Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:22:17
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:22:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Hogyne. *Feleli, majd hátrál is egy lépést, hogy az ork megszemlélhesse az elkészült pengéket. Persze Nisamie is vet rájuk egy pillantást, de a soha nem mutatott különösebb érdeklődést a fegyverek iránt, így ezeken sem időzik túl sokáig tekintete. Ahogy Aztyan újból megszólítja, elsőre nem egyértelmű neki, hogy a férfi hozzá szólt, így a válasz is néhány másodperces késéssel és némi zavart pillogással kiegészülve érkezik.*
- Rendben. Aztyan. *Megint mintha elmosolyodni készülne, de ezúttal sem sikerül. Marad a lágy vonásokhoz képest meglepően komoly arckifejezés.
Már éppen nyitná a száját, hogy ő is kifejezhesse örömét, amiért nem érkezett hiába, de a vörös megelőzi. Csak aprót bólint az újabb kitérőre, maga is látja, hogy micsoda forgalom van a boltban, így nem veszi zokon. Inkább a többi betérőt szemléli egy darabig, aztán a kiállított fegyvereket, de ettől is elég hamar elmegy a kedve. Marad az ablakon való kinézés és a gondolatokban való elmerülés, amiben már egészen nagy tapasztalatot szerzett az utóbbi évek során.*
- Hogyne. *Feleli, majd hátrál is egy lépést, hogy az ork megszemlélhesse az elkészült pengéket. Persze Nisamie is vet rájuk egy pillantást, de a soha nem mutatott különösebb érdeklődést a fegyverek iránt, így ezeken sem időzik túl sokáig tekintete. Ahogy Aztyan újból megszólítja, elsőre nem egyértelmű neki, hogy a férfi hozzá szólt, így a válasz is néhány másodperces késéssel és némi zavart pillogással kiegészülve érkezik.*
- Rendben. Aztyan. *Megint mintha elmosolyodni készülne, de ezúttal sem sikerül. Marad a lágy vonásokhoz képest meglepően komoly arckifejezés.
Már éppen nyitná a száját, hogy ő is kifejezhesse örömét, amiért nem érkezett hiába, de a vörös megelőzi. Csak aprót bólint az újabb kitérőre, maga is látja, hogy micsoda forgalom van a boltban, így nem veszi zokon. Inkább a többi betérőt szemléli egy darabig, aztán a kiállított fegyvereket, de ettől is elég hamar elmegy a kedve. Marad az ablakon való kinézés és a gondolatokban való elmerülés, amiben már egészen nagy tapasztalatot szerzett az utóbbi évek során.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:36:44
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pengékért//
//Kiszolgálásra várva//
*Az ork elégedett a kardokkal, amelyek fajtárjára jellemzően szívósak és szögletesek. Persze, nem az orkok szögletesek, hanem a jellemük. Egyszerű lelkek és egyszerű szabályok motiválják őket. Mindezzel nincs is probléma, ahogy a nagy gondolkodók tartják, egy adott kérdésre általában a legegyszerűbb válasz a helyes.
Az anyagiakat már korábban rendezték, így csak az átadás van hátra, ami rendben meg is történik, így az ork elégedetten távozik. Darok még vált egy mondatot a távozó szürkebőrűvel, alkalomadtán Aztyan majd rákérdez, miről beszéltek, de most másik vevő érkezik, a korábban már látott mélységi. Ha a heges arcú jól emlékszik, akkor ő nyerte a nyitás alkalmával rendezett sorsolást.*
- Üdvözlöm, kisasszony. Örülök, hogy újra látom. *Lép közelebb a sötételfhez, aki épp a tőrök között nézelődik.*
- Már csak azért is öröm a viszontlátás, mert ön nyert a sorsoláson, amelyet a Kovácsműhely újranyitásának alkalmából rendeztünk. *Közli a jó hírt a nővel.*
- Szeretne esetleg most rendelni valamit vagy alkalmas az időpont, hogy megbeszéljük, milyen típusú mesterkardot szeretne kovácsoltatni? *Kérdi készségesen.
Reméli, hogy Nisamie megbocsát az újabb kitérőért, de a központban úgy tűnik, egy pillanatra sem lankad a forgalom. Winyra és Merchen pedig még nem voltak akkor tagjai a Kereskedőháznak, amikor ez a sorsolás kezdetét vette, így csak ő képes érdemben a mélységi szolgálatára állni.*
//Kiszolgálásra várva//
*Az ork elégedett a kardokkal, amelyek fajtárjára jellemzően szívósak és szögletesek. Persze, nem az orkok szögletesek, hanem a jellemük. Egyszerű lelkek és egyszerű szabályok motiválják őket. Mindezzel nincs is probléma, ahogy a nagy gondolkodók tartják, egy adott kérdésre általában a legegyszerűbb válasz a helyes.
Az anyagiakat már korábban rendezték, így csak az átadás van hátra, ami rendben meg is történik, így az ork elégedetten távozik. Darok még vált egy mondatot a távozó szürkebőrűvel, alkalomadtán Aztyan majd rákérdez, miről beszéltek, de most másik vevő érkezik, a korábban már látott mélységi. Ha a heges arcú jól emlékszik, akkor ő nyerte a nyitás alkalmával rendezett sorsolást.*
- Üdvözlöm, kisasszony. Örülök, hogy újra látom. *Lép közelebb a sötételfhez, aki épp a tőrök között nézelődik.*
- Már csak azért is öröm a viszontlátás, mert ön nyert a sorsoláson, amelyet a Kovácsműhely újranyitásának alkalmából rendeztünk. *Közli a jó hírt a nővel.*
- Szeretne esetleg most rendelni valamit vagy alkalmas az időpont, hogy megbeszéljük, milyen típusú mesterkardot szeretne kovácsoltatni? *Kérdi készségesen.
Reméli, hogy Nisamie megbocsát az újabb kitérőért, de a központban úgy tűnik, egy pillanatra sem lankad a forgalom. Winyra és Merchen pedig még nem voltak akkor tagjai a Kereskedőháznak, amikor ez a sorsolás kezdetét vette, így csak ő képes érdemben a mélységi szolgálatára állni.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-03 08:51:02
Üzenet elküldve: 2020-11-03 08:51:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Halogatott látogatás//
*A markos lány, aki ember létére jó kötésben van, alaposan leteperte a szakállast. A lány elengedi a szakállas csuklóját és úgy látszik, hogy észhez tér. Feltápászkodik, valami függőt vesz a nyakába, leszámol néhány aranyt a pulton és menni készül. Ennek nincsen akadálya, Darok hagyja elmenni a nőt és a társát is, ha amaz is távozna. Figyelme most már csak a szakállason van. Felé tornyosul, megmarkolja a ruháját a nyaka és válla között, úgy hogy felállíthassa a talpára, de még nem engedi el, illetve egy kicsit a föld felé is emeli, mielőtt letenné és.*
- Te meg befejezheted a fehérnép hajkurászását! Az nőstények nem szoktak ok nélkül támadni. Ha megint galibát csinálsz, akkor nyakon váglak. *Dörmögi mély hangján Razkalnak, majd elengedi a ruhát rajta, hogy csinálja a dolgát. Elég erélyes volt, ahhoz, hogy a szakállas ember érezhesse, nem jó dolog egy páncélos orkkal ellenkezni. Elhatározása, hogy rendet fog tartani, és ha ehhez valakit rendre kell utasítania, hát megteszi. Nem kell sokat gondolkodni azon, ha egy nő rátámad egy férfira. Valami piszkosság lehetett a háttérben, amit ugyan nem látott, de el tud képzelni. A lány nem jelent veszélyt, mert elmegy a műhelyből. A szakállas meg, ha ért a szép szóból, akkor nyugton marad és csinálja rendesen a munkáját. Nem az a fajta, aki tétovázva nézi az események elfajulását. Azért vették fel, hogy rendet tartson, és ezt meg is fogja tenni, legye az külsős rendbontó, vagy belsős erőszakoskodó. Először mindig figyelmeztet, de ha valaki ebből nem ért, akkor nem marad más hátra, mint a nyers erő. Ez az esetek nagy hányadában megoldja a felmerülő problémákat.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 08:51:42
*A markos lány, aki ember létére jó kötésben van, alaposan leteperte a szakállast. A lány elengedi a szakállas csuklóját és úgy látszik, hogy észhez tér. Feltápászkodik, valami függőt vesz a nyakába, leszámol néhány aranyt a pulton és menni készül. Ennek nincsen akadálya, Darok hagyja elmenni a nőt és a társát is, ha amaz is távozna. Figyelme most már csak a szakállason van. Felé tornyosul, megmarkolja a ruháját a nyaka és válla között, úgy hogy felállíthassa a talpára, de még nem engedi el, illetve egy kicsit a föld felé is emeli, mielőtt letenné és.*
- Te meg befejezheted a fehérnép hajkurászását! Az nőstények nem szoktak ok nélkül támadni. Ha megint galibát csinálsz, akkor nyakon váglak. *Dörmögi mély hangján Razkalnak, majd elengedi a ruhát rajta, hogy csinálja a dolgát. Elég erélyes volt, ahhoz, hogy a szakállas ember érezhesse, nem jó dolog egy páncélos orkkal ellenkezni. Elhatározása, hogy rendet fog tartani, és ha ehhez valakit rendre kell utasítania, hát megteszi. Nem kell sokat gondolkodni azon, ha egy nő rátámad egy férfira. Valami piszkosság lehetett a háttérben, amit ugyan nem látott, de el tud képzelni. A lány nem jelent veszélyt, mert elmegy a műhelyből. A szakállas meg, ha ért a szép szóból, akkor nyugton marad és csinálja rendesen a munkáját. Nem az a fajta, aki tétovázva nézi az események elfajulását. Azért vették fel, hogy rendet tartson, és ezt meg is fogja tenni, legye az külsős rendbontó, vagy belsős erőszakoskodó. Először mindig figyelmeztet, de ha valaki ebből nem ért, akkor nem marad más hátra, mint a nyers erő. Ez az esetek nagy hányadában megoldja a felmerülő problémákat.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 08:51:42
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:37:59
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:37:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Halogatott látogatás//
*Nem mondaná, hogy Razkalewa uram földhöz teremtését alapos megfontolás előzte volna meg. Egyszerűen csak elöntötte az agyát a vér, mert már vagy fertály órája trafikált a kereskedővel, mire rájött, hogy amit jószándéknak hitt, valójában hátsó szándék. A lány valószínűleg ugyanolyan dühös saját magára, mint a Razkalra, csak még nem tudatosult benne. Aztán a semmiből megjelenik a háta mögött a heges arcú intéző. Hideg hangjától tisztulni kezd a vörös köd Nawanthiri szeme elől.*
- Úgy kell neki. *motyogja félig Aztyan felé fordulva, nem túl nagy meggyőződéssel* Jó, hogy föl nem falt a szemeivel...
