Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-13 20:34:42
Üzenet elküldve: 2013-09-13 20:34:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*Daun viszonozza a kovács üdvözletét, ahogy az odahozza a ládát. Belenézve megcsodálja a tőrt, de most nem veszi ki, majd ráér a hosszú visszaút során. Az újabb levelet is csak magában nyugtázza még.*
-Mi sem természetesebb.- *Adja át a másik két ékkövet is a kovácsnak. Az megkönnyebbül, ahogy letudottnak tudhatja az ügyet, irígyli is érte Daun, neki még futkároznia kell az egésszel pár napot.
Elköszön a kovácstól és inasától, kifele menet kiveszi a ládából a levelet, és az előzőek mellé teszi, úgy indul el a városkapu felé. Remélhetőleg már nincs sok hátra ebből az egészből, ha letudta, valamivel majd levezeti a feszültséget. Talán elmegy vadászni. A főtéren még leül elolvasni a levelet, mielőtt továbbindulna.*
*Daun viszonozza a kovács üdvözletét, ahogy az odahozza a ládát. Belenézve megcsodálja a tőrt, de most nem veszi ki, majd ráér a hosszú visszaút során. Az újabb levelet is csak magában nyugtázza még.*
-Mi sem természetesebb.- *Adja át a másik két ékkövet is a kovácsnak. Az megkönnyebbül, ahogy letudottnak tudhatja az ügyet, irígyli is érte Daun, neki még futkároznia kell az egésszel pár napot.
Elköszön a kovácstól és inasától, kifele menet kiveszi a ládából a levelet, és az előzőek mellé teszi, úgy indul el a városkapu felé. Remélhetőleg már nincs sok hátra ebből az egészből, ha letudta, valamivel majd levezeti a feszültséget. Talán elmegy vadászni. A főtéren még leül elolvasni a levelet, mielőtt továbbindulna.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-13 18:16:52
Üzenet elküldve: 2013-09-13 18:16:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Elnézésed kérem! Csak ahogy itt járunk kelünk azt hittem hirtelen hogy a húgomat látom. De nem ő volt vagyis, az szinte kizárt. Amúgy pedig egy szempillantás alatt el is tűnt valahova. Arra. *Mutat a piactér irányába.*
-Nyilván, amekkora tömeg van ott, nem fogom újra látni. De menjünk barátom.
*Ezennel betérnek a kovácsműhelybe. Belépve, senkit nem találnak.*
-Fura. Hogy sehol egy lélek. A kovács nem szokta elhagyni a helyét általában. Főleg őrizetlenül. Ezt végképp nem értem.
*Közelebb mennek a tűzhelyhez. A tűzben mintha lenne valami, de a két férfi nem látja mi lehet az. Viszont írásjegyeket lehet megfigyelni a tárgyon.
Thoren közelebb megy a furcsa jelenséghez.*
- Kiszedhetnénk azt a valamit a tűzből. Vagy várhatunk a kovácsra hátha addig eszébe jut visszatérni. De mégiscsak elég furcsa.
*Hirtelen valami fura zajra lesznek figyelmesek az egyetlen belső ajtó mögül.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.15 16:25:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásba nem illő és teljesen értelmetlen mondatok törlése; múlt helyett jelen idő.
-Nyilván, amekkora tömeg van ott, nem fogom újra látni. De menjünk barátom.
*Ezennel betérnek a kovácsműhelybe. Belépve, senkit nem találnak.*
-Fura. Hogy sehol egy lélek. A kovács nem szokta elhagyni a helyét általában. Főleg őrizetlenül. Ezt végképp nem értem.
*Közelebb mennek a tűzhelyhez. A tűzben mintha lenne valami, de a két férfi nem látja mi lehet az. Viszont írásjegyeket lehet megfigyelni a tárgyon.
Thoren közelebb megy a furcsa jelenséghez.*
- Kiszedhetnénk azt a valamit a tűzből. Vagy várhatunk a kovácsra hátha addig eszébe jut visszatérni. De mégiscsak elég furcsa.
*Hirtelen valami fura zajra lesznek figyelmesek az egyetlen belső ajtó mögül.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.15 16:25:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásba nem illő és teljesen értelmetlen mondatok törlése; múlt helyett jelen idő.
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:22:12
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:22:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
-Jól van, akkor menjünk a barakkba. Ott végre én is edzhetek egy keveset. Bár... Te már lehet, hogy fáradt vagy. Akkor menjünk el a közelben lévő kovácshoz. Azt hallottam hogy ügyes. A kovácsok meg eleve bölcs emberek. * Majd nevet egyet. * És lehet, hogy az se ártana ha vennénk, illetve kovácsoltatnánk valami hasznosat. Rendben van?
* Mivel nem felel, gondolja hogy bele egyezik, ezért elindul a kovács fele. *
~ Remélem, hogy hamar útra kelhetünk, mert már kezdem unni ezt a várost.~
* Megérkeznek az előtérre.*
- Szép nagy épületnek tűnik, mondjuk meg értem, mert ez egy műhely. Szerintem menjünk be.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 19:56:09, a következő indokkal:
Jepótlás.
* Mivel nem felel, gondolja hogy bele egyezik, ezért elindul a kovács fele. *
~ Remélem, hogy hamar útra kelhetünk, mert már kezdem unni ezt a várost.~
* Megérkeznek az előtérre.*
- Szép nagy épületnek tűnik, mondjuk meg értem, mert ez egy műhely. Szerintem menjünk be.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 19:56:09, a következő indokkal:
Jepótlás.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-12 14:23:10
Üzenet elküldve: 2013-09-12 14:23:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*A kovács amikor meglátja Daunt azonnal odasétál a sötét ládához, melyet felkap, és viszi is oda hozzá. Amikor odaér üdvözli, és felnyitja a fedelet mely takarja a tőrt. A tőr gyönyörűen van kidolgozva a fekete kristálypenge csak úgy csillog, akárcsak a markolat, melyen látszik, hogy nem lett elválasztva a pengétől, az egész egy darab, nem több egybeillesztett. A markolat után nincs keresztvas, azonnal a penge kezdődik, kétélű viszonylag hosszú a pengéje, de ezt egy a csavart mintázattal díszített markolat végén elhelyezkedő markolatgomb ellensúlyozza. A fegyver alatt ott vannak a szilánkok és egy levél, ami ugyan olyan mint amiket már kapott. Miután az eredar belenézett a ládába a kovács visszacsukja és megszólal.*
-Mivel a munkát elvégeztem ideje, hogy kifizesse. Azután viheti.*Hangjából érezni, hogy elege van ebből a titkokkal teli munkából.*
*A kovács amikor meglátja Daunt azonnal odasétál a sötét ládához, melyet felkap, és viszi is oda hozzá. Amikor odaér üdvözli, és felnyitja a fedelet mely takarja a tőrt. A tőr gyönyörűen van kidolgozva a fekete kristálypenge csak úgy csillog, akárcsak a markolat, melyen látszik, hogy nem lett elválasztva a pengétől, az egész egy darab, nem több egybeillesztett. A markolat után nincs keresztvas, azonnal a penge kezdődik, kétélű viszonylag hosszú a pengéje, de ezt egy a csavart mintázattal díszített markolat végén elhelyezkedő markolatgomb ellensúlyozza. A fegyver alatt ott vannak a szilánkok és egy levél, ami ugyan olyan mint amiket már kapott. Miután az eredar belenézett a ládába a kovács visszacsukja és megszólal.*
-Mivel a munkát elvégeztem ideje, hogy kifizesse. Azután viheti.*Hangjából érezni, hogy elege van ebből a titkokkal teli munkából.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:18:31
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:18:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*A két nap leteltével már korán megérkezik, szinte még reggelre jár az idő, de nem képes már várakozni. Az álmok ugyan alábbhagytak, de azért teljesen nem tűntek el, az túl jó lenne. Most egyszerűen a zavaróan hülyeség fajtája felé hajlanak inkább.
Teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy még nem lesznek készen, amikor megérkezik, de szívesen nézi a munkát, ha így lenne, érdekli a titokzatos kő, és igazából leginkább az zavarja az egész futárkodósdi során, hogy nem talál választ. A kovács szemmel láthatóan annyit tudott a kőről, mint ő is, többet aligha, bárki mással meg nem tudja megnézetni egy darabját, mert aki elkezdené vizsgálgatni, fekete lángokra gyújtaná magát. Nem mintha nem lenne az élvezetes Daunnak, de ugyanúgy nem szolgálna válasszal, és az egyérteműen természeten túli erők által kilátásba helyezett szankciókat sem kívánja megkockáztatni. És valószínű nem tarthat meg a kőből sem egy szilánkot, de legalábbis nem mer, ugyanilyen okokból.
Ha a mester elkészült, alig várja, hogy rendezhesse az ügy ezen részét, ha még nincs kész, nézi a műveleteket, ha engedik.*
*A két nap leteltével már korán megérkezik, szinte még reggelre jár az idő, de nem képes már várakozni. Az álmok ugyan alábbhagytak, de azért teljesen nem tűntek el, az túl jó lenne. Most egyszerűen a zavaróan hülyeség fajtája felé hajlanak inkább.
Teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy még nem lesznek készen, amikor megérkezik, de szívesen nézi a munkát, ha így lenne, érdekli a titokzatos kő, és igazából leginkább az zavarja az egész futárkodósdi során, hogy nem talál választ. A kovács szemmel láthatóan annyit tudott a kőről, mint ő is, többet aligha, bárki mással meg nem tudja megnézetni egy darabját, mert aki elkezdené vizsgálgatni, fekete lángokra gyújtaná magát. Nem mintha nem lenne az élvezetes Daunnak, de ugyanúgy nem szolgálna válasszal, és az egyérteműen természeten túli erők által kilátásba helyezett szankciókat sem kívánja megkockáztatni. És valószínű nem tarthat meg a kőből sem egy szilánkot, de legalábbis nem mer, ugyanilyen okokból.
Ha a mester elkészült, alig várja, hogy rendezhesse az ügy ezen részét, ha még nincs kész, nézi a műveleteket, ha engedik.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-09 22:26:54
Üzenet elküldve: 2013-09-09 22:26:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*A piactéri bódék ezúttal sem vonzzák, egyenes a kovácsműhelyhez irányítja magát. Mostanra már biztosan elkészült a rendelése ha nem keverte össze a fejében a napokat. Az ajtót félig kinyitja aztán megtorpan pár perc erejéig. A benti levegőnek biztosan nem árt egy kis ráadás frissítés, kintről pedig csak úgy nemes egyszerűséggel betérni mindig is tüdőpróbáló. Noha sokszor járt már hasonló helyen – az artheniori mesternél is másodszorra teszi látogatását – teljesen hozzászokni még mostanra sem tudott. Ahhoz valószínűleg magának kellene az izzó pengét a kalapács alá helyeznie. Igazából egy nagyon jó szakmának tartja, ami rengeteg előnnyel jár. Viszonylag szép bevétel, a munka keménnyé faragja a testet, ismeri a legtöbb fegyvert és páncélzatot, annak fajtáit, mindegyik előnyét és hátrányát, értesül a legújabb ”találmányokról”. A legtöbb kovács kétséget kizáróan konyít a harchoz is és a műhelyben eltöltött órák csak előnyükre válhatnak egy párbajban. Ráadásul amennyi fajta, stílusú kardforgató megjelenik náluk? Az ellenfeleik fogásai lehet őket cseppet sem érnék váratlanul. Bár nekik valószínűleg kevés van.*
~ A francba, miért is nem vagyok kovács? ~
*Morfondírozik magában, de a pult mögül rámeredő kérdő tekintet kizökkenti az elmélkedés ösvényéről. Belép, majd becsukja maga mögött az ajtót. Jobb karját a markolaton pihentetve lép közelebb.*
- Azt hiszem elkészült amit rendeltem..
*Kisvártatva hozzáteszi:*
- A név, Ravock Xorn.
*Jóllehet a kovácsnak van elég jó arcmemóriája, de inkább nem kockáztat. A városban talán egyedüli műhelyként feltehetőleg sokan megfordulnak itt. Miután megkapja a láncinget, azt fel is próbálja, majd egy rövid engedélykérés után előrántja a hosszúkardot. Suhint és döf vele párat, hogy érezze milyen benne a mozgás, kellően stabil, de mégsem akadályozza semmiben. Persze a súlyát megérzi, rohangálni így viszont aligha fog – meg egyébként is távol áll az ő harcmodorától. Némán csúsztatja vissza fegyverét a helyére. Látszólag elégedett, melyet egy bólintással jelez is a mester felé. Még néhány pillantást vet a választékra, hátha megakad a szeme valami újon, vagy van amit előző alkalommal nem vett észre. Ha van, akkor lehet ismételten rendel – most elég vastagnak érzi magát -, ellenkező esetben már búcsúzik is. Kiérve kis töprengés után visszafelé indul. Az elkövetkezendő időt jobb híján kenyérkereséssel fogja leginkább tölteni. Ideiglenes lakhelynek a fogadó egyelőre tökéletesen megfelel.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 22:29:15
~ A francba, miért is nem vagyok kovács? ~
*Morfondírozik magában, de a pult mögül rámeredő kérdő tekintet kizökkenti az elmélkedés ösvényéről. Belép, majd becsukja maga mögött az ajtót. Jobb karját a markolaton pihentetve lép közelebb.*
- Azt hiszem elkészült amit rendeltem..
*Kisvártatva hozzáteszi:*
- A név, Ravock Xorn.
*Jóllehet a kovácsnak van elég jó arcmemóriája, de inkább nem kockáztat. A városban talán egyedüli műhelyként feltehetőleg sokan megfordulnak itt. Miután megkapja a láncinget, azt fel is próbálja, majd egy rövid engedélykérés után előrántja a hosszúkardot. Suhint és döf vele párat, hogy érezze milyen benne a mozgás, kellően stabil, de mégsem akadályozza semmiben. Persze a súlyát megérzi, rohangálni így viszont aligha fog – meg egyébként is távol áll az ő harcmodorától. Némán csúsztatja vissza fegyverét a helyére. Látszólag elégedett, melyet egy bólintással jelez is a mester felé. Még néhány pillantást vet a választékra, hátha megakad a szeme valami újon, vagy van amit előző alkalommal nem vett észre. Ha van, akkor lehet ismételten rendel – most elég vastagnak érzi magát -, ellenkező esetben már búcsúzik is. Kiérve kis töprengés után visszafelé indul. Az elkövetkezendő időt jobb híján kenyérkereséssel fogja leginkább tölteni. Ideiglenes lakhelynek a fogadó egyelőre tökéletesen megfelel.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 22:29:15
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-09 22:17:47
Üzenet elküldve: 2013-09-09 22:17:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Út közben legtöbben inkább kitérnek az útjából, haragosan villogó zöld szemei ugyanis nem sok jót ígérnek annak, aki az útjába áll. Először Eton lépett meg az amulettjével, most meg az átkozott medve vitte el a kardját. Lassan semmije nem marad abból, amit a varázslónőtől hozott el. Még jó, hogy a köpenyét nem veszi el senki.
Azt azonban dühében is kénytelen belátni, hogy már az is nagy szerencse, hogy a holmija eddig hiánytalanul megmaradt. Úgy tűnik, ideje továbblépni, és végképp kilépni az ostoba varázslónő árnyékából.
Mire a kovácsműhelybe lép, dühe kicsit alábbhagy, és szokásos önmagához egészen hasonló modorban társalog a kováccsal a fegyverekről, amiket itt megkaphat, míg végül kiválaszt egy új kardot - semmi kedve épp most kipróbálni valami új fegyvert. Egyes dolgokhoz még ő is ragaszkodik, és ezekbe a dolgokba beletartoznak azok az eszközök is, amiket önmaga megvédésére használ.*
Azt azonban dühében is kénytelen belátni, hogy már az is nagy szerencse, hogy a holmija eddig hiánytalanul megmaradt. Úgy tűnik, ideje továbblépni, és végképp kilépni az ostoba varázslónő árnyékából.
