Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:40:38
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:40:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//kicsit Arja//
//A kovácsmesternél, hátul//
*Talán le tudja olvasni a meglepetést a lány arcáról, amikor kiderül az üvegház valódi haszna. Nem csak virágok, de gyógynövények és fűszerek, amelyek télen nem elérhetők, így csak igen drágán lehet beszerezni őket a melegebb tájakról. Ám így a Kereskedőház lépéselőnybe kerül és alacsonyabb áron tudja kínálni őket, mint versenytársai, akik arra szorulnak, hogy karavánon hozzák a városba. A heges arcú intéző nem tréfál, ha kereskedelemről van szó.*
- Ahogy mondod és ez nekünk remek hír. *Ért egyet Arja szavaival a kereslettel kapcsolatban.
A Központhoz érve Aztyan a hátsó ajtót választja, hogy betérjen az épület udvarára. Beszélnivalója van a mesterrel, ám a kapuban Arja elköszön tőle. Felé fordul, hogy meghallgassa a lányt.*
- Én is örülök, hogy láttalak. *Mondja kedves félmosollyal.*
- Viseld Teysus áldásával. *Pillant a lány ujján lévő leviatános gyűrűre.*
- Úgy lesz. Addig pihenj és vigyázz magadra. *Köszön el, ám mielőtt még hallótávolságon kívülre kerülne, még utána szól.*
- Üdvözlöm Miket! *Mondja fennhangon, hisz maga is rég látta a pultos fiút.*
- És persze Nyikhajt is. *Egészíti ki. Persze semmilyen hátsó szándéka nem volt, hogy Miket mondta előre, csak ő jutott eszébe korábban.
Amikor Arját elnyeli az utca, kinyitja a Központ hátsó udvarára nyíló ajtót és belép az üllőn csattogó kalapács hangjától hangos udvarba.
A kovácsmesterrel letárgyalja, hogy szeretne egy újabb lóra való vértet kovácsolni a korábbi mintájára, majd átvenné a korábban megrendelt maihhin részekből készült vértet és kardot is. Ha pedig a tülökből készült hangszer is kész, az külön öröm. Mindezért a kovácsmesternek (Mesélő (Májmétely)) átadj a kialkudott 482 aranyat rejtő erszényt.
Amikor végzett, elégedetten indul el a belső épület és a vásárlótér felé, hogy megnézze, minden rendben van-e odabent. Tényleg elégedett, a dolgok remekül alakulnak és az üvegház terve is körvonalazódik.*
//A kovácsmesternél, hátul//
*Talán le tudja olvasni a meglepetést a lány arcáról, amikor kiderül az üvegház valódi haszna. Nem csak virágok, de gyógynövények és fűszerek, amelyek télen nem elérhetők, így csak igen drágán lehet beszerezni őket a melegebb tájakról. Ám így a Kereskedőház lépéselőnybe kerül és alacsonyabb áron tudja kínálni őket, mint versenytársai, akik arra szorulnak, hogy karavánon hozzák a városba. A heges arcú intéző nem tréfál, ha kereskedelemről van szó.*
- Ahogy mondod és ez nekünk remek hír. *Ért egyet Arja szavaival a kereslettel kapcsolatban.
A Központhoz érve Aztyan a hátsó ajtót választja, hogy betérjen az épület udvarára. Beszélnivalója van a mesterrel, ám a kapuban Arja elköszön tőle. Felé fordul, hogy meghallgassa a lányt.*
- Én is örülök, hogy láttalak. *Mondja kedves félmosollyal.*
- Viseld Teysus áldásával. *Pillant a lány ujján lévő leviatános gyűrűre.*
- Úgy lesz. Addig pihenj és vigyázz magadra. *Köszön el, ám mielőtt még hallótávolságon kívülre kerülne, még utána szól.*
- Üdvözlöm Miket! *Mondja fennhangon, hisz maga is rég látta a pultos fiút.*
- És persze Nyikhajt is. *Egészíti ki. Persze semmilyen hátsó szándéka nem volt, hogy Miket mondta előre, csak ő jutott eszébe korábban.
Amikor Arját elnyeli az utca, kinyitja a Központ hátsó udvarára nyíló ajtót és belép az üllőn csattogó kalapács hangjától hangos udvarba.
A kovácsmesterrel letárgyalja, hogy szeretne egy újabb lóra való vértet kovácsolni a korábbi mintájára, majd átvenné a korábban megrendelt maihhin részekből készült vértet és kardot is. Ha pedig a tülökből készült hangszer is kész, az külön öröm. Mindezért a kovácsmesternek (Mesélő (Májmétely)) átadj a kialkudott 482 aranyat rejtő erszényt.
Amikor végzett, elégedetten indul el a belső épület és a vásárlótér felé, hogy megnézze, minden rendben van-e odabent. Tényleg elégedett, a dolgok remekül alakulnak és az üvegház terve is körvonalazódik.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:07:57
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:07:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szolgálatban//
*Viszonozza biccentését az emberek között magas termetű, fekete hajú férfinak, akinek a kilétét, még egyelőre nem tudja. A báró szó egyelőre még nem bír számára jelentéstartalommal. Igazán tudhatná, hogy ki a Kereskedőház vezére, de ő eddig úgy tudta, hogy Aztyan, hiszen csak vele találkozott és Ő is alkalmazta. Előbb utóbb számára is világos lesz, hogy az egész kereskedőház vezetője a báró néven emlegetett magas férfiú. Valami daliás gnómmal kezd el beszélgetni a férfi, de ilyen távolságból a témát nem nagyon hallja. Winyra vidám, mosolygós biccentése nem kerüli el a figyelmét. Örömmel veszi, sőt, amikor épp senki nem néz felé, akkor az emberi urakhoz hasonló módon meghajol, jobb kezét előre tartva, ahogy az előkelő hölgyeket illik köszönteni a távolból. Azért nem viszi túlzásba, mert a végén még megszólják, hogy bohóckodik, de egy ilyen apróságot még megenged magának. Ezek után visszatér terpeszes alapállásához, bal kezét pallosán pihentetve, míg a jobbal a csípőjén pihenteti kezét. Idő közben egy alacsony tündér is betér a vásárlótérbe, akivel előbb utóbb valamelyik kereskedő biztosan fog foglalkozni.*
*Viszonozza biccentését az emberek között magas termetű, fekete hajú férfinak, akinek a kilétét, még egyelőre nem tudja. A báró szó egyelőre még nem bír számára jelentéstartalommal. Igazán tudhatná, hogy ki a Kereskedőház vezére, de ő eddig úgy tudta, hogy Aztyan, hiszen csak vele találkozott és Ő is alkalmazta. Előbb utóbb számára is világos lesz, hogy az egész kereskedőház vezetője a báró néven emlegetett magas férfiú. Valami daliás gnómmal kezd el beszélgetni a férfi, de ilyen távolságból a témát nem nagyon hallja. Winyra vidám, mosolygós biccentése nem kerüli el a figyelmét. Örömmel veszi, sőt, amikor épp senki nem néz felé, akkor az emberi urakhoz hasonló módon meghajol, jobb kezét előre tartva, ahogy az előkelő hölgyeket illik köszönteni a távolból. Azért nem viszi túlzásba, mert a végén még megszólják, hogy bohóckodik, de egy ilyen apróságot még megenged magának. Ezek után visszatér terpeszes alapállásához, bal kezét pallosán pihentetve, míg a jobbal a csípőjén pihenteti kezét. Idő közben egy alacsony tündér is betér a vásárlótérbe, akivel előbb utóbb valamelyik kereskedő biztosan fog foglalkozni.*
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-21 15:51:09
Üzenet elküldve: 2021-01-21 15:51:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Réteges tétel//
*A jó beszélgetőtárs adott, a téma választásában sem ütköznek nehézségekbe, talán a kölcsönös szimpátia is megszületik, ám ahogy az hamar kiderül, sem a hely, sem az időpont nem alkalmas arra, hogy hosszabban szóba elegyedjenek. Még egy megveszekedett fiolát sem képes végül a férfi kedvesének ajánlani. Mielőtt ezt megtehetné, érkezik a bizonyos gnóm, a bizonyosan leleplező köszöntéssel. Ráeszmélő vigyorára a báró sajnálkozó mosolya a válasz, suttogott felismerésére pedig egy kivételesen dallamos bemutatkozás. Attól függetlenül, hogy ismeri a nevet, viselője előadásában most van szerencséje első ízben hallani, a hozzá kifogásolhatatlan illemmel prezentált kézcsók pedig tökéletes lezárása kiléte hivatalos felfedésének.*
- Még meggondolom. *Nem adja meg kapásból a feloldozást Cha'yss számára. Még így is, hogy már tudja, tulajdonképpeni főnökével incselkedik éppen, képtelen nem megengedni magának egy játékosan pimasz kis félmosolyt, mielőtt az a gnóm felé fordulna.
Tarisznyájának gondos visszapakolása közben fél füllel igyekszik figyelni a kettős beszélgetésére, kíváncsisága pedig erős érdeklődéssé fejlődik, ahogy a bájitalok keveréséhez érkezik a csevej. Sajnos ezen érdeklődését sem tudja huzamosabb ideig fenntartani, ugyanis a vásárlótér ajtaja újra nyílik. De ez már csak így van egy forgalmas napon.
Ezúttal ismerős alak lépi át a küszöböt, kinek kedves köszöntésére derűsen biccent. A pult mellett kilépve, néhány lépéssel a jó doktor elébe megy, s nyújtja kezét a leviatánpecsétes papírért.*
- Erre doktor, hát persze! *Mosolyodik kedvesen, mutatva, hogy emlékszik a sokat élt hosszúéletűre.* Üdvözlöm újra a Kereskedelmi Központban. *Szavai közben fél szemével a hátsó traktus felé sasol, s amint tekintete összeakad egy segédével, magához inti. Az átvett megrendelőt a kezébe nyomja, és szinte kérnie sem kell, hogy a legény cselekedjen.*
- Egy pillantás és hozzák a megrendelését. *Fordul vissza az idős elfhez.* Addig talán térjünk rá az anyagiakra. *Visszasétál a pult mögé, magával invitálva üzletfelét, s annak egyik fakkjából kerít egy listát, melyen tételesen szerepelnek a beszerzett holmik, árukkal együtt feltűntetve, s az is, mi hiányzik még a teljes megrendelésből. Ezt odanyújtja a másiknak, hogy kedvére megolvashassa, míg ő szavakban foglalja össze a lényeget.*
- Itt láthatja, hogy mik állnak máris rendelkezésére, itt pedig azt, hogy mi várat még magára. *Mutatja ujjával a két szekciót. Mire ezt befejezi, két tanonc tér vissza az összeszedett rendeléssel. Szélesen mosolygós biccentéssel hálálja meg segítségüket, majd ismét Erre doktorhoz fordul.* Itt is lenne minden, amit olvasott. Ami pedig a hiányzó köpenyt és táskát illeti, azoknak még folyamatban van a beszerzésük. A korábban meghagyott, ötszáz arany előleg a most átadott áruk nagy részét fedezi, ezen felül háromszázötvenhét arany megfizetése szükséges, hogy a teljes pakk rendezve legyen. *Előzékenyen beszél, barátságos ábrázattal, segítőkészsége egész lényében érezhető, ahogy az el is várható jelenlegi szerepében.