*Az intézőnek azonban más intéznivalója is akad, így végül csak rendreutasítja a lányt, aztán tovább áll. A háta mögött tornyosuló ork azonban marad, hogy elejét vegye a komolyabb rendbontásnak. Talán jobb is így, mert ha magára hagynák, lehet, hogy ezúttal Nawanthirinek támadna mindenféle hátsó szándéka Razkalewa urammal. Ugyanakkor van egy olyan érzése, hogy talán történtek még itt dolgok (például az említett ork mintha elment volna valahová a heges arcúval, majd visszajött), de az idő néha megtréfálja a halandókat: van, ahol rohanni, máshol állni látszik.
Ekkor veszi észre, hogy még mindig szorítja a kalmár csuklóját. Ránéz a két szürkebőrűre, mintegy felmérve a helyzetet, aztán figyelmét Razkal felé fordítja, aki most már határozottan kerüli a szemkontaktust. A padló is elég rosszul érintette szegényt. Levegőt ugyan mintha már kapna, de táncolni aligha fog ma este.
Nawanthiri ajka egy pillanatra összeszorul, majd szó nélkül, finoman visszaengedi az inkriminált csuklót a férfi mellkasára, és körbepillant a földön. Hamar megtalálja, amit keres: fölveszi a szarvas függőt, és a nyakába akasztja, fél szemét Drikdarokon tartva a biztonság kedvéért. Aztán leszámol a pultra 106 aranyat (annyi csak elég lesz), és ha nem tartóztatják nagyon erélyesen, fogja a kalapját meg a zsákjait, és elhagyja a boltot.*
*Nem mondaná, hogy Razkalewa uram földhöz teremtését alapos megfontolás előzte volna meg. Egyszerűen csak elöntötte az agyát a vér, mert már vagy fertály órája trafikált a kereskedővel, mire rájött, hogy amit jószándéknak hitt, valójában hátsó szándék. A lány valószínűleg ugyanolyan dühös saját magára, mint a Razkalra, csak még nem tudatosult benne. Aztán a semmiből megjelenik a háta mögött a heges arcú intéző. Hideg hangjától tisztulni kezd a vörös köd Nawanthiri szeme elől.*
- Úgy kell neki. *motyogja félig Aztyan felé fordulva, nem túl nagy meggyőződéssel* Jó, hogy föl nem falt a szemeivel...
*Az intézőnek azonban más intéznivalója is akad, így végül csak rendreutasítja a lányt, aztán tovább áll. A háta mögött tornyosuló ork azonban marad, hogy elejét vegye a komolyabb rendbontásnak. Talán jobb is így, mert ha magára hagynák, lehet, hogy ezúttal Nawanthirinek támadna mindenféle hátsó szándéka Razkalewa urammal. Ugyanakkor van egy olyan érzése, hogy talán történtek még itt dolgok (például az említett ork mintha elment volna valahová a heges arcúval, majd visszajött), de az idő néha megtréfálja a halandókat: van, ahol rohanni, máshol állni látszik.
Ekkor veszi észre, hogy még mindig szorítja a kalmár csuklóját. Ránéz a két szürkebőrűre, mintegy felmérve a helyzetet, aztán figyelmét Razkal felé fordítja, aki most már határozottan kerüli a szemkontaktust. A padló is elég rosszul érintette szegényt. Levegőt ugyan mintha már kapna, de táncolni aligha fog ma este.
Nawanthiri ajka egy pillanatra összeszorul, majd szó nélkül, finoman visszaengedi az inkriminált csuklót a férfi mellkasára, és körbepillant a földön. Hamar megtalálja, amit keres: fölveszi a szarvas függőt, és a nyakába akasztja, fél szemét Drikdarokon tartva a biztonság kedvéért. Aztán leszámol a pultra 106 aranyat (annyi csak elég lesz), és ha nem tartóztatják nagyon erélyesen, fogja a kalapját meg a zsákjait, és elhagyja a boltot.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-02 13:27:41
Üzenet elküldve: 2020-11-02 13:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza az eladótérbe//
*Kereskedőcsalád sarjaként tudja hogy megy ez, nyugodtan idebízhatja Merchen. Ezt egy értő biccentéssel jelzi is, ám gyors csevejükből hamar kizökkennek, ahogy újra a Kovácsműhely berkein belül tudhatják magukat.
Némi ellenőrizgetés és morfondírozás után rá is térnek tündér társával a kordé tartalmának koordinálási tevékenységeire. Első sorban legújabb, legféltettebb kincsének, a lepárló egységnek lepakolására.*
- Akkor csináljuk! *Egyezik bele vigyorogva. Hangjából az erre szakosodott fülek kihallhatják a kétértelmű csengést, mi reakció a férfi által kezdeményezett játékra. Benne van ő sok mindenben, bizonyos keretek között. S bár ezek a keretek nagylelkűen szabottak, jobb szereti saját kézben tartani az események folyásának irányítását. Így ezúttal ennyiben hagyja a szavak játékát, helyette pedig a közelgő feladatra irányítja figyelmét.*
- Hmm, ez jó kérdés... Még nem tudtunk beszélni Aztyannal erről. A szobámban nem szívesen tartanám. *Töpreng hangosan, baljával túrva barna tincseibe tarkó tájékán.*
- Az lesz a legjobb, ha egyelőre a raktárba visszük. Egyébként is szükséges lesz rajta egy kis átalakítás. *Jut végül elhatározásra, s bár a tündérre emeli kékjeit megerősítést várva, már ruhájának ujjait könyékig feltűrve jelzi, ő készen áll, ha társa is. Képzeletben megejt egy apró fejcsóválást a művelet közben. Ha ezt tudja, másik váltás, inkább utazáshoz szabott ruháját ölti fel reggel. Legalább nadrágban lenne.
Amint Merchen is jelzi, hogy készen áll, remélhetőleg együttes erővel hordják be a raktárhelyiségbe lepárlóját, majd azt a 100 csilingelő üvegcsét is, mik rekeszekbe osztva pihentek még a kordéban.*
- Köszönöm a segítséget, nem is tudom, nélküled mihez kezdtem volna! *Hálálkodik mosolyogva, szándékosan túlozva el társa érdemeit, ha már mindent a helyére kerítettek.*
- Talán nézzük meg, mi a helyzet a fronton. *Ajánlja fel az eshetőséget, mint következő napirendi pontot, s ha beleegyezést kap, meg is indul vissza, az eladótérbe, remélhetőleg a tündérrel a nyomában.*
*Kereskedőcsalád sarjaként tudja hogy megy ez, nyugodtan idebízhatja Merchen. Ezt egy értő biccentéssel jelzi is, ám gyors csevejükből hamar kizökkennek, ahogy újra a Kovácsműhely berkein belül tudhatják magukat.
Némi ellenőrizgetés és morfondírozás után rá is térnek tündér társával a kordé tartalmának koordinálási tevékenységeire. Első sorban legújabb, legféltettebb kincsének, a lepárló egységnek lepakolására.*
- Akkor csináljuk! *Egyezik bele vigyorogva. Hangjából az erre szakosodott fülek kihallhatják a kétértelmű csengést, mi reakció a férfi által kezdeményezett játékra. Benne van ő sok mindenben, bizonyos keretek között. S bár ezek a keretek nagylelkűen szabottak, jobb szereti saját kézben tartani az események folyásának irányítását. Így ezúttal ennyiben hagyja a szavak játékát, helyette pedig a közelgő feladatra irányítja figyelmét.*
- Hmm, ez jó kérdés... Még nem tudtunk beszélni Aztyannal erről. A szobámban nem szívesen tartanám. *Töpreng hangosan, baljával túrva barna tincseibe tarkó tájékán.*
- Az lesz a legjobb, ha egyelőre a raktárba visszük. Egyébként is szükséges lesz rajta egy kis átalakítás. *Jut végül elhatározásra, s bár a tündérre emeli kékjeit megerősítést várva, már ruhájának ujjait könyékig feltűrve jelzi, ő készen áll, ha társa is. Képzeletben megejt egy apró fejcsóválást a művelet közben. Ha ezt tudja, másik váltás, inkább utazáshoz szabott ruháját ölti fel reggel. Legalább nadrágban lenne.
