//Szökési kísérlet//
*Még szerencse, hogy a terület változni kezd, ugyanis már kezd elege lenni az erdőből. Az, hogy már látja a hegyet az egy kicsit megnyugtató, de az, hogy milyen messze van, az már nem annyira. Azonban elzárja az utukat egy Lanix számára hatalmas lyuk. Cseppet sem örül annak, hogy ez a lyuk sehová nem vezet ó, csak a lenti sötétségbe. A zöldség fáradni kezd, és leül. Mit tagadja, Lanixnek is jól esne egy kis pihenés, de amikor meglátja, hogy mit csinál az ork, úgy érzi segít rajta. Még mielőtt az ork ostobaságot csinálna, megállítja kezét. Ez talán úgy tűnhet, hogy ki akarja fosztani, mert már vágleg elege van belőle. Ütéstől tartva, ugrásra készen áll, azonban nem akarja kifosztani az orkot. Még nem, csak akkor, ha az ork végleg felidegesíti. Bár lehet töb haszna lenne, ha elvenné a pénzét és itt hagyná. Azonban akkor meg is kellene ölnie, különben hamarosan visszatérne két kutyájával. Óvatosan leszedi a kötést, és amint feltárul a seb, orrfacsaró bűz árad belőle. Lanix majdnem a zöldség pofájába okádja az ebédjét, de még bírja türtőztetni magát. Ezen kissé meglepődhet az ork, de köpenye alól gyolcsot húz elő. Mindig hord magánál, ki tudja mi üt ki balul. A vérzést valahogy el kell állítani, ha esetleg a célpont ellenkezne. Mindegy, Lanix végigtekeri a gyolcsot az orkon, a jobb vállán, és a bal hónalja alatt. Van annyi esze, hogy a hónaljnál visszatartja lélegzetét, mert tényleg nem szeretné leokádni az orkot. Amint végzett, a használt kötést elhajítja, majd maga is lehuppan. Az ork furcsállhatja ezt a a fajta viselkedést, de mindent az ügyfélért. Ha már azt sem tudja merre kell menni, legalább ennyit tegyen meg. Lanix rövid pihenő után feláll, majd így szól: *
-Indulhatunk?