*Verner megindul Eris után, bár ismét kicsit bizonytalanul botorkál, de ezúttal nem akar emiatt lemaradni, úgy érzi mára elég rossz fát tett a tűzre, akkor már inkább hasra esik. Amilyen alacsony, nem nagyon üti meg magát ilyenkor, szóval úgy érzi, erőltethet gyorsabb tempót. Odaérve a fegyvertáros fiúhoz gyorsan összeszedegeti a dobókéseit, és most nem törődik a szép elrendezéssel, egyszerűen csak fellógatja mindet köpenye alá, nem akarja húzni az időt. Tőrét is elteszi, bár azt már eldöntötte, hogy új közelharcos fegyvert fog szerezni, a tőr nem jó. Valahogy úgy érzi, be akarja bizonyítani, hogy vele nem csak a baj van, ő akár még hasznos is tud lenni. Kifelé baktatva a barakkból úgy dönt, megkísérel még egy kérdést:*
- Azt mondtad belelátsz a fejembe, de úgy láttam, nem csak belelátsz, hanem teljesen átérzed a helyzetem. Legalábbis lent a fogadóban úgy tűnt, téged is hatalmába kerített a dolog. Akkor nem lehet, hogy ha folytatódik, akkor te is kárt fogsz tenni magadban *bekötözött kezére pislant, a sebre, amelyet azért ejtett magán, hogy visszarázódjon a valóságba. Persze ostobaság, de akkor és ott úgy érezte magát, mintha vízben fuldokolna, és ez lenne az egyetlen lehetősége a menekülésre. Tulajdonképpen volt egy pillanat, amikor magába akarta döfni a kést, sőt, énje egyik fele végig erre készült, csak azért nem sikerült, mert volt annyi lélekjelenléte, hogy megmarkolja a kést, és a fájdalom, amit ez okozott, visszarántotta a valóságba.*
- Egyáltalán megsebesülhet egy istennő? *kérdezi, majd rájön, hogy ez már olyan kérdés, amihez semmi köze, szóval gyorsan hozzáteszi:*
- Persze, nem muszáj válaszolnod csak úgy... magamban beszélek... *ez eléggé rossz kifogás, viszont azzal tisztában van, hogy amit a halandók nem tudnak az istenekről, annak oka van. És bár megfogatta, hogy nem firtatja, de megint előbb beszélt, mint gondolkodott volna. Belépve a kovács műhelyébe rögtön oda is sétál a kovácshoz, persze alig éri fel a pultot. A férfi úgy fest, emlékszik rá (ki ne emlékezne?), és lerak négy szépen megmunkált dobókeresztet. A gnóm gyorsan kifizeti, majd felmarkolja a kereszteket, megfordul, és megmutatja őket Erisnek, mint valami gyerek az új játékát. Majd igyekszik megkomolyodni, és miután új szerzeményeit elrakta, rákérdez:*
- Szerinted kovácsoltassak valami új közelharcos fegyvert, ami hasznosabb, mint ez a tőr?