Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:06:07
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:06:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új felszerelés//
-Ennek már a fele se tréfa!
*Morog egyet fennhangon. Mikor ideges, rossz szokása, hogy magában megszólal. Összehúzza szemöldökeit, ráncolja homlokát és bosszúsan csücsörít. Kezei ökölbe szorulnak és határozott, de annál vadabb lépésben halad a kovácshoz új felszerelést készíttetni. Az előző elvesztésével, legutóbbi sikertelen akciójában, áldozatát hibáztatja még most is. Nem is szívesen emlékezik rá.
~Az elmúlt hatok pletykái valahogy valósággá váltak, én meg itt állok, mint valami kis gyermek játékszer nélkül. Ez elfogadhatatlan.~
Méltatlankodik magában, miközben nagy iramban szedi törpe lábait, gyors egymásutánban. Majd így folytatja.
~Artheniorba nem tudnak betörni. Ám én szívesebben alszom egy tőr társaságában. Párnával nem tudom megfojtani az ellent. És különben is, nincs munka eszköz nélkül.~*
-Na végre! Ez a város egyre nagyobb, vagy én leszek még kisebb!
-Ennek már a fele se tréfa!
*Morog egyet fennhangon. Mikor ideges, rossz szokása, hogy magában megszólal. Összehúzza szemöldökeit, ráncolja homlokát és bosszúsan csücsörít. Kezei ökölbe szorulnak és határozott, de annál vadabb lépésben halad a kovácshoz új felszerelést készíttetni. Az előző elvesztésével, legutóbbi sikertelen akciójában, áldozatát hibáztatja még most is. Nem is szívesen emlékezik rá.
~Az elmúlt hatok pletykái valahogy valósággá váltak, én meg itt állok, mint valami kis gyermek játékszer nélkül. Ez elfogadhatatlan.~
Méltatlankodik magában, miközben nagy iramban szedi törpe lábait, gyors egymásutánban. Majd így folytatja.
~Artheniorba nem tudnak betörni. Ám én szívesebben alszom egy tőr társaságában. Párnával nem tudom megfojtani az ellent. És különben is, nincs munka eszköz nélkül.~*
-Na végre! Ez a város egyre nagyobb, vagy én leszek még kisebb!
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-02 20:57:33
Üzenet elküldve: 2016-02-02 20:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap kipihenten ébred. Talán az elfogyasztott italok hatása, hogy meglehetősen nyugodtan aludta át az éjszakát, annak ellenére, hogy éppen lenne min gondolkoznia. Persze, tegyük hozzá, hogy a legtöbb energiát felemésztő agymunkára már talált ki választ, és közben kellően el is fáradt ahhoz, hogy ne csak a bájitalra fogja. A nyugodt, világ rosszától elvonult szálláshelyi menedék is segítette, és annak a reménye is, hogy a mai napon elindulhat a tényleges változás útján is. Első lépcsője ennek a kovácsműhely, ahol az újdonsült fegyverét megszerezheti. Ez a hőn áhított lovagi kard, ami mindenképpen hatékonyabb harcmodort kívánhat meg, mint az eddigi hosszú kard-pajzs párosítás, de legalábbis offenzívebb magatartást.*
-Üdvözlöm! Szeretnék csináltatni egy lovagi kardot. A markolati részt úgy kívánom, hogy bükkbából legyen, vörös bőrrel körbetekerve. A gomb ábrázoljon a masszívsága mellett egy vörösre festett csuklyás varázslót, vagy szerzetest, akinek arca valamiféle más anyaggal olyanná van változtatva, mintha a csuklyáról az árnyék rávetülne. Arcvonásai ne legyenek elnagyoltak, de túlzottan részletesek sem. A keresztvas lehet hagyományosan feketés beütésű erős fém, a penge pedig szimplán erezett stílusú, a vércsatorna színe pedig teljes egészében igazodjon a markolat színéhez. Meg tudja oldani?
*Nincs túldíszítve az általa rendelt kard, mégis esztétikus, szép és egyedi darab lesz. A lovag legfőbb fegyvere, és az élete a háborúban ez lesz! Hát adjuk meg a módját!*
-Üdvözlöm! Szeretnék csináltatni egy lovagi kardot. A markolati részt úgy kívánom, hogy bükkbából legyen, vörös bőrrel körbetekerve. A gomb ábrázoljon a masszívsága mellett egy vörösre festett csuklyás varázslót, vagy szerzetest, akinek arca valamiféle más anyaggal olyanná van változtatva, mintha a csuklyáról az árnyék rávetülne. Arcvonásai ne legyenek elnagyoltak, de túlzottan részletesek sem. A keresztvas lehet hagyományosan feketés beütésű erős fém, a penge pedig szimplán erezett stílusú, a vércsatorna színe pedig teljes egészében igazodjon a markolat színéhez. Meg tudja oldani?
*Nincs túldíszítve az általa rendelt kard, mégis esztétikus, szép és egyedi darab lesz. A lovag legfőbb fegyvere, és az élete a háborúban ez lesz! Hát adjuk meg a módját!*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-31 19:01:28
Üzenet elküldve: 2016-01-31 19:01:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik hát az épület mögé. Tűnődik egy kicsit, hogy mit tegyen: bemenjen, vagy folytassa tovább útját a nagyobb hangzavar felé? Minden bizonnyal a nagyobb hangzavar több veszélyt is jelent, ellenben ott nagyobb eséllyel talál is valakit, aki útbaigazítja. Végül megvonja vállát és megkeresi e hely bejáratát. Hiszen nem lehet tudni, hogy mit hall odabent, ha egyáltalán találkozik ott valakivel. Lehet, hogy pont azt javasolja, hogy meneküljön innen, mert itt vadásznak az óriásokra, vagy ilyesmi. Mondjuk akkor már ez a magányos épület sem valami biztonságos, de hát egye fene, ezzel próbálkozik először. Már csak azért is, mert ez van közelebb. Ha nem tud meg itt semmit még mindig mehet tovább a piactér felé, viszont visszafelé már sokkal több idő lenne. Ilyesmi gondolatok cikáznak gondolataiban, miközben kinyitja a kovácsműhely ajtaját és belép a páradús helyiségbe. Az olvadt fém illata egyből megcsapja, és máris eszébe jut az ehhez tartozó többi, igen jó emlékeket előidéző dolog. Például a harc. Testvéreivel gyakran harcolt odahaza, míg ők lassanként el nem hagyták az otthont. Akkor már nem volt kivel, így igen ritkán vette elő a rozsda rágta kardját. Jelenlegi fegyverét, ezt a lándzsát is csak a miheztartás végett vitte el otthonról.
Végignéz a helyiségben. ~ Ez valami… Hely lehet… Akkor lehet, hogy nem is baj, hogy elfelejtettem kopogni… ~ Jut eszébe, aztán keresni kezd. Egy embert. Vagy mást. A lényeg, hogy tudjon beszélni. Meg is találja a kovácsot és trécselni kezd vele mindenféle marhaságról. Először azt kérdezi meg, hogy nem-e vadásznak itt az óriásokra, aztán, hogy mi ez a hely. Még kérdez pár apróságot, de aztán úgy, ahogy jött, megy is.
~ Na, máris okosabb vagyok. Bár nem értem, miért nem rajzolták rá a térképre ezt a Kovácsműhelyt? Pedig elég nagy településnek tűnik. ~ Mélázik, miközben lassan eltűnik a kofák közt… Legalábbis eltűnne, ha nem látszódna ki a feje búbja továbbra is. Még szerencse, hogy nem tolvajnak állt az óriásunk, mert akkor nem lenne olyan eredményes, mint így… Így… Utazóként. *
Végignéz a helyiségben. ~ Ez valami… Hely lehet… Akkor lehet, hogy nem is baj, hogy elfelejtettem kopogni… ~ Jut eszébe, aztán keresni kezd. Egy embert. Vagy mást. A lényeg, hogy tudjon beszélni. Meg is találja a kovácsot és trécselni kezd vele mindenféle marhaságról. Először azt kérdezi meg, hogy nem-e vadásznak itt az óriásokra, aztán, hogy mi ez a hely. Még kérdez pár apróságot, de aztán úgy, ahogy jött, megy is.
~ Na, máris okosabb vagyok. Bár nem értem, miért nem rajzolták rá a térképre ezt a Kovácsműhelyt? Pedig elég nagy településnek tűnik. ~ Mélázik, miközben lassan eltűnik a kofák közt… Legalábbis eltűnne, ha nem látszódna ki a feje búbja továbbra is. Még szerencse, hogy nem tolvajnak állt az óriásunk, mert akkor nem lenne olyan eredményes, mint így… Így… Utazóként. *
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:54:17
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Meglepődik, mikor egy kovácsműhelybe térnek be. El is kezdene szertenézni, mert elég látványos a sok falra akasztott fegyver, azonban azt kell, hogy tapasztalja, a fiú nem áll meg, épp csak odaköszön a kovácsnak.
