Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-28 11:55:56
Üzenet elküldve: 2018-01-28 11:55:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
- Vigyázni fogok. Nem keverem magam felesleges bajba. *Mosolyog Lyzre. El sem tudja mondani, mennyire jól esik neki, amit hall és mennyire bánja, hogy így kell most cselekednie, de nem erre számított. A Fákban Lakó útjai kifürkészhetetlenek, mint minden más misztikus hatalomé, de nem tud mást tenni. Ha most üres kézzel hazamenne, nagyon szomorú volna. Meg kell próbálnia, de természetesen nem minden áron.*
- Igyekszem haza. *Felesleges volna most azzal traktálnia őket, hogy meg tudja védeni magát. A többiek nem látták még éles helyzetben, csak legfeljebb gyakorolni, érthető, ha aggódnak miatta.*
- Az enyém a megtiszteltetés. *Hajol meg a Selandrian-ként bemutatkozó hosszúéletű felé. Kicsit zavarba jön a gesztustól, nincs hozzászokva, hogy emlegetik a nevét bárhol is.*
- Tudom, mire gondolsz, Aviolan, hogy elment az eszem, ha egyedül a kikötőbe megyek. *Fordul a venár felé szégyenlős mosollyal. Lombzöld tekintete a férfiét fürkészi.*
- De hidd el, jól átgondoltam és nekem a ti biztonságotok fontosabb, mint a magamé. Nem esik bajom. Vidd haza őket és hamarosan csatlakozom. *Mondja, hangja szinte kérlelő.
Végül Aenae marad, nem véletlenül. A csuhás szinte érzi a körülötte vibráló levegőt, a feszültséget, amelyet a topázszemű lány generál. Meg is lepi, amikor feddő szavak helyett csak egy kurta bólintást kap. Egy pillanatra el is gondolkodik, Aenae tekintetét figyeli, hátha meglát benne valamit, de végül megkönnyebbülve sóhajt.*
- Köszönöm. *Megöleli a lányt. Nincs oka kételkedni benne, annyira pedig nem jó emberismerő, hogy furfangot sejtsen a beleegyezés mögött. A többiek mindig is túl barátságosnak tartják, túl sok bizalmat előlegez meg, ami talán ez esetben nem jó, de mivel Aenae-ben tökéletesen megbízik, fel sem merül benne, hogy a lány hazudik neki és esze ágában sincs az anyját meglátogatni.
Míg mindeni elrendezi magát, a csuhás a többiekhez fordul.*
- Sajnálom, hogy ilyen gyorsan el kell válnunk, de ha az Erdő Szíve úgy akarja, és miért ne akarná úgy, akkor hamarosan találkozunk Vadvédben és beszélgethetünk egy jót. Remélem, tetszeni fog nektek Erdőmélye és az erőd. Lyz, Aviolan, vigyázzatok rájuk és a Fákban Lakó vigyázza utatokat. *Hajol meg a venárok és a két venár jelölt felé, majd a topázszemű lánnyal kilép a kovács műhelyének ajtaján.*
- Te is vigyázz magadra, nem szeretném, ha bajod esne. Ha hazaérek és nem talállak otthon, azt fogom hinni, meguntad az erdő kényelmetlenségét és visszaköltöztél a városba. *Tréfál persze, kérdés, hogy mennyire vevő most erre Aenae.*
- Sietek vissza. *Mondja még halkan, majd csókot nyom a lány homlokára és elindul a lova felé, hogy kivezesse a piacról és ahogy a forgalom engedi, felüljön rá és nekiinduljon a kikötőbe vezető útnak.*
//A fegyver útja//
- Vigyázni fogok. Nem keverem magam felesleges bajba. *Mosolyog Lyzre. El sem tudja mondani, mennyire jól esik neki, amit hall és mennyire bánja, hogy így kell most cselekednie, de nem erre számított. A Fákban Lakó útjai kifürkészhetetlenek, mint minden más misztikus hatalomé, de nem tud mást tenni. Ha most üres kézzel hazamenne, nagyon szomorú volna. Meg kell próbálnia, de természetesen nem minden áron.*
- Igyekszem haza. *Felesleges volna most azzal traktálnia őket, hogy meg tudja védeni magát. A többiek nem látták még éles helyzetben, csak legfeljebb gyakorolni, érthető, ha aggódnak miatta.*
- Az enyém a megtiszteltetés. *Hajol meg a Selandrian-ként bemutatkozó hosszúéletű felé. Kicsit zavarba jön a gesztustól, nincs hozzászokva, hogy emlegetik a nevét bárhol is.*
- Tudom, mire gondolsz, Aviolan, hogy elment az eszem, ha egyedül a kikötőbe megyek. *Fordul a venár felé szégyenlős mosollyal. Lombzöld tekintete a férfiét fürkészi.*
- De hidd el, jól átgondoltam és nekem a ti biztonságotok fontosabb, mint a magamé. Nem esik bajom. Vidd haza őket és hamarosan csatlakozom. *Mondja, hangja szinte kérlelő.
Végül Aenae marad, nem véletlenül. A csuhás szinte érzi a körülötte vibráló levegőt, a feszültséget, amelyet a topázszemű lány generál. Meg is lepi, amikor feddő szavak helyett csak egy kurta bólintást kap. Egy pillanatra el is gondolkodik, Aenae tekintetét figyeli, hátha meglát benne valamit, de végül megkönnyebbülve sóhajt.*
- Köszönöm. *Megöleli a lányt. Nincs oka kételkedni benne, annyira pedig nem jó emberismerő, hogy furfangot sejtsen a beleegyezés mögött. A többiek mindig is túl barátságosnak tartják, túl sok bizalmat előlegez meg, ami talán ez esetben nem jó, de mivel Aenae-ben tökéletesen megbízik, fel sem merül benne, hogy a lány hazudik neki és esze ágában sincs az anyját meglátogatni.
Míg mindeni elrendezi magát, a csuhás a többiekhez fordul.*
- Sajnálom, hogy ilyen gyorsan el kell válnunk, de ha az Erdő Szíve úgy akarja, és miért ne akarná úgy, akkor hamarosan találkozunk Vadvédben és beszélgethetünk egy jót. Remélem, tetszeni fog nektek Erdőmélye és az erőd. Lyz, Aviolan, vigyázzatok rájuk és a Fákban Lakó vigyázza utatokat. *Hajol meg a venárok és a két venár jelölt felé, majd a topázszemű lánnyal kilép a kovács műhelyének ajtaján.*
- Te is vigyázz magadra, nem szeretném, ha bajod esne. Ha hazaérek és nem talállak otthon, azt fogom hinni, meguntad az erdő kényelmetlenségét és visszaköltöztél a városba. *Tréfál persze, kérdés, hogy mennyire vevő most erre Aenae.*
- Sietek vissza. *Mondja még halkan, majd csókot nyom a lány homlokára és elindul a lova felé, hogy kivezesse a piacról és ahogy a forgalom engedi, felüljön rá és nekiinduljon a kikötőbe vezető útnak.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-28 11:40:32
Üzenet elküldve: 2018-01-28 11:40:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Annyi információt kell feldolgoznia a tündérnek, hogy szinte megszédül. A csatlakozási szándékában, teljes mértékben biztos volt, hiszen ő úgy hiszi magáról elég gyorsan meg tudja állapítani egy lanawiniról, hogy milyen személyiség. Ezek a lanawiniak pedig nagyon nyitottnak és kedvesnek tűntek számára, így szinte biztosra állítja, hogy jó helye lesz köztük. Az erdőben lehetősége lesz jobban kihegyezni a druida képességeit, valamint ahogyan hallotta, ha mágiát szeretne tanulni, ahhoz is találni fog eszközöket és tanítókat. Nolie nagyon büszke lesz majd rá, ha Sol is képes mutatni neki majd valamilyen mágikus trükköt. Alig várja, hogy újra találkozhasson a lánnyal, már most nagyon hiányzik neki.*
- Igen, teljes mértékben biztos vagyok a csatlakozási szándékomban. Nem rémiszt meg semmiféle rejtély, szörny vagy átok! Ellenkező esetben nem utaztam volna ilyen távol a szülőhazámtól, hanem maradtam volna a törzsem biztonságot nyújtó oázisában. Talpraesett tündér vagyok, tudok vigyázni magamra. *Kacsint pajkosan az ember férfi felé, majd tovább füleli a beszélgetéseket. Közben egy elf férfi is elhagyja a helyszínt, aki Sol szerint a vezér szerepét töltheti be, hiszen kiváltképp úgy tűnt neki, hogy az utasításokat ő osztogatja. A másik újonc felé is pillant egyet és elmosolyodik.*
- Gyere, ketten majd megerősödünk! *Fogja meg Selandrian vállát.* - Befogadtak minket, cserébe háláljuk meg nekik azzal, hogy erősebbek és hasznosabbak leszünk! *A tündér szinte megint ragyog, mint egy napsugár, szokásához híven. Persze ilyen a személyisége, tenni sem tudna ellene semmit.*
- Erdőmély? Erőd? Nagyon jól hangzik! Mikor indulunk? *Erősíti meg a készenlétét és az izgatottságát, bár talán az utóbbit már mindenki jól megértette úgy… az első pillanattól kezdve.*
*Annyi információt kell feldolgoznia a tündérnek, hogy szinte megszédül. A csatlakozási szándékában, teljes mértékben biztos volt, hiszen ő úgy hiszi magáról elég gyorsan meg tudja állapítani egy lanawiniról, hogy milyen személyiség. Ezek a lanawiniak pedig nagyon nyitottnak és kedvesnek tűntek számára, így szinte biztosra állítja, hogy jó helye lesz köztük. Az erdőben lehetősége lesz jobban kihegyezni a druida képességeit, valamint ahogyan hallotta, ha mágiát szeretne tanulni, ahhoz is találni fog eszközöket és tanítókat. Nolie nagyon büszke lesz majd rá, ha Sol is képes mutatni neki majd valamilyen mágikus trükköt. Alig várja, hogy újra találkozhasson a lánnyal, már most nagyon hiányzik neki.*
- Igen, teljes mértékben biztos vagyok a csatlakozási szándékomban. Nem rémiszt meg semmiféle rejtély, szörny vagy átok! Ellenkező esetben nem utaztam volna ilyen távol a szülőhazámtól, hanem maradtam volna a törzsem biztonságot nyújtó oázisában. Talpraesett tündér vagyok, tudok vigyázni magamra. *Kacsint pajkosan az ember férfi felé, majd tovább füleli a beszélgetéseket. Közben egy elf férfi is elhagyja a helyszínt, aki Sol szerint a vezér szerepét töltheti be, hiszen kiváltképp úgy tűnt neki, hogy az utasításokat ő osztogatja. A másik újonc felé is pillant egyet és elmosolyodik.*
- Gyere, ketten majd megerősödünk! *Fogja meg Selandrian vállát.* - Befogadtak minket, cserébe háláljuk meg nekik azzal, hogy erősebbek és hasznosabbak leszünk! *A tündér szinte megint ragyog, mint egy napsugár, szokásához híven. Persze ilyen a személyisége, tenni sem tudna ellene semmit.*
- Erdőmély? Erőd? Nagyon jól hangzik! Mikor indulunk? *Erősíti meg a készenlétét és az izgatottságát, bár talán az utóbbit már mindenki jól megértette úgy… az első pillanattól kezdve.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:35:32
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:35:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Választ már nem kap a kérdésére, amin elhúzza a száját. Pycta ezek után hozzá fordul, és csupán két szó hagyja el a férfi száját.*
- Tessék?!
