Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-04 16:17:12
Üzenet elküldve: 2015-11-04 16:17:12
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Mira ezért még tesz egy kitérőt a kovácshoz is, mert szeretne egy új kardot csináltatni, arra gondolt, hogy ha ez beválik, akkor lehet át fog állni a kettős kard használatára, mostanában azt gyakorolja a barakkban is ha teheti, de hát egy jó kardforgató ért mindenféle fegyverhez, amit csak a kezébe kap. Legalábbis őt így oktatták és ezért írt többféle módjához is a kardforgatásnak, bár van olyan fegyver, amivel nem ártana még gyakorolnia.
Meg is érkezik a nagy táblás házhoz, ahol a kovács jelét látja és be megy, hogy megrendelhesse új kardját, ami remélhetőleg igazi mestermunka lesz.*
Meg is érkezik a nagy táblás házhoz, ahol a kovács jelét látja és be megy, hogy megrendelhesse új kardját, ami remélhetőleg igazi mestermunka lesz.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-11-01 18:35:12
Üzenet elküldve: 2015-11-01 18:35:12
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*A fárasztó edzés után lerakva a gyakorló fegyvereket el is indul a kovácshoz, hogy fegyvert készíttessen magának. Sokat gondolkozik útközben, hogy mit válasszon, mert jól jönne egy tőr, mint amilyen volt is neki, de egy rövidkarddal többre mehetne és ha már dobó tőrökkel gyakorolt, akkor lehet abból is csináltathatna párat. Azt el tudja rejteni a csizmájában is, vagy alkarvédőjében, netalántán a hajába is belefonhatja, ha nagyon veszélyes helyre megy. Bár a vas még mindig túl nehéz, szóval ez nem jönne össze valószínűleg, így el is veti ezt az ötletet.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-29 17:57:39
Üzenet elküldve: 2015-10-29 17:57:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A megbeszélt időben érkezik vissza a kovácsműhelybe, hogy átvegye azt a páncélt, amit napokkal ezelőtt rendelt meg a mestertől. Akkor hosszú időn át ment a tárgyalás a vérthez felhasznált anyagok, a kialakítás és nem utolsó sorban az ár kérdésében, de végül sikerült megegyezniük, amivel a kovácsmester és a kolosszus is elégedett lehetett.
Itt az ideje hát, hogy kézhez kapja az elkészült páncélt. A segéd a párától és a melegtől kipirult arccal fogadja, majd kérdi, hogy kövesse őt a hátsó helyiségbe, ahol a mester már várja az elkészült vérttel, hisz azt még az emberóriásra kell igazítani, hogy azt második bőreként, vele együtt élő-lélegző matériaként hordhassa.
Egy tökéletes lovagi páncélt rendelt, mely a vértek legjobbja mind védelem, mind tartósság tekintetében. A felhasznált anyagok között nem ritka a nemesfém vagy a mágikus fémek. S a vért kialakításáról még nem is szólva, mely egyedileg a kolosszus igényei szerint lett kialakítva.
A naparany tekintet elégedetten simogatja végig az állványra felszíjazott vértdarabokat, minden darabja valódi remekmű, mely egyben alkot egységes egészet.
Hosszú folyamat kezdődik, a kovácsmester minden acéldarabot, minden szíjat az emberóriás testéhez igazít, míg végül megszületik az a páncél, mely ezután védeni fogja a kolosszus testét.
Az erősebb páncéldarabok éppen ott vannak, ahol azt a hósörényű tervezte, minden a legtökéletesebb. A kolosszus elégedetten léphet ki a kovácsműhelyből, hogy visszamenjen a Pegazusba.
Mellpáncéljának elején büszkén vicsorog az acélból kovácsolt havasi oroszlán.*
Itt az ideje hát, hogy kézhez kapja az elkészült páncélt. A segéd a párától és a melegtől kipirult arccal fogadja, majd kérdi, hogy kövesse őt a hátsó helyiségbe, ahol a mester már várja az elkészült vérttel, hisz azt még az emberóriásra kell igazítani, hogy azt második bőreként, vele együtt élő-lélegző matériaként hordhassa.
Egy tökéletes lovagi páncélt rendelt, mely a vértek legjobbja mind védelem, mind tartósság tekintetében. A felhasznált anyagok között nem ritka a nemesfém vagy a mágikus fémek. S a vért kialakításáról még nem is szólva, mely egyedileg a kolosszus igényei szerint lett kialakítva.
A naparany tekintet elégedetten simogatja végig az állványra felszíjazott vértdarabokat, minden darabja valódi remekmű, mely egyben alkot egységes egészet.
Hosszú folyamat kezdődik, a kovácsmester minden acéldarabot, minden szíjat az emberóriás testéhez igazít, míg végül megszületik az a páncél, mely ezután védeni fogja a kolosszus testét.
Az erősebb páncéldarabok éppen ott vannak, ahol azt a hósörényű tervezte, minden a legtökéletesebb. A kolosszus elégedetten léphet ki a kovácsműhelyből, hogy visszamenjen a Pegazusba.
Mellpáncéljának elején büszkén vicsorog az acélból kovácsolt havasi oroszlán.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-25 15:19:45
Üzenet elküldve: 2015-10-25 15:19:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss és Iforr//
- Tudom, hogy nem vagy az.* jelenti ki a szerzetes. Bár a nő ért a fegyverekhez, hiszen vadász. A kérdés most inkább a rendjének reguláira terelődik ki, amire a férfi meg is válaszol.*
- Az első pont, az élet védelme. Nem ontunk életet, hacsak valaki direkt nem veszélyeztet életet. Természetesen állatot ölhetünk, de csak akkor ha megtámad minket, vagy ha meg akarjuk enni. Az értelemmel megáldott fajokat pedig csak önvédelem, vagy más értelmes faj védelmében tehetjük, ha nincs más út, hogy megállítsuk őt. A második pont az a mindenkori törvényes hatalom tisztelete, kivéve ha az elnyomóan viselkedik. A harmadik pont arról tájékoztat, hogy választhatunk magunknak párt ha akarunk, amennyiben egy szerzetes, vagy szerzetesnő megházasodik vagy férjhez megy nem lakhat a rendházban, de évszakonként egy hónapot ott kell töltenie.* mondja a férfi, majd a tapasztalatszerzésről beszél.*
- Mi egy zárt közösség vagyunk, kevesen vannak közöttünk akik a való világban élnek, ezért miután kiálltuk a három próbát, legalább egy évig kint kell lennünk a világban, hogy megismerjük azt. Utána beszámolunk a szerzetesmester tanácsnak a tapasztalatainkról, és letehetjük a szerzetesmester próbát. Ekkor már taníthatunk a rendházba, és a vizsga után öt évvel akár kérhetjük, hogy vegyenek fel minket a hat tagú szerzetesmester tanácsba.* mondja Iffor.*
- Személy szerint engem a kinti élet érdekel, hogy a fajoknak milyen hagyományai vannak, hogy tudnak egymás mellett élni.* mondja Iffor.*
- Ha gondolod, indulhatunk.* mondja a férfi.*
- Tudom, hogy nem vagy az.* jelenti ki a szerzetes. Bár a nő ért a fegyverekhez, hiszen vadász. A kérdés most inkább a rendjének reguláira terelődik ki, amire a férfi meg is válaszol.*
- Az első pont, az élet védelme. Nem ontunk életet, hacsak valaki direkt nem veszélyeztet életet. Természetesen állatot ölhetünk, de csak akkor ha megtámad minket, vagy ha meg akarjuk enni. Az értelemmel megáldott fajokat pedig csak önvédelem, vagy más értelmes faj védelmében tehetjük, ha nincs más út, hogy megállítsuk őt. A második pont az a mindenkori törvényes hatalom tisztelete, kivéve ha az elnyomóan viselkedik. A harmadik pont arról tájékoztat, hogy választhatunk magunknak párt ha akarunk, amennyiben egy szerzetes, vagy szerzetesnő megházasodik vagy férjhez megy nem lakhat a rendházban, de évszakonként egy hónapot ott kell töltenie.* mondja a férfi, majd a tapasztalatszerzésről beszél.*
- Mi egy zárt közösség vagyunk, kevesen vannak közöttünk akik a való világban élnek, ezért miután kiálltuk a három próbát, legalább egy évig kint kell lennünk a világban, hogy megismerjük azt. Utána beszámolunk a szerzetesmester tanácsnak a tapasztalatainkról, és letehetjük a szerzetesmester próbát. Ekkor már taníthatunk a rendházba, és a vizsga után öt évvel akár kérhetjük, hogy vegyenek fel minket a hat tagú szerzetesmester tanácsba.* mondja Iffor.*
- Személy szerint engem a kinti élet érdekel, hogy a fajoknak milyen hagyományai vannak, hogy tudnak egymás mellett élni.* mondja Iffor.*
- Ha gondolod, indulhatunk.* mondja a férfi.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-23 23:11:50
Üzenet elküldve: 2015-10-23 23:11:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss és Iforr//
- Nem vagyok harcos. *Jelenti ki bosszankodva.* És azt teszem. Az egyetlen, amivel megvédhetem őket, ha távol maradok tőlük. És pontosan ezt fogom tenni. *Igen, pontosan ezt fogja tenni, ezt már korábban is eldöntötte. Ha nem indul haza, akárki is szegül a nyomába, nem juthat el a törzséhez.
