Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:34:23
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A rőtes szavaira ajkait újra szólásra nyitja, fejét is oldalra biccenti egy pillanatra.*
- Annyira nem nyomasztó. Ha az lenne, miért lennénk itt? *Neveti el magát. Na igen, nála ez igaz. Amennyire furcsának tartja a várost, mégis annyira vonzza. Annyi dolog történt itt, mégis vonzza újra és újra, napról napra, maga sem tudva, hogy mire is vár igazán.
De ha ma sem téved be, akkor a lánnyal sem találkozott volna. Így ma szerencsésnek is mondhatja magát.
No meg minden más nap, mivel kényesen kerüli a Fürdőt, a bordélyt, de a fogadó környékét is. Nem akar a férfival találkozni. Nem is tudja, hogy mit mondhatna neki.*
- Rendben. Egy kis friss levegő amúgy sem árt, az itteni nehéz, acéllal teli után. *S már fordulna is, szomorkás mosollyal az arcán, hogy kifelé induljon. De Ydriss szomorúsága megakasztja szándékába. Halkan nevet fel, s smaragdjaiba immár nem a szomorúság költözik, hanem valamiféle biztatás a másik irányába.*
- Ugyan, mégis mi bajom lehetne tőle? Ugyanúgy én is kíváncsi vagyok a te történetedre, mint te az enyémre.
*Mondja kedvesen, s őszintén. Ez tényleg igaz a lányra, s tudja, hogy igaza van. Nem sűrűn beszél magáról, de ha megteszi ő, akkor a másiktól is... Nem, nem várja el, csak jólesik számára, ha legalább annyira megbíznak benne, mint ő másban.
~De a világ tele van gazsággal.~
Tudatja elméje. Hiszen ez az, melyet a Férfi hangoztatott, s próbált fejébe verni. Valahol ez összefügg naivságával is, hogy mindenkiben megbízik. Lehet, hogy akkor Benne nem kellett volna?
Alynát óvatosan zárja ujjai közé, hogy leválassza hajáról. Vállára teszi vissza a jószágot, de az újrakezdi műveletét.*
- Beszélni mindig is könnyebb volt, mint cselekedni. Ahhoz sok erő és bátorság kell. Ám ez sokunkba nincs benne. *Húzza el száját szomorkásan.
Benne sincs meg az erő, hogy szembenézzen, mik okozzák álmait. Inkább elmenekül előlük, vagy nem foglalkozik vele.*
- Már az is sokat segít ha kibeszéled magadból. Lelked megkönnyebbül, s talán előremozdítja a feldolgozást, nem? *Kérdi fejét újra félrehajtva, ezzel is Alyna malmára hajtja a vizet, már ami hajának birizgálását jelenti.*
- Menjünk, gyere. *Fordul meg, és indul el a kijárat felé.
Kilépve immár lehajol a kölyökkutya elé, s kezét nyújtja szaglásra, mielőtt még buksiját simizné meg.*
- Mikor szeretnél indulni északra?
*Kérdi némileg szomorkásan. Hiszen már csak az emlékek is... Oly furcsa érzést váltanak ki belőle.*
*A rőtes szavaira ajkait újra szólásra nyitja, fejét is oldalra biccenti egy pillanatra.*
- Annyira nem nyomasztó. Ha az lenne, miért lennénk itt? *Neveti el magát. Na igen, nála ez igaz. Amennyire furcsának tartja a várost, mégis annyira vonzza. Annyi dolog történt itt, mégis vonzza újra és újra, napról napra, maga sem tudva, hogy mire is vár igazán.
De ha ma sem téved be, akkor a lánnyal sem találkozott volna. Így ma szerencsésnek is mondhatja magát.
No meg minden más nap, mivel kényesen kerüli a Fürdőt, a bordélyt, de a fogadó környékét is. Nem akar a férfival találkozni. Nem is tudja, hogy mit mondhatna neki.*
- Rendben. Egy kis friss levegő amúgy sem árt, az itteni nehéz, acéllal teli után. *S már fordulna is, szomorkás mosollyal az arcán, hogy kifelé induljon. De Ydriss szomorúsága megakasztja szándékába. Halkan nevet fel, s smaragdjaiba immár nem a szomorúság költözik, hanem valamiféle biztatás a másik irányába.*
- Ugyan, mégis mi bajom lehetne tőle? Ugyanúgy én is kíváncsi vagyok a te történetedre, mint te az enyémre.
*Mondja kedvesen, s őszintén. Ez tényleg igaz a lányra, s tudja, hogy igaza van. Nem sűrűn beszél magáról, de ha megteszi ő, akkor a másiktól is... Nem, nem várja el, csak jólesik számára, ha legalább annyira megbíznak benne, mint ő másban.
~De a világ tele van gazsággal.~
Tudatja elméje. Hiszen ez az, melyet a Férfi hangoztatott, s próbált fejébe verni. Valahol ez összefügg naivságával is, hogy mindenkiben megbízik. Lehet, hogy akkor Benne nem kellett volna?
Alynát óvatosan zárja ujjai közé, hogy leválassza hajáról. Vállára teszi vissza a jószágot, de az újrakezdi műveletét.*
- Beszélni mindig is könnyebb volt, mint cselekedni. Ahhoz sok erő és bátorság kell. Ám ez sokunkba nincs benne. *Húzza el száját szomorkásan.
Benne sincs meg az erő, hogy szembenézzen, mik okozzák álmait. Inkább elmenekül előlük, vagy nem foglalkozik vele.*
- Már az is sokat segít ha kibeszéled magadból. Lelked megkönnyebbül, s talán előremozdítja a feldolgozást, nem? *Kérdi fejét újra félrehajtva, ezzel is Alyna malmára hajtja a vizet, már ami hajának birizgálását jelenti.*
- Menjünk, gyere. *Fordul meg, és indul el a kijárat felé.
Kilépve immár lehajol a kölyökkutya elé, s kezét nyújtja szaglásra, mielőtt még buksiját simizné meg.*
- Mikor szeretnél indulni északra?
*Kérdi némileg szomorkásan. Hiszen már csak az emlékek is... Oly furcsa érzést váltanak ki belőle.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 18:46:26
Üzenet elküldve: 2016-02-14 18:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
- Igen, ebben igazad van. Nyomasztó itt a városban. *Sóhajt lemondóan. Tényleg nehéz nem törődni a városiakkal, és az ő fura hozzáállásukkal, hogyha velük vannak körülvéve. Ahogy azt is megérti, ha a lány inkább kíváncsi fülek nélkül beszélgetne.*
- Arthenior szélén vagyunk, amíg megélezik a kardod, sétálhatunk egyet a közelben, ha van kedved. A meleget ugyan mellőzni kell, de a friss levegő sem fog megártani.
*Ajánlja fel Freyának egy lehetőséget. Bizonyára Ahel is örülne, ha társaságukhoz csapódhatna, és a két elf körül kajtathatna.
Meglepve pillant a lányra, mikor megfogja a kezét. Elszokott ettől, s az utóbbi időben meglehetősen kevés érintésben volt része, már ami nem a véletlennek volt a műve, vagy szűkségszerű volt. Azt is Tőle kapta. Elffel pedig alig találkozik, így még csak azzal sem nyugtathatja magát, hogy sajátja köreiben, a bizalmatlanságon kissé enyhítve némi békére leljen. A szomorkás mosoly visszaköltözik ajkára, ahogyan tekintetébe a mélabú.*
- Jó lenne, de... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. *sóhajt lemondóan.*
- Segíteni ezen viszont aligha lehet. De azért köszönöm, kedves tőled.
*Tekintete az előkerülő Alynára téved, szórakozottan figyeli, mint kap gazdája kósza tincse után. A korábbinál valamivel őszintébb mosolyt csal arcára a jelenet.*
- Úgy tűnik, tanácsot könnyebb adni, mint követni. *Nevet fel kicsit az irónián, amit a helyzet hozott.* Habár jelen esetben inkább a feldolgozással lehet a probléma, semmint a szembenézéssel. Vagy nem tudom. Lassan már semmit nem értek, és semmiben sem vagyok biztos.
*Ez persze keserűségét és kétségbeesését tovább fokozza. Ezért is akar véget vetni a tétlenségnek. Kötelességtudatból, és hogy saját démonai ellen is menekülni tudjon. Mert ha egyedül marad, tennivaló nélkül, abba bizonyára beleőrülne.
A taktika említésére komoran bólint. A régi jól bevált bekerítős trükk. Nincs kétsége afelől, hogy a távlati cél a város megtámadása, az idő pedig könnyen meglehet, az ellenség kezére játszik. Elvégre csak az élők öregszenek, csak az élőknek van szüksége élelemre és pihenésre, csak az élők vannak kitéve az időjárás viszontagságainak.*
- Igen, ebben igazad van. Nyomasztó itt a városban. *Sóhajt lemondóan. Tényleg nehéz nem törődni a városiakkal, és az ő fura hozzáállásukkal, hogyha velük vannak körülvéve. Ahogy azt is megérti, ha a lány inkább kíváncsi fülek nélkül beszélgetne.*
- Arthenior szélén vagyunk, amíg megélezik a kardod, sétálhatunk egyet a közelben, ha van kedved. A meleget ugyan mellőzni kell, de a friss levegő sem fog megártani.
*Ajánlja fel Freyának egy lehetőséget. Bizonyára Ahel is örülne, ha társaságukhoz csapódhatna, és a két elf körül kajtathatna.
Meglepve pillant a lányra, mikor megfogja a kezét. Elszokott ettől, s az utóbbi időben meglehetősen kevés érintésben volt része, már ami nem a véletlennek volt a műve, vagy szűkségszerű volt. Azt is Tőle kapta. Elffel pedig alig találkozik, így még csak azzal sem nyugtathatja magát, hogy sajátja köreiben, a bizalmatlanságon kissé enyhítve némi békére leljen. A szomorkás mosoly visszaköltözik ajkára, ahogyan tekintetébe a mélabú.*
- Jó lenne, de... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. *sóhajt lemondóan.*
- Segíteni ezen viszont aligha lehet. De azért köszönöm, kedves tőled.
