Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 17:06:40
Üzenet elküldve: 2019-01-20 17:06:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fák között halad, mindig a fák között, az útra sosem merészkedne ki, ennek ellenére ez még mindig az erdő széle, gyéren növő fákkal, így rejteket, fedezéket nem sok minden adhat neki. Eddig félt, aggódott, hogy megláthatják az útról, manapság ez már inkább jóleső izgalommal tölti el.
Óvatlanul annyira belemerült gondolataiba, hogy a jövevényt nem is észlelte időben, már késő lenne hátra arcot vágni, meg kínos is.
Máskülönben pont emiatt tartott erre, hogy összefusson valakivel, ki híreket, izgalmat, bármilyen történést csempész magányába.
Lép ki egy fa takarásából, áll meg az út szélén, érdeklődve szemléli a fiút. A felismerés szikrája nem csillan tekintetében, számára a másik sosem látott idegen.*
-Üdv utazó.
*Köszön rá barátságos mosoly kíséretében, kissé hátratolva csuklyáját, hogy arcát ne fedje árnyék.
Tekintete nyílt, vonásai bájosak, a lángszín fürtökből is látszódik kevéske, bár a remekbe szabott, és zöld szalagokkal díszített fonatot rejti a köpeny.*
*A fák között halad, mindig a fák között, az útra sosem merészkedne ki, ennek ellenére ez még mindig az erdő széle, gyéren növő fákkal, így rejteket, fedezéket nem sok minden adhat neki. Eddig félt, aggódott, hogy megláthatják az útról, manapság ez már inkább jóleső izgalommal tölti el.
Óvatlanul annyira belemerült gondolataiba, hogy a jövevényt nem is észlelte időben, már késő lenne hátra arcot vágni, meg kínos is.
Máskülönben pont emiatt tartott erre, hogy összefusson valakivel, ki híreket, izgalmat, bármilyen történést csempész magányába.
Lép ki egy fa takarásából, áll meg az út szélén, érdeklődve szemléli a fiút. A felismerés szikrája nem csillan tekintetében, számára a másik sosem látott idegen.*
-Üdv utazó.
*Köszön rá barátságos mosoly kíséretében, kissé hátratolva csuklyáját, hogy arcát ne fedje árnyék.
Tekintete nyílt, vonásai bájosak, a lángszín fürtökből is látszódik kevéske, bár a remekbe szabott, és zöld szalagokkal díszített fonatot rejti a köpeny.*
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:51:14
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:51:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mára nincs sok tennivalója, ami még hátra van, azt később is ráér befejeznie, ebédutáni szénát és újabb abrakot adni a lovaknak, no és persze, friss vizet.
Ám addig, kedvelt időtöltésének hódol, kibandukol a közeli erdőségbe és a télen nyíló növényzetet kémleli. Jobbára a felismerésüknél tart, többre még nem képes, azonban ezt nagy odaadással, részletek megfigyelésével végzi.
A hóban vájt szekérnyomokban lépdel, s tekintget jobbra, majd balra, hadd lássa az út szélen mit tud szemügyre venni, amikor tőle olyan jó hetven lépésre, a fehérségben, sötét foltra lesz figyelmes. Egy jövevény, csukjával a fején. Többet egyelőre nem tud kivenni a távolság miatt. Hogy nő-e vagy férfi az illető, még azt sem tudná megmondani. Viszont valamit hordoz magával a vállán átvetve, az biztos, köpenyén látszó mélyedés jelzi, hogy keresztbe átalvetett tárgyról lehet szó. Meglehet egy vadász közeleg felé.
~Nocsak. Egy idegen. Hátha szóba elegyedik és megoszt valami érdekes kalandot velem. Nekem is illene már tovább állni innét. No, de lássuk kivel van dolgunk.~
Mély lélegzetet vesz és amikor már tizenöt lépés távolságra vannak egymástól, megszólítja.*
*Mára nincs sok tennivalója, ami még hátra van, azt később is ráér befejeznie, ebédutáni szénát és újabb abrakot adni a lovaknak, no és persze, friss vizet.
Ám addig, kedvelt időtöltésének hódol, kibandukol a közeli erdőségbe és a télen nyíló növényzetet kémleli. Jobbára a felismerésüknél tart, többre még nem képes, azonban ezt nagy odaadással, részletek megfigyelésével végzi.
A hóban vájt szekérnyomokban lépdel, s tekintget jobbra, majd balra, hadd lássa az út szélen mit tud szemügyre venni, amikor tőle olyan jó hetven lépésre, a fehérségben, sötét foltra lesz figyelmes. Egy jövevény, csukjával a fején. Többet egyelőre nem tud kivenni a távolság miatt. Hogy nő-e vagy férfi az illető, még azt sem tudná megmondani. Viszont valamit hordoz magával a vállán átvetve, az biztos, köpenyén látszó mélyedés jelzi, hogy keresztbe átalvetett tárgyról lehet szó. Meglehet egy vadász közeleg felé.
~Nocsak. Egy idegen. Hátha szóba elegyedik és megoszt valami érdekes kalandot velem. Nekem is illene már tovább állni innét. No, de lássuk kivel van dolgunk.~
Mély lélegzetet vesz és amikor már tizenöt lépés távolságra vannak egymástól, megszólítja.*
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:29:26
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alacsony, vékonyka leány sétálgat a szállingózó hóesésben. Kedvére való így a táj, a hideg pedig nem zavarja, köpenye meleg, a csuklyát fejére húzta, csizmái a legjobb minőségűek. Mind összes fegyvere egy íj, mely mellkasán átvetve pihen a tegez társaságában. Nem vadászni érkezett az erődbe. Új szenvedélye akadt, köszönhetően YIlnek, kit idekinn ismert mert. Azóta naponta tart egy rövidebb, hosszabb sétát a szántókhoz közelebb eső erdőrészen, remélve akad még olyan utazóra, eltévedt vándorra, kinek segítségre lehet szüksége, legyen az egyszerű útbaigazítás, vagy egy korty víz, szelet kenyér, utóbbiak tarisznyájában pihennek.
Ma csak pár órácskája van, hamar kell hazasietnie, még azelőtt, hogy nagyapja végez a műhelyben, és átcammog a konyhába vacsorázni.
Már nem is él benne a remény, hogy találkozhatna bárkivel is, ennek ellenére jól esik a friss levegő, a természet közelsége, a séta. Újult erővel tölti fel. Hiába mondja már nagyatyja, hogy ez veszélyes, hogy megbetegszik, elgyengül. Rövidke, felületes tapasztalata mást sugall.*
*Alacsony, vékonyka leány sétálgat a szállingózó hóesésben. Kedvére való így a táj, a hideg pedig nem zavarja, köpenye meleg, a csuklyát fejére húzta, csizmái a legjobb minőségűek. Mind összes fegyvere egy íj, mely mellkasán átvetve pihen a tegez társaságában. Nem vadászni érkezett az erődbe. Új szenvedélye akadt, köszönhetően YIlnek, kit idekinn ismert mert. Azóta naponta tart egy rövidebb, hosszabb sétát a szántókhoz közelebb eső erdőrészen, remélve akad még olyan utazóra, eltévedt vándorra, kinek segítségre lehet szüksége, legyen az egyszerű útbaigazítás, vagy egy korty víz, szelet kenyér, utóbbiak tarisznyájában pihennek.
Ma csak pár órácskája van, hamar kell hazasietnie, még azelőtt, hogy nagyapja végez a műhelyben, és átcammog a konyhába vacsorázni.
Már nem is él benne a remény, hogy találkozhatna bárkivel is, ennek ellenére jól esik a friss levegő, a természet közelsége, a séta. Újult erővel tölti fel. Hiába mondja már nagyatyja, hogy ez veszélyes, hogy megbetegszik, elgyengül. Rövidke, felületes tapasztalata mást sugall.*
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:19:58
Üzenet elküldve: 2019-01-20 16:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Morcosan ébred a több napos alvásból és amikor hangosan ásít egyet, a három kis szolgálója azonnal az arca előtt terem. Talán a háromból az egyik túl közel is ezért a feltápászkodó hatalmasság lazán félre taszítja egy jól irányzott mozdulattal.*
- Takarodj innen! *Mordul rá a botor kis patkányra. Majd nyújtózkodik és körbe tekint, hogy valamivel csillapíthassa az étvágyát.*
- Éhes vagyok! *Szól a parancs a megmaradt két patkánynak akik jól tudják már, hogy ez azt jelenti, hogy bizony uruknak ételt kell az asztalra tenni. Nem sokat várnak az indulással, hiszen Throggot hatalmasabb és erősebb így ő a dominánsabb. Az óriás pedig minden alkalmat meg is ragad, hogy ezt érzékeltesse és ezzel idomítsa a jószágait.
A patkányok vadásznak és így van ideje, hogy tüzet rakjon. Összehordja a maradék fát és száraz füvet, majd a szikrát pattint és tüzet csihol a hideg barlangba. Amint jól végezte dolgát összeszedi a pórul járt harmadik kis állatkáját és átvizsgálja, hogy nem e érte valami komolyabb baj.*
-Egyben vagy! *Morogja neki megelégedve miközben az állat fejjel lefelé lóg a hatalmas kezéből. Két újával a farka végénél óvatosan megfogva még egyszer szemügyre veszi, majd egy laza mozdulattal elhajítja.*
- Hol vagytok már! *Ordítja el magát, amire a két vadász megjelenik egyik egy varanggyal a másik egy apró hallal. Throggot a fejét csóválja és szúrós tekintettel adja tudomásukra, hogy ez így nem lesz elég. A két patkány vissza is fordul, hogy hozzon még valami ehetőt.
A hatalmasság a két kis tetemet behajítja a vas lábosába és a közeli kis patakból vizet mer rájuk végül egy marék szárított gombát dob a tetejére és gondosan a tűzre helyezi.
Ahogy a ropogó tűz látványánál elmélkedik egy új ötlete támad. Megnézi magának ezt a közeli kis városkát. Úgy sem tette ki a lábát már évek óta és talán talál valami ehetőt is odabent a házak között. Elmosolyodik a saját ötletén és tovább bambul bele a tűzbe. Csak a vadászok érkezése zökkenti ki a megfigyelésből, akik ismét egy pár állatka tetemével térnek vissza. Azok is bekerülnek a fazékba, amely pár órán belül készre is főzi a halat és varangyot.
