//Egy kicsit a múltban, a vadászat után//
*Ahogy csak tud, bicegése közben, segít a harcosnak. Ez inkább abban mutatkozik meg, hogy a szerzet tojást Solarason lévő nyeregtáskához rögzítette. Útjuk csendesen halad, kicsivel erősebb tempót diktál, hogy mihamarabb a városba érjenek. Mind Darelnak, mint pedig a fekete hátasnak is mielőbb ellátásra van szükségük. Bár a tábori Shauritól kapott gyógynövényeket, azokat igyekezett is felhasználni, ahogyan kellett. Néha meg-megálltak, hogy a sebeiket átkötözze, hogy tempójukat tudják tartani.*
- Te és a lovad, mintha szinkronban lennétek, nem?
*Teszi fel a kérdést, a már sokszoros átkötözés közben.
Zeffel is próbált társalgást folytatni, de a fiú az erdei kaland után, inkább csak csendben jövöget mellettük. Néha-néha a hajába túr, s kedvesen mosolyog rá.
Napnyugtára érnek lassan a városba, amit viszont nem ismer, annyira, hogy tudja, merre is vigye a sebesült harcost. Próbálja támogatni a vérét folyamatosan vesztőt. Útjuk csendes volt, ami nem is oly meglepő. A harcos alapból nem beszél sokat, s most, hogy sebesülése miatt, folyamatosan patakzik vére, csak még szótlanabb. Két erőtlen szót tud kipréselni magán.*
- Templom? Jó! De hol a templom? *Néz szét, szinte kétségbeesve a piactéren, a kovácsműhelye előtt megállva. Egy arra járó öreg asszonyt állít meg, s kér tőle útbaigazítást.*
- Elnézést, asszonyom, megmondaná, hogy merre találjuk a templomot?
*Kinézetük, viharvert, romos, véres, koszos állapota, nem túl meggyőző, de a nénike segítőkészen válaszol neki. Gyors útbaigazítás után, Darel egyik karját átveszi a vállán, másik szabad kezével páncélos derekát öleli át, s úgy segít neki.*
- Mindjárt ott vagyunk, ott majd segítenek.
*Biztatja a folyamatosan gyengülő férfit.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 20:52:33