Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-29 21:03:12
Üzenet elküldve: 2014-09-29 21:03:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*A sűrű pókháló réteget leginkább azzal lehetne a legjobban eltüntetni, ha fel lenne égetve, de egy kis kapálózással is már át lehet rajta jutni. Beljebb kisebb-nagyobb állatokat pillanthat meg gubóban lógva a falakról, melyek félig, vagy éppen teljesen meg vannak emésztve már. Viszont ahogy beljebb halad Brennus, a háló réteg lassacskán eltűnik, s távolban megpillanthat egy szokatlan bejáratot. Mintha lilás, kékes energianyalábok cikáznának az egyik oldaltól a másikig! Közben az is feltűnhet neki - már ha feltűnik -, hogy a hangos zsivaj teljesen elült. Ennek pedig az oka is hamar megmutatkozik... Hirtelen a magasból egy megtermett denevér ugrik le! Ha két lábán áll, akkor Brennus mellkasáig könnyedén felér, illetve szárnyainak hossza a férfi karjának kétszerese lehet. Testét sok helyen barnás szőr fedi, illetve szemei koromfeketék. Na, ő adta ki azokat a hangokat! Nem is gondolná az ember, hogy a barlangnak milyen különleges és borzalmas lakói lehetnek. Ez sem különb, egy ideig még csak dülöng ide-oda, majd hirtelen enyhén felreppen pár láb magasságra, karmait előrenyújtja, s a férfi felé ugrik! Eléggé nehéz a bestia, szóval ezt egy ütéssel nem biztos, hogy le tudja majd teríteni.*
*A sűrű pókháló réteget leginkább azzal lehetne a legjobban eltüntetni, ha fel lenne égetve, de egy kis kapálózással is már át lehet rajta jutni. Beljebb kisebb-nagyobb állatokat pillanthat meg gubóban lógva a falakról, melyek félig, vagy éppen teljesen meg vannak emésztve már. Viszont ahogy beljebb halad Brennus, a háló réteg lassacskán eltűnik, s távolban megpillanthat egy szokatlan bejáratot. Mintha lilás, kékes energianyalábok cikáznának az egyik oldaltól a másikig! Közben az is feltűnhet neki - már ha feltűnik -, hogy a hangos zsivaj teljesen elült. Ennek pedig az oka is hamar megmutatkozik... Hirtelen a magasból egy megtermett denevér ugrik le! Ha két lábán áll, akkor Brennus mellkasáig könnyedén felér, illetve szárnyainak hossza a férfi karjának kétszerese lehet. Testét sok helyen barnás szőr fedi, illetve szemei koromfeketék. Na, ő adta ki azokat a hangokat! Nem is gondolná az ember, hogy a barlangnak milyen különleges és borzalmas lakói lehetnek. Ez sem különb, egy ideig még csak dülöng ide-oda, majd hirtelen enyhén felreppen pár láb magasságra, karmait előrenyújtja, s a férfi felé ugrik! Eléggé nehéz a bestia, szóval ezt egy ütéssel nem biztos, hogy le tudja majd teríteni.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-29 19:57:46
Üzenet elküldve: 2014-09-29 19:57:46
ÚJ
![>Lewonor Ragurk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2766_ork_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Az éhség komor nyomora mardossa, mikor elküldi magától a mélységi asszony -de bizton bízik benne, hogy egyszer még lesz ebből az ajánlatból valami.
A felvonó lassan ér le, bár Ragurk és a másik két ork súlya talán kicsit ösztökéli a gyorsabb haladásra. A zöldbőrű soha nem látott még efféle alkalmatosságot, így kicsit vonakodva ám, de végigvitte a hatalmas utat a mélybe.
A mágia hallatára Ragurk elfintorodik. ~Okos emberek buta takarója, amivel a világ elől bújnak el.~ -ezzel tudja csak jellemezni a mana által hasznosított energiákat. Viszont azt el kell ismernie, hogy így kevesebb a kockázat, mivel tűz és szikra híján a sújtólég nem fogja a levegőbe röpíteni a bányát. Hát igen. A metán sok helyütt képes pusztítani, hol óvatlanok az emberek. A pletykák pedig gyorsan terjednek, az ork is innen tud ilyen kifinomult dolgokat a bányák ismeretéből. Meg egy darabig egy törpe volt pártfogója. De ez nem lényeg.
A csillébe való beszállásra engedelmeskedik; mi tagadás, az utat kifejezetten élvezi, és még beszélgetőpartnere is akad egy ember személyében. Nem utál ő egyetlen fajt sem, csak azt utálja, aki utál más fajt. Mindenki egyenlő, legyen bármi a faja. Egy ork egyenlő egy emberrel, pont, mint egy őzgida. Ha kiskorában megölt egyet, mindig bocsánatot kért a természettől, arra hivatkozva, hogy a saját élete volt a tét, jelen esetben az éhhalál. Pont egy ilyen témát kaptak el az emberkével, ami leginkább az antirasszizmusról szól.
A csille hirtelen megáll, Ragurk pedig egy határozott ívvel fordul ki abból, tarkóját a dúc vázának vágva. Egy darabig fetreng, majd a többiek után ered, s csakhamar fel is zárkózik. A repedésnél meglepődik orkunk, hogy minek álltak meg, de a válaszra csakhamar fény derül. Egy darabig matat a fegyverek közt, majd egy kőfejű kalapácsot emel ki onnan. A fej hossza nagyjából két emberökölnyi, szélessége talán egy. A bot hossza körülbelül két láb.*
-Gyere ide kicsike! *kopogtatja meg kalapács kövét* -Ez a fegyver lestoppolva!
*Az éhség komor nyomora mardossa, mikor elküldi magától a mélységi asszony -de bizton bízik benne, hogy egyszer még lesz ebből az ajánlatból valami.
A felvonó lassan ér le, bár Ragurk és a másik két ork súlya talán kicsit ösztökéli a gyorsabb haladásra. A zöldbőrű soha nem látott még efféle alkalmatosságot, így kicsit vonakodva ám, de végigvitte a hatalmas utat a mélybe.
A mágia hallatára Ragurk elfintorodik. ~Okos emberek buta takarója, amivel a világ elől bújnak el.~ -ezzel tudja csak jellemezni a mana által hasznosított energiákat. Viszont azt el kell ismernie, hogy így kevesebb a kockázat, mivel tűz és szikra híján a sújtólég nem fogja a levegőbe röpíteni a bányát. Hát igen. A metán sok helyütt képes pusztítani, hol óvatlanok az emberek. A pletykák pedig gyorsan terjednek, az ork is innen tud ilyen kifinomult dolgokat a bányák ismeretéből. Meg egy darabig egy törpe volt pártfogója. De ez nem lényeg.
A csillébe való beszállásra engedelmeskedik; mi tagadás, az utat kifejezetten élvezi, és még beszélgetőpartnere is akad egy ember személyében. Nem utál ő egyetlen fajt sem, csak azt utálja, aki utál más fajt. Mindenki egyenlő, legyen bármi a faja. Egy ork egyenlő egy emberrel, pont, mint egy őzgida. Ha kiskorában megölt egyet, mindig bocsánatot kért a természettől, arra hivatkozva, hogy a saját élete volt a tét, jelen esetben az éhhalál. Pont egy ilyen témát kaptak el az emberkével, ami leginkább az antirasszizmusról szól.
A csille hirtelen megáll, Ragurk pedig egy határozott ívvel fordul ki abból, tarkóját a dúc vázának vágva. Egy darabig fetreng, majd a többiek után ered, s csakhamar fel is zárkózik. A repedésnél meglepődik orkunk, hogy minek álltak meg, de a válaszra csakhamar fény derül. Egy darabig matat a fegyverek közt, majd egy kőfejű kalapácsot emel ki onnan. A fej hossza nagyjából két emberökölnyi, szélessége talán egy. A bot hossza körülbelül két láb.*
-Gyere ide kicsike! *kopogtatja meg kalapács kövét* -Ez a fegyver lestoppolva!
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-29 15:59:00
Üzenet elküldve: 2014-09-29 15:59:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
*A vacsora véget ér, s ki-ki megy a maga dolgára. Van aki pihenni, a hosszú nap után, s megint mások a bányába, az esti műszakra.
Zim tudatja a hevenyészett csapatával, hogy ilyenkor leginkább az alagutakat ellenőrzik, s rakják rendbe, nehogy másnap, mikor tucatjával fejtik a követ, az emberekre szakadjon egy kidúcolt átjáró.
A rabok húszasával tudnak lejutni a bányába, egy jókora felvonóval, mellyel körülbelül öt percig süllyednek a mélybe. Ami odalent rögtön szembeötlik, hogy nem fáklyák szolgáltatják a fényforrást, hanem kéken derengő kövek.*
- Mágia *von vállat Zim, ki ezzel tisztázottnak is tekinti az ügyet.