Zavartan maga is biccent egyet, majd szapora léptekkel követi Taitost, immár kifelé.*
- Medve? - *kérdi már odakint, hunyorogva-somolyogva, mert sejti, hogy a wargot említhette így a fiú.
Majd folytatják a beszélgetést, ahol félbehagyták. Taitos a fajával magyarázza Kriyon viselkedését, és Krestvir belátja, hogy ebben lehet valami. A körülmények, amiben az ember él, jócskán befolyásolhatják a személyiségét.
A következőkre viszont már a fejét rázza.*
- Én nem is Kriyonról beszéltem, csak… általánosságban, az alkalmazkodásról, elfogadásról. Mondtam, őt még nem ismerem, még nem tudnám megítélni. Ahogy mást sem… Még annak is adok esélyt, hogy később talán kedvelni fogom. - *magyarázza meg, amit úgy gondolja, félreérthetően fogalmazott meg az előbb.
Az erdőhöz kiérve gyönyörködtetik az alkony színei. Még nem aggódik komolyan a rá következő sötétség miatt, egyelőre biztonságban érzi magát és nyugodt.
Taitos kijelentésére nem felel, csak egy pillantással. Várakozással néz elébe az újabb leckének.*
*Meglepődik, mikor egy kovácsműhelybe térnek be. El is kezdene szertenézni, mert elég látványos a sok falra akasztott fegyver, azonban azt kell, hogy tapasztalja, a fiú nem áll meg, épp csak odaköszön a kovácsnak.
Zavartan maga is biccent egyet, majd szapora léptekkel követi Taitost, immár kifelé.*
- Medve? - *kérdi már odakint, hunyorogva-somolyogva, mert sejti, hogy a wargot említhette így a fiú.
Majd folytatják a beszélgetést, ahol félbehagyták. Taitos a fajával magyarázza Kriyon viselkedését, és Krestvir belátja, hogy ebben lehet valami. A körülmények, amiben az ember él, jócskán befolyásolhatják a személyiségét.
A következőkre viszont már a fejét rázza.*
- Én nem is Kriyonról beszéltem, csak… általánosságban, az alkalmazkodásról, elfogadásról. Mondtam, őt még nem ismerem, még nem tudnám megítélni. Ahogy mást sem… Még annak is adok esélyt, hogy később talán kedvelni fogom. - *magyarázza meg, amit úgy gondolja, félreérthetően fogalmazott meg az előbb.
Az erdőhöz kiérve gyönyörködtetik az alkony színei. Még nem aggódik komolyan a rá következő sötétség miatt, egyelőre biztonságban érzi magát és nyugodt.
Taitos kijelentésére nem felel, csak egy pillantással. Várakozással néz elébe az újabb leckének.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-28 07:15:07
Üzenet elküldve: 2016-01-28 07:15:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Sietnek, így Taitos egy hirtelen ötlettől vezérelve a Piacról hirtelen kifordulással a kovácsfelé veszi az irányt.*
~Erre a leggyorsabb, csak engedjen át.~
*Minthogy most szívességet kérnek, vagy elég pofátlanul átjárónak használják a kovács üzletét Taitos nem válaszol olyan bőven Krestvir kérdésére, helyette köszön a kovácsnak.*
-Üdv! Képzelje, kaptam medve nyerget.
*Szól oda neki, hisz ő nem volt hajlandó megcsinálni egy ilyen különleges darabot neki, aztán csak int egyet, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt.*
~Majd utánam jön, ha nem tetszik neki.~
*Gondolja a fiú, de talán elég gyorsan történnek az események ahhoz, hogy a kovács bölcsebbnek lássa hagyni kényszer vendégeit távozni.*
-Ez egy ősi vita, amit a vér gerjeszt.
*Mondja végül Krestvirnek, ahogy ráakadnak az ajtóra.*
-Kriyon fattyúnak számít az elfek között, és úgy is viselkedik.
*Hisz Taitos látott már nem egy félvért, akik igazán rendesek voltak.*
-De ennek ellenére a rend szerencsére csak az unalmas napokban bomlik. Tudják mindannyian, hogy hol a határ, ezért szerintem senkit nem kell kidobálni. Te hogy látod?
*Aztán mikor kilépnek jobbjukon már igen vöröses fényben játszik az ég, de előttük felsejlik az erdő.*
-Gyere, már nem sok, és odaérünk. Most megint valami újat fogok mutatni.
*Jelenti ki, mert talán a lány új életében még soha nem meditált.*
*Sietnek, így Taitos egy hirtelen ötlettől vezérelve a Piacról hirtelen kifordulással a kovácsfelé veszi az irányt.*
~Erre a leggyorsabb, csak engedjen át.~
*Minthogy most szívességet kérnek, vagy elég pofátlanul átjárónak használják a kovács üzletét Taitos nem válaszol olyan bőven Krestvir kérdésére, helyette köszön a kovácsnak.*
-Üdv! Képzelje, kaptam medve nyerget.
*Szól oda neki, hisz ő nem volt hajlandó megcsinálni egy ilyen különleges darabot neki, aztán csak int egyet, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt.*
~Majd utánam jön, ha nem tetszik neki.~
*Gondolja a fiú, de talán elég gyorsan történnek az események ahhoz, hogy a kovács bölcsebbnek lássa hagyni kényszer vendégeit távozni.*
-Ez egy ősi vita, amit a vér gerjeszt.
*Mondja végül Krestvirnek, ahogy ráakadnak az ajtóra.*
-Kriyon fattyúnak számít az elfek között, és úgy is viselkedik.
*Hisz Taitos látott már nem egy félvért, akik igazán rendesek voltak.*
-De ennek ellenére a rend szerencsére csak az unalmas napokban bomlik. Tudják mindannyian, hogy hol a határ, ezért szerintem senkit nem kell kidobálni. Te hogy látod?
*Aztán mikor kilépnek jobbjukon már igen vöröses fényben játszik az ég, de előttük felsejlik az erdő.*
-Gyere, már nem sok, és odaérünk. Most megint valami újat fogok mutatni.
*Jelenti ki, mert talán a lány új életében még soha nem meditált.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:15:58
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:15:58
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Na ennyit a piactérről. Nem remélt sokat és nem is kapott sokat. Ma amúgy sem valami nagy itt a nyüzsgés és különben sem azok vannak most a piactéren akik annyira harcolni akarnának. Aki igazán küzdeni szeretne az már kinn van a csatatéren. Építi az erősítést a kikötőben, vagy üti vágja a hullákat a karavánpihenő körül. Esetleg valami vidéki uracska birtokát védelmezi. Szülei azt írták nekik nincs sok gondjuk. Ők keletre mentek el valami távoli rokon családjához akik még meg tudják védeni magukat.
Kellemetlen sóhaj hagyja el a száját ahogy mindezek után ismét a kovácsműhelybe lép. Ezúttal teljesen más minden mint reggel. A kalapács jár, a kovács dolgozik. A fegyverek a falon mintha jobban csillognának, és több a fény, több az élet az egész épületben.*
-Szép jó napot uram el tetszett készülni? *Teszi fel a kérdést a mesterembernek aki nyilván igencsak meglepődik, hogy a reggeli aranyifjú mostanra kemény vértű városőrré vedlette át magát. Két megjelenési formája között elég nagy változások vannak. Most már nyilván érti is mire kellett az a fehér toll bár, tény, hogy a sisakon így is jól mutat. Jó nagy madárból lehetett kitépve, hogy díszítőelem legyen egy egyszerű fémdarabon mert rettentően szembetűnő, és messze kirí a Glimriorathan család megszokott smaragd és sötétkék színei közül és az azokat elválasztó arany vonalaktól. Mondjuk a mezei pikkelyvért és a vörös köpeny se megy jól hozzá, de ezen majd még csiszolnak egy keveset. Ha egyszer sok pénze lesz majd vásárol magának egy első rangú páncélt és minden mást ami egy rendes lovagnak kell, bár előtte talán nem ártana valami házat néznie, mert ennyi mindent nem tarthat a barakkban. Kivéve persze, ha a hadnagya megengedi. Talán ez a könnyebben járható út. Átveszi a sisakot, kifizeti a pluszmunka árát aztán meg is indul a szegénynegyed felé. Nem akar itt sokat tökölni.*
Kellemetlen sóhaj hagyja el a száját ahogy mindezek után ismét a kovácsműhelybe lép. Ezúttal teljesen más minden mint reggel. A kalapács jár, a kovács dolgozik. A fegyverek a falon mintha jobban csillognának, és több a fény, több az élet az egész épületben.*
-Szép jó napot uram el tetszett készülni? *Teszi fel a kérdést a mesterembernek aki nyilván igencsak meglepődik, hogy a reggeli aranyifjú mostanra kemény vértű városőrré vedlette át magát. Két megjelenési formája között elég nagy változások vannak. Most már nyilván érti is mire kellett az a fehér toll bár, tény, hogy a sisakon így is jól mutat. Jó nagy madárból lehetett kitépve, hogy díszítőelem legyen egy egyszerű fémdarabon mert rettentően szembetűnő, és messze kirí a Glimriorathan család megszokott smaragd és sötétkék színei közül és az azokat elválasztó arany vonalaktól. Mondjuk a mezei pikkelyvért és a vörös köpeny se megy jól hozzá, de ezen majd még csiszolnak egy keveset. Ha egyszer sok pénze lesz majd vásárol magának egy első rangú páncélt és minden mást ami egy rendes lovagnak kell, bár előtte talán nem ártana valami házat néznie, mert ennyi mindent nem tarthat a barakkban. Kivéve persze, ha a hadnagya megengedi. Talán ez a könnyebben járható út. Átveszi a sisakot, kifizeti a pluszmunka árát aztán meg is indul a szegénynegyed felé. Nem akar itt sokat tökölni.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:15:35
Üzenet elküldve: 2016-01-23 16:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Nyitásra ér oda. Arcán a tegnapi munka fáradalmával ingujján a reggeli szíverősítő által meghagyott barnás folttal nyit be a kovács kis munkaboltjába, ahol a ház ura szintén próbálja elkezdeni a napot, befűteni a kohót, előkészíteni a vasat és a ismét megtölteni a helyet a csattogó kalapács hangjával és az olvadó vas illatával.*
-Jó reggelt. *Köszön még félálomban amiből remélhetőleg felébred mire munkahelyére visszatér. Itt is most jár először ám a falakon lógó számtalan fegyver láttán egyszerűen muszáj elámulnia. Csodás eszközök egész garmadája látszik a falakon. Íjpuskák, kardok, pajzsok, különleges berakású és mesteri módon díszített páncélok. Szinte csorog a nyála ahogy rájuk néz.*
-A nevem Aoneer Hraefg Glimriorathan, ha minden igaz van itt valami a számomra. *Mondja és várja vajon mi is volt az amit ősei megrendeltek a helyi acélművestől. És valóban megdobban a szíve mikor meglátja.
