Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:00
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácshoz is ellátogat, hátha még utoljára talál valami kedvére valót. A sok fegyver, pajzs és páncél régi idők emlékét idézi, manapság már inkább szándékosan nem hordja saját kardjait, most is csak azért vannak vele mert hosszú útra készül. Esetleg egy pajzsot majd be kellene szereznie, régen mindig jó hasznát vette. Az ilyesmi viszont nem olcsó mulatság és nem tudja megéri-e költekezni ilyesmire. Egyet kettőt meg és néz alaposabban, pár fegyvert is kézbe vesz, csak a súlyuk lemérése végett. Rövid szóváltásba keveredik a kováccsal is, de a mesternek sajnálatára nem sikerül rábeszélnie semmit sem. Végül innen is tovább áll, az erdő felé indul meg, a tisztásra még kilátogatna mielőtt a városból elmegy.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:55:38
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:55:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő felől közelítve meg újra a várost könnyen szemébe ötlik Sevariernek a piac végében terpeszkedő kovácsműhely. A hátsó kis kertben épp dolgozik is a kovács a kohója mellett. Mintha régi fegyvereket olvasztana be.
~Ez két dologra utal, kevés az ügyeskedő aki tovább újra eladná a szinte már használhatatlan fegyvereket. Illetve hogy így az utolsó tapló zsivány kezében is rendes gyilokszerszám várható. Ez egyrészt azért lehet veszélyes mert a becsületes emberek, kövessenek bármily becsületkódexet nehezen kiszámíthatóak. Másrészt meg... mégis kinek kellene magyarázni miért veszélyes ha minden jöttmentnek jó fajta acél lóg a keze ügyében?~
Miután egy darabig nézelődik a kerítés mellett megpróbálkozik egy "Adjon isten!"-nel a munkájába merült kovács irányába.*
- Hasonlóképp. *Válaszol a mester.* Melyikre gondolt?
- Amelyik magának szimpatikus. Van út erről befelé vagy ugorjak kerítést?
- Nyitva az ajtó, ott jobbra.
- Micsoda könnyelműség. Nem fél hogy valaki csak úgy belófrál és elemel egy-két dolgot? *Kérdezi Sevarier miközben a kovács átkalauzolja a raktáron az előtér felé. A kovács a kezére tapadt koszt takarítja, a másik szótlanul vizslatja a közszemlére kitett harceszközöket.*
- No, és miben lehetek a segítségére az uramnak? *Kérdezi meg végül, a vasba öltözött egyéneknek, mint potenciális törzskuncsaftnak kijáró hangnemben.*
- Igaz is, őszintén szólva kissé elfeledkeztem magamról. Vásárolni most nem szeretnék, talán ha jobban megengedik az anyagiak. A fegyvereim is rendben vannak, nekem legalábbis megfelelnek. Erre a vértre azonban ráférne egy kikalapálás és polírozás. Mennyi ideig tartana átnézni most?
*Rövid alkudozás után megegyeznek egy árban és abban hogy ma még visszajön értük. Miután kibújt belőlük, ma már másodjára, gyorsan firkant egy elismervényt róluk. Annak ellenére hogy a kovács kissé húzza a száját a bizalmatlanság okán. Végül fegyvereit felkötve elindul addig járni egyet a városban.*
~Ez két dologra utal, kevés az ügyeskedő aki tovább újra eladná a szinte már használhatatlan fegyvereket. Illetve hogy így az utolsó tapló zsivány kezében is rendes gyilokszerszám várható. Ez egyrészt azért lehet veszélyes mert a becsületes emberek, kövessenek bármily becsületkódexet nehezen kiszámíthatóak. Másrészt meg... mégis kinek kellene magyarázni miért veszélyes ha minden jöttmentnek jó fajta acél lóg a keze ügyében?~
Miután egy darabig nézelődik a kerítés mellett megpróbálkozik egy "Adjon isten!"-nel a munkájába merült kovács irányába.*
- Hasonlóképp. *Válaszol a mester.* Melyikre gondolt?
- Amelyik magának szimpatikus. Van út erről befelé vagy ugorjak kerítést?
- Nyitva az ajtó, ott jobbra.
- Micsoda könnyelműség. Nem fél hogy valaki csak úgy belófrál és elemel egy-két dolgot? *Kérdezi Sevarier miközben a kovács átkalauzolja a raktáron az előtér felé. A kovács a kezére tapadt koszt takarítja, a másik szótlanul vizslatja a közszemlére kitett harceszközöket.*
- No, és miben lehetek a segítségére az uramnak? *Kérdezi meg végül, a vasba öltözött egyéneknek, mint potenciális törzskuncsaftnak kijáró hangnemben.*
- Igaz is, őszintén szólva kissé elfeledkeztem magamról. Vásárolni most nem szeretnék, talán ha jobban megengedik az anyagiak. A fegyvereim is rendben vannak, nekem legalábbis megfelelnek. Erre a vértre azonban ráférne egy kikalapálás és polírozás. Mennyi ideig tartana átnézni most?
*Rövid alkudozás után megegyeznek egy árban és abban hogy ma még visszajön értük. Miután kibújt belőlük, ma már másodjára, gyorsan firkant egy elismervényt róluk. Annak ellenére hogy a kovács kissé húzza a száját a bizalmatlanság okán. Végül fegyvereit felkötve elindul addig járni egyet a városban.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-23 13:05:07
Üzenet elküldve: 2015-06-23 13:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Azonban a kocsma előtt a kovácshoz robog. Dühösen, elkeseredetten, de legalább újra szabadon baktat át a piactéren, miután a gazdagok negyedét a háta mögött hagyta, és ugyanazon tempóval ront be ehhez a fémműveshez is. Ő készítette kardját, vértjét, pajzsát is, így hát neki is kell visszavenni azokat.
Egy tágasabb rész közepére áll, vértjét lecsatolja, kardját a földre dobja, pajzsát, alkarvédőjét úgyszintén. Legutoljára marad a nyaklánca, az ezüst amulett, melybe a Belaldur ház címere van vésve. Egy darabig bámulja a címerállatot, majd egy erős tépéssel leszakítja magáról, majd a földre hajítja azt is.*
- Kardom a házam jelmondatával. Vértem a házam színeivel. Pajzsom, mely a házam becsületét védte, és nyakékem, mely maga volt a ház becsülete. Értékesítsd őket magadnak, kovács, add el, olvaszd be egy új kardba, amit csak szeretnél, csak ne kelljen őket soha többé látnom.
*Mondja kiegyensúlyozottan, majd ahogy van, piszkos ingben, fekete lovaglónadrágban és bőrcsizmájában kiviharoz a kovácsműhelyből, és útját a fogadó felé tereli, hogy most már tényleg halálra ihassa magát. Az alkohol legalább nem kérdez vissza, nem néz furán, és megoldja a bánatát. Olyan, mint egy barát, vagy legalábbis amilyennek egy barátnak kéne lennie.*
Egy tágasabb rész közepére áll, vértjét lecsatolja, kardját a földre dobja, pajzsát, alkarvédőjét úgyszintén. Legutoljára marad a nyaklánca, az ezüst amulett, melybe a Belaldur ház címere van vésve. Egy darabig bámulja a címerállatot, majd egy erős tépéssel leszakítja magáról, majd a földre hajítja azt is.*
- Kardom a házam jelmondatával. Vértem a házam színeivel. Pajzsom, mely a házam becsületét védte, és nyakékem, mely maga volt a ház becsülete. Értékesítsd őket magadnak, kovács, add el, olvaszd be egy új kardba, amit csak szeretnél, csak ne kelljen őket soha többé látnom.