Az élelem többségét saját maga falja be és amikor végzett a három vadásznak is ad belőle mindezt körültekintően, vagyis megtartva a hármuk között lévő hierarchiát.*
-Gyertek! *Int egy öblös mozdulattal és felölti a szakadt barnás szürkés köpönyegét. A három patkány felmászik a testére és ahogy az már szokott lenni meg is van mindnek a helye a vállán vagy Throggot hátán. A hatalmasság pedig elindul kifelé a barlangból egyik kezében fa bunkójával amelyet vállára támaszt, a másikban egy nagyobb barna zsákot húz maga után, benne azzal a kevés kis aprósággal, amelyet vagyonának tekinthet.*
A hozzászólás írója (Throggot Mogg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 16:20:54
- Takarodj innen! *Mordul rá a botor kis patkányra. Majd nyújtózkodik és körbe tekint, hogy valamivel csillapíthassa az étvágyát.*
- Éhes vagyok! *Szól a parancs a megmaradt két patkánynak akik jól tudják már, hogy ez azt jelenti, hogy bizony uruknak ételt kell az asztalra tenni. Nem sokat várnak az indulással, hiszen Throggot hatalmasabb és erősebb így ő a dominánsabb. Az óriás pedig minden alkalmat meg is ragad, hogy ezt érzékeltesse és ezzel idomítsa a jószágait.
A patkányok vadásznak és így van ideje, hogy tüzet rakjon. Összehordja a maradék fát és száraz füvet, majd a szikrát pattint és tüzet csihol a hideg barlangba. Amint jól végezte dolgát összeszedi a pórul járt harmadik kis állatkáját és átvizsgálja, hogy nem e érte valami komolyabb baj.*
-Egyben vagy! *Morogja neki megelégedve miközben az állat fejjel lefelé lóg a hatalmas kezéből. Két újával a farka végénél óvatosan megfogva még egyszer szemügyre veszi, majd egy laza mozdulattal elhajítja.*
- Hol vagytok már! *Ordítja el magát, amire a két vadász megjelenik egyik egy varanggyal a másik egy apró hallal. Throggot a fejét csóválja és szúrós tekintettel adja tudomásukra, hogy ez így nem lesz elég. A két patkány vissza is fordul, hogy hozzon még valami ehetőt.
A hatalmasság a két kis tetemet behajítja a vas lábosába és a közeli kis patakból vizet mer rájuk végül egy marék szárított gombát dob a tetejére és gondosan a tűzre helyezi.
Ahogy a ropogó tűz látványánál elmélkedik egy új ötlete támad. Megnézi magának ezt a közeli kis városkát. Úgy sem tette ki a lábát már évek óta és talán talál valami ehetőt is odabent a házak között. Elmosolyodik a saját ötletén és tovább bambul bele a tűzbe. Csak a vadászok érkezése zökkenti ki a megfigyelésből, akik ismét egy pár állatka tetemével térnek vissza. Azok is bekerülnek a fazékba, amely pár órán belül készre is főzi a halat és varangyot.
Az élelem többségét saját maga falja be és amikor végzett a három vadásznak is ad belőle mindezt körültekintően, vagyis megtartva a hármuk között lévő hierarchiát.*
-Gyertek! *Int egy öblös mozdulattal és felölti a szakadt barnás szürkés köpönyegét. A három patkány felmászik a testére és ahogy az már szokott lenni meg is van mindnek a helye a vállán vagy Throggot hátán. A hatalmasság pedig elindul kifelé a barlangból egyik kezében fa bunkójával amelyet vállára támaszt, a másikban egy nagyobb barna zsákot húz maga után, benne azzal a kevés kis aprósággal, amelyet vagyonának tekinthet.*
A hozzászólás írója (Throggot Mogg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 16:20:54
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 13:25:10
Üzenet elküldve: 2019-01-20 13:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyora töretlen, miképp a tekintete is az alakra szegeződik. Amíg az nem mozdul, nem tudja felmérni, hogy mire számítson, így azért felkészül mindenre. A hangot hallva önkéntelenül is felröhög:*
- Mit tudom én, hogy mik az ürítési szokásaid?! *Kuncog fel.* Azért mindent ne fogdoss össze, pfej, gusztustalan. *Mikor meglátja, hogy a láthatóan egy nő szedelőzködik és készül felállni ijedten és látványosan tartja szeme elé a kezét.*
- A gatyád azért rántsd fel szivi, még a végén befagy a segged. *Ujjai közül kukkol, persze jól látható ez is, neki aztán mindegy, hogy anyaszült meztelenül másznak-e elő, nem az a szégyenlős típus. Régen talán az volt, de az öreg istenek emlékeznek már arra.*
- Disznó. *Szimatol körbe, még az orrcimpái is mozognak.* Vannak erre. Akár még segíthetek is, de csapdával többre mész szerintem. *Mondja immár kissé lehervadó mosollyal.* Fanyalog az apád fasza, lehet kissé simulékony a stílusom, na de azért... *Háborodik fel, aztán ismét vigyor ül a képére.*
- Taron Wrath. *Mondja szemrebbenés nélkül. Majd széttárja kezeit, s meghajol mélyen és látványosan.*
- Szolgálatodra. Kereskedő, szeszfőző, beszállító, ami csak éppen kell. *Mondja kacsintva, miután a lány elé keveredik a bozótból.* Épp gyógynövények után kutattam egy új piához. Szereted az alkoholt? Van nálam minta. *Kérdezi bizalmasan és idegeskedve körbenézve, mintha bárki meghallhatná.* Ingyen van. *Szól lefitymálóan, mert azt már látja, hogy itt ugyan egy vasat nem tud kiszedni a nőből.*
- Hát te ki vagy? Gyakran szarsz ide? Már csak azért kérdem, mert sokszor járok erre, nem akarnék beletaposni. *Vigyorodik el gálánsan.*
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyora töretlen, miképp a tekintete is az alakra szegeződik. Amíg az nem mozdul, nem tudja felmérni, hogy mire számítson, így azért felkészül mindenre. A hangot hallva önkéntelenül is felröhög:*
- Mit tudom én, hogy mik az ürítési szokásaid?! *Kuncog fel.* Azért mindent ne fogdoss össze, pfej, gusztustalan. *Mikor meglátja, hogy a láthatóan egy nő szedelőzködik és készül felállni ijedten és látványosan tartja szeme elé a kezét.*
- A gatyád azért rántsd fel szivi, még a végén befagy a segged. *Ujjai közül kukkol, persze jól látható ez is, neki aztán mindegy, hogy anyaszült meztelenül másznak-e elő, nem az a szégyenlős típus. Régen talán az volt, de az öreg istenek emlékeznek már arra.*
- Disznó. *Szimatol körbe, még az orrcimpái is mozognak.* Vannak erre. Akár még segíthetek is, de csapdával többre mész szerintem. *Mondja immár kissé lehervadó mosollyal.* Fanyalog az apád fasza, lehet kissé simulékony a stílusom, na de azért... *Háborodik fel, aztán ismét vigyor ül a képére.*
- Taron Wrath. *Mondja szemrebbenés nélkül. Majd széttárja kezeit, s meghajol mélyen és látványosan.*
- Szolgálatodra. Kereskedő, szeszfőző, beszállító, ami csak éppen kell. *Mondja kacsintva, miután a lány elé keveredik a bozótból.* Épp gyógynövények után kutattam egy új piához. Szereted az alkoholt? Van nálam minta. *Kérdezi bizalmasan és idegeskedve körbenézve, mintha bárki meghallhatná.* Ingyen van. *Szól lefitymálóan, mert azt már látja, hogy itt ugyan egy vasat nem tud kiszedni a nőből.*
- Hát te ki vagy? Gyakran szarsz ide? Már csak azért kérdem, mert sokszor járok erre, nem akarnék beletaposni. *Vigyorodik el gálánsan.*
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 09:47:54
Üzenet elküldve: 2019-01-20 09:47:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
*Feszülten figyel, hogy mire érkezik a disznó, már tudjon is cselekedni. Még a lélegzetét is visszafojtja. Hanem legnagyobb meglepetésére nem disznó, hanem egy hús-vér ember a zaj forrása. Fel is horkan csalódottságában.*
- De igen, kakálok, számszeríjjal a kezemben. Szeretek közben fogdosni dolgokat, úgy jobban megy.
*A vadászat oda, puffog kicsit magában. Ha ez a valaki így fog dumálni végig, nem jön erre disznó. Kikászálódik hát a susnyásból és szúrós szemmel végigméri az illetőt.*
- Épp prédára vártam egyébként. Rég ettem disznópörköltöt, de ha ilyen mézes-mázosan fanyalogsz tovább, ma sem fogok.
*Nézi még a furaképű embert csalódott pofával, de nem tesz rá megjegyzést, mert neki is fura képe van.*
- Hát aztán te meg ki vagy? Nem veszek semmit és nem, nem akarok megüdvözülni Eeyr fényében.
//Disznóvadászat//
*Feszülten figyel, hogy mire érkezik a disznó, már tudjon is cselekedni. Még a lélegzetét is visszafojtja. Hanem legnagyobb meglepetésére nem disznó, hanem egy hús-vér ember a zaj forrása. Fel is horkan csalódottságában.*
- De igen, kakálok, számszeríjjal a kezemben. Szeretek közben fogdosni dolgokat, úgy jobban megy.
*A vadászat oda, puffog kicsit magában. Ha ez a valaki így fog dumálni végig, nem jön erre disznó. Kikászálódik hát a susnyásból és szúrós szemmel végigméri az illetőt.*
- Épp prédára vártam egyébként. Rég ettem disznópörköltöt, de ha ilyen mézes-mázosan fanyalogsz tovább, ma sem fogok.
*Nézi még a furaképű embert csalódott pofával, de nem tesz rá megjegyzést, mert neki is fura képe van.*
- Hát aztán te meg ki vagy? Nem veszek semmit és nem, nem akarok megüdvözülni Eeyr fényében.