A gyönyörű lovagi sisak mely elé kerül, épp olyan mestermű mint a többi, a falakon látható eszköz. Fényes, erős anyagú, oldalára arany filigránnal mintázták rá a tenger hullámait mely családjának egyik legfontosabb jelképe. Rostélya mint egyetlen széles pajzs borul az arcra, belseje puha, rugalmas. Ha ezt viseli akár egy téglával is fejbe dobhatják semmi baja nem lenne tőle. A szemnyílás jól védett, mégis széles látóteret biztosít. Egy Aoneer féle katonának valódi kincs az ilyen. Csupán egy probléma van az egésszel. A toll. Szülei ugyanis elfelejtették ezt a tiszti rangjelzést kérni, lévén nem tudtak fiuk ideiglenes kinevezéséről.*
-Gyönyörű. *Mondja. Biztos drága mulatság volt egy ilyet elkészíttetni, no nem annyira mint egy teljes vértet, vagy egy mesterkardot, de akkor is drága, és a szemmel látható praktikum mellett neki ezt is értékelnie kell. Egy rövid próba után tehát visszaadja a fejfedőt a kovácsnak és megkéri szerkesszen még egy nagy fehér tollat a tetejére. Persze odaerősíthetné az oldalára, vagy a rostély mellé is betűzhetné. De ilyen olcsó megoldások nem állnának jól egy ennyire minőségi eszköznek. Egyszóval még várnia kell.*
-Jó reggelt. *Köszön még félálomban amiből remélhetőleg felébred mire munkahelyére visszatér. Itt is most jár először ám a falakon lógó számtalan fegyver láttán egyszerűen muszáj elámulnia. Csodás eszközök egész garmadája látszik a falakon. Íjpuskák, kardok, pajzsok, különleges berakású és mesteri módon díszített páncélok. Szinte csorog a nyála ahogy rájuk néz.*
-A nevem Aoneer Hraefg Glimriorathan, ha minden igaz van itt valami a számomra. *Mondja és várja vajon mi is volt az amit ősei megrendeltek a helyi acélművestől. És valóban megdobban a szíve mikor meglátja.
A gyönyörű lovagi sisak mely elé kerül, épp olyan mestermű mint a többi, a falakon látható eszköz. Fényes, erős anyagú, oldalára arany filigránnal mintázták rá a tenger hullámait mely családjának egyik legfontosabb jelképe. Rostélya mint egyetlen széles pajzs borul az arcra, belseje puha, rugalmas. Ha ezt viseli akár egy téglával is fejbe dobhatják semmi baja nem lenne tőle. A szemnyílás jól védett, mégis széles látóteret biztosít. Egy Aoneer féle katonának valódi kincs az ilyen. Csupán egy probléma van az egésszel. A toll. Szülei ugyanis elfelejtették ezt a tiszti rangjelzést kérni, lévén nem tudtak fiuk ideiglenes kinevezéséről.*
-Gyönyörű. *Mondja. Biztos drága mulatság volt egy ilyet elkészíttetni, no nem annyira mint egy teljes vértet, vagy egy mesterkardot, de akkor is drága, és a szemmel látható praktikum mellett neki ezt is értékelnie kell. Egy rövid próba után tehát visszaadja a fejfedőt a kovácsnak és megkéri szerkesszen még egy nagy fehér tollat a tetejére. Persze odaerősíthetné az oldalára, vagy a rostély mellé is betűzhetné. De ilyen olcsó megoldások nem állnának jól egy ennyire minőségi eszköznek. Egyszóval még várnia kell.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:58:35
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Az épület távolról kisebbnek tűnt, mint amekkora valójában. Odaérkezvén a mestert keresi Cotys, hogy útbaigazítást kérjen tőle, de mielőtt megtalálhatná, már választ is kapott fel nem tett kérdésére. Az oldalt nyíló ajtó mögül semmivel össze nem téveszthető zajok szűrődnek át. Egy nagyobb tér vagy piac lehet az. Cotys céljának épp megfelelő hely. Ételt italt ott találhat bőven, s a fogadók sem lehetnek messze onnan. Ráadásul az imént keserűen vette tudomásul, hogy nincs dohánya. Azt is be kellene szerezni valahol, de sürgősen. Nem keresi hát a ház urát, hanem kinyitja azt a bizonyos ajtót.*
*Az épület távolról kisebbnek tűnt, mint amekkora valójában. Odaérkezvén a mestert keresi Cotys, hogy útbaigazítást kérjen tőle, de mielőtt megtalálhatná, már választ is kapott fel nem tett kérdésére. Az oldalt nyíló ajtó mögül semmivel össze nem téveszthető zajok szűrődnek át. Egy nagyobb tér vagy piac lehet az. Cotys céljának épp megfelelő hely. Ételt italt ott találhat bőven, s a fogadók sem lehetnek messze onnan. Ráadásul az imént keserűen vette tudomásul, hogy nincs dohánya. Azt is be kellene szerezni valahol, de sürgősen. Nem keresi hát a ház urát, hanem kinyitja azt a bizonyos ajtót.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:31:24
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:31:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A piaci forgatagból kikerülve némi újabb kérdezősködés segítségével csak megtalálja a kovácsműhelyet. Nem kívánja igénybe venni a kovács szolgáltatásait csupán áthalad rajta. Az erdőszéli tisztásra még szeretne eljutni mielőtt elhagyja a várost ugyanis azt hallotta, hogy ebben az időben igazán szép és nyugodt környezetet biztosít. A kovácsműhelyen áthaladva igyekszik tovább úti céljára. Készített magának egyik táskájába elemózsiát amivel akár több napot is képes túlélni ezért nem aggódik a hosszú út miatt.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:49:09
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Beletelik egy kevés időbe, mire Dryrron megtalálja a Kovácsműhelyt. Csupán annyi rémlik számára, hogy a Piac közelében van, így első körben visszatér oda ahol az iránytűket vették a többiekkel. Innen próbál tájékozódni, és szerencsére rá is lel az épületre melynek ajtaja fölött cégér hirdeti tulajdonosa mesterségét.
A félvér összedörzsöli tenyerét. Kezd hűvösödni. Egy nagy lépéssel hamar bent is terem, ahol már élvezheti a helyiség nyújtotta párás meleget. Kezeit karba fonja és nézelődni kezd a kiállított darabok között. Van itt egy- és kétkezes kardoktól kezdve a fejszéken és buzogányokon át minden, mit egy harcos magának kívánhat. Az egyik falnál páncélzatok sorakoznak. A férfi közelről veszi szemügyre a csillogó felszereléseket, majd ahogyan a kovácsmester előkerül hirtelen lép el tőlük, hogy köszöntse a fickót.*
- Jó napot! *Mondja először amaz, melyet Dryrron halkan viszonoz.*
- Segíthetek? *Kérdi a mesterember készségesen.*
- Vesszőt szeretnék, számszeríjhoz. *A félvér közelebb sétál a mesterhez. Egyenes, nyílt embernek látszik, nem kell kertelniük bájcsevejjel. Üzletelni jött, a férfi pedig üzletet kötni van itt.*
- Na és mekkorát? *Sóhajt fel a kovács, miközben üllőjére támaszkodik. Nem arra, amelyiket korábban használta, hanem egy másik, nagyobbra mely jelenleg parlagon áll.