*Kérdezi élesen, talán kicsit túl élesen is. Választ persze nem rögtön kap, mert a férfi már fordul is a tündér és a fajtársa felé, hogy bemutatkozzon, talán jó is, hogy az elf kicsit elfordul tőle, mert így van ideje arra, hogy feldolgozza azt, amit mondott neki. Hogy egyedül megy. Aenae ettől komolyan megreccsent, megreccsen attól is, hogy a remek kis fedezéke - Pycta - nem nyújt immáron fedezéket, biccent hát a két érdeklődőnek, és rekedtes hangon be is mutatkozik.*
- Aenae vagyok.
*Az ő arcán nincs semmi nyugalom, semmi kedvesség, ajkait durcásan összeszorítja, látszik ahogy megfeszül az állán az izom, tekintete pedig szinte villámokat szór. Mentségére szóljon, hogy a villogó tekintetből csak Pyctának juttat. A villámszórásban csak az zavarja meg, hogy a kovács egyik segédje odalép hozzá, hát átadja neki a tegezt és benne a nyilakat. Míg az anyagiakat rendezik, addig Pycta az elffel és a tündérrel beszél, majd félrehívja Lyzt, Sunukót és őt. A férfi ismét közli a "csodás" tervét, és a végén rajta pihen a lombzöld tekintet. Arcáról tökéletesen leolvasható az érzelmek vihara, komoly küzdelmet vív önmagával, szíve szerint most azonnal protestálna, hogy márpedig ő akkor is Pyctával tart, viszont ugye megígérte, hogy elválasztja egymástól a vezért és a férfit. Márpedig a vezér azt parancsolta, hogy térjenek haza. Könnyelműen tette meg az ígéretét annak idején egy sütemény felett, nem is gondolta, hogy ilyen hamar meg kell szegje. Mert meg fogja szegni, és lassan összeáll a kép arról is, hogy hogyan tegye ezt meg. Viszont a kapott parancsra csak bólint.*
- Meglátogatom anyámat. Szerintem nála is alszom, holnap utánatok megyek.
*Úgyis mondta Pyctának még odahaza, hogy meglátogatná anyját, mostanra már elment ettől a kedve, de alibinek remek lesz.*
- Itt van Xotara tegeze, az imént adta ide az a gyerek.
*Nyújtja Lyznek a tegezt, hogy hazavihesse a sötételfnek, Aenae nem akarja megutaztatni, használni úgysem tudná.
Aztán ha mindenki szedelőzködni kezd, akkor ő is így tesz, aztán a többiekkel - de legalábbis Pyctával - együtt lép majd ki a kovácsműhelyből, a gazdagnegyed felé veszi majd az irányt. Legalábbis kezdetben.*
*Választ már nem kap a kérdésére, amin elhúzza a száját. Pycta ezek után hozzá fordul, és csupán két szó hagyja el a férfi száját.*
- Tessék?!
*Kérdezi élesen, talán kicsit túl élesen is. Választ persze nem rögtön kap, mert a férfi már fordul is a tündér és a fajtársa felé, hogy bemutatkozzon, talán jó is, hogy az elf kicsit elfordul tőle, mert így van ideje arra, hogy feldolgozza azt, amit mondott neki. Hogy egyedül megy. Aenae ettől komolyan megreccsent, megreccsen attól is, hogy a remek kis fedezéke - Pycta - nem nyújt immáron fedezéket, biccent hát a két érdeklődőnek, és rekedtes hangon be is mutatkozik.*
- Aenae vagyok.
*Az ő arcán nincs semmi nyugalom, semmi kedvesség, ajkait durcásan összeszorítja, látszik ahogy megfeszül az állán az izom, tekintete pedig szinte villámokat szór. Mentségére szóljon, hogy a villogó tekintetből csak Pyctának juttat. A villámszórásban csak az zavarja meg, hogy a kovács egyik segédje odalép hozzá, hát átadja neki a tegezt és benne a nyilakat. Míg az anyagiakat rendezik, addig Pycta az elffel és a tündérrel beszél, majd félrehívja Lyzt, Sunukót és őt. A férfi ismét közli a "csodás" tervét, és a végén rajta pihen a lombzöld tekintet. Arcáról tökéletesen leolvasható az érzelmek vihara, komoly küzdelmet vív önmagával, szíve szerint most azonnal protestálna, hogy márpedig ő akkor is Pyctával tart, viszont ugye megígérte, hogy elválasztja egymástól a vezért és a férfit. Márpedig a vezér azt parancsolta, hogy térjenek haza. Könnyelműen tette meg az ígéretét annak idején egy sütemény felett, nem is gondolta, hogy ilyen hamar meg kell szegje. Mert meg fogja szegni, és lassan összeáll a kép arról is, hogy hogyan tegye ezt meg. Viszont a kapott parancsra csak bólint.*
- Meglátogatom anyámat. Szerintem nála is alszom, holnap utánatok megyek.
*Úgyis mondta Pyctának még odahaza, hogy meglátogatná anyját, mostanra már elment ettől a kedve, de alibinek remek lesz.*
- Itt van Xotara tegeze, az imént adta ide az a gyerek.
*Nyújtja Lyznek a tegezt, hogy hazavihesse a sötételfnek, Aenae nem akarja megutaztatni, használni úgysem tudná.
Aztán ha mindenki szedelőzködni kezd, akkor ő is így tesz, aztán a többiekkel - de legalábbis Pyctával - együtt lép majd ki a kovácsműhelyből, a gazdagnegyed felé veszi majd az irányt. Legalábbis kezdetben.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:04:31
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:04:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Elrendeződnek a dolgok. A kovácsmester elhagyta a helyiséget, számára idegen információkkal látva el Pyctát, s az említett elf vezér is bemutatkozik az két jövevénynek. Közben ő maga a kijelentésén emésztődik, a hirtelen jött tervváltozás miatt majdnem hangosan tiltakozva, de végül beéri egy csalódott sóhajjal. Senkinek sem lehet ínyére ez az elhatározás, nem csak számára. De, a társaságban kialakult erős bizalom (na meg persze a rangkülönbség) lévén nem hiszi hogy bárki ellenkezni fog. Ha nem éppen Aenae, akit talán kézi erővel kell majd visszarángatni az erődbe. Még jó hogy most kétszer annyian vannak erre.
Közben Pycta tovább tájékoztatja Solt és Selandriant, hogy utána hozzájuk is intézze inkább személyes szívességnek hangzó parancsát. Vajszívű (és valószínűleg vajeszű) vezérük szavaira beletörődötten bólint, emellett végtelenül csalódott morgásszerűség hagyja el a torkát.*
- Nem hiszem hogy meg tudjuk változtatni a véleményed, ugye? - *Válaszát meg sem várva a fejét rázza.* - Az új lelkeket szívesen elkísérjük, talán csalinak használhatjuk őket ha rosszul sülnének el a dolgok. - *Nevet saját fekete humorának ízetlen adagján* - Csak vicceltem, hajuk szála sem görbül. De egy kérdésem azért lenne. Ugyanazon az úton menjünk vissza a többiekkel együtt, vagy kikerüljük az Ingoványt? Ugyanis én nem jártam oda eleget hogy meg tudjam ismerni a szilárd fűcsomókat a laza talajtól. Kiráz a hideg attól a helytől.
*Miután Pycta válaszát megvárja, bizalomgerjesztő mosollyal fordul a tündérifjúhoz és az elf asszonysághoz, elsősorban Selandrian szavait válaszolva meg:*
- A Vadvéd tökéletes hely arra, hogy összes képességeinket fejlesszük. Nemcsak agyatlanul hadonászó zsiványoknak (mint jómagamnak) nyújt otthont az a hely, hanem számtalan más adottságok gyakorlóinak, mint mondtam, fajtól és hittől függetlenül. Mágusnak megfelelő tréning kell? Ha, ennél könnyebb dolgot már csak a fülem megvakarása jelent! - *Kezd belejönni elsősorban tájékoztató beszédjébe. Remélhetőleg nem mondott hamisat ezzel.* - Gyakorlótér van, a könyvtár mindenkit támogat, valamint biztos találni fogunk megfelelő embert is. És persze két puszta kézzel is sok hasznosat lehet tenni az erőd körül. Gondnoki munka annyi van mint a muslica. Nos? - *Teszi föl a kérdést ami rá fogja tenni az i-re a pontot ha senkinek nincs ellenvetése.* - Nem gondolták meg magukat?
//A fegyver útja//
*Elrendeződnek a dolgok. A kovácsmester elhagyta a helyiséget, számára idegen információkkal látva el Pyctát, s az említett elf vezér is bemutatkozik az két jövevénynek. Közben ő maga a kijelentésén emésztődik, a hirtelen jött tervváltozás miatt majdnem hangosan tiltakozva, de végül beéri egy csalódott sóhajjal. Senkinek sem lehet ínyére ez az elhatározás, nem csak számára. De, a társaságban kialakult erős bizalom (na meg persze a rangkülönbség) lévén nem hiszi hogy bárki ellenkezni fog. Ha nem éppen Aenae, akit talán kézi erővel kell majd visszarángatni az erődbe. Még jó hogy most kétszer annyian vannak erre.
Közben Pycta tovább tájékoztatja Solt és Selandriant, hogy utána hozzájuk is intézze inkább személyes szívességnek hangzó parancsát. Vajszívű (és valószínűleg vajeszű) vezérük szavaira beletörődötten bólint, emellett végtelenül csalódott morgásszerűség hagyja el a torkát.*
- Nem hiszem hogy meg tudjuk változtatni a véleményed, ugye? - *Válaszát meg sem várva a fejét rázza.* - Az új lelkeket szívesen elkísérjük, talán csalinak használhatjuk őket ha rosszul sülnének el a dolgok. - *Nevet saját fekete humorának ízetlen adagján* - Csak vicceltem, hajuk szála sem görbül. De egy kérdésem azért lenne. Ugyanazon az úton menjünk vissza a többiekkel együtt, vagy kikerüljük az Ingoványt? Ugyanis én nem jártam oda eleget hogy meg tudjam ismerni a szilárd fűcsomókat a laza talajtól. Kiráz a hideg attól a helytől.
*Miután Pycta válaszát megvárja, bizalomgerjesztő mosollyal fordul a tündérifjúhoz és az elf asszonysághoz, elsősorban Selandrian szavait válaszolva meg:*
- A Vadvéd tökéletes hely arra, hogy összes képességeinket fejlesszük. Nemcsak agyatlanul hadonászó zsiványoknak (mint jómagamnak) nyújt otthont az a hely, hanem számtalan más adottságok gyakorlóinak, mint mondtam, fajtól és hittől függetlenül. Mágusnak megfelelő tréning kell? Ha, ennél könnyebb dolgot már csak a fülem megvakarása jelent! - *Kezd belejönni elsősorban tájékoztató beszédjébe. Remélhetőleg nem mondott hamisat ezzel.* - Gyakorlótér van, a könyvtár mindenkit támogat, valamint biztos találni fogunk megfelelő embert is. És persze két puszta kézzel is sok hasznosat lehet tenni az erőd körül. Gondnoki munka annyi van mint a muslica. Nos? - *Teszi föl a kérdést ami rá fogja tenni az i-re a pontot ha senkinek nincs ellenvetése.* - Nem gondolták meg magukat?