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:40:33
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:40:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
*Fütyörészve sétál az erdőben, már-már megszokottá válik számára ez a táj. Hátán jókora batyu, melyben üvegek csörögnek, csak az istenek tudják, hogy vajon mi lehet bennük. Legutóbbi kis erdei kiruccanásából adódóan, nem messze az Artheniori úttól, egész kellemesen alakult az éjszakája. Hátha most is így lesz, bár azért remélhetőleg azok a kis üvegek, nem alvadt vérrel vannak tele. Kellemes a nap. Nem túl hideg és nem túl meleg. Gyakran végigjárja ezt a részt, egyrészt csencselnie kell, másrészt üzletfeleket keríteni, harmadrészt pedig nyomozgat. Hogy mi után, az egyelőre maradjon még a sötétség rejtekén, az is lehet, hogy csak valami egész apróságról van szó. Kezében is üveg, mert miért ne? Azért igyekszik figyelni a környezetére is, nem akarja, hogy meglepjék, de lopakodni nem kíván, egyébként is úgy tudja, hogy az ilyen vadregényes környezetben minél nagyobb zajt csap az ember, annál kevésbé támadják le:*
- Baj van a részeg tengerésszel, baj van a részeg szerzetessel, baj van a részeg ténfergéssel, minden áldott évben! *Egész jó kedve kerekedett hirtelen, hát nótára gyújtott, nincs abban semmi, főleg, ha az emberfia szeszt nyegózik útközben egyfolytában. Annál azért nincs is jobb. Az erdők terén azért elég tapasztalt, no meg aztán nem nehéz észrevenni a bozótosban guggoló rőtvörös kabát gazdáját, akiről ugyan jelenleg nem tudja mit csinálhat. Mindjárt arra is fordul, alsó ajkát megnyalja közben, s valóban izomnagy csörtetéssel töri át magát és batyuját a bozóton, de már messziről kiabál:*
- Le ne lőj bakker! Nem kakálsz ugye? *Hideg, rezzenéstelen tekintettel, érzelemmentes arccal közeledik, egyedül csak szája húzódik füléig teli vigyorra. A vigyorban nincs semmi vidám, vagy boldog. Jórészt csak a száj mozdult. Kezét persze feltartja, még mielőtt gond lenne, hátha egy leendő kuncsaft kuporog a bozótban.*
- A franc se gondolta, hogy erre fogok találkozni valakivel, főleg, aki ilyen kiválóan elrejti magát! *Bólogat bőszen, s fagyos vigyora arcán nem szelídül. Rövid haj, sima bőr, stigmák nélkül természetesen. Umon már nem az, ki régen volt, talán ez okozhat némi... meglepetést.*
- Kukuuuuccs!! Gyere ki bátran... hadd lám ki vagy! Hehehehe... Nem harapooook! Há' gyere csaaak! Gyeree!
*Előrehajol, tekintetére némi furcsa őrület ül, majd oldalra is dől, kezeit immár térdén nyugtatja, hogy támassza magát, rendesen kukkol, s szélesre húzott szájjal igyekszik meglesni a kabát gazdáját és annak minden mozdulatát.*
//Disznóvadászat//
*Fütyörészve sétál az erdőben, már-már megszokottá válik számára ez a táj. Hátán jókora batyu, melyben üvegek csörögnek, csak az istenek tudják, hogy vajon mi lehet bennük. Legutóbbi kis erdei kiruccanásából adódóan, nem messze az Artheniori úttól, egész kellemesen alakult az éjszakája. Hátha most is így lesz, bár azért remélhetőleg azok a kis üvegek, nem alvadt vérrel vannak tele. Kellemes a nap. Nem túl hideg és nem túl meleg. Gyakran végigjárja ezt a részt, egyrészt csencselnie kell, másrészt üzletfeleket keríteni, harmadrészt pedig nyomozgat. Hogy mi után, az egyelőre maradjon még a sötétség rejtekén, az is lehet, hogy csak valami egész apróságról van szó. Kezében is üveg, mert miért ne? Azért igyekszik figyelni a környezetére is, nem akarja, hogy meglepjék, de lopakodni nem kíván, egyébként is úgy tudja, hogy az ilyen vadregényes környezetben minél nagyobb zajt csap az ember, annál kevésbé támadják le:*
- Baj van a részeg tengerésszel, baj van a részeg szerzetessel, baj van a részeg ténfergéssel, minden áldott évben! *Egész jó kedve kerekedett hirtelen, hát nótára gyújtott, nincs abban semmi, főleg, ha az emberfia szeszt nyegózik útközben egyfolytában. Annál azért nincs is jobb. Az erdők terén azért elég tapasztalt, no meg aztán nem nehéz észrevenni a bozótosban guggoló rőtvörös kabát gazdáját, akiről ugyan jelenleg nem tudja mit csinálhat. Mindjárt arra is fordul, alsó ajkát megnyalja közben, s valóban izomnagy csörtetéssel töri át magát és batyuját a bozóton, de már messziről kiabál:*
- Le ne lőj bakker! Nem kakálsz ugye? *Hideg, rezzenéstelen tekintettel, érzelemmentes arccal közeledik, egyedül csak szája húzódik füléig teli vigyorra. A vigyorban nincs semmi vidám, vagy boldog. Jórészt csak a száj mozdult. Kezét persze feltartja, még mielőtt gond lenne, hátha egy leendő kuncsaft kuporog a bozótban.*
- A franc se gondolta, hogy erre fogok találkozni valakivel, főleg, aki ilyen kiválóan elrejti magát! *Bólogat bőszen, s fagyos vigyora arcán nem szelídül. Rövid haj, sima bőr, stigmák nélkül természetesen. Umon már nem az, ki régen volt, talán ez okozhat némi... meglepetést.*
- Kukuuuuccs!! Gyere ki bátran... hadd lám ki vagy! Hehehehe... Nem harapooook! Há' gyere csaaak! Gyeree!
*Előrehajol, tekintetére némi furcsa őrület ül, majd oldalra is dől, kezeit immár térdén nyugtatja, hogy támassza magát, rendesen kukkol, s szélesre húzott szájjal igyekszik meglesni a kabát gazdáját és annak minden mozdulatát.*
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-19 18:47:41
Üzenet elküldve: 2019-01-19 18:47:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
*Csendben suhan a fák között, nem messze az erdőségen átvezető egyik ösvénytől, már amennyire csendben lehet suhanni a zörgő avaron. Megelégelte a legutóbb Hordóért vívott harca vereségét, mikor nem találta el a Kapitányt, így kezében ott mered a számszeríj. Másrészt a piacon drága a hús, de azt mondták, hogy az erdőségben most sok a vaddisznó. Hát ő eljött vaddisznózni, hátha haza tud vinni a nyanyesznak egy elejtett vadat.
Már egy ideje itt vakarózik egyébként, de nem jött erre egy vad se. ~Talán túl hangos vagyok, mi?~ Így hát elbújik az egyik susnyásban, kezében szorosan tartva a számszeríjat, és figyel. Ül, üldögél egy ideig, hátha arra téved valami vad. Sose vadászott még, nagyon új neki a dolog, így lövése sincs, hogy mi a frászt kéne csinálni. Hanem egyszer csak valami zörgicsélést hall a környékről. ~Tán jön a disznó?~ Kezében a fegyver készenlétben áll és mereven figyeli a környéket, hátha előkerül a zajcsináló fenevad.*
//Disznóvadászat//
*Csendben suhan a fák között, nem messze az erdőségen átvezető egyik ösvénytől, már amennyire csendben lehet suhanni a zörgő avaron. Megelégelte a legutóbb Hordóért vívott harca vereségét, mikor nem találta el a Kapitányt, így kezében ott mered a számszeríj. Másrészt a piacon drága a hús, de azt mondták, hogy az erdőségben most sok a vaddisznó. Hát ő eljött vaddisznózni, hátha haza tud vinni a nyanyesznak egy elejtett vadat.
Már egy ideje itt vakarózik egyébként, de nem jött erre egy vad se. ~Talán túl hangos vagyok, mi?~ Így hát elbújik az egyik susnyásban, kezében szorosan tartva a számszeríjat, és figyel. Ül, üldögél egy ideig, hátha arra téved valami vad. Sose vadászott még, nagyon új neki a dolog, így lövése sincs, hogy mi a frászt kéne csinálni. Hanem egyszer csak valami zörgicsélést hall a környékről. ~Tán jön a disznó?~ Kezében a fegyver készenlétben áll és mereven figyeli a környéket, hátha előkerül a zajcsináló fenevad.*
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-19 07:56:37
Üzenet elküldve: 2019-01-19 07:56:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú nagyon hosszú álomból riad fel a mindig magányos óriás. Nyújtózik egyet és ahogy végtagjait átmozgatja por, föld és egy jó adag kosz hullik alá a testéről. Talán napokat, vagy heteket aludhatott át a sötétségben. Nem tudja, de nem is érdekli, hiszen egyik nap pontosan olyan mint a másik, amely olyan mint az az előtti. Dörren egyet a nyújtózkodás után és pillanatokon belül három hűséges kis szolgája terem a lábai előtt. Végig szaladnak a testén felkapaszkodva a csontosodott bőrredőkön keresztül egészen a hatalmas bestia tenyeréig. Throggot hunyorítva végig méri a három kis teremtményt és odamorran rájuk.*
- Mennyetek! Hozzatok valami ehetőt. *Zavar el mogorván három patkányból kettőt, majd feltápászkodik a földről és egy kicsit szétnéz a barlangban, amely a felszínhez közel lévén némi fényt enged be Throggot pihenő helyéhez.
A kis állatok hamarosan hordani kezdik számára az élelmet. Gombák, férgek, bogarak, varangyok és más csúszómászó alakítja étrendjét. Throggot tüzet rak, hogy elkészíthesse ezeket a csemegéket és így megsütve fogyaszthassák. A nagy bestia nem sokat vacakol a főzéssel, hiszen amint meg vannak a hozzávalók mindent bedobál egy régi kopott vas edénybe és egyszerre kezdi megpirítani. Nem számít ha egy kicsit nyers marad, hiszen marad legalább egy kis szaftos része. A lakomából természetesen kis társai is részesülnek és Throggot oda is dob nekik egy egy falatot.
A reggeli végeztével a nagy mamlasz vissza is fekszik, hogy még egy kicsit szunyókáljon, mielőtt neki indul a barlangnak vagy a felszínnek.*
- Mennyetek! Hozzatok valami ehetőt. *Zavar el mogorván három patkányból kettőt, majd feltápászkodik a földről és egy kicsit szétnéz a barlangban, amely a felszínhez közel lévén némi fényt enged be Throggot pihenő helyéhez.
A kis állatok hamarosan hordani kezdik számára az élelmet. Gombák, férgek, bogarak, varangyok és más csúszómászó alakítja étrendjét. Throggot tüzet rak, hogy elkészíthesse ezeket a csemegéket és így megsütve fogyaszthassák. A nagy bestia nem sokat vacakol a főzéssel, hiszen amint meg vannak a hozzávalók mindent bedobál egy régi kopott vas edénybe és egyszerre kezdi megpirítani. Nem számít ha egy kicsit nyers marad, hiszen marad legalább egy kis szaftos része. A lakomából természetesen kis társai is részesülnek és Throggot oda is dob nekik egy egy falatot.
