//Kovács mester//
*A leányzó figyel, és agyal némán, miközben nézi a kovács remekműveit. Mivel azt tudja jól, hogy a munkái igazán kitűnőek, habár mindennek megvan az ára természetesen. Amint széjjelnéz, egyre érdekesebb dolgok kerülnek a szeme elé.*
- Csupán nézegetem a portékáját, s úgy összességében mindegyikét különlegesnek találom.
*Közben a hangulat egyre forróbbá válik. Viszont Aria nem ijed meg a kovács hangulatváltozásától, hanem kellemesen csalódik benne, merthogy nem lehet megvesztegetni aprópénzzel, ezen elismerően elmosolyodik.*
~ Tényleg így volna? Egy újabb makulátlan lélek lenne előttem? Remélem, tudja, hogy közvetve is tapadhat vér a kezéhez.~
*Nem nézi ostobának az ezermestert, hiszen nagy valószínűséggel ő is tudja, hogy az eszközeit mire fogják használni. Abban pedig biztosan mindketten egyetértenek, miszerint nem kenyérvágásra fogják igénybe azokat a bizonyos pengéket.
Talán jobb lett volna, ha egy képtelen mesével áll elő az elf is? Nem! Nem fog erre a szintre lesüllyedni. Eddig is nyílt lapokkal játszott.
A hóhajú mosolygós ábrázata egyre inkább komolyabb, és érdeklődőbbé válik. Nem fogja kényszeríteni a kovácsot, hogy már pedig készítse el, mivel gyakorlatilag veszíteni valója nincs. Ennek ellenére mégis kíváncsi a miértjére.
Aria árgus szemekkel tekint férfi szemébe, amikor a figyelmét kérik. Nem szól egy szót sem, ameddig be nem fejezi a kovács a mondandóját.*
- Hiszek magának, miszerint egy talpig becsületes személyt ismerhettem meg.
*Nem is vonja kétségbe, a másik fél szavait, nincs oka rá megcáfolni, hiszen meg van arról győződve arról, hogy egyszer sem lépett le a helyes ösvényről.*
- Viszont gondolom azt is tudja, hogy amit készít, annak a legtöbbje nemcsak az élet védelmére szolgál, hanem annak kioltására is, s nemcsak a városőrök juthatnak hozzá az ön mesterműveihez. Mindenki aki meg tudja fizetni!
~ Arról nem is beszélve, hogy az-az arany honnan van.~
*Nem kell bemutatni a kalóz szablyát, a hosszútőrt és a többi alvilági fegyvert, amit akár maga a kovácsúr is személyesen elkészíthet. Megeshet, hogy nem szívesen, ennek ellenére megcsinálja, ha kell.*
- Miben lenne más az én mechanikusszerkezetem egy tőrnél? Ezt kérem, árulja el nekem.
~ Remélhetőleg, nem azt fogja mondani, hogy azért mégsem ugyanaz a kettő, s ezt biztosan gyilkolásra használnám.~
*Miért? A többi pengét nem erre találták ki?*
- Én nem kardforgatónak születtem. Jobban szeretem az íjakat és a rövid pengéket. Vadászathoz leginkább ez kell!
*Az íjat reflexszerűen mondja, hiszen már nincs nála, mert azt elvesztette, ámde az egy másik történet.*
- Olykor egy hatékony eszköz, többet ér, mint a több éves gyakorlat.
*Közben az elf is befejezi a mondókáját, és várja az ezermester reakcióját.*