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 19:15:05
Üzenet elküldve: 2018-01-27 19:15:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Az erdőmély veszélyeiről is szó esik. Ez nem lepi meg, már a tény, hogy a vadon mélyén sok fenyegetés leselkedik még a tapasztaltabbakra is, hiszen ha személyesen nem is járt arra, olvasmányai alapján ezt bőven le tudta szűrni. Épp ezen ok miatt a habozás. A színes társaság ellenére, vagy éppen emiatt nagyon is kíváncsi, és bőven lenne a feladatok között olyasmi, amiben örömét lelve merülne el, de egyelőre inkább csak koloncnak érezné magát, semmit igazi segítségnek. Fizikai erőnléte és edzettsége mondhatni a nullával egyenlő, és bár sokat olvasott, ennek gyakorlati haszna szerényebb. Az ok roppant egyszerű, ahogy fivérét is, őt is mágusnak szánták, azonban a feszült viszony és légkör nem kicsit hátráltatta a nem örökös taníttatását.*
- Tehát egyfajta váltás volt. *Bólint megértő mosollyal, nem úgy tűnik, mint akit zavarna, hogy talán még a neves erős új lakóinak is sok titkot kell még megtalálnia vagy megfejtenie. Ez talán még izgalmasabbá és vonzóbbá teszi az egészet, a nagy de azonban még mindig ott függ a levegőben a feje felett. Tartás és racionalitás, áldás és átok egyben.
Ezután az elf is bemutatkozik, a név hallatán előbb kis meglepettség fut át a lány arcán, majd udvarias mosollyal hajt fejet a csuhásnak.*
- Selandrian Wendanar vagyok. *Ismétli meg a bemutatkozást, az elfek hallása ugyan kitűnő, de ha ennyi mindenre kell figyelnie egyszerre, mint a venárok vezérének az imént, még az ő figyelmüket is elkerülheti egy-egy apróság.* - Örülök, hogy személyesen is megismerhetem.
*Mosolyodik el, elvégre a férfit Isqeha név szerint is említette, éppen az Erdő Szívével kapcsolatban.
A vezért persze nem tartóztatja fel, addig legalább magának is nyer egy kis időt. Átgondolja az eshetőségeket, lehetőségeket, és persze az sem árt, ha őszinte lesz, hiszen vele is az volt az elf lány és az ember férfi. Mikor befejezték a venárok az egyeztetést, akkor szólal meg ismét.*
- Örömmel csatlakoznék magam is, de tartok tőle, egyelőre csak hátráltató tényező lennék, a terhére pedig senkinek nem lennék. A fegyverforgatáshoz sajnos nem értek, nem nagyon tanítottak ilyesmire, a családom sok generáció óta inkább a mágia ereje felé fordult, semmint az acél oltalma felé. Azonban e téren... sem sikerült még sok tapasztalatra szert tennem. Bármennyire is szeretném, ha így lenne, a könyvek nem elegendőek mindenre. *Egy pillanatra szomorkás mosoly telepedik arcára, de hamar elűzi egy békésebb fajtáért cserébe.*
- Azonban ha mégis befogadnának, úgy a napra kész tündérrel ellentétben kérnék egy-két órát, amíg összeszedem a holmit, és elbúcsúzom a rokonomtól.
//A fegyver útja//
*Az erdőmély veszélyeiről is szó esik. Ez nem lepi meg, már a tény, hogy a vadon mélyén sok fenyegetés leselkedik még a tapasztaltabbakra is, hiszen ha személyesen nem is járt arra, olvasmányai alapján ezt bőven le tudta szűrni. Épp ezen ok miatt a habozás. A színes társaság ellenére, vagy éppen emiatt nagyon is kíváncsi, és bőven lenne a feladatok között olyasmi, amiben örömét lelve merülne el, de egyelőre inkább csak koloncnak érezné magát, semmit igazi segítségnek. Fizikai erőnléte és edzettsége mondhatni a nullával egyenlő, és bár sokat olvasott, ennek gyakorlati haszna szerényebb. Az ok roppant egyszerű, ahogy fivérét is, őt is mágusnak szánták, azonban a feszült viszony és légkör nem kicsit hátráltatta a nem örökös taníttatását.*
- Tehát egyfajta váltás volt. *Bólint megértő mosollyal, nem úgy tűnik, mint akit zavarna, hogy talán még a neves erős új lakóinak is sok titkot kell még megtalálnia vagy megfejtenie. Ez talán még izgalmasabbá és vonzóbbá teszi az egészet, a nagy de azonban még mindig ott függ a levegőben a feje felett. Tartás és racionalitás, áldás és átok egyben.
Ezután az elf is bemutatkozik, a név hallatán előbb kis meglepettség fut át a lány arcán, majd udvarias mosollyal hajt fejet a csuhásnak.*
- Selandrian Wendanar vagyok. *Ismétli meg a bemutatkozást, az elfek hallása ugyan kitűnő, de ha ennyi mindenre kell figyelnie egyszerre, mint a venárok vezérének az imént, még az ő figyelmüket is elkerülheti egy-egy apróság.* - Örülök, hogy személyesen is megismerhetem.
*Mosolyodik el, elvégre a férfit Isqeha név szerint is említette, éppen az Erdő Szívével kapcsolatban.
A vezért persze nem tartóztatja fel, addig legalább magának is nyer egy kis időt. Átgondolja az eshetőségeket, lehetőségeket, és persze az sem árt, ha őszinte lesz, hiszen vele is az volt az elf lány és az ember férfi. Mikor befejezték a venárok az egyeztetést, akkor szólal meg ismét.*
- Örömmel csatlakoznék magam is, de tartok tőle, egyelőre csak hátráltató tényező lennék, a terhére pedig senkinek nem lennék. A fegyverforgatáshoz sajnos nem értek, nem nagyon tanítottak ilyesmire, a családom sok generáció óta inkább a mágia ereje felé fordult, semmint az acél oltalma felé. Azonban e téren... sem sikerült még sok tapasztalatra szert tennem. Bármennyire is szeretném, ha így lenne, a könyvek nem elegendőek mindenre. *Egy pillanatra szomorkás mosoly telepedik arcára, de hamar elűzi egy békésebb fajtáért cserébe.*
- Azonban ha mégis befogadnának, úgy a napra kész tündérrel ellentétben kérnék egy-két órát, amíg összeszedem a holmit, és elbúcsúzom a rokonomtól.
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 17:59:39
Üzenet elküldve: 2018-01-27 17:59:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Miután elbúcsúzott a hófehér bőrű tündértől a tisztáson, a kovácsműhelybe igyekszik.
Több terve is van az "újításokat" illetően, és úgy véli egyik sem lehetetlen és elérhetetlen a számára. Reméli, hogy a kováccsal is tud majd néhány szót váltani, ugyanis olyan fegyver is érdekelné, ami nem feltétlenül van kint a polcokon, ámbár külön rendelésre vélhetően simán elkészíthető. Talán kicsit drágábban, elvégre is az egyediséget meg kell fizetni, de megéri. Legalábbis nagyon reméli...*
~Kézi számszeríj kell. Kicsi, könnyen tölthető, gyors. Kevesebb az átütőerő, de kompenzálja a gyorsasága. Ez az egyik. A többit majd meglátom.~
Több terve is van az "újításokat" illetően, és úgy véli egyik sem lehetetlen és elérhetetlen a számára. Reméli, hogy a kováccsal is tud majd néhány szót váltani, ugyanis olyan fegyver is érdekelné, ami nem feltétlenül van kint a polcokon, ámbár külön rendelésre vélhetően simán elkészíthető. Talán kicsit drágábban, elvégre is az egyediséget meg kell fizetni, de megéri. Legalábbis nagyon reméli...*
~Kézi számszeríj kell. Kicsi, könnyen tölthető, gyors. Kevesebb az átütőerő, de kompenzálja a gyorsasága. Ez az egyik. A többit majd meglátom.~
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 13:08:33
Üzenet elküldve: 2018-01-27 13:08:33
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Tele van elfekkel a kovácsműhely.*
~ Amikor legutóbb ennyien fegyverkeztünk, a törpék tiszta idegesek lettek, hehe. ~ *az sem mostanában volt. Sajnos azonban a régi elvek lassan feledésbe merülnek, és ha jól fülel, akkor a régi korlátok is.*
~ Fél-elffel haverkodni, fújmár. ~ *aztán újra kénytelen egy kicsit magába fordulni, mert a főnöknek tűnő elf, akinek az ember macája van, elég hangosan értekezik a thargokról.*
~ Nekem itt se kellene lennem. ~ *ha ennyi felfegyverzett elf megy Amon Ruadhra, akkor Kagan megint készül valamire, ami után igen sok halott lesz. És ha elfekkel üzletel, akkor valószínűleg erdei hadviselés lesz, vagyis...*
~ Vagyis ki akarja terjeszteni a hatalmát nyugatra és délre. Franc. ~ *ez pedig csak egyet jelenthet.*
- Elviszem azt a nomád vértezetet. *háborút.*
~ Pycta del Ventus. Del Ventus... ~ *inkább emberre utal, mint elfre, de ez alapján még csak tippelni sem tud.*
~ Az öreg Thargodrym gagyogott arról, hogy valamikor del Vialli is benne volt a családnevűkben. Vagy öt percig sorolta a vén mamlasz... ~ *nem számít.*
- Köszi. *közben ráigazítják a vértet, és meglehetősen jól beállítják a csatokat is.*
- Viszlát... *újra egésznek érzi magát; fegyver, vért, lőszer rendben. Már csak egy kardot vagy fokost kell szereznie, de addig megteszi ez a csonttőr is.*
//A fegyver útja//
*Tele van elfekkel a kovácsműhely.*
~ Amikor legutóbb ennyien fegyverkeztünk, a törpék tiszta idegesek lettek, hehe. ~ *az sem mostanában volt. Sajnos azonban a régi elvek lassan feledésbe merülnek, és ha jól fülel, akkor a régi korlátok is.*
~ Fél-elffel haverkodni, fújmár. ~ *aztán újra kénytelen egy kicsit magába fordulni, mert a főnöknek tűnő elf, akinek az ember macája van, elég hangosan értekezik a thargokról.*
~ Nekem itt se kellene lennem. ~ *ha ennyi felfegyverzett elf megy Amon Ruadhra, akkor Kagan megint készül valamire, ami után igen sok halott lesz. És ha elfekkel üzletel, akkor valószínűleg erdei hadviselés lesz, vagyis...*
~ Vagyis ki akarja terjeszteni a hatalmát nyugatra és délre. Franc. ~ *ez pedig csak egyet jelenthet.*
- Elviszem azt a nomád vértezetet. *háborút.*
~ Pycta del Ventus. Del Ventus... ~ *inkább emberre utal, mint elfre, de ez alapján még csak tippelni sem tud.*
~ Az öreg Thargodrym gagyogott arról, hogy valamikor del Vialli is benne volt a családnevűkben. Vagy öt percig sorolta a vén mamlasz... ~ *nem számít.*
- Köszi. *közben ráigazítják a vértet, és meglehetősen jól beállítják a csatokat is.*
- Viszlát... *újra egésznek érzi magát; fegyver, vért, lőszer rendben. Már csak egy kardot vagy fokost kell szereznie, de addig megteszi ez a csonttőr is.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 12:47:17
Üzenet elküldve: 2018-01-27 12:47:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Várakozás közben, egészen kedélyes kis beszélgetés alakul ki négyük közt. Valóban kellemes helynek tűnik Wegtoren, de Lyz nem vágyik oda különösebben. Csak mint egzotikum, amit megnéz az elf, mert érdekes, ismeretlen, de nem maradna ott hosszabb ideig. ~Talán úgy ahogy Sunuko mondja, egy hat. Maximum. Csak körülnézni. ~
Sunuko után Lyz is kezet nyújt a két idegennek, majd a férfi is hozzáteszi Vadvédről amit szeretne. Na és még milyen lelkesedéssel teszi. ~Miből lesz a cserebogár.~ Fut át Lyz agyán, s vet egy oldalpillantást a férfira. Mindenesetre, a vezér nem szól közbe, a tündér pedig azonnal szeretne csatlakozni, úgyhogy csak nem hordtak össze butaságokat. Csak azért bizonytalan, mert még eddig senkinek sem beszélt Vadvédről.