Az akna aljából a szélrózsa minden irányába alagutak nyílnak, s mindegyiknél megannyi csille várja az embereket. Zim megindul az egyik alagút felé, mely a négyes számot viseli, s beleül az egyik csillébe, melyre a többieket is utasítja. Nem ők az egyetlenek, kik ezen a járaton haladnak tovább, így a kis konvoj beszélgetés közepette halad tovább. A csilléket egy kötél mentén kell mozgásba hozni, mely nem egyszerű manőver, ám ha a jármű megmozdul, az már siklik magától - felfelé bizonyára nem fog.*
- Tehát a mi feladatunk az alagutakban való járőrözés lesz. Vannak biztonságos, s ugyanúgy veszélyes pontjai a bányának, s mi ma este mindkettőbe belekóstolunk. Az aknán túl nem igazán jönnek az őrök, csak ha valamit ellenőrizni akarnak, s mivel fegyvert nem adnak a kezünkbe, csináltunk magunknak. Bizony, mert ezek azt akarják, hogy önként sétáljunk az oroszlán szájába, méghozzá fegyvertelenül... Bolondok. Ám arra ne is gondoljatok, hogy bármi ilyen fegyvert felvisztek. Rögtön mentek a verembe pár hétre, s higgyétek el, nem olyan jó móka az.
*A csillék egyszer csak koccannak egy nagyot, s nem mennek tovább. Zim kiszáll, s erre utasítja a többieket is. Ismét csak a főaknához hasonló helyre érkeztek, ahonnan szintén sokfelé alagutak vezetnek. A vezető vált pár szót valakivel, ki ezek után csapatával megindul a kijárat felé. Zim ezek után egy repedéshez lép, motoszkál benne egy darabig, s elkezdi előhalászni a fegyvereket. Botokból, kövekből, s szerszámokból összeeszkábált harci eszközök ezek, többnyire lándzsára hasonlító szúró alkalmatosságok, de van ott nem egy nehéz bunkó, és rövid nyelű kardféleség.*
- Válasszatok fegyvernemet *mondja szórakozottan, miközben ő egy lándzsát kezd tanulmányozni.*
*A vacsora véget ér, s ki-ki megy a maga dolgára. Van aki pihenni, a hosszú nap után, s megint mások a bányába, az esti műszakra.
Zim tudatja a hevenyészett csapatával, hogy ilyenkor leginkább az alagutakat ellenőrzik, s rakják rendbe, nehogy másnap, mikor tucatjával fejtik a követ, az emberekre szakadjon egy kidúcolt átjáró.
A rabok húszasával tudnak lejutni a bányába, egy jókora felvonóval, mellyel körülbelül öt percig süllyednek a mélybe. Ami odalent rögtön szembeötlik, hogy nem fáklyák szolgáltatják a fényforrást, hanem kéken derengő kövek.*
- Mágia *von vállat Zim, ki ezzel tisztázottnak is tekinti az ügyet.
Az akna aljából a szélrózsa minden irányába alagutak nyílnak, s mindegyiknél megannyi csille várja az embereket. Zim megindul az egyik alagút felé, mely a négyes számot viseli, s beleül az egyik csillébe, melyre a többieket is utasítja. Nem ők az egyetlenek, kik ezen a járaton haladnak tovább, így a kis konvoj beszélgetés közepette halad tovább. A csilléket egy kötél mentén kell mozgásba hozni, mely nem egyszerű manőver, ám ha a jármű megmozdul, az már siklik magától - felfelé bizonyára nem fog.*
- Tehát a mi feladatunk az alagutakban való járőrözés lesz. Vannak biztonságos, s ugyanúgy veszélyes pontjai a bányának, s mi ma este mindkettőbe belekóstolunk. Az aknán túl nem igazán jönnek az őrök, csak ha valamit ellenőrizni akarnak, s mivel fegyvert nem adnak a kezünkbe, csináltunk magunknak. Bizony, mert ezek azt akarják, hogy önként sétáljunk az oroszlán szájába, méghozzá fegyvertelenül... Bolondok. Ám arra ne is gondoljatok, hogy bármi ilyen fegyvert felvisztek. Rögtön mentek a verembe pár hétre, s higgyétek el, nem olyan jó móka az.
*A csillék egyszer csak koccannak egy nagyot, s nem mennek tovább. Zim kiszáll, s erre utasítja a többieket is. Ismét csak a főaknához hasonló helyre érkeztek, ahonnan szintén sokfelé alagutak vezetnek. A vezető vált pár szót valakivel, ki ezek után csapatával megindul a kijárat felé. Zim ezek után egy repedéshez lép, motoszkál benne egy darabig, s elkezdi előhalászni a fegyvereket. Botokból, kövekből, s szerszámokból összeeszkábált harci eszközök ezek, többnyire lándzsára hasonlító szúró alkalmatosságok, de van ott nem egy nehéz bunkó, és rövid nyelű kardféleség.*
- Válasszatok fegyvernemet *mondja szórakozottan, miközben ő egy lándzsát kezd tanulmányozni.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-27 14:24:59
Üzenet elküldve: 2014-09-27 14:24:59
ÚJ
![>Brennus Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2902_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*A padló lejtés szögének változása meglepi, és meg is csúszik, nem vágja oda magát túlzottan, bár azért nem épp kellemes. Végül újra földet ér, vagyis inkább mocsarat, ahogy vesszük. Talpra áll, és megszemléli a helyet.*
~ Egyre jobb ~
*De a dal hangfoszlányai még mindig a fülében szólnak. Újra és újra megcsendül, mintha még mindig a tűz mellett ülne, észak átjárhatatlan hegyei közt.
Aztán fájdalmat érez a mellkasában és újra elmosódik a kép, ám ezúttal alulról érkezik az ütés.*
~ Közel járok ~
*Most pedig már azt is tudja, merre kell mennie.*
~ Lefelé ~
*Mielőtt neki indulhatna felhangzik a sikítás, nem tudja sem azt merről jöhet, sem azt, hogy mitől származik. Egy dolgot tud, vannak mondáik arról hogy őseik sírját erős védelemmel látták el. Egy lény őrzi álmukat, melyet egy másik világból hoztak. Egy bestia, mely több ezer éves.*
~ De azt ki méltó rá, útjára engedi ~
*Idézi fel dédapja szavait, majd a három folyosót nézve próbál mást is eszébe idézni. A lényről tud ezt azt, de szinte biztos hogy nem pók. Mindazonáltal csak egy kérdés és egy válasz jut eszébe.*
~ Ki méltó rá? Aki olyan utat választ melyre ember fia sose lépne ~
-HAAAHHH
-DRALGH AH DHARRR!!!!*Üvölt bele a barlang sötétjébe, hogy jelezze itt van, és készen áll, bármire.
A pajzsot a hátára szíjazza, a fáklya átkerül bal kezébe, míg jobbjába a hosszú kard acélja villan. Már tudja az utat.*
-Melyre ember fia sose lépne.*Morran, csak magának, s határozott léptekkel megindul a hálókkal borított alagút felé. A kardal vágja maga előtt az utat.*
A hozzászólás írója (Brennus Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 14:26:26
*A padló lejtés szögének változása meglepi, és meg is csúszik, nem vágja oda magát túlzottan, bár azért nem épp kellemes. Végül újra földet ér, vagyis inkább mocsarat, ahogy vesszük. Talpra áll, és megszemléli a helyet.*
~ Egyre jobb ~
*De a dal hangfoszlányai még mindig a fülében szólnak. Újra és újra megcsendül, mintha még mindig a tűz mellett ülne, észak átjárhatatlan hegyei közt.
Aztán fájdalmat érez a mellkasában és újra elmosódik a kép, ám ezúttal alulról érkezik az ütés.*
~ Közel járok ~
*Most pedig már azt is tudja, merre kell mennie.*
~ Lefelé ~
*Mielőtt neki indulhatna felhangzik a sikítás, nem tudja sem azt merről jöhet, sem azt, hogy mitől származik. Egy dolgot tud, vannak mondáik arról hogy őseik sírját erős védelemmel látták el. Egy lény őrzi álmukat, melyet egy másik világból hoztak. Egy bestia, mely több ezer éves.*
~ De azt ki méltó rá, útjára engedi ~
*Idézi fel dédapja szavait, majd a három folyosót nézve próbál mást is eszébe idézni. A lényről tud ezt azt, de szinte biztos hogy nem pók. Mindazonáltal csak egy kérdés és egy válasz jut eszébe.*
~ Ki méltó rá? Aki olyan utat választ melyre ember fia sose lépne ~
-HAAAHHH
-DRALGH AH DHARRR!!!!*Üvölt bele a barlang sötétjébe, hogy jelezze itt van, és készen áll, bármire.
