Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:00:20
Üzenet elküldve: 2018-11-25 17:00:20
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Nem annyira érti, mi folyik itt, lévén nem ismeri Quantallt - bár talán már látta - így a nyáltenger, amibe fojtani próbálja az embernőt, legalábbis is meghökkenti. Az elf lány fejbólintása a sötételf előtt meg undorral önti el.*
~ Miféle világ lesz ez itt? ~ *közben a kis szőke lány annyira nekikeseredik, hogy még egy sötételf segítségét is elfogadja. Syoud, ha városi elf lenne, most rohanna felajánlani a szolgálatait, meg a nyálát, meg Amon Ruadh minden párnáját. Mivel azonban Syoud Syoud, ezért...*
~ Pont leszarom. ~ *ellenben a pap érdekeseket mond.*
- Tényleg? *cipekedni még mindig nem akar, de most már érdekli a menet.*
- Sajnos nem cipelhetek. A hátam, tudja. Amellett utálok sétáló céltáblát játszani, de... szívesen őrzöm a seggüket addig. *biccent a papnak, mert tényleg. Tekintete egy időre Pyctán pihen.*
- És vele mi van? Meghalt? Döglöttnek tűnik... ám ha az és megmozdul, sikítozni fogok. *meg lőni, de ezt nem kell mindenkinek tudnia.*
*Mindenféle kölykök is megtalálják, de Syoud nem igazán érti a gyerekeket.*
- Hát, attól hogy rohadt öreg vagyok, csimasz. *válaszol egyszerre Hanlorennel. Vigyorog, és Hanlorenre kacsint majd kioszt egy barackot, ha tud. Nem a lédúsat, hanem a fejen koppanósat, egy kicsit.*
*Oldalról kíséri a menetet, és közben Hanloren kérdésén rágódik. A közvetlen válasz, mely szerint "megölni minél több városi patkányt" eléggé elrontaná a bulit, így muszáj kissé átfogalmazni a dolgokat.*
- Csak kíváncsi voltam, hogyan nyelik le a keserű fekete levest, amit maguknak főztek. Mert ezt mind maguknak főzték... és szerintem még csak az első kortyokkal ismerkednek, ehe. *vidoran bandukol a menettel, lőkész fegyverrel pásztázza a sötétet, néha a menetet.*
*Nem annyira érti, mi folyik itt, lévén nem ismeri Quantallt - bár talán már látta - így a nyáltenger, amibe fojtani próbálja az embernőt, legalábbis is meghökkenti. Az elf lány fejbólintása a sötételf előtt meg undorral önti el.*
~ Miféle világ lesz ez itt? ~ *közben a kis szőke lány annyira nekikeseredik, hogy még egy sötételf segítségét is elfogadja. Syoud, ha városi elf lenne, most rohanna felajánlani a szolgálatait, meg a nyálát, meg Amon Ruadh minden párnáját. Mivel azonban Syoud Syoud, ezért...*
~ Pont leszarom. ~ *ellenben a pap érdekeseket mond.*
- Tényleg? *cipekedni még mindig nem akar, de most már érdekli a menet.*
- Sajnos nem cipelhetek. A hátam, tudja. Amellett utálok sétáló céltáblát játszani, de... szívesen őrzöm a seggüket addig. *biccent a papnak, mert tényleg. Tekintete egy időre Pyctán pihen.*
- És vele mi van? Meghalt? Döglöttnek tűnik... ám ha az és megmozdul, sikítozni fogok. *meg lőni, de ezt nem kell mindenkinek tudnia.*
*Mindenféle kölykök is megtalálják, de Syoud nem igazán érti a gyerekeket.*
- Hát, attól hogy rohadt öreg vagyok, csimasz. *válaszol egyszerre Hanlorennel. Vigyorog, és Hanlorenre kacsint majd kioszt egy barackot, ha tud. Nem a lédúsat, hanem a fejen koppanósat, egy kicsit.*
*Oldalról kíséri a menetet, és közben Hanloren kérdésén rágódik. A közvetlen válasz, mely szerint "megölni minél több városi patkányt" eléggé elrontaná a bulit, így muszáj kissé átfogalmazni a dolgokat.*
- Csak kíváncsi voltam, hogyan nyelik le a keserű fekete levest, amit maguknak főztek. Mert ezt mind maguknak főzték... és szerintem még csak az első kortyokkal ismerkednek, ehe. *vidoran bandukol a menettel, lőkész fegyverrel pásztázza a sötétet, néha a menetet.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:24:37
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:24:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Úgy tűnik, nem csak Laor szeretné meggyőzni a kovácsot, hogy helyezze át székhelyét a tharg területre, s a mester nyugodtan és csendben hallgatja végig Pashtrha érveit.*
- Drága fiam, a családom generációk óta készít fegyvert, ne próbálj az emberségemre hatni ezzel az álszent szöveggel. *Mosolyodik el, ahogy vastag karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. A bőr szikravédőköpeny anyaga halkan ropog a mozdulatra.*
- A bűn melegágyának ott a kikötő, ne vizionálj ide mindenféle sa'terethi téveszméket. A haduradat nem érdekli Arthenior, csak a saját kis birodalma, ezt te is nagyon jól tudod. Kérlek, ne nézz ennyire együgyűnek. *Néz kedvesnek szánt mosollyal a fiatal, leányarcú férfire.*
- Senkinek sem tartozom semmivel, a tudásom, a mesterkardok titka az enyém és most leszögezem, sértésnek veszem, hogy azt mondod, rontok a város helyzetén, ha nem cselekszem úgy, ahogy a hadurad kedve úgy kívánja. Ha meg akartok győzni, akkor nagyon rossz úton jártok. Még egy lázadó sem kopogott be ide, hogy kardot vagy bárdot vegyen magának. *Újra széles mosollyal fordul a hármas felé, ahogy végignéz rajtuk. A tündér lányon elidőzik kicsit a tekintete. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire kilóg a sorból, s talán a két tharg harcos érveivel sem ért egyet teljesen.*
- Igaz, amit mondasz, Laor, de nézz szét. *Tárja szét újra karjait, ahogy az elsőként felszólaló tharg veszi vissza a szót.*
- Bár a város kettészakadt és a nemesi házak eltűntek, az én műhelyem még mindig áll. Ha jönnek, majd megvédem, amennyire erőmből telik, ne félts te engem. *Biccent megnyugtatóan.*
- Nincs szükségem az elismerésedre, messze földön híresek a kardjaim és pengéim. *Ő is érzi, hogy a tárgyalásnak csúfolt eszmecsere kezdi elérni a patthelyzet szintjét. A thargok azt akarják, hogy menjen, ő nem akar menni. Az állóháború pedig nem a thargok profilja.
Laor végszónak szánt monológjával együtt láthatóan nő benne a feszültség, türelmes embernek mondják, mert az acél megmunkálásához türelem is kell, nem csak szakértelem, de ez a beszélgetés teljesen más tészta.*
- Mit képzeltek magatokról, hogy csak így beállítotok ide és megnyerő ajánlatnak hazudott fenyegetéssel próbáltok megszerezni magatoknak! *Emeli fel a hangját, ahogy kihúzza magát. Laor felett is jó egy fejjel magasodik, mögötte a kovács leteszi a kis kalapácsot, mellyel eddig dolgozott és feláll a pult mögött.*
- Még hogy illendő! Takarodjatok vissza ahonnan jöttetek és mondjátok meg a haduratoknak, hogy a Wiggardok akkor sem dolgoznak többet a thargoknak, ha Arthenior összes aranyát is hordják ide fizetségként. Döntöttem! *Emeli fel a hangját. A műhely hátsó traktusából újabb kovács érkezik, kese hajú, kék szemű középkorú ember férfi. A kovácsokra jellemző széles vállakkal és izmokkal. A pult másik oldalán állók nem láthatják, hogy mi is van a kezében, de valamit biztosan tart, mert két kézzel fogja.*
- Tűnjetek el a műhelyemből, amíg szépen mondom. *Fogja halkra a hangját, de a harag ott lobog a szavak között.*
//Kovácsnézőben//
*Úgy tűnik, nem csak Laor szeretné meggyőzni a kovácsot, hogy helyezze át székhelyét a tharg területre, s a mester nyugodtan és csendben hallgatja végig Pashtrha érveit.*
- Drága fiam, a családom generációk óta készít fegyvert, ne próbálj az emberségemre hatni ezzel az álszent szöveggel. *Mosolyodik el, ahogy vastag karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. A bőr szikravédőköpeny anyaga halkan ropog a mozdulatra.*
- A bűn melegágyának ott a kikötő, ne vizionálj ide mindenféle sa'terethi téveszméket. A haduradat nem érdekli Arthenior, csak a saját kis birodalma, ezt te is nagyon jól tudod. Kérlek, ne nézz ennyire együgyűnek. *Néz kedvesnek szánt mosollyal a fiatal, leányarcú férfire.*
- Senkinek sem tartozom semmivel, a tudásom, a mesterkardok titka az enyém és most leszögezem, sértésnek veszem, hogy azt mondod, rontok a város helyzetén, ha nem cselekszem úgy, ahogy a hadurad kedve úgy kívánja. Ha meg akartok győzni, akkor nagyon rossz úton jártok. Még egy lázadó sem kopogott be ide, hogy kardot vagy bárdot vegyen magának. *Újra széles mosollyal fordul a hármas felé, ahogy végignéz rajtuk. A tündér lányon elidőzik kicsit a tekintete. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire kilóg a sorból, s talán a két tharg harcos érveivel sem ért egyet teljesen.*
- Igaz, amit mondasz, Laor, de nézz szét. *Tárja szét újra karjait, ahogy az elsőként felszólaló tharg veszi vissza a szót.*
- Bár a város kettészakadt és a nemesi házak eltűntek, az én műhelyem még mindig áll. Ha jönnek, majd megvédem, amennyire erőmből telik, ne félts te engem. *Biccent megnyugtatóan.*
- Nincs szükségem az elismerésedre, messze földön híresek a kardjaim és pengéim. *Ő is érzi, hogy a tárgyalásnak csúfolt eszmecsere kezdi elérni a patthelyzet szintjét. A thargok azt akarják, hogy menjen, ő nem akar menni. Az állóháború pedig nem a thargok profilja.