Érdekes fordulat, hogy abból a kevésből, amit megtudhatott a tündér, máris lelkesen velük tartana. *
- Nincs baj, de nem veszélytelen ám! Ezt nem szeretném elhallgatni. Erdőmélye veszélyes hely. Nem lehet csak úgy csatangolni. *Nem szeretné elijeszteni a fiút, de elhallgatni sem szeretné az egyik legfontosabb dolgot.* Ha szeretnél, csatlakozhatsz hozzánk, szerintem nincs akadálya, van bőven hely az erődben, de szerettem volna szólni erről is, nehogy olyanba vágj, amit aztán megbánsz. *Szól a tündérhez Lyz, elvégre Pycta is szívesen lát bárkit, aki arra téved, Lyznek pedig még egyszer sem volt rossz tapasztalata, amiért ezt a szemléletet ellenezné. Ezután az elf lánynak válaszol azokra kérdésekre, melyeket Sunuko olyan előzékenyen meghagyott neki.*
- Nos, az igazság az, hogy az elődeink elhagyták az erődöt. Nem tudjuk, hogy miért. *Újra Sunukora sandít, mert ő végül is elődnek számít, de ebbe nem avatja be a többieket, hiszen ő sem beszélt még túl sokat a férfival, így nem is tudja, hogy mi is történt valójában. Illetve csak rémlik neki, hogy talán nem is nagyon emlékszik ő sem. *Maradtak fenn történetek a régiekről a könyvtárban például, viszont elég sok felfedezni valót hagytak maguk után. Ezeken dolgozunk most nagy erőkkel. *Mosolyog a lányra, boldogsággal tölti el, hogy érdekli az, amivel a napjaikat töltik, bent az erdő mélyén, elzárva mindentől, mint egy különleges, nagy család. *
- Igen. Isq. Kedves fiú, bár sokszor alig látom. *Teszi még hozzá, kissé bűnbánó pillantással.* Ő például többet tud az erőd rejtekeiről, mert egy társunkkal folyton azt kutatják.
*Mondandója befejeztével mosolyog az elfre, majd Pyctáék felé pillant, vajon hogy állnak a rendeléssel. Még éppen látja távozni a kovácsot, majd Aenae kérdései szűrődnek át az alapzajokon. ~Kinek a neve?~ Most már jobban odafigyel. ~Hol aludni?~ Nem tudja összerakni a dolgot, mert Aenae szájából, a korábban megbeszéltek szerint, ez teljesen értelmetlen. Hacsak nem változott meg valami, mert azt őszintén kétli, hogy az alvással kapcsolatos bensőségesebb beszélgetéseiket egy kovácsnál ejtenék meg. Végül nem kell sokat várnia, hogy a vezér hozzájuk forduljon. Arra viszont nem számít, amit végül mond.
~Egyedül?~ Végül kissé tétován, de fejet hajt a vezér akarata előtt, bár korábban ő kérte fel az útra, most ugyan úgy meg is gondolhatja magát. *
- Rendben van Pycta, ahogy szeretnéd. Csak vigyázz magadra. Egy egész erőd vár vissza!
//A fegyver útja//
*Várakozás közben, egészen kedélyes kis beszélgetés alakul ki négyük közt. Valóban kellemes helynek tűnik Wegtoren, de Lyz nem vágyik oda különösebben. Csak mint egzotikum, amit megnéz az elf, mert érdekes, ismeretlen, de nem maradna ott hosszabb ideig. ~Talán úgy ahogy Sunuko mondja, egy hat. Maximum. Csak körülnézni. ~
Sunuko után Lyz is kezet nyújt a két idegennek, majd a férfi is hozzáteszi Vadvédről amit szeretne. Na és még milyen lelkesedéssel teszi. ~Miből lesz a cserebogár.~ Fut át Lyz agyán, s vet egy oldalpillantást a férfira. Mindenesetre, a vezér nem szól közbe, a tündér pedig azonnal szeretne csatlakozni, úgyhogy csak nem hordtak össze butaságokat. Csak azért bizonytalan, mert még eddig senkinek sem beszélt Vadvédről.
Érdekes fordulat, hogy abból a kevésből, amit megtudhatott a tündér, máris lelkesen velük tartana. *
- Nincs baj, de nem veszélytelen ám! Ezt nem szeretném elhallgatni. Erdőmélye veszélyes hely. Nem lehet csak úgy csatangolni. *Nem szeretné elijeszteni a fiút, de elhallgatni sem szeretné az egyik legfontosabb dolgot.* Ha szeretnél, csatlakozhatsz hozzánk, szerintem nincs akadálya, van bőven hely az erődben, de szerettem volna szólni erről is, nehogy olyanba vágj, amit aztán megbánsz. *Szól a tündérhez Lyz, elvégre Pycta is szívesen lát bárkit, aki arra téved, Lyznek pedig még egyszer sem volt rossz tapasztalata, amiért ezt a szemléletet ellenezné. Ezután az elf lánynak válaszol azokra kérdésekre, melyeket Sunuko olyan előzékenyen meghagyott neki.*
- Nos, az igazság az, hogy az elődeink elhagyták az erődöt. Nem tudjuk, hogy miért. *Újra Sunukora sandít, mert ő végül is elődnek számít, de ebbe nem avatja be a többieket, hiszen ő sem beszélt még túl sokat a férfival, így nem is tudja, hogy mi is történt valójában. Illetve csak rémlik neki, hogy talán nem is nagyon emlékszik ő sem. *Maradtak fenn történetek a régiekről a könyvtárban például, viszont elég sok felfedezni valót hagytak maguk után. Ezeken dolgozunk most nagy erőkkel. *Mosolyog a lányra, boldogsággal tölti el, hogy érdekli az, amivel a napjaikat töltik, bent az erdő mélyén, elzárva mindentől, mint egy különleges, nagy család. *
- Igen. Isq. Kedves fiú, bár sokszor alig látom. *Teszi még hozzá, kissé bűnbánó pillantással.* Ő például többet tud az erőd rejtekeiről, mert egy társunkkal folyton azt kutatják.
*Mondandója befejeztével mosolyog az elfre, majd Pyctáék felé pillant, vajon hogy állnak a rendeléssel. Még éppen látja távozni a kovácsot, majd Aenae kérdései szűrődnek át az alapzajokon. ~Kinek a neve?~ Most már jobban odafigyel. ~Hol aludni?~ Nem tudja összerakni a dolgot, mert Aenae szájából, a korábban megbeszéltek szerint, ez teljesen értelmetlen. Hacsak nem változott meg valami, mert azt őszintén kétli, hogy az alvással kapcsolatos bensőségesebb beszélgetéseiket egy kovácsnál ejtenék meg. Végül nem kell sokat várnia, hogy a vezér hozzájuk forduljon. Arra viszont nem számít, amit végül mond.
~Egyedül?~ Végül kissé tétován, de fejet hajt a vezér akarata előtt, bár korábban ő kérte fel az útra, most ugyan úgy meg is gondolhatja magát. *
- Rendben van Pycta, ahogy szeretnéd. Csak vigyázz magadra. Egy egész erőd vár vissza!
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 11:26:38
Üzenet elküldve: 2018-01-27 11:26:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
- Bocsánat, kicsit összecsúsztak a dolgok. *Hajol meg bocsánatkérően a mester felé. Röstelli, hogy nem tud teljes figyelemmel fordulni a mester felé, de több zavaró - bár nem negatív - tényező is közbejött az elmúlt percekben.
Jön is a pontosítás, bár eléggé szellősek az információk, amelyeket kap. Tehát a kikötő lakónegyedében van a műhelye, de akár valamelyik kocsmában is megtalálhatja. Az sem vet túl jó fényt a dolgok alakulására, hogy az artheniori mester és egykori ismerőse nem váltak el túl jól egymástól. A férfi pedig alacsony, tömzsi ember, bozontos fekete hajjal. A csuhás nem ijed meg sem a kikötőtől, sem az előtte álló feladattól, hogy megkeresse az említett mestert. Érdeklődő arccal hallgatja végig a kék szemű férfit igyekezve eszébe vésni minden információt.*
- Köszönöm, mester. *Hajol meg búcsúzásképp, hisz ugyan látta, hogy talán lett volna még megosztható dolog, biztosan oka van a mesternek, hogy nem tette.
Kissé csalódottan, de töretlen hittel fordul társai felé, hogy ezúttal már szemügyre vehesse az újonnan érkezőket.
Aenae még kérdezne valamit a kovácstól, de az már eltűnik a szemük elől a műhelyben. A csuhás pedig nem fogja tartóztatni, így is sokáig rabolta az idejét.*
- Egyedül megyek. *Jelenti ki a topázszemű felé fordulva. Tudja, hogy kijelentésével kisebb háborút fog kirobbantani, hogy ha eddig nem is volt alkalma jó ideje találkozni az akaratos városi kisasszonnyal, most újra alkalma lesz rá.
Aviolan és Ssyleana felé lép, mosolyogva pillantva mindkét csatlakozni kívánóra.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket. Pycta del Ventus vagyok, a venárok vezetője. Úgy hallottam, hogy szívesen csatlakoznátok erdőmélyi kompániánkhoz. *Mosolyog barátságosan az elfre és a tündérre.*
- Társaim hamarosan visszaindulnak Vadvédbe, velük biztonságosan eljuthattok az erődbe, de most bocsánatotokat kell kérnem, váltanom kell pár szót a venárokkal. *Hajol meg enyhén, majd ha félrevonta a triót, halkabbra fogva hangját szól társaihoz.*
- Nem foglak benneteket veszélynek kitenni a kikötőben, egyedül észrevétlen maradhatok, csapatban szemet szúrhatunk olyanoknak is, akik figyelmét nem akarjuk felkelteni. Nem nyitok vitát efelett, mint a venárok vezére hoztam ezt a döntést, ennek megfelelően cselekedjetek. Ha úgy látom, hogy felesleges kockáztatnom, visszafordulok. *A lombzöld tekintet a mondat végén Aenae-n állapodik meg. Itt az alkalom, hogy kiderüljön, el tudja-e választani a férfit a vezértől. Aviolan és Lyz tud vigyázni magára, de valakinek vissza kell kísérnie az újakat is. Ez az ő fegyvere, egyedül képes eltűnni a figyelő tekintetek elől, ami többen már nem menne. Ezt a döntést tartja a legésszerűbbnek, látható rajta, hogy nem kíván vitázni senkivel, határozott és kemény a hangja.*
- Vegyétek meg, amit kell és induljatok vissza, a thargok dolgára később visszatérünk. A Fákban Lakó oltalmazzon benneteket. *Zárja le a sustorgást. Nem illik ugyan mások előtt ilyet tenni, de most ennek a tisztázása a legfontosabb.*
- Vadvédben találkozunk pár nap múlva, foglalkozzatok a barátainkkal. *Mosolyog az újakra és társaira, akik bizonyosan nem lesznek elragadtatva a döntéstől, de mivel a csuhás a venárok vezére.*
- Bocsánat, kicsit összecsúsztak a dolgok. *Hajol meg bocsánatkérően a mester felé. Röstelli, hogy nem tud teljes figyelemmel fordulni a mester felé, de több zavaró - bár nem negatív - tényező is közbejött az elmúlt percekben.