*Mondja kiegyensúlyozottan, majd ahogy van, piszkos ingben, fekete lovaglónadrágban és bőrcsizmájában kiviharoz a kovácsműhelyből, és útját a fogadó felé tereli, hogy most már tényleg halálra ihassa magát. Az alkohol legalább nem kérdez vissza, nem néz furán, és megoldja a bánatát. Olyan, mint egy barát, vagy legalábbis amilyennek egy barátnak kéne lennie.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:07:26
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:07:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kirion a sok gyakorlástól elfáradva összeszedi ki lőtt vesszőit és el teszi tegezébe, szerencsére csak egyet tört szét, mert sikerült ugyan oda lőnie kétszer egymás után. Kifelé magához veszi számszeríját és elköszön a fiútól.* ~Most már biztos el készült a kovács a páncélommal és a dobókésekkel. Végre nagyobb biztonságba leszünk Zarassal.~
*Be lép a piac tér felőli fa ajtón a kovácsműhelybe és izgatottan megy a kész ruhájáért és új fegyveréjért. Felveszi a vértet és a dobó késeket pedig a cipőjében és tegezéven rejti el, hogy mindig legyen valahol kéznél egy darab.*
*Be lép a piac tér felőli fa ajtón a kovácsműhelybe és izgatottan megy a kész ruhájáért és új fegyveréjért. Felveszi a vértet és a dobó késeket pedig a cipőjében és tegezéven rejti el, hogy mindig legyen valahol kéznél egy darab.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-16 07:34:54
Üzenet elküldve: 2015-06-16 07:34:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kirion a szobájába menet lenyugtatja magát Zaras aljas viccétől és be lép a szobájába. Oda sétál az ablak előtti részhez, ahol a széken száradnak ruhái, nagy örömére megszáradt hála a szép nyári napos időnek hála.*
-Na akkor kéne keresnem egy bőrvértet, hogy ne legyek felkészületlen és nem ártana egy tőr sem. *Mondja ki magának halkan a gondolatait. Ki lép a szobából a hátára téve nyílpuskáját, övére a tegezét és le lépcsőzik gyorsan a fogadóba, gyorsan vet egy pillantást a sok betért vendégre és be megy a fürdőbe.*
-Jó napot! Előbb mikor itt voltam nem hagytam itt valamit? Gyorsan megnézem rendben? *A fogadós unottan bólint és most az egyszer engedi, hogy a fürdőn át távozzon, gondolja hogy ez áll a kérdés mögött, mert sokan próbálkoznak ilyennel.
Kirion be néz a fürdő részébe, de természetesen nem hagyott ott semmit, csak itt akart távozni, hogy lerövidítse a piactérre vezető utat.*
~Meddig tart még ez a forgatag? Utálom ezt a tömeget, ahol ennyi fattyú és ki tudja mik vannak még.~ *A gondolatai közben elég fancsali képet vág és igyekszik minél hamarabb átkelni a tömegen. A kovácsműhely felé veszi első útját, ahová egy vékony faajtón lép be.*
-Na akkor kéne keresnem egy bőrvértet, hogy ne legyek felkészületlen és nem ártana egy tőr sem. *Mondja ki magának halkan a gondolatait. Ki lép a szobából a hátára téve nyílpuskáját, övére a tegezét és le lépcsőzik gyorsan a fogadóba, gyorsan vet egy pillantást a sok betért vendégre és be megy a fürdőbe.*
-Jó napot! Előbb mikor itt voltam nem hagytam itt valamit? Gyorsan megnézem rendben? *A fogadós unottan bólint és most az egyszer engedi, hogy a fürdőn át távozzon, gondolja hogy ez áll a kérdés mögött, mert sokan próbálkoznak ilyennel.
Kirion be néz a fürdő részébe, de természetesen nem hagyott ott semmit, csak itt akart távozni, hogy lerövidítse a piactérre vezető utat.*
~Meddig tart még ez a forgatag? Utálom ezt a tömeget, ahol ennyi fattyú és ki tudja mik vannak még.~ *A gondolatai közben elég fancsali képet vág és igyekszik minél hamarabb átkelni a tömegen. A kovácsműhely felé veszi első útját, ahová egy vékony faajtón lép be.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:49:44
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Medál//
*Duregar Lassan leengedi fegyverét, majd bokamagasságból kongón ejti le fejét a földre. Szeme mohón megcsillan, s halk torokhangú kuncogást hallat. Tudja hogy nyert ügye van.*
-Ne aggódj! A te fajtád nem az én esetem. Nekem túlságosan halvérű vagy, és unalmas. Mást akarok. Majd ha itt az ideje, felkeres az egyik alkalmazottam. Majd találunk valami munkát a számotokra. És persze, ha kiderülne, hogy becsaptatok, és mégis birtokotokban van a medál... Ugye nem kell ecsetelnem?
*Megvonja bozontos szemöldökét. Etheil pedig lassan leengedi felajzott íját.*
-Akkor elmehetünk? Szabadon?
-Menjetek csak! Turbékoljatok kis hegyes fülű barátaim!
*Az ajtóban álló kovácsinas oldalt lép, és széles, színpadias karlendítéssel mutat szabad utat Honineynek. Duregar kuncogása diadalmas nevetéssé erősödik, és a két tanonc is sunyi kuncogással társul a hangversenyhez. Etheil végleg a tegezbe dugja a nyilat.*
~Valamit nagyon akarnak majd. Nem fognak most bántani minket, így nincs miért óvatosnak lennem. Egyelőre biztonságban vagyunk.~
*Elindul Honiney irányába, s bólint, hogy ő is lépjen ki az immár szabad ajtón, még mielőtt bárki meggondolná magát. Nagyon vágyik már szabad levegőt szívni, és kicsit megpihenni. Érdekli őt Honi lakhelye is, ám esze ágában sincsen efféle gondolatainak hangot adni itt, ahol a ravasz törpe meghallja. Ha nem tud róla, jobb is ha így marad.*
*Duregar Lassan leengedi fegyverét, majd bokamagasságból kongón ejti le fejét a földre. Szeme mohón megcsillan, s halk torokhangú kuncogást hallat. Tudja hogy nyert ügye van.*
-Ne aggódj! A te fajtád nem az én esetem. Nekem túlságosan halvérű vagy, és unalmas. Mást akarok. Majd ha itt az ideje, felkeres az egyik alkalmazottam. Majd találunk valami munkát a számotokra. És persze, ha kiderülne, hogy becsaptatok, és mégis birtokotokban van a medál... Ugye nem kell ecsetelnem?
*Megvonja bozontos szemöldökét. Etheil pedig lassan leengedi felajzott íját.*
-Akkor elmehetünk? Szabadon?
-Menjetek csak! Turbékoljatok kis hegyes fülű barátaim!
