//Thargodarok//
*Hamarosan felhagy a nézelődéssel, és a törpével susmog tovább.*
- Hmmm. Érdekes. A hegyesfülű pondróknak voltak ilyen hajlított pengéik. De túl könnyű: az én kardom egy sima fapajzsot kettécsap, ha úgy adódik! *a vasalás persze már dolog, ő is tudja.*
- Érdeklődd meg, mennyibe kerülne...5-6 darab ezekből a kardokból. *nyilvánítja ki akaratát, majd otthagyva a törpét újra a készletet veszi szemügyre, és csak ezt követően fordul figyelme a lányok felé. Bár nem egy megbánós típus, néha azonban ő is visszaretten: Nem számolt ugyanis a női lélekben fellobbanó érzéssel, ami az "ékszer kapni" és a "valamit vásárolni" misztikus szirénhangjától szinte lángra lobbanni látszik a Kovácsműhelyben, legalábbis Cessa arca maga a mohóság kohója!*
- Jó, csak nyugalom. Az egész műhelyt nem fogom megvenni! *legalábbis egyelőre, bár ez a fél mondat egy mélyre eltemetett, de a jövőben majd felmerülő és gyökeret eresztő gondolat-magot ültetett el Kaganban.*
- No nem baj, végül is, felnőtt nő vagy lassan, megérdemled az éket! *mosolyodik el, és húzgálni kezdi szemöldökét, no és persze kajánul vigyorog. Eszébe jut tegnapi terve, amit Leandanával dolgoztak ki, és most igen jól el tudja képzelni a lányt abban az amulettben. Csak abban.*
~ Ah, a vezérség terhes kötelességei! ~ *tegnap ugyan kevés lelkesedést érzett a beavatási szertartás irányába, de ma - egyrészt az átélt megalázó inzultus, másrészt Cessa ruházata és egyre nőiesebb viselkedése hatására - kezd fantáziát látni a dologban.*
~ Addig kell megejteni, míg meg nem pocsékolja valaki. Meg Isuriinak is férj kell, mielőbb. De ezek itt földtúró bugrisok meg nemtelen kalmárok. Átok egy hely! ~ *mérgelődik, de ezeket a problémáit későbbre teszi át.*
- Tessék, itt a pénz rá. *nyúl erszényébe, majd Cessa kezébe nyomja a szükséges mennyiségű érmét. Nem veszi észre, hogy a lány már Hrothgaart is lehúzta.*
- Próbálj...izé. Alkudni, igen. Itt a tiéd is, Isurii, gyerünk, irány a boltos kufár! *ő maga nem akar venni semmit - főleg mert a lányok elhordták az erre szánt pénzét.*
*Miután letudta a dolog kellemetlenebb részét (ilyen javakért korábban más fémmel: hideg acéllal fizetett csupán), figyelmét a Kufár és a törpe felé fordítja.*
- Nagyon jó lesz így, Gramorn Kevdak. Remélem, nem lesz drága. *legalábbis a fickó érdekében reméli, mert ha megpróbálják átverni, és észreveszi, akkor őrség ide, város oda, rövid úton elégtételt vesz.*
~ Bár úgy lenne. Olcsóbban kijönnénk. ~ *húzódik gonosz mosolyra az ajka, újabb hűvös pillantást vetve a kalmárra. Semmi baja nincs vele, de városi ő is, így nincs a haver-listán.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.16 00:46:15