Az időközben érkező délceg ork, illetve korábbról már ismerős tündér üdvözlését sem mulasztja el, mindketten kapnak egy-egy mosolygós biccentést. Darok talán egy leheletnyivel vidámabbat.*
//Réteges tétel//
*A jó beszélgetőtárs adott, a téma választásában sem ütköznek nehézségekbe, talán a kölcsönös szimpátia is megszületik, ám ahogy az hamar kiderül, sem a hely, sem az időpont nem alkalmas arra, hogy hosszabban szóba elegyedjenek. Még egy megveszekedett fiolát sem képes végül a férfi kedvesének ajánlani. Mielőtt ezt megtehetné, érkezik a bizonyos gnóm, a bizonyosan leleplező köszöntéssel. Ráeszmélő vigyorára a báró sajnálkozó mosolya a válasz, suttogott felismerésére pedig egy kivételesen dallamos bemutatkozás. Attól függetlenül, hogy ismeri a nevet, viselője előadásában most van szerencséje első ízben hallani, a hozzá kifogásolhatatlan illemmel prezentált kézcsók pedig tökéletes lezárása kiléte hivatalos felfedésének.*
- Még meggondolom. *Nem adja meg kapásból a feloldozást Cha'yss számára. Még így is, hogy már tudja, tulajdonképpeni főnökével incselkedik éppen, képtelen nem megengedni magának egy játékosan pimasz kis félmosolyt, mielőtt az a gnóm felé fordulna.
Tarisznyájának gondos visszapakolása közben fél füllel igyekszik figyelni a kettős beszélgetésére, kíváncsisága pedig erős érdeklődéssé fejlődik, ahogy a bájitalok keveréséhez érkezik a csevej. Sajnos ezen érdeklődését sem tudja huzamosabb ideig fenntartani, ugyanis a vásárlótér ajtaja újra nyílik. De ez már csak így van egy forgalmas napon.
Ezúttal ismerős alak lépi át a küszöböt, kinek kedves köszöntésére derűsen biccent. A pult mellett kilépve, néhány lépéssel a jó doktor elébe megy, s nyújtja kezét a leviatánpecsétes papírért.*
- Erre doktor, hát persze! *Mosolyodik kedvesen, mutatva, hogy emlékszik a sokat élt hosszúéletűre.* Üdvözlöm újra a Kereskedelmi Központban. *Szavai közben fél szemével a hátsó traktus felé sasol, s amint tekintete összeakad egy segédével, magához inti. Az átvett megrendelőt a kezébe nyomja, és szinte kérnie sem kell, hogy a legény cselekedjen.*
- Egy pillantás és hozzák a megrendelését. *Fordul vissza az idős elfhez.* Addig talán térjünk rá az anyagiakra. *Visszasétál a pult mögé, magával invitálva üzletfelét, s annak egyik fakkjából kerít egy listát, melyen tételesen szerepelnek a beszerzett holmik, árukkal együtt feltűntetve, s az is, mi hiányzik még a teljes megrendelésből. Ezt odanyújtja a másiknak, hogy kedvére megolvashassa, míg ő szavakban foglalja össze a lényeget.*
- Itt láthatja, hogy mik állnak máris rendelkezésére, itt pedig azt, hogy mi várat még magára. *Mutatja ujjával a két szekciót. Mire ezt befejezi, két tanonc tér vissza az összeszedett rendeléssel. Szélesen mosolygós biccentéssel hálálja meg segítségüket, majd ismét Erre doktorhoz fordul.* Itt is lenne minden, amit olvasott. Ami pedig a hiányzó köpenyt és táskát illeti, azoknak még folyamatban van a beszerzésük. A korábban meghagyott, ötszáz arany előleg a most átadott áruk nagy részét fedezi, ezen felül háromszázötvenhét arany megfizetése szükséges, hogy a teljes pakk rendezve legyen. *Előzékenyen beszél, barátságos ábrázattal, segítőkészsége egész lényében érezhető, ahogy az el is várható jelenlegi szerepében.
Az időközben érkező délceg ork, illetve korábbról már ismerős tündér üdvözlését sem mulasztja el, mindketten kapnak egy-egy mosolygós biccentést. Darok talán egy leheletnyivel vidámabbat.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-21 12:58:08
Üzenet elküldve: 2021-01-21 12:58:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Érdeklődés//
*Úgy látszik hogy tetszik a dal az embereknek a piacon, miért cserébe még egy meghajlással felel. Ekkor látja meg Arját, kinek szívélyesen oda is int, s nem is tartaná fel őt, biztos sok kincset kell még felkutatnia. Követni sem óhajtja, hisz nem tudja merre megy, azonban eszébe jut róla a kereskedelmi központ m, s a holmijai, és a rendelése, amit korábban leadott. Talán jutott valamire a mester, vagy talán legalább egy árat tud mondani neki valaki, hisz ez legutóbb elmaradt. Így fürge léptekkel veti magát az irányba, amennyire emlékszik, s hamar ott is találja magát a műhelyben. *
-Hölgyek, urak!
*Köszön be mit sem torödve vele, hogy kik vannak épp ott, és jó mélyen meg is hajol. Ha sikerülne találnia egy ott dolgozót, rögvest meg is tisztelné jelentéktelen személyiségével. De mivel senkit nem akar zavarni, így egyelőre csak a szemével keresgél. *
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 12:58:23
*Úgy látszik hogy tetszik a dal az embereknek a piacon, miért cserébe még egy meghajlással felel. Ekkor látja meg Arját, kinek szívélyesen oda is int, s nem is tartaná fel őt, biztos sok kincset kell még felkutatnia. Követni sem óhajtja, hisz nem tudja merre megy, azonban eszébe jut róla a kereskedelmi központ m, s a holmijai, és a rendelése, amit korábban leadott. Talán jutott valamire a mester, vagy talán legalább egy árat tud mondani neki valaki, hisz ez legutóbb elmaradt. Így fürge léptekkel veti magát az irányba, amennyire emlékszik, s hamar ott is találja magát a műhelyben. *
-Hölgyek, urak!
*Köszön be mit sem torödve vele, hogy kik vannak épp ott, és jó mélyen meg is hajol. Ha sikerülne találnia egy ott dolgozót, rögvest meg is tisztelné jelentéktelen személyiségével. De mivel senkit nem akar zavarni, így egyelőre csak a szemével keresgél. *
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 12:58:23
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-21 08:59:27
Üzenet elküldve: 2021-01-21 08:59:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ügyben//
*Kezdi érzékelni, hogy valami mélyebb vagy játékosabb beszélgetést sikerült megzavarnia, amit őszintén sajnál. A báró úr és a kereskedő nő beszélgetéséből kiderül számára, hogy a mesterkalmár eltitkolta valódi kilétét az új alkalmazottja elől. Sajnálkozó tekintettel fogadja a báró félre invitálását, de annak mosolya megtöri pillanatnyi feszélyezettségét. A hírek kapcsán már újra mosolyog.*
- Van rossz is, de azokat nem szeretek átadni. *Humoros megjegyzése után a báró méltatja elszántságát, ami jól esik a gnómnak. Úgy tűnik, hogy a báró úr érdeklődését is sikerül felkeltenie. A ritka bájitalok készítésére hajlana a férfi, ugyanakkor a részrehajlás eshetőségét is felveti, amire Dedhor azonnal tud reagálni.*
- Azt hiszem báró úr, hogy az üzletet és politikát lehet külön kezelni. *Kétsége sincs a felől, hogy ez a közös vállalkozás nem gördít politikai útjuk elé akadályt. Másrészről szinte biztos benne, hogy a tanácsban is előfordulnak hasonló kölcsönösen jó üzletkötések. Az megnyugtató, hogy aggodalmai ellenére a lehetőséggel élne a mesterkalmár. A részletekben Aztyan kell majd keresnie, amire hálásan rábólint, hiszen a másik kifejezi áldását a közös vállalkozásra. *
- Én is úgy hiszem, hogy ez egy gyümölcsöző folytatása lesz, eddigi közös ügyeinknek. *Mosolyogva válaszol a kereskedőház vezetőjének, nem is színlelve, hogy eddigi közös múltjuknak nagyra becsüli, s egyben bízik a jó kapcsolat fenntartásában, erősítésében. A szövetségesek mindig jól jönnek, akár a politikára, akár az üzletre gondolunk. Időközben többen is érkeznek a vásárlótérbe, akiken végig fut a báró úr tekintete, ám Dedhor most csak a beszélgetésükre koncentrál. A lista írására barátságos mosoly ül ki arcára.*
- Bátorkodtam korábban felmérni a szükséges eszközöket. *Egy papírost húz ki kabátja belső zsebéből, amin a következő tételek szerepelnek. Fiolák, egy lepárló, egy kisebb üst, alap bájitalokból tetszés szerinti mennyiség. Ezt a papírost átadja a bárónak.*
- Amiből nincs darabszám, azt báró úrra bízom, hogy mekkora tételben hajlandó befektetni. Nyilvánvalóan semmi sem fog kárba veszni, ha rajtam múlik, de a döntés az Öné. *Dedhornak önmagában is kiváló lehetőség, hogy a báró úr segítségével beszerezhetik a szükséges eszközöket. mindennemű alapanyagnak, eszköznek roppant mód fog örülni. A laboratórium említésére felcsillannak szemei.*
- A laboratórium az nagyon nagy segítség lenne. *Hálásan tekint a másikra, s csakúgy, mint az előbb most sem erősködik, hanem a tervek kivitelezését, és a befektetés mennyiségét a mesterkalmárra bízza.*
*Kezdi érzékelni, hogy valami mélyebb vagy játékosabb beszélgetést sikerült megzavarnia, amit őszintén sajnál. A báró úr és a kereskedő nő beszélgetéséből kiderül számára, hogy a mesterkalmár eltitkolta valódi kilétét az új alkalmazottja elől. Sajnálkozó tekintettel fogadja a báró félre invitálását, de annak mosolya megtöri pillanatnyi feszélyezettségét. A hírek kapcsán már újra mosolyog.*
- Van rossz is, de azokat nem szeretek átadni. *Humoros megjegyzése után a báró méltatja elszántságát, ami jól esik a gnómnak. Úgy tűnik, hogy a báró úr érdeklődését is sikerül felkeltenie. A ritka bájitalok készítésére hajlana a férfi, ugyanakkor a részrehajlás eshetőségét is felveti, amire Dedhor azonnal tud reagálni.*
- Azt hiszem báró úr, hogy az üzletet és politikát lehet külön kezelni. *Kétsége sincs a felől, hogy ez a közös vállalkozás nem gördít politikai útjuk elé akadályt. Másrészről szinte biztos benne, hogy a tanácsban is előfordulnak hasonló kölcsönösen jó üzletkötések. Az megnyugtató, hogy aggodalmai ellenére a lehetőséggel élne a mesterkalmár. A részletekben Aztyan kell majd keresnie, amire hálásan rábólint, hiszen a másik kifejezi áldását a közös vállalkozásra. *
- Én is úgy hiszem, hogy ez egy gyümölcsöző folytatása lesz, eddigi közös ügyeinknek. *Mosolyogva válaszol a kereskedőház vezetőjének, nem is színlelve, hogy eddigi közös múltjuknak nagyra becsüli, s egyben bízik a jó kapcsolat fenntartásában, erősítésében. A szövetségesek mindig jól jönnek, akár a politikára, akár az üzletre gondolunk. Időközben többen is érkeznek a vásárlótérbe, akiken végig fut a báró úr tekintete, ám Dedhor most csak a beszélgetésükre koncentrál. A lista írására barátságos mosoly ül ki arcára.*
- Bátorkodtam korábban felmérni a szükséges eszközöket. *Egy papírost húz ki kabátja belső zsebéből, amin a következő tételek szerepelnek. Fiolák, egy lepárló, egy kisebb üst, alap bájitalokból tetszés szerinti mennyiség. Ezt a papírost átadja a bárónak.*
- Amiből nincs darabszám, azt báró úrra bízom, hogy mekkora tételben hajlandó befektetni. Nyilvánvalóan semmi sem fog kárba veszni, ha rajtam múlik, de a döntés az Öné. *Dedhornak önmagában is kiváló lehetőség, hogy a báró úr segítségével beszerezhetik a szükséges eszközöket. mindennemű alapanyagnak, eszköznek roppant mód fog örülni. A laboratórium említésére felcsillannak szemei.*
- A laboratórium az nagyon nagy segítség lenne. *Hálásan tekint a másikra, s csakúgy, mint az előbb most sem erősködik, hanem a tervek kivitelezését, és a befektetés mennyiségét a mesterkalmárra bízza.*
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:37:52
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Az igric szeret üdítő változatosság lenni és az biztos, hogy a "nem mindennapi" kifejezés is illik rá. Persze nem "különös", hanem inkább kellemes meglepetés jelentéssel bírva. De ki ne örülne egy jó beszélgetőtársnak egy szürke hétköznapon?*
- Jó az ilyet hallani, főként egy ilyen csinos hölgytől. *Mosolyog kedvesen Winyrára. Aztyan úgy tűnik, remekül válogatta meg a felvételre jelentkezett munkaerőt. Egy szép lány, aki parfümöket készít és még a vásárlókkal is tud beszélni.