*Az ajtóban álló kovácsinas oldalt lép, és széles, színpadias karlendítéssel mutat szabad utat Honineynek. Duregar kuncogása diadalmas nevetéssé erősödik, és a két tanonc is sunyi kuncogással társul a hangversenyhez. Etheil végleg a tegezbe dugja a nyilat.*
~Valamit nagyon akarnak majd. Nem fognak most bántani minket, így nincs miért óvatosnak lennem. Egyelőre biztonságban vagyunk.~
*Elindul Honiney irányába, s bólint, hogy ő is lépjen ki az immár szabad ajtón, még mielőtt bárki meggondolná magát. Nagyon vágyik már szabad levegőt szívni, és kicsit megpihenni. Érdekli őt Honi lakhelye is, ám esze ágában sincsen efféle gondolatainak hangot adni itt, ahol a ravasz törpe meghallja. Ha nem tud róla, jobb is ha így marad.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-07 16:39:04
Üzenet elküldve: 2015-06-07 16:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*A kuncogást hallván legszívesebben alaposan képen törölné a törpét, s dühe visszatükröződik a zafír szempárban, de egyéb jelét nem adja indulatainak. Sőt, még engedelmesen hátrébb is lép, mikor akadályokba ütközik a fegyver eltolását illetően.*
- Szerintem pedig Ön nem érti! A medál elkallódott az erdőben, de ha már annyira meg óhajtja szerezni, eredjen a nyomába! *Habár Duregar egyes szavakat valósággal harsog, a lány is felemeli ugyan hangját, de eszében sincsen üvöltözni. Próbálja megőrizni lekezelő hűvösségét, de ez egyre nehezebben megy. Az események azonban hirtelen felgyorsulnak, Etheil pedig kezébe veszi a történések fonalát. Ahogy a hím az ajtó felé taszajtja, a lendületet felhasználva a kijárat felé száguld. Hallja maga mögött a férfi lépteit, így nem fordul hátra, csak a célra koncentrál. Azonban az egyik segéd akadályt állít eléjük, saját személyében, ugyanis testével takarja el a kiutat. Honi gyorsan mérlegel fejben, hogy mitévő legyen, s ahogy elhatározásra jut, máskor oly’ szelíd lélektükrében szokatlan vadság villan fel, akárha egy ketrecbe zárt vadállattal nézne farkasszemet a törpe csatlósa. Elméjének józan része hangosan ordítva figyelmezteti a veszélyre, amit az egyre csak közeledő úttorlasz jelent, ennek ellenére nem torpan meg, rohan tovább, abban a reményben, hogy nem mindkettőjük veszte felé szalad éppen. Az utolsó métereknél ellöki magát a földtől, könyökét pedig úgy tartja, hogy minél nagyobb fájdalmat okozhasson. Remélhetőleg eléri célját, s eltalálja a kovácsinast. Akármi legyen is tette következménye, a törpe felszólalását hallva a zömök lény felé fordul. A veres tincsek, melyek arcába hulltak, eltakarják ugyan ábrázatának nagy részét, de az jól látható, hogy az égszín pillantás immár csak megszeppentségről árulkodik. Válaszra nyitja száját, majd összezárja ajkait, s a mélységire sandít. Szüksége van a megnyugtatására, s teljesen lényegtelen, hogy elnyeri-e azt, attól függetlenül is rámosolyog. A törpére tekintve azonban a korábbi kedvesség mind egy szálig elpárolog.*
- Attól függ, mire akar kérni. *Feleli, összekaparva a lehető legtöbb önbecsülését. Természetesen sejti, mire célozhat Duregar, de rá akarja kényszeríteni, hogy kimondja.*
*A kuncogást hallván legszívesebben alaposan képen törölné a törpét, s dühe visszatükröződik a zafír szempárban, de egyéb jelét nem adja indulatainak. Sőt, még engedelmesen hátrébb is lép, mikor akadályokba ütközik a fegyver eltolását illetően.*
- Szerintem pedig Ön nem érti! A medál elkallódott az erdőben, de ha már annyira meg óhajtja szerezni, eredjen a nyomába! *Habár Duregar egyes szavakat valósággal harsog, a lány is felemeli ugyan hangját, de eszében sincsen üvöltözni. Próbálja megőrizni lekezelő hűvösségét, de ez egyre nehezebben megy. Az események azonban hirtelen felgyorsulnak, Etheil pedig kezébe veszi a történések fonalát. Ahogy a hím az ajtó felé taszajtja, a lendületet felhasználva a kijárat felé száguld. Hallja maga mögött a férfi lépteit, így nem fordul hátra, csak a célra koncentrál. Azonban az egyik segéd akadályt állít eléjük, saját személyében, ugyanis testével takarja el a kiutat. Honi gyorsan mérlegel fejben, hogy mitévő legyen, s ahogy elhatározásra jut, máskor oly’ szelíd lélektükrében szokatlan vadság villan fel, akárha egy ketrecbe zárt vadállattal nézne farkasszemet a törpe csatlósa. Elméjének józan része hangosan ordítva figyelmezteti a veszélyre, amit az egyre csak közeledő úttorlasz jelent, ennek ellenére nem torpan meg, rohan tovább, abban a reményben, hogy nem mindkettőjük veszte felé szalad éppen. Az utolsó métereknél ellöki magát a földtől, könyökét pedig úgy tartja, hogy minél nagyobb fájdalmat okozhasson. Remélhetőleg eléri célját, s eltalálja a kovácsinast. Akármi legyen is tette következménye, a törpe felszólalását hallva a zömök lény felé fordul. A veres tincsek, melyek arcába hulltak, eltakarják ugyan ábrázatának nagy részét, de az jól látható, hogy az égszín pillantás immár csak megszeppentségről árulkodik. Válaszra nyitja száját, majd összezárja ajkait, s a mélységire sandít. Szüksége van a megnyugtatására, s teljesen lényegtelen, hogy elnyeri-e azt, attól függetlenül is rámosolyog. A törpére tekintve azonban a korábbi kedvesség mind egy szálig elpárolog.*
- Attól függ, mire akar kérni. *Feleli, összekaparva a lehető legtöbb önbecsülését. Természetesen sejti, mire célozhat Duregar, de rá akarja kényszeríteni, hogy kimondja.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-03 14:42:49
Üzenet elküldve: 2015-06-03 14:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás felől érkezik, itt már kénytelen futását megint lépésre lassítani. Nem tervez sokat maradni, de erre vezet a legrövidebb út hazáig. Nem is szeretne így leizzadva másokkal társalogni, de azért kihasználja az alkalmat hogy sietve körbenézzen. A kovács már ismerősként köszönti, érdeklődik is rögtön hogy ma milyen buta apróságot fog készíttetni, de a kis gnóm hamar megnyugtatja hogy nincs külön kívánsága, csak beköszönt ha már erre jár. Ilyenkor visszasírja régi otthonát ahol saját műhelye volt és nem kellett másra bíznia a munkát, de itt sokkal több a lehetőség és a kihívás. Hamar körbejárja az termet, gyorsan végigfut minden érdekesen, de sokkal inkább fegyverek és fértek vannak itt mint olyan dolgok amik őt érdeklik. Elköszön hát, és a piac felé folytatja útját haza.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-01 23:41:08
Üzenet elküldve: 2015-06-01 23:41:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Merő véletlenségből talál rá a kovácsműhelyre, de ha már itt van gondolja szétnéz egy kicsit. Ő maga nem egy harcos típus, nem igazán kedveli a fegyveres harcokat, de a szép fegyvereket ő is megnézi.*
~Régen volt egy kovács kalapácsom, azt elég ügyetlenül forgattam, de tekintélyesebb voltam mint egy tőrrel.~
*Saját gondolatai kuncogásra késztetik. Bár erőben sincs híján, és állóképessége sem utolsó, elég szívós kis lény a többi gnómmal egyetemben, de őt más képességekkel áldotta meg a teremtőjük. Hiába kinek ez jut kinek az, bár Zigi ez miatt sosem panaszkodott, sőt még hálás is volt érte. Belépve a műhelybe megcsapja orrát az olvadt fém mással össze nem téveszthető illatát.*
~Ilyet éreztem mindig a törpék tárnáiban, mikor kiküldetésen jártam náluk.~
*Bár a gnómoknál sem ismeretlen az olvadt fém illata, főleg mikor minden család úgy vívmányokkal áll elő, vagy méretre szabott fegyvereket, kicsike vérteket és sisakokat kovácsolnak.*
-Üdvözlöm uram. *szólítja meg egy fiatal nyurga fiúcska, aki inasféle lehet.* -Ha fegyverek érdeklik lehet, hogy rendelnie kell, mert itt inkább emberi méretekre kovácsolunk.