És ő sem viszi haza azt a fertőt, amit felszedett rövid itt léte során. Hazugság, keserűség, fájdalom, vágyódás, és megannyi más, amivel nem a testet, hanem a lelket és a szívet tudná ilyen vagy olyan módon mérgezni. Ezt pedig épp úgy nem akarja odavinni, mint egy esetleges háborút. A saját hibáiért egyedül neki kell fizetnie, és nem másnak. A gondolat még mindig szinte fizikai fájdalmat okoz, de így lesz a legjobb. Nem mindenkinek, de a legtöbbnek. Az már úgysem számít, hogy a csordától a falkától leszakadt lánnyal mi lesz. Ő már magára van utalva.*
- Milyen reguláitok vannak? *ejti ki lassan tagolva a reguláitok szót kissé bizonytalanul, mielőtt még beletörne a nyelve. Elvégre mégis csak egy tanult nyelvet beszél, nem pedig sajátját, akadnak olyan kifejezések és hangsorok, amikkel még gondban van.*
- És mit akarsz megtapasztalni? Miféle tapasztalatokat kellene gyűjtened, ami után taníthatsz?
*A válaszok őszintén érdeklik a lányt. Egyrészt kíváncsi, miféle folyamatokon kell átesnie ennek a furcsa embernek, másrészt a szörnyűbe fordult saját tapasztalatok miatt az egész erdőn túli világot sötéten látja, ahol szinte csakis rossz dolgok vannak, és csakis rossz dolgok történhetnek bárkivel. Jó hatást semmiképp sem gyakorolhat senkire, csupán megrontani tudja a lelket. Aztán lehet, csak az elfekre gyakorol efféle romlást, és a férfinek nem kell effélétől félnie.
Beszéd közben persze szemmel tartja fél szemmel Ahelt is, de megnyugodva tapasztalja, az árus nem hazudott a kölyök természetét illetően. A farkaskutya bár kíváncsi, nem bolyong messzire, és nem a félelem tartja vissza, hanem a ragaszkodás, és a védelmező ösztön, mely testvérei híján most a lányra terjed ki. A simogatást persze hagyja Iforrnak, de csak néhány pillanatra, hiszen hamar talál megint valami ingert, ami utat enged a fiatal kor minden fajra jellemző kíváncsiságának.*
- Nem vagyok harcos. *Jelenti ki bosszankodva.* És azt teszem. Az egyetlen, amivel megvédhetem őket, ha távol maradok tőlük. És pontosan ezt fogom tenni. *Igen, pontosan ezt fogja tenni, ezt már korábban is eldöntötte. Ha nem indul haza, akárki is szegül a nyomába, nem juthat el a törzséhez.
És ő sem viszi haza azt a fertőt, amit felszedett rövid itt léte során. Hazugság, keserűség, fájdalom, vágyódás, és megannyi más, amivel nem a testet, hanem a lelket és a szívet tudná ilyen vagy olyan módon mérgezni. Ezt pedig épp úgy nem akarja odavinni, mint egy esetleges háborút. A saját hibáiért egyedül neki kell fizetnie, és nem másnak. A gondolat még mindig szinte fizikai fájdalmat okoz, de így lesz a legjobb. Nem mindenkinek, de a legtöbbnek. Az már úgysem számít, hogy a csordától a falkától leszakadt lánnyal mi lesz. Ő már magára van utalva.*
- Milyen reguláitok vannak? *ejti ki lassan tagolva a reguláitok szót kissé bizonytalanul, mielőtt még beletörne a nyelve. Elvégre mégis csak egy tanult nyelvet beszél, nem pedig sajátját, akadnak olyan kifejezések és hangsorok, amikkel még gondban van.*
- És mit akarsz megtapasztalni? Miféle tapasztalatokat kellene gyűjtened, ami után taníthatsz?
*A válaszok őszintén érdeklik a lányt. Egyrészt kíváncsi, miféle folyamatokon kell átesnie ennek a furcsa embernek, másrészt a szörnyűbe fordult saját tapasztalatok miatt az egész erdőn túli világot sötéten látja, ahol szinte csakis rossz dolgok vannak, és csakis rossz dolgok történhetnek bárkivel. Jó hatást semmiképp sem gyakorolhat senkire, csupán megrontani tudja a lelket. Aztán lehet, csak az elfekre gyakorol efféle romlást, és a férfinek nem kell effélétől félnie.