A reggeli végeztével a nagy mamlasz vissza is fekszik, hogy még egy kicsit szunyókáljon, mielőtt neki indul a barlangnak vagy a felszínnek.*
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:45:33
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:45:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Meglepetten veszi tudomásul, hogy visszakapta a fegyvereit. Egy pillanatra bambán mered Dreyiára, majd köszönetképp biccent. Furcsa a hirtelen jött bizalom, de nincs ellenére a dolog.*
-Minek megyünk Artheniorba? A Kikötő sem jobb vagy rosszabb.
*Még a beszéd is fáj jelenleg, örül egyáltalán, hogy képes rá. Kemény ökle van az orknak, ezt már tudja. Nem is mutathat túl jól jelenleg arca, fejébe is tolja a csuklyát, lassan helyezve hátára az íjat.* ~Csak semmi hirtelen mozdulat.~
*A kardot hüvelyébe löki, majd elégedetten sóhajt. Mennyivel jobb így! Igaz, jobb lenne a három erszénnyel a zsebében, de nem panaszkodhat a jelenlegi helyzetére.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Meglepetten veszi tudomásul, hogy visszakapta a fegyvereit. Egy pillanatra bambán mered Dreyiára, majd köszönetképp biccent. Furcsa a hirtelen jött bizalom, de nincs ellenére a dolog.*
-Minek megyünk Artheniorba? A Kikötő sem jobb vagy rosszabb.
*Még a beszéd is fáj jelenleg, örül egyáltalán, hogy képes rá. Kemény ökle van az orknak, ezt már tudja. Nem is mutathat túl jól jelenleg arca, fejébe is tolja a csuklyát, lassan helyezve hátára az íjat.* ~Csak semmi hirtelen mozdulat.~
*A kardot hüvelyébe löki, majd elégedetten sóhajt. Mennyivel jobb így! Igaz, jobb lenne a három erszénnyel a zsebében, de nem panaszkodhat a jelenlegi helyzetére.*
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:21:48
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:21:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ahogy szedelőzködnek Dreyia kiböki mi hiányzik a majdnem fogolytól, és sóhajtva lép felé. Majd a kezébe szórja a nő fegyvereit.*
-Nem vagyok a hordárod. *Tolja a kezébe az íjat és a többit.* Cipeld csak te, nekem nem az a dolgom hogy figyeljek minden széthagyott holmidra hercegnő.
* Ezzel zárja a szavait a nő felé, és felmorran, mint egy kocsis.*
-Várunk még versenyzőt az ötödik helyre? Ne adj isten újabb rablókra számíthatunk? Mert ha nem mozogjunk ide fagy a seggem az erdőbe. Amon Ruadhban legalább lehet valami meleget is inni.
*Wagzal ra néz*
-Eszedbe se jusson valamelyik viccedet ellőni. Rohadtúl hideg lesz, és nem szeretnék tovább szobrozni itt. Jut eszembe az a kifogás pedig, hogy miattam szobroztunk eddig nem érdekel. Még ha jogos is… Szóval induljunk vásárolni.
*Reméli hamar mozgásba lendülnek legalább is Zammin kívül a többiek.*.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.17 18:16:59
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ahogy szedelőzködnek Dreyia kiböki mi hiányzik a majdnem fogolytól, és sóhajtva lép felé. Majd a kezébe szórja a nő fegyvereit.*
-Nem vagyok a hordárod. *Tolja a kezébe az íjat és a többit.* Cipeld csak te, nekem nem az a dolgom hogy figyeljek minden széthagyott holmidra hercegnő.
* Ezzel zárja a szavait a nő felé, és felmorran, mint egy kocsis.*
-Várunk még versenyzőt az ötödik helyre? Ne adj isten újabb rablókra számíthatunk? Mert ha nem mozogjunk ide fagy a seggem az erdőbe. Amon Ruadhban legalább lehet valami meleget is inni.
*Wagzal ra néz*
-Eszedbe se jusson valamelyik viccedet ellőni. Rohadtúl hideg lesz, és nem szeretnék tovább szobrozni itt. Jut eszembe az a kifogás pedig, hogy miattam szobroztunk eddig nem érdekel. Még ha jogos is… Szóval induljunk vásárolni.
*Reméli hamar mozgásba lendülnek legalább is Zammin kívül a többiek.*.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.17 18:16:59
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-16 13:32:37
Üzenet elküldve: 2019-01-16 13:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A dolgok nem úgy sülnek el, ahogy szánja őket, ám még friss az ismeretség mindegyikőjükkel. Még nem szokták meg tőle, hol húzza meg a határokat és hol engedékeny, hol bánik keményen és hol puhán másokkal, sem azt, miképp kommunikál vagy meddig tart a türelme. Ezt ő is tanulja még társaitól, mindegyikükkel más a kapcsolatuk dinamikája.
Mirlahin például épp kóstolgatja, elárulva a benne dúló vihart, félrelökve a békejobbot. Pusztán önmagának árt a visszautasítással, a kendőt Zam némán zsebre vágja. Az utasításnak tetsző kérés nem a megalázást célozta, bár tény, hogy csak közepesen volt udvarias, mert benne volt a felszólító felhang. Látta, hogy nem fog tudni a holmijával foglalkozni, s mivel a mélységi épp az elfogadását kérte, egy füst alatt igyekezett neki lehetőséget adni, hogy kezdjen bizalmat építeni, s elérni, hogy magára hagyja, hogy a zsoldossal foglalkozhasson. A gyorsan teljesített feladat utáni elvonulásában a részéről Mirlahin élvezheti magányát, Zam figyelme épp máshová fókuszál, ötletei pedig neki is vannak a jelenet miatt.
Wagzallal a kommunikációja megint félresiklik. Az arcát érő ajkak ebben a szituációban egyenértékű elbírálás alá esnek a csókkal, de nem sikerül megakadályoznia. Azzal a semmire sem jó gesztussal pedig, mellyel megállítani szerette volna a hímet, pusztán az önérzetén ejtett sebet, mely a későbbiekben meggátolja, hogy törődésének többféle módja is, mellyel azt kívánja kifejezni, hogy Wagzal fontos számára, figyelmen kívül essék. Mivel a hím véleménye és hangulata is fontos számára, s első kézből tapasztalhatja meg a hangulatváltozást, az egész jelenetből leszűri az elégedetlenséget, még ha csak halványan sejlik is fel. Pedig a karjaiban marad, empátiáját fejezi ki, biztosítja járandóságáról, melyet maga a hím követelt magának első estéjükön, megszabva a határt üzlet és magánélet között. Nem elégszik meg a sérülés hevenyészett kezelésével, melyet a fogoly hurcolása és sakkban tartása mellett végzett magán a zsoldos, s melyről úgy látta, csak egy kicsit a vérzést próbálta csillapítani. Saját szemeivel akarja látni, s bár vacog az ácsorgásban, saját kezűleg teszi rendbe, még az arcát is megsimogatja békítőn. Mindezek persze apróságok, s tán túl puha módszer, hogy Wagzalnak feltűnjön, és úgy értékelje, ahogy azt szánja. A zsoldos hűvösen lép be az üzleti kapcsolat mögé, s Zam nem látja értelmét, hogy ennél többet tegyen most, feltűnőbbet pedig nem akar. Ha választani kell a bizalmaskodás és a megbízásos viszony között, gondolkodás nélkül voksol az utóbbira most. Feltett kérdésére persze felel.*
- Jó ötlet. Körbenézhetnénk, úgyis épp útba esik. Nem tudjuk, mi vár minket Artheniorban, a készleteket nem árthat feltölteni félúton.
*Dreyia szabadkozására lágy mosolyban enyhül meg zárkózott arckifejezése.*
- Ne foglalkozz vele, készítek másikat.
*Figyelmesen hallgatja, ahogy kiosztja társait és a védelmére kel, megfigyeli reakcióikat is. Érdekesen változik megint a közösség, amit továbbra is szórakoztatónak tart. De ezen a ponton végre végeztek. Fázósan húzza össze magán a köpönyeget, mélyebbre húzza arcán a csuklyát. Ha kell, elindul az élen, mozogni vágyik a hópelyhek táncával érkezett hidegben, valamint maga mögött hagyni ezt az elhagyatott vidéket. S talán néhány kevésbé szerencsés pillanatot.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A dolgok nem úgy sülnek el, ahogy szánja őket, ám még friss az ismeretség mindegyikőjükkel. Még nem szokták meg tőle, hol húzza meg a határokat és hol engedékeny, hol bánik keményen és hol puhán másokkal, sem azt, miképp kommunikál vagy meddig tart a türelme. Ezt ő is tanulja még társaitól, mindegyikükkel más a kapcsolatuk dinamikája.
Mirlahin például épp kóstolgatja, elárulva a benne dúló vihart, félrelökve a békejobbot. Pusztán önmagának árt a visszautasítással, a kendőt Zam némán zsebre vágja. Az utasításnak tetsző kérés nem a megalázást célozta, bár tény, hogy csak közepesen volt udvarias, mert benne volt a felszólító felhang. Látta, hogy nem fog tudni a holmijával foglalkozni, s mivel a mélységi épp az elfogadását kérte, egy füst alatt igyekezett neki lehetőséget adni, hogy kezdjen bizalmat építeni, s elérni, hogy magára hagyja, hogy a zsoldossal foglalkozhasson. A gyorsan teljesített feladat utáni elvonulásában a részéről Mirlahin élvezheti magányát, Zam figyelme épp máshová fókuszál, ötletei pedig neki is vannak a jelenet miatt.
