* Miután Lisast beér a műhelybe, megjelennek a sötételfek. Las összeszedi magát, az üveg tartalma némi nyelvtudást kölcsönzött neki. Ezért a saját nyelvükön üdvözli a sötételfeket. Egy pillanatra megtorpannak. A szemük csukva van, csak a többi érzékszervükre támaszkodnak, de sajnos Las tudja, hogy így sincs esélye ellenük. De azzal, hogy a nyelvükön szólalt meg, kis időt nyert magának és Lisastnak. Továbbra is sötételf-nyelven igyekszik elmagyarázni, hogy csak most az egyszer hozták el a növényt, többször nem fognak odamenni, de a sötételfek válasza rádöbbenti, hogy nem is a növény érdekli őket. Pusztán arra kíváncsiak, honnan ismeri a receptet? Mert azt a receptet csak akkor tudhatja, ha kihalászta a könyvet a folyóból. Akkor viszont neki is, és a könyvnek is pusztulnia kell. Las rájön, hogy szavakkal nem megy semmire, szerencsére a folyadék nem pusztán nyelvtudást, de egy kis mágiatudást is adott neki, persze csak időszakosan. Előrántja a fabotját, melyből most sokkal erősebben tör elő a fény. "Tudtam, hogy még jó lesz ez a mágikus erejű bot". A sötételfeknek bár be van csukva a szeme, de így is érzik a fényt. A legközelebbi azonban egy ökölcsapással földre teríti az öreg elfet, aki elejti a botját. Miután a többi sötételf is összeszedi magát, támadásba lendülnek. Las próbál felkelni, de érzi, az ütéstől eltört egy (vagy több) bordája. Ez így nem fog menni. Ekkor megjelenik a színen egy hiúz. Nem, nem egy hiúz. A hiúz. A sötételfek ismét megtorpannak, ez elég idő Lasnak, hogy megfeszítsen, és kilőjön egy nyilat. Sajnos fektében nem tudott pontosan célozni, így csak az egyik sötételf lábát lőtte meg. A többiek támadásba lendülnek. "Nem lesz ez így jó" gondolja Las "Ez a hiúz képtelen lesz felvenni a harcot ennyi sötételffel. Kéne az a méreg, azzal talán elűzhetnénk őket. Csak reménykedni tudok benne, hogy Lisast hamarosan elkészül vele." Alighogy végiggondolta ezt hirtelen kivágódott a kovácsműhely ajtaja, és Lisast rohant ki a műhelyből. Kezében egy üveget tartott, nyilván a méreg.*