Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:32:51
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:32:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhelybe lépve egyből megcsapja az orrát az olvadt fém jellemző szaga. A falon szépen kidolgozott fegyverek lógnak, a padló tiszta. Egy csuklyás alak most vesz egy díszítetlent tőrt, miután kifizeti gyorsan elrejteti a ruhája alá, majd távozik a helyiségből. Ageolion körülnéz az üzletben, ráférne egy új fegyver.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-02 21:40:30
Üzenet elküldve: 2013-08-02 21:40:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a kovácsra várnak, kicsit körbejár az üzletben. Egy-két gyönyörű fegyver van a falra függesztve, többek közt sarlók, bárdok, hosszúkardok, még egy-két kalapács is. Volt régen egy törpe ismerőse, akivel utoljára a karavánpihenőben találkozott. Az öreg a halálán volt, Las pedig sokáig kitartott mellette, de végül úgy döntött, továbbmegy. Nem bírta volna végignézni, ahogy a törpöt végleg elragadja a halál. Főleg hogy a vége felé már képtelen volt értelmes mondatokban beszélni, mindössze csak múltbéli sérelmeket idézett fel. Beszélt egy orkkal, aki legyőzte őt egy tisztességtelen párviadalban. Állítólag azért nyert, mert a nagy termetét használta ki. Meg ott volt az, miszerint egyszer kifosztotta egy tolvaj. 134 aranyat emlegetett. De ami miatt most eszébe jutott szegény barátja, az az, hogy egyszer eltörött a kalapácsa, és nem volt pénze már arra, hogy egy ilyen szépen vegyen magának. Ezt hozta fel leggyakrabban. 'A kalapács, az a kalapács szép volt, olyan szép kalapácsot még soha nem láttál, és én meg már nem is fogok többet...' Tisztában volt a halál közelségével. Las pedig az utolsó előtti pillanatban elbúcsúzott tőle, és eljött. Azóta nem ment vissza többet a helynek a közelébe sem, nem érdeklődött a törpe után. Az elmúlás túl fájdalmas. Végigsimít a kalapácson, majd igyekszik elterelni a gondolatait.*
- És a mágiatanulás valóban olyan nehéz, mint ahogy azt mondják? Egyes elfek szerint ha nincs felmenőid közt mágus, nem is juthatsz igazán magas szintre. *Persze ezek csak pletykák, de igazán jó indok a gondolatok elterelésére.*
- És a mágiatanulás valóban olyan nehéz, mint ahogy azt mondják? Egyes elfek szerint ha nincs felmenőid közt mágus, nem is juthatsz igazán magas szintre. *Persze ezek csak pletykák, de igazán jó indok a gondolatok elterelésére.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-01 14:47:03
Üzenet elküldve: 2013-08-01 14:47:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Chothal lefékezi lovát a bejárat előtt. Hümment s mordul párat azzal egy kurta mozdulattal leugrik Báró hátáról. Megköti a lovat, azzal belöki a kovács ajtaját.
A kovácsnak sok a dolga sok a megrendelése, ám Chothalt amint meglátja már tudja is miért jött.*
-Üdvözlet ork... készen van ahogy kérted. Új mobilis, de mégis harcra kiváló páncél. Karcsúsított és teljesen zárt. Ahogy rendelte...
*Chothal beljebb lépked és így szól:*
-Kiváló.
*Azzal vár türelemmel, mire a kovács megmutatja a vértet az egyik páncélinason. Acélötvözet védi a mellkast elől. Alatta bőr mellény tartja össze a vértet. Számos ponton lánc tartja össze a bőrt s ahol muszáj, hogy az ork mozogjon, ott keményített bőr fedi a testet. A gerincet, a bordákat külön acélötvözet védi, míg a több helyen többnyire bőr foglal helyet.
Az ork alaposan átnézi a páncélt és így szól:*
-Igen... igen... erre gondoltam. Elviszem.
*Mondja, s leveszi régi acélvértjét és felölti az új darabot. A kovács is segít neki. Elvégre nem könnyű az ilyesmit felvenni. Számos patent, heveder tartja egybe a személyen. Nem árt ha az ember illetve az ork felkészül mindenre. Sokak a páncélok láttán állnak el egy adott támadástól. Egy egybenlévő páncél gyakran életet ment...
Pár perc pepecselés után már a vért az orkon feszül. Be kell még járatni, de már most tetszik Chothalnak, hogy könnyebben mozog ebben az új generációs vegyes páncélban, mint elődjében.
Fizet is érte, s útnak indul más vizekre...*
A kovácsnak sok a dolga sok a megrendelése, ám Chothalt amint meglátja már tudja is miért jött.*
-Üdvözlet ork... készen van ahogy kérted. Új mobilis, de mégis harcra kiváló páncél. Karcsúsított és teljesen zárt. Ahogy rendelte...
*Chothal beljebb lépked és így szól:*
-Kiváló.
*Azzal vár türelemmel, mire a kovács megmutatja a vértet az egyik páncélinason. Acélötvözet védi a mellkast elől. Alatta bőr mellény tartja össze a vértet. Számos ponton lánc tartja össze a bőrt s ahol muszáj, hogy az ork mozogjon, ott keményített bőr fedi a testet. A gerincet, a bordákat külön acélötvözet védi, míg a több helyen többnyire bőr foglal helyet.
Az ork alaposan átnézi a páncélt és így szól:*
-Igen... igen... erre gondoltam. Elviszem.
*Mondja, s leveszi régi acélvértjét és felölti az új darabot. A kovács is segít neki. Elvégre nem könnyű az ilyesmit felvenni. Számos patent, heveder tartja egybe a személyen. Nem árt ha az ember illetve az ork felkészül mindenre. Sokak a páncélok láttán állnak el egy adott támadástól. Egy egybenlévő páncél gyakran életet ment...
Pár perc pepecselés után már a vért az orkon feszül. Be kell még járatni, de már most tetszik Chothalnak, hogy könnyebben mozog ebben az új generációs vegyes páncélban, mint elődjében.
Fizet is érte, s útnak indul más vizekre...*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-01 11:32:52
Üzenet elküldve: 2013-08-01 11:32:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger és Mesélő #4 részére//
*Lisast lábaiban rengeteg kilométer van már, és kezdi érezni a hatását is. Rengeteget gyalogoltak már. Jó volt végre a fogadóban kicsit leülni, de nem volt elég, hogy kipihenje az út fáradalmait, így még mindig elég fáradt volt, mikor elindultak a kovácshoz. Bízott benne, hogy a templomnál majd lesz egy kis ideje megpihenni, de nem voltak papok, így tovább is mentek. De most végre megérkeznek a kovácshoz. Kicsit meg is könnyebbül a lány, hogy végre célba értek. Belépve megcsapja a meleg és a fém illata. Az előtér szép tágas, a falon fegyverek lógnak.*
Üdvözlöm! *Köszön oda a lány is a kovácsnak. Már izgatott az új fegyvere miatt. Nagyon várja az elkészülését.*
*Lisast lábaiban rengeteg kilométer van már, és kezdi érezni a hatását is. Rengeteget gyalogoltak már. Jó volt végre a fogadóban kicsit leülni, de nem volt elég, hogy kipihenje az út fáradalmait, így még mindig elég fáradt volt, mikor elindultak a kovácshoz. Bízott benne, hogy a templomnál majd lesz egy kis ideje megpihenni, de nem voltak papok, így tovább is mentek. De most végre megérkeznek a kovácshoz. Kicsit meg is könnyebbül a lány, hogy végre célba értek. Belépve megcsapja a meleg és a fém illata. Az előtér szép tágas, a falon fegyverek lógnak.*
Üdvözlöm! *Köszön oda a lány is a kovácsnak. Már izgatott az új fegyvere miatt. Nagyon várja az elkészülését.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-31 14:45:33
Üzenet elküldve: 2013-07-31 14:45:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Valóban, ott az oszlop amelyik régen Las edzőpartnere volt. Vagy inkább a bábut személyesítette meg, annyi különbséggel, hogy sokkal drágább volt annál.*
- Rendben, induljunk a kovácshoz *az elf arca egy pillanatra görcsbe rándul annak a hallatán, hogy ők hosszú napokig mindössze csak könyvek közt élhetik életüket. Sokat halott már a mágiatanulás hátrányairól, hogy hosszú, és unalmas, ráadásul csak a legnagyobb mesterek képesek eredményeket elérni. De ugyanakkor mégis reméli, hogy ő legalább apró eredményeket lehetőleg gyorsan fog elérni, hogy legalább ezek elszórakoztassák a hosszadalmas tanulás alatt. Végül is mivel papok nincsenek a közelben, így úgy dönt, valóban ideje indulni. A piactér felől közelítették meg a kovácsot, és ez által már lehet mondani, hogy egészen szép nagy kört tettek a városban. Persze ez még mind semmi ahhoz képest, amennyit a pusztán gyalogoltak, meg amennyit a barlangjáratokban. Mindegyik remek volt edzésnek, de meglesz majd a hátulütője is. Mindenesetre elérnek az ócska faajtóhoz, melyen Las nem is mer kopogtatni, nehogy ott helyben darabjaira essen szét. Óvatosan kinyitja, majd köszön, és mindenféle tétovázás nélkül a kovácshoz lép. Előveszi köpenye alól a Gorgera 'páncélzatának' darabját, és megkérdezi a kovácsot:*
- Üdvözlöm! Meg tudná mondani, hogy képes lenne-e ebből egy tőrt kovácsolni?
