-Elég a Niane is, sokkal közvetlenebb és barátságosabb. Ha a teljes nevemen szólítasz, az olyan hivatalos, mintha... Nem is tudom. Talán mintha üzletről beszélnénk.
*Még magázódni sem igazán szeret, ezért is vált tegezésre, figyelve, hogy a férfi miként reagál erre. Nem hiszi, hogy bármi kifogása lenne, nem tűnik olyan idősnek, hogy a kora okán kijáró tiszteletet ezzel követelje meg, de jobb inkább óvatosnak lenni, sosem lehet tudni, hogy egy ismeretlen miként is reagál a megnyilvánulásaira.*
-Nem, táncos vagyok, a fegyverekhez sem konyítok többet, mint az ékszerekhez.
*Halkan felnevet, ahogy kicsit közelebb lép a korábban szemlélt szablyához, ahogy múlik az idő, úgy találja egyre gyönyörűbbnek és kívánatosnak. Talán meg kellene vennie?*
-Néha az előadásaimban azonban szeretek efféle fegyvert használni, szerintem eléggé megfűszerezi a hangulatot, ha a nézők azt látják, hogy egy éles karddal a kezemben is képes vagyok hibátlanul táncolni.
*Nehéz lenne megmagyarázni, hogy pontosan mi is korbácsolja fel az érdeklődést abban, ha egy ifjú, kecses lány átsejlő ruhában, szablyával a kezében lejt már-már kihívó, sőt, erotikus táncot.*
-És te? Jól sejtem, hogy harcos-féle vagy?
*Ha már úgyis azzal a gondolattal játszik, hogy a dísznek kirakott szablya gazdájává teszi magát, hát nem rest lábujjhegyre pipiskedni, két kézzel nyúlva a fegyverért, hogy levehesse, a díszes markolatot ujjai közé zárva. Nem tartja kifejezetten ügyetlenül, de aki kicsit is ért a kardok forgatásához, könnyedén leszűrheti, hogy nem egy harcos képzettségével fogja, hanem valóban egy táncos kecsességével.*
-Mindig meglepődök, hogy nehezebbek, mint amilyennek látszanak.