//Megérkezve Artheniorba//
*Kibugyolálja a selyemből a medált és alaposan megvizsgálja. Azt látja, hogy igényes munka, nagy figyelemmel és gonddal készíthették. Nem mindennapi ékszer lehet, hiszen egy egyszerű amulettet ritkán tekernek selyembe, de számára nem több egy ügyes kézzel készített holminál. Ezt persze nem fogja elmondani, az Zaras gesztusaiból is látható, hogy neki ennél sokkal többet jelent, és nem akarja megbántani.*
- Z, mint Zaras?
*Vigyorodik el, bár nem nagy poén, és különösebben éles elme sem kell hozzá, hogy felismerje a betű jelentését.*
- Mi célod vele? Valami azt súgja, hogy nem csupán ékszer. Azért nem jöttél volna ilyen messzire.
*Persze ebben sem lehet teljesen biztos, vannak, akik egy kis semmiségért is képesek elmenni a világ végére, ha az valamiért nagyon kell nekik. Hiúságból, kapzsiságból, vagy csak egyszerű birtoklási vágyból. De nem hinné, hogy Zaras esetében is ez a helyzet. Vele annál inkább, már ami azt a tőrt illeti. Szüksége nincs rá, egyszerűen csak megtetszett neki, és most elég nehéz szívvel hagyja itt. Egyszerűbb lett volna, ha a szürke hajú nem veszi észre, hogy mennyire beleszerelmesedett abba a díszes kis pengébe, de hát annyira látványosan megbámulta, hogy az lett volna nagyobb mutatvány, ha elkerüli Zaras figyelmét.*
- Azt, ott. *Bök a szárnyakat formázó keresztvasú tőr felé, szinte oda sem nézve. Nem mártírkodni akar, csak nem akarja jobban fájdítani a szívét vele.*
- De jobb, ha itt marad, ideje megtanulni a fontossági sorrendet. Tudod, előbb-utóbb szükségem lesz egy rendes műhelyre Synmirán. Egyszerűbb dolgokat össze tudok pancsolni a szobámban is, pár üvegcsével, de komolyabb munkához sok eszközre szükségem lesz. Worenth mester ugyan azt mondta, hogy megszerzi, ami kell, de mégsem várhatok el mindent, nem igaz?
*Az ajtónál még megtorpan egyszer, és mintegy ellentmondva saját magának, széles mosollyal teszi hozzá.*
- De az a tőr úgyis az enyém lesz egyszer. Most merre? Haza Synmirába?