*Mihelyst eljött a fogadóból, ide vezette útja. Ha felárat nem is fizetett, talán megjelenése elég volt, hogy tudassa vágyait az új felszerelésével kapcsolatban. A rendelése talán már elkészült, így pedig a többi aranyért, mi erszényében van, meg is kaphatja azt.
Benyit és hatalmas vigyorral ajkain tekint a kovácsra. Nem feledte még az édes mérget, mit Chrystell csepegtetett ajkaira csókjával, ám nem igazán zavarja. Megkaphatja mástól is, mit onnan remélt. Ám most, mi fontosabb...*
- Üdvözletem! Elkészült a rendelésem?
*Kérdi, s hamarost elé is kerül, fekete anyagba csomagolva. Örvend is a mélységi, azúr pillantásában a fény gonosz módon csillog, mégis a nyugalom furcsasága bontakozik ki belőle, ahogy ismét a férfira tekint. Kiteszi a maradék aranyat az árhoz a pultra, hogy bezsebelhesse a fickó, ám Den szempárja rögvest körbetekint újfent. Lehet, mégis megakad valamin, mi kedvére volna még, nem csak új fegyvere. Ki tudja, talán ismét szerezhet valami szépséget magának, netalán nővérének, hogy ne nyúzza meg, miért nem tér vissza a kúria berendezésének segítésére.*
*Meg is akad tekintete egy érdekességen. Fekete anyag és különlegesnek is látszik. Nem ám az, mibe a karmok voltak csomagolva. Egy másik anyag, minek láthatóan több része is van, mint régi köpenyének. Bizony, csuklyás köpeny az.*
- Mennyit kóstál?
*Kérdi szélesedő vigyorral. Új darab, jobb lesz, mint a régi, főleg, hogy mihelyst megszemlélheti közelebbről, észreveszi, hogy tényleg minőségi árú és ráadásnak a csuklyán túl még egy egész szép belső zsebbel is bővítve van a köpeny. Hát kell ennél több?*
- Ötven arany, majd még ennyi, ha kész az új darab. Ennél jobb lesz, jó uram!
- Kiváló. Hamarosan visszatérek. Itt az ötven.
*Igaz, nem tudja pontosan mennyit tett ki, de a kovácslegény, ki előre jön a műhely hátsó részéről, kis számtan gyakorlásként megszámolja, végül pedig pár aranyat visszatol Denawarien felé. Azokat besöpri saját erszényébe és az ajtóból fordul csak vissza, amikor ismét megigazítja kalapját, mely talán egy kis időre szögre kerül, ha meglesz a köpenye.*
- Naekrah óvja családod!
*A mélységben, különösen a Dwirinthalen családban ez igazán nagylelkű közöntés, hiszen istennőjük nem a kegyesebb fajta, ám örömmel veszi, ha hozzá fohászkodnak, így talán elnézi, hogy most pár hitvány felszíni kapja meg nevével egybefűzött áldomást, s búcsúzást. Azzal kilép és elvész a város sötétjébe. Maga sem tudja még, hogy mit tegyen...*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.14 17:15:00, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.