Jön is a pontosítás, bár eléggé szellősek az információk, amelyeket kap. Tehát a kikötő lakónegyedében van a műhelye, de akár valamelyik kocsmában is megtalálhatja. Az sem vet túl jó fényt a dolgok alakulására, hogy az artheniori mester és egykori ismerőse nem váltak el túl jól egymástól. A férfi pedig alacsony, tömzsi ember, bozontos fekete hajjal. A csuhás nem ijed meg sem a kikötőtől, sem az előtte álló feladattól, hogy megkeresse az említett mestert. Érdeklődő arccal hallgatja végig a kék szemű férfit igyekezve eszébe vésni minden információt.*
- Köszönöm, mester. *Hajol meg búcsúzásképp, hisz ugyan látta, hogy talán lett volna még megosztható dolog, biztosan oka van a mesternek, hogy nem tette.
Kissé csalódottan, de töretlen hittel fordul társai felé, hogy ezúttal már szemügyre vehesse az újonnan érkezőket.
Aenae még kérdezne valamit a kovácstól, de az már eltűnik a szemük elől a műhelyben. A csuhás pedig nem fogja tartóztatni, így is sokáig rabolta az idejét.*
- Egyedül megyek. *Jelenti ki a topázszemű felé fordulva. Tudja, hogy kijelentésével kisebb háborút fog kirobbantani, hogy ha eddig nem is volt alkalma jó ideje találkozni az akaratos városi kisasszonnyal, most újra alkalma lesz rá.
Aviolan és Ssyleana felé lép, mosolyogva pillantva mindkét csatlakozni kívánóra.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket. Pycta del Ventus vagyok, a venárok vezetője. Úgy hallottam, hogy szívesen csatlakoznátok erdőmélyi kompániánkhoz. *Mosolyog barátságosan az elfre és a tündérre.*
- Társaim hamarosan visszaindulnak Vadvédbe, velük biztonságosan eljuthattok az erődbe, de most bocsánatotokat kell kérnem, váltanom kell pár szót a venárokkal. *Hajol meg enyhén, majd ha félrevonta a triót, halkabbra fogva hangját szól társaihoz.*
- Nem foglak benneteket veszélynek kitenni a kikötőben, egyedül észrevétlen maradhatok, csapatban szemet szúrhatunk olyanoknak is, akik figyelmét nem akarjuk felkelteni. Nem nyitok vitát efelett, mint a venárok vezére hoztam ezt a döntést, ennek megfelelően cselekedjetek. Ha úgy látom, hogy felesleges kockáztatnom, visszafordulok. *A lombzöld tekintet a mondat végén Aenae-n állapodik meg. Itt az alkalom, hogy kiderüljön, el tudja-e választani a férfit a vezértől. Aviolan és Lyz tud vigyázni magára, de valakinek vissza kell kísérnie az újakat is. Ez az ő fegyvere, egyedül képes eltűnni a figyelő tekintetek elől, ami többen már nem menne. Ezt a döntést tartja a legésszerűbbnek, látható rajta, hogy nem kíván vitázni senkivel, határozott és kemény a hangja.*
- Vegyétek meg, amit kell és induljatok vissza, a thargok dolgára később visszatérünk. A Fákban Lakó oltalmazzon benneteket. *Zárja le a sustorgást. Nem illik ugyan mások előtt ilyet tenni, de most ennek a tisztázása a legfontosabb.*
- Vadvédben találkozunk pár nap múlva, foglalkozzatok a barátainkkal. *Mosolyog az újakra és társaira, akik bizonyosan nem lesznek elragadtatva a döntéstől, de mivel a csuhás a venárok vezére.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 09:44:32
Üzenet elküldve: 2018-01-27 09:44:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Pycta kérdése jogos, erre Aenae nem is gondolt eddig, de most egy pillanat alatt végiggondolja.*
- Majd megvárlak a helyi kocsmában, vagy a fejembe húzom a csuklyám. Vagy mindkettő.
*Végtére is nyilván nem számít senki arra, hogy felbukkanna ott, vagy ha mégis kiszúrják, hát akkor annyi baj legyen, egyszer úgyis mindennek ki kell derülnie.
A kovács közben elmondja, hogy hol is találhatják meg a kikötőben azt a bizonyos kovácsot. Mond is dolgokat, meg nem is, inkább nem. Azt tudják meg, hogy egykor valamiféle kapcsolatban álltak és nem volt túl kellemes az elválásuk. A fickó iszákos, és talán valamelyik csapszékben megtalálhatják. Minimális információ és a kikötő nem egy életbiztosítás, sőt. Mindent összevetve ennyi információval Aenae nem indulna el.*
- És a neve? Mi a neve?
*Szól a távozófélben lévő kovács után, de az valószínűleg már nem hallja. Nem mintha jobb ötlet lenne név szerint keresni a csókát, de mégis eggyel több támpont lehetne, minthogy jól megmustrálnak minden alacsony, köpcös, bozontos fickót, akik kocsmákat látogatnak. A kikötőben. Nem tetszik neki ez az egész dolog, de erről úgyis Pycta dönt, ha kikéri a véleményét, akkor elmondja neki, de különben megtartja magának. Abba az irányba néz, amerre a kovács eltűnt, és magában megállapítja, hogy rendkívül antipatikus neki, sőt a kikötői cimborája.*
- Hol fogunk aludni?
*Mert így már túl hosszúra nyúlik a dolog ahhoz, hogy egy nap alatt megoldják, lehet, hogy kettő sem elég rá. Nehéz ügy. Ráadásul üzenni kéne az otthoniaknak is, hogy vacsoránál ne számítsanak rájuk, meg hogy a holnapi vacsorán sem, és tiszta bugyit sem hozott magával váltásnak. Ez egy nagyon-nagyon rossz nap, és ennél valószínűleg már csak rosszabb lehet a folytatás, ha a kikötői kovács haverjai meglincselik őket, mikor a fickóról érdeklődnek valamelyik késdobálóban.*
//A fegyver útja//
*Pycta kérdése jogos, erre Aenae nem is gondolt eddig, de most egy pillanat alatt végiggondolja.*
- Majd megvárlak a helyi kocsmában, vagy a fejembe húzom a csuklyám. Vagy mindkettő.
*Végtére is nyilván nem számít senki arra, hogy felbukkanna ott, vagy ha mégis kiszúrják, hát akkor annyi baj legyen, egyszer úgyis mindennek ki kell derülnie.
A kovács közben elmondja, hogy hol is találhatják meg a kikötőben azt a bizonyos kovácsot. Mond is dolgokat, meg nem is, inkább nem. Azt tudják meg, hogy egykor valamiféle kapcsolatban álltak és nem volt túl kellemes az elválásuk. A fickó iszákos, és talán valamelyik csapszékben megtalálhatják. Minimális információ és a kikötő nem egy életbiztosítás, sőt. Mindent összevetve ennyi információval Aenae nem indulna el.*
- És a neve? Mi a neve?
*Szól a távozófélben lévő kovács után, de az valószínűleg már nem hallja. Nem mintha jobb ötlet lenne név szerint keresni a csókát, de mégis eggyel több támpont lehetne, minthogy jól megmustrálnak minden alacsony, köpcös, bozontos fickót, akik kocsmákat látogatnak. A kikötőben. Nem tetszik neki ez az egész dolog, de erről úgyis Pycta dönt, ha kikéri a véleményét, akkor elmondja neki, de különben megtartja magának. Abba az irányba néz, amerre a kovács eltűnt, és magában megállapítja, hogy rendkívül antipatikus neki, sőt a kikötői cimborája.*
- Hol fogunk aludni?
*Mert így már túl hosszúra nyúlik a dolog ahhoz, hogy egy nap alatt megoldják, lehet, hogy kettő sem elég rá. Nehéz ügy. Ráadásul üzenni kéne az otthoniaknak is, hogy vacsoránál ne számítsanak rájuk, meg hogy a holnapi vacsorán sem, és tiszta bugyit sem hozott magával váltásnak. Ez egy nagyon-nagyon rossz nap, és ennél valószínűleg már csak rosszabb lehet a folytatás, ha a kikötői kovács haverjai meglincselik őket, mikor a fickóról érdeklődnek valamelyik késdobálóban.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-27 07:04:33
Üzenet elküldve: 2018-01-27 07:04:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fegyver útja//
*A szerzetes a kovácson kívül mással is szóba elegyedik és a bokros teendőit felbe szakító mester is gyors feleletre szorul. Nem igazán érdeklődik a többiek iránt, csak a szerzetesre koncentrál.*
- Úgy látom van bőven teendője. *Pillant végig a díszes társaságon. Majd kék szemeivel ismét a szerzetesre tekint.*
- Igen igen. Nos az utolsó híreim szerint a lakónegyedben alakított ki magának egy kis műhelyt, de hogy ott hol azt nem tudom. Nem váltunk el valami jó. *Ezen a ponton megszakítja a mondandóját és a földre tekint. Látszik rajta, hogy valami zavarja, de pár pillanat után összeszedi magát és folytatja a mondatot.*
- Nem veti meg az italt sem, így akár az ivóban is fellelheti. Alacsony tömzsi ember fekete bozontos hajjal. *Elgondolkodva a magasba emeli a fejét, majd hümmög egy kicsit, hogy átadjon e még valamit a másiknak, de végül úgy találja, hogy nincs olyan amit szívesen kikotyogna.*
- Ennyit tudtam segíteni. Sok sikert. *Biccent egyet a többiek irányába is, majd megfordul és távozik a helyszínről.*
*A szerzetes a kovácson kívül mással is szóba elegyedik és a bokros teendőit felbe szakító mester is gyors feleletre szorul. Nem igazán érdeklődik a többiek iránt, csak a szerzetesre koncentrál.*
- Úgy látom van bőven teendője. *Pillant végig a díszes társaságon. Majd kék szemeivel ismét a szerzetesre tekint.*
- Igen igen. Nos az utolsó híreim szerint a lakónegyedben alakított ki magának egy kis műhelyt, de hogy ott hol azt nem tudom. Nem váltunk el valami jó. *Ezen a ponton megszakítja a mondandóját és a földre tekint. Látszik rajta, hogy valami zavarja, de pár pillanat után összeszedi magát és folytatja a mondatot.*
- Nem veti meg az italt sem, így akár az ivóban is fellelheti. Alacsony tömzsi ember fekete bozontos hajjal. *Elgondolkodva a magasba emeli a fejét, majd hümmög egy kicsit, hogy átadjon e még valamit a másiknak, de végül úgy találja, hogy nincs olyan amit szívesen kikotyogna.*
- Ennyit tudtam segíteni. Sok sikert. *Biccent egyet a többiek irányába is, majd megfordul és távozik a helyszínről.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-26 14:23:16
Üzenet elküldve: 2018-01-26 14:23:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*nem éri váratlanul Sol csatlakozási szándéka, mégis kezét derekára téve fejét ingatja, gondolkodva egy elfogadható válaszon. Továbbra is tudja, hogy nem ő ezekben a szerepekben a főfejes de Pycta láthatólag bőven el van foglalva a előbb megjött kovácsmesterrel (Tényleg kikötőt mondott? Hatodik érzéke baljósan kezdett jelezni a szó hallatára.) s pillanatnyilag velük kell beérniük. A tündérifjú fizikumát tanulmányozva ejti ki a szavakat:*