Amint Merchen is jelzi, hogy készen áll, remélhetőleg együttes erővel hordják be a raktárhelyiségbe lepárlóját, majd azt a 100 csilingelő üvegcsét is, mik rekeszekbe osztva pihentek még a kordéban.*
- Köszönöm a segítséget, nem is tudom, nélküled mihez kezdtem volna! *Hálálkodik mosolyogva, szándékosan túlozva el társa érdemeit, ha már mindent a helyére kerítettek.*
- Talán nézzük meg, mi a helyzet a fronton. *Ajánlja fel az eshetőséget, mint következő napirendi pontot, s ha beleegyezést kap, meg is indul vissza, az eladótérbe, remélhetőleg a tündérrel a nyomában.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-02 08:53:14
Üzenet elküldve: 2020-11-02 08:53:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kiszolgálásra várva //
*Nem régen tért vissza a városba északról, bár egyelőre nem tervez sokáig itt maradni. Még egyelőre halogatja a döntést, hogy nekivágjon a tharg földek irányába vezető ösvénynek, mert nagyon nem fűlik hozzá a foga. ~A végén még kirabolnak odafelé. ~ Lévén kardforgató, de azok között is akadnak bolondok, azokon meg aztán már nem lehet segíteni. Így lép be a kovácsműhelybe, kicsit elgondolkodva, a reflexei pedig hirtelen megtorpanást produkálnak az odabenn ácsorgó nem éppen csekély tömeg láttán.*
-Ejha! *Őszintén szólva csak nézelődni ugrott be, meg aztán, hátha a markát ütheti a korábban kihirdetett sorsolásból egy igazán remekbe szabott fegyver. ~Nem lenne utolsó az biztos, sokat nőnék a szemekben. ~ Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy ha egy ilyet birtokolna, akkor még a mostaninál is magasabbra szegné fel az orrát az utcán sétálva. Míg várakozik, odasétál a falhoz, ahol a tőrök vannak kiállítva, bár neki van már belőlük, de mindig akad olyan, amit szívesen elfogadna csak úgy.*
*Nem régen tért vissza a városba északról, bár egyelőre nem tervez sokáig itt maradni. Még egyelőre halogatja a döntést, hogy nekivágjon a tharg földek irányába vezető ösvénynek, mert nagyon nem fűlik hozzá a foga. ~A végén még kirabolnak odafelé. ~ Lévén kardforgató, de azok között is akadnak bolondok, azokon meg aztán már nem lehet segíteni. Így lép be a kovácsműhelybe, kicsit elgondolkodva, a reflexei pedig hirtelen megtorpanást produkálnak az odabenn ácsorgó nem éppen csekély tömeg láttán.*
-Ejha! *Őszintén szólva csak nézelődni ugrott be, meg aztán, hátha a markát ütheti a korábban kihirdetett sorsolásból egy igazán remekbe szabott fegyver. ~Nem lenne utolsó az biztos, sokat nőnék a szemekben. ~ Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy ha egy ilyet birtokolna, akkor még a mostaninál is magasabbra szegné fel az orrát az utcán sétálva. Míg várakozik, odasétál a falhoz, ahol a tőrök vannak kiállítva, bár neki van már belőlük, de mindig akad olyan, amit szívesen elfogadna csak úgy.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:55:38
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:55:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pengékért//
*Az ork fajtárs gyakorlott mozdulatokkal nézi meg az új pengéit. Látható, hogy forgatta már ezt a fajtát jó pár harcban. A kérdésére a másik morogva válaszol. Valami balhét emleget messze Artheniortól. Nem tudja, mire készül az ork, de ahol egy van, ott van több is. Féltve őrzött fegyverével kifelé igyekszik a vágott képű, amiben nem akadályozza. Nem a pengéjére fáj a foga, csupán értékelni tud egy szépen megmunkált acélfegyvert. Az egyik penge a helyére kerül, de a másikat a kezében tartja a kedves vásárló így szemével végig kíséri, amíg elhagyja a kovácsműhelyet. Nem túl sokat szocializálódott emberek között, ez jól látszik a morgó, vad reakcióiból. Mindenesetre nem gondolná, hogy itt akarná kipróbálni az új pengéit. Hadd menjek csak dolgára. Minél messzebb annál jobb. Az ilyen balhék sosem ígérnek semmi jót. Ha a vágott képű elmegy, akkor fordul a következő, talán még mindig tartó incidens felé. Nem teljesen zajlott le a korábbi földre vágó eset. Most ennek szentel figyelmet, hogy végre rend legyen a helységbe. Odatornyosul az eseményekben résztvevők mellé, hogy nyomatékosítja, jobb, ha befejezik, különben valakinek fájni fog. Nem hiszi, hogy fegyverre lesz szükség, de testi erejét be fogja vetni, ha egymás cibálása nem fejeződik be. Mocskos egy szája van a földön fetrengő szakállasnak. Cifrát káromkodik kiszolgáltatott helyzetében. Aztyan eléggé le van foglalva, így ha már szolgálatban van, akkor nem vár külön utasításra, egyedül is rendet tesz, ha kell. Most még megvárja, hogy maguktól csituljanak le a kedélyek, de lehet rajta látni, hogy addig nem fog tágítani, amíg itt a helyzet meg nem oldódik.*
*Az ork fajtárs gyakorlott mozdulatokkal nézi meg az új pengéit. Látható, hogy forgatta már ezt a fajtát jó pár harcban. A kérdésére a másik morogva válaszol. Valami balhét emleget messze Artheniortól. Nem tudja, mire készül az ork, de ahol egy van, ott van több is. Féltve őrzött fegyverével kifelé igyekszik a vágott képű, amiben nem akadályozza. Nem a pengéjére fáj a foga, csupán értékelni tud egy szépen megmunkált acélfegyvert. Az egyik penge a helyére kerül, de a másikat a kezében tartja a kedves vásárló így szemével végig kíséri, amíg elhagyja a kovácsműhelyet. Nem túl sokat szocializálódott emberek között, ez jól látszik a morgó, vad reakcióiból. Mindenesetre nem gondolná, hogy itt akarná kipróbálni az új pengéit. Hadd menjek csak dolgára. Minél messzebb annál jobb. Az ilyen balhék sosem ígérnek semmi jót. Ha a vágott képű elmegy, akkor fordul a következő, talán még mindig tartó incidens felé. Nem teljesen zajlott le a korábbi földre vágó eset. Most ennek szentel figyelmet, hogy végre rend legyen a helységbe. Odatornyosul az eseményekben résztvevők mellé, hogy nyomatékosítja, jobb, ha befejezik, különben valakinek fájni fog. Nem hiszi, hogy fegyverre lesz szükség, de testi erejét be fogja vetni, ha egymás cibálása nem fejeződik be. Mocskos egy szája van a földön fetrengő szakállasnak. Cifrát káromkodik kiszolgáltatott helyzetében. Aztyan eléggé le van foglalva, így ha már szolgálatban van, akkor nem vár külön utasításra, egyedül is rendet tesz, ha kell. Most még megvárja, hogy maguktól csituljanak le a kedélyek, de lehet rajta látni, hogy addig nem fog tágítani, amíg itt a helyzet meg nem oldódik.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-01 23:38:08
Üzenet elküldve: 2020-11-01 23:38:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Alapanyag beszerzés//
//Mesélő (Hádész) figyelmébe//
*Learon mivel végül senkit nem talál, aki ilyen portékát árulna, úgy dönt, hogy megkérdez egy szimpatikus öregasszonyt.* ~Ezek úgyis mindent tudnak! Még azt is amit nem! Van azért haszna ezeknek a kis töpörödött népőrségnek is!~ *Nevetgél magában mielőtt odamenne a kiválasztott nénikéhez.*
-Szép napot kedves hölgyem! *Köszön rá a fogatlannak vélt banyára, mire az visszamosolyog rá és kiderül, hogy igazából nem is fogatlan, hiszen van neki bal felül egy szuvas és fekete.*
-Tetszik tudni, hogy merre találok olyan árust, aki fémet adna el nekem? *Ezzel el is indul a beszélgetés, ami rövid, ámde minden kérdésre választ ad, ami a kecskés mágusban felmerül. Szinte a homlokára csap a pásztor, amikor a nő elmondja neki, hogy ilyeneket bizony csak a kovácsnál tud beszerezni, nem másutt. Ezzel elköszön és elindul az említett helyre.*
*Nem telik bele sok idő, eljut a kovácshoz, ahol már mondhatni rutinosan mozog, ugyanis ide kellett jönnie azon a napon, amikor az ősmágus megajándékozta a Tűzzel, amivel mesterkardokat tud kovácsolni. Belép és köszön, majd meg is látja azt a faldarabot, ahonnan az írás eljutott a fejébe.* ~Én vagyok a Tűz!~ *Hangzik fel a fejében a saját hangja.*
-Szeretnék vásárolni! *Azzal elmondja, hogy mire van szüksége, és ha a kovács tisztában van vele, hogyan kell mesterkardot készíteni, talán egyből le is esik neki, hogy mire készül a másik, de az is lehet, hogy nem is gondol olyasmire, hogy egy egyszerű pásztor képes lehet ilyesmire. Mindenesetre, ha a portéka hozzákerül, ő ki is fizeti érte a 800 aranyat a kovácsnak. (Mesélő (Hádész))
Utána még egy kis bámészkodás után úgy dönt, hogy ideje tovább állni és megkezdeni a munkát, vagy legalábbis helyet találni hozzá. Első gondolata a jó öreg törpe barátjának régi műhelye, de ehhez a Kancellár beleegyezésére lesz szüksége. Ezzel a gondolattal lép ki a műhelyből és szól vissza egy viszontlátást.*
//Mesélő (Hádész) figyelmébe//
*Learon mivel végül senkit nem talál, aki ilyen portékát árulna, úgy dönt, hogy megkérdez egy szimpatikus öregasszonyt.* ~Ezek úgyis mindent tudnak! Még azt is amit nem! Van azért haszna ezeknek a kis töpörödött népőrségnek is!~ *Nevetgél magában mielőtt odamenne a kiválasztott nénikéhez.*
-Szép napot kedves hölgyem! *Köszön rá a fogatlannak vélt banyára, mire az visszamosolyog rá és kiderül, hogy igazából nem is fogatlan, hiszen van neki bal felül egy szuvas és fekete.*
-Tetszik tudni, hogy merre találok olyan árust, aki fémet adna el nekem? *Ezzel el is indul a beszélgetés, ami rövid, ámde minden kérdésre választ ad, ami a kecskés mágusban felmerül. Szinte a homlokára csap a pásztor, amikor a nő elmondja neki, hogy ilyeneket bizony csak a kovácsnál tud beszerezni, nem másutt. Ezzel elköszön és elindul az említett helyre.*
*Nem telik bele sok idő, eljut a kovácshoz, ahol már mondhatni rutinosan mozog, ugyanis ide kellett jönnie azon a napon, amikor az ősmágus megajándékozta a Tűzzel, amivel mesterkardokat tud kovácsolni. Belép és köszön, majd meg is látja azt a faldarabot, ahonnan az írás eljutott a fejébe.* ~Én vagyok a Tűz!~ *Hangzik fel a fejében a saját hangja.*
-Szeretnék vásárolni! *Azzal elmondja, hogy mire van szüksége, és ha a kovács tisztában van vele, hogyan kell mesterkardot készíteni, talán egyből le is esik neki, hogy mire készül a másik, de az is lehet, hogy nem is gondol olyasmire, hogy egy egyszerű pásztor képes lehet ilyesmire. Mindenesetre, ha a portéka hozzákerül, ő ki is fizeti érte a 800 aranyat a kovácsnak. (Mesélő (Hádész))
Utána még egy kis bámészkodás után úgy dönt, hogy ideje tovább állni és megkezdeni a munkát, vagy legalábbis helyet találni hozzá. Első gondolata a jó öreg törpe barátjának régi műhelye, de ehhez a Kancellár beleegyezésére lesz szüksége. Ezzel a gondolattal lép ki a műhelyből és szól vissza egy viszontlátást.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-01 21:49:25
Üzenet elküldve: 2020-11-01 21:49:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pengékért//
*Műértő gonddal veszi kezébe a pengét. Szíves örömest meglendítené, ám a hely szűkössége miatt alighanem hamar húst érne a fegyverpróba, így ettől most eltekint.*
-Jó acél. *Bólint a férfi felé, s ennél nagyobb dicséret aligha hangozhat el tőle.
