeszíti az izmait ez a várakozás, mely annyi élvezetet ad, hogy kitartson még egy szívdobbanásig... és egy újabbig... és megint egy újabbig. A testén lefelé araszoló ajkak egyre inkább hitegetik egy olyan ígérettel, ami megakasztja a lélegzetét. De aztán hoppon hagyják. Mardosón ég belé a beteljesületlen látomás, melyben vágyai önkívületben izzanak. Nagy kortyokban nyeldekli a levegőt, amikor a nőstényke felegyenesedik. A beste nem tartóztatja magát, s ezúttal nem is vár Kharasshira. A hím önkéntelenül szorít rá szeretője combjaira, mikor az öntörvényűn kéjekbe rántja. Néhány ütemnyi uralkodást hagy a mohó kis felségnek, aztán bizony jön a palotaforradalom. Mert mielőtt trónusra ácsingózna a nőstényke, nem árt, ha kitapasztalja, miként zsarolhatja ki magának a helyet.
Kharasshi könnyűszerrel fordít rajta, s dönti a hátára felkapaszkodót. Mozdul egyet, mint aki csupán kényelembe helyezkedik a pillanatig elbitorolt poszton, aztán a kékekbe fúrva pillantását érvényesíti követeléseit. Egészen Kälinak feszül és kiélvezi, amit finom vonások nem fognak tudni elrejteni. Elnyújtja a pillanatot, míg végül újra mozdul. E hullámzó ritmus hamar visszhangjára talál, de ezúttal nem hajszolja túl messzire benne a lányt.*
- Azt hiszem, tudom, mi lesz a kívánságom *súgja a nőstényke ajkaira. Szavai csókok közé vesznek, melyek az édes kis szájacskától elválva megindulnak lefelé. Mintha csak tükröt tartana a nősténykének, épp úgy falja, ízleli a kívánatos idomokat. Aztán köldök tájékról feltekint.* - Szeretném, ha viszonoznál ~befejeznél~ valamit. Nem most. Majd amikor te gondolod *húzza félmosolyra a száját, s lassan visszahajol. Ajkai jelképesen illetik a határvonalat, melyet mostantól kettejük királyságához csatol, s túlhaladva rajta folytatja csókjait, míg ajkai el nem érik galád céljukat. Nem fukarkodik a gyönyörrel. Minél jobban megfeszíti kéjein a nőstényke testét, annál elégedettebb, hisz viszonzásul ő se éri majd be kevesebbel.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-09 04:02:07
Üzenet elküldve: 2018-07-09 04:02:07
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
*Már csak egy köpésre van. Ha eseteg valaki tud olyan irgalmatlanul nagyot köpni, Lorew a maga részéről sajnos nem. Nem is próbálkozna, éppen elég erőfeszítés neki visszahódítani a birodalmát az erdőben. Köztudottan van ott egy-két szőrös dög, aki szereti lebrunyálni az ő fáit, ezért amikor erre jár, mindig a már megszokott helyeken könnyít magán. Ha tehetné vérre menő küzdelmet folytatna minden farkassal, warggal, és mocsári trollal ezekért a fákért, viszont jobb híján ennyi adatik meg neki. Ettől még nem lesz kevesebb a fejében, mint Lorew Mazoral, a Hódító. A hosszú út vége felé járva legalább ennyi elégedettség lehet benne. Nem sok élvezet jutott neki az utóbbi pár napban, ennyi sikerélményre igazán rá volt szorulva. Viszont most kénytelen lesz félretenni a komolytalanságot, mert igen komoly célokkal érkezett ide. Főként szeretne letelepedni végre egy nyugodt helyen, ami se nem szakad le a fáról, se nem gyújtják fel a parasztok, és még démonidézők se mocskolják be a vérmágiájukkal. Egy baromi unalmas helyre vágyik.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:54:53
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:54:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Dezertőrök egymást közt//
- Tehát ugrás a sötétbe. *húzza el a száját a fintorra válaszul, aztán megrántja a vállát. Valahol ő is érzi, hogy igazságtalan lenne a hajó kapitányát hibáztatnia az információhiányért, a tervezés nélküli akcióért, hiszen ha minden úgy van ahogy hallotta, akkor Gerd sem tud sokkal többet náluk.*
- Az mindenesetre mellettünk szólhat, hogy nem számítanak ránk, ha jól értettem. Nem sok, de a semminél több lehet.
*Kicsit békülékenyebb a hang, fel lehet fogni mindezt egyfajta bocsánatkérésként is az iménti kekeckedésért. De valahol Laort is meg lehet érteni. Lea a városban van, és ez a tény nem tölti el nagy nyugalommal.
Közben a matrózok is végeztek az előkészületekkel, és a hajójuk szép lassan mozgásba lendül, elindul felfelé a folyón. Nem tengeren siklanak, a hajó mozgása jó eséllyel minimálisnak mondható, de Laornak épp elég a tudat, hogy víz van alattuk. Letámaszkodik a korláthoz, igyekszik a parton, pontosabban a folyót szegélyező erdőségben egy-egy pontot kiszúrni és oda koncentrálni a tekintetét. Valamiért úgy gondolja, hogy ez segíthet megelőzni a rosszullétet. Aztán visszafordul a többiekhez, és ha sikerül elkapnia Ald tekintetét int, hogy csatlakozzon hozzá.*
- Azt hiszem az a legszerencsésebb, ha a legrosszabbra készülünk. *morog, ha a félvér odalépett mellé* Ha kérhetlek, maradj Zia mellett amikor odaérünk. Úgy gondolom, hogy nem a fegyverforgatás a legnagyobb erőssége, és amilyen... *gondolkozik a megfelelő kifejezésen, aztán elmosolyodik* hebrencs, szüksége lesz erre.
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri a vörös veszedelmet, de az nyugodtan mondható, hogy kedveli. Kevesekről mondható el ez, és az egyik épp a forrongó Artheniorban ragadt, a másik oda készül velük. Nem nagy öröm.*
- Tehát ugrás a sötétbe. *húzza el a száját a fintorra válaszul, aztán megrántja a vállát. Valahol ő is érzi, hogy igazságtalan lenne a hajó kapitányát hibáztatnia az információhiányért, a tervezés nélküli akcióért, hiszen ha minden úgy van ahogy hallotta, akkor Gerd sem tud sokkal többet náluk.*
- Az mindenesetre mellettünk szólhat, hogy nem számítanak ránk, ha jól értettem. Nem sok, de a semminél több lehet.
*Kicsit békülékenyebb a hang, fel lehet fogni mindezt egyfajta bocsánatkérésként is az iménti kekeckedésért. De valahol Laort is meg lehet érteni. Lea a városban van, és ez a tény nem tölti el nagy nyugalommal.
Közben a matrózok is végeztek az előkészületekkel, és a hajójuk szép lassan mozgásba lendül, elindul felfelé a folyón. Nem tengeren siklanak, a hajó mozgása jó eséllyel minimálisnak mondható, de Laornak épp elég a tudat, hogy víz van alattuk. Letámaszkodik a korláthoz, igyekszik a parton, pontosabban a folyót szegélyező erdőségben egy-egy pontot kiszúrni és oda koncentrálni a tekintetét. Valamiért úgy gondolja, hogy ez segíthet megelőzni a rosszullétet. Aztán visszafordul a többiekhez, és ha sikerül elkapnia Ald tekintetét int, hogy csatlakozzon hozzá.*
- Azt hiszem az a legszerencsésebb, ha a legrosszabbra készülünk. *morog, ha a félvér odalépett mellé* Ha kérhetlek, maradj Zia mellett amikor odaérünk. Úgy gondolom, hogy nem a fegyverforgatás a legnagyobb erőssége, és amilyen... *gondolkozik a megfelelő kifejezésen, aztán elmosolyodik* hebrencs, szüksége lesz erre.