A pajzsot a hátára szíjazza, a fáklya átkerül bal kezébe, míg jobbjába a hosszú kard acélja villan. Már tudja az utat.*
-Melyre ember fia sose lépne.*Morran, csak magának, s határozott léptekkel megindul a hálókkal borított alagút felé. A kardal vágja maga előtt az utat.*
A hozzászólás írója (Brennus Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.27 14:26:26
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-26 13:22:08
Üzenet elküldve: 2014-09-26 13:22:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*A három pók közül az egyik kíméletlenül loccsan szét a falon, Brennus pajzsának köszönhetően, s zöld vére bűzölögve kezd gőzölögni a falon. Enyhén csípheti is a férfi szemét. A másik kettő eléri már testét, s próbálnak befurakodni a páncél réseibe, néhol még érezheti is hősünk, hogy az apró kis lábak megkarcolják bőrét. Ám a kis szánalmas támadás nem tart sokáig, mivel a pókokon levő apró szőrök hamar lángra kapnak, ezzel ők maguk is szénné égnek, miközben élettelenül hullanak le Brennusról. Ám ami talán említésre méltó, hogy ezeken látszott, hogy apró, gyerek pókok. S az apró gyerek pókoknak viszont nagy dög anyjuk is van...
Tehát a férfi a jobb oldali járatot választotta, egyelőre nem tudni, hogy jól vagy rosszul. Itt hamarosan egy lejtőhöz érhet, ahol ha nem vigyázz, könnyen elcsúszhat lába alatt a talaj, minek következtében legurulhat a lejtőn. Bárhogy történjék, mikor leér az aljára, érezheti, hogy a hideg egyre mélyebb lesz, s a hangok egyre tompábbak. A bezártságtól szinte elméje is kicsit eltompulhat.
Most épp egy nagyobb teremben van, ahova ha beljebb hatol, megpillanthat kisebb-nagyobb sziklákat, melyek a mennyezetről, vagy a földből ágaskodnak ki. A talaj eléggé nyirkos, néhol kicsit mocsaras is lehet, illetve enyhe köd is úszik alant, mely hősünk térdéig érhet fel. Innen három járat vezet ki - pontosabban négy, azzal együtt, ahonnan bejött. Egyik a terem bal oldalán van, mely eléggé szűkös, egy szemben a férfivel, mely már jóval nagyobb, kétszer is beleférne, s egy jobb oldalt, mely hasonlóan nyirkos, mint a terem, sűrű pókhálóval befedve a járatot. Egyértelműen látszik, hogy van ott járat, csupán a vastag hálók utalhatnak arra, hogy eléggé régen járt arra bárki is.
Ám ekkor váratlanul elkezdhet fájni az ütés, mely még odakint érte, s egy látomás kezdi hatalmába keríteni, mely hasonló, mint ami eddig volt. Ismét láthatja a sírt, ugyanúgy beúszik a képbe a szokatlan alak, s a kép ismét csak áthatol a falakon, majd alulról megközelítve Brennust, ismét ütést érezhet magán. A látomás azt próbálja neki sugallni, hogy helyes irányba jött. A döntés innentől pedig ismét csak rajta áll, hiszen a lehetséges járatok száma nő, így az esély is csökken arra, hogy megtalálja a helyes utat le a mélybe, a sírhoz. Amit viszont még felfedezhet, hogy valahonnan éles visítás hallatszik - egyelőre nem olyan hangosan -, melyet nem nagyon tud bemérni, hiszen a visszhang könnyedén bolondozik a férfivel.*
*A három pók közül az egyik kíméletlenül loccsan szét a falon, Brennus pajzsának köszönhetően, s zöld vére bűzölögve kezd gőzölögni a falon. Enyhén csípheti is a férfi szemét. A másik kettő eléri már testét, s próbálnak befurakodni a páncél réseibe, néhol még érezheti is hősünk, hogy az apró kis lábak megkarcolják bőrét. Ám a kis szánalmas támadás nem tart sokáig, mivel a pókokon levő apró szőrök hamar lángra kapnak, ezzel ők maguk is szénné égnek, miközben élettelenül hullanak le Brennusról. Ám ami talán említésre méltó, hogy ezeken látszott, hogy apró, gyerek pókok. S az apró gyerek pókoknak viszont nagy dög anyjuk is van...
Tehát a férfi a jobb oldali járatot választotta, egyelőre nem tudni, hogy jól vagy rosszul. Itt hamarosan egy lejtőhöz érhet, ahol ha nem vigyázz, könnyen elcsúszhat lába alatt a talaj, minek következtében legurulhat a lejtőn. Bárhogy történjék, mikor leér az aljára, érezheti, hogy a hideg egyre mélyebb lesz, s a hangok egyre tompábbak. A bezártságtól szinte elméje is kicsit eltompulhat.
Most épp egy nagyobb teremben van, ahova ha beljebb hatol, megpillanthat kisebb-nagyobb sziklákat, melyek a mennyezetről, vagy a földből ágaskodnak ki. A talaj eléggé nyirkos, néhol kicsit mocsaras is lehet, illetve enyhe köd is úszik alant, mely hősünk térdéig érhet fel. Innen három járat vezet ki - pontosabban négy, azzal együtt, ahonnan bejött. Egyik a terem bal oldalán van, mely eléggé szűkös, egy szemben a férfivel, mely már jóval nagyobb, kétszer is beleférne, s egy jobb oldalt, mely hasonlóan nyirkos, mint a terem, sűrű pókhálóval befedve a járatot. Egyértelműen látszik, hogy van ott járat, csupán a vastag hálók utalhatnak arra, hogy eléggé régen járt arra bárki is.
Ám ekkor váratlanul elkezdhet fájni az ütés, mely még odakint érte, s egy látomás kezdi hatalmába keríteni, mely hasonló, mint ami eddig volt. Ismét láthatja a sírt, ugyanúgy beúszik a képbe a szokatlan alak, s a kép ismét csak áthatol a falakon, majd alulról megközelítve Brennust, ismét ütést érezhet magán. A látomás azt próbálja neki sugallni, hogy helyes irányba jött. A döntés innentől pedig ismét csak rajta áll, hiszen a lehetséges járatok száma nő, így az esély is csökken arra, hogy megtalálja a helyes utat le a mélybe, a sírhoz. Amit viszont még felfedezhet, hogy valahonnan éles visítás hallatszik - egyelőre nem olyan hangosan -, melyet nem nagyon tud bemérni, hiszen a visszhang könnyedén bolondozik a férfivel.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:43:55
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:43:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Furcsa hangokat hall a fejében, melyek egy régi, az emlékezet határmezsgyéjén táncoló éjszakának a fényeihez vezetik vissza. Az első gyermekkori emlékének zenéjét hallja. Egy ősi dalt, népe nyelvén, mely vasról szól, tűzről, tengerről, és az érkezés napjairól, mikor ősei partra léptek ezen a földön, immár több mint 3000 ezer évvel ezelőtt. Legalábbis neki így mesélték. A dal hangjait hallja a fejében, ami őszintén szólva kissé meglepi, és talán kissé el is altatja a figyelmét. A két hasonló járat elé érve azonnal jobbra indul, minden fajta gondolkodás nélkül. Érzi, hogy abba az irányba kell mennie. Mintha vonzaná valamiféle erő. A pókok támadása nem tudja kizökkenteni a talpig vasban álló harcost. Ha valamelyik eléri fémmel borított testét akkor az égő fáklyával löki le magáról, majd tapos keresztül rajtuk. Ha úgy alakul hogy még a falon elcsípi őket akkor a pajzzsal keni szét, amit lát. Gyors, egyenletes tempóban halad tovább a jobb oldali alagútban.*
*Furcsa hangokat hall a fejében, melyek egy régi, az emlékezet határmezsgyéjén táncoló éjszakának a fényeihez vezetik vissza. Az első gyermekkori emlékének zenéjét hallja. Egy ősi dalt, népe nyelvén, mely vasról szól, tűzről, tengerről, és az érkezés napjairól, mikor ősei partra léptek ezen a földön, immár több mint 3000 ezer évvel ezelőtt. Legalábbis neki így mesélték. A dal hangjait hallja a fejében, ami őszintén szólva kissé meglepi, és talán kissé el is altatja a figyelmét. A két hasonló járat elé érve azonnal jobbra indul, minden fajta gondolkodás nélkül. Érzi, hogy abba az irányba kell mennie. Mintha vonzaná valamiféle erő. A pókok támadása nem tudja kizökkenteni a talpig vasban álló harcost. Ha valamelyik eléri fémmel borított testét akkor az égő fáklyával löki le magáról, majd tapos keresztül rajtuk. Ha úgy alakul hogy még a falon elcsípi őket akkor a pajzzsal keni szét, amit lát. Gyors, egyenletes tempóban halad tovább a jobb oldali alagútban.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-24 21:05:46
Üzenet elküldve: 2014-09-24 21:05:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*A fáklya az bizony elkél eleinte, hiszen a korom sötét hamar rátelepedik Brennusra, mikor belép a barlangba. Nem tudni, milyen mélyre kell hatolnia, viszont ha tud róla, hogy a mélyebb részeken akadnak világító gombák, akkor talán nem esik annyira kétségbe, hogy kialszik esetleg a tüze egy harcban, vagy csak úgy magától. Odabent szokatlan hangokat hozhatnak a falak, melyeket igazából meg sem lehet határozni, szinte mindenkinek a fantáziája dönti el, hogy mit hall. Valaki halk zeneszót, egyesek sóhajokat, mások mély sípolást... Ez úgy látszik, hogy a kisebb lakókat egyáltalán nem zavarja, hiszen hamarosan találkozhat a férfi pár nagyobb darab poloskával, melyek talán tenyérnyi nagyságúak lehetnek. Egyáltalán nem bántanak, illetve az emberektől sem félnek, könnyedén cikáznak el Brennus lábai közt. Úgy tartják, hogy remek fehérje forrás, és legendák szólnak egy öregemberről, ki hónapokig élt rajtuk, mikor eltévedt a barlangokban.