*Tekintete az előkerülő Alynára téved, szórakozottan figyeli, mint kap gazdája kósza tincse után. A korábbinál valamivel őszintébb mosolyt csal arcára a jelenet.*
- Úgy tűnik, tanácsot könnyebb adni, mint követni. *Nevet fel kicsit az irónián, amit a helyzet hozott.* Habár jelen esetben inkább a feldolgozással lehet a probléma, semmint a szembenézéssel. Vagy nem tudom. Lassan már semmit nem értek, és semmiben sem vagyok biztos.
*Ez persze keserűségét és kétségbeesését tovább fokozza. Ezért is akar véget vetni a tétlenségnek. Kötelességtudatból, és hogy saját démonai ellen is menekülni tudjon. Mert ha egyedül marad, tennivaló nélkül, abba bizonyára beleőrülne.
A taktika említésére komoran bólint. A régi jól bevált bekerítős trükk. Nincs kétsége afelől, hogy a távlati cél a város megtámadása, az idő pedig könnyen meglehet, az ellenség kezére játszik. Elvégre csak az élők öregszenek, csak az élőknek van szüksége élelemre és pihenésre, csak az élők vannak kitéve az időjárás viszontagságainak.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:19:51
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:19:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A hátsó bejáraton keresztül jön, ruganyos léptekkel lép az ajtóhoz. Mikor betoppan, megtorpan egy pillanatra. A raktárban lehet. A műhely ezen részén még nem járt és hirtelen nem is lát senkit aki segítene átverekedni a folyosók útvesztőjén, de az épület nem olyan hatalmas, hogy előbb-utóbb ne botlana bele a kovácsmesterbe vagy bárki másba.
A bolti részen bukkan rá a kérdéses alakra, egy illedelmes köszönés után elmondja miért jött. Nem akar sokáig teketóriázni, csupán elviszi a nyilakat és megy is vissza a tisztásra a többiekhez, nehogy keresni kezdjék. Nem mintha attól félne, hogy nagyon hiányozna bárkinek.
Az áru átvétele után a lövedékeket kabátja alá rejti, megköszöni a férfi fáradozásait és ahol jött, ott távozik.*
A bolti részen bukkan rá a kérdéses alakra, egy illedelmes köszönés után elmondja miért jött. Nem akar sokáig teketóriázni, csupán elviszi a nyilakat és megy is vissza a tisztásra a többiekhez, nehogy keresni kezdjék. Nem mintha attól félne, hogy nagyon hiányozna bárkinek.
Az áru átvétele után a lövedékeket kabátja alá rejti, megköszöni a férfi fáradozásait és ahol jött, ott távozik.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-13 21:19:32
Üzenet elküldve: 2016-02-13 21:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Fejét lehajtva mosolyodik el. Haja előrebukik, s ő megszokott mozdulatokkal tűri füle mögé. Emlékeibe kúszik a furcsa jelenet a templomkertbe. Ahogy a mélységi -szerinte- kedvesen a füle mögé helyezte szőke tincsét. Talán már látta korábban, s észrevette, hogy zavarja.*
- Nehéz velük nem foglalkozni, miközben itt vagyunk a városba, nem? *Emeli fel fejét, melyet félre is hajt.
Övéről leveszi a hajtűjét, mely apró tőr is egyben, s gyakorlott mozdulatokkal tűzi laza kontyba haját.*
- Akkor talán menjünk egy kellemesebb helyre, nem? Nem mintha a kovács melege nem lenne elég jó, s nem szeretném az urat sem megbántani, ezzel, de valahogy feszélyez az ilyen helyzet. *Vakarja meg zavartan újra homlokát, ahogy csendesen magyarázkodik.
Hangjából kisül némi melankólia, szomorúság. Nem az, ki egykor volt, a kedves, üde jelenség. Most mintha a várossal együtt egy árnyék telepedett volna rá.
Amikor újra megszólal, smaragd tekintetébe aggódás lesz úrrá. Közelebb lép Ydrisshez, s kezét fogja meg.
Szokatlan ez tőle, hiszen nem szokott ilyen közeli kapcsolatot ápolni senkivel.*
- Szeretnél róla beszélni? *Teszi fel immár ő a kérdést. Hangja most komoly, s valódi aggodalomról árulkodik.*
- Nekem tényleg elmesélheted, hogy mi aggaszt. Szívesen meghallgatlak. Ha tudok, segítek is neked, ha módomban áll.
*Adja meg ajánlatát is. Fejét újra félrehajtja. Alyna az egyik lelógó hajtincsét kapja karmos mancsai közé, s belecsimpaszkodik. Éles fogaival rágcsálgatja meg, miközben borostyán tekintetét a két nő között váltogatja. Már előre fél a beszéletéstől, de gazdájától sem mehet távol. Azonban a rőtestől nem tart. Ő nőnemű, nem hiszi, hogy ártana gazdájának. így vele már nem is agresszív, de barátságtalan sem.*
- Hogyne számítana, ha aggaszt? Nem emlékszel, hogy mit mondtál nekem az álmommal kapcsolatban? Hogy jobb szembenézni vele? *Már pontosan nem emlékszik rá, csak arra, hogy értelme efféle volt.
S ahogy álmát felhozza, újra a sötét szobába látja magát. Vörös ködgomolyag kering körülötte, négy is. Elrévült smaragd szemeit lehunyja egy pillanatra, hogy kiűzze onnan. Egyszer talán sikerülni fog.
Hirtelen pattannak fel szemei.*
- Biztos, hogy megtudtak. Egy csapatnyi holt elindult a Pihenő felé. S igen... A Kikötőről is hallottam. *Mondja szomorkásan.*
- Olyan, mintha egy medvecsapda lenne. Két oldalt, recés fogakkal, arra várva, mikor lép bele valaki, hogy a biztosító kiakadva felfalja áldozatát. Mintha a várost akarná. *Tesz egy merész megállapítást, de meglehet, hogy nincs igaza.*
*Fejét lehajtva mosolyodik el. Haja előrebukik, s ő megszokott mozdulatokkal tűri füle mögé. Emlékeibe kúszik a furcsa jelenet a templomkertbe. Ahogy a mélységi -szerinte- kedvesen a füle mögé helyezte szőke tincsét. Talán már látta korábban, s észrevette, hogy zavarja.*
- Nehéz velük nem foglalkozni, miközben itt vagyunk a városba, nem? *Emeli fel fejét, melyet félre is hajt.
Övéről leveszi a hajtűjét, mely apró tőr is egyben, s gyakorlott mozdulatokkal tűzi laza kontyba haját.*
- Akkor talán menjünk egy kellemesebb helyre, nem? Nem mintha a kovács melege nem lenne elég jó, s nem szeretném az urat sem megbántani, ezzel, de valahogy feszélyez az ilyen helyzet. *Vakarja meg zavartan újra homlokát, ahogy csendesen magyarázkodik.
Hangjából kisül némi melankólia, szomorúság. Nem az, ki egykor volt, a kedves, üde jelenség. Most mintha a várossal együtt egy árnyék telepedett volna rá.
Amikor újra megszólal, smaragd tekintetébe aggódás lesz úrrá. Közelebb lép Ydrisshez, s kezét fogja meg.
Szokatlan ez tőle, hiszen nem szokott ilyen közeli kapcsolatot ápolni senkivel.*
- Szeretnél róla beszélni? *Teszi fel immár ő a kérdést. Hangja most komoly, s valódi aggodalomról árulkodik.*
- Nekem tényleg elmesélheted, hogy mi aggaszt. Szívesen meghallgatlak. Ha tudok, segítek is neked, ha módomban áll.
*Adja meg ajánlatát is. Fejét újra félrehajtja. Alyna az egyik lelógó hajtincsét kapja karmos mancsai közé, s belecsimpaszkodik. Éles fogaival rágcsálgatja meg, miközben borostyán tekintetét a két nő között váltogatja. Már előre fél a beszéletéstől, de gazdájától sem mehet távol. Azonban a rőtestől nem tart. Ő nőnemű, nem hiszi, hogy ártana gazdájának. így vele már nem is agresszív, de barátságtalan sem.*
- Hogyne számítana, ha aggaszt? Nem emlékszel, hogy mit mondtál nekem az álmommal kapcsolatban? Hogy jobb szembenézni vele? *Már pontosan nem emlékszik rá, csak arra, hogy értelme efféle volt.
S ahogy álmát felhozza, újra a sötét szobába látja magát. Vörös ködgomolyag kering körülötte, négy is. Elrévült smaragd szemeit lehunyja egy pillanatra, hogy kiűzze onnan. Egyszer talán sikerülni fog.
Hirtelen pattannak fel szemei.*
- Biztos, hogy megtudtak. Egy csapatnyi holt elindult a Pihenő felé. S igen... A Kikötőről is hallottam. *Mondja szomorkásan.*
- Olyan, mintha egy medvecsapda lenne. Két oldalt, recés fogakkal, arra várva, mikor lép bele valaki, hogy a biztosító kiakadva felfalja áldozatát. Mintha a várost akarná. *Tesz egy merész megállapítást, de meglehet, hogy nincs igaza.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-13 20:59:19
Üzenet elküldve: 2016-02-13 20:59:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Aprót legyint egy apró mosollyal az ajkán.*
- Városiak, ne foglalkozz velük, fura szerzetek. *Másról el sem tudná képzelni, hogy ilyen apró kis semmiségen fennakadjon. Nincs olyan, aki soha semmit ne tévesztett volna még életében, ő meg aztán végképp nem róhatja ezt fel senkinek. Népe körében pedig el sem tudná képzelni, hogy ezért bárki is megorrolna a szőke lányra, elvégre nem szándékos sértésnek szánta a tévesztést.*
- Nem lenne teher, és néha jobb az ilyesmit kibeszélni. Már persze ha szeretnéd, semmi sem erőszak vagy muszáj. *Válaszol kedves, biztató hangon. Ami azt illeti, megfogadhatná a saját tanácsát, de a félsz azért munkálkodik benne. Kinek merje elmondani, nem keverné-e ezzel magát megint valamiféle bajba, vagy hozna valamiféle balsorsot Kharasshi fejére. Hiszen legutóbb is, mikor kettejük ügyéről más is tudomást szerzett, mással is beszélt erről, pont az az Arixu vagy mi a neve nőstény is jelen volt. Tekintve, hogy ártani akar a hímnek, nem túl szerencsés információk jutottak a birtokába, legalábbis rájuk nézve nem.*
- Nem, nincs minden rendben. *Sóhajt lemondóan. Bármennyire is igyekszik megtanulni, a hazudozás nem megy neki, de még a füllentés is alig. Vagy talán csak az a makacs felfogás munkálkodik megint, hogy legalább egy másik elf előtt ne kendőzze, ne másítsa meg a tényeket. Az övéi megtisztelték egymást az őszinteséggel, és még kegyes hazugságokkal sem traktálták egymást, lévén annak is több kárát, mint hasznát látták.*
- Sok minden aggaszt, túlságosan is. De ez nem számít. Valóban, baj nem érhette őket. *Mosolyodik el szomorkásan, ami arra enged következtetni, valami mégis történhetett, aminek cseppet sem pozitív a kicsengése.
