Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:49:02
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:49:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* A kereskedő lány végzi a munkáját, ami nem meglepő. Lassan csak sikerül nyélbe ütnie az üzletet, mert az idős elf távozóra fogja. Csupán pár perc volt, így aztán, nem esett nehezére ezt kivárni. Fel is áll, hogy oda lépjen a lányhoz, de megelőzi egy kovácssegéd, vagy mi. Szerencsére tényleg csak pár pillanat az egész. Valószínűleg félúton találkoznak is egymáshoz menet.*
- Ugyan kérlek, ez csak egy kis semmiség volt.* Nyugtatja meg afelől, hogy semmi probléma sincsen, hiszen ez egy munkahely. A jó hír hallatára felcsillan a szeme.*
- Valóban? Ez aztán a jó hír, meg a minőségi kiszolgálás. Mire várunk még!?* Nagyon be van már sózva, hogy lássa új kardját, meg a páncélját. Úgy viselkedik, mint a nemes kisasszonyok, amikor az új ruhájukat kapják meg. Neki ez a páncél többet ér, mint a ruha. Izgatottan toporog, majd, amíg kezébe nem kapja ezen rendeléseit.*
* A kereskedő lány végzi a munkáját, ami nem meglepő. Lassan csak sikerül nyélbe ütnie az üzletet, mert az idős elf távozóra fogja. Csupán pár perc volt, így aztán, nem esett nehezére ezt kivárni. Fel is áll, hogy oda lépjen a lányhoz, de megelőzi egy kovácssegéd, vagy mi. Szerencsére tényleg csak pár pillanat az egész. Valószínűleg félúton találkoznak is egymáshoz menet.*
- Ugyan kérlek, ez csak egy kis semmiség volt.* Nyugtatja meg afelől, hogy semmi probléma sincsen, hiszen ez egy munkahely. A jó hír hallatára felcsillan a szeme.*
- Valóban? Ez aztán a jó hír, meg a minőségi kiszolgálás. Mire várunk még!?* Nagyon be van már sózva, hogy lássa új kardját, meg a páncélját. Úgy viselkedik, mint a nemes kisasszonyok, amikor az új ruhájukat kapják meg. Neki ez a páncél többet ér, mint a ruha. Izgatottan toporog, majd, amíg kezébe nem kapja ezen rendeléseit.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-29 18:00:03
Üzenet elküldve: 2020-11-29 18:00:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Tekintete még néhány pillanatig elidőzik a lesütött szemű férfin, mielőtt rájön, hogy épp elég udvariatlanul viselkedik. De egyszerűen alig mer hinni a saját fülének. Ami a férfinak csak néhány szó és egy jó üzlet reménye, az neki tulajdonképpen egy egészen új élet kezdetét jelenti. Végül elkapja a tekintetét, de látszik rajta, hogy ezúttal nem csak úgy révedezik. Gondolat gondolatot követ, hisz rengeteg dolga van még, ideje viszont annál kevesebb. Bár nincs túl sok érték az omladozó épületben, azt a keveset azért nem lesz egyszerű feladat idehozni ló és szekér híján. Úgy határoz, ezt még valahogy megoldja anélkül, hogy újból kérnie kellene valamit Aztyantól, de a másik égető problémával sajnos muszáj újból hozzá folyamodnia.*
- Megoldható lenne, hogy én és az édesapám külön szobát kapjunk? Nem miattam, nekem nem lenne gond, de apám... nem viseli túl jól a társaságot. Legtöbbször az enyémet sem. *Kicsit ferdít ugyan, hisz egyáltalán nem akar az öreggel egy szobában élni, de az igaz, hogy apja sem örülne a dolognak.*
- Ha nincs rá mód, persze azt is megértem... majd megszokja újra, hogy van egy lánya! *Próbálja elviccelni a dolgot, de ezúttal érezhetően nem őszinte a mosolya.
Bár feltűnik neki, hogy Aztyan mindkettejüket be akarja vonni az üvegház megtervezésébe, s már most nagyon jól tudja, hogy apja nem fog részt venni ebben a munkában, mégsem pontosít az intéző szavain. Csak szelíden mosolyog, és igyekszik nem túl izgatottnak tűnni, de az ezernyi teendő és a szűkös határidő nem nagyon hagyja nyugodni, hiába dőlt el véglegesen a legfontosabb kérdés.*
- A legtöbbet nem lesz túl nehéz megszerezni... de akad néhány, amihez már kicsit bajosabb hozzájutni. De talán pont emiatt kelendőbbek is lennének. Tudomásom szerint, Arthenior nem bővelkedik üvegházakban. *Nem nagyon ért az üzlethez, de ehhez a gondolatmenethez nem is kell szakértőnek lennie. Ha elég időt, energiát és aranyat fektetnek ebbe a tervbe, sokszorosan fogja visszahozni az árát.*
*Tekintete még néhány pillanatig elidőzik a lesütött szemű férfin, mielőtt rájön, hogy épp elég udvariatlanul viselkedik. De egyszerűen alig mer hinni a saját fülének. Ami a férfinak csak néhány szó és egy jó üzlet reménye, az neki tulajdonképpen egy egészen új élet kezdetét jelenti. Végül elkapja a tekintetét, de látszik rajta, hogy ezúttal nem csak úgy révedezik. Gondolat gondolatot követ, hisz rengeteg dolga van még, ideje viszont annál kevesebb. Bár nincs túl sok érték az omladozó épületben, azt a keveset azért nem lesz egyszerű feladat idehozni ló és szekér híján. Úgy határoz, ezt még valahogy megoldja anélkül, hogy újból kérnie kellene valamit Aztyantól, de a másik égető problémával sajnos muszáj újból hozzá folyamodnia.*
- Megoldható lenne, hogy én és az édesapám külön szobát kapjunk? Nem miattam, nekem nem lenne gond, de apám... nem viseli túl jól a társaságot. Legtöbbször az enyémet sem. *Kicsit ferdít ugyan, hisz egyáltalán nem akar az öreggel egy szobában élni, de az igaz, hogy apja sem örülne a dolognak.*
- Ha nincs rá mód, persze azt is megértem... majd megszokja újra, hogy van egy lánya! *Próbálja elviccelni a dolgot, de ezúttal érezhetően nem őszinte a mosolya.
Bár feltűnik neki, hogy Aztyan mindkettejüket be akarja vonni az üvegház megtervezésébe, s már most nagyon jól tudja, hogy apja nem fog részt venni ebben a munkában, mégsem pontosít az intéző szavain. Csak szelíden mosolyog, és igyekszik nem túl izgatottnak tűnni, de az ezernyi teendő és a szűkös határidő nem nagyon hagyja nyugodni, hiába dőlt el véglegesen a legfontosabb kérdés.*
- A legtöbbet nem lesz túl nehéz megszerezni... de akad néhány, amihez már kicsit bajosabb hozzájutni. De talán pont emiatt kelendőbbek is lennének. Tudomásom szerint, Arthenior nem bővelkedik üvegházakban. *Nem nagyon ért az üzlethez, de ehhez a gondolatmenethez nem is kell szakértőnek lennie. Ha elég időt, energiát és aranyat fektetnek ebbe a tervbe, sokszorosan fogja visszahozni az árát.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:47:10
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:47:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erre doktor beszerző körúton//
//Nem elég levadászni...//
*A kikalkulált összeggel nem, hogy nincs baja a doktornak, egyenesen kitűnőnek tartja. Bár efelől igazán nem volt kétsége, a Kereskedőház árszabása köztudottan kedvező. Úgy tűnik, a további egyeztetések szükségessége sem veszi el az őszhajú kedvét az üzletkötéstől, sőt. Még a kilátásba helyezettnél nagyobb összeget is hagyna itt, előleg gyanánt. Ezt pedig igazán nem utasíthatja vissza kalmárunk.*
- Ötszáz arany több, mint nagyszerű! *Bólint mosolyogva, ahogy a felé nyújtott erszényért nyúl. Persze ezzel nem ért véget a papírmunka, az igazán lényeges dolgok még csak most következnek. Példának okáért a megkapott aranyakat is felvési, mint befizetett összeg, na meg pecséttel is ellátja az okiratot, így minősítve hivatalosnak azt. Bizony, azzal a leviatánossal, mi a Kereskedőház jelképe. Ha ezzel megvan, összehajtogatva nyújtja át Erre doktornak az ő példányát.*
- Azt mondanám, egy hat múlva kukkantson vissza, addigra, ha nem is az egészet, de jelentős részét tudjuk teljesíteni a megrendelésének. *Csempészi be az elf szava járását válaszába. Igazán ízesen fogalmaz az öreg, mi szerfelett kedvére való.*
- Minden jót, és csak óvatosan az úton! *Búcsúzkodik viszont, egy intés kíséretében, s ajkán felejtett bárgyú görbülettel mered a távozó után rövid ideig. Elvégre is, nem minden nap találkozik az ember lánya ily szép korú hosszúéletűvel.