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri a vörös veszedelmet, de az nyugodtan mondható, hogy kedveli. Kevesekről mondható el ez, és az egyik épp a forrongó Artheniorban ragadt, a másik oda készül velük. Nem nagy öröm.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:49:28
Üzenet elküldve: 2018-07-08 16:49:28
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Selestwen Sellewennar//
//Második szál//
* A történet eddig sem nélkülözte a meglepő fordulatokat. Ám a csók után se pofon, se egy "szeretlek drágám" nem következett, óriási váltással étkezésre hívta meg a Hifeti fiút a megmentett lány.*
-Köszönöm!
* Elveszi az ételt és elindulva elkezdi megenni. Ám amikor lenyeli az első falatott így folytatja tovább:*
-Mennünk kell tovább. Nem tudhatjuk, hogy mikor szedik össze a haramiák magukat és jönnek utánunk. Nem biztos, hogy végleg leráztuk őket.
* A furcsa torzóra mutat és azt is kommentálja.*
-A vérimádók szektájának műve. Az állat vérével szentelték fel az oltárukat. Még ő sem lehet messze. A nyomok alapján egyedül volt. De ha itt állította fel a maga megszentelt templomát, akkor később is a környéken akar maradni.
Nem hiszem, hogy a rád támadó útonállók műve. Ha Sa'Tereth hívei lennének, akkor nem megbecsteleníteni akartak volna, hanem már rég nem élnél.
* Ahogy meg fölfelé a hegyen, a déli irányba mutat.*
-Nem messze van innen a város. Elkísérlek oda. Szívesen megismernélek közben. Most kezdem csak felfogni, hogy mennyi közös izgalmat átéltünk. De szinte semmit sem tudok rólad. Csak a nevedet, Bajba Jutott Hölgy.
Az enyém Grawok Hifeti. Szolgálatodra!
* Egy pillanatra visszafordul és enyhén meghajol. A legkevésbé sem szeretné vállalni, hogy összefüggésbe hozza őt bárki a sündisznó halálával. Legyen csak az, hogy ő erre járt és épp vizsgálta a nyomokat, mikor meghallotta Selestwent.
Ez jó magyarázat lehet arra is, hogy miért nem kellett alaposan átböngészni a tűzhely környékét ahhoz, hogy ilyen következtetéseket levonjon belőle.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-08 08:26:38
Üzenet elküldve: 2018-07-08 08:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Másnap kora reggel //
// Úton Amonra //
*Az út alatt nem igazán tud aludni. Néha elbóbiskol, de amint egy kisebb gödörbe megy a szekér, fel is rázza álmából. Ennek ellenére reggel egész emberien néz ki, hisz megszokta már a szekéren éjszakázást útjai során. Nem új neki ez a helyzet.
Azt viszont csak remélni tudja, hogy Lau és Luni biztonságban visszaérnek. Ő nem támogatja az ötletet, hogy oda menjenek vissza, ahonnan elmenekültek, sőt, egyenesen őrültsegnek tartja, de nincs joga beleszólni. Meg most már úgyis mindegy.*
- Bizony, egy kiadós reggeli nekem is jól jönne!
*Feleli a nemes hölgynek.
Nem is tudja, mikor evett utoljára, talán előző reggel még a kúriában.*
// Úton Amonra //
*Az út alatt nem igazán tud aludni. Néha elbóbiskol, de amint egy kisebb gödörbe megy a szekér, fel is rázza álmából. Ennek ellenére reggel egész emberien néz ki, hisz megszokta már a szekéren éjszakázást útjai során. Nem új neki ez a helyzet.
Azt viszont csak remélni tudja, hogy Lau és Luni biztonságban visszaérnek. Ő nem támogatja az ötletet, hogy oda menjenek vissza, ahonnan elmenekültek, sőt, egyenesen őrültsegnek tartja, de nincs joga beleszólni. Meg most már úgyis mindegy.*
- Bizony, egy kiadós reggeli nekem is jól jönne!
*Feleli a nemes hölgynek.
Nem is tudja, mikor evett utoljára, talán előző reggel még a kúriában.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-07 23:53:37
Üzenet elküldve: 2018-07-07 23:53:37
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Seles nem nagyon tudja értékelni a férfi nagylelkűségét, mikor látszólag megkegyelmez a banditának. Biztosan megtenné, ha kapna levegőt, meg, ha nem fenyegetné veszély hátulról őket, de hát kinek mi. Végre nagy levegőt vehet, ahogy kiszabadul a láb alól. Az első logikus reakciója, miután kicsit lassan megtölti a tüdejét újabb adag levegővel, hogy oldalra pördülve a bokorba nyúl, ahova előzőleg fegyverét rúgta a bandita, és magához veszi a kardot.
Ahogy a gondolatai lassan letisztulnak, úgy ismeri fel, hogy időt nyertek, a banditák a földre kerültek, és ideje lenne menekülni. Csakhogy Seles még túlságosan kapkodja a levegőt, hogy fusson, köhögve hasal a fűben, és nem tud ilyen gyorsan felkelni. Egy heves rántás a haján lendületet ad neki, hogy feltápászkodjon, és futásnak ered Grawokkal együtt, aki meglehetősen erőszakosnak tűnik vele, de még mindig a kisebb rossz, sőt meg is mentette őt az imént, amiért csak hálás lehet.
Úgy tűnik, a támadóikat éppen eléggé leharcolta a Grawokkal és Selessel való küzdelem, ezért esélyük se lenne utolérni a két menekülőt. A hajszának egyelőre vége, ahogy Grawok egy táborhely-szerűségre vezeti a lányt. Seles végre megpihen egy kissé, a fának veti a hátát és zihál. Most jön az a rész, hogy megköszöni az ismeretlennek, ami történt, de erre rémületére magához rántja. Seles nem kiált fel, arra nincs idő, de egy ijedt sikkantásféle hallatszik tőle, aztán ajka az idegen ajkára tapad. Ijedten tépné ki magát Grawok kezéből, de a férfi már engedi is el. Seles remegve bámul rá.*
- A mesék... *Ismétli meg ijedten az utolsó szót. Még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy ez a sötételf egyszerűen csak megmentette őt. Csak úgy. Ekkor veszi észre a sünt, ami eléggé borzasztó látványt nyújt, és kicsit felfordul a gyomra. Reméli, hogy benne nem tenne kárt a fickó, csak nagyon éhes.*
- Kérsz enni? Van nálam sajt… *Mondja, és kotorászni kezd a zsákjában, de még mindig ijedtnek tűnik, a csók miatt. Kétszersültet és sajtot vesz elő, és még mindig ijedten nyújt a férfinak is belőle.*
//Grawok Hifeti//
*Seles nem nagyon tudja értékelni a férfi nagylelkűségét, mikor látszólag megkegyelmez a banditának. Biztosan megtenné, ha kapna levegőt, meg, ha nem fenyegetné veszély hátulról őket, de hát kinek mi. Végre nagy levegőt vehet, ahogy kiszabadul a láb alól. Az első logikus reakciója, miután kicsit lassan megtölti a tüdejét újabb adag levegővel, hogy oldalra pördülve a bokorba nyúl, ahova előzőleg fegyverét rúgta a bandita, és magához veszi a kardot.