Freyai beszélgetését figyelmesen hallgatja, s közben homlokán egyre több komor ránc jelenik meg. Egy temető, tele holtakkal, amik közül bármennyi feltámaszthat a vérvörös szemű rém. Amiről talán még senki nem tud semmit. Cseppet sem biztató, cseppet sem veszélytelen. A hím ezért a fejét fogja venni, de egyre inkább úgy érzi, muszáj északra utaznia. Bolond nőstény.*
- Talán azóta megtudtak még valamit róluk. De a Kikötő felől is aggasztó híreket hallani. Igazából, minden felől aggasztó híreket hallani. *Húzza el egy picit a száját.*
*Aprót legyint egy apró mosollyal az ajkán.*
- Városiak, ne foglalkozz velük, fura szerzetek. *Másról el sem tudná képzelni, hogy ilyen apró kis semmiségen fennakadjon. Nincs olyan, aki soha semmit ne tévesztett volna még életében, ő meg aztán végképp nem róhatja ezt fel senkinek. Népe körében pedig el sem tudná képzelni, hogy ezért bárki is megorrolna a szőke lányra, elvégre nem szándékos sértésnek szánta a tévesztést.*
- Nem lenne teher, és néha jobb az ilyesmit kibeszélni. Már persze ha szeretnéd, semmi sem erőszak vagy muszáj. *Válaszol kedves, biztató hangon. Ami azt illeti, megfogadhatná a saját tanácsát, de a félsz azért munkálkodik benne. Kinek merje elmondani, nem keverné-e ezzel magát megint valamiféle bajba, vagy hozna valamiféle balsorsot Kharasshi fejére. Hiszen legutóbb is, mikor kettejük ügyéről más is tudomást szerzett, mással is beszélt erről, pont az az Arixu vagy mi a neve nőstény is jelen volt. Tekintve, hogy ártani akar a hímnek, nem túl szerencsés információk jutottak a birtokába, legalábbis rájuk nézve nem.*
- Nem, nincs minden rendben. *Sóhajt lemondóan. Bármennyire is igyekszik megtanulni, a hazudozás nem megy neki, de még a füllentés is alig. Vagy talán csak az a makacs felfogás munkálkodik megint, hogy legalább egy másik elf előtt ne kendőzze, ne másítsa meg a tényeket. Az övéi megtisztelték egymást az őszinteséggel, és még kegyes hazugságokkal sem traktálták egymást, lévén annak is több kárát, mint hasznát látták.*
- Sok minden aggaszt, túlságosan is. De ez nem számít. Valóban, baj nem érhette őket. *Mosolyodik el szomorkásan, ami arra enged következtetni, valami mégis történhetett, aminek cseppet sem pozitív a kicsengése.
Freyai beszélgetését figyelmesen hallgatja, s közben homlokán egyre több komor ránc jelenik meg. Egy temető, tele holtakkal, amik közül bármennyi feltámaszthat a vérvörös szemű rém. Amiről talán még senki nem tud semmit. Cseppet sem biztató, cseppet sem veszélytelen. A hím ezért a fejét fogja venni, de egyre inkább úgy érzi, muszáj északra utaznia. Bolond nőstény.*
- Talán azóta megtudtak még valamit róluk. De a Kikötő felől is aggasztó híreket hallani. Igazából, minden felől aggasztó híreket hallani. *Húzza el egy picit a száját.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:56:57
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Halvány szelíd mosollyal nyugtázza, hogy az eb a lányhoz tartozik. A nevét, hogy Ahel, igyekszik megjegyezni. Nem lehet olyan nehéz, hiszen hasonlít saját jószágának nevéhez, Alynához. Vagy csak beképzeli magának az egészet.
A nevét érintő kis bakit nem veszi zokon a lány. Mégis magának egy kicsit rosszul esik, hogy ennyire feledékeny. Vagy csak "rossz" a hallása.*
- Köszönöm. Bár sokszor okozott már kellemetlenséget ez. Sokan magukra veszik apró feledékenységemet. Hehe. *Neveti a végén, kellemetlenül.
Valóban hálás a lánynak, hogy megérti, s forgatja érte szemeit. Mint oly sokan mások.*
- Mi? Hogy? *Kapja fel a fejét, nem értvén a lány mire is tette ajánlatát, hogy meghallgatja. Erősen kutakodik, hogy mit is mondhatott, mire rájön. Újra hangosan beszélt. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de hang nem jön ki torkán.*
- Hát... Nem tudom, hogy mennyire érdekelne, meg nem is akarlak én ezzel terhelni.
*De mivel is? Hiszen csak arra gondolt, hogy utána találkozott... Vele... S felmentek északra, valamilyen pletyka hírére, ahol teljesen mást találtak. S a visszajövetel után, minden megváltozott. A szőkeség élete fenekestül felfordult, mégha erről nem is tud még.
Erről kellene beszélnie? De hát sose beszél magáról, senkinek. Másról órákat tud beszélni, de magáról? Arról mindig csak tőszavakban. Valóban sose akart másnak beszélni bajairól, tudja, hogy milyen gond lehet ez másnak is.*
- Minden rendben? *Hajtaj enyhén oldalra a fejét, ahogy visszafordul a kovácstől. Ydriss arckifejezése ad erre némi aggodalmat, s lélektükreiben megülő szomorúság.*
- Van, mi aggaszt téged? *Kíváncsiskodik tovább. Bár másokat nem akar bajaival feleslegesen nyaggatni, de ő bárkit bármikor, szívesen meghallgat.*
- Igaz is, hiszen te a hegy innenső oldaláról származol. De nem hinném, hogy elérné őket bármilyen vész. *Itt csak a holtak ébredésére gondol, nem is sejti, hogy mitől akarná megvédeni őket. Vagy, hogy a készített fegyverek mihez kellenének a rőtösnek.*
- Nem hinném, hogy elkéstél volna. Alig pár nap telt el. *Mosolyodik el kedvesen. Hamiskásan, ahogy belépése után is tette.*
- Annyi idő alatt nem sok baj érhette őket. *Közli, megszokott naivságával, de azért elgondolkodik a történteken. A családja, testvérei vajon jól vannak? Ők hallottak erről? De hát a Nap Karavánpihenő közelében élnek, hogyne tudnának róla. S szülei? S mit fognak tenni? Nem, ők nem az itteni védelemre szerződtettek. Nem érheti őket baj.*
- Valóban ott voltam. *Mondja a végül, némileg komoly hangon. Torkát is megköszörüli.*
- Ott északon voltak jó néhányan. Volt ott egy temető... Ahol rengeteg eltemetetlen holt van. *Szorul össze keze, ahogy visszaemlészik. Ez továbbra is zavarja.*
- Nem tudom hogy ki keltette őket életre. De forrásai kimerítetlen. Több száz holt van ott, bárkit feltámaszthat. Alig egy száz kelt akkor életre, s rohantunk is vissza, hogy ennek hírét vigyük a Pihenőbe, s még időbe fel tudjanak rá készülni. De az a valami... Ködből manifesztálódott, s vörös szemei voltak. S egy óriás is volt mellette.
*Halvány szelíd mosollyal nyugtázza, hogy az eb a lányhoz tartozik. A nevét, hogy Ahel, igyekszik megjegyezni. Nem lehet olyan nehéz, hiszen hasonlít saját jószágának nevéhez, Alynához. Vagy csak beképzeli magának az egészet.
A nevét érintő kis bakit nem veszi zokon a lány. Mégis magának egy kicsit rosszul esik, hogy ennyire feledékeny. Vagy csak "rossz" a hallása.*
- Köszönöm. Bár sokszor okozott már kellemetlenséget ez. Sokan magukra veszik apró feledékenységemet. Hehe. *Neveti a végén, kellemetlenül.
Valóban hálás a lánynak, hogy megérti, s forgatja érte szemeit. Mint oly sokan mások.*
- Mi? Hogy? *Kapja fel a fejét, nem értvén a lány mire is tette ajánlatát, hogy meghallgatja. Erősen kutakodik, hogy mit is mondhatott, mire rájön. Újra hangosan beszélt. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de hang nem jön ki torkán.*
- Hát... Nem tudom, hogy mennyire érdekelne, meg nem is akarlak én ezzel terhelni.
*De mivel is? Hiszen csak arra gondolt, hogy utána találkozott... Vele... S felmentek északra, valamilyen pletyka hírére, ahol teljesen mást találtak. S a visszajövetel után, minden megváltozott. A szőkeség élete fenekestül felfordult, mégha erről nem is tud még.
Erről kellene beszélnie? De hát sose beszél magáról, senkinek. Másról órákat tud beszélni, de magáról? Arról mindig csak tőszavakban. Valóban sose akart másnak beszélni bajairól, tudja, hogy milyen gond lehet ez másnak is.*
- Minden rendben? *Hajtaj enyhén oldalra a fejét, ahogy visszafordul a kovácstől. Ydriss arckifejezése ad erre némi aggodalmat, s lélektükreiben megülő szomorúság.*
- Van, mi aggaszt téged? *Kíváncsiskodik tovább. Bár másokat nem akar bajaival feleslegesen nyaggatni, de ő bárkit bármikor, szívesen meghallgat.*
- Igaz is, hiszen te a hegy innenső oldaláról származol. De nem hinném, hogy elérné őket bármilyen vész. *Itt csak a holtak ébredésére gondol, nem is sejti, hogy mitől akarná megvédeni őket. Vagy, hogy a készített fegyverek mihez kellenének a rőtösnek.*
- Nem hinném, hogy elkéstél volna. Alig pár nap telt el. *Mosolyodik el kedvesen. Hamiskásan, ahogy belépése után is tette.*
- Annyi idő alatt nem sok baj érhette őket. *Közli, megszokott naivságával, de azért elgondolkodik a történteken. A családja, testvérei vajon jól vannak? Ők hallottak erről? De hát a Nap Karavánpihenő közelében élnek, hogyne tudnának róla. S szülei? S mit fognak tenni? Nem, ők nem az itteni védelemre szerződtettek. Nem érheti őket baj.*
- Valóban ott voltam. *Mondja a végül, némileg komoly hangon. Torkát is megköszörüli.*
- Ott északon voltak jó néhányan. Volt ott egy temető... Ahol rengeteg eltemetetlen holt van. *Szorul össze keze, ahogy visszaemlészik. Ez továbbra is zavarja.*
- Nem tudom hogy ki keltette őket életre. De forrásai kimerítetlen. Több száz holt van ott, bárkit feltámaszthat. Alig egy száz kelt akkor életre, s rohantunk is vissza, hogy ennek hírét vigyük a Pihenőbe, s még időbe fel tudjanak rá készülni. De az a valami... Ködből manifesztálódott, s vörös szemei voltak. S egy óriás is volt mellette.
