*Napok óta nem haladt semmit a keresése. Kezdi úgy érezni, hogy felesleges minden, soha nem találja meg az ő Denaját. Hirtelen vágódik oldalra arca, mintha villám csapta volna meg, izmai úgy húzódnak össze.
~ Most fejezd be a sírást, te féreg! ~ Hiszen bár Arzu könnye nem hullott, csak nyavalyog magában. A kis társának pedig ez nem tetszik. Arcán ugyan nem látszik, de a férfi úgy érzi, mintha pofont csattintott volna valaki arcára. Meg is dörzsöli, majd nem törődve ezzel, tovább halad. Őt csak ne akarja kioktatni egy ilyen nyomorult kis létforma.
Ahogy megáll a kovács műhelye előtt, elgondolkozik. Miért jött erre? Franc a dögbe, állandóan elfelejti miatta kitűzött céljait. Bezzeg Dena gyermeki arca nem tűnik el soha, mindig előtte lebeg. Néha kicsit zavaró, hogy másra sem tud gondolni. De tudja jól, hogy ennek oka van. Dena az, akit meg kell találnia az élete árán is. Apja a szívére kötötte. Meg kell védenie...
Belépve szinte megcsapja a fém szaga. A fülledt hőség gyilkos, még szerencse, hogy enyhe huzat mozgatja a levegőt. Nem sokat, de segít. Talán elég lesz.*
- Szép napot, uram!
*Szól a kovácsnak, majd meg sem várva bármi választ, elkezd körbejárni. Kíváncsi, hogy milyen felszereléssel dolgozik. Milyen minőségű acélt használ, mennyire strapabíró bőrt és így tovább. Valószínűleg órákig is ellesz a pengék vizsgálásával, harcos lélekként ért hozzá, nagyon jól. Sajnos ez éppen annyira áldás, mint átok is, hiába, a kovácsnak meglesz vele még a gondja. De addig is nyugodtan tud foglalkozni minden mással.*