~Ezt magam is észrevettem de kösz a tippet.~
-Köszönöm nem, inkább csak a kíváncsiságom hajtott, hogy szemügyre vehessem a fegyvereket. De ha jól értem készítenének bármilyen mérteimhez arányosat?
-Persze, bár ezt a kováccsal kellene megbeszélnie.
~Biztosan jól mutatnék vele, de nem a stílusom, és csak nehezék lenne a hátamon, így is elég cipelnem ezt a málhát.~
-Nem szükséges, még nem aktuális, de megjegyzem.
~Újabb lap a könyvemben.~
*A fiúcska így elmegy, Zigi pedig még végignézi a számára hatalmas fegyvereket, leginkább a zúzófegyvereke tetszenek neki, a kardokat nem kifejezetten kedveli, az íjakat meg pláne nem. Még végigfut a páncélokon is, majd valószínűleg el is távozik a kovácsműhelyből, amit azért nem volt rossz meglátogatni ha már erre tévedt, legalább tudja hová jöjjön ha egyszer valaha véletlenségből netalántán fegyverre lenne szüksége.*
~Régen volt egy kovács kalapácsom, azt elég ügyetlenül forgattam, de tekintélyesebb voltam mint egy tőrrel.~
*Saját gondolatai kuncogásra késztetik. Bár erőben sincs híján, és állóképessége sem utolsó, elég szívós kis lény a többi gnómmal egyetemben, de őt más képességekkel áldotta meg a teremtőjük. Hiába kinek ez jut kinek az, bár Zigi ez miatt sosem panaszkodott, sőt még hálás is volt érte. Belépve a műhelybe megcsapja orrát az olvadt fém mással össze nem téveszthető illatát.*
~Ilyet éreztem mindig a törpék tárnáiban, mikor kiküldetésen jártam náluk.~
*Bár a gnómoknál sem ismeretlen az olvadt fém illata, főleg mikor minden család úgy vívmányokkal áll elő, vagy méretre szabott fegyvereket, kicsike vérteket és sisakokat kovácsolnak.*
-Üdvözlöm uram. *szólítja meg egy fiatal nyurga fiúcska, aki inasféle lehet.* -Ha fegyverek érdeklik lehet, hogy rendelnie kell, mert itt inkább emberi méretekre kovácsolunk.
~Ezt magam is észrevettem de kösz a tippet.~
-Köszönöm nem, inkább csak a kíváncsiságom hajtott, hogy szemügyre vehessem a fegyvereket. De ha jól értem készítenének bármilyen mérteimhez arányosat?
-Persze, bár ezt a kováccsal kellene megbeszélnie.
~Biztosan jól mutatnék vele, de nem a stílusom, és csak nehezék lenne a hátamon, így is elég cipelnem ezt a málhát.~
-Nem szükséges, még nem aktuális, de megjegyzem.
~Újabb lap a könyvemben.~
*A fiúcska így elmegy, Zigi pedig még végignézi a számára hatalmas fegyvereket, leginkább a zúzófegyvereke tetszenek neki, a kardokat nem kifejezetten kedveli, az íjakat meg pláne nem. Még végigfut a páncélokon is, majd valószínűleg el is távozik a kovácsműhelyből, amit azért nem volt rossz meglátogatni ha már erre tévedt, legalább tudja hová jöjjön ha egyszer valaha véletlenségből netalántán fegyverre lenne szüksége.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-31 09:16:29
Üzenet elküldve: 2015-05-31 09:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
* A kovács egyik fiatal inasa egy kardot rak vissza a helyére, mikor Syessiss belép a faajtón. A fegyverek és páncélok nem érdeklik és egy pillantásra sem méltatja a mesterműveket. Az inas persze ezt nem veszi észre és a lány felé fordul.*
- Miben segí... * Akarja kérdezni a lánytól, de mielőtt befejezhetné a mondatot Syessiss a szavába vág.*
- Semmiben, csak áthaladok. * Mutat a lépcső melletti folyosó irányába. ~ Most semmi kedvem beszélgetni. ~ Udvariasan meghajol és mire az inas észbe kap, ő már sehol sincs. Szinte keresztül szalad a raktáron. A hőség, ami egy kovácsműhelyben van elviselhetetlen, az inasok pedig pont olyan csúnyák, mint a mesterünk. Tehát semmi sem könnyíti meg a néhanapján idelátogató nők dolgát. ~ El kell viselniük a meleget, és ahelyett, hogy egy jóképű férfival beszélhetnének, egy csúnya fiút kell elviselniük. Szegény vásárlók.~ gondolja, de hamar el is felejti, amint megérkezik az Artheniori erdőhöz. ~ Hamarosan megebédelhetek. ~ És a gondolatra kellemes bizsergés járja át a testét.*
- Miben segí... * Akarja kérdezni a lánytól, de mielőtt befejezhetné a mondatot Syessiss a szavába vág.*
- Semmiben, csak áthaladok. * Mutat a lépcső melletti folyosó irányába. ~ Most semmi kedvem beszélgetni. ~ Udvariasan meghajol és mire az inas észbe kap, ő már sehol sincs. Szinte keresztül szalad a raktáron. A hőség, ami egy kovácsműhelyben van elviselhetetlen, az inasok pedig pont olyan csúnyák, mint a mesterünk. Tehát semmi sem könnyíti meg a néhanapján idelátogató nők dolgát. ~ El kell viselniük a meleget, és ahelyett, hogy egy jóképű férfival beszélhetnének, egy csúnya fiút kell elviselniük. Szegény vásárlók.~ gondolja, de hamar el is felejti, amint megérkezik az Artheniori erdőhöz. ~ Hamarosan megebédelhetek. ~ És a gondolatra kellemes bizsergés járja át a testét.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-30 11:16:55
Üzenet elküldve: 2015-05-30 11:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Honiney erőlködésén csak kuncog Duregar, s bár hordó mellkasa rázkódik kárörvendő derűjében, nem engedi eltolni fegyverét.*
-Úgy látom nem érted. Talán amennyire csinos vagy, olyan lassú az eszed. NEKEM AZ A MEDÁL KELL! PONTOSAN AZ! Nem jÓ másik, nem jó tökéletes másolat, csak AZ!