Beszéd közben persze szemmel tartja fél szemmel Ahelt is, de megnyugodva tapasztalja, az árus nem hazudott a kölyök természetét illetően. A farkaskutya bár kíváncsi, nem bolyong messzire, és nem a félelem tartja vissza, hanem a ragaszkodás, és a védelmező ösztön, mely testvérei híján most a lányra terjed ki. A simogatást persze hagyja Iforrnak, de csak néhány pillanatra, hiszen hamar talál megint valami ingert, ami utat enged a fiatal kor minden fajra jellemző kíváncsiságának.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-23 20:40:38
Üzenet elküldve: 2015-10-23 20:40:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss és Iforr//
*A férfi bólint egyet.*
- Akkor védd meg őket.*mondja a férfi, hiszen sejti csak azt, hogy milyen lehet, ha az ember elveszti az övéit. Bele se merne gondolni abba, hogy mi lenne, ha a rendházának lakóival valami történne. Közben Ahel is felébred, és szaladgál, de mindig visszatér hozzájuk. Iforr leguggol hozzá, és megsimogatja, közben az elf kérdésére is figyel.*
- Egyelőre vándorlok, elvállalok minden olyan munkát és feladatot, ami nem ellenkezik a rendem regulájával, és ha elég tapasztalatot szereztem visszatérek a rendházba, hogy taníthassak.* mondja Iforr, miközben Ahelt simogatja.*
*A férfi bólint egyet.*
- Akkor védd meg őket.*mondja a férfi, hiszen sejti csak azt, hogy milyen lehet, ha az ember elveszti az övéit. Bele se merne gondolni abba, hogy mi lenne, ha a rendházának lakóival valami történne. Közben Ahel is felébred, és szaladgál, de mindig visszatér hozzájuk. Iforr leguggol hozzá, és megsimogatja, közben az elf kérdésére is figyel.*
- Egyelőre vándorlok, elvállalok minden olyan munkát és feladatot, ami nem ellenkezik a rendem regulájával, és ha elég tapasztalatot szereztem visszatérek a rendházba, hogy taníthassak.* mondja Iforr, miközben Ahelt simogatja.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-22 19:49:02
Üzenet elküldve: 2015-10-22 19:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A piactér felől érkezik az épületbe. Nem köszön, nem kívánja magára felhívni a figyelmet, csak az itt lévő inasnak mond egy sziát. Eredetileg nem tervezett sokáig maradni, de szeme megakad egy tőrön, ami a falról csüng le. Nézegeti egy darabig, talán percekig is, és közben környezetére is figyel, körülnéz párszor, hogy kik vannak itt. Van itt egy magas elf, aki valami kopasz bajszos fickóval beszélget, aztán persze ott van egy csinos lány is, talán ő is félvér, de lehet, hogy elf vagy ember, nem tudná megmondani, de valami páncélos fazonnal beszélget, aki már hagyja is el a műhelyt. Furcsa páros mindkettő, de most nem nagyon foglalkozik velük. Szeme inkább visszavetődik a tőrre. Szépen megmunkált darab, a markolata kézreállónak tűnik, a végén apró kardgomb-szerűség is van. A keresztvas míves kialakítású, érdekes motívumokkal, mintha indák futnának rajta végig, amik ki-kiállnak ott-ott belőle. Maga a szúró-vágó része egyszerű acélnak néz ki, gyorsan, egyenletesen vékonyodik össze a hegyrészbe, tehát egyértelműen nem valami konyhai kés vagy ilyesmi, kifejezetten döfésre, szúrásra van tervezve. Csibész addig nézegeti, míg az inas oda nem lép hozzá, hogy segíthet-e, aztán mondja el a tőr árát. Ekkor a lány megköszöni a segítséget, és viszonylag gyorsan kisiet a hátsó ajtón. Ugyanis a tőr ára olyan mértéket üt meg, amit ő nem engedhet meg magának, még ha esetleg ki is tudná fizetni. ~Kicsit rabló banda. Bár híres egy kovács, de ennyi pénzt egy tőrért...~*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 22:34:12
Üzenet elküldve: 2015-10-20 22:34:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Szórakozottan forgat hosszú ujjai között egy kölcsönvett nyílvesszőt, néha végighúzva ujjbegyét a szimmetrikusan rögzített, vágott tollazaton. Közben a fémek csillogását figyeli ábrándos tekintete, míg a meleg, párás levegő egyre jobban eltompítja elméjét.
Csak akkor élénkül meg újra, mikor a lovag megemlíti családja ereklyéjét, majd mesélni kezd róla. Érdeklődve hallgatja az emberóriás szavait, kékjeivel összeméri Gabrien mesterpallosát azzal, amit az olvadt arany tekintet néz éppen. Nagy kardok, Janemita álmában sem bírná el talán egyiket sem, harcolni pedig legfeljebb akkor tudna vele, ha az ellenfél elvenné tőle és hasba szúrná magát valamilyen elmebajból adódóan.
Mosolya igen hamar megkopik, mikor kedvese szavaiban és tekintetében komorságot és keserűséget vél felfedezni. Viszonylag jó emberismerőnek tartja magát, fürkész tekintete pedig épp a hatalmas ember arcát tanulmányozza, amely majd' annyira beszédes, mint jelen pillanatban maga Gabrien, így nem hagy figyelmen kívül semmit. Röviden elgondolkozik, hogy mi lehet a háttérben, ami boldogtalanná teszi a férfit, ám nem tartja alkalmasnak a helyet arra, hogy rákérdezzen.*
-Szerinted elbírnám azt a pallost?
*Kérdezi megkaparászva állát, összevont szemöldökkel nézve a fegyverállvány közepén pihenő dögnagy kardot. Kíváncsi véleményére, hogy vajon a kolosszus szerint van-e akkora erő a félvérben, mint a gyermek-Gabrienben.*
-Ugye tudod, hogy vagy két-három nap az út oda lóháton?
*Szavai tájékoztató jellegűek, nem hüledezik, hogy milyen sokat kell majd menniük, mire odaérnek. Sőt, Janey szeret úton lenni, és még jobban szeret, ha van társasága, akivel elüthetik a csendet, ha éppen úgy tartja kedvük.*
-Mit mondott a kovács, mikor készül el a páncélod?
*Az útra keléstől izgatottan csicsereg, kérdezősködik, miközben megindul a kijárat felé táncos-fürge lépteivel, hogy kilépve megtölthesse tüdejét a városi házak kéményeinek füstjével szennyezett, hideg levegővel.*
Csak akkor élénkül meg újra, mikor a lovag megemlíti családja ereklyéjét, majd mesélni kezd róla. Érdeklődve hallgatja az emberóriás szavait, kékjeivel összeméri Gabrien mesterpallosát azzal, amit az olvadt arany tekintet néz éppen. Nagy kardok, Janemita álmában sem bírná el talán egyiket sem, harcolni pedig legfeljebb akkor tudna vele, ha az ellenfél elvenné tőle és hasba szúrná magát valamilyen elmebajból adódóan.
Mosolya igen hamar megkopik, mikor kedvese szavaiban és tekintetében komorságot és keserűséget vél felfedezni. Viszonylag jó emberismerőnek tartja magát, fürkész tekintete pedig épp a hatalmas ember arcát tanulmányozza, amely majd' annyira beszédes, mint jelen pillanatban maga Gabrien, így nem hagy figyelmen kívül semmit. Röviden elgondolkozik, hogy mi lehet a háttérben, ami boldogtalanná teszi a férfit, ám nem tartja alkalmasnak a helyet arra, hogy rákérdezzen.*
-Szerinted elbírnám azt a pallost?
*Kérdezi megkaparászva állát, összevont szemöldökkel nézve a fegyverállvány közepén pihenő dögnagy kardot. Kíváncsi véleményére, hogy vajon a kolosszus szerint van-e akkora erő a félvérben, mint a gyermek-Gabrienben.*
-Ugye tudod, hogy vagy két-három nap az út oda lóháton?
*Szavai tájékoztató jellegűek, nem hüledezik, hogy milyen sokat kell majd menniük, mire odaérnek. Sőt, Janey szeret úton lenni, és még jobban szeret, ha van társasága, akivel elüthetik a csendet, ha éppen úgy tartja kedvük.*
-Mit mondott a kovács, mikor készül el a páncélod?
*Az útra keléstől izgatottan csicsereg, kérdezősködik, miközben megindul a kijárat felé táncos-fürge lépteivel, hogy kilépve megtölthesse tüdejét a városi házak kéményeinek füstjével szennyezett, hideg levegővel.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 15:54:52
Üzenet elküldve: 2015-10-20 15:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss és Iforr//
- A népem, a barátaim, a családom. *Bólint miközben keserűen csendül fel ismét a károgás lelkében. Akiket már nem látsz többé. Foghatná a mélységire, de saját vakságának és heves természetének köszönheti az egész ügyet. Sorsát mondhatni akkor pecsételte meg, mikor a dühtől és keserűségtől vezérelve elhamarkodott esküt tett magának, hogy elkapja és megbosszulja életük felforgatóinak tettét. A tanulópénzt pedig keservesen meg kell fizetnie érte.