Laor végszónak szánt monológjával együtt láthatóan nő benne a feszültség, türelmes embernek mondják, mert az acél megmunkálásához türelem is kell, nem csak szakértelem, de ez a beszélgetés teljesen más tészta.*
- Mit képzeltek magatokról, hogy csak így beállítotok ide és megnyerő ajánlatnak hazudott fenyegetéssel próbáltok megszerezni magatoknak! *Emeli fel a hangját, ahogy kihúzza magát. Laor felett is jó egy fejjel magasodik, mögötte a kovács leteszi a kis kalapácsot, mellyel eddig dolgozott és feláll a pult mögött.*
- Még hogy illendő! Takarodjatok vissza ahonnan jöttetek és mondjátok meg a haduratoknak, hogy a Wiggardok akkor sem dolgoznak többet a thargoknak, ha Arthenior összes aranyát is hordják ide fizetségként. Döntöttem! *Emeli fel a hangját. A műhely hátsó traktusából újabb kovács érkezik, kese hajú, kék szemű középkorú ember férfi. A kovácsokra jellemző széles vállakkal és izmokkal. A pult másik oldalán állók nem láthatják, hogy mi is van a kezében, de valamit biztosan tart, mert két kézzel fogja.*
- Tűnjetek el a műhelyemből, amíg szépen mondom. *Fogja halkra a hangját, de a harag ott lobog a szavak között.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 21:08:47
Üzenet elküldve: 2018-11-24 21:08:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
~ Lyzendra... ~
*Alig sikerült támpontot találnia az emlékek nélküli talmi-valóságban, s cselekednie, amikor úgy reppen vele vissza az idő az idilli kis házikó otthonos melegébe, hogy szinte megremeg, amikor megérkezik.
A tüdejében még ott feszül a pár perccel korábbi levegő és düh feszültsége. A felismerés valóságot megremegtető igazsága, s újra az asztalnál ül, ahol Lan'Erdys, megint arról az ötven aranyról mesél neki kedélyesen.
Szárazat nyel. Ezúttal nem érkeznek a vádló-szomorú szavak az elhagyásról, de talán az emlékeit megőrizte az elmúlt pár percről. Ez a felismerés megtöri az illúziót, ez nem lehet a valóság, ha arra kárhoztatott, hogy az idő szövedékébe ragadt pillanatát újra átélje.
Lyzendra, azaz Lan'Erdys szerint azért ment el, mert kalandot akart keresni, mert világot akart látni. Az emlékek keresésébe még a feje is belefájdul, kíntól eltorzult arccal szorítja össze szemeit.*
- Az erdőben... *Nyögi a szavakat a fájdalom függönyén át.*
- Mi történt az erdőben éjszakánként? Miféle hangokat hallottatok? *Szűri fogai rácsán át a kérdést.*
- Nyugodj meg, Lyz... Lan, csak a fáradtság, csak kimerültem. *Emeli kezét hárítóan a szőke elf lány felé, amennyiben segítségére sietne.*
- Elviszel oda? *Most minél hamarabb válaszokat kell kapnia, hogy kiszabaduljon ebből az ábrándból, illúzióból vagy bármiből, amibe foglyul esett. Valamiért úgy hiszi, az erdőnek fontos szerepe volt a múltjában vagy a jelenében. Lyzendra azt mondta, hogy hangokat hallottak éjjelente, miután elment. Talán a szabadulás kulcsa is ott rejtőzik.
Úgy érzi, valahol szükség van rá, valahol még dolga van... nem is dolga, küldetése és ettől az érzéstől fellángol a kín a koponyája mögött.*
~ Lyzendra... ~
*Alig sikerült támpontot találnia az emlékek nélküli talmi-valóságban, s cselekednie, amikor úgy reppen vele vissza az idő az idilli kis házikó otthonos melegébe, hogy szinte megremeg, amikor megérkezik.
A tüdejében még ott feszül a pár perccel korábbi levegő és düh feszültsége. A felismerés valóságot megremegtető igazsága, s újra az asztalnál ül, ahol Lan'Erdys, megint arról az ötven aranyról mesél neki kedélyesen.
Szárazat nyel. Ezúttal nem érkeznek a vádló-szomorú szavak az elhagyásról, de talán az emlékeit megőrizte az elmúlt pár percről. Ez a felismerés megtöri az illúziót, ez nem lehet a valóság, ha arra kárhoztatott, hogy az idő szövedékébe ragadt pillanatát újra átélje.
Lyzendra, azaz Lan'Erdys szerint azért ment el, mert kalandot akart keresni, mert világot akart látni. Az emlékek keresésébe még a feje is belefájdul, kíntól eltorzult arccal szorítja össze szemeit.*
- Az erdőben... *Nyögi a szavakat a fájdalom függönyén át.*
- Mi történt az erdőben éjszakánként? Miféle hangokat hallottatok? *Szűri fogai rácsán át a kérdést.*
- Nyugodj meg, Lyz... Lan, csak a fáradtság, csak kimerültem. *Emeli kezét hárítóan a szőke elf lány felé, amennyiben segítségére sietne.*
- Elviszel oda? *Most minél hamarabb válaszokat kell kapnia, hogy kiszabaduljon ebből az ábrándból, illúzióból vagy bármiből, amibe foglyul esett. Valamiért úgy hiszi, az erdőnek fontos szerepe volt a múltjában vagy a jelenében. Lyzendra azt mondta, hogy hangokat hallottak éjjelente, miután elment. Talán a szabadulás kulcsa is ott rejtőzik.
Úgy érzi, valahol szükség van rá, valahol még dolga van... nem is dolga, küldetése és ettől az érzéstől fellángol a kín a koponyája mögött.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:58:30
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:58:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
-Hogy hogy néz ki?
*Néz bujkáló mosollyal Quantallra, majd sötétség, halál és fekete madarak ide vagy oda, csilingelve felkacag.*
-Ez hogy néz ki?
*Int körbe maguk körül a csatamezőn a dögök irányába. Hogy a sötételfnek most az a legnagyobb gondja, hogy egy elf kifejezte felé háláját, az igazán groteszk.*
-Emiatt ne fájjon a fejed.
*Mosolyog még vissza, mielőtt a koporsóhoz lép.*
-Most számít igazán a Fény Úrnőjének akarata. Mikor a legnagyobb a sötétség...
*Válaszol a fehérhajú elfnek, majd emeli fel nyögve a koporsót.*
-Ha nem segíteni, úgy miért jöttél?
*Fordítja tekintetét fajtársa felé kíváncsian. A Syoud mellett szaporán lépdelő gyermek kérdésére lopva elmosolyodik.*
-Biztos azért, mert nagyon öreg.
*Előzi meg a válaszával az elfet somolyogva. Talán túl vannak a nehezén, talán felülkerekedtek a sötétségen.*
~Nincs már messze a tisztás, minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, Xotara és Pycta nélkül nehezebb lesz ez az egész. És még ott van a templom dolga... Élete talán leghosszabb napja ez.*
-Hogy hogy néz ki?
*Néz bujkáló mosollyal Quantallra, majd sötétség, halál és fekete madarak ide vagy oda, csilingelve felkacag.*
-Ez hogy néz ki?
*Int körbe maguk körül a csatamezőn a dögök irányába. Hogy a sötételfnek most az a legnagyobb gondja, hogy egy elf kifejezte felé háláját, az igazán groteszk.*
-Emiatt ne fájjon a fejed.
*Mosolyog még vissza, mielőtt a koporsóhoz lép.*
-Most számít igazán a Fény Úrnőjének akarata. Mikor a legnagyobb a sötétség...
*Válaszol a fehérhajú elfnek, majd emeli fel nyögve a koporsót.*
-Ha nem segíteni, úgy miért jöttél?
*Fordítja tekintetét fajtársa felé kíváncsian. A Syoud mellett szaporán lépdelő gyermek kérdésére lopva elmosolyodik.*
-Biztos azért, mert nagyon öreg.
*Előzi meg a válaszával az elfet somolyogva. Talán túl vannak a nehezén, talán felülkerekedtek a sötétségen.*
~Nincs már messze a tisztás, minden rendben lesz.~
*Nyugtatja magát, Xotara és Pycta nélkül nehezebb lesz ez az egész. És még ott van a templom dolga... Élete talán leghosszabb napja ez.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:40:04
Üzenet elküldve: 2018-11-24 16:40:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
- Goma testvér. Áldásos tevékenysége végig kísérte életét, számtalan gyermek és szegény megmentője. Ebben lelte vesztét is, méltó módon szeretnénk elbúcsúztatni az erdőszéli tisztáson. *Bólint Syoud kérdésére magyarázólag.* Akkor, vinnéd, kérlek?
