*A piacon eszébe jutott pont pedig egyre sürgetőbbnek néz ki, hiszen rájön, hogy egy ilyen gomb felhelyezését a ruházattal együtt lenne érdemes. A piactól idevezető úton nem volt túl sok ideje mérlegeli, legalábbis a maga ráérős dinamizmusát tekintve, de addig eljutott, hogy felfestette az opciókat, amiből lehetett az, hogy minden gombon pókok virítsanak, ezzel nem sikerült kiegyeznie, a nyaklánc ötlete, ami bár tényleg közelebb állna a szívéhez, a tényleges, szó szerinti jelentésében, azonban egy nyakláncot egyáltalán nem érez a stílusának valónak. Nem tudja megfogalmazni, de a nyakában lógó dolgok csak zavarni fogják, levenni, felvenni és hasonlók. Tehát a további lehetőségek a gallérgomb vagy valamiféle kitűző, esetleg egy jelvény, amely a ruha szövetében is benne van. Esetleg egy gyűrű. A gyűrűt elveti, ámbár lát benne relevanciát. Csak egy gyűrűnek van társadalmi jelentősége, vagy a gazdagság, vagy valami kifejező rang. De ő nem hivatalnok, nem nemes és legfőképp nem pap, így egyiket jelképező eszközre sem tart igényt. Persze az ilyen jelképek elkészítésekor a legfontosabb a szerep, amit magának választ a társadalmon belül. Ezért is nem volt még eddig ilyen értéktárgya, hiszen ő maga a társadalomtól való elzárkózást választotta, hogy a tudományának éljen, így nem is tartotta helyénvalónak, ha valamiféle szerepet aggat magára, hiszen betölteni nem kívánja, nem akar direkt részt képezni. Legalábbis eddig nem kívánt, azonban ha úgy dönt, hogy mégis szükségszerűségét érzi egy ilyen megvásárlásának, akkor ezzel ki is jelent valamiféle megnyílást. Ez pedig számára sokkal komolyabb döntés, mint elsőre látszik. Már megfogalmazódik magában, hogy akkor kettő ilyen fog elkészülni, az elsőnek egyszerű indoka az lesz, hogy a társadalmi szerepét rögzítse, a második valószínűleg a családhoz tartozásának a jelképezését fogja szolgálni. Az utóbbinál azonban nem tartja elvethetőnek, hogy egyébként már létezik egy ilyen jelképes tárgy, amelynek az átadása valószínűleg elmaradozott vagy csak nem vette észre. De egyelőre eldönti, hogy mit is szeretne. Egy bagoly amulettel nem vállal sokat vagy éppen specifikusat, azonban a szerepének a rendezésére bőven elég, felismerhetőségi alapot is szolgálva és valamennyire elkerülhetővé válik az, hogy házi szolgálókkal keverjék össze. Illetve, ekkora feltételezésekbe inkább nem bonyolódik bele, hiszen ehhez ismerni kell ezen szimbolika jelentését, vagy legalább észrevenni a jelképet, de elsődlegesen, mindig hordania kell, hogy meg is adja az esélyét a felismerésnek. Ez logikus, triviális, hogy a zsebébe csak olyan rétegek tudnak beférkőzni, akiknek ezt ő nem akarja engedni és azok egyáltalán nem törődnek az ő, vagy legalább a saját társadalmi megítélésükkel. Ez a család harcos ágára is igaz, akik valószínűleg nem jártasak a szimbolikában, a felszíniben pedig főleg nem. De el is kezdi a megegyezést a kováccsal a már elég szépen felvázolódott elképzelésében, az alkudozási tehetségét erőteljesen rontja, hogy itten erősen kétoldali az üzlet, hiszen neki akarati monopóliuma van, de a kovácsnak pedig előállítási, hiszen ami nem készül el általa, az nem készül el. Persze a konszenzus mindkét oldal érdeke, így megállapodás is születik.*