Wagzallal a kommunikációja megint félresiklik. Az arcát érő ajkak ebben a szituációban egyenértékű elbírálás alá esnek a csókkal, de nem sikerül megakadályoznia. Azzal a semmire sem jó gesztussal pedig, mellyel megállítani szerette volna a hímet, pusztán az önérzetén ejtett sebet, mely a későbbiekben meggátolja, hogy törődésének többféle módja is, mellyel azt kívánja kifejezni, hogy Wagzal fontos számára, figyelmen kívül essék. Mivel a hím véleménye és hangulata is fontos számára, s első kézből tapasztalhatja meg a hangulatváltozást, az egész jelenetből leszűri az elégedetlenséget, még ha csak halványan sejlik is fel. Pedig a karjaiban marad, empátiáját fejezi ki, biztosítja járandóságáról, melyet maga a hím követelt magának első estéjükön, megszabva a határt üzlet és magánélet között. Nem elégszik meg a sérülés hevenyészett kezelésével, melyet a fogoly hurcolása és sakkban tartása mellett végzett magán a zsoldos, s melyről úgy látta, csak egy kicsit a vérzést próbálta csillapítani. Saját szemeivel akarja látni, s bár vacog az ácsorgásban, saját kezűleg teszi rendbe, még az arcát is megsimogatja békítőn. Mindezek persze apróságok, s tán túl puha módszer, hogy Wagzalnak feltűnjön, és úgy értékelje, ahogy azt szánja. A zsoldos hűvösen lép be az üzleti kapcsolat mögé, s Zam nem látja értelmét, hogy ennél többet tegyen most, feltűnőbbet pedig nem akar. Ha választani kell a bizalmaskodás és a megbízásos viszony között, gondolkodás nélkül voksol az utóbbira most. Feltett kérdésére persze felel.*
- Jó ötlet. Körbenézhetnénk, úgyis épp útba esik. Nem tudjuk, mi vár minket Artheniorban, a készleteket nem árthat feltölteni félúton.
*Dreyia szabadkozására lágy mosolyban enyhül meg zárkózott arckifejezése.*
- Ne foglalkozz vele, készítek másikat.
*Figyelmesen hallgatja, ahogy kiosztja társait és a védelmére kel, megfigyeli reakcióikat is. Érdekesen változik megint a közösség, amit továbbra is szórakoztatónak tart. De ezen a ponton végre végeztek. Fázósan húzza össze magán a köpönyeget, mélyebbre húzza arcán a csuklyát. Ha kell, elindul az élen, mozogni vágyik a hópelyhek táncával érkezett hidegben, valamint maga mögött hagyni ezt az elhagyatott vidéket. S talán néhány kevésbé szerencsés pillanatot.*
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-15 22:34:38
Üzenet elküldve: 2019-01-15 22:34:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A Hororin család sarja hamar megérzi a neheztelést, de nem a közeledés nyíltságának, hanem a nap feszültségeinek tudja be azt. Így hát nem is merül fel benne, hogy valami rosszat csinál, mikor a csókra induló száját visszatartják és a szabó arcának megpuszilása lesz belőle.*
~ Pedig igazán szép engesztelő ajándék egy rabszolganő. De hát így jártam. Lehet csak egy éjszakára kellettem.~
* A mérőszalag incidense azért nem kerüli el az ork hősünk figyelmét. És megkönnyebbülve mosolyodik el, hogy végre nem ő szorul most a cselekedetei miatt.*
~ Azért úgy látszik, őrá is jellemző, hogy a fajtárssal szemben nem olyan kemény. Engem látványosan elutasít az ítélet miatt, neki meg még csak nyíltan szóvá sem teszi...~
* A Pirtianesben történtek emlékei most újra előkúsznak és nem is igyekszik leplezni akaratlan változásait arcának, noha inkább csak jó emberismerettel rendelkezők fejthetik meg, vagy aki eleget tanulmányozta ezt a férfit, mert most még csak távoli, ködbe burkolózó gondolat ez elméjében.*
-Igazán csak egy kis karcolás, de ha ragaszkodsz hozzá.
* Ő a kőhöz menet már tett rá egy gyors kötést, de feltételezi, hogy Zammiria ápoló tudása jóval magasabb szintű, mint amit odahaza neki tanítottak háború vagy edzés közbeni balesetek ellátására. Letérdelve kíváncsian nézi is a szürke kezeket, hogy tanuljon valami fontosat, hiszen neki az élete része ez is.*
~ Ezek a sötételfek nem tudnak másként viselkedni, csak domina és behódolóként. De hát lassan majd ilyen szempontból is kikopik belőle talán a kék vér.~
-Akkor Amon Ruadhban megállunk vásárolni? Főnökasszony!
* Ha Linkelstar elkészül a szertartással, akkor részéről mehetnek is oda.*
~ Azért az már most biztos, hogy Dreyia hosszan tud beszélni és mindig abból indul ki, hogy ő sokkal jobban ismeri a másikat, mint bárki saját magát, ezért fel kell világosítania az érzéseiről.
De valóban megbízható és hűséges barátnak tűnik.~
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A Hororin család sarja hamar megérzi a neheztelést, de nem a közeledés nyíltságának, hanem a nap feszültségeinek tudja be azt. Így hát nem is merül fel benne, hogy valami rosszat csinál, mikor a csókra induló száját visszatartják és a szabó arcának megpuszilása lesz belőle.*
~ Pedig igazán szép engesztelő ajándék egy rabszolganő. De hát így jártam. Lehet csak egy éjszakára kellettem.~
* A mérőszalag incidense azért nem kerüli el az ork hősünk figyelmét. És megkönnyebbülve mosolyodik el, hogy végre nem ő szorul most a cselekedetei miatt.*
~ Azért úgy látszik, őrá is jellemző, hogy a fajtárssal szemben nem olyan kemény. Engem látványosan elutasít az ítélet miatt, neki meg még csak nyíltan szóvá sem teszi...~
* A Pirtianesben történtek emlékei most újra előkúsznak és nem is igyekszik leplezni akaratlan változásait arcának, noha inkább csak jó emberismerettel rendelkezők fejthetik meg, vagy aki eleget tanulmányozta ezt a férfit, mert most még csak távoli, ködbe burkolózó gondolat ez elméjében.*
-Igazán csak egy kis karcolás, de ha ragaszkodsz hozzá.
* Ő a kőhöz menet már tett rá egy gyors kötést, de feltételezi, hogy Zammiria ápoló tudása jóval magasabb szintű, mint amit odahaza neki tanítottak háború vagy edzés közbeni balesetek ellátására. Letérdelve kíváncsian nézi is a szürke kezeket, hogy tanuljon valami fontosat, hiszen neki az élete része ez is.*
~ Ezek a sötételfek nem tudnak másként viselkedni, csak domina és behódolóként. De hát lassan majd ilyen szempontból is kikopik belőle talán a kék vér.~
-Akkor Amon Ruadhban megállunk vásárolni? Főnökasszony!
* Ha Linkelstar elkészül a szertartással, akkor részéről mehetnek is oda.*
~ Azért az már most biztos, hogy Dreyia hosszan tud beszélni és mindig abból indul ki, hogy ő sokkal jobban ismeri a másikat, mint bárki saját magát, ezért fel kell világosítania az érzéseiről.
De valóban megbízható és hűséges barátnak tűnik.~
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-15 21:02:36
Üzenet elküldve: 2019-01-15 21:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Horkantva ébred arra, hogy öccse beszédet tart. Nem is beszéd ez, hozzá beszél épp. Nem örül, szeretett volna minél többet átaludni ebből az átkozott hajókirándulásból. Mint minden ébredés után, ahol nem aludt legalább fél napot, kissé mogorván ébred.*
-Ki kérte.
*Kászálódik fel a földről, tekintetét öccsének szegezve.*
-Megoldottam volna.
*Dörzsöli meg elzsibadt karját, majd nagyot nyújtózik.*
-Előbb elő a farbával édes öcsém. Mégis mi a nagy terv? Megfontolnám.
*Lép közelebb egyet lassan.*
-Eddig követtelek, de kezdem unni ezt az izét.
*Mutat körbe karjaival a világmindenségen, de főleg a hajón.*
-Különben sincs egy kanyim se. Minek szarakodunk itt? Avass be. Mi a francnak menjek vissza a Vashegyre?
*Lép még egyet, most már közvetlen öccse előtt áll.*
-Túl sok hajcihő, kevés szórakozás. Add nekem a lányt, és megvettél... Mondjuk két napra.
*Tompítja le hangját, majd vigyorogva biccent Latamie felé.*
-Annyi idő alatt pont felérük Artheniorba. Kerülők nélkül.
*Lép hátra egyet, ujjaival az aranyfülbevalóval játszva.*
-Így lesz.
*Horkantva ébred arra, hogy öccse beszédet tart. Nem is beszéd ez, hozzá beszél épp. Nem örül, szeretett volna minél többet átaludni ebből az átkozott hajókirándulásból. Mint minden ébredés után, ahol nem aludt legalább fél napot, kissé mogorván ébred.*
-Ki kérte.
*Kászálódik fel a földről, tekintetét öccsének szegezve.*
-Megoldottam volna.
*Dörzsöli meg elzsibadt karját, majd nagyot nyújtózik.*
-Előbb elő a farbával édes öcsém. Mégis mi a nagy terv? Megfontolnám.
*Lép közelebb egyet lassan.*
-Eddig követtelek, de kezdem unni ezt az izét.
*Mutat körbe karjaival a világmindenségen, de főleg a hajón.*
-Különben sincs egy kanyim se. Minek szarakodunk itt? Avass be. Mi a francnak menjek vissza a Vashegyre?
*Lép még egyet, most már közvetlen öccse előtt áll.*
-Túl sok hajcihő, kevés szórakozás. Add nekem a lányt, és megvettél... Mondjuk két napra.
*Tompítja le hangját, majd vigyorogva biccent Latamie felé.*
-Annyi idő alatt pont felérük Artheniorba. Kerülők nélkül.
*Lép hátra egyet, ujjaival az aranyfülbevalóval játszva.*
-Így lesz.
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:28:19
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:28:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A történések valóban felpörögnek, így lesz halottból rabszolga, majd rabszolgából útitárs. Ismételten csak szótlan hallgatja végig a boszorkányt, majd némán bólint. Bármit is művelt vele, alighanem véget ért, de ettől még óvatosnak kell lennie.*
-Rendben.
*Feleli végül hideg kurtasággal, kerülve a mélységi nőstény pillantását.
Zammiria lép hozzá, ki igyekszik elfogadtatni vele, hogy jól jár velük és pofonok ide vagy oda, nincs miért nehesztelnie. Kiderül.
Az utasításra egy pillanatra megmerevedik, kezei pedig ökölbe szorulnak.*
-Majd meggyógyul magától.
*Sziszegi, majd végül megfordul és lehajolva felveszi a szalag darabjait, visszalépve pedig a leányhoz felé nyújtja azt.
Odébb húzódva furcsa pillantást vet az ork-mélységi párosra, majd száját elhúzva elfordul.* ~Tehát az ork szukája a kis véráruló.~ *Arcán sajátos félmosoly jelenik meg, de alighanem ezt nem láthatják, ha mégis, inkább hasonlít egy fájdalmas grimaszhoz jelenleg.
Bolond lenne meglépni, a boszorkánynál vannak a fegyverei. De legalább a kezei szabadok már.