*Míg beszélgetnek többen is szót váltanak egymással, s ezúttal ez a néhány perc immár nyugodtabban telik el. Pycta testének érintésekor nem történik semmi különleges, nem mozdul, nem sóhajt fel, szeme sem rebben, s mellkasán sérülés nem látszik, ahogyan kimeneti heg sincsen. A madár, mi befúrta magát, mintha végképp eltűnt volna, vagy tán ő égett a bőrébe? Ki tudja? Mindenesetre a test nem jéghideg, de nem is meleg, egyszerű porhüvelynek tűnik csupán, mint akibe semmi lélek nem szorult. Persze az elképzelhető, hogy a varázslat mást fog mondani, ezt nem lehet tudni, míg ki nem próbálják. Az is lehet, hogy halálra ítélt ötlet. Arenih kisebb rendezkedés után végül a többiek felé fordul.*
- Akkor sorakozzunk fel, ezek szerint döntöttetek. *Mondja halkan. Majd ismét megragadja a szekeret és ha mindenki elfoglalta helyét, lassan halkan énekelve elindul. Amennyiben a koporsó is gazdára talál, élen Syouddal és Hanlorennel, hátsó végét a két pap fogja közre. Őket követi Arenih atya és jobb oldalról remélhetőleg egy társ, talán Natalayda és Quantall. A szekér hátsó részénél szép sorokba helyezkednek az emberek és egyéb szerzetek, van, ki segít tolni is. A gyerekek inkább össze-vissza szaladgálnak, most, hogy immár megnyugodtak ideje van a játéknak. Néhányan Syoud köré is sereglenek:*
- Bácsi! Neked mitől fehér a hajad? *Kérdezik kíváncsian kuncogva. Ezen kívül semmi különös nem történik, a menet békésen, csendesen énekelve a kovácsműhelyig halad, ahonnan már tényleg nincs messze a tisztás, mely végső céljuk. E fejezeteben.*
//Pycta//
*Egy pillanatig meglepetten néz Pyctára, hisz az előbb még oly kedvesen beszélgettek, most pedig hirtelen nem érti, amit mond. Legalábbis ez van az arcára írva. Kicsit megrázza fejét, de nem tulajdoníthat neki különösebb jelentőséget a lány, mert megismétli:*
- Hát, hogy ötven aranyért! Tiszta rablás! *Kacag fel, aztán hirtelen Pycta arcára nézve aggodalmasra vált a tekintete.*
- Bátyám... jól vagy? Elsápadtál! *Kérdezi, majd szája megkeményedik a heves válaszra.* Már hogyne hagytál volna! Azt mondtad fontos dolgod van, hogy világot kell látnod, hogy kalandot akarsz keresni! Egy rövid ölelés után indultál el, még a... még a gyerekektől sem köszöntél el! *Csattan fel Lan'Erdyz hangja, majd könyökhajlatából felemeli könnyes szemeit. Ezek a szemek tágra nyílnak és elkerekednek, mikor Pycta felrántja az asztaltól:*
- Bátyám... ez nagyon fáj! *Néz le sírva a karjait szorító kezekre.* Hát mi történt veled, míg távol voltál? Ez nem te vagy! Me'ochass! *Már nem tudja könnyeit tartani, de láthatóan az elf elkötelezte magát. A lány sóbálvánnyá meredve nézi, amint Pycta ott hagyja, arcára az ismétlődő emlék és felismerés könnyei csorognak. Pycta felrántja az ajtót.*
...
*Egy rövidke pillanat csak, s mire kinyitja tekintetét gyertyákkal körben megvilágított helyiségben találhatja magát. Asztalnál ül, az ablakon immár nem tűz be fénysugár, úgy látszik beesteledett, ami kissé furcsa lehet, a korábbi ebédidőhöz képest. Ha körbenéz egy konyhaféleségben találhatja magát, középütt az asztallal, mely mellett egyik széken ül. Pontosan hat szék veszi körbe, ő az asztalfőn foglal helyet, szemben a sarokban lévő kis búbos kemencével, melyben vidám tűz lobog a nyitott tűztérben. Az asztalon frissen sült cipó és poharak, némi szárított hús és gyümölcsök. Körben polcok a falra szerelve, rajta tányérok és apró csecsebecsék.*
- ... és akkor azt mondta a férfi, nos ezt talán ötven aranyért megszámítom... érted?! *Nevet fel a kis kancsóból éppen gőzölgő teát töltő elf leány.*
- Goma testvér. Áldásos tevékenysége végig kísérte életét, számtalan gyermek és szegény megmentője. Ebben lelte vesztét is, méltó módon szeretnénk elbúcsúztatni az erdőszéli tisztáson. *Bólint Syoud kérdésére magyarázólag.* Akkor, vinnéd, kérlek?
*Míg beszélgetnek többen is szót váltanak egymással, s ezúttal ez a néhány perc immár nyugodtabban telik el. Pycta testének érintésekor nem történik semmi különleges, nem mozdul, nem sóhajt fel, szeme sem rebben, s mellkasán sérülés nem látszik, ahogyan kimeneti heg sincsen. A madár, mi befúrta magát, mintha végképp eltűnt volna, vagy tán ő égett a bőrébe? Ki tudja? Mindenesetre a test nem jéghideg, de nem is meleg, egyszerű porhüvelynek tűnik csupán, mint akibe semmi lélek nem szorult. Persze az elképzelhető, hogy a varázslat mást fog mondani, ezt nem lehet tudni, míg ki nem próbálják. Az is lehet, hogy halálra ítélt ötlet. Arenih kisebb rendezkedés után végül a többiek felé fordul.*
- Akkor sorakozzunk fel, ezek szerint döntöttetek. *Mondja halkan. Majd ismét megragadja a szekeret és ha mindenki elfoglalta helyét, lassan halkan énekelve elindul. Amennyiben a koporsó is gazdára talál, élen Syouddal és Hanlorennel, hátsó végét a két pap fogja közre. Őket követi Arenih atya és jobb oldalról remélhetőleg egy társ, talán Natalayda és Quantall. A szekér hátsó részénél szép sorokba helyezkednek az emberek és egyéb szerzetek, van, ki segít tolni is. A gyerekek inkább össze-vissza szaladgálnak, most, hogy immár megnyugodtak ideje van a játéknak. Néhányan Syoud köré is sereglenek:*
- Bácsi! Neked mitől fehér a hajad? *Kérdezik kíváncsian kuncogva. Ezen kívül semmi különös nem történik, a menet békésen, csendesen énekelve a kovácsműhelyig halad, ahonnan már tényleg nincs messze a tisztás, mely végső céljuk. E fejezeteben.*
//Pycta//
*Egy pillanatig meglepetten néz Pyctára, hisz az előbb még oly kedvesen beszélgettek, most pedig hirtelen nem érti, amit mond. Legalábbis ez van az arcára írva. Kicsit megrázza fejét, de nem tulajdoníthat neki különösebb jelentőséget a lány, mert megismétli:*
- Hát, hogy ötven aranyért! Tiszta rablás! *Kacag fel, aztán hirtelen Pycta arcára nézve aggodalmasra vált a tekintete.*
- Bátyám... jól vagy? Elsápadtál! *Kérdezi, majd szája megkeményedik a heves válaszra.* Már hogyne hagytál volna! Azt mondtad fontos dolgod van, hogy világot kell látnod, hogy kalandot akarsz keresni! Egy rövid ölelés után indultál el, még a... még a gyerekektől sem köszöntél el! *Csattan fel Lan'Erdyz hangja, majd könyökhajlatából felemeli könnyes szemeit. Ezek a szemek tágra nyílnak és elkerekednek, mikor Pycta felrántja az asztaltól:*
- Bátyám... ez nagyon fáj! *Néz le sírva a karjait szorító kezekre.* Hát mi történt veled, míg távol voltál? Ez nem te vagy! Me'ochass! *Már nem tudja könnyeit tartani, de láthatóan az elf elkötelezte magát. A lány sóbálvánnyá meredve nézi, amint Pycta ott hagyja, arcára az ismétlődő emlék és felismerés könnyei csorognak. Pycta felrántja az ajtót.*
...
*Egy rövidke pillanat csak, s mire kinyitja tekintetét gyertyákkal körben megvilágított helyiségben találhatja magát. Asztalnál ül, az ablakon immár nem tűz be fénysugár, úgy látszik beesteledett, ami kissé furcsa lehet, a korábbi ebédidőhöz képest. Ha körbenéz egy konyhaféleségben találhatja magát, középütt az asztallal, mely mellett egyik széken ül. Pontosan hat szék veszi körbe, ő az asztalfőn foglal helyet, szemben a sarokban lévő kis búbos kemencével, melyben vidám tűz lobog a nyitott tűztérben. Az asztalon frissen sült cipó és poharak, némi szárított hús és gyümölcsök. Körben polcok a falra szerelve, rajta tányérok és apró csecsebecsék.*
- ... és akkor azt mondta a férfi, nos ezt talán ötven aranyért megszámítom... érted?! *Nevet fel a kis kancsóból éppen gőzölgő teát töltő elf leány.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:37:42
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Nincs különösebben meglepve rajta, hogy első körben elutasítást kapnak. Bele tudja magát képzelni a kovács helyzetébe, és hasonló helyzetben valószínűleg ő sem lenne elragadtatva attól, hogy maga mögött hagyjon mindent amiért addig dolgozott. Meg tudja érteni, csak elfogadni nem. Mivel pedig a Hadúr határozottan értésére adta, hogy mindenképpen számít a kovácsmester munkájára a Vashegyen, Nibet érvei nincsenek rá nagy hatással. Sóhajt egyet, igyekszik úgy helyezkedni, hogy az egyébként is okosan hátul maradó Ririt védeni tudja, ha úgy alakulna, de egyelőre még nem alakul úgy. Megszólal a fiú is, és szavaival kiprovokál Laorból egy elismerő pillantást. Nem számított rá, hogy ilyen ügyesen, okosan tudja csavarni a szót. Mert véleménye szerint a Pash által felsoroltakat illene átgondolnia a kovácsnak is.*
- Nem csak egy jól csengő ajánlat miatt kéne műhelyed elköltöztetni.
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kovács nem pusztán az esztétikai élmény miatt vette kezébe azt a tőrt, de a sejtés hamisnak bizonyul, hiszen Nibet nemsokára le is teszi.*
- Nézz körül! A város kettészakadt, a szó szoros értelmében. Nemes házak tűntek el, palotáikkal együtt. Nagy hatalmú, gazdag, befolyásos családok. Ha ők képtelenek voltak ellenállni az árnak, miből gondolod, hogy neked elegendő erőd lesz hozzá? A fegyvereid elsőrangúak, ezt elismerem. De vajmi keveset ér néhány míves penge, ha hitvány, rozsdás vasak erdejével kell szembenéznie.