Dryrron megköszörüli torkát.*
- Közepeset? *Kérdi bizonytalanul. El kellett volna hoznia a fegyvert, lecsapni a pultra és úgy mondani. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megállapítják majd róla mennyire nem ért az íjakhoz, de a mester egyelőre nem tűnik bosszúsnak. Csupán felvonja bal szemöldökét, majd megfordul, és a falra mutat, ahol különböző méretű és kidolgozású számszeríjak sorakoznak.*
- Ilyenje van? *Bizonyára rájött, hogy hiába is hozakodna elő szakkifejezésekkel a felemás szeműnek, és inkább mint valami pólyásnak, vizuális reprezentációba kezd.*
- Nem. *Krákogja a félvér, és a mellette lévő darabra mutat.* Inkább olyan.
*A kovács bólint, hümmög egy keveset, majd csípőre tett kézzel közli:*
- Most épp nincs belőle, de pár napon belül elkészülök egy tegeznyivel.
*Dryrron bólint. Úgy sincs rá hirtelen szüksége. Megalkuszik hát az árat illetően (szerencsére pénz kérdésben már jártasabb), és elköszön a mestertől, aki közvetlenül munkához is lát.*
A félvér összedörzsöli tenyerét. Kezd hűvösödni. Egy nagy lépéssel hamar bent is terem, ahol már élvezheti a helyiség nyújtotta párás meleget. Kezeit karba fonja és nézelődni kezd a kiállított darabok között. Van itt egy- és kétkezes kardoktól kezdve a fejszéken és buzogányokon át minden, mit egy harcos magának kívánhat. Az egyik falnál páncélzatok sorakoznak. A férfi közelről veszi szemügyre a csillogó felszereléseket, majd ahogyan a kovácsmester előkerül hirtelen lép el tőlük, hogy köszöntse a fickót.*
- Jó napot! *Mondja először amaz, melyet Dryrron halkan viszonoz.*
- Segíthetek? *Kérdi a mesterember készségesen.*
- Vesszőt szeretnék, számszeríjhoz. *A félvér közelebb sétál a mesterhez. Egyenes, nyílt embernek látszik, nem kell kertelniük bájcsevejjel. Üzletelni jött, a férfi pedig üzletet kötni van itt.*
- Na és mekkorát? *Sóhajt fel a kovács, miközben üllőjére támaszkodik. Nem arra, amelyiket korábban használta, hanem egy másik, nagyobbra mely jelenleg parlagon áll.
Dryrron megköszörüli torkát.*
- Közepeset? *Kérdi bizonytalanul. El kellett volna hoznia a fegyvert, lecsapni a pultra és úgy mondani. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megállapítják majd róla mennyire nem ért az íjakhoz, de a mester egyelőre nem tűnik bosszúsnak. Csupán felvonja bal szemöldökét, majd megfordul, és a falra mutat, ahol különböző méretű és kidolgozású számszeríjak sorakoznak.*
- Ilyenje van? *Bizonyára rájött, hogy hiába is hozakodna elő szakkifejezésekkel a felemás szeműnek, és inkább mint valami pólyásnak, vizuális reprezentációba kezd.*
- Nem. *Krákogja a félvér, és a mellette lévő darabra mutat.* Inkább olyan.
*A kovács bólint, hümmög egy keveset, majd csípőre tett kézzel közli:*
- Most épp nincs belőle, de pár napon belül elkészülök egy tegeznyivel.
*Dryrron bólint. Úgy sincs rá hirtelen szüksége. Megalkuszik hát az árat illetően (szerencsére pénz kérdésben már jártasabb), és elköszön a mestertől, aki közvetlenül munkához is lát.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-05 21:27:35
Üzenet elküldve: 2016-01-05 21:27:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kuhn mögött erősen csapódik be az ajtó. A téli idő közeledik a város felé, így egy kis szél teljesen elfogadható. A kovácsműhely melege gyorsan felmelegíti az óriást, aki komor arccal lép közelebb az éppen dolgozó mesterhez. A kovács éppen valami pengefélét élez, segédje pedig sürögve-forogva pakol ládákat és zsákokat, gyorsan tűnik el és fel a hátsó raktár ajtajában. Az üdvözlő pillantásokra Kuhn biccent, majd tekintetével végigpásztázza a portékákat. Mitagadás, rengeteg igazán szép holmi közül választhat az ember, azonban ő jobb szeret az egyszerű fegyverekkel bánni. Hűséges botja évek óta jár mellette és még sohasem hagyta cserben, pedig már jópár csonton és háton kipróbálta. Kuhn érdeklődve lép közelebb a mesterhez, aki munkájában megállva tekint fel az óriásra.*
- Mit szeretne? *kérddezi kurtán* Páncél? Sisak?
- Inkább valami hasznosabbat. Ezek úri mulatságok. *mosolyodik el halványan. Balra tekint, ahol a falon nem messze tőlük balták és hasonszőrű fegyverek sorakoznak. Az óriás hunyorogva méricskéli őket, majd végül vaskos ujjával egy fokosra mutat.* Hogyé adja?
- Olcsón. A fokoshoz nem sok anyag kell. Egy kis acél meg fa, és kész is. *jelenti ki keresztbe font kézzel az idegen.*
- Az acélt magára bízom, de a fát, ha megengedi... *szólal meg újra a vásárló, majd sétabotját a pultra helyezi. A faragott 'fegyver' tompán koppan az asztallapon.* ... ebből készítse. Kipróbált fa ez, jó lesz nyélnek is.
*Az óriás kérésére a kovács egy pillanatig összehúzza szemeit, majd finoman a kezébe veszi a botot. Pár másodpercnyi hozzáértő vizslatás után (alig észrevehető elismeréssel a hangjában) szólal meg újra.*
- Szép, erős fa ez. Tölgy? Akác? *teszi fel kérdését végül.*
- Ugyan. Szitkafa. *válaszol büszkén az óriás.* Kibírja ez még a villámot is, aztmondom! *Dicséri társát büszkén. A kovács néhány másodpercnyi hallgatás után újra kurta választ ad.*
- Ritka... de persze, megtudom oldani. Pár nap és készen is lesz. Ugorjon be, hogyha legközelebb errejár és már át is veheti hogyha kifizette. Egyéb kérés? *Kérdez újra, a botot segédjéhez csúsztatva, aki egy ügyes mozdulattal egy darab anyagot teker köré. A kérdésre Kuhn csak meghúzza válát, majd mosolyogva megköszön mindent. Láthatóan bízik a kovács ügyességében és tudásában. Mivel nem akad többé más dolga (viszont lassan esteledik és rendjében biztosan meleg vacsora fogadja majd) gyors ütemben távozik és a gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
- Mit szeretne? *kérddezi kurtán* Páncél? Sisak?
- Inkább valami hasznosabbat. Ezek úri mulatságok. *mosolyodik el halványan. Balra tekint, ahol a falon nem messze tőlük balták és hasonszőrű fegyverek sorakoznak. Az óriás hunyorogva méricskéli őket, majd végül vaskos ujjával egy fokosra mutat.* Hogyé adja?
- Olcsón. A fokoshoz nem sok anyag kell. Egy kis acél meg fa, és kész is. *jelenti ki keresztbe font kézzel az idegen.*
- Az acélt magára bízom, de a fát, ha megengedi... *szólal meg újra a vásárló, majd sétabotját a pultra helyezi. A faragott 'fegyver' tompán koppan az asztallapon.* ... ebből készítse. Kipróbált fa ez, jó lesz nyélnek is.