Nagyjából tíz percig haladhat egyenesen hősünk - néhol kicsit ugyan elágazik a járat, de pár méter után már zsákutcába futhat -, mikor egy ponton két tökéletes út tárulhat elé. Egyelőre egyikbe sem lát bele, hiszen mindkettő ugyanúgy néz ki, egyszóval csak az érzékeire hagyatkozhat. Gondolkodásra azonban nem marad túl sok ideje... Váratlanul a feje felett megbomlik a köves, földes járat fala, s három darab tenyér nagyságú pók kúszik ki belőle, kik egyből a férfire vetik magukat! Van még ideje ugyan félreugrani előlük, hiszen érzékelheti, ahogy potyog a mennyezet a feje felett, s láthatja a kis lábakat is, amint kibújnak a járaton. Ha elugrik, akkor egy balra, egy jobbra, egy pedig középen fent kezd kúszni, míg nem egy megfelelő pillanatban mindegyik ráugrik! Eléggé gyorsak, ám egy jó mozdulattal valamelyiket akár el is lehet hárítani.*
*A fáklya az bizony elkél eleinte, hiszen a korom sötét hamar rátelepedik Brennusra, mikor belép a barlangba. Nem tudni, milyen mélyre kell hatolnia, viszont ha tud róla, hogy a mélyebb részeken akadnak világító gombák, akkor talán nem esik annyira kétségbe, hogy kialszik esetleg a tüze egy harcban, vagy csak úgy magától. Odabent szokatlan hangokat hozhatnak a falak, melyeket igazából meg sem lehet határozni, szinte mindenkinek a fantáziája dönti el, hogy mit hall. Valaki halk zeneszót, egyesek sóhajokat, mások mély sípolást... Ez úgy látszik, hogy a kisebb lakókat egyáltalán nem zavarja, hiszen hamarosan találkozhat a férfi pár nagyobb darab poloskával, melyek talán tenyérnyi nagyságúak lehetnek. Egyáltalán nem bántanak, illetve az emberektől sem félnek, könnyedén cikáznak el Brennus lábai közt. Úgy tartják, hogy remek fehérje forrás, és legendák szólnak egy öregemberről, ki hónapokig élt rajtuk, mikor eltévedt a barlangokban.
Nagyjából tíz percig haladhat egyenesen hősünk - néhol kicsit ugyan elágazik a járat, de pár méter után már zsákutcába futhat -, mikor egy ponton két tökéletes út tárulhat elé. Egyelőre egyikbe sem lát bele, hiszen mindkettő ugyanúgy néz ki, egyszóval csak az érzékeire hagyatkozhat. Gondolkodásra azonban nem marad túl sok ideje... Váratlanul a feje felett megbomlik a köves, földes járat fala, s három darab tenyér nagyságú pók kúszik ki belőle, kik egyből a férfire vetik magukat! Van még ideje ugyan félreugrani előlük, hiszen érzékelheti, ahogy potyog a mennyezet a feje felett, s láthatja a kis lábakat is, amint kibújnak a járaton. Ha elugrik, akkor egy balra, egy jobbra, egy pedig középen fent kezd kúszni, míg nem egy megfelelő pillanatban mindegyik ráugrik! Eléggé gyorsak, ám egy jó mozdulattal valamelyiket akár el is lehet hárítani.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-23 18:46:28
Üzenet elküldve: 2014-09-23 18:46:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
//Ragurk//
*Szerencséje van, hogy figyel a többiekre, így észreveszi a csajkát ami az ágya mellett van, és viszi is magával. Evés közben is a szökésen jár az agya, de amikor a rusnya ork megszólítja, kevés hiányzik ahhoz, hogy leköpje meglepetésében.~Hogy lehet valaki olyan idióta, hogy egy ilyen helyen ilyet kérdez?~Fut át az agyán a gondolat. Gyorsan körbepislant, hogy ki hallhatta meg amit a zöldség mond, és próbálja megjegyezni az arcokat.*
-Barom, inkább egyél, nehéz munka vár.*Hangja lenéző, és bunkó. Amúgy se tartja sokra ezeket a barbárokat, így nem nehéz ilyen hangon beszélnie vele, de megjegyzi, hogyha lesz alkalma akkor megpróbál beszélni vele, hiszen lehet akármilyen idióta az izmai akár még jól is jöhetnek a szökésnél, nem beszélve arról, hogy egyedül valószínűleg nehezebb lelépni mintha ketten vannak.*
//Ragurk//
*Szerencséje van, hogy figyel a többiekre, így észreveszi a csajkát ami az ágya mellett van, és viszi is magával. Evés közben is a szökésen jár az agya, de amikor a rusnya ork megszólítja, kevés hiányzik ahhoz, hogy leköpje meglepetésében.~Hogy lehet valaki olyan idióta, hogy egy ilyen helyen ilyet kérdez?~Fut át az agyán a gondolat. Gyorsan körbepislant, hogy ki hallhatta meg amit a zöldség mond, és próbálja megjegyezni az arcokat.*
-Barom, inkább egyél, nehéz munka vár.*Hangja lenéző, és bunkó. Amúgy se tartja sokra ezeket a barbárokat, így nem nehéz ilyen hangon beszélnie vele, de megjegyzi, hogyha lesz alkalma akkor megpróbál beszélni vele, hiszen lehet akármilyen idióta az izmai akár még jól is jöhetnek a szökésnél, nem beszélve arról, hogy egyedül valószínűleg nehezebb lelépni mintha ketten vannak.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-22 22:18:05
Üzenet elküldve: 2014-09-22 22:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*A hideg nem zavarja különösebben, az északi hegyek között volt hogy hóviharban kellett aludnia. Magára húzza a takarókat és gyorsan elnyomja az álom. A sír, melyet lát, ismerős a számára. A szellem alak nem igazán, vagy legalábbis eddig nem ilyen formában jelent meg előtte. Mikor a kép meglódul, s átívelnek falon, vízen, sziklán, majd az erdőn, már sejti hogy kellemetlen ébredés vár rá. Aztán valami mellkason vágja, és kinyílik a szeme.*
~ Mindjárt pirkad ~
*A hajnal hideg, de a tűz még parázslik. Ráhajít pár nagyobb faágat, hogy újra lángra lobbantsa. Szüksége lesz a fényére. Miközben eszik egy adag szárított húst alaposan átgondolja amit látott.*
~ Hívnak engem, eljött az idő ~
*Szakszerű, gyakorlott mozdulatokkal oldja le az öszvér hátáról fegyvereit, és vértezetét. Előbb a vastag alsó védő ruházat kerül fel, aztán a sodrony ing, mely csuklótól egészen comb középig védi, erre jönnek az acél lemezek a mellkasra és a hátra, valamint a vállra, és a felkarra, hisz kombinált vértet hord. Felszíjazza lábszárára a vaskos lábszárvédőket, majd helyére kerülnek a fegyverek is. Hátán a kard, oldalán a pöröly, míg baljában a pajzsát tartja. Ha minden kész felölti vastag medveszőr köpenyét, mely már súlyánál, és vastagságánál fogva is, szinte második vértként szolgál. Erről lehet felismerni a csatákban, és persze vörös tollforgós sisakjáról, mely szintén a helyére kerül. Magához vesz egy kulacs vizet, s a fáklyát, melyet a tűzbe érintve lobbant lángra. Komor eltökéltséggel lép be a barlangba, a jobbjában tartott fáklyával világítva maga előtt az utat. A baljában lévő pajzsot félig védekezően tartja maga előtt. Nem tudhatja mire számíthat.*
-Eljött az idő
A hozzászólás írója (Brennus Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.22 22:26:17
*A hideg nem zavarja különösebben, az északi hegyek között volt hogy hóviharban kellett aludnia. Magára húzza a takarókat és gyorsan elnyomja az álom. A sír, melyet lát, ismerős a számára. A szellem alak nem igazán, vagy legalábbis eddig nem ilyen formában jelent meg előtte. Mikor a kép meglódul, s átívelnek falon, vízen, sziklán, majd az erdőn, már sejti hogy kellemetlen ébredés vár rá. Aztán valami mellkason vágja, és kinyílik a szeme.*
~ Mindjárt pirkad ~
*A hajnal hideg, de a tűz még parázslik. Ráhajít pár nagyobb faágat, hogy újra lángra lobbantsa. Szüksége lesz a fényére. Miközben eszik egy adag szárított húst alaposan átgondolja amit látott.*
~ Hívnak engem, eljött az idő ~
*Szakszerű, gyakorlott mozdulatokkal oldja le az öszvér hátáról fegyvereit, és vértezetét. Előbb a vastag alsó védő ruházat kerül fel, aztán a sodrony ing, mely csuklótól egészen comb középig védi, erre jönnek az acél lemezek a mellkasra és a hátra, valamint a vállra, és a felkarra, hisz kombinált vértet hord. Felszíjazza lábszárára a vaskos lábszárvédőket, majd helyére kerülnek a fegyverek is. Hátán a kard, oldalán a pöröly, míg baljában a pajzsát tartja. Ha minden kész felölti vastag medveszőr köpenyét, mely már súlyánál, és vastagságánál fogva is, szinte második vértként szolgál. Erről lehet felismerni a csatákban, és persze vörös tollforgós sisakjáról, mely szintén a helyére kerül. Magához vesz egy kulacs vizet, s a fáklyát, melyet a tűzbe érintve lobbant lángra. Komor eltökéltséggel lép be a barlangba, a jobbjában tartott fáklyával világítva maga előtt az utat. A baljában lévő pajzsot félig védekezően tartja maga előtt. Nem tudhatja mire számíthat.*
-Eljött az idő
A hozzászólás írója (Brennus Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.22 22:26:17
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-22 20:54:18
Üzenet elküldve: 2014-09-22 20:54:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Az éj a mai napon különösen sötét, s a hideg is szúrósan kap bele Brennus testébe. Csillagok sehol, a hold fénye sem látszik, illetve a tűz is hamarosan kialszik. Ha a férfi nem érez álmosságot még, akkor az egyik pillanatban mégis nehezek lesznek szemei, s átkerül az álmok világába. Ám most nem holmi egyszerű, bugyuta álom környékezi meg... Ez most túlságosan is élénk, túlságosan kézzelfogható...