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:22:23
Üzenet elküldve: 2016-02-12 22:22:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Mintha megváltozott volna a szőke lány legutóbbi találkozásuk óta, de erre nem merne megesküdni. Talán csak ő látja rosszul, talán ő lát mindent sötétebben, mint amilyen. A kutyát érintő kérdésre halvány mosollyal bólint, kevés öröme maradt az életben, állatai viszont azok közé számítanak.*
- Igen, Ahel hozzám tartozik. *Ezek szerint a farkaskutya még mindig ott van az ajtó mellett, nem mintha arra számított volna, hogy elkóborol. Sok időt, energiát, és törődést fektet az eb nevelésébe, tanításába, az egyre cseperedő kölyök pedig okos jószágnak bizonyul.*
- Semmi baj, nem megrovásnak szántam. Csak súgtam egy kicsit.
*A mosoly azonban lassan eltűnik vonásairól. Ó, ezt a választ milyen jól ismeri. Hangosan ugyan nem nagyon mondja ki, hiszen nincs akivel őszintén beszélne személyes ügyeiről, de magában hányszor ismételte már meg ezt. Tehát mégis jól látta. Történt valami a szőkeséggel, ami rossz hatással volt rá Talán ez az erdei népek sorsa, ha a városba tévednek. Talán elkerülhetetlen, hogy újabb és újabb fájó sebeket szerezzenek. A mosoly lassan visszatér ajkára, ezúttal együtt érző formát ölt.*
- Ha gondolod, szívesen meghallgatom, mi történt. Már ha ki akarod adni magadból.
*Míg Freyai a kard javítását intézi, addig tekintete visszavándorol a lándzsára. Irtózik a gondolattól, hogy újabb fém tárgyat birtokoljon, de ez már nem az ő világa. Ha itt életben akar maradni, jobb fegyverekre van szüksége, és meg kell tanulnia az itteni játékszabályok szerint játszani. Gyomra görcsbe rándul, és a benne dúló érzelmek vihara ismét ki akar törni. Azonban még idejében sikerül visszapislognia könnyet, s ajkába harapva némán tűrni, míg legyűri a késztetést.*
- A népemnek. *Fordul vissza Freyai felé, mikor úgy érzi, az iménti belső viharnak már nyomát sem látni kívül. Csupán a szomorú mosoly és bús tekintet az, mi megmarad, de azt már korábban is látni lehetett a lányon.*
- Sosem vették igazán hasznomat, ami az életmódunkat tekintve baj. És még kárt is okoztam nekik, a legkevesebb az, ha utána járok a fenyegetésnek. Még ha ezzel kicsit el is késtem. *Fordítja oldalra a fejét leszegett tekintettel. Azonban rögtön vissza is vándorol pillantása a lányra, amint meghallja, hogy ő járt a karavánpihenőben, mikor a holtak megjelentek.*
- Ott voltál? És mit láttál? Mennyien vannak? Tudja valaki, hogy mit akarnak? Ki keltette új életre őket? *Záporoznak rögtön az izgatott kérdések. Bár nem személyes, első kézből szerzett tapasztalat, de ennek is hasznát veheti. Főleg, hogy így talán nem teljesen vakon és tudatlanul utazhatna a veszélyes vidékre.*
*Mintha megváltozott volna a szőke lány legutóbbi találkozásuk óta, de erre nem merne megesküdni. Talán csak ő látja rosszul, talán ő lát mindent sötétebben, mint amilyen. A kutyát érintő kérdésre halvány mosollyal bólint, kevés öröme maradt az életben, állatai viszont azok közé számítanak.*
- Igen, Ahel hozzám tartozik. *Ezek szerint a farkaskutya még mindig ott van az ajtó mellett, nem mintha arra számított volna, hogy elkóborol. Sok időt, energiát, és törődést fektet az eb nevelésébe, tanításába, az egyre cseperedő kölyök pedig okos jószágnak bizonyul.*
- Semmi baj, nem megrovásnak szántam. Csak súgtam egy kicsit.
*A mosoly azonban lassan eltűnik vonásairól. Ó, ezt a választ milyen jól ismeri. Hangosan ugyan nem nagyon mondja ki, hiszen nincs akivel őszintén beszélne személyes ügyeiről, de magában hányszor ismételte már meg ezt. Tehát mégis jól látta. Történt valami a szőkeséggel, ami rossz hatással volt rá Talán ez az erdei népek sorsa, ha a városba tévednek. Talán elkerülhetetlen, hogy újabb és újabb fájó sebeket szerezzenek. A mosoly lassan visszatér ajkára, ezúttal együtt érző formát ölt.*
- Ha gondolod, szívesen meghallgatom, mi történt. Már ha ki akarod adni magadból.
*Míg Freyai a kard javítását intézi, addig tekintete visszavándorol a lándzsára. Irtózik a gondolattól, hogy újabb fém tárgyat birtokoljon, de ez már nem az ő világa. Ha itt életben akar maradni, jobb fegyverekre van szüksége, és meg kell tanulnia az itteni játékszabályok szerint játszani. Gyomra görcsbe rándul, és a benne dúló érzelmek vihara ismét ki akar törni. Azonban még idejében sikerül visszapislognia könnyet, s ajkába harapva némán tűrni, míg legyűri a késztetést.*
- A népemnek. *Fordul vissza Freyai felé, mikor úgy érzi, az iménti belső viharnak már nyomát sem látni kívül. Csupán a szomorú mosoly és bús tekintet az, mi megmarad, de azt már korábban is látni lehetett a lányon.*
- Sosem vették igazán hasznomat, ami az életmódunkat tekintve baj. És még kárt is okoztam nekik, a legkevesebb az, ha utána járok a fenyegetésnek. Még ha ezzel kicsit el is késtem. *Fordítja oldalra a fejét leszegett tekintettel. Azonban rögtön vissza is vándorol pillantása a lányra, amint meghallja, hogy ő járt a karavánpihenőben, mikor a holtak megjelentek.*
- Ott voltál? És mit láttál? Mennyien vannak? Tudja valaki, hogy mit akarnak? Ki keltette új életre őket? *Záporoznak rögtön az izgatott kérdések. Bár nem személyes, első kézből szerzett tapasztalat, de ennek is hasznát veheti. Főleg, hogy így talán nem teljesen vakon és tudatlanul utazhatna a veszélyes vidékre.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 18:30:33
Üzenet elküldve: 2016-02-12 18:30:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A kutyához most nem nyúl hozzá, holott máskor biztos, hogy lehajolt volna hozzá, hogy megsimogassa az édes dög buksiját. Most mégsem teszi. Pedig szemmel láthatóan az felismeri őt.
De honnan?
Inkább foglalkozik saját dolgával. Furcsa ez a szőke fiatal leánytól, de a világ folyton változik, s benne változik az elf lánya is. Nincs ezzel semmi gond, s kezdeni sem tud vele mit.
Érzi, hogy kezd elméjére negatív hatással hatni álmai, s ehhez csak fokozódik a férfi segítsége. Melytől minden csak még rosszabb lett. Ezelőtt ébrenlétében legalább el tudta feledni a sötét szobát, s nem foglalkozni vele. De a fogadóban történt óta, már ekkor is gondolatai központjában jár.
Úgy tűnik, hogy a műhelyben nem csak ő lepődik meg. Az egykedvű kovácson kívül a rőtes hajú is hasonló meglepetéssel fogadja létét.*
- Oh tényleg, tiéd a kutya, igaz? *Vonja össze szemöldökét, miközben visszagondol az erdei találkozásra.
Nem kerüli el figyelmét a valahol szomorkás lány kijavítása. Zavartan vakarja meg halántékát, s neveti el magát kínosan.*
- Igaz is, Ydris. Bocsánat, de nem mindig jó a névmemóriám.
*S smaragd íriszeit ezután a lányra függeszti. Tekintete valahol komollyá válik. Érzékeli a lányból áradó melankóliát, mely beleivódott aurájába is. Hasonlóképp érzi ő is magát, mégis rossz látni, hogy más is ebben szenved. Még ha csak alig mutatják ki.*
- Igen elég sok... S mennyi minden történt azóta. *Sóhajtja. Bele sem gondol, hogy szavait hangosan mondta ki, amit magának akart csak. Sokszor nem tudja már, hogy magában, vagy épp hangosan beszél.
A kérdésre csak felkapja a fejét, melyet rögtön meg is ráz.*
- Nem. *Mosolyogja, s kezét felemelve, jelzi, hogy várjon elf társa még egy pillanatot. A kovácshoz lépve csatolja le kardját.*
- Meg tudná nekem élezni? Nagyapám kardja, s egy kicsit kicsorbult már. Megtudná csinálni? *Kérdi nyugodt, halk hangon, ám koránt sem bizonytalanul. Csak a régi életkedve nincs már jelen.
A kérdéssel együtt egy erszényni aranyat is átad a férfinak, ki csak kurtán bólint, s átveszi mind a fegyvert, mind pedig az erszényt.*
- Tartozol? Kinek? *Kíváncsiskodik halkan. Ha valami, akkor ez megmaradt benne. A többin pedig elgondolkodik.*
- Ott voltam, amikor a holtak felébredtek a Csonttemetben. A karaváni népekről akkor hallottam utoljára. Volt egy... Valami. Nem is tudom, hogy mi. Szemei vörösek voltak, akár a vér. *Emlékszik vissza a történtekre.*
*A kutyához most nem nyúl hozzá, holott máskor biztos, hogy lehajolt volna hozzá, hogy megsimogassa az édes dög buksiját. Most mégsem teszi. Pedig szemmel láthatóan az felismeri őt.