*Az óriás kérésére a kovács egy pillanatig összehúzza szemeit, majd finoman a kezébe veszi a botot. Pár másodpercnyi hozzáértő vizslatás után (alig észrevehető elismeréssel a hangjában) szólal meg újra.*
- Szép, erős fa ez. Tölgy? Akác? *teszi fel kérdését végül.*
- Ugyan. Szitkafa. *válaszol büszkén az óriás.* Kibírja ez még a villámot is, aztmondom! *Dicséri társát büszkén. A kovács néhány másodpercnyi hallgatás után újra kurta választ ad.*
- Ritka... de persze, megtudom oldani. Pár nap és készen is lesz. Ugorjon be, hogyha legközelebb errejár és már át is veheti hogyha kifizette. Egyéb kérés? *Kérdez újra, a botot segédjéhez csúsztatva, aki egy ügyes mozdulattal egy darab anyagot teker köré. A kérdésre Kuhn csak meghúzza válát, majd mosolyogva megköszön mindent. Láthatóan bízik a kovács ügyességében és tudásában. Mivel nem akad többé más dolga (viszont lassan esteledik és rendjében biztosan meleg vacsora fogadja majd) gyors ütemben távozik és a gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 06:11:59
Üzenet elküldve: 2016-01-04 06:11:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* A kimerítő edzés után a megbeszélt időpontban érkezik, hogy ténylegesen átvegye a páncélját. Egy végső próba után a kovácsinas már segíti is fel a barbárra a vértet, megmutatva neki a lehető legegyszerűbb le, illetve felvételi módokat. Továbbá arra is figyelmezteti, hogy kerülje el a ruha nélküli viselését, mert bár maga a bőr ugyan ki van készítve, a méregnek még mindig lehet némi hatása a bőrre. Kriag figyelmesen hallgat, s rá is bólint a hallottakra. A hordónyi mellkason most már egy masszív vért feszül, tovább növelve a harcos értékét. Még egy maroknyi arany átvándorol a kovácsinashoz, Kriag pedig elindul vissza a majorságba. *
* A kimerítő edzés után a megbeszélt időpontban érkezik, hogy ténylegesen átvegye a páncélját. Egy végső próba után a kovácsinas már segíti is fel a barbárra a vértet, megmutatva neki a lehető legegyszerűbb le, illetve felvételi módokat. Továbbá arra is figyelmezteti, hogy kerülje el a ruha nélküli viselését, mert bár maga a bőr ugyan ki van készítve, a méregnek még mindig lehet némi hatása a bőrre. Kriag figyelmesen hallgat, s rá is bólint a hallottakra. A hordónyi mellkason most már egy masszív vért feszül, tovább növelve a harcos értékét. Még egy maroknyi arany átvándorol a kovácsinashoz, Kriag pedig elindul vissza a majorságba. *
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-02 10:52:28
Üzenet elküldve: 2016-01-02 10:52:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Sietek, ahogy tudok. *Ígéri meg Rhebossenak, majd a kovácshoz fordul. Nem könnyű, sőt határozottan nehéz egy ilyen különleges portékára alkudni, még akkor is, ha csak felpróbálni, kölcsönbe szeretnék. Nem holmi vértről vagy fegyverről van szó, valami olyanról, ami még a mesterkardok különlegességén is túlmutat. Ezért történhet meg tehát, hogy Svir nem csak a kovácsműhely melegétől izzad meg kérésének előadása, majd az azt követő további érvelés közben. Végül viszont csak eljutnak a kézrázásig, majd még néhány kedélyes szó után elégedetten távozik a színről.*
~Csak találjam meg azokat a Kini ikreket!~
*Gondolja kifelé menet nagyon titokzatosan.*
- Sietek, ahogy tudok. *Ígéri meg Rhebossenak, majd a kovácshoz fordul. Nem könnyű, sőt határozottan nehéz egy ilyen különleges portékára alkudni, még akkor is, ha csak felpróbálni, kölcsönbe szeretnék. Nem holmi vértről vagy fegyverről van szó, valami olyanról, ami még a mesterkardok különlegességén is túlmutat. Ezért történhet meg tehát, hogy Svir nem csak a kovácsműhely melegétől izzad meg kérésének előadása, majd az azt követő további érvelés közben. Végül viszont csak eljutnak a kézrázásig, majd még néhány kedélyes szó után elégedetten távozik a színről.*
~Csak találjam meg azokat a Kini ikreket!~
*Gondolja kifelé menet nagyon titokzatosan.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-01 22:12:31
Üzenet elküldve: 2016-01-01 22:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Az elutasító válaszra a lány lebiggyeszti ajkait. Mit tudja ő, hogy Svir csak Rhebosse biztonságát akarja szem előtt tartani a titkolózással. Pedig ő is szeretne kalandor lenni, bejárni távoli vidékeket, furcsa dolgokat enni, érdekes népeket megismerni és mindenféle izgalmakban részt venni. Szolgálóként jelenleg ezekre csupán akkor van lehetősége, ha kedves kalapos ismerősével találkozik. Talán ezért kedveli annyira.
Na majd most megmutatja, hogy mire született! *
- Fél, hogy hírbe hozzák velem? *Csúszik föl egyik szemöldöke. Svir indítékai -melyekről nem tud- teljesen jogosak, ám a lány most sem gondol magára. Eszébe sem jut, hogy rossz híre menne a városban, olyan jelentéktelennek tartja szerepét Arthenior életében. Ugyan ha az emberek fülébe jutna egy ilyen bevállalós fehérnép története, az biztosan felkeltené sokak figyelmét. Még ha a Pintyben meg is kaphatnak pár aranyért bármit, mi szem-szájnak ingere.
Nem, Rhebosse kissé savanyúan úgy értelmezi, a férfi saját nevét félti. Valaki, aki álruhában rója a piaci tömeget meglehet befolyásos ember, akár még családja is van valahol. Elvégre Svir kétszer annyi idős, vagy akár több is lehet, mint a vörös. (Habár meg kell hagyni, jól tartja magát.) Lehet, Kalácsfalván már felnőtt gyermekei várják haza. Minden bizonnyal nála több foroghat kockán.
A cselédet sokkal jobban zavarná, ha tolvajnak kiáltják ki, mint ha egy futó szerelmi kaland pletykáját varrják a nyakába, meg hogy néha napján hajlamos fura páncélzatban parádézni.
Kissé hepciásan végigméri a mellette állót, majd mielőtt a kovácsmester még odaérne, egyezik ki végül.*
- Ahogy gondolja. Ha van jobb ötlete arra, hogyan biztosítsuk a mestert portékája biztonságáról, megadom magam. *A kalandort márpedig az ötletek embereként ismerte meg, úgyhogy biztosan kitalál valamit.
Hirtelen rosszkedve ahogy jött, olyan hamar múlik. Helyét átveszi a tervük által fűtött izgalom. Az ellentámadás váratlanul éri, aprót szökken, majd nagy természetesen folytatja a már majdnem természetellenes mosolygást a kovácsra.*
- Rendben, de aztán ne tartson sokáig! *Rázza meg mutatóujját játékosan, majd előbb lassú, később lendületes léptekkel indul ki a Kovácsműhely ajtaján. A mesterember felé egy utolsó megnyerő biccentést intéz, majd a Pegazus felé indul. Nem fél tőle, hogy Svir felültetné, csupán a „csíny” sikeressége körül forognak aggódó gondolatai.*
*Az elutasító válaszra a lány lebiggyeszti ajkait. Mit tudja ő, hogy Svir csak Rhebosse biztonságát akarja szem előtt tartani a titkolózással. Pedig ő is szeretne kalandor lenni, bejárni távoli vidékeket, furcsa dolgokat enni, érdekes népeket megismerni és mindenféle izgalmakban részt venni. Szolgálóként jelenleg ezekre csupán akkor van lehetősége, ha kedves kalapos ismerősével találkozik. Talán ezért kedveli annyira.
Na majd most megmutatja, hogy mire született! *
- Fél, hogy hírbe hozzák velem? *Csúszik föl egyik szemöldöke. Svir indítékai -melyekről nem tud- teljesen jogosak, ám a lány most sem gondol magára. Eszébe sem jut, hogy rossz híre menne a városban, olyan jelentéktelennek tartja szerepét Arthenior életében. Ugyan ha az emberek fülébe jutna egy ilyen bevállalós fehérnép története, az biztosan felkeltené sokak figyelmét. Még ha a Pintyben meg is kaphatnak pár aranyért bármit, mi szem-szájnak ingere.
Nem, Rhebosse kissé savanyúan úgy értelmezi, a férfi saját nevét félti. Valaki, aki álruhában rója a piaci tömeget meglehet befolyásos ember, akár még családja is van valahol. Elvégre Svir kétszer annyi idős, vagy akár több is lehet, mint a vörös. (Habár meg kell hagyni, jól tartja magát.) Lehet, Kalácsfalván már felnőtt gyermekei várják haza. Minden bizonnyal nála több foroghat kockán.
A cselédet sokkal jobban zavarná, ha tolvajnak kiáltják ki, mint ha egy futó szerelmi kaland pletykáját varrják a nyakába, meg hogy néha napján hajlamos fura páncélzatban parádézni.
Kissé hepciásan végigméri a mellette állót, majd mielőtt a kovácsmester még odaérne, egyezik ki végül.*
- Ahogy gondolja. Ha van jobb ötlete arra, hogyan biztosítsuk a mestert portékája biztonságáról, megadom magam. *A kalandort márpedig az ötletek embereként ismerte meg, úgyhogy biztosan kitalál valamit.
