//Adeyth Worot//
-Szóval tisztás? Sosem hallottam még róla! *Igazság szerint, mióta itt van a környéken, még ki sem lépett a városból. Főleg nem az erdőbe, és ilyen veszélyes helyekre, hiszen oda testőre nem hagyta volna elmenni. Mindig banditákkal, rablókkal meg ilyenekkel ijesztgette Ladert, ezért tart is egy kissé az ötlettől, de mivel ő kérte, hogy kísérgethesse a lányt, így végül nem teszi szóvá a dolgot, csak megy végig Adeyth után. Lader valóban eléggé megbízik az idegenekben, hiszen nem is ismeri őket, szinte egész életét védelem alatt töltötte el. Veszélyérzete csak akkor fog igazán kialakulni, ha valami rossz történik vele. A kérdésre kissé elbizonytalanodik, mert nem tud rá válaszolni.*
-Nem igazán tudom! Beültem egy hintóba, aztán a kocsis elhozott idáig! *Vigyorog a lányra. Arra, hogy hamarosan odaérnek, csak sóhajt egy nagyot. Igazán örömteli hír ez számára, mert utál sokat sétálni. Tervezett is beszerezni egy lovat, vagy valami hátasállatot, csak még ideje sem volt rá, hiszen végig lekötötte a város látványa, a nézelődés és egyebek. Már szeretne odaérni az emlegetett helyre, mert lábai kezdenek már egy kicsit zsibbadni.* ~Hiába, engem nem túrázásra találtak ki!~ *Sopánkodik magában, de ebből persze mit sem látni, hiszen ugyan olyan rendületlenül halad újdonsült ismerőse nyomában, mint eddig. Hogy oldja rossz érzését a helyzettel szemben, ő is kérdez a lánytól, hogy jobban megismerje.*
-És mond csak, Adeyth! Te mindig is itt laktál? *Kérdezi barátságos mosollyal az arcán. Azért gondolja ezt, mert a lány célirányosan halad egyik helyről a másikba, nem keresgeti az utat, ahogyan azt egy nem helybéli tenné.*