Csak egy sír, viszonylag jó állapotban, egy megvilágított teremben. A kép egyelőre e körül lebeg, majd hirtelen beleszáll egy zöldes kísértet, melynek olyan a sziluettje, mintha éppen vízben lebegne. A szellem ekkor csontsovány ujjait nyújtja Brennus felé, majd a kép hirtelen eltávolodik a sírtól, átnyilall temérdek falon és kövön, majd egy erős ütés képében ér véget a férfi testén.
Ő pedig pontosan erre ébredhet! Még érezheti magán a fájdalmat, mely enyhe lila foltot is hagyhat maga után. Ha kinyitja szemeit, akkor viszont a barlang bejáratánál egy szokatlan ködfoszlányt fedezhet el, mely egy másodperc alatt úszik beljebb, majd végleg eltűnik. A szokatlan kis eset lezárásaként pedig a köddel együtt tűnő halk suttogásokat észlelhet.
Mit fog tenni? Hisz a népi babonáknak, melyek a kísértetekről szólnak? Vagy mélyebb jelentőséget tulajdonít neki? Bárhogy is történjék, ha esetleg amellett dönt, hogy elmegy inkább, akkor nem fog semmi jelenés a nyomába eredni. Azt viszont nem lehet tudni, hogy odabent mi fog történni...*
*Az éj a mai napon különösen sötét, s a hideg is szúrósan kap bele Brennus testébe. Csillagok sehol, a hold fénye sem látszik, illetve a tűz is hamarosan kialszik. Ha a férfi nem érez álmosságot még, akkor az egyik pillanatban mégis nehezek lesznek szemei, s átkerül az álmok világába. Ám most nem holmi egyszerű, bugyuta álom környékezi meg... Ez most túlságosan is élénk, túlságosan kézzelfogható...
Csak egy sír, viszonylag jó állapotban, egy megvilágított teremben. A kép egyelőre e körül lebeg, majd hirtelen beleszáll egy zöldes kísértet, melynek olyan a sziluettje, mintha éppen vízben lebegne. A szellem ekkor csontsovány ujjait nyújtja Brennus felé, majd a kép hirtelen eltávolodik a sírtól, átnyilall temérdek falon és kövön, majd egy erős ütés képében ér véget a férfi testén.
Ő pedig pontosan erre ébredhet! Még érezheti magán a fájdalmat, mely enyhe lila foltot is hagyhat maga után. Ha kinyitja szemeit, akkor viszont a barlang bejáratánál egy szokatlan ködfoszlányt fedezhet el, mely egy másodperc alatt úszik beljebb, majd végleg eltűnik. A szokatlan kis eset lezárásaként pedig a köddel együtt tűnő halk suttogásokat észlelhet.
Mit fog tenni? Hisz a népi babonáknak, melyek a kísértetekről szólnak? Vagy mélyebb jelentőséget tulajdonít neki? Bárhogy is történjék, ha esetleg amellett dönt, hogy elmegy inkább, akkor nem fog semmi jelenés a nyomába eredni. Azt viszont nem lehet tudni, hogy odabent mi fog történni...*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-20 15:31:12
Üzenet elküldve: 2014-09-20 15:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan halad, bár az éjszaka lelassítja, mint minden épp eszű utazót. Már jó 5 órányi járóföldre van Amon Ruadhtól, mikor úgy dönt, hogy ideje letáboroznia. Alkalmas helyet keres, melyet meg is lel egy hatalmas tölgyfa lombjai alatt. Tüzet gyújt, a sűrű erdőnek köszönhetően nem nagyon lehet látni 30 méternél nagyobb távolságból, hogy ő is ott van. Ha minden jól megy erdeit tartózkodása észrevétlen marad, minden olyan létforma számára, akik hajlamosak az ember életére törni. Bekap pár falatot, aztán elterül a tűz mellett magára húzva a takarót. Kardja mellette fekszik, mint mindig. Hisz mégis csak egyedül éjszakázik egy különben igen csak veszélyesnek tartott erdőség mélyén. Lassan, de biztosan, elnyomja az álom.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-20 10:55:15
Üzenet elküldve: 2014-09-20 10:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Azelőtt még sohasem dolgozott bányában, valószínű, hogy fel se tudja emelni a csákányt. A szökés gondolata még mindig, meg-megfordul a fejében ám a falak és az őrök látványa hamar letöri a kedvét. Azon gondolkozik, miként kéne úgy átvészelni ezt a három hónapot, hogy senki sem öli meg és ő sem ad okot büntetésének meghosszabbítására.
A csajkáról neki sem szólnak és bent is hagyta volna a magáét ha nem próbálja meg utánozni a többieket ami az per pillant az egyetlen túlélési stratégiája. Szerencsére a barakk végében aludt és így megteheti, hogy minden rab elindulását végigszemlélje. Az őrök Mesélő (Vérpisti) neki nem vehették el a pénzét elvégre nincs neki ellenben elvették legalább 39 aranyat érő sarlóját és a még értékesebb tőrét.
Úgyhogy már nemcsak nincstelen, de fegyvertelen is. A kiosztott, ételnek nem nevezhető dologgal leül az egyik megmaradt szabad helyre szemben és eszik amennyit csak le tud gyömöszölni a torkán. Bár eléggé éhes a massza már pár falat után visszakívánkozik. Holnap biztos jobban fog esni ha ma nem evett sokat. A még félig telt csáklyát bámulja az asztalon, hallgatja amint mások beszélgetnek, talán elkap egy részletet ami még a hasznára lehet itt a bányában.*
*Azelőtt még sohasem dolgozott bányában, valószínű, hogy fel se tudja emelni a csákányt. A szökés gondolata még mindig, meg-megfordul a fejében ám a falak és az őrök látványa hamar letöri a kedvét. Azon gondolkozik, miként kéne úgy átvészelni ezt a három hónapot, hogy senki sem öli meg és ő sem ad okot büntetésének meghosszabbítására.
A csajkáról neki sem szólnak és bent is hagyta volna a magáét ha nem próbálja meg utánozni a többieket ami az per pillant az egyetlen túlélési stratégiája. Szerencsére a barakk végében aludt és így megteheti, hogy minden rab elindulását végigszemlélje. Az őrök Mesélő (Vérpisti) neki nem vehették el a pénzét elvégre nincs neki ellenben elvették legalább 39 aranyat érő sarlóját és a még értékesebb tőrét.