Talán gazdája romló hangulatát érzi meg, vagy csak az elfogyasztott hatalmas vacsorát kipihenve kezd mocorogni kezében a kölyök, majd néhány halk vakkantással adja az elf és az ember tudtára, immár ő is ébren van, és a társaság részét kívánja képezni. Ydriss baljával még mindig a kantárt fogva hajol le, ám a mozdulat felénél a felélénkült kölyök már ugrik is, hogy lelkes farkcsóválással érjen földet. Kíváncsi szimatolással indul meg az ismeretlen környéken, ám a könnyelmű kiskutya mentalitással ellentétben nem merészkedik messzire, mindig hamar visszatereli magát a lány közelébe.*
- Mondtad, hogy tapasztalatokat gyűjtesz, de mihez akarsz itt kezdeni? *Pillant kíváncsian az emberre. A kérdéssel legalább eltereli a maga figyelmét is komor gondolatairól, és kicsit talán jobban meg is ismerheti Iforrt. Meg kell szoknia, hogy emberek és egyebek között fog járni, velük kell valahogy kijönnie, és az ehhez vezető első lépést valamikor meg kell tennie, nem odázhatja a végtelenségig.*
- A népem, a barátaim, a családom. *Bólint miközben keserűen csendül fel ismét a károgás lelkében. Akiket már nem látsz többé. Foghatná a mélységire, de saját vakságának és heves természetének köszönheti az egész ügyet. Sorsát mondhatni akkor pecsételte meg, mikor a dühtől és keserűségtől vezérelve elhamarkodott esküt tett magának, hogy elkapja és megbosszulja életük felforgatóinak tettét. A tanulópénzt pedig keservesen meg kell fizetnie érte.
Talán gazdája romló hangulatát érzi meg, vagy csak az elfogyasztott hatalmas vacsorát kipihenve kezd mocorogni kezében a kölyök, majd néhány halk vakkantással adja az elf és az ember tudtára, immár ő is ébren van, és a társaság részét kívánja képezni. Ydriss baljával még mindig a kantárt fogva hajol le, ám a mozdulat felénél a felélénkült kölyök már ugrik is, hogy lelkes farkcsóválással érjen földet. Kíváncsi szimatolással indul meg az ismeretlen környéken, ám a könnyelmű kiskutya mentalitással ellentétben nem merészkedik messzire, mindig hamar visszatereli magát a lány közelébe.*
- Mondtad, hogy tapasztalatokat gyűjtesz, de mihez akarsz itt kezdeni? *Pillant kíváncsian az emberre. A kérdéssel legalább eltereli a maga figyelmét is komor gondolatairól, és kicsit talán jobban meg is ismerheti Iforrt. Meg kell szoknia, hogy emberek és egyebek között fog járni, velük kell valahogy kijönnie, és az ehhez vezető első lépést valamikor meg kell tennie, nem odázhatja a végtelenségig.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 12:41:25
Üzenet elküldve: 2015-10-20 12:41:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhely párás-forró levegőjében megszületik hát az üzlet az új páncélról. A mester biztosítja a kolosszust, hogy a lehető legjobb munkát végzik majd el, de a kovácsolás ezért eltarthat pár napig. Amint elkészült a vért, inast szalajtat hozzá a Pegazusba és akkor átveheti.
Az emberóriás nem türelmetlen, legalábbis ebben a dologban, tudja, hogy a jó munkához idő kell és mivel egy kisebb vagyont hagyott a mesternél, bízik benne, hogy valóban profi munkát vehet majd a kezéhez.
Komor bizalommal ráz kezet a kovácsmesterrel, majd fordul Janemita felé. Kiderül, hogy a kócos lány már végzett közben, míg ő tárgyalt, így akár indulhatnak is.
Az ereklyéről szóló történet láthatóan felkelti Janey érdeklődését, ezért a hósörényű közelebb lép egy állvány fegyverhez, amelynek a közepén egy csaknem akkora pallos függ, mint ami a kolosszus hátát húzza.*
- Amióta az eszemet tudom, a lovagtermünkben függött apám trónja felett. Apáról fiúra szállt a családunkban, ezt a hagyományt semmi sem változtathatta meg.
*Komorul el egy pillanatra, naparany tekintetét a műhely szalmával felszórt padlójába fúrja, de lerázza magáról a rossz emlékek láncát és újra felemeli a szemeit a fegyverekre.*
- Még ifjúként is alig tudtam megemelni, olyan nehéz volt és nagy, hogy csak lóbálni tudtam.
*Nevet fel kelletlenül.*
- Aztán beálltam az öreg lovag mellé apródnak, és mire visszatértem az otthonunkba, már elég erős voltam, hogy elbírjam.
*Még mindig tisztán emlékszik a pillanatra, amikor felnőtt ifjúként, több csata és harc túlélőjeként, mentora oldalán bevonult az erődbe. Apja ki sem ment elé, de őt nem érdekelte már. Hatalmas termetű emberóriás volt, akit már nem lehetett gonosz szavakkal és pillantásokkal megrémíteni. A kardot az apjától vette át, gyűlölet és harag volt a pillantásában, de minden érzelem mögött valahol ott bujkált a büszkeség.*
- Gyere, míg leérünk a kikötőbe, folytatom a történetet.
*Fordul vissza kedvese felé, majd kinyitja neki a műhely ajtaját, hogy kiléphessenek az utcára és elindulhassanak a kikötő felé. Hosszú séta lesz, de van idejük.*
Az emberóriás nem türelmetlen, legalábbis ebben a dologban, tudja, hogy a jó munkához idő kell és mivel egy kisebb vagyont hagyott a mesternél, bízik benne, hogy valóban profi munkát vehet majd a kezéhez.
Komor bizalommal ráz kezet a kovácsmesterrel, majd fordul Janemita felé. Kiderül, hogy a kócos lány már végzett közben, míg ő tárgyalt, így akár indulhatnak is.
Az ereklyéről szóló történet láthatóan felkelti Janey érdeklődését, ezért a hósörényű közelebb lép egy állvány fegyverhez, amelynek a közepén egy csaknem akkora pallos függ, mint ami a kolosszus hátát húzza.*
- Amióta az eszemet tudom, a lovagtermünkben függött apám trónja felett. Apáról fiúra szállt a családunkban, ezt a hagyományt semmi sem változtathatta meg.
*Komorul el egy pillanatra, naparany tekintetét a műhely szalmával felszórt padlójába fúrja, de lerázza magáról a rossz emlékek láncát és újra felemeli a szemeit a fegyverekre.*
- Még ifjúként is alig tudtam megemelni, olyan nehéz volt és nagy, hogy csak lóbálni tudtam.
*Nevet fel kelletlenül.*
- Aztán beálltam az öreg lovag mellé apródnak, és mire visszatértem az otthonunkba, már elég erős voltam, hogy elbírjam.
*Még mindig tisztán emlékszik a pillanatra, amikor felnőtt ifjúként, több csata és harc túlélőjeként, mentora oldalán bevonult az erődbe. Apja ki sem ment elé, de őt nem érdekelte már. Hatalmas termetű emberóriás volt, akit már nem lehetett gonosz szavakkal és pillantásokkal megrémíteni. A kardot az apjától vette át, gyűlölet és harag volt a pillantásában, de minden érzelem mögött valahol ott bujkált a büszkeség.*
- Gyere, míg leérünk a kikötőbe, folytatom a történetet.
*Fordul vissza kedvese felé, majd kinyitja neki a műhely ajtaját, hogy kiléphessenek az utcára és elindulhassanak a kikötő felé. Hosszú séta lesz, de van idejük.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-20 11:57:13
Üzenet elküldve: 2015-10-20 11:57:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss és Iforr//
*A férfi bólint egyet.*
- Értem, félted a néped, és jól teszed.* mondja a szerzetes. Ő is féltené a rendházát, hiszen vannak ott idős szerzetesek, gyerekek, akik vagy szerzetesnek születtek, vagy az árvaságból emelte ki őket a rend. Iforr nem is tudja elképzelni, hogy mi történne akkor, ha megtámadnák őket. Az biztos, hogy védekeznének, ahogyan azt kell. De vajon meddig bírnák? Ezen egy ideig gondolkodik. Közben hallgatja a kovács kalapácsának csapkodását.*
~Talán nekem is kovácsoltatnom kéne valamit, egy bőrpáncélt, meg valami kardot. Meg meg is kéne tanulnom használni. Veszélyes ez a város.~* jegyzi meg a férfi magában.*
*A férfi bólint egyet.*
- Értem, félted a néped, és jól teszed.* mondja a szerzetes. Ő is féltené a rendházát, hiszen vannak ott idős szerzetesek, gyerekek, akik vagy szerzetesnek születtek, vagy az árvaságból emelte ki őket a rend. Iforr nem is tudja elképzelni, hogy mi történne akkor, ha megtámadnák őket. Az biztos, hogy védekeznének, ahogyan azt kell. De vajon meddig bírnák? Ezen egy ideig gondolkodik. Közben hallgatja a kovács kalapácsának csapkodását.*
~Talán nekem is kovácsoltatnom kéne valamit, egy bőrpáncélt, meg valami kardot. Meg meg is kéne tanulnom használni. Veszélyes ez a város.~* jegyzi meg a férfi magában.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:53:18
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Végigsétálnak hát a Piactéren, teleszórva Arthenior utcáit a sárgás papirosokkal, amelyeket Gabrien betűi díszítenek. A félvér igyekszik minél több és szembetűnőbb helyre kifüggeszteni az irományt, és csak remélni tudja, hogy eljut a célszemélyekhez. Talán néhányat a sors szele is felkap, tovaröpítve a hosszú utcákon, hogy belefújja annak a mágusnak arcába, akire számítanak és számíthatnak.
