Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3086. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Rég járt már itt. Mikor belép akkor ha lát valakit annak az irányába biccent, majd tekintete körbejárja a helyet. Megannyi gyilokszerszám van itt amikkel a legváltozatosabb módokon képes ember, embernek az életét elvenni. A páncélok se kevésbé békés találmányok hisz azok is abból a célból készültek, hogy megvédjen akkor ha harcba vonulsz. Hogy mégis miért van mégis itt a remete? A különböző íjakat és nyilakat nézi meg magának. Igaz nincs sok pénze, de ha lát valamit akkor legalább elképzelése lesz, hogy mire szeretne gyűjtögetni. Hátha lát valamit ami javít a vadászatok során a sikerén. Ha már az ereje nem a régi hátha egy jobb fegyver segít neki, hogy úgy lőjön mint régen. Meg ez kicsit el is tereli a gondolatait az elmúlt napok történéseiről.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkirt ugyan hőn szeretett fegyvere még sosem hagyta cserben, azt azonban könnyedén felismeri hogyha ismét kalandozni támadna kedve, akkor nem jönne rosszul egy másodlagos fegyverzet sem, egy olyan amit nem annyira félt. Például egy kisebb fejsze, amivel akár még fát is tudna aprítani ha nagyon úgy hozná a szükség, vagy akár szívfájdalom nélkül el tudná hajítani, hisz nem bánkódna amiatt hogy esetleg ott kell hagynia egy szerencsétlenül járt tetemben. Úgyhogy talán a kovácsnál talál valami nem túl drága holmit ami erre a célra tökéletes lesz számára.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nehéz a dolga az ember lányának, ha nincs munkája, de pénzre van szüksége. Nézzük csak a lehetőségeket. Lehetne járni az utcákat elszórt aranyérmék után kutatva, de ha ezt tenné, megőszülne, mire összegyűlik annyi, amennyire szüksége van. Kéregethetne is akár, de azt meg fog a franc, hát nem koldus ő, saját otthona is van, úgy kapta. Megölhetne másokat a pénzükért, de félő, hogy akkor meg új otthonba költöztetnék, de a priccs nem olyan kényelmes, mint az ágya, és a rácsos ablak sem tetszik neki, na meg a kötél sem a legszebb ékszer a nyakban. Fogynak a lehetőségek, és kezd megijedni attól, hogy ha pénzt akar szerezni, akkor bizony dolgoznia kell.
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:21:44
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja, hogy mi vár rá a közeljövőben. A démon azt mondta, hogy Mardrei asszonyt a városőrség fogja a Krenkataurba szállítani. Azt maga is tudja, hogy egy börtön, és azt is, hogy a városőrök körében képzett harcosok is megtalálhatók. Ha arra kerül a sor, hogy ki akarja szabadítani az öreg némbert a fogságukból, akkor valószínűleg elkerülhetetlen a vérontás. Ha így lesz, nem támaszkodhat csak és kizárólag a varázslataira, a fegyvereiben is bíznia kell. Ezért látogatja meg az arthenior-i kovácsműhelyt. Évekkel ezelőtt járt már itt. Itt készíttette a hosszúkardot is, ami azóta hű társa, és megbízható partnernek bizonyult az ellen az elf ellen folytatott élet-halál harcban is, amiből végül ő jött ki győztesnek. Igaz, ott volt vele Nolie és Clion is, s míg az utóbbit hamar harcképtelenné tette az íjász, addig a kis tündérnek valószínűleg a saját életét is köszönheti. Akkor még nem volt annyira jó, mint most.
Belép a műhelybe, és amint talál valakit, akivel beszélhet, elmagyarázza neki, hogy mit akar. Megéleztetni a meglévő fegyvereit, és kiegészíteni a vértezetét minimum egy alkarvédővel. Persze, ha már itt van, akkor egy kicsit legelteti is a szemét a tetszetősebbél tetszetősebb pengéken. Eljöhet még az idő, mikor nem éri már be egy egyszerű karddal és csontból készült tőrrel.*
Belép a műhelybe, és amint talál valakit, akivel beszélhet, elmagyarázza neki, hogy mit akar. Megéleztetni a meglévő fegyvereit, és kiegészíteni a vértezetét minimum egy alkarvédővel. Persze, ha már itt van, akkor egy kicsit legelteti is a szemét a tetszetősebbél tetszetősebb pengéken. Eljöhet még az idő, mikor nem éri már be egy egyszerű karddal és csontból készült tőrrel.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:59:46
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:59:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Pajzs javítás reményében//
*Szerencséjére elég rátermett kovácsmestert talál, a páncélzatok és védőfelszerelések avatott mesterét. Tőle először is azt tudja meg, hogy régi pajzsa menthetetlen, mert a közepén átfutó repedés bármikor megadhatja magát.
De aztán azt is meglátja, hogy a mester nem csak kiváló felszereléseket gyárt, de képes ezeket a vevő igényeire alakítani. Neki is kezd, hogy elmagyarázza az ő sajátos igényét, aminek hallatán a kovácsmester szemöldöke felszalad a homlokára.
Hozzá a legtöbben azért jönnek, hogy felszerelésüket látványosra, cifrára, csicsásra változtatják. Erre jön ez a zsoldos és azt mondja:*
- Minőségi acél körpajzsot akarok, de olcsó fával legyen fedve, mintha csak egy ósdi fapajzs lenne!
Acél alkarvédőkre lenne szükségem, meg lábszárvédőkre, és még combvédőkre is. De mind legyen ósdi bőrrel bevonva, hogy ne tűnjön se újnak, se erősnek!
Ja, és vennék egy olyan brigantint. De az is nézzen ki egy vacak bőrvértnek!
*A kovácsmester vakarja egy ideig a fejét, tán hülyének nézi a fiút, bár van logika a kérés mögött. Végül oszt, szoroz, és végül a következőket közli:
Egy minőségi kerek acélpajzs alapból 140 arany, de hogy így be legyen burkolva fával, az további 40 aranyba fog fájni.
Két acél alkarvédő, az annyi, mint 80 arany;
két acél combvédő, az még 80 arany;
két acél lábszárvédő, még 80 arany;
Hogy mindezek legyenek bevonva olcsó bőrrel, hogy bőr védőfelszerelésnek látsszanak? Az nem nagy kunszt, még 20 arany.
Na és akkor ott van még a brigantin, ami még 180 aranyba fáj. Nézzen ki öreg bőrvértnek? Nem gond, ezek után ezt már ingyen is leamortizálják picit.
Borsos összeg, és a kovácsmester úgy sorolja az összegeket, hogy ki se nézi a rongyos külsejű zsoldosból, hogy annak akár csak a brigantinra meglenne a pénze. Annál nagyobbat néz, amikor Mykael sorra fizeti ki az összegeket: 140 aranyat egy minőségi körpajzsért; 80-80 aranyat minden pár acél alkarvédőért, lábszárvédőért, combvédőért; és még 180 aranyat a brigantinért.
Aztán mindezeken felül fizet még 60 aranyat
a kovácsmesternek azért, hogy a körpajzsot fával, a páncéllapokat bőrrel vonja be.
Ezzel hirtelen jó sok munkát adott a kovácsmesternek. Nem is lesz meg egyhamar, így miután mindent kifizetett, abban marad a mesterrel, hogy majd másnap veszi át.
