Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:40:25
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
- Minden rendben lesz, úgy, ahogy azt az Erdő Szíve elrendeli. *Mosolyog Aenae-re. Tudja, hogy neki ez nem válasz, hogy a topázszemű lány nem vallja az Erdőszellem hitét és szinte hallja a válaszát, hogy neki ne a Fákban Lakó döntse el, hogy mi lesz a kedvesével.
Miközben a kovácsra vár, érzi derekán a lány érintését, osztozik hangtalan örömében a megvásárolt tőrt illetően, de egyelőre hagyja a többieket kibontakozni. Hisz megeshet még, hogy ő maga nem lesz jelen és a többieknek kell bemutatni Vadvédet és a venárokat.
Lyz és Aviolan tökéletesen kezelik az érdeklődést és a csuhásnak sajnos nincs ideje bekapcsolódni, mert megjelenik a kovács és mivel a dolog, amiért személyesen kívánt beszélni vele, elég összetett, ezért csak felé tud teljes figyelemmel fordulni.*
- Az Erdő Szíve áldja mester! *Köszönti egy enyhe, tiszteletteljes meghajlással, ahogy azt a venárok már tőle megszokhatták. Nem hajbókolás ez, egyszerű illem, a csuhás kultúrájának része.*
- Különleges kéréssel kerestem fel önt. *Kezd bele a kovácsolni kívánt fegyver kifejtésébe.*
- Messzeföldről híresek azok a mesterkardok, melyeket e műhelyben kovácsoltak, s melyekkel akár éteri lények, szellemek és nem e világi entitások ellen is eredményesen lehet harcolni. Ám az én fegyverem nem a kard vagy a bárd, mi, szerzetesek a testünket használjuk, az öklünk és a lábaink a mi fegyvereink. *Reméli, hogy a kovács nem fogja futóbolondnak nézni, talán kihívást lát majd a felkínált munkában, hogy ezen a téren is próbára tegye tudását.*
- Egy olyan acélökölre volna szükségem, amelyben az ujjaim szabadon mozoghatnak, egy ökölfegyver, amely a mesterkardokhoz hasonlóan, tartalmaz valamennyit abból a különleges anyagból, amely képessé teszi a kardokat is legendás harcukra. Talán csatlakozhatna egy alkarvédőhöz, amelyet felcsatolva erősítené ütéseim erejét. A lábaimra, ugyanilyen lábszárvédőkkel kiegészítve. *Igyekszik a legrészletesebben és legérthetőbben fogalmazni és leírni, hogy mit szeretne, de talán a mester is segítségére lesz ebben. Nem lovagi páncélkesztyűre gondol, neki szüksége van az ujjai szabadságára, de kell az a felület a kézfejeire és az ökleire, amely védi és kiemeli ütései erejét.
Elmondása végén érdeklődve néz a mesterre, hátha kapott valamilyen ihletet leírásából és várja válaszát és kérdéseit.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 14:54:15
//A fegyver útja//
- Minden rendben lesz, úgy, ahogy azt az Erdő Szíve elrendeli. *Mosolyog Aenae-re. Tudja, hogy neki ez nem válasz, hogy a topázszemű lány nem vallja az Erdőszellem hitét és szinte hallja a válaszát, hogy neki ne a Fákban Lakó döntse el, hogy mi lesz a kedvesével.
Miközben a kovácsra vár, érzi derekán a lány érintését, osztozik hangtalan örömében a megvásárolt tőrt illetően, de egyelőre hagyja a többieket kibontakozni. Hisz megeshet még, hogy ő maga nem lesz jelen és a többieknek kell bemutatni Vadvédet és a venárokat.
Lyz és Aviolan tökéletesen kezelik az érdeklődést és a csuhásnak sajnos nincs ideje bekapcsolódni, mert megjelenik a kovács és mivel a dolog, amiért személyesen kívánt beszélni vele, elég összetett, ezért csak felé tud teljes figyelemmel fordulni.*
- Az Erdő Szíve áldja mester! *Köszönti egy enyhe, tiszteletteljes meghajlással, ahogy azt a venárok már tőle megszokhatták. Nem hajbókolás ez, egyszerű illem, a csuhás kultúrájának része.*
- Különleges kéréssel kerestem fel önt. *Kezd bele a kovácsolni kívánt fegyver kifejtésébe.*
- Messzeföldről híresek azok a mesterkardok, melyeket e műhelyben kovácsoltak, s melyekkel akár éteri lények, szellemek és nem e világi entitások ellen is eredményesen lehet harcolni. Ám az én fegyverem nem a kard vagy a bárd, mi, szerzetesek a testünket használjuk, az öklünk és a lábaink a mi fegyvereink. *Reméli, hogy a kovács nem fogja futóbolondnak nézni, talán kihívást lát majd a felkínált munkában, hogy ezen a téren is próbára tegye tudását.*
- Egy olyan acélökölre volna szükségem, amelyben az ujjaim szabadon mozoghatnak, egy ökölfegyver, amely a mesterkardokhoz hasonlóan, tartalmaz valamennyit abból a különleges anyagból, amely képessé teszi a kardokat is legendás harcukra. Talán csatlakozhatna egy alkarvédőhöz, amelyet felcsatolva erősítené ütéseim erejét. A lábaimra, ugyanilyen lábszárvédőkkel kiegészítve. *Igyekszik a legrészletesebben és legérthetőbben fogalmazni és leírni, hogy mit szeretne, de talán a mester is segítségére lesz ebben. Nem lovagi páncélkesztyűre gondol, neki szüksége van az ujjai szabadságára, de kell az a felület a kézfejeire és az ökleire, amely védi és kiemeli ütései erejét.
Elmondása végén érdeklődve néz a mesterre, hátha kapott valamilyen ihletet leírásából és várja válaszát és kérdéseit.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 14:54:15
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:33:15
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:33:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
- Nem haragszom. Talán neked van igazad, és feleslegesen aggódom. Remélem.
*Remeg a keze, úgyhogy gyorsan el is rejti a poncsója alá, ő maga meg szépen bebújik Pycta takarásába és csak onnan figyeli, ahogyan Lyzék bemutatkoznak a másik kettőnek. Neki az elf takarása tökéletes alibi arra, hogy miért is ne elegyedjen szóba velük.
Tudatosan nem vesz részt a hozzájuk lépő elffel és tündérrel való társalgásban, nincs ugyanis rá semmi szükség, Pyctára viszont lehet, mert Vadvédről kérdeznek. Ezen fényében pedig nem is akarja lefoglalni a másikat. Hiszen azt mondta, hogy képes elválasztani egymástól a vezért és a férfit, eddig aggódott a férfiért, de ideje, hogy hátralépjen, hogy a vezér eligazíthassa a két érdeklődőt, ha akarja. Persze csak gondolatban lép hátra, mert ha fizikailag is megtenné, akkor kikerülne Pycta mögül és lehet, hogy őt is észrevennék. Azért persze kiles néha a férfi mögül, egyik keze pedig Pycta derekán pihen, amitől egykettőre elmúlik a kézremegése is. Nézelődik és üzletel is, így hamarosan meg is kaphatja a tőrt, amiért érkezett. Ha csak Pycta, vagy Lyz lenne itt, akkor lelkendezne, meg talán ugrálna is örömében, hogy milyen szép új bökője van, így azonban visszafogja az örömét és csak felvarázsolja a fegyvert az övére. Aztán pedig folytatja a nézelődést. És a mai tulajdonképpen a meglepetések napja, mert először is itt van Sol, aki tündérnek magas, jobban mondva ekkorára nőtt tündért még sosem látott, Aenae csak kicsivel magasabb nála. A nő, Selandrian meg azért furcsa, mert valahogy nem illik az erdőjáró elfek közé, talán a szoknya miatt, de hát Aenae maga tudja a legjobban, hogy ez a viselet mennyire alkalmatlan az erdőben. Ettől függetlenül bármikor felvenne egy hasonló ruhát, sőt ha még mindig itt élne a városban, akkor csak ilyet hordana. Mondjuk míg a gazdagnegyedben élt, addig látott rátarti, városi elfeket és sötételfeket is, úgyhogy tulajdonképpen ezen sem kellene meglepődnie. Őt mégis meglepi az új belépő, aki szintén elf, és aki elől már nem takarja Pycta. Aenae rajta is felejti a tekintetét, hiszen emez meg elfnek alacsony, ráadásul nem is olyan szépséges, mint azt egy elftől elvárhatnánk. Pilláit csak akkor fogja lesütni, ha esetleg amaz észreveszi a bámulást, különben figyeli még egy darabig.*
- Nem haragszom. Talán neked van igazad, és feleslegesen aggódom. Remélem.
*Remeg a keze, úgyhogy gyorsan el is rejti a poncsója alá, ő maga meg szépen bebújik Pycta takarásába és csak onnan figyeli, ahogyan Lyzék bemutatkoznak a másik kettőnek. Neki az elf takarása tökéletes alibi arra, hogy miért is ne elegyedjen szóba velük.
Tudatosan nem vesz részt a hozzájuk lépő elffel és tündérrel való társalgásban, nincs ugyanis rá semmi szükség, Pyctára viszont lehet, mert Vadvédről kérdeznek. Ezen fényében pedig nem is akarja lefoglalni a másikat. Hiszen azt mondta, hogy képes elválasztani egymástól a vezért és a férfit, eddig aggódott a férfiért, de ideje, hogy hátralépjen, hogy a vezér eligazíthassa a két érdeklődőt, ha akarja. Persze csak gondolatban lép hátra, mert ha fizikailag is megtenné, akkor kikerülne Pycta mögül és lehet, hogy őt is észrevennék. Azért persze kiles néha a férfi mögül, egyik keze pedig Pycta derekán pihen, amitől egykettőre elmúlik a kézremegése is. Nézelődik és üzletel is, így hamarosan meg is kaphatja a tőrt, amiért érkezett. Ha csak Pycta, vagy Lyz lenne itt, akkor lelkendezne, meg talán ugrálna is örömében, hogy milyen szép új bökője van, így azonban visszafogja az örömét és csak felvarázsolja a fegyvert az övére. Aztán pedig folytatja a nézelődést. És a mai tulajdonképpen a meglepetések napja, mert először is itt van Sol, aki tündérnek magas, jobban mondva ekkorára nőtt tündért még sosem látott, Aenae csak kicsivel magasabb nála. A nő, Selandrian meg azért furcsa, mert valahogy nem illik az erdőjáró elfek közé, talán a szoknya miatt, de hát Aenae maga tudja a legjobban, hogy ez a viselet mennyire alkalmatlan az erdőben. Ettől függetlenül bármikor felvenne egy hasonló ruhát, sőt ha még mindig itt élne a városban, akkor csak ilyet hordana. Mondjuk míg a gazdagnegyedben élt, addig látott rátarti, városi elfeket és sötételfeket is, úgyhogy tulajdonképpen ezen sem kellene meglepődnie. Őt mégis meglepi az új belépő, aki szintén elf, és aki elől már nem takarja Pycta. Aenae rajta is felejti a tekintetét, hiszen emez meg elfnek alacsony, ráadásul nem is olyan szépséges, mint azt egy elftől elvárhatnánk. Pilláit csak akkor fogja lesütni, ha esetleg amaz észreveszi a bámulást, különben figyeli még egy darabig.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 12:38:32
Üzenet elküldve: 2018-01-25 12:38:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Bólint Sunuko szavaira, esetleg majd beavatja később, hogy milyen fogadásba rángatta volna bele, ha volna ideje beváltani ígéretét. Persze Lyz nem venne részt benne érdemben, csak a fiúk, de egyre inkább kezdi sajnálni, hogy feladatai most nem engedik pihenni. Ami más részről nagyon is jó, mert sokkal jobb, ha van feladat, mint ha unatkozik az elf. Ennyivel igazából le is tudja a sajnálkozást, nem ejt túl sok könnycseppet. Ez most így alakul. Annak azért örül, hogy a szigorú Sunuko érdeklődik egy baráti találka iránt, még ha nem is ismeri csak Lyzendrát. Bizalmatlanabbnak hitte, ezért olyan meglepő számára, úgyhogy összességében pozitívan csalódott.