Elégedetten néz végig a kipakolt fiolákon, a sok üvegbe zárt illaton. Kíváncsi, vajon hogyan kívánja az intéző majd eladni ezeket a termékeket. Közben elmondja a képzelt (vagy valós) kedves tulajdonságait és Winyra már kezdene is bele a megfelelő felvezetéssel, amikor megzavarják a kis beszélgetésüket.
A gnómmal együtt érkezik a leleplezés is, a kis színjáték kellemes harmóniájának üvegburája szilánkokra törik és a talmi vásárlóról lerántják az álarcot, amely mögött a báró bűnbánó mosolya rejlik.*
- Lebuktam? *Szélesedik ki a mosolya a pult mögött álló lány felé.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor, szolgálatára. *Ha Winyra engedi, akkor gyengéden megfogja a kezét és a legtökéletesebb etikettel lehel csókot rá, ajka még véletlen sem éri el a lány bőrét.*
- Remélem, megbocsátod nekem ezt a kis füllentést. *Teszi még hozzá, hogy ezután Diynomit felé fordulhasson.
Az egészségét illető jókívánságokra csak enyhén meghajtja a fejét. Amikor a "jó hírrel" kezd a daliás gnóm, elmosolyodik.*
- Van rossz hír is? *Úgy kérdi, mintha nem hinné, hogy akadna olyan is. Ám a jó hír, valóban jó hír, mert örül, hogy ez irányú tevei végre elindultak a megfelelő mederben.*
- Ez valóban jó hír, de nem kételkedtem abban, hogy elintézi. *Méltatja kicsit Diynomit munkásságát, de ez a kötelező.
A folytatás sem kevésbé érdektelen, fel is kelti a báró érdeklődését, mert lát benne egy lehetőséget, ami mindkét félnek hasznára válhat.*
- Üzletileg tökéletesen beleillene a Kereskedőház profiljába egy igazán különleges és ritka bájitalkészlet összeállítása, de nem szeretném, ha később a tanácsban részrehajlással vádolná meg bárki önt vagy engem. *Úgy dönt, hogy előbb a nyilvánvalóval kezdi a választ. Ha negatívval indít, akkor általában a pozitív folytatás sokkal kellemesebbnek hat.*
- Ám nem szeretnék egy ilyen lehetőséget elszalasztani. A részletekkel majd kérem, keresse meg az intézőmet az áldásommal, és biztos vagyok benne, hogy egy mindkettőnk számára előnyös és hasznos kapcsolatot fogunk tudni kialakítani. *Reméli, ezzel ösztönözni tudja a gnómot mindkét területen, de a munka dandárját ráhagyná Aztyanra.
Közben egy idős elf érkezik, az igric pedig félreáll a gnómmal, hogy a vásárló Winyrához férjen a pultnál. Nem sokkal később egy ork is csatlakozik a vásárlótérben lévőkhöz. Amikor az igric feltekint rá, odabiccent neki. Úgy tűnik, nem vásárlóról van szó, mintha a zöldbőrű a házhoz tartozna.*
- Ez igen. *Mondja halkan végigtekintve az orkon sárga pillantásával, majd onnan vissza az elffel tárgyaló lányra. Onnan pedig vissza a gnómra.*
- Ha ír nekem egy listát a beszerzendő felszerelésekről és bájitalokról, úgy az intézőmmel beszereztetek mindent. Akár egy laboratóriumot is berendezhetnénk a Központban. *Veszi fel újra a beszélgetés fonalát.*
//Üzleti ügyben//
*Az igric szeret üdítő változatosság lenni és az biztos, hogy a "nem mindennapi" kifejezés is illik rá. Persze nem "különös", hanem inkább kellemes meglepetés jelentéssel bírva. De ki ne örülne egy jó beszélgetőtársnak egy szürke hétköznapon?*
- Jó az ilyet hallani, főként egy ilyen csinos hölgytől. *Mosolyog kedvesen Winyrára. Aztyan úgy tűnik, remekül válogatta meg a felvételre jelentkezett munkaerőt. Egy szép lány, aki parfümöket készít és még a vásárlókkal is tud beszélni.
Elégedetten néz végig a kipakolt fiolákon, a sok üvegbe zárt illaton. Kíváncsi, vajon hogyan kívánja az intéző majd eladni ezeket a termékeket. Közben elmondja a képzelt (vagy valós) kedves tulajdonságait és Winyra már kezdene is bele a megfelelő felvezetéssel, amikor megzavarják a kis beszélgetésüket.
A gnómmal együtt érkezik a leleplezés is, a kis színjáték kellemes harmóniájának üvegburája szilánkokra törik és a talmi vásárlóról lerántják az álarcot, amely mögött a báró bűnbánó mosolya rejlik.*
- Lebuktam? *Szélesedik ki a mosolya a pult mögött álló lány felé.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor, szolgálatára. *Ha Winyra engedi, akkor gyengéden megfogja a kezét és a legtökéletesebb etikettel lehel csókot rá, ajka még véletlen sem éri el a lány bőrét.*
- Remélem, megbocsátod nekem ezt a kis füllentést. *Teszi még hozzá, hogy ezután Diynomit felé fordulhasson.
Az egészségét illető jókívánságokra csak enyhén meghajtja a fejét. Amikor a "jó hírrel" kezd a daliás gnóm, elmosolyodik.*
- Van rossz hír is? *Úgy kérdi, mintha nem hinné, hogy akadna olyan is. Ám a jó hír, valóban jó hír, mert örül, hogy ez irányú tevei végre elindultak a megfelelő mederben.*
- Ez valóban jó hír, de nem kételkedtem abban, hogy elintézi. *Méltatja kicsit Diynomit munkásságát, de ez a kötelező.
A folytatás sem kevésbé érdektelen, fel is kelti a báró érdeklődését, mert lát benne egy lehetőséget, ami mindkét félnek hasznára válhat.*
- Üzletileg tökéletesen beleillene a Kereskedőház profiljába egy igazán különleges és ritka bájitalkészlet összeállítása, de nem szeretném, ha később a tanácsban részrehajlással vádolná meg bárki önt vagy engem. *Úgy dönt, hogy előbb a nyilvánvalóval kezdi a választ. Ha negatívval indít, akkor általában a pozitív folytatás sokkal kellemesebbnek hat.*
- Ám nem szeretnék egy ilyen lehetőséget elszalasztani. A részletekkel majd kérem, keresse meg az intézőmet az áldásommal, és biztos vagyok benne, hogy egy mindkettőnk számára előnyös és hasznos kapcsolatot fogunk tudni kialakítani. *Reméli, ezzel ösztönözni tudja a gnómot mindkét területen, de a munka dandárját ráhagyná Aztyanra.
Közben egy idős elf érkezik, az igric pedig félreáll a gnómmal, hogy a vásárló Winyrához férjen a pultnál. Nem sokkal később egy ork is csatlakozik a vásárlótérben lévőkhöz. Amikor az igric feltekint rá, odabiccent neki. Úgy tűnik, nem vásárlóról van szó, mintha a zöldbőrű a házhoz tartozna.*
- Ez igen. *Mondja halkan végigtekintve az orkon sárga pillantásával, majd onnan vissza az elffel tárgyaló lányra. Onnan pedig vissza a gnómra.*
- Ha ír nekem egy listát a beszerzendő felszerelésekről és bájitalokról, úgy az intézőmmel beszereztetek mindent. Akár egy laboratóriumot is berendezhetnénk a Központban. *Veszi fel újra a beszélgetés fonalát.*
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:46:31
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:46:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szolgálatban//
*Csatalovát lassú léptekkel vezeti vissza a Kereskedelmi központba. Megállítja hátasát a hátsó bejáraton, és az egyik legényre bízza Kolossz-t, hogy lássák el. Kiváló paripa, így elégedetten nézi, amint elhelyezik lovát. Közben követi a sárkánylégy, aki ott legyeskedik a közvetlen környezetében. Nem tudja még, hogyan kezelni ezt a teremtményt, s igazából azt sem tudja még, hogy micsoda. Talán a kereskedők egyike találkozott már hasonlóval, és meg tudják mondani neki, hogy miről is kell gondot viseljen ezután. A termetes ork, fegyverben és teljes páncélban tér vissza az eladótérbe, a körülötte zümmögő sárkányléggyel. Az eladótérben három férfit lát és Winyra-t a pult mögött. Az idős elfet már látta korábban, hogy vásárló, így vele remélhetőleg nem lesz gond. A gnóm és az ember nem ismerős neki, velük még egészen biztosan nem találkozott, így vásárlóként tekint rájuk. Ha elkapja valamelyik férfi tekintetét, akkor biccent nekik köszönésképpen. Ezt megelőzve Winyra kap egy biccentő köszönést, s egy mosolyt is, bár ez kevésbé látszik a sisak miatt. A páncélos ork hátratett kézzel megáll a vásárlótér hátterében, s mintha csak egy kirakott páncél lenne, olyan fegyelmezetten és mozdulatlanul áll. Ezt a harmóniát, csupán a körülötte zümmögve repdeső sárkánylégy töri meg. Egyelőre nem tudja még, hogy kezelje a lényt, így amíg nem okoz gondot, addig nem bántja. Majd talán este, a nap végén foglalkozik vele, hátha neki sikerül valamit megtanítani neki, ami a törpe uraságnak nem sikerült.*
*Csatalovát lassú léptekkel vezeti vissza a Kereskedelmi központba. Megállítja hátasát a hátsó bejáraton, és az egyik legényre bízza Kolossz-t, hogy lássák el. Kiváló paripa, így elégedetten nézi, amint elhelyezik lovát. Közben követi a sárkánylégy, aki ott legyeskedik a közvetlen környezetében. Nem tudja még, hogyan kezelni ezt a teremtményt, s igazából azt sem tudja még, hogy micsoda. Talán a kereskedők egyike találkozott már hasonlóval, és meg tudják mondani neki, hogy miről is kell gondot viseljen ezután. A termetes ork, fegyverben és teljes páncélban tér vissza az eladótérbe, a körülötte zümmögő sárkányléggyel. Az eladótérben három férfit lát és Winyra-t a pult mögött. Az idős elfet már látta korábban, hogy vásárló, így vele remélhetőleg nem lesz gond. A gnóm és az ember nem ismerős neki, velük még egészen biztosan nem találkozott, így vásárlóként tekint rájuk. Ha elkapja valamelyik férfi tekintetét, akkor biccent nekik köszönésképpen. Ezt megelőzve Winyra kap egy biccentő köszönést, s egy mosolyt is, bár ez kevésbé látszik a sisak miatt. A páncélos ork hátratett kézzel megáll a vásárlótér hátterében, s mintha csak egy kirakott páncél lenne, olyan fegyelmezetten és mozdulatlanul áll. Ezt a harmóniát, csupán a körülötte zümmögve repdeső sárkánylégy töri meg. Egyelőre nem tudja még, hogy kezelje a lényt, így amíg nem okoz gondot, addig nem bántja. Majd talán este, a nap végén foglalkozik vele, hátha neki sikerül valamit megtanítani neki, ami a törpe uraságnak nem sikerült.*
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:48:23
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Réteges tétel//
*A jó Erre doktor érkezik meg pont időben. Szálfa egyenes derékkal lépked be a magas termetű ősöreg elfünk. Megneszelte, hogy a rendelése igencsak kész lehet. De az is lehet, hogy csak álmodta. Ebben a korban már nem lehet tudni.*
- Szép napot ifjak!
