// Az eltűnt idő nyomában //
//Kiszolgálás//
*Hamar elindulnak hát, kilépve a még viszonylag épen maradt ódon kúriából. Átvágnak a Romvárossá vált valahai Gazdagnegyeden, Drann újra elszörnyülködik magában a hatalmas, lélekvesztő szakadékon, ami elnyelte a negyed palotáinak jó részét. Neeyiruth szerencsére nem emel semmilyen kifogást az ellen, amit az elf kellőképpen értékel is, hogy átvágva a piacon (pedig az elf gyomra meg-megkordul a szállongó illatokra) egyenesen a régi Kovácsműhely felé tartsanak, és ne álljanak meg sehol nézelődni.
Drann igazán kíváncsi.
Odaérve a hóhajú nőstény bekukkant az egyik ablakon, aztán indul a bejárat felé, a wegtoreni elf pedig követi, még egyszer felpillantva a vidáman himbálózó cégérre. ~Hát tényleg újra dolgozik az artheniori kovács!~ gondolja, mert odahaza még úgy tudta, hogy a híres piactéri műhely Artheniorban jó ideje nem fogad kuncsaftokat.*
- Hát a nagy kérdés, hogy ha újra meg is nyitott a műhely, vállalják-e mesterkardok kovácsolását. *válaszolja Neeyiruthnak, sejtetve, hogy egy mesterkard megvételének lehetősége komolyabban érdekli.*
- Na és Te? *dobja vissza a labdát, mielőtt nézelődésbe fog.*
- Te nem élsz a lehetőséggel, hogy a híres artheniori kovácsműhelyből szerezhetsz be magadnak valamit? *kérdezi Neeyiruthot mosolyogva, és belépve ő is üdvözli az ott lévőket. Aztán kutató szemmel, alaposan elkezdi szemügyre venni a falra kifüggesztett rengeteg különféle támadó és védő fegyvert, és megannyi míves kiegészítőt. Nagyon régen járt már itt! A látnivalókba annyira belefeledkezik, hogy még Neeyiruth köszönésére sem figyel fel, vagyis arra, hogy mennyire furcsán hat EEyr neve belépéskor a Dwirinthalen nőstény szájából.
Jó ideig elnézelődik, amikor újra nyílik az ajtó, és egy heges arcú artheniori férfi lép be.
Drann most először hall erről a Kereskedőházról, de úgy gondolja, miért is ne vegye igénybe a szolgáltatásukat. No és a Wegtoren szó is megüti a fülét. A sorsolás csak egy újabb jó pont a szemében, ő azonban így is, úgy is vásárolni kíván. No persze csak akkor, ha valódi minőséget talál.
Úgyhogy amikor a fickó a műhely körbejárása után újra hozzájuk lép, említést téve a sorsolásról, Drann rákérdez a mesterkardok dolgára.
Hogy a készítést vállalja-e az újonnan megnyílt műhely, arra nem kérdez rá, hiszen ha nem vállalnák, akkor nem is mernék egy ilyen kard kisorsolásával kecsegtetni az új megrendelőket.*
- Láthatnék esetleg néhány elkészült mestermunkát? *teszi fel a kérdést.*
- Lihanechi, esetleg wegtoreni mesterkardra gondolok. *pontosítja a kérését, mert bármilyen impozánsak a kifüggesztett hatalmas barbár kardok és pallosok, a kétélű hosszúkardok, egyszerű vívókardok és könnyű kalózszablyák, nem beszélve a néhány íjról, amelyeket Drann különös alapossággal szemrevételez, mesterkardot nem lát az előtérben. ~Persze igen ostobák lennének, ha kitennék ide.~ gondolja, várakozón pillantva a férfira.*