Aenae és Sunuko bizalmatlanságának ellenére is úgy tűnik, hogy dolguk végeztével kettéválnak majd, és csak Aenae és Sunuko tér vissza azonnal Vadvédbe, a két elf pedig eleget tesz a meghívásnak. Míg Pycta erről Aenaevel diskurál, addig nem csak Lyz, de Sunuko is szóba elegyedik a két jövevénnyel.
Lyz büszke mosolya csak addig tart, amíg venár társa be nem mutatkozik a jövevényeknek. Időben zabolázza meglepettségét, hogy csak kedves mosollyá szelídítse azt, mikor oldalra pillantva felfedezi az érdekes fintort Sunuko arcán. Nem igazán tudja hová tenni. ~Most meg mi bajod van?~ Vet egy kérdő pillantást a férfira, fogalma sincs mi baja lett hirtelen, de feltett szándéka rákérdezni, amint nem lesz tömeg.
Sol érdeklődésére válaszol, bár nem könnyű ilyesmibe úgy belekezdeni, hogy a vezér ott áll tőle pár lépésre, és igazából jobb is volna, ha ő részletezné a venárság mibenlétét, de mivel ő éppen Aenaevel van elfoglalva, Lyz mond néhány szót magukról, bár túlzásba nem esik.*
- A venárok, óvják Erdőmélye nyugalmát. Védik az erdőt, de nem csak fegyverekkel. A régi venárok nemcsak szörnyeket öltek, hanem átkokat is törtek.
*Aztán Selandrianhoz fordul, mikor Sunuko Wegtorenről érdeklődik a tündértől.*
- Igen, kicsit meglepett, de én a magam részéről nem haragszom, hogy eljutott hozzád a venárok híre, és szerintem senki sem, sőt! *Biztosítja a lányt, nem, mint ha a személyes véleménye számítana egy csapatban. Nem kérdezi, miket mesélt venár társuk, már az is jó érzéssel tölti el, hogy Vadvéd híre a városba is bejutott, csak arra kíváncsi, hogy kivel találkozhatott a lány.* Egyébként, kivel találkoztál?
*Kérdezi, majd egy pillanatra az éppen bemutatkozó tündérre pillant, hogy kezetrázzon vele. Végül Pyctára pillant, hátha belépne a társalgásba.*
*Bólint Sunuko szavaira, esetleg majd beavatja később, hogy milyen fogadásba rángatta volna bele, ha volna ideje beváltani ígéretét. Persze Lyz nem venne részt benne érdemben, csak a fiúk, de egyre inkább kezdi sajnálni, hogy feladatai most nem engedik pihenni. Ami más részről nagyon is jó, mert sokkal jobb, ha van feladat, mint ha unatkozik az elf. Ennyivel igazából le is tudja a sajnálkozást, nem ejt túl sok könnycseppet. Ez most így alakul. Annak azért örül, hogy a szigorú Sunuko érdeklődik egy baráti találka iránt, még ha nem is ismeri csak Lyzendrát. Bizalmatlanabbnak hitte, ezért olyan meglepő számára, úgyhogy összességében pozitívan csalódott.
Aenae és Sunuko bizalmatlanságának ellenére is úgy tűnik, hogy dolguk végeztével kettéválnak majd, és csak Aenae és Sunuko tér vissza azonnal Vadvédbe, a két elf pedig eleget tesz a meghívásnak. Míg Pycta erről Aenaevel diskurál, addig nem csak Lyz, de Sunuko is szóba elegyedik a két jövevénnyel.
Lyz büszke mosolya csak addig tart, amíg venár társa be nem mutatkozik a jövevényeknek. Időben zabolázza meglepettségét, hogy csak kedves mosollyá szelídítse azt, mikor oldalra pillantva felfedezi az érdekes fintort Sunuko arcán. Nem igazán tudja hová tenni. ~Most meg mi bajod van?~ Vet egy kérdő pillantást a férfira, fogalma sincs mi baja lett hirtelen, de feltett szándéka rákérdezni, amint nem lesz tömeg.
Sol érdeklődésére válaszol, bár nem könnyű ilyesmibe úgy belekezdeni, hogy a vezér ott áll tőle pár lépésre, és igazából jobb is volna, ha ő részletezné a venárság mibenlétét, de mivel ő éppen Aenaevel van elfoglalva, Lyz mond néhány szót magukról, bár túlzásba nem esik.*
- A venárok, óvják Erdőmélye nyugalmát. Védik az erdőt, de nem csak fegyverekkel. A régi venárok nemcsak szörnyeket öltek, hanem átkokat is törtek.
*Aztán Selandrianhoz fordul, mikor Sunuko Wegtorenről érdeklődik a tündértől.*
- Igen, kicsit meglepett, de én a magam részéről nem haragszom, hogy eljutott hozzád a venárok híre, és szerintem senki sem, sőt! *Biztosítja a lányt, nem, mint ha a személyes véleménye számítana egy csapatban. Nem kérdezi, miket mesélt venár társuk, már az is jó érzéssel tölti el, hogy Vadvéd híre a városba is bejutott, csak arra kíváncsi, hogy kivel találkozhatott a lány.* Egyébként, kivel találkoztál?
*Kérdezi, majd egy pillanatra az éppen bemutatkozó tündérre pillant, hogy kezetrázzon vele. Végül Pyctára pillant, hátha belépne a társalgásba.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 20:46:06
Üzenet elküldve: 2018-01-24 20:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Úgy tűnik, a venárok kicsit meglepődtek azon, hogy nem mereszt nagy, kérdő szemeket kilétük hallatán. Ugyanakkor egy ennél is érdekesebb téma merül fel, hiszen a tündér, ki maga is most csapódott a társasághoz, Wegtoren környékéről származik. Mi tagadás, nem a lovag az egyetlen, akinek rögtön felkelti az érdeklődését a téma. Selandriannak pedig már kérdeznie sem kell, hiszen a Sunoko nevezetű venár már megtette ezt helyette is. Figyelmesen hallgatja a választ, majd miután már nem vág senkinek a szavába, maga is bemutatkozik végre.*
- Nagyon örvendek, Selandrian Wendanar vagyok. *Hajol meg enyhén, udvariasan a többiek felé.*
- Ha jól érzékeltem, meglepett titeket, hogy nem teljesen ismeretlen számomra a venár kifejezés. Nem kémkedem vagy ilyesmi, csak találkoztam már egy társatokkal nem olyan régen. *Reméli, ezzel azért nem keveri bajba Isqehát, de tulajdonképpen semmi olyat nem mondott a fiú, ami valami nagy titok lenne. Azért reméli, hogy ezzel most nem keverte bajba szegényt.*
- No persze néhány általános dolgon kívül nem sokat mondott, így azért még megmaradt a kíváncsiságot felébresztő rejtélyes fél-ismeretlenség. *Teszi még hozzá sietve, mert hát azért nem a tündér az egyetlen, aki szívesen hallana többet az említettekről maguktól az említettektől.*
*Úgy tűnik, a venárok kicsit meglepődtek azon, hogy nem mereszt nagy, kérdő szemeket kilétük hallatán. Ugyanakkor egy ennél is érdekesebb téma merül fel, hiszen a tündér, ki maga is most csapódott a társasághoz, Wegtoren környékéről származik. Mi tagadás, nem a lovag az egyetlen, akinek rögtön felkelti az érdeklődését a téma. Selandriannak pedig már kérdeznie sem kell, hiszen a Sunoko nevezetű venár már megtette ezt helyette is. Figyelmesen hallgatja a választ, majd miután már nem vág senkinek a szavába, maga is bemutatkozik végre.*
- Nagyon örvendek, Selandrian Wendanar vagyok. *Hajol meg enyhén, udvariasan a többiek felé.*
- Ha jól érzékeltem, meglepett titeket, hogy nem teljesen ismeretlen számomra a venár kifejezés. Nem kémkedem vagy ilyesmi, csak találkoztam már egy társatokkal nem olyan régen. *Reméli, ezzel azért nem keveri bajba Isqehát, de tulajdonképpen semmi olyat nem mondott a fiú, ami valami nagy titok lenne. Azért reméli, hogy ezzel most nem keverte bajba szegényt.*
- No persze néhány általános dolgon kívül nem sokat mondott, így azért még megmaradt a kíváncsiságot felébresztő rejtélyes fél-ismeretlenség. *Teszi még hozzá sietve, mert hát azért nem a tündér az egyetlen, aki szívesen hallana többet az említettekről maguktól az említettektől.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 16:51:16
Üzenet elküldve: 2018-01-24 16:51:16
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Miután kicsit pihent és meditált, el kell indulnia a kovácshoz.*
~ Rég nem voltam erre. ~ *és emlékei sem túl jók a városról, régebbről sem, a közelmúltról pedig pláne nem.*
- Üdv! *biccent belépéskor, de nem úgy tűnik, mintha túlzottan nagy lenne a forgalom a műhelyben. Már nem a vevők, azokból van elég, hanem a termékek terén mutatkozik némi hiány.*
- A mester? *pillant körbe, a kovácsot kutatva, majd amíg várakozik, az árukat nézegeti. Kell neki egy normális vért, esetleg sisak, vagy bármi egyéb, ami régen megvolt.*
~ Amíg le nem nyúlták a szemétládák. ~ *na igen, a sittről nehéz visszakapni a dolgokat.*
~ Rég nem voltam erre. ~ *és emlékei sem túl jók a városról, régebbről sem, a közelmúltról pedig pláne nem.*
- Üdv! *biccent belépéskor, de nem úgy tűnik, mintha túlzottan nagy lenne a forgalom a műhelyben. Már nem a vevők, azokból van elég, hanem a termékek terén mutatkozik némi hiány.*
- A mester? *pillant körbe, a kovácsot kutatva, majd amíg várakozik, az árukat nézegeti. Kell neki egy normális vért, esetleg sisak, vagy bármi egyéb, ami régen megvolt.*
~ Amíg le nem nyúlták a szemétládák. ~ *na igen, a sittről nehéz visszakapni a dolgokat.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 16:24:09
Üzenet elküldve: 2018-01-24 16:24:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*A zavarba ejtő beszélgetést, ahogyan megkezdi, úgy lép be azonnal az ajtón egy másik kíváncsiskodó személy. Ezúttal egy hófehér elf hölgy bővíti a csapatot, aki valamivel informáltabbnak tűnik Solnak, mint saját maga. Elkezdi tehát úgy érezni magát, mint egy tudatlan kisfiú és ez igencsak kényelmetlen állapot számára.*
- Hogy érdekelnek-e a venárok, azt sajnos nem tudom még megmondani. Tudod… azt sem tudom, hogy kik ők vagy mik ők. Viszont… szívesen meghallgatnám, ha el szeretnéd mesélni. Kíváncsi lettem. *Válaszol a szőke elf lánynak, majd az ember férfi felé fordul, aki szintén kérdéseket intézett felé. Mivel az első részére már válaszolt, így csak a másodikat veszi figyelembe.*
- Wegtoren? Melegebb, sokkal melegebb. Hiányzik is az ottani időjárás, hiszen most nagyon hideg van a ti városotokban. Persze a látványért teljesen megéri, hiszen az itteni erdők csodálatosak. Teljesen mások, mint a sivatagban található oázisok, de ennek ellenére otthon érzem magam bennük. Csodaszépek és varázslatosak. A város maga is teljesen más, mint Arthenior… de a természeti különbségek szembetűnőbbek. *Fejti ki hosszan szokása szerint a válaszát és a véleményét, amivel reménykedik, hogy elnyeri a férfi tetszését.*
- Oh, milyen faragatlan vagyok. Be sem mutatkoztam… a nevem Sol Au'Berran. Egy sivatagi tündér törzsből származom. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. *Húzza ki magát büszkén, majd nyújtja a kezét először a szőke elf felé, majd a kíváncsi ember férfi felé. A többiek eddig még nem nagyon foglalkoztak vele, ezért úgy gondolta, hogy nem is fogja őket most zavarni ezzel.*
*A zavarba ejtő beszélgetést, ahogyan megkezdi, úgy lép be azonnal az ajtón egy másik kíváncsiskodó személy. Ezúttal egy hófehér elf hölgy bővíti a csapatot, aki valamivel informáltabbnak tűnik Solnak, mint saját maga. Elkezdi tehát úgy érezni magát, mint egy tudatlan kisfiú és ez igencsak kényelmetlen állapot számára.*
- Hogy érdekelnek-e a venárok, azt sajnos nem tudom még megmondani. Tudod… azt sem tudom, hogy kik ők vagy mik ők. Viszont… szívesen meghallgatnám, ha el szeretnéd mesélni. Kíváncsi lettem. *Válaszol a szőke elf lánynak, majd az ember férfi felé fordul, aki szintén kérdéseket intézett felé. Mivel az első részére már válaszolt, így csak a másodikat veszi figyelembe.*
- Wegtoren? Melegebb, sokkal melegebb. Hiányzik is az ottani időjárás, hiszen most nagyon hideg van a ti városotokban. Persze a látványért teljesen megéri, hiszen az itteni erdők csodálatosak. Teljesen mások, mint a sivatagban található oázisok, de ennek ellenére otthon érzem magam bennük. Csodaszépek és varázslatosak. A város maga is teljesen más, mint Arthenior… de a természeti különbségek szembetűnőbbek. *Fejti ki hosszan szokása szerint a válaszát és a véleményét, amivel reménykedik, hogy elnyeri a férfi tetszését.*
- Oh, milyen faragatlan vagyok. Be sem mutatkoztam… a nevem Sol Au'Berran. Egy sivatagi tündér törzsből származom. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. *Húzza ki magát büszkén, majd nyújtja a kezét először a szőke elf felé, majd a kíváncsi ember férfi felé. A többiek eddig még nem nagyon foglalkoztak vele, ezért úgy gondolta, hogy nem is fogja őket most zavarni ezzel.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:44:54
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
- Bocsáss meg, nem szerettelek volna megbántani. *Mondja mosolytalanul, talán még sem kellene kinevetni Aenae félelmét. Nem az alaptalansága miatt, megérti, hogy aggódik érte, hasonló esetben ő sem tenne másképp.*
- Jól esik, hogy aggódsz, nagyon és megígérem, hogy óvatos leszek és vigyázok magamra. És ha végeztünk, megállás nélkül egyenesen Vadvédig megyünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk. *Ennél többet nem tud tenni, reméli, hogy a topázszemű lány nem neheztel sokáig rá.
