//Felszerelés//
*Előkerül a lovagi vértezet, a -sisak, a kombinált vért, egy acélpajzs, épp olyan, amilyet Nilevard szeretett volna és az artheniori mesterkard is. Az elsőre látható, hogy a wargbőr ruhák nincsenek ott és természetesen sem a lópáncél, sem a felszerszámozott csatamén. A kovácssegédek természetesen segítenek felvenni a vértet, beigazítani a csatokat, így nem kétséges, hogy a méret, még a sisaké is, tökéletes.
Amikor Nilevard a pajzshoz ér és a súlyát méricskéli, Aztyan felnéz rá és halvány félmosollyal csak annyit mond.*
- A védelemnek ára van, uram. *Ennyi acéllal a testén ő lehet, mozdulni sem volna képes, de a lovagokat gyermekkoruk óta erre képzik.*
- A méret általános, ha nincsenek nagy eltérések, mint az óriásoknál, azt pedig, hogy ne mozogjon, a szíjazás oldja meg. *Magyarázza, hisz mióta a Központban dolgozik, rengeteg fegyver és felszerelés megfordult a kezében, ha szakértő nem is, tájékozottnak mondhatja magát.*
- Ez egy lovagi vértezet, uram. Biztosíthatom, hogy az illesztékekkel nem lesz probléma. *Természetesen ez a hivatalos szöveg, de a kovácsmesterben még nem csalódott.
Aztán előkerül egy pergamen is, amit ha Nilevard átad, akkor kitekeri és elolvassa. Az engedély van benne, amit az alakulat parancsnoka pecsételt le, mostantól gyárthatnak nekik címeres felszereléseket. Pompás. Ám akad még egy apró dolog, alá kell írnia egy tanácsosnak is.*
- Ezt elintézem én, uram. Bízza csak rám. *Mosolyog féloldalasan. Ha már találkozhat egy tanácsossal, akkor nem ez lesz az egyetlen, amiben tárgyalni fog.*
- Természetesen. *Veszi elő a megrendelőlapot.*
- Artheniori mesterkard, megvan. Lovagi vértezet és -sisak, megvan. Kombinált vért, megvan. Acélpajzs, megvan. A csatamén és a hozzá tartozó páncélt odakint tekintheti meg. *Int a hátsó udvarra vezető folyosó felé.
Ha elindulnak kifelé az egyik kovácssegéd jön szembe és pár szót vált az intézővel. A segéd eléggé zavarban van, de Aztyan csak biccent neki és útjára küldi, majd visszafordul Nilevard felé.*
- Az egyetlen dolog, ami nincs még a Kereskedőház birtokában, az a csatamén. Szerettem volna, ha ön választja ki a számára legmegfelelőbbet, ezért bátorkodtam lebeszélni a kupeccel, hogy személyesen keressük fel, ha aktuális lesz. Kérem, fáradjon velem a piacra, ahol megtekintheti a legjobb csataméneket. *Mondja készséges hangon az új páncéljába bújt lovagnak.*
- A wargbőr felszerelések egyelőre még a tímárnál vannak, de hamarosan elkészülnek és akkor elvitetem önnek azokat is. *Teszi hozzá, hisz ezekről is kérdezett a férfi.*
- Megbeszélhetjük út közben azt is, amit szeretne megosztani velem. *Mosolyog féloldalsan, mintegy összekötve a kellemest a hasznossal.*
- Rövid türelmét kérem és indulhatunk. *Lép vissza kicsit, mert Merchen keresi a pillantását.*
- Ki kell mennem a piacra, mert időközben eladtam a fickó lovát egy másik vevőnek. *Mondja hallótávolságon kívül Nilevardtól bizalmas hangon.*
- Igyekszem vissza, fertály óra és itt vagyok. Minden rendben? *Kérdi a tündértől.
Ha Merchen rövid kimenőt kér, nincs ellene kifogása, de meghagyja neki, hogy vigyázzon magára, Sulim fenyegetése még korántsem múlt el, bár a városőrség megerősítette a járőröket.
Ha minden megbeszéltek, válaszol és indul vissza Nilevardhoz.*
- Jól tudom, hogy a lovag legfontosabb társa a kardja mellett a ló, amelyet megül? *Kérdi társalgó hangnemben, érdeklődve a lovagi élet rejtelmeiről és készségesen a piac felé tereli a férfit.*