Hirtelen rosszkedve ahogy jött, olyan hamar múlik. Helyét átveszi a tervük által fűtött izgalom. Az ellentámadás váratlanul éri, aprót szökken, majd nagy természetesen folytatja a már majdnem természetellenes mosolygást a kovácsra.*
- Rendben, de aztán ne tartson sokáig! *Rázza meg mutatóujját játékosan, majd előbb lassú, később lendületes léptekkel indul ki a Kovácsműhely ajtaján. A mesterember felé egy utolsó megnyerő biccentést intéz, majd a Pegazus felé indul. Nem fél tőle, hogy Svir felültetné, csupán a „csíny” sikeressége körül forognak aggódó gondolatai.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-01-01 21:08:10
Üzenet elküldve: 2016-01-01 21:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Vannak titkok, amelyeket magunkkal viszünk a sírba. *Válaszolja komoly hangon, mélyen Rhebosse szemébe nézve. A látszat ellenére a kalandorság nagyon is komoly dolog, rengeteg írott és íratlan szabállyal, amiknek a megszegése különféle súlyos következményeket vonhat maga után. Aztán ott vannak még a kalácsfalviak szokásai is, azokkal sem tanácsos szembe menni, még akkor sem, ha fontos ember a faluban az illető. A pletykás falusi népek is megtalálják a módját annak, hogy megleckéztessék az illetőt a baklövéséért. Nem, ezt most határozottan nem árulhatja el a nőnek, még akkor sem, ha Rhebosse a legkedvesebb ismerősei közé tartozik. Ki tudja, a titokkal együtt mekkora felelősséget zúdítana még a nőre? Nem vállalhat ilyen nagy kockázatot ilyen csekélységért.*
- Nincs messze, de muszáj tudnia róla a fogadósnak is? Valljuk be, ebből első osztályú pletyka lesz, ha kitudódik. *Az aggodalmait is megosztja a másikkal, nem árt komolyan venniük ezeket a tényezőket sem. A maga részéről még hagyján, ha kitudódik a dolog, egy pletykával több vagy kevesebb már igazán nem oszt, nem szoroz nála, meg különben sem tervezte a városban tölteni a következő heteket. Rhebossenél viszont már egészen más a helyzet, a munkája során is kellemetlenségei lehetnek ebből, meg esetleg a különc ízlésű uraságok is elkezdenének mindenféle ajánlatokat tenni neki, aztán a végén ott találja magát a leghájasabbik ágya végéhez láncolva ebben az amúgy remek, de szokatlan ruhában. Diszkréten kell kezelniük a dolgot, ez nem vita tárgya!
Rhebosse kissé talán túl hamar hívja oda magukhoz a mestert, még mielőtt annak a rendje és módja szerint felkészülhetne egy ilyen nagy kérés megfelelő előadására. A nő meg is kapja érte a jutalmát, játékosan visszabök. A végén még friss házaspárnak nézik őket, ha így folytatják.*
- Volna, de csak magunk között. A legjobb lesz, ha a fogadóban vársz meg. *Mondja határozottan Rhebossenak. Ha a nő eleget tesz a kérésének, akkor megköszörüli a torkát és a kérés előadásához lát. Kis szerencsével nemsokára a kívánt kincset kölcsönkapva távozhat.*
- Vannak titkok, amelyeket magunkkal viszünk a sírba. *Válaszolja komoly hangon, mélyen Rhebosse szemébe nézve. A látszat ellenére a kalandorság nagyon is komoly dolog, rengeteg írott és íratlan szabállyal, amiknek a megszegése különféle súlyos következményeket vonhat maga után. Aztán ott vannak még a kalácsfalviak szokásai is, azokkal sem tanácsos szembe menni, még akkor sem, ha fontos ember a faluban az illető. A pletykás falusi népek is megtalálják a módját annak, hogy megleckéztessék az illetőt a baklövéséért. Nem, ezt most határozottan nem árulhatja el a nőnek, még akkor sem, ha Rhebosse a legkedvesebb ismerősei közé tartozik. Ki tudja, a titokkal együtt mekkora felelősséget zúdítana még a nőre? Nem vállalhat ilyen nagy kockázatot ilyen csekélységért.*
- Nincs messze, de muszáj tudnia róla a fogadósnak is? Valljuk be, ebből első osztályú pletyka lesz, ha kitudódik. *Az aggodalmait is megosztja a másikkal, nem árt komolyan venniük ezeket a tényezőket sem. A maga részéről még hagyján, ha kitudódik a dolog, egy pletykával több vagy kevesebb már igazán nem oszt, nem szoroz nála, meg különben sem tervezte a városban tölteni a következő heteket. Rhebossenél viszont már egészen más a helyzet, a munkája során is kellemetlenségei lehetnek ebből, meg esetleg a különc ízlésű uraságok is elkezdenének mindenféle ajánlatokat tenni neki, aztán a végén ott találja magát a leghájasabbik ágya végéhez láncolva ebben az amúgy remek, de szokatlan ruhában. Diszkréten kell kezelniük a dolgot, ez nem vita tárgya!
Rhebosse kissé talán túl hamar hívja oda magukhoz a mestert, még mielőtt annak a rendje és módja szerint felkészülhetne egy ilyen nagy kérés megfelelő előadására. A nő meg is kapja érte a jutalmát, játékosan visszabök. A végén még friss házaspárnak nézik őket, ha így folytatják.*
- Volna, de csak magunk között. A legjobb lesz, ha a fogadóban vársz meg. *Mondja határozottan Rhebossenak. Ha a nő eleget tesz a kérésének, akkor megköszörüli a torkát és a kérés előadásához lát. Kis szerencsével nemsokára a kívánt kincset kölcsönkapva távozhat.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 21:06:12
Üzenet elküldve: 2015-12-31 21:06:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Azért nekem elárulhatja. *kacsint a férfire, a kalandor-kódex titkos záradékaira utalván. Hiszen ha Svirrel van, maga is kalandor. Vagy ahhoz, hogy tiszteletbeli kalandor váljék valakiből egy titkos beavatáson is részt kell vennie? Netán három próbát kiállnia melynek teljesítése után pontos instrukciókat kap, hogyan viselkedjék bizonyos helyzetekben? Mint például, ha lehetősége van az előttük álló páncélegyüttest felpróbálni, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az élménnyel gazdagodhasson.
A férfi válaszára szája széle újra mosolyra húzódik. Az talán észre sem vette, hogy elárult egy titkot, melyet eddig nem kötött a vörös hajú cselédlány orrára. Mégpedig, hogy Kalácsfalván él. Persze az úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki a dolog, de az információt azért elraktározza. A kis buksijában megszületett terv szempontjából kapóra jön, hogy a férfi ilyen messziről jött be Artheniorba.
Nagy komolyan bólint. Bizonyára a jól ismert kalapot is a a fogadó egyik szobájában rejtegeti Svir.*
- A Pegazus nincs olyan messze. *súgja oda.* A fogadós pedig kezeskedhet érte, hogy nem sétálunk csak úgy ki a páncéllal. *Elvégre más módon nem lehet feljutni a szobákhoz, csak az ivón keresztül.
Maga szinte hibátlannak tartja tervét, bár hogy mivel tudnák rávenni a kovácsmestert hogy belemenjen, arról fogalma sincs.*
- Hát olyanokat is ismer? *Kérdi mókásan, miközben már integet is a mesternek, ki eddig nem vette őket észre, hiába próbált vele pszichés kapcsolatot létesíteni a cselédlány. Nyilvánvalóan nincsenek egy hullámhosszon, így drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnia.
Rhebosse kalimpálása szerencsére megteszi a hatását, és a nagydarab, tagbaszakadt fickó odacammog hozzájuk. Nem örül neki, hogy munkájában megzavarták, de azért készségesen néz kettejükre, hátha jó üzletet köthet.*
- Jónapot, uram! *Köszönti Rhebosse egy széles mosollyal arcán, fogait villogtatva, melyek Fritzy furcsa rágcsái nélkül is igen jó állapotban vannak. Közben könyökével enyhén megböki a mellette álló Svirt.*
- Az úrnak itt mellettem volna egy kérése önhöz. *Azzal gonoszul, előre véletlenül sem eltervezett módon visszautasíthatatlanul a férfire hárítja a felelősséget. Annak beszélőkéje sokkal jobb, mint a lányé, most pedig páratlan lehetőséget kap arra, hogy újra megmutassa tehetségét.*
- Egen? *Dörmögi a kovács Svirre emelve tekintetét.*
- Azért nekem elárulhatja. *kacsint a férfire, a kalandor-kódex titkos záradékaira utalván. Hiszen ha Svirrel van, maga is kalandor. Vagy ahhoz, hogy tiszteletbeli kalandor váljék valakiből egy titkos beavatáson is részt kell vennie? Netán három próbát kiállnia melynek teljesítése után pontos instrukciókat kap, hogyan viselkedjék bizonyos helyzetekben? Mint például, ha lehetősége van az előttük álló páncélegyüttest felpróbálni, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az élménnyel gazdagodhasson.