- Valóban? Mindig jól jön nálunk egy plusz segítő kéz és víg lélek, de el kell hogy mondjam a társaságunkban lévő tagok változatosságát is. Ezalatt egy többé-kevésbé szelídített irbiszt és egy nálad alig magasabb, de attól még elég magának való orkot is értek. No persze félre ne értsetek - *Szabadkozik azonnal.* - Valójában nagyon is összetartó család vagyunk. Csak kissé... különlegesek. - *Hagyja, hogy Selandrian kérdését Lyz válaszolja meg (Ő maga túl tömören és unalmasan foglalná össze ezt az izgalmas háttértörténetet) és szemeivel gyorsan körülpásztázza a területet mielőtt Sollal folytatná. Tekintete egy pillanatra megakad a negyedik (Uramatyám, ez itt az elfek és a kisemberek napja lesz) hosszúéletűben, de olyan gyorsan tovább is vándorol. Majd visszatér Solhoz.*
- Mellesleg felesleges a feszültséged. Részemről tökéletesen megfelel a csatlakozásod, legalább én még többet tudhatok meg Wegtorenről útközben és az erődben. Téged meg elláthatunk étellel, itallal, s feladattal pukkanásig s ájulásig. Mit ne mondjak, jó üzletnek tartom ezt! - *Neveti el magát, szemét becsukva kissé elengedve magát.* - És ha esetleg hölgyem is érdeklődni tetszik, az ellen sem ellenkezem! - *Böki ki hirtelen Selandrian felé fordulva, mintegy kitalálva az elf asszony szándékát arcáról leolvasva.*
//A fegyver útja//
*nem éri váratlanul Sol csatlakozási szándéka, mégis kezét derekára téve fejét ingatja, gondolkodva egy elfogadható válaszon. Továbbra is tudja, hogy nem ő ezekben a szerepekben a főfejes de Pycta láthatólag bőven el van foglalva a előbb megjött kovácsmesterrel (Tényleg kikötőt mondott? Hatodik érzéke baljósan kezdett jelezni a szó hallatára.) s pillanatnyilag velük kell beérniük. A tündérifjú fizikumát tanulmányozva ejti ki a szavakat:*
- Valóban? Mindig jól jön nálunk egy plusz segítő kéz és víg lélek, de el kell hogy mondjam a társaságunkban lévő tagok változatosságát is. Ezalatt egy többé-kevésbé szelídített irbiszt és egy nálad alig magasabb, de attól még elég magának való orkot is értek. No persze félre ne értsetek - *Szabadkozik azonnal.* - Valójában nagyon is összetartó család vagyunk. Csak kissé... különlegesek. - *Hagyja, hogy Selandrian kérdését Lyz válaszolja meg (Ő maga túl tömören és unalmasan foglalná össze ezt az izgalmas háttértörténetet) és szemeivel gyorsan körülpásztázza a területet mielőtt Sollal folytatná. Tekintete egy pillanatra megakad a negyedik (Uramatyám, ez itt az elfek és a kisemberek napja lesz) hosszúéletűben, de olyan gyorsan tovább is vándorol. Majd visszatér Solhoz.*
- Mellesleg felesleges a feszültséged. Részemről tökéletesen megfelel a csatlakozásod, legalább én még többet tudhatok meg Wegtorenről útközben és az erődben. Téged meg elláthatunk étellel, itallal, s feladattal pukkanásig s ájulásig. Mit ne mondjak, jó üzletnek tartom ezt! - *Neveti el magát, szemét becsukva kissé elengedve magát.* - És ha esetleg hölgyem is érdeklődni tetszik, az ellen sem ellenkezem! - *Böki ki hirtelen Selandrian felé fordulva, mintegy kitalálva az elf asszony szándékát arcáról leolvasva.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-26 14:04:18
Üzenet elküldve: 2018-01-26 14:04:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
//Kagaenae és tsai//
*A kováccsal való társalgás közben azért el-elkap egy-egy mondatot a két érdeklődőnek előadott bemutatásból. Belül elmosolyodik a lelkes leíráson, érdekes hallani, hogy kinek mit is jelent a venár szó vagy Vadvéd erődje. Büszkén gondol a mostani venárokra, akik, úgy tűnik, mind magukénak érzik az erdőmélyi közösséget.
A tündér csatlakozási szándékának erőteljes kifejezésére még a fejét is odafordítja, lombzöld szemeiben vidám csillanás jár táncot a lelkes kinyilatkoztatást hallva. A másik érdeklődő, az elf lány már visszafogottabbnak tűnik, de ő sem zárkózik el a csatlakozástól. Még egy ismerős név is elhangzik, Isqeha kerül szóba. Talán az elf lány tőle hallott a venárokról. Szívesen csatlakozna a beszélgetésükhöz, de egyelőre a kovács válaszára vár.
Közben Aenae is odasutyorog neki, miután hallotta, hogy a kikötőbe kell mennie a saját fegyverét elkészítendő.*
- A kikötő után a thargokhoz megyünk követségbe, oda is jönni akarsz? *Bukik ki belőle a kérdés, de olyan hangosan, hogy talán azt még a társai, de még a sisakok között válogató hosszúéletű is meghallhatja. A topázszemű és az alacsony elf között lezajló szempárbajról lemarad, hisz épp akkor a kováccsal beszélgetett.*
- Bocsánat. Merre is van az a kikötői mester? *Kap észbe, hisz nem szeretne udvariatlan lenni az artheniori kováccsal szemben, de ez a kis figyelemkiesés talán még belefért a tűrhető kategóriába.*
//A fegyver útja//
//Kagaenae és tsai//
*A kováccsal való társalgás közben azért el-elkap egy-egy mondatot a két érdeklődőnek előadott bemutatásból. Belül elmosolyodik a lelkes leíráson, érdekes hallani, hogy kinek mit is jelent a venár szó vagy Vadvéd erődje. Büszkén gondol a mostani venárokra, akik, úgy tűnik, mind magukénak érzik az erdőmélyi közösséget.
A tündér csatlakozási szándékának erőteljes kifejezésére még a fejét is odafordítja, lombzöld szemeiben vidám csillanás jár táncot a lelkes kinyilatkoztatást hallva. A másik érdeklődő, az elf lány már visszafogottabbnak tűnik, de ő sem zárkózik el a csatlakozástól. Még egy ismerős név is elhangzik, Isqeha kerül szóba. Talán az elf lány tőle hallott a venárokról. Szívesen csatlakozna a beszélgetésükhöz, de egyelőre a kovács válaszára vár.
Közben Aenae is odasutyorog neki, miután hallotta, hogy a kikötőbe kell mennie a saját fegyverét elkészítendő.*
- A kikötő után a thargokhoz megyünk követségbe, oda is jönni akarsz? *Bukik ki belőle a kérdés, de olyan hangosan, hogy talán azt még a társai, de még a sisakok között válogató hosszúéletű is meghallhatja. A topázszemű és az alacsony elf között lezajló szempárbajról lemarad, hisz épp akkor a kováccsal beszélgetett.*
- Bocsánat. Merre is van az a kikötői mester? *Kap észbe, hisz nem szeretne udvariatlan lenni az artheniori kováccsal szemben, de ez a kis figyelemkiesés talán még belefért a tűrhető kategóriába.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-26 12:37:45
Üzenet elküldve: 2018-01-26 12:37:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
//A fegyver útja//
*Fél füllel hallgatja azért, hogy miről is esik szó társaik és a tündér meg az elf között. Azon kicsit ledöbben, hogy a tündér ilyen gyorsan kinyilatkoztatja, hogy csatlakozni kíván. Azért annyira nem nagy a meglepetése, hiszen annak idején ő is nagyon hamar döntött, de őt egészen más dolgok motiválták. Ő minél messzebb akart futni Artheniortól és attól a férfitól, akihez anyja hozzá akarta volna adni. És milyen jól tette, hogy elfutott!
A meglepetése az elf esetében kicsit nagyobb, hiszen ő konkrétan egy társától hallott az erdőmélyi erődről és lakóiról. De persze miért is ne mesélhetne róluk valamelyikük? Talán nem kéne ezen meglepődnie, hiszen semmi titkolnivaló nincsen a dologban, az, hogy ő titkolózik, az megint más dolog. Ugyanaz az ok, ami miatt annak idején elhagyta a várost.
Ha észre is veszi, hogy az alacsony, csúnyácska elf hogy kapja el róla a tekintetét, akkor sem tulajdonít a dolognak túl nagy jelentőséget. Nyilván ugyanazért néz félre, amiért a lány is ugyanezt tette: illetlenségnek találta bámulni, végtére is nincsenek olyan nexusban, mint mondjuk Lyzzel, vagy Pyctával, akiktől már jó előre elnézést kért azért, ha esetleg bámulná őket. Nem is törődik a továbbiakban az elffel - hiába a legalacsonyabb és legcsúnyább elf, akit valaha látott -, ugyanis Pycta már közben vázolja a kovácsmesternek, hogy mit is szeretne, a kovács pedig menten el is irányítja egy másik kovácshoz. Ami nem is lenne baj, ha a kovács nem a kikötőben lenne. A kikötő meg ugye a gonosz fészke.*
- Veled megyek. Veletek. A kikötőbe. Meg ahová még menni akarsz.
*Suttogja Pyctának úgy, hogy ne zavarja meg különösebben az üzletelésben, tájékozódásban. Válaszul egy bólintás is elég neki, vagy egy fejrázás, ha az elfnek kifogása van a dolog ellen. Ha kifogása van, akkor majd úgyis kifejti később.*
//A fegyver útja//
*Fél füllel hallgatja azért, hogy miről is esik szó társaik és a tündér meg az elf között. Azon kicsit ledöbben, hogy a tündér ilyen gyorsan kinyilatkoztatja, hogy csatlakozni kíván. Azért annyira nem nagy a meglepetése, hiszen annak idején ő is nagyon hamar döntött, de őt egészen más dolgok motiválták. Ő minél messzebb akart futni Artheniortól és attól a férfitól, akihez anyja hozzá akarta volna adni. És milyen jól tette, hogy elfutott!
A meglepetése az elf esetében kicsit nagyobb, hiszen ő konkrétan egy társától hallott az erdőmélyi erődről és lakóiról. De persze miért is ne mesélhetne róluk valamelyikük? Talán nem kéne ezen meglepődnie, hiszen semmi titkolnivaló nincsen a dologban, az, hogy ő titkolózik, az megint más dolog. Ugyanaz az ok, ami miatt annak idején elhagyta a várost.
Ha észre is veszi, hogy az alacsony, csúnyácska elf hogy kapja el róla a tekintetét, akkor sem tulajdonít a dolognak túl nagy jelentőséget. Nyilván ugyanazért néz félre, amiért a lány is ugyanezt tette: illetlenségnek találta bámulni, végtére is nincsenek olyan nexusban, mint mondjuk Lyzzel, vagy Pyctával, akiktől már jó előre elnézést kért azért, ha esetleg bámulná őket. Nem is törődik a továbbiakban az elffel - hiába a legalacsonyabb és legcsúnyább elf, akit valaha látott -, ugyanis Pycta már közben vázolja a kovácsmesternek, hogy mit is szeretne, a kovács pedig menten el is irányítja egy másik kovácshoz. Ami nem is lenne baj, ha a kovács nem a kikötőben lenne. A kikötő meg ugye a gonosz fészke.*
- Veled megyek. Veletek. A kikötőbe. Meg ahová még menni akarsz.