*Szakálla is remeg az idegességtől, aztán felemeli nehéz kalapácsát, és ezt a pillanatot kihasználva Etheil egyetlen előnyét a gyorsaságát veti be. Előre lendül, és nyitott tenyérrel, ujjai végével gégén nyomja Duregart, aki hirtelen torkához kapva kitágult szemekkel hátralép, s így pörölye a kövön kondul. Hamar észleli ám, hogy nincs semmi komolyabb baja, így újra rá is fog a fegyverre, de Etheil sem marad tétova a bökés után, s még minden reakció előtt Honinelyt az ajtó felé lódítja, s maga is térdelőrajtból elindul. A két kovácssegéd immár nem rest, s egyikük még a menekülők előtt ér az ajtóhoz, melyet testével el is áll. A másik közel hozzájuk, kissé oldalról megtorpan. Szemmel láthatóan engedelmes csicskásai a törpének. Etheil ugrásra kész fekete párducként rogyasztja be terpesztett lábait. Felajzza íját, és egyenest a tőle néhány méterre álló törpére szegezi.*
-Nem tudom neked adni mert: Nincs-ná-lam!
*Duregar álnok szemében nem kevés ingerültség gyűlik össze, ám tétovázni kezd. Tudja, hogy csapdában vannak az elfek, és semmi értelme sem volna rejtegetniük a nyakéket, hiszen ha leszaggatták a ruháikat úgyis megvolna a csecsebecse. Kérdőn néz a lányra.*
-Tegyük fel, hogy elrontottátok, ahogy mondjátok. Sem pénz sem ékszer. Társultatok igaz, Picinyem? Tehát te is hibás vagy! Mindketten elrontottátok. Ám engem így is veszteség ért. Hajlandó volnál mást megtenni, hogy kiváltsd a tartozást? He?
*Honiney erőlködésén csak kuncog Duregar, s bár hordó mellkasa rázkódik kárörvendő derűjében, nem engedi eltolni fegyverét.*
-Úgy látom nem érted. Talán amennyire csinos vagy, olyan lassú az eszed. NEKEM AZ A MEDÁL KELL! PONTOSAN AZ! Nem jÓ másik, nem jó tökéletes másolat, csak AZ!
*Szakálla is remeg az idegességtől, aztán felemeli nehéz kalapácsát, és ezt a pillanatot kihasználva Etheil egyetlen előnyét a gyorsaságát veti be. Előre lendül, és nyitott tenyérrel, ujjai végével gégén nyomja Duregart, aki hirtelen torkához kapva kitágult szemekkel hátralép, s így pörölye a kövön kondul. Hamar észleli ám, hogy nincs semmi komolyabb baja, így újra rá is fog a fegyverre, de Etheil sem marad tétova a bökés után, s még minden reakció előtt Honinelyt az ajtó felé lódítja, s maga is térdelőrajtból elindul. A két kovácssegéd immár nem rest, s egyikük még a menekülők előtt ér az ajtóhoz, melyet testével el is áll. A másik közel hozzájuk, kissé oldalról megtorpan. Szemmel láthatóan engedelmes csicskásai a törpének. Etheil ugrásra kész fekete párducként rogyasztja be terpesztett lábait. Felajzza íját, és egyenest a tőle néhány méterre álló törpére szegezi.*
-Nem tudom neked adni mert: Nincs-ná-lam!
*Duregar álnok szemében nem kevés ingerültség gyűlik össze, ám tétovázni kezd. Tudja, hogy csapdában vannak az elfek, és semmi értelme sem volna rejtegetniük a nyakéket, hiszen ha leszaggatták a ruháikat úgyis megvolna a csecsebecse. Kérdőn néz a lányra.*
-Tegyük fel, hogy elrontottátok, ahogy mondjátok. Sem pénz sem ékszer. Társultatok igaz, Picinyem? Tehát te is hibás vagy! Mindketten elrontottátok. Ám engem így is veszteség ért. Hajlandó volnál mást megtenni, hogy kiváltsd a tartozást? He?
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-26 19:53:17
Üzenet elküldve: 2015-05-26 19:53:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Ahogy a törpe közeledik, hátrahőköl, de erőt vesz magán, és nem hátrál egy lépést se. Nem hajlandó beismerni gyengeségét, akármennyire is remeg belülről, csupán erősebben fog rá Etheil kezére, ha a férfi nem húzódik el. Állja a fagyos tekintetet, ha lehet, az égszín szempár még mélyebben váj a törpe lélektükreibe, melyeket felhőz a könyörtelenség.*
- Kérem, ne aggasson rám sértő jelzőket. A legkevésbé sem vagyok maca. *Valósággal összeszorított fogai közt préseli ki a szavakat.* Továbbá, ha volna oly’ szíves, ne tételezzen fel rólam efféle cselekedeteket, nem vagyok számító tolvaj, nem vakít el a nyakék fényűző csillogása, ahogyan egyeseket. *Az utolsó szót szinte odaköpi a törpe felé. A hangsúlyon kívül azonban semmi kivetnivaló nincsen modorában, mégis úgy sejti, Duregar ebbe is bele fog kötni. Akkor még nem érti, mennyire óvatosnak kellene lennie, de amint a tagbaszakadt lény Etheilhez lép, s látja őt a földre esni, valóban megrémül. Ott terem a férfi mellett, s segítő kezét nyújtja neki.*
- Jól vagy? *Érdeklődik aggódó, halk hangon, de figyelmének egy részét még mindig a törpére fordítja. A következő szavakat indulatosan címzi számára.* Fogalmam sincs, hol az átkozott medálja! Annyi bizonyos, hogy nálunk nincsen, ha az ellenkezőjéhez ragaszkodik, önmagát ámítja! *Idegesen fújtat, egyik kezével a hímét tartja, a másikkal tőrét markolja a zsebén keresztül. Egyelőre nem veszi elő, gyanítja, hogy az végzetes hiba lenne. Már csak azért is, mert két fenyegető sziluett válik ki a gőzfüggöny takarásából. A lány futó pillantást vet az alakokra, de mivel tisztes távolban maradnak, nem veszteget rájuk sok időt.*
- Ha elpáholnák őt, azzal mire mennének? Vér tapadna a kezükhöz, bár, úgy vélem, ezt bánják a legkevésbé. Azonban az ék nem kerülne elő. Úgyhogy erre semmi szükség. *Közelebb lép, s finoman eltolja a törpe kalapácsot tartó kezét. Ha nem engedne a szelíd érintésnek, kicsivel nagyobb erőkifejéssel próbálkozik, azonban ha még ez sem hat, hát, feladja, s hátrébb lép.* Különben pedig felesleges erőfeszítés válogatott fenyegetéseket kilátásba helyeznie. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a mindkét fél számára előnyös megállapodást. Mit óhajt a veszett ékszerért cserébe?