*Valójában fogalma sincs, milyen anyagról is van szó igazából, és azt se tudja megmagyarázni, hogy honnan van, de a kovácsnak ezeket szerinte nem is kell tudnia.*
*Valóban, ott az oszlop amelyik régen Las edzőpartnere volt. Vagy inkább a bábut személyesítette meg, annyi különbséggel, hogy sokkal drágább volt annál.*
- Rendben, induljunk a kovácshoz *az elf arca egy pillanatra görcsbe rándul annak a hallatán, hogy ők hosszú napokig mindössze csak könyvek közt élhetik életüket. Sokat halott már a mágiatanulás hátrányairól, hogy hosszú, és unalmas, ráadásul csak a legnagyobb mesterek képesek eredményeket elérni. De ugyanakkor mégis reméli, hogy ő legalább apró eredményeket lehetőleg gyorsan fog elérni, hogy legalább ezek elszórakoztassák a hosszadalmas tanulás alatt. Végül is mivel papok nincsenek a közelben, így úgy dönt, valóban ideje indulni. A piactér felől közelítették meg a kovácsot, és ez által már lehet mondani, hogy egészen szép nagy kört tettek a városban. Persze ez még mind semmi ahhoz képest, amennyit a pusztán gyalogoltak, meg amennyit a barlangjáratokban. Mindegyik remek volt edzésnek, de meglesz majd a hátulütője is. Mindenesetre elérnek az ócska faajtóhoz, melyen Las nem is mer kopogtatni, nehogy ott helyben darabjaira essen szét. Óvatosan kinyitja, majd köszön, és mindenféle tétovázás nélkül a kovácshoz lép. Előveszi köpenye alól a Gorgera 'páncélzatának' darabját, és megkérdezi a kovácsot:*
- Üdvözlöm! Meg tudná mondani, hogy képes lenne-e ebből egy tőrt kovácsolni?
*Valójában fogalma sincs, milyen anyagról is van szó igazából, és azt se tudja megmagyarázni, hogy honnan van, de a kovácsnak ezeket szerinte nem is kell tudnia.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:07:12
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:07:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A biztonság kedvéért egy-két kört tett még a piacon, mielőtt elindult a kovácsműhely felé vezető úton. Egyrészről, hogy szokja a lopott műhaj okozta idegesítő érzést a fején, másrészről, hogy az őrök végleg eltűnjenek a képből. Mikor már nem látta nyomukat, elindult az úton, amelynek most a végén jár, egy kopottas faajtó előtt. Bentről enyhe hő érződik, meg olyan fura fémszag, ami mindig csavarja az orrát, pedig hát ezek egy kovácsműhelyben megszokott dolgok. Caletnia persze sosem értette, hogy bírhat a kovács így dolgozni, ebben a szagban, és ilyen melegben. Persze, nyilván gyerekkorától kezdve űzi a mesterséget, ebben nőtt fel, így már meg sem érzi. Talán neki már az olyan levegő az irritáló, amit nem tölt be a fém szaga. Talán még fázna is, ha kijönne. Erre a gondolatra Caletnia halványan el is mosolyodik. Végül úgy dönt, ideje belépni ebbe a barlangba, hiszen ha a kovács nem izzasztaná itt magát, koránt sem lenne olyan egyszerű megölni és megkínozni valakit. Hiszen ahhoz fegyverek is kellenek. És nem csak hatalmas kardok, kalapácsok, buzogányok, meg bárdok, hanem apró kések meg tőrök is. Hiszen a szablya egyik hiányosságára már időközben volt szerencséje rájönni, még pedig hogy nem lehet vele olyan jól szemeket kiszúrni, avagy a nyelvet kivágni, pedig azért ezeket is előszeretettel játssza el áldozataival.
Megérinti hát a vén faajtót, amely kissé hangosan és lassan, de kinyílik. Belép a műhelybe, és úgy érzi, a hőmérsékletbeli különbség nem is olyan rémes. Hidegebb időkben még kellemes is lehet. A falon persze mindenfelé fegyverek vannak, ezeket nem tudni, hogy eladásra kínálja-e, vagy csak egyszerűen egyfajta reklám neki, hogy a betérők megcsodálhassák, milyen remek munkákat ad ki a keze közül. Meg kell hagyni, a falon lévő darabokból úgy fest, hogy valóban érti a szakmáját. Bal mutatóujjával megérinti az egyik penge élét, majd finoman megrántja az ujját, alig egy centi hosszan, és persze gyorsan el is kapja. Leginkább azért, mert érzi, hogy a kard belevág ujjába, és nem szeretné összevérezni ezt a remek fegyvert. Az ujján lévő apró vágásra nézve elégedetten mosolyodik el, hiszen azokra a pillanatokra gondol, amikor majd mások vére fog egy ilyen éles fegyvertől csordogálni. Végül odalép a kovácshoz, és legbájosabb mosolyát elővéve megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Nem tudja esetleg nekem egy apróbb méretű tőrt kovácsolni? Tudja, önvédelemre, hiszen sosem tudhatom, hogy egy ilyen városban milyen alakok mászkálnak, és ez eléggé megrémít.
*A kovács hümmög, majd mormog valamit, hogy 'persze', végül lejegyzi a rendelést, és megkéri a nőt, hogy néhány nap múlva fáradjon vissza érte. Caletnia ennek hallatára elégedetten megköszöni, majd elindul az ajtó felé. Végül is egy jó dolog legalább van ebben a benti melegben, ezután a kinti hőmérsékletet sokkal kellemesebbnek fogja találni.*
Megérinti hát a vén faajtót, amely kissé hangosan és lassan, de kinyílik. Belép a műhelybe, és úgy érzi, a hőmérsékletbeli különbség nem is olyan rémes. Hidegebb időkben még kellemes is lehet. A falon persze mindenfelé fegyverek vannak, ezeket nem tudni, hogy eladásra kínálja-e, vagy csak egyszerűen egyfajta reklám neki, hogy a betérők megcsodálhassák, milyen remek munkákat ad ki a keze közül. Meg kell hagyni, a falon lévő darabokból úgy fest, hogy valóban érti a szakmáját. Bal mutatóujjával megérinti az egyik penge élét, majd finoman megrántja az ujját, alig egy centi hosszan, és persze gyorsan el is kapja. Leginkább azért, mert érzi, hogy a kard belevág ujjába, és nem szeretné összevérezni ezt a remek fegyvert. Az ujján lévő apró vágásra nézve elégedetten mosolyodik el, hiszen azokra a pillanatokra gondol, amikor majd mások vére fog egy ilyen éles fegyvertől csordogálni. Végül odalép a kovácshoz, és legbájosabb mosolyát elővéve megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Nem tudja esetleg nekem egy apróbb méretű tőrt kovácsolni? Tudja, önvédelemre, hiszen sosem tudhatom, hogy egy ilyen városban milyen alakok mászkálnak, és ez eléggé megrémít.
*A kovács hümmög, majd mormog valamit, hogy 'persze', végül lejegyzi a rendelést, és megkéri a nőt, hogy néhány nap múlva fáradjon vissza érte. Caletnia ennek hallatára elégedetten megköszöni, majd elindul az ajtó felé. Végül is egy jó dolog legalább van ebben a benti melegben, ezután a kinti hőmérsékletet sokkal kellemesebbnek fogja találni.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:17:17
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:17:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kotin Aesty//
- Na persze...