A tegnap látott ork ismét megjelenik, ő pedig leginkább egy tigris fenyegető morgásához hasonlatos torokhang kíséretében engedi el füle mellett a megjegyzést.*
-Grohol mur ându'ul Arthenior urh. *"Balhé lesz messze Artheniortól".*
-Félre! *Ezúttal már a közös nyelven szólal meg, miközben tenyerével igyekszik odébb lökni a testes orkot, miközben fordultában a megcélozza a kijáratot. Az egyik ork pengét már visszalökte hüvelyébe, a másikat még kezében szorongatja. Látta, hogy amaz megbámulta a fegyvereket, s feltett szándéka megvédeni mindenkitől, ki szerinte szemet vetne újdonsült szerzeményeire.*
*Műértő gonddal veszi kezébe a pengét. Szíves örömest meglendítené, ám a hely szűkössége miatt alighanem hamar húst érne a fegyverpróba, így ettől most eltekint.*
-Jó acél. *Bólint a férfi felé, s ennél nagyobb dicséret aligha hangozhat el tőle.
A tegnap látott ork ismét megjelenik, ő pedig leginkább egy tigris fenyegető morgásához hasonlatos torokhang kíséretében engedi el füle mellett a megjegyzést.*
-Grohol mur ându'ul Arthenior urh. *"Balhé lesz messze Artheniortól".*
-Félre! *Ezúttal már a közös nyelven szólal meg, miközben tenyerével igyekszik odébb lökni a testes orkot, miközben fordultában a megcélozza a kijáratot. Az egyik ork pengét már visszalökte hüvelyébe, a másikat még kezében szorongatja. Látta, hogy amaz megbámulta a fegyvereket, s feltett szándéka megvédeni mindenkitől, ki szerinte szemet vetne újdonsült szerzeményeire.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:00
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Halogatott látogatás//
*Ebben a nyugodt pillanatban hirtelen eszébe jut valami. Valami hiányzik. Nem is egy, hanem két valami. Ahogy egy kósza pillantást vet a látnivalóknak kirakott fegyverekre, hirtelen a szemét szúrja egy tőr, függőlegesen kitéve a falnak, egy hosszúkard mellett arányosítva. Magán az eszközön semmi különleges nincs, de éppen amaz olyan ismerős számára. Csendben tanulmányozza, végül aztán megvillan agyában valami: két gyerek. Egy tetőtől talpig piszkos, csípős nyelvű emberlány és egy nála is alacsonyabb, vörös hajú törpe. Rheyra és Ruuno! Nekik rendelt két tőrt ugyanazon alkalommal, mikor az új pallos miatt jött, és még ki sem kérte a kész darabokat! Már kikörvonalazódik agyában a cselekvés váza, miszerint ezen rögvest változtat is, mikor hall egy felhőket kettévágó dörrenést. Megilletődötten fordul hátra, és látja, hogy ügyfelük a földön van, Nawanthiri pedig egy kitörő vulkán haragjával kiabál felé, szorosan fogva csuklóját.*
- A szentségit! *sziszegi egyben haragosan, egyben ijedten; már lépne is előre, hogy erővel vegye le társa kezét a pórul járt szakállasról, meg se kérdezve magában, hogy mégis mi és miért történt, mikor hallja Aztyan kicsattanását. Megáll lépésében, egy kissé idétlen pozíciót tartva meg, ahogy a levegőbe nyúl, majd lassan szemkontaktust vesz föl a sebhelyes arcú felettessel, ahogy egyenesbe áll. Ha tudna ilyen testbeszéddel bocsánatot kérni, hát megtenné. Közben látóterébe kerül a mögötte lévő, még a szürke orknál is jóval magasabb, így fenyegetőbb fajtárs, aki láthatólag mér készen áll verbálisan túl is rendet rakni. egy rövid bólintást küld az irányába, jelezvén, hogy nincs szükség ilyenre. Majd ismét társára veti tekintetét, szeme most villámokat szór. Nem tudja, mi volt a kiváltandó ok, de azt jól tudja, hogy nem egyszeri vendég szeretne itt lenni. márpedig ez a sors várna rájuk, ha amaz nem ereszti el rögvest Razkalewát.*
*Ebben a nyugodt pillanatban hirtelen eszébe jut valami. Valami hiányzik. Nem is egy, hanem két valami. Ahogy egy kósza pillantást vet a látnivalóknak kirakott fegyverekre, hirtelen a szemét szúrja egy tőr, függőlegesen kitéve a falnak, egy hosszúkard mellett arányosítva. Magán az eszközön semmi különleges nincs, de éppen amaz olyan ismerős számára. Csendben tanulmányozza, végül aztán megvillan agyában valami: két gyerek. Egy tetőtől talpig piszkos, csípős nyelvű emberlány és egy nála is alacsonyabb, vörös hajú törpe. Rheyra és Ruuno! Nekik rendelt két tőrt ugyanazon alkalommal, mikor az új pallos miatt jött, és még ki sem kérte a kész darabokat! Már kikörvonalazódik agyában a cselekvés váza, miszerint ezen rögvest változtat is, mikor hall egy felhőket kettévágó dörrenést. Megilletődötten fordul hátra, és látja, hogy ügyfelük a földön van, Nawanthiri pedig egy kitörő vulkán haragjával kiabál felé, szorosan fogva csuklóját.*
- A szentségit! *sziszegi egyben haragosan, egyben ijedten; már lépne is előre, hogy erővel vegye le társa kezét a pórul járt szakállasról, meg se kérdezve magában, hogy mégis mi és miért történt, mikor hallja Aztyan kicsattanását. Megáll lépésében, egy kissé idétlen pozíciót tartva meg, ahogy a levegőbe nyúl, majd lassan szemkontaktust vesz föl a sebhelyes arcú felettessel, ahogy egyenesbe áll. Ha tudna ilyen testbeszéddel bocsánatot kérni, hát megtenné. Közben látóterébe kerül a mögötte lévő, még a szürke orknál is jóval magasabb, így fenyegetőbb fajtárs, aki láthatólag mér készen áll verbálisan túl is rendet rakni. egy rövid bólintást küld az irányába, jelezvén, hogy nincs szükség ilyenre. Majd ismét társára veti tekintetét, szeme most villámokat szór. Nem tudja, mi volt a kiváltandó ok, de azt jól tudja, hogy nem egyszeri vendég szeretne itt lenni. márpedig ez a sors várna rájuk, ha amaz nem ereszti el rögvest Razkalewát.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-01 18:10:21
Üzenet elküldve: 2020-11-01 18:10:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pengékért//
*A vásárlói forgalmat elnézve már látja, hogy a bemutatkozása egy kicsit még odébb lesz. Ilyen forgalom mellett szinte lehetetlen megállni egy pillanatra és rendesen bemutatkozni. Majd ennek is bizonyára eljön az ideje, így ezen nem aggodalmaskodik. A feladatát folyamatosan végezheti, s most éppen a vásárlótérben sétál és a vendégeket figyeli fél szemmel. Az ajtó nyílik és megpillantja vágott arcú ork társát.*
- Brugsak! *Biccent egy ork köszönésfélét a fajtársának, ami rövid üdvözlésfajta, melynek nincs pontos fordítása a közös nyelven. A fajtárs feszültnek tűnik, talán a fegyver hiánya.*
- Gorah vag norog mahrad? *Viccesen megjegyzést is tesz a másiknak, amit nagyjából így lehetne fordítani: „Milyen érzés mezítelenül?”. A fegyverek hiányára céloz, mivel harcosként pontosan tudja, hogy milyen érzés fegyverek nélkül lenni. Aztyan gyorsan reagál, odalép az orkhoz és bőrbe csomagolva elé teszi a pengéket. Kíváncsian lép közelebb, hogy vessen egy pillantást a kovácsok munkájára. Elismerően bólint egyet, amint jól szemügyre veszi az elkészült fegyvereket. Szép munkának találja a műhely termékeit, s reméli, hogy hamarosan leadhatja majd saját rendelését. Megvárja amíg lerendezik a vásárlást és ha ez megtörténik, akkor még egy gondolatra odalép az ork társához.*
- Wagzuh ergas nar opral forgus? *Azaz „mit csinálsz a városban?”. Ezt egy egyszerű érdeklődő kérdésnek szánja, persze lehet, hogy a másiknak sietős a dolga és nem áll le vele beszélgetni. Mindenesetre egy próbát megér. Ha nem válaszol neki az sem baj, van bent elég vásárló akivel válthat pár szót. Talán még jót is tesz vele, hiszen nem unalmasan várakoznak. Noha nem a szavak embere, azért szeretne barátságos képet mutatni magáról. Nem a vásárlók elrettentése a célja.*
*A vásárlói forgalmat elnézve már látja, hogy a bemutatkozása egy kicsit még odébb lesz. Ilyen forgalom mellett szinte lehetetlen megállni egy pillanatra és rendesen bemutatkozni. Majd ennek is bizonyára eljön az ideje, így ezen nem aggodalmaskodik. A feladatát folyamatosan végezheti, s most éppen a vásárlótérben sétál és a vendégeket figyeli fél szemmel. Az ajtó nyílik és megpillantja vágott arcú ork társát.*
- Brugsak! *Biccent egy ork köszönésfélét a fajtársának, ami rövid üdvözlésfajta, melynek nincs pontos fordítása a közös nyelven. A fajtárs feszültnek tűnik, talán a fegyver hiánya.*
- Gorah vag norog mahrad? *Viccesen megjegyzést is tesz a másiknak, amit nagyjából így lehetne fordítani: „Milyen érzés mezítelenül?”. A fegyverek hiányára céloz, mivel harcosként pontosan tudja, hogy milyen érzés fegyverek nélkül lenni. Aztyan gyorsan reagál, odalép az orkhoz és bőrbe csomagolva elé teszi a pengéket. Kíváncsian lép közelebb, hogy vessen egy pillantást a kovácsok munkájára. Elismerően bólint egyet, amint jól szemügyre veszi az elkészült fegyvereket. Szép munkának találja a műhely termékeit, s reméli, hogy hamarosan leadhatja majd saját rendelését. Megvárja amíg lerendezik a vásárlást és ha ez megtörténik, akkor még egy gondolatra odalép az ork társához.*