Mykael azonban ezek után még sokáig nem távozik: figyeli a mestert a munkája során, még akkor is, amikor nem az ő felszerelését készíti. És közben kérdez. Láthatóan lebilincselőnek tartja a szakmabéli tudást és próbálja megérteni, mit miért csinál a kovácsmester. Egy ideig nem is bosszantja ezzel a mestert, főleg, mert hébe-hóba még be is segít neki a munkában (odébb cipel ezt-azt, ha megkérik). Aztán, amikor már kezd idegesítő lenni a jelenléte és a folyamatos kérdései, már ő dönt úgy, hogy inkább hagyja dolgozni a kovácsot.*
*Szerencséjére elég rátermett kovácsmestert talál, a páncélzatok és védőfelszerelések avatott mesterét. Tőle először is azt tudja meg, hogy régi pajzsa menthetetlen, mert a közepén átfutó repedés bármikor megadhatja magát.
De aztán azt is meglátja, hogy a mester nem csak kiváló felszereléseket gyárt, de képes ezeket a vevő igényeire alakítani. Neki is kezd, hogy elmagyarázza az ő sajátos igényét, aminek hallatán a kovácsmester szemöldöke felszalad a homlokára.
Hozzá a legtöbben azért jönnek, hogy felszerelésüket látványosra, cifrára, csicsásra változtatják. Erre jön ez a zsoldos és azt mondja:*
- Minőségi acél körpajzsot akarok, de olcsó fával legyen fedve, mintha csak egy ósdi fapajzs lenne!
Acél alkarvédőkre lenne szükségem, meg lábszárvédőkre, és még combvédőkre is. De mind legyen ósdi bőrrel bevonva, hogy ne tűnjön se újnak, se erősnek!
Ja, és vennék egy olyan brigantint. De az is nézzen ki egy vacak bőrvértnek!
*A kovácsmester vakarja egy ideig a fejét, tán hülyének nézi a fiút, bár van logika a kérés mögött. Végül oszt, szoroz, és végül a következőket közli:
Egy minőségi kerek acélpajzs alapból 140 arany, de hogy így be legyen burkolva fával, az további 40 aranyba fog fájni.
Két acél alkarvédő, az annyi, mint 80 arany;
két acél combvédő, az még 80 arany;
két acél lábszárvédő, még 80 arany;
Hogy mindezek legyenek bevonva olcsó bőrrel, hogy bőr védőfelszerelésnek látsszanak? Az nem nagy kunszt, még 20 arany.
Na és akkor ott van még a brigantin, ami még 180 aranyba fáj. Nézzen ki öreg bőrvértnek? Nem gond, ezek után ezt már ingyen is leamortizálják picit.
Borsos összeg, és a kovácsmester úgy sorolja az összegeket, hogy ki se nézi a rongyos külsejű zsoldosból, hogy annak akár csak a brigantinra meglenne a pénze. Annál nagyobbat néz, amikor Mykael sorra fizeti ki az összegeket: 140 aranyat egy minőségi körpajzsért; 80-80 aranyat minden pár acél alkarvédőért, lábszárvédőért, combvédőért; és még 180 aranyat a brigantinért.
Aztán mindezeken felül fizet még 60 aranyat
a kovácsmesternek azért, hogy a körpajzsot fával, a páncéllapokat bőrrel vonja be.Ezzel hirtelen jó sok munkát adott a kovácsmesternek. Nem is lesz meg egyhamar, így miután mindent kifizetett, abban marad a mesterrel, hogy majd másnap veszi át.
Mykael azonban ezek után még sokáig nem távozik: figyeli a mestert a munkája során, még akkor is, amikor nem az ő felszerelését készíti. És közben kérdez. Láthatóan lebilincselőnek tartja a szakmabéli tudást és próbálja megérteni, mit miért csinál a kovácsmester. Egy ideig nem is bosszantja ezzel a mestert, főleg, mert hébe-hóba még be is segít neki a munkában (odébb cipel ezt-azt, ha megkérik). Aztán, amikor már kezd idegesítő lenni a jelenléte és a folyamatos kérdései, már ő dönt úgy, hogy inkább hagyja dolgozni a kovácsot.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:11:19
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:11:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Pajzs javítás reményében//
*Nem is olyan rég volt, hogy legutóbb itt járt. Akkor kapott egy rakás olyan holmit, aminek a többségére végső soron nem volt szüksége, viszont még ép volt a körpajzsa, amire nagyon is nagy szüksége volt. És lenne még mindig. Csakhogy a pajzs hatalmas ütést kapott és azóta csoda, hogy egyben van.
Mykael most azért jött el a Kovácsműhelybe, hogy ezt rendbe rakassa, vagy esetleg egy újat vegyen helyette. Bár ő nem szeret új dolgokat venni. Szívesebben használná tovább azt, amilye van, feltéve, hogy sikerül ismét használhatóvá tenni. Egy pajzson mégis csak az ember élete múlhat.*
*Nem is olyan rég volt, hogy legutóbb itt járt. Akkor kapott egy rakás olyan holmit, aminek a többségére végső soron nem volt szüksége, viszont még ép volt a körpajzsa, amire nagyon is nagy szüksége volt. És lenne még mindig. Csakhogy a pajzs hatalmas ütést kapott és azóta csoda, hogy egyben van.
Mykael most azért jött el a Kovácsműhelybe, hogy ezt rendbe rakassa, vagy esetleg egy újat vegyen helyette. Bár ő nem szeret új dolgokat venni. Szívesebben használná tovább azt, amilye van, feltéve, hogy sikerül ismét használhatóvá tenni. Egy pajzson mégis csak az ember élete múlhat.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-11-09 19:54:18
Üzenet elküldve: 2024-11-09 19:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A bőr dolga//
*Mindent elmond, elejétől a végéig. Nem veszik el a részletekben, de kellő alapossággal adja a kovács tudtára, mit is óhajt a tretilbőrrel kezdeni. Szerencsére visszajáró vendég, nem ez az első alkalom, hogy itt jár. Alighanem könnyedén felismerik. A kívánalmait nem sieti el. Van egy olyan sejtése, hogy a tretilbőrből kidolgozott bőrvért nem lesz olcsó mulatság és bizonyára időigényes folyamat lesz. Ugyanakkor becsapná magát, ha azt állítaná, hogy nem izgatott a dolog miatt. Azóta vágyik egy ilyen holmira, hogy először látott valakit hasonlóban küzdeni a Wegtoreni Nagy Aréna homokján. Nem sokat konyít a bestiavértekhez, de abból, amit látott... Hamarosan kiderül, igaza van-e.*
*Mindent elmond, elejétől a végéig. Nem veszik el a részletekben, de kellő alapossággal adja a kovács tudtára, mit is óhajt a tretilbőrrel kezdeni. Szerencsére visszajáró vendég, nem ez az első alkalom, hogy itt jár. Alighanem könnyedén felismerik. A kívánalmait nem sieti el. Van egy olyan sejtése, hogy a tretilbőrből kidolgozott bőrvért nem lesz olcsó mulatság és bizonyára időigényes folyamat lesz. Ugyanakkor becsapná magát, ha azt állítaná, hogy nem izgatott a dolog miatt. Azóta vágyik egy ilyen holmira, hogy először látott valakit hasonlóban küzdeni a Wegtoreni Nagy Aréna homokján. Nem sokat konyít a bestiavértekhez, de abból, amit látott... Hamarosan kiderül, igaza van-e.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:21:05
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
- Hmh… *Halványan mosolyodik el a bizalom kérdésére. Ahhoz még Orthus-nak is nagyon sokat kell tennie, hogy a bizalmába fogadja őt. Merlana a férfivel szemben is egyre nagyobb arcot enged meg magának, ahogy a társadalmi különbségeket jelképező olló zárul kettejük között, még akkor is, ha ez a folyamat nagyban annak köszönhető, hogy ő Morthimer hátán kapaszkodik egyre feljebb és feljebb. Ennek ellenére sok mindent nem mutatott még magából a másik azon kívül, hogy gazdag és mire képes az ágyban. Bizalmat pedig nem lehet csillogó aranyérmékkel megvásárolni, legalábbis nem mindenhol.