*Suttogja Pyctának úgy, hogy ne zavarja meg különösebben az üzletelésben, tájékozódásban. Válaszul egy bólintás is elég neki, vagy egy fejrázás, ha az elfnek kifogása van a dolog ellen. Ha kifogása van, akkor majd úgyis kifejti később.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 22:44:47
Üzenet elküldve: 2018-01-25 22:44:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Ugyan néhány érdeklődő pillantást vet a csuhásra is, ám ha nem akar csatlakozni a beszélgetéshez, nem fogja forszírozni. No meg pillanatokon belül kiderül, hogy fontosabb dolga is akad, minthogy ismeretlenekkel trécseljen. A részletek után való fülelősről viszont már lemarad, hiszen a tündér is belekezd a wegtoren környéki tájak gyors ecsetelésébe, és az ember férfi is kezet fogna velük. Természetesen viszonozza a gesztus. Nem meglepő módon nem ropogtat ujjakat a selymes tapintású, puha tenyér, ám a finomság ellenére is az elf lány kézfogása határozott.
A szőke elf lány, a venár vadász pedig tökéletesen rátapintott, mivel keltse fel Selandrian figyelmét, mintha csak súgott volna neki valaki a háttérből. Szörnyek, átkok, minden, ami a hétköznapitól kicsit elrugaszkodott, és amit egy normális ember vagy épp elf inkább kerülne, semmint megismerkedne vele, tanulmányozni azt. Az éledező lelkesedés kiül jégkék szemeibe is.*
- Ez roppant érdekesnek és fontos feladatnak hangzik. De hogy érted, hogy a régi venárok foglalkoztak ezzel? *Pillant rájuk kicsit értetlenül. Kik voltak ezek az elődök, és a mostaniak talán már nem űznek efféle veszélyes szakmát?*
- Egy fiatal, fél-elf ifjúval, ki maga is nem rég csatlakozott hozzátok, ha emlékeim nem csalnak. Isqeha a neve. *Mosolyodik el, a fiú határozottan jó benyomást tett rá. A tündér lelkesedését látva azért kicsit meglepett kifejezés ül ki arcára. No nem mintha ő maga ne játszott volna el a gondolattal, mikor először hallott Vadvédről, hogy csatlakozik, és a vadon rejtelmei és misztikumai után kutat az ott lakókkal. Ezt természetesen gyermeki fellelkesülésnek gondolta, hiszen pontosan tudja, mennyire nincs felkészülve az erdei létre, és könnyen meglehet csak útban, láb alatt lenne. Ezt pedig nem szeretné. Hiába, egy nagy hátrányát mindig is érezte a feszült viszonynak a szülői házban, és ami csak fokozódott azzal, hogy eljött Artheniorba - mágikus tanulmányai erősen félbe maradtak. Ráadásul még az elején.
Viszont a lehetőség, hogy a tündér fiú példáját követve ő is csatlakozzon, számára is meglepő mértékben kecsegtető. Finoman ajkába harapva mérlegeli a lehetőségeket.*
*Ugyan néhány érdeklődő pillantást vet a csuhásra is, ám ha nem akar csatlakozni a beszélgetéshez, nem fogja forszírozni. No meg pillanatokon belül kiderül, hogy fontosabb dolga is akad, minthogy ismeretlenekkel trécseljen. A részletek után való fülelősről viszont már lemarad, hiszen a tündér is belekezd a wegtoren környéki tájak gyors ecsetelésébe, és az ember férfi is kezet fogna velük. Természetesen viszonozza a gesztus. Nem meglepő módon nem ropogtat ujjakat a selymes tapintású, puha tenyér, ám a finomság ellenére is az elf lány kézfogása határozott.
A szőke elf lány, a venár vadász pedig tökéletesen rátapintott, mivel keltse fel Selandrian figyelmét, mintha csak súgott volna neki valaki a háttérből. Szörnyek, átkok, minden, ami a hétköznapitól kicsit elrugaszkodott, és amit egy normális ember vagy épp elf inkább kerülne, semmint megismerkedne vele, tanulmányozni azt. Az éledező lelkesedés kiül jégkék szemeibe is.*
- Ez roppant érdekesnek és fontos feladatnak hangzik. De hogy érted, hogy a régi venárok foglalkoztak ezzel? *Pillant rájuk kicsit értetlenül. Kik voltak ezek az elődök, és a mostaniak talán már nem űznek efféle veszélyes szakmát?*
- Egy fiatal, fél-elf ifjúval, ki maga is nem rég csatlakozott hozzátok, ha emlékeim nem csalnak. Isqeha a neve. *Mosolyodik el, a fiú határozottan jó benyomást tett rá. A tündér lelkesedését látva azért kicsit meglepett kifejezés ül ki arcára. No nem mintha ő maga ne játszott volna el a gondolattal, mikor először hallott Vadvédről, hogy csatlakozik, és a vadon rejtelmei és misztikumai után kutat az ott lakókkal. Ezt természetesen gyermeki fellelkesülésnek gondolta, hiszen pontosan tudja, mennyire nincs felkészülve az erdei létre, és könnyen meglehet csak útban, láb alatt lenne. Ezt pedig nem szeretné. Hiába, egy nagy hátrányát mindig is érezte a feszült viszonynak a szülői házban, és ami csak fokozódott azzal, hogy eljött Artheniorba - mágikus tanulmányai erősen félbe maradtak. Ráadásul még az elején.
Viszont a lehetőség, hogy a tündér fiú példáját követve ő is csatlakozzon, számára is meglepő mértékben kecsegtető. Finoman ajkába harapva mérlegeli a lehetőségeket.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 18:47:45
Üzenet elküldve: 2018-01-25 18:47:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kagaenae és tsai//
*Elég komoly forgalom van, és Syoud ennek kifejezetten örül is, mert talán nem szúr annyira szemet. Amíg válogat és várakozik, a pusmorgást hallgatja, elfként amúgy is jól megy neki a pletykavadászat.*
~ Venárok? A fickók Erdőmélyéről? ~ *túl sokat volt sitten, úgy tűnik.*
~ Erdőmélye para hely, nem laknék ott. ~ *ekkor veszi észre, hogy az egyik embernőstény a pasija mellől is őt bámulja, ami teljesen érhető, amennyiben felismerték és ágybéli teljesítménye elterjed az embernőstények körében is.*
~ Hehe. ~ *villant egy mosolyt Kagaenaera, de a mosoly egyetlen csapással tűnik el, amikor a lány szemébe néz.*
~ Mi? ~ *elfordul, hogy palástolja megdöbbenését, aztán a sisakok között kezd el válogatni.*
~ Mi a tosz? ~ *annyira összekavarodik, hogy még fülelni is majdnem elfelejt.*
~ Erdő szíve meg a tököm. Bigottak. ~ *nem csak a fákon alvás terén nincs kibékülve faja babonáival.*
- Más nincs? *kérdezi az előkerülő kovácstól a sisakokra célozva, aztán úgy dönt, hogy azt nem vesz. Amúgy is utálja. Lopva vet egy újabb pillantást a lányra, majd megrázza a fejét.*
~ Agyadra ment a kóter. ~ *vagy csak túl kanos, ami nagyjából ugyanazt jelenti.*
*Elég komoly forgalom van, és Syoud ennek kifejezetten örül is, mert talán nem szúr annyira szemet. Amíg válogat és várakozik, a pusmorgást hallgatja, elfként amúgy is jól megy neki a pletykavadászat.*
~ Venárok? A fickók Erdőmélyéről? ~ *túl sokat volt sitten, úgy tűnik.*
~ Erdőmélye para hely, nem laknék ott. ~ *ekkor veszi észre, hogy az egyik embernőstény a pasija mellől is őt bámulja, ami teljesen érhető, amennyiben felismerték és ágybéli teljesítménye elterjed az embernőstények körében is.*
~ Hehe. ~ *villant egy mosolyt Kagaenaera, de a mosoly egyetlen csapással tűnik el, amikor a lány szemébe néz.*
~ Mi? ~ *elfordul, hogy palástolja megdöbbenését, aztán a sisakok között kezd el válogatni.*
~ Mi a tosz? ~ *annyira összekavarodik, hogy még fülelni is majdnem elfelejt.*
~ Erdő szíve meg a tököm. Bigottak. ~ *nem csak a fákon alvás terén nincs kibékülve faja babonáival.*
- Más nincs? *kérdezi az előkerülő kovácstól a sisakokra célozva, aztán úgy dönt, hogy azt nem vesz. Amúgy is utálja. Lopva vet egy újabb pillantást a lányra, majd megrázza a fejét.*
~ Agyadra ment a kóter. ~ *vagy csak túl kanos, ami nagyjából ugyanazt jelenti.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:19:13
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Bizony nem kell sokat várnia a mesternek, mert a csuhás már mondja is a tervet, amelyet meg szeretne valósítani a kováccsal, ám a válasz kissé elveszi a kedvét. Bár kívülről ebből kevés látszik, csak a lombzöld szemekben megtörő csillanás, esetleg a keskeny ajkak szélének leheletnyi lekonyulása mutatja csak szomorúságát. Ám mindez a következő pillanatban el is illan, mint fűszálról a harmat, ha nap sugarai érik, amikor a mester egy lehetőséggel áll elő. Ajánl egy másik kovácsot a kikötőben, aki talán alkalmas volna elkészíteni az említett fegyvert.*
- Sajnálom, hogy nem ön készíti el a fegyvert, de fel fogom keresni azt a kovácsot a kikötőben, hisz, ha egy olyan mester ajánlja, mint ön, akkor bizonyosan megbízik a munkájában. *Hajol meg újra mosolyogva.*
- Esetleg tudna pontosabb leírást adni arról, hol keressem ezt a mestert? Sajnos a kikötőben nem vagyok jártas. *Kérdi bocsánatkérő mosollyal. De szüksége van az útmutatásra, hisz valóban sosem járt a kikötőben és nem szeretne órákat téblábolni a rossz hírű helyen, hogy a kovácsot keresgélje.*
*Bizony nem kell sokat várnia a mesternek, mert a csuhás már mondja is a tervet, amelyet meg szeretne valósítani a kováccsal, ám a válasz kissé elveszi a kedvét. Bár kívülről ebből kevés látszik, csak a lombzöld szemekben megtörő csillanás, esetleg a keskeny ajkak szélének leheletnyi lekonyulása mutatja csak szomorúságát. Ám mindez a következő pillanatban el is illan, mint fűszálról a harmat, ha nap sugarai érik, amikor a mester egy lehetőséggel áll elő. Ajánl egy másik kovácsot a kikötőben, aki talán alkalmas volna elkészíteni az említett fegyvert.*
- Sajnálom, hogy nem ön készíti el a fegyvert, de fel fogom keresni azt a kovácsot a kikötőben, hisz, ha egy olyan mester ajánlja, mint ön, akkor bizonyosan megbízik a munkájában. *Hajol meg újra mosolyogva.*
- Esetleg tudna pontosabb leírást adni arról, hol keressem ezt a mestert? Sajnos a kikötőben nem vagyok jártas. *Kérdi bocsánatkérő mosollyal. De szüksége van az útmutatásra, hisz valóban sosem járt a kikötőben és nem szeretne órákat téblábolni a rossz hírű helyen, hogy a kovácsot keresgélje.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:06:50
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:06:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Az üdvözlés és a bemutatkozás sikerrel zárul, aminek Sol kifejezetten örül, ahogyan annak is, hogy a legtöbb jelenlévőnek tetszett az szülőföldjének leírása. Pedig még csak nem is mesélt nekik arról a csodálatos dologról, amit ő otthonnak tud nevezni, a sivatag szívében elterülő apró oázisról, melyben több tündér család tengeti mindennapjait. Azonban most nem csak ő mesélt, az elf nő is belekezdett a venárok bemutatásába, ahogyan az ember férfi is. A tündér csillogó szemekkel hallgatta a csodálatos leírását a csapatnak, klánnak vagy közösségnek. Nem tudja, még hirtelen minek nevezze, de amit hallott, az teljes mértékben elnyerte a tetszését.*
- Ez… nagyon jól hangzik. Csatlakozni akarok! *Jelenti ki hangosan, majd kezét a szájára teszi ijedten, hiszen igencsak „agresszív” megnyilvánulás volt ez tőle.*
- V-vagyis… nagyon szívesen segítenék nektek arra az időre, míg a város környékén tevékenykedem. Esetleg… lehetne róla szó? Jól jönne egy ideiglenes otthon, egy ideiglenes munka és egy családias környezet. *Vakargatja a fejét ismét, ahogyan azt minden zavarba jövésénél megteszi. Nem akart ilyen közvetlen lenni, de ezt talán már akkor elrontotta, amikor megszületett. Ez a személyiségének a része és nem tud ellene mit tenni, legalábbis nem nagyon próbálkozott még meg ezzel. Közben érdeklődve pillant a két személy felé, akik eddig kommunikáltak vele, hogy megtudhassa a válaszukat, mely talán egy nagy fordulat lehet Sol jelenlegi életében.*
*Az üdvözlés és a bemutatkozás sikerrel zárul, aminek Sol kifejezetten örül, ahogyan annak is, hogy a legtöbb jelenlévőnek tetszett az szülőföldjének leírása. Pedig még csak nem is mesélt nekik arról a csodálatos dologról, amit ő otthonnak tud nevezni, a sivatag szívében elterülő apró oázisról, melyben több tündér család tengeti mindennapjait. Azonban most nem csak ő mesélt, az elf nő is belekezdett a venárok bemutatásába, ahogyan az ember férfi is. A tündér csillogó szemekkel hallgatta a csodálatos leírását a csapatnak, klánnak vagy közösségnek. Nem tudja, még hirtelen minek nevezze, de amit hallott, az teljes mértékben elnyerte a tetszését.*
- Ez… nagyon jól hangzik. Csatlakozni akarok! *Jelenti ki hangosan, majd kezét a szájára teszi ijedten, hiszen igencsak „agresszív” megnyilvánulás volt ez tőle.*
- V-vagyis… nagyon szívesen segítenék nektek arra az időre, míg a város környékén tevékenykedem. Esetleg… lehetne róla szó? Jól jönne egy ideiglenes otthon, egy ideiglenes munka és egy családias környezet. *Vakargatja a fejét ismét, ahogyan azt minden zavarba jövésénél megteszi. Nem akart ilyen közvetlen lenni, de ezt talán már akkor elrontotta, amikor megszületett. Ez a személyiségének a része és nem tud ellene mit tenni, legalábbis nem nagyon próbálkozott még meg ezzel. Közben érdeklődve pillant a két személy felé, akik eddig kommunikáltak vele, hogy megtudhassa a válaszukat, mely talán egy nagy fordulat lehet Sol jelenlegi életében.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:01:39
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:01:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fegyver útja//
*Némi motoszkálás hallatszik ki a műhely területéről, ahol a méltán híres mester szokott munkálkodni. A munkái nem csak a messzi földről, hanem egész Lanawinről híresek. Aki igényes és jó munkát akar, az bizony ide fordul. Utazók és kalandorok, nemesek és gyűjtők jöttek már el hozzá, hogy megcsodálják a pompázatos mesterkardokat, amelyeket készít.