A férfi válaszára szája széle újra mosolyra húzódik. Az talán észre sem vette, hogy elárult egy titkot, melyet eddig nem kötött a vörös hajú cselédlány orrára. Mégpedig, hogy Kalácsfalván él. Persze az úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki a dolog, de az információt azért elraktározza. A kis buksijában megszületett terv szempontjából kapóra jön, hogy a férfi ilyen messziről jött be Artheniorba.
Nagy komolyan bólint. Bizonyára a jól ismert kalapot is a a fogadó egyik szobájában rejtegeti Svir.*
- A Pegazus nincs olyan messze. *súgja oda.* A fogadós pedig kezeskedhet érte, hogy nem sétálunk csak úgy ki a páncéllal. *Elvégre más módon nem lehet feljutni a szobákhoz, csak az ivón keresztül.
Maga szinte hibátlannak tartja tervét, bár hogy mivel tudnák rávenni a kovácsmestert hogy belemenjen, arról fogalma sincs.*
- Hát olyanokat is ismer? *Kérdi mókásan, miközben már integet is a mesternek, ki eddig nem vette őket észre, hiába próbált vele pszichés kapcsolatot létesíteni a cselédlány. Nyilvánvalóan nincsenek egy hullámhosszon, így drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnia.
Rhebosse kalimpálása szerencsére megteszi a hatását, és a nagydarab, tagbaszakadt fickó odacammog hozzájuk. Nem örül neki, hogy munkájában megzavarták, de azért készségesen néz kettejükre, hátha jó üzletet köthet.*
- Jónapot, uram! *Köszönti Rhebosse egy széles mosollyal arcán, fogait villogtatva, melyek Fritzy furcsa rágcsái nélkül is igen jó állapotban vannak. Közben könyökével enyhén megböki a mellette álló Svirt.*
- Az úrnak itt mellettem volna egy kérése önhöz. *Azzal gonoszul, előre véletlenül sem eltervezett módon visszautasíthatatlanul a férfire hárítja a felelősséget. Annak beszélőkéje sokkal jobb, mint a lányé, most pedig páratlan lehetőséget kap arra, hogy újra megmutassa tehetségét.*
- Egen? *Dörmögi a kovács Svirre emelve tekintetét.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:55:36
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rhebosse itt helyben öltse magára ezt a nem is annyira morbid – Svirt például egyáltalán nem rémíti meg, igaz, nem is neki kell majd esetleg belepréselődnie – inkább pikáns és extravagáns ruhadarabot. Egyrészt semmi kedve a bonyodalomhoz, amit ez okozna, sem a tömeghez, ami a bonyodalommal járna, meg aztán ott motoszkál a fejében az is, hogy az őrséggel sem kéne összefutnia, amíg egy olyan vörös vezeti a díszes társaságot, akit nagyságrendekkel kevésbé látna szívesen Rhebossenél. Nem csak ebben az érdekes páncélban, hanem úgy egyáltalán nem.*
- A városban. Kalácsfalva messze van, nem vágok neki éjjel az útnak. Majd talán másnap. *Válaszolja. Ez volt a terve eredetileg is, így nem igényel nagy átszervezést a ki nem mondott terv elfogadása. Legfeljebb majd nem tesz látogatást sem Moonxylwery úrnőnél, sem Yeroughánál. Előbbinek nem is szükséges tudnia, hogy a környéken járt, utóbbi pedig bizonyosan megértő lesz, ha elmondja, miért halasztotta el a látogatást. Már ugye ha elmondják valaha is bárkinek, amit tenni készülnek.*
- Úgy gondoltam, a fogadóban éjszakázom, már el is intéztem a szobát. *Ez teljesen hihető, elvégre valahová le kellett pakolnia a szokásos felszerelését és a lovát is el kellett helyeznie.*
- Ha arra gondol kedves, amire én, akkor ugyancsak szépen kell kérni a kovácsmestert. Ha viszont nem adja, legfeljebb megkérünk valaki igazán gazdagot és hatalmasat, hogy adjon kölcsön a sajátjai közül. *Rhebossera kacsint.*
*Egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rhebosse itt helyben öltse magára ezt a nem is annyira morbid – Svirt például egyáltalán nem rémíti meg, igaz, nem is neki kell majd esetleg belepréselődnie – inkább pikáns és extravagáns ruhadarabot. Egyrészt semmi kedve a bonyodalomhoz, amit ez okozna, sem a tömeghez, ami a bonyodalommal járna, meg aztán ott motoszkál a fejében az is, hogy az őrséggel sem kéne összefutnia, amíg egy olyan vörös vezeti a díszes társaságot, akit nagyságrendekkel kevésbé látna szívesen Rhebossenél. Nem csak ebben az érdekes páncélban, hanem úgy egyáltalán nem.*
- A városban. Kalácsfalva messze van, nem vágok neki éjjel az útnak. Majd talán másnap. *Válaszolja. Ez volt a terve eredetileg is, így nem igényel nagy átszervezést a ki nem mondott terv elfogadása. Legfeljebb majd nem tesz látogatást sem Moonxylwery úrnőnél, sem Yeroughánál. Előbbinek nem is szükséges tudnia, hogy a környéken járt, utóbbi pedig bizonyosan megértő lesz, ha elmondja, miért halasztotta el a látogatást. Már ugye ha elmondják valaha is bárkinek, amit tenni készülnek.*
- Úgy gondoltam, a fogadóban éjszakázom, már el is intéztem a szobát. *Ez teljesen hihető, elvégre valahová le kellett pakolnia a szokásos felszerelését és a lovát is el kellett helyeznie.*
- Ha arra gondol kedves, amire én, akkor ugyancsak szépen kell kérni a kovácsmestert. Ha viszont nem adja, legfeljebb megkérünk valaki igazán gazdagot és hatalmasat, hogy adjon kölcsön a sajátjai közül. *Rhebossera kacsint.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:19:54
Üzenet elküldve: 2015-12-31 19:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
*Az erdőből haladva megjelenik egy sötét, nagydarab alak is, aki csakugyan Rodwen lehet. A kavicsok, kisebb kődarabok némi zajt csapnak az úton, ebből is felismerhető, hogy ugyan valami nagydarab közelíti meg a kovácsműhelyt. A helyhez érve a Hatalmas elkezd érezni a lábában némi fájdalmat, de erre fittyet hányva halad tovább, és követi az Arctalant a város falaihoz. Felsóhajt, hisz ez neki nagyon nem kedvez, a sajogó, fájó lába ugyanis kezd elfáradni, tehát hamarosan ideje lesz egy picit kifújni magát, és hagyni, hogy a lába is pihenjen. *
-Figyelj csak, a közelben majd megállhatnánk egy picit. Kezd fájni, és sajogni a lábam, attól függetlenül hogy már jó ideje eléggé begyógyult.
*Amint megkapta az utasítást az Arctalantól, hogy haladjanak együtt a város kapujától balra, biccent egyet, és követi társát az útvonalon. A fal mellett ugyan hallatszik néhol emberi hang, de akkor sem töri meg oly nagyon a csendet. Nyugodt a környezet egyelőre, bár nem tudni, hogy ez meddig lesz így, és meddig tart.*
*Az erdőből haladva megjelenik egy sötét, nagydarab alak is, aki csakugyan Rodwen lehet. A kavicsok, kisebb kődarabok némi zajt csapnak az úton, ebből is felismerhető, hogy ugyan valami nagydarab közelíti meg a kovácsműhelyt. A helyhez érve a Hatalmas elkezd érezni a lábában némi fájdalmat, de erre fittyet hányva halad tovább, és követi az Arctalant a város falaihoz. Felsóhajt, hisz ez neki nagyon nem kedvez, a sajogó, fájó lába ugyanis kezd elfáradni, tehát hamarosan ideje lesz egy picit kifújni magát, és hagyni, hogy a lába is pihenjen. *
-Figyelj csak, a közelben majd megállhatnánk egy picit. Kezd fájni, és sajogni a lábam, attól függetlenül hogy már jó ideje eléggé begyógyult.