*Beköszön már ha egyszer betódult a kalmárságba. Egyből kiszúrja a kufár leányt aki legutóbb bájosan kiszolgálta. Negédes mosollyal odamegy hozzá.*
- Gyermekem megérkeztem volna a rendelésemért. Erre doktor, orvos doktor néven rendeltem. Itt a papír.
*Előkotorja az igazlást, hogy lecsengetett ötszáz aranyat legutóbb meg, hogy mit is rendelgetett össze. Jó doktorunk türelmében várakozik mert bizony tetemes a létszáma rendelésének. Nem lesz bakfitty becsomagolni se.*
*A jó Erre doktor érkezik meg pont időben. Szálfa egyenes derékkal lépked be a magas termetű ősöreg elfünk. Megneszelte, hogy a rendelése igencsak kész lehet. De az is lehet, hogy csak álmodta. Ebben a korban már nem lehet tudni.*
- Szép napot ifjak!
*Beköszön már ha egyszer betódult a kalmárságba. Egyből kiszúrja a kufár leányt aki legutóbb bájosan kiszolgálta. Negédes mosollyal odamegy hozzá.*
- Gyermekem megérkeztem volna a rendelésemért. Erre doktor, orvos doktor néven rendeltem. Itt a papír.
*Előkotorja az igazlást, hogy lecsengetett ötszáz aranyat legutóbb meg, hogy mit is rendelgetett össze. Jó doktorunk türelmében várakozik mert bizony tetemes a létszáma rendelésének. Nem lesz bakfitty becsomagolni se.*
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:12:15
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:12:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Dedhornak nem áll szándékában semmi belső ügynek, vagy beszélgetésnek a félbeszakítása, így arról sincs tudomása, hogy a báró úr az miként, milyen közegben beszélgetett a pult mögötti lánnyal. A báró úr kissé felé fordul, s kedvesen, nevén szólítva köszönti a gnómot. A daliás szerzet mosolyogva válaszol.*
- Jó Önt is egészségben látni báró úr. *Hallani lehetett a báró úr mentőakciójáról, ami talán városszerte ismert pletykává vált. Azóta ugyan találkoztak, de sosem lehet tudni, hogy ezek a sötét lelkű személyek mikor állnak bosszút az ügyeikbe avatkozókon. Őszintén reméli, hogy erre nem kerül sor, és a báró úr, illetve az úrhölgy jó egészségnek örvendenek majd a jövőben is. Két kérdést is kap egyszerre, s mindkettőre szívesen felel.*
- Kezdem a jó hírrel. A mai naphoz egy hat múlva kaptunk időpontot a tanácsos úrhoz. A délelőtti órákban. *Bizonyára ez a hír jobban érdekli a mesterkalmárt, mint amit ezután mond, bár érdeklődését felkeltheti az ajánlata is.*
- Amiért még jöttem volna, az üzleti ügy lenne. A politika mellett szeretném alkimista tudásomat fejleszteni. Ehhez viszont anyagi forrásra van szükségem. Én ajánlanám a tudásomat, legjobb képességemet, amit már azt hiszem sikerült bizonyítanom. Egyszóval ha támogatná a kísérleteimet, akkor megosztanám a megszerzett italok hatását, s azokat bármikor a kérésére elkészítem, díjmentesen. Mit gondol erről? *Nem gondolja, hogy különösebb és titkos megbeszélés lenne szükséges ehhez az üzleti ajánlathoz, hogy félre kell vonulniuk, így a hölgy előtt mondja mindezt. Kíváncsian várja a báró úr reakcióit.*
//Üzleti ügyben//
*Dedhornak nem áll szándékában semmi belső ügynek, vagy beszélgetésnek a félbeszakítása, így arról sincs tudomása, hogy a báró úr az miként, milyen közegben beszélgetett a pult mögötti lánnyal. A báró úr kissé felé fordul, s kedvesen, nevén szólítva köszönti a gnómot. A daliás szerzet mosolyogva válaszol.*
- Jó Önt is egészségben látni báró úr. *Hallani lehetett a báró úr mentőakciójáról, ami talán városszerte ismert pletykává vált. Azóta ugyan találkoztak, de sosem lehet tudni, hogy ezek a sötét lelkű személyek mikor állnak bosszút az ügyeikbe avatkozókon. Őszintén reméli, hogy erre nem kerül sor, és a báró úr, illetve az úrhölgy jó egészségnek örvendenek majd a jövőben is. Két kérdést is kap egyszerre, s mindkettőre szívesen felel.*
- Kezdem a jó hírrel. A mai naphoz egy hat múlva kaptunk időpontot a tanácsos úrhoz. A délelőtti órákban. *Bizonyára ez a hír jobban érdekli a mesterkalmárt, mint amit ezután mond, bár érdeklődését felkeltheti az ajánlata is.*
- Amiért még jöttem volna, az üzleti ügy lenne. A politika mellett szeretném alkimista tudásomat fejleszteni. Ehhez viszont anyagi forrásra van szükségem. Én ajánlanám a tudásomat, legjobb képességemet, amit már azt hiszem sikerült bizonyítanom. Egyszóval ha támogatná a kísérleteimet, akkor megosztanám a megszerzett italok hatását, s azokat bármikor a kérésére elkészítem, díjmentesen. Mit gondol erről? *Nem gondolja, hogy különösebb és titkos megbeszélés lenne szükséges ehhez az üzleti ajánlathoz, hogy félre kell vonulniuk, így a hölgy előtt mondja mindezt. Kíváncsian várja a báró úr reakcióit.*
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 20:37:33
Üzenet elküldve: 2021-01-18 20:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Különös, felettébb különös. Legalábbis egészen üdítő ez a változatosság, mellyel az érkező csevegő kedve megörvendezteti. A legtöbb betérő rögtön a tárgyra tér, sorjázva végeláthatatlan rendelésének kiszámíthatóan unalmas tételeit, megfosztva piperekalmárunkat lételemétől, az akár bárgyú, akár kacér, akár mindennapos fecsegés élvezetétől. Nem úgy ez a kalapos alak, ki téveszthetetlenül szóba kíván elegyedni szerény személyével.*
- Biztosíthatom róla, hogy, amennyiben ez lehetséges, még pallérozott is tudásán, ezen a téren. *Mosolyodik játékosan, szándékosan túlajnározva az ében kovács tehetségét. Nem, mintha ne gondolná igaznak, amit mond, csupán ilyen átéléssel nem áradozna róla normálisan.* Áh, azt kétlem. *Int nemet fejével a barbár vidékre való költözés eshetőségére.* Hajnaltól kifulladásig ütöget valamit az üllőn. Nem hiszem, hogy az estéjét annyi utazással töltené. *Mosolyodik, egyértelműen mímelve az ártatlanul bárgyú teremtések sajátos elbeszélő stílusát, kik hiszik butácska okfejtésük igazát. Igazi figyelme közben a sárga pillantás fókuszát igyekszik megtalálni, törekedve az esetleges későbbi igények felmérésére.
Sokat mondjuk nem kell találgatnia, az idegen hamar hozza szóba illatát, s vele együtt az egyetlen portékát, mihez ért is itt, a műhelyben. A pultra helyezett tarisznyája csatjainak megoldásába kezd, miközben röviden bólint a saját készítés megerősítésére. Mire pedig a bizonyos kedves jellemzésére kerül a sor, a férfi felületes bepillantást nyerhet annak csilingelő tartalmába. Sok, apró fiola, parafával bedugaszolva, egymás mellett, szorosan sorakozva. Kékjeit kaján vigyorral fűzné a fölé magasodó tekintetébe, a feltárt tulajdonságokat hallgatva.*
- Áh, értem. Ez esetben kizárólag a legjobbat érdemli, nemde? *Kér megerősítést az igazából evidensre.* Gondolom, a tenyerén hordozza. *Mosolya szelídülni látszik, ám incselkedő éléből keveset veszít.* Nos, lássuk csak. *Biccenti félre fejét, egy pillanatig kitartva a helyzetet, hogy utána üvegcséi között kezdjen kutatásba. Bal kezének mutatóujjával egyesével koppint végig néhány dugaszon töprengésében, miből érintőlegesen tekint csak fel, ahogy az újra nyíló ajtó zaja megüti fülét. Amennyire meg tudta figyelni, ismeretlen számára az újabb betérő, így hát várhat kiszolgálásának sorára. Már merülne is vissza az illat kiválasztás megkezdett rituáléjába, mikor az a bizonyos, mindent leleplező köszöntés elhangzik. Lélegzetvételnyi ideig még a pult lapját bámulja, ám ahogy a felismerés eléri, rókavigyort villantva emeli tekintetét az addigra bocsánatkérővé alakult sárgákba.*
- Báró úr? *Suttogja szinte hangtalan a lebuktató titulust, bal szemöldökét magas ívbe emelve. Mire viszont a mesterkalmár felfedi alakját azzal, hogy odébb lép előle, vonásai a készséges kereskedő ábrázatát tükrözik. Lerí róla, mennyire könnyen bánik arcának elrendezésével.*
- Kedves uram! *Viszonozza a köszöntést, s teret engedve a báró pakolásának, odébb vonja tarisznyáját.*
//Üzleti ügyben//
*Különös, felettébb különös. Legalábbis egészen üdítő ez a változatosság, mellyel az érkező csevegő kedve megörvendezteti. A legtöbb betérő rögtön a tárgyra tér, sorjázva végeláthatatlan rendelésének kiszámíthatóan unalmas tételeit, megfosztva piperekalmárunkat lételemétől, az akár bárgyú, akár kacér, akár mindennapos fecsegés élvezetétől. Nem úgy ez a kalapos alak, ki téveszthetetlenül szóba kíván elegyedni szerény személyével.*
- Biztosíthatom róla, hogy, amennyiben ez lehetséges, még pallérozott is tudásán, ezen a téren. *Mosolyodik játékosan, szándékosan túlajnározva az ében kovács tehetségét. Nem, mintha ne gondolná igaznak, amit mond, csupán ilyen átéléssel nem áradozna róla normálisan.* Áh, azt kétlem. *Int nemet fejével a barbár vidékre való költözés eshetőségére.* Hajnaltól kifulladásig ütöget valamit az üllőn. Nem hiszem, hogy az estéjét annyi utazással töltené. *Mosolyodik, egyértelműen mímelve az ártatlanul bárgyú teremtések sajátos elbeszélő stílusát, kik hiszik butácska okfejtésük igazát. Igazi figyelme közben a sárga pillantás fókuszát igyekszik megtalálni, törekedve az esetleges későbbi igények felmérésére.