*jegyzi meg, s ezzel el is intézi mindazt, mit a sötételf állít magáról. Jobb híján kénytelen elhinni neki. Legalábbis még, bár a kétely továbbra is megmarad bensőjében. Ez már szokásává vált. Nem szokása az, hogy pillanatok alatt megbízzon bárkiben is, de az időt valahogy el kell ütni. Miért ne vehetne ezért igénybe egy állítólagosan saját faját gyűlölő sötételf szolgálatait? Ha pedig kiderül, hogy tényleg az, aminek mondja magát, hát még jobb. Talán még egy merénylet közben is láthatja majd újdonsült társaságát.*
- Harcias? Talán. De jobb szeretem, ha azon oldalam nem hangoztatják. Maradjunk inkább az őszinténél, ha az megfelel!
*A férfi nézése tetszik neki. Ez az elvetemült tekintet ezer szónál is többet mond, s valószínűleg ha a kovács inasa látná, már rég a városőrség egy tagja előtt lihegne. Szépek is az ilyen szemek. Olyannyira őszinték, nincs bennük szemernyi hazugság sem. Úgy lehet bennük olvasni, mint egy üres lapban. Könnyedén, még a betűk ismeretét sem kell hozzá megtanulni. A másik közeledte sincs ellenére. Annak ellenére sem, hogy egy sötételfről van szó. Valahogy kezd megbarátkozni a jelenlétével, minek sok köze lehet a látott viselkedéshez. A nő utána is lépked. Az ajtóban megáll, fél lépéssel közelebb lép az éjbőrűhöz, majd suttogni kezd:*
- Bájos mosoly!
*kuncogja halkan. Kabátja nyakánál lévő csuklyáját fejére hajtja, tekintve, hogy még mindig hallani az aprócska, de ádázul hulló esőcseppek csatakiáltását. A kis teremtmények nagy hanggal koppannak az ablakokon, vagy érkeznek a már így is víz áztatta kövekre. Szép látvány, azt meg kell hagyni. Nincs is jobb egy kellemes zápornál a hosszú, forró napok után.*
- Ha jól tudom, az az asszony, ki már férjnél van, vagy volt, esetleg benne van a korban. Rám egyik sem vonatkozik, kérem, tartsa magát ehhez! Mellesleg, ha már elkísér... Szabad tudnom a nevét?
*kérdi, még mielőtt kilépne, hogy kabátját ismételten kitegye az eső támadásának. Odakint csak néhány lépést tesz meg, majd megáll. Még elég közel az ajtóhoz, s nem is mozdul onnan addig, míg a kormos képű ki nem ér mellé. Jobb szeretné maga mellett tudni, mint a háta mögött. Ez csupán természetes reflex, nem csak ezen személy iránt, hanem mindenkivel szemben.*
- Mehetünk?
- Na persze...
*jegyzi meg, s ezzel el is intézi mindazt, mit a sötételf állít magáról. Jobb híján kénytelen elhinni neki. Legalábbis még, bár a kétely továbbra is megmarad bensőjében. Ez már szokásává vált. Nem szokása az, hogy pillanatok alatt megbízzon bárkiben is, de az időt valahogy el kell ütni. Miért ne vehetne ezért igénybe egy állítólagosan saját faját gyűlölő sötételf szolgálatait? Ha pedig kiderül, hogy tényleg az, aminek mondja magát, hát még jobb. Talán még egy merénylet közben is láthatja majd újdonsült társaságát.*
- Harcias? Talán. De jobb szeretem, ha azon oldalam nem hangoztatják. Maradjunk inkább az őszinténél, ha az megfelel!
*A férfi nézése tetszik neki. Ez az elvetemült tekintet ezer szónál is többet mond, s valószínűleg ha a kovács inasa látná, már rég a városőrség egy tagja előtt lihegne. Szépek is az ilyen szemek. Olyannyira őszinték, nincs bennük szemernyi hazugság sem. Úgy lehet bennük olvasni, mint egy üres lapban. Könnyedén, még a betűk ismeretét sem kell hozzá megtanulni. A másik közeledte sincs ellenére. Annak ellenére sem, hogy egy sötételfről van szó. Valahogy kezd megbarátkozni a jelenlétével, minek sok köze lehet a látott viselkedéshez. A nő utána is lépked. Az ajtóban megáll, fél lépéssel közelebb lép az éjbőrűhöz, majd suttogni kezd:*
- Bájos mosoly!
*kuncogja halkan. Kabátja nyakánál lévő csuklyáját fejére hajtja, tekintve, hogy még mindig hallani az aprócska, de ádázul hulló esőcseppek csatakiáltását. A kis teremtmények nagy hanggal koppannak az ablakokon, vagy érkeznek a már így is víz áztatta kövekre. Szép látvány, azt meg kell hagyni. Nincs is jobb egy kellemes zápornál a hosszú, forró napok után.*
- Ha jól tudom, az az asszony, ki már férjnél van, vagy volt, esetleg benne van a korban. Rám egyik sem vonatkozik, kérem, tartsa magát ehhez! Mellesleg, ha már elkísér... Szabad tudnom a nevét?
*kérdi, még mielőtt kilépne, hogy kabátját ismételten kitegye az eső támadásának. Odakint csak néhány lépést tesz meg, majd megáll. Még elég közel az ajtóhoz, s nem is mozdul onnan addig, míg a kormos képű ki nem ér mellé. Jobb szeretné maga mellett tudni, mint a háta mögött. Ez csupán természetes reflex, nem csak ezen személy iránt, hanem mindenkivel szemben.*
- Mehetünk?
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:48:32
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:48:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*Miután válaszol a nő kérdésére, láthatóan ezt a részét csak sikerül megértenie elsőre is, hogy tényleg fogalma sincs Kotinnak, arról amiről a nő beszél. Utána pedig még arra is fény derül, hogy mi a gondja a nőnek a sötételfekkel. Hasonló, mint Kotinnak, bár az ő esetében kicsit viccesebb a dolog, hiszen elméletileg ő maga is egy lenne közülük. Habár mindig is kívülálló volt. Lényegében egyik fajhoz sem tartozik saját maga elképzelése szerint. Hiszen, ő egy kívülálló. Minden más faj megveti, a sajátja lenne az egyetlen akik ténylegesen elviselnők, csakhogy őket még ő maga is megveti, ezért ez sem éppen opcionális a számára. Amikor a nő elkezd nevetni megjegyzésén, a féloldalas mosoly tovább húzódik, és a megjegyzésére kissé kihúzva magát, jobbjának hüvelykujjával saját magára mutat.*
- Én.
*Jegyzi meg fagyosan, de továbbra is vigyorogva. Különben is. Míg más fajokra jobban gyanakodnak, addig saját fajtársukra már kevésbé, bár a múltban történelmük során sokat ontották egymás vérét is, de ez vajmi keveset számít szerinte most már. Lényeg, hogy nem teszik olyan gyakran, ami szerinte hiba. A nő szavaira a félmosoly továbbra is ottmarad arcán, de tekintete gyilkossá válik, mintha csak valóban képes lenne ölni a nézésével.*
- Milyen harcias valaki. De, rendben. Az, ha tudom, hogy merrefelé van a préda, nekem csak jó.
*A préda résztől, már suttogja neki miközben ellépdel mellette. Idő közben a zsákját ismét hátára veszi, és jobbjával, pedig annak zsinórját fogva tartja meg azt, majd az ajtóhoz lépdel, azzal a kis kitérővel, amit annak érdekében tesz, hogy ezt a mondatot végigmondhassa. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy elveszi a fegyvereit, és boldogan nyugtázza, hogy kellően élessé váltak azok. Az ajtót feltárva, megáll még bent, majd bal kezével kintre mutat, miközben a nőre néz.*
- Csak maga után asszonyom.
A hozzászólás írója (Kotin Aesty) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 13:55:26
*Miután válaszol a nő kérdésére, láthatóan ezt a részét csak sikerül megértenie elsőre is, hogy tényleg fogalma sincs Kotinnak, arról amiről a nő beszél. Utána pedig még arra is fény derül, hogy mi a gondja a nőnek a sötételfekkel. Hasonló, mint Kotinnak, bár az ő esetében kicsit viccesebb a dolog, hiszen elméletileg ő maga is egy lenne közülük. Habár mindig is kívülálló volt. Lényegében egyik fajhoz sem tartozik saját maga elképzelése szerint. Hiszen, ő egy kívülálló. Minden más faj megveti, a sajátja lenne az egyetlen akik ténylegesen elviselnők, csakhogy őket még ő maga is megveti, ezért ez sem éppen opcionális a számára. Amikor a nő elkezd nevetni megjegyzésén, a féloldalas mosoly tovább húzódik, és a megjegyzésére kissé kihúzva magát, jobbjának hüvelykujjával saját magára mutat.*
- Én.