De honnan?
Inkább foglalkozik saját dolgával. Furcsa ez a szőke fiatal leánytól, de a világ folyton változik, s benne változik az elf lánya is. Nincs ezzel semmi gond, s kezdeni sem tud vele mit.
Érzi, hogy kezd elméjére negatív hatással hatni álmai, s ehhez csak fokozódik a férfi segítsége. Melytől minden csak még rosszabb lett. Ezelőtt ébrenlétében legalább el tudta feledni a sötét szobát, s nem foglalkozni vele. De a fogadóban történt óta, már ekkor is gondolatai központjában jár.
Úgy tűnik, hogy a műhelyben nem csak ő lepődik meg. Az egykedvű kovácson kívül a rőtes hajú is hasonló meglepetéssel fogadja létét.*
- Oh tényleg, tiéd a kutya, igaz? *Vonja össze szemöldökét, miközben visszagondol az erdei találkozásra.
Nem kerüli el figyelmét a valahol szomorkás lány kijavítása. Zavartan vakarja meg halántékát, s neveti el magát kínosan.*
- Igaz is, Ydris. Bocsánat, de nem mindig jó a névmemóriám.
*S smaragd íriszeit ezután a lányra függeszti. Tekintete valahol komollyá válik. Érzékeli a lányból áradó melankóliát, mely beleivódott aurájába is. Hasonlóképp érzi ő is magát, mégis rossz látni, hogy más is ebben szenved. Még ha csak alig mutatják ki.*
- Igen elég sok... S mennyi minden történt azóta. *Sóhajtja. Bele sem gondol, hogy szavait hangosan mondta ki, amit magának akart csak. Sokszor nem tudja már, hogy magában, vagy épp hangosan beszél.
A kérdésre csak felkapja a fejét, melyet rögtön meg is ráz.*
- Nem. *Mosolyogja, s kezét felemelve, jelzi, hogy várjon elf társa még egy pillanatot. A kovácshoz lépve csatolja le kardját.*
- Meg tudná nekem élezni? Nagyapám kardja, s egy kicsit kicsorbult már. Megtudná csinálni? *Kérdi nyugodt, halk hangon, ám koránt sem bizonytalanul. Csak a régi életkedve nincs már jelen.
A kérdéssel együtt egy erszényni aranyat is átad a férfinak, ki csak kurtán bólint, s átveszi mind a fegyvert, mind pedig az erszényt.*
- Tartozol? Kinek? *Kíváncsiskodik halkan. Ha valami, akkor ez megmaradt benne. A többin pedig elgondolkodik.*
- Ott voltam, amikor a holtak felébredtek a Csonttemetben. A karaváni népekről akkor hallottam utoljára. Volt egy... Valami. Nem is tudom, hogy mi. Szemei vörösek voltak, akár a vér. *Emlékszik vissza a történtekre.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:40:25
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Ahel békésen fekszik a műhely ajtaja mellett, a fal előtt, méretes, barna szőrgombócot alkotva, mígnem ismerős léptek zaja ütik meg a fülét. Felemeli fejét, és erősen fülel, s mikor lassacskán felismer a közeledő elfet, lassú mozdulatokkal csóválja a farkát. A kis gyíkot megpillantva pedig még nyelvét is kidugva csahol egyet lelkesen, mígnem a páros bemegy az épületbe. Halkan nyüsszent egyet, de jól nevelet eb lévén marad a helyén, míg gazdája nem végez odabent, és együtt tovább nem indulnak.
Odabent az a bizonyos kutyatulajdonos éppen egy acélhegyű lándzsát nézeget, mely indulási szándékában mégis megakasztotta. Ujjai a szépen csiszolt fa nyélen futtatja, a pengét azonban nem érinti, mintha félne a fémtől. Holott nyílvesszői már régóta szintén az átkos anyagból készülnek. Ahova készül, oda a régi fegyvere talán már nem elég. Úgyis itt ragadt ebben a világban, ahol az arany és az acél az úr, a fémmel járó átok már így is ott ül a maga hozta balsors mellett, rosszabb már úgyse nagyon lehet tőle, ha a kőfejű fegyvert is arra cseréli.
Merengéséből egy ismerős hang rántja vissza. Meglepve kapja fejét a lány irányába, s halvány, de őszintének mondható mosollyal köszönti Freyát. Persze a gesztus ellenére mégis inkább valami melankóliaféle lengi körbe a rőt hajú elfet, ami már az előző találkozásukkor is jelen volt. Mintha nem akarna múlni, mintha makacsul ragaszkodna hozzá, követné a lányt mindenfelé.*
- Szia Freyai. *Ejti ki kicsit bizonytalanul a nevet.* Igen, én vagyok az Ydriss. *Javítja ki a nevét finoman, remélhetőleg burkoltan.*
- Hát igen, ősz óta sok idő eltelt már, de kellemes meglepetés, hogy ismét egymásba botlunk. Fegyvert venni jöttél?
*A kérdésre azonban kissé komoran bólint, pillantását néhány másodperc erejéig lesüti.*
- Megvagyok. A holtakról? Igen, hallottam. Éppen felszerelést szerzek be, hogy a karavánpihenőbe menjek utána járni a dolgoknak. Ennyivel... tartozom. *Teszi hozzá, nem kevés bűntudatot ébresztve magában. De eltökélte magát, még ha ezért komoly árat is fog fizetni. Komoly árat? Talán attól félsz, Ő mit fog szólni hozzá? Hát még mindig nem fogtad fel, pedig oly annyira hangoztattad, hogy érted már. Eldobott magától, ahogy te is eldobtál mindent. A károgó hang kapva kap az alkalmon, hogy most is hangoztassa gúnyos szónoklatait.*
*Ahel békésen fekszik a műhely ajtaja mellett, a fal előtt, méretes, barna szőrgombócot alkotva, mígnem ismerős léptek zaja ütik meg a fülét. Felemeli fejét, és erősen fülel, s mikor lassacskán felismer a közeledő elfet, lassú mozdulatokkal csóválja a farkát. A kis gyíkot megpillantva pedig még nyelvét is kidugva csahol egyet lelkesen, mígnem a páros bemegy az épületbe. Halkan nyüsszent egyet, de jól nevelet eb lévén marad a helyén, míg gazdája nem végez odabent, és együtt tovább nem indulnak.
Odabent az a bizonyos kutyatulajdonos éppen egy acélhegyű lándzsát nézeget, mely indulási szándékában mégis megakasztotta. Ujjai a szépen csiszolt fa nyélen futtatja, a pengét azonban nem érinti, mintha félne a fémtől. Holott nyílvesszői már régóta szintén az átkos anyagból készülnek. Ahova készül, oda a régi fegyvere talán már nem elég. Úgyis itt ragadt ebben a világban, ahol az arany és az acél az úr, a fémmel járó átok már így is ott ül a maga hozta balsors mellett, rosszabb már úgyse nagyon lehet tőle, ha a kőfejű fegyvert is arra cseréli.
Merengéséből egy ismerős hang rántja vissza. Meglepve kapja fejét a lány irányába, s halvány, de őszintének mondható mosollyal köszönti Freyát. Persze a gesztus ellenére mégis inkább valami melankóliaféle lengi körbe a rőt hajú elfet, ami már az előző találkozásukkor is jelen volt. Mintha nem akarna múlni, mintha makacsul ragaszkodna hozzá, követné a lányt mindenfelé.*
- Szia Freyai. *Ejti ki kicsit bizonytalanul a nevet.* Igen, én vagyok az Ydriss. *Javítja ki a nevét finoman, remélhetőleg burkoltan.*
- Hát igen, ősz óta sok idő eltelt már, de kellemes meglepetés, hogy ismét egymásba botlunk. Fegyvert venni jöttél?
*A kérdésre azonban kissé komoran bólint, pillantását néhány másodperc erejéig lesüti.*
- Megvagyok. A holtakról? Igen, hallottam. Éppen felszerelést szerzek be, hogy a karavánpihenőbe menjek utána járni a dolgoknak. Ennyivel... tartozom. *Teszi hozzá, nem kevés bűntudatot ébresztve magában. De eltökélte magát, még ha ezért komoly árat is fog fizetni. Komoly árat? Talán attól félsz, Ő mit fog szólni hozzá? Hát még mindig nem fogtad fel, pedig oly annyira hangoztattad, hogy érted már. Eldobott magától, ahogy te is eldobtál mindent. A károgó hang kapva kap az alkalmon, hogy most is hangoztassa gúnyos szónoklatait.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:22:56
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A nap lassan vándorol felfelé az égen. Már ha az emberek látnák, a vaskos felhők mögül, vagy a sűrű köd mögül, mely a vársora telepedett. De nem láthatják, csak sejthetik, hogy ott jár, fejük fölött, valahol a magasban.
Az utóbbi időben, amióta északról visszajött a szőkeség, az idő, mintha zordabb lenne. Mintha az egész történés, mely lázban tartja a várost - vagy épp nem teszi - ridegséget vont volna a falak nélküli város köré. Az elmúlt évben nem volt szüksége köpenyre, most mégis áldja magát, hogy a Pihenőbe megvette.
S emlékeibe újra beivódik az ott töltött idő, s a férfi. Smaragd szemeit lehunyva sétál át a Piactéren keresztül, mire is...
Egy kósza, kiugró macskakő nem kerül lábai elé, mire persze nem figyel. Cipőjének orrát állítja meg, kényszerítve a lányt, hogy pár ugró lépés után nyerje csak vissza egyensúlyát.
Kezeit kitárja két oldalt, poncsós köpenye követi mozdulatát. Alyna is hamar megjelenik a vállánál, s sóhajtva rázza a fejét.
Freyai tekintetét a kis gyíkjára emeli, s szomorkásan mosolyodik rá.
Keveset beszél. Az elmúlt napokba egyre kevesebbet szólal meg, a máskor locsi-fecsi lány. Egyszerűen nem érez késztetést arra, hogy bármit is mondjon. Nem érti, hogy mi történik vele, de Alyna aggódik gazdájáért, még ha annak ez fel sem tűnik.
Hamar eléri célját, ám a műhelybe nem lép még be.