Rövid révületéből egy kovácsinas torokköszörülése riasztja, ki Nixáról és annak elkészült, kovácsolt holmijairól magyaráz. Persze, akár meg is lepődhetne ezen, mert hát honnan is tudja a kölyök, hogy ki ő, és hogy pont neki van szüksége erre az információra, ám hamar belátja, feleslegesen tenné. Hiszen a lovag lány finoman fogalmazva is megjegyezhető látványt nyújt, és hát róla sem szoktak elfeledkezni egykönnyen. Ezen mosolyogva köszöni meg és ereszti útjára a legényt, hogy jó hírekkel felvértezve lépjen a magát kényelembe helyező kincsvadászhoz.*
- Sajnálom, hogy megvárakoztattalak, de szerencsére nagy a forgalmunk. *Vigyorodik feloldozást remélve Nixára.*
- Viszont, van egy jó hírem is! Képzeld, a páncélod is elkészült. És a kard. Meg a sisak! *Vigyora pedig minden egyes tétel ejtésével egyre szélesebb.* Ha hátra megyünk, felpakolhatod azokat is. Aztán pedig irány a raktár. *Kapja hirtelen csípőre mindkét kezét, lelkesen várva a szőke reakcióját.*
//Nem elég levadászni...//
*A kikalkulált összeggel nem, hogy nincs baja a doktornak, egyenesen kitűnőnek tartja. Bár efelől igazán nem volt kétsége, a Kereskedőház árszabása köztudottan kedvező. Úgy tűnik, a további egyeztetések szükségessége sem veszi el az őszhajú kedvét az üzletkötéstől, sőt. Még a kilátásba helyezettnél nagyobb összeget is hagyna itt, előleg gyanánt. Ezt pedig igazán nem utasíthatja vissza kalmárunk.*
- Ötszáz arany több, mint nagyszerű! *Bólint mosolyogva, ahogy a felé nyújtott erszényért nyúl. Persze ezzel nem ért véget a papírmunka, az igazán lényeges dolgok még csak most következnek. Példának okáért a megkapott aranyakat is felvési, mint befizetett összeg, na meg pecséttel is ellátja az okiratot, így minősítve hivatalosnak azt. Bizony, azzal a leviatánossal, mi a Kereskedőház jelképe. Ha ezzel megvan, összehajtogatva nyújtja át Erre doktornak az ő példányát.*
- Azt mondanám, egy hat múlva kukkantson vissza, addigra, ha nem is az egészet, de jelentős részét tudjuk teljesíteni a megrendelésének. *Csempészi be az elf szava járását válaszába. Igazán ízesen fogalmaz az öreg, mi szerfelett kedvére való.*
- Minden jót, és csak óvatosan az úton! *Búcsúzkodik viszont, egy intés kíséretében, s ajkán felejtett bárgyú görbülettel mered a távozó után rövid ideig. Elvégre is, nem minden nap találkozik az ember lánya ily szép korú hosszúéletűvel.
Rövid révületéből egy kovácsinas torokköszörülése riasztja, ki Nixáról és annak elkészült, kovácsolt holmijairól magyaráz. Persze, akár meg is lepődhetne ezen, mert hát honnan is tudja a kölyök, hogy ki ő, és hogy pont neki van szüksége erre az információra, ám hamar belátja, feleslegesen tenné. Hiszen a lovag lány finoman fogalmazva is megjegyezhető látványt nyújt, és hát róla sem szoktak elfeledkezni egykönnyen. Ezen mosolyogva köszöni meg és ereszti útjára a legényt, hogy jó hírekkel felvértezve lépjen a magát kényelembe helyező kincsvadászhoz.*
- Sajnálom, hogy megvárakoztattalak, de szerencsére nagy a forgalmunk. *Vigyorodik feloldozást remélve Nixára.*
- Viszont, van egy jó hírem is! Képzeld, a páncélod is elkészült. És a kard. Meg a sisak! *Vigyora pedig minden egyes tétel ejtésével egyre szélesebb.* Ha hátra megyünk, felpakolhatod azokat is. Aztán pedig irány a raktár. *Kapja hirtelen csípőre mindkét kezét, lelkesen várva a szőke reakcióját.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:22:07
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:22:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erre doktor beszerző körúton//
*Az ifjúság még virul. A kufár leány tartása igen nemes. Háta egyenes mint a cövek. Bizonyosan lehetnek nemesi felmenői. Valamikor valahogy lehettek. Az egyenes tartás generációk alatt épül be olyan családokba akiknek muszáj volt így járniuk. Ez örökölhető. Egyik tudományos kutatása ez doktorunknak. A leány igen megnyerő. Nem fogott mellé amikor elfogadta a segedelmét és nem pampogott a főnökéért. Kisejlik, hogy háromszázhatvanhárom aranyba fáj az azonnal számba váltható eszközök ára.*
- No ez igazán kitűnő!
*Örömködik a doktor mert hát azért néhány tétel már csak meglesz. A leány sajnálkozó tekintetére legyint elhanyagolhatóan.*
- Ugyan lányom ne sajnálja. Maga igazán derekas kufár. Nézze csak itten hagyok ötszáz aranyat, hogy lássák nem fukarkodok. A többiért meg később bekukkantok. Ha addig is orvosra van szükségük akkor a Három barát tavernába megtalál. MilOchass környékén. No addig is a növények óvják egészségét! Csók a kacsójára!
*A doktor úr fizet ahogy megmondta az imént. Ötszáz aranyat leperkál a kufár leány kezébe. Egy bőrszütyőbe Winyra Jotenak odaadja a beígért 500 aranyat.
Letét ez nem más. A többit ugyanígy kifizeti majd. Ha nem unszolják tovább akkor elköszönte után egyenes háttal eltávozik a helyről. Odakint várja a jószág amire felmászik és oldalba pöckölve megiramítja hazafelé.*
*Az ifjúság még virul. A kufár leány tartása igen nemes. Háta egyenes mint a cövek. Bizonyosan lehetnek nemesi felmenői. Valamikor valahogy lehettek. Az egyenes tartás generációk alatt épül be olyan családokba akiknek muszáj volt így járniuk. Ez örökölhető. Egyik tudományos kutatása ez doktorunknak. A leány igen megnyerő. Nem fogott mellé amikor elfogadta a segedelmét és nem pampogott a főnökéért. Kisejlik, hogy háromszázhatvanhárom aranyba fáj az azonnal számba váltható eszközök ára.*
- No ez igazán kitűnő!
*Örömködik a doktor mert hát azért néhány tétel már csak meglesz. A leány sajnálkozó tekintetére legyint elhanyagolhatóan.*
- Ugyan lányom ne sajnálja. Maga igazán derekas kufár. Nézze csak itten hagyok ötszáz aranyat, hogy lássák nem fukarkodok. A többiért meg később bekukkantok. Ha addig is orvosra van szükségük akkor a Három barát tavernába megtalál. MilOchass környékén. No addig is a növények óvják egészségét! Csók a kacsójára!
*A doktor úr fizet ahogy megmondta az imént. Ötszáz aranyat leperkál a kufár leány kezébe. Egy bőrszütyőbe Winyra Jotenak odaadja a beígért 500 aranyat.
Letét ez nem más. A többit ugyanígy kifizeti majd. Ha nem unszolják tovább akkor elköszönte után egyenes háttal eltávozik a helyről. Odakint várja a jószág amire felmászik és oldalba pöckölve megiramítja hazafelé.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-28 23:49:45
Üzenet elküldve: 2020-11-28 23:49:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erre doktor beszerző körúton//
*A rossz testtartásról sok jót egyébként sem lehetne elmondani, talán időleges kényelmességét leszámítva. Parfümériától illatozó kalmárunk is kínosan ügyel erre már serdülő leány kora óta, hiszen legelőnyösebb tulajdonságait így hangsúlyozhatja a legtermészetesebb módon. Ezúttal sincs ez másként, ültében is kifogásolhatatlan hátának íve, ahogy vállainak esése, s állának felszegése, mivel a doktor felé fordul.*
- Na igen, ez márpedig nem akármilyen hely! *Mosolyodva ért egyet teljes mértékben az éltes elf felvetésével. A kacsintásra ajkainak görbülete némileg pajkos ívbe kanyarodik át, ám soká nem tartja ki ezt az apró komolytalankodást, hiszen neki itt most munkája van. Amibe nagy elánnal veti bele magát, kékjeivel hol az árlistát, hol a megrendelés tételeit bűvölve. Nagyon nem esik kétségbe, mikor egyes darabokat nem vél felfedezni a kereskedőház árazásában, ez mindössze annyit tesz, hogy most azonnal nem fog tudni konkrétummal előhozakodni. Azt semmiképpen sem, hogy a tétel teljesíthetetlen. Ennek tudatában tekint fel ismét Erre doktorra, hogy a felvésett összegeket elé tárhassa.*
- Ezeket... *mutat baljának erre rendszeresített ujjával az elsősegély csomagot (55 arany), fecskendőt (62 arany), fiolákat (80 arany), flaskákat (45 arany), tégelyes kenőcsöket (66 arany) és lepárlót (55 arany) feltüntető sorokra* tudom most tallérra pontosan megmondani. A maradék ügyében pedig... *Itt morfondírozón túr bele barna tincseibe halántéka tájékán.*
- A maradék ügyében egy kevéssel több egyeztetésre van szükségem. *Sajnálkozva mosolyodik, többet viszont nem tud tenni jelen pillanatban. Gyorsan tovább is halad a biztos dolgokkal kapcsolatban.*
- Ez eddig összesen háromszázhatvanhárom aranyat jelent. Ha a doktorúrnak is megfelel, ezt az összeget számítanám fel előleg gyanánt. A többit pedig akkor fizethetné, ha beszerzésük megtörtént.
*Igazán reméli, hogy kedvező feltételeket sikerült szabnia, s nem lesz ellenvetése a jó doktornak.*
*A rossz testtartásról sok jót egyébként sem lehetne elmondani, talán időleges kényelmességét leszámítva. Parfümériától illatozó kalmárunk is kínosan ügyel erre már serdülő leány kora óta, hiszen legelőnyösebb tulajdonságait így hangsúlyozhatja a legtermészetesebb módon. Ezúttal sincs ez másként, ültében is kifogásolhatatlan hátának íve, ahogy vállainak esése, s állának felszegése, mivel a doktor felé fordul.*
- Na igen, ez márpedig nem akármilyen hely! *Mosolyodva ért egyet teljes mértékben az éltes elf felvetésével. A kacsintásra ajkainak görbülete némileg pajkos ívbe kanyarodik át, ám soká nem tartja ki ezt az apró komolytalankodást, hiszen neki itt most munkája van. Amibe nagy elánnal veti bele magát, kékjeivel hol az árlistát, hol a megrendelés tételeit bűvölve. Nagyon nem esik kétségbe, mikor egyes darabokat nem vél felfedezni a kereskedőház árazásában, ez mindössze annyit tesz, hogy most azonnal nem fog tudni konkrétummal előhozakodni. Azt semmiképpen sem, hogy a tétel teljesíthetetlen. Ennek tudatában tekint fel ismét Erre doktorra, hogy a felvésett összegeket elé tárhassa.*
- Ezeket... *mutat baljának erre rendszeresített ujjával az elsősegély csomagot (55 arany), fecskendőt (62 arany), fiolákat (80 arany), flaskákat (45 arany), tégelyes kenőcsöket (66 arany) és lepárlót (55 arany) feltüntető sorokra* tudom most tallérra pontosan megmondani. A maradék ügyében pedig... *Itt morfondírozón túr bele barna tincseibe halántéka tájékán.*
- A maradék ügyében egy kevéssel több egyeztetésre van szükségem. *Sajnálkozva mosolyodik, többet viszont nem tud tenni jelen pillanatban. Gyorsan tovább is halad a biztos dolgokkal kapcsolatban.*
- Ez eddig összesen háromszázhatvanhárom aranyat jelent. Ha a doktorúrnak is megfelel, ezt az összeget számítanám fel előleg gyanánt. A többit pedig akkor fizethetné, ha beszerzésük megtörtént.