Sokat mondjuk nem kell találgatnia, az idegen hamar hozza szóba illatát, s vele együtt az egyetlen portékát, mihez ért is itt, a műhelyben. A pultra helyezett tarisznyája csatjainak megoldásába kezd, miközben röviden bólint a saját készítés megerősítésére. Mire pedig a bizonyos kedves jellemzésére kerül a sor, a férfi felületes bepillantást nyerhet annak csilingelő tartalmába. Sok, apró fiola, parafával bedugaszolva, egymás mellett, szorosan sorakozva. Kékjeit kaján vigyorral fűzné a fölé magasodó tekintetébe, a feltárt tulajdonságokat hallgatva.*
- Áh, értem. Ez esetben kizárólag a legjobbat érdemli, nemde? *Kér megerősítést az igazából evidensre.* Gondolom, a tenyerén hordozza. *Mosolya szelídülni látszik, ám incselkedő éléből keveset veszít.* Nos, lássuk csak. *Biccenti félre fejét, egy pillanatig kitartva a helyzetet, hogy utána üvegcséi között kezdjen kutatásba. Bal kezének mutatóujjával egyesével koppint végig néhány dugaszon töprengésében, miből érintőlegesen tekint csak fel, ahogy az újra nyíló ajtó zaja megüti fülét. Amennyire meg tudta figyelni, ismeretlen számára az újabb betérő, így hát várhat kiszolgálásának sorára. Már merülne is vissza az illat kiválasztás megkezdett rituáléjába, mikor az a bizonyos, mindent leleplező köszöntés elhangzik. Lélegzetvételnyi ideig még a pult lapját bámulja, ám ahogy a felismerés eléri, rókavigyort villantva emeli tekintetét az addigra bocsánatkérővé alakult sárgákba.*
- Báró úr? *Suttogja szinte hangtalan a lebuktató titulust, bal szemöldökét magas ívbe emelve. Mire viszont a mesterkalmár felfedi alakját azzal, hogy odébb lép előle, vonásai a készséges kereskedő ábrázatát tükrözik. Lerí róla, mennyire könnyen bánik arcának elrendezésével.*
- Kedves uram! *Viszonozza a köszöntést, s teret engedve a báró pakolásának, odébb vonja tarisznyáját.*
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:39:45
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*A csinos dekoltázzsal rendelkező csinos lány kedvesen köszönti a pulthoz lépő igricet. Most már szentel egy kis figyelmet a páncéloknak és fegyvereknek is, mert szép számmal akadnak az állványokon. Jobbját övébe fűzi, balját vívókardjának díszes markolatán nyugtatja. Még szerencse, hogy fekete köpenye takarja, mert a markolatvédő könnyedén lebuktatná leviatándíszítésével.*
- A mesterkardok készítésének titkával is bír még a mester? Azt hallottam, hogy akad egy férfi thargföldön, akik tud kovácsolni a varázslatos fegyverekből, azt hittem, odaköltözött. *Beszélget társalgó hangnemben a szemrevaló lánnyal. Tetszik neki Winyra, máskor már sokkal közvetlenebb lenne, de mégiscsak az egyik alkalmazottal társalog éppen. Minő elfecsérelt lehetőség.
Aztán az egész egyszerre dől be, amikor a parfümnél úgy nyilatkozik, hogy a kedvesének is tetszene az illat. Persze nem zökken ki, úgy folytatja a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna. Ám magában megjegyzi, hogy most tényleg Aenae jutott eszébe. Ez azért már felvet pár kérdést benne.*
- Saját készítés. Nocsak. *Emelkedik meg enyhén kettészelt szemöldöke. Az előkerülő fiolára pillant, majd vissza a lányra, aki kedvese felől érdeklődik.*
- Igazán kifinomult, nemes lány, valódi hercegnő. *Kezd bele a bemutatásba és akaratlanul is mosolyogni támad kedve és valamiért Aenae arca rémlik fel előtt. Viszont Winyra mosolya rég érzett éhséget ébresztget benne. Valahogyan csak feledtetni tudná vele azt az információt, hogy most a "kedvesére" hivatkozott.
Közben nyílik mögötte az ajtó, talán egy újabb vásárló lép be, de az igric nem fordít figyelmet rá, hisz ő most egy vásárló képében áll a pult másik oldalán.
Aztán az ismerősnek tetsző hang egyszerre borítja fel minden tervét és elképzelését. A báró beletörődve hunyja le sárga tekintetét és amikor kinyitja, bocsánatkérő pillantással pillant a csinos lányra, beismerve színjátéka leleplezését.
Egy félfordulattal a gnóm felé fordul, akit így már azonnal felismer.*
- Diynomit úr, örülök, hogy látom. Miben állhatunk rendelkezésére? *Kérdi és kissé félrelép, hogy Winyra is ráláthasson a férfire, hátha üzlet okán érkezett.*
- Esetleg van már hír a tanácsossal való találkozás időpontjáról? *Kérdi csevegő hangnemben és leveszi kalapját és megfordítva a pultra helyezi, hogy beledobja levetett kesztyűit.*
//Üzleti ügyben//
*A csinos dekoltázzsal rendelkező csinos lány kedvesen köszönti a pulthoz lépő igricet. Most már szentel egy kis figyelmet a páncéloknak és fegyvereknek is, mert szép számmal akadnak az állványokon. Jobbját övébe fűzi, balját vívókardjának díszes markolatán nyugtatja. Még szerencse, hogy fekete köpenye takarja, mert a markolatvédő könnyedén lebuktatná leviatándíszítésével.*
- A mesterkardok készítésének titkával is bír még a mester? Azt hallottam, hogy akad egy férfi thargföldön, akik tud kovácsolni a varázslatos fegyverekből, azt hittem, odaköltözött. *Beszélget társalgó hangnemben a szemrevaló lánnyal. Tetszik neki Winyra, máskor már sokkal közvetlenebb lenne, de mégiscsak az egyik alkalmazottal társalog éppen. Minő elfecsérelt lehetőség.
Aztán az egész egyszerre dől be, amikor a parfümnél úgy nyilatkozik, hogy a kedvesének is tetszene az illat. Persze nem zökken ki, úgy folytatja a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna. Ám magában megjegyzi, hogy most tényleg Aenae jutott eszébe. Ez azért már felvet pár kérdést benne.*
- Saját készítés. Nocsak. *Emelkedik meg enyhén kettészelt szemöldöke. Az előkerülő fiolára pillant, majd vissza a lányra, aki kedvese felől érdeklődik.*
- Igazán kifinomult, nemes lány, valódi hercegnő. *Kezd bele a bemutatásba és akaratlanul is mosolyogni támad kedve és valamiért Aenae arca rémlik fel előtt. Viszont Winyra mosolya rég érzett éhséget ébresztget benne. Valahogyan csak feledtetni tudná vele azt az információt, hogy most a "kedvesére" hivatkozott.
Közben nyílik mögötte az ajtó, talán egy újabb vásárló lép be, de az igric nem fordít figyelmet rá, hisz ő most egy vásárló képében áll a pult másik oldalán.
Aztán az ismerősnek tetsző hang egyszerre borítja fel minden tervét és elképzelését. A báró beletörődve hunyja le sárga tekintetét és amikor kinyitja, bocsánatkérő pillantással pillant a csinos lányra, beismerve színjátéka leleplezését.
Egy félfordulattal a gnóm felé fordul, akit így már azonnal felismer.*
- Diynomit úr, örülök, hogy látom. Miben állhatunk rendelkezésére? *Kérdi és kissé félrelép, hogy Winyra is ráláthasson a férfire, hátha üzlet okán érkezett.*
- Esetleg van már hír a tanácsossal való találkozás időpontjáról? *Kérdi csevegő hangnemben és leveszi kalapját és megfordítva a pultra helyezi, hogy beledobja levetett kesztyűit.*
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:29:46
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Jó ideje elhagyta már a várost, így örömmel tapasztalja a pozitív változásokat. Visszatérve hírét vette annak, hogy a kovácsműhely újra üzemel, s a Wegtoreni Kereskedőházzal itt lehet üzletet kötni, vásárolni. Reményei szerint tud beszélni a mesterkalmárra, vagy a helyettesével. Ha egyiküket sem találja itt, akkor a fogadóban fog szétnézni. A daliás gnóm eléri a műhely bejárati ajtaját, amin nemes egyszerűséggel nyit be, mint bárki más. Első pillantása a pult felé irányul, ahol feltételezi, hogy foglalkoznak a vásárlókkal, üzletkötőkkel. Pár lépés után ismerős személyt pillant meg. A báró úr az, teljes életnagyságban. Egy fiatal lánnyal beszélget, aki talán a kereskedőház alkalmazottja lehet. Nem szeretne tiszteletlen lenni, mégis köszönni illedelmes lenne ebben a helyzetben.*
- Üdvözlöm báró úr, kisasszony! *Mindkét személy felé fejet hajt, mikor köszön, majd két-három lépéssel a kereskedők mögött áll meg, hogy ha elintéznivalójuk van, akkor nyugodtan beszéljék meg. A Hivatalnál hozzászokott, hogy várakozni kell, így néhány perc igazán nem okoz gondot neki.*
//Üzleti ügyben//
*Jó ideje elhagyta már a várost, így örömmel tapasztalja a pozitív változásokat. Visszatérve hírét vette annak, hogy a kovácsműhely újra üzemel, s a Wegtoreni Kereskedőházzal itt lehet üzletet kötni, vásárolni. Reményei szerint tud beszélni a mesterkalmárra, vagy a helyettesével. Ha egyiküket sem találja itt, akkor a fogadóban fog szétnézni. A daliás gnóm eléri a műhely bejárati ajtaját, amin nemes egyszerűséggel nyit be, mint bárki más. Első pillantása a pult felé irányul, ahol feltételezi, hogy foglalkoznak a vásárlókkal, üzletkötőkkel. Pár lépés után ismerős személyt pillant meg. A báró úr az, teljes életnagyságban. Egy fiatal lánnyal beszélget, aki talán a kereskedőház alkalmazottja lehet. Nem szeretne tiszteletlen lenni, mégis köszönni illedelmes lenne ebben a helyzetben.*
- Üdvözlöm báró úr, kisasszony! *Mindkét személy felé fejet hajt, mikor köszön, majd két-három lépéssel a kereskedők mögött áll meg, hogy ha elintéznivalójuk van, akkor nyugodtan beszéljék meg. A Hivatalnál hozzászokott, hogy várakozni kell, így néhány perc igazán nem okoz gondot neki.*
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:26:43
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:26:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
*Darok nem tűnt úgy, mintha szívére venné kíséretének elmaradását, sőt, még óva is inti őt attól, hogy kövesse. Ennek hála, könnyű lélekkel és a tőle megszokott, kedélyes mosollyal érkezik vissza a vásárlótérbe, hogy az erre rendszeresített pult mögött foglalja el várakozó állását. Úgy tűnik, a korábbi csúcsforgalom lecsengőben van, amiért egészen hálás is, csupán néhány kuncsaft fordul hozzá, egyszerűbb rendelésekkel. A legutóbbi után éppen szusszanásnyi ideje is marad, mit a pultra lekönyökölve, flaskájának mérsékelt szopogatásával tölt. Éppen rejtené vissza tarisznyájába a butykost, mikor új vendéget engedve be, nyílik a műhely ajtaja. A maga természetességében fejezi be mozdulatát, nem mutatva jelét annak, hogy bármiben megzavarta volna a betérő.*
- Üdvözlöm a Kereskedelmi Központban. Winyra vagyok, szolgálatára. *Köszönti az érkezőt, kedvesen mosolyogva. Jó vágású férfi, ez tagadhatatlan, ahogy az is, hogy kalmárlányunk kékjei szemtelenül elkalandoznak az idegen alakján.*
- Igen, ráfértek már a városra a szolgálatai. *Feleli bájos egyetértéssel mosolyogva, ahogy pillantása megállapodik az azt kereső, sárga tekintetben. Közeledésével kénytelen fel is szegni fejét, hiszen a magasságkülönbség közöttük így érvényesül csak igazán. Win átlagosnak mondható magasságát könnyedén maga alá utasítja a daliás termet. Az illatát ért elismerő szavak, amellett, hogy derűs vonásokba rendezik ábrázatát, némiképp meglepetésként is érik. Kellemes bólintással nyugtázza, hogy korábbi számításai, miszerint a fegyver után nézelődő férfiak közül is akadhat kereslete, beigazolódni látszanak. Kár, hogy még nincs meg a megfelelő készlete.*
- Önnek pedig igazán kifinomult a szaglása. *Bókol vissza, miközben tarisznyájáért nyúlva, a pultra helyezi azt, maga elé.* Parfüm, igen, a saját készítésem. *Bólint, hogy igazolja kérdezője sejtését.* Ez a konkrét illat nem, de ha mesél egy keveset a kedveséről, biztosan találunk megfelelőt a számára. Például mivel foglalkozik? Miben leli kedvét?