Kezei a kilincsen akadnak meg, amikor meglát egy ismerős állatot. Emlékei között kutat, hogy mégis hol láthatta már a jószágot, ehhez még szemöldökét is összevonja, de nem talál rá az emlékre.*
- Biztos csak szórakozik az elmém.
*Zárja magában rövidre, ahogy fejét megrázza. Alyna felismeri az állatot, de inkább csak csendben gubbaszt a szőkeség vállán. Dehogy akarja ő gazdája tudtára adni. Nem őrült meg teljesen.
Lassan nyomja le a kilincset, hiszen ehhez a helhez is kötődnek emlékei... Ide jöttek akkor...
~Nem.~
Jeleti ki határozottan magának, s egy nagy levegővétellel nyit be.
A meleg helységbe gyorsan megy be, s zárja be maga mögött az ajtót. Jól esik szervezetének a melegség, mely a hely ad. Keszetyűbe bújtatot kezeit dörzsölgeti meg, amikor meglátja a vörös hajú elfet. Szemei kitágulnak, s az öröm nagyon halovány szikrája jelenik meg.*
- Yrdiss? *Ejti ki rosszul a nevét, de hát ez csak az ő hibája. Általában képtelen megjegyezni a neveket.*
- Rég láttalak.
*Mosolyog hamiskásan. Már nem tudja olyan önfeledten köszönteni a másikat, s oly kedvesen beszélni, mint régen. Melyet maga sem ért, hogy miért van.*
- Hogy vagy mostanság? Hallottad tán a híreket? *Kezdeményez beszélgetést.*
*A nap lassan vándorol felfelé az égen. Már ha az emberek látnák, a vaskos felhők mögül, vagy a sűrű köd mögül, mely a vársora telepedett. De nem láthatják, csak sejthetik, hogy ott jár, fejük fölött, valahol a magasban.
Az utóbbi időben, amióta északról visszajött a szőkeség, az idő, mintha zordabb lenne. Mintha az egész történés, mely lázban tartja a várost - vagy épp nem teszi - ridegséget vont volna a falak nélküli város köré. Az elmúlt évben nem volt szüksége köpenyre, most mégis áldja magát, hogy a Pihenőbe megvette.
S emlékeibe újra beivódik az ott töltött idő, s a férfi. Smaragd szemeit lehunyva sétál át a Piactéren keresztül, mire is...
Egy kósza, kiugró macskakő nem kerül lábai elé, mire persze nem figyel. Cipőjének orrát állítja meg, kényszerítve a lányt, hogy pár ugró lépés után nyerje csak vissza egyensúlyát.
Kezeit kitárja két oldalt, poncsós köpenye követi mozdulatát. Alyna is hamar megjelenik a vállánál, s sóhajtva rázza a fejét.
Freyai tekintetét a kis gyíkjára emeli, s szomorkásan mosolyodik rá.
Keveset beszél. Az elmúlt napokba egyre kevesebbet szólal meg, a máskor locsi-fecsi lány. Egyszerűen nem érez késztetést arra, hogy bármit is mondjon. Nem érti, hogy mi történik vele, de Alyna aggódik gazdájáért, még ha annak ez fel sem tűnik.
Hamar eléri célját, ám a műhelybe nem lép még be.
Kezei a kilincsen akadnak meg, amikor meglát egy ismerős állatot. Emlékei között kutat, hogy mégis hol láthatta már a jószágot, ehhez még szemöldökét is összevonja, de nem talál rá az emlékre.*
- Biztos csak szórakozik az elmém.
*Zárja magában rövidre, ahogy fejét megrázza. Alyna felismeri az állatot, de inkább csak csendben gubbaszt a szőkeség vállán. Dehogy akarja ő gazdája tudtára adni. Nem őrült meg teljesen.
Lassan nyomja le a kilincset, hiszen ehhez a helhez is kötődnek emlékei... Ide jöttek akkor...
~Nem.~
Jeleti ki határozottan magának, s egy nagy levegővétellel nyit be.
A meleg helységbe gyorsan megy be, s zárja be maga mögött az ajtót. Jól esik szervezetének a melegség, mely a hely ad. Keszetyűbe bújtatot kezeit dörzsölgeti meg, amikor meglátja a vörös hajú elfet. Szemei kitágulnak, s az öröm nagyon halovány szikrája jelenik meg.*
- Yrdiss? *Ejti ki rosszul a nevét, de hát ez csak az ő hibája. Általában képtelen megjegyezni a neveket.*
- Rég láttalak.
*Mosolyog hamiskásan. Már nem tudja olyan önfeledten köszönteni a másikat, s oly kedvesen beszélni, mint régen. Melyet maga sem ért, hogy miért van.*
- Hogy vagy mostanság? Hallottad tán a híreket? *Kezdeményez beszélgetést.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-10 14:43:14
Üzenet elküldve: 2016-02-10 14:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Lovát az istállónál hagyta, így Ahel, a szépen cseperedő farkaskutya társaságában látogat el a kovácshoz. A csahos, bár még nem érte el végleges méreteit, már most is nagyra nőtt, jelentős barna bundás, aranyszemű fenyegetéssé válva gazdája mellett. Habár első ránézésre ezt talán nem érzékelni, hiszen most is békésen, nyelvét lógatva kocog az elf lány mellett.
Habár gazdájával járt-kelt eddig is a városban, a kovácsműhely közelében csupán néhányszor járt, a nem szokványos zajok és illatok azonnal felkeltik a figyelmét. Egy pillanatra megáll, mélyen a levegőbe szimatol, majd füleit hegyezve folytatja útját a vörössel.*
- Viselkedj rendesen, rendben? Nem tart sokáig. *Borzolja meg a jószág buksiját mosolyogva, mielőtt belépne a mester műhelyébe. Nyílvesszőkre mindenképp szüksége lesz, de körülnéz, hátha lát más használható holmit is, amire útja során szüksége lehet. Egy kis ideig elgondolkozik rajta, hogy vegyen magának egy könnyű vértet, ám végül letesz róla. Nincs hozzá szokva az ilyenek viseléséhez, még ha nem is a nehéz, fém fajtából való, és amennyi védelmet adna, talán épp annyira hátráltatná a mozgásában, amivel maga is háríthatna egy-egy támadást.
Így hát marad az eredeti tervénél. Alaposan bevásárol a nyílvesszőkből, amiket már korábban is itt vett meg, majd a kint békésen heverésző ebet magához intve távozik a műhelytől a vásárlást követően.*
Habár gazdájával járt-kelt eddig is a városban, a kovácsműhely közelében csupán néhányszor járt, a nem szokványos zajok és illatok azonnal felkeltik a figyelmét. Egy pillanatra megáll, mélyen a levegőbe szimatol, majd füleit hegyezve folytatja útját a vörössel.*
- Viselkedj rendesen, rendben? Nem tart sokáig. *Borzolja meg a jószág buksiját mosolyogva, mielőtt belépne a mester műhelyébe. Nyílvesszőkre mindenképp szüksége lesz, de körülnéz, hátha lát más használható holmit is, amire útja során szüksége lehet. Egy kis ideig elgondolkozik rajta, hogy vegyen magának egy könnyű vértet, ám végül letesz róla. Nincs hozzá szokva az ilyenek viseléséhez, még ha nem is a nehéz, fém fajtából való, és amennyi védelmet adna, talán épp annyira hátráltatná a mozgásában, amivel maga is háríthatna egy-egy támadást.
Így hát marad az eredeti tervénél. Alaposan bevásárol a nyílvesszőkből, amiket már korábban is itt vett meg, majd a kint békésen heverésző ebet magához intve távozik a műhelytől a vásárlást követően.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:25:28
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
* Nem fűz sok reményt ahhoz, hogy elkészült már a Dwirinthalen család által rendelt fegyver. Ahooz ez túlságosan kényes, a művelet túl sok odafigyelést követel. *
~ Biztos nagyon szép lesz. Talán meg kellene tanulnom egy kétkezes stílust is. A szablyám és egy ilyen kard... Remek páros lenne. ~
* Tervezget magában, pedig az ő erőssége még mindig a pusztakezes harc. Mivel ezek halottak, ezáltal valószínűleg lassúak, hát könnyedén tud manőverezni majd közöttük, ha kell. *
- Bár ne kellene!
* Sóhajtja maga elé, ám még hiába léptet oda, mert az inas, akit a mester küldött ki elé, megrázza a fejét, jelezve, hogy korai az érkezés még. A szerzetes biccentéssel fogadja a hírt, majd lassan visszafordítja lovát a város felé. *
- Ideje hazamenni Kislány!
* Paskolja meg az almásderes nyakát, mire az nagyot nyerítve, vígan indul meg a gazdagnegyed felé. *
~ Biztos nagyon szép lesz. Talán meg kellene tanulnom egy kétkezes stílust is. A szablyám és egy ilyen kard... Remek páros lenne. ~
* Tervezget magában, pedig az ő erőssége még mindig a pusztakezes harc. Mivel ezek halottak, ezáltal valószínűleg lassúak, hát könnyedén tud manőverezni majd közöttük, ha kell. *
- Bár ne kellene!
* Sóhajtja maga elé, ám még hiába léptet oda, mert az inas, akit a mester küldött ki elé, megrázza a fejét, jelezve, hogy korai az érkezés még. A szerzetes biccentéssel fogadja a hírt, majd lassan visszafordítja lovát a város felé. *
- Ideje hazamenni Kislány!