*Egyelőre még nem akar nyíltan fenyegetni, vagy ultimátumot adni, de azt azért lassan érezni lehet a hangjában, hogy nem a városról, és annak jövőjéről jött eszmét cserélni.*
- Kagan Thargodar nem csupán egy jó ajánlatot kínál számodra. Többről van itt szó, mint egy előnyös üzletről, noha abban sem lesz hiány, ha velünk tartasz. A Vashegyen azt az állandóságot és biztonságot találod meg, ami Artheniorból elvesztett. Talán nem örökre, de jó időre biztosan. Feladni sem kell eddigi életed: a műhelyed, minden felszerelésed átköltöztetjük a Vashegyre, semmit nem kell magad mögött hagynod. És ha az istenek kegyesek lesznek a városhoz, és visszatérnek a régi szép napok, te magad is visszatérhetsz szabadon.
*Ez persze nem igaz, pontosabban Kagan semmi ilyesmit nem említett, de Nibet ráér ezt Amon Ruadhon is megtudni. Kérdőn néz a kovácsra.*
- A döntés a tiéd, mester. Thargodar nemesúr mindazt kínálja neked, amit itt elveszítettél, és garantálja, hogy megtarthasd azt, ami esetleg még elveszthetnél. Dönts bölcsen! A Hadúr tisztes ajánlatát nem szokás, és nem is lenne illendő visszautasítani.
//Kovácsnézőben//
*Nincs különösebben meglepve rajta, hogy első körben elutasítást kapnak. Bele tudja magát képzelni a kovács helyzetébe, és hasonló helyzetben valószínűleg ő sem lenne elragadtatva attól, hogy maga mögött hagyjon mindent amiért addig dolgozott. Meg tudja érteni, csak elfogadni nem. Mivel pedig a Hadúr határozottan értésére adta, hogy mindenképpen számít a kovácsmester munkájára a Vashegyen, Nibet érvei nincsenek rá nagy hatással. Sóhajt egyet, igyekszik úgy helyezkedni, hogy az egyébként is okosan hátul maradó Ririt védeni tudja, ha úgy alakulna, de egyelőre még nem alakul úgy. Megszólal a fiú is, és szavaival kiprovokál Laorból egy elismerő pillantást. Nem számított rá, hogy ilyen ügyesen, okosan tudja csavarni a szót. Mert véleménye szerint a Pash által felsoroltakat illene átgondolnia a kovácsnak is.*
- Nem csak egy jól csengő ajánlat miatt kéne műhelyed elköltöztetni.
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kovács nem pusztán az esztétikai élmény miatt vette kezébe azt a tőrt, de a sejtés hamisnak bizonyul, hiszen Nibet nemsokára le is teszi.*
- Nézz körül! A város kettészakadt, a szó szoros értelmében. Nemes házak tűntek el, palotáikkal együtt. Nagy hatalmú, gazdag, befolyásos családok. Ha ők képtelenek voltak ellenállni az árnak, miből gondolod, hogy neked elegendő erőd lesz hozzá? A fegyvereid elsőrangúak, ezt elismerem. De vajmi keveset ér néhány míves penge, ha hitvány, rozsdás vasak erdejével kell szembenéznie.
*Egyelőre még nem akar nyíltan fenyegetni, vagy ultimátumot adni, de azt azért lassan érezni lehet a hangjában, hogy nem a városról, és annak jövőjéről jött eszmét cserélni.*
- Kagan Thargodar nem csupán egy jó ajánlatot kínál számodra. Többről van itt szó, mint egy előnyös üzletről, noha abban sem lesz hiány, ha velünk tartasz. A Vashegyen azt az állandóságot és biztonságot találod meg, ami Artheniorból elvesztett. Talán nem örökre, de jó időre biztosan. Feladni sem kell eddigi életed: a műhelyed, minden felszerelésed átköltöztetjük a Vashegyre, semmit nem kell magad mögött hagynod. És ha az istenek kegyesek lesznek a városhoz, és visszatérnek a régi szép napok, te magad is visszatérhetsz szabadon.
*Ez persze nem igaz, pontosabban Kagan semmi ilyesmit nem említett, de Nibet ráér ezt Amon Ruadhon is megtudni. Kérdőn néz a kovácsra.*
- A döntés a tiéd, mester. Thargodar nemesúr mindazt kínálja neked, amit itt elveszítettél, és garantálja, hogy megtarthasd azt, ami esetleg még elveszthetnél. Dönts bölcsen! A Hadúr tisztes ajánlatát nem szokás, és nem is lenne illendő visszautasítani.
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-22 14:49:02
Üzenet elküldve: 2018-11-22 14:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Nem egészen úgy értette ahogy Laor értelmezte, az ártalmatlanítás és a halál között azért van határ, ám ezt már nem mondja, mert megérkeznek és mindenki beindul a műhelybe. Talán majd egyszer újra szóba hozza, ha meri.
Odabenn köszön, ám utána a férfiakra hagyja a beszédet, ő csak csendesen hallgatja és közben szemével felméri a helyiséget. Még nem igen volt műhelyben, az illat itt súlyos a portól és melegtől.
Iparkodik hátul maradni, elhúzódni, hogy ne legyen útban és összehúzva magát fürkészi a kovács arcát. Amikor az elsőre elutasítja Laort a lányka megrémül. *
~ kérlek mondj igent, kérlek mondj igent ~ * suttogja magában, féltve az úr testi épségét. *
//Kovácsnézőben//
* Nem egészen úgy értette ahogy Laor értelmezte, az ártalmatlanítás és a halál között azért van határ, ám ezt már nem mondja, mert megérkeznek és mindenki beindul a műhelybe. Talán majd egyszer újra szóba hozza, ha meri.
Odabenn köszön, ám utána a férfiakra hagyja a beszédet, ő csak csendesen hallgatja és közben szemével felméri a helyiséget. Még nem igen volt műhelyben, az illat itt súlyos a portól és melegtől.
Iparkodik hátul maradni, elhúzódni, hogy ne legyen útban és összehúzva magát fürkészi a kovács arcát. Amikor az elsőre elutasítja Laort a lányka megrémül. *
~ kérlek mondj igent, kérlek mondj igent ~ * suttogja magában, féltve az úr testi épségét. *
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:58:40
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:58:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsműhely párás levegője és az olvadt fém szaga kellemes emlékeket idéz benne. Melyeket a barátjával töltött el délutánonként a druida oktatása helyett.*
~Hiányzik az otthonom. Nem szabad sokat a múlttal foglalkoznom. Változott a helyzet. Most itt vagyok és a kalapáccsal most más dolgozik. ~
*A műhelyben egy bőrkötényes alak kalapál egy izzó vas darabot, hogy később valami fegyver vagy használati tárgyat alakítson belőle. Bele teszi a vízbe és a vörösen izzó fém hatalmas gőz felhőt ereszt ki a hűtővízből. Ránézz kérdőn Seutra.*
- Mit akar? *Kérdezi durván miközben kalapácsát furcsán megszorítja, mint aki bármikor képes lenne támadni.*
- Önnek is jó napot. Valószínűleg vásárolni. Mire számított?~Ennyire haramiának tűnök számára?~
- Mostanában mindenre készen kell állni. Mivel szolgálhatok? *Feleli a kovács, és leteszi kalapácsát.*
- Nyílvesszőre lenne szükségem.