Mire a kovácsműhelybe lép, dühe kicsit alábbhagy, és szokásos önmagához egészen hasonló modorban társalog a kováccsal a fegyverekről, amiket itt megkaphat, míg végül kiválaszt egy új kardot - semmi kedve épp most kipróbálni valami új fegyvert. Egyes dolgokhoz még ő is ragaszkodik, és ezekbe a dolgokba beletartoznak azok az eszközök is, amiket önmaga megvédésére használ.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:03:56
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:03:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*Átadja előlegként az első ékkövet, a másik kettőt biztos helyre elteszi. Megelégedésére szolgál, hogy a kovács és inasa egyből elkezdenek kísérletezni, foglalkozni a kővel, ha tud, egy ideig nézi is. Majd elkezdi nézegetni a kiállított fegyvereket is, főleg a kardokat, bár egy-egy bárdot vagy lándzsát is megcsodál. Minden jól elkészített fegyvernek megvan a maga szépsége, még ha ő nem is azt a fajtát kedveli forgatni. Végül megakad a szeme egy karcsú pengéjű kardon. Leginkább vívókard féle, bár keresztvasa van csak, híján van a gyakoribb kézvédőknek. Egész jó az éle is, bár nem elsősorban vágófegyver. És ráadásul fénytelen, sötét a felülete, ugyan nem a legcsinosabb darab a kiállítottak közül, de Daunt megfogja.
Amikor a kovács pihenőt tart a munkában, meg is keresi vele, és megveszi a fegyvert. Elég régi már hosszútőre, és időnként megéri újat szerezni. Ugyan ott lenne a csatabárd, bár nem érzi az ő fegyvernemének, valamint elég biztos benne, hogy a levélben - bár nem írja külön ezt - konkrétan erre a bárdra gondoltak, hogy hagyja a ládán jelként.
Aztán meg egy ilyen ismertebb kovácsmesterrel jobb jóban lenni, és üzletemberből van, így jó pont nála, ha ott vásárol többször is az ember. Vagy eredar, jelen esetben.
Új fegyverével az oldalán lép ki a kovácsműhelyből. Van két napja a városban, mielőtt a tőrért visszajöhetne.*
*Átadja előlegként az első ékkövet, a másik kettőt biztos helyre elteszi. Megelégedésére szolgál, hogy a kovács és inasa egyből elkezdenek kísérletezni, foglalkozni a kővel, ha tud, egy ideig nézi is. Majd elkezdi nézegetni a kiállított fegyvereket is, főleg a kardokat, bár egy-egy bárdot vagy lándzsát is megcsodál. Minden jól elkészített fegyvernek megvan a maga szépsége, még ha ő nem is azt a fajtát kedveli forgatni. Végül megakad a szeme egy karcsú pengéjű kardon. Leginkább vívókard féle, bár keresztvasa van csak, híján van a gyakoribb kézvédőknek. Egész jó az éle is, bár nem elsősorban vágófegyver. És ráadásul fénytelen, sötét a felülete, ugyan nem a legcsinosabb darab a kiállítottak közül, de Daunt megfogja.
Amikor a kovács pihenőt tart a munkában, meg is keresi vele, és megveszi a fegyvert. Elég régi már hosszútőre, és időnként megéri újat szerezni. Ugyan ott lenne a csatabárd, bár nem érzi az ő fegyvernemének, valamint elég biztos benne, hogy a levélben - bár nem írja külön ezt - konkrétan erre a bárdra gondoltak, hogy hagyja a ládán jelként.
Aztán meg egy ilyen ismertebb kovácsmesterrel jobb jóban lenni, és üzletemberből van, így jó pont nála, ha ott vásárol többször is az ember. Vagy eredar, jelen esetben.
Új fegyverével az oldalán lép ki a kovácsműhelyből. Van két napja a városban, mielőtt a tőrért visszajöhetne.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 19:28:00
Üzenet elküldve: 2013-09-05 19:28:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 95
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 95
Játékstílus: Szelíd
*A már szinte teljesen elnéptelenedett piactér felől érkezik a műhelyhez. Kései az óra, de most is füst száll a fellegekbe, és fém csengése száll a levegőben. A fa ajtó megnyikordul, mikor benyit. Odabent már ég egy fáklya. Az előtér üres, a kovács és az inasa valószínűleg mindketten hátul vannak. Végigjártatja tekintetét a kiállított fegyvereken. Éppen egy szépen megmunkált íjat szemrevételez, mikor a piszokból alig-alig kilátszó inas belép.*
-Jó estét...Uram!
*Az inas kissé habozva szólítja meg, mert a gyenge fényben a sok szövet alatt rejtőző alakról nehéz megállapítanim hogy férfi avagy nő-e.*
-Mivel szolgálhatok?
-Egy ilyenre lenne szükségem.
*Mutat egy szépen megmunkált díszes tőrre.*
-Menni fog?
-Természetesen. Két nap múltán lehet jönni érte. Ami az előleget illeti-*Leszámolván az összeget, egy biccentéssel elköszön, és elindul éjjeli szállására.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.06 12:00:59, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
-Jó estét...Uram!
*Az inas kissé habozva szólítja meg, mert a gyenge fényben a sok szövet alatt rejtőző alakról nehéz megállapítanim hogy férfi avagy nő-e.*
-Mivel szolgálhatok?
-Egy ilyenre lenne szükségem.
*Mutat egy szépen megmunkált díszes tőrre.*
-Menni fog?
-Természetesen. Két nap múltán lehet jönni érte. Ami az előleget illeti-*Leszámolván az összeget, egy biccentéssel elköszön, és elindul éjjeli szállására.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.06 12:00:59, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 09:20:28
Üzenet elküldve: 2013-09-05 09:20:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*A kovács érdeklődve vizsgálja a követ, látni, hogy nem biztos, hogy elvállalná a munkát, de a három ékkő meggyőzi arról, hogy vállalja munkát. Ezt az eredar tudomására is hozza.*
-Rendben van, elvállalom, két nap múlva megkapja a tőrt, és a törmeléket is összegyűjtjük. A három kőből egyet kérek előlegnek, a másik kettőt a munka után adja oda.*Ezután kiveszi a követ a ládából, és a inasával hozat egy nagy vásznat, melyet leterít, és arra átviteti az üllőt, és a kalapácsát. Ha mindez kész először egy kicsit megütögeti a követ, mely szépen csengő hangot ad ki, de egy karcolás sem esik rajta. Ekkor hátraviszi a követ és beleteszi a tűzbe, hogy felforrósítsa, hátha, úgy tudja kovácsolni. Amikor a kő a lángok közé kerül, azok mintha elvesztenék a fényüket, és sötétebbek lennének, mint előtte. Ezután a kovács egy fogóval kiveszi a tűzből, és ismét az üllőhöz viszi, ahol kalapácsa ütésével sikerül letörnie egy nagyobbacska szilánkot, ezután nekiáll ismét forrósítani a követ, és kifaragni a tőrt, melyért meg szeretné kapni ama két értékes követ.*
*A kovács érdeklődve vizsgálja a követ, látni, hogy nem biztos, hogy elvállalná a munkát, de a három ékkő meggyőzi arról, hogy vállalja munkát. Ezt az eredar tudomására is hozza.*
-Rendben van, elvállalom, két nap múlva megkapja a tőrt, és a törmeléket is összegyűjtjük. A három kőből egyet kérek előlegnek, a másik kettőt a munka után adja oda.*Ezután kiveszi a követ a ládából, és a inasával hozat egy nagy vásznat, melyet leterít, és arra átviteti az üllőt, és a kalapácsát. Ha mindez kész először egy kicsit megütögeti a követ, mely szépen csengő hangot ad ki, de egy karcolás sem esik rajta. Ekkor hátraviszi a követ és beleteszi a tűzbe, hogy felforrósítsa, hátha, úgy tudja kovácsolni. Amikor a kő a lángok közé kerül, azok mintha elvesztenék a fényüket, és sötétebbek lennének, mint előtte. Ezután a kovács egy fogóval kiveszi a tűzből, és ismét az üllőhöz viszi, ahol kalapácsa ütésével sikerül letörnie egy nagyobbacska szilánkot, ezután nekiáll ismét forrósítani a követ, és kifaragni a tőrt, melyért meg szeretné kapni ama két értékes követ.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-04 20:41:53
Üzenet elküldve: 2013-09-04 20:41:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//A holtak ereje//
*Most, hogy végre a városba ért, sietve vág át a szegénynegyeden és a piactéren, nem is áll meg a kovácsig. A megrendelés úgyis eltart egy ideig még, akkor majd ráér pihenni, talán még meg is száll a fogadóban.