*Jegyzi meg fagyosan, de továbbra is vigyorogva. Különben is. Míg más fajokra jobban gyanakodnak, addig saját fajtársukra már kevésbé, bár a múltban történelmük során sokat ontották egymás vérét is, de ez vajmi keveset számít szerinte most már. Lényeg, hogy nem teszik olyan gyakran, ami szerinte hiba. A nő szavaira a félmosoly továbbra is ottmarad arcán, de tekintete gyilkossá válik, mintha csak valóban képes lenne ölni a nézésével.*
- Milyen harcias valaki. De, rendben. Az, ha tudom, hogy merrefelé van a préda, nekem csak jó.
*A préda résztől, már suttogja neki miközben ellépdel mellette. Idő közben a zsákját ismét hátára veszi, és jobbjával, pedig annak zsinórját fogva tartja meg azt, majd az ajtóhoz lépdel, azzal a kis kitérővel, amit annak érdekében tesz, hogy ezt a mondatot végigmondhassa. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy elveszi a fegyvereit, és boldogan nyugtázza, hogy kellően élessé váltak azok. Az ajtót feltárva, megáll még bent, majd bal kezével kintre mutat, miközben a nőre néz.*
- Csak maga után asszonyom.
A hozzászólás írója (Kotin Aesty) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 13:55:26
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:25:32
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:25:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kotin Aesty//
*A nő eleinte nem is foglalkozik azzal, amit a sötételf mond. Az éjszaka teremtménye az a barbár, s sajnálatos módon, részben ő maga is. Persze ő nem a sötét fajtából. Sokkal inkább a világosból, melynek egyetlen oka van. A nyamvadt elfek kinézete és bája, mely könnyedén elcsábít egy embert. Vajon léteznek ronda elfek is? Ki tudja? Ő bizony még egyet sem látott, de annyi esze volt, hogy egy nőideállal se kezdjen. Számára egyik kutya, másik eb, bár különösebb baja nincs velük. Mindössze az, hogy a korábban még emberek lakta várost elárasztotta a fajtájuk.*
- Ezek szerint nem idevalósi.
*állapítja meg könnyedén. Ez egyértelmű volt, főleg, ha tényleg nem tudja, hogy mi is a helyzet a városban. De úgy tűnik a sötételfek közé sem igen tartozó illetővel áll szemben, hiszen a legtöbb éjlény amint megérkezik, már rohan is bemutatkozni a famíliának. Az alak kezd egyre érdekesebb lenni. Már-már azt is kezdi kiérdemelni, hogy a nő tájékoztassa a fejleményekről. De csak majdnem.*
- Sokan vannak. Pontosabban itt vannak. Ez bőven elég ok.
*válaszol mégis. Na igen... Tényleges ténykedésükről vajmi keveset tud. Azt tudja, hogy bálokat szoktak szervezni, meg efféle nemesi hajcihőkkel élnek, de egyebet nem. Az viszont, hogy az elfszerzetek alantasabb fajtájából ennyi garázdálkodik itt, nem ad megnyugvásra okot. Most pedig, hogy még egyel több tűnt fel... "Talán el kellene költöznöm... Na nem, én ugyan nem futamodok meg a csőcselék elől!" A felvetésre hangos, éles kacajban tör ki. Tekintetét gyanakvóan emeli vissza az idegenre, majd eddig melle alatt keresztbe font karjait maga mellé ereszti és ellöki magát a faltól.*
- Na ne nevettessen! Ki látott már sötételf gyűlölő éjbőrűt? Még álomnak is túl szép.
*húzza el száját. Ennek ellenére elgondolkozik a felvetésen. Milyen szép is lenne, ha az egyik kormos irtaná a másikat... A többi fajnak nem kellene tennie semmit ezek után, csak végignéznie és szórakoznia a népfelkelésen.*
- Ha nem szívleli őket, tartson velem és megmutatom, hogy hova kell mennie kiirtani a javát.
*veti fel az ötletet. Lépteit a kovácshoz vezeti. Ott megáll és a frissen élezett pengéken végighúzza ujjait, melyből egy-egy csepp vér serken ki.*
- Tökéletes...
*suttogja. A pengéket visszacsúsztatja helyükre. Kabátját föléjük igazítja, ezzel rejtve a veszélyes kompozíciót.*
*A nő eleinte nem is foglalkozik azzal, amit a sötételf mond. Az éjszaka teremtménye az a barbár, s sajnálatos módon, részben ő maga is. Persze ő nem a sötét fajtából. Sokkal inkább a világosból, melynek egyetlen oka van. A nyamvadt elfek kinézete és bája, mely könnyedén elcsábít egy embert. Vajon léteznek ronda elfek is? Ki tudja? Ő bizony még egyet sem látott, de annyi esze volt, hogy egy nőideállal se kezdjen. Számára egyik kutya, másik eb, bár különösebb baja nincs velük. Mindössze az, hogy a korábban még emberek lakta várost elárasztotta a fajtájuk.*
- Ezek szerint nem idevalósi.
*állapítja meg könnyedén. Ez egyértelmű volt, főleg, ha tényleg nem tudja, hogy mi is a helyzet a városban. De úgy tűnik a sötételfek közé sem igen tartozó illetővel áll szemben, hiszen a legtöbb éjlény amint megérkezik, már rohan is bemutatkozni a famíliának. Az alak kezd egyre érdekesebb lenni. Már-már azt is kezdi kiérdemelni, hogy a nő tájékoztassa a fejleményekről. De csak majdnem.*
- Sokan vannak. Pontosabban itt vannak. Ez bőven elég ok.
*válaszol mégis. Na igen... Tényleges ténykedésükről vajmi keveset tud. Azt tudja, hogy bálokat szoktak szervezni, meg efféle nemesi hajcihőkkel élnek, de egyebet nem. Az viszont, hogy az elfszerzetek alantasabb fajtájából ennyi garázdálkodik itt, nem ad megnyugvásra okot. Most pedig, hogy még egyel több tűnt fel... "Talán el kellene költöznöm... Na nem, én ugyan nem futamodok meg a csőcselék elől!" A felvetésre hangos, éles kacajban tör ki. Tekintetét gyanakvóan emeli vissza az idegenre, majd eddig melle alatt keresztbe font karjait maga mellé ereszti és ellöki magát a faltól.*
- Na ne nevettessen! Ki látott már sötételf gyűlölő éjbőrűt? Még álomnak is túl szép.
*húzza el száját. Ennek ellenére elgondolkozik a felvetésen. Milyen szép is lenne, ha az egyik kormos irtaná a másikat... A többi fajnak nem kellene tennie semmit ezek után, csak végignéznie és szórakoznia a népfelkelésen.*
- Ha nem szívleli őket, tartson velem és megmutatom, hogy hova kell mennie kiirtani a javát.
*veti fel az ötletet. Lépteit a kovácshoz vezeti. Ott megáll és a frissen élezett pengéken végighúzza ujjait, melyből egy-egy csepp vér serken ki.*
- Tökéletes...
*suttogja. A pengéket visszacsúsztatja helyükre. Kabátját föléjük igazítja, ezzel rejtve a veszélyes kompozíciót.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:07:14
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:07:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*Alig pár perce érkezett meg a műhelybe, de, már nagyjából végignézte az egész kínálatot, és most éppen gondolataiba elmerülve tűnődik, hogy vajon vásároljon e valamit. Persze még fogalma sincs, főleg, ha erszénye tartalmát kell alapul vennie. Bár amiket nézett nem voltak túl drágák, így még maradna is egy kevés pénze, de ez nem jelent sajnálatos módon semmit. Gondolkozását nem töri meg semmi, egészen ameddig ki nem tárul az ajtó, és be nem lép rajta egy kissé nagyon is megázott nő. Egészen eddig fel sem tűnt Kotinnak, hogy kit idő közben eleredt az eső, pedig, most, hogy jobban belegondol, még hallani is az esőcseppek kopogását mind kint a földön, mind az ablakokon ahogy azoknak csapódnak. Eleinte figyelemmel kíséri az újonnan érkező alakot, miközben az leadja fegyvereit a kovácsnál, hogy élezze azokat meg. Miközben a nő nekitámaszkodik a falnak, Kotin tekintete visszavándorol a közelében falra aggatott fegyverekre, és ismét merengőbe esik, egészen ameddig meg nem szólítják. Szemei hamar a nő arcára siklanak, majd szavai hallatán egyik szemöldökét kissé feljebb húzza, és úgy néz a látszólag elf felmenőkkel is rendelkező nőre. Bár arcvonásai kissé mások, mint azoknak akiket eddig látott, kicsit emberibbek.*
- Hát ez bizony probléma.