* Paskolja meg az almásderes nyakát, mire az nagyot nyerítve, vígan indul meg a gazdagnegyed felé. *
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 15:26:43
Üzenet elküldve: 2016-02-09 15:26:43
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
*Végre kiér az erdőből, habár kicsit bizonytalanul jár még. Sajnálatos módon odabent történt egy kisebb baleset, amikor is nem figyelt eléggé, egy gyökérre lépett, melyről szinte azonnal lecsúszott a lába, és... egyszerűen kibicsaklott. Bár ilyen helyzetekben általában semmi komoly következménye nem lesz a dolognak, csak fájni fog, de az se kellemes. Mondhatni viszont, hogy kedvét nem szegi a történet, mivel legalább a műhelyhez eljutott, a fejében pedig szüntelenül tervek sokasága zakatol azt illetően, hogy mihez fog kezdeni a számszeríjjal. Azt persze biztosan tudja, hogy hová fog menni, kit fog meglátogatni, de hogy hogyan fog mindez elsülni, hát... Minden azon fog múlni, ki tud kezdeményezni, mert ha Isvu csak egy pillanatra is lépéselőnybe kerül (ami pedig igen valószínű), akkor marad a régi helyzet, annyi erőből fegyvertelenül is mehetne oda. A távolsági fegyver is csak addig jó, amíg a nőnek nincs hasonlója, mert onnantól kezdve Lorew leteheti a fegyvert, és bízhat benne, hogy talán újból kegyelmet kap. Bár ez kétségbevonható azok után, hogy nem pusztán megszegte az utasítást, és visszament a házba, de ráadásul mindezt felfegyverezve tette. Kizárt, hogy azok után kimossa magát a kialakult helyzetből, és az is valószínűtlen, hogy Isvu másodszor is csak úgy elengedje, miután biztos benne, hogy nem bízhat a szerzetesben. Meg persze az is lényeges, hogy hangsúlyozza ki, hogy nem akarja bántani a nőt, de ne túlzottan, mert ha amaz rájön, hogy tényleg nem sütné el a számszeríjat, akkor egyszerűen odasétálhat hozzá kartávolságon belülre, akkor meg... akkor meg Lorew megint csak halott. Persze csak annyira, mint az előzőleg felvázolt esetben. Szüntelenül, megállás nélkül pörögnek a fejében az ilyen, és ehhez hasonló gondolatsorok, mivel azért ez a kalandja könnyedén végződhet halállal. Itt most nem csak egy gyenge elméjű városőrről, vagy ilyenekről van szó. Egy hidegvérű gyilkosról, egy rendkívül veszélyes alvilági nőről. Vagy legalábbis Lorew valahogy így képzeli el, a valóság persze lehet teljesen más.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:56:49
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:56:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Moon //
- Igen. Az Artheniori talán jobb lenne, bár félek, hogy nem vagyok elég jó hozzá. A Wegtoreni viszont remek fegyver, csak kissé talán rövid. A lényeges viszont az, hogy ezek elvileg mindenkin képesek sebet ütni.
* Válaszolja, majd maga is sorra veszi a lehetőségeket. *
- Ám legyen. Mivel jobb ötletem nincs, legyen a wegtoreni nekem is.
* Feleli ám látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Végül mégis rábólint. *
- Rendben van. A barakkot hamar megjárom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni új hírekkel szólgálni nekik.
* Egy rövid búcsúzás után maga is nyeregbe száll, hogy a barakk felé vegye az irányt. *
- Sietek vissza!
* Int még a távozónak, mielőtt szem elől vesztené. *
- Igen. Az Artheniori talán jobb lenne, bár félek, hogy nem vagyok elég jó hozzá. A Wegtoreni viszont remek fegyver, csak kissé talán rövid. A lényeges viszont az, hogy ezek elvileg mindenkin képesek sebet ütni.
* Válaszolja, majd maga is sorra veszi a lehetőségeket. *
- Ám legyen. Mivel jobb ötletem nincs, legyen a wegtoreni nekem is.
* Feleli ám látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Végül mégis rábólint. *
- Rendben van. A barakkot hamar megjárom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni új hírekkel szólgálni nekik.
* Egy rövid búcsúzás után maga is nyeregbe száll, hogy a barakk felé vegye az irányt. *
- Sietek vissza!
* Int még a távozónak, mielőtt szem elől vesztené. *
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 08:38:41
Üzenet elküldve: 2016-02-09 08:38:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* Miközben belépnek megtudhatja azt is Cralan milyen fegyverre vágyik. Elcsodálkozva néz rá, ezekről még csak nem is hallott. Rég járt utoljára a kovácsnál.*
- Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkard. *mondja elgondolkodva majd egyenesen azokhoz a polcokhoz lép ahol ezeket a fegyvereket mutatják be. A nőstény végignézi mind az öt fegyvert de az óriási Pirtianesit egyből elveti. Sem ő sem pedig testőre nem a testükben rejlő erőről híresek, hamarabb a gyorsaságukról, szeszélyes természetükről. Bár az utóbbit inkább csak Moon mondhatja magáénak.
Az Artheniori mesterkard az igazán jó kardforgatóknak van szánva. Szóval talán ezt is ejthetik. A nőstény dobókésekkel való bánásra volt felkészítve nem magára a kardforgatás nemes mesterségére. Talán még a Lihanechi mesterkard jöhetne szóba. Bár szeszélyes penge mégis nagyban hasonlít a tőrökre amikkel Moon oly sok szeretettel tanult mindig harcolni. Sok ügyességgel lehet csak forgatni.
És ekkor ért el a sorban a legjobban nekik illeszkedőhöz. A Wegtoreni mesterkard kisebb mint a többi viszont könnyebben forgatható is, mintha kimondottan sötételfekre gondoltak volna amikor kifundálták.*
- Nekem ilyen kell. *szól határozottan majd kérdőn néz Cralanra miközben magához inti a mestert és ki is fizeti az előleget. Csak miután Cralan is választ folytatja.*
- Én hazatérek a Kúriába, beszélnem kell Nestarral. Te nézz be a Barakkba. Számolj be nekik arról amit láttunk a folyónál, bár lehet, hogy már tudják. *gondolkodik el hisz láthattak Artheniorból küldött csapatokat is.*
- Siess vissza a Kúriába de ejtsd útba ismét a kovácsműhelyt is. Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi időbe telik elkészíteni egy kardot.
* Az utolsó szavakat már ajtónyitás közben mondja. Még egy utolsó kézszorítás, egy apró csók és Ádáz hátán eltűnik a Gazdagnegyed felé vezető úton, hogy csakis a Kúria előtt érintse lába ismét a talajt.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 08:40:19
* Miközben belépnek megtudhatja azt is Cralan milyen fegyverre vágyik. Elcsodálkozva néz rá, ezekről még csak nem is hallott. Rég járt utoljára a kovácsnál.*
- Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkard. *mondja elgondolkodva majd egyenesen azokhoz a polcokhoz lép ahol ezeket a fegyvereket mutatják be. A nőstény végignézi mind az öt fegyvert de az óriási Pirtianesit egyből elveti. Sem ő sem pedig testőre nem a testükben rejlő erőről híresek, hamarabb a gyorsaságukról, szeszélyes természetükről. Bár az utóbbit inkább csak Moon mondhatja magáénak.
Az Artheniori mesterkard az igazán jó kardforgatóknak van szánva. Szóval talán ezt is ejthetik. A nőstény dobókésekkel való bánásra volt felkészítve nem magára a kardforgatás nemes mesterségére. Talán még a Lihanechi mesterkard jöhetne szóba. Bár szeszélyes penge mégis nagyban hasonlít a tőrökre amikkel Moon oly sok szeretettel tanult mindig harcolni. Sok ügyességgel lehet csak forgatni.
És ekkor ért el a sorban a legjobban nekik illeszkedőhöz. A Wegtoreni mesterkard kisebb mint a többi viszont könnyebben forgatható is, mintha kimondottan sötételfekre gondoltak volna amikor kifundálták.*
- Nekem ilyen kell. *szól határozottan majd kérdőn néz Cralanra miközben magához inti a mestert és ki is fizeti az előleget. Csak miután Cralan is választ folytatja.*
- Én hazatérek a Kúriába, beszélnem kell Nestarral. Te nézz be a Barakkba. Számolj be nekik arról amit láttunk a folyónál, bár lehet, hogy már tudják. *gondolkodik el hisz láthattak Artheniorból küldött csapatokat is.*
- Siess vissza a Kúriába de ejtsd útba ismét a kovácsműhelyt is. Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi időbe telik elkészíteni egy kardot.
* Az utolsó szavakat már ajtónyitás közben mondja. Még egy utolsó kézszorítás, egy apró csók és Ádáz hátán eltűnik a Gazdagnegyed felé vezető úton, hogy csakis a Kúria előtt érintse lába ismét a talajt.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 08:40:19
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-09 05:42:52
Üzenet elküldve: 2016-02-09 05:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Moon //
* Ilyen tempóban hamar elérik a kovács elszigetelt kis műhelyét. Hajnal már sokkal kezesebb, amikor megállítja a szerzetes. *
- Jó kislány. Maradj csak itt.
* Mondja maga is, de azért a másik mellé köti ki hátasát. Kissé elgondolkozik a lehetőségeken, majd megszólal. *
- Én a magam részéről egy Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkardra gondoltam.
* Válaszolja, bár még nem tudja, hogy ezekben a vészterhes időkben a kovácsmesternek van e ideje ilyen komoly fegyvereket gyártani. *
- Talán érdemes lenne megfontolni. Ha ezeket a lényeket nem fogja az egyszerű acél, akkor csak a varázslataidban bízhatsz, de a elég közel kerülnek...
* Mivel még kettesben vannak, úgy véli elhagyhatja a formaságokat, amíg lehet. Nem ilyen időben kell fontoskodni. *
* Ilyen tempóban hamar elérik a kovács elszigetelt kis műhelyét. Hajnal már sokkal kezesebb, amikor megállítja a szerzetes. *
- Jó kislány. Maradj csak itt.
* Mondja maga is, de azért a másik mellé köti ki hátasát. Kissé elgondolkozik a lehetőségeken, majd megszólal. *
- Én a magam részéről egy Artheniori, vagy egy Wegtoreni mesterkardra gondoltam.
* Válaszolja, bár még nem tudja, hogy ezekben a vészterhes időkben a kovácsmesternek van e ideje ilyen komoly fegyvereket gyártani. *
- Talán érdemes lenne megfontolni. Ha ezeket a lényeket nem fogja az egyszerű acél, akkor csak a varázslataidban bízhatsz, de a elég közel kerülnek...