*Igazán reméli, hogy kedvező feltételeket sikerült szabnia, s nem lesz ellenvetése a jó doktornak.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-28 10:53:14
Üzenet elküldve: 2020-11-28 10:53:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Őrségben //
// részben Aztyan… //
*A termetes ork páncélos dübörgő léptekkel érkezik vissza a kovácsműhelybe. Hátul a raktárnál leteszi a kordét és a lovat is visszavezeti a helyére. Kimegy a raktárból és a főbejárati ajtón lép be az eladó térbe. Kis keresgélés után észreveszi Aztyant. Szeretné jelezni neki, hogy a kért csomagokat elszállította Elgroon-nak. Amikor nyugodt pillanatot lát a férfinél, akkor odalép hozzá egy szóra.*
- Elgroon úr megkapta a csomagjait. Személyesen adtam át neki. *Csupán két mondatot ad át, hogy ne tartsa fel az intézőt. Ha egyéb kérdése, óhaja van a másiknak, akkor azt meghallgatja. Ha Aztyannak nincs más hozzáfűzni valója, akkor visszatér a megbízatásához és strázsálni kezd az eladótérben. Kezét háta mögött összefogja, testét kihúzza és próbál elfogadható, barátságos arcot vágni, hogy ne riassza el a belépő vásárlókat.*
// részben Aztyan… //
*A termetes ork páncélos dübörgő léptekkel érkezik vissza a kovácsműhelybe. Hátul a raktárnál leteszi a kordét és a lovat is visszavezeti a helyére. Kimegy a raktárból és a főbejárati ajtón lép be az eladó térbe. Kis keresgélés után észreveszi Aztyant. Szeretné jelezni neki, hogy a kért csomagokat elszállította Elgroon-nak. Amikor nyugodt pillanatot lát a férfinél, akkor odalép hozzá egy szóra.*
- Elgroon úr megkapta a csomagjait. Személyesen adtam át neki. *Csupán két mondatot ad át, hogy ne tartsa fel az intézőt. Ha egyéb kérdése, óhaja van a másiknak, akkor azt meghallgatja. Ha Aztyannak nincs más hozzáfűzni valója, akkor visszatér a megbízatásához és strázsálni kezd az eladótérben. Kezét háta mögött összefogja, testét kihúzza és próbál elfogadható, barátságos arcot vágni, hogy ne riassza el a belépő vásárlókat.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-28 08:37:44
Üzenet elküldve: 2020-11-28 08:37:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*Úgy látszik, hogy nincs probléma belőle, hogy még nincs kész a penge, ez igazán örömteli, sosem tudni, hogy min kaphatja fel egy vevő a vizet, így kellemesen csalódik a férfiban, hogy milyen jól kezeli a helyzetet.*
-Ahogy óhatja!
*Mondja, s az aranyakat gondosan elveszi, majd elteszi egy arra megfelelő helyre a pult mögött, a papirosra pedig a kértek szerint mind az apródja nevét, mind az övét felvési, valamint, hogy már ki van fizetve a tartozás.*
-A viszontlátásra! Jó utat, és vigyázzanak magukra, menjenek bárhová is.
*Engedi útjára a kettőst, mosolyogva, majd amint kilépnek az ajtón ismét újabb teendők után néz, hisz mindig akad mit csinálni itt.*
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*Úgy látszik, hogy nincs probléma belőle, hogy még nincs kész a penge, ez igazán örömteli, sosem tudni, hogy min kaphatja fel egy vevő a vizet, így kellemesen csalódik a férfiban, hogy milyen jól kezeli a helyzetet.*
-Ahogy óhatja!
*Mondja, s az aranyakat gondosan elveszi, majd elteszi egy arra megfelelő helyre a pult mögött, a papirosra pedig a kértek szerint mind az apródja nevét, mind az övét felvési, valamint, hogy már ki van fizetve a tartozás.*
-A viszontlátásra! Jó utat, és vigyázzanak magukra, menjenek bárhová is.
*Engedi útjára a kettőst, mosolyogva, majd amint kilépnek az ajtón ismét újabb teendők után néz, hisz mindig akad mit csinálni itt.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-27 20:45:37
Üzenet elküldve: 2020-11-27 20:45:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nisamie láthatóan nem szívesen beszél az apjával kapcsolatos dolgokról, ezért Aztyan nem is kívánja erőltetni. Amit tudnia kellett megtudta, a döntéseiért amúgy is csak a báró felé kell felelnie és ő feltehetően maradéktalanul megbízik benne. Ha pedig probléma lenne a lány apjából, akkor pedig a helyzetnek megfelelően fogja kezelni. De ha nagy baj volna, akkor Nisamie feltehetően őszintén elmondaná neki.
A bizalom, úgy tűnik, a lány részéről is mindkét félen múlik, bár valamiért a heges arcú úgy érzi, hogy valamiért többet előlegez meg belőle, mint azt máskor tenné. Talán az, hogy tudja, honnan jön Nisamie, hogy tud az apja helyzetéről, de az is lehet, hogy egészen más okok bújnak meg a háttérben.*
- Ez nekem bőségesen elég egyelőre. *Mosolyodik el féloldalasan Nisamie válaszára. A mosoly eltűnéséből, a távolba révedő tekintetből Aztyan arra következtet, hogy a lány már felkészült az elutasításra, így nem éri váratlanul az öröm, amelyet pozitív válasza vált ki.
Visszafogott mosollyal pillant a csillogó szemekbe, majd rajta a sor, hogy lesüsse a tekintetét.*
- Ez remek hír, a központban még van üres szoba önöknek, így akár már költözhető is. Nem a legjobban felszerelt, de úgy rendezik be, ahogy önöknek megfelel. *Int az épület felé arra, amerre a szobákat sejti.*
- Ha pedig beköltöztek, akkor várom önöket az irodámban, hogy megtervezhessük az üvegházat és elmondhassa, milyen növényeket tudunk ültetni bele és azokat honnan tudjuk beszerezni. *Kezd is bele azonnal a tervezésbe. Bár az üvegház megépítéséhez idő kell, szeretné tudni, hogy milyen növényekkel tudnak majd dolgozni, hisz lehetnek egzotikus herbáriák is, amelyek beszerzése ugyancsak több időbe kerülhet.*
*Nisamie láthatóan nem szívesen beszél az apjával kapcsolatos dolgokról, ezért Aztyan nem is kívánja erőltetni. Amit tudnia kellett megtudta, a döntéseiért amúgy is csak a báró felé kell felelnie és ő feltehetően maradéktalanul megbízik benne. Ha pedig probléma lenne a lány apjából, akkor pedig a helyzetnek megfelelően fogja kezelni. De ha nagy baj volna, akkor Nisamie feltehetően őszintén elmondaná neki.
A bizalom, úgy tűnik, a lány részéről is mindkét félen múlik, bár valamiért a heges arcú úgy érzi, hogy valamiért többet előlegez meg belőle, mint azt máskor tenné. Talán az, hogy tudja, honnan jön Nisamie, hogy tud az apja helyzetéről, de az is lehet, hogy egészen más okok bújnak meg a háttérben.*
- Ez nekem bőségesen elég egyelőre. *Mosolyodik el féloldalasan Nisamie válaszára. A mosoly eltűnéséből, a távolba révedő tekintetből Aztyan arra következtet, hogy a lány már felkészült az elutasításra, így nem éri váratlanul az öröm, amelyet pozitív válasza vált ki.
Visszafogott mosollyal pillant a csillogó szemekbe, majd rajta a sor, hogy lesüsse a tekintetét.*
- Ez remek hír, a központban még van üres szoba önöknek, így akár már költözhető is. Nem a legjobban felszerelt, de úgy rendezik be, ahogy önöknek megfelel. *Int az épület felé arra, amerre a szobákat sejti.*
- Ha pedig beköltöztek, akkor várom önöket az irodámban, hogy megtervezhessük az üvegházat és elmondhassa, milyen növényeket tudunk ültetni bele és azokat honnan tudjuk beszerezni. *Kezd is bele azonnal a tervezésbe. Bár az üvegház megépítéséhez idő kell, szeretné tudni, hogy milyen növényekkel tudnak majd dolgozni, hisz lehetnek egzotikus herbáriák is, amelyek beszerzése ugyancsak több időbe kerülhet.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-24 21:10:26
Üzenet elküldve: 2020-11-24 21:10:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Meg sem fordul a fejében, hogy az a „sajnálom” ne lenne őszinte. Tulajdonképp nem is nagyon foglalkozik vele, csak elengedi a füle mellett, jó szokásához híven. Ugyan nem túl sok embernek mesélt korábbi életének széthullásáról, de akinek igen, attól rendre valami hasonló választ kapott. Persze ő is tudja, hogy az ilyesmire nem is nagyon várhat más reakciót, de a sajnálattal nem tud mihez kezdeni. Inkább örül, hogy nem kap további nyomasztó kérdéseket és hamar lezárhatják ezt a témát.