A Kovácsműhelybe is épp úgy a kolosszus mögött lép be, mintha fogadóról lenne szó, ám míg a kocsmák füstje, a sör és bor édes-keserű illata nem bánja orrát és fülének nem idegen az üvöltöző népek hangja, itt most megszeppenve téblábol. Kékjei fényét izzó acél és szén színezi, kócos, erdőillatú hajzuhatagába pedig beleül a fémszagú, párás levegő, ki tudja meddig fészkelve a barna fürtök apró hullámaiban.
Minden idegenség ellenére lenyűgözik a különlegesen megmunkált darabok, amiket Gabrien mutat neki és maga is talál a szemének kedves tőröket meg egy-egy vékony pengéjű, könnyű kardot, amit még az ő karja is szívesen forgatna. Egészen addig sétálgat és nézelődik a kolosszus nyomában, míg kedvesére rá nem lel az egyik mesterember és olyan eszmecserébe bonyolódnak, amitől Janemitának a lélegzete is elakad. Így esik meg, hogy a lány arrébb libben a hatalmas embertől és kezd bele saját útjába.
Megtetszik neki egy pár alkarvédő, egy tegeznyi szép, új nyílvessző majdnem olyan zöld tollazattal, mint ami a páncéltörőkön van, és egy motívumokkal díszített tőr, ami a félvért az elfekre emlékezteti. Talán az indák vagy a levelek miatt.
Hamar kicsengeti az árát, miután megmutatta a kereskedőnek, hogy mire van szüksége, és ha lehet, magához is veszi. Ha végzett a fémkufárnál, visszamegy Gabrienhez és megvárja, míg ő is megállapodik, kivesézik a kolosszus második bőrének milyenségét, anyagát, színét, árát, ki tudja, mijét még.*
-Már elintéztem.
*Mosolyog boldogan az emberóriásra, majd újra végigjáratja tekintetét a harcosok templomán. A hatalmas lovag derűje és a mozdulat, ahogy megigazgatja magán a mesterpallost elárulja a lánynak, hogy mennyit jelent a férfinek ez a hely és ennek fényében mennyit jelentenek neki fegyverei. Így már csak azt furcsállja, hogy szegény A'frad nem fényesítgeti épp ebben a pillanatban is a kolosszus páncélzatát.*
-No, még olyanod is van?
*Kérdezi meglepetten, s tűzzel festett égszín tekintetében újfent megjelenik a kíváncsiság.*
-Nem mesélted még, szívesen hallanám.
*Rámosolyog kedvesére, majd közelebb lépve végigsimít az izmos karon. Amíg várnak, kellemes lesz hallani Gabrien történetének újabb részéről.*
A Kovácsműhelybe is épp úgy a kolosszus mögött lép be, mintha fogadóról lenne szó, ám míg a kocsmák füstje, a sör és bor édes-keserű illata nem bánja orrát és fülének nem idegen az üvöltöző népek hangja, itt most megszeppenve téblábol. Kékjei fényét izzó acél és szén színezi, kócos, erdőillatú hajzuhatagába pedig beleül a fémszagú, párás levegő, ki tudja meddig fészkelve a barna fürtök apró hullámaiban.
Minden idegenség ellenére lenyűgözik a különlegesen megmunkált darabok, amiket Gabrien mutat neki és maga is talál a szemének kedves tőröket meg egy-egy vékony pengéjű, könnyű kardot, amit még az ő karja is szívesen forgatna. Egészen addig sétálgat és nézelődik a kolosszus nyomában, míg kedvesére rá nem lel az egyik mesterember és olyan eszmecserébe bonyolódnak, amitől Janemitának a lélegzete is elakad. Így esik meg, hogy a lány arrébb libben a hatalmas embertől és kezd bele saját útjába.
Megtetszik neki egy pár alkarvédő, egy tegeznyi szép, új nyílvessző majdnem olyan zöld tollazattal, mint ami a páncéltörőkön van, és egy motívumokkal díszített tőr, ami a félvért az elfekre emlékezteti. Talán az indák vagy a levelek miatt.
Hamar kicsengeti az árát, miután megmutatta a kereskedőnek, hogy mire van szüksége, és ha lehet, magához is veszi. Ha végzett a fémkufárnál, visszamegy Gabrienhez és megvárja, míg ő is megállapodik, kivesézik a kolosszus második bőrének milyenségét, anyagát, színét, árát, ki tudja, mijét még.*
-Már elintéztem.
*Mosolyog boldogan az emberóriásra, majd újra végigjáratja tekintetét a harcosok templomán. A hatalmas lovag derűje és a mozdulat, ahogy megigazgatja magán a mesterpallost elárulja a lánynak, hogy mennyit jelent a férfinek ez a hely és ennek fényében mennyit jelentenek neki fegyverei. Így már csak azt furcsállja, hogy szegény A'frad nem fényesítgeti épp ebben a pillanatban is a kolosszus páncélzatát.*
-No, még olyanod is van?
*Kérdezi meglepetten, s tűzzel festett égszín tekintetében újfent megjelenik a kíváncsiság.*
-Nem mesélted még, szívesen hallanám.
*Rámosolyog kedvesére, majd közelebb lépve végigsimít az izmos karon. Amíg várnak, kellemes lesz hallani Gabrien történetének újabb részéről.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-18 17:33:34
Üzenet elküldve: 2015-10-18 17:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss és Iforr//
*Csendben hallgatja végig a szerzetes történetét. Népe tud harcolni. Ha kapna segítséget, minden bizonnyal vissza tudnák verni a támadást. Csakhogy azzal épp olyan sok kárt okozna, mintha a mélységieket vezetné oda. Népe elvonultan él, és az itt töltött idő alatt meg kellett állapítania, jobb, ha az erdőn túli világ a maga mocskával nem éri el törzsét. Nem. Az egyetlen, ami maradt, hogy nem engedi a népe nyomára bukkanni az esetleges vadászokat. Halvány, szomorú mosollyal az arcán felel a szerzetesnek.*
- Kedves tőled, hogy felajánlod, de a legjobb az, ha esélyt sem adok a nyomukra bukkanásnak. Én okoztam a bajt, jobb, ha csak én fizetek érte.
*Csendben hallgatja végig a szerzetes történetét. Népe tud harcolni. Ha kapna segítséget, minden bizonnyal vissza tudnák verni a támadást. Csakhogy azzal épp olyan sok kárt okozna, mintha a mélységieket vezetné oda. Népe elvonultan él, és az itt töltött idő alatt meg kellett állapítania, jobb, ha az erdőn túli világ a maga mocskával nem éri el törzsét. Nem. Az egyetlen, ami maradt, hogy nem engedi a népe nyomára bukkanni az esetleges vadászokat. Halvány, szomorú mosollyal az arcán felel a szerzetesnek.*
- Kedves tőled, hogy felajánlod, de a legjobb az, ha esélyt sem adok a nyomukra bukkanásnak. Én okoztam a bajt, jobb, ha csak én fizetek érte.