A kovácsmester vagy a személyzet válaszát várva azért akad lehetősége észlelni, hogy akadnak, akik érdeklődve fordulnak feléjük, miután elkaptak pár szót a beszélgetésükből. A csuhás nem szeretné elszalasztani a műhely dolgozóit, ezért csak fél szemmel figyeli a kibontakozó beszélgetést Lyz, Aviolan és az ismeretlenek közt. Persze nem kerüli el a figyelmét az egykori venár érdekes pillantása Ssyleana-ra, melyben mintha a titulusát kérdőjelezné meg.
Mindenesetre egy tündérforma fiú és egy hosszúéletű érdeklődik Vadvéd és a venárok felől. A csuhás számára is meglepetés, hogy mennyien vágynak egy nyugodt, békés helyre, ahol barátokra, családra lelhetnek. A venárok talán egykor elzártan éltek, de a csuhás elf más elképzeléseket vall. Az erdő mindenkié, ha megfelelő alázattal és tisztelettel viseltet valaki a fák és az Erdő Szíve felé, akkor nem tagadhatja meg tőle, hogy otthonra leljen. Aki pedig rossz szándékkal érkezik, esetleg az életükre vagy az erdő nyugalmára törne, meg vannak hozzá az eszközei az erdőnek és a venároknak, hogy időben kipenderítsék Erdőmélyéről. Elég csak Xauzur-ra, a venárok irbiszére vagy példának okáért Xotara-ra gondolni.
Lyz és Aviolan jól kezelik az érdeklődőket, Aenae-nek pedig kellhet még pár perc, hogy lenyugodjon, ezért a csuhás tovább vár a kovács figyelmére. Türelmes, mint minden elf.*
- Bocsáss meg, nem szerettelek volna megbántani. *Mondja mosolytalanul, talán még sem kellene kinevetni Aenae félelmét. Nem az alaptalansága miatt, megérti, hogy aggódik érte, hasonló esetben ő sem tenne másképp.*
- Jól esik, hogy aggódsz, nagyon és megígérem, hogy óvatos leszek és vigyázok magamra. És ha végeztünk, megállás nélkül egyenesen Vadvédig megyünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk. *Ennél többet nem tud tenni, reméli, hogy a topázszemű lány nem neheztel sokáig rá.
A kovácsmester vagy a személyzet válaszát várva azért akad lehetősége észlelni, hogy akadnak, akik érdeklődve fordulnak feléjük, miután elkaptak pár szót a beszélgetésükből. A csuhás nem szeretné elszalasztani a műhely dolgozóit, ezért csak fél szemmel figyeli a kibontakozó beszélgetést Lyz, Aviolan és az ismeretlenek közt. Persze nem kerüli el a figyelmét az egykori venár érdekes pillantása Ssyleana-ra, melyben mintha a titulusát kérdőjelezné meg.
Mindenesetre egy tündérforma fiú és egy hosszúéletű érdeklődik Vadvéd és a venárok felől. A csuhás számára is meglepetés, hogy mennyien vágynak egy nyugodt, békés helyre, ahol barátokra, családra lelhetnek. A venárok talán egykor elzártan éltek, de a csuhás elf más elképzeléseket vall. Az erdő mindenkié, ha megfelelő alázattal és tisztelettel viseltet valaki a fák és az Erdő Szíve felé, akkor nem tagadhatja meg tőle, hogy otthonra leljen. Aki pedig rossz szándékkal érkezik, esetleg az életükre vagy az erdő nyugalmára törne, meg vannak hozzá az eszközei az erdőnek és a venároknak, hogy időben kipenderítsék Erdőmélyéről. Elég csak Xauzur-ra, a venárok irbiszére vagy példának okáért Xotara-ra gondolni.
Lyz és Aviolan jól kezelik az érdeklődőket, Aenae-nek pedig kellhet még pár perc, hogy lenyugodjon, ezért a csuhás tovább vár a kovács figyelmére. Türelmes, mint minden elf.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:05:47
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:05:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
- Jelezz ha mégis eljön az alkalom. Érdekesnek hangzik ez. - *Rövidre fogva ennyit suttog csak Lyznek, mielőtt a sokkal jobb hallással rendelkező elf asszony felfigyelne valami olyasmire, amire ő képtelen ebben a helyiségben. A szűkösség miatt a hangok többsége visszaverődik a falról, lehetetlenné téve hogy megtalálják az eredeti forrását.*
- Rossz érzésem van ezzel a találkával kapcsolatban. - *Ha ugyan még visszafordul hozzá, még e szavakat üzeni lyznek. Talán Aenae hangulata ragadt át hozzá, talán csak szimplán paranoiás, de az elf vezetővel ellentétben az ő bizalmát máshogy fog majd kelleni elnyerni mint egy sehonnan szalasztott futárral. Ki is volt ő, egyébként is?
Amikor nevét Pycta szájából hallja, mindössze halvány mosollyal bólint egyet s kezét a köpenye alatt nyugvó kardja markolatára csapja. Nem érzi magát teljesen biztonságban a még mindig ismeretlen kőfalak közt, és bár nem teljesen szeretné a városban elhagyni a két elfet, megteszi ha valóban az a kérésük.
Épp egy mesterien megtervezett vértezetben gyönyörköd (saját kellékeit már elintézte az eladóval), amikor először a tündérifjúra, majd egy harmadik (!) elfre figyel fel. Amit mondanak, váratlanul éri. Hogyan ismerik a Vadvédet? A venár szót? Fejét vakarva próbál visszaemlékezni, mit is mondott akkoriban Jezabiel a szövetség ismertségéről. De ki tudja, azóta talán megnőtt a hírnevük, s nyitottabbá is válhattak idegenekkel szemben. Végül is ahogy vajszívű elf vezetőjüket, Pyctát megismerte, ezt cseppet sem tartotta lehetetlennek. Plusz, legalább nem fognak rájuk azonnal fegyvert. Jó kezdés.
Megvárja míg Lyz elsőnek mutatkozik be, azután szólal meg, mindkét ismeretlenhez intézve szavait:*
- Üdv mindkettőtöknek! - *Kezét intésre emelve bizakodó mosolyt küld feléjük.* - Nem hittem hogy mások is ismerik a venár szót rajtunk kívül. De mindegy is. Engem Sunuko Aviolannak hívnak. Venár... öhm... igen. Csak venár. Egy venár. Legalábbis úgy hiszem. - *Felvont szemöldökkel s elhúzott szájjal néz oldalra Lyz irányába, tekintetéből a következőt lehetett kiolvasni:*
~ Mióta tüntetted ki magadat "vadásznak"? ~ *Viszont most a nála vagy harminc centivel alacsonyabb, kissé bőbeszédű tündér felé fordul, mogyorószínű, nyugodt szemében puszta kíváncsiság tükröződik.*
- Nem akarok tolakodó lenni, de milyen helyként tudod leírni Wegtorent? Még sosem jártam ott. - *Hiába, tudásszomja erősebb volt lovagi etikettjénél, s egy ismeretlen város egy igazi késztetést jelent számára. Tudnia kell.*
- Jelezz ha mégis eljön az alkalom. Érdekesnek hangzik ez. - *Rövidre fogva ennyit suttog csak Lyznek, mielőtt a sokkal jobb hallással rendelkező elf asszony felfigyelne valami olyasmire, amire ő képtelen ebben a helyiségben. A szűkösség miatt a hangok többsége visszaverődik a falról, lehetetlenné téve hogy megtalálják az eredeti forrását.*
- Rossz érzésem van ezzel a találkával kapcsolatban. - *Ha ugyan még visszafordul hozzá, még e szavakat üzeni lyznek. Talán Aenae hangulata ragadt át hozzá, talán csak szimplán paranoiás, de az elf vezetővel ellentétben az ő bizalmát máshogy fog majd kelleni elnyerni mint egy sehonnan szalasztott futárral. Ki is volt ő, egyébként is?
Amikor nevét Pycta szájából hallja, mindössze halvány mosollyal bólint egyet s kezét a köpenye alatt nyugvó kardja markolatára csapja. Nem érzi magát teljesen biztonságban a még mindig ismeretlen kőfalak közt, és bár nem teljesen szeretné a városban elhagyni a két elfet, megteszi ha valóban az a kérésük.
Épp egy mesterien megtervezett vértezetben gyönyörköd (saját kellékeit már elintézte az eladóval), amikor először a tündérifjúra, majd egy harmadik (!) elfre figyel fel. Amit mondanak, váratlanul éri. Hogyan ismerik a Vadvédet? A venár szót? Fejét vakarva próbál visszaemlékezni, mit is mondott akkoriban Jezabiel a szövetség ismertségéről. De ki tudja, azóta talán megnőtt a hírnevük, s nyitottabbá is válhattak idegenekkel szemben. Végül is ahogy vajszívű elf vezetőjüket, Pyctát megismerte, ezt cseppet sem tartotta lehetetlennek. Plusz, legalább nem fognak rájuk azonnal fegyvert. Jó kezdés.