A férfi következő válaszára először csak sejtelmesen elmosolyodik; a bizalom újból egy olyan dolog, amivel az utóbbi időben nem áll túl jól a lány. Persze az idő sok mindenre lehet gyógyír, de egyelőre nehezen tudja elképzelni, hogy magán kívül bárki másban megbízzon. *
- Azelőtt talán nekem sem árt bizonyítanom. De azt hiszem, nem fogok csalódást okozni.*Ad végül kissé kitérő jellegű választ, de hangján érződik, hogy komolyan gondolja, amit mond. Magával szemben támasztja a legmagasabb elvárásokat, ami talán érthető is abban a helyzetben, amiben Nisamie leledzik.
Ahogy rátérnek apja állapotára, hamar tovatűnik az a kevéske mosoly, ami eddig ajkainak sarkában bújt meg. Fáradtan tekint a messziségbe, újból eszébe jut, hogy öt napja maradt csupán, s bizony az intézőnek minden joga megvan, hogy ennek az aprócska többletinformációnak a birtokában változtasson eddigi hozzáállásán. Az valahogy eszébe sem jut, hogy a Gabraeltől kapott ultimátumba is beavassa a vöröset. Valószínűleg már így is elég nehezítő körülményre láthatott rá Nisamie életében.
Az a néhány másodperc, ami utolsó szavai és Aztyan halk sóhaja közt eltelik, egészen hosszúnak tűnik. Amilyen sötéten látja mostanában a jövőt, már szinte hallja is az udvariasan visszautasító szavakat, még mielőtt a férfi szólásra nyithatná ajkait. Le is süti tekintetét, de a hamarosan elhangzó válaszra újból az égszín szemekbe pillant. Néhányat pislog, ami általában zavarát szokta jelezni, de aztán csak csillogó szemekkel fürkészi a másik kékjeit. Az a pillantás egészen biztosan nem az intézőnek szól, sokkal inkább Aztyannak.*
- Igazán nincs mit... azt hiszem, hamar lebuknék, ha takargatni próbálnám a tényt. *Mosolyodik el kissé zavartan, mert érzi, hogy kezd elpirulni.*
- Akár már ma is. Örömmel. *Azzal a lendülettel el is vörösödik, ahogy ezt kimondja, a férfi nyelvbotlását pedig mintha meg sem hallotta volna.*
*Meg sem fordul a fejében, hogy az a „sajnálom” ne lenne őszinte. Tulajdonképp nem is nagyon foglalkozik vele, csak elengedi a füle mellett, jó szokásához híven. Ugyan nem túl sok embernek mesélt korábbi életének széthullásáról, de akinek igen, attól rendre valami hasonló választ kapott. Persze ő is tudja, hogy az ilyesmire nem is nagyon várhat más reakciót, de a sajnálattal nem tud mihez kezdeni. Inkább örül, hogy nem kap további nyomasztó kérdéseket és hamar lezárhatják ezt a témát.
A férfi következő válaszára először csak sejtelmesen elmosolyodik; a bizalom újból egy olyan dolog, amivel az utóbbi időben nem áll túl jól a lány. Persze az idő sok mindenre lehet gyógyír, de egyelőre nehezen tudja elképzelni, hogy magán kívül bárki másban megbízzon. *
- Azelőtt talán nekem sem árt bizonyítanom. De azt hiszem, nem fogok csalódást okozni.*Ad végül kissé kitérő jellegű választ, de hangján érződik, hogy komolyan gondolja, amit mond. Magával szemben támasztja a legmagasabb elvárásokat, ami talán érthető is abban a helyzetben, amiben Nisamie leledzik.
Ahogy rátérnek apja állapotára, hamar tovatűnik az a kevéske mosoly, ami eddig ajkainak sarkában bújt meg. Fáradtan tekint a messziségbe, újból eszébe jut, hogy öt napja maradt csupán, s bizony az intézőnek minden joga megvan, hogy ennek az aprócska többletinformációnak a birtokában változtasson eddigi hozzáállásán. Az valahogy eszébe sem jut, hogy a Gabraeltől kapott ultimátumba is beavassa a vöröset. Valószínűleg már így is elég nehezítő körülményre láthatott rá Nisamie életében.
Az a néhány másodperc, ami utolsó szavai és Aztyan halk sóhaja közt eltelik, egészen hosszúnak tűnik. Amilyen sötéten látja mostanában a jövőt, már szinte hallja is az udvariasan visszautasító szavakat, még mielőtt a férfi szólásra nyithatná ajkait. Le is süti tekintetét, de a hamarosan elhangzó válaszra újból az égszín szemekbe pillant. Néhányat pislog, ami általában zavarát szokta jelezni, de aztán csak csillogó szemekkel fürkészi a másik kékjeit. Az a pillantás egészen biztosan nem az intézőnek szól, sokkal inkább Aztyannak.*
- Igazán nincs mit... azt hiszem, hamar lebuknék, ha takargatni próbálnám a tényt. *Mosolyodik el kissé zavartan, mert érzi, hogy kezd elpirulni.*
- Akár már ma is. Örömmel. *Azzal a lendülettel el is vörösödik, ahogy ezt kimondja, a férfi nyelvbotlását pedig mintha meg sem hallotta volna.*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-23 15:01:04
Üzenet elküldve: 2020-11-23 15:01:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*A tündér alapos keresgélésbe kezd, amiből Morzden arra következtet, hogy vagy a rendelés kallódott el valahol, vagy még tényleg nincs kész a pallos. Alapos kutatás után az eladó elnézést kér, és közli, hogy nincs kész még a pallos, de kifizetni azt ki lehet. Magában jót mosolyog ezen a mondaton, s kíváncsian várja, hogy Arelow mit fog erre reagálni. A lovagot nem hozza ki béketűréséből, hogy a fegyvere nem készült el. Az sem okoz neki gondot, hogy kifizesse a kard árát. Meglepődve tapasztalja, hogy Arelow meghagyja az eladónak, hogy Morzden is felveheti a kész fegyvert. Büszkén és jóleső érzéssel húzza ki magát, amikor ez a mondat elhagyja a lovag száját. Nagyon jól esik neki, hogy ennyire megbízik benne a másik. Szeretne a későbbiekben is rászolgálni erre a bizalomra. Miután megtörténik a kifizetés, és megkapják az igazoló papírt is, lassan indulhatnak is. Ha más nincs, akkor elköszön a lovag után, majd követi őt kifelé.*
- Viszont látásra! *Hangosan köszön, hogy lássák rajta, nem egy jött-ment apródról van szó. Sajnos a páncél felrakásában nem tud segédkezni, pedig szívesen tenné, de neki túl magas Csóka. Így segítőkészen figyeli a lovagot, amint felpáncélozza a csatamént. Amikor ezzel megvannak, akkor vet egy hosszabb pillantást csókára.*
- Nagyon jól nézel ki Csóka, és mi is jól fogunk kinézni rajtad. *Vigyorogva közli a csataménnel és persze Arelow-al. A nyeregbe felszólításra nyomban odalép a csatamén mellé és elfogadva a segítséget felül a lovag mögé.*
- Most merre tovább? *Kíváncsiskodik egy kicsit, hiszen a torony felé mennek, de az út hosszabb lesz annál, hogy egy szuszra oda érjenek. Kicsit hosszadalmas volt ez az ügyintézés a kovácsnál, de egy lépéssel felkészültebbek lettek. Csóka most már elég nehezen sebezhető, így ha valami útjukba kerülne, akkor azon könnyedén áttörhetnek.*
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*A tündér alapos keresgélésbe kezd, amiből Morzden arra következtet, hogy vagy a rendelés kallódott el valahol, vagy még tényleg nincs kész a pallos. Alapos kutatás után az eladó elnézést kér, és közli, hogy nincs kész még a pallos, de kifizetni azt ki lehet. Magában jót mosolyog ezen a mondaton, s kíváncsian várja, hogy Arelow mit fog erre reagálni. A lovagot nem hozza ki béketűréséből, hogy a fegyvere nem készült el. Az sem okoz neki gondot, hogy kifizesse a kard árát. Meglepődve tapasztalja, hogy Arelow meghagyja az eladónak, hogy Morzden is felveheti a kész fegyvert. Büszkén és jóleső érzéssel húzza ki magát, amikor ez a mondat elhagyja a lovag száját. Nagyon jól esik neki, hogy ennyire megbízik benne a másik. Szeretne a későbbiekben is rászolgálni erre a bizalomra. Miután megtörténik a kifizetés, és megkapják az igazoló papírt is, lassan indulhatnak is. Ha más nincs, akkor elköszön a lovag után, majd követi őt kifelé.*
- Viszont látásra! *Hangosan köszön, hogy lássák rajta, nem egy jött-ment apródról van szó. Sajnos a páncél felrakásában nem tud segédkezni, pedig szívesen tenné, de neki túl magas Csóka. Így segítőkészen figyeli a lovagot, amint felpáncélozza a csatamént. Amikor ezzel megvannak, akkor vet egy hosszabb pillantást csókára.*
- Nagyon jól nézel ki Csóka, és mi is jól fogunk kinézni rajtad. *Vigyorogva közli a csataménnel és persze Arelow-al. A nyeregbe felszólításra nyomban odalép a csatamén mellé és elfogadva a segítséget felül a lovag mögé.*
- Most merre tovább? *Kíváncsiskodik egy kicsit, hiszen a torony felé mennek, de az út hosszabb lesz annál, hogy egy szuszra oda érjenek. Kicsit hosszadalmas volt ez az ügyintézés a kovácsnál, de egy lépéssel felkészültebbek lettek. Csóka most már elég nehezen sebezhető, így ha valami útjukba kerülne, akkor azon könnyedén áttörhetnek.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-23 14:28:54
Üzenet elküldve: 2020-11-23 14:28:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
* A tündér eltűnik, majd aztán rövid idő múlva vissza is tér, de azon kívül, hogy nincsen kész a kard más információval nem tud szolgálni.*