*Ahogy a törpe közeledik, hátrahőköl, de erőt vesz magán, és nem hátrál egy lépést se. Nem hajlandó beismerni gyengeségét, akármennyire is remeg belülről, csupán erősebben fog rá Etheil kezére, ha a férfi nem húzódik el. Állja a fagyos tekintetet, ha lehet, az égszín szempár még mélyebben váj a törpe lélektükreibe, melyeket felhőz a könyörtelenség.*
- Kérem, ne aggasson rám sértő jelzőket. A legkevésbé sem vagyok maca. *Valósággal összeszorított fogai közt préseli ki a szavakat.* Továbbá, ha volna oly’ szíves, ne tételezzen fel rólam efféle cselekedeteket, nem vagyok számító tolvaj, nem vakít el a nyakék fényűző csillogása, ahogyan egyeseket. *Az utolsó szót szinte odaköpi a törpe felé. A hangsúlyon kívül azonban semmi kivetnivaló nincsen modorában, mégis úgy sejti, Duregar ebbe is bele fog kötni. Akkor még nem érti, mennyire óvatosnak kellene lennie, de amint a tagbaszakadt lény Etheilhez lép, s látja őt a földre esni, valóban megrémül. Ott terem a férfi mellett, s segítő kezét nyújtja neki.*
- Jól vagy? *Érdeklődik aggódó, halk hangon, de figyelmének egy részét még mindig a törpére fordítja. A következő szavakat indulatosan címzi számára.* Fogalmam sincs, hol az átkozott medálja! Annyi bizonyos, hogy nálunk nincsen, ha az ellenkezőjéhez ragaszkodik, önmagát ámítja! *Idegesen fújtat, egyik kezével a hímét tartja, a másikkal tőrét markolja a zsebén keresztül. Egyelőre nem veszi elő, gyanítja, hogy az végzetes hiba lenne. Már csak azért is, mert két fenyegető sziluett válik ki a gőzfüggöny takarásából. A lány futó pillantást vet az alakokra, de mivel tisztes távolban maradnak, nem veszteget rájuk sok időt.*
- Ha elpáholnák őt, azzal mire mennének? Vér tapadna a kezükhöz, bár, úgy vélem, ezt bánják a legkevésbé. Azonban az ék nem kerülne elő. Úgyhogy erre semmi szükség. *Közelebb lép, s finoman eltolja a törpe kalapácsot tartó kezét. Ha nem engedne a szelíd érintésnek, kicsivel nagyobb erőkifejéssel próbálkozik, azonban ha még ez sem hat, hát, feladja, s hátrébb lép.* Különben pedig felesleges erőfeszítés válogatott fenyegetéseket kilátásba helyeznie. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a mindkét fél számára előnyös megállapodást. Mit óhajt a veszett ékszerért cserébe?
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:50:17
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:50:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
-Áh igen! A kis virágszál!
*Duregar közelebb lép. Megáll Etheil mellett, s mélyen Honiney kék szemeibe bámul. Hangjában semmi nyoma a szépség valódi értékelésének, hideg. Szeme sem kevésbé egyenesen kegyetlenül hunyorog.*
-Láttalak ám picim! Azt hiszed nem vettelek észre? Te vagy a fekete vadász macája, mi? Nekem a tiéd nem felel meg. AZ a nyakék kell! Elcsavartad a fejét, és ő neked adta a medált igaz? Add nekem! Különben...
*Egy hirtelen mozdulattal hátra rántja kalapácsának fejét, s a végét előrébb löki, így a nyél a sötételf alhasába csapódik, amitől az féltérdre rogy. A törpe hangja halkan türelmesen, dong, mégis rettenetes fenyegetés bújik meg benne.*
-Hol a medálom?
*A homályban bújó két alak előrelép, s felfedik magukat. Valóban kovácsinasok, ám szemük szintén álnokságtól szennyes. egyikük kezében nehéz egykezes kalapács, másiknál erős fogó. Egyelőre nem jönnek érintés közelbe, csupán tettre készen várják az utasítást.*
-Ha nem kapom meg ami az enyém, úgy elkalapáljuk a fekete hercegedet, akár az izzó vasat. És garantálom, Picim, hogy nem csupán íjazni nem fog, de a te húrjaidon sem játszik majd soha. Tehát?
*Duregar Etheil térde fölé helyezi súlyos kalapácsának fejét, s kérdőn, várakozón tekint a lányra.*
-Áh igen! A kis virágszál!
*Duregar közelebb lép. Megáll Etheil mellett, s mélyen Honiney kék szemeibe bámul. Hangjában semmi nyoma a szépség valódi értékelésének, hideg. Szeme sem kevésbé egyenesen kegyetlenül hunyorog.*
-Láttalak ám picim! Azt hiszed nem vettelek észre? Te vagy a fekete vadász macája, mi? Nekem a tiéd nem felel meg. AZ a nyakék kell! Elcsavartad a fejét, és ő neked adta a medált igaz? Add nekem! Különben...
*Egy hirtelen mozdulattal hátra rántja kalapácsának fejét, s a végét előrébb löki, így a nyél a sötételf alhasába csapódik, amitől az féltérdre rogy. A törpe hangja halkan türelmesen, dong, mégis rettenetes fenyegetés bújik meg benne.*
-Hol a medálom?
*A homályban bújó két alak előrelép, s felfedik magukat. Valóban kovácsinasok, ám szemük szintén álnokságtól szennyes. egyikük kezében nehéz egykezes kalapács, másiknál erős fogó. Egyelőre nem jönnek érintés közelbe, csupán tettre készen várják az utasítást.*
-Ha nem kapom meg ami az enyém, úgy elkalapáljuk a fekete hercegedet, akár az izzó vasat. És garantálom, Picim, hogy nem csupán íjazni nem fog, de a te húrjaidon sem játszik majd soha. Tehát?
*Duregar Etheil térde fölé helyezi súlyos kalapácsának fejét, s kérdőn, várakozón tekint a lányra.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:33:43
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:33:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő természetessége után kicsit jól esik számára a fegyverek, és a különféle páncélok látványa, bár jól tudja, hogy a legtöbb eszközt gyenge termete, és erőtlensége miatt képtelen lenne hordani. Megpillant néhány tőrt, és elgondolkozik mostani díszes tőrének lecserélésén, de utána inkább visszavonja gondolatait, hiszen az ő tőre különleges számára. Főleg azért, mert ez volt az egyetlen, amit szülei hagytak rá, mielőtt beadták volna az árvaházba. Ugyan lemond a kovácsról, de vásárlási szándékai továbbra is megmaradnak, ezért az unalmas nézelődés helyett gyorsan a piactér felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Norlamin Graros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.23 14:38:07
A hozzászólás írója (Norlamin Graros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.23 14:38:07
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-20 18:38:45
Üzenet elküldve: 2015-05-20 18:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kiér az erdőből, Draton végre megpillantja a fény forrását. Egyből felé is veszi az irányt. Ahogy belép az ajtón, az olvasztott vas és a párás levegő megcsapja arcát. Megáll, majd nagy levegőt vesz. Mélyen beszívja a vas illatával telített levegőt, mely egyből mosolyt csal arcára. Tovább indul a pult felé, hogy feladja a kovácsnak a rendelést. Nem tervez sok időt tölteni itt, pusztán egy könnyebb páncélra vágyik, a mostani csak úgy magára kapott vas vért helyett.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-20 16:04:46
Üzenet elküldve: 2015-05-20 16:04:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*A nagy faajtón keresztül Anor lép be a kovácsműhelybe. Az erdő felől érkezve arcát egyből megcsapja az erős pára és hőség, ami a műhelyben uralkodik. Csak nézelődni szeretne, éppen ezért nem is figyel a kovácsra. Valójában a kézifegyverek nem tartoznak Anor kedvencei közé. Mivel mágus, ő inkább a varázslatok erejében hisz. A testi erő alkalmazása szinte soha életében nem volt szükséges számára.