Benyit a műhelybe, ahonnan árad a kalapálás és a meleg, épp nagyban folyik a munka. A mester épp elmélyülten dolgozik, így az inasa fogadja a belépő álarcost.*
-Miben segíthetek?
-Egy fontos megrendelésem lenne, de szeretném személyesen a mestereddel beszélni meg.
*Amint a kovácsmester is letette a munkát és csatlakozott, Daun leteszi és felnyitja előttük a ládát, majd előadja megbízását.*
-Ebből kéne egy tőrt készíteni.- *Mutat a fekete kőre. Más nincs most a ládában, a leveleket és ékköveket még a várost közelítve elrakta biztosabb helyre.*
-A kő felhasználatlan maradékát is visszakérném majd, nem egy veszélytelen anyag. De azt biztosíthatom, az önök szakértő kezeiben nem fog fenyegetést jelenteni a munka közben. Bár gondolom, elfoglalt, megkérném, hogy vegye előre e munkát a sorban, fontos és sietős lenne, persze meg is fizetem e külön igényt. Nem csekélyebb, mint ezeket ajánlom a munka fejében.- *Itt előveszi egy kis bőrzacskóban a három ékkövet, és kinyitva azt, megmutatja, ügyelve, hogy lehetőleg csak az illetékesek lássák.
Ha megszületik a megegyezés, még egy darabig feltétlen marad, nézelődik, esetleg megvárja, elkezdik-e egyből a munkát a fekete kővel. Ha talál valami kedvére illőt, még az is lehet, hogy vesz valamit.*
*Most, hogy végre a városba ért, sietve vág át a szegénynegyeden és a piactéren, nem is áll meg a kovácsig. A megrendelés úgyis eltart egy ideig még, akkor majd ráér pihenni, talán még meg is száll a fogadóban.
Benyit a műhelybe, ahonnan árad a kalapálás és a meleg, épp nagyban folyik a munka. A mester épp elmélyülten dolgozik, így az inasa fogadja a belépő álarcost.*
-Miben segíthetek?
-Egy fontos megrendelésem lenne, de szeretném személyesen a mestereddel beszélni meg.
*Amint a kovácsmester is letette a munkát és csatlakozott, Daun leteszi és felnyitja előttük a ládát, majd előadja megbízását.*
-Ebből kéne egy tőrt készíteni.- *Mutat a fekete kőre. Más nincs most a ládában, a leveleket és ékköveket még a várost közelítve elrakta biztosabb helyre.*
-A kő felhasználatlan maradékát is visszakérném majd, nem egy veszélytelen anyag. De azt biztosíthatom, az önök szakértő kezeiben nem fog fenyegetést jelenteni a munka közben. Bár gondolom, elfoglalt, megkérném, hogy vegye előre e munkát a sorban, fontos és sietős lenne, persze meg is fizetem e külön igényt. Nem csekélyebb, mint ezeket ajánlom a munka fejében.- *Itt előveszi egy kis bőrzacskóban a három ékkövet, és kinyitva azt, megmutatja, ügyelve, hogy lehetőleg csak az illetékesek lássák.
Ha megszületik a megegyezés, még egy darabig feltétlen marad, nézelődik, esetleg megvárja, elkezdik-e egyből a munkát a fekete kővel. Ha talál valami kedvére illőt, még az is lehet, hogy vesz valamit.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-09-03 21:52:24
Üzenet elküldve: 2013-09-03 21:52:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*A piactéren nézelődés nélkül hajt keresztül. Étele-itala még maradt, a fogadóban pedig majd amúgy is tud étkezni ha valami friss, meleg fogásra vágyik, nagyon másra pedig így hirtelenjében nincs szüksége. A kovácshoz érve aztán kiköti a lovát, majd belép a műhelybe. Még mindig kavarognak a gondolatai, de már jóval fókuszáltabb. A páncélok és fegyverek látványa jóleső érzéssel tölti el. Ha szigorúan vesszük, igazából élete nagy részében ezekkel volt körülvéve. Persze a lovagi életpályának sok más pontja is van, de azok jelentős hányada kevésbé érdekelte és gondolatai néha akkor is szívesebben jártak az elmúlt vagy a következő vívás körül. Köszön, majd rögtön közelebbről kezdi el szemügyre venni a kínálatot. Először a páncélzatokat vizsgálja.*
- Nyilván valami olyasmi kellene, ami hozzám illik.
*Suttogja maga elé valami furcsa lejtéssel a hangján. Halvány mosolyra kerekedik az arca, mert most leginkább pont a nemrég megismert leányzónak képzeli magát, aki éppen válogatja, hogy melyik ruhát vegye fel. A megjegyzés ugyanakkor inkább arra irányult, hogy meggyőződése, hogy a lovagi páncélzatnál vannak jóval praktikusabbak és előnyösebbek is – még ha a megfelelő kezek alatt készültek esetében egy ilyen vértezetben is meglepően szabad és gyors a mozgás. Azonban magára ölteni egy egyszerű bőrpáncélzatot mégsem szeretne, mert hirtelen nagyon megkellene erőltetnie magát, hogy keressen emlékei között egy olyan lovagtársat, aki hasonló védelemmel volt ellátva. Az itteni kínálat, meg igazából a legtöbb kovácsműhelyé – hiszen nem kizárólag nekik készítik a felszerelést - is tele van olyanokkal, amit a legtöbb mestere lovaghoz nem méltónak titulálna. Jóllehet ha például pont egy ilyesfajta fegyverrel vinné be a végső szúrást egy mihaszna ellenfél, akkor változna a véleményük. Lehet végül ő is úgy fog dönteni, hogy tesz a szokásokra és választja azt, ami szerinte a legjobb. Bár nehéz csak úgy a feledés homályába hajítania mindent, amit eddig beléneveltek. Valószínűleg könnyed egyszerűséggel ráfognák ha egy hasonlóban meglátják, hogy már mindent elfelejtett, vagy akár azt is, hogy beállt közönséges zsoldosnak. Nem mintha sok útjára kelt lovag nem viselkedne hasonlóan. Ha sikerült választania, akkor vet néhány pillantást a fegyverekre is, hátha lát valami olyasmit, ami nagyon megtetszik neki. Ezen a téren már jóval szabadabb kezet kaptak a tanoncok, bár íjat használni, vagy a dobótőr kezelésére nem tanították meg őket. „Azok a gyávák fegyverei” – mondták. Azzal mondjuk alighanem ő maga is egyetért, hogy tisztább egy szemtől szembeni, trükkök és átverések nélkül harc, de hát melyik lenne olyan? Az elviekben mindez szépen hangzik, de amikor az ember az életéért küzd, akkor lehet, hogy csak beletúr a homokba és hajítja azt az ellenfele szemébe, hogy ezzel előnyt kovácsoljon magának. Hosszas gondolkodás és sok kör lefutása után aztán sikerül választania magának valamit. Fizet, kimond néhány dicsérő szót és távozik is.*
~ Most aztán már tényleg irány a fogadó. ~
*Határozza el, miközben kioldja a lovát. Még egyszer vissza kell majd jönnie a rendelésért de az azutáni alkalommal már nem fogja felvenni még egyszer soha azt, ami most van rajta.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 21:59:11
- Nyilván valami olyasmi kellene, ami hozzám illik.