A következő felajánlás azonban teljesen más vizekre evezi a beszélgetést, Merlana továbbra sem tudja hová tenni a hirtelen jövő, nagyvonalú meghívást. Valami változhatott Orthus háza tájékán, de vajon mi?*
- Áh, szóval ilyen jól haladnak az építkezések az új negyedben? Így már értem. *A magyarázat látszólag felnyitja a szemét. Azért meri a férfi meghívni őt a jelenlegi otthonába, mert utána úgysem ott fog lakni, így végtére is semmivel sem másabb a hely a kettejük vonatkozásában, mint a Pegazus. Egyelőre csupán ennyire engedi következtetni a rendelkezésére álló információ.
Kedvesen viszonozza Orthus zavart mosolyát, mikor rájön, hogy talán szerencsétlen lovat nem lenne célszerű kikötözve az utcán hagyni. Apró hiba ez ugyan, de arra pont elég, hogy Merlana egyre biztosabb legyen abban, más gondolatok kötik le a kereskedő figyelmét. Felettébb érdekes. Egyre kíváncsibb, hogy mi járhat a fejében.*
- Élvezi, hogy kíváncsivá tesz, majd pedig titokzatoskodik, jól sejtem? *Kérdése főként az ajánlattal elhúzott mézesmadzagra, majd annak nem részletezésének szánja, de csak főként. Fű alatt már azon ügyeskedik, hogy valahogy mélyebbre ásson a férfi elméjének útvesztőjében.
Közben kecsesen lépked mellette, a piac irányába. Nem óhajt felülni a lóra, bár talán nem ártana egy kicsit gyakorolnia, mielőtt útnak indul majd a kikötőbe, de azt megteheti majd a saját lovával is.*
- Hmh… *Halványan mosolyodik el a bizalom kérdésére. Ahhoz még Orthus-nak is nagyon sokat kell tennie, hogy a bizalmába fogadja őt. Merlana a férfivel szemben is egyre nagyobb arcot enged meg magának, ahogy a társadalmi különbségeket jelképező olló zárul kettejük között, még akkor is, ha ez a folyamat nagyban annak köszönhető, hogy ő Morthimer hátán kapaszkodik egyre feljebb és feljebb. Ennek ellenére sok mindent nem mutatott még magából a másik azon kívül, hogy gazdag és mire képes az ágyban. Bizalmat pedig nem lehet csillogó aranyérmékkel megvásárolni, legalábbis nem mindenhol.
A következő felajánlás azonban teljesen más vizekre evezi a beszélgetést, Merlana továbbra sem tudja hová tenni a hirtelen jövő, nagyvonalú meghívást. Valami változhatott Orthus háza tájékán, de vajon mi?*
- Áh, szóval ilyen jól haladnak az építkezések az új negyedben? Így már értem. *A magyarázat látszólag felnyitja a szemét. Azért meri a férfi meghívni őt a jelenlegi otthonába, mert utána úgysem ott fog lakni, így végtére is semmivel sem másabb a hely a kettejük vonatkozásában, mint a Pegazus. Egyelőre csupán ennyire engedi következtetni a rendelkezésére álló információ.
Kedvesen viszonozza Orthus zavart mosolyát, mikor rájön, hogy talán szerencsétlen lovat nem lenne célszerű kikötözve az utcán hagyni. Apró hiba ez ugyan, de arra pont elég, hogy Merlana egyre biztosabb legyen abban, más gondolatok kötik le a kereskedő figyelmét. Felettébb érdekes. Egyre kíváncsibb, hogy mi járhat a fejében.*
- Élvezi, hogy kíváncsivá tesz, majd pedig titokzatoskodik, jól sejtem? *Kérdése főként az ajánlattal elhúzott mézesmadzagra, majd annak nem részletezésének szánja, de csak főként. Fű alatt már azon ügyeskedik, hogy valahogy mélyebbre ásson a férfi elméjének útvesztőjében.
Közben kecsesen lépked mellette, a piac irányába. Nem óhajt felülni a lóra, bár talán nem ártana egy kicsit gyakorolnia, mielőtt útnak indul majd a kikötőbe, de azt megteheti majd a saját lovával is.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:24:38
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:24:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
- Természetesen tiszteletben tartom a döntését és a tapasztalatát. Azt pedig helyeslem, hogy nem adja a bizalmat könnyedén. De talán egyszer még az is eljön.
*feleli Orthus. Szavai szokatlanul csenghetnek Merlana fülének. Talán eléggé ahhoz, hogy rájöjjön: Orthus nyílt utcán, kavargó tömegben nem fog vele nyíltan beszélni megállapodásuk részleteiről és a kettejük közötti üzleti kapcsolatról. Amiket mondott, azok inkább az utcának szólnak, még akkor is, ha történetesen senki se figyel.
Amikor az otthonára terelődik a szó, így felel.*
- Természetesen megértem, ha ez a kérés szokatlan és netán túl bizalmaskodó. Azonban lenne az Ön számára egy ajánlatom, amely érinti az otthonomat. Mármint, a jelenlegi otthonomat a Polgárnegyedben. Ugyanis nemsokára új helyre költözöm.
*teszi hozzá, ezzel talán kellően felcsigázva Merlana érdeklődését. Ráadásul nem is a levegőbe beszél, olyan ajánlatban gondolkodik, amit még az se baj, ha mások is meghallanak.*
- De a részletekről majd később váltanánk szót. Egyelőre örömömre szolgál, ha segítségére lehetek a válogatásban.
*mondja, majd kissé meglepetten nézi, hogy Merlana miért nem indul el. Aztán észbekap, hogy bizony, ő bérlóval érkezett ide, és képes lett volna csak úgy hátrahagyni. Vétkes figyelmetlenség még akkor is, ha Orthus figyelmét a korábbi bosszúsága, a lány utazásának híre, illetve közelgő megbeszélésük az otthonában egyaránt leköti. Már-már zavart mosollyal fordul vissza a ló kantárjáért, de visszaülni már nem akar rá, így kantárszáron vezeti. Esetleg segít Merlanának felülni a hátasra, ha a leány szeretné.*
- Természetesen tiszteletben tartom a döntését és a tapasztalatát. Azt pedig helyeslem, hogy nem adja a bizalmat könnyedén. De talán egyszer még az is eljön.