Ahogy a gondolatai lassan letisztulnak, úgy ismeri fel, hogy időt nyertek, a banditák a földre kerültek, és ideje lenne menekülni. Csakhogy Seles még túlságosan kapkodja a levegőt, hogy fusson, köhögve hasal a fűben, és nem tud ilyen gyorsan felkelni. Egy heves rántás a haján lendületet ad neki, hogy feltápászkodjon, és futásnak ered Grawokkal együtt, aki meglehetősen erőszakosnak tűnik vele, de még mindig a kisebb rossz, sőt meg is mentette őt az imént, amiért csak hálás lehet.
Úgy tűnik, a támadóikat éppen eléggé leharcolta a Grawokkal és Selessel való küzdelem, ezért esélyük se lenne utolérni a két menekülőt. A hajszának egyelőre vége, ahogy Grawok egy táborhely-szerűségre vezeti a lányt. Seles végre megpihen egy kissé, a fának veti a hátát és zihál. Most jön az a rész, hogy megköszöni az ismeretlennek, ami történt, de erre rémületére magához rántja. Seles nem kiált fel, arra nincs idő, de egy ijedt sikkantásféle hallatszik tőle, aztán ajka az idegen ajkára tapad. Ijedten tépné ki magát Grawok kezéből, de a férfi már engedi is el. Seles remegve bámul rá.*
- A mesék... *Ismétli meg ijedten az utolsó szót. Még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy ez a sötételf egyszerűen csak megmentette őt. Csak úgy. Ekkor veszi észre a sünt, ami eléggé borzasztó látványt nyújt, és kicsit felfordul a gyomra. Reméli, hogy benne nem tenne kárt a fickó, csak nagyon éhes.*
- Kérsz enni? Van nálam sajt… *Mondja, és kotorászni kezd a zsákjában, de még mindig ijedtnek tűnik, a csók miatt. Kétszersültet és sajtot vesz elő, és még mindig ijedten nyújt a férfinak is belőle.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-07 23:43:15
Üzenet elküldve: 2018-07-07 23:43:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Olyan ösztönösek azok a szavak. Fel sem merül a korábbi gondolat, hogy kiokoskodja, a két vállra fektetés módját. Egyszerűen csak vágyja, hogy így legyen, jelenleg mindennél jobban.
Aztán olyan hosszúra nyúlik a pillanat, hogy már azt hiszi, rosszat mondott. Lélegzet visszafojtva várja, hogy lohadjon a hím, vagy leteperje, vagy kiszálljon alóla, magára hagyja. Abban a végtelen pillanatban bármelyik eshetőséget el tudja képzelni, de főleg egyre kevesebb esélyt érez arra, hogy a parancsra valóban hanyatt dőljön. Szíve mélyén csak mantrázza, hogy: ~Tedd meg!~ de többet nem mer szólni. Már kezdi bánni, hogy nem fogta be a száját, hogy ennyire engedte szárnyalni vágyait, hogy ilyen messzire engedte őket. Szaporodó lélegzeteit a hím nyakába szuszogja, mikor végül mozdul a férfi test, s megkönnyebbülve hajtja lábait a hím derekáról két oldalra.
Végigvezeti pillantását, csak úgy, mint ujjai hegyét Kharasshi hasától finoman simítva fölfelé, miközben lassú kéjes mozdulattal hullámzik a kecses csípő. Ujjaival térképezi a tetoválásokkal tarkított mellkast, hogy aztán neki támaszkodva, vágypárás sóhajjal nézzen a fakó szemekbe. Mielőtt ajkaira hajol, elégedett mosolyra húzza ajkait. Nem a felülkerekedés öröme, hanem a másik testének élvezete, és kérésének teljesülése okozza ezt az elégedettséget. Tudja jól, hogy Kharasshi behódolása a szelíd sárkányok létezésével aránylik.
A lassú csók közben újra közéjük siklatja jobbját, hogy újra érinthesse Kharasshi vágyát, s egy úttal téve mindkettejük kedvére is. De nem enged a mélyről jövő sürgetésnek. Még nem. Kiélvezi, amíg lehet, hogy ő vezényel, ahogy kedve tartja. Ezt pedig az újra átszellemült kékségek is pontosan tükrözik, akárcsak egy kisgyermek a cukorkás boltban. Úgy kóstolgat újra lefelé, minden lehetséges négyzetcentit elhalmozva, ízlelve, s kéjes sóhajjal borzolva a csókpecsétes bőrt. Néha a kiszabadult fekete tincsek közt felpillant, ahogy a hím hasáig halad lefelé, s ahogy egyre belemerül, egy-egy nyögés is felszakad, s harapásba fordul. Köldök tájról indul visszafelé, valamivel gyorsabban, mert türelme bizony Kälinek is véges. Csak a vágy pattog s lüktet benne egyre sürgetőbben, amivel egyre nagyobb csatákat vív legbelül. Összecsap az akarattal. Míg az egyik élvezné a helyzetet, tovább húzva az időt, kiélvezve a terülj-terülj kínálta lehetőségeket, addig a másik tenné, amit eddig mindig a hím. Megkaparintaná, amit felkínálnak neki. Most. Kíméletlenül.
Mikor újra felér, kipirulva egyenesedik fel, szaporán hullámzó mellkassal, vágytól szikrázó szemmel pillant Kharashira, s látni már, ahogy az ösztön újra győzedelmeskedik.*
- Akarlak. Most! *leheli türelmetlen kapkodón, miközben a finom simításokból határozottabbra váltva igazítja maga alá a hímet. Lehet, hogy még a reggeli élmények sem múltak el egészen, Käli lassú, ám határozott mozdulattal szerzi meg a fele jussát, hogy vissza emelkedve aztán újra alá szálljon. Ekkor már két kézzel támasztja a hím mellkasát, fejét hátra vetve sóhaja elégedettségét a kéjektől túlfűtött viskó levegőjébe.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Olyan ösztönösek azok a szavak. Fel sem merül a korábbi gondolat, hogy kiokoskodja, a két vállra fektetés módját. Egyszerűen csak vágyja, hogy így legyen, jelenleg mindennél jobban.
Aztán olyan hosszúra nyúlik a pillanat, hogy már azt hiszi, rosszat mondott. Lélegzet visszafojtva várja, hogy lohadjon a hím, vagy leteperje, vagy kiszálljon alóla, magára hagyja. Abban a végtelen pillanatban bármelyik eshetőséget el tudja képzelni, de főleg egyre kevesebb esélyt érez arra, hogy a parancsra valóban hanyatt dőljön. Szíve mélyén csak mantrázza, hogy: ~Tedd meg!~ de többet nem mer szólni. Már kezdi bánni, hogy nem fogta be a száját, hogy ennyire engedte szárnyalni vágyait, hogy ilyen messzire engedte őket. Szaporodó lélegzeteit a hím nyakába szuszogja, mikor végül mozdul a férfi test, s megkönnyebbülve hajtja lábait a hím derekáról két oldalra.