- Nem gond. Sejtettem, hogy ez egy kis időre betart majd. Most fizetem és majd később visszatérek érte. Futárra nincs szükségem.* Azzal át is adja Merchen Feiynek azt az 562 aranyat.*
- Legyen szíves és írja fel azt is, hogy a fegyvert átveheti Morzden az apródom is.* Ki tudja, hogy mi jön közbe. Az nem árthat, ha apródja is fel tudja venni ezt az összeget. A leviatános pecséttel ellátott papírt gondosan elteszi, hogy később is meglegyen majd. Itt végeztek is, szóval akár indulhatnak is útjukra. Napszáltára már a fogadóban szeretne lenni, hogy reggel korán tudjanak elindulni a dolgukra. Ha a kereskedő nem tartóztatja tovább őket, akkor el is köszön.*
- A viszont látásra!* Kint áll a lova, akire fel is adja az új ruháját. Morzden pici ahhoz, hogy segítsen, így aztán ezt egyedül kell megoldania. Annyira nem vészes munka, de azért bele telik egy kis időbe mire felkerül rá a vért.*
- Na remélem tetszik az új ruhád.* Csóka prüszköl egyet, amit igennek vesz.*
- No akkor nyeregbe!* Felsegíti kis apródját, majd ő is nyeregbe száll, hogy együtt induljanak útra. Ideje már, hogy elhagyják a várost.*
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
* A tündér eltűnik, majd aztán rövid idő múlva vissza is tér, de azon kívül, hogy nincsen kész a kard más információval nem tud szolgálni.*
- Nem gond. Sejtettem, hogy ez egy kis időre betart majd. Most fizetem és majd később visszatérek érte. Futárra nincs szükségem.* Azzal át is adja Merchen Feiynek azt az 562 aranyat
.*- Legyen szíves és írja fel azt is, hogy a fegyvert átveheti Morzden az apródom is.* Ki tudja, hogy mi jön közbe. Az nem árthat, ha apródja is fel tudja venni ezt az összeget. A leviatános pecséttel ellátott papírt gondosan elteszi, hogy később is meglegyen majd. Itt végeztek is, szóval akár indulhatnak is útjukra. Napszáltára már a fogadóban szeretne lenni, hogy reggel korán tudjanak elindulni a dolgukra. Ha a kereskedő nem tartóztatja tovább őket, akkor el is köszön.*
- A viszont látásra!* Kint áll a lova, akire fel is adja az új ruháját. Morzden pici ahhoz, hogy segítsen, így aztán ezt egyedül kell megoldania. Annyira nem vészes munka, de azért bele telik egy kis időbe mire felkerül rá a vért.*
- Na remélem tetszik az új ruhád.* Csóka prüszköl egyet, amit igennek vesz.*
- No akkor nyeregbe!* Felsegíti kis apródját, majd ő is nyeregbe száll, hogy együtt induljanak útra. Ideje már, hogy elhagyják a várost.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-23 12:55:51
Üzenet elküldve: 2020-11-23 12:55:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
//Xavy el//
- Miben másban. *Sóhajtja mosolyogva, ahogy a gnóm lány a tőle megszokott cserfességgel kezeli a helyzetet. Bár kezdetben azt gondolta, hogy Xavy több kellemetlenséget okoz, mint amennyi haszna van, ez a véleménye mostanra gyökeresen megváltozott. Nélküle sokkal szürkébb lenne az élete, ez már biztos.*
- Igen, ork és a Kereskedőház tagja. *Erősíti meg válaszaival az elhangzott kérdéseket. Tökéletesen látszik rajta, hogy nem tréfált.*
- Szarvas... bogár? *Suttogja magában értetlen arccal, de aztán leesik neki, hogy a gnóm lány minden bizonnyal csak valami álnévként nevezi magát szarvasbogárnak. Ettől újra mosolyognia kell, így nézi végig Xavy távozását.
A zsebébe tűrt papírost kiveszi és megnézi, majd konstatálva a lihanechi művész új megrendelését, elteszi azt vissza a zsebébe, majd kék pillantását Nisamie felé fordítja.*
- Ő Xavy, a Kalmár fogadó pultosa. Kicsit furcsa, de egy kincs. *Ad rövid magyarázatot a korábbi kis közjátékra zavartan lesütött szemekkel.
Aztán visszatérnek a korábbi témához és a lány és édesapja csatlakozásához.*
- Megértem. *Mondja lesütött szemekkel.*
- És persze sajnálom is. *Teszi hozzá és csak reméli, hogy sikeresen tudja leplezni, hogy nem igazán sajnálja. Ha nem történik meg mindaz, amit Nisamievel és az apjával történt, akkor most nem lenne itt. Persze nézőpont kérdése a dolog, de végül is csak jóra fordulhat az életük.*
- Remélem, rászolgálunk a bizalmára. *Hajtja meg kissé a fejét.
Aztán Nisamie szóba hozza az édesapját. Aztyan érzi, hogy valami komolyabb bújik meg a háttérben, ami eddig nem derült fény, kissé összehúzza a szemöldökét, de a gesztus inkább érdeklődő, mint elutasító.*
- Értem. *A heges arcú elgondolkodni látszik az elhangzottakon. A betegséget nem ilyen módon definiálta magában, de értékeli, hogy Nisamie őszintén beavatta, mielőtt valóban véglegesítik a belépésüket a Kereskedőházhoz. Nem tudja pontosan, mit takar a "téveszmékkel küzd" kifejezés és hogy a férfi mennyire alkalmas, hogy segítségére legyen a kereskedőházbeli munkának. Alapvetően egy hasztalan tag csatlakozása az elvei ellen való, de valamiért nem kívánja ezt kimondani. Furcsa a részéről az ilyen érzelgősség, hisz mindig is racionálisnak és egyenesnek gondolta magát. Halk sóhajjal mosolyodik el, nehogy hallgatása megijessze a lányt.*
- Remélem, hogy a lehetőség és a hasznos munka majd segít az állapotán. Köszönöm, hogy őszinte volt velem. *Mosolyog rá féloldalasan. Pár pillanatig fürkészi az arcát, de pár szívdobbanás múlva rájön, hogy ez mennyire udvariatlan és újra lesüti a szemét.*
- Szeretném... azaz szeretnénk, ha csatlakoznának. *Köszörüli meg a torkát kijavítva saját magát is meglepő félreszólását.*
//Xavy el//
- Miben másban. *Sóhajtja mosolyogva, ahogy a gnóm lány a tőle megszokott cserfességgel kezeli a helyzetet. Bár kezdetben azt gondolta, hogy Xavy több kellemetlenséget okoz, mint amennyi haszna van, ez a véleménye mostanra gyökeresen megváltozott. Nélküle sokkal szürkébb lenne az élete, ez már biztos.*
- Igen, ork és a Kereskedőház tagja. *Erősíti meg válaszaival az elhangzott kérdéseket. Tökéletesen látszik rajta, hogy nem tréfált.*
- Szarvas... bogár? *Suttogja magában értetlen arccal, de aztán leesik neki, hogy a gnóm lány minden bizonnyal csak valami álnévként nevezi magát szarvasbogárnak. Ettől újra mosolyognia kell, így nézi végig Xavy távozását.
A zsebébe tűrt papírost kiveszi és megnézi, majd konstatálva a lihanechi művész új megrendelését, elteszi azt vissza a zsebébe, majd kék pillantását Nisamie felé fordítja.*
- Ő Xavy, a Kalmár fogadó pultosa. Kicsit furcsa, de egy kincs. *Ad rövid magyarázatot a korábbi kis közjátékra zavartan lesütött szemekkel.
Aztán visszatérnek a korábbi témához és a lány és édesapja csatlakozásához.*
- Megértem. *Mondja lesütött szemekkel.*
- És persze sajnálom is. *Teszi hozzá és csak reméli, hogy sikeresen tudja leplezni, hogy nem igazán sajnálja. Ha nem történik meg mindaz, amit Nisamievel és az apjával történt, akkor most nem lenne itt. Persze nézőpont kérdése a dolog, de végül is csak jóra fordulhat az életük.*
- Remélem, rászolgálunk a bizalmára. *Hajtja meg kissé a fejét.
Aztán Nisamie szóba hozza az édesapját. Aztyan érzi, hogy valami komolyabb bújik meg a háttérben, ami eddig nem derült fény, kissé összehúzza a szemöldökét, de a gesztus inkább érdeklődő, mint elutasító.*
- Értem. *A heges arcú elgondolkodni látszik az elhangzottakon. A betegséget nem ilyen módon definiálta magában, de értékeli, hogy Nisamie őszintén beavatta, mielőtt valóban véglegesítik a belépésüket a Kereskedőházhoz. Nem tudja pontosan, mit takar a "téveszmékkel küzd" kifejezés és hogy a férfi mennyire alkalmas, hogy segítségére legyen a kereskedőházbeli munkának. Alapvetően egy hasztalan tag csatlakozása az elvei ellen való, de valamiért nem kívánja ezt kimondani. Furcsa a részéről az ilyen érzelgősség, hisz mindig is racionálisnak és egyenesnek gondolta magát. Halk sóhajjal mosolyodik el, nehogy hallgatása megijessze a lányt.*
- Remélem, hogy a lehetőség és a hasznos munka majd segít az állapotán. Köszönöm, hogy őszinte volt velem. *Mosolyog rá féloldalasan. Pár pillanatig fürkészi az arcát, de pár szívdobbanás múlva rájön, hogy ez mennyire udvariatlan és újra lesüti a szemét.*
- Szeretném... azaz szeretnénk, ha csatlakoznának. *Köszörüli meg a torkát kijavítva saját magát is meglepő félreszólását.*
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-23 08:28:38
Üzenet elküldve: 2020-11-23 08:28:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erre doktor beszerző körúton//
*Egy jó doktor egy kedves nővel mindig jól bánik. Na nem mintha mással rosszul bánna. A kalmár leányzó felvés mindent pennával egy pergamenre. Nem egyszerű felsorolás de már biztos hallott cifrább megrendeléseket is.*
- Ez csak természetes. Még szép, hogy kérnek. Miféle hely lenne ez ha nem kérnének előleget? Ugye?