*Suttogja maga elé valami furcsa lejtéssel a hangján. Halvány mosolyra kerekedik az arca, mert most leginkább pont a nemrég megismert leányzónak képzeli magát, aki éppen válogatja, hogy melyik ruhát vegye fel. A megjegyzés ugyanakkor inkább arra irányult, hogy meggyőződése, hogy a lovagi páncélzatnál vannak jóval praktikusabbak és előnyösebbek is – még ha a megfelelő kezek alatt készültek esetében egy ilyen vértezetben is meglepően szabad és gyors a mozgás. Azonban magára ölteni egy egyszerű bőrpáncélzatot mégsem szeretne, mert hirtelen nagyon megkellene erőltetnie magát, hogy keressen emlékei között egy olyan lovagtársat, aki hasonló védelemmel volt ellátva. Az itteni kínálat, meg igazából a legtöbb kovácsműhelyé – hiszen nem kizárólag nekik készítik a felszerelést - is tele van olyanokkal, amit a legtöbb mestere lovaghoz nem méltónak titulálna. Jóllehet ha például pont egy ilyesfajta fegyverrel vinné be a végső szúrást egy mihaszna ellenfél, akkor változna a véleményük. Lehet végül ő is úgy fog dönteni, hogy tesz a szokásokra és választja azt, ami szerinte a legjobb. Bár nehéz csak úgy a feledés homályába hajítania mindent, amit eddig beléneveltek. Valószínűleg könnyed egyszerűséggel ráfognák ha egy hasonlóban meglátják, hogy már mindent elfelejtett, vagy akár azt is, hogy beállt közönséges zsoldosnak. Nem mintha sok útjára kelt lovag nem viselkedne hasonlóan. Ha sikerült választania, akkor vet néhány pillantást a fegyverekre is, hátha lát valami olyasmit, ami nagyon megtetszik neki. Ezen a téren már jóval szabadabb kezet kaptak a tanoncok, bár íjat használni, vagy a dobótőr kezelésére nem tanították meg őket. „Azok a gyávák fegyverei” – mondták. Azzal mondjuk alighanem ő maga is egyetért, hogy tisztább egy szemtől szembeni, trükkök és átverések nélkül harc, de hát melyik lenne olyan? Az elviekben mindez szépen hangzik, de amikor az ember az életéért küzd, akkor lehet, hogy csak beletúr a homokba és hajítja azt az ellenfele szemébe, hogy ezzel előnyt kovácsoljon magának. Hosszas gondolkodás és sok kör lefutása után aztán sikerül választania magának valamit. Fizet, kimond néhány dicsérő szót és távozik is.*
~ Most aztán már tényleg irány a fogadó. ~
*Határozza el, miközben kioldja a lovát. Még egyszer vissza kell majd jönnie a rendelésért de az azutáni alkalommal már nem fogja felvenni még egyszer soha azt, ami most van rajta.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 21:59:11
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-28 12:46:33
Üzenet elküldve: 2013-08-28 12:46:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hallgeir megérkezik a kovácshoz, a műhely ajtaja hasonlóan alacsony mint a többi a városban hozzá képest, így hát megint csak le kell hajolnia, hogy bejuthasson. Nem könnyű beltérben mozogni egy ilyen alaknak egy többnyire emberek által lakott városban. Szinte semmi sincs az Ő méretében. Ahogy belép rögtön megcsapja a meleg fém illata. Valószínűleg készülőben van valami fegyver vagy páncél. Körbetekint, ha egy bent lévővel találkozik tekintete, akkor biccent egyet köszönés gyanánt. Elkezd nézelődni a falón lévő áruk között, nem mintha fegyvert akarna vásárolni, de szereti nézegetni az ilyesmiket. Neki ez olyan mint másnak egy szép festmény. Kis idő múlva a kovácshoz lép és megszólítja. Erőteljes hangja betölti a műhelyt.*
-Üdvözlet, egy új vértet szeretnék kovácsoltatni önnel. Az én méretemben.
*A kovács csak néz rá, majd szól.*
-Akkor az attól tartok önnek többe fog kerülni mint az alap ár, mennyi pénze van?
*Hallgeir kiszórja összes vagyonát az egyik asztalra, a kovács ránéz az érmékre majd az óriásra.*
-Sajnálom de ez vajmi kevés, ebből nem birok páncélt csinálni önnek. Talán ha keres valakit aki árul használtat, lehet, hogy akad az ön méretében. Vagy szerezzen több pénzt és jöjjön vissza később.
*Hallgeir összesöpri a pénzét erszényébe, majd elteszi biztos helyre.*
-Rendben, akkor később visszajövök.
A hozzászólás írója (Hallgeir Ysam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.28 12:53:22
-Üdvözlet, egy új vértet szeretnék kovácsoltatni önnel. Az én méretemben.
*A kovács csak néz rá, majd szól.*
-Akkor az attól tartok önnek többe fog kerülni mint az alap ár, mennyi pénze van?
*Hallgeir kiszórja összes vagyonát az egyik asztalra, a kovács ránéz az érmékre majd az óriásra.*
-Sajnálom de ez vajmi kevés, ebből nem birok páncélt csinálni önnek. Talán ha keres valakit aki árul használtat, lehet, hogy akad az ön méretében. Vagy szerezzen több pénzt és jöjjön vissza később.
*Hallgeir összesöpri a pénzét erszényébe, majd elteszi biztos helyre.*
-Rendben, akkor később visszajövök.
A hozzászólás írója (Hallgeir Ysam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.28 12:53:22
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:57:53
Üzenet elküldve: 2013-08-24 16:57:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*A Zaraval folytatott forró este után... nem is várta el Errdam, hogy a nő csak úgy ott maradjon reggelig. Az ilyen lányok mint Ő olyanok mint a macskák... dorombolnak, karmolnak néha és mikor jóllaknak tovatűnnek. Errdam és Ő köztük egy a különbség. Ő nagymacska beállítottságú. Nem koslat utánuk és ha jönnek elcicázik velük.
Bár mint minden lovagban benne is van némi önérzet. Fel fogja keresni a nőt, elvégre ha szüksége van ismét rá akkor majd megjelenik újra.
Addig viszont ideje munka vagy épp kalandok után nézni. Hiszen sokminden vár még rá. S nem kéne elfeledni az okot ami miatt ide jött a gyilkosok megtalálása.
Ám kezdetnek irány a kovács. Van egy-két dolog ami arra mutat, hogy felszerelése már régi. Ideje újítani rajta.
Belép dél tájékán a műhelybe. A kovács éppen rendezi sorait a boltban. Errdam leveszi sisakját és köszönti:*
-Üdvözlet mester.
*A kovács is bólint.*
-Üdv lovag. Mi járatban?
*Azzal közelebb lépked Errdam és így szól:*
-Vásárlásban gondolkodom, széles körűben.
*Mondja s körbenéz a helyen.*
Bár mint minden lovagban benne is van némi önérzet. Fel fogja keresni a nőt, elvégre ha szüksége van ismét rá akkor majd megjelenik újra.
Addig viszont ideje munka vagy épp kalandok után nézni. Hiszen sokminden vár még rá. S nem kéne elfeledni az okot ami miatt ide jött a gyilkosok megtalálása.
Ám kezdetnek irány a kovács. Van egy-két dolog ami arra mutat, hogy felszerelése már régi. Ideje újítani rajta.
Belép dél tájékán a műhelybe. A kovács éppen rendezi sorait a boltban. Errdam leveszi sisakját és köszönti:*
-Üdvözlet mester.
*A kovács is bólint.*
-Üdv lovag. Mi járatban?
*Azzal közelebb lépked Errdam és így szól:*
-Vásárlásban gondolkodom, széles körűben.
*Mondja s körbenéz a helyen.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-23 20:11:27
Üzenet elküldve: 2013-08-23 20:11:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Miután átvágott a piacon és belépett a műhelybe, csodálatos látvány tárul a szeme elé. Kardok, fejszék, tőrök, buzogányok és sok más egyéb ami Isrint a legkevésbé sem izgatja. Ő ugyanis csak bámészkodni jött ide. A kovács viszont viharos sebességgel meg szólítja.*
- Segíthetek valamiben?