- Wagzuh ergas nar opral forgus? *Azaz „mit csinálsz a városban?”. Ezt egy egyszerű érdeklődő kérdésnek szánja, persze lehet, hogy a másiknak sietős a dolga és nem áll le vele beszélgetni. Mindenesetre egy próbát megér. Ha nem válaszol neki az sem baj, van bent elég vásárló akivel válthat pár szót. Talán még jót is tesz vele, hiszen nem unalmasan várakoznak. Noha nem a szavak embere, azért szeretne barátságos képet mutatni magáról. Nem a vásárlók elrettentése a célja.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:11:58
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:11:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Halogatott látogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mindkét vásárlóalanya az új dolgokat vizsgálgatja. Razkal türelmesen várakozik, egyebet úgy sem tehet. Fél szemmel oda-odapillantgat az orkra, úgy fest, bejön neki a pallos kinézete. Közben már az aranyakat számolgatja. Bár Razkalnak fogalma sincs, mennyit fog kapni, de se baj. Awanthiri cicás medálra vonatkozó megjegyzéséhez szintúgy nem tud mit hozzáfűzni, belőle nem vált ki efféle érzéseket. De ha a lány aranyosnak tartja a macskafejet, hát legyen neki mondva. Ukrom kifizeti a kapott pallost, szép kis összeg, mi tagadás. Átveszi az érméket, közben bólogatva hallgatja az összeggel kapcsolatos információkat. Fogalma sincs, mit kéne tennie a régi pallossal, amit kap, ezért némi tanácstalansággal veszi át, és ideiglenesen a közeli falnak támasztja, csak úgy, mint néhány perce az újat. Egyébre most nincs ideje, hiszen az igen jó idomú nőre kell még figyelnie. Aki egyébként idő közben ki is fejezi, hogy nem tart igényt sem pókra, sem kígyóra. Csakhogy ami ezek után történik, az igen váratlanul éri kereskedőnket, így védekezni vagy felkészülni sincs ideje. Különben is, egy pillanat az egész. Csak egy szorítást érez a csuklóján, majd azt, hogy karja megemelkedik, végül pedig kicsúszik lába alól a talaj, ő pedig keményen a földre huppan, mint a súlyos krumplis zsák.*
- Azt a redvás kibaszott kurva élet bassza meg!* Hangzik a cifra káromkodás. Gondolkodni sincs ideje, nem tud arra figyelni, hogy itt nem kéne ilyet mondania. Mondjuk nem is kiáltásként hangzik - noha ő úgy hallja - mindössze halk, de érthető morgás. Ez persze a hirtelen padlóra kerülés miatt van, na meg a beszoruló levegőnek is köszönhető. ~Baszod, szerintem eltörte a gerincem.~ Valójában a gerincének semmi baja. Legfeljebb annyi, hogy hasogat, mint a veszedelem, de majd egyszer elmúlik. Amúgy az esés következtében a medálok is szanaszét gurulnak, de Razkalnak pont nem ez a legnagyobb gondja. Abban azért reménykedik, hogy egyben vannak még. A nő kiabálására nem reagál semmit, csak elfordítja a fejét, ezzel is védve magát a további testi sérülésektől. Aztyan is odajön és közbeszól. Razkal még erre sem szól semmit, amúgy nem is hozzá intézték a szavakat. Azért abban bízik, hogy hamarosan Awanthiri lesz szíves elengedni a csuklóját, mert kezdi úgy érezni, mintha bilincsbe verték volna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mindkét vásárlóalanya az új dolgokat vizsgálgatja. Razkal türelmesen várakozik, egyebet úgy sem tehet. Fél szemmel oda-odapillantgat az orkra, úgy fest, bejön neki a pallos kinézete. Közben már az aranyakat számolgatja. Bár Razkalnak fogalma sincs, mennyit fog kapni, de se baj. Awanthiri cicás medálra vonatkozó megjegyzéséhez szintúgy nem tud mit hozzáfűzni, belőle nem vált ki efféle érzéseket. De ha a lány aranyosnak tartja a macskafejet, hát legyen neki mondva. Ukrom kifizeti a kapott pallost, szép kis összeg, mi tagadás. Átveszi az érméket, közben bólogatva hallgatja az összeggel kapcsolatos információkat. Fogalma sincs, mit kéne tennie a régi pallossal, amit kap, ezért némi tanácstalansággal veszi át, és ideiglenesen a közeli falnak támasztja, csak úgy, mint néhány perce az újat. Egyébre most nincs ideje, hiszen az igen jó idomú nőre kell még figyelnie. Aki egyébként idő közben ki is fejezi, hogy nem tart igényt sem pókra, sem kígyóra. Csakhogy ami ezek után történik, az igen váratlanul éri kereskedőnket, így védekezni vagy felkészülni sincs ideje. Különben is, egy pillanat az egész. Csak egy szorítást érez a csuklóján, majd azt, hogy karja megemelkedik, végül pedig kicsúszik lába alól a talaj, ő pedig keményen a földre huppan, mint a súlyos krumplis zsák.*
- Azt a redvás kibaszott kurva élet bassza meg!* Hangzik a cifra káromkodás. Gondolkodni sincs ideje, nem tud arra figyelni, hogy itt nem kéne ilyet mondania. Mondjuk nem is kiáltásként hangzik - noha ő úgy hallja - mindössze halk, de érthető morgás. Ez persze a hirtelen padlóra kerülés miatt van, na meg a beszoruló levegőnek is köszönhető. ~Baszod, szerintem eltörte a gerincem.~ Valójában a gerincének semmi baja. Legfeljebb annyi, hogy hasogat, mint a veszedelem, de majd egyszer elmúlik. Amúgy az esés következtében a medálok is szanaszét gurulnak, de Razkalnak pont nem ez a legnagyobb gondja. Abban azért reménykedik, hogy egyben vannak még. A nő kiabálására nem reagál semmit, csak elfordítja a fejét, ezzel is védve magát a további testi sérülésektől. Aztyan is odajön és közbeszól. Razkal még erre sem szól semmit, amúgy nem is hozzá intézték a szavakat. Azért abban bízik, hogy hamarosan Awanthiri lesz szíves elengedni a csuklóját, mert kezdi úgy érezni, mintha bilincsbe verték volna.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 18:55:50
Üzenet elküldve: 2020-10-31 18:55:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
//Pengékért//
*Már épp folytatná a társalgást amelybe belekezdtek Nisamievel, amikor egy korábban már látott alak lép be a vásárlótérbe. Az ork az, aki a fajához illő fegyvereket rendelt tőlük. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány és a szürkebőrű tekintete összeakad és bár semmi komoly nem történik, mégis cselekvésre sarkallja a heges arcút.*
- Megbocsát egy pillanatra? *Kérdi, de kérdése valójában költői, mert jobbja az ork felé int köszönésképp és invitálásként.*
- Üdvözlöm, uram. Örülök, hogy újra látom. *Köszönti szavakkal is, majd a pult alól egy olajos bőrbe csavart csomagot vesz elő, majd megoldva a zsinegeket, kiteríti a bőr, amely az orkszablyákat rejti.*
- Parancsoljon, a megrendelt kardok. *Mosolyog féloldalasan a férfire.*
- Ellenőrizze csak bátran. *Mutat a szablyák felé, s míg a férfi megteszi, addig újra felveszi a fonalat Nisamie felé.
Aztyan memóriája remek, főleg, ha üzletről van szó, de valamiért a lány neve még inkább megragadt az elméjében.*
- Kérem, szólítson Aztyannak. *Hajtja meg kissé a fejét. Hangja bizalmas, visszafogott, hisz ez a beszélgetés csak rájuk tartozik.
A lány apjára vonatkozó kérdésre elég kétértelmű választ kap, de nem kérdez rá. Ha akarta volna, bizonyosan jobban kifejti. Ám mivel még mindig többesszámban beszél, így úgy sejti, az apával nem történt semmi komoly.*
- Ennek nagyon örülök. Reméltem, hogy újabb területtel szélesíthetjük a Kereskedőház kínálatát. *Válaszolja őszinte mosollyal.*
- Kiszolgálom az urat és máris az öné vagyok, hogy megtárgyaljuk a részleteket. *Mondja ugyanolyan halkan, majd ha Nisamienek nincs ellenére, akkor visszafordul az ork felé, aki valószínűleg már végzett a minőségellenőrzéssel.*
//Pengékért//
*Már épp folytatná a társalgást amelybe belekezdtek Nisamievel, amikor egy korábban már látott alak lép be a vásárlótérbe. Az ork az, aki a fajához illő fegyvereket rendelt tőlük. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány és a szürkebőrű tekintete összeakad és bár semmi komoly nem történik, mégis cselekvésre sarkallja a heges arcút.*
- Megbocsát egy pillanatra? *Kérdi, de kérdése valójában költői, mert jobbja az ork felé int köszönésképp és invitálásként.*
- Üdvözlöm, uram. Örülök, hogy újra látom. *Köszönti szavakkal is, majd a pult alól egy olajos bőrbe csavart csomagot vesz elő, majd megoldva a zsinegeket, kiteríti a bőr, amely az orkszablyákat rejti.*
- Parancsoljon, a megrendelt kardok. *Mosolyog féloldalasan a férfire.*
- Ellenőrizze csak bátran. *Mutat a szablyák felé, s míg a férfi megteszi, addig újra felveszi a fonalat Nisamie felé.