*feleli Orthus. Szavai szokatlanul csenghetnek Merlana fülének. Talán eléggé ahhoz, hogy rájöjjön: Orthus nyílt utcán, kavargó tömegben nem fog vele nyíltan beszélni megállapodásuk részleteiről és a kettejük közötti üzleti kapcsolatról. Amiket mondott, azok inkább az utcának szólnak, még akkor is, ha történetesen senki se figyel.
Amikor az otthonára terelődik a szó, így felel.*
- Természetesen megértem, ha ez a kérés szokatlan és netán túl bizalmaskodó. Azonban lenne az Ön számára egy ajánlatom, amely érinti az otthonomat. Mármint, a jelenlegi otthonomat a Polgárnegyedben. Ugyanis nemsokára új helyre költözöm.
*teszi hozzá, ezzel talán kellően felcsigázva Merlana érdeklődését. Ráadásul nem is a levegőbe beszél, olyan ajánlatban gondolkodik, amit még az se baj, ha mások is meghallanak.*
- De a részletekről majd később váltanánk szót. Egyelőre örömömre szolgál, ha segítségére lehetek a válogatásban.
*mondja, majd kissé meglepetten nézi, hogy Merlana miért nem indul el. Aztán észbekap, hogy bizony, ő bérlóval érkezett ide, és képes lett volna csak úgy hátrahagyni. Vétkes figyelmetlenség még akkor is, ha Orthus figyelmét a korábbi bosszúsága, a lány utazásának híre, illetve közelgő megbeszélésük az otthonában egyaránt leköti. Már-már zavart mosollyal fordul vissza a ló kantárjáért, de visszaülni már nem akar rá, így kantárszáron vezeti. Esetleg segít Merlanának felülni a hátasra, ha a leány szeretné.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:07:25
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
*Túlságosan tart Orthus véleményétől, miközben magával azt próbálja elhitetni, hogy egyáltalán nem számít. Na, de tényleg? Miért is érez így? Nem a férfi rabszolgája ő, hogy minden mozdulatáról be kelljen számolnia, csak néhány dologban fogadott neki engedelmességet, és az, hogy mikor, hová mehet nem tartozik közéjük. Talán nem is magától Orthus-tól tart, hanem attól, hogy elveszítheti a nagy reményekkel kecsegtető lehetőségét.
Kifejezetten meglepi, mikor a színvallása után Orthus nem kezd vele kiabálni, nem ellenzi az utat, sőt, egy rossz szót sem szól, csak helyesel, hogy jól teszi, ha alaposan felkészül a kikötői látogatásra.*
- A kikötőben nem ígérhetem meg, hogy nem kerülök bajba, de ha igen, akkor is meg fogom oldani. Éveket éltem ott túl sokkal fiatalabb koromban, kevesebb tapasztalattal is. A bizalom, mint olyan pedig tudja jól, hogy számomra nem létezik. Teljes mértékben még Ön iránt sem, ezért sem akartam elmondani, hogy mire készülök.
*Egy halvány, játékos mosolyt megenged magának. Szereti cibálni az oroszlán bajszát, most például azzal, hogy az Orthus iránt érzett bizalmát is megkérdőjelezhetőnek tekinti. Mégis, azért meri ezt így nyíltan kimondani, mert biztos benne, hogy a kereskedő is hasonló hozzáállással éli az életét.
Azt, hogy kiről kinek fog említést tenni, inkább megtartja magának. Az intelmet elraktározza magában, nem reagál rá egy szót sem. Ha eljön az ideje, pontosan tudni fogja, hogy miről szólhat és miről nem.
A férfi tovább beszél, s olyasmit mond, amire Merlana egyáltalán nem számított, hogy meg fog történni. Nem csak most nem, a közeli, de még a távoli jövőben sem.*
- Jól értettem, hogy az otthonába? Miért oda? *Nem érti. Orthus eddig annyira titkolni akarta a kettejük kapcsolatát, most meg a nyílt utcán sétálgat vele, és az otthonába is meghívja. Mi változott? Valóban ennyit jelentene, hogy egy csoport emberből már egy-kettő bólogatna, hogy ismeri Merlana Naerice nevét?*
- Köszönöm a megtiszteltetést! *válaszol végül csak ennyit a csodálkozó kérdések után.* Előbb azonban intézzük el a piacot! Valóban nagy segítségemre lesz, ha velem van. Nem csak az árak miatt, hanem úgy hiszem, Ön a lovakhoz is jobban ért, lévén mindig azzal jár. Könnyebb lesz kiválasztani a számomra megfelelőt. A felszerelésem holnapra elkészül, majd vissza kell jönnöm érte, de azt már megoldom magam is.
*Ha már lovak, nem indul még el a Piactér irányába, feltételezi, hogy Orthus nem kívánja itt hagyni egy póznához kötözve.*
*Túlságosan tart Orthus véleményétől, miközben magával azt próbálja elhitetni, hogy egyáltalán nem számít. Na, de tényleg? Miért is érez így? Nem a férfi rabszolgája ő, hogy minden mozdulatáról be kelljen számolnia, csak néhány dologban fogadott neki engedelmességet, és az, hogy mikor, hová mehet nem tartozik közéjük. Talán nem is magától Orthus-tól tart, hanem attól, hogy elveszítheti a nagy reményekkel kecsegtető lehetőségét.
Kifejezetten meglepi, mikor a színvallása után Orthus nem kezd vele kiabálni, nem ellenzi az utat, sőt, egy rossz szót sem szól, csak helyesel, hogy jól teszi, ha alaposan felkészül a kikötői látogatásra.*
- A kikötőben nem ígérhetem meg, hogy nem kerülök bajba, de ha igen, akkor is meg fogom oldani. Éveket éltem ott túl sokkal fiatalabb koromban, kevesebb tapasztalattal is. A bizalom, mint olyan pedig tudja jól, hogy számomra nem létezik. Teljes mértékben még Ön iránt sem, ezért sem akartam elmondani, hogy mire készülök.
*Egy halvány, játékos mosolyt megenged magának. Szereti cibálni az oroszlán bajszát, most például azzal, hogy az Orthus iránt érzett bizalmát is megkérdőjelezhetőnek tekinti. Mégis, azért meri ezt így nyíltan kimondani, mert biztos benne, hogy a kereskedő is hasonló hozzáállással éli az életét.
Azt, hogy kiről kinek fog említést tenni, inkább megtartja magának. Az intelmet elraktározza magában, nem reagál rá egy szót sem. Ha eljön az ideje, pontosan tudni fogja, hogy miről szólhat és miről nem.
A férfi tovább beszél, s olyasmit mond, amire Merlana egyáltalán nem számított, hogy meg fog történni. Nem csak most nem, a közeli, de még a távoli jövőben sem.*
- Jól értettem, hogy az otthonába? Miért oda? *Nem érti. Orthus eddig annyira titkolni akarta a kettejük kapcsolatát, most meg a nyílt utcán sétálgat vele, és az otthonába is meghívja. Mi változott? Valóban ennyit jelentene, hogy egy csoport emberből már egy-kettő bólogatna, hogy ismeri Merlana Naerice nevét?*
- Köszönöm a megtiszteltetést! *válaszol végül csak ennyit a csodálkozó kérdések után.* Előbb azonban intézzük el a piacot! Valóban nagy segítségemre lesz, ha velem van. Nem csak az árak miatt, hanem úgy hiszem, Ön a lovakhoz is jobban ért, lévén mindig azzal jár. Könnyebb lesz kiválasztani a számomra megfelelőt. A felszerelésem holnapra elkészül, majd vissza kell jönnöm érte, de azt már megoldom magam is.