Végigvezeti pillantását, csak úgy, mint ujjai hegyét Kharasshi hasától finoman simítva fölfelé, miközben lassú kéjes mozdulattal hullámzik a kecses csípő. Ujjaival térképezi a tetoválásokkal tarkított mellkast, hogy aztán neki támaszkodva, vágypárás sóhajjal nézzen a fakó szemekbe. Mielőtt ajkaira hajol, elégedett mosolyra húzza ajkait. Nem a felülkerekedés öröme, hanem a másik testének élvezete, és kérésének teljesülése okozza ezt az elégedettséget. Tudja jól, hogy Kharasshi behódolása a szelíd sárkányok létezésével aránylik.
A lassú csók közben újra közéjük siklatja jobbját, hogy újra érinthesse Kharasshi vágyát, s egy úttal téve mindkettejük kedvére is. De nem enged a mélyről jövő sürgetésnek. Még nem. Kiélvezi, amíg lehet, hogy ő vezényel, ahogy kedve tartja. Ezt pedig az újra átszellemült kékségek is pontosan tükrözik, akárcsak egy kisgyermek a cukorkás boltban. Úgy kóstolgat újra lefelé, minden lehetséges négyzetcentit elhalmozva, ízlelve, s kéjes sóhajjal borzolva a csókpecsétes bőrt. Néha a kiszabadult fekete tincsek közt felpillant, ahogy a hím hasáig halad lefelé, s ahogy egyre belemerül, egy-egy nyögés is felszakad, s harapásba fordul. Köldök tájról indul visszafelé, valamivel gyorsabban, mert türelme bizony Kälinek is véges. Csak a vágy pattog s lüktet benne egyre sürgetőbben, amivel egyre nagyobb csatákat vív legbelül. Összecsap az akarattal. Míg az egyik élvezné a helyzetet, tovább húzva az időt, kiélvezve a terülj-terülj kínálta lehetőségeket, addig a másik tenné, amit eddig mindig a hím. Megkaparintaná, amit felkínálnak neki. Most. Kíméletlenül.
Mikor újra felér, kipirulva egyenesedik fel, szaporán hullámzó mellkassal, vágytól szikrázó szemmel pillant Kharashira, s látni már, ahogy az ösztön újra győzedelmeskedik.*
- Akarlak. Most! *leheli türelmetlen kapkodón, miközben a finom simításokból határozottabbra váltva igazítja maga alá a hímet. Lehet, hogy még a reggeli élmények sem múltak el egészen, Käli lassú, ám határozott mozdulattal szerzi meg a fele jussát, hogy vissza emelkedve aztán újra alá szálljon. Ekkor már két kézzel támasztja a hím mellkasát, fejét hátra vetve sóhaja elégedettségét a kéjektől túlfűtött viskó levegőjébe.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-07 04:08:17
Üzenet elküldve: 2018-07-07 04:08:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Horkan egy nagyot és nagy recsegés-ropogás közepette felül. Egy pillanatra nem tudja, hogy hol van, de hamar visszakúsznak az emlékek. Sosem volt különösebben gyors észjárású, most sincs ez másképp.
Szitkozódva kel fel ültéből és folytatja útját az erdőben cammogva. Egy nyersnek tűnő húscafatot kapar elő valamelyik mérhetetlenül mély belső zsebéből és unottan rágcsálni kezdi. A csukott szájjal evés sosem volt erőssége, na nem mintha bárki okította volna rá.
Nem telik el néhány óra és az ösvényen találja magát, mi keresztül visz az erdőn. Szekér vájta, ember és lótaposta, öreg út ez. Véletlenszerűen indul el az egyik irányba, feltételezve, hogy előbb-utóbb lakott helyre ér. Mit tudna bármit ő a Holt-háborúkról, thargokról, Kikötőről. Ha tudna sem igen foglalkoztatná egyik sem. Aranyat szeretne. Méghozzá sokat.*
Szitkozódva kel fel ültéből és folytatja útját az erdőben cammogva. Egy nyersnek tűnő húscafatot kapar elő valamelyik mérhetetlenül mély belső zsebéből és unottan rágcsálni kezdi. A csukott szájjal evés sosem volt erőssége, na nem mintha bárki okította volna rá.
Nem telik el néhány óra és az ösvényen találja magát, mi keresztül visz az erdőn. Szekér vájta, ember és lótaposta, öreg út ez. Véletlenszerűen indul el az egyik irányba, feltételezve, hogy előbb-utóbb lakott helyre ér. Mit tudna bármit ő a Holt-háborúkról, thargokról, Kikötőről. Ha tudna sem igen foglalkoztatná egyik sem. Aranyat szeretne. Méghozzá sokat.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-06 10:21:50
Üzenet elküldve: 2018-07-06 10:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap kora reggel //
// Úton Amonra //
*Hát nem érzi, hogy sokkal kipihentebb lenne csak amiatt mert fekvő helyzetben töltötte az éjszakát. Talán lábai nem sajognak annyira, de izmai kimerültek, és alig bírja nyitva tartani szemét. Karját dörzsölgetve igyekszik felmelegíteni kihűlt tagjait, amik szintén fájnak már a csípős levegőtől. Szipogva egy párat felméri, hogy ki van ébren és ki nem. Hasa nagyot kordul a csendben.*
- De szeretnék már végre rendesen aludni.
*Teszi hozzá halkan, egy kimerült sóhaj kíséretében. A kora reggeli napfény arcát melengeti, amitől jóleső érzés fogja el. Minden szörnyűség ellenére gyönyörű reggelre ébredtek, a madarak is örömmel üdvözlik az új napot, és a levegőbe szagolva egészen üdítő a friss harmat illata.*
- Valaki tudott aludni kicsit?
*Kérdezi suttogva azoktól, akik úgy tűnik ébren vannak. Ennyire azért még képes tekintettel lenni a többiekre. Végignéz a társaságon. Öten maradtak, ami furcsa érzéssel tölti el azok után, hogy a könyvtárban hányan tolongtak.
Kinyújtóztatja megfáradt, sajgó végtagjait attól remélve az enyhülést.*
- Alig várom, hogy ehessünk és aludhassunk.
*Most még a fürdés sem érdekli annyira, holott kellemetlen a számára, a ráragadt kosz. Na meg a szolgálólány ruha sem a legtisztább. De még ezt is képes lenne figyelmen kívül hagyni, ha teli hassal egy tiszta puha ágyba bújhatna.*
// Úton Amonra //
*Hát nem érzi, hogy sokkal kipihentebb lenne csak amiatt mert fekvő helyzetben töltötte az éjszakát. Talán lábai nem sajognak annyira, de izmai kimerültek, és alig bírja nyitva tartani szemét. Karját dörzsölgetve igyekszik felmelegíteni kihűlt tagjait, amik szintén fájnak már a csípős levegőtől. Szipogva egy párat felméri, hogy ki van ébren és ki nem. Hasa nagyot kordul a csendben.*
- De szeretnék már végre rendesen aludni.
*Teszi hozzá halkan, egy kimerült sóhaj kíséretében. A kora reggeli napfény arcát melengeti, amitől jóleső érzés fogja el. Minden szörnyűség ellenére gyönyörű reggelre ébredtek, a madarak is örömmel üdvözlik az új napot, és a levegőbe szagolva egészen üdítő a friss harmat illata.*
- Valaki tudott aludni kicsit?
*Kérdezi suttogva azoktól, akik úgy tűnik ébren vannak. Ennyire azért még képes tekintettel lenni a többiekre. Végignéz a társaságon. Öten maradtak, ami furcsa érzéssel tölti el azok után, hogy a könyvtárban hányan tolongtak.
Kinyújtóztatja megfáradt, sajgó végtagjait attól remélve az enyhülést.*
- Alig várom, hogy ehessünk és aludhassunk.