A szerzetes a köszöntés után megpillanthatja a kovács mestert, aki úgy dönt, hogy bokros teendőit megszakítva szakít némi időt a látogatóra.*
- Önnek is önnek is. *Kapkodja el a szavakat és mivel nem fecséreli az idejét a munka rovására, így türelmetlenül várja a másik mondandójának lényegét.
Mindezekre szerencséjére nem kell sokat várnia, hiszen Pycta hamar bele is vág és ez bizony kedvére van. Ennek az örömnek egy félmosoly a látható jele, és amikor a vendége befejezi a mondandóját maga is vázolja a sajátját.*
- Értem értem, hogy mi az, amit szeretne. *Hümmögve mondja, amely közben észrevehető, hogy bizonyosan tanakodik a felkérésen. Nem mintha nem lenne módja elkészíteni a fegyvert, de látszik rajta, hogy valami zavarja őt.*
- Ami azt illeti, a tervei tetszenek nincs is velük semmi problémám, de én sajnos nem tudok ebben segíteni. *A kovács képességeivel semmi probléma, csupán egy ilyen munka nem fér bele az idejébe. Majd elhallgat és elgondolkodva méregeti a másikat.*
- De lenne valaki, aki tudna segíteni. Vagyis úgy hallottam, hogy van egy hely a kikötőben, aki talán tud önnek ilyen fegyvert készíteni. Ha nem is olyan nagyszerű munkát végez, amit én, de tisztességeset bizonyosan. Azt ajánlanám hozzá forduljon. *Mosolyodik el, hiszen a tanács ingyen volt, és ha nem is egy fukar fickó, mégis vannak olyanok, akik már ezért is aranyat kérnek el. Még vár egy kicsit, így ha van kérdése a másiknak, akkor fel tudja tenni.*
*Némi motoszkálás hallatszik ki a műhely területéről, ahol a méltán híres mester szokott munkálkodni. A munkái nem csak a messzi földről, hanem egész Lanawinről híresek. Aki igényes és jó munkát akar, az bizony ide fordul. Utazók és kalandorok, nemesek és gyűjtők jöttek már el hozzá, hogy megcsodálják a pompázatos mesterkardokat, amelyeket készít.
A szerzetes a köszöntés után megpillanthatja a kovács mestert, aki úgy dönt, hogy bokros teendőit megszakítva szakít némi időt a látogatóra.*
- Önnek is önnek is. *Kapkodja el a szavakat és mivel nem fecséreli az idejét a munka rovására, így türelmetlenül várja a másik mondandójának lényegét.
Mindezekre szerencséjére nem kell sokat várnia, hiszen Pycta hamar bele is vág és ez bizony kedvére van. Ennek az örömnek egy félmosoly a látható jele, és amikor a vendége befejezi a mondandóját maga is vázolja a sajátját.*
- Értem értem, hogy mi az, amit szeretne. *Hümmögve mondja, amely közben észrevehető, hogy bizonyosan tanakodik a felkérésen. Nem mintha nem lenne módja elkészíteni a fegyvert, de látszik rajta, hogy valami zavarja őt.*
- Ami azt illeti, a tervei tetszenek nincs is velük semmi problémám, de én sajnos nem tudok ebben segíteni. *A kovács képességeivel semmi probléma, csupán egy ilyen munka nem fér bele az idejébe. Majd elhallgat és elgondolkodva méregeti a másikat.*
- De lenne valaki, aki tudna segíteni. Vagyis úgy hallottam, hogy van egy hely a kikötőben, aki talán tud önnek ilyen fegyvert készíteni. Ha nem is olyan nagyszerű munkát végez, amit én, de tisztességeset bizonyosan. Azt ajánlanám hozzá forduljon. *Mosolyodik el, hiszen a tanács ingyen volt, és ha nem is egy fukar fickó, mégis vannak olyanok, akik már ezért is aranyat kérnek el. Még vár egy kicsit, így ha van kérdése a másiknak, akkor fel tudja tenni.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:58:09
Üzenet elküldve: 2018-01-25 14:58:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Á, szóval egy paradicsom a kietlen sivatag határánál. Ő maga még sosem járt sivatagban, s toronymagas homokdűnéket is csak a silány pontosságúan telerajzolt tekercsek egyikében látott, emiatt egy ilyen oázis elképzelése nehézkes számára. Elégedetten bólogat s most már mosolyog a tündérifjú szavaira, képzeletét elindítva ezzel az oly távolinak tűnő hely ábrázolása miatt.*
- Valóban csodálatos helynek hangzik. Mit nem adnék azért hogy legalább egy hatot ott töltsek. Egy melegebb éghajlat ránk férne már... - *sóhajt bele a kovácsműhely elfolyósodó fémje által kiadott hatalmas hő ellenére is kissé hűvös levegőbe. Mintha a hidegek meghosszabbodtak volna a Hármak fellépése óta.*
- Miénk a megtiszteltetés, Sol és Selendrian - *Nyújtja a kemény edzésektől érdes de megfelelő vérkeringése miatt meleg kezét az említettek felé rázásra. Nagyon reméli hogy nem Aenaehoz hasonlóan fognak erre reagálni, ugyanis az őt rendkívül kényelmetlen szituációkba hozná.* - Életeket óvunk s tisztelünk, legyen az intelligens két lábon járó létforma vagy az erdőben kóborló fenséges bestiák egyike. Persze csak egy bizonyos pontig. - *Teszi hozzá. A sors szadista játéka folyamán olyan "lények" is teremtődtek nemcsak Erdőmélye, hanem egész Lanawin területén, melyeknek puszta létezése kárt képes okozni minden más organizmusban. Ezeket még az örökké békés elfek is tiszta gyűlölettel üldözik. Továbbá a beszédképes főfajokból is akad jó pár bitófára való.*
- A további, papíron lévő feladatok aprólékosabb részeinek kielemzésénél nem én vagyok a megbízható személy. - *Nevet kissé szégyenlősen. Valóban úgy kezdett el beszélni, mintha ő hozta volna össze az egész bagázst, ami nem olyan jellemző rá.* - De, egymás agyonhajszolásán kívül nagyon rendezett és otthonos társaság vagyunk továbbra is. És álljon meg az évszakok változása, ha most hazudok.
*Á, szóval egy paradicsom a kietlen sivatag határánál. Ő maga még sosem járt sivatagban, s toronymagas homokdűnéket is csak a silány pontosságúan telerajzolt tekercsek egyikében látott, emiatt egy ilyen oázis elképzelése nehézkes számára. Elégedetten bólogat s most már mosolyog a tündérifjú szavaira, képzeletét elindítva ezzel az oly távolinak tűnő hely ábrázolása miatt.*
- Valóban csodálatos helynek hangzik. Mit nem adnék azért hogy legalább egy hatot ott töltsek. Egy melegebb éghajlat ránk férne már... - *sóhajt bele a kovácsműhely elfolyósodó fémje által kiadott hatalmas hő ellenére is kissé hűvös levegőbe. Mintha a hidegek meghosszabbodtak volna a Hármak fellépése óta.*
- Miénk a megtiszteltetés, Sol és Selendrian - *Nyújtja a kemény edzésektől érdes de megfelelő vérkeringése miatt meleg kezét az említettek felé rázásra. Nagyon reméli hogy nem Aenaehoz hasonlóan fognak erre reagálni, ugyanis az őt rendkívül kényelmetlen szituációkba hozná.* - Életeket óvunk s tisztelünk, legyen az intelligens két lábon járó létforma vagy az erdőben kóborló fenséges bestiák egyike. Persze csak egy bizonyos pontig. - *Teszi hozzá. A sors szadista játéka folyamán olyan "lények" is teremtődtek nemcsak Erdőmélye, hanem egész Lanawin területén, melyeknek puszta létezése kárt képes okozni minden más organizmusban. Ezeket még az örökké békés elfek is tiszta gyűlölettel üldözik. Továbbá a beszédképes főfajokból is akad jó pár bitófára való.*
- A további, papíron lévő feladatok aprólékosabb részeinek kielemzésénél nem én vagyok a megbízható személy. - *Nevet kissé szégyenlősen. Valóban úgy kezdett el beszélni, mintha ő hozta volna össze az egész bagázst, ami nem olyan jellemző rá.* - De, egymás agyonhajszolásán kívül nagyon rendezett és otthonos társaság vagyunk továbbra is. És álljon meg az évszakok változása, ha most hazudok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080