*Ha már lovak, nem indul még el a Piactér irányába, feltételezi, hogy Orthus nem kívánja itt hagyni egy póznához kötözve.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:52:13
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
*Szótlanul kíséri Merlanát az úton, a lány magától is beszédessé válik. Látszik, hogy valami feszélyezi, de a beszámolója dolgai haladásáról jó elővezetés hozzá. Orthus nem szól közbe, csak bólogat figyelmesen.
Amikor aztán Merlana kiböki, hogy a kikötőbe készül, felszalad a szemöldöke. Az ilyesmi nem annyira hétköznapi dolog. De ugyanakkor nincsenek olyan kapcsolatban, hogy egy ilyen döntéshez Orthus jóváhagyása kellene. Majdnem, de nem.*
- Nos...
*kezd bele, majd el is hallgat.*
- Jól tette, hogy előkészül egy ilyen útra. Figyeljen oda, hogy ne keveredjen semmi gondba. Úgy tudom, régi ismerősei között akadnak kétes alakok is. Ne hozza magát olyan helyzetbe, hogy ezek visszaélhessenek a bizalmával, vagy veszélybe sodorják azt a szép jövőt, amit megálmodott magának!
*tanácsolja amolyan bölcs mentor módjára, s mivel a beszélgetésüket senki nem hallgatja nagy érdeklődéssel, hozzáteszi.*
- És semmiképpen se tegyen említést rólam és más, artheniori ismerőseiről. A Kikötő és városunk kapcsolata... feszült. Lehet, hogy az sodorja bajba, ha kimondja valakinek a nevét.
*aztán még ennyit mond.*
- Természetesen szívesen elkísérem a Piactérre, és ha kívánja, segítségére leszek a válogatáskor. Ugyanakkor szeretném megkérni, hogy miután ott végzett, fogadjon ... vagy nem is. Inkább szeretném meghívni otthonomba, hogy tovább egyeztessünk a zenei pályájáról.
*Ami ugye egy teljesen másmilyen megbeszélés lesz kettejük között, ahogy azt Merlana sejtheti is. Az érdekes csak az lehet a számára, hogy Orthus a légyottot nem a Pegazusba, hanem a saját otthonába szervezi. A férfi immáron nem tekint semleges terepként a Pegazus fogadóra. Azok után nem, amiről Bogozus úrral beszélt. Kénytelen lesz új helyet találni Merlanának, ahol kedvére látogathatja. De most nem ér rá keresgélni, a leányzó társaságát azonban vágyja. Neki is nagy szüksége van már némi kikapcsolódásra, amit Merlana meg is tud neki adni, egyezségük szerint.*
*Szótlanul kíséri Merlanát az úton, a lány magától is beszédessé válik. Látszik, hogy valami feszélyezi, de a beszámolója dolgai haladásáról jó elővezetés hozzá. Orthus nem szól közbe, csak bólogat figyelmesen.
Amikor aztán Merlana kiböki, hogy a kikötőbe készül, felszalad a szemöldöke. Az ilyesmi nem annyira hétköznapi dolog. De ugyanakkor nincsenek olyan kapcsolatban, hogy egy ilyen döntéshez Orthus jóváhagyása kellene. Majdnem, de nem.*
- Nos...
*kezd bele, majd el is hallgat.*
- Jól tette, hogy előkészül egy ilyen útra. Figyeljen oda, hogy ne keveredjen semmi gondba. Úgy tudom, régi ismerősei között akadnak kétes alakok is. Ne hozza magát olyan helyzetbe, hogy ezek visszaélhessenek a bizalmával, vagy veszélybe sodorják azt a szép jövőt, amit megálmodott magának!
*tanácsolja amolyan bölcs mentor módjára, s mivel a beszélgetésüket senki nem hallgatja nagy érdeklődéssel, hozzáteszi.*
- És semmiképpen se tegyen említést rólam és más, artheniori ismerőseiről. A Kikötő és városunk kapcsolata... feszült. Lehet, hogy az sodorja bajba, ha kimondja valakinek a nevét.
*aztán még ennyit mond.*
- Természetesen szívesen elkísérem a Piactérre, és ha kívánja, segítségére leszek a válogatáskor. Ugyanakkor szeretném megkérni, hogy miután ott végzett, fogadjon ... vagy nem is. Inkább szeretném meghívni otthonomba, hogy tovább egyeztessünk a zenei pályájáról.
*Ami ugye egy teljesen másmilyen megbeszélés lesz kettejük között, ahogy azt Merlana sejtheti is. Az érdekes csak az lehet a számára, hogy Orthus a légyottot nem a Pegazusba, hanem a saját otthonába szervezi. A férfi immáron nem tekint semleges terepként a Pegazus fogadóra. Azok után nem, amiről Bogozus úrral beszélt. Kénytelen lesz új helyet találni Merlanának, ahol kedvére látogathatja. De most nem ér rá keresgélni, a leányzó társaságát azonban vágyja. Neki is nagy szüksége van már némi kikapcsolódásra, amit Merlana meg is tud neki adni, egyezségük szerint.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:19:22
Üzenet elküldve: 2024-08-18 21:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
*Akkor most újratervezés következik. Teljes titokban akarta végigcsinálni a tervét. Nos, ennek lőttek. Bár, abba sem gondolt bele igazán, hogy mi lesz, ha napokig vagy akár több, mint egy hatig nem fogja őt Orthus megtalálni a Pegazus-ban, ha szüksége volna rá. Akkor magyarázkodhatott volna csak igazán.*
- Értem, megnyugtató ezt hallani. Persze, nyugodtan, megköszönöm, ha velem tart, de… én nem hazafelé indulnék.
*Pörögnek, kattognak az agyában azok a fogaskerekek, de nagyon hamar arra a következtetésre jut, hogy jobb, ha nem titkolózik Orthus előtt, hanem egyszerűen tálalja neki, hogy mire készül. Végül is, ő maga mondta, hogy nem akarja korlátozni az életét, csak engedelmességet vár el tőle, mikor szüksége van rá, és diszkréciót úgy általában mindig.*
- Ami az éneklést illeti, azt hiszem, jó úton járok. Most már nem csak az utcákon vagyok kénytelen zenélni, hanem meg is hívtak már pár helyre. Nos, ebből már csurran-cseppen némi pénz azon kívül is, amit Öntől kapok. Ezért most, hogy itt végeztem, a piacra indultam volna.