*Most még a fürdés sem érdekli annyira, holott kellemetlen a számára, a ráragadt kosz. Na meg a szolgálólány ruha sem a legtisztább. De még ezt is képes lenne figyelmen kívül hagyni, ha teli hassal egy tiszta puha ágyba bújhatna.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:24:01
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:24:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Selestwen Sellewennar//
//Második szál//
* A sötételf férfi belevetette magát a harcba és nem igazán törődik azzal, hogy épp hova térdel le. Minden erejét megfeszítve kényszeríti földre a Bajba Jutott Hölgy megtámadóját és tarja odalent. És gyerekkori kishitűségéből fakadóan úgy véli, hogy egyedül rajta fog múlni, hogy Selestwen Sellewennar megmenekül-e.
Csak remélni tudja, hogy az idegen asszony -vagy leány, hiszen kitudhatja azt gyűrűsujja alapos vizsgálata nélkül- megszabadult eközben a szemébe szórt hamutól, mert elég nagy esély van rá, hogy gyorsan kell távozniuk.*
-Ezért meghalsz, bitang! *szűri a fogain át szinte sziszegve a szavakat, miközben valahogy ki kell törnie a róka fogta csuka szerepéből. Mert örökké nem tudja lefogni.* -Rendben! Akkor életben maradsz.
* Elfogadja a megadás szándékát, de csak azért, mert felfigyel a nő kétségbeesett kapálózására. Gyorsan feláll a földről -ezzel véget ér a fuldoklás- és a folyton káromkodó banditát is felrántja magához, de csak azért, hogy a másik bűntársa felé indítsa egy nagy lökéssel. Semmi kedve ővele is megküzdeni a szépségért.
Seles hajába markol és ha még ott van és attól függően, mennyire sikerült felállnia idáig vagy a földön (esetleg négykézlábon) kezdi el húzni maga után, vagy maga előtt tolva futás közben kényszeríti, hogy arra felé menjenek, amerről jött nem rég.
Ahogy kis előnyt szereznek, megállnak egy fa mögött. Nem messze tőlük egy tábortűzhöz hasonló valami van, rajta egy még mindig vérző sünnel. A kiszenvedett jószágot valaki megpróbálta megsütni, de a még mindig nyirkos tájon ez jól láthatóan nem sikerült.
Ekkor Grawok úriemberhez méltóan megpróbálja deréknál megfogva magához rántani az ismeretlent és ajkaik összeérnek. De szinte csak egy pillanatra, utána azonnal el is engedi és hátrébb lép egyet.*
-Azt hiszem, ez szokott a jutalma lenni a hősnek a mesékben.
* Hangja igazán romantikus volt, mint aki valóban oda van ezekért a történetekért.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:35:28
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:35:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Szűkülő tekintettel ingatja a fejét Kharasshi az ajánlatra. Nem is kellenek hozzá szavak, hogy egyértelmű legyen, keveselli a felajánlást. Azt, hogy Rilkäline megosztja vele a fürdőt, készpénznek vette már az elején, így pedig érthető, hogy soványkának tartja "jól megérdemelt" fizetséget. De ezen még ráérnek alkudozni. Ám ami ezután jön, az felettébb elnyeri a tetszését. Újra és újra lenyűgözi ez a kibontakozó virtus. Minden várakozását felülmúlja. A mohó, harapva incselkedő csókokat még édesebbé teszi az érzet, hogy mindez pont annyira önző élvhajhászat, mint odaadás.
Már oldaná magától is azt az övet, hiszen az ölében vágyat hullámzó csípő ígéretei épp csak egy nadrágnyira vannak, de a lány megelőzi. Nem kívánná elvitatni tőle a jogot, sőt, így még kívánatosabb az az ígéret. Kéjenc vigyora mégis az arcára fagy. Egyetlen elsuttogott szóra. A fakók fénye egészen megváltozik. A meglepettség lassan beleolvad abba a különös örvénybe, melyben igen, határozottan ott vicsorog az önérzet. Vékony jégre tévedt ez a játék. Egy mélységi hímnek parancsolni... ez nem mókázás tárgya. A lány mégsem inog meg. Szemérmetlen simítása nem a szót elkendőző törleszkedés, inkább csak jobban alátámasztja. Kimutatja a hatalmát. Arcátlanul áll ki joga mellett, hogy a hím oly előszeretettel lobogtatott felsőbbségét elvitassa.
Kharasshi nem számított erre. Még nem. Érezte ezt a szikrát a felszín alatt, nem véletlenül adta a nősténykének azt az ostort annak idején, ám nem gondolta, hogy ilyen hamar hangjára lel.
Tagadhatatlan, hogy forr benne a késztetés, hogy letörje ezt a kis lázadást, de annak a szónak a zöngéi, az öntudata, egyszerűen nem engedik, hogy kiálljon ellene. A parancs csak annyira szorítja a torka alá a kívánságát, amennyire kell. Nem fodrozza gőg vagy elbizakodottság. Käli tisztában van hatalmával, s annak határain belül játszik. Tökéletesen. És meg is kapja érte a jutalmát: a leírhatatlant, mikor egy mélységi hím büszkesége meghajol felé. Kharasshi hátradől a végtelennek tetsző pillanat után, s egy mély sóhajjal kattintja láncra a vicsorgó vágyat, hogy felsőbbségét megtartsa. Nem csitítja, nem szegi acsargását, csupán megköti. Behódolása nem megadás, se nem meghunyászkodás, ám kétség kívül valami új kezdete.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Szűkülő tekintettel ingatja a fejét Kharasshi az ajánlatra. Nem is kellenek hozzá szavak, hogy egyértelmű legyen, keveselli a felajánlást. Azt, hogy Rilkäline megosztja vele a fürdőt, készpénznek vette már az elején, így pedig érthető, hogy soványkának tartja "jól megérdemelt" fizetséget. De ezen még ráérnek alkudozni. Ám ami ezután jön, az felettébb elnyeri a tetszését. Újra és újra lenyűgözi ez a kibontakozó virtus. Minden várakozását felülmúlja. A mohó, harapva incselkedő csókokat még édesebbé teszi az érzet, hogy mindez pont annyira önző élvhajhászat, mint odaadás.
Már oldaná magától is azt az övet, hiszen az ölében vágyat hullámzó csípő ígéretei épp csak egy nadrágnyira vannak, de a lány megelőzi. Nem kívánná elvitatni tőle a jogot, sőt, így még kívánatosabb az az ígéret. Kéjenc vigyora mégis az arcára fagy. Egyetlen elsuttogott szóra. A fakók fénye egészen megváltozik. A meglepettség lassan beleolvad abba a különös örvénybe, melyben igen, határozottan ott vicsorog az önérzet. Vékony jégre tévedt ez a játék. Egy mélységi hímnek parancsolni... ez nem mókázás tárgya. A lány mégsem inog meg. Szemérmetlen simítása nem a szót elkendőző törleszkedés, inkább csak jobban alátámasztja. Kimutatja a hatalmát. Arcátlanul áll ki joga mellett, hogy a hím oly előszeretettel lobogtatott felsőbbségét elvitassa.
Kharasshi nem számított erre. Még nem. Érezte ezt a szikrát a felszín alatt, nem véletlenül adta a nősténykének azt az ostort annak idején, ám nem gondolta, hogy ilyen hamar hangjára lel.