- Csak nézelődöm.
*Miután a kovácsot letudta a kezébe fog egy különösen szép kardot és egyszer-kétszer meglendíti.*
- Segíthetek valamiben?
- Csak nézelődöm.
*Miután a kovácsot letudta a kezébe fog egy különösen szép kardot és egyszer-kétszer meglendíti.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:12:56
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:12:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
*Mylene érkezik meg a kovácshoz, sietős léptekkel. Nemrég még otthon volt, házában, hogy átöltözzön, hiszen sérült anyagú ruháját nem akarta már viselni. Jelenleg egy barnás árnyalatú, az eddiginél egyszerűbb szabású ruhadarab díszeleg rajta, és ami még meglepő lehet, hosszú hajzuhataga összefonva pihen a vállán. Erszényét töltötte még meg, mivel úgy döntött, ideje kissé jobban odafigyelnie magára, illetve, mindenképp szeretne egy fegyvert, amellyel ha nem is védheti meg magát, de ráijeszthet támadójára. Sosem volt ég ilyen helyen, így, miközben átszelte a piacteret, ahol megállva kicsit lenyugtatta magát, hiszen még jelenleg is izgul, végig azon törte a fejét, mit fog tenni, amikor majd eléri a célt. El is érte, de gondolatai még nemigen tiszták.
Ez neki egy kezdet, annak a kezdete, amit mindenképp el akar érni, és megvalósítani. A műhely előtt állva szorongatja hajfonatát, és elgondolkodik, mi is lenne számára ideális. Ha férfi lenne, egy kardban gondolkodna, amely bizonyára eléggé irreálisan nézne ki most a kezében, főként úgy, hogy soha nem tartott ilyesmit. Ebben szerencsés, hogy nő, kisebb dologban gondolkodik, egy tőrben, olyasmiben, ami a nemrég megismert Aying tulajdonában is láthatott. De tudja jól, egy olyan darabbal nehéz bánni, és elég drága holmi lehet, neki pedig csak egy egyszerű kell, hogy megmutathassa, nem érdemes vele kikezdeni. Későbbi tervei közé már a tőr használatának elsajátítása a cél, hiszen nemrégiben átélt tehetetlensége megvilágította gyengeségét. Meg kell erősödnie, edzenie, komolyan, többet. Meg kell oldania, hogy megtehesse, mert ráébredt, hogy az élet, melyet él jelenleg, valóban nem neki teremtették. Végül viszont, gondolataitól elszakadva sóhajt nagyot, és lép be a kovácshoz. Illedelmesen köszönti a mestert, és az inasát, majd körbetekint. Még mindig nem döntött, viszont, nézelődés közben képet kap arról, mit is vehet magához, és a kovács is efelől érdeklődik egyhamar. Nem húzza sokat az időt, hiszen felesleges, egyhamar dönt amellett, hogy egy tört szeretne, egyszerű darabot, hozzá illőt. Az életek kiontása még mindig nem az ő területe, erről a kovácsot is meggyőzi, nehogy egy gyilkos szándékú hajadonnak tekintse őt. Nem telik sokba, mire megleli azt, mit keres, legalább is egyelőre gondolataiban. Valahogy nem az ár érdekli, nem mindene a vagyon, ahogy a szüleinek. Nem fél attól sem, hogy mit fognak szólni a dologhoz, hogy hogyan fogadják majd azt, amikor megpillantják oldalán. Elég érett, eléggé önállóan bír gondolkodni, és, próbálja azt mutatni a világ felé, mennyire talpraesett. Többé nem fogja senki sem egy egyszerű, semmihez nem értő, gyenge valakinek nézni. Igen, ez áll legjobban az egész mögött, némi sértettség, és önmegvalósítás. Amint a kovács feljegyzi azt, mire vágyi, végre fizethet. A helyiség melegsége, és levegője kicsit bántja őt, de jelét nem mutatja neki, erszényét kinyitva fizeti meg a munkáját a mesternek, majd elköszönve, már a kijárat felé igyekszik. Örül, boldog, rettentően, hiszen elérte azt, hogy megtegye azt a bizonyos lépést. A szabad levegőre érve lélegez nagyot belőle, ül ki letörölhetetlen mosoly arcára, és újult erővel indul meg előre, hogy újabb kalandba vágja a fejszéjét. A hazatérés gondolata pedig átmenetileg teljesen kitörlődött a fejéből.*
Ez neki egy kezdet, annak a kezdete, amit mindenképp el akar érni, és megvalósítani. A műhely előtt állva szorongatja hajfonatát, és elgondolkodik, mi is lenne számára ideális. Ha férfi lenne, egy kardban gondolkodna, amely bizonyára eléggé irreálisan nézne ki most a kezében, főként úgy, hogy soha nem tartott ilyesmit. Ebben szerencsés, hogy nő, kisebb dologban gondolkodik, egy tőrben, olyasmiben, ami a nemrég megismert Aying tulajdonában is láthatott. De tudja jól, egy olyan darabbal nehéz bánni, és elég drága holmi lehet, neki pedig csak egy egyszerű kell, hogy megmutathassa, nem érdemes vele kikezdeni. Későbbi tervei közé már a tőr használatának elsajátítása a cél, hiszen nemrégiben átélt tehetetlensége megvilágította gyengeségét. Meg kell erősödnie, edzenie, komolyan, többet. Meg kell oldania, hogy megtehesse, mert ráébredt, hogy az élet, melyet él jelenleg, valóban nem neki teremtették. Végül viszont, gondolataitól elszakadva sóhajt nagyot, és lép be a kovácshoz. Illedelmesen köszönti a mestert, és az inasát, majd körbetekint. Még mindig nem döntött, viszont, nézelődés közben képet kap arról, mit is vehet magához, és a kovács is efelől érdeklődik egyhamar. Nem húzza sokat az időt, hiszen felesleges, egyhamar dönt amellett, hogy egy tört szeretne, egyszerű darabot, hozzá illőt. Az életek kiontása még mindig nem az ő területe, erről a kovácsot is meggyőzi, nehogy egy gyilkos szándékú hajadonnak tekintse őt. Nem telik sokba, mire megleli azt, mit keres, legalább is egyelőre gondolataiban. Valahogy nem az ár érdekli, nem mindene a vagyon, ahogy a szüleinek. Nem fél attól sem, hogy mit fognak szólni a dologhoz, hogy hogyan fogadják majd azt, amikor megpillantják oldalán. Elég érett, eléggé önállóan bír gondolkodni, és, próbálja azt mutatni a világ felé, mennyire talpraesett. Többé nem fogja senki sem egy egyszerű, semmihez nem értő, gyenge valakinek nézni. Igen, ez áll legjobban az egész mögött, némi sértettség, és önmegvalósítás. Amint a kovács feljegyzi azt, mire vágyi, végre fizethet. A helyiség melegsége, és levegője kicsit bántja őt, de jelét nem mutatja neki, erszényét kinyitva fizeti meg a munkáját a mesternek, majd elköszönve, már a kijárat felé igyekszik. Örül, boldog, rettentően, hiszen elérte azt, hogy megtegye azt a bizonyos lépést. A szabad levegőre érve lélegez nagyot belőle, ül ki letörölhetetlen mosoly arcára, és újult erővel indul meg előre, hogy újabb kalandba vágja a fejszéjét. A hazatérés gondolata pedig átmenetileg teljesen kitörlődött a fejéből.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 22:46:18
Üzenet elküldve: 2013-08-18 22:46:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Las Hagger részére//
*Lisast megkönnyebbülten lélegez fel, amikor a kovács jót nevet Las gúnyos megjegyzésén. Majd örömmel veszi észre, hogy ezzel a feszültséget is egyből sikerül feloldania a férfinak. Las már nem tűnik feszültnek, sőt együtt nevet a kováccsal. A lány is elmosolyodik ennek hatására.
Kisvártatva megjelenik az inas is a tőrökkel.*
-Igen, jól gondoltad. *Válaszol Lisast neki még mindig mosolyogva, majd mikor átveszi a tőrt, jobban szemügyre veszi. Nem gondolta volna, hogy ennyire el fogja nyerni a tetszését.* Ez nagyon tetszik. Gyönyörű munka. *Néz rá elismerően az inasra.