*A jó doktorunk tökéletesen makulátlanul tisztába van vele, hogy ingyen még egy szalmaszálat se adna manapság. Nem mintha régen adtak volna hajdanán. Az azért jó pont, hogy engedmény is kerülhet a rendelésbe. Ezt tudja értékelni doktorunk.*
- Kalkuláljon csak. Van mit.
*Rákacsint a kékszeműre és hátratett kézzel várakozik. Egyenes háttal mert orvosként ugye tudja, hogy a rossz testtartás emésztési gondokat okozhat. Elf doktorunk kíváncsian górcső alá veszi a kalkulációt.*
*Egy jó doktor egy kedves nővel mindig jól bánik. Na nem mintha mással rosszul bánna. A kalmár leányzó felvés mindent pennával egy pergamenre. Nem egyszerű felsorolás de már biztos hallott cifrább megrendeléseket is.*
- Ez csak természetes. Még szép, hogy kérnek. Miféle hely lenne ez ha nem kérnének előleget? Ugye?
*A jó doktorunk tökéletesen makulátlanul tisztába van vele, hogy ingyen még egy szalmaszálat se adna manapság. Nem mintha régen adtak volna hajdanán. Az azért jó pont, hogy engedmény is kerülhet a rendelésbe. Ezt tudja értékelni doktorunk.*
- Kalkuláljon csak. Van mit.
*Rákacsint a kékszeműre és hátratett kézzel várakozik. Egyenes háttal mert orvosként ugye tudja, hogy a rossz testtartás emésztési gondokat okozhat. Elf doktorunk kíváncsian górcső alá veszi a kalkulációt.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:28:35
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:28:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*Örömmel tölti el, hogy a két utazó nem siet annyira, így Merchen nyugodtan végezheti a dolgát a lehető legnagyobb odafigyeléssel, hisz anélkül mit sem érne az egész. Ő maga hamar elsiet, hogy utánanézzen a dolgoknak, bár ahogy látja Aztyan eléggé elfoglalt most, így saját kezébe veszi a dolgok menetét. Mindenhol utánanéz, s nem leli a mesterkardot, így arra a következtetésre jut, hogy még nem készült el. Hamar vissza is siet a kettőshöz, hogy ne várjanak túl sokat.*
-Elnézést a várakozásért. Sajnos a pallos még nincs kész, viszont ha szeretné, úgy kifizetheti előre, és akkor legközelebb csak be kell érte ugrania. Esetleg, ha óhajtja, értesíthetjük önt egy futárral, amint elkészül.
*Persze nem tudja, hogy amaz fizetni akar-e előre, csupán erre tud következtetni az aranyakból. Ha a férfi át szeretné adni az összeget, úgy Merchen elveszi tőle, és cserébe egy leviatános pecsétes papirost ad, hogy azzal igazolhassa, ha legközelebb jön a pengéért, hogy már előre rendezte a tartozását.*
// Kitérő a műhelybe //
// Arelow és Morzden meg a kiszolgálás //
*Örömmel tölti el, hogy a két utazó nem siet annyira, így Merchen nyugodtan végezheti a dolgát a lehető legnagyobb odafigyeléssel, hisz anélkül mit sem érne az egész. Ő maga hamar elsiet, hogy utánanézzen a dolgoknak, bár ahogy látja Aztyan eléggé elfoglalt most, így saját kezébe veszi a dolgok menetét. Mindenhol utánanéz, s nem leli a mesterkardot, így arra a következtetésre jut, hogy még nem készült el. Hamar vissza is siet a kettőshöz, hogy ne várjanak túl sokat.*
-Elnézést a várakozásért. Sajnos a pallos még nincs kész, viszont ha szeretné, úgy kifizetheti előre, és akkor legközelebb csak be kell érte ugrania. Esetleg, ha óhajtja, értesíthetjük önt egy futárral, amint elkészül.
*Persze nem tudja, hogy amaz fizetni akar-e előre, csupán erre tud következtetni az aranyakból. Ha a férfi át szeretné adni az összeget, úgy Merchen elveszi tőle, és cserébe egy leviatános pecsétes papirost ad, hogy azzal igazolhassa, ha legközelebb jön a pengéért, hogy már előre rendezte a tartozását.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-22 11:36:33
Üzenet elküldve: 2020-11-22 11:36:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Nézze el nekem. Nem mindennap sétál be valaki a boltba, hogy ilyen ajánlatot tegyen. *Mosolyog a vörös hajúra bocsánatkérően.* - A felkelés után igencsak megváltozott a vevőkörünk... és sajnos nem a legjobb irányba. *Részletekbe egyelőre nem bocsátkozik, a férfi valószínűleg anélkül is el tudja képzelni, mire utalgat Nisamie, hisz a saját bőrén tapasztalhatta, miféle alakok ténferegnek romváros utcáin.*
- Hogy őszinte legyek, sokáig nem tudtam komolyan venni a szavait. De valahogy nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ilyen lehetőséget elszalasztok puszta bizalmatlanságból. *Ábrándos tekintettel néz körül újra az udvarban, mint aki lelki szemei előtt már látja is az üvegházat s a benne burjánzó növényeket.
Saját szerencsétlen szóhasználata azonban véget vet az álmodozásnak egy időre. Arca elkomolyodik, ahogy apja állapotára gondol, s arra, hogy ezt bizony nem titkolhatja el, ha tisztán akar játszani. Xavy érkezése viszont teljesen kibillenti gondolataiból.
Egészen jól elszórakozik a gnóm lány titkosnak tűnő küldetésén, na meg Aztyan zavart reakcióján. A gyanakvó pillantásokat nem igazán tudja hova tenni, de nem is nagyon zavartatja magát. Mosolya egészen addig kitart, míg az intéző nem emlékezteti, hol is tartottak éppen, amikor Xavy megjelent a színen. *
- Nos... azt hiszem, említettem, hogy az édesapám beteg. *Egészen halkan formálja a szavakat, s ezúttal úgy tűnik, a férfi tekintetét is igyekszik inkább kerülni. Láthatóan nehezére esik erről a témáról beszélni, még el is pirul kissé a szégyenérzettől.*
- Téveszmékkel küzd és olykor meglehetősen nehezen kezelhető. *Jelenti ki még mindig a messziséget kémlelve. Jobb az ilyesmin hamar túlesni, mint hogy később okozzon nem várt kellemetlenséget.* - A tudásához kétség sem férhet, de a lázadás eltorzította a gondolatait. Úgy gondolom, erről feltétlenül tudnia kell, mielőtt véglegesítjük az alkut. *Pillant határozottan az égszín szemekbe, mintha csak a hamarosan következő ítéletre várna.*
- Nézze el nekem. Nem mindennap sétál be valaki a boltba, hogy ilyen ajánlatot tegyen. *Mosolyog a vörös hajúra bocsánatkérően.* - A felkelés után igencsak megváltozott a vevőkörünk... és sajnos nem a legjobb irányba. *Részletekbe egyelőre nem bocsátkozik, a férfi valószínűleg anélkül is el tudja képzelni, mire utalgat Nisamie, hisz a saját bőrén tapasztalhatta, miféle alakok ténferegnek romváros utcáin.*
- Hogy őszinte legyek, sokáig nem tudtam komolyan venni a szavait. De valahogy nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ilyen lehetőséget elszalasztok puszta bizalmatlanságból. *Ábrándos tekintettel néz körül újra az udvarban, mint aki lelki szemei előtt már látja is az üvegházat s a benne burjánzó növényeket.
Saját szerencsétlen szóhasználata azonban véget vet az álmodozásnak egy időre. Arca elkomolyodik, ahogy apja állapotára gondol, s arra, hogy ezt bizony nem titkolhatja el, ha tisztán akar játszani. Xavy érkezése viszont teljesen kibillenti gondolataiból.
Egészen jól elszórakozik a gnóm lány titkosnak tűnő küldetésén, na meg Aztyan zavart reakcióján. A gyanakvó pillantásokat nem igazán tudja hova tenni, de nem is nagyon zavartatja magát. Mosolya egészen addig kitart, míg az intéző nem emlékezteti, hol is tartottak éppen, amikor Xavy megjelent a színen. *
- Nos... azt hiszem, említettem, hogy az édesapám beteg. *Egészen halkan formálja a szavakat, s ezúttal úgy tűnik, a férfi tekintetét is igyekszik inkább kerülni. Láthatóan nehezére esik erről a témáról beszélni, még el is pirul kissé a szégyenérzettől.*
- Téveszmékkel küzd és olykor meglehetősen nehezen kezelhető. *Jelenti ki még mindig a messziséget kémlelve. Jobb az ilyesmin hamar túlesni, mint hogy később okozzon nem várt kellemetlenséget.* - A tudásához kétség sem férhet, de a lázadás eltorzította a gondolatait. Úgy gondolom, erről feltétlenül tudnia kell, mielőtt véglegesítjük az alkut. *Pillant határozottan az égszín szemekbe, mintha csak a hamarosan következő ítéletre várna.*
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-21 16:47:45
Üzenet elküldve: 2020-11-21 16:47:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erre doktor beszerző körúton//
//kicsit Nem elég levadászni...//
*Úgy tűnik, elnyerte a jó doktor kegyeit, már, ami azokat a kegyeket illetik, melyek rendelésének leadására vonatkoznak. Ugyanis orvosunk készségesen követi a lányt az úton, merre vezeti, s nem rest tételesen is felsorolni neki kívánalmait. Persze, rendkívül illedelmesen és belátón, csupán azután, hogy erre Win is felkészült papírossal, valamint írószerszámmal.
