//Nem elég levadászni...//
//érintőlegesen Hathúros Strat//
*Mindkét fél irányából beleegyezés érkezik javaslatára, így a vártaknak megfelelően folytatódhat tovább a Kereskedőház berkein belül történő legelső üzletkötése. Illetve a vártaknál talán nagyobb lendületű a rendelni kívánt tételek sorjázása Nixomia irányából, nincs is nagyon sok ideje tűnődni két listaelem között. Szorgalmasan körmöli az elhangzottakat, s közben néha aprót bólint, jelezve, figyel ő attól függetlenül, hogy a szemkontaktust képtelen tartani. Amint némi lemaradással, de az összes árucikket felrótta a megrendelőlap megfelelő passzusába, kékjeit végre ismét a kincsvadászra emeli. Rögvest szemben is találja magát a már emlegetett karddal, amint felé nyújtják éppen. Kezei, bár nem ügyetlenek, fegyver forgatásához nem szoktak, csont tőrét is csak fel/le csatolni szokta, ha éppen nála van. Ezért hathatnak sutának a mozdulatai, melyekkel átveszi a másik számára érezhetően fontos fegyvert, s miután a tőle telhető legnagyobb óvatossággal támasztotta le közvetlenül maga mellé, a megrendelőlapra fel is írja megjegyzésként a markolatra való különös körültekintés igényét.*
- A páncél, sisak és kard vonatkozásában valóban több időre lesz szükség, amit meg is érdeklődök, mire visszatér hozzánk a többi tételért. *Villant apró mosolyt, újra a lovagnő tekintetét keresve.* Azokért pedig egy óra múltán várnám vissza. Ezalatt, ha szabad javasolnom, megtekinthetné azt a raktárhelyiséget, amit biztosítani tudunk. A kereskedőház fogadójának, a Wegtoreni Kalmárnak az alagsorát szeretném figyelmébe ajánlani. Nem tudom, mennyire igazodik ki a városban, de közel van ide, a Piactéren átvágva a polgárnegyed felől közelítheti meg. *Itt kissé megköszörüli torkát. Ha lenne a keze ügyében egy flaska, mondjuk wegtoreni rummal, most biztos meghúzná. Ennek hiányában csupán szárazon nyel egyet.*
- Persze, ha úgy kívánja, magam is megmutathatom, miután a sürgős dolgokat beszereztem. *Ajánlja fel segítőkészen kíséretét. Függetlenül a választól, ismét elmerül a papírmunkában, ezúttal az árakat meghatározandó. Az intéző által korábban említett árlistához folyamodik segítségért, s szépen, tételesen, Nixomia számára is jól láthatóan vezeti fel minden egyes árucikk mellé azt az aranymennyiséget, melyet el szándékoznak kérni érte. Ha ezzel megvan, a nő felé fordítja a megrendelőjét.*
- Tehát, az asztalos szerszámok háromszázharmincöt aranyat kóstálnak, a fenőkő tizenhét, a tű, cérna huszonnyolc, a bőrműves ár tizenhét, a zsír tizennégy, ehhez az üst ötvenegy, a fűszerek huszonöt, a sótömb ötvenhárom, a váltás ruha százhúsz arany. A lovagi páncél hétszázkettő, a hozzá való sisak kilencvennyolc, a kardja wegtoreni mesterkarddá alakítása ötszázhatvankettő arany lesz. A raktárhelyiséget pedig hatonta ötven aranyért bérelheti. *Tételesen végig mutat mindent az árlistán, hogy a kincsvadász saját szemével is meggyőződhessen mindenről, majd gyors fejszámolással közli a végösszeget is.*
- Ez mindösszesen kétezer-hetvenhárom arany. Amennyiben megfelel az összeg, úgy véglegesíthetjük a megrendelést. Ehhez az szükséges, hogy letétként a felét, azaz ezerharminchat aranyat megfizessen.
*Mosolyodik ismét barátságosan, remélve, hogy nem ütközik ellenvetésbe. Bár a végösszeg, így egyben kimondva busásan hangozhat, a piacon minden bizonnyal jóval drágábbra jönne ki mindezek összevadászása.
Egyeztetés közben néha kitekint a tündérre, bízva benne, hogy nem bánta meg döntését, mellyel maga elé engedte a szőkét.*