*Arca készségességéről árulkodik, szemöldökei érdeklődő ívben emelkednek homlokába. Ajkának kedélyes íve mit sem veszít görbületéből, nem apasztja érdeklődését a férfi társas mivolta.*
*Darok nem tűnt úgy, mintha szívére venné kíséretének elmaradását, sőt, még óva is inti őt attól, hogy kövesse. Ennek hála, könnyű lélekkel és a tőle megszokott, kedélyes mosollyal érkezik vissza a vásárlótérbe, hogy az erre rendszeresített pult mögött foglalja el várakozó állását. Úgy tűnik, a korábbi csúcsforgalom lecsengőben van, amiért egészen hálás is, csupán néhány kuncsaft fordul hozzá, egyszerűbb rendelésekkel. A legutóbbi után éppen szusszanásnyi ideje is marad, mit a pultra lekönyökölve, flaskájának mérsékelt szopogatásával tölt. Éppen rejtené vissza tarisznyájába a butykost, mikor új vendéget engedve be, nyílik a műhely ajtaja. A maga természetességében fejezi be mozdulatát, nem mutatva jelét annak, hogy bármiben megzavarta volna a betérő.*
- Üdvözlöm a Kereskedelmi Központban. Winyra vagyok, szolgálatára. *Köszönti az érkezőt, kedvesen mosolyogva. Jó vágású férfi, ez tagadhatatlan, ahogy az is, hogy kalmárlányunk kékjei szemtelenül elkalandoznak az idegen alakján.*
- Igen, ráfértek már a városra a szolgálatai. *Feleli bájos egyetértéssel mosolyogva, ahogy pillantása megállapodik az azt kereső, sárga tekintetben. Közeledésével kénytelen fel is szegni fejét, hiszen a magasságkülönbség közöttük így érvényesül csak igazán. Win átlagosnak mondható magasságát könnyedén maga alá utasítja a daliás termet. Az illatát ért elismerő szavak, amellett, hogy derűs vonásokba rendezik ábrázatát, némiképp meglepetésként is érik. Kellemes bólintással nyugtázza, hogy korábbi számításai, miszerint a fegyver után nézelődő férfiak közül is akadhat kereslete, beigazolódni látszanak. Kár, hogy még nincs meg a megfelelő készlete.*
- Önnek pedig igazán kifinomult a szaglása. *Bókol vissza, miközben tarisznyájáért nyúlva, a pultra helyezi azt, maga elé.* Parfüm, igen, a saját készítésem. *Bólint, hogy igazolja kérdezője sejtését.* Ez a konkrét illat nem, de ha mesél egy keveset a kedveséről, biztosan találunk megfelelőt a számára. Például mivel foglalkozik? Miben leli kedvét?
*Arca készségességéről árulkodik, szemöldökei érdeklődő ívben emelkednek homlokába. Ajkának kedélyes íve mit sem veszít görbületéből, nem apasztja érdeklődését a férfi társas mivolta.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:53:12
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:53:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
*Az erdőszéli tisztásról a kölcsönkapott lóval egyenesen az egykori kovácsműhely épülete elé léptet, hogy ott lecsusszanjon a nyeregből és kikösse a hátast az arra alkalmas helyre. Eléggé átfagyott az úton, bár neki sokkal jobb ruhái vannak, mint két csatlósának, akik vele voltak. A kesztyűje is minőségi darab, ahogy ruháinak minden eleme. Bár most eléggé "viharvert" állapotban van, ami nála annyit jelent, hogy meggyűrődött a nyeregtől a nadrágja és a ló farától poros a köpenyének alja. És körülbelül ennyi.
A Kereskedelmi Központ Aztyan ötlete volt. Talán egy idő után már nem úgy fogják emlegetni, hogy "Kovácsműhely", hanem mint az artheniori kereskedelmi élet központja.
Szótlan elindul az ajtó elé és kinyitva belép a vásárlótérbe. Úgy néz szét, mintha először járna a helyen és valahol igaz is, mert ügyei mindig másfelé szólították, így nem igazán volt alkalma megnézni, milyen változások történtek itt.*
- Szép napot, kisasszony! *Elsőként nem a fegyverek és a páncélok ragadják meg a figyelmét, hanem a szemrevaló lány a pult mögött. Nem követi el azt a hibát, amit a bárgyú férfiak szoktak, hogy azonnal a kedvesen nyitott dekoltázsra fókuszálnak, az egészet nézi, nem a részleteket. És amit lát, igazán kedvérevaló.*
- Nem jártam még itt, mióta a mester elhagyta a várost. De úgy látom, visszatért. Ez remek hír. *Mosolyodik el barátságosan, sárga tekintete a lányét keresi. Nem hazudik, hisz valóban nem járt még az épületben, de ez a kis játék most üdítően hat a hidegben eltompult elméjére.*
- Kisasszony, engedje meg, hogy elmondjam, nagyon kellemes az illata. Ez valamiféle parfüm? Ha kapható itt, szívesen vásárolnék a kedvesemnek belőle.*Lép közelebb a pulthoz, ahol a csinos lány áll. Aztyan remek munkát végzett, ez már kétségtelen. Az ostoba ficsúrok már csak emiatt a gyönyörű teremtés miatt is bejönnek és vesznek egy-egy apróságot, csak hogy láthassák. De biztos benne, hogy a wegotreni intéző nem csak azért alkalmazza a lányt, mert csinos, biztosan van valami még.*
*Az erdőszéli tisztásról a kölcsönkapott lóval egyenesen az egykori kovácsműhely épülete elé léptet, hogy ott lecsusszanjon a nyeregből és kikösse a hátast az arra alkalmas helyre. Eléggé átfagyott az úton, bár neki sokkal jobb ruhái vannak, mint két csatlósának, akik vele voltak. A kesztyűje is minőségi darab, ahogy ruháinak minden eleme. Bár most eléggé "viharvert" állapotban van, ami nála annyit jelent, hogy meggyűrődött a nyeregtől a nadrágja és a ló farától poros a köpenyének alja. És körülbelül ennyi.
A Kereskedelmi Központ Aztyan ötlete volt. Talán egy idő után már nem úgy fogják emlegetni, hogy "Kovácsműhely", hanem mint az artheniori kereskedelmi élet központja.
Szótlan elindul az ajtó elé és kinyitva belép a vásárlótérbe. Úgy néz szét, mintha először járna a helyen és valahol igaz is, mert ügyei mindig másfelé szólították, így nem igazán volt alkalma megnézni, milyen változások történtek itt.*
- Szép napot, kisasszony! *Elsőként nem a fegyverek és a páncélok ragadják meg a figyelmét, hanem a szemrevaló lány a pult mögött. Nem követi el azt a hibát, amit a bárgyú férfiak szoktak, hogy azonnal a kedvesen nyitott dekoltázsra fókuszálnak, az egészet nézi, nem a részleteket. És amit lát, igazán kedvérevaló.*
- Nem jártam még itt, mióta a mester elhagyta a várost. De úgy látom, visszatért. Ez remek hír. *Mosolyodik el barátságosan, sárga tekintete a lányét keresi. Nem hazudik, hisz valóban nem járt még az épületben, de ez a kis játék most üdítően hat a hidegben eltompult elméjére.*
- Kisasszony, engedje meg, hogy elmondjam, nagyon kellemes az illata. Ez valamiféle parfüm? Ha kapható itt, szívesen vásárolnék a kedvesemnek belőle.*Lép közelebb a pulthoz, ahol a csinos lány áll. Aztyan remek munkát végzett, ez már kétségtelen. Az ostoba ficsúrok már csak emiatt a gyönyörű teremtés miatt is bejönnek és vesznek egy-egy apróságot, csak hogy láthassák. De biztos benne, hogy a wegotreni intéző nem csak azért alkalmazza a lányt, mert csinos, biztosan van valami még.*
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:42:14
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:42:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Winyra//
*Winyra és Kolossz bemutatkozása megtörténik. A nőstény mosolygósan meghajol, amikor bemutatkozik a csataménnek, amitől Darok is vigyorogni kezd a sisak alatt. Büszkeségét a kereskedő emberlány is értékeli, bár ahogy elnézi, lehet, hogy tart a lovaktól. Nem meri megsimogatni Kolossz-t, ami részben érthető is a hatalmas és erős csatamén mellett állva. Barátja kissé idegesen pillantgat vissza a fogadótérbe, mintha valami zavarná, vagy aggasztaná. A csataménről, lefelé nyújtott kezét most nem fogadja el a másik. Kezét lassan visszahúzza, miközben meghallgatja a magyarázatot. Teljesen érthető, hogy nem maradhat üresen a kereskedőház. Látja a másikon az őszinte sajnálatot, így egyáltalán nem haragszik meg rá.*
- Nem haragszom Winyra. Maradj csak és tarts a frontot. *Hangja barátságos, egy kicsit sem morcos, vagy dühös. A későbbi becsatlakozáson elgondolkodik, de ezt most neki kell elutasítania.*
- Jobb szeretném, ha itt maradnál. Amíg nem rendeződik az idegen helyzete, addig ne merészkedj ki egyedül. *Ez csupán egy aggódó tanács a részéről, hiszen a nőstény oda megy, ahová szeretne, de feleslegesen nem szeretné bajba keverni.*
- Jövök hamar vissza. *Megnyugtatja a másikat, hogy nem tart el sokáig új vértjének a kipróbálása. Egy páncélos biccentés után megsarkantyúzza a csatamént, aki hatalmas robajjal indul el, könnyed vágtában a kaszárnya felé.*
*Winyra és Kolossz bemutatkozása megtörténik. A nőstény mosolygósan meghajol, amikor bemutatkozik a csataménnek, amitől Darok is vigyorogni kezd a sisak alatt. Büszkeségét a kereskedő emberlány is értékeli, bár ahogy elnézi, lehet, hogy tart a lovaktól. Nem meri megsimogatni Kolossz-t, ami részben érthető is a hatalmas és erős csatamén mellett állva. Barátja kissé idegesen pillantgat vissza a fogadótérbe, mintha valami zavarná, vagy aggasztaná. A csataménről, lefelé nyújtott kezét most nem fogadja el a másik. Kezét lassan visszahúzza, miközben meghallgatja a magyarázatot. Teljesen érthető, hogy nem maradhat üresen a kereskedőház. Látja a másikon az őszinte sajnálatot, így egyáltalán nem haragszik meg rá.*
- Nem haragszom Winyra. Maradj csak és tarts a frontot. *Hangja barátságos, egy kicsit sem morcos, vagy dühös. A későbbi becsatlakozáson elgondolkodik, de ezt most neki kell elutasítania.*
- Jobb szeretném, ha itt maradnál. Amíg nem rendeződik az idegen helyzete, addig ne merészkedj ki egyedül. *Ez csupán egy aggódó tanács a részéről, hiszen a nőstény oda megy, ahová szeretne, de feleslegesen nem szeretné bajba keverni.*
- Jövök hamar vissza. *Megnyugtatja a másikat, hogy nem tart el sokáig új vértjének a kipróbálása. Egy páncélos biccentés után megsarkantyúzza a csatamént, aki hatalmas robajjal indul el, könnyed vágtában a kaszárnya felé.*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:25:37
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Darok//
*Aztyan szavakkal is megerősíti piperekalmárunk sejtését, miszerint nincs kifogása az ellen, hogy a Kaszárnyába kísérje az új páncélzat tulajdonosát. Mosolyogva biccent az engedélyre, mit vigyorrá szélesít, mire kettesben marad Darokkal. Mivel barátja hátrébb invitálja, nyomába szegődik, s egészen addig követi, míg a lovak helyéhez nem érnek. Ekkor derül fény a korábbi tréfa által említett hím valós kilétére. Bár nem látja a másik arcát, gyanítja, hogy vonásai vidámak, hanghordozásából mindenképpen erre következtet. Az ő ábrázatán is megfigyelhetőek a lelkesedés jelei, bár eggyel talán visszafogottabban, mint korábban, a páncél láttán.*