Aztyan memóriája remek, főleg, ha üzletről van szó, de valamiért a lány neve még inkább megragadt az elméjében.*
- Kérem, szólítson Aztyannak. *Hajtja meg kissé a fejét. Hangja bizalmas, visszafogott, hisz ez a beszélgetés csak rájuk tartozik.
A lány apjára vonatkozó kérdésre elég kétértelmű választ kap, de nem kérdez rá. Ha akarta volna, bizonyosan jobban kifejti. Ám mivel még mindig többesszámban beszél, így úgy sejti, az apával nem történt semmi komoly.*
- Ennek nagyon örülök. Reméltem, hogy újabb területtel szélesíthetjük a Kereskedőház kínálatát. *Válaszolja őszinte mosollyal.*
- Kiszolgálom az urat és máris az öné vagyok, hogy megtárgyaljuk a részleteket. *Mondja ugyanolyan halkan, majd ha Nisamienek nincs ellenére, akkor visszafordul az ork felé, aki valószínűleg már végzett a minőségellenőrzéssel.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 15:38:52
Üzenet elküldve: 2020-10-31 15:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Árubeszerzés, Win//
*Kaján vigyor ül ki képére Win megjegyzése kapcsán, s szó mi szó, igazán nem lenne ellenére a dolog, így viszonozza a kacsintást természetesen. Közben pedig természetesen az egyéb teendőikkel is tudnak halandni, a kordé lassan megtelik, ők pedig útnak indulnak vissza a kereskedelmi központba, vagy ahogy többen ismerik, a kovácsműhelybe.*
-Ó, hogy őt? Hüm. Már egy jó ideje vettem, itt a piacon egy kofától, a kordéval együtt. Egy időben sokat jártam-keltem, innen oda, onnan amoda vittem árukat, aztán vissza, ésatöbbi. Tudod hogy megy ez.
*Bízza oda, bár közel sem biztos, hogy tudja, sőt, talán Merchen sem tudja, és csak hazudik. Csak Teysus a tudója.*
-Rendben, ahogy szerentéd.
*Ezt már azonban tényleg oda bízza, hisz nem tudja, hogy pontosan kié is a rendelés, hogy mi lesz belőle, van-e egyéb tennivaló vele és hasonlók. Majd a lepárlóra néz.*
-Á, nem hiszem hogy olyan nehéz lenne, hogy ne boldogulnánk. Gyere, csináljuk. ~Meg a lepárlót is vigyük a helyére.~ *Talán csak az ő fejében él ilyen erőteljesen a kimondott szavak kétértelműsége. Egyébként sosem volt erőssége a fizikai munka, de azért elboldogul, nem olyan törékeny, mint amilyennek akár tűnhet is.*
-És hol szeretnéd felállítani?
*Nehezen tudja abbahagyni.*
-A saját lakrészeden, vagy esetleg egy külön helyen?
*Egyébként tényleg kíváncsi, hogy hol fog majd a remélhetőleg jóféle parfüm megszületni.*
*Kaján vigyor ül ki képére Win megjegyzése kapcsán, s szó mi szó, igazán nem lenne ellenére a dolog, így viszonozza a kacsintást természetesen. Közben pedig természetesen az egyéb teendőikkel is tudnak halandni, a kordé lassan megtelik, ők pedig útnak indulnak vissza a kereskedelmi központba, vagy ahogy többen ismerik, a kovácsműhelybe.*
-Ó, hogy őt? Hüm. Már egy jó ideje vettem, itt a piacon egy kofától, a kordéval együtt. Egy időben sokat jártam-keltem, innen oda, onnan amoda vittem árukat, aztán vissza, ésatöbbi. Tudod hogy megy ez.
*Bízza oda, bár közel sem biztos, hogy tudja, sőt, talán Merchen sem tudja, és csak hazudik. Csak Teysus a tudója.*
-Rendben, ahogy szerentéd.
*Ezt már azonban tényleg oda bízza, hisz nem tudja, hogy pontosan kié is a rendelés, hogy mi lesz belőle, van-e egyéb tennivaló vele és hasonlók. Majd a lepárlóra néz.*
-Á, nem hiszem hogy olyan nehéz lenne, hogy ne boldogulnánk. Gyere, csináljuk. ~Meg a lepárlót is vigyük a helyére.~ *Talán csak az ő fejében él ilyen erőteljesen a kimondott szavak kétértelműsége. Egyébként sosem volt erőssége a fizikai munka, de azért elboldogul, nem olyan törékeny, mint amilyennek akár tűnhet is.*
-És hol szeretnéd felállítani?
*Nehezen tudja abbahagyni.*
-A saját lakrészeden, vagy esetleg egy külön helyen?
*Egyébként tényleg kíváncsi, hogy hol fog majd a remélhetőleg jóféle parfüm megszületni.*
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:18:02
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Árubeszerzés, Merchen//
*Jót mulat a tündér pompázatosan finom bőrének felajánlásán. Talán még sajátjánál is puhábbnak tapinthatná, ha kísérletet tenne erre, pedig ő sem veszi félvárról a bőrápolás művészetének gyakorlását.*
- Erre a bőrre már most tudok is egy kitűnő illatot! *Kacsint a másikra, játékos félmosollyal ajkán. Tetszik neki, hogy nem egy búval bélelt, tréfát nem értő alakot tudhat maga mellett, így sokkal szórakoztatóbb a munka. Na nem, mintha jellemző lenne rá a rossz kedély, s, ha néhány napja ez így is volt, Mik hathatós segítséget nyújtott kikúrálásában. A hirtelen előkerült emlékfoszlány hatására halvány pír szökik orcáira, ám ahogy feladatára terelődik a szó, a koncentráció hamar visszarendezi arcára a profizmus vonásait.
Merchennel a lehetőségeikhez képest gyorsan végeznek a holmik sokaságának beszerzésével, s még magának is beszerzi legújabb főzésének kellékeit, így nem vesztegetik tovább értékes idejüket a piactéren, hamar indulnak és érkeznek is meg a központba. Ezúttal nem a főbejáratot célozzák meg, hanem azt a részt, hová kordéjukat könnyedén bevezethetik.*
- Nem is tudom. Kezdetnek mondjuk arra, hogy honnan varázsoltad elő ezt a csoda szamarat. *Neveti el kérdését, miközben igyekszik megsimogatni az állat nyakát. Míg a válaszra vár, s hallgatja azt, újra leellenőrzi, hogy mindent megszereztek-e. Miközben sorra veszi az árukat, persze figyel a tündér szavaira, s ha úgy adódik, reagál is rögvest.*
- Szerintem a megrendelés tételeit egyelőre ne pakoljuk le, mert nemsokára úgy is érkezik érte a gazdájuk. Viszont a lepárlót és az üvegcséket muszáj lenne becipelni. *Kezd morfondírozásba félig Merchennek szánva mondandóját, félig csak hangosan gondolkodva.*
- Mit gondolsz, fog menni kettőnknek, vagy hívjunk ide valakit segíteni? *Kérdi, bal szemöldökét felvonva, csípőre tett kezekkel. Még fejét is félrebiccenti kicsit, ahogy tanakodva méri végig a férfi külső szemlélő által megfigyelhető fizikai adottságait.*
*Jót mulat a tündér pompázatosan finom bőrének felajánlásán. Talán még sajátjánál is puhábbnak tapinthatná, ha kísérletet tenne erre, pedig ő sem veszi félvárról a bőrápolás művészetének gyakorlását.*
- Erre a bőrre már most tudok is egy kitűnő illatot! *Kacsint a másikra, játékos félmosollyal ajkán. Tetszik neki, hogy nem egy búval bélelt, tréfát nem értő alakot tudhat maga mellett, így sokkal szórakoztatóbb a munka. Na nem, mintha jellemző lenne rá a rossz kedély, s, ha néhány napja ez így is volt, Mik hathatós segítséget nyújtott kikúrálásában. A hirtelen előkerült emlékfoszlány hatására halvány pír szökik orcáira, ám ahogy feladatára terelődik a szó, a koncentráció hamar visszarendezi arcára a profizmus vonásait.
Merchennel a lehetőségeikhez képest gyorsan végeznek a holmik sokaságának beszerzésével, s még magának is beszerzi legújabb főzésének kellékeit, így nem vesztegetik tovább értékes idejüket a piactéren, hamar indulnak és érkeznek is meg a központba. Ezúttal nem a főbejáratot célozzák meg, hanem azt a részt, hová kordéjukat könnyedén bevezethetik.*
- Nem is tudom. Kezdetnek mondjuk arra, hogy honnan varázsoltad elő ezt a csoda szamarat. *Neveti el kérdését, miközben igyekszik megsimogatni az állat nyakát. Míg a válaszra vár, s hallgatja azt, újra leellenőrzi, hogy mindent megszereztek-e. Miközben sorra veszi az árukat, persze figyel a tündér szavaira, s ha úgy adódik, reagál is rögvest.*
- Szerintem a megrendelés tételeit egyelőre ne pakoljuk le, mert nemsokára úgy is érkezik érte a gazdájuk. Viszont a lepárlót és az üvegcséket muszáj lenne becipelni. *Kezd morfondírozásba félig Merchennek szánva mondandóját, félig csak hangosan gondolkodva.*
- Mit gondolsz, fog menni kettőnknek, vagy hívjunk ide valakit segíteni? *Kérdi, bal szemöldökét felvonva, csípőre tett kezekkel. Még fejét is félrebiccenti kicsit, ahogy tanakodva méri végig a férfi külső szemlélő által megfigyelhető fizikai adottságait.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 12:21:55
Üzenet elküldve: 2020-10-31 12:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Míg a pultnál ácsorog, újabb vásárló tér be az üzletbe; egy ork. Régen látott hozzá hasonló szerzetet, s akkor sem a legszerencsésebb helyzetben, így talán pillantásuk is találkozik, ahogy egymást méregetik. Nisamie arcán nem tükröződik különösebb érzelem, ugyanúgy tekint az orkra, mint bármi vagy bárki másra a boltban. Tekintete hamar vissza is tér a hely felfedezéséhez, hisz rengeteg hasonlóan érdekes dolog akad itt, mint a szürkebőrű.