Vet egy kósza pillantást a saját fegyverzetére, az is szegényes.*
~Sohasem vonzottak ezek a nagy csatabárdok és pallosok. Az embereknek már régóta csak a saját energiájukat kéne használni a harchoz. A mágiát!~
*Egy kicsit még nézelődik, majd a piactér felé lép ki a műhelyből a vékony faajtón.*
Vet egy kósza pillantást a saját fegyverzetére, az is szegényes.*
~Sohasem vonzottak ezek a nagy csatabárdok és pallosok. Az embereknek már régóta csak a saját energiájukat kéne használni a harchoz. A mágiát!~
*Egy kicsit még nézelődik, majd a piactér felé lép ki a műhelyből a vékony faajtón.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-19 20:51:34
Üzenet elküldve: 2015-05-19 20:51:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Ahogy belép a helyiségbe, egyből megrohanják az ingerek. A forróság végighullámzik testén, a gőz néhány pillanatra eltompítja érzékeit, a vas ritmikus csengése szokatlanul hat érzékeny fülei számára. Ennek ellenére továbbra is fürkészőn nézeget körbe, próbálva minden apró információt megvizsgálni. Figyeli a mély hangot, s nem igazán találkozott eddig törpékkel, de pontosan ilyen hangot társított volna az alacsony, zömök élőlényekhez. Ahogy meghallja Etheil felkiáltását, alig észrevehetően rezzen csak össze, majd zafír szempárját a hímre emeli, melyből süt az értetlenség. De nem kérdez rá, figyelmét azonnal magára vonja a gőzfátyolból előlépő törpe, s Honiney ennek láttán szégyenlősen behúzódik Etheil háta mögé, onnan kíséri figyelemmel a történéséket. Duregar azonnal rá is tér a lényegre, a lány már meg sem lepődik ezen. Ahogy azon sem, hogy a férfi testébe feszültség költözik, így szinte reflexből szorítja meg a kezét, mintegy nyugtatóan, vagy épp megakadályozva valamiféle fegyver előrántásában. A beszélgetésbe, mely kialakul a két férfi közt, nem folyik bele, egyelőre csak némán követi az események fonalát, amelyekbe fonódik lopva az indulat. A törpe, habár eddig sem volt túlságosan szimpatikus, egyenesen ellenszenvessé avanzsál a lány szemében, amint elhangzik gyanúsítása. Előlép Etheil mögül, bár könnyen meglehet, hogy nem kelt épp fenyegető hatást törékeny alkatával, mégis igyekszik szúrósan nézni.*
- Már megbocsásson, uram. *Próbál kellően nyugodt hangot megütni, hogy lehetőleg ne ingerelje fel még inkább a törpét. Kérdés, hogy ez mennyire sikerül, hiszen a felszín alatt paprikás hangulatban van.* Engedje meg, hogy az Ön hamis vádjának ellentmondjak. Tudom, hogy nehéz lesz hinnie nekem, mégis meg kell próbálja, lévén én voltam az egyetlen szemtanú. A lábnyomok, ahogyan azt Etheil is állította, valóban helyet változtattak, s az erdő sűrűjében lehetetlenség lett volna őket követni. A medál rablók martalékává vált, amin sajnos semmiféle ellenségeskedés nem változtat. Ám kártérítésként megválok spirál függőmtől, ha óhajtja. *Azzal a nyakához nyúl, lecsatolja a láncot, s a törpe orra elé lógatja, pontosan olyan távolságra, hogy Duregar jól láthassa, de még idejében visszahúzhassa, ha szükséges.* Tisztában vagyok vele, hogy nem épp mágikus ékszer, de valamennyit csak megér. *Még egy mosolyt is megereszt, hátha nyugtatja ezzel a kedélyeket. Nem néz a sötételfre, él benne egy olyan sejtés, hogy nem fog tetszeni neki, amit épp művel.*
*Ahogy belép a helyiségbe, egyből megrohanják az ingerek. A forróság végighullámzik testén, a gőz néhány pillanatra eltompítja érzékeit, a vas ritmikus csengése szokatlanul hat érzékeny fülei számára. Ennek ellenére továbbra is fürkészőn nézeget körbe, próbálva minden apró információt megvizsgálni. Figyeli a mély hangot, s nem igazán találkozott eddig törpékkel, de pontosan ilyen hangot társított volna az alacsony, zömök élőlényekhez. Ahogy meghallja Etheil felkiáltását, alig észrevehetően rezzen csak össze, majd zafír szempárját a hímre emeli, melyből süt az értetlenség. De nem kérdez rá, figyelmét azonnal magára vonja a gőzfátyolból előlépő törpe, s Honiney ennek láttán szégyenlősen behúzódik Etheil háta mögé, onnan kíséri figyelemmel a történéséket. Duregar azonnal rá is tér a lényegre, a lány már meg sem lepődik ezen. Ahogy azon sem, hogy a férfi testébe feszültség költözik, így szinte reflexből szorítja meg a kezét, mintegy nyugtatóan, vagy épp megakadályozva valamiféle fegyver előrántásában. A beszélgetésbe, mely kialakul a két férfi közt, nem folyik bele, egyelőre csak némán követi az események fonalát, amelyekbe fonódik lopva az indulat. A törpe, habár eddig sem volt túlságosan szimpatikus, egyenesen ellenszenvessé avanzsál a lány szemében, amint elhangzik gyanúsítása. Előlép Etheil mögül, bár könnyen meglehet, hogy nem kelt épp fenyegető hatást törékeny alkatával, mégis igyekszik szúrósan nézni.*
- Már megbocsásson, uram. *Próbál kellően nyugodt hangot megütni, hogy lehetőleg ne ingerelje fel még inkább a törpét. Kérdés, hogy ez mennyire sikerül, hiszen a felszín alatt paprikás hangulatban van.* Engedje meg, hogy az Ön hamis vádjának ellentmondjak. Tudom, hogy nehéz lesz hinnie nekem, mégis meg kell próbálja, lévén én voltam az egyetlen szemtanú. A lábnyomok, ahogyan azt Etheil is állította, valóban helyet változtattak, s az erdő sűrűjében lehetetlenség lett volna őket követni. A medál rablók martalékává vált, amin sajnos semmiféle ellenségeskedés nem változtat. Ám kártérítésként megválok spirál függőmtől, ha óhajtja. *Azzal a nyakához nyúl, lecsatolja a láncot, s a törpe orra elé lógatja, pontosan olyan távolságra, hogy Duregar jól láthassa, de még idejében visszahúzhassa, ha szükséges.* Tisztában vagyok vele, hogy nem épp mágikus ékszer, de valamennyit csak megér. *Még egy mosolyt is megereszt, hátha nyugtatja ezzel a kedélyeket. Nem néz a sötételfre, él benne egy olyan sejtés, hogy nem fog tetszeni neki, amit épp művel.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:50:20
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Forróság és gőz. Izzó vas halványul el a vízben. Sistereg. Másik izzó vas fénye szüremlik át a ködös levegőn. Verik az üllőn, ritmusosan cseng. Mély torokhang oszt parancsokat. Egy nagyon ismerős mély torokhang. Finom kis kéz simul ismét a tenyeréhez, és Etheil riadtan felkiált.*
-Honey! Ne!
-Ki van ott?
*Duregar széles, alacsony alakja bontakozik ki a ködből. Sötéten csillogó szemei elől már a lánynak sincs ideje elrejtőzni, bármit tenne. A kormos, szakállas törpe mögött két másik alak mozgolódik.*
-Á! A hegyes fülű! Bizonyára a medálommal együtt, ha visszatért. Igaz? No Mutasd! Már alig várom, hogy láthassam végre!