- Itt van válogasson nyugodtan és, majd szólj mit választott. *Rámutat három vödörre melyek meg vannak töltve más-más vesszőkkel. Az egyik tartóban egyszerű semmi különös tulajdonsággal nem rendelkező nyilak vannak, a másikban hegyes fém van a vesző becsapódó végén. Az utolsó viszont káprázatos munka nem igazi elf munka, de meglepően jó. Látszik rajta a tapasztalt kezek munkája. Elég hosszasan gondolkozik.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:01:32, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:57:24
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:57:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* A fiú nem érti a tündért, és azt se, hogy valaki hogy lehet ilyen ütődött. Viszont itt van Laor, aki kiosztja, Pash ebbe nem szól közbe, hiszen nem az ő tiszte helyretenni a bolondokat és szélütötteket. Odabent szintén csöndben marad, mert a férfi egész jól felvázolja a helyzetet, és nem érzi úgy, hogy segítene a helyzeten, ha hirtelen támadóan lépne fel. Viszont a józan ész hangját talán nem gáz, ha kicsit tovább ütik, mint a kovács a formálandó vasat. Méghozzá addig, amíg meleg. *
- És vajon az a munka, amit csinálsz, kovács uram, valóban segít a városon, és nem a kárára lesz? Hiszen most kik tartják meg a rendet, ha a városőrök elszeleltek, és kik ügyelnek arra, hogy a kitűnően munkált fegyverek, amiket műhelyed gyárt, nem éppen a város lakóinak szívében kötnek ki? Arthenior már a bűn melegágya, vagy jó úton jár, hogy azzá váljon. Vajon a kiváló acél mennyire segít hőn szeretett városodon? Mert nem szegeket mutattál, nem építő anyagot, igáslovaknak való patkót, hanem tőrt, az erőszak eszközét. Ha még mindig ez a fő profitod, úgy vajon mennyire dolgozol te a városért, vagy mennyire használod ki a kialakult helyzetet? A hadúr szolgálatában nem a csőcseléket fegyvereznéd fel, és nem egymás nyakának rontanának, hanem igaz ügyet szolgálnál, és a rendet tartanád meg. Szegeket és láncokat bárki tud formálni, azonban a te képességeid máshol hasznosabbak lehetnek ilyen vészterhes időkben. Kérlek hallgass a józan észre, láss át a ködön, és fogadd el az ajánlatunkat. A Vashegy szolgálatában a tudás, amit generációk óta őriztek biztonságban lesz, és tovább szolgálja célját. Eleget tett érted a város, és nem tartozol neki semmivel. Ne rontsd tovább a helyzetét. * Próbálkozik a fiú, hangja szépen fokozatosan halkul ahogy beszél, először még erősen, határozottan cseng, de a végére már halk, és kérlelő. A kisfiús arccal egész jól nézhet ki, kár, hogy nem lát tükröt a környéken. Persze ha nem válik be, Laor még mindig választhatja az erőszakot. *
//Kovácsnézőben//
* A fiú nem érti a tündért, és azt se, hogy valaki hogy lehet ilyen ütődött. Viszont itt van Laor, aki kiosztja, Pash ebbe nem szól közbe, hiszen nem az ő tiszte helyretenni a bolondokat és szélütötteket. Odabent szintén csöndben marad, mert a férfi egész jól felvázolja a helyzetet, és nem érzi úgy, hogy segítene a helyzeten, ha hirtelen támadóan lépne fel. Viszont a józan ész hangját talán nem gáz, ha kicsit tovább ütik, mint a kovács a formálandó vasat. Méghozzá addig, amíg meleg. *
- És vajon az a munka, amit csinálsz, kovács uram, valóban segít a városon, és nem a kárára lesz? Hiszen most kik tartják meg a rendet, ha a városőrök elszeleltek, és kik ügyelnek arra, hogy a kitűnően munkált fegyverek, amiket műhelyed gyárt, nem éppen a város lakóinak szívében kötnek ki? Arthenior már a bűn melegágya, vagy jó úton jár, hogy azzá váljon. Vajon a kiváló acél mennyire segít hőn szeretett városodon? Mert nem szegeket mutattál, nem építő anyagot, igáslovaknak való patkót, hanem tőrt, az erőszak eszközét. Ha még mindig ez a fő profitod, úgy vajon mennyire dolgozol te a városért, vagy mennyire használod ki a kialakult helyzetet? A hadúr szolgálatában nem a csőcseléket fegyvereznéd fel, és nem egymás nyakának rontanának, hanem igaz ügyet szolgálnál, és a rendet tartanád meg. Szegeket és láncokat bárki tud formálni, azonban a te képességeid máshol hasznosabbak lehetnek ilyen vészterhes időkben. Kérlek hallgass a józan észre, láss át a ködön, és fogadd el az ajánlatunkat. A Vashegy szolgálatában a tudás, amit generációk óta őriztek biztonságban lesz, és tovább szolgálja célját. Eleget tett érted a város, és nem tartozol neki semmivel. Ne rontsd tovább a helyzetét. * Próbálkozik a fiú, hangja szépen fokozatosan halkul ahogy beszél, először még erősen, határozottan cseng, de a végére már halk, és kérlelő. A kisfiús arccal egész jól nézhet ki, kár, hogy nem lát tükröt a környéken. Persze ha nem válik be, Laor még mindig választhatja az erőszakot. *
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:05:41
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:05:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Amikor Laor és társai betérnek az artheniori kovácshoz, odakint erődítésre utaló nyomokat találnak az épületen. Az ablakokat bedeszkázták, jóféle acélvasalatok védik a falapokat, amelyeket az ablakok elé szegeztek. Az ajtót is megerősítették, komoly erők kellenének ahhoz, hogy azt bárki is betörje. Odakint kevés felszerelést és nyersanyagot hagytak, így az üzlet maga kissé zsúfolt benyomását kelti, ahogy ládákat és hordókat kell kerülgetni, míg eljutnak az eladótérnek számító pult elé.
A pultban most csak egy alacsony, széles vállú alak dolgozik valami apróságon, talán egy alkarvédő bőrrészeinek szegecselésével foglalatoskodik egy kisebb kalapáccsal és szögekkel a fogai közt.
A betérőket látva felhagy a munkával és leteszi a szerszámokat, szegeket és felállva fogadja Laort és a betérőket.*
- Szólok a mesternek. *Mondja rezignáltan, majd hátramegy a műhely hátsó traktusába, ahonnan kisvártatva egy magas, széles vállú alak jelenik meg. A férfi kopaszodó, sötétbarna hajú alak, szúrós, kék szemekkel néz a hármasra. Egyszerű vászonnadrágot és inget visel, amely fölé vastag bőrkötény húzott, bizonyosan, hogy ruháját és magát védje a kovácstűzhely forróságától és a szikráktól. Vállai vaskosak, mellkasa széles, s bár már méretes a hasa is, láthatóan kemény férfi benyomását kelti.*
- Üdvözöllek Laor Vylnis, Nibet vagyok. *Mutatkozik be, majd megkerülve a pultot, amely mögött újra feltűnik a fiatal segéd és folytatja munkáját, derekát a pultnak támasztva várja, hogy a jövevények előadják jövetelük okát.
A szavakat szótlanul végighallgatja, csak a homlokát ráncolja egyre inkább, ahogy egyre belemennek a megkeresés céljába.*
- Ez mind szép és jó, fiam, de miből gondolja Kagan Thargodar nemesúr, hogy mindez elegendő indok arra, hogy itt hagyjam a várost? *Kérdi egyelőre barátságos hangon. A pultról levesz egy tőrt, szép, rendes munka és miközben tovább beszél, szakértő szemmel végignéz rajta.*
- Kérdem én, a hadúr hogyan cselekedne a helyemben, ha a hely, amiért egy életen át dolgozott, ahol élt jóban rosszban, bajban volna, ő maga is otthagyná, csak mert jól hangzó ajánlatot kapott egy másik helyről? *A kérdés költőinek tűnhet, hisz talán valójában nem is vár választ.*
- Mondd meg kérlek a hadúrnak, hogy bár meghívása csábító és bizonyosan megfelelő feltételeket tudna biztosítani nekem és műhelyemnek, a Wiggardok Artheniorban maradnak, folytatják a munkájukat és őrzik a tudást, amelyet generációk alatt gyűjtöttek, míg Arthenior városa áll. S ha rajtunk múlik, évszázadokig úgy így is lesz. *Mosolya egyszerre magabiztos és vészjósló. A segéd vele mosolyog, miközben folytatja a bőr díszítését, keze alatt egyszerre csodás és remek páncél ölt alakot, ahogy a szegek egymás után a helyükre kerülnek.*
- A világ változik, s vele minden, de tudom, hogy egyszer itt is rend lesz és én továbbra is folytathatom a munkám. *Teszi vissza a tőrt és széttárja izmos karjait, jelezvén, hogy mindaz igaz, amit Laor mondott, mégis megy a munka és ők még mindig itt vannak.*
//Kovácsnézőben//
*Amikor Laor és társai betérnek az artheniori kovácshoz, odakint erődítésre utaló nyomokat találnak az épületen. Az ablakokat bedeszkázták, jóféle acélvasalatok védik a falapokat, amelyeket az ablakok elé szegeztek. Az ajtót is megerősítették, komoly erők kellenének ahhoz, hogy azt bárki is betörje. Odakint kevés felszerelést és nyersanyagot hagytak, így az üzlet maga kissé zsúfolt benyomását kelti, ahogy ládákat és hordókat kell kerülgetni, míg eljutnak az eladótérnek számító pult elé.
A pultban most csak egy alacsony, széles vállú alak dolgozik valami apróságon, talán egy alkarvédő bőrrészeinek szegecselésével foglalatoskodik egy kisebb kalapáccsal és szögekkel a fogai közt.
A betérőket látva felhagy a munkával és leteszi a szerszámokat, szegeket és felállva fogadja Laort és a betérőket.*
- Szólok a mesternek. *Mondja rezignáltan, majd hátramegy a műhely hátsó traktusába, ahonnan kisvártatva egy magas, széles vállú alak jelenik meg. A férfi kopaszodó, sötétbarna hajú alak, szúrós, kék szemekkel néz a hármasra. Egyszerű vászonnadrágot és inget visel, amely fölé vastag bőrkötény húzott, bizonyosan, hogy ruháját és magát védje a kovácstűzhely forróságától és a szikráktól. Vállai vaskosak, mellkasa széles, s bár már méretes a hasa is, láthatóan kemény férfi benyomását kelti.*
- Üdvözöllek Laor Vylnis, Nibet vagyok. *Mutatkozik be, majd megkerülve a pultot, amely mögött újra feltűnik a fiatal segéd és folytatja munkáját, derekát a pultnak támasztva várja, hogy a jövevények előadják jövetelük okát.
A szavakat szótlanul végighallgatja, csak a homlokát ráncolja egyre inkább, ahogy egyre belemennek a megkeresés céljába.*
- Ez mind szép és jó, fiam, de miből gondolja Kagan Thargodar nemesúr, hogy mindez elegendő indok arra, hogy itt hagyjam a várost? *Kérdi egyelőre barátságos hangon. A pultról levesz egy tőrt, szép, rendes munka és miközben tovább beszél, szakértő szemmel végignéz rajta.*
- Kérdem én, a hadúr hogyan cselekedne a helyemben, ha a hely, amiért egy életen át dolgozott, ahol élt jóban rosszban, bajban volna, ő maga is otthagyná, csak mert jól hangzó ajánlatot kapott egy másik helyről? *A kérdés költőinek tűnhet, hisz talán valójában nem is vár választ.*
- Mondd meg kérlek a hadúrnak, hogy bár meghívása csábító és bizonyosan megfelelő feltételeket tudna biztosítani nekem és műhelyemnek, a Wiggardok Artheniorban maradnak, folytatják a munkájukat és őrzik a tudást, amelyet generációk alatt gyűjtöttek, míg Arthenior városa áll. S ha rajtunk múlik, évszázadokig úgy így is lesz. *Mosolya egyszerre magabiztos és vészjósló. A segéd vele mosolyog, miközben folytatja a bőr díszítését, keze alatt egyszerre csodás és remek páncél ölt alakot, ahogy a szegek egymás után a helyükre kerülnek.*
- A világ változik, s vele minden, de tudom, hogy egyszer itt is rend lesz és én továbbra is folytathatom a munkám. *Teszi vissza a tőrt és széttárja izmos karjait, jelezvén, hogy mindaz igaz, amit Laor mondott, mégis megy a munka és ők még mindig itt vannak.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:39:05
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsnézőben//
- Öhm... *bólint bölcsen a fiú azon megjegyzésére, hogy a kovács minden bizonnyal jó erőben van* Úgy gondolod, hogy ha a mester nem jönne önszántából, akkor addig pofozod, míg jobb belátásra nem tér?