Lisast úgy sejtette, hogy ezért a mesterműért majd jó borsos árat fognak kérni, ezért eléggé meglepődik, mikor az inas közli velük az árát. De szerencsére meglepettségét sikerül lepleznie.*
-Nagyon szépen köszönjük. *Mondja a lány, azzal átnyújtja az inasnak (Mesélő #4 (Themis)) a tőrért járó 10 aranyat.
Még egy ideig nézegeti, forgatja a tőrt. Ujjaival végig simítja rajta a virágokkal díszített markolatot, majd felhelyezi az övére.
Mikor Las megindul kifelé a műhelyből Lisast követi őt. Az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Hihetetlenül csodálatosak lettek. *Ámuldozik még mindig a lány.* Már csak meg kéne tanulnom használni. Bár olyan szép, hogy nem lenne szívem bemocskolni. De a szükség néha nagy úr tud lenni. *Teszi hozzá mosolyogva, azzal elindulnak a férfival vissza a templomhoz. Ezután a kis kiruccanás után a lánynak kedve támad egy kis mágia tanuláshoz. Bár lehet inkább tartalékolja az energiáját későbbre, mikor már a pihenőnél lesznek.*
*Lisast megkönnyebbülten lélegez fel, amikor a kovács jót nevet Las gúnyos megjegyzésén. Majd örömmel veszi észre, hogy ezzel a feszültséget is egyből sikerül feloldania a férfinak. Las már nem tűnik feszültnek, sőt együtt nevet a kováccsal. A lány is elmosolyodik ennek hatására.
Kisvártatva megjelenik az inas is a tőrökkel.*
-Igen, jól gondoltad. *Válaszol Lisast neki még mindig mosolyogva, majd mikor átveszi a tőrt, jobban szemügyre veszi. Nem gondolta volna, hogy ennyire el fogja nyerni a tetszését.* Ez nagyon tetszik. Gyönyörű munka. *Néz rá elismerően az inasra.
Lisast úgy sejtette, hogy ezért a mesterműért majd jó borsos árat fognak kérni, ezért eléggé meglepődik, mikor az inas közli velük az árát. De szerencsére meglepettségét sikerül lepleznie.*
-Nagyon szépen köszönjük. *Mondja a lány, azzal átnyújtja az inasnak (Mesélő #4 (Themis)) a tőrért járó 10 aranyat.
Még egy ideig nézegeti, forgatja a tőrt. Ujjaival végig simítja rajta a virágokkal díszített markolatot, majd felhelyezi az övére.
Mikor Las megindul kifelé a műhelyből Lisast követi őt. Az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Hihetetlenül csodálatosak lettek. *Ámuldozik még mindig a lány.* Már csak meg kéne tanulnom használni. Bár olyan szép, hogy nem lenne szívem bemocskolni. De a szükség néha nagy úr tud lenni. *Teszi hozzá mosolyogva, azzal elindulnak a férfival vissza a templomhoz. Ezután a kis kiruccanás után a lánynak kedve támad egy kis mágia tanuláshoz. Bár lehet inkább tartalékolja az energiáját későbbre, mikor már a pihenőnél lesznek.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 21:51:36
Üzenet elküldve: 2013-08-18 21:51:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Las együtt nevet a kováccsal. Hát nem állt szándékában megbántani a fickót, viszont képtelen volt kihagyni a lehetőséget, hogy levezesse, ami már régóta felgyülemlett benne. Legalább ez a kovács nem olyan arrogáns, mint a legtöbb, aki azt hiszi, ha ők nincsenek, akkor megmunkálható fémek sem léteznek, szóval nélkülük legfeljebb kihegyezett fakarókkal lehetne harcolni.*
- Meghiszem én azt, hogy nem fogunk csalódni!
*Mondja Las mosolyogva, majd onnantól a segédre fordítja minden figyelmét. Meglátva a tőröket egészen elcsodálkozik. Az újonc sejtését figyelmen kívül hagyja, hiszen majd Lisast helyesel, ha szeretne, ő pedig nem szokott állandóan mások helyett beszélni.*
- Részemről rendkívül elégedett vagyok *mondja Las, ahogy átveszi, és megcsodálja a fegyvert* Azt hiszem mostantól a fabot legfeljebb a járásban fog segíteni. Ez egy mestermű *közben azon gondolkodik, hogy elvileg ez még keményebb anyag, mintha fém lenne, hiszen a Gorgera páncélján semmi nem tudott áthatolni. Csak azok a vakfoltok ne lettek volna... Az elf összeszorítja száját, és igyekszik nem elátkozni a vakokat, akik megölték a lényt. Hiszen valahol tényleg csak a feladatukat végezték. Akkor is, ha nem volt több undorító mészárlásnál, Lasnak semmi joga nincs neheztelni rájuk. Csak azt tudná, hogy Yag is megkapta a magáét... Bár azóta akár már puccsot is szervezhetett...
Majd az inas szavaira óhatatlanul és el kell mosolyodjon, és ezáltal elveszti előző gondolatmenetét Yagról és a gazságairól. Szemeivel a távolba mered, és úgy mondja:*
- Hát... küzdöttünk is, és ajándékba kaptuk. Bár küzdelem igazából nem volt, sodródtunk az események tengerén. *majd megrázza a fejét, és gyorsan visszatér a valóságba* El sem hinnéd *mondja mosolyogva, majd nekiáll kotorászni a pénze után. Előszedi erszényét, és kiszámolja a pénzt. Megköszöni, majd átad 10 aranyat a fiúnak. (Mesélő #4 (Themis)) A tőrét ezután gondosan felcsatolja köpenye alatti övére, majd még egyszer megköszöni, és elindul kifelé a műhelyből. Mielőtt kimenne, még int a kovácsnak is, majd kilép a helyiségből. Ha Lisast is kiért odafordul hozzá:*
- Na ez jól sült el. Viszont javaslom, ma már ne induljunk el a pihenőbe, semmi kedvem estére érkezni *néz fel a napra, mely már magasan jár az égen* A mai napot még töltsük el a templomban.
*Las együtt nevet a kováccsal. Hát nem állt szándékában megbántani a fickót, viszont képtelen volt kihagyni a lehetőséget, hogy levezesse, ami már régóta felgyülemlett benne. Legalább ez a kovács nem olyan arrogáns, mint a legtöbb, aki azt hiszi, ha ők nincsenek, akkor megmunkálható fémek sem léteznek, szóval nélkülük legfeljebb kihegyezett fakarókkal lehetne harcolni.*
- Meghiszem én azt, hogy nem fogunk csalódni!
*Mondja Las mosolyogva, majd onnantól a segédre fordítja minden figyelmét. Meglátva a tőröket egészen elcsodálkozik. Az újonc sejtését figyelmen kívül hagyja, hiszen majd Lisast helyesel, ha szeretne, ő pedig nem szokott állandóan mások helyett beszélni.*
- Részemről rendkívül elégedett vagyok *mondja Las, ahogy átveszi, és megcsodálja a fegyvert* Azt hiszem mostantól a fabot legfeljebb a járásban fog segíteni. Ez egy mestermű *közben azon gondolkodik, hogy elvileg ez még keményebb anyag, mintha fém lenne, hiszen a Gorgera páncélján semmi nem tudott áthatolni. Csak azok a vakfoltok ne lettek volna... Az elf összeszorítja száját, és igyekszik nem elátkozni a vakokat, akik megölték a lényt. Hiszen valahol tényleg csak a feladatukat végezték. Akkor is, ha nem volt több undorító mészárlásnál, Lasnak semmi joga nincs neheztelni rájuk. Csak azt tudná, hogy Yag is megkapta a magáét... Bár azóta akár már puccsot is szervezhetett...