- Nagyon örülök, Kolossz! *Hajol meg azért mosolygósan a termetes állatot üdvözölve. Nem mondhatni, hogy különös rajongással viseltetne a lovak felé, ám a szépet elismeri, a paripa küllemére pedig igazán nem lehet kifogása.*
- De, kétségkívül az! *Biccent is egyetértésében, mikor pedig megnyugtatták, hogy nem bánt, közelebb is sétál a hátashoz. Nem próbálja megsimogatni, csupán fél tekintetét keresi, ahogy oldalvást megállapodik mellette. Saját szemének sarkából viszont arra lesz figyelmes, hogy Merchen is elhagyja a Kovácsműhely épületét. Magában már csóválja fejét, nem lesz ez így jó. Ha ő is lelép, egy kereskedő sem marad a helyszínen. Hirtelen elkalandozásából Darok rímpárjára ocsúdik, hogy kékjeivel a vörös szempárt keresse. Helyette annak felé nyújtott, páncél fedte karjánál akad el, mi így, fémbe burkolva, még erőteljesebb benyomást kelt. Végül mégis felemeli pillantását, hogy sajnálkozva szólaljon meg.*
- Ne haragudj, de úgy tűnik, mégsem tarthatok veled. *Görbülnek lefelé általában vidám ajkai.* Most láttam, hogy a szőke tündér is lelépett. Azt hiszem, tartanom kéne a frontot, legalább amíg Aztyan visszaér. *Hangja őszinte megbánásról árulkodik, hiszen valóban szívesen nézte volna meg, ahogy az új vértezet kipróbálásra kerül. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lovaglás elmulasztását annyira nem sajnálja.*
- Menj csak, én pedig, ha tehetem, utánad indulok. Gyalogszerrel sincs messze. *Mosolyodik el újból, biztató jelleggel. Ha pedig barátja így tesz, s a búcsúzást is megejtik, kötelességtudóan visszasétál a vásárlótérbe.*
*Aztyan szavakkal is megerősíti piperekalmárunk sejtését, miszerint nincs kifogása az ellen, hogy a Kaszárnyába kísérje az új páncélzat tulajdonosát. Mosolyogva biccent az engedélyre, mit vigyorrá szélesít, mire kettesben marad Darokkal. Mivel barátja hátrébb invitálja, nyomába szegődik, s egészen addig követi, míg a lovak helyéhez nem érnek. Ekkor derül fény a korábbi tréfa által említett hím valós kilétére. Bár nem látja a másik arcát, gyanítja, hogy vonásai vidámak, hanghordozásából mindenképpen erre következtet. Az ő ábrázatán is megfigyelhetőek a lelkesedés jelei, bár eggyel talán visszafogottabban, mint korábban, a páncél láttán.*
- Nagyon örülök, Kolossz! *Hajol meg azért mosolygósan a termetes állatot üdvözölve. Nem mondhatni, hogy különös rajongással viseltetne a lovak felé, ám a szépet elismeri, a paripa küllemére pedig igazán nem lehet kifogása.*
- De, kétségkívül az! *Biccent is egyetértésében, mikor pedig megnyugtatták, hogy nem bánt, közelebb is sétál a hátashoz. Nem próbálja megsimogatni, csupán fél tekintetét keresi, ahogy oldalvást megállapodik mellette. Saját szemének sarkából viszont arra lesz figyelmes, hogy Merchen is elhagyja a Kovácsműhely épületét. Magában már csóválja fejét, nem lesz ez így jó. Ha ő is lelép, egy kereskedő sem marad a helyszínen. Hirtelen elkalandozásából Darok rímpárjára ocsúdik, hogy kékjeivel a vörös szempárt keresse. Helyette annak felé nyújtott, páncél fedte karjánál akad el, mi így, fémbe burkolva, még erőteljesebb benyomást kelt. Végül mégis felemeli pillantását, hogy sajnálkozva szólaljon meg.*
- Ne haragudj, de úgy tűnik, mégsem tarthatok veled. *Görbülnek lefelé általában vidám ajkai.* Most láttam, hogy a szőke tündér is lelépett. Azt hiszem, tartanom kéne a frontot, legalább amíg Aztyan visszaér. *Hangja őszinte megbánásról árulkodik, hiszen valóban szívesen nézte volna meg, ahogy az új vértezet kipróbálásra kerül. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lovaglás elmulasztását annyira nem sajnálja.*
- Menj csak, én pedig, ha tehetem, utánad indulok. Gyalogszerrel sincs messze. *Mosolyodik el újból, biztató jelleggel. Ha pedig barátja így tesz, s a búcsúzást is megejtik, kötelességtudóan visszasétál a vásárlótérbe.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-16 07:44:05
Üzenet elküldve: 2021-01-16 07:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
*Arja dicsérő szavai megnyugtatják, hogy a páncél nem csak önmagában, de rajta is jól áll. Még fültanúja annak, hogy a kalandor emberlány valami veszélyesebb helyzetet mesél el, amit nemrég élt át. Ezeket hallva, már biztos benne, hogy Winyra-val jó a megállapításuk, hogy Arja igazi kalandor. Veszélyes foglalkozás, főleg egy fiatal nősténynek, de eddig úgy látszik ügyesen megúszta. Közben Aztyan szállóigévé lett mondatára tisztelettel bólint. „A legjobbat adom és a legjobbat várom el.” Ez tényleg igaz az intézőre, és nagyon jól illik rá, mert valóban így is cselekszik. Darok büszkén viseli a vörös leviatán díszítésű páncélját, amiben úgy érzi, hogy egyszerű nemesi háznál itt jóval többet képvisel. A heges arcú áldására és jókívánságaira, újfent enyhén meghajtja magát köszönete jeléül. Nagy örömmel fogadja a jóváhagyást a páncélja kipróbálására. A másik kettős a biztonság kedvéért felkészülnek az idegenre, aki a két nőstényüket kísérte egy jó darabon. Jobb az elővigyázatosság, s így már Darok nyugodtan engedi el a kettőst. Miután ketten maradnak a figyelme teljes egészében Winyraé. A sisak alatt vigyorogva konstatálja, hogy barátja vele tart a vértezet próbájában. Ha Aztyan is áldását adja Winyra távozására, akkor elindulhatnak hátra, ahol a lovak vannak.*
- Bemutatom az említett hímet. *Sejtelmesen fordul a csatamén felé, akit szintén nemrég kapott.*
- Kolossz, a csatamén. Aztyan másik nagylelkű szerzeménye. *Nagy örömmel mutatja be a hatalmas csatalovat barátjának, amire átlagos ember csak sámlival tudna felülni. Darok magasságával viszont nem lesz gond a felüléssel.*
- Mit szólsz? Nem gyönyörű állat? *Nagy lelkesedéssel mutatja be hátasát a nősténynek, remélve, hogy egy szép és erőteljes csatamén a tetszésére válhat a kereskedő emberlánynak.*
- Ne félj tőle. Nem bánt. *Közelebb lép Kolossz-hoz és felszerszámozza. Ezután kivezeti a műhely hátsó részénél az utca részre. A felszerszámozott csataménre Darok egy gyakorlott mozdulattal pattan fel, mint akin nem is lenne ilyen súlyos páncél. Kezét vígan nyújtja Winyra felé.*
- Add a kezed szép leány! A sötét lovag mosolyog reád. *Halkan nevet az elcsépelt emberi rímekkel, de van olyan jó kedve, hogy ez sem zavarja. Ha barátja elfogadja a feléje nyújtott páncélos kezet, akkor óvatosan, de határozottan felsegíti maga mögé, Kolossz hátára.*
- Kapaszkodj a derekamba! *Ha a másik is benne van, akkor nincs más hátra, mint elindulni. Sarkaival indulásra készteti a csatamént, aki a páncélos lovaggal megindulva robajhoz hasonló léptekkel indul meg. Útjuk a kaszárnya felé tart, s ha egy kicsit szabadabb részt lát maguk előtt, akkor könnyűvágtára gyorsítja lovát, ami városban még mindig nem gyors, de egy kicsit érzékelteti a hatalmas csatamén erejét és gyorsaságát.*
*Arja dicsérő szavai megnyugtatják, hogy a páncél nem csak önmagában, de rajta is jól áll. Még fültanúja annak, hogy a kalandor emberlány valami veszélyesebb helyzetet mesél el, amit nemrég élt át. Ezeket hallva, már biztos benne, hogy Winyra-val jó a megállapításuk, hogy Arja igazi kalandor. Veszélyes foglalkozás, főleg egy fiatal nősténynek, de eddig úgy látszik ügyesen megúszta. Közben Aztyan szállóigévé lett mondatára tisztelettel bólint. „A legjobbat adom és a legjobbat várom el.” Ez tényleg igaz az intézőre, és nagyon jól illik rá, mert valóban így is cselekszik. Darok büszkén viseli a vörös leviatán díszítésű páncélját, amiben úgy érzi, hogy egyszerű nemesi háznál itt jóval többet képvisel. A heges arcú áldására és jókívánságaira, újfent enyhén meghajtja magát köszönete jeléül. Nagy örömmel fogadja a jóváhagyást a páncélja kipróbálására. A másik kettős a biztonság kedvéért felkészülnek az idegenre, aki a két nőstényüket kísérte egy jó darabon. Jobb az elővigyázatosság, s így már Darok nyugodtan engedi el a kettőst. Miután ketten maradnak a figyelme teljes egészében Winyraé. A sisak alatt vigyorogva konstatálja, hogy barátja vele tart a vértezet próbájában. Ha Aztyan is áldását adja Winyra távozására, akkor elindulhatnak hátra, ahol a lovak vannak.*
- Bemutatom az említett hímet. *Sejtelmesen fordul a csatamén felé, akit szintén nemrég kapott.*
- Kolossz, a csatamén. Aztyan másik nagylelkű szerzeménye. *Nagy örömmel mutatja be a hatalmas csatalovat barátjának, amire átlagos ember csak sámlival tudna felülni. Darok magasságával viszont nem lesz gond a felüléssel.*
- Mit szólsz? Nem gyönyörű állat? *Nagy lelkesedéssel mutatja be hátasát a nősténynek, remélve, hogy egy szép és erőteljes csatamén a tetszésére válhat a kereskedő emberlánynak.*
- Ne félj tőle. Nem bánt. *Közelebb lép Kolossz-hoz és felszerszámozza. Ezután kivezeti a műhely hátsó részénél az utca részre. A felszerszámozott csataménre Darok egy gyakorlott mozdulattal pattan fel, mint akin nem is lenne ilyen súlyos páncél. Kezét vígan nyújtja Winyra felé.*
- Add a kezed szép leány! A sötét lovag mosolyog reád. *Halkan nevet az elcsépelt emberi rímekkel, de van olyan jó kedve, hogy ez sem zavarja. Ha barátja elfogadja a feléje nyújtott páncélos kezet, akkor óvatosan, de határozottan felsegíti maga mögé, Kolossz hátára.*
- Kapaszkodj a derekamba! *Ha a másik is benne van, akkor nincs más hátra, mint elindulni. Sarkaival indulásra készteti a csatamént, aki a páncélos lovaggal megindulva robajhoz hasonló léptekkel indul meg. Útjuk a kaszárnya felé tart, s ha egy kicsit szabadabb részt lát maguk előtt, akkor könnyűvágtára gyorsítja lovát, ami városban még mindig nem gyors, de egy kicsit érzékelteti a hatalmas csatamén erejét és gyorsaságát.*
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-15 16:12:36
Üzenet elküldve: 2021-01-15 16:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Ebrendelés//
*Merchen maga nem veti meg az erőszakot, sőt, igazán kedvére való, pusztán tisztában van vele, hogy ebben sosem lesz a legnagyobb, sem a legjobb harcos valaha. Hamar megtanulta, hogy Teysus neki más utat szán, s ezért is igyekszik abban jó lenni, amihez tehetsége van, azonban ettől még mindig csodálattal tölti el, ha valaki például boszorkányvadászatra készül. Arelow válaszát elgondolkodik egy kicsit, majd csakis helyeselni tud. *
-Igaza lehet, jó uram. Igaza lehet.