*Nem tudja megállni vigyorgás nélkül a gondolatot. De csak magának tehet szemrehányást. Legközelebb majd pontosabban fogalmaz.*
- Úgy értettem, hogy ha elfajulnának odabent a dolgok, akkor bizonyíthatsz. Sőt, nem is kell addig várni. Ha van valami jó érved amire a kovács azonnal felpattan a kordéra, ahogy beléptünk, mondhatod is. Túl azon persze, hogy sokkal jobb sora lesz a Vashegyen, mint ebben az összeomló városban. Ezt én is tudom.
*Nem fogja ki a lovat a kordé elől, úgy köti ki a műhely előtt az erre szolgáló helyre. Aztán Riri áll elő egy határozottan egyedi elképzeléssel. Amire Laor csuklik egyet.*
- Tündérem... *enged meg magának egy borzalmas viccet* Ha valakit fejbe vágok, azt azért teszem, mert jó okom van rá. Mondjuk az, hogy ő ne vághasson fejbe minket. Viszont ha te a varázslatos kevercseiddel azon nyomban talpra állítod, akkor megette a fene az egészet. Ugye érted, hogy mire gondolok?
*Sóhajt egyet, nem akarta letorkolni a tündért, csak meglepte annak lehetősége, hogy Riri felápolná azt is, akit jól felfogott érdekükben tettek ártalmatlanná.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem ölünk meg senkit, aki nem szolgál rá. De nem bánom. Azon, aki csak rosszkor van rossz helyen, segíthetsz. De Worenth mester közelében semmiféle zöld italt nem akarok látni. Ez így rendben van?
*Megcsóválja a fejét. A tündérnek kétségkívül nagy szíve van, és reméli, hogy ez nem fog hátrányukra válni. Aztán, ha mindent megbeszéltek, beljebb is kerülhetnek a műhelybe. Odabent aztán, ha a kovácsmester előkerül, meg is szólítja. Így Pash, ha esetleg van is jó ötlete, és nem előzi meg a szóval, várni kényszerül.*
- Üdv mester!
*Igyekszik legjobb, diplomatikus formáját hozni, hiszen úgy lenne a legegyszerűbb dolguk, ha a kovács elfogadná az ajánlatot.*
- Laor Vylnis vagyok a Vashegyről, és társaimmal Kagan Thargodar nemesúr üdvözletét hozzuk. A Hadúr jól ismeri a munkáidat, és szakértelmed módfelett nagyra tartja. A Vashegyre is eljutott híre annak, hogy Arthenior egyre mélyebbre süllyed a káoszban, és Thargodar nagyúr aggodalommal gondol arra, hogy ilyen körülmények között nem tudsz biztonságban olyan remekeket készíteni melyekről híres vagy, és hiábavalóan vész el e párját ritkító szakértelem.
*Kicsit meg van lepve, hogy ilyen körmondatokra képes. Még kevesebbet kellene érintkeznie a kancellárral.*
- A Vashegy garantálni tudja mindazt, ami itt most hiány. A biztonságot, a nyugalmat, piacot a termékeidnek, megbecsülést, és természetesen jól felszerelt, tiszteletre méltó igényeid minden bizonnyal kielégítő kovácsműhelyt, melyet nem fenyeget az a veszély, hogy a csőcselék elpusztítja.
*Úgy gondolja, hogy egyelőre ennyi elég lesz. Tovább győzködni, esetleg burkoltan fenyegetni ráér a kovács válasza után is. És sem Pash, sem Riri elől nem akarja elvenni a lehetőséget, hogy előálljanak olyasmivel, amire ő nem gondolt.*
- Öhm... *bólint bölcsen a fiú azon megjegyzésére, hogy a kovács minden bizonnyal jó erőben van* Úgy gondolod, hogy ha a mester nem jönne önszántából, akkor addig pofozod, míg jobb belátásra nem tér?
*Nem tudja megállni vigyorgás nélkül a gondolatot. De csak magának tehet szemrehányást. Legközelebb majd pontosabban fogalmaz.*
- Úgy értettem, hogy ha elfajulnának odabent a dolgok, akkor bizonyíthatsz. Sőt, nem is kell addig várni. Ha van valami jó érved amire a kovács azonnal felpattan a kordéra, ahogy beléptünk, mondhatod is. Túl azon persze, hogy sokkal jobb sora lesz a Vashegyen, mint ebben az összeomló városban. Ezt én is tudom.
*Nem fogja ki a lovat a kordé elől, úgy köti ki a műhely előtt az erre szolgáló helyre. Aztán Riri áll elő egy határozottan egyedi elképzeléssel. Amire Laor csuklik egyet.*
- Tündérem... *enged meg magának egy borzalmas viccet* Ha valakit fejbe vágok, azt azért teszem, mert jó okom van rá. Mondjuk az, hogy ő ne vághasson fejbe minket. Viszont ha te a varázslatos kevercseiddel azon nyomban talpra állítod, akkor megette a fene az egészet. Ugye érted, hogy mire gondolok?
*Sóhajt egyet, nem akarta letorkolni a tündért, csak meglepte annak lehetősége, hogy Riri felápolná azt is, akit jól felfogott érdekükben tettek ártalmatlanná.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem ölünk meg senkit, aki nem szolgál rá. De nem bánom. Azon, aki csak rosszkor van rossz helyen, segíthetsz. De Worenth mester közelében semmiféle zöld italt nem akarok látni. Ez így rendben van?
*Megcsóválja a fejét. A tündérnek kétségkívül nagy szíve van, és reméli, hogy ez nem fog hátrányukra válni. Aztán, ha mindent megbeszéltek, beljebb is kerülhetnek a műhelybe. Odabent aztán, ha a kovácsmester előkerül, meg is szólítja. Így Pash, ha esetleg van is jó ötlete, és nem előzi meg a szóval, várni kényszerül.*
- Üdv mester!
*Igyekszik legjobb, diplomatikus formáját hozni, hiszen úgy lenne a legegyszerűbb dolguk, ha a kovács elfogadná az ajánlatot.*
- Laor Vylnis vagyok a Vashegyről, és társaimmal Kagan Thargodar nemesúr üdvözletét hozzuk. A Hadúr jól ismeri a munkáidat, és szakértelmed módfelett nagyra tartja. A Vashegyre is eljutott híre annak, hogy Arthenior egyre mélyebbre süllyed a káoszban, és Thargodar nagyúr aggodalommal gondol arra, hogy ilyen körülmények között nem tudsz biztonságban olyan remekeket készíteni melyekről híres vagy, és hiábavalóan vész el e párját ritkító szakértelem.
*Kicsit meg van lepve, hogy ilyen körmondatokra képes. Még kevesebbet kellene érintkeznie a kancellárral.*
- A Vashegy garantálni tudja mindazt, ami itt most hiány. A biztonságot, a nyugalmat, piacot a termékeidnek, megbecsülést, és természetesen jól felszerelt, tiszteletre méltó igényeid minden bizonnyal kielégítő kovácsműhelyt, melyet nem fenyeget az a veszély, hogy a csőcselék elpusztítja.
*Úgy gondolja, hogy egyelőre ennyi elég lesz. Tovább győzködni, esetleg burkoltan fenyegetni ráér a kovács válasza után is. És sem Pash, sem Riri elől nem akarja elvenni a lehetőséget, hogy előálljanak olyasmivel, amire ő nem gondolt.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-08 19:41:51
Üzenet elküldve: 2018-11-08 19:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* Meglepődik, hogy Laor kitalálja a gondolatait, vajon ennyire látszik az arcán? Zavartan elvörösödik, Majd biccent, ám még mindig nem halálnyugodt. *
- Segíthetek azokon is, akik a vashegy ellenségei? - * kérdez rá halkan, félénken, nem is igazán merve Laor szembébe nézni.
Eztán már meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Elfogadja a férfi kezét és megfogva száll le a kordéról majd kicit mögé is lép, hogy menjenek előbb be az urak, majd megy ő utánuk mint csendes megfigyelő. Nem akar beleszólni, meg amúgy se tudna, csak a két férfi épségére ügyel leginkább. *
* Meglepődik, hogy Laor kitalálja a gondolatait, vajon ennyire látszik az arcán? Zavartan elvörösödik, Majd biccent, ám még mindig nem halálnyugodt. *
- Segíthetek azokon is, akik a vashegy ellenségei? - * kérdez rá halkan, félénken, nem is igazán merve Laor szembébe nézni.