* Mivel még kettesben vannak, úgy véli elhagyhatja a formaságokat, amíg lehet. Nem ilyen időben kell fontoskodni. *
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 21:10:40
Üzenet elküldve: 2016-02-08 21:10:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
~Hmm... Sokáig elgondolkodtam. Valami oknál fogva feltörtek bennem a rossz érzések, melyeket már jó ideje elfojtottam magamban. Egy orgyilkos nem engedheti meg magának, hogy az érzései előtérbe kerüljenek. Csak a józan és ravasz ész számít. Talán ki kéne pihennem magam vagy sétálni egyet valamerre.~
*A faajtó felé veszi az irányt, majd kilép rajta, hogy a Piactérre jusson.*
*A faajtó felé veszi az irányt, majd kilép rajta, hogy a Piactérre jusson.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 19:24:19
Üzenet elküldve: 2016-02-08 19:24:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Városban//
*A templomot elkerülve a város iparát szeretné megtekinteni. Az érdekes az ebben az egész túrában, hogy bevethetné magát a könyvtárba, de nem biztos hogy annak lenne bármi értelme is. Olvashatna a régmúltról vagy a történelmi nagy tettekről, de egyvalamit nem találna meg, az pedig a jelen valósága. A szakterületéhez pedig ez illik a legjobban. A város törvényeiről még otthon elolvasott minden feljegyzést és megtanulta azt a keveset is Arthenior történelméről amit érdemes volt. Tehát egyetlen lényeges kérdés maradt az pedig a jelen. Ennek viszont csak személyesen tud utána járni. A saját szemével kell mindent látnia, hogy felmérhesse a gazdaság igazi erejét. A templomkertet elhagyva a kovácshoz érkezi. Amit lát azt mindennek nevezni tudja csak iparnak nem. Ez nála azt jelenti, hogy a kovács takaros és jól felszerelt, de csak egy kovács. Messze van az északi ipartól, a hatalmas kohóktól és az egymásra épülő fém megmunkálási rendszerektől. Északon több kovács céh is összefogott, hogy egymást kiegészítve hatékonyabbá tegyék a termelést. Természetesen Achim tisztábam van azzal, hogy a hegyek messze vannak, és a terület inkább a mezőgazdaságban kell mérni, de akkor is. A fémre itt is szükség van és a nagy folyó miatt nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a folyami hajózás könnyen nagy mennyiségben oda szállítsa a megfelelő érceket. A kovács előtt álldogálva a fejét csóválja és a nosztalgián túl nem érez és lát mást.
Megtudta amit akar ezért ideje továvbb állni. Az öreg lovon ülve cicceg egyet neki és félrerántja a kantárt, hogy jelezze épp ideje elhagyni ezt a területet. A ló öregsége ellenére most nem makacskodik, amúgy sem talál élelmet a lába alatt, ezért hallgat gazdájára és elindul. Már majdnem mindent látott az ifjonc tudós, amire kíváncsi volt. Már majdnem a indulna is dél felé amikor a távolból megpillantja a barakot.* ~Ezt még meg kell tekintenünk öreg barátom.~ *Paskolja meg lova nyakát oldalról. Utána ránt egyet a gyeplőn, hogy a megfelelő irányba irányítsa a hátast.*
*A templomot elkerülve a város iparát szeretné megtekinteni. Az érdekes az ebben az egész túrában, hogy bevethetné magát a könyvtárba, de nem biztos hogy annak lenne bármi értelme is. Olvashatna a régmúltról vagy a történelmi nagy tettekről, de egyvalamit nem találna meg, az pedig a jelen valósága. A szakterületéhez pedig ez illik a legjobban. A város törvényeiről még otthon elolvasott minden feljegyzést és megtanulta azt a keveset is Arthenior történelméről amit érdemes volt. Tehát egyetlen lényeges kérdés maradt az pedig a jelen. Ennek viszont csak személyesen tud utána járni. A saját szemével kell mindent látnia, hogy felmérhesse a gazdaság igazi erejét. A templomkertet elhagyva a kovácshoz érkezi. Amit lát azt mindennek nevezni tudja csak iparnak nem. Ez nála azt jelenti, hogy a kovács takaros és jól felszerelt, de csak egy kovács. Messze van az északi ipartól, a hatalmas kohóktól és az egymásra épülő fém megmunkálási rendszerektől. Északon több kovács céh is összefogott, hogy egymást kiegészítve hatékonyabbá tegyék a termelést. Természetesen Achim tisztábam van azzal, hogy a hegyek messze vannak, és a terület inkább a mezőgazdaságban kell mérni, de akkor is. A fémre itt is szükség van és a nagy folyó miatt nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a folyami hajózás könnyen nagy mennyiségben oda szállítsa a megfelelő érceket. A kovács előtt álldogálva a fejét csóválja és a nosztalgián túl nem érez és lát mást.
Megtudta amit akar ezért ideje továvbb állni. Az öreg lovon ülve cicceg egyet neki és félrerántja a kantárt, hogy jelezze épp ideje elhagyni ezt a területet. A ló öregsége ellenére most nem makacskodik, amúgy sem talál élelmet a lába alatt, ezért hallgat gazdájára és elindul. Már majdnem mindent látott az ifjonc tudós, amire kíváncsi volt. Már majdnem a indulna is dél felé amikor a távolból megpillantja a barakot.* ~Ezt még meg kell tekintenünk öreg barátom.~ *Paskolja meg lova nyakát oldalról. Utána ránt egyet a gyeplőn, hogy a megfelelő irányba irányítsa a hátast.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:06:07
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:06:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új felszerelés//
*Egyelőre a szegénynegyedben talál szállást, munkája nem elég kifizetődő, pedig nagyon törekszik. Bájital készleteit is annyira szűkre szabja, hogy elegendő maradjon a putrira, ahol álomra hajtja a fejét. Ma későn kelt, pedig a kovácsnál már biztosan várja az újonnan készült fegyvere.
A mindennapok szürkesége mostanság eltűnőben van. Nézőpont kérdése, hogy milyennek látja valaki. Számára most minden sötét, inkább fekete, színtelen, érzelemmentes. Arcáról is lerí ez a meggyőződés. Talán az elmúlt napok eseményei tudnak némi változást hozni az életébe.
A templomi zűrzavart nem volt kedve közelebbről megnézni, de a fénycsóvát és a villámokat ő maga is észre vette, bár nem tölti el különösebb kíváncsisággal.
Valamivel jobb kedvre derül, amint belép a kovácshoz, aki szemlátomást kedélyesen fogadja kezében a megrendelt darabbal.
Ataa szemei kissé kikerekednek, ahogyan szemügyre veszi leendő kicsikéjét és lágyan végigsimít ujjaival a pengén. A kovácsnak szólnia sem kell, hisz láthatja Ataaán, hogy meg van elégedve a látvánnyal. Kifizeti a hátralékot, amivel tartozik és szépen kipróbálja, hogyan süvít a penge használat közben. Már a következő kliensét látja maga előtt, amint végez vele, de inkább nem árulkodik foglalkozásával, főleg itt nem. Ki tudja melyik őrségi főmuftinak köpné be egy óvatlan megjegyzés vagy mozdulat miatt. Higgadtnak és óvatosnak kell lennie mindenkor.
Gyorsan az övébe csúsztatja a portékát, majd elköszön a kovácstól és hirtelen gondolatnál vezérelve a barakk felé indul.*
*Egyelőre a szegénynegyedben talál szállást, munkája nem elég kifizetődő, pedig nagyon törekszik. Bájital készleteit is annyira szűkre szabja, hogy elegendő maradjon a putrira, ahol álomra hajtja a fejét. Ma későn kelt, pedig a kovácsnál már biztosan várja az újonnan készült fegyvere.
A mindennapok szürkesége mostanság eltűnőben van. Nézőpont kérdése, hogy milyennek látja valaki. Számára most minden sötét, inkább fekete, színtelen, érzelemmentes. Arcáról is lerí ez a meggyőződés. Talán az elmúlt napok eseményei tudnak némi változást hozni az életébe.
A templomi zűrzavart nem volt kedve közelebbről megnézni, de a fénycsóvát és a villámokat ő maga is észre vette, bár nem tölti el különösebb kíváncsisággal.
Valamivel jobb kedvre derül, amint belép a kovácshoz, aki szemlátomást kedélyesen fogadja kezében a megrendelt darabbal.
Ataa szemei kissé kikerekednek, ahogyan szemügyre veszi leendő kicsikéjét és lágyan végigsimít ujjaival a pengén. A kovácsnak szólnia sem kell, hisz láthatja Ataaán, hogy meg van elégedve a látvánnyal. Kifizeti a hátralékot, amivel tartozik és szépen kipróbálja, hogyan süvít a penge használat közben. Már a következő kliensét látja maga előtt, amint végez vele, de inkább nem árulkodik foglalkozásával, főleg itt nem. Ki tudja melyik őrségi főmuftinak köpné be egy óvatlan megjegyzés vagy mozdulat miatt. Higgadtnak és óvatosnak kell lennie mindenkor.
Gyorsan az övébe csúsztatja a portékát, majd elköszön a kovácstól és hirtelen gondolatnál vezérelve a barakk felé indul.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:40:35
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* Miként azt mondta is a testőrének, lovát egyenesen a kovácsműhely felé irányította. Amikor a közelébe értek lelassítja a lovát majd megpaskolja a nyakát.*
- Jól van Ádáz, jól van. *szól majd amikor az ajtó elé érnek meg is állítja és leugrik róla.*
- Itt maradsz. *szól és ki is köti bár tudja jól, hogy az értelmes állat nem hagyná ott őket. A szerzetes felé fordul, és elgondolkodva kérdezi.*
- Milyen kardot szeretnél? *majd nemsokára hozzáteszi.*
- Mit gondolsz érdemes volna én is lecseréljem a tőrömet?
* A kérdése inkább csak afféle beszélgetést kezdeményező fajta. Több szép fegyverrel is rendelkezik, de ki tudja, talán meglát majd egyet aminek nem képes ellenállni. Amint belép a kovácsműhelybe jó alaposan körbenéz.*
* Miként azt mondta is a testőrének, lovát egyenesen a kovácsműhely felé irányította. Amikor a közelébe értek lelassítja a lovát majd megpaskolja a nyakát.*
- Jól van Ádáz, jól van. *szól majd amikor az ajtó elé érnek meg is állítja és leugrik róla.*
- Itt maradsz. *szól és ki is köti bár tudja jól, hogy az értelmes állat nem hagyná ott őket. A szerzetes felé fordul, és elgondolkodva kérdezi.*
- Milyen kardot szeretnél? *majd nemsokára hozzáteszi.*
- Mit gondolsz érdemes volna én is lecseréljem a tőrömet?
* A kérdése inkább csak afféle beszélgetést kezdeményező fajta. Több szép fegyverrel is rendelkezik, de ki tudja, talán meglát majd egyet aminek nem képes ellenállni. Amint belép a kovácsműhelybe jó alaposan körbenéz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080