Szerencsére ezután már nem kell túl sokáig várakoznia, hiszen Aztyan hamar megjelenik a színen. Rögtön kiszúrja őt, így azt sem mulasztja el, amikor először felé pillant. Tekintetéből egyértelműen érzi, hogy nem ismer rá a férfi, de nem zavartatja magát. Valahogy sejtette, hogy így lesz. Meg egyébként is, neki sokkal fontosabb dolga van, mint hogy azon sajnálkozzon, hogy ilyen könnyedén elfelejtik.
A bemutatkozásra kicsit közelebb lép, az égszínkék szemekbe pillant. Nem akarja félbeszakítani a másikat, így arca egészen addig rezzenéstelen marad, míg ezt meg nem teszi Aztyan maga. ~Szóval mégis emlékszik.~ Pislog néhányat, mint akit ez a tény kissé zavarba hoz, ajkai sarkában pedig mintha egy mosoly körvonalazódna, de végül nem lesz belőle semmi. Az, hogy a vörös hajú még a nevén is szólítja, már minden várakozását felülmúlja. Nem mintha ez bármit is jelentene, de neki valamiért mégis nagyon jól esik.*
- Én is örülök, al'Areen úr. *Igyekszik visszaerőltetni vonásaira a korábbi komolyságot, ami nem várt módon nehéznek bizonyul, ennyire közel az áhított célhoz. Néhány pillanatig inkább annak az ijedt madárkának tűnik csak, aki mindig megretten, amikor a gyógyfüvesbolt ajtaja megnyikordul, de tudja, hogy ez most nem az a pillanat, amikor bármiféle gyengeséget megengedhet magának.*
- Köszönöm, az édesapám… megvan. *Ennél pozitívabbat sajnos akkor se tudna mondani, ha nagyon megerőltetné magát. Mindenesetre nem mulasztja el a felismerést, miszerint Aztyannak rendkívül jó memóriája van. *
- Megfontoltuk az ajánlatát és végül úgy döntöttünk, élünk vele. Persze csak ha még mindig aktuális.
*Míg a pultnál ácsorog, újabb vásárló tér be az üzletbe; egy ork. Régen látott hozzá hasonló szerzetet, s akkor sem a legszerencsésebb helyzetben, így talán pillantásuk is találkozik, ahogy egymást méregetik. Nisamie arcán nem tükröződik különösebb érzelem, ugyanúgy tekint az orkra, mint bármi vagy bárki másra a boltban. Tekintete hamar vissza is tér a hely felfedezéséhez, hisz rengeteg hasonlóan érdekes dolog akad itt, mint a szürkebőrű.
Szerencsére ezután már nem kell túl sokáig várakoznia, hiszen Aztyan hamar megjelenik a színen. Rögtön kiszúrja őt, így azt sem mulasztja el, amikor először felé pillant. Tekintetéből egyértelműen érzi, hogy nem ismer rá a férfi, de nem zavartatja magát. Valahogy sejtette, hogy így lesz. Meg egyébként is, neki sokkal fontosabb dolga van, mint hogy azon sajnálkozzon, hogy ilyen könnyedén elfelejtik.
A bemutatkozásra kicsit közelebb lép, az égszínkék szemekbe pillant. Nem akarja félbeszakítani a másikat, így arca egészen addig rezzenéstelen marad, míg ezt meg nem teszi Aztyan maga. ~Szóval mégis emlékszik.~ Pislog néhányat, mint akit ez a tény kissé zavarba hoz, ajkai sarkában pedig mintha egy mosoly körvonalazódna, de végül nem lesz belőle semmi. Az, hogy a vörös hajú még a nevén is szólítja, már minden várakozását felülmúlja. Nem mintha ez bármit is jelentene, de neki valamiért mégis nagyon jól esik.*
- Én is örülök, al'Areen úr. *Igyekszik visszaerőltetni vonásaira a korábbi komolyságot, ami nem várt módon nehéznek bizonyul, ennyire közel az áhított célhoz. Néhány pillanatig inkább annak az ijedt madárkának tűnik csak, aki mindig megretten, amikor a gyógyfüvesbolt ajtaja megnyikordul, de tudja, hogy ez most nem az a pillanat, amikor bármiféle gyengeséget megengedhet magának.*
- Köszönöm, az édesapám… megvan. *Ennél pozitívabbat sajnos akkor se tudna mondani, ha nagyon megerőltetné magát. Mindenesetre nem mulasztja el a felismerést, miszerint Aztyannak rendkívül jó memóriája van. *
- Megfontoltuk az ajánlatát és végül úgy döntöttünk, élünk vele. Persze csak ha még mindig aktuális.
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-31 04:08:36
Üzenet elküldve: 2020-10-31 04:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pengékért//
*Jó orkhoz híven nem köszön nagyot, csupán némi morgás hagyja el pofáját, ahogy két nap múlva ismét visszatér a Kovácsműhelybe. Ugyan nem látszik rajta, de valamelyest izgatott. Rég markolt már valódi, jó orkpengét, s ha valami izgathat egy orkot, hát az a jó penge.*
-Hrrr. *Pillant apró szemeivel az ajtóhoz épp aktuálisan legközelebb eső, szolgáló vagy kereskedő küllemű egyén felé, majd joviálisan rávicsorog.*
-Két napja itt jártam. Pengéket rendeltem. *Ahogy mindig, most is szűkmarkúan méri a szavakat. Igyekszik nem savanyú képet vágni, ám esetében ez igen csak nehézkes, lévén ilyen a pofázmánya.
Halk röffenés kíséretében veszi tudomásul, hogy nincsenek sokkal kevesebben, mint legutóbbi ittjártakor. Alaposan szemügyre veszi a fél-elf leányt, miközben keze a derekára téved. Na persze ez nem agresszió részéről, de kevésbé érzi magát emberek, elfek meg miegymás népek gyűrűjében, ha érezheti derekán a pengét. Sajnos azonban fegyverek híján be kell most érnie azzal, hogy a fekete bőröv mögé akasztja bütykös hüvelykujját, miközben ácsorogva kivárja sorát.*
*Jó orkhoz híven nem köszön nagyot, csupán némi morgás hagyja el pofáját, ahogy két nap múlva ismét visszatér a Kovácsműhelybe. Ugyan nem látszik rajta, de valamelyest izgatott. Rég markolt már valódi, jó orkpengét, s ha valami izgathat egy orkot, hát az a jó penge.*
-Hrrr. *Pillant apró szemeivel az ajtóhoz épp aktuálisan legközelebb eső, szolgáló vagy kereskedő küllemű egyén felé, majd joviálisan rávicsorog.*
-Két napja itt jártam. Pengéket rendeltem. *Ahogy mindig, most is szűkmarkúan méri a szavakat. Igyekszik nem savanyú képet vágni, ám esetében ez igen csak nehézkes, lévén ilyen a pofázmánya.
Halk röffenés kíséretében veszi tudomásul, hogy nincsenek sokkal kevesebben, mint legutóbbi ittjártakor. Alaposan szemügyre veszi a fél-elf leányt, miközben keze a derekára téved. Na persze ez nem agresszió részéről, de kevésbé érzi magát emberek, elfek meg miegymás népek gyűrűjében, ha érezheti derekán a pengét. Sajnos azonban fegyverek híján be kell most érnie azzal, hogy a fekete bőröv mögé akasztja bütykös hüvelykujját, miközben ácsorogva kivárja sorát.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-30 21:00:30
Üzenet elküldve: 2020-10-30 21:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A vásárlótérbe visszaérve már a hátralévő megrendelések tábláját tartja a kezében, hogy ellenőrizhesse a nyersanyagkészletet és a különleges alapanyagok beszerzését. A helyiségben Razkalt és vevői hagyta, Merchen és Winyra pedig valószínűleg a raktárnál vagy a piacot járják beszerzés miatt. Minden remekül halad.
Amikor a táblával belép a pult mögé miközben a sorok között vizslat égszín tekintetével, egy új vásárló alakja tűnik fel neki. A pultra teszi maga elé a táblát, ami halkan koppan a fán és felöltve barátságos félmosolyát az új vevőre néz.*
- Üdvözlöm, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Keresk... *Harapja félbe a mondatot, amikor tudatosul benne, hogy ki is érkezett hozzájuk. Már lemondott a lányról és a hozzá kötött tervekről, amikor nem jelentkezett pár napon belül, de most úgy tűnik, mégis itt van.*
- Nisamie kisasszony, örülök, hogy eljött hozzánk. *Mosolyog féloldalasan a lányra. Nem csoda, hogy nem ismerte fel azonnal, hisz amikor először látta, egészen másképp festett. Talán a romos környék, a hely szürkesége okozta akkor, de most mintha egészségesebb volna a színe is és a határozottság is felismerhető a szemeiben. Most pedig a türkiz ruha, a fonatok a hajában egészen más képet festenek róla.
Aztyan remek emberismerő, ha fel is ismeri a lány tartásában a halvány kellemetlenséget vagy zavarát, nem jegyzi meg. Ehelyett kilép a pult mögül és Nisamie elé lép.*
- Remélem, a közös munka ígérete vezette lépteit hozzánk. Remélem, édesapja jó egészségnek örvend. *Szólal meg barátságos hangon.*
- De ha csak venni szeretne valamit, készségesen állok rendelkezésére. *Jobbját mellkasára fekteti és leheletnyit meghajol.