Megvárja míg Lyz elsőnek mutatkozik be, azután szólal meg, mindkét ismeretlenhez intézve szavait:*
- Üdv mindkettőtöknek! - *Kezét intésre emelve bizakodó mosolyt küld feléjük.* - Nem hittem hogy mások is ismerik a venár szót rajtunk kívül. De mindegy is. Engem Sunuko Aviolannak hívnak. Venár... öhm... igen. Csak venár. Egy venár. Legalábbis úgy hiszem. - *Felvont szemöldökkel s elhúzott szájjal néz oldalra Lyz irányába, tekintetéből a következőt lehetett kiolvasni:*
~ Mióta tüntetted ki magadat "vadásznak"? ~ *Viszont most a nála vagy harminc centivel alacsonyabb, kissé bőbeszédű tündér felé fordul, mogyorószínű, nyugodt szemében puszta kíváncsiság tükröződik.*
- Nem akarok tolakodó lenni, de milyen helyként tudod leírni Wegtorent? Még sosem jártam ott. - *Hiába, tudásszomja erősebb volt lovagi etikettjénél, s egy ismeretlen város egy igazi késztetést jelent számára. Tudnia kell.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-24 10:58:10
Üzenet elküldve: 2018-01-24 10:58:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Megvonja a vállát, mivel tulajdonképpen nincsen racionális magyarázata arra, hogy Pyctának miért is kéne haragudnia rá. Végtére is nyilván ő sem tud mindent a férfi múltjáról és valószínűleg ő sem haragudna a "menet közben" kiderülő dolgokért. Aenae számára egyébként azért sokkoló ez az egész, mert az élete nagy részét egy hazugságban élte le és az egész dolog csak véletlenül bukott ki. Ő maga is titkolni tervezte, csak valahogy a jelen szituáció megkívánta, hogy elmondja - Sunuko egyébként nem hallhatja a beszélgetés ezen részét, így nem is sejtheti, hogy vérségi kötelék fűzné a lányt az említettekhez.*
- Hahaha.
*Más helyzetben talán nevetne Pycta szavain, de most valahogy nem érzi, hogy különösebben vicces lenne és kicsit rosszul is esik neki, hogy az elf nem veszi komolyan. Száját durcásan biggyeszti lefelé, egy pillanatra felsejlik a gazdagnegyedi kislány.*
- Ha a legrosszabbra számítok, akkor legalább megvan a lehetőségem arra, hogy kellemesen csalódjak. És engedtessék már meg nekem, hogy aggódjak, még ha feleslegesen is.
*Megszorítja Pycta kezét, aztán el is engedik egymást, Aenae egy halovány mosolyt küld Lyznek. Sajnos továbbra sem képes megnyugodni, de azért hálás, hogy a nő próbálkozik a megnyugtatásával.*
- Életem legrosszabb éjszakája lesz a mai.
*Ezt nem szerelmi vallomásnak szánja, hanem puszta tényközlésnek, el is fordul a férfitől, és a kínálatot kezdi vizslatni. Továbbra is csak egy tőrt akar, és ki is választja a lehető legegyszerűbb kidolgozásút, nem akar flancolni hiszen használni sem tudja, csupán valamiféle hamis biztonságérzetre vágyik. Esetleg egy privát vajazókésre. A válogatás kicsit eltereli a figyelmét az előző beszélgetésre, ami pedig teljesen eltereli az az, hogy ketten is odalépnek hozzájuk. Aenae igazán nehezen oldódik idegenek társaságában, ezért aztán kisebbfajta sokkot kap, főleg a fiútól, akinek folyamatosan jár a szája. Aenae őt nézve azon gondolkodik, hogy vajon szokott-e egyáltalán levegőt venni beszéd közben. Az elf jóval kevesebbet csacsog, Lyz pedig szerencsére kézbe veszi az ügyet, így ő maradhat a háttérben, csak üdvözlésül biccent nekik. Nézelődés közben meg azon morfondírozik, hogy régebben sosem volt problémája azzal, hogy elbeszélgessen másokkal, illetve régebben egy olyan burokban élt, ahol mindig csak ugyanazokkal az arcokkal találkozott, az újakat meg annak rendje és módja szerint bejelentette és bemutatta egy lakáj, így aztán sosem volt olyanra példa, hogy valaki csak úgy betoppanjon. Mivel azonban már igen hosszú ideje kénytelen lakáj nélkül élni, így szoknia kell az ilyen helyzeteket. Ilyenkor talán egy kicsit hiányzik a gazdagnegyedi élete, már legalábbis a nagyon szabályozott szegmensei.*
*Megvonja a vállát, mivel tulajdonképpen nincsen racionális magyarázata arra, hogy Pyctának miért is kéne haragudnia rá. Végtére is nyilván ő sem tud mindent a férfi múltjáról és valószínűleg ő sem haragudna a "menet közben" kiderülő dolgokért. Aenae számára egyébként azért sokkoló ez az egész, mert az élete nagy részét egy hazugságban élte le és az egész dolog csak véletlenül bukott ki. Ő maga is titkolni tervezte, csak valahogy a jelen szituáció megkívánta, hogy elmondja - Sunuko egyébként nem hallhatja a beszélgetés ezen részét, így nem is sejtheti, hogy vérségi kötelék fűzné a lányt az említettekhez.*
- Hahaha.
*Más helyzetben talán nevetne Pycta szavain, de most valahogy nem érzi, hogy különösebben vicces lenne és kicsit rosszul is esik neki, hogy az elf nem veszi komolyan. Száját durcásan biggyeszti lefelé, egy pillanatra felsejlik a gazdagnegyedi kislány.*
- Ha a legrosszabbra számítok, akkor legalább megvan a lehetőségem arra, hogy kellemesen csalódjak. És engedtessék már meg nekem, hogy aggódjak, még ha feleslegesen is.
*Megszorítja Pycta kezét, aztán el is engedik egymást, Aenae egy halovány mosolyt küld Lyznek. Sajnos továbbra sem képes megnyugodni, de azért hálás, hogy a nő próbálkozik a megnyugtatásával.*
- Életem legrosszabb éjszakája lesz a mai.
*Ezt nem szerelmi vallomásnak szánja, hanem puszta tényközlésnek, el is fordul a férfitől, és a kínálatot kezdi vizslatni. Továbbra is csak egy tőrt akar, és ki is választja a lehető legegyszerűbb kidolgozásút, nem akar flancolni hiszen használni sem tudja, csupán valamiféle hamis biztonságérzetre vágyik. Esetleg egy privát vajazókésre. A válogatás kicsit eltereli a figyelmét az előző beszélgetésre, ami pedig teljesen eltereli az az, hogy ketten is odalépnek hozzájuk. Aenae igazán nehezen oldódik idegenek társaságában, ezért aztán kisebbfajta sokkot kap, főleg a fiútól, akinek folyamatosan jár a szája. Aenae őt nézve azon gondolkodik, hogy vajon szokott-e egyáltalán levegőt venni beszéd közben. Az elf jóval kevesebbet csacsog, Lyz pedig szerencsére kézbe veszi az ügyet, így ő maradhat a háttérben, csak üdvözlésül biccent nekik. Nézelődés közben meg azon morfondírozik, hogy régebben sosem volt problémája azzal, hogy elbeszélgessen másokkal, illetve régebben egy olyan burokban élt, ahol mindig csak ugyanazokkal az arcokkal találkozott, az újakat meg annak rendje és módja szerint bejelentette és bemutatta egy lakáj, így aztán sosem volt olyanra példa, hogy valaki csak úgy betoppanjon. Mivel azonban már igen hosszú ideje kénytelen lakáj nélkül élni, így szoknia kell az ilyen helyzeteket. Ilyenkor talán egy kicsit hiányzik a gazdagnegyedi élete, már legalábbis a nagyon szabályozott szegmensei.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:55:33
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:55:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Miközben egészen az árlista böngészésébe merül, meg is érkezik a kovács, így leadhatja rendelését. Elég sokáig tart, amíg elkészül, amit szeretne. Lyz tipródik egy kicsit, végül mégis megrendeli az új íját. Időközben nyílik a kovács ajtaja, amire válla fölött sandít hátra. Kicsit aggódott, hogy Sunuko lemaradt egy időre, de örömmel látja, hogy mégiscsak felzárkózott ő is. Odafordul hozzá, mert idefelé jövet nem válaszolt neki egy kérdésre.*
- Igen, volt tervem. Van a városban két barátom, akikkel jó lett volna találkozni, de valószínűleg nem lesz rá idő. Mindegy is mert…* Hagyja félben a mondatot, amikor meghallja a nevét a két sutyorgó közt. Amúgy nem lehetne hallani, talán Sunuko sem hallja, csak Lyz érzékeny fülei.
Akkor pedig mégiscsak odafülel, de nem kell lesből hallgatóznia, mert Pycta végül megszólítja, majd megkéri, hogy tartson vele a thargokhoz. Smaragd tekintetét a vezérre emeli.*
- Hogyne, nagyon szívesen elkísérlek, de… azt mondtad, megbízás miatt kerestek nem? Akkor csak nem tartanak ott. ~Bár nem ismerem a thargokat.~
*Aztán Aenaere pillant, aki barbározza őket. A maga részéről, ezt inkább valami városi pletykának tartja, hiszen már jó pár alkalommal téma volt köztük, hogy a lány innen a gazdagnegyedből származik. Ugyan mi köze lehet a barbárokhoz? Lyz nem tud ellenséges klánról, ezért cseppet sem feltételez rossz szándékot, és nem is érti, hogy Aenae miért vonakodik.*
- Ne aggódj Aenae. Épségben visszaérünk. Pyctát sem kell félteni. *Teszi még hozzá, de nem tudja a gondolatát befejezni, miszerint ha fontos, és nem fogadják el a meghívást, akkor valószínűleg újabb küldött fog érkezni, netalán több, mert éppen ekkor lép hozzájuk egy napsárga hajú, tündérforma fiú. A köszönés után szinte azonnal a lényegre tér, melyet valószínűleg Pycta szavaiból nyert ki. Lyz fülig mosolyodik.*
- Szervusz! Érdekelnek a venárok? *Szalad ki Lyz száján, magára vonva a jövevény figyelmét.*
- A legjobbaktól kérdezed.* Ebben a pillanatban lép oda hozzájuk egy deres hajú, jégkék szemű elf lány is, aki már konkrétabban fogalmaz. Egészen úgy, mint aki már nem először hallja ezeket a szavakat. *
- Szép napot neked is! *Köszön viszont Lyz.* Igen, jól gondolod. *Válaszol a lánynak.* A nevem, Ssyleana Lyzenra. Venár-vadász. *Húzza ki magát büszkén, na, nem mint ha eddig nyeglén állt volna. Ajkain fülig érő mosoly, smaragdszín szemei pedig ragyognak a büszkeségtől, hogy életében először így mutatkozhat be: ”Venár-vadász.”*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 00:01:32
*Miközben egészen az árlista böngészésébe merül, meg is érkezik a kovács, így leadhatja rendelését. Elég sokáig tart, amíg elkészül, amit szeretne. Lyz tipródik egy kicsit, végül mégis megrendeli az új íját. Időközben nyílik a kovács ajtaja, amire válla fölött sandít hátra. Kicsit aggódott, hogy Sunuko lemaradt egy időre, de örömmel látja, hogy mégiscsak felzárkózott ő is. Odafordul hozzá, mert idefelé jövet nem válaszolt neki egy kérdésre.*
- Igen, volt tervem. Van a városban két barátom, akikkel jó lett volna találkozni, de valószínűleg nem lesz rá idő. Mindegy is mert…* Hagyja félben a mondatot, amikor meghallja a nevét a két sutyorgó közt. Amúgy nem lehetne hallani, talán Sunuko sem hallja, csak Lyz érzékeny fülei.
