//Pycta del Ventus//
//Segítség érkezik//
//Nodric Kronbolt//
// Érintőlegesen: Üvegtől az ércekig //
*Pycta del Ventusszal félelmetesen könnyen megegyeznek. Az extra pajzsot ugyan nem sikerül rásóznia, de nem jöhet össze minden elsőre. A megrendelőlapra pecsét és aláírás kerül, egy példányt kap az elf, egy marad náluk a fiókban, aztán már csak a kovácshoz kell eljuttatni a többivel együtt. Amikor Pycta két hattal később visszajön, a kard már készen várja. Természetesen ki is próbálhatja: annak ellenére, hogy bő egy kilót nyom, a penge gyors, mint az olajozott villám. Szúrni, vágni egyaránt kényelmes vele, és mindenütt szépen cseng, ha megütik a próbakalapáccsal - nincs benne rejtett anyaghiba. Nawanthiri a kovácsmester nevében megköszöni a méltatást, elteszi a vételár másik felét, és enyhe meghajlással búcsúzik az erdőmélyi elftől, sok sikert kívánva a hőstetteihez, amit majd végbe visz az új fegyverrel.
De térjünk vissza a jelenbe, amikor Pycta épp távozott a műhelyből, tarsolyában a megrendelőlappal! A lány pár szívdobbanás erejéig még kivár, aztán megkönnyebbülten fújja ki a bennszorult levegőt, még a szemét is becsukja hozzá. Lepillant a gnómra.*
- Köszönöm, észben tartom. Nem tudod, hol tanulhatnék meg olvasni? *Így, hogy az elf már hallótávolságon kívül van, nem aggódik, hogy rontaná a Kereskedőház hírnevét a kérdéssel. Nimeril úgyis tudja, hogy a szerzetes nem a lihanechi műveltségével hasít keresztül a problémákon, más vevő pedig most nincs az eladótérben.
A félelf amúgy remekül halad Kazeemmal. Nawanthiri amennyire tudta, figyelemmel kísérte a tárgyalásukat, és őszinte csodálattal adózik a fekete óriás szakértelmének.*
~Nagyon szépen bánik Nimerillel! Wegtorenben se láttam ilyet!~
*Egészen más színvonal ez, mint ahogy a testvéreivel üzleteltek a tűz városának ilyen-olyan kufárai. Egy csapat erdőlakó szerzetessel persze nem kalmárfejedelmek fognak alkudozni, de annál szembetűnőbb a különbség. A lány próbálja is megérteni a módszert Kazeem szavai mögött, hogy a következő kuncsafttal már így tudjon eljárni.
Abban a pár percben, amíg nem jön új vásárló, figyeli a jelenetet, hátha oda tud köszönni Nimerilnek, de a vörös teljesen belemerül az egyeztetésbe, úgyhogy inkább nem zavarkolódik. Rövidesen azonban megint nyílik a bolt ajtaja, és az a hóhajú északi lép be rajta, akit nemrég összeverve hozott a Kalmárba egy jólelkű parasztlegény.*
- Wegtoreni Kereskedőház! *feleli vidáman Nodricnak, és egy enyhe meghajlással üdvözli is* Az én nevem Nawanthirishardipandra. Hmm... ruha! *Emlékszik rá, hogy a férfi csak pár szót tud az itteni nyelvből, ezért ő is igyekszik a lényegre szorítkozni. Végigméri tetőtől talpig, hogy milyen ruhára lehet szükség.*
- Kell nadrág, ing, vászonból *a saját ruháin mutatja, hogy mire gondol* meg zeke. *ennél úgy tesz, mintha kabátot venne föl* Nem is: gambezon! *Ennek a steppelt fegyverkabátnak csak azért tudja a nevét, mert az egyik testvére valamikor alabárdos volt egy kalmárfejedelem szolgálatában. Amikor kimondja, mutatja, hogy ez bizony nyaktól térdig leér, és jó vastag.* Kell csizma is. *Mutat Nodric csupasz lábaira, aztán odafordul Diynomithoz, hogy ismét a segítségét kérje.* Vannak ilyenjeink a raktárban? Utánanézek ám, csak mondd meg, hol keressem... *Nem akar a gnóm jóindulatával visszaélni, mégsem azért vették fel, hogy a lányt istápolja. Csak hát ez a vevő is látványosan Nawanthirihez jött, így meg hiába kezdő még, nem küldheti máshoz.*