Ugyan a későbbiekben nem foglalkozott gondolati szinten a megbeszéltekkel, mégis kész tervei vannak már. Persze, azért sem gondolta tovább az ötletnél, mert a megvalósításhoz szüksége van Nisamie és édesapja tudására és szakértelmére.*
*A vásárlótérbe visszaérve már a hátralévő megrendelések tábláját tartja a kezében, hogy ellenőrizhesse a nyersanyagkészletet és a különleges alapanyagok beszerzését. A helyiségben Razkalt és vevői hagyta, Merchen és Winyra pedig valószínűleg a raktárnál vagy a piacot járják beszerzés miatt. Minden remekül halad.
Amikor a táblával belép a pult mögé miközben a sorok között vizslat égszín tekintetével, egy új vásárló alakja tűnik fel neki. A pultra teszi maga elé a táblát, ami halkan koppan a fán és felöltve barátságos félmosolyát az új vevőre néz.*
- Üdvözlöm, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Keresk... *Harapja félbe a mondatot, amikor tudatosul benne, hogy ki is érkezett hozzájuk. Már lemondott a lányról és a hozzá kötött tervekről, amikor nem jelentkezett pár napon belül, de most úgy tűnik, mégis itt van.*
- Nisamie kisasszony, örülök, hogy eljött hozzánk. *Mosolyog féloldalasan a lányra. Nem csoda, hogy nem ismerte fel azonnal, hisz amikor először látta, egészen másképp festett. Talán a romos környék, a hely szürkesége okozta akkor, de most mintha egészségesebb volna a színe is és a határozottság is felismerhető a szemeiben. Most pedig a türkiz ruha, a fonatok a hajában egészen más képet festenek róla.
Aztyan remek emberismerő, ha fel is ismeri a lány tartásában a halvány kellemetlenséget vagy zavarát, nem jegyzi meg. Ehelyett kilép a pult mögül és Nisamie elé lép.*
- Remélem, a közös munka ígérete vezette lépteit hozzánk. Remélem, édesapja jó egészségnek örvend. *Szólal meg barátságos hangon.*
- De ha csak venni szeretne valamit, készségesen állok rendelkezésére. *Jobbját mellkasára fekteti és leheletnyit meghajol.
Ugyan a későbbiekben nem foglalkozott gondolati szinten a megbeszéltekkel, mégis kész tervei vannak már. Persze, azért sem gondolta tovább az ötletnél, mert a megvalósításhoz szüksége van Nisamie és édesapja tudására és szakértelmére.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:35:35
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:35:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Igen hosszú út vezet otthonától a kereskedőházig, de nem nagyon maradt más, mint hogy megtegye. A reggel óta tartó séta és az úttal járó nem kevés viszontagság ugyan sokat kivettek belőle, de léptei csak céltudatosabbak lesznek, ahogy végre feltűnik előtte a központ épülete. Neki itt ma olyan küldetése van, amit muszáj sikeresen teljesítenie, más lehetőség egyszerűen nincs, és ezt nagyon jól tudja.
Határozott mozdulattal nyit be az ajtón, majd komoly, már-már szigorú tekintettel méri fel a helyiséget, amelybe belép. Most egészen máshogy fest, mint a lány a sötét kis gyógyfüves boltból. A türkizszín ruha, amit visel, kimondottan elegáns, még ha egyszerű is, az aranyszín fürtök között tekergő trükkös fonatokkal együtt pedig már egészen úgy néz ki, mint valami elf úri hölgy. Ha nem is a leggazdagabb fajtából, de semmiképp nem Romváros egyik omladozó házából. A ruha még anyja után maradt rá, így ő korántsem érzi benne olyan jól magát, mint amennyire jól áll neki, de ez csak egy igazán alapos megfigyelőnek tűnhetne fel. Összességében meglepően összeszedett jelenség, bármi is játszódjon odabenn.
Mivel hirtelenjében nem látja azt, akihez jött, közelebb lép a pulthoz azzal az elhatározással, hogy valamelyik ide tartozónak tűnő személytől majd megérdeklődi Aztyan hollétét. A kereskedelmi központban azonban – ami tulajdonképp elég jó hír számára is – kifejezetten nagy ma a forgalom, így várnia kell. Igazándiból egy percig sem unatkozik, hisz egészen új számára ez a környezet. Az utóbbi néhány évben alig mozdult ki az otthon – erdő – piac alkotta háromszögből, a lázadás előtt pedig még túl fiatal volt ahhoz, hogy a város ezen részeit egyedül látogassa.
Míg a vörös előkerül, elnézegeti a bolt berendezését, a benne tartózkodókat, belehallgat mások beszélgetésébe. Egy idő után azért persze zavarni kezdi a sok ember, hisz ehhez sincs hozzászokva.*
*Igen hosszú út vezet otthonától a kereskedőházig, de nem nagyon maradt más, mint hogy megtegye. A reggel óta tartó séta és az úttal járó nem kevés viszontagság ugyan sokat kivettek belőle, de léptei csak céltudatosabbak lesznek, ahogy végre feltűnik előtte a központ épülete. Neki itt ma olyan küldetése van, amit muszáj sikeresen teljesítenie, más lehetőség egyszerűen nincs, és ezt nagyon jól tudja.
Határozott mozdulattal nyit be az ajtón, majd komoly, már-már szigorú tekintettel méri fel a helyiséget, amelybe belép. Most egészen máshogy fest, mint a lány a sötét kis gyógyfüves boltból. A türkizszín ruha, amit visel, kimondottan elegáns, még ha egyszerű is, az aranyszín fürtök között tekergő trükkös fonatokkal együtt pedig már egészen úgy néz ki, mint valami elf úri hölgy. Ha nem is a leggazdagabb fajtából, de semmiképp nem Romváros egyik omladozó házából. A ruha még anyja után maradt rá, így ő korántsem érzi benne olyan jól magát, mint amennyire jól áll neki, de ez csak egy igazán alapos megfigyelőnek tűnhetne fel. Összességében meglepően összeszedett jelenség, bármi is játszódjon odabenn.
Mivel hirtelenjében nem látja azt, akihez jött, közelebb lép a pulthoz azzal az elhatározással, hogy valamelyik ide tartozónak tűnő személytől majd megérdeklődi Aztyan hollétét. A kereskedelmi központban azonban – ami tulajdonképp elég jó hír számára is – kifejezetten nagy ma a forgalom, így várnia kell. Igazándiból egy percig sem unatkozik, hisz egészen új számára ez a környezet. Az utóbbi néhány évben alig mozdult ki az otthon – erdő – piac alkotta háromszögből, a lázadás előtt pedig még túl fiatal volt ahhoz, hogy a város ezen részeit egyedül látogassa.
Míg a vörös előkerül, elnézegeti a bolt berendezését, a benne tartózkodókat, belehallgat mások beszélgetésébe. Egy idő után azért persze zavarni kezdi a sok ember, hisz ehhez sincs hozzászokva.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:21:54
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:21:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ügyintézés - zárás//
*Elgroon mindent rendben talál és elvárásai szerint alakult az üzlet. Mindkét fél elégedett lehet, de a heges arcú elégedettebb belül valószínűleg. Nem csak a sikeres üzlet jött össze, amely jövedelmező a Kereskedőház számára, de az is büszkeséggel tölti el, hogy a lihanechi kereskedő sem talál kivetnivalót a munkájukban.
Az aranyak is előkerülnek szép számmal és Aztyan gondosan elszámolja miután átvette az összeget, hogy mind maga, mind Elgroon meggyőződhessen pontosságáról. Ilyen összegnél ez mindkét fél érdeke.*
- Minden tökéletesen rendben van, köszönöm. *Mosolyog féloldalasan a férfire, ahogy az aranyak a helyükre kerülnek.
Aztán a lihanechi művész elbúcsúzik és a heges arcú is hasonlóan tesz.*
- A megrendelés legkésőbb holnap reggelre a Kalmárban lesz. *Biztosítja még végül.*
- Teysus áldja, uram! *Búcsúzik maga is, majd a férfi távozása után a hátsó traktusba indul.
A kovácsmester jelezte számára, hogy hamarosan elkészül a különleges rendelés. Mivel nem a repertoárban szereplő áruról van szó, így Aztyan külön honorálja a wegtoreni mesternek. Át is ad a műhelynél az ébenbőrű férfinek (Mesélő (Atlasz)) a lópáncélért 528 aranyat.
Ezzel ki is egyenlítette az árat, már csak a vevőnek kell eljönnie érte.*
*Elgroon mindent rendben talál és elvárásai szerint alakult az üzlet. Mindkét fél elégedett lehet, de a heges arcú elégedettebb belül valószínűleg. Nem csak a sikeres üzlet jött össze, amely jövedelmező a Kereskedőház számára, de az is büszkeséggel tölti el, hogy a lihanechi kereskedő sem talál kivetnivalót a munkájukban.
Az aranyak is előkerülnek szép számmal és Aztyan gondosan elszámolja miután átvette az összeget, hogy mind maga, mind Elgroon meggyőződhessen pontosságáról. Ilyen összegnél ez mindkét fél érdeke.*
- Minden tökéletesen rendben van, köszönöm. *Mosolyog féloldalasan a férfire, ahogy az aranyak a helyükre kerülnek.
Aztán a lihanechi művész elbúcsúzik és a heges arcú is hasonlóan tesz.*
- A megrendelés legkésőbb holnap reggelre a Kalmárban lesz. *Biztosítja még végül.*
- Teysus áldja, uram! *Búcsúzik maga is, majd a férfi távozása után a hátsó traktusba indul.
A kovácsmester jelezte számára, hogy hamarosan elkészül a különleges rendelés. Mivel nem a repertoárban szereplő áruról van szó, így Aztyan külön honorálja a wegtoreni mesternek. Át is ad a műhelynél az ébenbőrű férfinek (Mesélő (Atlasz)) a lópáncélért 528 aranyat.
Ezzel ki is egyenlítette az árat, már csak a vevőnek kell eljönnie érte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080