Úgyhogy már nemcsak nincstelen, de fegyvertelen is. A kiosztott, ételnek nem nevezhető dologgal leül az egyik megmaradt szabad helyre szemben és eszik amennyit csak le tud gyömöszölni a torkán. Bár eléggé éhes a massza már pár falat után visszakívánkozik. Holnap biztos jobban fog esni ha ma nem evett sokat. A még félig telt csáklyát bámulja az asztalon, hallgatja amint mások beszélgetnek, talán elkap egy részletet ami még a hasznára lehet itt a bányában.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-20 09:37:55
Üzenet elküldve: 2014-09-20 09:37:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
//Ingon//
* Az őrök (Mesélő (Vérpisti)) elvették a 72 aranyat érő tallérjait, ami bár nem fedezi a Rókalyuk kárát, de arra biztos jó, hogy a bányvezető elmenjen oda inni. Az egyik ork csak morog, a másik korhol valami együgyű nyelven, így kevés beszélgetőpartnere lesz az egész büntetése alatt.
Mikor a Zim nevű felébreszti, halkan egy válogatott szavakból álló káromlást borít a fejére, de azért engedelmeskedve, megalázott, megtépázott és legyőzött sárkányként követi urát. Három év alatt itt meg kel hunyászkodnia, tiszteletet és jó modort tanulnia. De ami kell, nem biztos, hogy kötelező.
Nem valami jártas az ittlétben, így nem csak, hogy azt nem tudja, mi az a csajka, nem is hozza azt. Csak bámészkodik, hogy a többiek vígan zabálják a kaját, ő meg nem kap. De inkább nem szól semmit, mert a végén még pórul jár. Inkább korgó gyomorral néz az Ingon nevű mélységi lányra. Nem utálja ezt a fajt, talán ezek azok, akik a legközelebb állnak az orkokhoz. Lassan mellé sétál, és leül tőle talán két láb távolságban. Egy darabig figyeli, majd halkan megszólal:*
-Te, gondolom ki akarsz innen szökni. Segítek neked, ha te is nekem. Tiszta sor. Csak mondd meg előtte, hogy milyen munkát is kell majd végeznünk?
//Ingon//
* Az őrök (Mesélő (Vérpisti)) elvették a 72 aranyat érő tallérjait, ami bár nem fedezi a Rókalyuk kárát, de arra biztos jó, hogy a bányvezető elmenjen oda inni.
Az egyik ork csak morog, a másik korhol valami együgyű nyelven, így kevés beszélgetőpartnere lesz az egész büntetése alatt. Mikor a Zim nevű felébreszti, halkan egy válogatott szavakból álló káromlást borít a fejére, de azért engedelmeskedve, megalázott, megtépázott és legyőzött sárkányként követi urát. Három év alatt itt meg kel hunyászkodnia, tiszteletet és jó modort tanulnia. De ami kell, nem biztos, hogy kötelező.
Nem valami jártas az ittlétben, így nem csak, hogy azt nem tudja, mi az a csajka, nem is hozza azt. Csak bámészkodik, hogy a többiek vígan zabálják a kaját, ő meg nem kap. De inkább nem szól semmit, mert a végén még pórul jár. Inkább korgó gyomorral néz az Ingon nevű mélységi lányra. Nem utálja ezt a fajt, talán ezek azok, akik a legközelebb állnak az orkokhoz. Lassan mellé sétál, és leül tőle talán két láb távolságban. Egy darabig figyeli, majd halkan megszólal:*
-Te, gondolom ki akarsz innen szökni. Segítek neked, ha te is nekem. Tiszta sor. Csak mondd meg előtte, hogy milyen munkát is kell majd végeznünk?
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:20:52
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:20:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Bánya//
~Hmmm? ~ *Fogalma sincs, hogy hol van. ~Talán csak álom volt az egész kaland? ~ Kinyitja résnyire az egyik szemét. ~Áh! ~ Gyorsan felpattan, nehogy lustasága miatt az őrök szigorúbb módszerhez folyamodjanak. Nem kell nagyon sokat menni és egy hosszú terembe érkeznek, ahol valami masszát kapnak, ami Harax szerint étkezésre teljes mértékben alkalmatlan, de mivel tudja, hogy másra nem számíthat, így ő is vesz egy adagot, majd leül az egyik asztalhoz, valahol a szélen, csöndesen meghúzódva, de nem zárja el magát másoktól sem, ha valakinek épp a törpével van kedve beszélgetnie... Kezével tapogatózni kezd zsebében és ijedten tapasztalja, hogy a pénz eltűnt. ~Nem mintha sok lett volna belőle. ~ A pénz bizonyára Mesélő (Vérpisti) kezébe kerül majd és többet nem is fogja látni a 20 aranyat a törpe. *
~Hmmm? ~ *Fogalma sincs, hogy hol van. ~Talán csak álom volt az egész kaland? ~ Kinyitja résnyire az egyik szemét. ~Áh! ~ Gyorsan felpattan, nehogy lustasága miatt az őrök szigorúbb módszerhez folyamodjanak. Nem kell nagyon sokat menni és egy hosszú terembe érkeznek, ahol valami masszát kapnak, ami Harax szerint étkezésre teljes mértékben alkalmatlan, de mivel tudja, hogy másra nem számíthat, így ő is vesz egy adagot, majd leül az egyik asztalhoz, valahol a szélen, csöndesen meghúzódva, de nem zárja el magát másoktól sem, ha valakinek épp a törpével van kedve beszélgetnie... Kezével tapogatózni kezd zsebében és ijedten tapasztalja, hogy a pénz eltűnt. ~Nem mintha sok lett volna belőle. ~ A pénz bizonyára Mesélő (Vérpisti) kezébe kerül majd és többet nem is fogja látni a 20 aranyat a törpe.
*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-18 20:01:39
Üzenet elküldve: 2014-09-18 20:01:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A Bánya//
*Lewonor társalogni próbál, de az egyik ork, csak hörög, míg a másik valamilyen messzi földi ork-dialektusban vág szavakat a másik zöldbőrűhöz. Úgy tűnik nem beszélik a közös nyelvet, s a másik ork sem igazán nyerte el a tetszésük.
Miután senki sem akar semmi fontosat csinálni, az órák unalmasan, s lassan telnek el. Mikor is Zim felébred, kinyújtózik, s felveri a többieket, kik gépies mozdulatokkal kezdenek szedelőzködni.
A vezetőjüket követve a kis csapat elérkezik egy legalább száz méter hosszú, asztalokból összetákolt pulthoz, melyek mögött megannyi őr figyeli az ételkiszolgálókat, s az étkezésre igyekvőket egyaránt. A pépes masszát, melyet kiadnak, mindenki a csajkájába kapja, s ha az újonnan érkezettek nem hozták magukkal - minthogy a bányabeli száműzetésük alatt ez az egyetlen személyes holmijuk -, úgy éhen is maradnak.*
*Lewonor társalogni próbál, de az egyik ork, csak hörög, míg a másik valamilyen messzi földi ork-dialektusban vág szavakat a másik zöldbőrűhöz. Úgy tűnik nem beszélik a közös nyelvet, s a másik ork sem igazán nyerte el a tetszésük.
Miután senki sem akar semmi fontosat csinálni, az órák unalmasan, s lassan telnek el. Mikor is Zim felébred, kinyújtózik, s felveri a többieket, kik gépies mozdulatokkal kezdenek szedelőzködni.