Akkor pedig mégiscsak odafülel, de nem kell lesből hallgatóznia, mert Pycta végül megszólítja, majd megkéri, hogy tartson vele a thargokhoz. Smaragd tekintetét a vezérre emeli.*
- Hogyne, nagyon szívesen elkísérlek, de… azt mondtad, megbízás miatt kerestek nem? Akkor csak nem tartanak ott. ~Bár nem ismerem a thargokat.~
*Aztán Aenaere pillant, aki barbározza őket. A maga részéről, ezt inkább valami városi pletykának tartja, hiszen már jó pár alkalommal téma volt köztük, hogy a lány innen a gazdagnegyedből származik. Ugyan mi köze lehet a barbárokhoz? Lyz nem tud ellenséges klánról, ezért cseppet sem feltételez rossz szándékot, és nem is érti, hogy Aenae miért vonakodik.*
- Ne aggódj Aenae. Épségben visszaérünk. Pyctát sem kell félteni. *Teszi még hozzá, de nem tudja a gondolatát befejezni, miszerint ha fontos, és nem fogadják el a meghívást, akkor valószínűleg újabb küldött fog érkezni, netalán több, mert éppen ekkor lép hozzájuk egy napsárga hajú, tündérforma fiú. A köszönés után szinte azonnal a lényegre tér, melyet valószínűleg Pycta szavaiból nyert ki. Lyz fülig mosolyodik.*
- Szervusz! Érdekelnek a venárok? *Szalad ki Lyz száján, magára vonva a jövevény figyelmét.*
- A legjobbaktól kérdezed.* Ebben a pillanatban lép oda hozzájuk egy deres hajú, jégkék szemű elf lány is, aki már konkrétabban fogalmaz. Egészen úgy, mint aki már nem először hallja ezeket a szavakat. *
- Szép napot neked is! *Köszön viszont Lyz.* Igen, jól gondolod. *Válaszol a lánynak.* A nevem, Ssyleana Lyzenra. Venár-vadász. *Húzza ki magát büszkén, na, nem mint ha eddig nyeglén állt volna. Ajkain fülig érő mosoly, smaragdszín szemei pedig ragyognak a büszkeségtől, hogy életében először így mutatkozhat be: ”Venár-vadász.”*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 00:01:32
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:27:09
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatlakozás a városi túrához//
*Ajándék beszerző kísérlete végül meghiúsult legutóbb, de a nehézkes kezdet után egész kellemesre fordult a kis kirándulása a városban. A probléma azonban nem oldódott meg, még mindig ott a nagy kérdés, mivel lepje meg unokatestvérét? A megvilágosodás, a sugallat meg is érkezett még a reggeli órákban. Kuzinja szeret vadászni, s ha ideje engedi, elcsábul az efféle hóbortra, akkor miért ne vihetne neki ajándékba egy remek íjat?
Útját hát a Kovácsműhely felé vette, már persze amint túlesett az olyan rutinokon, mint reggelizni, összekészülni és a többi. A város, mint mindig, aznap is élettel teli és nyüzsgő, amire azonban nem számított, hogy a kovácsmesternél is kisebb tömeg fogadja majd a műhelyben. Óvatosan próbál ellavírozni az idegenek között, hogy senkit ne lökjön meg vagy fel, míg szemügyre vesz pár íjat, azonban akaratlanul is elcsíp egy-két szót a beszélgetésből, amik felkeltik a figyelmét. Habár ennek legfőbb oka, hogy a tündér ifjú épp megismétli az érdeklődését felkeltő kulcsszavakat.
Egyből Isqeha jut eszébe, no meg persze amiket a fiú mesélt, hát kíváncsian veszi szemügyre a társaság tagjait. Nem lepi meg, hogy az egyetlen esetleges ismerős arcot nem pillantja meg, s bár emiatt kis csalódottságot érez, kíváncsisága nem lankad.
Hanyagolva hát az íjakat közelebb lép a társasághoz, s egy alkalmas pillanatban, amikor senki szavába nem vág, ő is megszólal.*
- Szép napot nektek! Akaratlanul is elcsíptem néhány szót a beszélgetésetekből... öhm... ti venárok vagytok? *Jégkék tekintete felváltva vándorol a jelenlévőkön, noha egyikükön sem marad meg túlzottan vagy kényelmetlenül sokáig.*
*Ajándék beszerző kísérlete végül meghiúsult legutóbb, de a nehézkes kezdet után egész kellemesre fordult a kis kirándulása a városban. A probléma azonban nem oldódott meg, még mindig ott a nagy kérdés, mivel lepje meg unokatestvérét? A megvilágosodás, a sugallat meg is érkezett még a reggeli órákban. Kuzinja szeret vadászni, s ha ideje engedi, elcsábul az efféle hóbortra, akkor miért ne vihetne neki ajándékba egy remek íjat?
Útját hát a Kovácsműhely felé vette, már persze amint túlesett az olyan rutinokon, mint reggelizni, összekészülni és a többi. A város, mint mindig, aznap is élettel teli és nyüzsgő, amire azonban nem számított, hogy a kovácsmesternél is kisebb tömeg fogadja majd a műhelyben. Óvatosan próbál ellavírozni az idegenek között, hogy senkit ne lökjön meg vagy fel, míg szemügyre vesz pár íjat, azonban akaratlanul is elcsíp egy-két szót a beszélgetésből, amik felkeltik a figyelmét. Habár ennek legfőbb oka, hogy a tündér ifjú épp megismétli az érdeklődését felkeltő kulcsszavakat.
Egyből Isqeha jut eszébe, no meg persze amiket a fiú mesélt, hát kíváncsian veszi szemügyre a társaság tagjait. Nem lepi meg, hogy az egyetlen esetleges ismerős arcot nem pillantja meg, s bár emiatt kis csalódottságot érez, kíváncsisága nem lankad.
Hanyagolva hát az íjakat közelebb lép a társasághoz, s egy alkalmas pillanatban, amikor senki szavába nem vág, ő is megszólal.*
- Szép napot nektek! Akaratlanul is elcsíptem néhány szót a beszélgetésetekből... öhm... ti venárok vagytok? *Jégkék tekintete felváltva vándorol a jelenlévőkön, noha egyikükön sem marad meg túlzottan vagy kényelmetlenül sokáig.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:29:25
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:29:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatlakozás a városi túrához//
* A tisztáson való időzés nagyon tetszik Solnak, hiszen Nolie társasága nagyon kellemes, akármennyire is tagadná ezt a lány, azonban az idő hamar elrohant a kettejük felett, a tündérfiúnak pedig vissza kell indulnia a városba. Csalódottan olvassa le az égről és a nap állásából a jelenlegi időt, majd a lány felé fordulva szomorú arccal megszólal.*
- Sajnálom, de most mennem kell. Sok a dolgom még a városban és minél előbb túl esek rajta, annál könnyebb lesz. Viszont nem köszönök el örökre… most, hogy tudom a tartózkodási helyed, még fel foglak keresni! Rengeteg dologról kell még beszélnünk! Örülök, hogy megismerhettelek… viszlát, Nolie. *Hajol meg ismét színpadiasan, majd azon az útvonalon, amin korábban jött, elindul visszafelé a városba. A feladatai elég rendszertelenek és keszekuszák, hiszen nincs semmire sem konkrét terve, ahogyan az rá tökéletesen jellemző. Kellene neki egy szállás, egy munka és egy rövid távú cél is, aminek szentelheti az idejét. Mivel még szinte a tündérlányon kívül senkit sem ismer a városból, ezért nagyon nehéz dolga van. Nem akar a nemesi rangjával érvényesülni a gazdagnegyedben, valamint a fogadóból is már jó párszor kinézték. Egyelőre azt látja a legbölcsebb megoldásnak, hogy körbenéz a városban, hátha találkozik olyan személlyel, esetleg meglát vagy meghall olyan lehetőséget… akinek, vagy aminek a hasznát veheti ebben a helyzetben. A városba érve céltalanul indul meg véletlenszerű irányokba, aminek köszönhetően valahogyan a kovácsműhely közelébe keveredik. Mivel még soha nem járt errefelé sem, így belép a kis épületbe, megpróbálja feltérképezni. Az épületbe lépve egy egész csapat tárul a szeme elé, nem gondolta volna elsőre, hogy itt ennyien lesznek. Lányos zavarában megvakarja a fejét, de nem óhajt visszatáncolni, ha már belépett, akkor vállalja a következményeket.*
- Eeyr áldjon benneteket. Öhm… hogy vagytok? *Kezdi meg véletlenszerűen a bájcsevejt, persze érzi, hogy ez valamiért nem stimmel. Megpróbál inkább becsatlakozni a beszélgetésekbe, az talán kevésbé hozza kellemetlen helyzetbe.*
- Vadvéd? Vadvért? Venárok? Izgalmasan hangzanak, meg kérdezhetem, hogy miről van szó? *Pislog érdeklődve az idegen elf férfi felé, persze tekintetét a többieken is végigvezeti.*
- Félre értés ne essék, nem akarok udvariatlan lenni. Ha nem tartozik rám, természetesen nem kell elmondaniuk. Vegyék úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Ehelyett inkább… tudnának ajánlani valamiféle munkát vagy olcsó szállást távol a várostól? Szimpatikus a környék, de valamiért nem tudom megszokni a civilizáció zaját. Hiányzik a sivatag, az óázis és az erdő. Lehet elhamarkodtam a költözést Wegtorenből. Viszont ha már itt vagyok… kell valahol aludnom és szereznem kell valahogyan pénzt. Oh… elnézést, már megint túl sokat beszélek. *Kap hirtelen a szájához, hiszen valóban megint beindult a lepénylesője. Úgy érzi, hogy előbb vagy utóbb ez az életébe fog kerülni. Vigyáznia kellene, már nincs a biztonságos óázisban, ahol mindenkiben megbízhatott. Ez már a nagy betűs élet, itt pedig nem megy minden olyan egyszerűen, mint azt ő elsőre gondolná.*
* A tisztáson való időzés nagyon tetszik Solnak, hiszen Nolie társasága nagyon kellemes, akármennyire is tagadná ezt a lány, azonban az idő hamar elrohant a kettejük felett, a tündérfiúnak pedig vissza kell indulnia a városba. Csalódottan olvassa le az égről és a nap állásából a jelenlegi időt, majd a lány felé fordulva szomorú arccal megszólal.*
- Sajnálom, de most mennem kell. Sok a dolgom még a városban és minél előbb túl esek rajta, annál könnyebb lesz. Viszont nem köszönök el örökre… most, hogy tudom a tartózkodási helyed, még fel foglak keresni! Rengeteg dologról kell még beszélnünk! Örülök, hogy megismerhettelek… viszlát, Nolie. *Hajol meg ismét színpadiasan, majd azon az útvonalon, amin korábban jött, elindul visszafelé a városba. A feladatai elég rendszertelenek és keszekuszák, hiszen nincs semmire sem konkrét terve, ahogyan az rá tökéletesen jellemző. Kellene neki egy szállás, egy munka és egy rövid távú cél is, aminek szentelheti az idejét. Mivel még szinte a tündérlányon kívül senkit sem ismer a városból, ezért nagyon nehéz dolga van. Nem akar a nemesi rangjával érvényesülni a gazdagnegyedben, valamint a fogadóból is már jó párszor kinézték. Egyelőre azt látja a legbölcsebb megoldásnak, hogy körbenéz a városban, hátha találkozik olyan személlyel, esetleg meglát vagy meghall olyan lehetőséget… akinek, vagy aminek a hasznát veheti ebben a helyzetben. A városba érve céltalanul indul meg véletlenszerű irányokba, aminek köszönhetően valahogyan a kovácsműhely közelébe keveredik. Mivel még soha nem járt errefelé sem, így belép a kis épületbe, megpróbálja feltérképezni. Az épületbe lépve egy egész csapat tárul a szeme elé, nem gondolta volna elsőre, hogy itt ennyien lesznek. Lányos zavarában megvakarja a fejét, de nem óhajt visszatáncolni, ha már belépett, akkor vállalja a következményeket.*
- Eeyr áldjon benneteket. Öhm… hogy vagytok? *Kezdi meg véletlenszerűen a bájcsevejt, persze érzi, hogy ez valamiért nem stimmel. Megpróbál inkább becsatlakozni a beszélgetésekbe, az talán kevésbé hozza kellemetlen helyzetbe.*
- Vadvéd? Vadvért? Venárok? Izgalmasan hangzanak, meg kérdezhetem, hogy miről van szó? *Pislog érdeklődve az idegen elf férfi felé, persze tekintetét a többieken is végigvezeti.*
