//Thaira, Daranel//
- Kétségtelen, hogy hozzá tudnál szokni, azonban ez olyan, mintha én hirtelen váltanék az íjra. Értek a használatához, de annyira elhanyagoltam, hogy igazán nem érezném magamat biztonságban, ha nem lenne más fegyverem.
*Mindez persze csak enyhe megfogalmazás. Ha a vándor íjászt akarna képezni magából, nos igazán közel kéne lennie az ellenfélnek ahhoz, hogy akárcsak eltalálja. Persze azért nem gond, ha ért valamicskét a távolsági fegyverekhez, de nem áll szándékában változtatni a felszerelésén. Mostmár nem.*
- Hát persze. Nem lehet minden fegyvert megszokni. Az előző kardomat bekötött szemmel is megismerem, ám ehhez még idő kell. Mindazonáltal reménykedem, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásom. Ez a penge energiát, képzettséget és természetesen pénzt igényel.
*Nem mintha ez lett volna az elsődleges szempont. Egy kiváló kardért az ember nem sajnálja az aranyat, azonban gondolni kell arra is, hogy nem mindig lehet elejteni a vadakat, a fogadók pedig nem olyan olcsók.
A páncélokra terelődik a szó, ami szintén egy érdekes példa. A Hóhajú egy kiváló vérttel büszkélkedhet, melyet sokkal nehezebb és gyötrelmesebb úton szerzett, mint újdonsült pengéjét.*
- Nos, nekem van egy pikkelyvértem, ami azonban nem egy közönséges páncél. Legalább olyan stabil védelmet biztosít, mint a nehézvértek, beleértve a lovagi páncélokat is. Ezzel ellentétben pehelykönnyű. Mintha csak egy egyszerű hétköznapi láncinget, vagy esetleg bringatint öltenél fel. Különleges vért, viszont nem kicsi árat fizettem érte.
*Hát igen, az egy igazán kellemetlen kaland volt, és örült, hogy ép elmével került ki a kastélyból. Azóta sem sikerült feltárni az okát, hogy mégis miért rabolták el. Lehet, hogy ez már egy örök rejtély marad.
A lányra pillant, majd halvány mosoly kíséretében biccent.*
- Nagyon jól tudom, hogy mennyi mindennel lehet üzletelni. S azt is, hogy mely portékák fizetnek a legjobban, noha nem vagyok kereskedő.
*Noha tényleg nem kereskedő a vándor, minden épeszű embernek van legalább egy barátja az alvilágban, aki szorult helyzetben jól jöhet. Ezek a barátok pedig némi szívességért örömmel segítenek.*
- Igaz, hogy a nyílvessző és a balta ellen nem véd sokat a bőrsisak. Épp ezért kell elkerülni, hogy bármelyik megtalálja a fejedet. Különben minden vérten vannak illesztési pontok, amit egy jó íjász álmából felkelve is eltalál. Hiába, a távolsági fegyverek veszélyesek...
*Daranelre pillant, majd bólint.*
- Felőlem mehetünk tovább. Részemről mindegy merre, döntsétek el ti.