*Mindenesetre mégsem hasztalan a tanácsa, fel is írja a többi mellé az olajat. Kárára nem fog válni. *
-Természetesen uram.
*Felviszi a listára azt is, az eledelt. *
-Viszont látásra!
*Köszön el ő maga is jó hangosan, majd ha távozik a lovag a papírost biztos helyre teszi a pultban, majd Aztyant keresi meg gyorsan, ha még ott találja. *
-Elnézést Aztyan, elmennék egy kicsit. Arelow pazar bevasarló listát adott le, a pultban megtalálod majd.
*Majd, a választ persze megvárva elindul öregbíteni a Kalmár hírnevét. *
*Merchen maga nem veti meg az erőszakot, sőt, igazán kedvére való, pusztán tisztában van vele, hogy ebben sosem lesz a legnagyobb, sem a legjobb harcos valaha. Hamar megtanulta, hogy Teysus neki más utat szán, s ezért is igyekszik abban jó lenni, amihez tehetsége van, azonban ettől még mindig csodálattal tölti el, ha valaki például boszorkányvadászatra készül. Arelow válaszát elgondolkodik egy kicsit, majd csakis helyeselni tud. *
-Igaza lehet, jó uram. Igaza lehet.
*Mindenesetre mégsem hasztalan a tanácsa, fel is írja a többi mellé az olajat. Kárára nem fog válni. *
-Természetesen uram.
*Felviszi a listára azt is, az eledelt. *
-Viszont látásra!
*Köszön el ő maga is jó hangosan, majd ha távozik a lovag a papírost biztos helyre teszi a pultban, majd Aztyant keresi meg gyorsan, ha még ott találja. *
-Elnézést Aztyan, elmennék egy kicsit. Arelow pazar bevasarló listát adott le, a pultban megtalálod majd.
*Majd, a választ persze megvárva elindul öregbíteni a Kalmár hírnevét. *
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:42:21
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ebrendelés//
* A kezdeti formaságokat gyorsan megejtik, így aztán hamarosan a páncélos már a körülményes rendelését adja lefelé. Csak, hogy megelőzze a felesleges kérdéseket, még azt is elárulja, hogy miért is akarja ezeket az állatokat. Úgy tűnik, hogy túlgondolta viszont ezt a dolgot.*
- Inkább csak átlagos.* Nem szeret hencegni, bár lőni az tud nem tartja magát még annyira kiemelkedően jónak. Bele kezd a kicsi saját kérdésének elmondásába, de végül félbemarad. Inkább valami jó tanácsot szeretne adni neki, amire Arelow kíváncsian hajol közelebb.*
- Halljuk!* Biztatja, mert minden jó tanács jól jön. Ez se hangzik éppen rosszul.*
- Igaza van félig. Ha a pirtianesi mesterpallos önmagában nem képes elpusztítani, akkor megette a fene azt a tüzet. Viszont önmagában az eldobott olajos lámpás maga is fegyver. Írjon fel egyet egy üveg olajjal együtt, de azért a biztonság kedvéért még egy fáklyát is. Valószínűleg az átkozott rejtekét fel fogom gyújtani.* Na megint előrébb van egy kicsit. Szép kis lista lett, amivel már meg fognak dolgozni. Mondják is neki, hogy jöjjön vissza holnap.*
- Jól van úgy lesz. Holnap visszatérek.* Már köszönne elfelé, amikor még egy valami eszébe jut.*
- Jaj, hát majdnem elfelejtettem. Még írjon oda egy zsák ragadozó takarmányt is! Valamit enniük is kell majd.* Most már teljes a lista véleménye szerint. Indulni is készül.*
- Akkor holnap vissza is térek. A viszont látásra!* Azzal távozik az épületből.*
* A kezdeti formaságokat gyorsan megejtik, így aztán hamarosan a páncélos már a körülményes rendelését adja lefelé. Csak, hogy megelőzze a felesleges kérdéseket, még azt is elárulja, hogy miért is akarja ezeket az állatokat. Úgy tűnik, hogy túlgondolta viszont ezt a dolgot.*
- Inkább csak átlagos.* Nem szeret hencegni, bár lőni az tud nem tartja magát még annyira kiemelkedően jónak. Bele kezd a kicsi saját kérdésének elmondásába, de végül félbemarad. Inkább valami jó tanácsot szeretne adni neki, amire Arelow kíváncsian hajol közelebb.*
- Halljuk!* Biztatja, mert minden jó tanács jól jön. Ez se hangzik éppen rosszul.*
- Igaza van félig. Ha a pirtianesi mesterpallos önmagában nem képes elpusztítani, akkor megette a fene azt a tüzet. Viszont önmagában az eldobott olajos lámpás maga is fegyver. Írjon fel egyet egy üveg olajjal együtt, de azért a biztonság kedvéért még egy fáklyát is. Valószínűleg az átkozott rejtekét fel fogom gyújtani.* Na megint előrébb van egy kicsit. Szép kis lista lett, amivel már meg fognak dolgozni. Mondják is neki, hogy jöjjön vissza holnap.*
- Jól van úgy lesz. Holnap visszatérek.* Már köszönne elfelé, amikor még egy valami eszébe jut.*
- Jaj, hát majdnem elfelejtettem. Még írjon oda egy zsák ragadozó takarmányt is! Valamit enniük is kell majd.* Most már teljes a lista véleménye szerint. Indulni is készül.*
- Akkor holnap vissza is térek. A viszont látásra!* Azzal távozik az épületből.*
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:57:18
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:57:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
*Készségesen segít barátja felpáncélozásában, azt nem mondhatni, hogy gyakorlott, de azért magabiztos mozdulatokkal csatolva be a már sokat emlegetett illesztéseket. Akad, amelyik eléréséhez bizony lábujjhegyre kell emelkednie, ám kisvártatva így is megoldja a problémásan hozzáférhető elemek dolgát is. Úgy tűnik segítsége valóban hathatós, Daroknak sincs rá panasza, így vigyorogva fogadja háláját, némi elképedéssel tekintetében. Ha nem ismerné az orkot, kit e lovagi vértezet eltakar, hát csak vigyázban, zabszemmel a fenekében merészelne jelenlétében sétálgatni. Legalábbis minden mozdulatát megfontolná. Így viszont csak büszkeséget érez és elragadtatást, nem tévedett sokat azzal a délcegséggel.
Ekkor, Arja után Aztyan is csatlakozik csoportosulásukhoz, elsőként a kalandor lányt üdvözölve, majd Darokkal váltva néhány szót. Saját részéről mosolygós biccentéssel üdvözli az intézőt társaságukban, ám ennél többet egyelőre nem szól, igazán nem akarja megzavarni egyik társalgást sem. Elsőként Arja javaslatára reagálva szólal meg, mi szerint egy darabon mehetnének együtt.*
- Igen, legalább, amíg körül nézünk. A legutóbb egy pad mögött guggolt, reméljük azóta nem rejtőzött el jobban. *Osztja a többiek nézetét az óvatossággal kapcsolatban. A különös alak fejtegetése pedig folytatódik, mihez ő is intéz némi kiegészítést.*
- Korábban már összefutottam vele. Talpig páncélozott alak, kissé zavarodottnak tűnt. Váltig állította, hogy valamilyen bűnbanda tagja vagyok. Akkor még nem is aggódtam miatta, de most, hogy ennyi idő múlva újra felbukkant, hát nem is tudom... *Grimaszol röviden, rosszérzését kifejezendő. Aztyan nyugtató szavaira valamivel oldottabb vonásokkal biccent, halványan mosolyogva.
Felvértezett cimborája invitálásával kapcsolatban csupán akkor nyilatkozik, mikor a heges arcú pár pillanatra Merchenhez távozik.*
- Egy ilyen invitálásnak hogyan tudnék ellenállni? *Egyezik bele játékos mosollyal, betársulva a hím mókázásába.* Igazán kíváncsivá tettél. *Fűzi tovább rókavigyorral a tréfát, igyekezve viszonozni a másik ugratását. Mire ezt megvitatják, s társnője is felfegyverzi magát, a heges arcú is visszatér rövid kitérőjéről. Nem úgy tűnik neki, hogy ellenére lenne az, hogy a szőke tündért magára hagyva szerény személye is a társasággal tartson, így kedélyesen biccent a kérdésre.*
- Remélem nem gond, ha Darokkal tartok. *Kér végül mégis megerősítést. Igazán nem szeretné, ha az intéző haszontalan, munkakerülő kalmárnak tartaná. Persze, amíg nem lesz áruba bocsátható készlete, addig óhatatlanul is ennek érzi magát.*
*Készségesen segít barátja felpáncélozásában, azt nem mondhatni, hogy gyakorlott, de azért magabiztos mozdulatokkal csatolva be a már sokat emlegetett illesztéseket. Akad, amelyik eléréséhez bizony lábujjhegyre kell emelkednie, ám kisvártatva így is megoldja a problémásan hozzáférhető elemek dolgát is. Úgy tűnik segítsége valóban hathatós, Daroknak sincs rá panasza, így vigyorogva fogadja háláját, némi elképedéssel tekintetében. Ha nem ismerné az orkot, kit e lovagi vértezet eltakar, hát csak vigyázban, zabszemmel a fenekében merészelne jelenlétében sétálgatni. Legalábbis minden mozdulatát megfontolná. Így viszont csak büszkeséget érez és elragadtatást, nem tévedett sokat azzal a délcegséggel.
Ekkor, Arja után Aztyan is csatlakozik csoportosulásukhoz, elsőként a kalandor lányt üdvözölve, majd Darokkal váltva néhány szót. Saját részéről mosolygós biccentéssel üdvözli az intézőt társaságukban, ám ennél többet egyelőre nem szól, igazán nem akarja megzavarni egyik társalgást sem. Elsőként Arja javaslatára reagálva szólal meg, mi szerint egy darabon mehetnének együtt.*
- Igen, legalább, amíg körül nézünk. A legutóbb egy pad mögött guggolt, reméljük azóta nem rejtőzött el jobban. *Osztja a többiek nézetét az óvatossággal kapcsolatban. A különös alak fejtegetése pedig folytatódik, mihez ő is intéz némi kiegészítést.*
- Korábban már összefutottam vele. Talpig páncélozott alak, kissé zavarodottnak tűnt. Váltig állította, hogy valamilyen bűnbanda tagja vagyok. Akkor még nem is aggódtam miatta, de most, hogy ennyi idő múlva újra felbukkant, hát nem is tudom... *Grimaszol röviden, rosszérzését kifejezendő. Aztyan nyugtató szavaira valamivel oldottabb vonásokkal biccent, halványan mosolyogva.
Felvértezett cimborája invitálásával kapcsolatban csupán akkor nyilatkozik, mikor a heges arcú pár pillanatra Merchenhez távozik.*
- Egy ilyen invitálásnak hogyan tudnék ellenállni? *Egyezik bele játékos mosollyal, betársulva a hím mókázásába.* Igazán kíváncsivá tettél. *Fűzi tovább rókavigyorral a tréfát, igyekezve viszonozni a másik ugratását. Mire ezt megvitatják, s társnője is felfegyverzi magát, a heges arcú is visszatér rövid kitérőjéről. Nem úgy tűnik neki, hogy ellenére lenne az, hogy a szőke tündért magára hagyva szerény személye is a társasággal tartson, így kedélyesen biccent a kérdésre.*
- Remélem nem gond, ha Darokkal tartok. *Kér végül mégis megerősítést. Igazán nem szeretné, ha az intéző haszontalan, munkakerülő kalmárnak tartaná. Persze, amíg nem lesz áruba bocsátható készlete, addig óhatatlanul is ennek érzi magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080