*Egy nagyot sóhajt, mielőtt teljesen őszintén előadná a valódi történetet. Még vissza is pillant a kovácsműhelyre egy rövid ideig, de utána magára erőltet némi bátorságot, és újra szól.*
- A kikötőbe készülök. Fel akarom keresni néhány régi kapcsolatomat, és kialakítani pár újat. Ott sokkalta gyorsabban terjengenek a pletykák, mint itt a városban, könnyebben tudhatok meg olyasmit, ami akár Önt is érdekelheti. Nem akartam elmondani, meglepetésnek szántam. *Félig nemtörődöm módon ránt vállat, szerinte egyáltalán nincs semmi rossz abban, hogy ezt nem tervezte közölni a kereskedővel.*
- Mint tudjuk, a kikötő veszélyes. Azért jöttem a kovácshoz, hogy felszerelést és fegyvert készíttessek magamnak, amivel megvédhetem magam, ha a dolgok kicsúsznának a kezeim közül. Persze nem ez a terv. A piacon pedig lovat, nyerget és egy olyan ruhát akarok vásárolni, ami alkalmas az utazásra. Velem tart?
*Utóbbi kérdésével azt akarja kifejezni, hogy ezúttal Orthus véleményétől függetlenül ezt fogja tenni, de Merlana szerint mindketten jobban járnak, ha konfliktus helyett inkább ezúttal is együttműködnek, ezért is választotta végül az őszinteséget. A piacon meg amúgy sem ártana, ha Orthus Morthimer társaságában jelenne meg. Mellette hirtelen még annál is kevesebbért tudják adni a kofák a portékájukat, mint amiket ő a két szép szemével le tud alkudni az eredeti árakból.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.18 21:20:20
*Akkor most újratervezés következik. Teljes titokban akarta végigcsinálni a tervét. Nos, ennek lőttek. Bár, abba sem gondolt bele igazán, hogy mi lesz, ha napokig vagy akár több, mint egy hatig nem fogja őt Orthus megtalálni a Pegazus-ban, ha szüksége volna rá. Akkor magyarázkodhatott volna csak igazán.*
- Értem, megnyugtató ezt hallani. Persze, nyugodtan, megköszönöm, ha velem tart, de… én nem hazafelé indulnék.
*Pörögnek, kattognak az agyában azok a fogaskerekek, de nagyon hamar arra a következtetésre jut, hogy jobb, ha nem titkolózik Orthus előtt, hanem egyszerűen tálalja neki, hogy mire készül. Végül is, ő maga mondta, hogy nem akarja korlátozni az életét, csak engedelmességet vár el tőle, mikor szüksége van rá, és diszkréciót úgy általában mindig.*
- Ami az éneklést illeti, azt hiszem, jó úton járok. Most már nem csak az utcákon vagyok kénytelen zenélni, hanem meg is hívtak már pár helyre. Nos, ebből már csurran-cseppen némi pénz azon kívül is, amit Öntől kapok. Ezért most, hogy itt végeztem, a piacra indultam volna.
*Egy nagyot sóhajt, mielőtt teljesen őszintén előadná a valódi történetet. Még vissza is pillant a kovácsműhelyre egy rövid ideig, de utána magára erőltet némi bátorságot, és újra szól.*
- A kikötőbe készülök. Fel akarom keresni néhány régi kapcsolatomat, és kialakítani pár újat. Ott sokkalta gyorsabban terjengenek a pletykák, mint itt a városban, könnyebben tudhatok meg olyasmit, ami akár Önt is érdekelheti. Nem akartam elmondani, meglepetésnek szántam. *Félig nemtörődöm módon ránt vállat, szerinte egyáltalán nincs semmi rossz abban, hogy ezt nem tervezte közölni a kereskedővel.*
- Mint tudjuk, a kikötő veszélyes. Azért jöttem a kovácshoz, hogy felszerelést és fegyvert készíttessek magamnak, amivel megvédhetem magam, ha a dolgok kicsúsznának a kezeim közül. Persze nem ez a terv. A piacon pedig lovat, nyerget és egy olyan ruhát akarok vásárolni, ami alkalmas az utazásra. Velem tart?
*Utóbbi kérdésével azt akarja kifejezni, hogy ezúttal Orthus véleményétől függetlenül ezt fogja tenni, de Merlana szerint mindketten jobban járnak, ha konfliktus helyett inkább ezúttal is együttműködnek, ezért is választotta végül az őszinteséget. A piacon meg amúgy sem ártana, ha Orthus Morthimer társaságában jelenne meg. Mellette hirtelen még annál is kevesebbért tudják adni a kofák a portékájukat, mint amiket ő a két szép szemével le tud alkudni az eredeti árakból.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.18 21:20:20
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:57:05
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Hová, hová, aranyom?//
*Egy pillanatnyi ijedtség éppen elég Orthusnak, hogy érezze a lány aggodalmát. De egyelőre még nem tudja, hogy minek tulajdonítsa. Könnyen lehet, hogy a leányzó megint feszegeti megállapodásuk határait. De az is lehet, hogy egyszerűen csak feszélyezi Orthus jelenléte. Utóbbi se lenne túlzottan meglepő, elvégre a férfi eléggé hatalmaskodón szokott bánni az ágyasával.
Merlana kérdésére egyszerű a válasz.*
- Á nem, szó sincs ilyesmiről. Mindössze erre vitt az utam. Hazafelé tartok. De ha már így adódott, nagyon szívesen elkísérném egy darabon, ha megengedi. Szeretném hallani, hogyan halad ígéretes énekesi pályája.
*mindez persze csak a kíváncsiskodó füleknek szól. A lényeg az, hogy ha már találkoztak, akkor nem is fog egyszerűen továbbállni.*
- Persze csak akkor, ha már végzett itt, és ha nem hátráltatom semmiben.
*teszi hozzá, de ez megint inkább csak a kívülállóknak szól.*
- Egyébként kegyednek mire volt szüksége egy kovácstól, ha kérdezhetem?
*Egy pillanatnyi ijedtség éppen elég Orthusnak, hogy érezze a lány aggodalmát. De egyelőre még nem tudja, hogy minek tulajdonítsa. Könnyen lehet, hogy a leányzó megint feszegeti megállapodásuk határait. De az is lehet, hogy egyszerűen csak feszélyezi Orthus jelenléte. Utóbbi se lenne túlzottan meglepő, elvégre a férfi eléggé hatalmaskodón szokott bánni az ágyasával.
Merlana kérdésére egyszerű a válasz.*
- Á nem, szó sincs ilyesmiről. Mindössze erre vitt az utam. Hazafelé tartok. De ha már így adódott, nagyon szívesen elkísérném egy darabon, ha megengedi. Szeretném hallani, hogyan halad ígéretes énekesi pályája.
*mindez persze csak a kíváncsiskodó füleknek szól. A lényeg az, hogy ha már találkoztak, akkor nem is fog egyszerűen továbbállni.*
- Persze csak akkor, ha már végzett itt, és ha nem hátráltatom semmiben.
*teszi hozzá, de ez megint inkább csak a kívülállóknak szól.*
- Egyébként kegyednek mire volt szüksége egy kovácstól, ha kérdezhetem?
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:04:46
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:04:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hová, hová, aranyom?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden a tervek szerint halad. Sikerült megegyeznie a kováccsal, és egy számára tetszetős, nőies kialakítású bőrvértet rendelnie, amely mellé egy használhatóbb fegyver is jár majd, és még az áruk sem vészes. A bosszantó része a dolognak csupán az, hogy várni kell rá, hogy elkészüljön. Miért is nincs olyan, hogy adj uram, azonnal? Még neki sem. Bármennyire is szeretné, de a Naerice név még egyáltalán nem ér annyit, hogy egy kovácsműhelyben számításba vegyék az egyedi igényeit. Na mindegy, egyszer majd elkészül, és azt a pár napot ki tudja már várni.