Eztán már meg is érkeznek a kovácsműhelyhez. Elfogadja a férfi kezét és megfogva száll le a kordéról majd kicit mögé is lép, hogy menjenek előbb be az urak, majd megy ő utánuk mint csendes megfigyelő. Nem akar beleszólni, meg amúgy se tudna, csak a két férfi épségére ügyel leginkább. *
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-07 21:49:29
Üzenet elküldve: 2018-11-07 21:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* A fiú figyelmesen hallgatja Laort, neki nincsenek erkölcsi és morális problémái a dologgal. Harcosnak nevelkedett, harcosnak nevelte önmagát is. Ha hadba kell vonulni, hát hadba vonul, és ha ölni kell, akkor ölni fog. Nem egy őrült gyilkos, de az életet se tartja olyan magasra, mint sokan számára érthetetlen okokból. Valószínűleg a tündér is ilyen, bár a fiú nem látja rajta magától, de Laor szavaiból ezt szűri le. A férfi szavaira bólint, és sajátjait is hozzá fűzi. *
- Amilyen helyzetek most a városban uralkodhatnak... még jobban is jár velünk a kovács. Biztonságot ajánlunk nekik, fedélt a feje fölé, biztos munkát. Az alapján amit hallottam a lázadásról, kétlem, hogy ezek most olyan gyakoriak lennének Artheniorban. * Teszi még hozzá, majd lassan a műhely elé érnek, ahol Laor már állítja is meg a kordét, természetesen a fiú is így tesz a lovával. A szavakra ismét bólint. *
- Ha nem is túlzott technikával, de karja ereje biztos, hogy becsületre méltó. Láttam már olyat, amikor nem képzettséggel, hanem puszta erővel győztek le valakit. * Jegyzi meg, miközben leszáll a nyeregből. Kicsit átmozgatja a felső testét, majd a többiekre néz.*
- Akkor egyedül menjek be, és hozzam ki, vagy bemegyünk mindannyian, és ha nem akar jönni önszántából, akkor közre fogjuk? * Teszi fel a kérdést, mert most nem teljesen biztos abban, hogy Laor mit vár tőle, és miért érkezett a figyelmeztetés. *
* A fiú figyelmesen hallgatja Laort, neki nincsenek erkölcsi és morális problémái a dologgal. Harcosnak nevelkedett, harcosnak nevelte önmagát is. Ha hadba kell vonulni, hát hadba vonul, és ha ölni kell, akkor ölni fog. Nem egy őrült gyilkos, de az életet se tartja olyan magasra, mint sokan számára érthetetlen okokból. Valószínűleg a tündér is ilyen, bár a fiú nem látja rajta magától, de Laor szavaiból ezt szűri le. A férfi szavaira bólint, és sajátjait is hozzá fűzi. *
- Amilyen helyzetek most a városban uralkodhatnak... még jobban is jár velünk a kovács. Biztonságot ajánlunk nekik, fedélt a feje fölé, biztos munkát. Az alapján amit hallottam a lázadásról, kétlem, hogy ezek most olyan gyakoriak lennének Artheniorban. * Teszi még hozzá, majd lassan a műhely elé érnek, ahol Laor már állítja is meg a kordét, természetesen a fiú is így tesz a lovával. A szavakra ismét bólint. *
- Ha nem is túlzott technikával, de karja ereje biztos, hogy becsületre méltó. Láttam már olyat, amikor nem képzettséggel, hanem puszta erővel győztek le valakit. * Jegyzi meg, miközben leszáll a nyeregből. Kicsit átmozgatja a felső testét, majd a többiekre néz.*
- Akkor egyedül menjek be, és hozzam ki, vagy bemegyünk mindannyian, és ha nem akar jönni önszántából, akkor közre fogjuk? * Teszi fel a kérdést, mert most nem teljesen biztos abban, hogy Laor mit vár tőle, és miért érkezett a figyelmeztetés. *
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:31:12
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:31:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
- A Szilánkok még mindig a Vashegy szövetségesei. *bólint Pash megjegyzésére* A legrégebbiek. De ez nem is csoda, valaha hozzánk tartoztak. Worenth mester... ő viszont áruló. A Hadúr pedig szeretné tudomására hozni, hogy mennyire csalódott benne.
*Ha ismerné az eufemizmus szó jelentését, biztos büszke lenne magára, hogy milyen szépen, finoman írta körül azt, hogy Kagan ízekre akarja tépni a vénembert. Közben már a városban zötykölődnek a kordén, Pash kivételével természetesen, aki paripáján üget mellettük. Laor mostanra egész jól elboldogul az igással, némán nézi a ló irdatlan tomporát, és nem tudja elkerülni figyelmét Riri kedvetlensége. Az okát is tudni véli. Sztereotípia ez persze, hiszen abból indul ki, hogy a tündérek rendszerint békés, kedves kis lények, és biztosan nincs ínyére az, amire készülnek.*
- Sejtem, hogy mire gondolsz.
*Ririnek intézi a szavait, de továbbra is előre bámul.*
- Azt gondolod, hogy olyasmire készülünk, amiért másokat a Hadúr földjén is a Gödörbe löknek. Haramiák lettünk, közönséges útonállók.
*Kicsit megvonja a vállát.*
- Más körülmények között biztosan igazad is lenne. De most más a helyzet. A Vashegy adósa Artheniornak. Kagan Thargodar pedig mindig lerója tartozását, és mindenkinek érdemei szerint fizet. Segítségért, hűségért, odaadásért méltó szolgálatot, aranyat, barátságot. Árulásért, gyávaságért, gyilkosságért, acél, tűz és halál a juss. Arthenior elárulta a mellette a legnehezebb napokban is híven kitartó Vashegyet amikor nagyjai gyáván lapultak vackukon, míg a város söpredéke megölte Lean... a Szellemjárót.
*Természetesen sokan mások is életüket vesztették a zavargások alatt akiknek még élnie kéne, de Laornak talán el lehet nézni, ha csak Leát említi.*
- Tehát nem vagyunk hóhérkézre való gonosztevők, épp ellenkezőleg. Igazságot teszünk.
*Laor nem fogékonyan apró részletkérdések iránt, hogy a városi kovácsmester személyesen mennyiben lehet felelős az elkövetett gaztettekért, vagy éppen a könyvtár poros homályában élő levéltárosok. Nem mintha ez bármit számítana is; a Hadúr parancsot adott, neki pedig eszébe nem jutna azt megkérdőjelezni.*
- Hó! Hóóó!
*Csak sikerül megállítania a kordét a kovács műhelye előtt. Kis ideig méregeti az épületet, aztán leugrik a bakról és nyújtja a kezét, hogy Ririt is lesegíthesse, ha erre szükség van.*
- Azt hiszem, hamarosan bizonyíthatsz, fiú. *pillant Pash felé* Könnyen lehet, hogy a kovácsnak nem lesz kedve önszántából velünk jönni. És aki olyan régen készít olyan kitűnő fegyvereket, mint ő, azt biztosan ért a forgatásukhoz is.
- A Szilánkok még mindig a Vashegy szövetségesei. *bólint Pash megjegyzésére* A legrégebbiek. De ez nem is csoda, valaha hozzánk tartoztak. Worenth mester... ő viszont áruló. A Hadúr pedig szeretné tudomására hozni, hogy mennyire csalódott benne.
*Ha ismerné az eufemizmus szó jelentését, biztos büszke lenne magára, hogy milyen szépen, finoman írta körül azt, hogy Kagan ízekre akarja tépni a vénembert. Közben már a városban zötykölődnek a kordén, Pash kivételével természetesen, aki paripáján üget mellettük. Laor mostanra egész jól elboldogul az igással, némán nézi a ló irdatlan tomporát, és nem tudja elkerülni figyelmét Riri kedvetlensége. Az okát is tudni véli. Sztereotípia ez persze, hiszen abból indul ki, hogy a tündérek rendszerint békés, kedves kis lények, és biztosan nincs ínyére az, amire készülnek.*
- Sejtem, hogy mire gondolsz.
*Ririnek intézi a szavait, de továbbra is előre bámul.*
- Azt gondolod, hogy olyasmire készülünk, amiért másokat a Hadúr földjén is a Gödörbe löknek. Haramiák lettünk, közönséges útonállók.
*Kicsit megvonja a vállát.*
- Más körülmények között biztosan igazad is lenne. De most más a helyzet. A Vashegy adósa Artheniornak. Kagan Thargodar pedig mindig lerója tartozását, és mindenkinek érdemei szerint fizet. Segítségért, hűségért, odaadásért méltó szolgálatot, aranyat, barátságot. Árulásért, gyávaságért, gyilkosságért, acél, tűz és halál a juss. Arthenior elárulta a mellette a legnehezebb napokban is híven kitartó Vashegyet amikor nagyjai gyáván lapultak vackukon, míg a város söpredéke megölte Lean... a Szellemjárót.
*Természetesen sokan mások is életüket vesztették a zavargások alatt akiknek még élnie kéne, de Laornak talán el lehet nézni, ha csak Leát említi.*
- Tehát nem vagyunk hóhérkézre való gonosztevők, épp ellenkezőleg. Igazságot teszünk.
*Laor nem fogékonyan apró részletkérdések iránt, hogy a városi kovácsmester személyesen mennyiben lehet felelős az elkövetett gaztettekért, vagy éppen a könyvtár poros homályában élő levéltárosok. Nem mintha ez bármit számítana is; a Hadúr parancsot adott, neki pedig eszébe nem jutna azt megkérdőjelezni.*
- Hó! Hóóó!
*Csak sikerül megállítania a kordét a kovács műhelye előtt. Kis ideig méregeti az épületet, aztán leugrik a bakról és nyújtja a kezét, hogy Ririt is lesegíthesse, ha erre szükség van.*
- Azt hiszem, hamarosan bizonyíthatsz, fiú. *pillant Pash felé* Könnyen lehet, hogy a kovácsnak nem lesz kedve önszántából velünk jönni. És aki olyan régen készít olyan kitűnő fegyvereket, mint ő, azt biztosan ért a forgatásukhoz is.
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-10-19 16:01:52
Üzenet elküldve: 2018-10-19 16:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kis iszogatás után visszatér a műhelybe.*
~Kész kéne lenni.~
*Szerencsére nem kell sokat ide-oda ingáznia a meláknak.*
~Kíváncsi vagyok.~
*Sikerül is meglelni a kovácsot, aki örömmel jelenti be, hogy elkészült a mestermű! Rolf nem sokat vacakol, kifizeti az összeg másik felét is, majd azon nyomban kézbe is veszi a fegyvert.*
-Tok is kén neki.