*Húzza el kissé ő is a száját, cinikus megjegyzése mellé, majd elkezd vigyorogni.*
- Viszont sajnálatos módon, fogalmam sincs, hogy miről, vagy kikről beszél.
*Vonja meg végül a vállat, közben persze kezeivel is mutatva, hogy tényleg nem tudja mire gondol a nő.*
- Viszont érdekfeszítően hangzik. Mit csinált az a család, hogy ennyire nem szívleli őket?
*Kérdez rá a nőnél, ismét kérdő tekintettel nézve annak arcát, bármiféle jelet keresve, hogy mit gondolhat az.*
- Vagy. Talán csak nem magácskának is az a problémája, mint a legtöbbeknek, hogy sötételfek?
*Vált ismételten mosolyra, vagy inkább vigyorra, mely a hozzá megszokott módon, nem éppen bizalomgerjesztő.*
- Megsúgok egy titkot.
*Emeli jobb kezét, hogy tenyerét az ablak felé fordítsa takarhassa száját.*
- Én sem szívlelem őket.
*Alig pár perce érkezett meg a műhelybe, de, már nagyjából végignézte az egész kínálatot, és most éppen gondolataiba elmerülve tűnődik, hogy vajon vásároljon e valamit. Persze még fogalma sincs, főleg, ha erszénye tartalmát kell alapul vennie. Bár amiket nézett nem voltak túl drágák, így még maradna is egy kevés pénze, de ez nem jelent sajnálatos módon semmit. Gondolkozását nem töri meg semmi, egészen ameddig ki nem tárul az ajtó, és be nem lép rajta egy kissé nagyon is megázott nő. Egészen eddig fel sem tűnt Kotinnak, hogy kit idő közben eleredt az eső, pedig, most, hogy jobban belegondol, még hallani is az esőcseppek kopogását mind kint a földön, mind az ablakokon ahogy azoknak csapódnak. Eleinte figyelemmel kíséri az újonnan érkező alakot, miközben az leadja fegyvereit a kovácsnál, hogy élezze azokat meg. Miközben a nő nekitámaszkodik a falnak, Kotin tekintete visszavándorol a közelében falra aggatott fegyverekre, és ismét merengőbe esik, egészen ameddig meg nem szólítják. Szemei hamar a nő arcára siklanak, majd szavai hallatán egyik szemöldökét kissé feljebb húzza, és úgy néz a látszólag elf felmenőkkel is rendelkező nőre. Bár arcvonásai kissé mások, mint azoknak akiket eddig látott, kicsit emberibbek.*
- Hát ez bizony probléma.
*Húzza el kissé ő is a száját, cinikus megjegyzése mellé, majd elkezd vigyorogni.*
- Viszont sajnálatos módon, fogalmam sincs, hogy miről, vagy kikről beszél.
*Vonja meg végül a vállat, közben persze kezeivel is mutatva, hogy tényleg nem tudja mire gondol a nő.*
- Viszont érdekfeszítően hangzik. Mit csinált az a család, hogy ennyire nem szívleli őket?
*Kérdez rá a nőnél, ismét kérdő tekintettel nézve annak arcát, bármiféle jelet keresve, hogy mit gondolhat az.*
- Vagy. Talán csak nem magácskának is az a problémája, mint a legtöbbeknek, hogy sötételfek?
*Vált ismételten mosolyra, vagy inkább vigyorra, mely a hozzá megszokott módon, nem éppen bizalomgerjesztő.*
- Megsúgok egy titkot.
*Emeli jobb kezét, hogy tenyerét az ablak felé fordítsa takarhassa száját.*
- Én sem szívlelem őket.
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:46:21
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:46:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Rutinos léptek haladnak át a városon, mígnem a piac egy szegletében megállnak. A csizmatalpon lévő vékony fémlemez csengése is abbamarad, ezzel jelezve, hogy az, ki viseli, talán megérkezett kiszemelt úti céljára. A kovács ajtajának szélére fonódnak vékony ujjak, melyek végéről apró vízcseppek hullanak le. Az ujjak aztán kicsit megfeszülnek, az ajtó pedig feltárulkozik. Mögötte egy igencsak ázott személy jelenik meg. Mit sem törődve a bentiekkel, belép, az ajtót becsukja maga mögött, majd hátra csapja kabátjának csuklyáját. Haja mint mindig, most is rendezett. Szinte már túlzottan, de nincs mit tenni, ha a sötét tincsek állandóan szét akarnak széledni, ha szabadon vannak engedve. Egy ezüstös, kékes tekintet fut végig a belső téren. Az embereken nem időz sokat, a fegyvereken már többet.*
- Szép estét!
*morog azért mégiscsak valamiféle üdvözlést. A kovács és inasa erre bólintanak. Az utóbbi még motyog is valamit, de a nő nemigen foglalkozik vele, hogy mégiscsak micsodát. Ezután léptei tovább vezetnek, egyenesen a kovácshoz, ki jelenleg is ügyködik valami pengén. Xeia előhúzza saját fegyvereit helyükről, hátra söpörve vizes kabátját, s az asztalra teszi a hideg acélpárost.*
- Ezeket meg kellene élezni. Sürgősen, ha lehet. Itt megvárom.
*jelenti ki szárazon. Amint a kovács az ő fémével kezd munkálkodni, Zrye tovább kezd nézelődni. Idővel hátát egy szabad falrésznek veti. Csak most veszi észre az ablak előtt ácsorgót. Néhány pillanat alatt végigméri az ott tartózkodót, majd elhúzza száját.*
- Egyre több itt a sötételf... Csak nem maga is annak a családnak a tagja? Azoké, akik ellepték a Gazdagnegyedet...
- Szép estét!
*morog azért mégiscsak valamiféle üdvözlést. A kovács és inasa erre bólintanak. Az utóbbi még motyog is valamit, de a nő nemigen foglalkozik vele, hogy mégiscsak micsodát. Ezután léptei tovább vezetnek, egyenesen a kovácshoz, ki jelenleg is ügyködik valami pengén. Xeia előhúzza saját fegyvereit helyükről, hátra söpörve vizes kabátját, s az asztalra teszi a hideg acélpárost.*
- Ezeket meg kellene élezni. Sürgősen, ha lehet. Itt megvárom.
*jelenti ki szárazon. Amint a kovács az ő fémével kezd munkálkodni, Zrye tovább kezd nézelődni. Idővel hátát egy szabad falrésznek veti. Csak most veszi észre az ablak előtt ácsorgót. Néhány pillanat alatt végigméri az ott tartózkodót, majd elhúzza száját.*
- Egyre több itt a sötételf... Csak nem maga is annak a családnak a tagja? Azoké, akik ellepték a Gazdagnegyedet...
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:29:41
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:29:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kotin az erdőből érkezvén, miután átvágott azon egészen a kikötőtől indulva, nem is gondolkodva sokat a dolgon, és egyenesen egy épülethez veszi az irányt, hol az ajtón áthaladva a város kovácsműhelyében találja magát. Gyorsan, és halkan lépdelve vonul előre, mintha tökéletesen tudná, hogy merre is megy, és mintha, mi sem történt volna, bár a kovácsot, és az inasát nem is túlzottan lepi meg szemmel láthatóan a dolog, hogy valaki hirtelen feltűnik az erdő felől, keresztül megy az üzleten, de, persze azért a fegyvereknél és védőfelszereléseknél mégis csak leragad, hátha talál magának valami tetsző tárgyat, amit, ha van még talán rá elég aranya megvenne, vagy, ha nincs is, akkor tudná, hogy mire gyűjtsön még, egy keveset, vagy inkább sokat. Észre is vesz egy kardot, mely szimpatikussá válik neki, így lehalászva a falról, kicsit megforgatja kezében, hogy megnézhesse a súlyát a fegyvernek. Gyorsan végez a mozdulatokkal, így hát vissza is rakja helyére a harcászati eszközt, és folytatja a nézelődést. Szemei végigpásztázzák egyaránt a kardokat, tőröket, íjakat, és persze a védőfelszereléseket is. A mellvérteket, sisakokat, pajzsokat, és még sok minden mást, amit csak eddig elkészítettek, és kiállítottak itt. Hogy biztosan ne legyen útban, végül az egyik ablak előtt áll meg, és ott esik gondolkodóba, miközben az eddig hátán cipelt vászonzsákot lábai elé dobja, és összefonja két karját mellkasa előtt.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-27 14:45:50
Üzenet elküldve: 2013-07-27 14:45:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sikerül átjutni a fáktól hemzsegő erdőn, mely sűrűbb, mint számított rá, később pedig a füves részen is áthaladva egy épülethez ér. Mi is volt ez? Az emberek mindennek nevet adnak. Valamilyen műhely... Talán kovácsműhely? Mindegy, is, hiszen belép a kis ajtón és kiderül minden. Még hozzá elég hamar, hiszen rögvest a kovácslegénnyel találja szembe magát, akinél éppen két kard van. Egész bizalomgerjesztő, hogy a másiknál fegyver van és nem felé tartja.*
- Szép estét!
