//Az új játékszer//
//Irány a villa!//
* Nem gondolta volna, hogy ilyen mulatságos ábrázatot festhet bárkinek is az arcára, mindössze annyival, hogy azt mondja: Sillerforw villa. Vagyis lehet, hogy az őrmester más miatt veszi fel ezt a szemöldök-felhúzós arcot, de Parden erre tippel, hiszen pont azokról beszélt még az előbb. Aztán érkezik egy nagyjából helytálló magyarázat a nagy meglepődésre. Méghozzá az, hogy Ald'as az ő felettese - ahogy ennek lehetősége fel is merült a férfiban korábban. Azért egy kicsit ő is meglepődik - vagy csak próbál úgy tenni - ezen a tényen. A folytatás viszont már cseppet sem szívmelengető. Ugyanis, ha az Uram tudná, hogy hány órát pocsékolt el Parden az életéből azzal, hogy a Hadnagy Kisasszony vágyait kielégítve kutassa fel Arthenior nem létező borbélyait, talán most ő sem beszélni ilyen könnyen. Az ugyan tény, hogy próbálkozásait végül csak olyanfajta siker koronázta, hogy egy lány - Rossarie, aki egyébként a legkevésbé sem borbély - végül elvállalta, hogy lenyírja a haját. Ez meg is történt, bár csak hátul, mivel a férfi nem akarta, hogy elől is folytatódjon a kínzás. S így történt tehát, hogy Pardennek elől hosszú haja maradt. Amit még az ócska szalmakalap sem kompenzál - noha Parden tetszését elnyerte, de úgy látszik, másokét nem annyira. A macska meg... Nincs mit tenni, a macska nem a legkedveltebb állat kerek e vidéken, ám (és talán részben pont ezért) Parden eddig teljesen jól elvan vele. Kérdéses ugyan, hogy akkor is élvezni fogja-e Kormos társaságát, mikor az először piszkít a vállára, vagy mikor kiderül, hogy az "ilyenek" enni is szoktak, de, ha elég önálló a kis zöldszemű dög, akkor nem lehet belőle nagy baj - a végén még hálás is lesz neki az egész barakk népe, hogy rohamosan csökken az épületben található rágcsálók száma. De térjünk is vissza az eredeti témához! Ami nem más, mint az, hogy az őrmester csak pár másodperce ismeri, de máris a kinézetét szidalmazza, holott Parden már tényleg sokat tett (vagy próbált tenni) a szépítkezésért.
~ Fogd a tőrt és szúrd szíven! Mint azt a kereskedőt múltkor... ~ Szólal meg egy hang a fejében, amire bár szívesen hallgatna, de mégsem teheti, mivel hosszútávra tervez itt az őrségnél, meg úgy az életben is. S, ha ledöfné Ald'ast, egyrészt végignézné az egészet a kovács, másrészt nem is biztos, hogy sikerrel járna. Ha végezni akar vele, mindenképpen egy csendesebb sikátorban kell azt megtennie, ahol senki nem hallja, vagy látja. Fékeznie kell hát magát, még ha nehéz is. Azonban életösztöne felülkerekedik a gondolaton, így keze nem nyúl tőre iránt, hanem csak szája nyílik válaszra. Azon is töpreng egy kicsit, hogy milyen hangnemű legyen a válasz, de mikor eszébe jut, hogy eredetileg talpnyalás céljával kezdett cseverészni az őrmesterrel, gyorsan dönt. *
- Igen, Uram! * Csapja össze ismét a lábait, immár úgy, mint egy vérbeli városőr, nem pedig, mint egy újonc, aki próbálja leutánozni, amit a nagyoktól látott. Mert bár elvben ezt teszi, de a sok gyakorlásnak hála már olyan jól utánoz, hogy akár tőle is elleshetné már egy friss tag. *
- Mindent megteszü... megteszek érte. Csak... * Nem akarja már végigmondani ezt a mondatot, de, ha nem teszi, akkor bizonyára érkezik majd a szokásos visszakérdezés, hogy "Csak...?", ezt pedig - szidva ugyan magát, amiért belekezdett, de végül is - megelőzi azzal, hogy folytatja. *
- Csak... Hogyan néz ki egy városőr? Már a Hadnagy Kisasszony is elküldött borbélyhoz és el is mentünk, meg le is vágta a hajam, de... Mit kell tennünk? * Tényleg nem érti és bár nem számít túl sok jóra válasz terén, de most végre feltette a kérdését, amitől némileg megkönnyebbülten áll most már a másikkal szemben. *
- Jó. * Bólint a válaszra a villa kapcsán, aztán sóhajt egy aprót a kérdéseket hallva, de természetesen válaszol rájuk. *
- Syd... ~ Hogy is hívják? ~ Sydmanus Uram adta parancsba, hogy keressem fel a Sillerforw villát és kövessem a... A vezetőjének az urát. Mármint az ő utasításait. ~ Az a Queron, vagy ki valami vezető ott? Vagy övé a villa? Vagy mi?! ~ * Rengeteg kérdés záporozik Pardenben, de, ha mindet feltenné Ald'as őrmesternek, bizonyosan még a jelenleginél is nagyobb idiótának titulálná őt, ami nem volna előnyös a jövőbeli kinevezésének elérésében. Bizonyára. *
- Én... Öhm... * Közben elérkeznek a nehezen megmagyarázható részhez. * Kerestem azt a villát, de nem találtam, ezért jöttem erre, hogy megkérdezzem... Valakitől. * Ehhez még csak nem is kell hazudnia, hiszen tényleg ez volt a terve, csak közben belekeveredett a piactér forgatagába és kénytelen volt vásárolni egy kalapot. Onnan meg ugyebár egyenes út vezet oda, hogy a macskája szökni próbáljon és egy két méteres ork nősténnyel kerüljön összetűzésbe. Mindenkivel megesik az ilyen, nem? Az ugyan már nem igaz, hogy a kovácshoz információgyűjtés céljából érkezett - sokkal inkább a már fent említett zöldség ellen menekült -, de az "erre" nem jelent feltétlenül kovácsműhelyt, így tulajdonképpen nem hazudik egy szót sem, ami Pardentől egész jó eredmény és igen ritka is, tehát az őrmester igazán kiváltságos egy személy. *
- És pont Uramat találtuk meg itt, ezt nem is gondoltam volna!