- Félre értés ne essék, nem akarok udvariatlan lenni. Ha nem tartozik rám, természetesen nem kell elmondaniuk. Vegyék úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Ehelyett inkább… tudnának ajánlani valamiféle munkát vagy olcsó szállást távol a várostól? Szimpatikus a környék, de valamiért nem tudom megszokni a civilizáció zaját. Hiányzik a sivatag, az óázis és az erdő. Lehet elhamarkodtam a költözést Wegtorenből. Viszont ha már itt vagyok… kell valahol aludnom és szereznem kell valahogyan pénzt. Oh… elnézést, már megint túl sokat beszélek. *Kap hirtelen a szájához, hiszen valóban megint beindult a lepénylesője. Úgy érzi, hogy előbb vagy utóbb ez az életébe fog kerülni. Vigyáznia kellene, már nincs a biztonságos óázisban, ahol mindenkiben megbízhatott. Ez már a nagy betűs élet, itt pedig nem megy minden olyan egyszerűen, mint azt ő elsőre gondolná.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:17:56
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Reméli, hogy Lyz nem haragszik meg rá, ha most kicsit Aneae-t helyezi előtérbe a válasz meghallgatása előtt, de a topázszemű lányt láthatóan megviselte az információ, hogy a csuhás a barbárokként elhíresült thargokhoz indul küldöttségbe.*
- Miért utálnálak? *Kérdi halkan felnevetve, de nem a lányt neveti ki, hanem a feltételezést, hogy haragudna azért, mert nem mondott el mindent az előéletéről.*
- Igen, és kecskéket áldoznak a telihold fényénél, meg vért isznak. *Mondja, de látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan. Jó, talán nem ez a legjobb módja a nyugtatásnak, de Arthenior közelében nem tűrnének meg ilyen népeket.*
- Fogalmuk sincs róla, hogy én vezetem Vadvédet és a venárokat. A Vadvért küldötteként fogok bemutatkozni, ráadásul, ha bárki is azok közül, akiket említettél elmondta, hogy Erdőmélyén vagy, nem tudhatja, hogy milyen kapcsolat van közöttünk. Feleslegesen ne aggódjunk olyan dolgokon, amiket nem ismerünk. Időben minden kiderül. *Csókot nyom a homlokára és elengedi a lányt, de a kezét nem.*
- Nem kell tenned semmit, olyan dolgoktól tartani, amelyekről nem tudunk, felesleges. Lyz ügyes íjász és jó barát. *Ismétli mosolyogva Aenae szavait, lombzöld tekintete a hosszúéletű lányra siklik, bizalommal mosolyog a vadászra.*
- Aviolan pedig visszatér veled Vadvédbe, mi pedig egy nap múlva otthon leszünk és mindenki megnyugodhat. *Ezúttal már a kezét is elengedi, mert az utolsó vevő is távozik a kovácstól, így rájuk kerül a sor és nem szeretné feltartani a mestert.*
- Áldott napot, uram, szeretnék pár fegyvert vásárolni és egy különleges kéréssel fordulnék önhöz. *Mondja a kovácsnak vagy a segédjének avagy bárkinek, aki az efféle ügyekben kompetens. Reméli, hogy akad ilyen személy a híres műhelyben, mert a kérés, amelyet fel fog tenni, valódi szakmai tudást és elhivatottságot kíván meg.*
*Reméli, hogy Lyz nem haragszik meg rá, ha most kicsit Aneae-t helyezi előtérbe a válasz meghallgatása előtt, de a topázszemű lányt láthatóan megviselte az információ, hogy a csuhás a barbárokként elhíresült thargokhoz indul küldöttségbe.*
- Miért utálnálak? *Kérdi halkan felnevetve, de nem a lányt neveti ki, hanem a feltételezést, hogy haragudna azért, mert nem mondott el mindent az előéletéről.*
- Igen, és kecskéket áldoznak a telihold fényénél, meg vért isznak. *Mondja, de látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan. Jó, talán nem ez a legjobb módja a nyugtatásnak, de Arthenior közelében nem tűrnének meg ilyen népeket.*
- Fogalmuk sincs róla, hogy én vezetem Vadvédet és a venárokat. A Vadvért küldötteként fogok bemutatkozni, ráadásul, ha bárki is azok közül, akiket említettél elmondta, hogy Erdőmélyén vagy, nem tudhatja, hogy milyen kapcsolat van közöttünk. Feleslegesen ne aggódjunk olyan dolgokon, amiket nem ismerünk. Időben minden kiderül. *Csókot nyom a homlokára és elengedi a lányt, de a kezét nem.*
- Nem kell tenned semmit, olyan dolgoktól tartani, amelyekről nem tudunk, felesleges. Lyz ügyes íjász és jó barát. *Ismétli mosolyogva Aenae szavait, lombzöld tekintete a hosszúéletű lányra siklik, bizalommal mosolyog a vadászra.*
- Aviolan pedig visszatér veled Vadvédbe, mi pedig egy nap múlva otthon leszünk és mindenki megnyugodhat. *Ezúttal már a kezét is elengedi, mert az utolsó vevő is távozik a kovácstól, így rájuk kerül a sor és nem szeretné feltartani a mestert.*
- Áldott napot, uram, szeretnék pár fegyvert vásárolni és egy különleges kéréssel fordulnék önhöz. *Mondja a kovácsnak vagy a segédjének avagy bárkinek, aki az efféle ügyekben kompetens. Reméli, hogy akad ilyen személy a híres műhelyben, mert a kérés, amelyet fel fog tenni, valódi szakmai tudást és elhivatottságot kíván meg.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 16:47:44
Üzenet elküldve: 2018-01-23 16:47:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Sajnos nem tart neki kevés ideig míg rá nem jön hogy tökéletesen sikerült elmaradnia társaitól. Túl sokáig nézte a piactereken lévő fegyvereket, s közben el is sodorta őt a tömeg! Továbbra sem kevés ideig tart míg épülettől épületig rohanva s egyszerre lovát rángatva el nem éri azt a kovácshelyiséget, melynek ajtaján kissé tolakodóan berontva Pont Pycta előtt fékez le. Ez nem jó pont számára. Még vissza is fordul hogy hátasát rendesen kikösse. Majd úgy lép be ismét, most már fejét lógatva, kissé szégyenkezve.
Komor tekintettel hallgatja végig a kettőjük beszédjét, miközben hátát a falnak támasztva maradék élelmét fogyasztja riasztó sebességgel. Nem mintha Pyctával különböző nyugtatást formálna meg fejében ezzel kapcsolatban, de az ő agyában másképpen pörögnek le az információk, mint ahogy az elf vezetőjében. A lány ismeri őket. Állítólag barbárok. Fél, s valószínűleg nem csak a vérrokonság miatt lehet oka rá. Ha valóban olyan ellenségesek mint ahogy ő állítja, akkor velük szemben is ellenségesen fognak fellépni, hacsak nem ismerik már őket. De ha mégsem... Érzi ahogy ujjai ráfeszülnek köpenye által elrejtett, övénél tartott kardja markolatára.
Éppen az utolsó falat tócsni tűnik el a szájában amikor realizálja, hogy Lyzzel beszélnek éppen. Fejét a falon lógó "kínálatokra" fordítva elidőzik egy kicsit, továbbra is szótlanul várva a cselekmények folytatását.*
*Sajnos nem tart neki kevés ideig míg rá nem jön hogy tökéletesen sikerült elmaradnia társaitól. Túl sokáig nézte a piactereken lévő fegyvereket, s közben el is sodorta őt a tömeg! Továbbra sem kevés ideig tart míg épülettől épületig rohanva s egyszerre lovát rángatva el nem éri azt a kovácshelyiséget, melynek ajtaján kissé tolakodóan berontva Pont Pycta előtt fékez le. Ez nem jó pont számára. Még vissza is fordul hogy hátasát rendesen kikösse. Majd úgy lép be ismét, most már fejét lógatva, kissé szégyenkezve.
Komor tekintettel hallgatja végig a kettőjük beszédjét, miközben hátát a falnak támasztva maradék élelmét fogyasztja riasztó sebességgel. Nem mintha Pyctával különböző nyugtatást formálna meg fejében ezzel kapcsolatban, de az ő agyában másképpen pörögnek le az információk, mint ahogy az elf vezetőjében. A lány ismeri őket. Állítólag barbárok. Fél, s valószínűleg nem csak a vérrokonság miatt lehet oka rá. Ha valóban olyan ellenségesek mint ahogy ő állítja, akkor velük szemben is ellenségesen fognak fellépni, hacsak nem ismerik már őket. De ha mégsem... Érzi ahogy ujjai ráfeszülnek köpenye által elrejtett, övénél tartott kardja markolatára.
Éppen az utolsó falat tócsni tűnik el a szájában amikor realizálja, hogy Lyzzel beszélnek éppen. Fejét a falon lógó "kínálatokra" fordítva elidőzik egy kicsit, továbbra is szótlanul várva a cselekmények folytatását.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 14:08:50
Üzenet elküldve: 2018-01-23 14:08:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Nem könnyű megnyugodnia, főleg azért nem könnyű ez, mert nem olyan a reakció, amire amúgy joggal számíthatott volna. Illetve jobban belegondolva, ez egy roppant pyctás reakció, átkarolja és magához vonja ahelyett, hogy dühében kiabálna vele és számon kérné rajta azt, hogy miért csak most közli ezt az apróságot. Lehet, hogy talán tényleg apróság? Aenae már maga sem tudja, hogy milyen horderejű ez a dolog, lehet, hogy csak ő tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint kellene. Végtére is csak egy leánygyermek.*
- Ugye nem utálsz, hogy nem mondtam el eddig? Nagyon haragszol?
*Kérdezi még az előbbinél is halkabban, ez legalább akkora félelme, mint az, hogy az apja tudja, hogy hol keresse.*
- Igazad lehet. De annyi rosszat hallani azokról a barbárokról. Anyám szerint a medvét is puszta kézzel tépik szét, és csak özvegyeket és árvákat hagynak maguk után, amerre járnak.
*Nem ismer egy barbárt sem, szóval kénytelen a pletykákra hagyatkozni, meg az összes olyan sztereotípiára, ami kering róluk. Véres rituálék keretein belül felfalják ellenségeiket, meg ilyenek. Ezek e pletykák már bőven elég indokul szolgálnak arra, hogy ne akarjon az ellenségül lenni, meg arra is, hogy ne akarja megismerni őket.*
- Mi van, ha én nem is érdeklem, hanem csak kegyetlenkedni akar, vagy lefejezni egy közösséget?
*Nyilván nem is lehet más indoka, amiért meghívja magához az erdőmélyi erőd vezetőjét.*
- Én.. nagyon félek. És féltelek. És nem, nem tudom, hogy mit kell tennem.
*Nyilván egyből érte menne, ami nyilvánvaló ostobaság lenne, mert vele és a képességeivel Pycta nemigen lenne kint a vízből. Ugyanakkor vannak helyzetek, mikor az ember a legkevésbé sem racionális, amikor pedig veszélyben sejti a szeretett férfit, akkor valószínűleg nem az ésszerűség ösvényén indulna.*
- Jó, ha Lyz veled megy az jó. Ő ügyes íjász, és jó barát.
*Nem mintha jobban meg tudna nyugodni attól, hogy így majd kettő miatt kell aggódnia. Mindenesetre mostanra sikerül valamennyire rendeznie a vonásait. Pycta közben elő is adja Lyznek a dolgot.*
- Ne legyen igazam, de barbár népek azok, bármi kitelik tőlük.
*Magyarázza a nőnek, hogy szerinte miért is nem jó ötlet az, hogy eleget tenne Pycta a meghívásnak.*
*Nem könnyű megnyugodnia, főleg azért nem könnyű ez, mert nem olyan a reakció, amire amúgy joggal számíthatott volna. Illetve jobban belegondolva, ez egy roppant pyctás reakció, átkarolja és magához vonja ahelyett, hogy dühében kiabálna vele és számon kérné rajta azt, hogy miért csak most közli ezt az apróságot. Lehet, hogy talán tényleg apróság? Aenae már maga sem tudja, hogy milyen horderejű ez a dolog, lehet, hogy csak ő tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint kellene. Végtére is csak egy leánygyermek.*
- Ugye nem utálsz, hogy nem mondtam el eddig? Nagyon haragszol?
*Kérdezi még az előbbinél is halkabban, ez legalább akkora félelme, mint az, hogy az apja tudja, hogy hol keresse.*
- Igazad lehet. De annyi rosszat hallani azokról a barbárokról. Anyám szerint a medvét is puszta kézzel tépik szét, és csak özvegyeket és árvákat hagynak maguk után, amerre járnak.