*Köszön gyorsan és lehajtja a fejét. Jobb ha olyan lánynak tartják, aki szégyenlős. Így lassan sétál előre, ahol a mester felé is fordul.*
- Szép estét Önnek is, kovács mester úr!
*Mielőtt megvádolják, hogy az ártatlan lányka modortalan. Még két kezét is összefűzi, kissé kiemelve domborulatait. Nem tehet róla, hiszen nem ő kreálta ezt a testet. Még ha képes is bizonyos szintig változtatni rajta, de bolond lenne a férfiak ellen használható részeit csökkenteni. Tökéletesek így is, hogy a férfi pillantásokat oda vonzza, kivétel, ha előtte immáron ismét mélyfekete szemeibe pillant valaki. Onnan nincs menekvés. De neki most mégis menekülnie kell, mielőtt kérdésekkel kezdené bombázni valamelyik ember, hogy egy ilyen fiatal hölgy mit keresett odakint, valószínűleg az erdőben. Jobb elkerülni, így már távozik is, otthagyva a fiút és az apját.*
- Szép estét!
*Köszön gyorsan és lehajtja a fejét. Jobb ha olyan lánynak tartják, aki szégyenlős. Így lassan sétál előre, ahol a mester felé is fordul.*
- Szép estét Önnek is, kovács mester úr!
*Mielőtt megvádolják, hogy az ártatlan lányka modortalan. Még két kezét is összefűzi, kissé kiemelve domborulatait. Nem tehet róla, hiszen nem ő kreálta ezt a testet. Még ha képes is bizonyos szintig változtatni rajta, de bolond lenne a férfiak ellen használható részeit csökkenteni. Tökéletesek így is, hogy a férfi pillantásokat oda vonzza, kivétel, ha előtte immáron ismét mélyfekete szemeibe pillant valaki. Onnan nincs menekvés. De neki most mégis menekülnie kell, mielőtt kérdésekkel kezdené bombázni valamelyik ember, hogy egy ilyen fiatal hölgy mit keresett odakint, valószínűleg az erdőben. Jobb elkerülni, így már távozik is, otthagyva a fiút és az apját.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:56:08
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:56:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
*Piaci látogatása után úgy dönt, hogy a kovácshoz is érdemes lenne benézni. Átfurakszik a tömegen a bolthoz. Mikor benyit érzi, hogy furcsa szag terjeng a helységben. Kell egy kis idő mire rájön, hogy olvadt fém szagát érzi.*
-Segíthetek?
*Kérdezi a kovács, mikor észreveszi a vásárlójelöltet.*
-Látom íjjász.
*Folytatja az úr és az íj után nyúl. Mivel a lány nem ellenkezik kezébe veszi a fegyvert és hosszan nézi.*
-Csak íjat használ?
*Kezdeményez párbeszédet az eladó.*
-Természetesen nem, azért vagyok itt.
*Válaszol a lány és visszaveszi a hátára az íjat, miközben szemügyre veszi a falon sorakozó fegyvereket. Végül megáll egy szépen kidolgozott tőr mellett. Nem veszi le a falról, csak távolról vizsgálja, de a kovácsnak rögtön szemet szúr a fegyver iránt mutatott érdeklődése. Megkérdezi, hogy levegye-e a tőrt, de a lány nemet int és tovább nézelődik a megfelelő fegyver után kutatva.*
-Segíthetek?
*Kérdezi a kovács, mikor észreveszi a vásárlójelöltet.*
-Látom íjjász.
*Folytatja az úr és az íj után nyúl. Mivel a lány nem ellenkezik kezébe veszi a fegyvert és hosszan nézi.*
-Csak íjat használ?
*Kezdeményez párbeszédet az eladó.*
-Természetesen nem, azért vagyok itt.
*Válaszol a lány és visszaveszi a hátára az íjat, miközben szemügyre veszi a falon sorakozó fegyvereket. Végül megáll egy szépen kidolgozott tőr mellett. Nem veszi le a falról, csak távolról vizsgálja, de a kovácsnak rögtön szemet szúr a fegyver iránt mutatott érdeklődése. Megkérdezi, hogy levegye-e a tőrt, de a lány nemet int és tovább nézelődik a megfelelő fegyver után kutatva.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:04:50
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:04:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Chothal figyelmét a hetek alatt a munkahirdetések között... kompániák, zsoldosok, lovagrendek és fejvadász kalandtúrák felhívásai kötötték le.
S bár ínyére valót nem talált... azért felfigyelt valamire. A kovács számos újdonsággal szolgál. S ezt egy harcosnak vétek lenne nem figyelemmel kísérni.
Chothal fel is kerekedik s magához véve maradék vagyonát, a kovácshoz indul rendezni régi számláit és beruházni pár újdonságra.
Nem árt felkészülni, hiszen ki tudja mi minden történik még itt a városban.
Nem mellesleg ideje lenne megkeresni a jó Echnalt... a zsoldost, akiről már hírt nem hallott egy éve. Él-e hal-e az az ember? Senki más nem maradt, csak az a fickó. Kevés embert becsül valamibe. De Echnal mindég vendége lehet egy sörre... lehet közös vállalatot kéne alapítani? Felcsapni fejvadásznak? Ki tudja... előbb meg kéne találni.
Benyit a kovácshoz. Jól ismert környék ez neki. Nem furakszik, nem keménykedik. Csak a maga közel két méterével csöndesen vár a sorára.
A kovács megismeri a vándor harcost, bérelhető fegyverest könnyen. Nem sok ork rejti el arcát csuklyába, s páncélját csuhába.*
-Ork...
*Mondja a kovács a pulthoz lépkedve.*
-Kovács...
*Felel tömören Chothal, s sárga szemeinek mozgása a falon és árakon elárulja, miért is jött.*
S bár ínyére valót nem talált... azért felfigyelt valamire. A kovács számos újdonsággal szolgál. S ezt egy harcosnak vétek lenne nem figyelemmel kísérni.
Chothal fel is kerekedik s magához véve maradék vagyonát, a kovácshoz indul rendezni régi számláit és beruházni pár újdonságra.
Nem árt felkészülni, hiszen ki tudja mi minden történik még itt a városban.
Nem mellesleg ideje lenne megkeresni a jó Echnalt... a zsoldost, akiről már hírt nem hallott egy éve. Él-e hal-e az az ember? Senki más nem maradt, csak az a fickó. Kevés embert becsül valamibe. De Echnal mindég vendége lehet egy sörre... lehet közös vállalatot kéne alapítani? Felcsapni fejvadásznak? Ki tudja... előbb meg kéne találni.
Benyit a kovácshoz. Jól ismert környék ez neki. Nem furakszik, nem keménykedik. Csak a maga közel két méterével csöndesen vár a sorára.
A kovács megismeri a vándor harcost, bérelhető fegyverest könnyen. Nem sok ork rejti el arcát csuklyába, s páncélját csuhába.*
-Ork...
*Mondja a kovács a pulthoz lépkedve.*
-Kovács...