Borús képpel áll be Dreyia elé a sorban, a fegyver dolgát egyelőre pihenteti. Noha nagyon is védtelennek érzi magát nélkülük, valószínűleg még nem bíznának benne eléggé, hogy vissza is kapja őket. Ami valahol érthető.
Bármit is hoz most a jövő, a halálnál és a láncnál biztosan fényesebb.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A történések valóban felpörögnek, így lesz halottból rabszolga, majd rabszolgából útitárs. Ismételten csak szótlan hallgatja végig a boszorkányt, majd némán bólint. Bármit is művelt vele, alighanem véget ért, de ettől még óvatosnak kell lennie.*
-Rendben.
*Feleli végül hideg kurtasággal, kerülve a mélységi nőstény pillantását.
Zammiria lép hozzá, ki igyekszik elfogadtatni vele, hogy jól jár velük és pofonok ide vagy oda, nincs miért nehesztelnie. Kiderül.
Az utasításra egy pillanatra megmerevedik, kezei pedig ökölbe szorulnak.*
-Majd meggyógyul magától.
*Sziszegi, majd végül megfordul és lehajolva felveszi a szalag darabjait, visszalépve pedig a leányhoz felé nyújtja azt.
Odébb húzódva furcsa pillantást vet az ork-mélységi párosra, majd száját elhúzva elfordul.* ~Tehát az ork szukája a kis véráruló.~ *Arcán sajátos félmosoly jelenik meg, de alighanem ezt nem láthatják, ha mégis, inkább hasonlít egy fájdalmas grimaszhoz jelenleg.
Bolond lenne meglépni, a boszorkánynál vannak a fegyverei. De legalább a kezei szabadok már.
Borús képpel áll be Dreyia elé a sorban, a fegyver dolgát egyelőre pihenteti. Noha nagyon is védtelennek érzi magát nélkülük, valószínűleg még nem bíznának benne eléggé, hogy vissza is kapja őket. Ami valahol érthető.
Bármit is hoz most a jövő, a halálnál és a láncnál biztosan fényesebb.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-14 10:37:54
Üzenet elküldve: 2019-01-14 10:37:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Mindenképp érdekes útnak néz elébe, et már Meronnan reakciójából levonja.
~Meg kell zabálni.~
Nevetgél magában a fenyegetésre, bár arcán is látszik a szemtelen rókamosoly, amikor elmasírozik az éppen felkecmergett férfi mellett. *
- Van egy ágy, majd fogok neked egy gömbhalat párnának.
*Paskolja meg a hátát elhaladtában, bár további magyarázatot nem fűz hozzá.
Nem búcsúzik túlzottan a mólón maradt idősebb tengerésztől, hacsak nem az kézjel nem számít annak, amit a pallók felszedése után az indulásra kész bárkáról rejtve tesz meg. Régi darab már az őszülő férfi, aki leismétli a mozzanatot. Talán nem is véletlen, hogy pont ő jött el apja helyett a ládával.
Ahogy a megegyezés szól, Latamie elfoglalja a kapitányi posztot, minden további nélkül. Onnantól, hogy megköttetett az üzlet, pofátlanul elvárja hogy megkapja a helyét.
A nyikhaj is láthatóan érti a dolgát, arra panasznem nagyon lehet egyelőre legalábbis.
Persze a bárdnak nem kell sok, hogy az ismeretlen tényezőkre rákérdezzen.
A hívásra Latamie kénytelen átadni posztját.
Csípőjével oldalvást támaszkodik a korlátnak, s hányavetin font hajába túr, amivel újabb szálakat szabadít fel, közben a hozzá intézett kérdésen meglehetősen jót derül. Számított ilyen kérdésre, ő már a beszállásnál kirántotta volna a pallót a lába alól, ha nem tudja ki fia borja.*
- Kémnek lehet, hogy az. De ha így van, akkor sem Horaké. Hanem az ősz pasasé. *Támaszkodik a korlátra miközben beszél, de nem vergődik újabb nevekkel.* Aki lent maradt a mólón. Apám helyett apám volt, s ha ő hozta, akkor minden rendben lesz vele.
*A kalózkodás nem csak kegyetlenkedő haramiák gyülekezete. Az ősz pedig ha kellett, Lerach ellen is szót emelt amikor Latamie-ről volt szó.*
- Mondjuk úgy, hogy szerencsére ő ért a mólóra hamarabb, és neki köszönhető az is, hogy nem Horaknak intettem könnyes búcsút. *Könnyen lehet, hogy az nem végződött volna ilyen barátságosan.* Már ha ez jelent valamit.
*Az anyagiak felemlegetésére visszaszedi a rókamosolyát.*
- Tehát ötszáz arany az induló, meg még kétszáz a hajó bérlésre. *Füttyent, a hétszáz aranyra.* Az üzlet része rendben van felőlem. *Bólint, de a hajós dolgot nem engedi olyan könnyen.* Egyetlen apróság maradt el a számításból. Az pedig a kapitány bére. *Mutat önmagára, hogy ha nem volna egyértelmű, kit is gondol annak itt. Aki szakmailag is ott van a szeren, és akinek csupán váltósa az öreg halász, bármennyire is tőle bérlik a hajót.*
- Éppen kétszáz arany egy hónapra. Csak nektek. *Néz Chayss szemébe, miközben tálalja a kívánságát, bár határozottabban adja elő, mint ahogyan kívánni szoktak. Ami amúgy is méltányos, tekintve egy kapitány átlagos napi jussát.*
*Mindenképp érdekes útnak néz elébe, et már Meronnan reakciójából levonja.
~Meg kell zabálni.~
Nevetgél magában a fenyegetésre, bár arcán is látszik a szemtelen rókamosoly, amikor elmasírozik az éppen felkecmergett férfi mellett. *
- Van egy ágy, majd fogok neked egy gömbhalat párnának.
*Paskolja meg a hátát elhaladtában, bár további magyarázatot nem fűz hozzá.
Nem búcsúzik túlzottan a mólón maradt idősebb tengerésztől, hacsak nem az kézjel nem számít annak, amit a pallók felszedése után az indulásra kész bárkáról rejtve tesz meg. Régi darab már az őszülő férfi, aki leismétli a mozzanatot. Talán nem is véletlen, hogy pont ő jött el apja helyett a ládával.
Ahogy a megegyezés szól, Latamie elfoglalja a kapitányi posztot, minden további nélkül. Onnantól, hogy megköttetett az üzlet, pofátlanul elvárja hogy megkapja a helyét.
A nyikhaj is láthatóan érti a dolgát, arra panasznem nagyon lehet egyelőre legalábbis.
Persze a bárdnak nem kell sok, hogy az ismeretlen tényezőkre rákérdezzen.
A hívásra Latamie kénytelen átadni posztját.
Csípőjével oldalvást támaszkodik a korlátnak, s hányavetin font hajába túr, amivel újabb szálakat szabadít fel, közben a hozzá intézett kérdésen meglehetősen jót derül. Számított ilyen kérdésre, ő már a beszállásnál kirántotta volna a pallót a lába alól, ha nem tudja ki fia borja.*
- Kémnek lehet, hogy az. De ha így van, akkor sem Horaké. Hanem az ősz pasasé. *Támaszkodik a korlátra miközben beszél, de nem vergődik újabb nevekkel.* Aki lent maradt a mólón. Apám helyett apám volt, s ha ő hozta, akkor minden rendben lesz vele.
*A kalózkodás nem csak kegyetlenkedő haramiák gyülekezete. Az ősz pedig ha kellett, Lerach ellen is szót emelt amikor Latamie-ről volt szó.*
- Mondjuk úgy, hogy szerencsére ő ért a mólóra hamarabb, és neki köszönhető az is, hogy nem Horaknak intettem könnyes búcsút. *Könnyen lehet, hogy az nem végződött volna ilyen barátságosan.* Már ha ez jelent valamit.
*Az anyagiak felemlegetésére visszaszedi a rókamosolyát.*
- Tehát ötszáz arany az induló, meg még kétszáz a hajó bérlésre. *Füttyent, a hétszáz aranyra.* Az üzlet része rendben van felőlem. *Bólint, de a hajós dolgot nem engedi olyan könnyen.* Egyetlen apróság maradt el a számításból. Az pedig a kapitány bére. *Mutat önmagára, hogy ha nem volna egyértelmű, kit is gondol annak itt. Aki szakmailag is ott van a szeren, és akinek csupán váltósa az öreg halász, bármennyire is tőle bérlik a hajót.*
- Éppen kétszáz arany egy hónapra. Csak nektek. *Néz Chayss szemébe, miközben tálalja a kívánságát, bár határozottabban adja elő, mint ahogyan kívánni szoktak. Ami amúgy is méltányos, tekintve egy kapitány átlagos napi jussát.*
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-13 15:28:02
Üzenet elküldve: 2019-01-13 15:28:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Az események végre felpörögtek, no nem épp a tolvaj tervei szerint. De alakul az élet, és istene szavai visszhangoznak a tudatában. A szertartás csöppet hosszúra sikeredik. Addigra vélhetően Wagzal is ellátásra kerül, és itt hagyhatják ezt a helyet. Az új lány perpill kicsit se érdekli Dreyia-t , annál jobban Zammira akivel szándék nélkül kitolt. Hozzá sétál és zavartan szólítja meg.*
-Bocs a centidért, kicsit elragadott a hév és nem figyeltem arra, hogy az még kelleni fog. Igyekezlek kárpótolni majd, szólj, mibe kerül egy új és megveszem .
*Az új lány felé sétál, és megszólítja.*
-Nem szolga vagy, arra a hülyére ne figyelj. *Bök Wagzal felé* De jól jegyezd meg csak Zammi kedvéért voltunk engedékenyek. Én személy szerint komolyabban megbüntettelek volna a lopás kísérleted miatt. Ő ad neked egy második esélyt. Én nem, de ezt már tisztáztuk. Viszont tudom, mi lakozik a lelkedben, az előbbi varázslatok elég jól körvonalazták. Istenem megmutatta mi lakozik a szívedben, javaslom, fogadd meg az ajánlatom. Jobban jársz velünk barátként, mint ellenfélként. Nem foglak terrorizálni, se időm se kedvem nem lesz hozzád. De ha csak rosszul pislogsz a többiekre megkopasztalak. Komolyan szeretnénk ha felfognád, nem ellened vagyunk, és senki nem kényszerít semmire. Amit Zammi ajánlott társ opciót fontold meg.