Majd az inas szavaira óhatatlanul és el kell mosolyodjon, és ezáltal elveszti előző gondolatmenetét Yagról és a gazságairól. Szemeivel a távolba mered, és úgy mondja:*
- Hát... küzdöttünk is, és ajándékba kaptuk. Bár küzdelem igazából nem volt, sodródtunk az események tengerén. *majd megrázza a fejét, és gyorsan visszatér a valóságba* El sem hinnéd *mondja mosolyogva, majd nekiáll kotorászni a pénze után. Előszedi erszényét, és kiszámolja a pénzt. Megköszöni, majd átad 10 aranyat a fiúnak. (Mesélő #4 (Themis))
A tőrét ezután gondosan felcsatolja köpenye alatti övére, majd még egyszer megköszöni, és elindul kifelé a műhelyből. Mielőtt kimenne, még int a kovácsnak is, majd kilép a helyiségből. Ha Lisast is kiért odafordul hozzá:*- Na ez jól sült el. Viszont javaslom, ma már ne induljunk el a pihenőbe, semmi kedvem estére érkezni *néz fel a napra, mely már magasan jár az égen* A mai napot még töltsük el a templomban.
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-18 20:42:41
Üzenet elküldve: 2013-08-18 20:42:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Lisast Naida és Las Hagger//
Azt hiszem, megérdemlem a gúnyt *mondja a kovács, majd felnevet, hogy belezeng az egész műhely.* De nem fognak ám csalódni, meglátják! Hol vagy, kölyök? Az árat majd vele beszéljék meg, az ő munkája.
*Az inas előkerül a műhely hátuljából, és a vevőket meglátva azonnal előkeríti a két csonttőrt is, és átadja őket. Mindkettő hibátlan fegyver, épp olyan élesek, mint bármelyik fémből készült társuk. Jobban megnézve feltűnhet, hogy a markolatuk nem egyforma, és nem is egyszerűen redőzött, hogy ne csúszkáljon rajta a kéz. Az egyikre épp olyan mintát faragott a fiú, mint Las új köpenyének mintája, a másikra egy kicsit nőiesebbet, finom indákkal, itt-ott szépen faragott virágokkal.*
Remélem, jól sejtettem, hogy az egyik a hölgynek lesz *jegyzi meg az ifjonc, kissé szégyellősen.* Remélem, elégedettek... igyekeztem mindent kihozni belőlük. Nagyon különös csont, akarom mondani, igazán különleges. Ami az árát illeti... legszívesebben ingyen adnám, mert ilyesmihez csak az jut, aki keményen megküzd érte vagy akit megajándékoznak vele, de a népem hisz abban, hogy mindennek meg kell fizetnünk az árát, hogy az energiák kiegyenlítődjenek, ilyen vagy olyan módon. Ne mondják el a mesteremnek, de csak 10 aranyat kérek darabjáért, csak a babona miatt.
Azt hiszem, megérdemlem a gúnyt *mondja a kovács, majd felnevet, hogy belezeng az egész műhely.* De nem fognak ám csalódni, meglátják! Hol vagy, kölyök? Az árat majd vele beszéljék meg, az ő munkája.
*Az inas előkerül a műhely hátuljából, és a vevőket meglátva azonnal előkeríti a két csonttőrt is, és átadja őket. Mindkettő hibátlan fegyver, épp olyan élesek, mint bármelyik fémből készült társuk. Jobban megnézve feltűnhet, hogy a markolatuk nem egyforma, és nem is egyszerűen redőzött, hogy ne csúszkáljon rajta a kéz. Az egyikre épp olyan mintát faragott a fiú, mint Las új köpenyének mintája, a másikra egy kicsit nőiesebbet, finom indákkal, itt-ott szépen faragott virágokkal.*
Remélem, jól sejtettem, hogy az egyik a hölgynek lesz *jegyzi meg az ifjonc, kissé szégyellősen.* Remélem, elégedettek... igyekeztem mindent kihozni belőlük. Nagyon különös csont, akarom mondani, igazán különleges. Ami az árát illeti... legszívesebben ingyen adnám, mert ilyesmihez csak az jut, aki keményen megküzd érte vagy akit megajándékoznak vele, de a népem hisz abban, hogy mindennek meg kell fizetnünk az árát, hogy az energiák kiegyenlítődjenek, ilyen vagy olyan módon. Ne mondják el a mesteremnek, de csak 10 aranyat kérek darabjáért, csak a babona miatt.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:18:28
Üzenet elküldve: 2013-08-17 22:18:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4 és Las Hagger//
*Lisast követi Last kifelé a templomból. Mikor kiérnek a kertbe, egy gyors pillantást vet a virágágyásra, az elf múltkori alvóhelyére. A papok azóta már eligazgatták az összetúrt földet. A lány mosolyog egyet az emlék hatására, majd egyből tovább is indulnak a gazdagnegyed felé. Lisast körülnézve azon gondolkodik, hogy vajon járt e már a város ezen részén, de nem emlékszik rá. Ideje nincs sajnos körülnézni, mert nem állnak meg.
A díszes, fényűző házakat elhagyva piactér következik, ahol nagy a zsongás. A lány mindig is igyekezett ezt a helyet elkerülni. Nem szereti a hangoskodó tömeget. Szerencsére a férfi nem áll meg ezen a helyen sem nézelődni, hanem tovább halad a kovácsműhely irányába.
Miután megérkeznek a műhelyhez, az elf nagyot sóhajt, amit Lisast nem tud mire vélni. "Lehet a tőrök miatt aggódik?" Tűnődik el a lány. Lisastnak is sokszor megfordult már a fejében, hogy mi lesz, ha elrontják. Se a kovács, se az inasa nem tűnt valami magabiztosnak. Ez a lányt is eléggé aggasztja azóta. Talán Las idegessége kicsit a lányra is átragad, mert nagy levegőt vesz mielőtt belépne az épületbe.
Belépve a műhelybe Lisast illedelmesen köszön, majd megvárják, míg sorra kerülnek. A lány meglepődik a férfi modorán. Kikerekedett szemekkel nézi az elfet, aki az asztalnál könyököl. Még sose hallotta Last ilyen hangon beszélni. "Még csak az hiányzik, hogy most meg megbántsa a kovácsot. Ha ez megtörténik, bizonyára borsos árat fog kérni a tőrökért." Lisast úgy dönt, hogy inkább csöndben marad, és megvárja a kovács válaszát.*
*Lisast követi Last kifelé a templomból. Mikor kiérnek a kertbe, egy gyors pillantást vet a virágágyásra, az elf múltkori alvóhelyére. A papok azóta már eligazgatták az összetúrt földet. A lány mosolyog egyet az emlék hatására, majd egyből tovább is indulnak a gazdagnegyed felé. Lisast körülnézve azon gondolkodik, hogy vajon járt e már a város ezen részén, de nem emlékszik rá. Ideje nincs sajnos körülnézni, mert nem állnak meg.
A díszes, fényűző házakat elhagyva piactér következik, ahol nagy a zsongás. A lány mindig is igyekezett ezt a helyet elkerülni. Nem szereti a hangoskodó tömeget. Szerencsére a férfi nem áll meg ezen a helyen sem nézelődni, hanem tovább halad a kovácsműhely irányába.
Miután megérkeznek a műhelyhez, az elf nagyot sóhajt, amit Lisast nem tud mire vélni. "Lehet a tőrök miatt aggódik?" Tűnődik el a lány. Lisastnak is sokszor megfordult már a fejében, hogy mi lesz, ha elrontják. Se a kovács, se az inasa nem tűnt valami magabiztosnak. Ez a lányt is eléggé aggasztja azóta. Talán Las idegessége kicsit a lányra is átragad, mert nagy levegőt vesz mielőtt belépne az épületbe.
Belépve a műhelybe Lisast illedelmesen köszön, majd megvárják, míg sorra kerülnek. A lány meglepődik a férfi modorán. Kikerekedett szemekkel nézi az elfet, aki az asztalnál könyököl. Még sose hallotta Last ilyen hangon beszélni. "Még csak az hiányzik, hogy most meg megbántsa a kovácsot. Ha ez megtörténik, bizonyára borsos árat fog kérni a tőrökért." Lisast úgy dönt, hogy inkább csöndben marad, és megvárja a kovács válaszát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080