Tagadhatatlan, hogy forr benne a késztetés, hogy letörje ezt a kis lázadást, de annak a szónak a zöngéi, az öntudata, egyszerűen nem engedik, hogy kiálljon ellene. A parancs csak annyira szorítja a torka alá a kívánságát, amennyire kell. Nem fodrozza gőg vagy elbizakodottság. Käli tisztában van hatalmával, s annak határain belül játszik. Tökéletesen. És meg is kapja érte a jutalmát: a leírhatatlant, mikor egy mélységi hím büszkesége meghajol felé. Kharasshi hátradől a végtelennek tetsző pillanat után, s egy mély sóhajjal kattintja láncra a vicsorgó vágyat, hogy felsőbbségét megtartsa. Nem csitítja, nem szegi acsargását, csupán megköti. Behódolása nem megadás, se nem meghunyászkodás, ám kétség kívül valami új kezdete.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:55:17
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:55:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Seles most igazán szorult helyzetbe került, szíve a torkában dobog, és még abban se lehet biztos, hogy ha megmenekül, nem fogja ugyanúgy bántani ez a másik pasas, mint aki most fogva tartja. Egész testében remeg. Egyelőre az is segítség lenne, ha valaki lefegyverezné a banditát, a többit már valahogy csak megoldja egyedül. Amint azonban a férfi megszólal, Seles szeme elkerekedik.*
~ Hölgytől? Bocsánatot? ~ *Megtévesztésről is szó lehet, de kezd az a gyanú belelopakodni a lány szívébe, hogy ez a férfi _tényleg_ meg akarja menteni. Ki mond ilyet, ha nem valaki, aki segíteni akar?
Számít arra, hogy valahogyan támadni fog az ismeretlen, és arra is fel van készülve, hogy szökjön, amint csak lehet. Azonban legnagyobb meglepetésére ugyanúgy kap az arcába egy zsák hamut, mint, ahogy hallja, a fogva tartója is, aztán megkezdődik a verekedés, Seles pedig elterül a földön.*
- Hogy szakadnál meg! *Üvölti a bandita magából kikelve kicsit odébb, dulakodás zajai hallatszanak. Seles tudja, hogy most kéne szöknie, ám még alig sikerül kitörölni szeméből a mocskot, amikor kap egy lábat a nyakára, ezért az ő szájából se káromkodás, se egyéb nem jut ki. Kezével a láb felé kap, amiről nem tudja eldönteni, kinek a lába, és heves sipogással és a lábával kalimpálva próbál menekülni a kínos helyzetből.
Eközben majdnem-elrablója, a bandita fickó kap rendesen az arcába a kiosztott öklösökből, és sajnos kiderül, hogy öreg róka már, és nem tud olyan jól verekedni, mint annak idején. Ezt ő maga is belátja, ezért könyörögni kezd.*
- Megadom magam! *Köp ki oldalra egy véreset.* Tied a szuka, neked adom…!
*Ha Seles és Grawok azt hitte, egyszerű dolga lesz, tévedtek. Ugyanebben a pillanatban a bandita, akinek először Seles a karjába döfött, közben feltápászkodik mögöttük, és ép kezével kését előhúzva Grawok felé lép, ügyelve rá, hogy háta mögött maradjon. Még jó, hogy Selesen tapos a sötételf, így a lány tudja figyelmeztetni, történetesen azzal, hogy még hangosabban sikongat és még gyorsabban teker a levegőben lábaival.*
- H… H… H… *Szól finoman, nőiesen.*
//Grawok Hifeti//
*Seles most igazán szorult helyzetbe került, szíve a torkában dobog, és még abban se lehet biztos, hogy ha megmenekül, nem fogja ugyanúgy bántani ez a másik pasas, mint aki most fogva tartja. Egész testében remeg. Egyelőre az is segítség lenne, ha valaki lefegyverezné a banditát, a többit már valahogy csak megoldja egyedül. Amint azonban a férfi megszólal, Seles szeme elkerekedik.*
~ Hölgytől? Bocsánatot? ~ *Megtévesztésről is szó lehet, de kezd az a gyanú belelopakodni a lány szívébe, hogy ez a férfi _tényleg_ meg akarja menteni. Ki mond ilyet, ha nem valaki, aki segíteni akar?
Számít arra, hogy valahogyan támadni fog az ismeretlen, és arra is fel van készülve, hogy szökjön, amint csak lehet. Azonban legnagyobb meglepetésére ugyanúgy kap az arcába egy zsák hamut, mint, ahogy hallja, a fogva tartója is, aztán megkezdődik a verekedés, Seles pedig elterül a földön.*
- Hogy szakadnál meg! *Üvölti a bandita magából kikelve kicsit odébb, dulakodás zajai hallatszanak. Seles tudja, hogy most kéne szöknie, ám még alig sikerül kitörölni szeméből a mocskot, amikor kap egy lábat a nyakára, ezért az ő szájából se káromkodás, se egyéb nem jut ki. Kezével a láb felé kap, amiről nem tudja eldönteni, kinek a lába, és heves sipogással és a lábával kalimpálva próbál menekülni a kínos helyzetből.
Eközben majdnem-elrablója, a bandita fickó kap rendesen az arcába a kiosztott öklösökből, és sajnos kiderül, hogy öreg róka már, és nem tud olyan jól verekedni, mint annak idején. Ezt ő maga is belátja, ezért könyörögni kezd.*
- Megadom magam! *Köp ki oldalra egy véreset.* Tied a szuka, neked adom…!
*Ha Seles és Grawok azt hitte, egyszerű dolga lesz, tévedtek. Ugyanebben a pillanatban a bandita, akinek először Seles a karjába döfött, közben feltápászkodik mögöttük, és ép kezével kését előhúzva Grawok felé lép, ügyelve rá, hogy háta mögött maradjon. Még jó, hogy Selesen tapos a sötételf, így a lány tudja figyelmeztetni, történetesen azzal, hogy még hangosabban sikongat és még gyorsabban teker a levegőben lábaival.*
- H… H… H… *Szól finoman, nőiesen.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:33:25
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:33:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon próbál nyeregben maradni, s húzni a gyeplőt Kharasshi türelmének határáig. Ezen a keskeny mezsgyén lavírozni, igazán izgalmas vállalkozás, mert elegendő csak egy fél arasszal túllépni, tudja jól, mi jöhet az után. Úgy járhat, mint az első számú reggelivel, ami cseppet sem volt ellenére, mégis másképp izgalmas, mikor a hím dirigál, és egészen más mikor úgy hiszi, hogy ő. Bár az irány egy és ugyan az, Rilkäline igyekszik úgy lépegetni, ahogyan neki tetszik. A lehetetlen küldetésben íriszei árnyalatokat sötétülnek, míg Kharasshi csókjaival halmozza el domborulatait. Halkan szuszog, de egyre szaporábban. *
- Sellő? Hmm *húzza össze szemeit* Tetszik. De valójában, csak kihasználom a lehetőséget. Ki tudja, milyen hosszú útra indulunk *susogja.*
- Milyen fizetséget vársz? Hm? *mímel gondolkodást, bár egyre inkább nehezére esik.*
- Talán tudok *megakad a mondatban, s bőre tükrözi az okát, apró lúdbőr pöttyökbe borulva.* valamit ajánlani.
*Befejezvén a borzongással fűszerezett mondandót lepillant a hímre, szemeiben pajzán szikrák gyúlnak.*
- Esetleg. Megoszthatom veled. Elegendő fizetségnek találod, jó uram? *mázaskodik mézédes hangsúllyal.