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-18 13:35:34
Üzenet elküldve: 2015-10-18 13:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss és Iforr//
*A szerzetes elgondolkodik a hallotakon.*
- Egy öreg rendtársam mesélte nekem, hogy egy faluban élt addig, amíg egy rablóhorda el nem pusztította azt. Ő elmenekült a rendházba, és szerzetes lett. A rablók később a szomszédos falut támadták meg, de ők felbéreltek pár harcost. Ők kiképezték a falusiakat, és együtt visszaverték a rablók támadásait, sőt levágtk őket mind egy szálig.* mondja Iforr.*
- Talán neked is ezt kéne tenned. Én szívesen segítek a törzsednek.* mondja mosolyogva a szerzetes. A nő eközben mesél a piacon található, és megvásárolható állatoktól. Iforr egyelőre nem akar vásárolni házikedvencet, de azért idővel lehet szerez magának eggyet.*
*A szerzetes elgondolkodik a hallotakon.*
- Egy öreg rendtársam mesélte nekem, hogy egy faluban élt addig, amíg egy rablóhorda el nem pusztította azt. Ő elmenekült a rendházba, és szerzetes lett. A rablók később a szomszédos falut támadták meg, de ők felbéreltek pár harcost. Ők kiképezték a falusiakat, és együtt visszaverték a rablók támadásait, sőt levágtk őket mind egy szálig.* mondja Iforr.*
- Talán neked is ezt kéne tenned. Én szívesen segítek a törzsednek.* mondja mosolyogva a szerzetes. A nő eközben mesél a piacon található, és megvásárolható állatoktól. Iforr egyelőre nem akar vásárolni házikedvencet, de azért idővel lehet szerez magának eggyet.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-16 22:57:40
Üzenet elküldve: 2015-10-16 22:57:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazusból a piacon keresztül jöttek el a kovácsműhelyig, hisz útközben kiraktak pár felhívást a városban. A Barakkba is példának okáért, hátha akad egy gyakorlatiasabb varázsló ott is, bár valószínűleg kevés mágus jár oda. De mit lehet tudni, a valódi kincsek néha onnan kerülnek elő, ahonnan az ember nem is számít rájuk.
Csak pár darab maradt belőle, de a kikötőbe is szeretnének vinni, ott is megfordulhat egy-egy kalandvágyó mágiakufár.
A Kovácsműhelybe viszont nem ezért tértek be, hanem mert a kolosszusnak szüksége van egy különleges és egyedi lovagi vértre, aminek az elkészítését nem szeretné valami dilettáns kezdőre bízni. A legjobb kell neki, szakmájának mestere, aki nem csak dolgozik a fémmel, de érti minden szavát, sóhaját, aki lelket kovácsol az acélba.
Amikor belépnek a párás, fémillatú helyiségbe, a hósörényű előbb csak szótlan komorsággal sétál a falakra aggatott fegyverek mellett, naparany tekintete értő szemmel méri fel a műhely kínálatát. Hagyja, hogy a kovácssegédek a többi vevővel foglalkozzanak, csak néha mutat meg egy-egy érdekes vagy különlegesen megmunkált darabot párjának, a kócos félvér lánynak. Számára ez a hely templom, az acél temploma, ahol a kovács a pásztor, aki izzó acélból kovácsolja imáit, fohászai pedig a fújtató lángja és a szén izzó parazsa a fegyverek oltárán.
Valószínűleg az egyik kovácssegéd felismerheti, mert kisvártatva megjelenik az egyik mester, hogy kívánságaik felől érdeklődjön, a kolosszus pedig halk szavakkal, értőn és céltudatosan adja elő jövetelük célját. Tárgyilagos és részletes elbeszélése alapján kiderülhet, hogy nem csak hordani kívánja a vértet, hogy megvédje őt, de második bőreként is akarja viselni, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A felhasznált fémek és különleges anyagok tekintetében hamar megegyeznek, a kialakítás egyedi mivoltának hallatán még a sokat tapasztalt kovácsmester szemöldöke is magasra szalad, hisz nem akármilyen tucat-vértet kíván készíttetni vele a napszemű.
Végül megegyeznek az árban és a külsőben, a kolosszus pedig leszurkolja a kovácssegéd markába a kialkudott összeget, megegyeznek a páncél elkészítésének időpontjában, hogy mikorra kell visszatérniük a műhelybe, hogy a vértet a kolosszusra igazítsa a mester.
Legvégül mindenki elégedett lehet, bár csaknem egy órán át is tarthatott a páncél megtervezése és a beszélgetés, aminek végén a hósörényű elégedetten fordul Janey felé.*
- Te szeretnél valamit, kedvesem?
*Kérdi mosolyogva. Látszik rajta, hogy mennyire elemében van, mennyire élvezi, hogy olyan környezetben lehet, amit szeret, amit kedvel.*
- Meséltem már neked családunk ereklyéjéről?
*Szólal meg, miután Janemita is előadta a kovácsnak, hogy mit szeretne tőle. Aranyba olvad tekintetében régóta először őszinte derű csillog, ahogy megigazítja hátán az irdatlan mesterpengét.*
Csak pár darab maradt belőle, de a kikötőbe is szeretnének vinni, ott is megfordulhat egy-egy kalandvágyó mágiakufár.
A Kovácsműhelybe viszont nem ezért tértek be, hanem mert a kolosszusnak szüksége van egy különleges és egyedi lovagi vértre, aminek az elkészítését nem szeretné valami dilettáns kezdőre bízni. A legjobb kell neki, szakmájának mestere, aki nem csak dolgozik a fémmel, de érti minden szavát, sóhaját, aki lelket kovácsol az acélba.
Amikor belépnek a párás, fémillatú helyiségbe, a hósörényű előbb csak szótlan komorsággal sétál a falakra aggatott fegyverek mellett, naparany tekintete értő szemmel méri fel a műhely kínálatát. Hagyja, hogy a kovácssegédek a többi vevővel foglalkozzanak, csak néha mutat meg egy-egy érdekes vagy különlegesen megmunkált darabot párjának, a kócos félvér lánynak. Számára ez a hely templom, az acél temploma, ahol a kovács a pásztor, aki izzó acélból kovácsolja imáit, fohászai pedig a fújtató lángja és a szén izzó parazsa a fegyverek oltárán.
Valószínűleg az egyik kovácssegéd felismerheti, mert kisvártatva megjelenik az egyik mester, hogy kívánságaik felől érdeklődjön, a kolosszus pedig halk szavakkal, értőn és céltudatosan adja elő jövetelük célját. Tárgyilagos és részletes elbeszélése alapján kiderülhet, hogy nem csak hordani kívánja a vértet, hogy megvédje őt, de második bőreként is akarja viselni, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A felhasznált fémek és különleges anyagok tekintetében hamar megegyeznek, a kialakítás egyedi mivoltának hallatán még a sokat tapasztalt kovácsmester szemöldöke is magasra szalad, hisz nem akármilyen tucat-vértet kíván készíttetni vele a napszemű.
Végül megegyeznek az árban és a külsőben, a kolosszus pedig leszurkolja a kovácssegéd markába a kialkudott összeget, megegyeznek a páncél elkészítésének időpontjában, hogy mikorra kell visszatérniük a műhelybe, hogy a vértet a kolosszusra igazítsa a mester.
Legvégül mindenki elégedett lehet, bár csaknem egy órán át is tarthatott a páncél megtervezése és a beszélgetés, aminek végén a hósörényű elégedetten fordul Janey felé.*
- Te szeretnél valamit, kedvesem?
*Kérdi mosolyogva. Látszik rajta, hogy mennyire elemében van, mennyire élvezi, hogy olyan környezetben lehet, amit szeret, amit kedvel.*
- Meséltem már neked családunk ereklyéjéről?
