//Wyn, Bredoc, Hesgrim//
*Tetszik neki ez a Win lány. Cserfes, kedves és csinos, jó érzéssel tölti el az embert, ha ránéz. Az elfojtott, huncut mosoly is a kedvére van, szívesen megismerné jobban, akár még össze is bújna vele. Amint Aenae nem tud, az nem fáj és ki várná el az igrictől, hogy egyedül vacogjon a baldachinos ágyában ezek alatt a hideg esték alatt.
Ám most mással kell foglalkoznia, Bredoc-kal a városőrség parancsnokhelyettesével és egy másik ismerőst is lát, akit ugyancsak épp Winyra szolgál ki. A törpe az, aki segített kiszabadítani Aenaet.*
- Hesgrim, törpe uram, örülök, hogy újra látlak. *Köszön széles mosollyal a páncélos törpének és Bredoc bemutatása után rá is kitér a csinos lány felé.*
- Ez a derék törpe harcos pedig Hesgrim, bajtársam volt a bajban. Részesüljön olyan kitüntető figyelemben, amilyen egy ilyen bátor törpének kijár. *Mosolyog Winre kedvesen. Nocsak, mennyi mindenkit ismer, bár ezt akár lehetne "szakmai ártalomnak" is nevezni. Az a dolga, hogy sokakat ismerjen.
Amikor figyelme visszatér Bredoc felé, új, eddig ismeretlen információ jut a tudomására.*
- Parancsnok? Gratulálok, azt kell mondjam, a legjobb helyre került a rang és remélem, hogy sikerül visszaállítania a városőrség megtépázott renoméját. *Ha teheti, megrázza a férfi kezét, de persze nem felejti el a legfontosabbat sem majd felhozni.*
- Öhm... igen, hallottam pletykákat. *Válaszol a Denjaart érintő szavakra, de igyekszik túllépni a múlton és a jövő felé tekinteni.*
- Remélem, mondanom sem kell, hogy a Kereskedőház mindenben támogatja önt és a városőrséget. Legyen szó bármiről. Ha valamire szüksége volna önnek vagy a városőröknek, akkor keressen bátran. A városi tanács biztosan nem sajnálja az aranyat azoktól, akik Arthenior nyugalmát őrzik. *Ezt már kicsit bizalmasabban mondja, de nem úgy, hogy az kellemetlen legyen. Egyszerűen csak kissé visszafogja a hangját, mintha ez az ajánlat csak Bredocnak szólna.
Az aggasztó hírekre kissé összevonja a szemöldökét és érdeklődve várja, hogy a férfi mit is fog mondani. De csalódnia kell, mert Bredoc más mederbe tereli a beszélgetést.*
- Mint látja, a Kereskedőház él és virul, dolgozunk a városért és lakóinak. *Tárja szét kissé karjait és az új parancsnok is láthatja, hogy a Központban valóban zajlik az élet és az üzlet.*
- A kovácsmester a legjobb a vidéken, nincs párja, higgyen nekem. *Biztosítja Bredocot és fél szemmel Winre kacsint, azzal, amelyiket a férfi nem láthatja.*
- Egy remek lovagi páncél illene önhöz a legjobban. Könnyű és erős, a mester mithrilt vagy gyémántot használ hozzá és olyanra kovácsolja, amilyenre ön szeretné. Mesterkardot is ajánlanék, de ahogy látom, arra már nincs szükség. *Mosolyog leheletnyi szomorúságot tettetve. Már a markolatából látni, hogy Bredoc hátán a hevederben nem közönséges penge pihen.
A zárt ülés hallatán felélénkül sárga tekintete, érdekelné, hogy miről is lesz szó, de tartózkodik rákérdezni. Ha Bredoc akarja, el fogja mondani.*
- Mához egy hatra magam is találkozom egy tanácsossal, politikai ambícióim vannak. *Újra lehalkítja a hangját kissé. Nem is tudja, mennyire ráhibázott a parancsnok.*
- Mi pedig várjuk vissza bármikor, a városőrség parancsnokának a hat minden pillanatában állunk szolgálatára. *Szélesedik ki a mosoly, ahogy Winre pillantva jelzi, hogy Bredoc mindig szívesen látott vendég a Kereskedőház bármelyik területén.*