Kharasshi hitetlensége teljesen megalapozott, s az is biztos, hogy ha ő nem akarja, a lány bizony nem tudja hanyatt dönteni.
Emellett pedig Kharasshi, idő előtt elvette az egyik adut, amivel két vállra tervezte fektetni Käli. Valami más rafináltságot kell hát kitalálnia, ami voltaképpen csak izgalmasabbá teszi ezt az új fogadást. S hogy nevén nevezi, nem nősténykeként, egészen más hangsúlyt ad a pillanatnak, jóleső melegséggel töltve el Rilkäline-t, tovább hevítve a parazsat.*
- Lehet, hogy nem sikerül *siklanak ujjai a hím nyakáról a hátára, majd vissza.* De egy próbát azért tennék *mosolyodik, s lassú csókkal illeti Kharasshi ajkait. Onnan belefeledkezve halad tovább az állkapcsa mentén a cimpák alá, hogy gyengéd harapásokkal övezve adózzon a puha bőrnek. Szépen visszahelyezkedik a hím ölébe, s lábát a dereka köré fonja, miközben kezeivel szépen lassan térképezi a kötegeket. Saját kedvére simítja, ízleli, kóstolgatja a válláig, majdnem, mint a reggelinél, mikor tálcának használta, de most már inkább olyan, mint a legédesebb desszert, a legízesebb gyümölcs. Így Käli hol puha gyengédséggel, mint a könnyen omló habcsókot, hol szemtelenül, éles fogaival összecsípve torkoskodik tovább. Türelmének fogytát, csak csípőjének egyre sűrűbb billenése jelzi.
Addig halad lefelé, míg éppen kényelmes, aztán visszafelé indul ugyan úgy, csak ujjai indulnak tovább lefelé, s matatnak már az övcsattal. Mire a fakó szemekbe nézve, ajkaira suttogja:*
- Feküdj! *addigra az övcsat kiold, Käli ujjai pedig tovább motoznak a nadrág madzaggal, egyre türelmetlenebbül kettejük közt. Kiszabadítják a hímet a fogságból. A szó hangzik, s egy zihált csók rebben finoman, ahogy ujjai Kharassit érintik végre, áhítattal.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon próbál nyeregben maradni, s húzni a gyeplőt Kharasshi türelmének határáig. Ezen a keskeny mezsgyén lavírozni, igazán izgalmas vállalkozás, mert elegendő csak egy fél arasszal túllépni, tudja jól, mi jöhet az után. Úgy járhat, mint az első számú reggelivel, ami cseppet sem volt ellenére, mégis másképp izgalmas, mikor a hím dirigál, és egészen más mikor úgy hiszi, hogy ő. Bár az irány egy és ugyan az, Rilkäline igyekszik úgy lépegetni, ahogyan neki tetszik. A lehetetlen küldetésben íriszei árnyalatokat sötétülnek, míg Kharasshi csókjaival halmozza el domborulatait. Halkan szuszog, de egyre szaporábban. *
- Sellő? Hmm *húzza össze szemeit* Tetszik. De valójában, csak kihasználom a lehetőséget. Ki tudja, milyen hosszú útra indulunk *susogja.*
- Milyen fizetséget vársz? Hm? *mímel gondolkodást, bár egyre inkább nehezére esik.*
- Talán tudok *megakad a mondatban, s bőre tükrözi az okát, apró lúdbőr pöttyökbe borulva.* valamit ajánlani.
*Befejezvén a borzongással fűszerezett mondandót lepillant a hímre, szemeiben pajzán szikrák gyúlnak.*
- Esetleg. Megoszthatom veled. Elegendő fizetségnek találod, jó uram? *mázaskodik mézédes hangsúllyal.
Kharasshi hitetlensége teljesen megalapozott, s az is biztos, hogy ha ő nem akarja, a lány bizony nem tudja hanyatt dönteni.
Emellett pedig Kharasshi, idő előtt elvette az egyik adut, amivel két vállra tervezte fektetni Käli. Valami más rafináltságot kell hát kitalálnia, ami voltaképpen csak izgalmasabbá teszi ezt az új fogadást. S hogy nevén nevezi, nem nősténykeként, egészen más hangsúlyt ad a pillanatnak, jóleső melegséggel töltve el Rilkäline-t, tovább hevítve a parazsat.*
- Lehet, hogy nem sikerül *siklanak ujjai a hím nyakáról a hátára, majd vissza.* De egy próbát azért tennék *mosolyodik, s lassú csókkal illeti Kharasshi ajkait. Onnan belefeledkezve halad tovább az állkapcsa mentén a cimpák alá, hogy gyengéd harapásokkal övezve adózzon a puha bőrnek. Szépen visszahelyezkedik a hím ölébe, s lábát a dereka köré fonja, miközben kezeivel szépen lassan térképezi a kötegeket. Saját kedvére simítja, ízleli, kóstolgatja a válláig, majdnem, mint a reggelinél, mikor tálcának használta, de most már inkább olyan, mint a legédesebb desszert, a legízesebb gyümölcs. Így Käli hol puha gyengédséggel, mint a könnyen omló habcsókot, hol szemtelenül, éles fogaival összecsípve torkoskodik tovább. Türelmének fogytát, csak csípőjének egyre sűrűbb billenése jelzi.
Addig halad lefelé, míg éppen kényelmes, aztán visszafelé indul ugyan úgy, csak ujjai indulnak tovább lefelé, s matatnak már az övcsattal. Mire a fakó szemekbe nézve, ajkaira suttogja:*
- Feküdj! *addigra az övcsat kiold, Käli ujjai pedig tovább motoznak a nadrág madzaggal, egyre türelmetlenebbül kettejük közt. Kiszabadítják a hímet a fogságból. A szó hangzik, s egy zihált csók rebben finoman, ahogy ujjai Kharassit érintik végre, áhítattal.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-03 22:15:27
Üzenet elküldve: 2018-07-03 22:15:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Selestwen Sellewennar//
//Második szál//
* A Hifeti fiú nem csak nézi, de látja is Selestwent. És ezért egyből tudja, hogy egy érzéki, romantikus lélekkel akadtak össze. Ám kérdés, hogy még mit láthat?
Hiszen megette a fene, ha azt is látja a lélektükrébe nézve, hogy nem igazán bízik a sötételfekbe. És ez alól nem kivétel a megmentésére siető férfi sem.
Miközben mormol, rengeteg lehetősége van. És ezek közül egy, mely a legjobbnak bizonyult a hosszas mérlegelés után, hogy fogja magát, sarkon fordul és mint aki jól végezte dolgát elmegy. Így nem kellene izgulnia az ember nőnek sem a szándékait illetően.*
-Kérj bocsánatot a hölgytől, amíg szépen mondom!
* A bandita furcsán áll a dolgokhoz. A leány életével fenyegetőzik, miközben Grawok támadásra készül. Ám természetfölötti csapás helyett csak meglendíti bal kezét és ezzel a maradék hamut a Bajba Jutott Hölgy szemébe dobja. Természetesen nem szándékosan. De a haramiáéba is jut belőle ugyan annyi, csak egymáshoz intimen túl közel vannak. És utóbbit meg akarta vakítani.
Minden gyorsaságát összeszedve előre lendül és rájuk vetve magát kitekeri a kést tartó kezét a pasasnak.