*Felel tömören Chothal, s sárga szemeinek mozgása a falon és árakon elárulja, miért is jött.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-22 07:46:50
Üzenet elküldve: 2013-07-22 07:46:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A piacon végül talál magának való bájitalt. Bár nem olcsó, ha emlékezete nem csal nagy segítséget jelent majd a későbbiekben. Megérdeklődte továbbá azt is , merre leli a kovácsműhelyt. Miután összetalálkozott Eivah két furcsa ismerősével, úgy döntött hogy egy támaszul szolgáló fabot nem nyújt elegendő védelmet számára. Anyja jóvoltából megtanult egy kicsit bánni a tőrrel, apja pedig az íj használatára oktatta, ő azonban sokkal inkább a könyveket bújta. Hát talán ideje bepótolni ami elmaradt. Ez már nem a kis falucska ahova édesanyja járt gyógyítani, s mindenki kedves. Itt igenis komoly veszélyek leselkednek rá. A kovács igazán nincs messze, ajtaja egyenesen a piactérre néz. Lassan halad, hiszen még mindig érdeklik a piacon fellelhető áruk, bármikor rálelhet valamire ami még hiányzik. Végül aztán megelégszik új szerzeményével, s belép a kovácsműhelybe. Odabenn langyos, bágyadt a levegő. Rögtön ahogy belép, megpillantja a fegyvereket a falon, s alaposan szemügyre veszi őket.*
-Nyugodtan vedd kézbe ha tetszik. Próbáld csak ki.
*Szólal meg egy mély reszelős hang. Idaene udvarias meghajlással üdvözli, majd kezébe vesz egy dísztelen, egyszerű hosszútőrt, mely minden egyszerűsége ellenére nagyon elnyeri tetszését.*
-Üdvözletem kovács uram. Igazán szépek ezek a fegyverek.
*A kovács büszkesége kiül arcára is. Biztosan jólesik neki a dicséret, hisz keményen dolgozik egész álló nap.*
-Látom nem csak nézelődni jöttél. Hagy mutassak valamit. *Azzal eltűnik egy vaskos ajtó mögött, majd egy vászonba tekert hosszúkás valamit tesz Idaene elé. Idaene elkezdi kitekerni a vászondarabot, s egy mesterien megmunkált tőrt húz elő alóla. Kecsesen ívelt penge, szemet gyönyörködtető markolat, melyet egy farkasfej díszít. Igazi nemesekhez méltó fegyver.*
-Gyönyörű darab. *Dicséri hangosan, s párszor megsuhintja. Óvatosan visszahelyezi a vászonra, aztán átnyújtja a kovácsnak.*
-Ugye? Egy itteni nemes úrnak készítettem. Köztünk szólva szerintem bánni sem tud vele. Kár egy ilyen fegyvert olyan kezébe adni , kinek nem válik hasznára. És mond csak miben segíthetek? *Idaene még egyszer gyorsan végigfuttatja tekintetét a falon sorakozó fegyvereken. Sok érdekességet talál, szemrevaló kis kardokat, tőröket, hatalmas csatabárdokat, pajzsokat.*
-Ha nem bánod alaposabban körülnéznék.
-Csak nyugodtan! *Bólint a kovács.* -Mindenképpen légy alapos, válassz olyan fegyvert magadnak, amire az életed is rábíznád. Ezt egy lovagtól hallottam még inas koromban, és nagy igazság. *Azzal a kovács helyet foglal egy kis ládán, Idaene pedig folytatja vizsgálódását. Alapos, hiszen ő is egyetért a kováccsal, valószínűleg az életét is a fegyverére kell majd bíznia adandó alkalommal.*
-Nyugodtan vedd kézbe ha tetszik. Próbáld csak ki.
*Szólal meg egy mély reszelős hang. Idaene udvarias meghajlással üdvözli, majd kezébe vesz egy dísztelen, egyszerű hosszútőrt, mely minden egyszerűsége ellenére nagyon elnyeri tetszését.*
-Üdvözletem kovács uram. Igazán szépek ezek a fegyverek.
*A kovács büszkesége kiül arcára is. Biztosan jólesik neki a dicséret, hisz keményen dolgozik egész álló nap.*
-Látom nem csak nézelődni jöttél. Hagy mutassak valamit. *Azzal eltűnik egy vaskos ajtó mögött, majd egy vászonba tekert hosszúkás valamit tesz Idaene elé. Idaene elkezdi kitekerni a vászondarabot, s egy mesterien megmunkált tőrt húz elő alóla. Kecsesen ívelt penge, szemet gyönyörködtető markolat, melyet egy farkasfej díszít. Igazi nemesekhez méltó fegyver.*
-Gyönyörű darab. *Dicséri hangosan, s párszor megsuhintja. Óvatosan visszahelyezi a vászonra, aztán átnyújtja a kovácsnak.*
-Ugye? Egy itteni nemes úrnak készítettem. Köztünk szólva szerintem bánni sem tud vele. Kár egy ilyen fegyvert olyan kezébe adni , kinek nem válik hasznára. És mond csak miben segíthetek? *Idaene még egyszer gyorsan végigfuttatja tekintetét a falon sorakozó fegyvereken. Sok érdekességet talál, szemrevaló kis kardokat, tőröket, hatalmas csatabárdokat, pajzsokat.*
-Ha nem bánod alaposabban körülnéznék.
-Csak nyugodtan! *Bólint a kovács.* -Mindenképpen légy alapos, válassz olyan fegyvert magadnak, amire az életed is rábíznád. Ezt egy lovagtól hallottam még inas koromban, és nagy igazság. *Azzal a kovács helyet foglal egy kis ládán, Idaene pedig folytatja vizsgálódását. Alapos, hiszen ő is egyetért a kováccsal, valószínűleg az életét is a fegyverére kell majd bíznia adandó alkalommal.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-19 23:01:59
Üzenet elküldve: 2013-07-19 23:01:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
*Zeraiusz ámulattal nézi a kovács munkálkodását. Ritkán lát az ember ehhez hasonló dolgot, legalábbis ő eddig életében kétszer látott. Érdeklődéssel nézi a készülő pengét, arcát megcsapja a meleg, orrát pedig a kovács izzadtságának szaga.
Kis idő után megunja a kovács nézését, és tekintetét végigvezeti a falakra felfüggesztett fegyvereken. Kicsit hosszabban elidőzik a szépen megmunkált tőrökön, és az árukat próbálja latolgatni. Egy alig észrevehetőt sóhajt, lenéz az oldalán függő ütött-kopott fegyverre, majd elköszön a kovácstól, és társa után indul az éjszakában.*
A hozzászólás írója (Zeraiusz Konar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.19 23:02:21
*Zeraiusz ámulattal nézi a kovács munkálkodását. Ritkán lát az ember ehhez hasonló dolgot, legalábbis ő eddig életében kétszer látott. Érdeklődéssel nézi a készülő pengét, arcát megcsapja a meleg, orrát pedig a kovács izzadtságának szaga.
Kis idő után megunja a kovács nézését, és tekintetét végigvezeti a falakra felfüggesztett fegyvereken. Kicsit hosszabban elidőzik a szépen megmunkált tőrökön, és az árukat próbálja latolgatni. Egy alig észrevehetőt sóhajt, lenéz az oldalán függő ütött-kopott fegyverre, majd elköszön a kovácstól, és társa után indul az éjszakában.*
A hozzászólás írója (Zeraiusz Konar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.19 23:02:21
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:20:21
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:20:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy egyre közelebb ér a kovácsműhelyhez, egyre jobban aggódik. Meg se fordult idefele jövet a fejében, hogy netán a kovács csak később nyit. De amint odaér látja, hogy a mesterember ugyan még ki nem nyitott, viszont már elkezdett készülődni. Így belép a házba, majd át a folyosón a kemencéhez. A kovács épp inasának tanítja az egyik különleges módszerét, a mesterség ezernyi technikája közül. Felpillantva észreveszi vevőjét. Az inas leplezetlenül tátott szájjal figyeli. A városban kevesen nem tudják, hogy egy vörös hajú és szemű hórihorgas férfi az alvilág egy embere, mi több, egy Árny. De a mester a sok évnyi tapasztalatával, becsületére legyen mondva nem mutat sem félelmet sem meglepődést. Túl sok kétes, és alvilági ügyfele volt, hogy meglepődjön rajta. Több Árnyat is ismert már, tudta, életével fizet ha akár egyről is szót ejt. Így még eggyel több vagy kevesebb nem számít. De ő sem volt felkészülve arra a két skarlát szempárra, ami megfigyel mindent. Ami elől nem rejthet el semmit. De a kovács uralkodik magán, nem úgy, mint az inasa. Végül Dratlior elmondja kérését, részletezve mindent. Legfőképp a minőséget hangsúlyozta ki. Így a mesterember tudja, ha rossz munkát végez, egy rézpénzt se fog kapni, nemhogy ha rossz kedvében találná a vevőt talán még egy ujját is elveszíthetné. Viszont ha kiváló munkát végez rendesen meg fogja magát szedni. Végül a magas férfi egy biccentéssel és egy féloldalas mosoly kíséretében távozik.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-13 20:23:42
Üzenet elküldve: 2013-07-13 20:23:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Egy épületbe ütközik, mikor az erdőből a város felé fordul ott, ahol a fogadós mondta.