*Szólal meg, miután Janemita is előadta a kovácsnak, hogy mit szeretne tőle. Aranyba olvad tekintetében régóta először őszinte derű csillog, ahogy megigazítja hátán az irdatlan mesterpengét.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:55:59
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:55:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss és Iforr//
*Először határozottan bólint. Népe remek íjász, és ismeri az erdőt, akár a tenyerét. Ellenben első kézből tapasztalhatta, mire képes az a hím. Egy harcos, egy kardforgató, akit azon elvek szerint neveltek fel, hogy a lány népére kell vadásznia. A szerzetes pedig nem érti. Hogyan is érthetné, hiszen se nem mélységi, se nem felszíni, nem tartozik egyik nép tagjai közé sem, nem ismeri őket.*
- A törzsem generációk óta más utat járnak, messze elvonultan éltek, így az ő gondolkodásuk más. De a sötételfek és az elfek előbb rántanak pengét, minthogy szót váltsanak. Vadásznak egymásra. A mélységiek ráadásul rabszolgát csinálnak azokból, akiket nem ölnek meg. Hát ezért próbálna a törzsem nyomára bukkanni. *Ad egy erősen leegyszerűsített magyarázatot arra, miért is kutatna a hím a népe után. Képes lenne megtenni? A fájdalom önkéntelenül is a vállába nyilall. Képes lenne rá, igen. De tényleg meg is tenné? Lemondóan sóhajt.*
- Ahogy gondolod. A piacon meg fogod találni az árust, ha meggondolnád magad. Meg voltak neki más állatai is, de őszintén szólva azoknak nem szenteltem sok figyelmet. Egy olyan kölyköt kerestem, akiből jó vadászt lehet nevelni. És meg is találtam. *Néz le szeretetteljesen a karjában szuszogó Ahelre. Alig fél napja van nála, de máris rajong a kis szőrmókért. habár ez nem meglepő, minden egyes állatával így volt ez.*
*Először határozottan bólint. Népe remek íjász, és ismeri az erdőt, akár a tenyerét. Ellenben első kézből tapasztalhatta, mire képes az a hím. Egy harcos, egy kardforgató, akit azon elvek szerint neveltek fel, hogy a lány népére kell vadásznia. A szerzetes pedig nem érti. Hogyan is érthetné, hiszen se nem mélységi, se nem felszíni, nem tartozik egyik nép tagjai közé sem, nem ismeri őket.*
- A törzsem generációk óta más utat járnak, messze elvonultan éltek, így az ő gondolkodásuk más. De a sötételfek és az elfek előbb rántanak pengét, minthogy szót váltsanak. Vadásznak egymásra. A mélységiek ráadásul rabszolgát csinálnak azokból, akiket nem ölnek meg. Hát ezért próbálna a törzsem nyomára bukkanni. *Ad egy erősen leegyszerűsített magyarázatot arra, miért is kutatna a hím a népe után. Képes lenne megtenni? A fájdalom önkéntelenül is a vállába nyilall. Képes lenne rá, igen. De tényleg meg is tenné? Lemondóan sóhajt.*
- Ahogy gondolod. A piacon meg fogod találni az árust, ha meggondolnád magad. Meg voltak neki más állatai is, de őszintén szólva azoknak nem szenteltem sok figyelmet. Egy olyan kölyköt kerestem, akiből jó vadászt lehet nevelni. És meg is találtam. *Néz le szeretetteljesen a karjában szuszogó Ahelre. Alig fél napja van nála, de máris rajong a kis szőrmókért. habár ez nem meglepő, minden egyes állatával így volt ez.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:08:11
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss és Iforr//
*A szerzetes elgondolkodik.*
- Az elfek jó íjászok, és ha a törzsed már huzamosabb ideje lakik a területén, akkor jól ismerik. Hidd el a helyismeret sokat jelent, nem hiszem, hogy az a hím vagy a kompániája bántani tudná őket. És különben is minek tenné?* kérdezi a férfi. Közben a beszélgetés a piacon vásárolható állatokra terelődik.*
- Nem hiszem, hogy veszek most kutyát. Talán majd máskor.* jegyzi meg Iforr. De annyi jó van benne, hogy nem kellene egyedül vándorolnia. Talán ki is tudná őt képezni valamire, vadászatra, vagy védelemre.*
*A szerzetes elgondolkodik.*
- Az elfek jó íjászok, és ha a törzsed már huzamosabb ideje lakik a területén, akkor jól ismerik. Hidd el a helyismeret sokat jelent, nem hiszem, hogy az a hím vagy a kompániája bántani tudná őket. És különben is minek tenné?* kérdezi a férfi. Közben a beszélgetés a piacon vásárolható állatokra terelődik.*
- Nem hiszem, hogy veszek most kutyát. Talán majd máskor.* jegyzi meg Iforr. De annyi jó van benne, hogy nem kellene egyedül vándorolnia. Talán ki is tudná őt képezni valamire, vadászatra, vagy védelemre.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-14 17:02:39
Üzenet elküldve: 2015-10-14 17:02:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss és Iforr//
- Egyetlen hím talán nem. De ha egyszer megtalálta őket nem egyedül térne vissza. *Jegyzi meg sötéten. Élénken él még emlékezetében minden egyes szó, a fenyegető ígéret, amit a folyóparton vetett oda neki hím. hogy mi minden vár népére, ha megtalálják őket, és nem kételkedik benne, betartanák a mélységiek az elhangzottakat, ha rajtuk múlik. A sötételfek már csak ilyenek, prédának tekintik a lány fajtáját. De a hím is annak tekintette őt végig? Úgy tűnik, mégsem tudja teljesen elhinni, és nem csak naiv fele maradványai kapaszkodnak ebbe görcsösen. Apró jelek, amikre akkor nem figyelt fel, de most visszaköszönnek. És az az ölelés a tisztáson... nem tudja kiverni a fejéből.
Eközben a füves rész vérére érnek, s hamarosan már a kovácsműhely előtt haladnak el. A mester már visszavonult, a portékái márt a zárt ajtók mögött pihennek, s a házból is csak az utolsó pislákoló gyertyák fénye szűrődik ki.*
- A piacon árulnak állatokat is, és nem csak lovakat, csirkéket, meg hasonlókat. Az ő fajtája négyszázötven aranyba kerül, de akadnak olcsóbb ebek is. gondolom, nem csak vadászkutyának valóak vannak, hanem őrző és egyéb feladatokra is alkalmasak.
*Most még talán lehet ölebnek nevezni a kölyköt, hiszen elfér még a lány ölében a barna szőrmók, ám már most is sejthető, hogy nagyra meg fog nőni Ahel.*
- Egyetlen hím talán nem. De ha egyszer megtalálta őket nem egyedül térne vissza. *Jegyzi meg sötéten. Élénken él még emlékezetében minden egyes szó, a fenyegető ígéret, amit a folyóparton vetett oda neki hím. hogy mi minden vár népére, ha megtalálják őket, és nem kételkedik benne, betartanák a mélységiek az elhangzottakat, ha rajtuk múlik. A sötételfek már csak ilyenek, prédának tekintik a lány fajtáját. De a hím is annak tekintette őt végig? Úgy tűnik, mégsem tudja teljesen elhinni, és nem csak naiv fele maradványai kapaszkodnak ebbe görcsösen. Apró jelek, amikre akkor nem figyelt fel, de most visszaköszönnek. És az az ölelés a tisztáson... nem tudja kiverni a fejéből.
Eközben a füves rész vérére érnek, s hamarosan már a kovácsműhely előtt haladnak el. A mester már visszavonult, a portékái márt a zárt ajtók mögött pihennek, s a házból is csak az utolsó pislákoló gyertyák fénye szűrődik ki.*
- A piacon árulnak állatokat is, és nem csak lovakat, csirkéket, meg hasonlókat. Az ő fajtája négyszázötven aranyba kerül, de akadnak olcsóbb ebek is. gondolom, nem csak vadászkutyának valóak vannak, hanem őrző és egyéb feladatokra is alkalmasak.