Bár kékjeit a jegyzetelés során nem tudja Erre doktoron tartani, apró bólintásaival jelzi, figyel ő, s nem csak némi ákombákomot firkál a sorok közé. Sőt, alaposan felvés minden elhangzott kikötést, mi az egyes, különlegesebb tételekre vonatkozik. Amint az utolsó szót is megörökítette az utókornak, emeli tekintetét ismét az elfre.*
- Ez csak természetes. *Mosolyodik előzékenyen, ahogy megrendelője saját likviditását bizonygatja néhány paskoló mozdulattal, szemmel láthatóan nem lapos erszényén.* Mindemellett bizonyos összegű előleget kénytelen leszek elkérni, remélem megérti. *Sajnálkozó, már-már bocsánatkérő gesztust tesz a férfi felé. Természetesen nem feltételezne rosszat egyetlen vevőjéről sem, mégis, a kereskedőház is pénzből él. Ez persze felvet további kérdéseket a kedvezmény ügyével kapcsolatban is.*
- Azonnal kikalkulálom a végösszeget. Aztán meglátjuk az engedmény dolgát. *Kacsint biztatólag, kedélyes mosolyt kanyarítva szája sarkaiba. Ígéretéhez híven pedig, már nyúl is a kereskedőház árjegyzéke után, melyről kilesheti az egyes tételekhez tartozó ellenértékeket.
Művelete közepette lopva tekint körbe újfent a fogadótérben, hátha kiszúrja Nixát. Ezúttal sikerrel jár, s ha tekintete össze is találkozik a kincsvadászéval, restelkedő pillantással igyekszik kifejezni sajnálatát afelől, hogy kénytelen őt megvárakoztatni.*
//kicsit Nem elég levadászni...//
*Úgy tűnik, elnyerte a jó doktor kegyeit, már, ami azokat a kegyeket illetik, melyek rendelésének leadására vonatkoznak. Ugyanis orvosunk készségesen követi a lányt az úton, merre vezeti, s nem rest tételesen is felsorolni neki kívánalmait. Persze, rendkívül illedelmesen és belátón, csupán azután, hogy erre Win is felkészült papírossal, valamint írószerszámmal.
Bár kékjeit a jegyzetelés során nem tudja Erre doktoron tartani, apró bólintásaival jelzi, figyel ő, s nem csak némi ákombákomot firkál a sorok közé. Sőt, alaposan felvés minden elhangzott kikötést, mi az egyes, különlegesebb tételekre vonatkozik. Amint az utolsó szót is megörökítette az utókornak, emeli tekintetét ismét az elfre.*
- Ez csak természetes. *Mosolyodik előzékenyen, ahogy megrendelője saját likviditását bizonygatja néhány paskoló mozdulattal, szemmel láthatóan nem lapos erszényén.* Mindemellett bizonyos összegű előleget kénytelen leszek elkérni, remélem megérti. *Sajnálkozó, már-már bocsánatkérő gesztust tesz a férfi felé. Természetesen nem feltételezne rosszat egyetlen vevőjéről sem, mégis, a kereskedőház is pénzből él. Ez persze felvet további kérdéseket a kedvezmény ügyével kapcsolatban is.*
- Azonnal kikalkulálom a végösszeget. Aztán meglátjuk az engedmény dolgát. *Kacsint biztatólag, kedélyes mosolyt kanyarítva szája sarkaiba. Ígéretéhez híven pedig, már nyúl is a kereskedőház árjegyzéke után, melyről kilesheti az egyes tételekhez tartozó ellenértékeket.
Művelete közepette lopva tekint körbe újfent a fogadótérben, hátha kiszúrja Nixát. Ezúttal sikerrel jár, s ha tekintete össze is találkozik a kincsvadászéval, restelkedő pillantással igyekszik kifejezni sajnálatát afelől, hogy kénytelen őt megvárakoztatni.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-20 07:25:49
Üzenet elküldve: 2020-11-20 07:25:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdet//
// Aztyan figyelmébe - Xavy el //
-Pszit! Most inkognitóban vagyok. *Csitteli le a férfit, mikor az a nevén szólítja és paranoiás módjára körbe tekint. Eztán érkezik Aztyan tájékoztatása is, ami kicsit meglepi, hiszen még csak most adta le a zsebnek a rendelést. Nézi egy pillanatig nagy, tágra nyílt szemekkel a férfi zsebét, amibe a cetlit betömködte. ~Lehet, hogy ez is kívánságokat teljesítő zseb? Legközelebb mással is érdemes lenne próbát tenni. ~ Veszi egy pillanatra gondolatai örvényébe.*
-Ork? Biztonsági személyzet? *Pillant fel a másik szemeire, mert hát, ha ugratni akarja, lehet már hahotázik is magában. De nem. ~Egy ork nekem akkor lenne biztonságos, ha lekötözve feküdne a pincében. ~ Szűkülnek össze a szemei, de Aztyanon semmiféle ugratásra utaló nyomot nem fedez fel, így csak tudomásul veszi a dolgot.*
-É… értem. *Adja tudomására a másiknak, hogy vélhetően felfogta a közölt információmorzsákat. Ekkor téved a tekintete a másik személyre, aki a köreikben tartózkodik. Fürkésző tekintete végig méri őt.*
- A szarvasbogár elmászik, ismétlem, a szarvasbogár elmászik… *Emelkedik lábujjhegyre, mikor látja, hogy a szőke lány kineveti és ezt már csak odasúgja a férfinek, majd óvatosságól hátrafelé lépked, hogy szemmel tudja tartani a gyanús nőt. Majd az épület sarkánál befordul és eliszkol, vissza a fogadó irányába. Mert ha az ork hozza a szekeret, akkor ott már segítségre nincsen szükség, maximum fel tudna ülni rá és kocsikázna egy kicsit, de félő, addig nem tudná távol tartani a konyhás fiú a szőrszagú teremtményeket a pulttól.*
// Aztyan figyelmébe - Xavy el //
-Pszit! Most inkognitóban vagyok. *Csitteli le a férfit, mikor az a nevén szólítja és paranoiás módjára körbe tekint. Eztán érkezik Aztyan tájékoztatása is, ami kicsit meglepi, hiszen még csak most adta le a zsebnek a rendelést. Nézi egy pillanatig nagy, tágra nyílt szemekkel a férfi zsebét, amibe a cetlit betömködte. ~Lehet, hogy ez is kívánságokat teljesítő zseb? Legközelebb mással is érdemes lenne próbát tenni. ~ Veszi egy pillanatra gondolatai örvényébe.*
-Ork? Biztonsági személyzet? *Pillant fel a másik szemeire, mert hát, ha ugratni akarja, lehet már hahotázik is magában. De nem. ~Egy ork nekem akkor lenne biztonságos, ha lekötözve feküdne a pincében. ~ Szűkülnek össze a szemei, de Aztyanon semmiféle ugratásra utaló nyomot nem fedez fel, így csak tudomásul veszi a dolgot.*
-É… értem. *Adja tudomására a másiknak, hogy vélhetően felfogta a közölt információmorzsákat. Ekkor téved a tekintete a másik személyre, aki a köreikben tartózkodik. Fürkésző tekintete végig méri őt.*
- A szarvasbogár elmászik, ismétlem, a szarvasbogár elmászik… *Emelkedik lábujjhegyre, mikor látja, hogy a szőke lány kineveti és ezt már csak odasúgja a férfinek, majd óvatosságól hátrafelé lépked, hogy szemmel tudja tartani a gyanús nőt. Majd az épület sarkánál befordul és eliszkol, vissza a fogadó irányába. Mert ha az ork hozza a szekeret, akkor ott már segítségre nincsen szükség, maximum fel tudna ülni rá és kocsikázna egy kicsit, de félő, addig nem tudná távol tartani a konyhás fiú a szőrszagú teremtményeket a pulttól.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-19 21:51:34
Üzenet elküldve: 2020-11-19 21:51:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
// kicsit Erre doktor beszerző körúton//
* Jól elbeszélgetnek az udvarra vezető úton. Nixa szeret beszélni magáról és a tetteiről. Winy pedig úgy tűnik, hogy még érdeklődik is azok után, amit ő mesél. Arra is rákérdez, hogy hol találták meg a megfelelő helyet.*
- A temető mögött az Arthenior folyó partján. Csöndes és van víz meg fa.* Válaszolja neki jókedvűen. Az árut megszemléli, de kivetni valót nem talál benne, így aztán azzal meg is vannak. Egy ígéret lóg még a levegőben, amire rákérdez a szőke lovagnő. A pozitív visszajelzést most is megkapja.*
- Nagyszerű!* Lelkendezik, így legalább tudnak majd egy kicsit még dumcsizni útközben.*
- Jól van menj csak! Én meg, ha felpakoltam, akkor megyek utánad.* Engedi útjára, hogy aztán bevezesse lovát és szépen lassan felpakoljon. Nem kapkodhatja el, mivel nem szeretné, ha lehullana minden a földre útközben. Még valami ingyen élő meglovasítaná az egyik drága szerszámát vagy kellékét. Miután mindent jól felrakott az állatra elindul vissza be az épületbe. Szemével a lányt keresi és hamarosan meg is találja. Egy apró szakállas szerzettel tárgyal valamiről. ~ Biztos letámadta a kicsi. ~ Nincs mit tenni a közelben lelöki magát az egyik székre hanyagul. Most kososan, büdösen nem kell megjátszania magát, hogy ő egy úri lány. A többiek véleménye meg nem számít, hiszen az aranya az nem büdös, de még, ha az is lenne, akkor is arany lenne. Abból pedig tetemes összeget hagyott itt. Azért, ha találkozik a pillantása Winyével, akkor int neki, hogy tudassa vele itt van és rá vár.*
// kicsit Erre doktor beszerző körúton//
* Jól elbeszélgetnek az udvarra vezető úton. Nixa szeret beszélni magáról és a tetteiről. Winy pedig úgy tűnik, hogy még érdeklődik is azok után, amit ő mesél. Arra is rákérdez, hogy hol találták meg a megfelelő helyet.*
- A temető mögött az Arthenior folyó partján. Csöndes és van víz meg fa.* Válaszolja neki jókedvűen. Az árut megszemléli, de kivetni valót nem talál benne, így aztán azzal meg is vannak. Egy ígéret lóg még a levegőben, amire rákérdez a szőke lovagnő. A pozitív visszajelzést most is megkapja.*
- Nagyszerű!* Lelkendezik, így legalább tudnak majd egy kicsit még dumcsizni útközben.*
- Jól van menj csak! Én meg, ha felpakoltam, akkor megyek utánad.* Engedi útjára, hogy aztán bevezesse lovát és szépen lassan felpakoljon. Nem kapkodhatja el, mivel nem szeretné, ha lehullana minden a földre útközben. Még valami ingyen élő meglovasítaná az egyik drága szerszámát vagy kellékét. Miután mindent jól felrakott az állatra elindul vissza be az épületbe. Szemével a lányt keresi és hamarosan meg is találja. Egy apró szakállas szerzettel tárgyal valamiről. ~ Biztos letámadta a kicsi. ~ Nincs mit tenni a közelben lelöki magát az egyik székre hanyagul. Most kososan, büdösen nem kell megjátszania magát, hogy ő egy úri lány. A többiek véleménye meg nem számít, hiszen az aranya az nem büdös, de még, ha az is lenne, akkor is arany lenne. Abból pedig tetemes összeget hagyott itt. Azért, ha találkozik a pillantása Winyével, akkor int neki, hogy tudassa vele itt van és rá vár.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-19 12:22:26
Üzenet elküldve: 2020-11-19 12:22:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
//apró kitérő Darok felé//
// Aztyan figyelmébe //
- Köszönöm, Darok. Elgroon úr a Kereskedőház kiemelt vendége és üzeltfele, kérlek, ennek megfelelően intézd a szállítást. *Mondja még amikor ott hagyja az orkot, majd visszatér Nisamiehez.