-Biztos ez lesz a kovácsműhely.* jegyzi meg csak úgy magának.* Lenyomva a kilincset egy raktárnak használt szobába jut be. Bent senki sincs, annál több eszköz és anyag.*
„Innen bárki elvihetne bármit.”* gondolja magában, hisz senki nem őrzi ezt a helyet. Bár ahogy elnézi, jó erőben kell annak, lenni-e aki bármit el akar vinni.*
„Végül is, mindegy is, csak furcsa, hogy ennyire nem vigyázz az értékeire.”* áthaladva a raktáron egy folyosóra téved mely egy lépcső mellett, fut végig mely egy újabb ajtóba, ütközik. Lassan kezdi úgy érezni, hogy valami labirintusba keveredett vagy valami elvarázsolt helyre, hogy ennyi ajtóba ütközik, de még egy lélekkel sem találkozott. Már kétkedve nyitja a következő ajtót, de megkönnyebbülésére, ott már van néhány ember, akik éppen a fegyvereket nézegetik, vagy éppen próbálgatják azt. A falakon egy jó kovácsműhelyhez híven fegyverek díszítik a falakat. És természetesen a jellegzetes illat is megcsapja Drene orrát, bár kissé kényes az ilyen szagokra, mégis úgy dönt kicsit, szétnéz, hátha talál valami érdekeset. Meglátja a nagydarab kovácsot is, legalábbis feltételezése szerint, annak kell lenni korából, termetéből és ruházatából következtetve. Biccent felé, üdvözlés képen*.
*Egy épületbe ütközik, mikor az erdőből a város felé fordul ott, ahol a fogadós mondta.
-Biztos ez lesz a kovácsműhely.* jegyzi meg csak úgy magának.* Lenyomva a kilincset egy raktárnak használt szobába jut be. Bent senki sincs, annál több eszköz és anyag.*
„Innen bárki elvihetne bármit.”* gondolja magában, hisz senki nem őrzi ezt a helyet. Bár ahogy elnézi, jó erőben kell annak, lenni-e aki bármit el akar vinni.*
„Végül is, mindegy is, csak furcsa, hogy ennyire nem vigyázz az értékeire.”* áthaladva a raktáron egy folyosóra téved mely egy lépcső mellett, fut végig mely egy újabb ajtóba, ütközik. Lassan kezdi úgy érezni, hogy valami labirintusba keveredett vagy valami elvarázsolt helyre, hogy ennyi ajtóba ütközik, de még egy lélekkel sem találkozott. Már kétkedve nyitja a következő ajtót, de megkönnyebbülésére, ott már van néhány ember, akik éppen a fegyvereket nézegetik, vagy éppen próbálgatják azt. A falakon egy jó kovácsműhelyhez híven fegyverek díszítik a falakat. És természetesen a jellegzetes illat is megcsapja Drene orrát, bár kissé kényes az ilyen szagokra, mégis úgy dönt kicsit, szétnéz, hátha talál valami érdekeset. Meglátja a nagydarab kovácsot is, legalábbis feltételezése szerint, annak kell lenni korából, termetéből és ruházatából következtetve. Biccent felé, üdvözlés képen*.
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-07-13 03:18:44
Üzenet elküldve: 2013-07-13 03:18:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
*A kör alakú tisztásról egy ösvény vezet a város felé. Pár perces séta után elérik a kovácsműhely hátsó bejáratát. A méretes kőépület vastagon benőtte a borostyán, így az erdőből a városba való belépés nem éri túl hirtelenül a vándorokat. A falak azt sugallják, hogy a fákkal együtt emelkedtek ki a földből, réges-régen. Mivel a műhelyt mindkét oldalról kerítés veszi körbe, Zrojkaap szomorúan veszi tudomásul, hogy az egyetlen járható út az előttük tárva-nyitva álló, keskeny kis ajtón vezet keresztül. Nagy levegőt vesz, majd rájön, hogy így még szélesebb. Kifújja, és nekilódul a nyílásnak. Első nekifutásra nem sikerült átverekednie magát, pedig bent tágas tér várja. Miután kikecmergett, újra megpróbálja az áthaladást, kevesebb lendülettel. Ez alkalommal sikerrel jár, és bár bent sem tud teljesen felegyenesedni, mégis megkönnyebbül.
~ Csak tudnám, mit gondolnak ezek a buta emberek amikor megterveznek egy ilyen fontos épületet, és megfeledkeznek más fajokról. Tipikus emberi együgyűség... ~ gondolja magában, de nem teszi szóvá, mert nem akarja megbántani útitársát. A helyiség valami raktár-féle lehet, de nincs túl sok idejük ezen filozofálni, mert érkezésük zajára egy fej bukkan fel a szoba másik ajtajában. *
- Üdvözlet a vándoroknak! Fáradjanak beljebb!
*Mondja a fej, aki közben teljes alakká bővült. Ruhájából és izzadt szagából ítélve a kovács inasa lehet az illető, aki épp áttessékeli a jövevényeket egy rövid folyosón a műhely nagy termébe, ahol a kovács is dolgozik. Az erdő friss és üdítő levegője után a házban fullasztó meleg és pára tölti ki a teret.
A nagyteremben a kovács szakadatlanul püfföli az izzó vasat, ami lassan-lassan alakot ölt és egy igen érdekes kinézetű szablya formájában. Fel sem néz, csak biccent egyet a vendégek felé. Zrojkaap tekintetét végi futtatja a kiállított darabokon.
~ Egyszer milyen jó lenne venni egy új tőrt, ez a régi már elég rozsdás, na meg néhol csorba is. ~ de a vásárlást elnapolja, mivel érzi, hogy erszényében csak egyetlen egy árva arany lapul. Néhány perces bámészkodás után Zrojkaap már a piactér felé nyíló ajtóban áll, és várja társát.*
*A kör alakú tisztásról egy ösvény vezet a város felé. Pár perces séta után elérik a kovácsműhely hátsó bejáratát. A méretes kőépület vastagon benőtte a borostyán, így az erdőből a városba való belépés nem éri túl hirtelenül a vándorokat. A falak azt sugallják, hogy a fákkal együtt emelkedtek ki a földből, réges-régen. Mivel a műhelyt mindkét oldalról kerítés veszi körbe, Zrojkaap szomorúan veszi tudomásul, hogy az egyetlen járható út az előttük tárva-nyitva álló, keskeny kis ajtón vezet keresztül. Nagy levegőt vesz, majd rájön, hogy így még szélesebb. Kifújja, és nekilódul a nyílásnak. Első nekifutásra nem sikerült átverekednie magát, pedig bent tágas tér várja. Miután kikecmergett, újra megpróbálja az áthaladást, kevesebb lendülettel. Ez alkalommal sikerrel jár, és bár bent sem tud teljesen felegyenesedni, mégis megkönnyebbül.
~ Csak tudnám, mit gondolnak ezek a buta emberek amikor megterveznek egy ilyen fontos épületet, és megfeledkeznek más fajokról. Tipikus emberi együgyűség... ~ gondolja magában, de nem teszi szóvá, mert nem akarja megbántani útitársát. A helyiség valami raktár-féle lehet, de nincs túl sok idejük ezen filozofálni, mert érkezésük zajára egy fej bukkan fel a szoba másik ajtajában. *
- Üdvözlet a vándoroknak! Fáradjanak beljebb!
*Mondja a fej, aki közben teljes alakká bővült. Ruhájából és izzadt szagából ítélve a kovács inasa lehet az illető, aki épp áttessékeli a jövevényeket egy rövid folyosón a műhely nagy termébe, ahol a kovács is dolgozik. Az erdő friss és üdítő levegője után a házban fullasztó meleg és pára tölti ki a teret.
A nagyteremben a kovács szakadatlanul püfföli az izzó vasat, ami lassan-lassan alakot ölt és egy igen érdekes kinézetű szablya formájában. Fel sem néz, csak biccent egyet a vendégek felé. Zrojkaap tekintetét végi futtatja a kiállított darabokon.
~ Egyszer milyen jó lenne venni egy új tőrt, ez a régi már elég rozsdás, na meg néhol csorba is. ~ de a vásárlást elnapolja, mivel érzi, hogy erszényében csak egyetlen egy árva arany lapul. Néhány perces bámészkodás után Zrojkaap már a piactér felé nyíló ajtóban áll, és várja társát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080