*Remélhetőleg a rész igazság elgondolkoztatja Mirlahilt, ha nem akkor bizonyítani fogja a tényt hogy ismeri a nő sötétségét. Hisz a tolvaj lelkének egy része immár az övé. Wagzal felé sétál, akit már bizonyára ellátott a társnője.*
-Neked is elmondom, lehet hogy beképzelt, és még nemesnek képzeli magát. De se te se én nem dirigálunk neki. A másik vedd komolyabban a csapat munkát és Zammit. Ő a csapatban az aki bizalmat érdemel. Bevert orr kétszínű, mint minden nemes, de ha azt látja, hogy nem basztatjuk ő is felenged. Vagy, mert a lehetőség adott elhúz a francba. Egyik sem érdekel, de a kedvenc társnőd most jogosan mérges ránk.
*Csendesen szedelőzködni kezd, majd ha végre indulnak a sor végére áll. Ha Mirlahin csatlakozik hozzájuk végre. Akkor csak előtte mehet, hisz az íjász eléggé veszélyes perpill a hátuk mögött. Nincs még meg az a bizalom, hogy a háta mögé engedje a nőt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.13 19:06:14, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Az események végre felpörögtek, no nem épp a tolvaj tervei szerint. De alakul az élet, és istene szavai visszhangoznak a tudatában. A szertartás csöppet hosszúra sikeredik. Addigra vélhetően Wagzal is ellátásra kerül, és itt hagyhatják ezt a helyet. Az új lány perpill kicsit se érdekli Dreyia-t , annál jobban Zammira akivel szándék nélkül kitolt. Hozzá sétál és zavartan szólítja meg.*
-Bocs a centidért, kicsit elragadott a hév és nem figyeltem arra, hogy az még kelleni fog. Igyekezlek kárpótolni majd, szólj, mibe kerül egy új és megveszem .
*Az új lány felé sétál, és megszólítja.*
-Nem szolga vagy, arra a hülyére ne figyelj. *Bök Wagzal felé* De jól jegyezd meg csak Zammi kedvéért voltunk engedékenyek. Én személy szerint komolyabban megbüntettelek volna a lopás kísérleted miatt. Ő ad neked egy második esélyt. Én nem, de ezt már tisztáztuk. Viszont tudom, mi lakozik a lelkedben, az előbbi varázslatok elég jól körvonalazták. Istenem megmutatta mi lakozik a szívedben, javaslom, fogadd meg az ajánlatom. Jobban jársz velünk barátként, mint ellenfélként. Nem foglak terrorizálni, se időm se kedvem nem lesz hozzád. De ha csak rosszul pislogsz a többiekre megkopasztalak. Komolyan szeretnénk ha felfognád, nem ellened vagyunk, és senki nem kényszerít semmire. Amit Zammi ajánlott társ opciót fontold meg.
*Remélhetőleg a rész igazság elgondolkoztatja Mirlahilt, ha nem akkor bizonyítani fogja a tényt hogy ismeri a nő sötétségét. Hisz a tolvaj lelkének egy része immár az övé. Wagzal felé sétál, akit már bizonyára ellátott a társnője.*
-Neked is elmondom, lehet hogy beképzelt, és még nemesnek képzeli magát. De se te se én nem dirigálunk neki. A másik vedd komolyabban a csapat munkát és Zammit. Ő a csapatban az aki bizalmat érdemel. Bevert orr kétszínű, mint minden nemes, de ha azt látja, hogy nem basztatjuk ő is felenged. Vagy, mert a lehetőség adott elhúz a francba. Egyik sem érdekel, de a kedvenc társnőd most jogosan mérges ránk.
*Csendesen szedelőzködni kezd, majd ha végre indulnak a sor végére áll. Ha Mirlahin csatlakozik hozzájuk végre. Akkor csak előtte mehet, hisz az íjász eléggé veszélyes perpill a hátuk mögött. Nincs még meg az a bizalom, hogy a háta mögé engedje a nőt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.13 19:06:14, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:49:38
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Csendessége nem indulatos. Ő most megfigyelő, s igazán elemében érzi magát. Persze szeretné, ha Mirlahin életben maradna, és társukká lehetne, de belátta, hogy a többség kezében az erő, és ő nem azon az oldalon áll. Dreyia remekül zárja a jelenetet, Mirlahin messze több lehetőséget kap, mint néhány pillanattal ezelőtt kilátásban volt számára, most már csak rajta múlik, mit kezd vele. A meghurcolás nyilván indulatként lappanghat benne, de talán idővel rájön, hogy többet is nyújthat számára egy ilyen szövetség. Vagy legalább arra, hogy rosszabbul jár, ha ellenük tesz. Bármelyikük ellen.
Elhúzza egy kissé a száját, mikor Dreyia elvágja a „kötelet”. Jobban örült volna neki, ha egy darabban kapja vissza mérőszalagját. Mirlahinnal szembe fordul, alaposan megvizsgálja az arcát, s tekintetét. A bizalmas érintést különösen figyelemmel követi. A tekintete határozott, egy kissé tán hűvösnek is hat a számára kissé dacosnak tetsző pillantással szemben, ám szokásos, lágy hangján felel.*
- Az rajtad is múlik, Mirlahin. Nem a szavaidon, hanem a tetteiden. Nem önszántadból lépsz mellém és társaim mellé, de remélem, a rossz indítás ellenére rá fogsz jönni, hogy ez számodra is hasznos lesz, nem éri meg kicsinyes elégtétellel szétrombolni.
*Megpróbálja felmérni, megsérült-e még valahol a lefogása során. Ha minden igaz, leginkább az arca szenvedte el a meghurcolást, a többi talán csak zúzódásnak, karcolásnak ígérkezik, nem olyasminek, amivel azonnal kellene foglalkozni, vagy ne gyógyulna meg gyorsan magától. Tiszta kendőt húz elő a zsebéből és átnyújtja.*
- Később ellátom a sérüléseidet, de előbb fel kell tölteni a készleteimet a piacon. Hozd ide, kérlek, amit levágtak rólad.
*S míg Mirlahin feltételezhetően visszamegy, Wagzallal foglalkozik. Ha látja is, hogy a hím ölelésre készül, nem löki el a kezét. Bár neheztelőn néz fel rá. Még mindig nem érti, hogy Zam nem szereti ezt a nyilvános bizalmaskodást, elvégre ők nem egy pár, s még ha azok lennének, se akarná ezt mások számára ilyen nyilvánvalóvá tenni. De ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy megbeszélje vele, így most inkább elengedi a dolgot és megenyhül a karjaiban. Ám a csókot nem engedi, ha ehhez az iménti hűvös pillantás nem volt elég, akkor a kezét Wagzal mellkasára téve képez falat. Neki is puha hangon felel.*
- Nem szeretem a pazarlást. Úgyhogy mondhatjuk így is.
*Wagzal érezheti, hogy didereg, ez ellen sajnos az erős akarat sem tud tenni egy ponton túl. Zam a zsoldos sérült válla felé fordítja a tekintetét és elhúzza a száját.*
- Nagyon sajnálom, hogy megsérültél. A pénzt tekintsd testőri szolgálataid fizetségeként az úton. Úgy tűnik, nagyobb szükség lesz rá, mint gondoltam. Téged sem tudlak még ellátni, nem hittem, hogy mindjárt az út első felében egyik csapás ér minket a másik után.
*Nyugtalanul tekint előre a hóesésbe, ahol a kacagó lovas tűnt el előttük. Ki tudja, mi vár rájuk még arra? Aztán visszafordul a zsoldoshoz.*
- De legalább hadd kössek rá tiszta gyolcsot… hideg van.
*Legkésőbb ekkor igyekszik az ölelésből kilépni, és levenni a hátáról a holmiját, kivenni a tiszta, fehér szövetet, mely a hópelyhek árnyalatánál egy fokkal sárgább színű, s tőrével egy csíkot vág le. Ha Wagzal belemegy, akkor megkéri, hogy kicsit ereszkedjen lejjebb, például féltérdre elég lesz. Ha szükséges, átmenetileg a szíjakat is meglazítja a páncélzaton, hogy közvetlenül a sérülést köthesse be. Előtte azért ellenőrzi, hogy nem tűnik-e nagyon szennyezettnek a seb, de egyébként nem szívesen próbálná most tisztogatni, feltehetően a vérzés is csillapodott már. A kötés nem lesz nagyon szoros, csak némi fedés a cél. Mikor senki nem látja, aprót simít Wagzal arcára ujja külső felével, mielőtt engedi felállni. A keze hideg, ezt a kötözés alatt is érezhette esetleg.
Ha Mirlahin közben visszatér a mérőszalagja darabjaival, köszönettel átveszi tőle, és elteszi a táskájába. Később majd készít másikat, de addig is jó szolgálatot tehet még valamiben. Wagzal feltételezhetően ekkortájt kezd új társuk személyével törődni, s maga is kíváncsian fordul a nőstény felé. Tekintete Dreyia felé siklik egy pillanatra, nagyon szeretne már továbbindulni. Összébb húzza magán köpönyegét.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Csendessége nem indulatos. Ő most megfigyelő, s igazán elemében érzi magát. Persze szeretné, ha Mirlahin életben maradna, és társukká lehetne, de belátta, hogy a többség kezében az erő, és ő nem azon az oldalon áll. Dreyia remekül zárja a jelenetet, Mirlahin messze több lehetőséget kap, mint néhány pillanattal ezelőtt kilátásban volt számára, most már csak rajta múlik, mit kezd vele. A meghurcolás nyilván indulatként lappanghat benne, de talán idővel rájön, hogy többet is nyújthat számára egy ilyen szövetség. Vagy legalább arra, hogy rosszabbul jár, ha ellenük tesz. Bármelyikük ellen.
Elhúzza egy kissé a száját, mikor Dreyia elvágja a „kötelet”. Jobban örült volna neki, ha egy darabban kapja vissza mérőszalagját. Mirlahinnal szembe fordul, alaposan megvizsgálja az arcát, s tekintetét. A bizalmas érintést különösen figyelemmel követi. A tekintete határozott, egy kissé tán hűvösnek is hat a számára kissé dacosnak tetsző pillantással szemben, ám szokásos, lágy hangján felel.*
- Az rajtad is múlik, Mirlahin. Nem a szavaidon, hanem a tetteiden. Nem önszántadból lépsz mellém és társaim mellé, de remélem, a rossz indítás ellenére rá fogsz jönni, hogy ez számodra is hasznos lesz, nem éri meg kicsinyes elégtétellel szétrombolni.