Szüksége lesz még egy olyan öltözékre, amiben kényelmes az utazás, egy lóra és egy nyeregre. Szűkösen, de talán lesz rá elég pénze, úgyhogy épp a piactér felé venné az irányt, hogy körülnézzen a felsoroltak beszerzését illetően. Most pont nem olyan körültekintő, hogy észrevegye a mellette elhaladó Orthus-t, így felettébb meglepődik, mikor meghallja a háta mögött felcsendülő, ismerős hangot. Hirtelen fordul meg a tengelye körül és találja szemben magát patrónusa kíváncsi tekintetével. Ijedtsége épp csak egy pillanatra látszik rajta, mert rögtön igyekszik elrejteni azt, mikor meglátja, hogy kivel is hozta össze az a bolond sors.*
~Ó baszd meg, Morthimer! Most pont nem hiányoztál.~
*Menjen a francba az isten, amelyik az ő szerencséjével játszadozik, legyen szó bármelyikről. Ha van egy ember, akinek nem akarja a tudtára adni, hogy hová készül, s miért, az Orthus Morthimer.*
- Üdvözlöm Morthimer úr! Én is örülök. *Szólal meg végül megjátszott örömmel, mintha az ég egy adta világon semmi probléma nem lenne azzal, hogy pont itt, pont most egymásba botlottak.*
- Nos, igen, valóban, de ezt én is mondhatnám. Ön számára is ugyanannyira szokatlan hely ez. Talán történt valami, hogy fegyverre van szüksége?
*Fogalma sincs arról, hogy Orthus valószínűleg nem a kovácshoz jött, csak elhaladni készült a műhely előtt, de muszáj terelnie a témát. Nem fog magyarázkodásba kezdeni, hogy ő mit keres itt, sokkal inkább igyekszik visszafordítani a kérdést a férfi felé, hogy neki kelljen inkább beszélnie, még akkor is, ha ő biza' nem tartozik semmiféle magyarázattal az énekesnőnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden a tervek szerint halad. Sikerült megegyeznie a kováccsal, és egy számára tetszetős, nőies kialakítású bőrvértet rendelnie, amely mellé egy használhatóbb fegyver is jár majd, és még az áruk sem vészes. A bosszantó része a dolognak csupán az, hogy várni kell rá, hogy elkészüljön. Miért is nincs olyan, hogy adj uram, azonnal? Még neki sem. Bármennyire is szeretné, de a Naerice név még egyáltalán nem ér annyit, hogy egy kovácsműhelyben számításba vegyék az egyedi igényeit. Na mindegy, egyszer majd elkészül, és azt a pár napot ki tudja már várni.
Szüksége lesz még egy olyan öltözékre, amiben kényelmes az utazás, egy lóra és egy nyeregre. Szűkösen, de talán lesz rá elég pénze, úgyhogy épp a piactér felé venné az irányt, hogy körülnézzen a felsoroltak beszerzését illetően. Most pont nem olyan körültekintő, hogy észrevegye a mellette elhaladó Orthus-t, így felettébb meglepődik, mikor meghallja a háta mögött felcsendülő, ismerős hangot. Hirtelen fordul meg a tengelye körül és találja szemben magát patrónusa kíváncsi tekintetével. Ijedtsége épp csak egy pillanatra látszik rajta, mert rögtön igyekszik elrejteni azt, mikor meglátja, hogy kivel is hozta össze az a bolond sors.*
~Ó baszd meg, Morthimer! Most pont nem hiányoztál.~
*Menjen a francba az isten, amelyik az ő szerencséjével játszadozik, legyen szó bármelyikről. Ha van egy ember, akinek nem akarja a tudtára adni, hogy hová készül, s miért, az Orthus Morthimer.*
- Üdvözlöm Morthimer úr! Én is örülök. *Szólal meg végül megjátszott örömmel, mintha az ég egy adta világon semmi probléma nem lenne azzal, hogy pont itt, pont most egymásba botlottak.*
- Nos, igen, valóban, de ezt én is mondhatnám. Ön számára is ugyanannyira szokatlan hely ez. Talán történt valami, hogy fegyverre van szüksége?
*Fogalma sincs arról, hogy Orthus valószínűleg nem a kovácshoz jött, csak elhaladni készült a műhely előtt, de muszáj terelnie a témát. Nem fog magyarázkodásba kezdeni, hogy ő mit keres itt, sokkal inkább igyekszik visszafordítani a kérdést a férfi felé, hogy neki kelljen inkább beszélnie, még akkor is, ha ő biza' nem tartozik semmiféle magyarázattal az énekesnőnek.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-18 11:21:20
Üzenet elküldve: 2024-08-18 11:21:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
*Kissé zaklatottan kaptat bérlován a városban. Nem várt, és kellemetlen akadályba botlott "jótékonysági küldetésének" mindjárt a legelső állomásán, a Pegazus fogadóban. A fogadó tulajdonosa nem támogatja az árvaházat. Ez olyasmi, ami benne volt a pakliban, maga az eredmény nem okozott volna neki ekkora bosszúságot. De az indok már igen, az ugyanis nem más, mint Orthus személye.
Annak idején Bogozus úr fel akarta kérni őt arra, hogy csempésszen be a kikötőbe valamit. Nem tudhatta, mit és milyen célból, csak annyit, hogy a Kikötő "urai", a Patkányok nem szerezhetnek róla tudomást. Orthus, nem akarva valami apró-cseprő ügyért kockára tenni nagyobb volumenű terveit, tisztelettel visszautasította a lehetőséget. Ki gondolta volna, hogy emiatt jóval később nyiltan a személye miatt fog visszautasítást kapni?
Emiatt most kifejezetten bosszús.
Meglepetten veszi észre Merlanát a kovácsműhely mellett elhaladva. Nem tudja, mi keresnivalója van itt protezsáltjának. Mégse az az első gondolata, hogy bosszúságát levezesse a leányon. Ugyanakkor a társasága most valóban üdítőleg hatna rá. Túl sok minden van a fejében, pár önfeledt órácska titkos ágyasával feledtetni tudná ezt.
Leszáll hát a lováról, és miután a kantárszárat rátekeri egy póznára, oadlép Merlana mögé.*
- Nahát Naerice kisasszony, milyen öröm önt viszontlátni. Ugyanakkor szokatlan hely épp a kovácsműhely.
*köszönti kedélyesen és - tekintettel arra, hogy nyílt színen vannak sok járókelő által körülvéve -, kevésbé bensőséges, társaságibb hangnemben.*
Annak idején Bogozus úr fel akarta kérni őt arra, hogy csempésszen be a kikötőbe valamit. Nem tudhatta, mit és milyen célból, csak annyit, hogy a Kikötő "urai", a Patkányok nem szerezhetnek róla tudomást. Orthus, nem akarva valami apró-cseprő ügyért kockára tenni nagyobb volumenű terveit, tisztelettel visszautasította a lehetőséget. Ki gondolta volna, hogy emiatt jóval később nyiltan a személye miatt fog visszautasítást kapni?
Emiatt most kifejezetten bosszús.