A vezetőjüket követve a kis csapat elérkezik egy legalább száz méter hosszú, asztalokból összetákolt pulthoz, melyek mögött megannyi őr figyeli az ételkiszolgálókat, s az étkezésre igyekvőket egyaránt. A pépes masszát, melyet kiadnak, mindenki a csajkájába kapja, s ha az újonnan érkezettek nem hozták magukkal - minthogy a bányabeli száműzetésük alatt ez az egyetlen személyes holmijuk -, úgy éhen is maradnak.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-14 11:12:19
Üzenet elküldve: 2014-09-14 11:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Még rengeteg hasonlóan értelmetlen és célzottan félelemkeltő szöveget ír le. Tudja, hogy ezzel nem mindenkit lesz képes becsapni, a beszélő levél a legegyszerűbb mágiák egyike, az őrök már biztosan hallottak róla, a kapitány nyilván kapott is mágikus írásokat. Akit meg kell célozni vele az valami tudatlan idióta bányász. A hosszú rongyot magára köti mint valami övet és a papirosokat ruhája zsebeibe rejti. Végül ő is elszunnyad ahogy a másik huszonkilenc sorstársa a "szerencsés barakkban". Nem mer az ágy tetején aludni, inkább alája fekszik be. A takaró alá meg az egyik rongydarabot helyezi, melyen az írás inkább hasonlít csúnya foltokra mint valódi írásjelekre.*
*Még rengeteg hasonlóan értelmetlen és célzottan félelemkeltő szöveget ír le. Tudja, hogy ezzel nem mindenkit lesz képes becsapni, a beszélő levél a legegyszerűbb mágiák egyike, az őrök már biztosan hallottak róla, a kapitány nyilván kapott is mágikus írásokat. Akit meg kell célozni vele az valami tudatlan idióta bányász. A hosszú rongyot magára köti mint valami övet és a papirosokat ruhája zsebeibe rejti. Végül ő is elszunnyad ahogy a másik huszonkilenc sorstársa a "szerencsés barakkban". Nem mer az ágy tetején aludni, inkább alája fekszik be. A takaró alá meg az egyik rongydarabot helyezi, melyen az írás inkább hasonlít csúnya foltokra mint valódi írásjelekre.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-13 10:37:44
Üzenet elküldve: 2014-09-13 10:37:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kezei összekötözve, akárcsak lábai. Egy szekérben ül, előtte és mellette jópár másik ember és más lény. Főleg férfiak vannak ott, de még néhány nő is van. Később közlik vele, hogy két hónapot kap a bányában, ahol mindvégig dolgoznia kell majd és ez lesz az otthona. Nemsokára be is vezetik a sötét bányába, ahol jópár másik ember már egy ideje dolgozik. *
- Droth! *Káromkodik magában törpéül, mikor észreveszi, hogy fegyverei eltűntek, akárcsak pénze. Egy ládában van néhány eszköz, fel is vesz utasításra egy csákányt és hamar nekilát a bányászatnak, közben ismét elkezd magában káromkodni. Szeme sarkából figyeli, hogy az őrök figyelik-e, vagy, hogy nem mondja-e ki a káromkodásokat hangosan, hiszen az nem valószínű, hogy tetszene az őröknek tekintve, hogy nem csak a saját nyelvén jönnek a káromkodások. *
- Droth! *Káromkodik magában törpéül, mikor észreveszi, hogy fegyverei eltűntek, akárcsak pénze. Egy ládában van néhány eszköz, fel is vesz utasításra egy csákányt és hamar nekilát a bányászatnak, közben ismét elkezd magában káromkodni. Szeme sarkából figyeli, hogy az őrök figyelik-e, vagy, hogy nem mondja-e ki a káromkodásokat hangosan, hiszen az nem valószínű, hogy tetszene az őröknek tekintve, hogy nem csak a saját nyelvén jönnek a káromkodások. *
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:41:11
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Lilliath a megérkezést követően a fájdalom kábulatában eleinte nem nagyon van tisztába a körülötte lévő dolgokkal, bár ez inkább csak a hiúsága miatt van, hiszen inkább csak önsajnálat, na meg rájátszás az a fájdalom. Viszont az orvost nem lehet ilyen könnyen átverni, így megkapja, hogy mehet dolgozni, és nem lesz semmilyen felmentése.~Hah, egy sötételfet ilyen alantas munkára fogni. Na, de majd megmutatom, hogy nem nézhetik le ennyire a dicső mélységieket.~Ezen mélázik egy ideig, amikor is újabb társasággal bővülnek, akik nem túlzottan érdeklik, inkább próbál pihenni, mert úgy érzi az éjjel a kőtöréskor szüksége lesz minden erejére, különösen, ha meg akar próbálni kijutni innen.*
*Lilliath a megérkezést követően a fájdalom kábulatában eleinte nem nagyon van tisztába a körülötte lévő dolgokkal, bár ez inkább csak a hiúsága miatt van, hiszen inkább csak önsajnálat, na meg rájátszás az a fájdalom. Viszont az orvost nem lehet ilyen könnyen átverni, így megkapja, hogy mehet dolgozni, és nem lesz semmilyen felmentése.~Hah, egy sötételfet ilyen alantas munkára fogni. Na, de majd megmutatom, hogy nem nézhetik le ennyire a dicső mélységieket.~Ezen mélázik egy ideig, amikor is újabb társasággal bővülnek, akik nem túlzottan érdeklik, inkább próbál pihenni, mert úgy érzi az éjjel a kőtöréskor szüksége lesz minden erejére, különösen, ha meg akar próbálni kijutni innen.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:44:59
Üzenet elküldve: 2014-09-12 17:44:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A Bánya//
*Ragurk kezén a bilincs pattan, agyában meg az ér. Dühödt fejjel és vérfagyasztó üvöltésekkel tarkított útja után ér be a szigorúan őrzött bányába, ahol hirtelen belé fagy a dühöngés. Nem csodálkozva, inkább rémültem figyeli a helyet.*
-A büdös francba ti szarházi seggdugaszok! Én nem fogok három évig itt bogarászni a csimbók börtöntöltelékekkel! Egyenként tépem le a fejetekeeet!!
*Gorilla módjára csapkodja a szekér belsejét. Az egész bánya, -ha nem az erdő- hangos az üvöltéseitől, mellyel talán csakhamar ki is vívhatja a rabok rokon -illetve ellenszenvét. Mikor lenyugszik, és a kedves őr a kedves monológját a szerencsés hármasról elmeséli, a két orkot egy "baráti" morgással üdvözli, a mélységire pedig csak egy pillantást vet. De az sem valami kedves.*
-Nem mosolyogni páncélos, mert kitépem a golyóid és megetetem a Nassikyvel! *Néz közömbösen az őrre, mikor kijelenti, hogy "ezek" az új családja.* -Nekem egy családom van! A Lewonor család.
*Az Ingonnak bemutatkozó férfi apró beszéde után szeme kikerekedik.*
-Na nee! Ragurk egyetlen dologtól fél, Ragurk a Nassikytől fél!
*Szól, de minek is, mert a férfi ekkorra már rég alszik. Igen, a fáziskésés nála megszokott dolog. Önsajnálat helyett viszont inkább a tündérkére néz, villámokat szóró tekintettel.*
-A te hibád te szaros! Kellett neked a szivart a rumba nyomnod! Hagytad volna, hogy egy kicsit megcsapkodjalak, és nem kéne itt bent sorvadnunk!
*Majd lassan az orkokhoz fordul.*
-Ti hogy kerültetek ide, vérek? Na, és mennyi ideig? Mert az sem mindegy. Én egy vaskos három évet kaptam... Ch...
*Ragurk kezén a bilincs pattan, agyában meg az ér. Dühödt fejjel és vérfagyasztó üvöltésekkel tarkított útja után ér be a szigorúan őrzött bányába, ahol hirtelen belé fagy a dühöngés. Nem csodálkozva, inkább rémültem figyeli a helyet.*
-A büdös francba ti szarházi seggdugaszok! Én nem fogok három évig itt bogarászni a csimbók börtöntöltelékekkel! Egyenként tépem le a fejetekeeet!!
*Gorilla módjára csapkodja a szekér belsejét. Az egész bánya, -ha nem az erdő- hangos az üvöltéseitől, mellyel talán csakhamar ki is vívhatja a rabok rokon -illetve ellenszenvét. Mikor lenyugszik, és a kedves őr a kedves monológját a szerencsés hármasról elmeséli, a két orkot egy "baráti" morgással üdvözli, a mélységire pedig csak egy pillantást vet. De az sem valami kedves.*
-Nem mosolyogni páncélos, mert kitépem a golyóid és megetetem a Nassikyvel! *Néz közömbösen az őrre, mikor kijelenti, hogy "ezek" az új családja.* -Nekem egy családom van! A Lewonor család.
*Az Ingonnak bemutatkozó férfi apró beszéde után szeme kikerekedik.*
-Na nee! Ragurk egyetlen dologtól fél, Ragurk a Nassikytől fél!
*Szól, de minek is, mert a férfi ekkorra már rég alszik. Igen, a fáziskésés nála megszokott dolog. Önsajnálat helyett viszont inkább a tündérkére néz, villámokat szóró tekintettel.*
-A te hibád te szaros! Kellett neked a szivart a rumba nyomnod! Hagytad volna, hogy egy kicsit megcsapkodjalak, és nem kéne itt bent sorvadnunk!
*Majd lassan az orkokhoz fordul.*
-Ti hogy kerültetek ide, vérek? Na, és mennyi ideig? Mert az sem mindegy. Én egy vaskos három évet kaptam... Ch...
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-09-10 20:52:43
Üzenet elküldve: 2014-09-10 20:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Felébred. Álma nem volt éppen szép, de a valóság még sokkal borzalmasabb körülötte. Egy szekéren van azzal a két orkkal akik meg akarták ölni, arról a csomó más rossz arcú fickóról nem is beszélve. Álomlátása még elevenen él benne, és ebből csak egy dolog vált számára világossá. El kell jutnia a mágustoronyhoz. Ki kell törnie innen és visszatérnie oda. Folytatnia kell a keresést. Elsőre még nem tudja hová is érkezett, csak a szekeret látja aminek egy hátsó szegletében aludt és a rengeteg vele szállított bűnözőt. Rettenetesen megrémül. Aztán nyílik a szekér ajtaja és utastársai sorban kiszállnak.