*Etheil teste teljes egészében megfeszül, mint az ugrásra kész vadé, amely veszélyt szimatol. Lábai enyhén rogyasztva, és csupán lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem kapott fegyver után.*
-Üdv! Duregar! Nos... Az történt, hogy a medál...
-Hol van a csecsebecse?
-Éppen azt mondanám el ha meghallgatnál. Szóval az erdő mélyén voltam, a nyomokat követtem, és úgy tűnik, hogy a tolvajok akik birtokolták összekaptak.
-A lényeget hegyes fülű! A lényeget!
*A keménykötésű törpe kezei alig láthatóan megfeszülnek két kezes vasverő kalapácsának markolatán. kissé csavarják is, mintha meg kívánná fojtani.*
-Elveszett. A nyomok össze vissza vezettek. Haladtak. Szó szerint! Nem találtam meg!
-Vagy Igen. Csak megtetszett! Igaz!? Magadnak akarod, de én már fizettem érte! A felét előre! Hát hol a JUSSOM!?
*A feszültség nőttön nő, s a két rejtélyes alak. Tán kovácsinasok csak, tán nem, továbbra is a ködfátyol mögött mocorognak. Duregar halántéka eresedik, homlokáról csíkokban mossa veríték a szénréteget. Etheil nem is tudja mit mondjon, ha a valóság nem felel meg, bármily meseszerű is. És a lány? Magára vonja a figyelmet? Vagy úgy tesz, mintha ott sem volna, s a hím mögé bújik? Talán tud hozzászólni valami csitítót, vagy ösztönei a túlélésre sarkallva elosonni győzködik?*
*Forróság és gőz. Izzó vas halványul el a vízben. Sistereg. Másik izzó vas fénye szüremlik át a ködös levegőn. Verik az üllőn, ritmusosan cseng. Mély torokhang oszt parancsokat. Egy nagyon ismerős mély torokhang. Finom kis kéz simul ismét a tenyeréhez, és Etheil riadtan felkiált.*
-Honey! Ne!
-Ki van ott?
*Duregar széles, alacsony alakja bontakozik ki a ködből. Sötéten csillogó szemei elől már a lánynak sincs ideje elrejtőzni, bármit tenne. A kormos, szakállas törpe mögött két másik alak mozgolódik.*
-Á! A hegyes fülű! Bizonyára a medálommal együtt, ha visszatért. Igaz? No Mutasd! Már alig várom, hogy láthassam végre!
*Etheil teste teljes egészében megfeszül, mint az ugrásra kész vadé, amely veszélyt szimatol. Lábai enyhén rogyasztva, és csupán lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem kapott fegyver után.*
-Üdv! Duregar! Nos... Az történt, hogy a medál...
-Hol van a csecsebecse?
-Éppen azt mondanám el ha meghallgatnál. Szóval az erdő mélyén voltam, a nyomokat követtem, és úgy tűnik, hogy a tolvajok akik birtokolták összekaptak.
-A lényeget hegyes fülű! A lényeget!
*A keménykötésű törpe kezei alig láthatóan megfeszülnek két kezes vasverő kalapácsának markolatán. kissé csavarják is, mintha meg kívánná fojtani.*
-Elveszett. A nyomok össze vissza vezettek. Haladtak. Szó szerint! Nem találtam meg!
-Vagy Igen. Csak megtetszett! Igaz!? Magadnak akarod, de én már fizettem érte! A felét előre! Hát hol a JUSSOM!?
*A feszültség nőttön nő, s a két rejtélyes alak. Tán kovácsinasok csak, tán nem, továbbra is a ködfátyol mögött mocorognak. Duregar halántéka eresedik, homlokáról csíkokban mossa veríték a szénréteget. Etheil nem is tudja mit mondjon, ha a valóság nem felel meg, bármily meseszerű is. És a lány? Magára vonja a figyelmet? Vagy úgy tesz, mintha ott sem volna, s a hím mögé bújik? Talán tud hozzászólni valami csitítót, vagy ösztönei a túlélésre sarkallva elosonni győzködik?*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-05-07 15:00:21
Üzenet elküldve: 2015-05-07 15:00:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A lehető legegyszerűbb módon éri el a kovácsműhelyét. Hiszen őt itt még nem ismerik, nem keveredett bajba, nem kell, hogy bujkáljon, egyelőre. Bár nem is akar feltűnően belekeveredni semmibe, jobb az ha senki nem lát semmit.
Megáll az udvar előtt, mely a műhelybe vezet, pár másodpercig figyeli, hogy felkészítse magát a mesterrel való beszédre, majd egy sóhajtás után belép hozzá. Ott viszonylag hamar eligazodik, s megtalálja akit keres, egy kovácsot, vagy annak segédjét, aki el tudja készíteni amit mond neki.
Hosszas beszélgetés után úgy határoznak, hogy elkészíti neki a fegyvertokot, s mellé még a lány bőr alkarvédőket is kér, amit szintén méretére megcsinál. Nem a leghosszabb munka, viszonylag hamar meg van, ha a kovácsnak nincs más teendője.*
Megáll az udvar előtt, mely a műhelybe vezet, pár másodpercig figyeli, hogy felkészítse magát a mesterrel való beszédre, majd egy sóhajtás után belép hozzá. Ott viszonylag hamar eligazodik, s megtalálja akit keres, egy kovácsot, vagy annak segédjét, aki el tudja készíteni amit mond neki.
Hosszas beszélgetés után úgy határoznak, hogy elkészíti neki a fegyvertokot, s mellé még a lány bőr alkarvédőket is kér, amit szintén méretére megcsinál. Nem a leghosszabb munka, viszonylag hamar meg van, ha a kovácsnak nincs más teendője.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-04-28 15:53:09
Üzenet elküldve: 2015-04-28 15:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*A piac zsivajából befordulva a műhelybe, megüti a hőség, bár kint sem volt hideg, de az itt égő kovácstüzek még jobban felmelegítik a helyet.
Bent is van néhány nézelődő, de messze nem olyan zsúfolt a kovácsműhely, mint a piac többi része, igazából nem vásárolni jött be, csupán az erő felé tart, és a műhelyen átvágva a legegyszerűbb kijutni a városi forgatagból.
Na persze azért nem rohan keresztül csak úgy, ha már itt van megnézi a fegyvereket páncélokat, akad köztük pár míves munka is, de amik igazán érdekelnék arra kevés a pénze még, hát megmarad annál ami van.*
~Na de tényleg mennem kell, mert lekésem a találkát.~
*sarkon fordul, és a műhely hátsó bejáratán át távozik*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.29 14:43:36, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (bennt vs. bent vs. benn).
Bent is van néhány nézelődő, de messze nem olyan zsúfolt a kovácsműhely, mint a piac többi része, igazából nem vásárolni jött be, csupán az erő felé tart, és a műhelyen átvágva a legegyszerűbb kijutni a városi forgatagból.
Na persze azért nem rohan keresztül csak úgy, ha már itt van megnézi a fegyvereket páncélokat, akad köztük pár míves munka is, de amik igazán érdekelnék arra kevés a pénze még, hát megmarad annál ami van.*
~Na de tényleg mennem kell, mert lekésem a találkát.~
*sarkon fordul, és a műhely hátsó bejáratán át távozik*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.29 14:43:36, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (bennt vs. bent vs. benn).
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080