*Megpróbálja felmérni, megsérült-e még valahol a lefogása során. Ha minden igaz, leginkább az arca szenvedte el a meghurcolást, a többi talán csak zúzódásnak, karcolásnak ígérkezik, nem olyasminek, amivel azonnal kellene foglalkozni, vagy ne gyógyulna meg gyorsan magától. Tiszta kendőt húz elő a zsebéből és átnyújtja.*
- Később ellátom a sérüléseidet, de előbb fel kell tölteni a készleteimet a piacon. Hozd ide, kérlek, amit levágtak rólad.
*S míg Mirlahin feltételezhetően visszamegy, Wagzallal foglalkozik. Ha látja is, hogy a hím ölelésre készül, nem löki el a kezét. Bár neheztelőn néz fel rá. Még mindig nem érti, hogy Zam nem szereti ezt a nyilvános bizalmaskodást, elvégre ők nem egy pár, s még ha azok lennének, se akarná ezt mások számára ilyen nyilvánvalóvá tenni. De ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy megbeszélje vele, így most inkább elengedi a dolgot és megenyhül a karjaiban. Ám a csókot nem engedi, ha ehhez az iménti hűvös pillantás nem volt elég, akkor a kezét Wagzal mellkasára téve képez falat. Neki is puha hangon felel.*
- Nem szeretem a pazarlást. Úgyhogy mondhatjuk így is.
*Wagzal érezheti, hogy didereg, ez ellen sajnos az erős akarat sem tud tenni egy ponton túl. Zam a zsoldos sérült válla felé fordítja a tekintetét és elhúzza a száját.*
- Nagyon sajnálom, hogy megsérültél. A pénzt tekintsd testőri szolgálataid fizetségeként az úton. Úgy tűnik, nagyobb szükség lesz rá, mint gondoltam. Téged sem tudlak még ellátni, nem hittem, hogy mindjárt az út első felében egyik csapás ér minket a másik után.
*Nyugtalanul tekint előre a hóesésbe, ahol a kacagó lovas tűnt el előttük. Ki tudja, mi vár rájuk még arra? Aztán visszafordul a zsoldoshoz.*
- De legalább hadd kössek rá tiszta gyolcsot… hideg van.
*Legkésőbb ekkor igyekszik az ölelésből kilépni, és levenni a hátáról a holmiját, kivenni a tiszta, fehér szövetet, mely a hópelyhek árnyalatánál egy fokkal sárgább színű, s tőrével egy csíkot vág le. Ha Wagzal belemegy, akkor megkéri, hogy kicsit ereszkedjen lejjebb, például féltérdre elég lesz. Ha szükséges, átmenetileg a szíjakat is meglazítja a páncélzaton, hogy közvetlenül a sérülést köthesse be. Előtte azért ellenőrzi, hogy nem tűnik-e nagyon szennyezettnek a seb, de egyébként nem szívesen próbálná most tisztogatni, feltehetően a vérzés is csillapodott már. A kötés nem lesz nagyon szoros, csak némi fedés a cél. Mikor senki nem látja, aprót simít Wagzal arcára ujja külső felével, mielőtt engedi felállni. A keze hideg, ezt a kötözés alatt is érezhette esetleg.
Ha Mirlahin közben visszatér a mérőszalagja darabjaival, köszönettel átveszi tőle, és elteszi a táskájába. Később majd készít másikat, de addig is jó szolgálatot tehet még valamiben. Wagzal feltételezhetően ekkortájt kezd új társuk személyével törődni, s maga is kíváncsian fordul a nőstény felé. Tekintete Dreyia felé siklik egy pillanatra, nagyon szeretne már továbbindulni. Összébb húzza magán köpönyegét.*
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-13 08:05:05
Üzenet elküldve: 2019-01-13 08:05:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Dreyia és a csapat//
*Az ima különösebben ne változtat meg most semmit, sem az időjárásban, sem másban. Mirlahin persze furcsa módon megkönnyebbülhet, s fellélegezhet. A kő továbbra is kő marad, azonban már semmiféle jelentőséggel nem beír. Hogy ez a későbbiek során rossz hatással lesz Dreyiára vagy sem, az még a jövő zenéje. Annyi bizonyos, Mirlahin lelkének egy darabját birtokolhatja, s későbbi üzelmeihez felhasználhatja, persze ez Mirlahinra már nem lesz hatással. Lehet, hogy így volt jó, lehet minden okkal történik, ennek jelen esetben csak Dreyia, Mirlahin és Sa'Thereth a megmondhatója.
Mirlahin szerencsésnek mondhatja magát. Másképp is végződhetett volna. Lelke felszabadul, s nem a rosszabbik módon, mely halálával végződhetett volna.*
*Az ima különösebben ne változtat meg most semmit, sem az időjárásban, sem másban. Mirlahin persze furcsa módon megkönnyebbülhet, s fellélegezhet. A kő továbbra is kő marad, azonban már semmiféle jelentőséggel nem beír. Hogy ez a későbbiek során rossz hatással lesz Dreyiára vagy sem, az még a jövő zenéje. Annyi bizonyos, Mirlahin lelkének egy darabját birtokolhatja, s későbbi üzelmeihez felhasználhatja, persze ez Mirlahinra már nem lesz hatással. Lehet, hogy így volt jó, lehet minden okkal történik, ennek jelen esetben csak Dreyia, Mirlahin és Sa'Thereth a megmondhatója.
Mirlahin szerencsésnek mondhatja magát. Másképp is végződhetett volna. Lelke felszabadul, s nem a rosszabbik módon, mely halálával végződhetett volna.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-13 05:46:53
Üzenet elküldve: 2019-01-13 05:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Talán a trió és az útonálló sem sejti, hogy milyen közel jártak már a bírók, hogy kimondják a halálos ítéletet. Nagyon úgy tűnik, hogy ha a dolog vallásos része egy sötét isten által véráldozatként fogalmazódik meg, akkor még a végig kitartó állítólagos szabó sem ellenkezett volna.
Ezzel szemben agyaras barátunk nagy rössel lendül egy kis testmozgásba, talán azt valóban a magasabb rendű lények jelének lehet venni, hogy még sem sikerült megmozdulnia. Sem neki, sem a sziklának. Kevesen fogadnának velem arra legközelebb, hogy az oly legendás erejű faj valamelyik tagja pont a fizikai próbatételen bukik majd el.
Szót kell ejtenem arról, hogy én magam sem tervezem a kísérletezést, hogy ezek után mindig az orkok ellen fogadjak, ha valahol izomra van szükség.
Bár elmulasztják a hideg érkezésével kimondani a halált, ám ha a történetben van valami megmagyarázhatatlanul ironikus csoda, hogy a következő percben már magától kialakulni látszik az egyetértés. Nem csak az ítélők között, de a fogoly is a legjobb kimenetnek érzi... ami a választékban volt legalábbis.*
-Szöszölj csak, addig mi elleszünk! *válaszolja a valami nagyon fontosba megint belekezdő Linkelstarnak, majd nagy léptekkel odaáll közvetlenül Zammiria mellé. Ha nem tesz ellene semmit, akkor átkarolja a derekát.*
-Boldog vagy?
* Őszinte érdeklődés hallatszik a hangjában. Nem igazán látszik rajta, hogy megszégyenült, amiért nem tudta felemelni az oltárkövet. Talán magában inkább férfias tettként könyveli el, megpróbálni a lehetetlent és legfeljebb kudarcot vallani. Ezerszer inkább, mint bele sem kezdeni.
Ha a lányon látszik neheztelés vagy kellemetlenül érzi magát, amiért hozzáért, akkor annyiban hagyja. Türelmesen és csendben szemléli mellette a papnő miben sántikál. De ha úgy érezheti, hogy társaságukban békesség honol, akkor egy csókot is meg fog kockáztatni.*
-Mirlahin... valamelyik isten bajnoknője. *ízlelgeti az idegenre aggatott szavakat, hiszen ők ketten kérték, hogy ha valamelyiknek tervei van a kékvérűvel, akkor maradjon életben* Mi Artheniorba készültünk menni. De vajon mi lehet a te feladatod, amiért meg kellett úsznod a kivégzést?
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Talán a trió és az útonálló sem sejti, hogy milyen közel jártak már a bírók, hogy kimondják a halálos ítéletet. Nagyon úgy tűnik, hogy ha a dolog vallásos része egy sötét isten által véráldozatként fogalmazódik meg, akkor még a végig kitartó állítólagos szabó sem ellenkezett volna.
Ezzel szemben agyaras barátunk nagy rössel lendül egy kis testmozgásba, talán azt valóban a magasabb rendű lények jelének lehet venni, hogy még sem sikerült megmozdulnia. Sem neki, sem a sziklának. Kevesen fogadnának velem arra legközelebb, hogy az oly legendás erejű faj valamelyik tagja pont a fizikai próbatételen bukik majd el.
Szót kell ejtenem arról, hogy én magam sem tervezem a kísérletezést, hogy ezek után mindig az orkok ellen fogadjak, ha valahol izomra van szükség.
Bár elmulasztják a hideg érkezésével kimondani a halált, ám ha a történetben van valami megmagyarázhatatlanul ironikus csoda, hogy a következő percben már magától kialakulni látszik az egyetértés. Nem csak az ítélők között, de a fogoly is a legjobb kimenetnek érzi... ami a választékban volt legalábbis.*
-Szöszölj csak, addig mi elleszünk! *válaszolja a valami nagyon fontosba megint belekezdő Linkelstarnak, majd nagy léptekkel odaáll közvetlenül Zammiria mellé. Ha nem tesz ellene semmit, akkor átkarolja a derekát.*
-Boldog vagy?
* Őszinte érdeklődés hallatszik a hangjában. Nem igazán látszik rajta, hogy megszégyenült, amiért nem tudta felemelni az oltárkövet. Talán magában inkább férfias tettként könyveli el, megpróbálni a lehetetlent és legfeljebb kudarcot vallani. Ezerszer inkább, mint bele sem kezdeni.
Ha a lányon látszik neheztelés vagy kellemetlenül érzi magát, amiért hozzáért, akkor annyiban hagyja. Türelmesen és csendben szemléli mellette a papnő miben sántikál. De ha úgy érezheti, hogy társaságukban békesség honol, akkor egy csókot is meg fog kockáztatni.*
-Mirlahin... valamelyik isten bajnoknője. *ízlelgeti az idegenre aggatott szavakat, hiszen ők ketten kérték, hogy ha valamelyiknek tervei van a kékvérűvel, akkor maradjon életben* Mi Artheniorba készültünk menni. De vajon mi lehet a te feladatod, amiért meg kellett úsznod a kivégzést?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719