*Belép az épületbe, ahol rögtön szembe is találja magát időközben felszerelkezett apjával. Persze a kovácsműhely nem egy akkora építmény, hogy egy megtermett ork csak úgy elveszhessen annak a mélyén, de még egy tündér se tudna hova elbújni, hacsak nem akarja felszeletelni magát egy kötegnyi karddal, fejszével, vagy agyonnyomatni valamiféle fémruhával.*
-Hát ez meg minek? *Kérdezi apját, mert az ilyen kis mütyüröket ő nem vásárolni szokta, sokkal inkább elvenni mint ahogy a mai zsákmányait is elvette valakitől, és teljesen elégedett velük. Van ugyan egy kígyófejes függője, ami már régóta az övé, de azt nem is tartja olyan hatalmas kincsnek. A parittya persze ügyes eszköz és sokra megy vele az aki tudja is használni, a sisak szintén jól jön ahogy az alkarvédők is, egy valódi fémből készült vértet meg nyilván nem lehet csak úgy leemelni a polcról és rápróbálni az épp arra járó kalandorra.*
-Remek. *Méltatja egy kicsit a vértet. A mester már régóta a szakmában van, és most sem lehet rá panasz.*
-Csinálok ügyes kis tűzbombákat, ha megint összezördülünk a holtakkal azt lőheted rájuk, én meg vezetem a szekeret. *Vázol fel egy lehetőséget, persze egy nehéz vértes íjász talán jobb választás lenne a mozgó céltáblának is beillő szekér tetejére. A palackokat viszont tényleg parittyával a legegyszerűbb célba juttatni. Így jóval messzebbre is küldhetik őket mint kézzel.*
-Az óra az egy kis ketyere ami mutatja mennyi az idő. Mikor kel fel a nap, mikor lesz éjszaka ilyenek. *Mondja miközben lassan a fegyverállványokhoz sétál és ki is szemel magának egy kardot, ami valahogy felkelti az érdeklődését. Erős masszív, talán lehetne kicsit nagyobb is, de az éle az szinte már kettévágja a szemeit, ha ránéz.*
-Szép fegyver. *Mondja és leemeli a kardot a falról. Import áru, Pirtianesi darab, mint az kiderül.*
-Höh, pitiáner. *Az ivóversenyen így nevezték a várost, hát ő is így fogja, majd ismét az állványokhoz fordul és ezúttal valami nagyobbat talál meg. Hatalmas és nehéz pallost, melynek forgatása még a legerősebb emberek számára is fáradságos mulatság volna.*
-Na mit szólsz ehhez Ante? Szerinted egy ilyennel fel lehet nyitni egy lovagot? *Kérdezi miközben jobbjával megpróbálja egyenesen kitartani a fegyvert. Jó a súlyozása, de ami nehéz az nehéz is marad. Neki mindenesetre tetszik a két fegyver, noha mindkettő aránytalanul nagy hozzá képest.*
-Hogy, nem eladó? *Kérdezi a kovácstól elkerekedő szemekkel, és már szinte nevet.*
-Na mondjon egy árat. Ugye, nem drágábbak ezek mint a vért amit viselek. *Röhög magában. Ezzel több mint kétezer aranyat hagyott itt. Öt szép tehén árát. Pedig ha ennyit berak a mellé a négy mellé akkor már egész szép kis csordája lenne. Nem akkora mint amekkora még azelőtt volt, de azért kilenc tehénnel már lehet mit kezdeni. Gravak szó és kérdés nélkül kifizeti a két fegyvert, majd új szerzeményeivel az ajtó felé indul.*
-Na gyere, megnézzük fut e még az a szekér, ha ennyi plusz súly van rajta. *Mondja miközben a két fegyver súlyát igyekszik vizsgálni. Igen, ezekkel még nagyon sok embert szeretne széthasítani mielőtt meghal. Élőket, holtakat egyaránt.*