//Káoszból káoszba//
//Merchen expedíció//
*Jót mosolyog a "békapöcörő' kifejezésen, de valami újat mindig tanul Xavytól. Valamiért újra pucér hátsók kerülnek szóba, amit az intéző kezd egyre jobban furcsállni. Eddig azt hitte, hogy csak bolondozik a lány, de most már kezd gyanakodni.*
- Valakinek a pucér hátsóját nem hagynám ki. *Mondja bizalmasan a gnóm lánynak kicsit közelebb hajolva és amikor nem figyel, rákacsint Ukromra, jelezve, hogy csak ugratják egymást. De persze erről Xavynak nem kell tudnia.*
- Abban is benne vagyok. *Válaszolja a lánynak a zoknis megjegyzése után. A pucér lábat látva látványosan beharapja az alsó ajkát, mintha hatalmas késztetést érezne az említett végtag iránt. Amikor pedig Xavy eltartja magától a zoknit, igyekszik elmarni a kezéből. Az intéző gyorsasága felülmúlja a lányét, így nagy valószínűséggel nála landol a toldozott-foltozott zokni.*
- Most már az enyém. *Örömködik és a zsebébe tűri, mint valami trófeát.*
- Ennek nagyon örülök, Ukrom. Remélem, Xavy nem ment nagyon az agyadra. *Szúrja a bolondozás közben válaszolva az ork szavaira.*
- Ígérem, nem minden munka lesz ennyire... *Keresi a szót.* megerőltető. *Mosolyog féloldalasan a férfire. De ha Ukrom Xavyt túléli, akkor bárkit.
Még talán folytatná is a bolondozást, amikor megjelenik Limmen, aki mintha gondterheltnek és feszültnek tűnne. Az arcát talán nem látja a sisak miatt, de a tartása és a mozgása ékesen beszélhet erről.
A kezdetre nem felel semmit, de ha eddig Limmen nem vette volna le a sisakját, akkor megkéri és úgy hallgatja meg a teljes történetet, a mélységi szemszögéből. Nem szól közbe, nem kérdez, csak figyel és hallgat. Olykor megemelkedik a szemöldöke egy leheletnyit, de semmiféle olyan nem történik az arcán, amiből rá lehetne jönni a benne lejátszódó gondolatokra. Pedig rengeteg kérdés és megjegyzés van benne, de egyelőre egyiket sem tárja Limmen elé. Égszín tekintete mintha kissé sötétebbé válna, de ennyi csak, amit le lehet olvasni arcáról.
A közös nevező hiányára rámutató kijelentésre halkan sóhajt, de még mindig nem válaszol. A végkövetkeztetéseket sem kommentálja, láthatóan erre a sötételfnek várnia kell és talán annak sincs értelme, hogy rákérdezzem, mert azt az intéző kurta gesztussal söpri félre.*
- Menjünk. *Szólal meg sokára.*
- Kaazem, ügyelj a boltra. Ukrom, te maradj kérlek itt én nemsokára jövök. *Közli a jelenlévőkkel röviden, Xavy felé csak bólint, ő már látta dühösnek és talán csak ő az, aki most is tud olvasni benne.
A heges arcú vállára kanyarintja a zekét, amit még Aborg mágusától vett, ami bármilyen hidegben melegen tartja, fegyvert nem visz magával, nem érzi szükségét, majd sietősen távozik a Kalmár irányába, oldalán minden bizonnyal Limmennel. Némán és széles léptekkel halad, nem kíván beszélgetni, míg oda nem érnek és ha elérték a piacon át a fogadót, akkor a katonát üdvözölve, bemutatva magát és pozícióját kér belépést a Kalmárba.*