//Újra munkában//
//Nem elég levadászni//
//Majd' mindenki, különösen Xavy//
*A várakozás ablakon kidobott időnek számít a legtöbb esetben, de most egészen érdekesen alakul. Yeza, mint mindig, most is igyekszik nyitva tartani a szemét és a fülét. Lehetőleg feltűnésmentesen. A kalapos gnóm úrficskáról kiderül, hogy a Kereskedőház tagja. ~Diynomit, hát persze!~ Nem venne rá mérget, hogy magától is eszébe jutott volna, pedig még anno jól kivehetően elcsípte a Kalmárban. Ezek a gnóm nevek...
Először azt hitte, Xavy udvarlója, de más miatt is emlékszik rá. ~Őt kereste az a két kopasz csuhás meg a gyászmadárnak öltözött hosszúéletű.~ Még mindig futkos a hideg a hátán azoktól az alakoktól. ~Ki is volt? Valami Arisul vagy Elrza...akárkicsoda egy hasonló nevű akárkicsoda főtanácsadója. Le kellett volna írnom!~ Annyi rémlik viszonylag biztosan, hogy puccosabb tintanyalók köreiről volt szó. ~Le kellett volna írnom!~ Sűrű nap volt. Lehet, hogy több is rémlene az elhangzott diskurzusból, ha az a mandolinos sorscsapása közbe nem penget. ~Francos bárdok!~
A betoppanó óriásra önkéntelenül rámosolyog. Errefelé ritkán látni közülük valót. Különös, mennyire el lehet szokni néhány év alatt a látványuktól. Kissé komikus, hogy épp a fess gnóm lép elő a kiszolgálására. Yeza is megtette volna, de már párszor az orrára koppintottak ilyesmi miatt. Az üzlet nem az ő dolga! Szerencsére Diynomit nagyon is hozzáértőn veszi kézbe a dolgokat.
Az Aztyannal egyezkedő szőke nő rendeléséből épp csak foszlányok jutnak el hozzá. ~Rhéa félelme.~ Yeza csomagjában lapul néhány adagnyi a növényből, de még nem volt ideje, hogy felhajtson valami alkimistát, aki párlatot készít neki belőle. Nem mintha mostanság túl nagy szüksége lenne ilyesmire.
Nagyon úgy tűnik, hogy az intéző feje felett rendesen összecsapott a munka, így amikor Aztyan hátra megy intézkedni, a vörös gyorsan magához vesz egy ceruzát és egy darab papirost. Félrevonulva kezd el körmölni. Néha kicsit elgondolkodik az iromány felett. Semmit nem akar kihagyni. Valószínűleg az ez irányú igyekezet is hozzájárul, hogy nem épp a legszebb kézírását veszi elő, pedig Yeza olyan gyöngybetűket is képes produkálni, hogy szinte maguktól megszólalnak. Hát ezek nem olyanok, de neki fel sem tűnik, csak akkor, amikor átolvassa.
A levelet összehajtja és egy Aztyan al'Areen felirattal ellátva az intéző asztalára teszi. A nevet (talán a beltartalom külalakját ellensúlyozandó) különösen szép, már-már cizellált betűkkel formázza meg és egy levélnehezék vagy a kalamáris csücske alatt hagyja az irományt.*
- Xavy! *érinti meg a gnóm lány vállát, mielőtt távozna.* - Ha Aztyan előkerül, megmondanád neki, hogy hagytam a számára egy levelet az asztalán? Kellemetlen lenne, ha elkallódna. Tudod, bizalmas *magyarázza, aztán már indul is. Pár lépés után azonban visszafordul.*
- Ó, és hoztam egy kis pogácsát! *teszi le Xavy elé a kockás kendőbe kötött pakkot.* - Most lett kész. Még meleg. *Most már tényleg kifelé veszi az irányt. Az ajtóban eszébe jut, hogy akart magának kivenni egyet a pogácsából, de most már furán venné ki magát. Talán még marad belőle a Kalmárban, mire visszaér. De most szeretne jó pontot szerezni vele, hogy máris utánaérdeklődik ama bizonyos szigetnek. A legjobb lenne, ha tudna valami térképet is szerezni. Tervei szerint először körülnéz a piacon, aztán ha ott nem talál semmi használhatót, talán még a templomot is útba ejti. Mintha úgy hallotta volna, hogy van ott valami könyvtárféle.*