//Syrazin//
*A lány próbálkozása a felvidításra sikeres, mert Leon arcán mosoly terül el.*
-Még, hogy kabátot! Varrtam neki egész ruhakollekciót is, azzal ment el. Nem, még kabát! *Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tényleg vart, nem is keveset, de ez nem biztos, hogy kitűnik a válaszból a nőnek. A kalóz nem is foglalkozik vele igazán. Sosem volt jó részeg, és jó másnapos sem. Egész életében ivott, és úgy tűnik már kezd is kijózanodni, vagy csk realizálni a helyzetet, amibe belecsöppent, mert megérti a szemöldök felvonást, és azonnal válaszol.*
-Félreértett! Ön gyönyörű, de ez csak egy ténymegállapítás, Kedvesem! Nem kell túl nagy értelmet keresni benne. *A Madárka nevet először gondolatban ízlelgeti. Ő mindig megmondja a nevét, hiszen ha ismerős cimborával akad össze akkor annak örül, ha pedig haragosa van, akkor jobb mielőbb lerendezni a dolgokat, mint várni.*
-Szóval Madárka! Honnan röppent ide? Sosem láttam még azelőtt a városban. *Persze, már jó ideje nem járt itt, de azért valakire, akinek kék haja van, és fegyvere és ráadásul nő is, ami elég ritka dolog, arra emlékezne.*
-Nem keresem, mondtam, hogy jobb is, hogy elment! *Hát igen, mindig kicsit morcos, amikor iszik, de majd ha józanabb lesz, és addigra is vele tart a lány, majd kiderül milyen is igazából.*
-Azonban a meghívást elfogadom és szívesen veszem, valamint köszönöm is! *Ezzel a lendülettel, kissé imbolyogva, de megpördül a sarkán, és kilép az ajtón.*