//Átszervezés//
//hátul, a raktárnál//
*Még javában tart a hurcolkodásuk és a pakolászás hátul a Kovácsműhely jó nagy raktárában a Sizpak megmutatta szabad helyekre, amikor a vihar addigi előszele elkezd begorombulni, és a szél lassan szélviharrá, az eső pedig egyre inkább égszakadássá erősödik.
A gyapjastevék a műhely oldalához simulnak összebújva, úgy várják a zivatar végét. Odabenn idővel végeznek, szerencsére semmi nem ázott el, Arja el is csodálkozik, ahogy minden akkurátusan a helyére kerül, mennyi mindent halmozott fel a Kereskedőház, annyiféle portéka van itt jószerivel, mint a gnómok piactéri üzletházában, ami túlélte még a lázadás időszakát is.
Közben kiderül, hogy az eladótérben Arját megszólító tündér, akit Aztyan segítségül küld nekik a pakoláshoz, Sizpak is a WAK-hoz tartozik, nem a kovács segédje, mint Arja feltételezte először, hanem kereskedő, Aztyan vette fel ide kisegítőnek. Jól elvannak Yezával, Arja vihog egy sort magában, Graril hogy morgolódik, pedig igazán szépen haladnak, és vihar ide vagy oda, el is készülnek végül a pakolással.*
- Előre megyek Aztyanhoz, el akarok számolni nála a MilOchassi út eredményével *mondja Arja, ott van nála az ezer arany, amit az elfek úrnőjétől kapott az előleg utáni fizetségképpen, jobb az, vélekedik, ha minél előbb odaadja az intézőnek.*
- Sietek! Habár ebben az ítéletidőben *dugja ki a fejét* - úgyse tudunk visszaindulni. Jössz Te is? *kérdezi meg Grarilt, mert tudja, ő meg a kardjáról akar szót váltani az intézővel.*
- Jók legyetek addig! *néz vigyorogva a tündér-amazon párosra, már ha nem dönt úgy Yeza, vagy Sizpak, hogy előrejön ő is velük. Aztán keresztül vág, egyedül, vagy a társaival az olvadt fém szagú műhelyen, a hosszú folyosón, ahonnan a fenti szobákhoz vezet egy keskeny lépcső, előre, egészen az eladótérig.*
//elöl, az eladótérben//
*Előreérve Aztyant az asztalnál ülve találja, elmélyülten beszélget egy ápolt, hófehér szakállú törpével, Arja látta már korábban a testes törpét a Kalmárban is, sőt még olyasmi is felrémlik neki, hogy Mikkel a sörkészítés rejtelmeiről társalgott egyszer igen hosszasan.
Tanulva az előbbi esetből, megvárja, megállva, amíg Aztyan időt tud neki szentelni, így csak halkan beteszi az ajtót, és csak akkor kezd előhozakodni a jövetele céljával, meg a hírekkel, ha arra felszólítja a heges arcú intéző.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.26 15:01:13