Nem szívesen szakít meg egy tárgyalást, de sajnos akad olyan pillanat, amikor kénytelen megtenni. De igyekszik gyorsan visszatérni az épület mellé, ahol Nisamie már vár rá. Megállva a lány előtt érdeklődve hallgatja a szavait, amelyekkel bocsánatot kér tőle. Szerény félmosollyal süti le a tekintetét, pedig valóban nincs oka a bocsánatát kérni, hisz mindig komolyan gondolta az ajánlatot, amelyet még a Romvárosban tett.*
- Az üzlettel sosem tréfálok. *Mondja felnézve Nisamie szemeibe. Persze nem is azzal gyanúsította meg a lány, hogy tréfálkozik, de másképp nem tudja kifejezni magát.*
- Örülök a döntésnek. Bevallom, reméltem, hogy így fognak dönteni. *Lép kissé közelebb. Amikor Nisamie mosolya elhalványodik, kissé összevonja a szemöldökét és kérdőn néz a lányra.*
- Minden rendben, kisasszony? *Kérdi óvatosan, mert szeretné tudni, hogy mi okozza ez a hangulat-ingadozást.
De mielőtt még választ kaphatna, Xavy érkezik mögüle, akit először észre sem vesz, csak amikor már mögötte áll ás valami papírost szeretne a ruhája zsebébe gyömöszölni.*
- Xavy, szervusz. *Köszönti meglepetten a gnóm lányt, felemeli kissé a zsebe felőli karját, hogy láthassa, mi is kerül a zsebébe.*
- Öhm... persze, sietsz. *Motyogja zavartan Nisamie felé pillantva bocsánatkérő mosollyal.
Majd megtudja, hogy Elgroon küldte és a megrendelése után érdeklődik.*
- Igen, az úr megrendelését már összekészíttettem és a kereskedőház egyik új tagja épp most akarta átvinni a fogadóhoz. Daroknak hívják, egy ork és a biztonsági személyzethez tartozik. Keresd meg kérlek és vigyétek el a megrendelést. Rendben? Ha minden igaz, még itt van a hátsó udvarnál a kordéval. *Int a kovácsműhely hátsó része felé, ahol Daroknak lennie kell. Reméli, hogy Xavy még eléri az orkot és nem lesz kavar Elgroon megrendelésének átszállítása felől.
Ha a gnóm lány elindult, akkor zavart mosollyal visszafordul újra Nisamie felé.*
- Újra bocsánatát kell kérnem, hol is tartottunk?
//apró kitérő Darok felé//
// Aztyan figyelmébe //
- Köszönöm, Darok. Elgroon úr a Kereskedőház kiemelt vendége és üzeltfele, kérlek, ennek megfelelően intézd a szállítást. *Mondja még amikor ott hagyja az orkot, majd visszatér Nisamiehez.
Nem szívesen szakít meg egy tárgyalást, de sajnos akad olyan pillanat, amikor kénytelen megtenni. De igyekszik gyorsan visszatérni az épület mellé, ahol Nisamie már vár rá. Megállva a lány előtt érdeklődve hallgatja a szavait, amelyekkel bocsánatot kér tőle. Szerény félmosollyal süti le a tekintetét, pedig valóban nincs oka a bocsánatát kérni, hisz mindig komolyan gondolta az ajánlatot, amelyet még a Romvárosban tett.*
- Az üzlettel sosem tréfálok. *Mondja felnézve Nisamie szemeibe. Persze nem is azzal gyanúsította meg a lány, hogy tréfálkozik, de másképp nem tudja kifejezni magát.*
- Örülök a döntésnek. Bevallom, reméltem, hogy így fognak dönteni. *Lép kissé közelebb. Amikor Nisamie mosolya elhalványodik, kissé összevonja a szemöldökét és kérdőn néz a lányra.*
- Minden rendben, kisasszony? *Kérdi óvatosan, mert szeretné tudni, hogy mi okozza ez a hangulat-ingadozást.
De mielőtt még választ kaphatna, Xavy érkezik mögüle, akit először észre sem vesz, csak amikor már mögötte áll ás valami papírost szeretne a ruhája zsebébe gyömöszölni.*
- Xavy, szervusz. *Köszönti meglepetten a gnóm lányt, felemeli kissé a zsebe felőli karját, hogy láthassa, mi is kerül a zsebébe.*
- Öhm... persze, sietsz. *Motyogja zavartan Nisamie felé pillantva bocsánatkérő mosollyal.
Majd megtudja, hogy Elgroon küldte és a megrendelése után érdeklődik.*
- Igen, az úr megrendelését már összekészíttettem és a kereskedőház egyik új tagja épp most akarta átvinni a fogadóhoz. Daroknak hívják, egy ork és a biztonsági személyzethez tartozik. Keresd meg kérlek és vigyétek el a megrendelést. Rendben? Ha minden igaz, még itt van a hátsó udvarnál a kordéval. *Int a kovácsműhely hátsó része felé, ahol Daroknak lennie kell. Reméli, hogy Xavy még eléri az orkot és nem lesz kavar Elgroon megrendelésének átszállítása felől.
Ha a gnóm lány elindult, akkor zavart mosollyal visszafordul újra Nisamie felé.*
- Újra bocsánatát kell kérnem, hol is tartottunk?
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2020-11-19 09:07:02
Üzenet elküldve: 2020-11-19 09:07:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erre doktor beszerző körúton//
*A lányka olyan kedvesded, hogy elfogadja a segítségét. Másként a főnökért kajtatna de most a doktor úr meg van elégedve. Kisejlik, hogy mindent is be tudnak szerezni ami igen jó hír doktorunknak. Helyeslő bólogatással jelzi a doktor, hogy örvend a válasznak és követi is a leánykát. Pergamen kerül elő meg penna, hogy felvegyék a mélyen tisztelt doktor rendelését.*
- Nos igen. Hogyne. Azt mondja, hogy. Először is egy bőr orvosi táskára lenne szükségem, amiben elférnek a vizsgálóeszközeim, gyógyító felszerelésem. Kellene még egy fehér és sokzsebes orvosi vizsgáló köpeny. Aztán lenne még egy elsősegély csomag. Lássuk csak. Fecskendő is kell egy darab. Kellene tíz fiola meg öt flaska is. Három tégely kenőcs. Egy lepárló is kell még ugye. Aztán minden lanawinon felvásárolható gyógyhatású növényből egy életképes és szaporítható példány. Aztán valamennyi vásárolható méreg elleni gyógynövény szintúgy életképes és szaporítható példány. *Jó kis tételsor az már biztos. Csak győzze szegény lányka felstófolni.*
- Ez igencsak nagy megrendelés de nem kell félni ki tudom fizetni. *Megpaskolja dagadt erszényét az oldalán amiben csendülnek egymásnak az aranypénzek.*
- Ennyi mindenre ugye jár valami kis kedvezmény? *A doktor nyájasan kutakodik, hogy egy nagytételű vásárlónak adnak kedvezményt vagy se.*
*A lányka olyan kedvesded, hogy elfogadja a segítségét. Másként a főnökért kajtatna de most a doktor úr meg van elégedve. Kisejlik, hogy mindent is be tudnak szerezni ami igen jó hír doktorunknak. Helyeslő bólogatással jelzi a doktor, hogy örvend a válasznak és követi is a leánykát. Pergamen kerül elő meg penna, hogy felvegyék a mélyen tisztelt doktor rendelését.*
- Nos igen. Hogyne. Azt mondja, hogy. Először is egy bőr orvosi táskára lenne szükségem, amiben elférnek a vizsgálóeszközeim, gyógyító felszerelésem. Kellene még egy fehér és sokzsebes orvosi vizsgáló köpeny. Aztán lenne még egy elsősegély csomag. Lássuk csak. Fecskendő is kell egy darab. Kellene tíz fiola meg öt flaska is. Három tégely kenőcs. Egy lepárló is kell még ugye. Aztán minden lanawinon felvásárolható gyógyhatású növényből egy életképes és szaporítható példány. Aztán valamennyi vásárolható méreg elleni gyógynövény szintúgy életképes és szaporítható példány. *Jó kis tételsor az már biztos. Csak győzze szegény lányka felstófolni.*
- Ez igencsak nagy megrendelés de nem kell félni ki tudom fizetni. *Megpaskolja dagadt erszényét az oldalán amiben csendülnek egymásnak az aranypénzek.*
- Ennyi mindenre ugye jár valami kis kedvezmény? *A doktor nyájasan kutakodik, hogy egy nagytételű vásárlónak adnak kedvezményt vagy se.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080