*Bizony a megvásárolt kard nem holmi fogpiszkáló.*
~Jó meggondótad eztet é, Rolf?!~
*Saját magának feltett kérdésére úgy egy perc múlva válaszol.*
~Igen és nem.~
-Szép munka!
*Igazi mesteremberhez méltó munkát kapott a kezébe. Vigyáznia kell rá, bár kétli, hogy nagyon féltenie kellene a kardot. Aligha fog kicsorbulni egyhamar az éle.*
-No akkó viszlát! További jó munkát!
~Kész kéne lenni.~
*Szerencsére nem kell sokat ide-oda ingáznia a meláknak.*
~Kíváncsi vagyok.~
*Sikerül is meglelni a kovácsot, aki örömmel jelenti be, hogy elkészült a mestermű! Rolf nem sokat vacakol, kifizeti az összeg másik felét is, majd azon nyomban kézbe is veszi a fegyvert.*
-Tok is kén neki.
*Bizony a megvásárolt kard nem holmi fogpiszkáló.*
~Jó meggondótad eztet é, Rolf?!~
*Saját magának feltett kérdésére úgy egy perc múlva válaszol.*
~Igen és nem.~
-Szép munka!
*Igazi mesteremberhez méltó munkát kapott a kezébe. Vigyáznia kell rá, bár kétli, hogy nagyon féltenie kellene a kardot. Aligha fog kicsorbulni egyhamar az éle.*
-No akkó viszlát! További jó munkát!
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-10-15 21:30:38
Üzenet elküldve: 2018-10-15 21:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Megakad a szeme valamin. Olyan valamin, ami rögtön elvarázsolja.*
-Azta rézfán fittyentyűjét! *kurjant fel hangosan, majd megszemlél egy akkora kardot, mint egy ház!*
-Minő nagy, minő hatalmas! Evvel osztan ketté lehet szelni egy csapásra egy disznót is! Höhö!
~Ez osztán tekintélyt parancsolna, ha ilyenvel védeném a jószágot meg a házikót.~
*A kováccsal tud néhány szót váltani, aki elmondja neki részletesen, mivel van dolga. Rolfnak ebből igazándiból egyetlen egy szó ragad meg.*
-Fődkard! Fődkard! Ez vón a fődnek a kardja! Hö, no, eztet viszem!
*Az ár hallatán már beletúr bozontos szakállába. Sajnos ez nem az a hely, ahol lehetne alkudozni. Itt kell vagy nem alapon működik.*
-Nosza csapojj bele, kovács uram! *nyújtja nagy medve mancsát, hogy kezet rázzanak az üzletre.*
~Jó lészen így.~
*Mivel a kovácsnak időre van szüksége teljesíteni a szaftos megrendelést, így a melák Rolf búcsút int és távozik.*
-Majd gyüvök!
~Fődkard, fődkard, fődkard! Hű de jó, hí de jó! Meláknak melák kard! Höhö! Tón vón jó! Höhö!~
-Azta rézfán fittyentyűjét! *kurjant fel hangosan, majd megszemlél egy akkora kardot, mint egy ház!*
-Minő nagy, minő hatalmas! Evvel osztan ketté lehet szelni egy csapásra egy disznót is! Höhö!
~Ez osztán tekintélyt parancsolna, ha ilyenvel védeném a jószágot meg a házikót.~
*A kováccsal tud néhány szót váltani, aki elmondja neki részletesen, mivel van dolga. Rolfnak ebből igazándiból egyetlen egy szó ragad meg.*
-Fődkard! Fődkard! Ez vón a fődnek a kardja! Hö, no, eztet viszem!
*Az ár hallatán már beletúr bozontos szakállába. Sajnos ez nem az a hely, ahol lehetne alkudozni. Itt kell vagy nem alapon működik.*
-Nosza csapojj bele, kovács uram! *nyújtja nagy medve mancsát, hogy kezet rázzanak az üzletre.*
~Jó lészen így.~
*Mivel a kovácsnak időre van szüksége teljesíteni a szaftos megrendelést, így a melák Rolf búcsút int és távozik.*
-Majd gyüvök!
~Fődkard, fődkard, fődkard! Hű de jó, hí de jó! Meláknak melák kard! Höhö! Tón vón jó! Höhö!~
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-10-15 17:35:36
Üzenet elküldve: 2018-10-15 17:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A városban szerencséje volt, mert egy-két megbuggyant parasztot szóra tudott bírni, hogy merre is van a vasból lévő hegy. Nem bántott senkit csak meg kellett kicsit emelni őket a földtől és máris megeredt a nyelvük. Szépen megmagyarázták, hogy merre van az a hegyvas, még illedelmesen köszöntek is a végén, ki tudja miért. Ez most mellékes mert, hogy be kellene nézni a kovácshoz, hátha van egy-két jó kis fegyvere, amit beszerezhet. Legutóbb neki nem akart adni semmi újdonságot, most hátha megjött a kedve. Lehet a megbuggyant parasztok lelombozták szegény kovácsot, biztos sok kaszát meg kapát kellett éleznie erre a nagy aprónép háborúhoz, biztos ebbe unt bele szegény. Mindenesetre benéz a kovácshoz, hogy meglesse van-e újdonság.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-10-14 11:17:47
Üzenet elküldve: 2018-10-14 11:17:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Sajnos a piaci kiruccanása nem hozott nagy eredményt.*
~Nincsen mán ott a csepp ember!~
*Szüksége lenne még néhány olyan dologra, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy nagyobb földterületet is megműveljen.*
~Nehéz eke, meg legalább vagy két ökör!~
*Noha mindezt egészen biztos, hogy nem a kovácsműhelyben fogja megtalálni, azért beugrik ide is, ha már erre jár.
Nyitja az ajtót, majd füttyent egy nagyot.*
-Hölóóó! Ejj, kovács! Elé van é?!
*A városi kovács elég jó mesterembernek mondható, talán csak az Amoni vörös törpe, Hrothgaar mérhető hozzá.*
~Régen láttam mán a csepp verest! Adnék mán neki egy barackot a fejire!~
*Akár van a kovács, akár nincs, Rolf szétnéz.*
~Nincsen mán ott a csepp ember!~
*Szüksége lenne még néhány olyan dologra, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy nagyobb földterületet is megműveljen.*
~Nehéz eke, meg legalább vagy két ökör!~
*Noha mindezt egészen biztos, hogy nem a kovácsműhelyben fogja megtalálni, azért beugrik ide is, ha már erre jár.
Nyitja az ajtót, majd füttyent egy nagyot.*
-Hölóóó! Ejj, kovács! Elé van é?!
*A városi kovács elég jó mesterembernek mondható, talán csak az Amoni vörös törpe, Hrothgaar mérhető hozzá.*
~Régen láttam mán a csepp verest! Adnék mán neki egy barackot a fejire!~
*Akár van a kovács, akár nincs, Rolf szétnéz.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-09-23 10:11:49
Üzenet elküldve: 2018-09-23 10:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Nem sok olyan dolgot talál a piacon, amit szívesen megvenne, de amit igen, arra pedig nincs elég aranya. Kissé csalódottan baktat tovább, bár tudja, hogy a felkelés miatt csappanhattak meg az áruk és ezért emelkedett meg az áruk. Még mindig eléggé elszomorítja, de amint baktat, hirtelen meleg, párás levegő csapja meg orcáját, amire fel is kapja fejét. Meg is pillantja a kovács műhely cégérét, s az épületet, ami ontja magából a meleget. Kíváncsiságból úgy dönt, hogy benéz, hiszen még sosem látott igazi nagy kovácsműhelyt. Talán el is tud tanulni néhány dolgot, amit később másra felhasználhat, de az is lehet, hogy nem. Kíváncsian nyit be az ajtón, majd nézegetni kezdi a felakasztott fegyverek sokaságát. *
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-09-08 18:21:59
Üzenet elküldve: 2018-09-08 18:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Mi ez a nagy felbolydulás? Megőrültetek parasztok?
*A hegynyi óriás nem állhatja szó nélkül a körülötte ordítozva elrohanó kapás, kaszás parasztokat.*
~Mindegyik meg van buggyanva?~
*Nemrég érkezett csak a városba, de máris valamibe belecsöppent, vagyis nem, ő nem csöppen bele semmibe csak szemléli az őrjöngő városkát. Már csak termete miatt is nagyobb ívben kikerülik a számára aprócska emberek. Fajának tisztes, hatalmas példánya így nagyon nem aggódik és nagyon nem is kíván beleavatkozni az aprónépek dolgába, mindaddig, míg elveiben meg nem ütközik valami. Minden csupa vér, mészárlás amerre a szem ellát. Ha már erre jár, akkor úgy van vele benéz a kovácshoz hátha meglát valami szépséges fegyverecskét. Nem mintha nem lenne így is állig fegyverben, de az óvatosság sosem árt.*
*A hegynyi óriás nem állhatja szó nélkül a körülötte ordítozva elrohanó kapás, kaszás parasztokat.*
~Mindegyik meg van buggyanva?~
*Nemrég érkezett csak a városba, de máris valamibe belecsöppent, vagyis nem, ő nem csöppen bele semmibe csak szemléli az őrjöngő városkát. Már csak termete miatt is nagyobb ívben kikerülik a számára aprócska emberek. Fajának tisztes, hatalmas példánya így nagyon nem aggódik és nagyon nem is kíván beleavatkozni az aprónépek dolgába, mindaddig, míg elveiben meg nem ütközik valami. Minden csupa vér, mészárlás amerre a szem ellát. Ha már erre jár, akkor úgy van vele benéz a kovácshoz hátha meglát valami szépséges fegyverecskét. Nem mintha nem lenne így is állig fegyverben, de az óvatosság sosem árt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080