Az ellenáll, de a heves dulakodásuknak az lesz az eredménye, hogy a földről elmozdulni nem képes áldozat nyakára most ő fog rátaposni, egészen pontosan amikor egyensúlyát vesztve egy pillanatra a zsivány felett magasodik a bal alsó lábszárát épp oda helyezi keresztbe leguggolásakor, mint ahol pillanatokkal ezelőtt az acélpenge volt.
Nem jön zavarba, hiszen ha már romantikus hangulatú emberek, tervezte a harc végén testközelbe kerülni a gyönyörűséggel.
Nem kell rosszra gondolni. Neki az is jutalom lett volna -még ha kicsi-, ha kezét nyújtva majd felsegíti és fürdőzik a hős szerepében.
De ez a tapintás most nem elégítette ki ennyire. Inkább idegesítő és enyhén fájdalmas volt a zsoldosnak a lába alatt lévő egyenetlenség, melyre akaratlanul is testsúlya vagy kétharmada nehezedett.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-03 21:32:24
Üzenet elküldve: 2018-07-03 21:32:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Seles nem biztos benne, hogy a mögötte, a kőnél megszúrt férfi, aki az előbb a lány lábát kapta el, él-e vagy sem. Először azt hiszi, hogy ő kiáltja el magát a lejtő felől, de akkor megérti, hogy mit jelentenek a szavak.*
~ Valaki meg akar menteni? ~ *Hiába szorítja magához az öreg bandita, egy pillanatra a lányon valami megkönnyebbülés fut át. Még soha nem mentették meg, csoda, hogy most mégis van, aki segítsen. Nincs igazán bizalma az érkezőben, a fene se tudja, hogy valami falusi bolond-e, vagy tényleg tud vívni a kardjával. Selesbe amúgy is belenevelték, hogy a sötételfeket kerülje el. A legjobbnak azt a megoldást tartja, hogy kihasználja az őt fogva tartó férfi meglepettségét, és belerúgjon. Nagyot ránt az ürge karján, de várakozása ellenére nem mozdul, ugyanúgy rab marad. A férfi kiránt egy kést, és Seles legnagyobb rémületére a torkának szegezi.*
- Ne, ne, ne! *Nyöszörgi a lány kétségbeesetten.*
- A ringyó kéne? Nyughassál, piszkos, mert ha bántasz, nem lesz se a tied, se az enyém. *Röhög undorítóan a bandita Grawok felé.* És ne trükközzél azzal a karddal, nem a vásárba' vagy!
//Grawok Hifeti//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Seles nem biztos benne, hogy a mögötte, a kőnél megszúrt férfi, aki az előbb a lány lábát kapta el, él-e vagy sem. Először azt hiszi, hogy ő kiáltja el magát a lejtő felől, de akkor megérti, hogy mit jelentenek a szavak.*
~ Valaki meg akar menteni? ~ *Hiába szorítja magához az öreg bandita, egy pillanatra a lányon valami megkönnyebbülés fut át. Még soha nem mentették meg, csoda, hogy most mégis van, aki segítsen. Nincs igazán bizalma az érkezőben, a fene se tudja, hogy valami falusi bolond-e, vagy tényleg tud vívni a kardjával. Selesbe amúgy is belenevelték, hogy a sötételfeket kerülje el. A legjobbnak azt a megoldást tartja, hogy kihasználja az őt fogva tartó férfi meglepettségét, és belerúgjon. Nagyot ránt az ürge karján, de várakozása ellenére nem mozdul, ugyanúgy rab marad. A férfi kiránt egy kést, és Seles legnagyobb rémületére a torkának szegezi.*
- Ne, ne, ne! *Nyöszörgi a lány kétségbeesetten.*
- A ringyó kéne? Nyughassál, piszkos, mert ha bántasz, nem lesz se a tied, se az enyém. *Röhög undorítóan a bandita Grawok felé.* És ne trükközzél azzal a karddal, nem a vásárba' vagy!
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-02 20:13:16
Üzenet elküldve: 2018-07-02 20:13:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A hedonizmust korholó jelző álszent. Nyomában kacérság forgolódik máris. Kelleti magát a beste, pedig tudja jól, hogy mivel jár ez a játék. Pedig... chh... Igen, egyértelmű, hogy igyekszik kieszközölni a következményeket. Ám pont ez az képmutató húzd meg, ereszd meg teszi az egészet olyan szórakoztatóvá.
A pillogás, a szemérmes-szemtelen dünnyögés csak további olaj a tűzre. Nem, nem igazán hatják meg az érvek. Nem akasztják meg az akkurátus ruhabontogatásban. Csak az töri meg a folyamatot, mikor a lány térdre emelkedik előtte. Mintha csak külön díszfelvonást intézne az ing lehullásához. Kharasshi végigsimítja a pőre hátat, s már adózna is csókkal az elé táruló formás domborulatoknak, de a szimfónia karmestere felfelé kényszeríti az állát, s a pillantását is.*
- Fürdőt szeretnél? Megint? *kérdi, mint egy zsugorin egyezkedő kalmár.* - Talán mégsem nimfát fogtam ott a temetőben, hanem inkább sellőt *aljaskodik, de túl hívogató a portéka, hogy az áron kicsinyeskedjen.* - De legyen. Ha fürdőt akarsz, megkapod... csak fizess meg érte *vigyorodik szélesen, s immár magához húzva a lányt, elmarja magának azokat a csókokat a fehér keblecskékről. Nem tud betelni velük, és aligha tagadhatná, mennyire odavan a finom ívű vonulatokért.*
- Hitetlen bizony *pillant fel aztán, hogy a kérdést se hagyja megválaszolatlanul.* - Kétlem, hogy két vállra tudnál fektetni, Käli *piszkálódik a másikhoz hasonlóan.* - De megpróbálhatsz meggyőzni.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A hedonizmust korholó jelző álszent. Nyomában kacérság forgolódik máris. Kelleti magát a beste, pedig tudja jól, hogy mivel jár ez a játék. Pedig... chh... Igen, egyértelmű, hogy igyekszik kieszközölni a következményeket. Ám pont ez az képmutató húzd meg, ereszd meg teszi az egészet olyan szórakoztatóvá.
A pillogás, a szemérmes-szemtelen dünnyögés csak további olaj a tűzre. Nem, nem igazán hatják meg az érvek. Nem akasztják meg az akkurátus ruhabontogatásban. Csak az töri meg a folyamatot, mikor a lány térdre emelkedik előtte. Mintha csak külön díszfelvonást intézne az ing lehullásához. Kharasshi végigsimítja a pőre hátat, s már adózna is csókkal az elé táruló formás domborulatoknak, de a szimfónia karmestere felfelé kényszeríti az állát, s a pillantását is.*
- Fürdőt szeretnél? Megint? *kérdi, mint egy zsugorin egyezkedő kalmár.* - Talán mégsem nimfát fogtam ott a temetőben, hanem inkább sellőt *aljaskodik, de túl hívogató a portéka, hogy az áron kicsinyeskedjen.* - De legyen. Ha fürdőt akarsz, megkapod... csak fizess meg érte *vigyorodik szélesen, s immár magához húzva a lányt, elmarja magának azokat a csókokat a fehér keblecskékről. Nem tud betelni velük, és aligha tagadhatná, mennyire odavan a finom ívű vonulatokért.*
- Hitetlen bizony *pillant fel aztán, hogy a kérdést se hagyja megválaszolatlanul.* - Kétlem, hogy két vállra tudnál fektetni, Käli *piszkálódik a másikhoz hasonlóan.* - De megpróbálhatsz meggyőzni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719