*Nem ismer egy barbárt sem, szóval kénytelen a pletykákra hagyatkozni, meg az összes olyan sztereotípiára, ami kering róluk. Véres rituálék keretein belül felfalják ellenségeiket, meg ilyenek. Ezek e pletykák már bőven elég indokul szolgálnak arra, hogy ne akarjon az ellenségül lenni, meg arra is, hogy ne akarja megismerni őket.*
- Mi van, ha én nem is érdeklem, hanem csak kegyetlenkedni akar, vagy lefejezni egy közösséget?
*Nyilván nem is lehet más indoka, amiért meghívja magához az erdőmélyi erőd vezetőjét.*
- Én.. nagyon félek. És féltelek. És nem, nem tudom, hogy mit kell tennem.
*Nyilván egyből érte menne, ami nyilvánvaló ostobaság lenne, mert vele és a képességeivel Pycta nemigen lenne kint a vízből. Ugyanakkor vannak helyzetek, mikor az ember a legkevésbé sem racionális, amikor pedig veszélyben sejti a szeretett férfit, akkor valószínűleg nem az ésszerűség ösvényén indulna.*
- Jó, ha Lyz veled megy az jó. Ő ügyes íjász, és jó barát.
*Nem mintha jobban meg tudna nyugodni attól, hogy így majd kettő miatt kell aggódnia. Mindenesetre mostanra sikerül valamennyire rendeznie a vonásait. Pycta közben elő is adja Lyznek a dolgot.*
- Ne legyen igazam, de barbár népek azok, bármi kitelik tőlük.
*Magyarázza a nőnek, hogy szerinte miért is nem jó ötlet az, hogy eleget tenne Pycta a meghívásnak.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 13:02:32
Üzenet elküldve: 2018-01-23 13:02:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*A kantárszáron kifehéredő ujjak, a zavart tekintet és a nyugtalan hang együttesen elegek ahhoz, hogy meglásson benne valamit a csuhás. Aenae soha nem volt még ilyen és ettől csak jobban tudja, hogy valami igazán vagy baj van. Ha a városba visszatérés lett volna a baj, akkor már a főtéren is láthatóak lettek volna ezek a jelek, de csak a levél említése után kezdődött ez a mérhetetlen ijedtség.
Az elf értetlen arccal hallgatja végig a vallomást, a szavak áradatát és látja a topázszemű lány ijedtségének és pánikjának kiteljesedését. Egészen közel lép hozzá, átkarolja, hogy biztonságot nyújtson neki, ha a többiek is a közelben vannak, esetleg hallották is a beszélgetésüket, akkor bizonyosan érteni fogják a történtek hatását.*
- Nyugalom. *Öleli át, hangja nyugodt és nyugtató. Fejében megzavart méhkasként rajzanak fel a gondolatok, de tudja, hogy csak "távolabb kell állnia", hogy átlássa a dolgokat, hogy hagyja lenyugodni és összerendeződni a kirakós darabjait. Nem szabad hagynia, hogy Aenae pánikja rá is átragadjon.*
- Engem nem ismerhet, ahogy azt sem tudhatja, hogy mi együtt vagyunk. *Kezd bele, jobbja megsimítja a lány arcát.*
- Ha pedig tudja, hogy nálunk vagy, akkor ideje tisztázni, hogy mi is a felállás. *Nem akar többet mondani, hisz felesleges volna találgatásokba bocsátkoznia. Mondhatná, hogy lehet, hogy nem akarják bántani, hogy nem akarják fogságba ejteni, hogy talán nem is tudják, hogy Aenae velük van és még ezer állítást tehetne, akkor sem lehetne biztos benne, hogy a valós köztük van.*
- De el kell mennem, mert ha távol maradok, azzal csak félreértésekre adhatok okot. Tisztázhatok mindent, nem tartok attól, hogy nem térek vissza. Biztosan tisztában van vele, ha nem enged el, akkor sohasem láthat téged. *Nem akarja megijeszteni még jobban, de nem tehet mást. Most már mindenképpen mennie kell, legalább megtudja az igazat. Bízik az Erdő Szívében, hogy megvédi és oltalmazza hívét. De tudja, hogy hiába vigasztalná ezzel most a lányt, nem hozna enyhet a látogatás felett érzett félelmében.*
- Majd Lyz elkísér és ha nem térek vissza, akkor tudni fogod, mit kell tenned. *Mosolyog a topázszemű lányra biztatóan. Ezután az elf vadász felé fordul, aki láthatóan valami nagyon érdekeset és lebilincselőt talált a kovács árlistáján. Magában elmosolyodik a csuhás, amiért ilyen figyelmes társai vannak.*
- Lyz, bocsáss meg, eljönnél velem a thargokhoz küldöttségbe. Amíg én tárgyalok velük, te kint megvársz és ha nem térek vissza, elhozod a hírt a venároknak és kitaláljátok, hogyan legyen tovább. *Hangja most is nyugodt és bizakodó.*
- Aenae attól tart, hogy ott tartanak és ha ez megesik, de szerintem nem fog, akkor elhozhatod a hírt. *Lombzöld szemei a másik elf tekintetét keresik. Nem mond el mindent, csak épp annyit, amennyit szükséges, de nem hazudik, ha Lyz esetleg tudni szeretné az okokat, majd Aenae eldönti, hogy elmondja-e neki is.
A hosszúéletű lány válaszát várva fürkészi a topázszemű lány arcát, remélve, hogy sikerült kicsit megnyugtatnia, bár erre csak apró esélyt lát.*
*A kantárszáron kifehéredő ujjak, a zavart tekintet és a nyugtalan hang együttesen elegek ahhoz, hogy meglásson benne valamit a csuhás. Aenae soha nem volt még ilyen és ettől csak jobban tudja, hogy valami igazán vagy baj van. Ha a városba visszatérés lett volna a baj, akkor már a főtéren is láthatóak lettek volna ezek a jelek, de csak a levél említése után kezdődött ez a mérhetetlen ijedtség.
Az elf értetlen arccal hallgatja végig a vallomást, a szavak áradatát és látja a topázszemű lány ijedtségének és pánikjának kiteljesedését. Egészen közel lép hozzá, átkarolja, hogy biztonságot nyújtson neki, ha a többiek is a közelben vannak, esetleg hallották is a beszélgetésüket, akkor bizonyosan érteni fogják a történtek hatását.*
- Nyugalom. *Öleli át, hangja nyugodt és nyugtató. Fejében megzavart méhkasként rajzanak fel a gondolatok, de tudja, hogy csak "távolabb kell állnia", hogy átlássa a dolgokat, hogy hagyja lenyugodni és összerendeződni a kirakós darabjait. Nem szabad hagynia, hogy Aenae pánikja rá is átragadjon.*
- Engem nem ismerhet, ahogy azt sem tudhatja, hogy mi együtt vagyunk. *Kezd bele, jobbja megsimítja a lány arcát.*
- Ha pedig tudja, hogy nálunk vagy, akkor ideje tisztázni, hogy mi is a felállás. *Nem akar többet mondani, hisz felesleges volna találgatásokba bocsátkoznia. Mondhatná, hogy lehet, hogy nem akarják bántani, hogy nem akarják fogságba ejteni, hogy talán nem is tudják, hogy Aenae velük van és még ezer állítást tehetne, akkor sem lehetne biztos benne, hogy a valós köztük van.*
- De el kell mennem, mert ha távol maradok, azzal csak félreértésekre adhatok okot. Tisztázhatok mindent, nem tartok attól, hogy nem térek vissza. Biztosan tisztában van vele, ha nem enged el, akkor sohasem láthat téged. *Nem akarja megijeszteni még jobban, de nem tehet mást. Most már mindenképpen mennie kell, legalább megtudja az igazat. Bízik az Erdő Szívében, hogy megvédi és oltalmazza hívét. De tudja, hogy hiába vigasztalná ezzel most a lányt, nem hozna enyhet a látogatás felett érzett félelmében.*
- Majd Lyz elkísér és ha nem térek vissza, akkor tudni fogod, mit kell tenned. *Mosolyog a topázszemű lányra biztatóan. Ezután az elf vadász felé fordul, aki láthatóan valami nagyon érdekeset és lebilincselőt talált a kovács árlistáján. Magában elmosolyodik a csuhás, amiért ilyen figyelmes társai vannak.*
- Lyz, bocsáss meg, eljönnél velem a thargokhoz küldöttségbe. Amíg én tárgyalok velük, te kint megvársz és ha nem térek vissza, elhozod a hírt a venároknak és kitaláljátok, hogyan legyen tovább. *Hangja most is nyugodt és bizakodó.*
- Aenae attól tart, hogy ott tartanak és ha ez megesik, de szerintem nem fog, akkor elhozhatod a hírt. *Lombzöld szemei a másik elf tekintetét keresik. Nem mond el mindent, csak épp annyit, amennyit szükséges, de nem hazudik, ha Lyz esetleg tudni szeretné az okokat, majd Aenae eldönti, hogy elmondja-e neki is.
A hosszúéletű lány válaszát várva fürkészi a topázszemű lány arcát, remélve, hogy sikerült kicsit megnyugtatnia, bár erre csak apró esélyt lát.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:47:40
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*A kovácsműhely előtt leszáll, s nem sokkal később Pycta megosztja velük a levél tartalmát. Már sejti, hogy nem ez a fogadás beváltásának ideje. Most fontosabb dolguk van. Még ma visszaindulnak, és ő biztosan nem marad hátra egyedül.
Kicsit lemarad Pyctától és Aenaetől, mert tovább szöszmötöl lova kikötésével. Mikor sikerül a művelet, belép a kovácshoz és csak azt látja, hogy Aenae Pyctába kapaszkodik, a kétségbeesett arcot csak később veszi észre. Biztosan lemaradt valamiről. Aenae utolsó szavait még éppen elcsípi, miszerint el kellett volna mondania valamit Pyctának. Ha valóban így van, akkor rá biztosan nem tartozik, pláne, ha a férfinak sem mondta el eddig. Csak azt nem éri hirtelen, hogy mi hozta elő benne ezt a vallomást oly hirtelen, itt a városban, amikor otthon az erődben nyugodtan is megbeszélhették volna. Talán a város hozta ki a lányból, esetleg a levél. Logikája szerint inkább a város lehet, mivel Aenae korábban már említette, hogy innen, a gazdagnegyedből származik.
~Erről mondjuk Pycta is biztosan tud, ha Zara és én is tudunk róla... ennél azért valami komolyabb lehet... mindegy is... nem tartozik rám.~
Inkább a falra festett cikornyás írás felé fordul, s próbálja becsukni elf füleit a szöveg tanulmányozása közben. A legutóbbi ittlétekor észre sem vette, de az is lehet, hogy csak most olyan a szituáció, ami miatt nem akarja megzavarni úti társait, és ez a várakozás holtidejében a legérdekesebb néznivaló.
Ezután inkább az árlistát böngészi, hogy mire befut a kovács, azonnal leadhassa a rendelését.*
*A kovácsműhely előtt leszáll, s nem sokkal később Pycta megosztja velük a levél tartalmát. Már sejti, hogy nem ez a fogadás beváltásának ideje. Most fontosabb dolguk van. Még ma visszaindulnak, és ő biztosan nem marad hátra egyedül.
Kicsit lemarad Pyctától és Aenaetől, mert tovább szöszmötöl lova kikötésével. Mikor sikerül a művelet, belép a kovácshoz és csak azt látja, hogy Aenae Pyctába kapaszkodik, a kétségbeesett arcot csak később veszi észre. Biztosan lemaradt valamiről. Aenae utolsó szavait még éppen elcsípi, miszerint el kellett volna mondania valamit Pyctának. Ha valóban így van, akkor rá biztosan nem tartozik, pláne, ha a férfinak sem mondta el eddig. Csak azt nem éri hirtelen, hogy mi hozta elő benne ezt a vallomást oly hirtelen, itt a városban, amikor otthon az erődben nyugodtan is megbeszélhették volna. Talán a város hozta ki a lányból, esetleg a levél. Logikája szerint inkább a város lehet, mivel Aenae korábban már említette, hogy innen, a gazdagnegyedből származik.