*Amint megkapta az utasítást az Arctalantól, hogy haladjanak együtt a város kapujától balra, biccent egyet, és követi társát az útvonalon. A fal mellett ugyan hallatszik néhol emberi hang, de akkor sem töri meg oly nagyon a csendet. Nyugodt a környezet egyelőre, bár nem tudni, hogy ez meddig lesz így, és meddig tart.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:55:07
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
* Az erdő rengetegéből kiérkezvén a sötételf legelőször a híres Arthenior városbeli Kovácsműhely raktárához vezető ösvényt pillantja meg, melyen megindulva az Arctalan rögtön megszaporázza lépteit, társát kissé, no de nem túlzottan maga mögött hagyván. Tán a város különös érzete okozza, de mintha egy mágneshez ragasztották volna, távolodik az erdőtől, s érkezik egyre közelebb a városhoz. Civilizálatlan vidékről a civilizációba, mondhatni. Nem is az emberek vonzzák, sőt azok inkább pont, hogy az ellentettje, taszítják, inkább a várost körülvevő csodálatos, régmúltból fennmaradt, sokat mesélő épületek, az acél szaga, ami vonzza Őt ebbe a rengetegbe. Mikor tájt odaérkezik a kovácsműhely raktárának ajtajához, s megpróbál azon hirtelenségében rögtön be is rontani rajta, sajnálattal kell észlelnie, hogy az zárva van, ekkor ötlik eszébe a sötétnek, hogy semmiképp sem fognak ezen az útvonalon bejutni a városba, hisz már jó pár órája felvette magára a fekete fátyolt az ég, s ilyenkor már a kovács is álomra hajtja a fejét. Talán jobb is így, még a végén nem tudta volna megállni magát, hogy elköltse azt a röpke kis pénzét is, amit pár napja az erszénye rejtekébe bújtatott. Vállat ránt, majd megvárja, amíg a társa felzárkózik mögé, miután az kérdőre vonja, hogy mit vacakol, már ha kérdőre vonja, de ha nem akkor is, elmagyarázza a továbbiakat a társának. *
- Nosza, mondom neked, erre már nem visz utunk. * Mosolyodik el a sötét, majd felhajtja a csuklyáját. * Sajnos ilyenkor már zárva tartanak, de mi lenne, ha tennénk egy kis kerülőt, és körbejárnánk ezt a masszívumot? * Beszéd közben balra mutat a kezével, ezzel is jelezvén társának további úti irányukat. *
- Mutatom az utat, de szerintem innen már te is eltalálsz, ha esetleg lehagynálak valami oknál fogva, persze vigyázni fogok, hogy ez ne így történjék. Mindenesetre, jobb ha azt útirányt tudod, a Szegénynegyedre tartunk, szóval tartsd a szemed az erszényeden. * Pendül mosolyra szája ismételten ily rövid időn belül, már-már azt gondolná, aki jobban ismeri, hogy valami probléma van a sötéttel, hisz már jó ideje nem mutatkozott ilyen jókedvűen mások között, no aztán magában meg még úgy sem. Ezzel a pár szóval aztán megindul a kovácsműhelyt megkerülvén, a piactér irányába. *
A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 18:55:50
* Az erdő rengetegéből kiérkezvén a sötételf legelőször a híres Arthenior városbeli Kovácsműhely raktárához vezető ösvényt pillantja meg, melyen megindulva az Arctalan rögtön megszaporázza lépteit, társát kissé, no de nem túlzottan maga mögött hagyván. Tán a város különös érzete okozza, de mintha egy mágneshez ragasztották volna, távolodik az erdőtől, s érkezik egyre közelebb a városhoz. Civilizálatlan vidékről a civilizációba, mondhatni. Nem is az emberek vonzzák, sőt azok inkább pont, hogy az ellentettje, taszítják, inkább a várost körülvevő csodálatos, régmúltból fennmaradt, sokat mesélő épületek, az acél szaga, ami vonzza Őt ebbe a rengetegbe. Mikor tájt odaérkezik a kovácsműhely raktárának ajtajához, s megpróbál azon hirtelenségében rögtön be is rontani rajta, sajnálattal kell észlelnie, hogy az zárva van, ekkor ötlik eszébe a sötétnek, hogy semmiképp sem fognak ezen az útvonalon bejutni a városba, hisz már jó pár órája felvette magára a fekete fátyolt az ég, s ilyenkor már a kovács is álomra hajtja a fejét. Talán jobb is így, még a végén nem tudta volna megállni magát, hogy elköltse azt a röpke kis pénzét is, amit pár napja az erszénye rejtekébe bújtatott. Vállat ránt, majd megvárja, amíg a társa felzárkózik mögé, miután az kérdőre vonja, hogy mit vacakol, már ha kérdőre vonja, de ha nem akkor is, elmagyarázza a továbbiakat a társának. *
- Nosza, mondom neked, erre már nem visz utunk. * Mosolyodik el a sötét, majd felhajtja a csuklyáját. * Sajnos ilyenkor már zárva tartanak, de mi lenne, ha tennénk egy kis kerülőt, és körbejárnánk ezt a masszívumot? * Beszéd közben balra mutat a kezével, ezzel is jelezvén társának további úti irányukat. *
- Mutatom az utat, de szerintem innen már te is eltalálsz, ha esetleg lehagynálak valami oknál fogva, persze vigyázni fogok, hogy ez ne így történjék. Mindenesetre, jobb ha azt útirányt tudod, a Szegénynegyedre tartunk, szóval tartsd a szemed az erszényeden. * Pendül mosolyra szája ismételten ily rövid időn belül, már-már azt gondolná, aki jobban ismeri, hogy valami probléma van a sötéttel, hisz már jó ideje nem mutatkozott ilyen jókedvűen mások között, no aztán magában meg még úgy sem. Ezzel a pár szóval aztán megindul a kovácsműhelyt megkerülvén, a piactér irányába. *
A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 18:55:50
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-12-31 17:17:25
Üzenet elküldve: 2015-12-31 17:17:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Hogy hol, az bizony jó kérdés. Az biztos, hogy a vörös nem fog hirtelen a Kovácsműhely közepén vetkőzni kezdeni csak azért, hogy magára kaphassa ezt a morbid kovácsremeket. Nem arról van szó, hogy szégyellős volna, de mindennek van határa. Azt is valószínűtlennek tartja, hogy csak úgy megkapnák zálogba, hogy hazavigye fölpróbálni. A kovács sem ma jött le a falvédőről, bár nyilván nem tudhatja, hogy a lánynak eszébe sem jutna ellopni egy ilyet. Hiszen mit kezdene vele hosszútávon?
Viszont a Pegazus itt van a szomszédban. Az ötlet hirtelen pattan ki Rhebosse fejéből. Oda is mormogja a mellette álló Svirnek, bár a kalapálás meg a többi nézelődő által keltette zajtól meglehet, teljesen fölösleges visszafognia magát.*
- A városban éjszakázik? *A kérdés egyszerű, azzal együtt pedig kissé váratlan, netán félreérthető is, holott semmilyen mögöttes szándék nem bújik meg a lány szavaiban.
Vár a férfi válaszára, hiszen ennek függvényében tudja előterjeszteni ötletét. Ha Svir csupán fél napos látogatásra jött, úgy pénzkidobás volna, amit a vörös a fejében forgat, Ha viszont kucsmás barátja tovább időzik Artheniorban, szüksége lesz egy szobára. Például, a mellettük lévő fogadóban. Ha elég meggyőzőnek bizonyulnak, tán csak megengedi a mesterember, hogy átruccanjanak művével a szomszédba.
Mindeközben Rhebosse már intenzíven szuggerálja a dolgozó kovácsot, hátha az észreveszi őket és kiszolgálásukra siet. Jobbjával lesöpri Svir kezét a páncél domború részéről, ne most kapják rajta őket, ahogyan fogdossák a kérdéses darabot.*
*Hogy hol, az bizony jó kérdés. Az biztos, hogy a vörös nem fog hirtelen a Kovácsműhely közepén vetkőzni kezdeni csak azért, hogy magára kaphassa ezt a morbid kovácsremeket. Nem arról van szó, hogy szégyellős volna, de mindennek van határa. Azt is valószínűtlennek tartja, hogy csak úgy megkapnák zálogba, hogy hazavigye fölpróbálni. A kovács sem ma jött le a falvédőről, bár nyilván nem tudhatja, hogy a lánynak eszébe sem jutna ellopni egy ilyet. Hiszen mit kezdene vele hosszútávon?
Viszont a Pegazus itt van a szomszédban. Az ötlet hirtelen pattan ki Rhebosse fejéből. Oda is mormogja a mellette álló Svirnek, bár a kalapálás meg a többi nézelődő által keltette zajtól meglehet, teljesen fölösleges visszafognia magát.*
- A városban éjszakázik? *A kérdés egyszerű, azzal együtt pedig kissé váratlan, netán félreérthető is, holott semmilyen mögöttes szándék nem bújik meg a lány szavaiban.
Vár a férfi válaszára, hiszen ennek függvényében tudja előterjeszteni ötletét. Ha Svir csupán fél napos látogatásra jött, úgy pénzkidobás volna, amit a vörös a fejében forgat, Ha viszont kucsmás barátja tovább időzik Artheniorban, szüksége lesz egy szobára. Például, a mellettük lévő fogadóban. Ha elég meggyőzőnek bizonyulnak, tán csak megengedi a mesterember, hogy átruccanjanak művével a szomszédba.
Mindeközben Rhebosse már intenzíven szuggerálja a dolgozó kovácsot, hátha az észreveszi őket és kiszolgálásukra siet. Jobbjával lesöpri Svir kezét a páncél domború részéről, ne most kapják rajta őket, ahogyan fogdossák a kérdéses darabot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080