Lassan kitörli az álom maradékát is a szeméből. Nincs hova bújni nincs hova futni, kénytelen kiszállni a szekérből és elindulni a többiek után. Mikor megkapja a bilincsét kissé elmosolyodik. ~Rendes tőlük, hogy méretre gyártják ezeket.~ Hiszen nincs olyan gnóm aminek olyan vékony karja volna mint, a még gyerek Nawennek. ~Vagy lehet, hogy tartanak kiskorúaknak is.~ Igazán kíváncsi lenne előtte, hány gyereket fogtak bányamunkára, bár valószínűleg ő egyedi eset, ahogy a bűntette is egyedi. Hiszen nem mindennapi tündér az aki hétszáz arany kárt okozott. Nem figyel oda az eligazításra. Inkább azon gondolkozik vajon mit csinálhattak a lovával, késével és sarlójával, ruhája remélhetőleg még rajta van, bár nem tudni milyen állapotban. Ha nincs meg akkor tényleg itt a vége a bolond tündérnek. Megfigyeli a falat is ami szabadságától elválasztja, gyenge pontokat keres, bár nyilvánvaló, hogy nem fog találni. Nincsenek szárnyai, és ha lennének akkor sem képes egyik fajtársa sem képes ilyen magasra küzdeni magát, főleg vasbilincsben nem amiket alig képes vonszolni, pont úgy ahogy azt álmában látta és érezte.
Nem válaszol senkinek, nem is lenne rá képes. Csöndben tűr. A barakkvezetőt megjegyzi magának, de nem figyel rá különösebben. Ugyan, hogyan és mit kéne neki lekommunikálnia ahhoz, hogy bármi módon javítsa a helyzetét. Aludni most, kivételesen semmi kedve nincs, majd ki csattan az energiától. Helyette inkább lefoglalja magának a legutolsó priccset, azt ami senkinek sem kell, és a maga sötétjében kezdi el terveit szövögetni. Elővesz egy darab rongyot, talán nem is ágynemű darabja, de egy szalmazsák, vagy egy pokróc lemállott rongya talán csak akad arrafelé. És kellő kosz a "szerencsés barakk", utolsó szegletében, amivel fekete vonalakat kenhet rá. Próbálja felidézni mestere szavait mit is kell csinálnia. Volt egy tartaléktervük arra az esetre, ha elveszne a nyakék, meg is tanulta hozzá a varázslatot, amit torok híján orrhangokkal kell most előadnia, amitől csak az még bonyolultabb és nehézkesebb. Elsőként fegyverek, kellenek neki, nem barkácskardra, vagy házi íjpuskára kell itt gondolni, hanem bármire ami segíthet neki. Először Lewonorra a vele szemben hatalmasnak számító orkkra kell gondolnia. Nem akar bántani senkit, főleg nem olyat aki ha visszaüt, abba beleloccsanna apró koponyája. Viszont ismeri az ork vad természetét. És erejét is megismerhette mikor áthajította őt a kocsmán. Igenis fél tőle, és amikor majd nem csak félnie kell de meg is ijedhet, akkorra szeretne felkészült lennie és képes kell hogy legyen egy durva meglepetést okoznia.
Másodszor, gondolkodnia kell a szökésen is, mert három hónapot valószínűleg nem élne túl a bánya embertelen körülményei és embertelen foglyai között. Valamit velük is kell kezdenie. Fegyvernek egy hosszú rongycsíkot vesz magához amire majd később egy nagy követ akar kötni az udvaron, persze az az idő még nem jött el. Ezen kívül, nem érdekelve őt mennyire tetszik, vagy épp nem tetszik a barakkvezetőnek ez a szükségtelen károkozás, kis szövetdarabokat, vesz maga köré, és orrával, mormol és koszdarabokkal ír. Az első "levélre", csak annyit: "Krenkataur vagyok, és éhes. El foglak kapni."
Talán ez gyermetegnek, tűnik, de mégis egy gyerekről van szó.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
*Felébred. Álma nem volt éppen szép, de a valóság még sokkal borzalmasabb körülötte. Egy szekéren van azzal a két orkkal akik meg akarták ölni, arról a csomó más rossz arcú fickóról nem is beszélve. Álomlátása még elevenen él benne, és ebből csak egy dolog vált számára világossá. El kell jutnia a mágustoronyhoz. Ki kell törnie innen és visszatérnie oda. Folytatnia kell a keresést. Elsőre még nem tudja hová is érkezett, csak a szekeret látja aminek egy hátsó szegletében aludt és a rengeteg vele szállított bűnözőt. Rettenetesen megrémül. Aztán nyílik a szekér ajtaja és utastársai sorban kiszállnak.
Lassan kitörli az álom maradékát is a szeméből. Nincs hova bújni nincs hova futni, kénytelen kiszállni a szekérből és elindulni a többiek után. Mikor megkapja a bilincsét kissé elmosolyodik. ~Rendes tőlük, hogy méretre gyártják ezeket.~ Hiszen nincs olyan gnóm aminek olyan vékony karja volna mint, a még gyerek Nawennek. ~Vagy lehet, hogy tartanak kiskorúaknak is.~ Igazán kíváncsi lenne előtte, hány gyereket fogtak bányamunkára, bár valószínűleg ő egyedi eset, ahogy a bűntette is egyedi. Hiszen nem mindennapi tündér az aki hétszáz arany kárt okozott. Nem figyel oda az eligazításra. Inkább azon gondolkozik vajon mit csinálhattak a lovával, késével és sarlójával, ruhája remélhetőleg még rajta van, bár nem tudni milyen állapotban. Ha nincs meg akkor tényleg itt a vége a bolond tündérnek. Megfigyeli a falat is ami szabadságától elválasztja, gyenge pontokat keres, bár nyilvánvaló, hogy nem fog találni. Nincsenek szárnyai, és ha lennének akkor sem képes egyik fajtársa sem képes ilyen magasra küzdeni magát, főleg vasbilincsben nem amiket alig képes vonszolni, pont úgy ahogy azt álmában látta és érezte.
Nem válaszol senkinek, nem is lenne rá képes. Csöndben tűr. A barakkvezetőt megjegyzi magának, de nem figyel rá különösebben. Ugyan, hogyan és mit kéne neki lekommunikálnia ahhoz, hogy bármi módon javítsa a helyzetét. Aludni most, kivételesen semmi kedve nincs, majd ki csattan az energiától. Helyette inkább lefoglalja magának a legutolsó priccset, azt ami senkinek sem kell, és a maga sötétjében kezdi el terveit szövögetni. Elővesz egy darab rongyot, talán nem is ágynemű darabja, de egy szalmazsák, vagy egy pokróc lemállott rongya talán csak akad arrafelé. És kellő kosz a "szerencsés barakk", utolsó szegletében, amivel fekete vonalakat kenhet rá. Próbálja felidézni mestere szavait mit is kell csinálnia. Volt egy tartaléktervük arra az esetre, ha elveszne a nyakék, meg is tanulta hozzá a varázslatot, amit torok híján orrhangokkal kell most előadnia, amitől csak az még bonyolultabb és nehézkesebb. Elsőként fegyverek, kellenek neki, nem barkácskardra, vagy házi íjpuskára kell itt gondolni, hanem bármire ami segíthet neki. Először Lewonorra a vele szemben hatalmasnak számító orkkra kell gondolnia. Nem akar bántani senkit, főleg nem olyat aki ha visszaüt, abba beleloccsanna apró koponyája. Viszont ismeri az ork vad természetét. És erejét is megismerhette mikor áthajította őt a kocsmán. Igenis fél tőle, és amikor majd nem csak félnie kell de meg is ijedhet, akkorra szeretne felkészült lennie és képes kell hogy legyen egy durva meglepetést okoznia.
Másodszor, gondolkodnia kell a szökésen is, mert három hónapot valószínűleg nem élne túl a bánya embertelen körülményei és embertelen foglyai között. Valamit velük is kell kezdenie. Fegyvernek egy hosszú rongycsíkot vesz magához amire majd később egy nagy követ akar kötni az udvaron, persze az az idő még nem jött el. Ezen kívül, nem érdekelve őt mennyire tetszik, vagy épp nem tetszik a barakkvezetőnek ez a szükségtelen károkozás, kis szövetdarabokat, vesz maga köré, és orrával, mormol és koszdarabokkal ír. Az első "levélre", csak annyit: "Krenkataur vagyok, és éhes. El foglak kapni."
Talán ez gyermetegnek, tűnik, de mégis egy gyerekről van szó.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984