Meglepetten veszi észre Merlanát a kovácsműhely mellett elhaladva. Nem tudja, mi keresnivalója van itt protezsáltjának. Mégse az az első gondolata, hogy bosszúságát levezesse a leányon. Ugyanakkor a társasága most valóban üdítőleg hatna rá. Túl sok minden van a fejében, pár önfeledt órácska titkos ágyasával feledtetni tudná ezt.
Leszáll hát a lováról, és miután a kantárszárat rátekeri egy póznára, oadlép Merlana mögé.*
- Nahát Naerice kisasszony, milyen öröm önt viszontlátni. Ugyanakkor szokatlan hely épp a kovácsműhely.
*köszönti kedélyesen és - tekintettel arra, hogy nyílt színen vannak sok járókelő által körülvéve -, kevésbé bensőséges, társaságibb hangnemben.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-08-17 18:47:02
Üzenet elküldve: 2024-08-17 18:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Tervei vannak, mégpedig ott, ahol még a madár sem jár. Na jó, ez talán egy kicsit túlzás, de az elmúlt napokban megfogalmazódott benne, hogy most, hogy Arthenior-ban az egzisztenciáját úgy ahogy megszilárdította, ideje lenne legalább egy egészen picit visszatérnie a gyökereihez. Nem másért, csupán azért, hogy jobban csinálhassa, amit csinál. A kikötőbe készül, hogy néhány régi ismerősét felkeresse némi információval, jobb esetben munkával kapcsolatban, de nyitva akarja tartani a szemét új, érdekesnek tűnő személyek vagy pletykák iránt is. Hogy mit szól ehhez Orthus? Nos, neki nem kell tudnia, hogy hová megy, de annál inkább örülni fog, ha számára is hasznos tudással tér majd vissza a kis kiruccanásból.
A kikötő azonban veszélyes hely ahhoz, hogy egy szál tőrrel vágjon neki a kalandnak, úgyhogy most itt van.*
- Kovácsműhely és Kereskedelmi Központ, no fene… Hümm, remélem, hogy az áraik nem olyan híresen rosszak, mint amilyenek lehetnek.
*Merthogy jó dolog ugyan, mikor egyre több pénz folyik be a zenélés, éneklés révén, még sincs úgy eleresztve, hogy bármit megvehessen. Az is kellemes tud lenni, mikor eltartják az ember lányát, szóval a saját keresetét arra veri el, amire csak akarja, persze szigorúan diszkréten, ahogy tanították is neki. A diszkréció mindig a legfontosabb. Arról sem kell tudnia senkinek, hogy most már van mit a tejbe aprítania.
Szóval a kikötő. Igen. Oda épeszű ember fegyver és védelem nélkül nem teszi be a lábát. Valamiféle könnyebb bőrvértet akar magának vásárolni, meg talán egy használhatóbb pengét, mert ez a díszes vacak legfeljebb arra jó, hogy szépen csillogjon, másra nem igazán. Na, nem, mintha profi lenne a fegyverforgatásban, de néha a kezdőknek is lehet szerencséje, és ha látják, hogy valakinél fegyver van, máris nagyobb biztonságban érezheti magát. Nem feltétlenül kell azt használni is tudni.
Határozottan lép hát be az épületbe, ahol a két szép szempilláit rebegtetve elegyedik szóba a kovácsmesterrel, hogy hozzájuthasson a neki leginkább megfelelő felszereléshez, természetesen a legkedvezőbb áron, amiket azok a pillák csak el tudnak érni.*
A kikötő azonban veszélyes hely ahhoz, hogy egy szál tőrrel vágjon neki a kalandnak, úgyhogy most itt van.*
- Kovácsműhely és Kereskedelmi Központ, no fene… Hümm, remélem, hogy az áraik nem olyan híresen rosszak, mint amilyenek lehetnek.
*Merthogy jó dolog ugyan, mikor egyre több pénz folyik be a zenélés, éneklés révén, még sincs úgy eleresztve, hogy bármit megvehessen. Az is kellemes tud lenni, mikor eltartják az ember lányát, szóval a saját keresetét arra veri el, amire csak akarja, persze szigorúan diszkréten, ahogy tanították is neki. A diszkréció mindig a legfontosabb. Arról sem kell tudnia senkinek, hogy most már van mit a tejbe aprítania.
Szóval a kikötő. Igen. Oda épeszű ember fegyver és védelem nélkül nem teszi be a lábát. Valamiféle könnyebb bőrvértet akar magának vásárolni, meg talán egy használhatóbb pengét, mert ez a díszes vacak legfeljebb arra jó, hogy szépen csillogjon, másra nem igazán. Na, nem, mintha profi lenne a fegyverforgatásban, de néha a kezdőknek is lehet szerencséje, és ha látják, hogy valakinél fegyver van, máris nagyobb biztonságban érezheti magát. Nem feltétlenül kell azt használni is tudni.
Határozottan lép hát be az épületbe, ahol a két szép szempilláit rebegtetve elegyedik szóba a kovácsmesterrel, hogy hozzájuthasson a neki leginkább megfelelő felszereléshez, természetesen a legkedvezőbb áron, amiket azok a pillák csak el tudnak érni.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2024-05-12 16:51:54
Üzenet elküldve: 2024-05-12 16:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás mellett elhaladva a korai időpont ellenére is felfigyel néhány alakra a fűben, de nem törődik velük sokat. A piactér felé tart, ebből az irányból viszont előbb az útjába esik a kovácsműhely, s voltaképpen ide indult alapvetően. Nem kedveli a kisebb kereskedőerőddé alakított műhelyt sem jobban, mint a város egészét, de időről-időre kénytelen bejönni ide, ha más nem nyilak miatt. Hiába igyekszik mindig összeszedni őket, megesik, hogy néha egy-kettő elveszik, vagy egy-egy pontatlan lövés utáni becsapódáskor megy tönkre – keményebb fán, kövön, csonton. A hegyek javítása helyett pedig sokszor megéri egyszerűen csak új vesszőket rendelni.
Halkan csukva vissza maga mögött az ajtót néz szét a világos előtérben. Várnia kell, de a kiállított fegyverek és páncélok eközben kétségkívül lekötik, mint egy gyereket a vásári édességárus. Zsebretett kézzel nézelődik közöttük, türelmesen járkálva fel-alá az eladótérben. Valójában egyelőre csak egy kérdése lenne a kovácshoz, egy tucatjával gyártott kardoknál és íjaknál valamivel különlegesebb kérés, olyasmi, ami biztosan meg fogja siratni az árával.. - de ehhez előbb át kell jutnia az üzletkötőkön.
Egykedvű arccal fordul a hamarosan felbukkanó eladó felé.*
Halkan csukva vissza maga mögött az ajtót néz szét a világos előtérben. Várnia kell, de a kiállított fegyverek és páncélok eközben kétségkívül lekötik, mint egy gyereket a vásári édességárus. Zsebretett kézzel nézelődik közöttük, türelmesen járkálva fel-alá az eladótérben. Valójában egyelőre csak egy kérdése lenne a kovácshoz, egy tucatjával gyártott kardoknál és íjaknál valamivel különlegesebb kérés, olyasmi, ami biztosan meg fogja siratni az árával.. - de ehhez előbb át kell jutnia az üzletkötőkön.
Egykedvű arccal fordul a hamarosan felbukkanó eladó felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3067-3086