~Erről mondjuk Pycta is biztosan tud, ha Zara és én is tudunk róla... ennél azért valami komolyabb lehet... mindegy is... nem tartozik rám.~
Inkább a falra festett cikornyás írás felé fordul, s próbálja becsukni elf füleit a szöveg tanulmányozása közben. A legutóbbi ittlétekor észre sem vette, de az is lehet, hogy csak most olyan a szituáció, ami miatt nem akarja megzavarni úti társait, és ez a várakozás holtidejében a legérdekesebb néznivaló.
Ezután inkább az árlistát böngészi, hogy mire befut a kovács, azonnal leadhassa a rendelését.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:00:35
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Talán jobban kéne uralja az arcvonásait, mert Pyctának egyből feltűnik a hangulatában beállt változás. Talán nem kéne piti kis titkokat őrizgessen, és akkor nem lenne ilyen gondja.*
- Én csak...
*Szóra nyitja a száját, aztán beharapja az alsó ajkát. Ha eddig pánikban volt, akkor most már az ájulás kerülgeti, tiszta szerencse, hogy a férfi kezébe kapaszkodhat.*
- Az a férfi.
*Oldalra pillant, aztán lefelé néz, aztán már Pycta szemébe néz, nagy levegőt vesz aztán pedig kimondja. Suttog, nem akarja, hogy más is hallja a szavait.*
- Aki a levelet küldte. Ő az apám. Az igazi.
*A furcsa, hogy nem érzi jobban magát ettől a vallomástól, most mondja ki először hangosan, és cseppet sem érzi magát kevésbé nyomorultnak.*
- Mi van, ha engem keres?! Mi van, ha tudja?
*Tényleg közel áll ahhoz, hogy átadja magát a pániknak.*
- Mi van ha bántani akar téged? Vagy engem. Minket? Valaki elárult, az a félkezű elf, Intath, vagy a barátocskája, Kaiss. Az rögtön megmondta, hogy hasonlít a nevem az övére.
*Egyik férfit sem látták azóta, hogy az erdőmélyi erődbe érkezett, az elftől még az erdőben elváltak. Kapkodja a levegőt, a hangja sírós, komolyan meg van ijedve.*
- Fura dolgokat mondott, hogy ha haramia lenne, akkor elrabolna, meg nemtom, furán is méregetett, nem is vettem komolyan, mi van ha komolyan kellett volna venni? Mi van ha elment ahhoz az emberhez, csak bosszúból, hogy nem vettem komolyan?
*Egész teste remeg, az agya pedig eszméletlenül száguld, ahogy próbál elméleteket gyártani arról, hogyan is tudódhatott ki a dolog. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg egészen másról van szó.*
- És sajnálom, hogy nem mondtam el előbb. El kellett volna.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 12:17:01
*Talán jobban kéne uralja az arcvonásait, mert Pyctának egyből feltűnik a hangulatában beállt változás. Talán nem kéne piti kis titkokat őrizgessen, és akkor nem lenne ilyen gondja.*
- Én csak...
*Szóra nyitja a száját, aztán beharapja az alsó ajkát. Ha eddig pánikban volt, akkor most már az ájulás kerülgeti, tiszta szerencse, hogy a férfi kezébe kapaszkodhat.*
- Az a férfi.
*Oldalra pillant, aztán lefelé néz, aztán már Pycta szemébe néz, nagy levegőt vesz aztán pedig kimondja. Suttog, nem akarja, hogy más is hallja a szavait.*
- Aki a levelet küldte. Ő az apám. Az igazi.
*A furcsa, hogy nem érzi jobban magát ettől a vallomástól, most mondja ki először hangosan, és cseppet sem érzi magát kevésbé nyomorultnak.*
- Mi van, ha engem keres?! Mi van, ha tudja?
*Tényleg közel áll ahhoz, hogy átadja magát a pániknak.*
- Mi van ha bántani akar téged? Vagy engem. Minket? Valaki elárult, az a félkezű elf, Intath, vagy a barátocskája, Kaiss. Az rögtön megmondta, hogy hasonlít a nevem az övére.
*Egyik férfit sem látták azóta, hogy az erdőmélyi erődbe érkezett, az elftől még az erdőben elváltak. Kapkodja a levegőt, a hangja sírós, komolyan meg van ijedve.*
- Fura dolgokat mondott, hogy ha haramia lenne, akkor elrabolna, meg nemtom, furán is méregetett, nem is vettem komolyan, mi van ha komolyan kellett volna venni? Mi van ha elment ahhoz az emberhez, csak bosszúból, hogy nem vettem komolyan?
*Egész teste remeg, az agya pedig eszméletlenül száguld, ahogy próbál elméleteket gyártani arról, hogyan is tudódhatott ki a dolog. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg egészen másról van szó.*
- És sajnálom, hogy nem mondtam el előbb. El kellett volna.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 12:17:01
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-23 10:42:37
Üzenet elküldve: 2018-01-23 10:42:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Amíg a többiek, Ssyleana és Aviolan is csatlakoznak, addig a csuhás a topázszemű lánnyal maradva folytatja a megkezdett beszélgetést. Nem kell elfszeműnek lenni ahhoz, hogy a lássa Aenae-n, hogy valami nem stimmel, miután elmondta, hogy milyen információt is rejtett az a levél, amelyet az ingoványban kapott. Közelebb lépve ráncolja a homlokát a lány hangulatváltozását látva, jobbja a lányét keresi.*
- Minden rendben? *Kérdi halkan. Fogalma sincs, hogy a látogatás gondolata vagy valami más váratlan dolog válotta-e ki belőle ezt a reakciót. Körbenéz a piacon, első gondolata, hogy valakit meglátott Aenae vagy őt látta meg valaki, de semmi erre utaló jelet nem talál, így marad a thargok említése, mint kiváltó ok.*
- Persze, nincs félnivalóm tőlük és a levélben sem állt semmi fenyegető. *Bár miért is állt volna, ha valóban az volna a tervük, hogy ártanak a csuhásnak. De miért tennék? Fogalmuk sem lehet róla, hogy már nem a régi venárok vezetik Vadvéd erődjét.*
- Ha szeretnél, gyere velem és akkor a magad szemével láthatod, hogy nem lesz baj. *Próbál mosolyogni, de Aenae zavara beárnyékolja a mosolyát.
Közben gyűlik a nép a kovácsnál, amiért a csuhás kicsit beljebb orientálódik, magával húzva a lányt is, így nincs akkor a tömeg körülöttük és ha az előttük lévő vevő végez, akkor ők következhetnek.*
- Az Erdőszellem áldja, mesterurak. *Köszön a kovácsnak vagy bárkinek, s míg a másik vevő végez, addig van idejük kitárgyalni ezt a tharg dolgot Aenae-vel.*
*Amíg a többiek, Ssyleana és Aviolan is csatlakoznak, addig a csuhás a topázszemű lánnyal maradva folytatja a megkezdett beszélgetést. Nem kell elfszeműnek lenni ahhoz, hogy a lássa Aenae-n, hogy valami nem stimmel, miután elmondta, hogy milyen információt is rejtett az a levél, amelyet az ingoványban kapott. Közelebb lépve ráncolja a homlokát a lány hangulatváltozását látva, jobbja a lányét keresi.*
- Minden rendben? *Kérdi halkan. Fogalma sincs, hogy a látogatás gondolata vagy valami más váratlan dolog válotta-e ki belőle ezt a reakciót. Körbenéz a piacon, első gondolata, hogy valakit meglátott Aenae vagy őt látta meg valaki, de semmi erre utaló jelet nem talál, így marad a thargok említése, mint kiváltó ok.*
- Persze, nincs félnivalóm tőlük és a levélben sem állt semmi fenyegető. *Bár miért is állt volna, ha valóban az volna a tervük, hogy ártanak a csuhásnak. De miért tennék? Fogalmuk sem lehet róla, hogy már nem a régi venárok vezetik Vadvéd erődjét.*
- Ha szeretnél, gyere velem és akkor a magad szemével láthatod, hogy nem lesz baj. *Próbál mosolyogni, de Aenae zavara beárnyékolja a mosolyát.
Közben gyűlik a nép a kovácsnál, amiért a csuhás kicsit beljebb orientálódik, magával húzva a lányt is, így nincs akkor a tömeg körülöttük és ha az előttük lévő vevő végez, akkor ők következhetnek.*
- Az Erdőszellem áldja, mesterurak. *Köszön a kovácsnak vagy bárkinek, s míg a másik vevő végez, addig van idejük kitárgyalni ezt a tharg dolgot Aenae-vel.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-22 12:51:14
Üzenet elküldve: 2018-01-22 12:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Sok olyan része van a városnak, ahol még sosem járt és a kovács műhelye is ezek közé tartozik, viszont nagyjából tudja magát térben orientálni, így nem lesz gond azzal sem, ha elválnak útjaik, hogy ő meglátogathassa a szüleit.
Mikor Pycta megáll, akkor eddig csapongó figyelme az elf felé fordul. Magában megállapítja, hogy elf cseppet sem illik ide. Biztatóan próbál rámosolyogni, de a mosoly abban a pillanatban rá is fagy az arcára, mikor a férfi azt mondja, hogy "thargoktól". A vérnyomása se perc alatt az egekbe szökik, fejében egymást kergetik a rosszabbnál rosszabb gondolatok arról, hogy valaki köpött róla. De hát ki? És miért? És honnan tudta meg, hogy kit kell keresni ahhoz, hogy Aenae is meglegyen? Az ő hibája az egész, nem volt elég elővigyázatos, és valahogy kitudódott a titka. Még sejtése is van, hogy ki lehet a bűnös, annak a két férfinak az egyikre, akik Zara társaságában voltak, mikor annak idején találkoztak Pyctával és Darennel az erdőben. A félkarútól még ott elváltak, a másik velük tartott Vadvédbe, de őt sem látta már jó ideje. Ő volt az, aki megjegyezte, hogy ismerős a számára a neve.
Aenae komoly pánikban van, olyan erősen szorítja a kantárszárat, hogy az ujjai egészen elfehérednek.*
- Biztosan egyedül akarsz oda menni? Olyan... barbárok. Vagy nem is tudom.
*A hangja színtelen, még önmagához képest is halkan cseng. A kérdést nem azért teszi fel, mert ő maga annyira menni akarna, cseppet sem akar, hanem azért mert egyszerűen aggódik a férfiért.*
*Sok olyan része van a városnak, ahol még sosem járt és a kovács műhelye is ezek közé tartozik, viszont nagyjából tudja magát térben orientálni, így nem lesz gond azzal sem, ha elválnak útjaik, hogy ő meglátogathassa a szüleit.
Mikor Pycta megáll, akkor eddig csapongó figyelme az elf felé fordul. Magában megállapítja, hogy elf cseppet sem illik ide. Biztatóan próbál rámosolyogni, de a mosoly abban a pillanatban rá is fagy az arcára, mikor a férfi azt mondja, hogy "thargoktól". A vérnyomása se perc alatt az egekbe szökik, fejében egymást kergetik a rosszabbnál rosszabb gondolatok arról, hogy valaki köpött róla. De hát ki? És miért? És honnan tudta meg, hogy kit kell keresni ahhoz, hogy Aenae is meglegyen? Az ő hibája az egész, nem volt elég elővigyázatos, és valahogy kitudódott a titka. Még sejtése is van, hogy ki lehet a bűnös, annak a két férfinak az egyikre, akik Zara társaságában voltak, mikor annak idején találkoztak Pyctával és Darennel az erdőben. A félkarútól még ott elváltak, a másik velük tartott Vadvédbe, de őt sem látta már jó ideje. Ő volt az, aki megjegyezte, hogy ismerős a számára a neve.
Aenae komoly pánikban van, olyan erősen szorítja a kantárszárat, hogy az ujjai egészen elfehérednek.*
- Biztosan egyedül akarsz oda menni? Olyan... barbárok. Vagy nem is tudom.
*A hangja színtelen, még önmagához képest is halkan cseng. A kérdést nem azért teszi fel, mert ő maga annyira menni akarna, cseppet sem akar, hanem azért mert egyszerűen aggódik a férfiért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080