*Most még talán lehet ölebnek nevezni a kölyköt, hiszen elfér még a lány ölében a barna szőrmók, ám már most is sejthető, hogy nagyra meg fog nőni Ahel.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:39:43
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy különleges rendelés//
*Most tűnik csak fel neki, az arc, a hang... Ezt a fickót ismeri. Neveket könnyen elfelejt de az arcokra egészen jól emlékszik. Ezzel a fickóval ment fel Albun barátnője a Pegazusban a szállásra! Nos, Albunt kifejezetten kedveli tehát ezzel a kis munkával akár két legyet is üthet egy csapásra. Addig nem akarja feleslegesen zaklatni a nemest amíg semmi konkrétumot nem tud, de ha valahogy kiszedné Taitosból hogy honnan is ismeri azt a lányt, milyen viszony van közöttük, akkor már rögtön más lenne a helyzet.*
- Részemről mehetünk, de a megoldás itt áll ön előtt.
*Vigyorodik el, hiszen akármi is az amit ez az ember szeretne, ha ő nem tudja megcsinálni akkor senki. Közben el is indul a kinyitott ajtón kifelé, hiszen neki amúgy sem volt konkrét dolga a kovácsnál, Taitos pedig bizonyára végzett.*
~Szóval Taitos...~
*Igyekszik megjegyezni, el ne felejtse majd felírni ha elválnak.*
- Jezabiel Tinkerin, szolgálatára.
*Kezét is nyújtja ha már bemutatkoznak, persze kézfogásra, amit ha elfogadnak akkor bizony nem várt meglepetésben lehet része az embernek mert olyan erővel szorítja meg ami kifejezetten meglepő egy ekkora termetű lánykától. Nem célja ugyan fájdalmat okozni, de elege van belőle hogy néha gyereknek nézik és a férfiaknak inkább így előre megmutatja hogy kivel is állnak szemben, csak a miheztartás végett. Bár egyre több helyen fordul meg és az íjászversenyen is tiszteletét tette, azért azt nem gondolná hogy annyira elhíresült volna hogy már névről akárki felismerje. Mesterségeinek felsorolásába azonban nem kezd bele hiszen akkor holnap sem térnének még rá arra amit a férfi szeretne.*
- Én lennék a mesterember és egy nyereghez ennél sokkal több adat kell. Főleg egy különlegeshez, hiszen például medvére nem készült még szerintem soha, tehát nincs egy begyakorolt bejáratott és kipróbált sablon amire dolgozni lehetne. Személy szerint ha lóról beszélnénk akkor is inkább lemérném magamnak, ha már kifejezetten adott állatra készül akkor passzoljon tökéletesen. Viszont meg kell mondjam őszintén, egy élő medvét nem állnék le méricskélni, hacsak nem tömik tele előbb valami altatóval.
~Többet ér a kezem mint ez a város, nem hiányzik hogy leharapják.~
*A kovács elhagyása után az irányt az idegenre bízza, ő csak követi amerre vezeti és közben várja a válaszokat.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 20:44:55
//Egy különleges rendelés//
*Most tűnik csak fel neki, az arc, a hang... Ezt a fickót ismeri. Neveket könnyen elfelejt de az arcokra egészen jól emlékszik. Ezzel a fickóval ment fel Albun barátnője a Pegazusban a szállásra! Nos, Albunt kifejezetten kedveli tehát ezzel a kis munkával akár két legyet is üthet egy csapásra. Addig nem akarja feleslegesen zaklatni a nemest amíg semmi konkrétumot nem tud, de ha valahogy kiszedné Taitosból hogy honnan is ismeri azt a lányt, milyen viszony van közöttük, akkor már rögtön más lenne a helyzet.*
- Részemről mehetünk, de a megoldás itt áll ön előtt.
*Vigyorodik el, hiszen akármi is az amit ez az ember szeretne, ha ő nem tudja megcsinálni akkor senki. Közben el is indul a kinyitott ajtón kifelé, hiszen neki amúgy sem volt konkrét dolga a kovácsnál, Taitos pedig bizonyára végzett.*
~Szóval Taitos...~
*Igyekszik megjegyezni, el ne felejtse majd felírni ha elválnak.*
- Jezabiel Tinkerin, szolgálatára.
*Kezét is nyújtja ha már bemutatkoznak, persze kézfogásra, amit ha elfogadnak akkor bizony nem várt meglepetésben lehet része az embernek mert olyan erővel szorítja meg ami kifejezetten meglepő egy ekkora termetű lánykától. Nem célja ugyan fájdalmat okozni, de elege van belőle hogy néha gyereknek nézik és a férfiaknak inkább így előre megmutatja hogy kivel is állnak szemben, csak a miheztartás végett. Bár egyre több helyen fordul meg és az íjászversenyen is tiszteletét tette, azért azt nem gondolná hogy annyira elhíresült volna hogy már névről akárki felismerje. Mesterségeinek felsorolásába azonban nem kezd bele hiszen akkor holnap sem térnének még rá arra amit a férfi szeretne.*
- Én lennék a mesterember és egy nyereghez ennél sokkal több adat kell. Főleg egy különlegeshez, hiszen például medvére nem készült még szerintem soha, tehát nincs egy begyakorolt bejáratott és kipróbált sablon amire dolgozni lehetne. Személy szerint ha lóról beszélnénk akkor is inkább lemérném magamnak, ha már kifejezetten adott állatra készül akkor passzoljon tökéletesen. Viszont meg kell mondjam őszintén, egy élő medvét nem állnék le méricskélni, hacsak nem tömik tele előbb valami altatóval.
~Többet ér a kezem mint ez a város, nem hiányzik hogy leharapják.~
*A kovács elhagyása után az irányt az idegenre bízza, ő csak követi amerre vezeti és közben várja a válaszokat.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 20:44:55
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-10-06 16:33:33
Üzenet elküldve: 2015-10-06 16:33:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy különleges rendelés//
~Veszett ügyön ne kapkodj.~
*Nyugtatja magát Taitos, mikor a kovács már sokadjára is szemét összehúzva lemondólag hümmög. Eszébe sem jut, hogy bolondnak néznék, bár lehet, hogy a városi hátasok nem ilyen fejlettek. És akkor igazi célját még ki sem fejtette. Hátat fordít, és kifelé indulva egy imát mond az égre, hogy találjon egy normális mesterembert. A megoldás lentebbről jön, mint ahogy azt hitte.*
-Áhh, semmi gond. Nos kint tágasabb, ha jól gondolom a megoldás is arra lehet. Csak ön után! Ja amúgy, Taitos volnék.
*Mutatkozik be, aztán a tárgyra tér.*
-Akkor hát, a lényeg elhangzott, bár a medvével picit torzítottam, de nem járt messze, mit mondjak még, és ki a mesterember?
*Kérdezősködik, ha már segítségről volt szó.*
//Egy különleges rendelés//
~Veszett ügyön ne kapkodj.~
*Nyugtatja magát Taitos, mikor a kovács már sokadjára is szemét összehúzva lemondólag hümmög. Eszébe sem jut, hogy bolondnak néznék, bár lehet, hogy a városi hátasok nem ilyen fejlettek. És akkor igazi célját még ki sem fejtette. Hátat fordít, és kifelé indulva egy imát mond az égre, hogy találjon egy normális mesterembert. A megoldás lentebbről jön, mint ahogy azt hitte.*
-Áhh, semmi gond. Nos kint tágasabb, ha jól gondolom a megoldás is arra lehet. Csak ön után! Ja amúgy, Taitos volnék.
*Mutatkozik be, aztán a tárgyra tér.*
-Akkor hát, a lényeg elhangzott, bár a medvével picit torzítottam, de nem járt messze, mit mondjak még, és ki a mesterember?
*Kérdezősködik, ha már segítségről volt szó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080